Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában

Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Kommunikáció Szak
Madarász Csaba
Az állampolgári részvétel új terei a
kiberdemokráciában
dr.Polyák Gábor
egyetemi tanár
konzulens
BUDAPEST
2012

Tartalomjegyzék
Bevezetés...........................................................................................................................................3
Az elektronikus demokrácia/részvétel mint értelmezési keret kifeszítése.........................................5
Az elektronikus demokrácia és kormányzás.................................................................................6
A részvétel fogalmának definíciója - ............................................................................................6
A részvétel rövid történeti háttere.................................................................................................9
A társadalmi részvétel módjai – elméleti megközelítés..............................................................12
Megjegyzések a részvétel értelmezéséről...............................................................................17
A Nyitott kultúra, nyílt forráskód és a nyílt szabvány.....................................................................19
A nyílt forráskódtól és a szabad kultúráig .................................................................................22
A nyílt forráskódú demokrácia ...................................................................................................24
A nyílt szabvány, mint a nyitott kultúra intézményesülésének demokratikus színtere....................26
A nyílt szabványok részvételi-demokratikus intézményekben születnek ..................................30
A web 2.0 és kritikai megközelítése...........................................................................................30
Kitérő a nyílt adatok avagy a közérdekű adatok fogalmához.....................................................36
A hálózati aktív állampolgárok és az állam új viselkedési mintái...................................................37
A találkozás innovatív terei.........................................................................................................39
Kormányzásjavító virtuális kalákák?..........................................................................................41
Összegzés.........................................................................................................................................43
Irodalomjegyzék..............................................................................................................................45
NYILATKOZAT a szakdolgozat eredetiségéről..............................................................................47
2.oldal

Bevezetés
Korunkban már-már eluralkodni látszik a politikai apátia – szinte általánossá vált a
jogosultak a választásoktól való jelentős mértékű távolmaradása, a képviselőkben és az
államhatalmi rendszerekben megingott közbizalom, a közpolitikával kapcsolatos
kedvtelenség és reményvesztettség érzéséből fakadó általános távolságtartás. Míg szerte a
világon a pártok küzdenek a taglétszámuk csökkenésével, mindezzel párhuzamban szinte a
fő politikai áramlatok alatt húzódó búvópatakként nemzetközi tömegmozgalmak születnek
(Occupy, Real Democracy Ya) és újítják meg a tiltakozó véleménykifejezés, a mozgósítás
és a közösségi döntéshozatali mechanizmusok formáit, utcára hívva a polgárokat a
jelenlegi kormányzati rendszer kiégése, berendezkedése ellen.
A nemzetközi média fősodra is egyre többet számol be ezekről az eseményekről, mint
ahogy azok a példa (és jelen esetünkben minta) értékű civil kezdeményezések is
felkerülnek a közbeszéd szintjére, kilépnek az otthonukból - a szakmai hálózatokon,
levelezőlistákon, website-okon zajló párbeszédből- és elérhetővé, megismerhetővé válnak,
elsősorban persze külföldön. Az internet technológiák térnyerésével és a civil mozgalmak
kiszélesedésével olyan állami funkció-javító együttműködési minták láttak napvilágot,
amelyek az elmúlt években példájukkal jelentős mértékben alakították az állampolgárok és
az állam viszonyát, átírták egy lehetséges állampolgár barát, együttműködő kormányzás
jövőképét.
Az elektronikus kormányzati szolgáltatások szinte kötelező térnyerésével teljesen
nyilvánvalóvá váltak, a hagyományos nyomtatvány és iroda központúság mellett az
internet és kapcsolódó (web.20-s) technológiák új csatornái fontos szerepet kapnak a
közigazgatás és a kormányzati munka számos területén. Az interaktív csatornák, amelyek
az állampolgárok, az üzleti szektor és az állam közötti hármas kommunikációban
megnyíltak – mindenkit lépéskényszerbe hoztak. Hovatovább új formátumú üzenetek
születtek ebben az intenzív dialógustérben és új lehetőséghez jutott mindenki, hogy
tevékenységéről gyorsabb és pontosabb és átfogóbb visszajelzést tudjon fogadni és küldeni
– ez a motorja ennek a kommunikációs folyamatnak.
Az állam Orwell-i totális kontroll és monitor tevékenysége és az erre való lankadatlan
törekvés számos szakértő szerint ma már olyan metsző valóság, amelyet nehezen lehet
tagadni és ennek fájó tükörképével – az ACTA elfogadásának nemrégi kísérletével – egyre
3.oldal

többen szembesülünk. A nyomasztó kontroll törekvések és az állami szervek, politikusok
ellenőrzésére civilek által alkalmazott technológiái új ellenállási formákat szültek: a weben
szerveződő technológiatudatos, hétköznapi, egy-egy ügy érdekében motivált emberekből
szerveződő „civil gerilla” alakulatokat, akik a kibertérben számos kiforrott technikával
kezelnek összetett ügyeket és új módokon járulnak hozzá a kormányzat és az állam
együttműködő viszonyának progresszív fejlődéséhez. Ezek a csoportok rendkívül rövid
idő alatt nemcsak aláírásokat gyűjtenek és lobbiznak sikeresen a parlamentekben, de
számítástechnikai szakemberek, hackerek és üzletemberek összefogása mentén, gyakran az
állam bürokratikus, lassú és költséges mozgásával párhuzamban megvalósítanak bizonyos
információs-szolgáltatásokat, okos megoldásokkal formálják a jövő államát, kormányzati
működését,állampolgári tudatosságunkat. Ez a tény rámutat a tudás újfajta használatának
sajátosságaira, ahol a hasznosítható tudással rendelkező állampolgárok virtuális
együttműködése valódi politikaformáló lobbi-hatalmi erővé válit.
Az értekezésemben olyan, mindannyiunk által hozzáférhető, demokrácia-erősítő, internet
technológiákra építő példákat mutatok be, amelyek jól mutatják a kérdés aktualitását és
megrajzolják a jelenleg is zajló technológiai-politikai paradigmaváltás mintájának
mozaikját. Rögtön hozzá kell tennem, itt már nem is technológiai paradigmaváltásról
beszélhetünk, hanem egy társadalmi-technológiai paradigmaváltásról: amikor a társadalom
csoportjai a kezükbe került eszközt kezdik el másképpen használni, és ez a hálózati
összhang és technológiai tudatosság, valamint az állam által biztosított szolgáltatásokba
való proaktív beleszólás adja az új mintát.
Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy részvételi demokrácia az internetre való
kivetülése milyen újfajta együttműködési mintákat hozott az állam és polgárai között,
amikor a nyílt szabványok elterjedésével a közérdekű adatok tömegesen váltak
hozzáférhetővé. Kutatáson során megvizsgáltam a részvétel fogalomkörét, az elektronikus
demokráciát és azokat a technológiai innovációkat, amelyek lehetővé tették a taglalt
mintázatok megjelenését.
4.oldal

Az elektronikus demokrácia/részvétel mint értelmezési keret
kifeszítése
Az internet világ fogalmilag szinte minden tudományterületet magába szippantott- olyan
műszavakat és konkrét tudományterületeket hozva létre, amelyeket az e-előtaggal illet. Gyakran,
amennyiben magyarra szeretnénk lefordítani ezeket az elnevezéseket, már akkor igen suta
fogalmak születnek a kísérletekből, ezért is találkozunk a hétköznapi nyelvben ritkán olyan
kifejezésekkel, mint például e-befogadás, e-részvétel, e-demokrácia – a találkozás során pedig
ezen fogalmak kiejtése ugyancsak furcsa szájízt hagy maga után.
Elsőre úgy tűnhet, hogy az elektromosság a politikatudományban is megújította a fogalmi
rendszereket, ám kicsit közelebbről megvizsgálva az érintett tudományterületeket, kiderül, hogy
inkább egyfajta ideiglenes zavarról, vagy dimenzionális fogalomváltás szükségességéről van szó.
Az elektronikus demokrácia/részvétel tudományterületi szorosan egybekapcsolódnak, egymást
nemcsak síkban metsző és tartalmazó halmazokként, hanem egymásra ható dinamikus erőkként.
Tudomásom szerint Magyarországon nincs olyan egyetem, vagy kutatócsoport, amely az
elektronikus demokráciát, avagy az elektronikus részvétel elméletét és gyakorlatát tanulmányozná
(mindez talán érthető is, hiszen nincsen politikailag olyan erő, amely megrendelné a
politikacsinálásnak ilyen formájú kutatását, és gyakorlatilag nem bővelkedünk lényeges
innovációkban ezen a téren).
A téma taglalásához megfelelő alapot nyújt e dolgozat írójának, hogy az elmúlt 5 évben számos
nemzetközi konferencián, tapasztalatcserén, hálózati megbeszélésen vett részt az elektronikus
részvétel és elektronikus demokrácia kapcsán az európai társadalom különféle szereplőivel,
valamint az európai civil szféra egyik képviselőjeként (INGO) az Európa Tanács CAHDE (Ad
Hoc Commitee on E-democracy) munkacsoportjának tagja volt, amely ajánlást dolgozott ki a
tagállamok részére az elektronikus demokrácia hasznáról és alkalmazásáról. Az elektronikus
demokrácia fő pontjait 34 pontban foglalja össze az ajánlás – ez minden eligazodni vágyónak a
politikai nyelvezetbe öltve kiváló támpontot ad, ám nem érthető tetten jelentős tudományos
rendszerezés az ajánlás egészében. Pontosabban, félig tudósnak kell lennie annak, aki érteni is
szeretné a 2009-ben a ET Miniszterek Tanácsa által elfogadott javaslatcsomagot1 mindez azonban
1 „Recommendation CM_Rec_2009_1E_FINAL_PDF.pdf”, nd,
http://www.coe.int/t/dgap/democracy/activities/GGIS/CAHDE/2009/RecCM2009_1_and_Accomp_Docs/Recom
mendation%20CM_Rec_2009_1E_FINAL_PDF.pdf.
5.oldal

inkább a részvétel, a demokrácia és a technológiai eszközök funkciói közötti még nem rendezett a
jelenlegi állapot tükörképe.
Mindenesetre az ajánlást és mellékleteit ismernie kellene minden magyarországi elektronikus
demokrácia kezdeményezést indító, megvalósító állami, önkormányzati szervnek. Sajnos azonban
az Európa Tanács fordítási prioritásaiban nem szerepelt, hogy magyar nyelvre is lefordításra
kerüljön a mintegy 90 oldalas ajánlás szövege – még akkor sem, ha az egész, 2 éven át tartó
munkafolyamat rapporteur-e magyar politikus volt.
A szöveg és néhány kapcsolódó dokumentum fordítása nagy segítséget jelenthetne minden
hiányossága ellenére az elektronikus demokrácia terjesztéséhez. Ennek hiányában, úgy
döntöttem, hogy többségében olyan dokumentumokra, tanulmányokra fogok hivatkozni ezen rész
tárgyalásakor, amelyek magyarul is elérhetők, és elsősorban a részvétel fogalomköre felől
közelítenek a témához.
Az elektronikus demokrácia és kormányzás
Az elektronikus demokrácia gyökereit tekintve a közigazgatáshoz illetve az elektronikus
kormányzáshoz kapcsolódik, hiszen alapvetően az elektronikus demokrácia és elektronikus
részvétel fogalomköre az ICT technológiák által támogatott elektronikus kormányzás mentén
született meg.
Kormányzás alatt nem pusztán egy ország kormánya általi vezetettségét, hanem az ország
polgárainak demokratikus keretek között történő mindenfajta (ön)kormányzati aktusát érthetjük.
Ennek része a kormány részéről az ICT hálózatokon keresztül megvalósított kormányzati
szolgáltatások, valamint minden egyéb, a demokrácia erősítését, fejlesztését, ápolását segítő az
ICT hálózatokon megvalósuló cselekmény, akár a társadalom alsó rétegeiből, civil szervezetektől,
magánszemélyektől, akár pedig a felső, vezetésre hivatott kormányzati intézményektől és
szereplőiktől indul.
A részvétel fogalmának definíciója -
A részvétel szó mai jelentése a latin particep szóból származik, definíciója valamiben részt venni,
osztozni. A részvétel egy olyan cselekvési formára utal, amely bár lehet egyéni, szükségszerűen
kollektív jellegű, és a résztvevőket a kiindulási ötlet és megvalósítás, valamint az eredmények
részeseivé is teszi. Mindez a másokkal való osztozás ideáját tárja elénk.
6.oldal

Az angol nyelvterület bővelkedik a különböző alkategóriákban, amelyben a tipológia a résztvevők
köre alapján formálódott – ennek megfelelően hazánkban is elterjedt számos fogalompár. Ezek a
következők: social participation (társadalmi részvétel), public participation (a köz részvétele),
stakeholder participation (az érintettek részvétele), community participation (közösségi részvétel),
civil participation (civil részvétel), citizen participation (állampolgári részvétel). A nemzetközi
egyezmények jellemzően a public participation változatot használják, míg a témáról szóló
tudományos munkákban és a közbeszédben a fenti kifejezések mindegyike előfordul.
A magyar jogszabályok jellemzően a nyilvánosság részvétele kifejezést használják. Dr. Radácsi
László: Együttműködés a tervezésben, a döntéshozatalban és a megvalósításban2 című, a
Fenntartható Fejlődés bizottságának tagjaként a magyar jogrendben lévő nyilvánosság fogalmat a
következőképpen határozza meg.
„A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény, valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) sz. kormányrendelet
alapján tágnak mondható, valójában a „bárki” kifejezéssel azonos. A véleménynyilvánítás és az
aktív részvétel szempontjából viszont a nyilvánosságot a hatásvizsgálati és az egyes környezeti
elemekre vonatkozó jogszabályaink általában az érintett nyilvánosságra korlátozzák. Az érintett
fogalmát a Környezetvédelmi Kódexből olvashatjuk ki: ’az a személy, szervezet, amely a
hatásterületen él vagy tevékenykedik’. A hatásterület pedig ugyanitt: ’az a terület vagy térrész,
ahol a jogszabályban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat
során bekövetkezett vagy bekövetkezhet’.”
A hazai tudományos munkákban a társadalmi részvétel, a gazdasági szférában pedig leginkább az
érintettek részvétele/bevonása kifejezések honosodtak meg. A civil szervezetek egyaránt
használják a közösségi részvétel, valamint az állampolgári részvétel fordulatokat. A „részvétel” és
„bevonás” kifejezések szinonimájaként gyakran használják a konzultáció terminust.
Együttműködés a tervezésben, döntéshozatalban és a megvalósításban (Béla - Pataki -Valené
2003)3
A szerzők tanulmányukban amellett foglalnak állást, hogy számos magyarázat létezik a társadalmi
részvétel intézményesülésére. Ezek vagy társadalmi folyamatokon vagy pedig elméleti indokokra
2 Dr. Radácsi László Együttműködés a tervezésben, döntéshozatalban és a megvalósításban, „Együttműködés a
tervezésben, döntéshozatalban és a megvalósításban”, Parola, sz 3–4 (2005): 22.
3 Ibid.
7.oldal

alapozva magyarázzák a társadalmi részvétel intézményesülését. Egyesek közülük
politikatudományi háttérrel, mások a környezeti döntésekben rejlő kockázat jellegével és a
tudományos előrejelzések hiányosságaival, megint mások pszichológiai okokkal, vagy az
egyéneknek a kockázattal szembeni magatartásával indokolják a társadalmi részvétel
szükségességét.” Mindezeken felül az ökológiai közgazdaságtan hagyományköréből kinövő
magyarázatok is napvilágot láttak,többek között a környezeti problémák komplexitására, a
problémákkal kapcsolatos ismeretek hiányára helyezve a hangsúlyt. Meg kell említeni még az
etikai, gazdasági és jogi színezetű magyarázatokat is a társadalmi részvétel előnyeit taglaló
elméletek között.4
Ugyanakkor nagyon fontos, a közvetlen demokrácia melletti további érv a nevelésre vonatkozik. A
demokráciát megtanulni a négyévente tartott parlamenti és önkormányzati képviselő-választásokon,
naiv és teljesíthetetlen elvárás.
Kijelenthetjük nyugodtan, hogy az életünket alakító politika fontosabb annál, minthogy
túlnyomórészt professzionális politikusokra bízzuk – a politika valamennyiünk ügye, mindig és
mindenhol. A politikailag is érett és értő, felelős (állam)polgárrá éréshez mindannyiunknak
folyamatos edzésre, gyakorlására van szükség. Ennek a folyamatnak biztosítanak „edzőtermet” a
közvetlen demokrácia intézményei és folyamatai. Szociálpszichológiai tanulság továbbá az is,
hogy a részvétel növeli a környezettudatosságot, a környezetért érzett és vállalt felelősséget.
Nagyobb esély nyílik az attitűdök és értékek cselekvésre váltására, illetve a tetteken keresztüli
megerősítésükre.5
Politikai értelemben a részvétel a döntések közös meghozatalát, a közügyek közös kezelését
jelenti. Meglehet pontosabb, ha nem a képviseleti demokráciával ellentétes, vagy attól különálló
alrendszerként kezeljük, hanem a képviseleti demokrácia kiegészítéseként értelmezzük, habár az
európai diskurzusban egyes irányzatok megkülönböztetik a képviseleti és részvételi demokráciát:
a részvételi demokrácia az egyén és a közösség motiváltságát és tenni akarását helyezi előtérbe.
Pallai Katalin szerint a „A társadalmi részvétel egyik közvetlen célja, hogy a választási
folyamatnál pontosabban kiderüljön, hogy ki mit gondol: az ügyek megvitathatók, és a különböző
4 Bela Györgyi – –, Pataki György, és Valené Kelemen Ágnes, „Társadalmi részvétel a környezetpolitikai
döntéshozatalban (döntéstámogató eszközök és értékelési eljárások alkalmazása) 20. szám”, 2003,
http://korny.uni-corvinus.hu/kti/20_szam.pdf. 2012
5 Ibid.
8.oldal

logikák és érdekek egyeztethetővé válnak.”6
A részvétel értelmezhető egy olyan folyamatként, melynek során az információáramlásból vagy a
társadalom működéséből valamilyen formában kirekesztett emberek és csoportjaik visszaszerzik
forrásaikat, az identitásukat, beavatkoznak a társadalmi, politikai és kulturális életbe, és
erőteljesen beleszólnak az őket érintő döntések meghozatalába, hogy ezen keresztül javítsák a
meglévő intézmények működési mechanizmusait. Mindez azonban egy olyan régóta tartó
társadalmi tanulási folyamat, amelynek minden állampolgár, munkahelytől függetlenül részese.
A részvétel rövid történeti háttere
A részvételi demokrácia és a részvétel gondolata bár a 20. század második felében előtérbe került,
azonban gyökerei már a történelmi múltból erednek. Az ókori görög gondolkodók közül
Arisztotelész Politika című művében fejti ki, hogy, egy állampolgár csak akkor lehet teljes értékű,
ha aktívan közreműködik és részt vesz a városállam közügyeiben, másrészt a városállam egysége
is csak akkor alakulhat ki, ha a polgárok részt vesznek a közösségi életben. i. sz. E 600-ban,
Szólón reformokat vezetett be, hogy az oligarchák uralmát korlátozza és újra bevezesse a
részvételi demokráciát. Kleiszthenész 100 évvel utána tovább javította Szólón reform törekvéseit7,
- az athéni demokrácia 322-ben véget ért. 2000 évvel később, amikor a demokrácia politikai
rendszerként újjáéledt, a döntéseket immáron a képviselők hozták, nem pedig maguk az emberek.
A részvétel fogalma a munkaközösségek működését is érintette. A részvétel a munkavállalók,
illetve érdekképviseleteik számára jelenti azt a lehetőséget, hogy részt vegyenek munkahelyük
gazdasági és szociális érdekeiket érintő döntéseiben. A munkavállalókat azért illeti meg a
munkahelyi döntésekben való részvétel joga, mert munkájuk nyomán születik meg az az új érték
(áru vagy szolgáltatás), amely a vállalat (vállalakozás) létének célja, és amely végső soron a
vállalat fennmaradását biztosítja. Németországban az 1920-as évek elején alakultak meg az üzemi
tanácsok, míg európai elterjedtségüket a második világháború utáni demokratizálódási folyamat
eredményének köszönhető. Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és Németországban a
negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején hozott törvényekben került sor bevezetésükre.
Németországban az ötvenes évek elején hozott törvénnyel biztosították a dolgozói részvételt a
6 Dr. Pallai Katalin, „Társadalmi részvétel” (Dr. Pallai Katalin, 2010),
http://toosz.tsoft.hu/digitalcity/servlet/PublishedFileServlet/AAABGFOA/pallai-tarsi-reszvetel-p.pdf.
7 Adrienne dr. Reisinger, „Civil Szemle” 6, sz 4., RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA ÉS TÁRSADALMI
RÉSZVÉTEL – ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK (2009): 5–23.
9.oldal

felügyelő bizottságokban Következő szakasz a hetvenes években érhető tetten, amikor is
kibővültek és megerősödtek jogosítványaik – Az üzemi tanácsok megerősödésével párhuzamosan
került sor egy másik munkavállalói részvételi intézmény kifejlődésére és megerősödésére, ez
pedig: a dolgozok részvétele a vállalatvezetési intézményekben, a felügyelő bizottságban, ill. az
igazgatótanácsban. Az úgynevezett MONTAN ágazatban (vas-, szén- és acélipar) a felügyelő
bizottsági dolgozói képviselet 50%-os volt, máshol egyharmados. A hetvenes évek közepén hozott
törvénnyel az 50%-os részvételi aranyt a 2000 fő felett foglalkoztató társaságokra is
kiterjesztettek. Gyakorlatilag erre az időre vált általánossá a Nyugat-Európa kontinentális
országainak többségében a dolgozói részvétel a gazdasági társaságok vezetőtestületeiben. 8
A részvétel egyrészt jelenti a termelési folyamat döntéseiben való részvételt, másrészt a vállalat
vezetésében, a megtermelt javak elosztásában való munkavállalói közreműködést. Az első
lehetőséget a szakirodalom közvetlen részvételnek, vagy a munkafolyamatra, a termelésre
orientált részvételnek nevezi, míg a második témakör lefedésere az intézményesített részvétel,
vagy a hatalomra orientált részvétel fogalmat alkalmazza (Tóth Ferenc a participació 13 típusát
különbözteti meg könyvében).9
George Orwell, aki a spanyol polgárháború során az anarchisták mellett (még vereségük
elszenvedése előtt) tapasztalta meg a részvételi demokráciát, a Homage to Catalonia című
könyvében „különös és értékes” élménynek írja le, egy olyan tapasztalásnak, amely során a
„levegőből lehet belélegezni az egyenlőséget” és ahol a normális emberi motivációk, mint a
sznobizmus, a kapzsiság vagy a félelem a hatalmaskodástól megszűntek.10
A demokratikus deficit fogalma szinte kitermelte a részvétel szerepének újragondolását a 20.
században. Világszerte tapasztalhatók a képviseleti demokrácia formalitásának, kiüresedésének
következményei – a választásoktól és generálisan a közügyektől elforduló polgárok növekedése.
Ez a tendencia végső soron egyik résztvevőnek sem jó. A nép igénye, hogy ne csak a
választásokkor szóljon bele a közügyekbe, hogy befolyással bírhasson az őket érintő döntések
kimenetelére, és mindezek intézményileg garantált formát öltsenek, oda vezetett, hogy a 20.
8 Gróf Gabriella Kisgyörgy Sándor Vámos István, „A DOLGOZÓI RÉSZVÉTEL ÉS AZ ÜZEMI TANÁCSOK
MUNKÁJÁNAK MEGSZERVEZÉSE” (Friedrich Ebert Alapítvány Szakszervezeti Projekt, Budapest, . április
2008), http://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/06327.pdf.
9 Tóth Ferenc, „A munkaügyi kapcsolatok rendszere. 215–216. old.” (2003., nd).
10 „Participatory democracy - Wikipedia, the free encyclopedia”, nd,
http://en.wikipedia.org/wiki/Participatory_democracy.
10.oldal

század végére a legtöbb nyugati ország jogrendje és alkotmánya közvetlen részvételi
lehetőségeket is rögzít a képviseleti formák mellett. Az EU deklarált működési elvévé lépve – az
európai alkotmányban külön passzusban nevesítve a részvételt – meghatározó elvként van jelen.
Brazília egyik városa Porto Allegre az, ahol jelentős változást hozott a részvételi demokrácia és
utat nyitott egy újfajta gyakorlat előtt. A településfejlesztés eszközeként alakult ki a részvételi
költségvetés gyakorlata, melyet 1989 óta rendszeresen alkalmaznak a városban. A részvételi
költségvetés „…a települési költségvetés összetételének és arányainak a meghatározása és
működésének az ellenőrzése egy minden lakos számára nyitott és átlátható, évente újraismétlődő
vita- és tervezési folyamaton keresztül.”11
Mindemellett az elmúlt években olyan tömegmozgalmak tették a részvételi demokráciát a
gondolkodás középpontjába, mint az USA-ból indult Occupy-mozgalom amely saját maga
dolgozta ki azokat a részvételi és döntéshozatali formákat, amelyek a tömeges részvételt és vitát
tudják a legnagyobb egyenlőség mellett biztosítani.
11 György Pataki, „Bölcs Laikusok - Társadalmi részvételi technikák a demokrácia szolgálatában” (Civil Szemle,
2012), http://www.civilszemle.hu/downloads/cikkek/2007/12-13szam_2007_3-4_Pataki_144-156.pdf.
11.oldal

A társadalmi részvétel módjai – elméleti megközelítés
Társadalmi részvételről akkor beszélhetünk, ha olyan korai fázisában van lehetősége
bekapcsolódnia az állampolgároknak a közösségi döntési folyamatba, ahol még a szereplők között
elképzelhető konszenzusos megoldás létrejötte. 12
Reisinger Adrienne korábban közölt tanulmányában13 azt hangsúlyozza, hogy a szakirodalom
legnagyobb része, amikor a részvételi demokráciát és a részvétel elvét tárgyalja, elsősorban a
szereplőkre, a részvétel előnyeire, hátrányaira és annak technikáira, módszereire fókuszál. A
tanulmányok elenyésző része veszi górcső alá, hogy melyek azok a helyzetek, amelyekbe az
állampolgárok számíthatnak, illetve kezdeményezőleg léphetnek fel a részvételi, információs
joguk gyakorlása érdekében. A helyzetközpontú megközelítés számos olyan jelenleg még nem
definiált formára rávilágíthat, amely üdítőleg hathat a társadalmi részvétel értelmezésére.
A nemzetközi szakirodalom egyik legmeghatározóbb strukturális ábrája a részvétel létrája
Az Európa Tanács kiadványa szerint alapvetően kétféle dimenzió mentén beszélhetünk a
részvételről: a politikai életben való részvétel és a közösségi életben való részvétel. (Reisinger
u.o)
A politikai életben választás, pártok vagy testületeikben való munkálkodás, illetve direkt
módon gyakorolva az információs és tanácsadási jogokat, valamint részt vállalva a döntésben,
megvalósításban.
Későbbi, az Európa Tanács 2009-ben napvilágot látott kiadványa, az Állampolgári Részvétel
Kódexe14 szerint a részvételnek négy fokozata létezik – a legkevésbé intenzívtől a
legintenzívebbig – amelyek a következők: tájékoztatás, konzultáció,párbeszéd és partnerség.
Ezeket a döntéshozatali folyamat bármelyik fázisában alkalmazhatjuk, de a folyamat bizonyos
pontjain sokszor különösen fontossá válhatnak
12 Bela Györgyi – –, Pataki György, és Valené Kelemen Ágnes, „Társadalmi részvétel a környezetpolitikai
döntéshozatalban (döntéstámogató eszközök és értékelési eljárások alkalmazása) 20. szám”.
13 dr. Reisinger, „Civil Szemle”.
14 „A DÖNTÉSHOZATALBAN VALÓ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JÓ GYAKORLATÁNAK KÓDEXE”
(Council Of Europe, 2009), http://www.coe.int/t/ngo/Source/Code_Hungarian_final.pdf.
12.oldal

1. ábra: A részvétel szintjei: Európa Tanács, 2009
Ugyanezen kódex a politikai döntéshozatalba való bekapcsolódásra egy folyamatközpontú
megközelítést ajánl, amely. 6 fázist különböztet meg, ,amelyekben interakcióra léphetnek
egymással a hatóságok és az állampolgárok és szervezeteik.
14.oldal
2. ábra: 6 fázisú interakció: Európa Tanács, 2009

A korábban említett Building New Communities részvételi megközelítése 5 szintű modellben
vázolja fel a részvételi lehetőségeket A következő táblázat az öt szintet mutatja be az adott
részvételi mód célja és a résztvevőknek tett ígéretek alapján15.
Cél Ígéret
1. Informálás Állampolgárok, szereplők információval
történő ellátása
Információk biztosítása
2. Konzultáció Elérni, hogy a kiadott információkkal
kapcsolatosan visszajelzések is
történjenek
A visszajelzések döntésre gyakorolt
hatásáról informálják a szereplőket
3. Bevonás A fejlesztések során közvetlenül az
érintett szereplőkkel dolgozni
A vélemények megjelennek az
alternatívában, és történik
visszajelzés róluk
4. EgyüttműködésA teljes fejlesztési folyamatban partneri
együttműködés (alternatívák
kidolgozása, alternatívák közül meg-valósítható
kiválasztása)
A vélemények lehető legmagasabb
szintű figyelembevétele
5. Felhatalmazás A végső döntés is az érintett szereplők
kezében van
Teljes mértékben a szereplők
véleménye, döntése a mérvadó
15 dr. Reisinger, „Civil Szemle”.
15.oldal

A civil szervezetek és a hatóságok kapcsolatát illusztrálandó, illetve tisztázandó, az alábbi mátrix16
vizuálisan mutatja be a politikai döntéshozatali folyamat lépéseit, valamint azoknak a részvétel
különböző szintjeihez fűződő kapcsolatát. A mátrixhoz az európai civil társadalom jó gyakorlatai
és példái szolgáltattak alapot, és célja, hogy inspirációt nyújtson a cselekvésre, valamint erősítse a
civil szervezetek és a hatóságok közötti interakciót.
3. ábra: Részvételi mátrix: Európa Tanács, A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó
gyakorlatának kódexe, 2009.
16 „a döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexe”.
16.oldal

Megjegyzések a részvétel értelmezéséről
A szakirodalomban jelenlévő egyik felosztás sem tükrözi kielégítő mértékben azokat a ma
fellelhető élethelyzeteket és részvételi cselekményeket, amelyek a meglévő kategóriákat átszelve
valósulnak meg – habár jelen keretek között csak korlátozott betekintést engedhettem a részvétel
fogalmának dimenzionális strukturálására. Mindazonáltal talán élesen kiviláglik, hogy a
különböző online tevékenységek nem konzekvens módon tükröződnek a felállított tudományos
ontológiai kategóriákban. Ennek tapasztalatom szerint az az oka, hogy az offline részvétellel
foglalkozók nincsenek az online lehetőségek amúgy sem kielégítően jól strukturált
kategorizálásának tudatában – és viszont.(Például egyes mozgalmakban, szerveződésekben való
részvétel - amely mondjuk egy helyi közösségi cselekvés alapján indul el - átszüremlik, átfedésbe
kerül a politikai életben való részvétellel. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha mindezt az
internetes csoportok, fórumok és különböző ad-hoc és stabil virtuális szervezetek és
szerveződések perspektívájából nézzük, ebben az esetben a tiszta kategóriák, amelyet először
mutattam be, máris elvesztik relevanciájukat)
Tegyük hozzá, nem csoda, ha nemcsak a politikusok, de az elméleti kutatókat is zavarba hozza,
hogy a nemzetközi részvételi „ág fogalmak” olyan logikát tükröznek, amelyek nem a mai
élethelyzeteket mintázzák. Ennek talán egyik oka lehet, hogy egy újabb „környezet” a virtuális
környezet, a világháló lépett be az életterünkbe, és majdnem ugyanazokat a jogokat és figyelmet
követeli, mint a valós környezetünk.
Nemcsak az elektronikus részvétel konzekvens, jól áttekinthető fogalmi meghatározásával adós
még a politikatudomány – a klasszikus részvétel terén is javítható a részvételi cselekvés
módszerei, a részvétel formái, a részvétel fizikai és szimbolikus terei, az egyes intézmények
felelőssége és lehetőségeinek jól áttekinthető tisztázása és értelmezése.
17.oldal

A nyitott kultúra, nyílt forráskód és a nyílt szabvány
„A nyitott mű poétikája Pousseur szerint arra irányul, hogy >>a tudatos szabadság
aktusaira<< késztesse a kimeríthetetlen relációhálózat aktív középpontjaként
tételezett interpretátort, aki e relációkból úgy alakít ki saját formát, hogy nem köti
őt olyan szükségszerűség, mely előírná a használt (sic!) mű szerveződésének
véglegesen meghatározott módjait.”
Umberto Eco17
Természetesen a technológia nem választható el a politikától és a mai internet szerkezetét
meghatározó technológiai fejlődés saját szabad útját járva bizonyos politikai értékeket is magában
hordoz. Erre a tényre – pontosabban a kommunikációs szabványokban rejlő politikai értékre – és a
nyílt technológiák üzeneteire a nyílt/szabad kultúra, a nyílt szabvány, a nyílt forráskód és a
közérdekű adatok értelmezésén keresztül próbálok rávilágítani.
A nyílt szabványokra alapuló nyílt forráskódú szoftverek olyan eszközöket adtak hozzáértő
kezekbe, amelyekkel kifejlődhetett az internet és a web2.0 technológiailag nyitott paradigmája –
ezen fejlődés eredményei rendkívüli erővel törtek be az állampolgárok hálózati kapcsolataiba is.
Mit érzünk mi ebből, egyszerű hálópolgárok, akik a közösségi média szolgáltatásait használva
alkotunk képet a mai burjánzó interaktív lehetőségeket? Hol érezzük, hogy ez az eszköz valóban
demokratikusabbá tenné állampolgári kommunikációnkat?
A legtöbbünknek fogalmunk sincs arról, milyen változásokon ment keresztül a mai internet. Még
sokan emlékezhetünk a betárcsázós szolgáltatásokra – milyen volt analóg telefonos modemmel
internetezni, leveleket, weboldalakat hosszú időn keresztül letölteni. A világ legtöbb részén már
nemcsak az internetet alkotó háttér-infrastruktúra fejlettségét lehet észlelni, hanem valami
elképesztő mérető, a technológiai fejlődés exponencialitását hűen tükröző szolgáltatás/szoftver
fejlődést is.
Ennek a fejlődésnek számos jogi és technikai háttérre volt szüksége, hogy a ma már tettenérhető
kulturális gazdagságot meg tudja jeleníteni. Persze mondhatjuk, hogy mindez már bele volt
kódolva az internet születéskor a médiumba – nemcsak Marshall McLuhan világfaluja bontotta ki
17 Nyitott mű, vol Európa könyvkiadó (Budapest, 1998).
18.oldal

az új médiumok társadalmat átalakító erejének pozitivista gondolatát. A „Kaliforniai ideológia”18
című esszéjében Richard Barbrook hű képet ad az internet bölcsőjének tekinthető korabeli, az
internetet és a virtuális piacteret és agorát fejlesztő kulturális áramlatokról, amely a modernitás
megújítását „szerkesztő művészmérnökök” hona.
Geert Lovelink19 így ír a médiamonopóliumok megerősödésének korában kialakuló mozgalomról:
„A figyelem a hatalom másik aspektusa felé fordult. Az entellektüelek és a művészek tekintete a
"struktúrára" irányult, amit a szubjektum felől közelítettek meg: az olvasó, a néző, a websurfer
felől. Kezdetben a (rejtett) ideológiai üzeneteket boncolgatták, a szexizmust, a rasszizmust, azután
a szimuláció magasabb szintje felé fordultak. A szemiotika (Eco), a nyelvészet (Saussure) és a
francia posztmodern elméletek (Baudrillard) hatására a média hatalmának titkát a befogadásban
látták. Irreleváns lett, kinek a tulajdonában van ez vagy a kábeltelevízió vagy jog - "a
termelőeszköz", ahogy a 68-as neomarxisták mondták volna...Többé nem a kapitalizmus
visszataszító, rajtunk kívülálló teljhatalmát tekintették a mindennapok szintjén tapasztalt
elidegenedés forrásának, hanem az egyénekre szakadt, "néma" tömegek magányos szívében rejlő
(mikro)hatalmat. Az otthonában, a tévéképernyő előtt ülő befogadó lett az igazi "fekete doboz".
"Felforgató" stratégiák formájában - az irónián, a jel-jelölő viszonyának megfordításán keresztül
és az üzletszellemű tömegkultúra asszimilálásának más eszközeivel - hatalmat kellett adni a
fogyasztó kezébe, hogy megtörhesse a média hatalmát.
Richard Barbrook cikkében így írja le a kaliforniai ideológia születését:20 „új hit San Francisco
bohém kulturális életéből és a Silicon Valley-i csúcstechnika házasságából született. A
folyóiratokban, könyvekben, tévéműsorokban, weboldalakon, hírcsoportokban és hálózati
konferenciákon reklámozott kaliforniai ideológia szemérmetlenül egyesíti a hippik szabad
szellemét a yuppik vállalkozói buzgalmával. Az ellentétek egybeolvadását az új információs
technikák felszabadító erejébe vetett hit segítette elő. A digitális utópiában mindenki hippi és
gazdag lesz egyszerre. Nem meglepő, hogy ezt az optimista jövőképet Egyesült Államok-szerte
lelkesen magukévá tették a komputerőrültek, az adatkalózkodó diákok, a találékony kapitalisták, a
18 Richard Barbrook - Andy Cameron, „A kaliforniai ideológia” (Buldózer Médiaelméleti antológia Média,
tömegkommunikáció/Online média (médiaelmélet, internet), augusztus 5, 2002),
http://mek.oszk.hu/00100/00140/html/01.htm.
19 „B U L D Ó Z E R - médiaelméleti antológia”, nd, http://mek.oszk.hu/00100/00140/html/01.htm.
20 Richard Barbrook - Andy Cameron, „A kaliforniai ideológia”.
19.oldal

társadalmi aktivisták, az irányzatoskodó tudósok, a futurista bürokraták és az opportunista
politikusok... McLuhan jóslatain felbátorodva a nyugati part radikálisai hozzáláttak, hogy új
információs technikákat dolgozzanak ki az alternatív sajtó, a közösségi rádióállomások, a
személyi számítógép-klubok és videós közösségek számára. Ezek a közösségi médiaaktivisták az
új Amerika építése élharcosainak hitték magukat. Az elektronikus agora megteremtése volt az első
lépés a minden társadalmi intézményben közvetlenül megvalósuló demokrácia felé.”
A szabadságfilozófiának is beillő internet mítosz az Orwell-i totális állami ellenőrzéssel szemben,
azzal párhuzamosan fejlődve hűen képviseli a lehetőséget, hogy az emberi találékonyság a
kontrollra törekvő hatalomnak nekiveselkedve felül tud emelkedni annak birtokló és ellenőrző
törekvésein. Eme szabadságharc követői manapság (részben) a nyitott, szabad kultúra ideája mögé
állnak. De mit is takar a nyitott/szabad kultúra mai ideálja?
20.oldal

A nyílt forráskódtól és a szabad kultúráig
A világot a technológiai forradalom nyitja meg. Tegnap még az internet csupán a tartalom
megjelenítésére szolgált. Ma az internet egy számítógép. Az internetből egyszer csak egy globális
számítógép lett, és mindahányszor feltöltesz egy videót, vagy keresel valamit a Guglival, amint
remixelsz valamit, ezt a hatalmas, globális közös számítógépet programozod. Az emberiség
közösen építi e gépet, és ezen keresztül megtanulunk új formákban együttműködni. Az
együttműködés immár csillagászati léptékekben valósulhat meg – állítja Don Tapscott, a A nyitott
világ négy alapelve című előadásában. 21
Don Tapscott nemcsak a net-generáció fogalmának szülője, hanem futurológusként komoly
elektronikus kormányzati tanácsadói munkát is végez. Hitvallásában a nyitottság széles átfogó
fogalomként jelenik meg, és a hozzá tartozó nyílt forráskódú kultúrának alapelvét az
együttműködés, az átláthatóság, a megosztás és az egyén felruházást hatalommal (empowerment)
fogalmazza meg.
A szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek (FLOSS: Free/Libre Open Source Software) mindenki
által szabadon használható, másolható, terjeszthető, tanulmányozható és módosítható
számítógépes programok. A nyílt forráskódú licence egyfajta az egységes szabályozás céljából
született. Azt is fontos látnunk, hogy a szabad hozzáférés, az egyik legfontosabb eszköze a
digitális személyes és közösségi szabadságok megőrzésének. A licence környékén sarjadó
mozgalmak eredményei biztosítják az emberi kreativitás és szabadságjogok egyidejű védelmét.
„A mozgalom és a köré szerveződő szervezetek résztvevői olyan fontos lépéseket tettek
mindannyiunk szabadságának és kreativitásának megőrzésére, amelyeket csak jóval később
fogunk értékelni, ma még elfedi a korszellem színes hangos reklámokkal tarkított fátyla” -
állapítja meg Nagy Ágoston egyetemi dolgozatában22 a nyílt forráskód élharcosainak kiemelkedő
eredményét. Az elsősorban a nyílt forráskód és a művészet kapcsolatát taglaló tanulmány rámutat
arra tényre is, hogy a nyílt forráskódról mennyire kevés tudással rendelkezünk: például amikor azt
hisszük, hogy nem használunk nyílt forráskódú programokat. Némi logikai vizsgálat után
21 Don Tapscott: Four principles for the open world, TED Talks, nd,
http://www.ted.com/talks/don_tapscott_four_principles_for_the_open_world_1.html.
22 Ágoston Nagy, „A nyílt forrás filozófiája, kulturális gyakorlata, megjelenési formái a művészetben és a
tervezésben” (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Doktori Iskola Iparművészeti képzés, 2010).
21.oldal

könnyedén kiderül, hogy ez nem így van, hiszen az internet jelenlegi óriás szolgáltatói jelentős
előnyöket kovácsolnak a nyílt forráskódú programok tulajdonságaiból. Példának okáért a google
keresési motorja is nyílt forráskódú szervereken fut, tehát arányaiban is rengeteg nyílt forráskódú
számítógépes szolgáltatást használunk.
A fenti elgondolás igen egyszerűen illusztrálja, hogy bizonyos politikai koncepciók – még ha nem
is könnyedén – de átültethetők a nyílt közösségek fejlesztés-centrikus működésére. A jog,
eljárásrend a programozók esetében a kód. A részvétel jogán bárki javasolhat, írhat új kódot,
fejlesztheti a régit.
A nyílt forráskódú szoftverek megjelenését követően több szabad, vagy nyílt jelzőt viselő
mozgalom indult útjára – a szabad hozzáférés ideája megtermékenyítette az élet számos területét.
A következő rendszerezés habár nem ad teljes képet, de bepillantást enged a nyitott/szabad kultúra
térhódítására, a zárt rendszerek megcsontosodott struktúrájába való helyfoglalásba :
• nyílt hardver (open hardware): mely az eszközök fizikai felépítésének szintjén
fogalmazza meg a nyílt hozzáférés logikáját,
• nyílt szabványok (open standards): mely a szabványok szintjén teszik ugyanezt
• nyílt dokumentum-formátumok (open document formats): mely a szoftverek által
használt fájlformátumok nyíltságáért, interoperabilitásáért áll ki
• open access: azaz a tudományos folyóiratokban publikált eredmények, a tudományos
kutatás eredményeinek szabad hozzáférhetőségét célozza
• nyílt tartalom (open content): mely mindenféle tartalom szabadságát igyekszik
megteremteni
• szabad adat (open data): mely a kormányzati munka, a közigazgatási folyamatok során
termelődő adatok, információk szabad hozzáférhetőségét és újrahasznosíthatóságát
szeretné elérni
• nyílt kormányzás (open government): mely a kormányzás folyamataira szeretné
kiterjeszteni az open source elveket
• nyílt tervezés (open design): mely a használati tárgyak működési elvét és formaterveit
tenné nyitottá
• nyílt építészet (open architecture): mely az építészeti terveket és magát a tervezési
logikát szeretné nyitottá tenni
22.oldal

• nyílt oktatás (open education): mely az oktatási anyagok és az oktatás folyamatának
open source logika mentén történő átalakítását tűzte ki célul 23
A nyílt forráskódú demokrácia
Természetesen e munka célja nem az, hogy a technológiai vonatkozásokat nagy mélységben
elemezze, sokkal inkább hogy rávilágítson azok politikai, főként a demokráciával kapcsolatos
viszonyára. Amennyiben a társadalom emberi hálózati kapcsolatai (erős torzítással) hasonlatosak a
gépek hálózatához, úgy a társadalmi együttműködés, kommunikáció és erőforrások elosztását
szabályzó rendszer (állam) hasonlatos a hálózati gépeken futó operációs rendszerhez (parancsok,
folyamatok, utasítás könyvtárak stb rendszeréhez).
A gépek vezérléséhez természetesen szükség van kommunikációs szabványokra, amelyek
lehetnek nyíltak vagy zártak.
A nyílt forráskódú demokrácia néven emlegetett teoréma Douglas Rushkhoff médiaelemző a nyílt
forráskódú kormányzás politikai iskolájából kinövő demokráciaértelmezési irányzatot taglaló
esszéjének24 középpontjában a nyílt forráskódú rendszerek fejlesztését lehetővé tevő nyitott és
átlátható szabályozások állnak.
Rushkoff tanulmányának alapvetése, hogy, a kód, ami a jelenleg operációs rendszerünket
meghatározza, az a jogalkotási folyamat – ebbe kell beleásnunk magunkat és az új hálózati
kontextusban értelmeznünk. Azt kívánja a gyakorlóktól, hogy feltételezzük – legalábbis
ideiglenesen – hogy semmi sem annyira félelmetes, hogy megkérdőjelezzük, újra-tolmácsoljuk és
módosítsuk. Ennek következményeként a jelenlegi krízisben lévő demokrácia a fejlődés
következő állomására juthat. A nyílt forráskódú fejlesztés , vagy akárcsak a fejlesztési modell
értéke mások számára valós életbéli gyakorlatot ad, hogy a világunk hálózati megértését kellő
mélységű perspektívából szemlélhessük.
Rushkhoff tanulmányában a helyi közösségek szerepet hangsúlyozza – „ez az a hely, ahol a
23 „Open Source kultúra/Az open source kultúra infrastruktúrái I. - Mokk_wiki”, nd,
http://wiki.mokk.bme.hu/wiki/Open_Source_kult%C3%BAra/Az_open_source_kult%C3%BAra_infrastrukt
%C3%BAr%C3%A1i_I.
24 Douglas Rushkoff., „Open Source Democracy”, 2003,
http://www.gutenberg.org/cache/epub/10753/pg10753.html.
23.oldal

alkalmaznunk kell vezérelveinket (politikánkat). Járulékosan, ennek hatása lesz az egészre.
Például, egy környezeti problémák iránt elkötelezett aktivista, aki aggódik a Brazil őserdők miatt
abbahagyja a dohányzást, mielőtt a föld tüdejének megmentésére szerveződő következő gyűlésre
menne. Vagy ha egy családanya példáját nézzük, aki a génmódosított élelmiszerek ellen küzd,
vissza fogja utasítani, hogy gyermekei a McDonald's-ban ebédeljenek, még akkor is, ha otthonról
kell vinniük az ebédet barátjuk szülinapi parijára. A hite és viselkedés következetessége,
harmóniája lesz az egyetlen út, ahogy a valóságunkat újratervezhetjük.”25
25 Ibid.
24.oldal

A nyílt szabvány, mint a nyitott kultúra intézményesülésének
demokratikus színtere
„A nyílt szabványok az internet szívének középpontját jelentik –
innen emelkedett ki a növekvő és globális platform.
A nyílt szabványok esszenciája az interoperabilitás.
A nyílt szabványok elfogadása és használata az egymással versengő
termékek együtt-működését is jelenti.”
Tim Berners Lee
A mai internet nem is létezhetne nyílt szabványok nélkül! Az alábbi, szinte közismert
rövidítések kétséget kizárólag megmutatják, hogy nyílt szabványok az internet alap
kommunikációs plazmáját biztosítják (többek között nyílt szabvány a HTTP, TCP/IP, PDF/X,
PNG CD-ROM, OGG, HTML, HTML5, XHTML.
Mi a nyílt szabványok fő előnye? „Amikor több szereplő szeretne a belső információk és adatok
megosztása nélkül együttműködni, mégpedig úgy, hogy egyetlen szereplő se húzhasson monopol-profitot
az interfészek/konnektorok specifikációinak a kontrolljából” - áll a technológiai-társadalmi
szerepvállalást zászlajára tűző Nyissz (Nyílt Szabvány Szövetség) weboldalán a rövid
definíció a nyílt szabványok használatával kapcsolatban.
A példa egyszerű – gondoljunk csak a mobiltelefonunk példájára: a mobiltelefonok töltőinek a
mobilhoz csatlakozó dugói eddig nem voltak szabványosak. Az egyes gyártók, de még az egyes
gyártókon belül az egyes telefonmodellek is különböző töltővel rendelkeztek. Miért? Mert aki
telefont gyárt, az szereti olcsón adni a készüléket (hogy versenyelőnyre tegyen szert), de drágán
adni a tartozékokat (aki már megvette a készüléket, annak úgyis meg kell vennie a kiegészítőket)
26
Lefordítva az adatok világára mindez azt jeleni, hogy amikor egy kommunikációs folyamat egyik
szereplője adatot szeretne megosztani (más szereplővel vagy a nyilvánossággal), mégpedig úgy,
hogy az gép által feldolgozható, monopóliummentes módon történjen – ekkor világlik meg a nyílt
szabványok fontos szerepe.27
Habár a nyílt szabványt leginkább az üzleti életben szokták emlegetni - értelmezésükben „az a
26 „Nyílt Szabvány Szövetség » Nyílt szabvány”, nd, http://nyissz.hu/about/nyilt-szabvany/.
27 Ibid.
25.oldal

tökéletes versenypiac, amelyen a termékeket a szabvány homogenizálja egymás helyettesítőivé,
függetlenül a gyártók tulajdoni formájától vagy üzleti modelljétől.” mégis ennek a ténynek
számos társadalmi vonatkozása, következménye van.
Az alábbiakban azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen hatással bírnak a nyílt szabványok a
demokratikus rendszerekre, hogyan értelmezhető a nyílt szabvány fogalma a demokráciában.
Laura DeNardis, a Yale egyetem jogi karának oktatója, számos nyílt szabvánnyal foglalkozó
tanulmány és könyv elismert szerzője szerint, amennyiben a nyitott szabványokat alakító
politikákat vizsgáljuk, bevezetésük mellett főként gazdasági és technológiai indokokat
hangoztatnak. Ugyanakkor fontos tudatosítanunk, hogy a technológiai tervezés egyben politikai
tervezést is jelent, hiszen a technológiák ugyancsak értékhordozók, és ha egyszer
kifejlesztették/alkalmazzák/előnyben részesítik őket más technológiákkal szemben, akkor a
politikai következményekkel is számolni kell. DeNardis hangsúlyozza, hogy a kormányzati
közbeszerzés politikák nyitottságra és interoperabilitásra való törekvéseit nem szabad csak
technikai vagy közgazdasági lencsén keresztül vizsgálnunk, hanem a kormányok legitimitását
biztosító demokratikus alapelvek tükrében kell őket néznünk.28
Könnyen megállapíthatjuk, hogy a nyitottság elve a kommunikációs és információs szabványok
terén egyaránt politikai jelentőségű. DeNardis a következő 4 pontban foglalja össze az Open
Documents and Democracy: A Political Basis for Open Document Standards című munkájának
bevezetőjében a nyílt szabványok jelentőségét a politikára:29
1. A szabványoknak ráhatásuk lehet más demokratikus folyamatokra.
2. A szabványok a demokráciával kapcsolatos szélesebb értelemben vett társadalmi
körülményekre is visszahatnak.
3. A szabványok tartalmi és materiális alkalmazásai maguk tartalmazhatnak érdemi politikai
ügyeket.
4. A szabvány-alkotás folyamata politikailag is vizsgálható.
28 Laura De Nardis, „OPEN STANDARDS AND GLOBAL POLITICS”, International Journal of Communications
Law and Policy (2009).
29 „Open Documents and Democracy: A Political Basis for Open Document Standards by Dr. Laura DeNardis, Eric
Tam :: SSRN”, nd, http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1028073.
26.oldal

A fenti megállapításokat ízlelgetve érdemes kicsit megállnunk a nyílt szabványok tárgyalásban.
A szabványok erős kapcsolatban vannak a demokráciával, hiszen hatásuk révén azok a
körülmények változnak, amelyek a demokratikus folyamatokba való bekapcsolódást, a diszkurzív
szférákhoz, a kulturális innovációhoz való hozzájárulást határolják.
"A szabványok fontosabbak mint valaha" – mondta Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke a
nyílt forrású szoftvereket támogató OpenForum Europe közelmúltban rendezett konferenciáján.
Az elektronikus távközlési hálózatok fejlődésével egyre nő az interoperabilitás fontossága a
felhasznált eszközök között, a nyújtott szolgáltatások között, az átvitt adatok között. Az
interoperábilitás teremti meg a technológiai verseny alapját, miközben megakadályozza a
"bezáródást" (lock-in). A szabványok pedig az interoperabilitás alapjai."30
Kroes úgy véli, a nyílt szabványok mellé állni nemcsak gazdasági döntés, hanem a demokrácia
erősítését szolgálja egyben. "Ha van nyílt alternatíva, egyetlen lakost vagy vállalatot sem lehet
arra kényszeríteni vagy bátorítani, hogy egy adott céghez kötődő technológiát használjon a
kormányzati információk elérésére. Egyetlen lakost vagy vállalatot sem szabad arra kényszeríteni
vagy bátorítani, hogy zárt technológiát válasszon a nyílttal szemben" -- fogalmazott Kroes.31
Példának okáért, hosszú éveken keresztül az APEH arra kötelezte a magyar adóbevallókat, hogy
egy bizonyos szoftvergyártók és csakis az a szoftvergyártó által előállított fizetős szoftver
használatával telepíthető program révén adják be az adóbevallásukat. Vagy papíron. Itt egy régi
tervezési hiányosság okán szenvedett csorbát számos vállalkozó egyenlősége. A nyílt szabványok
használata révén később megszületett a megoldás.
Másik példa: a magyar közigazgatási informatikában számos olyan fejlesztés honol, amely olyan
adatformátumot használ, amelynek nincs mindenki által elérhető „csatlakozója”. Ez számos, akár
nemzetbiztonsági szintű kockázati kérdést is felvet. Mi történik, ha tönkremegy, csődbe kerül az
adott vállalkozás? Hogyan fogunk 10,20 vagy 50 év múlva hozzáférni azokhoz az adatokhoz?
A nyílt szabványok tehát egyszerre fontosak a kulturális értékmegőrzésben, a gyűjtemények (lett
30 „EUROPA - PRESS RELEASES - Press Release - Neelie Kroes Address at Open Forum Europe 2010 Summit:
»Openness at the heart of the EU Digital Agenda« Brussels, 10th June 2010”, nd, http://europa.eu/rapid/press-release_
SPEECH-10-300_en.htm.
31 Ibid.
27.oldal

légyen az politikai vagy kulturális célú) fenntartható működtetésében, a közigazgatásban és az
oktatásban. Magyarországon például az ODF nyílt dokumentum formátum szabvány kötelező
bevezetése azt is jelentené, hogy nincs szükség több milliárd forintért Microsoft licenceket
vásárolnia az államnak, sem a felhasználóknak, sem pedig az oktatásban, sem pedig az
államigazgatásban (ugyanazokat a funkciókat kiválóan el tudják látni nyílt forráskódú, ingyenesen
használható szoftverek), és az ODFA számításai szerint mintegy 3-4 év alatt mintegy 100-200
milliárd forint megtakarítást eredményezhetnek kizárólag az államnak.32(habár a magyar kormány
kötelezővé tette a nyílt szabványos dokumentumformátumok a közigazgatásban történő
használatát 2011. december 23-án kelt határozatában, ami nagy előrelépést jelen, ám nincs szó
általános nyílt szabványok általános kötelezővé tételéről, amely még több megtakarítást hozhatna
és kívánatos lenne.)
A fentiek felvetik azt a kérdést, hogy a technológia „köz értéke” hogyan számítható. Az
egyik útja a közérdek reflexiójának, a demokratikus jogok és garanciák formálása. Technológia és
a szabványai erős társadalomformáló eszközzé váltak – szólásszabadságunk, az információkhoz
való szabad hozzáférésünk és a politikai szabadságjogaink egyaránt a hatása alatt állnak. Andrew
Updegrove megfigyelése szerint, egy olyan korszakba léptünk át, ahol az információtechnológia
szerepe szinte az, hogy kiszélesítse jogaink gyakorlásának terét, és ezzel új kihívást gyakoroljon a
közpolitika alkotására. Természetesen arra is gondolnunk kell, hogy a korszerű ICT alkalmazások
számos hátrányos helyzetű csoport számára teszik lehetővé a kommunikációt, szolgáltatnak alapot
az ügyintézésre és megkímélik az ahhoz kapcsolódó utazástól és költségektől (itt a különböző
hátrányos helyzetű csoportokról, látássérültekről, mozgáskorlátozottakról van szó, még akkor is
ha természetesen a digitális írástudás és az internethez való hozzáférés nem teljes mivolta újabb
csoportok hátrányba kerülését szüli is). Updegrove szerint, az ICT-val kapcsolatos közpolitikák
olyan fontossá (ha nem fontosabbá) váltak, mint a szabad mozgáshoz való jog (virtuális
tapasztalattal helyettesítve), a szólás szabadsága (online kifejezve) a hozzáférés szabadsága
(méltányos árú szélessávú internet-kapcsolaton, vagy más módon és a hátrányos helyzetű
csoportok, testi fogyatékosok igényeire szabva) és az alkotás szabadsága (nyitott vs. Zárt
32 „Nyílt Dokumentum Formátum szabvány alkalmazása az Európai Unióban - Tények és számítások a MEH EKK
döntéshozói részére” (ODFA, december 15, 2008), http://www.odfalliance.hu/doc/h
%C3%ADrek/2009/ODF_MeH_EKK_ODFA_Magyarorszag.pdf.
28.oldal

rendszerek, a lehetőség, hogy mashupokat készítsünk CC licence alatt és így tovább)33
A nyílt szabványok részvételi-demokratikus intézményekben születnek
Természetesen, a nyílt szabványok definíciója nincs még szabványosítva. A nyílt szabványnak
többféle definíciója létezik. Ha nem lehet implementálni egy nyílt szabványt egy nyílt forráskódú
licenc alatt, akkor az az Open Source Initative (OSI) szerint nem elég nyílt. A kormányok saját
maguk szeretik meghatározni, mi is számít pontosan nyílt szabványnak. Nincs ezzel másképpen az
EU sem. 34Mindazonáltal, a nyílt szabványt létrehozó testületek sajátosságai az alábbiakban
összefoglalhatók:
• Együttműködési folyamat során születnek – önkéntes, vagy piaci szereplők által indukált
fejlesztés eredményeként, átlátható konszenzus orientált működés, amely nyitott minden
érdekelt előtt.
• Ésszerű kiegyensúlyozottság biztosítja, hogy nincs egyik csoportnak sem dominanciája a
másik felett
• Jogi következetesség: az érdekeltek minden válaszára és megjegyzésére való reagálás
• A szellemi tulajdon védelme
• A részletek kidolgozásának jó minősége
• Mindenki számára elérhető – könnyedén hozzáférhető használatra vagy a szabvány
végrehajtására ingyenesen, vagy méltányos áron
• Folyamatos, hosszú időn át tartó támogatás.
A web 2.0 és kritikai megközelítése
Az internet jelentős átalakuláson ment keresztül – az elmúlt években az internet lehetőségei új
technológiákkal, alkalmazásokkal szélesedtek ki, amelyet web 2.0-nak hívunk. Ezek a
technológiák alapvetően változtatták meg az internetes program háttérben működő információ
felhasználási gyakorlatot, és ennek eredményeként a felhasználói szokásainkat. A web 2.0 nélkül
nem lennének olyan közösségi hálózataink, a megosztásra alapuló ad-hoc nyilvánosság terek és
nehezebben találnánk számunkra releváns tartalmakat az interneten. Egy olyan kulturális
33 Elmar HUSMANN, Andrew UPDEGROVE, és Jonathan SAGE, „Innovation, Open Standards and Democracy”
(IOS Press, 2008 Amsterdam ISBN 978–1–58603–924-0, 2008).
34 „European Interoperability Framework FOR PAN-EUROPEAN eGOVERNMENT SERVICES” (Office for
Official Publications of the European Communities, 2004), http://ec.europa.eu/idabc/servlets/Doca2cd.pdf.
29.oldal

átmenetnek vagyunk részesei, ahol számos felhajtóerőt segítségül hívhatunk, hogy állampolgári
cselekvésünknek új teret, új dimenziókat, löketet adjunk.
Érdemes tisztázni néhány fogalmat, amely a web 2.0 alapjait képezi:
A web 2.0 a gyökérnél, a magnál kapcsolódik az nyílt forráskódú technológiákhoz, az adatokhoz
és az adatcserélést lehetővé tevő formátumokhoz és szabványokhoz. A nyílt szabványok tették
lehetővé, hogy azok a szolgáltatások, amelyeket mi ma web 2.0 néven ismerünk, és a különféle
helyeken tárolt adatok másutt való megjelenítéséért (Annak kommunikációs protokolljáért)
felelősek, elterjedhessenek és lehetővé tegyék a különféle weben tárolt elemek újrahasznosítását.
Mivel az adatok újra-megjelenítéséhez jóval kevesebb erőforrás szükséges, amennyiben nyitott
szabványokon nyugvó kommunikáció keretében történik az adatcsere, ezért az újrahasznosításra,
megjelenítésre épülő szolgáltatások rendkívüli mértékben tudtak kifejlődni. A webes
szolgáltatások ilyen mértékű bővülésének hátterében a kommunikációs szabványok elterjedése,
általános használati bővülése és a startup vállalkozások lecsökkent technológiai költsége áll.
Ugyanis a web 2.0 segítségével létrehozhatók u.n. Mashup szolgáltatások. Mi a mashup?
Maga a mashup kifejezés a popszakmából származik: olyan zeneszámot jelölnek ezzel a szóval,
amely két, általában különböző zsánerű dal különféle elemeit ötvözi: az ilyen zenékhez hasonló
szokatlan és egyedi élményeket kínálnak a webes szolgáltatások is.
Legalább 2 helyről beszerzett adatokat kombinál, prezentál, vagy funkcionalitást ötvözve új
szolgáltatást biztosít. Könnyű és gyors integrációt jelent, elsősorban nyílt API-val (applikáció
programozható interface) rendelkező adatforrásokkal hoz létre olyan szolgáltatást, amely nem
feltétlenül tükrözi az eredet célját az adatok közlőjének. A két fő jellemzője a mashupoknak a
kombináció,vizualizáció és az aggregáció.
A mashupok két dolognak köszönhetik népszerűségüket: egyfelől a számos felhasználót egyszerre
megmozgató részvételi lehetőség, másfelől pedig az, hogy két különböző tartalmi szolgáltatás
összefércelése igen egyedi, innovatív jelenségeket képes létrehozni.
Joshua Porter, a design és felhasználóbarát blog, a Bokardo egyik szerzője Richard MacManusal,
a ReadWriteWeb szerzőjével a következő 6 témát tette a web 2.0-s fogalom középpontjába a Web
2.0 designereknek című cikkében:
30.oldal

1. Szemantikus markup írása ( AJAX (Asynchronous JavaScript and XML), amely
lehetővé teszi, hogy a felhasználó web böngészőjében bonyolult műveleteket végző
programok - levelező, naptár, képszerkesztő stb.- fussanak. Az így kialakított szoftverek
egy központi kiszolgálóról töltődnek le, de nem kell minden egyes műveletnél
újratölteniük az oldalt, folyamatosan lehet velük dolgozni, miközben az adatforgalom
minimális, de minden, ami a böngészőablakba bekerül, észrevétlenül fel is töltődik egy
központi tárhelyre. Ilyen szolgáltatást használunk például, amikor RSS hírolvasón
keresztül mentesítjük magunkat, hogy egy weboldalt újra és újra meglátogatva
ellenőrizzük a friss tartalmakat – ehelyett egy RSS hírolvasó helyettünk jelzik ha friss
tartalom érkezik az adott weboldalra . Pl html, xhtml, xml )
2. Webszolgáltatás biztosítása (elmozdulás a helyről – ami megjelenik, nem biztos hogy ott
is van) alkalmazások közötti adatcserére szolgáló protokollok és szabványok gyűjteménye.
A vizuális tervezés már nem a tartalom interface- a webszolgáltatások programozható
interfészként működnek ugyanahhoz a tartalomhoz. Ez egy igen erős fejlődés, hiszen bárki
építhet egy interfészt bármely domain alatt lévő tartalomhoz, amennyiben a fejlesztők
biztosítják a Webszolgáltatás APIját. A webszolgáltatások különböző programnyelveken írt
és különböző platformokon futó szoftveralkalmazások számítógép-hálózatokon (mint az
Internet) keresztül történő adatcserére használják a webszolgáltatásokat, az egy gépes
folyamatközi kommunikációhoz (IPC) hasonlóan. Ezen interoperabilitás (például Java és
Python, illetve Windows és Linux között) a nyílt szabványok használatának eredménye
(wikipedia)
3. A tartalmak újrafelhasználása ( a kérdés a mikor és a mit és nem pedig a kicsoda)Amíg
a webdesign a Web 1.0 alatt azt jelentette, hogy “kényszerítő helyeket” (vagy siteokat)
építettünk weben, a web 2.0 segítségével a tartalmat már nem tudhatjuk egy bizonyos
helyen – legalábbis, ha csak nem akarunk a közösségi web-el szemben haladva valami
biztonságos oldal mögé elzárni a tartalmunkat. A web 2.0 sokkal inkább azt jelenti, hogy
esemény vezérelt élményeket építünk, mint weboldalakat. Nem véletlen egybeesés, hogy
az RSS technológia az egyik kulcsfontosságú építőeleme a web 2.0-nak. Ennek
segítségével a felhasználók feliratkozva tartalmunkra bármikor külső designtól függetlenül
olvashatják tartalmainkat. Az internetes kereséseket ugyanakkor lehet RSS-e mixelni – az
RSS olvasók segítségéve a tartalmak Tagelhetők (címkékkel elláthatók) és ez az útja annak
31.oldal

is, hogy bizonyos témákra (mondjuk egy kép szolgáltató oldalon, mint a FLICKR)
feliratkozhatunk. Ezek a keresési technikák nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy másutt
lévő tartalmakat mixeljünk, de akár arra is hogy kifejezetten mixelő szolgáltatásokat is
indítsunk, vagy éppen kikerüljük az adott oldal vizuális designját (nem véletlenül a gazdag
tartalmakat kínáló oldalak designja ennek megfelelően minimalista)
4. Emergens navigáció és relevancia (a felhasználók kezében van az irányítás) A web 2.0
remixelési aspekutsának értelmében, a legtöbb tartalom nem az azt publikált domainen
jelenik meg először. Továbbá, a navigáció legtöbb része olyan helyre mutat, amely nagyon
messze van az adatott elem megjelenésétől. Erre az esetre szerencsére van megoldás – a
mai alkalmazások képesek rögzíteni és nyomon követni, mit is csinálunk az adott
weboldalon. A leggyakrabban felkeresett mikrotartalmakból rögzített “viselkedés mintánk”
az, ami segíti a különféle keresőmotorokat, webalkalmazásokat, hogy a jövőben releváns
tartalmak kerüljenek a szemünk elé. Amit a múltban az emberek relevánsnak találtak, a
jövőben is valószínűleg hasznosnak találnak. A relevancia, mint döntés ezeken a harmadik
szolgáltatótól származó interfészeken olyan helyekről származó tartalmakat is
elolvashatnak, amelyek eredeti helyét nem is látogatják meg sohasem. A klasszikus
navigációs sémákat a jövőben kevesebbet használjuk – a legtöbbet beutazott navigációs
ösvényeket a felhasználók viselkedései fogják írni, ahelyett, kifejezetten nekik lenne
tervezve.
5. A metaadatok időben való kiterjesztése (a közösségek közösségi információbázist
építenek) Ahogy a web elmosta nyomtatás világában bevett klasszikus időzítési sémákat –
egyre ritkábban beszélhetünk bizonyos időszaki kiadványokról, sokkal inkább az itt és
most jelenlévő tartalmon van a hangsúly, úgy remélik a fejlesztők, hogy többet építhetnek
a jövőben a felhasználó általi metaadatokra. Mik is ezek? Amikor egy képet töltünk fel
valamelyik szolgáltatóhoz, nemcsak a kép helyét, időpontját jelölhetjük meg, de tetszés
szerint elláthatjuk kulcsszavakkal, bizonyos leíró adatokkal. Ezek a leíró vagy metaadatok
fontosak, ám az értelmük és jelentőségük akkor kapja meg a hangsúlyt, amikor hálózatba
szervezve látjuk meg az eredményt – egyes kulcsszavak mentén, különféle emberek
releváns találatait. Ennek segítségével olyan tartalmakat is könnyedén felfedezhetünk,
amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek!
6. A programozást váltása (a szerkezet és a megjelenést különválasztása) - A web korai
32.oldal

idején a vizuális designak két állomása volt – a webtervezés elején a tervezők trükköket
használtak, mint az animált GIF fájlokat és különböző táblázatokat, amelyek okos és
érdekes, ám gyakran horribilis utakra terelték a világháló utazóit. Az elmúlt években a
CSS jött divatba, amely abban segít, hogy a tartalmat a különválassza a stílustól – a stílus
információt egy külső CSS fájlban tárolva.
Habár kétségtelen, hogy a web 2.0 számos előnyt hozott a felhasználóknak, hiszen az u.n. RIA
(Rich Internet Application) azt a tapasztalást adják nekünk, hogy számost programot kiválthatunk
a számítógépünkről. Például nincs szükségünk (amennyiben van internetünk) videószerkesztő,
képmanipuláló, vagy akár szövegszerkesztő programokra - és még lehetne sorolni a listát – hiszen
ezek szolgáltatások formájában távoli számítógépeken jelen vannak, amelyeket a böngészőnkből
könnyedén elérhetünk, amennyiben rendelkezünk internet kapcsolattal. Mindennek a
középpontjában az u.n WOA (Web Oriented Architecture) áll, amely a különféle szolgáltatások
integrációját teszi lehetővé.
Mivel a Web 2.0 összeköt a kliens és szerver oldali lehetőségeit a szoftvereknek, így megadja az
utat a tartalom szindikáláshoz, és a hálózati protokollok használatához. A szabvány orientált
webböngészők plugineket és szoftver kiterjesztéseket használva kezelhetik a tartalmat és a
felhasználó interakciókat (gondoljunk a böngészőnkbe építhető különféle kiegészítőkre,
amelyekkel távoli szolgáltatásokat tudunk egyszerűen és saját felülettel elérni) A Web 2.0 oldalak
ennek megfelelően információs tárolási létrehozási és terjesztési lehetőségek tárházát nyitották
meg a nagyközönség előtt, amelyek korábban nem voltak lehetségesek.
Klasszikus web 2.0 szolgáltatások a Podcast, a blogolás, a tagelés, az RSS csatornákon keresztül
áramló tartalmak szelektálása és könnyű újrapublikálása (pl facebook share,),a közösségi
könyvjelzők tárolása, a közösségi hálózatok, szavazások, wikik. A kritkusok szerint mindez nem
jelent valódi koncepcionális váltást, sokkal inkább egy új absztrakciós réteg megjelenítését a
meglévő szolgáltatások fölött. További kritika, hogy számos web.2.0-s ötlet már hálózati
rendszerekben működött mielőtt a web. 2.0 kifejezés megszületett volna.
Jon Flintoff szerint egy végtelen középszerű erdő telepítéséhez hasonlatos a web.2.0, ami a
melegágya az informálatlan politikai kommentároknak, az illetlen otthoni videóknak, a zavaróan
amatőr zenéknek, az olvashatatlan verseknek, esszéknek és novelláknak és hibáknak,
33.oldal

féligazságoknak és félreértéseknek.35
A politikai gazdaságtan területéről is érkezik néhány kritika – kritikusok azt vetik a web2.0-s
szolgáltatók szemére (mint pl a Flickr, Google, Facebook, Youtube és a Twitter, hogy megsértik a
felhasználó által készített tartalmak felhasználása révén a szabad munkaerőt. Ezen szolgáltatók
Felhasználási Szerződései olyan licencek elfogadását igénylik, amelyekből a piacon árusítható
felhasználói profilok származtathatók. Ez a része a felhasználói tevékenység monitorozásának
általános a web 2.0-s oldalakon. Jonathan Zittrain, a Harvard egyetem Berkman Center for the
Internet and Society kutatója arra hívja fel a figyelmet, hogy mindezen adatok az állampolgáraikat
megfigyelő kormányzatok számára is értékesek lehetnek. 36
35. Flintoff, JohnPaul (2007-06-03). Thinking is so over The Times (London).
36Terranova, Tiziana (2003). "Free Labor: Producing Culture for the Digital Economy
http://www.electronicbookreview.com/thread/technocapitalism/voluntary. 2012.október
34.oldal

Kitérő a nyílt adatok avagy a közérdekű adatok fogalmához
Világszerte nagyüzemben zajlik a közérdekű adatok felszabadítása. A fentebb közvonalazott
technológiai újítások lehetőségei jelentős mértékben kibővítik a technikai és így a társadalmi
hozzáférést a közérdekű adatokhoz és ezáltal javítva a társadalmi ellenőrzés intézményesített
mechanizmusait. A közérdekű adatok strukturális publikálásával, az ezt támogató jogi környezet
kialakításával globálisan is jelentős és észrevehető léptekkel zajlik az „adatok felszabadítása”.
A közérdekű adatok ugyanis a mi adataink. Az adófizetők pénzéből megvalósított beruházások,
szolgáltatások és a közfeladatokat ellátó szerveknél keletkező működési adatok a szabad
vélemény-nyilvánítás előfeltételét képezik – ennek megfelelően a társadalmi részvétel elsődleges
kritériumát jelentik.
Ha nincs pontos információnk az adott kérdésben, hogyan tudnánk véleményt nyilvánítani? Az
adatvédelmi törvény biztosítja a jogi kereteket a legtöbb országban ahhoz, hogy a közérdekű
információkhoz való hozzáférés minden állampolgár számára elérhető legyen. A közadatvagyon
nem sajátítható ki – a közérdekű adatokhoz való hozzáférés olyan mint a levegő: egy egészséges
társadalomban nem lehet nélküle élni.
A mindennapi életben az újságírók, és manapság már egyre több állampolgár él azzal a jogával,
hogy településén, vagy érdeklődési körébe eső területen igényeljen az objektív tájékoztatáshoz
szükséges közérdekű adatot.
Az adatok újrahasznosításának új hulláma egyszerre jelzi a hagyományos kormányzati struktúrák
világméretű válságát, és az állampolgári aktivizmus új formáját, mely a nyitott technológiai
innovációval karöltve igyekszik megteremteni, kikényszeríteni a részvételhez szükséges
közérdekű információk publikálásának új gyakorlatát.
Gyakran a bíróságnak tiszte megítélni, hogy mi számít közérdekű adatnak, hiszen elvileg minden,
ami az állami szerveknél keletkezik és közpénzből megvalósuló szolgáltatás, szerződés az. A
gyakorlatban azonban az adatkezelők jelentős része vagy rejtegeti a közérdekű adatokat, vagy erős
nyomásra adja át őket.
35.oldal

A hálózati aktív állampolgárok és az állam új viselkedési mintái
„Senki sem születik jó állampolgárnak, ahogy egyetlen államban sincs magától értetődő
demokrácia. Sokkal inkább igaz az, hogy mind a kettő folyamat, amely egy életen át tart, és
fejlődik. A fiatalokat születésüktől kezdve
be kell vonnunk ebbe a folyamatba.”
Kofi Annan
Aktív állampolgárrá válásunkat számos tényező befolyásolja, segítheti, illetve gátolhatja. Két-három
évtizeddel ezelőtt az az állampolgár, akinek alapkészségei – így az írni, olvasni tudás –
hiányoztak, hátrányos helyzetbe került, s szinte lehetetlen volt számára a társadalmi
folyamatokban való aktív részvétel. Ma már a globalizáció és a technológiai fejlődés
következtében ugyanilyen hátrányokkal küzd az az állampolgár, aki például nem ért a
számítógépek nyelvén, nem beszél nyelveket vagy a „szakzsargonnal” élve ún. funkcionális
analfabéta.
A fentiek tükrében beszélhetünk aktív állampolgárról, illetve európai polgárról, azokról a
személyekről, akik értik és művelik a demokráciát, akik képesek cselekedni és ismerik a cselekvés
módszereit. Az aktív állampolgárság egy összetett eszme, melyben nemcsak ismernünk kell saját
állampolgári jogainkat, s hogy miként gyakorolhatjuk azokat, hanem a tágabb közösség és
lakókörnyezetünk mindennapi problémái iránt is érzékenységgel kell rendelkeznünk.
Természetesen nem szükséges, hogy valaki mindent egyből teljes mértékben megvalósítson
ahhoz, hogy aktív/cselekvő állampolgár legyen, ám az idea azt is magában foglalja, hogy,
tudomást szerezzünk és másokat is tájékoztassunk a napi politikai és társadalmi kérdésekről.
Az aktív, cselekvő állampolgárság terét, a részvétel lehetőségeit jelentős mértékbe kitágította az
internet – ennek megfelelően új cselekvési terek és cselekmények születtek. A különleges
képességekkel, helyi tudással rendelkező profik és amatőrök új fórumokon találnak egymásra és
hamar adoptálják az innovatív együttműködési formákat. A kormányzati megerősödött jelenlét az
interneten, a rengeteg információ szolgáltatási kötelezettsége az állami és önkormányzati
intézményeknek nem biztosítják az egységes minőségű és színvonalú információk megjelenítését.
(index – cikk minisztériumi közadatok kikérése és az eltérő válaszok)
Olyan korban élünk, amikor korántsem biztos, hogy például az információ-menedzsment terén az
36.oldal

az intézményekkel szerződésben lévő vállalatok rendelkeznek a megfelelő szakmai
felkészültséggel, hogy optimális, korszerű módon rendszerezzék és tálalják az információkat.
A régóta fenntartott téves feltételezés, hogy az átlagpolgárt nem érdekli a közpolitika, meginogni
látszik. Habár egyre több ember valóban nem mutat érdeklődést a politika iránt, mert az életüket
más dolgokra fókuszálva szeretnék élni – az idejüket a hobbijuknak, vagy más érdeklődési
területnek szentelik – ettől azonban még érdeklődnek a közügyek iránt, még akkor is, ha a
hagyományos formákat, amelyekben a politikai véleményüket kifejtik, kerülik. Többnyire fiatal
geekek, technológiai szakértők, designerek, profik és lelkes amatőrök egyre nagyobb számban
használják ki az internet nyújtotta online részvételi lehetőségeket, és önkéntes idejükben javítják,
fejlesztik, gyakran teljesen kicserélik bizonyos közszolgáltatások internetes megjelenését.
Az állampolgári részvétel fogalomkörében a nyílt kultúra (nyílt forráskód, nyílt szabvány,nyitott
kultúra) egy olyan innovációs tér született, amely ezidáig korábban nem volt megragadható – a
hálózatba kötött aktív állampolgárok a technológiai nyitottság és innováció lovára felülve a
kormányzati szervek nyitottságát, együttműködését kényszerítik ki.
A tapasztalatok szerint nemcsak megjavítani lehet a kormányzati informatikai, információ
szolgáltatási alrendszerek működési hiányosságait, sántaságait, de a nyílt kultúra mentén közös
fejlesztéseket is lehet kezdeményezni. Ez az a terület, ahol a nyitott technológiák a nyitott
társadalmi vízióval találkozva egy új jelentésréteget vezetnek be – az elméleti kutatókat a
részvétellel kapcsolatos elgondolásaik átértékelésére és a nyitott technológiák felértékelésére
sarkallva.
Az alábbi példákban olyan mozgalmakat, közösségeket és tevékenységüket mutatom be, amelyek
a hálózati aktív polgár profilját segítenek megjeleníteni és bemutatják azokat a közcélú fejlesztési
lehetőségeket, amelyek lelkesedésből megszületve igazi társadalmi innovációt hozhatnak, és
megfelelő átértékelésük után megújíthatják a társadalmi részvételről és annak tereiről alkotott
elképzeléseinket. Egyre többen fejlesztők az állampolgárságot, a közösségi tulajdon fogalmát és
határait, a közösségi viselkedést a virtuális térben, virtuális közösségben tanulják. Vajon mennyire
szimbolikus ez a virtuális tér? Mennyire érvényesíthetők a környezeti fogalmak reá?
37.oldal

A találkozás innovatív terei
Amikor egy hibát látsz, ne csak tudasd másokkal.
Először, próbáld meg magad megjavítani.
Ha nem sikerül, a közösség segíteni fog.
(Plone fejlesztők közösségi útmutatása)
A tudásmegosztó-rendezvények új típusai kezdtek sarjadni az internet segítségével kiszélesült
közterek hatásaira. Tim O'reallyhez, a világhírű kiadó alapítójához kötődik az első u.n Camp
típusú, innováció-központú rendezvény szervezése. Ezeken az eseményeken magukat a
résztvevőket kérte, hogy javasoljanak meghívottakat különféle tudományterületekről a jövőbéli
eseményekre, ezek voltak a FooCamp-ek.
A Campek, megtartva a nyitottság karakterisztikáit továbbfejlődtek, és különféle területeken
javították az érdekeltek együttműködését- kilépve a konferenciák egyoldalú, kissé unalmas
formavilágából beléptetve egy produktív, interaktív keretet biztosító rendezvényi rendszerbe.
Manapság számos Camp típusú rendezvény segíti az aktív felhasználók, segítők bekapcsolódását
egy-egy tématerület „megjavításába”. Ő szervezte az első Barcampeket – amelyek teljesen
másképpen néznek ki mint a hazai, magát Barcampnek tituláló rendezvény) – ezek korai
állapotban lévő webapplikációkra, kapcsolódó nyílt forráskódú technológiákra és nyílt adat
formátumokra fókuszáltak.
A rendezvény formátuma számos más témában is sikert ér el, lett légyen szó akár közösségi
közlekedésről, egészségről vagy politikai szervezésről. A nyílt forráskódú fejlesztők világában
gyakoriak a sprintek, amelyeket programozói közösségek rendeznek, hogy bizonyos fejlesztői
problémákra, kihívásokra közösségben, offline is találkozva találjanak megoldásokat, vagy adott
esetben a meglévő közösségi szoftver dokumentációját megírják. Ezek DevSprint, vagy
Hackathon néven váltak ismertté.
38.oldal

Az innovatív közösségi rendezvények sorába új színfoltot hozott a Social Innovation Camp,a
melynek során valamilyen társadalmi probléma megoldására - amely potenciálisan valamilyen
web 2.0-s elemet foglal magában – jelentkeztek önkéntes designerek, programozók és
kommunikátorok az élet különféle területéről. A résztvevőket összekötő elem a tenni akarás és az
önkéntesség, valamint a közösségi érzés. Ezek az események azok, amelyek a közösségi média
tartalmaihoz hasonlóan a felhasználók, résztevők által akár előre a weben meghatározott program,
ütemterv szerint zajlanak.
A Camp típusú rendezvények új szereplője lett a két napos TransparencyCamp - amelynek
szervezője a technológiai innovációkról és progresszív jelenlétéről híres Sunlight Foundation -
elsősorban a közpolitikák átláthatóságának terén lévő webes innovációkra fókuszált.
A GovCamp már kifejezetten a közösségi média és a web 2.0 technológiák használatát a
kormányzati, önkormányzati szinteken igyekszik javítani – ennek érdekében a kormányzat vezető
gondolkodóit, akadémikusait invitálja, hogy megosszák egymással tapasztalataikat.
A Citycamp példája, melynek első rendezvényét Chicagoban tartották, 2010 januárjábanm már jól
mutatja, hogy a közigazgatás egyes szereplői is felismerték bizonyos csoportok társadalmi
részvételeének új lehetőségeit és hasznát.
A CityCamp egy elsősorban az önkormányzati és közösségi szervezetekre fókuszáló innováció
központú esemény – ez, hasonlóan a több „unconference”-hez, nem rendelkezik a passzív
hallgatóságnak ajánlott előre megírt programmal. Ehelyett az eseményeket maguk a résztvevők
szervezik és facilitátorok bevonásával koordinálják erőfeszítéseiket. Ez a milliő kiváló formát
biztosít a nyitott ötletcserére és kreatív megoldásokra.
Minden CityCampnek 4 célja van
1. Összehozni kormányzati képviselőket, önkormányzati dolgozókat, szakértőket,
programozókat, dizájnereket, állampolgárokat és újságírókat, hogy megosszák
perspektíváikat és meglátásaikat a városról ahol élnek.
2. Létrehozni és fenntartani az átláthatóságot és hatékony helyi kormányzást erősítő mintákat
a web használatával .
3. A jó gyakorlatokat a közösségek számára megismertetni a web, mobil kommunikáció,
online információszolgáltatások és a közérdekű adatok viszonylatában.
4. Az esemény végére cselekvéssort tartalmazó kimenet jöjjön létre.
39.oldal

Kormányzásjavító virtuális kalákák?
A felismerés, hogy a felhasználók egyben potenciális fejlesztői is az információs rendszereknek az
elmúlt években egyre mélyebb kormányzati integrációt ért el. Az innovációban élenjáró államok
és városok sorra jöttek elő kísérleti projektjeikkel. a Mashup Australia egyaránt nyitott fejlesztési
versenyt hirdetett meg, és számos offline esemény keretében olyan közcélú web alkalmazások
kifejlesztését eredményezte, amelyek a piaci szereplők bevonásával sokkal lassabban és
költségesebben tudtak volna megvalósítani.
A Mashup Australia keretében 82 webalkalmazás, vagy korai prototípusa született – ezek
mindegyik valamilyen közadat csatornából érkező adatokat hasznosította.
Az Apps for America, vagy az Apps For Healthy Kids mellett számos innovációs fejlesztési
versenyt hírdettek Portlandtől NewYorkon át Washingtonig a szövetségi kormányok és városi
önkormányzatok. Vivek Kundra, Washington város informatikai vezetője mintegy 2,6 millió
dollárra becsülte azt a megtakarítást, amelyet az 50.00 dollár és 47 iPhone összdíjazású fejlesztői
verseny eredményezett. A helyi adat katalógusra épülő alkalmazások valós idjeű bűnözési
adatokból iskolai teszteredményekből, szegénységi mutatókból és mindenféle nyitott
közadatokból táplálkozva születtek meg.37
Civil szereplőkén a már említett Sunlight Foundation38 Apps for Democracy versenyében
meghatározott adattárakhoz csatlakozó alkalmazásokkal lehetett indulni. Ezek az adattárak, mint
például a különféle adományok, közpénzek politikára gyakorolt hatását monitorozó
OpenSecrets.org , vagy az 50 állam politikai adományait monitorozó Followthemoney.org, avagy
a törvényhozók szövegeit elemző és monitorozó capitolwords.org.
A Sunlight Foundation majdnem 30 önálló webes projektjével minden bizonnyal a kormányzat
monitorozó technológiák leginnovatívabb képviselője, fő céljuk az USA kormányzatának
átláthatóbbá és elszámoltathatóvá tétele a közérdekű adatok módszeres publikálásával.
Code of America
37 “Let’s Find Out What’s Working, Where. | Code for America Commons”, n.d.,
http://commons.codeforamerica.org/.
38 {Citation}
40.oldal

Az egyik leginnovatívabb kezdeményezés az utóbbi időben. Egy újfajta közszolgáltatás – „Hogy a
kormányzatok mindenki számára jobban működjenek, az emberek és a világháló erejével” - írja
honlapján a közösségi kezdeményezésként indult, mára országos akciókat szervező projekt. A
számos nagyvállalati és civil alapítványi támogatással bíró projekt önálló civil app műhellyel
rendelkezik – a számos funkción és szolgáltatásból kiemelkedik, a geek békehadtest, amely a
programozni tudó önkéntesek munkáját tereli közcélú, közérdekű fejlesztésekre.
A Code for America nagy ereje a számos offline esemény – igazi közösségi motorként berobbanva
ragadta meg a fiatal nemcsak programozói önkéntesek munkáját.
Honolulu Answers egyszerűsíti Honolulu városához köthető információkat. Újraírni a helyi
önkormányzatot – ezzel a jelszóval hirdették offline eseményüket.
A cél, az önkormányzati információ publikálás javítása – tiszta, lakosságbarát és egyszerű módon.
Olyan kérdésekre ad egyszerű választ, mint például mikor viszik el a szemetet? Mikor kell
megújítanom a jogosítványom? Hol kapok kempingezési engedélyt. A szemantikus
webtechnológiák révén könnyebben és gyorsabban találhatók meg a keresett információk. Az
információk szöveges rendezését, írását közösségi-író eseményeken (write-a-thon) végzik.
Adopt a hydrant
Fogadjunk örökbe egy tűzcsapot! A tűzcsapok biztonsága, ápoltsága mindannyiunk érdeke,
azonban problémák a karbantartással nemcsak Magyarországon adódnak. A szolgáltatás célja,
hogy közösségi ápolásra, gondozásra találjanak tűzcsapok, és mindezt egy egyszerű, webes
felületen lehessen megvalósítani.
SeeClikFix
Mindannyian látunk útközben apróbb közúti problémákat, nem működő közúti lámpákat,
kátyúkat, törött hulladékgyűjtő edényeket stb. A SeeClickFix segítségével ezeket egy mobil
felületről is térképre vihetjük, mely automatikusan az adott problémáért felelős személyekhez,
önkormányzati, vagy közszolgáltatást végző vállalatokhoz kerül – ezeket a hibabejelentéseket és
kijavításuk folyamatát az állampolgárok szintén nyomon követhetik az interaktív weboldalon.
Európa sem maradt ki.
A Rewired state önálló üzleti vállalkozásként ajánlja a kormányzati szerveknek különféle hack
események szervezését – – egy jobb ország kódolása – ezzel a szlogennel hirdetik a programozói
versenyeket. A megrendelők az adatok előkészítéséért, az étkeztetésért és a helyszín biztosításáért,
41.oldal

valamint a díjakért felelősek. (A most közvetkező eseményük a Parliament 2012, amely brit
parlament adatait kínálja remixelésre.)
Nagy-Britanniában már webes őskövületnek számít a Mysociety nevű közösség, amely hírét a
képviselőknek közvetlen faxolást biztosító WhatToTheyKnow, illetve TheyWorkforYou korai
webszolgáltatásokkal alapozta meg. A Mysociety által fejlesztett szoftverek közérdekű adatokhoz
való hozzáférést könnyítő szolgáltatásai (az első esetben az állampolgárok közérdekű
adatigénylésekkel fordulhatnak közintézményekhez, míg a második webszolgáltatás esetében a
parlamenti képviselők munkájának monitorozását tették webre) számos nemzetközi adaptációt
szültek. A Fixmystreet utcai hiba bejelentő oldal (mely a hibát típusa és felelőse szerint eljuttatja a
megfelelő közszolgáltatóhoz)több országban működik.
Az európai AsktheEU, illetve a hazai Kimittud.org közérdekű adatkikérő oldalak is szintén a
MySociety által fejlesztett nyílt forráskódú szoftveren futnak.
Az fentebbi példák csak rátekintést engedtek arra a folyamatra, amely valószínűleg a
közeljövőben egyre több országban fogja motiválni és aktivitásra sarkallni az állampolgárok új
csoportjait – és képességeiket közcélra használva, együttműködő munkájuk eredményeit
szoftverek és szolgáltatások formájában megosztva hozzájárulni ahhoz, hogy javuljon a részvétel
alapú információszolgáltatás kultúrája, az állam és polgárai közötti együttműködés és a poltitikai
szereplők társadalmi ellenőrzése.
Összegzés
Varga Csaba és Ugrin Emese a Kollektív Intelligencia elméletét kínálja magyarázatként a dolgozat
utolsó részében leírt jelenségekre. Az elmélet középpontjában az új problémamegoldó szervezeti
formák létrehozásának képessége áll.
A kollektív intelligencia egyszerre gyakorlati és elméleti diszciplína, melynek elméleti célja a
cselekvés-orientált hálózati közösségek természetrajzának és operatív képességeinek feltárása és
modellezése, gyakorlati célja az intellektuális együttműködés javítása.
A problémamegoldó megközelítésben a kollektív intelligencia elmélete (amely minden
crowdsourcing program alapjául is szolgál) az emberiség új problémamegoldó szervezeti formái
42.oldal

létrehozásának képessége áll. A világhálón tetten érhető nyitott tervezési eljárásban a közösség
minden tudása mobilizálva van már a problémafelvetés során és a problémamegoldások
alternatívái a párbeszéd során multiplikálódnak. A cselekvés – innovációra épül, amely a közösség
közös gondolkodásán, az egymást megtermékenyítő gondolatok, ötletek mentén zajlik
Varga Csaba és Ugrin Emese Új demokrácia- és állam-elmélet című könyvükben, Gilles Paquet
megfogalmazása nyomán némi fogódzót adnak a fenti jelenségek leírására a kibertér kettős
tulajdonságáról szóló tételben. „Az információs technológia és a kommunikáció egy ambivalens,
egyszerre rendezett és kaotikus (kaordikus) világot indukálnak Ez a kommutáció forradalma (a
felcserélhetőség forradalma).”
Az információs hálózatok mentén szerveződő kapcsolatok folyamatos transzformációban
(mozgásban) vannak. A kommutáció az, ami ezen kapcsolatok átrendeződését, átalakulását,
valamint új kapcsolatok kialakulását teszi lehetővé. A virtuális térben semmi sem vész el, csupán
átalakul. A kommutáció egyfajta rendezőelv is, amely „katalizálja a kollektív intelligenciát”
Megállapításuk szerint a különböző hálózatokon egyszerre van jelen a káosz – egy áttekinthetetlen
átalakulás – és rend, mert a változás intenzitása egyre gyorsuló mozgást mutat.
Ez a rendezőelv a kommutáció. 39
Érdekes egybeesés, hogy a kormányzás és a kiber szó etimológiailag nagyon közel áll egymáshoz
– így a virtuális/elektronikus/kiber-tér is. A kibernetika, Norbert Wiener által megalapított
komplex tudományos irányzat a szabályozás, vezérlés, információfeldolgozás, továbbítás,
általános törvényeit kutatja. Kibernetikai megközelítésben itt az állam és polgárai közötti
részvételi (dinamikus) rendszer kölcsönhatásait, szerepének, struktúrájának és viselkedésének
törvényszerűségeit lenne érdemes vizsgálni.
Mindehhez azonban szükséges volna egy olyan modell környezet leírására, amely térben képes a
részvétel dimenzióit és a kibertérre vetített lehetőségeit modellezni.
Eme dolgozat írója keresni fogja azokat a tudományos kapcsolatokat, amelyek mentén egy
ilyesfajta modellről való gondolkodás megszülheti az a fejlettebb leíró rendszert, amely
alkalmassá válhat a komplex együttműködési-részvételi mintázatok előrejelzésére és hozzájárulhat
egy új államkép megkonstruáláshoz.
39Ugrin Emese – Varga Csaba Új állam- és demokráciaelmélet, Századvég Kiadó, 2007 197-199.
43.oldal

Varga Csaba e születő e-állam jövőjét az önszerveződésekben (auto-organisation)és az
együttműködő állam megvalósításában látja.
Ennek három pillére a következő: 1. e-kormányzás; 2. kollektív intelligencia; 3. kommutator
állam (változást irányító, orientáló, támogató állam).
Irodalomjegyzék
“A DÖNTÉSHOZATALBAN VALÓ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JÓ GYAKORLATÁNAK
KÓDEXE”. Council Of Europe, 2009. http://www.coe.int/t/ngo/Source/Code_Hungarian_final.pdf.
“B U L D Ó Z E R - Médiaelméleti Antológia”, n.d. http://mek.oszk.hu/00100/00140/html/01.htm.
Bela Györgyi – –, Pataki György, and Valené Kelemen Ágnes. “Társadalmi Részvétel a
Környezetpolitikai Döntéshozatalban (döntéstámogató Eszközök És Értékelési
Eljárások Alkalmazása) 20. Szám”, Budapest, . május 2003. http://korny.uni-corvinus.
hu/kti/20_szam.pdf.
Don Tapscott: Four Principles for the Open World. TED Talks, n.d.
http://www.ted.com/talks/don_tapscott_four_principles_for_the_open_world_1.html.
dr. Reisinger, Adrienne. “Civil Szemle” 6, no. 4. RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA ÉS
TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL – ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK (2009): 5–23.
Elmar HUSMANN, Andrew UPDEGROVE, and Jonathan SAGE. “Innovation, Open Standards
and Democracy”. IOS Press, 2008 Amsterdam ISBN 978–1–58603–924-0, 2008.
“EUROPA - PRESS RELEASES - Press Release - Neelie Kroes Address at Open Forum Europe
2010 Summit: ‘Openness at the Heart of the EU Digital Agenda’ Brussels, 10th June
2010”, n.d. http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-10-300_en.htm.
“European Interoperability Framework FOR PAN-EUROPEAN eGOVERNMENT SERVICES”.
Office for Official Publications of the European Communities, 2004.
http://ec.europa.eu/idabc/servlets/Doca2cd.pdf.
Gróf Gabriella Kisgyörgy Sándor Vámos István. “A DOLGOZÓI RÉSZVÉTEL ÉS AZ ÜZEMI
TANÁCSOK MUNKÁJÁNAK MEGSZERVEZÉSE”. Friedrich Ebert Alapítvány
Szakszervezeti Projekt, Budapest, . április 2008. http://library.fes.de/pdf-files/
bueros/budapest/06327.pdf.
“Let’s Find Out What’s Working, Where. | Code for America Commons”, n.d.
http://commons.codeforamerica.org/.
Nagy, Ágoston. “A Nyílt Forrás Filozófiája, Kulturális Gyakorlata, Megjelenési Formái a
Művészetben És a Tervezésben”. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Doktori Iskola
Iparművészeti képzés, 2010.
De Nardi, Laura. “OPEN STANDARDS AND GLOBAL POLITICS.” International Journal of
Communications Law and Policy (2009).
“Nyílt Dokumentum Formátum Szabvány Alkalmazása Az Európai Unióban - Tények És
Számítások a MEH EKK Döntéshozói Részére”. ODFA, December 15, 2008.
http://www.odfalliance.hu/doc/h
%C3%ADrek/2009/ODF_MeH_EKK_ODFA_Magyarorszag.pdf.
“Nyílt Szabvány Szövetség » Nyílt Szabvány”, n.d. http://nyissz.hu/about/nyilt-szabvany/.
Nyitott Mű. Vol. Európa könyvkiadó. Budapest, 1998.
“Open Documents and Democracy: A Political Basis for Open Document Standards by Dr. Laura
44.oldal

Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában

Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában

Recommended

Recommended

More Related Content

Similar to Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában

Similar to Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában (20)

More from Madarasz Csaba

More from Madarasz Csaba (9)

Az állampolgári részvétel új terei a kiberdemokráciában