Akadémiai székfoglaló előadás – 2015. február 13.
Hefkó Mihály belsőépítész, tervező művész Üresség – Mesterség – Teljesség címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Mint elmondta, gyermekkorától művésznek készült, szüleitől minden segítséget megkapott, hogy tanulhasson. Az újpesti Faipari Technikumban elvégzett tanulmányai során mindent elsajátított a fával kapcsolatban. Erre a megszerzett és folyamatosan bővített tudásra alapozta további életét.
Tima Zoltán - 50_25_12,5 (Székfoglaló előadás)mmakademia
Tima Zoltán építész 50_25_12,5 címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Bevezetésképpen felidézte első otthonát egy hatvanas években Pécsett épült társasházat. Közvetlen környezetének átalakulása, a gyors és mindent felforgató változás, amelyet a régi házak lebontása és a helyükre épített új belváros létrejötte jelentett nagy hatással volt rá, kisiskolás kora óta figyelte lakásuk ablakából a szemközt zajló építési munkálatokat. „Lenyűgözőnek találtam és be kell vallanom, hogy annak találom ma is, ahogy a helyszín képe napról napra változott, a szerkezetek épületekké formálódtak…” – emlékezett vissza. Akkortájt fogalmazódott meg benne először, hogy építész legyen. Egyetemi évei alatt az építészetről kialakult képét a legjelentősebben a Farkasdi Zoltánnal való találkozása befolyásolta és mind a mai napig szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy komplex diplomatervét az ő mesteri gondviselése mellett készíthette el. Farkasdi révén ismerkedett meg Marosi Miklóssal, aki a sikeres diplomavédés után állást ajánlott Tima Zoltánnak a Középülettervező Vállalatnál 1989-ben. Ezt követően „anziksz-szerűen” bemutatta a legfontosabbnak vélt általa tervezett épületeket, némelyiknek az alaprajzára is kitért.
„A zene lelki táplálék, semmi mással nem pótolható" – vezette be Elindultam a csoda felé című székfoglaló előadását Rohonyi Anikó opera-énekesnő. A drámai szoprán pályája induló szakaszára visszaemlékezve zenei munkásságát küldetéseként határozta meg, mely az önbizalomhiányos fiatal nőt hozzásegítette a színpadi kiteljesedéshez, nőiessége megéléséhez.
Forintos Kálmán: „Nem mentség, csak magyarázat" Formatervezés és iparmmakademia
Forintos Kálmán formatervező, iparművész „Nem mentség, csak magyarázat” címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Elmondta, hogy a székfoglaló alkalma óhatatlanul visszatekintésre késztette. Felidézte a kis zalai falut, ahol éltek, a környező tájat és azokat a munkaeszközöket, cséplőgépet, gőzgépet, traktort és szekereket, amelyeket szüleitől kapott első vázlatfüzetébe lelkesen megörökített. Balkezes volt, de írni nem engedték csak jobb kézzel, a ballal viszont kedvére rajzolhatott. Nemcsak festeni és rajzolni szeretett, hanem a „fúrás-faragás” is kedvelt elfoglaltsága volt. Játékait is maga készítette, ezek többnyire járművek kicsinyített másai voltak. Részben ezeknek a munkáinak köszönhetően vették fel a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, a bútorműves szakra, ahol intarziakészítést tanult, amelyből szakmunkásvizsgát is tett. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára adta be jelentkezését, ahol az akkor még újnak számító ipari formatervező szakra vették fel. „Hamarosan úgy éreztem ezt a műfajt nekem találták ki, a művészet és a szintén emberi alkotások, az ipar által gyártott termékek tervezése számomra a tökéletes pályaválasztást jelentette – emlékezett vissza forintos Kálmán. – Diplomamunkám az akkoriban elég jól működő híradástechnikai ipar terméke, egy televízió volt. Abban az időben a televízió még inkább bútordarab volt, vagy annak igyekeztek feltüntetni. Dobozát asztalosmunkával készítették, néha ívelt felületekkel. A furnérborítást viszont már nem politúrozták, színtelen lakkal lefújták. Tervemben mindaz szerepelt, amihez később is ragaszkodtam: egyszerű, a funkciót nyíltan vállaló, lényegre törő és jól, egyszerűen kezelhető, használható és látványnak sem utolsó formai kialakítás.”
Zoboki Gábor akadémiai székfoglalója - vetített előadásmmakademia
Zoboki Gábor építész 5 város – 5 hangversenyterem címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását. Mondanivalóját egy vallomással kezdte. Zenész akart lenni. Ott is hagyta a komolyzene kedvéért a Műegyetemet, hogy a Zeneakadémián folytassa tanulmányait, aztán mégis visszakanyarodott az építészethez. Azóta kiderült, hogy nem lett volna kiváló zenész belőle, ráadásul egyik főművével, a Művészetek Palotájával is szegényebb lenne a főváros.
Landgráf Katalin textilművész - szövős, tanár Sorsfonalak címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját.
Az előadás címét indokolva azt mondta, hogy saját munkáját, sorsát is textiles hasonlattal tudja a legjobban jellemezni. Boldog, nyugodt gyermekkora volt, szabadon választhatott mesterséget. Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyvét kiskora óta lapozgatta, és a rajzok szinte beleégtek a tudatába. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakára vették fel, pedig nem textiles akart lenni, de végül életre szóló elkötelezettség lett.
Tardy László kántor-karnagy „Kezdének szólni nyelvekkel” című akadémai székfoglaló előadásában a Mátyás templom zenei együttesének repertoárján szereplő 20. századi magyar szerzők műveiről adott áttekintést. A stílusában is magyar egyházi zene születésének folyamatát hűen tükrözi az a repertoár, melyet a Budavári Nagyboldogasszony templom zenei együttese a 20. század folyamán magénak mondhatott.
Sipos Mihály a Muzsikás Együttes prímása Bartók és Kodály nyomában című akadémiai székfoglaló előadásában nemcsak a legendás mesterek életművét idézte meg, hanem felelevenítette pályafutása és a zenekar múltjának legfontosabb fordulópontjait is. Mint elmondta zenei tanulmányait klasszikus hegedüléssel kezdte, a hírneves Kodály Zoltán által alapított Lorántffy Ének-zenei iskolába járt. A Kodály-módszerrel tanították, melynek lényege, hogy értékes, jó zenével, aktív részvétellel – elsősorban énekléssel élni minden nap az iskolában, s később az életben. Sokfélét énekeltek: magyar és más népek népdalait, kórusokat Palestrinától Bartókig, Kodályig. Sok világhírű muzsikus – Richter, Menuhin, Ojsztrah, Casals – látogatott el az iskolába. Később matematikusként végezte el az egyetemet. Szakdolgozatának témája egy sokdimenziós matematikai statisztikai módszer bemutatása és népzenei alkalmazása volt. Alkalmanként találkozott autentikus népzenével, de „a mindent eldöntő élményt” Erdély jelentette számára.
Akadémiai székfoglaló előadás – 2015. február 13.
Hefkó Mihály belsőépítész, tervező művész Üresség – Mesterség – Teljesség címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Mint elmondta, gyermekkorától művésznek készült, szüleitől minden segítséget megkapott, hogy tanulhasson. Az újpesti Faipari Technikumban elvégzett tanulmányai során mindent elsajátított a fával kapcsolatban. Erre a megszerzett és folyamatosan bővített tudásra alapozta további életét.
Tima Zoltán - 50_25_12,5 (Székfoglaló előadás)mmakademia
Tima Zoltán építész 50_25_12,5 címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Bevezetésképpen felidézte első otthonát egy hatvanas években Pécsett épült társasházat. Közvetlen környezetének átalakulása, a gyors és mindent felforgató változás, amelyet a régi házak lebontása és a helyükre épített új belváros létrejötte jelentett nagy hatással volt rá, kisiskolás kora óta figyelte lakásuk ablakából a szemközt zajló építési munkálatokat. „Lenyűgözőnek találtam és be kell vallanom, hogy annak találom ma is, ahogy a helyszín képe napról napra változott, a szerkezetek épületekké formálódtak…” – emlékezett vissza. Akkortájt fogalmazódott meg benne először, hogy építész legyen. Egyetemi évei alatt az építészetről kialakult képét a legjelentősebben a Farkasdi Zoltánnal való találkozása befolyásolta és mind a mai napig szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy komplex diplomatervét az ő mesteri gondviselése mellett készíthette el. Farkasdi révén ismerkedett meg Marosi Miklóssal, aki a sikeres diplomavédés után állást ajánlott Tima Zoltánnak a Középülettervező Vállalatnál 1989-ben. Ezt követően „anziksz-szerűen” bemutatta a legfontosabbnak vélt általa tervezett épületeket, némelyiknek az alaprajzára is kitért.
„A zene lelki táplálék, semmi mással nem pótolható" – vezette be Elindultam a csoda felé című székfoglaló előadását Rohonyi Anikó opera-énekesnő. A drámai szoprán pályája induló szakaszára visszaemlékezve zenei munkásságát küldetéseként határozta meg, mely az önbizalomhiányos fiatal nőt hozzásegítette a színpadi kiteljesedéshez, nőiessége megéléséhez.
Forintos Kálmán: „Nem mentség, csak magyarázat" Formatervezés és iparmmakademia
Forintos Kálmán formatervező, iparművész „Nem mentség, csak magyarázat” címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Elmondta, hogy a székfoglaló alkalma óhatatlanul visszatekintésre késztette. Felidézte a kis zalai falut, ahol éltek, a környező tájat és azokat a munkaeszközöket, cséplőgépet, gőzgépet, traktort és szekereket, amelyeket szüleitől kapott első vázlatfüzetébe lelkesen megörökített. Balkezes volt, de írni nem engedték csak jobb kézzel, a ballal viszont kedvére rajzolhatott. Nemcsak festeni és rajzolni szeretett, hanem a „fúrás-faragás” is kedvelt elfoglaltsága volt. Játékait is maga készítette, ezek többnyire járművek kicsinyített másai voltak. Részben ezeknek a munkáinak köszönhetően vették fel a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, a bútorműves szakra, ahol intarziakészítést tanult, amelyből szakmunkásvizsgát is tett. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára adta be jelentkezését, ahol az akkor még újnak számító ipari formatervező szakra vették fel. „Hamarosan úgy éreztem ezt a műfajt nekem találták ki, a művészet és a szintén emberi alkotások, az ipar által gyártott termékek tervezése számomra a tökéletes pályaválasztást jelentette – emlékezett vissza forintos Kálmán. – Diplomamunkám az akkoriban elég jól működő híradástechnikai ipar terméke, egy televízió volt. Abban az időben a televízió még inkább bútordarab volt, vagy annak igyekeztek feltüntetni. Dobozát asztalosmunkával készítették, néha ívelt felületekkel. A furnérborítást viszont már nem politúrozták, színtelen lakkal lefújták. Tervemben mindaz szerepelt, amihez később is ragaszkodtam: egyszerű, a funkciót nyíltan vállaló, lényegre törő és jól, egyszerűen kezelhető, használható és látványnak sem utolsó formai kialakítás.”
Zoboki Gábor akadémiai székfoglalója - vetített előadásmmakademia
Zoboki Gábor építész 5 város – 5 hangversenyterem címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását. Mondanivalóját egy vallomással kezdte. Zenész akart lenni. Ott is hagyta a komolyzene kedvéért a Műegyetemet, hogy a Zeneakadémián folytassa tanulmányait, aztán mégis visszakanyarodott az építészethez. Azóta kiderült, hogy nem lett volna kiváló zenész belőle, ráadásul egyik főművével, a Művészetek Palotájával is szegényebb lenne a főváros.
Landgráf Katalin textilművész - szövős, tanár Sorsfonalak címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját.
Az előadás címét indokolva azt mondta, hogy saját munkáját, sorsát is textiles hasonlattal tudja a legjobban jellemezni. Boldog, nyugodt gyermekkora volt, szabadon választhatott mesterséget. Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyvét kiskora óta lapozgatta, és a rajzok szinte beleégtek a tudatába. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakára vették fel, pedig nem textiles akart lenni, de végül életre szóló elkötelezettség lett.
Tardy László kántor-karnagy „Kezdének szólni nyelvekkel” című akadémai székfoglaló előadásában a Mátyás templom zenei együttesének repertoárján szereplő 20. századi magyar szerzők műveiről adott áttekintést. A stílusában is magyar egyházi zene születésének folyamatát hűen tükrözi az a repertoár, melyet a Budavári Nagyboldogasszony templom zenei együttese a 20. század folyamán magénak mondhatott.
Sipos Mihály a Muzsikás Együttes prímása Bartók és Kodály nyomában című akadémiai székfoglaló előadásában nemcsak a legendás mesterek életművét idézte meg, hanem felelevenítette pályafutása és a zenekar múltjának legfontosabb fordulópontjait is. Mint elmondta zenei tanulmányait klasszikus hegedüléssel kezdte, a hírneves Kodály Zoltán által alapított Lorántffy Ének-zenei iskolába járt. A Kodály-módszerrel tanították, melynek lényege, hogy értékes, jó zenével, aktív részvétellel – elsősorban énekléssel élni minden nap az iskolában, s később az életben. Sokfélét énekeltek: magyar és más népek népdalait, kórusokat Palestrinától Bartókig, Kodályig. Sok világhírű muzsikus – Richter, Menuhin, Ojsztrah, Casals – látogatott el az iskolába. Később matematikusként végezte el az egyetemet. Szakdolgozatának témája egy sokdimenziós matematikai statisztikai módszer bemutatása és népzenei alkalmazása volt. Alkalmanként találkozott autentikus népzenével, de „a mindent eldöntő élményt” Erdély jelentette számára.
Kóka Rozália népművész, előadóművész: „Édes hazám, mit vétettem…?” mmakademia
Kóka Rozália népművész, előadóművész „Édes hazám, mit vétettem…?” című akadémiai székfoglaló előadásában áttekintést adott a bukovinai székelyek történetéről a madéfalvi veszedelemtől napjainkig.
Mint elmondta, édesanyja bácskai magyar, édesapja bukovinai székely volt, 1944 októberében – kisgyermekként – maga is részese volt a bukovinai székelyek újabb menekülésének és Dunántúlon való letelepedésének. Öt-hat éves lehetett, amikor a családi anekdoták hallatán maga is vágyakozni kezdett a sokat emlegetett Bukovinába. Akkoriban határozta el, hogy tanító lesz, jó tanító.
Benedek György szobrászművész Önarckép című akadémiai székfoglaló előadásában vallomást tett élete fontos állomásairól, az alkotói folyamatról és annak hátteréről. Belső és külső inspirációkról, intuíciókról, a személyiség fejlődéséről az alkotások tükrében, szobrokon, képeken és grafikákon keresztül.
Juhász Zoltán: A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképénmmakademia
Juhász Zoltán népzenekutató A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén című akadémiai székfoglaló előadásában 36 kultúra 36 000 dallamára kiterjedő vizsgálatukról számolt be. Elmondta, hogy kutatásuk során először meghatározták azokat a dallamvonal-típusokat, melyek változatai egyszerre több kultúrában is előfordulnak. Ezután először ezek között a dallamvonal-típusok között kerestek olyan csoportokat, melyek együtt, egyszerre több kultúrában is honosak.
Turányi Gábor A házak élete című székfoglaló előadásának „iránytűjeként” egy bibliai idézetet választott „Megvan az ideje a rombolásnak, / és megvan az ideje az építésnek.” (A prédikátor könyve 3.). Bevezetőjében rámutatott a házak és az emberi élet közötti párhuzamra. A házak élete az emberekéhez hasonlítható abból a szempontból, hogy az épület is „megszületik, rácsodálkozik a világra, és megtelik élettel”. A háznak is van története: „könnyen vagy nehezen születik, szelíden vagy erőszak által múlik el. Elmúlása szép vagy csúnya, finom vagy durva, észrevétlen vagy megrázó. A ház életébe sokszor nem szabad beavatkozni, időnként pedig kötelező.”
Scherer József Kalandok Design-országbanmmakademia
Akadémiai székfoglaló előadás 2014. április 25.
Scherer József formatervező művész Kalandok Design-országban címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Az előadás címe – a szerző szerint – kifejezi azt az életutat, amelyet bejárt. Egy Tolna megyei kis faluból, Kölesdről indult körzeti orvos szülők gyerekeként, majd Szekszárd következett, ott találkozott először igazi festőművésszel, első tanárával, Lázár Pállal.
Ambrus Éva: „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…mmakademia
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. május 16.
Ambrus Éva keramikusművész „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…" című akadémiai székfoglaló előadásának címét a híres francia építésztől, Le Corbusier-től kölcsönözte, és vele együtt vallja, hogy a természetben és az emberben megnyilvánuló egység az, amely életet ad a műnek. A művész fő elve mindig az volt, hogy a tárgy funkcionalitása mellett örömöt okozzon használójának. Későbbi köztéri munkáit is úgy tervezte, hogy azok térszervezővé is váljanak.
Kóka Rozália népművész, előadóművész: „Édes hazám, mit vétettem…?” mmakademia
Kóka Rozália népművész, előadóművész „Édes hazám, mit vétettem…?” című akadémiai székfoglaló előadásában áttekintést adott a bukovinai székelyek történetéről a madéfalvi veszedelemtől napjainkig.
Mint elmondta, édesanyja bácskai magyar, édesapja bukovinai székely volt, 1944 októberében – kisgyermekként – maga is részese volt a bukovinai székelyek újabb menekülésének és Dunántúlon való letelepedésének. Öt-hat éves lehetett, amikor a családi anekdoták hallatán maga is vágyakozni kezdett a sokat emlegetett Bukovinába. Akkoriban határozta el, hogy tanító lesz, jó tanító.
Benedek György szobrászművész Önarckép című akadémiai székfoglaló előadásában vallomást tett élete fontos állomásairól, az alkotói folyamatról és annak hátteréről. Belső és külső inspirációkról, intuíciókról, a személyiség fejlődéséről az alkotások tükrében, szobrokon, képeken és grafikákon keresztül.
Juhász Zoltán: A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképénmmakademia
Juhász Zoltán népzenekutató A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén című akadémiai székfoglaló előadásában 36 kultúra 36 000 dallamára kiterjedő vizsgálatukról számolt be. Elmondta, hogy kutatásuk során először meghatározták azokat a dallamvonal-típusokat, melyek változatai egyszerre több kultúrában is előfordulnak. Ezután először ezek között a dallamvonal-típusok között kerestek olyan csoportokat, melyek együtt, egyszerre több kultúrában is honosak.
Turányi Gábor A házak élete című székfoglaló előadásának „iránytűjeként” egy bibliai idézetet választott „Megvan az ideje a rombolásnak, / és megvan az ideje az építésnek.” (A prédikátor könyve 3.). Bevezetőjében rámutatott a házak és az emberi élet közötti párhuzamra. A házak élete az emberekéhez hasonlítható abból a szempontból, hogy az épület is „megszületik, rácsodálkozik a világra, és megtelik élettel”. A háznak is van története: „könnyen vagy nehezen születik, szelíden vagy erőszak által múlik el. Elmúlása szép vagy csúnya, finom vagy durva, észrevétlen vagy megrázó. A ház életébe sokszor nem szabad beavatkozni, időnként pedig kötelező.”
Scherer József Kalandok Design-országbanmmakademia
Akadémiai székfoglaló előadás 2014. április 25.
Scherer József formatervező művész Kalandok Design-országban címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Az előadás címe – a szerző szerint – kifejezi azt az életutat, amelyet bejárt. Egy Tolna megyei kis faluból, Kölesdről indult körzeti orvos szülők gyerekeként, majd Szekszárd következett, ott találkozott először igazi festőművésszel, első tanárával, Lázár Pállal.
Ambrus Éva: „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…mmakademia
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. május 16.
Ambrus Éva keramikusművész „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…" című akadémiai székfoglaló előadásának címét a híres francia építésztől, Le Corbusier-től kölcsönözte, és vele együtt vallja, hogy a természetben és az emberben megnyilvánuló egység az, amely életet ad a műnek. A művész fő elve mindig az volt, hogy a tárgy funkcionalitása mellett örömöt okozzon használójának. Későbbi köztéri munkáit is úgy tervezte, hogy azok térszervezővé is váljanak.
Ambrus Éva: „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…
A házak élete
1. A házak élete
Kicsit minden ház olyan, mint egy ember.
Megszületik, rácsodálkozik a világra, és
megtelik élettel.
Minden háznak van története.
A ház könnyen vagy nehezen születik,
szelíden vagy erőszak által múlik el.
Elmúlása szép vagy csúnya, finom vagy
durva, észrevétlen vagy megrázó.
A ház életébe sokszor nem szabad
beavatkozni, időnként pedig kötelező.
„Megvan az ideje a rombolásnak,
és megvan az ideje az építésnek.”
(A prédikátor könyve 3.: Mindennek megvan a maga ideje)
51. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
(részletek)
Engedélyt kaptam az Ise szentély (a legjelentősebb shinto szent hely)
hivatalától, hogy végig követhessem a szentély húsz éveként előírt, teljes
újjáépítését.
…Viszont: nekem nem az kötötte le a figyelmemet, amire ők irányították
volna, hanem az, amire nem is voltam felkészülve, de amit ők sem
rejthettek el előlem: először figyelhettem meg, hogyan dolgozik kétszer
hat favágó két csoportban. Az volt a feladatuk, hogy kivágjanak a
szentély-újjáépítés szertartásainak első fokozataként két nagy hinoki-
ciprusfát.
…Csak három pontot jelöltek ki a két hinoki fatörzsén, ezeken a
pontokon át vágtak fejszékkel egy-egy mély lyukat a törzs középpontjáig,
ez volt minden. Ezzel egészen pontosan meg tudták határozni, hova kell
esnie a két fának, centiméteres pontossággal. Keresztezniük kellett
egymást a földön, ahová zuhantak. És keresztezték, pontosan abban a
magasságban, ahol kellett. Ja, és persze, a fák ki is dőltek.…
…Néztem őket, és megértettem, hogy az itt felbukkanó hagyomány, az
az, ami nem a tudatukban, az isei tudományos kutatások anyagában, a
shinto tananyagaként kifejtett tanításban őrződött meg, hanem a favágás
mesterről tanítványra szálló, ösztönös, mechanikus ismeretében.
58. „Bármilyen egyhangú és visszataszító volt is eredetileg egy
építmény, romként egyszerre megnövekszik a
komplexitása.”
59. “A romot ugyanis nem valamiféle célkitűzés teremti meg: a
rom keletkezik - vagy fokozatos összeomlással vagy hirtelen
rombolás révén.”
60. r a j z o c s k á k
“Még ha szándékkal rombolták is le, a rombolás volt szándékolt,
nem pedig hátramaradó formája.”
Hannes Böhringer: Romok a történelmentúli időben,
Kísérletek és tévelygések, A filozófiától a
művészetig és vissza, Budapest, BAE-Balassi,
1995)
65. Ivánka András: Orvosi klub, Győr
A ház életébe sokszor
nem szabad
beavatkozni,
időnként
pedig
kötelező.
66.
67.
68. „Idő lopakodik bennünk,
mi meg zavartan gyanakszunk,
vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő
s nem a jövő derít-e fényt az emlékeinkre.”
(Mészöly Miklós: Vakügetés és megbocsátás)
Veszprém vára 1732-ben
Újraélesztett házak
69. „Mert sok a tennivaló.”
(Mészöly Miklós: A pille magánya)