Tima Zoltán építész 50_25_12,5 címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Bevezetésképpen felidézte első otthonát egy hatvanas években Pécsett épült társasházat. Közvetlen környezetének átalakulása, a gyors és mindent felforgató változás, amelyet a régi házak lebontása és a helyükre épített új belváros létrejötte jelentett nagy hatással volt rá, kisiskolás kora óta figyelte lakásuk ablakából a szemközt zajló építési munkálatokat. „Lenyűgözőnek találtam és be kell vallanom, hogy annak találom ma is, ahogy a helyszín képe napról napra változott, a szerkezetek épületekké formálódtak…” – emlékezett vissza. Akkortájt fogalmazódott meg benne először, hogy építész legyen. Egyetemi évei alatt az építészetről kialakult képét a legjelentősebben a Farkasdi Zoltánnal való találkozása befolyásolta és mind a mai napig szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy komplex diplomatervét az ő mesteri gondviselése mellett készíthette el. Farkasdi révén ismerkedett meg Marosi Miklóssal, aki a sikeres diplomavédés után állást ajánlott Tima Zoltánnak a Középülettervező Vállalatnál 1989-ben. Ezt követően „anziksz-szerűen” bemutatta a legfontosabbnak vélt általa tervezett épületeket, némelyiknek az alaprajzára is kitért.