2. De administratione 164–166 De ecclesie primo augmento. Verum cum iam hoc ipsum multo sumptu compleretur, inspirante diuino nutu propter eam quam sepe diebus festis, uidelicet in festo beati Dyonisii et in indicto et in aliis quamplurimis, et uidebamus et senciebamus importunitatem – exigebat enim loci angustia, ut mulieres super capita uirorum tanquam super pauimentum ad altare dolore multo et clamoso tumultu currerent – ad augmentandum et amplificandum nobile manuque diuina consecratum monasterium uirorum sapientium consilio, religiosorum multorum precibus, ne Deo sanctisque martyribus displiceret, adiutus hoc ipsum incipere aggrediebar tam in capitulo nostro quam in ecclesia diuine supplicans pietati, ut qui inicium est et finis, id est A et ω , alpha et o, bono initio bonum finem saluo medio concopularet ne uirum sanguinum ab edificio templi refutaret, qui hoc ipsum toto animo magis quam Constantinopolitanas gazas obtinere preobtaret. Accessimus igitur ad priorem ualuarum introitum et deponentes augmentum quoddam, quod a Karolo magnó factum perhibebatur honesta satis occasione, quia pater suus Pipinus imperator extra in introitu ualuarum pro peccatis patris sui Karoli Martelli prostratum se sepeliri non supinum fecerat, ibidem manum apposimus. Et quemadmodum apparet et in amplificatione corporis ecclesie et introitus et ualuarum triplicatione, turrium altarum et honestarum erectione instanter desudauimus. A templom első bővítése Midőn ezt már sok költséggel befejeztük, hozzáláttam, hogy kibővítsem és megnagyobbítsam a nemes és isteni kéz által felszentelt monostort. Isteni akarat vezetett, mivel ünnepnapokon, tudniillik Szent Dionysius ünnepén és vásárkor meg több más napon gyakran láttuk és éreztük is alkalmatlanságát – a hely ugyanis olyan szűkös volt, hogy az asszonyok a férfiak fején, mintha padlón járnának, futottak az oltár felé, sok fájdalomárán és zajos háborgással –, de bátorított a bölcs férfiak tanácsa és sok szerzetes könyörgése is azért, nehogy Istennek és a szent mártíroknak ellenszenves legyen ez a dolog. Káptalanunkban is, a templomban is Isten kegyelmét kértem, hogy aki a kezdet és a vég, azaz A és Ω , alfa és ómega, a jó kezdetet a jó véghez egészséges középpel kapcsolja, s ne űzze el a templom épületéből a vérrel mocskolt férfiút, aki egész lelkével inkább akarja elérni azt, mint a konstantinápolyi kincseket. Tehát a kapukkal díszített első bejárathoz járultunk, és lebontván egy bővítést, melyről úgy tartották, hogy Nagy Károly építtette egy meglehetősen tiszteletreméltó alkalomból – mivel atyja, Pipin császár a saját atyja, Martell Károly bűnei miatt kívül, a kapuk bejáratában hason és nem hanyatt fekve temettette el magát –, erre vetettük kezünket, és mint ez a templom testének bővítéséből, a bejárat és a kapuk megháromszorozásából magas és méltó tornyoknak emeléséből kitűnik, buzgón munkálkodtunk.

3. Ordinatio 34. Nono decimo administrationis nostre anno, cum nouo operi in anteriori ecclesie parte libenter et fideliter desudassemus, ipsoque nouo antiquo operi pulchra nouarum columnarum et arcuum conuenientia apte unito superius sancti Romani oratorium, inferius sancti Ypoliti et ex alia parte sancti Bartholomei cum eadem noua ecclesia a uenerabili Rothomagensi archiepiscopo Hugone et aliis uenerabilibus episcopis consecrari fecissemus Hivatali időnk tizenkilencedik évében, amikor készséggel és hűséggel a templom elülső részén lévő új műre irányítottuk a fáradozásunkat, miután ez az új mű új oszlopok és ívek szép összhangjában megfelelő módon egyesíttetett a régivel, a tiszteletreméltó Hugó roueni érsekkel és más tiszteletreméltó püspökökkel felszenteltettük fent Szent Romanus kápolnáját, lent Szent Hippolitét, a másik oldalon pedig Szent Bertalanét ezzel az új templommal együtt. After the old structure had been fitly united with this new one by the concordance of new columns and arches, we had caused to be consecrated by …, together with this new church: upstairs … … nachdem dieses neue Werk selbst mit dem alten in schönem Zusammenkommen … vereint war, oben die Kapelle … gemeinsam mit dem neuen Kirche[nteil] durch … hatten weihen lassen

7. Ordinatio 36. Huc accessit nostram rapiendo deuotionem, quoniam infra sancti sanctorum locus ille diuinitati idoneus, sanctorum frequentationi angelorum gratissimus tanta sui angustia artabatur, ut nec hora sancti sacrificii in solemnitatibus fratres sacratissime eucharistie communicantes ibidem deorari possent nec aduentantium peregrinorum molestam frequentiam multociens sine magnó periculo sustinere ualerent. Erre azért került sor, hogy elragadtasson az áhitatunk, ugyanis ez a hely a szentek szentjén belül, amely alkalmas az istenség és igen kedves a szent angyalok seregei számára, szűkösségében annyira beszorult, hogy a testvérek, amikor az ünnepi misék alatt az áldozat órájában részesülni akartak a szentséges eucharisztiában, nem tudtak ott időzni, és a nyomakodó zarándokok terhes tömegét nem tudták nagyobb veszély nélkül kiállni.