1. K Ö Z É L E T
2014. január 11. – 2. szám –
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Sikeres új évet – a szerencse városából!
Újévi üdvözlet Las Vegasból
Chicagóban legtöbbször
szoros baráti környezetben töltöttük az év utolsó
estéjét, vagy nálunk, vagy
valamelyik régi barátunknál. Évtizedekkel ezelõtt,
amikor még a Szabadságharcos Szövetség chicagói
csoportja rendezte a szilveszteri bált, a magyarok
sokszor több mint hatszázan jöttek közösen búcsúztatni az óévet.
Késõbb a Szent István
Király templom vette át a
rendezést, jelenleg is ott
szilvesztereznek a magyarok. Remélhetõleg az idõ-
járás nem zavartja meg a
családi, baráti rendezvényt, emlékszem már
olyan esetre, amikor a hóvihar miatt kevesen merészkedtek az útra, a parkolás a templom körül pedig szinte lehetetlen volt.
Itt, Las Vegasban nem
kell havazástól tartani, de
az év végi estét itthon töltjük, hiszen a várost ellepték a turisták, kedd este
még az utakat is lezárják a
kaszinók körül. Kizárólag
gyalogosan lehet közlekedni, igaz, azt is ellenõrzik. A
tömegek úgyis zavarnának
családos filippínó taxis helyében? Háromszázezer
dollárt találni egy százdollárosokkal teli táskában,
bizonyára próbára tette
volna a becsületemet.
A hatalmas mennyiségû
pénz eszembe juttatott egy
régi történetet. A '70-es
évek elején a Griffiths
Electronics nevû vállalatnak voltam a közép-nyugati üzleti menedzsere. A
cég televíziós képcsöveket,
valamint a képcsõben
használt elektronágyú-alkatrészt gyártott. A vállalat
igazgatója a Tusconban
adnám neked. A 120 ezer
dolláros csekk viszont veszélyes, elõbb-utóbb találok lehetõséget, hogy eltûnjek vele a balfenéken.
Ezen mindketten nevettünk, késõbb a cégünk
csõdöt mondott, jómagam
önálló lettem, és soha többé nem tartottam a kezemben ilyen hatalmas összegû csekket, egészen napjainkig, amikor eladtuk a
kondót. Ennek most nem
volt olyan nagy jelentõsége, mint negyven évvel ezelõtt lett volna. Ja, ugye kérem, akkoriban még egy
Tûzijáték a Las Vegas-i Strip fõutcán
engem, mióta bottal járok,
igyekszem elkerülni a zsúfolt helyeket.
A nejem sem szereti a
tömeget, nincs szükségünk a lökdösõdésekre, a
tévében mindent láthatunk, valószínûleg többet
és jobban, mintha az utcákon lennénk. A szentestét
is édes kettesben töltöttük,
ilyen is elõször fordult elõ
a hamarosan 56 éve tartó
házaséletünk alatt.
Decemberben a helyi hírek közül kiemelkedett egy
becsületes taxisofõr története, aki 300 ezer dollár készpénzt talált a hátsó ülésen
hagyott barna táskában. A
Fülöp-szigetekrõl származó
Gerardo Gamboa 13 éve dolgozik a Yellow Checker Star
nevû vállalatnál, a Bellagio
Hotel-Casino bejáratánál
vette fel utasát, aki kiszállás
után a kocsiban hagyta az
esti pókernyereményt.
A taxis azonnal értesítette a vállalati diszpécsert,
akinek átadta a táskában
talált pénzt. Miért? - kérdeznék sokan. „Mert nem
volt az enyém” - válaszolta
Mr. Gamboa, akit a cég a
Driver of Year titulussal, valamint ezer dollárral jutalmazott. A rendõrség késõbb megtalálta a pókerjátékost, aki nem fedte fel kilétét, de tízezer dollárt
adott a becsületes taxisofõrnek.
Elgondolkoztató történet, nyugodtan kérdezném
magamtól, vajon mit tettem volna, ha én vagyok a
mûködõ részlegnél dolgozott, és akkoriban sokat
járt Chicagóba, mert a
Zenith cégnek szállítottunk alkatrészeket.
A Zenith lassan fizetett,
a Griffithsnek pedig nagyon kellett a pénz. Ezért
az igazgató megbízásából
szinte havonta mentem a
Zenith pénztárosához,
ahol 25-45 ezer dolláros
csekket vettem fel, amelyet
azonnal az O'Hare repülõtérre vittem, és egy erre kijelölt táskában küldtem tovább Floridába, ahol
Jacksonville-ben volt a cégünk pénztára.
Elõfordult olyan eset is,
amikor 120 ezer dollár volt
a csekk értéke. Ekkor egy
alkalommal mondtam az
igazgatónak, hogy az én
becsületemnek is van határa, 120 ezerhez közel van a
vége. Ha itt, az irodában felejtenél egy százdolláros
bankjegyet, az rögtön betenném a fiókba, és a legközelebbi találkozáskor át-
hatalmas steakkel is megbirkóztam, az italt is bírtam, egyébrõl nem beszélek, hiszen mindenki tudhatja, hogy mire gondolok.
Amikor ezeket a sorokat
írom, itt, Las Vegasban
még délután négy óra van,
Budapesten már pezsgõvel
köszöntötték az új évet.
Reméljük, 2014 sikeres év
lesz számukra, amint itt,
Amerikában is. A New
York-i tõzsde Dow-Jones
indexe 16,576 ponton áll,
az év eleji 13,534 pontot
nézve ez egy nagyon szép
évi emelkedés.
Sokan talán ezt a pozitív
gazdasági emelkedést Barack Obama elnök politikájának tulajdonítják, pedig
semmi köze nincs hozzá.
A munkanélküliek száma
továbbra is magas, az új
egészségügyi helyzet, az
ún. Obamacare sikere továbbra is kétséges, de a befektetõk pénze nyomja a
tõzsdeindexet egyik csúcsról a másikra.
Hatalmas tömeg hömpölygött a Fremont Streeten
Ez történt a '90-es években Bill Clinton elnöksége
alatt, a tõzsde az 1987-es
krach után szinte állandóan növekedet. Ekkor váltak
népszerûvé a személyi
számítógépek, ami a tõzsdét a csúcsra vitte.
A Szilveszter estét a tévé
elõtt töltöttük, kilenckor
New Yorkból közvetítették a
hatalmas gömb lassú leereszkedését, amelyet a
Sonia Sotomayor Supreme
Court Justice indított útnak
néhány másodperccel éjfél
elõtt. Utána a Times Squareen felállított színpadon táncoltak, amelyhez Frank
Sinatra New York, New York
híres slágere szolgáltatta a
zenei aláfestést.
Azt látni, hogy az amerikai Legfelsõbb Bíróság egyik
tagja a zene ütemére emelgeti a lábait, mint a Radio
City Rockettes tánckari görlök, furcsa és érdekes látvány volt. Erre mondják itt,
hogy „only in America!” azaz ilyesmi csak Amerikában
történhet. A konzervatív felfogású nézõk itt sem rajongtak a látványért, Európában
bizonyára elképzelhetetlen
lenne.
Éjfél után fiatal párokat
smárolás, azaz csókolózás
közben láttunk, jó érzés fogott el, hiszen sok-sok évvel ezelõtt mi is így köszöntöttük az új esztendõt.
Manapság már csak puszira telik, de 78 éves korban
örülni kell annak, hogy
még él az ember.
Az igazság az, hogy 1955ben, amikor 20 éves voltam,
barátaimmal arról beszélgettünk, milyen jó lenne a
2000-es század-, illetve ezredfordulót megélni. Most
pedig 14 évvel túlléptük az
áhított idõpontot, persze az
akkori barátok közül már
sokan rég elmentek, az idõ
megállíthatatlanul, könyörtelenül halad elõre. Vajon
mennyi idõ van még hátra,
annak csak a jó Isten a megmondhatója.
Ezután még két órát kellett várni a tévé Las Vegas-i
szilveszteri mûsorára, amelyet hosszas duma elõzött
meg. A riporterek rövid idõ
után semmi újat nem tudtak
mondani. Las Vegas Strip
nevû fõutcáján hatalmas tömeg voltaképpen egyhelyben toporgott, szinte mozdulni sem lehetett, mindenki
várta a színpompásnak ígért
tûzijátékot.
A
polgármester,
Carolyn G. Goodman és
férje, Oscar Goodman, aki
a feleségét elõzte meg a
polgármesteri székben, a
Fremont Streeten lévõ forgatagban buliztak és találkoztak, vagy inkább tülekedtek a választópolgárok-
– 9. oldal
kal. A két fontos hivatalnoknak megtermett rendõrök nyitottak utat a tumultusban, láthatóan sokan kézszorításra vágyakoztak, de láttam olyat is,
aki nyelvét nyújtogatta.
Politikus, amikor a tömegbe megy, legyen felkészülve mindenre, a legrosszabbra is. Egyébként a 8
perces Las Vegas-i tûzijáték
fantasztikusan izgalmas látványosság volt, amely a
Stratosphere Casino Hotelból
indult, és végigvonult a többi hatalmas hotel-kaszinók
tetején.
Az új év elsõ napján lencsét ettünk barátainkkal,
minden szem elfogyott a
tányérról, így biztosan gazdagok leszünk 2014-ben,
bár eddig is lencsével köszöntöttük az újéveket, a
szerencse mégis mindig elkerült minket.
Az este a tévében néztük
a bécsi Musikvereinbõl közvetített újévi koncertet, a
narrátor szerepkörét ismét a
bájos Julie Andrews színésznõ töltötte be. Idén a Bécsi Filharmonikus Zenekart
Daniel Barenboim kiváló
karnagy vezényelte, aki
hosszú éveket töltött Chicagóban, az ottani szimfonikusok élén.
Daniel Barenboin karnagy
vezényletével élményszámba
menõ újévi koncertet adtak a
Bécsi Filhamronikusok
Az idei Neujahrkonzert
végre ismét a régi fényében tündöklött, az utóbbi
négy-öt évben a koncert
kissé ellaposodott. Feltehetõen Maestro Barenboim
egyénisége tette újra élvezhetõvé a díszes környezetben tartott elõadást, és
egyre több hölgytagot lehetett látni a zenekarban.
Igaz, ázsiai vagy fekete
arc nincs a zenészek között, az amerikai zenekarokban mindenütt vannak
színes bõrû zenészek és
természetesen hölgyek is.
Elõbb-utóbb a Bécsi Filharmonikusok is belépnek a
XXI. századba. A koncert
ezúttal mindkettõnknek
nagyon tetszett, az utóbbi
években, a felét sem tudtam nézni.