Rockopera

Rock musical:
Olyan mű, mely színpadi zeneként a rock stílusait, elemeit használja fel, bár a hagyományos színházakban a rockzene dinamikájáról, hangerejéről a legtöbb esetben le kell mondani. A színpadi adaptáció általában megelőzi a mű lemez formájában történő megjelenítését. A hatvanas évek két ismert rock musicale a Hair (1968) és a Jesus Christ Superstar (1971).

Hair
Zene: Galt MacDermot
Szöveg: James Rado, Gerome Ragni
A musical a hatvannyolcas életérzést tükrözte, a hippik, a „virággyermekek” életstílusát vitte színpadra. Lázadásukat a szexuális szabadságért, tiltakozásukat a vietnámi háború és harcukat a társadalmi kötöttségek ellen. Mindez ma már történelem, azonban a musical azóta klasszikussá és világsikerré lett. A zseniális zene átmentette a Hair-t az „utókornak”, hiába szűnt meg a darab napi aktualitása.
Claude a vietnami katonai szolgálatra való besorozása előtt két napra New Yorkba jön. A Central-Parkban találkozik egy hippibandával, amelynek vezetője Berger. Claude beleszeret a gazdag Sheilába. Berger, hogy lehetővé tegye számukra a találkát, elmegy Claude helyett a katonai táborba. Éppen ekkor indul azonban a vietnami szállítmány, és Berger elesik a háborúban.
Aki esetleg nem hallotta az eredeti musicalt, az Milos Forman korszakalkotó filmjéből megismerhette az azóta már világsikerré lett dalokat.
http://youtube.com/watch?v=7dyl0j3WU6Y&search=hair%20aquarius%20musical

Jézus Krisztus Szupersztár
Szöveg: Tim Rice
Zene: Andrew Lloyd Webber
A sivár, félsivatagi táj közepén ősi romok mesélnek a régmúlt nagy eseményeiről. Ütött-kopott autóbusz áll meg előttük, a társulat tagjaival, akik a jelmezek kicsomagolása után nyomban nekiállnak, hogy előadják minden idők legnagyobb történetét. Júdás egy szirt fokán ülve végigtekint a pusztaságon, s azon elmélkedik, minő veszedelmeket zúdított Jézus a szegény zsidó népre. Ám a Messiás eljövetele nem csupán előtte talány. Kezdetben a többi tanítvány is értetlenül áll a Megváltó cselekedetei, s önkéntes áldozatvállalása előtt - egészen a szükségszerű végső áldozathozatalig: a keresztig.
http://www.youtube.com/watch?v=jkje4FiH9Qc

Rockopera
Könnyűzenei színjátéktípus. Az 1960-as évek második felében alakult ki. Első jellegzetes alkotása a The Who: Tommy-ja (1967) volt. A műfaj a nem-színpadi konceptalbumból fejlődött ki. A konceptalbumon szereplő dalok tartalmi vagy zenei egységet alkotnak. Dramaturgiája eltér a hagyományos operáétól, mert lazán összefűzött dalok sorozatára épül. Sajátos rokona a rock-musical, amely a musical szerkezetében alkalmaz rock-muzsikát.

Tommy
A Tommy-t Ken Russel 1974-ben filmre vitte. A filmben a Who tagjain kívül szerepelt Jack Nicholson és Eric Clapton, Elton John, Tina Turner is.
http://www.youtube.com/watch?v=THbvc3lx2pk
A mese egy gyerekkori trauma következtében megsüketült, -némult, -vakult, halmozottan hátrányos helyzetű kissrác felépüléséről szól. Tommy apja pilóta a második világháborúban, lelövik a gépét, eltűnik, mamája újból férjhez megy, és mikor hazatér a lukacsosra égett arcú hadifogoly, in flagranti éri becses nejét, viszont felháborodni sincs ideje, mert az új férj egy jól irányzott csapással elintézi, ami a náci légvédelmi ütegnek nem sikerült. Csakhogy Tommy mindezt végignézi egy tükrön keresztül, és onnan se kép, se hang.
Hogy hogyan és miképp lesz a szerencsétlen kamasz az LSD-királynő, Tina Turner játékszere, kegyetlen unokatestvére áldozata, pederaszta nagybátyja szexuális vágyainak tárgya, majd később flipperbajnok, szektaalapító és bukott prédikátor, hogy mi történik az angol fiatalokkal mindeközben és hogy mi köze Marilyn Monroe-nak az anglikán egyházhoz, garantáltan kiderül a sete-suta sztoriból
Írtak egy izgalmas kortörténeti zenés darabot nemzedékük felnőtté válásának körülményeiről is, Quadrophenia (1973) címmel. (Az ebből készült filmben pl. Sting egy fiatal punkot alakít).

The Rocky Horror Picture Show
Gyakran kerül rövidítésre így: RHPS) Richard O'Brien és Jim Sharman színdarabja, a The Rocky Horror Show alapján Jim Sharman rendezésében készült 1975-ben, Richard O'Brien dalai alapján (aki a komornyikot alakítja).
Egy rendes, átlagos párocska lerobban kocsijával az éjszaka kellős közepén, és egy közeli, vészjósló kastélyban keres menedéket. Janetet (Susan Sarandon) és Bradet (Barry Bostwick) az ijesztő külsejű komornyik, Riff Raff (Richard O'Brien, a forgatókönyv írója) és húga, Magenta (Patricia Quinn) tessékeli beljebb. Nem telik sok időbe, és megjelenik gazdájuk, az őrült tudós is. Csakhogy Dr. Frank-N-Furter (Tim Curry) nem szokványos őrült tudós: bőrszoknyát, melltartót és rúzst visel, ami nem csoda, hiszen ő igazából egy űrlény, a távoli Transszexuális bolygóról, amely a Transzilvánia galaxisban található.
Dr. Frank-N-Furter egy szörnyön - vagyis egy emberen dolgozik -, akit Rocky Horrornak (Peter Hinwood) nevez. Arra is szakít időt, hogy beavassa kicsiny világa titkaiba Janetet és Bradet. Csakhogy előtör a fagyasztóból Eddie (Meat Loaf), a vad motoros. Frank-N-Furter kicsapongó életstílusa nem tetszik a többi transzilvániainak. (Az "erdélyi" elnevezés nyilván Draculára utal.), ezért Riff Raff és Magenta összeesküvést sző gazdájuk ellen. Mindez persze egy nagy zagyvaság. Nem is akar több lenni, mint ürügy egy sor bohóckodásra és a film musical részeinek összehozására. A táncos-éneklős részek nélkül a RHPS egyáltalán nem állná meg a helyét, az egész filmet is nyilvánvalóan a könnyűzene, elsősorban David Bowie és Freddy Mercury inspirálták. Ezért aztán senki ne számítson az Andrew Lloyd Webber féle jól megírt, de unalmas vackokra. Mert itt a zene és a tánc valóban fergeteges: a Science Fiction Double Feature, a The Time Warp és a Sweet Transvestite a pop-kultúra igazi klasszikusait használták fel a filmkészítők.
http://www.youtube.com/watch?v=Iunx2MnvN6o

The Wall
Az 1979-ben megjelent Pink Floyd-album, a The Wall máig a zenekar egyik legnagyobb sikere. Népszerűségét jelzi, hogy - a Beatlest is megelőzve - ettől a csapattól, ebből a lemezből adták el a legtöbbet (23 milliót) az Egyesült Államokban. Az ottani örökranglistán a 3. helyen van jelenleg.
A Sony Music korábbi főnöke Tommy Mottola és a Miramax Films társelnöke Harvey Weinstein megnyerte az ügynek Roger Waterst, aki A Fal szerzői jogával rendelkezik, hogy vegyen részt a mű színpadra állításában. Az Another Brick in the Wall, a Comfortably Numb, a Run Like Hell, a Mother és a Hey You című felejthetetlen kompozíciók mellett Roger viccelődve megjegyezte, hogy majd némi nevetést is "beleír" a darabba, mert az hiányzott a filmből, amelyet 1982-ben Alan Parker rendezett, és Bob Geldof főszereplésével világsikert aratott.
http://www.youtube.com/watch?v=M_bvT-DGcWw

A történet egy kitalált antihős, Pink életét mutatja be, akit a társadalom születésétől kezdve mindig elnyomott: meghalt az apja (Anziónál a második világháborúban, ahogy Roger Waters apja is), túlzottan védelmező anyja mindentől távoltartotta, agresszív tanárai pedig megalázták őt és iskolatársait, így formálva őket a társadalom képére (innen a többször visszatérő metszőolló-motívum). Pink saját fantáziájának világába menekül és egy képzeletbeli falat épít maga és a külvilág közé. Életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban”. Alapos megfontolás után - hogy hogyan tömje be a fal üres lyukait - Pink egy ideig felfüggeszti a fal építését. Híres rocksztár lesz, megházasodik (Vera Lynn nem a felesége - a második világháború idején híres énekesnő volt), de túlzottan távolságtartó, állandóan turnézik, a rocksztárok életét éli, ezért felesége megcsalja. Ezután úgy dönt, hogy folytatja a fal építését, amit végül siker koronáz.
A fal mögött Pink lassan megőrül. Nem tudja mit tegyen, de szembe kell néznie megerőltető életstílusával és drogfüggőségével. Hogy koncertképes állapotba hozzák, kábítószert adnak neki. Hallucinálni kezd, azt hiszi magáról, hogy fasiszta diktátor, a koncert pedig egy neonáci nagygyűlés, ahol az embereit a szerinte haszontalan rajongókra eresztheti. Lelkifurdalása nem hagyja nyugodni, ezért bíróság elé állítja magát, ahol arra ítélik, hogy rombolja le a falat. Az album ezután újra elkezdődne, az utolsó szavak („Isn't this where...”) azonban hirtelen megszakadnak. Az első dal, az "In the Flesh?" a mondat befejezésével kezdődik („...we came in?”).

Mindenesetre érdekes, hogy a Broadway urai egyre inkább a pop-rock világ lemezsikereinek az adaptációival kívánják a színházak nézőterét megtölteni. Billy Joel: Movin'Out, Abba: Mamma Mia!, nemrég a Queen: We Will Rock You (2002) című slágergyűjteménye - amelyet Amerikában először a Las Vegas-i Paris Hotelben visznek színre - jelentik az előzményeket.
http://www.youtube.com/watch?v=5DOZ5RaVz60

Drakula (2000)
Drakula : the Rock Opera
Zene és szöveg: Don Linke
BRAM STOKER műve alapján
http://www.donlinke.com/drakula/music.htm

Drakula

Nostradamus (2001)
Zene: Nikolo Kotzev
http://www.nostramusic.com/
Nikolo Kotzev bolgár származású rockgitáros, zeneszerző készülő rockoperája: Draconia
http://draconia.nostramusic.com/

American Idiot
Green Day : American Idiot (2004):
Az American Idiot című slágerrel beharangozott azonos című album nagyigényű konceptlemez, punkosan minimalista rockopera. Az albumon nemcsak a zenei témák, de a szövegek is összefonódnak, ahogy egy konceptlemezhez illik. A politikus kezdés a Bush-kormány tendenciáit kritizálja nyíltan (a nyitódal mellett legdurvábban a Holiday című számban: „Zieg Heil a gázos elnök úrnak / Bombákat kioldani, ez a büntetésetek / porba dönteni az Eiffel tornyokat / ha kritizálják a kormányotokat / dirr-durr, záporozzanak az üvegcserepek / megölni mindez buzit, aki nem ért velünk egyet”), majd letaglózó társadalmi és közérzeti tablót kapunk: paranoia, hazugságok, elveszett álmok, elveszett ártatlanság, befulladt lázadás, menekülési vágy, magány. A Kertvárosi Jézus nem tud senkit megváltani, a lázadó Szent Jimmy meghal, az a Hogyishívják nevű vagány csaj meg már nincs sehol, valószínűleg hozzáment valami hülyéhez...

Nostradamus - Fate of Man
Kayak (2005):Nostradamus - The Fate Of Man. Az ős dán progresszív rock-szupergroup, a Kayak összeült és kiadott két cédényi hihetetlenül zseniális rockmuzsikát, sztorival, koncepcióval, szereplőkkel, kórussal, már megint Nostradamusról (róla talán ez a harmadik rockopera).

Tenacious D, avagy a kerek rockerek (2006)
Tenacious D in The Pick of Destiny egy régebbi rock musical, de a Lyam Lynch rendezte film 2006-ban jelent meg: a Tenacious D egy rockzenekar, Jack Black színész zenekara, aki önmagát alakítja.
JB konzervatív apja miatt elhagyja otthonát, Hollywoodba utazik, hogy rocksztár lehessen. A tengerparton találkozik Kyle-lal, akiben megtalálja tökéletes zenésztársát. Pénz híján a helyi kocsmában meghirdetett verseny megnyerésében bíznak, és nyereségüket nem is bízzák a véletlenre, hiszen egy legendát követve megpróbálják megszerezni a Végzet Pengetőjét.
http://www.youtube.com/watch?v=-Jm3Zb-HSvo

Repo! The Genetic Opera (2008)
Darren Smith és Terrance Zdunich darabja, melyet Darren Lynn Bousman visz filmre.
A sztori szerint 2056-ban egy szervleállásokkal kapcsolatos járvány söpör végig a világon és beköszönt a mesterséges szervek kora. Egy konglomerátum fel is készült a mesterséges szervek előállítására, a viszonylag olcsó testrészek azonban nem éppen tiszta forrásból származnak.

Avantasia: The Scarecrow (2008)
Az Edguy frontember, Tobias Sammet szimfonikus power metal projektje az Avantasia, 2001-ben elkészült a Metal Opera (boszorkányüldözés, varázslók, törpök és tündék), a most megjelent The Scarecrow album nem folytatása, hanem egy új történet: a kor a 19. század, a főszereplő pedig egy Madárijesztőnek (Scarecrow) csúfolt fura figura, aki szép csendben beleőrült a magányba, de egy szép napon felfedezi magában a zenét és megnyílik számára egy új világ.

http://hangtarnok.klog.hu	84
http://clic.xtec.cat	34
http://www.zenci.hu	11
http://www.slideshare.net	2
http://webcache.googleusercontent.com	2
http://209.85.135.132	1

Rockopera

by Zenei Könyvtár on May 24, 2008

Accessibility

Categories

Tags

Upload Details

Usage Rights

6 Embeds 134

Statistics

Rockopera — Presentation Transcript