Este documento lista as nomes de várias atrizes brasileiras de diferentes épocas, incluindo Betty Faria, Kátia D'Ângelo, Denise Dumont, Alcione Mazzeo, Lucélia Santos, Nádia Lippi, Sandra Bréa, Xuxa, Suzane Carvalho e Vera Fischer.
Este documento parece ser un PowerPoint que invita al usuario a enviarlo a un amigo o suscribirse para recibir más presentaciones gratis por correo electrónico. No contiene información sustancial sobre ningún tema en particular.
The captain of the Intrepid seeks revenge on her lover Lt. Jack Cutter for betraying her by changing the transporter to transform Cutter and his team into women when transporting down to a planet. On the planet, the leader of the local tribe takes a liking to the now female Cutter, dubbed Jane, and uses the planet's powerful pheromones to seduce and dominate her. Cutter's mind struggles against his new body and sexuality but ultimately succumbs to the pheromones and pleasures, submitting fully to becoming the leader's slave.
The document announces a production by Uncle Bob Productions titled "I Love Yer Tits" with music provided by the band "The Fools". It credits tits to Bob's Yer Uncle.
Legítimosam Productions presenta una nueva película titulada "Multiuso" que promete ofrecer algo diferente a lo que el público ha visto antes. La producción sugiere que aquellos que creen haberlo visto todo se equivocan y que esta película los sorprenderá.
Este documento lista as nomes de várias atrizes brasileiras de diferentes épocas, incluindo Betty Faria, Kátia D'Ângelo, Denise Dumont, Alcione Mazzeo, Lucélia Santos, Nádia Lippi, Sandra Bréa, Xuxa, Suzane Carvalho e Vera Fischer.
Este documento parece ser un PowerPoint que invita al usuario a enviarlo a un amigo o suscribirse para recibir más presentaciones gratis por correo electrónico. No contiene información sustancial sobre ningún tema en particular.
The captain of the Intrepid seeks revenge on her lover Lt. Jack Cutter for betraying her by changing the transporter to transform Cutter and his team into women when transporting down to a planet. On the planet, the leader of the local tribe takes a liking to the now female Cutter, dubbed Jane, and uses the planet's powerful pheromones to seduce and dominate her. Cutter's mind struggles against his new body and sexuality but ultimately succumbs to the pheromones and pleasures, submitting fully to becoming the leader's slave.
The document announces a production by Uncle Bob Productions titled "I Love Yer Tits" with music provided by the band "The Fools". It credits tits to Bob's Yer Uncle.
Legítimosam Productions presenta una nueva película titulada "Multiuso" que promete ofrecer algo diferente a lo que el público ha visto antes. La producción sugiere que aquellos que creen haberlo visto todo se equivocan y que esta película los sorprenderá.
Este documento presenta varias imágenes íntimas de personas en diferentes ángulos y posiciones, haciendo comentarios sobre sus características físicas como peso, tatuajes y posturas de yoga o rezo. Se enfoca en detalles del cuerpo humano como rostros, labios, traseros y genitales desde perspectivas cercanas, anteriores, posteriores y laterales.
Patrick meets a woman named Catherine while traveling the world. After she leaves him alone for a day, he has strange dreams and wakes up transformed into a woman. He experiences the world in this new form and finds himself drawn to behave in erotic ways. When alone again after Catherine departs, he transforms further until fully taking on her identity and abilities.
Doug was investigating the shady ANIMA corporation when he was captured by their agents. They forcibly transformed him into a woman named Heather and compelled her obedience. Heather's master sexually abused and raped her, overriding her mind's resistance through pleasure until she embraced her new identity and purpose as his slave. He declared her reprogramming as a obedient "fuck doll" complete.
Two adult film actresses, Katie Morgan playing Rebecca and Alektra Blue playing Tina, are featured in pictures from popular adult websites Brazzers.com and ZTOD.com.
Lisa Ann is a 41-year-old American pornographic actress. The document provides biographical information about Lisa Ann and includes links to her website and Pornhub profile for those interested in seeing more photos and videos of her work.
Eric and Mike find a book that lets them transform themselves into other people. Eric decides that Mike would better serve him as his new sex slave, and the book also has some plans
El documento parece ser una presentación de PowerPoint que invita al usuario a enviarla a un amigo o suscribirse para recibir más presentaciones gratis por correo electrónico.
Eric and Mika have become sex slaves to Robert after he discovers a magic book that allows him to control and transform people. Robert uses spells from the book to manipulate Eric and Mika into having sex with each other and pleasing him. Eric struggles against the control of the book but is overwhelmed by intense pleasure. Robert continues transforming and modifying their bodies to better suit his desires, cementing their roles as his obedient sex slaves.
El documento presenta definiciones humorísticas y provocativas de varios términos y profesiones como arquitecto, urologo, ginecólogo, héroe, hombre, intelectual, boy scout, ninfómana, bailar, amor, fácil, confianza, lengua, dolor de cabeza, indiferencia, cerebro, diplomacia, modestia, supermodelos, y trabajo en equipo, generalmente con un enfoque crítico o irónico sobre roles y estereotipos de género.
- Alexia, formerly a man, has been transformed into a woman through advanced nanotechnology by a company conducting experiments.
- She is brought to meet Beladona, a powerful woman who will be her new owner/lover. They begin to have a sexual encounter where Beladona establishes herself as the dominant partner.
- However, Alexia's new instincts and hunger take over as she pleasures Beladona intensely. Beladona tries to reassert control but finds herself giving in to pleasure. Their dynamic remains unclear as Alexia's full abilities and drives are still unknown.
Una mendiga aceptó pasar 100 días en el balcón del palacio del rey sin comer ni beber para demostrar su amor y convertirse en su esposa si lo lograba. Soportó 99 días y 23 horas las inclemencias del tiempo mientras el rey solo la alentaba desde la comodidad de su habitación. A falta de 1 hora para completar los 100 días, la mujer se retiró porque comprendió que el rey era egoísta y desconsiderado, y que no merecía su amor.
The document discusses four pioneering Playboy Playmates from the 1950s and 1960s who helped shape the magazine:
- Bettie Page, the first bondage model, was Playmate in January 1955 and helped popularize fetish photography.
- Elizabeth Ann Roberts, just 16, was the first underage Playmate in January 1958, sparking legal issues.
- China Lee, in August 1964, was the first Asian American Playmate and had roles in films like What's Up Tiger Lily?.
- Jennifer Jackson broke barriers as the first African American Playmate in March 1965 and faced controversy for her selection.
Serena Ugolini is an interior designer based in Miami. She has over 10 years of experience designing luxury homes and commercial spaces. Some key points about her design approach:
- Clean, modern aesthetic. Serena is known for her minimalist yet luxurious style. She favors clean lines, natural materials, and open floor plans.
- Attention to detail. Serena spends a lot of time sourcing unique, high-quality materials and furnishings. She's also big on custom millwork and lighting designs.
- Function meets form. Beyond aesthetics, Serena focuses on how a space will be used. She designs with an eye towards flow, functionality, and maximizing living areas.
- Sustainability.
1) FBI agent Cutter was investigating a masked slaver who used a drug called "fem" to convert men into sex slaves. Cutter was captured and injected with fem.
2) Cutter awoke as a woman named Carla, under the slaver's control. Though she resisted at first, the effects of fem intensified her sexual desires.
3) Carla was sold to a client and enthusiastically had sex with him, embracing her new identity as a sex slave. Her conversion from Cutter to Carla was now complete.
Patrick wakes up confused and unable to think clearly after being drugged. He hears a voice in his head constantly mentioning cocks. Catherine finds him and tries to help him rest. The next day, Patrick still feels off and doesn't feel attraction to Catherine, worrying her. His thoughts become increasingly intrusive and homosexual. Catherine reveals to Patrick that she is his guardian angel, and an evil force is trying to turn him into a sex slave. She brings him to a safe place and uses her powers to help him remember himself, so they can escape together.
Jeffries borrows money from pirates and tries to escape when he can't repay, but is captured. The pirate lord subjects Jeffries to a magical transformation that changes him into a woman named Jesse. Jesse is now subservient and must serve the pirate lord and witch Helena sexually. Helena too falls under the pirate lord's magic spell and becomes his obedient sex slave.
Este documento proporciona información biográfica básica sobre Blue Angel, una modelo húngara nacida en 1988 en Budapest que mide 170 cm de altura y tiene el cabello y los ojos azules. Actualmente trabaja como modelo activa.
El documento advierte que el planeta está en peligro debido al cambio climático y la desforestación, lo cual derretirá los polos, elevará el nivel del mar y destruirá la capa de ozono. Muestra fotografías que ilustran la rápida deforestación entre 1976-2005, y pide a los amigos de la naturaleza que se unan para proteger los bosques, ya que todavía estamos a tiempo.
Este documento presenta varias imágenes íntimas de personas en diferentes ángulos y posiciones, haciendo comentarios sobre sus características físicas como peso, tatuajes y posturas de yoga o rezo. Se enfoca en detalles del cuerpo humano como rostros, labios, traseros y genitales desde perspectivas cercanas, anteriores, posteriores y laterales.
Patrick meets a woman named Catherine while traveling the world. After she leaves him alone for a day, he has strange dreams and wakes up transformed into a woman. He experiences the world in this new form and finds himself drawn to behave in erotic ways. When alone again after Catherine departs, he transforms further until fully taking on her identity and abilities.
Doug was investigating the shady ANIMA corporation when he was captured by their agents. They forcibly transformed him into a woman named Heather and compelled her obedience. Heather's master sexually abused and raped her, overriding her mind's resistance through pleasure until she embraced her new identity and purpose as his slave. He declared her reprogramming as a obedient "fuck doll" complete.
Two adult film actresses, Katie Morgan playing Rebecca and Alektra Blue playing Tina, are featured in pictures from popular adult websites Brazzers.com and ZTOD.com.
Lisa Ann is a 41-year-old American pornographic actress. The document provides biographical information about Lisa Ann and includes links to her website and Pornhub profile for those interested in seeing more photos and videos of her work.
Eric and Mike find a book that lets them transform themselves into other people. Eric decides that Mike would better serve him as his new sex slave, and the book also has some plans
El documento parece ser una presentación de PowerPoint que invita al usuario a enviarla a un amigo o suscribirse para recibir más presentaciones gratis por correo electrónico.
Eric and Mika have become sex slaves to Robert after he discovers a magic book that allows him to control and transform people. Robert uses spells from the book to manipulate Eric and Mika into having sex with each other and pleasing him. Eric struggles against the control of the book but is overwhelmed by intense pleasure. Robert continues transforming and modifying their bodies to better suit his desires, cementing their roles as his obedient sex slaves.
El documento presenta definiciones humorísticas y provocativas de varios términos y profesiones como arquitecto, urologo, ginecólogo, héroe, hombre, intelectual, boy scout, ninfómana, bailar, amor, fácil, confianza, lengua, dolor de cabeza, indiferencia, cerebro, diplomacia, modestia, supermodelos, y trabajo en equipo, generalmente con un enfoque crítico o irónico sobre roles y estereotipos de género.
- Alexia, formerly a man, has been transformed into a woman through advanced nanotechnology by a company conducting experiments.
- She is brought to meet Beladona, a powerful woman who will be her new owner/lover. They begin to have a sexual encounter where Beladona establishes herself as the dominant partner.
- However, Alexia's new instincts and hunger take over as she pleasures Beladona intensely. Beladona tries to reassert control but finds herself giving in to pleasure. Their dynamic remains unclear as Alexia's full abilities and drives are still unknown.
Una mendiga aceptó pasar 100 días en el balcón del palacio del rey sin comer ni beber para demostrar su amor y convertirse en su esposa si lo lograba. Soportó 99 días y 23 horas las inclemencias del tiempo mientras el rey solo la alentaba desde la comodidad de su habitación. A falta de 1 hora para completar los 100 días, la mujer se retiró porque comprendió que el rey era egoísta y desconsiderado, y que no merecía su amor.
The document discusses four pioneering Playboy Playmates from the 1950s and 1960s who helped shape the magazine:
- Bettie Page, the first bondage model, was Playmate in January 1955 and helped popularize fetish photography.
- Elizabeth Ann Roberts, just 16, was the first underage Playmate in January 1958, sparking legal issues.
- China Lee, in August 1964, was the first Asian American Playmate and had roles in films like What's Up Tiger Lily?.
- Jennifer Jackson broke barriers as the first African American Playmate in March 1965 and faced controversy for her selection.
Serena Ugolini is an interior designer based in Miami. She has over 10 years of experience designing luxury homes and commercial spaces. Some key points about her design approach:
- Clean, modern aesthetic. Serena is known for her minimalist yet luxurious style. She favors clean lines, natural materials, and open floor plans.
- Attention to detail. Serena spends a lot of time sourcing unique, high-quality materials and furnishings. She's also big on custom millwork and lighting designs.
- Function meets form. Beyond aesthetics, Serena focuses on how a space will be used. She designs with an eye towards flow, functionality, and maximizing living areas.
- Sustainability.
1) FBI agent Cutter was investigating a masked slaver who used a drug called "fem" to convert men into sex slaves. Cutter was captured and injected with fem.
2) Cutter awoke as a woman named Carla, under the slaver's control. Though she resisted at first, the effects of fem intensified her sexual desires.
3) Carla was sold to a client and enthusiastically had sex with him, embracing her new identity as a sex slave. Her conversion from Cutter to Carla was now complete.
Patrick wakes up confused and unable to think clearly after being drugged. He hears a voice in his head constantly mentioning cocks. Catherine finds him and tries to help him rest. The next day, Patrick still feels off and doesn't feel attraction to Catherine, worrying her. His thoughts become increasingly intrusive and homosexual. Catherine reveals to Patrick that she is his guardian angel, and an evil force is trying to turn him into a sex slave. She brings him to a safe place and uses her powers to help him remember himself, so they can escape together.
Jeffries borrows money from pirates and tries to escape when he can't repay, but is captured. The pirate lord subjects Jeffries to a magical transformation that changes him into a woman named Jesse. Jesse is now subservient and must serve the pirate lord and witch Helena sexually. Helena too falls under the pirate lord's magic spell and becomes his obedient sex slave.
Este documento proporciona información biográfica básica sobre Blue Angel, una modelo húngara nacida en 1988 en Budapest que mide 170 cm de altura y tiene el cabello y los ojos azules. Actualmente trabaja como modelo activa.
El documento advierte que el planeta está en peligro debido al cambio climático y la desforestación, lo cual derretirá los polos, elevará el nivel del mar y destruirá la capa de ozono. Muestra fotografías que ilustran la rápida deforestación entre 1976-2005, y pide a los amigos de la naturaleza que se unan para proteger los bosques, ya que todavía estamos a tiempo.
3. Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom Carole, Jordán, valamint Amy állandó
szeretetéért és támogatásáért.
Minden elismerésem a Warner Books kiadó szerkesztőjéé, Joann
Davisé a bátorításért, az együtt gondolkodásért, a bölcsességért.
Olyan nő, aki felülmúlhatatlan.
Bámulatra méltó ügynökömet, Joni Evanst is köszönet illeti
határtalan energiájáért és lelkesedéséért.
Végül pedig hálámat fejezem ki valamennyi páciensemnek és
csoportfoglalkozásaim minden résztvevőjének, amiért
megismertettek az életükkel.
3
4. A szerző megjegyzése
A pszichiáter és a páciens között fennálló bizalmi viszony a
pszichiátria ércnél maradandóbb alapelve. A könyvben szereplő
páciensek feljogosítottak, hogy igaz történetüket megírjam. Csak a
nevüket és egyéb adataikat változtattam meg, hogy ne lehessen
azonosítani őket. A történet azonban változatlan és igaz.
4
5. Előszó
Az emberi lélek tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennyekbe megy föl, s
lekényszerül megint a földre,
örök utas.
GOETHE.*
Első könyvem, az Életek, Mesterek* megjelenése előtt
bementem a környékbeli könyvesboltba, hogy megtu-
dakoljam, rendeltek-e belőle. A tulajdonos utánanézett a
számítógépen.
- Négy példányt rendeltem - mondta. - Tegyem félre
önnek az egyiket?
Nem voltam biztos benne, hogy a könyv fogyása eléri azt
a mértéktartó példányszámot, amennyit a kiadó nyomatott
belőle. Végül is nagyon különös könyv ez, ha hozzávesszük,
hogy egy tekintélyes pszichiáter tollából származik. A
könyv egy fiatal női páciens történetét meséli el, akinek
regressziós kezelése mindkettőnk életét megváltoztatta.
Abban viszont biztos voltam, hogy a barátaim, a
szomszédaim, meg persze a rokonok akkor is megveszik, ha
sehol másutt egy példány sem talál gazdára az egész
országban.
- Kérem - mondtam a boltosnak -, a barátaim, a
pácienseim és jó néhány ismerősöm is keresni fogja. Nem
rendelne belőle többet?
Szabó Lőrinc fordítása. ** Magyarul: Édesvíz Kiadó, 1993.
Ford. Széphegyi Katalin.
5
6. Nagy nehezen, kelletlenül hajlandó volt száz példány
rendelésére, de személyes garanciát kellett vállalnom, hogy
a könyv nem marad a nyakán.
Legnagyobb megdöbbenésemre a könyv nemzetközi
sikert aratott, kétmillió példánynál is több kelt el belőle, és
több mint húsz nyelvre lefordították. Váratlan fordulatot
vett az életem.
Miután kitüntetéssel lediplomáztam a Columbia
Egyetemen, és a Yale orvosi karán megszereztem pszi-
chiátriai képesítésemet, belgyógyász szakképesítést
szereztem a New York-i Egyetem oktatókórházaiban, és a
Yale-en voltam szakorvosjelölt főorvos is. Utána a
Pittsburghi Egyetem, majd a Miami Egyetem orvosi karán
voltam egyetemi tanár.
Ezt követően tizenegy éven át tanszékvezető pro-
fesszorként dolgoztam a Mount Sinai orvosegyetemen a
floridai Miami Beachben. Számos tudományos cikket és
könyvfejezetet írtam, tudományos pályafutásom a csúcsra
érkezett.
Ekkor keresett fel Catherine, a fiatal páciens - aki később
első könyvem főszereplőjévé vált - a Mount Sinai-beli
rendelőmben. Részletes emlékeket idézett fel előző életeiből
(ezeket eleinte nem is hittem el), és hipnózissal előidézett
transzállapotban transzcendens üzeneteket közvetített - ez a
két képessége fenekestül felforgatta egész életemet. Többé
már nem voltam képes olyannak látni a világot, mint annak
előtte.
Catherine után még sok más pácienssel is végeztem
életregressziós terápiát. Olyan emberek gyógyulásának
lettem részese, akik a hagyományos orvostudomány és
pszichoterápia módszereinek mindaddig ellenálltak.
Második könyvem, a Through Time into Healing (A
gyógyító idő) azt foglalja össze, amit az életregressziós
kezelés gyógyító erejéről megtanultam.
6
7. A könyvben valóságos páciensek igazi esettörténetei
olvashatók.
Mind közül a legérdekesebb történet ebben a harmadik,
Lélektársak (Csak a szeretet valóságos) című könyvemben
olvasható. Ez a könyv lélektársakról szól: olyan emberekről,
akiket örökre összefűz a szeretet, akik újra meg újra, egyik
életben a másik után arra születnek, hogy együtt legyenek.
Hogyan találjuk meg, miként ismerjük fel lélektársunkat, és
hogyan hozhatjuk meg a sorsunkat meghatározó döntést -
ezek életünk legfontosabb, legnagyobb horderejű kérdései
közé tartoznak.
A lélektársak találkozását a sors szervezi meg. Min-
denképpen találkozunk. Hogy a találkozás után mit teszünk,
az viszont már a szabad akarat tárgykörébe tartozik. Rossz
döntés, kihagyott lehetőség hihetetlen magányossághoz és
szenvedéshez vezethet. A helyes döntés, a felismert
lehetőség mélységes örömöt és boldogságot hozhat.
Elizabeth, az Egyesült Államok középnyugati részéből
származó szép asszony azért kezdett terápiára járni hozzám,
mert édesanyja halála után mérhetetlen bánat és szorongás
vett erőt rajta. Férfikapcsolataiban is gondjai voltak,
gyógyíthatatlan veszteseket, erőszakos dúvadakat és
hasonló, lélekmérgező figurákat fogott ki. Az igazi
szerelmet egyetlen kapcsolatában sem találta meg.
Amikor elkezdtünk visszafelé haladni az időben,
meglepő eredményekre jutottunk.
Ugyanakkor, amikor Elizabeth életregressziós kezelésre
járt hozzám, a pácienseim közé tartozott egy elbűvölően
kedves mexikói férfi, Pedro is, akinél szintén a gyászreakció
okozott lelki gondokat. A bátyja nemrég halt meg tragikus
baleset következtében. Ráadásul az anyjával és bizonyos
ifjúkori titkokkal ösz-
7
8. szefüggő problémák is tetézték a bajt, mintha minden
összeesküdött volna ellene.
Pedrót kételyek nyomasztották, és senkije sem volt,
akivel csüggedésében megoszthatta volna gondjait.
Ő is hozzáfogott, hogy a régmúlt időkben keresse a
megoldást, a gyógyulást.
Jóllehet Elizabeth és Pedro ugyanabban az időszakban
járt hozzám, sohasem találkoztak egymással, mert terápiás
üléseik a hét más-más napjára estek.
Az utóbbi tizenöt évben sokszor kezeltem családokat és
párokat, akik múltbeli életeikben megtalálták jelenlegi
szeretteiket és társukat. Előfordult, hogy egy házaspár
mindkét tagjával egyidejűleg végeztem regressziós
hipnózist, és ugyanabban az előző, közös életükben találták
magukat. Az efféle élmények sokszor felkavaró hatást
gyakorolnak a párokra, akik még sohasem tapasztaltak
hasonlót. Némán figyelik a kibontakozó eseményeket a
pszichiátriai rendelőben. Érzelmeket csak később
tapasztalnak, amikor már visszatértek az ellazult,
hipnotikus állapotból, és kiderül, hogy ugyanannak az
élménynek voltak részesei, ugyanazokat az érzelmeket élték
át mindketten. Én is csak ilyenkor szerzek tudomást
múltbeli kapcsolatukról.
Elizabeth és Pedro esetében azonban mindez fordítva
történt. Életük és előző életeik egymástól teljesen
függetlenül bontakoztak ki rendelőm falai között. Ők ketten
nem is ismerték egymást. Soha nem is találkoztak. Más
országban, más kultúrában születtek. Én magam jól
ismertem mindkettejüket, de eszembe sem jutott
kapcsolatot keresni közöttük. Az általuk elmesélt előző
életek azonban mind részleteikben, mind érzelmi
töltésükben megdöbbentő hasonlóságokat mutattak.
Lehetséges, hogy múltbeli életeikben többször is szerették
és elveszítették egymást? Kezdetben gyanútlanok voltunk,
egyikünk sem vette ész-
9. re, milyen megragadó dráma bontakozik ki rendelőm
csendjében.
Én voltam az első, aki felfigyelt az összefüggésekre.
Tanácstalan lettem. Mit tegyek? Szóljak nekik? És mi van
akkor, ha tévedek? Mit ír elő ilyen esetre az orvosi
titoktartás kötelezettsége? Hogyan hatna ez a jelenbeli
kapcsolataikra? Szabad belepiszkálni a sors kerekeinek
működésébe? Mi van akkor, ha jelenlegi életterveik között
nem szerepelt a kettejük ismeretsége, sőt éppenséggel az
érdekeik ellen való? Ha egy újabb zátonyra futó kapcsolat
felé kormányozom őket, romba dönthetek minden
eredményt, amit eddig elértem velük, alááshatom a belém
vetett bizalmukat. Egyetemi tanulmányaim és a Yale-en
eltöltött évek alatt belém ivódott az a reflex, hogy
semmilyen körülmények között nem lehetek pácienseim
ártalmára. Ha az embernek kételyei támadnak, hogy mitévő
legyen, azt kell tennie, amivel nem árt. Elizabeth és Pedro
egyaránt a javulás jeleit mutatta. Nem kellene beérni
ennyivel?
Pedro a terápia végéhez közeledett, és azt tervezte, hogy
utána elhagyja az országot. Egyszerre sürgőssé vált a
döntés.
Terápiás üléseik közül nem mindegyiket vettem bele a
könyvbe, különösen Elizabeth esetében hagytam el elég
sokat, mert nem állt összefüggésben kettejük történetével.
Némelyik teljes egészében a hagyományos pszichoterápia
módszereivel zajlott, hipnózisra, regresszióra egyáltalán
nem is került sor.
A könyv további lapjain az orvosi feljegyzések, hang-
felvételek átiratai és saját emlékeim következnek. Csak a
neveket és a jelentéktelen részleteket változtattam meg,
hogy az orvosi titoktartást ne sértsem. A sors és a
reménység története következik. Olyan történet, amilyen
nap mint nap megesik észrevétlenül.
Ezen a napon valaki odafigyelt.
9
10. 1. fejezet
Tudjátok meg tehát, hogy a nagyobb csöndből
visszatérek... Ne feledjétek, hogy visszatérek hozzátok...
Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy
másik asszony a világra szül engem.
HALIL GIBRAN
Mindnyájan számon tartunk valakit, aki a szemünkben
különleges embernek tetszik. Gyakran két-három, sőt négy
ilyen személy is akad az életünkben, esetleg más-más
nemzedék tagjai is lehetnek. Az idő óceánján, a mennyei
dimenziók mélységein utaznak keresztül, hogy újra
találkozzanak velünk. Odaátról érkeznek: a
mennyországból. Más külsővel lépnek elénk, de a szívünk
felismeri őket. A szívünk már átölelte őket Egyiptom
holdfényes sivatagjaiban, Mongólia ősi pusztáin. Együtt
lovagoltunk elfeledett hadurak seregében, együtt éltünk az
ősemberek barlangjaiban. Az idők végtelenségéig össze
vagyunk kötve velük, sohasem hagyjuk el egymást.
Agyunk néha közbeszól: „Nem ismerem ezt az embert."
A szívünk azonban jobban tudja.
Az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő
szakadéka fölött, és megrendíti testünk minden atomját. A
szemünkbe néz, és tekintetében fölfedezzük az
évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös
érzés támad, karunk libabőrös lesz. Jelentéktelenné válik
minden, ami nem tartozik ehhez a pillanathoz.
Az is lehet, hogy ő nem ismer fel, amikor végre egymásra
találtunk, holott mi felismertük őt. Mi érez-
10
11. zük a kapcsolatot. Látjuk a lehetőséget, látjuk a közös jövőt,
de ő nem. Félelmei, a „józan ész", a napi gondok fátyolt
vonnak lelki szeme elé, és nem engedik meg, hogy ezt a
fátyolt félrehúzzuk. Ilyenkor bánkódunk, szomorkodunk, ő
pedig továbbhalad élete útján. A sors rendkívül érzékeny.
Ha azonban egymásra ismerünk, nincs az a tűzhányó,
amely elsöprőbb erővel tudna kitörni. Roppant energiák
szabadulhatnak fel.
Előfordulhat, hogy a lelkek egymásra ismerése egy
szempillantás alatt végbemegy. Ránk tör egy váratlan érzés,
hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük, mint amennyire
tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni. Olyan
szinteken, ahol csak a legközelebbi hozzátartozóinkat,
családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben.
Ösztönösen tudjuk, mit mondjunk az illetőnek, mert tudjuk,
mire hogyan reagál. A biztonság, a bizalom érzése sokkal
mélyebb, mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év
alatt fel lehet építeni.
Az is előfordulhat, hogy a lelkek egymásra találása
apránként, lassú folyamat során alakul ki. A fátyol
fokozatosan foszlik szét. Nem mindenki alkalmas az
azonnali megértésre. Időzítés működik, türelemre van
szüksége annak, aki elsőként ismeri fel a másikat.
Lehet, hogy egy olvasmányélmény, egy álom, egy emlék,
egy érzés figyelmeztet lélektársunk jelenlétére. Lehet, hogy
a keze érintése, a csókja ébreszt rá a helyzetre, és lelkünk
mintegy varázsütésre életre kel.
Az ébresztő érintés származhat a gyermekünktől, egy
szülőtől, testvértől, jó baráttól. És származhat a
kedvesünktől is, aki értünk nyúl az évszázadok távolából,
hogy újra magához öleljen, és emlékeztessen arra, hogy
mindig együtt vagyunk, az idők végezetéig.
11
12. 2. fejezet
Az életem gyakran olyannak tűnt számomra, mint
egy se eleje, se vége történet. Az az érzés fogott el,
hogy egy történet töredéke vagyok, afféle szemelvény,
amelynek hiányoznak az előző és a következő lapjai.
Könnyen el tudtam volna képzelni, hogy éltem már
évszázadokkal ezelőtt is, amikor szembekerültem
bizonyos kérdésekkel, és még nem voltam képes
megadni rájuk a választ; hogy azért kellett újra
megszületnem, mert nem teljesítettem a feladatot,
amelyet kaptam.
CARLJUNG
Elizabeth magas volt, karcsú és szép; szőke haja hosz-szú,
szomorú kék szemének íriszét apró mogyoróbarna pettyek
tarkították. Kényelmes szabású, tengerészkék kosztümben
ült a rendelőm hatalmas, fehér bőrkanapéján, a látványt a
mélabús tekintet uralta.
Elizabeth elolvasta az Életek, Mesterek című könyvemet,
mélyen azonosult Catherine-nel, a főhőssel, és úgy érezte,
hogy a remény után kutatva okvetlenül föl kell keresnie
engem.
- Nem értem pontosan, mi hozta magát ide - jegyeztem
meg, megtörve a terápiák kezdeti időszakában szokásos,
kölcsönös hallgatást. Rápillantottam az adatlapra, amelyet
minden betegem kitölt, amikor bejelentkezik. Rajta van a
páciens neve, életkora, az is, hogy ki utalta hozzám,
valamint a panaszai, tünetei. Elizabeth az állandó
szomorúságot, a szorongást, az álmatlanságot jelölte meg
első számú panaszként.
12
13. Amikor megeredt a nyelve, a listára felírtam ezt is:
„kapcsolatok".
- Kész csődtömeg az életem - jelentette ki. Dőlni kezdett
belőle a szó, kirajzolódott az élettörténete, mintha most
határozta volna el, hogy rám meri bízni. Szinte tapintható
volt a felhalmozódott feszültség csökkenése.
Élete bővelkedett drámákban, és a felszín alatt rendkívüli
érzelmi mélységek rejlettek, ám Elizabeth sietett csökkenteni
ezeknek a jelentőségét.
- Az én életem nem olyan fordulatos, mint Catherine-é -
mondta. - Rólam nem fog könyvet írni.
Fordulatos vagy sem, kibontakozott az élete.
Elizabeth sikeres üzletasszony volt, saját könyvelői cégét
vezette Miamiban. Harminckét éves volt, egy minnesotai
farmon született. Ott is nevelkedett, azon a hatalmas
farmon, a szüleivel meg a bátyjával, seregnyi állat között.
Az apja rengeteget dolgozott, de magának való ember volt,
aki nehezen fejezte ki, mit érez. Érzelmei közül valójában
csak a haragot, az indulatot tudta megjeleníteni. Ha kijött a
sodrából, rázúdította dühét a családra, Elizabeth bátyját
gyakran meg is verte. A kislánynak csak szitkok jutottak, de
azok is mély fájdalmat okoztak neki.
Elizabeth a lelke mélyén még mindig hordozta ezeket a
gyermekkori sebeket. Önbecsülését porrá zúzták apja
szidalmai. Szívét súlyos fájdalomburok vette körül.
Csökkent értékűnek, fogyatékosnak érezte magát, és
állandóan attól rettegett, hogy mások is észreveszik hibáit,
elsősorban persze a férfiak.
Apja kitörései szerencsére nem voltak túl gyakoriak,
utánuk hamar visszatalált az egykedvű elszigeteltségbe,
amely személyiségét, viselkedését jellemezte.
Elizabeth édesanyja nyílt, független asszony volt.
Támogatta leánya önállóságát, de közben mindvégig
13
14. érzelmi melegséggel táplálta gyermeke fejlődő lelkét. Csak
gyermekei s a körülmények miatt maradt a farmon és tűrte
összeszorított foggal férje érzelmi ridegségét,
zárkózottságát.
- Anyám olyan volt, mint egy angyal - folytatta Elizabeth.
- Mindig ott volt, ha kellett, mindig gondoskodott rólunk,
minden áldozatot meghozott a gyerekeiért. -A kis Elizabeth
számított édesanyja kedvencének. Rengeteg szívmelengető
emléket őrzött gyerekkorából, de mind közül azok voltak a
legkedvesebbek, amikor anyja közelében lehetett és
tapasztalta a kettejüket összefűző különleges kapcsolatot,
amely az idő múlásával is megmaradt.
Elizabeth felnőtt, elvégezte a középiskolát, és egy jókora
összegű ösztöndíjhoz jutva Miamiban tanult tovább. A
nagyvárosi életet egzotikus kalandként élte át, és Florida
elcsábította őt a hideg Közép-Nyugattól. Édesanyját
boldoggá tette leánya sikere. Továbbra is a legjobb barátnők
maradtak egymás számára, és bár többnyire csak telefonon
és levélben érintkeztek, anya és lánya szoros kapcsolatot
tartott. A szünidőben, a vakációban felhőtlenül boldogok
voltak; Elizabeth, hacsak tehette, közben is hazautazott.
Az egyik ilyen látogatás alkalmával édesanyja fölvetette a
gondolatot, hogy visszavonul, és Dél-Floridába költözik,
hogy közel legyen Elizabethhez. A hatalmas gazdaság
vezetése egyre nehezebb feladatnak bizonyult, ráadásul
tekintélyes összegű megtakarított pénzük is volt, nem kis
részben az apa zsugori természetének következtében.
Elizabeth türelmetlenül várta, hogy ismét édesanyja
közelében élhessen. Csaknem mindennapos beszélgetéseik
így nem csak a telefonra szorítkozhattak volna.
Elizabeth tehát a főiskola elvégzése után Miamiban
maradt. Létrehozta könyvelői vállalkozását, amely las-
14
15. sacskán gyarapodott. Erős volt a verseny, a munka rengeteg
idejét fölemésztette. A férfikapcsolatok csak szaporították
életében a stresszhelyzeteket. Aztán beütött a katasztrófa.
Körülbelül nyolc hónappal azelőtt, hogy Elizabeth
fölkeresett a rendelőmben, óriási csapás érte: édesanyja
meghalt hasnyálmirigyrákban. Elizabeth úgy érezte, hogy
jóvátehetetlenül összetörte szívét a veszteség. Kegyetlenül
nehéz időszakot élt át, amíg azon fáradozott, hogy a gyászt
feldolgozza magában. Úgy érezte, képtelen megemészteni,
és nem értette, miért kellett ennek így történnie.
Elizabeth könnyek között mesélte el anyja hősies
küzdelmét a pusztító betegséggel. Az asszony lelkét,
szeretetét nem károsította a kór, de mindketten a leg-
mélyebb szomorúságot élték át. Kivédhetetlenül, némán, de
kitartóan közeledett a fizikai elválás pillanata. Elizabeth
apja már előre gyászolt, és ezáltal még inkább
megközelíthetetlenné vált, önnön magányossá-gába
burkolózott. Elizabeth bátyja ekkor már Kaliforniában élt,
családja volt, saját életét formálta, és igyekezett tartani a
fizikai távolságot az apjától. Elizabeth, amikor csak tehette,
Minnesotába utazott.
Senkije sem volt, akivel megoszthatta volna félelmeit,
fájdalmát. Haldokló anyját nem akarta terhelni vele, így
magába fojtotta a kétségbeesést, és a teher minden nappal
egyre csak növekedett.
- Nagyon fogsz hiányozni... Annyira szeretlek -mondta
az anyja. - Az egészben az a legrosszabb, hogy téged is itt
kell hagynom. A haláltól nem félek. Nem félek attól, ami
rám vár. De még nem akartam elválni tőled.
Ahogy ereje fogyott, úgy apadt az életkedve is. Úgy
érezte, szenvedéseire, fájdalmaira megváltás lesz a halál. És
eljött az utolsó nap.
15
16. Elizabeth édesanyja kórházban feküdt, a kis kórházi
szobában ott szorongott a család. Az asszony légzése
szabálytalanná vált. A hólyagkatéter száraz volt: a
veseműködés már leállt. Az anya időnként elveszítette
eszméletét. Elizabeth egy idő után kettesben maradt
édesanyjával. Az asszony szeme ekkor tágra nyílt, egy
percre visszanyerte öntudatát.
- Nem hagylak el - mondta váratlanul, egészen ha-
tározott hangon. - Mindig veled leszek.
Ezek voltak az utolsó szavai, utána kómába esett.
Légzése egyre szabálytalanabb lett, néha hosszú időre
kihagyott, majd hirtelen újra megindult.
Nemsokára meghalt. Elizabeth úgy érezte: mély, tátongó
űr keletkezett a szívében, az egész életében. Mellkasában
valóságos fizikai fájdalmat érzett. Biztosra vette: soha többé
nem lesz teljes az élete. Hónapokig sírt megállíthatatlanul.
Rettenetesen hiányoztak neki az édesanyjával folytatott
gyakori telefonok. Apját hívogatta, de a férfi zárkózott
maradt, és alig akadt beszédtémájuk. Egy-két perc, és már le
is tették a kagylót. Az apa nem volt képes vigaszt nyújtani.
Ő maga is gyászolt, és ez még jobban elszigetelte a többi
embertől. Elizabeth bátyját szintén megviselte anyjuk
halála, de neki ott volt a család, a két kisgyerek meg a
karrier, velük kellett törődnie.
Elizabeth gyásza fokozatosan depresszióvá fejlődött, a
tünetek egyre jellegzetesebbé váltak. Éjjelente nehezen aludt
el, hajnalban felébredt, és képtelen volt visszaaludni.
Étvágytalan lett, rohamosan fogyott. Észrevehetően távozott
belőle az energia. Nem érdekelték már az emberek,
összpontosító képessége mindegyre csökkent.
Édesanyja halála előtt Elizabeth szorongásai többnyire a
munkája köré csoportosultak, a határidők, a
16
17. nehéz döntések váltották ki ezt az állapotot. Néha a
férfikapcsolatok miatt is szorongott, nemigen tudta, mikor
mit tegyen, aminthogy azt sem, mi lesz a férfiak reakciója.
A haláleset után szorongásai fokozódtak. Anyjában a
bizalmasát, tanácsadóját, legjobb barátját veszítette el: a
legfőbb támaszát. Magányos, cél nélküli lett, csak sodródott.
Végül bejelentkezett a rendelőmben, és kért egy
időpontot.
Abban a reményben jött el hozzám, hogy hátha
megtalálja azt a korábbi életét, amelyben már ismerte
mostani édesanyját, vagy valami misztikus úton-módon
kapcsolatba kerülhet vele. Könyveimben, előadásaimban
szót ejtettem olyan esetekről, amikor valaki a mély
meditáció állapotában elhunyt szeretteivel való misztikus
találkozást élt át. Elizabeth olvasta az első könyvemet, és
tudott arról, hogy ilyen találkozás előfordulhat.
Akik mindinkább megnyitják elméjüket a gondolat előtt,
mely szerint lehetséges, sőt valószínű a test fizikai halála
utáni élet, hogy a tudat a testből való távozás után
továbbhalad, azoknak egyre több ilyen misztikus
élményben van részük: például álmaikban és más, hasonló,
különleges tudatállapotokban. Hogy ezek a találkozások
mennyiben valóságosak, azt nehéz lenne megállapítani.
Mindenesetre roppant elevennek hatnak, és tele vannak
érzelemmel. Néha megesik, hogy az érintett személy
ilyenkor sajátos ismeretekhez jut, olyan tények vagy
részletek kerülnek birtokába, amelyekről csak az
elhunytnak lehetett tudomása. Ezeket a spirituális
látogatásokból származó információkat nehéz lenne merő
képzelődésnek minősíteni. Azt hiszem, az effajta ismeretek
nem azért jutnak át, illetve ezek a látogatások nem azért
történnek, mert az em-
17
18. berek ezt kívánják, hanem azért, mert ez a módja a
kapcsolatfelvételnek.
Az üzenetek - különösen az álombeli üzenetek -igen
gyakran egybehangzóak: Jól érzem magam. Jól vagyok.
Vigyázz magadra. Szeretlek.
Elizabeth abban reménykedett, hogy valami módon újra
találkozhat vagy kapcsolatba kerülhet édesanyjával.
Szüksége volt valami gyógyírra, hogy állandó, kínzó
szívfájdalma enyhüljön.
Ezen az első ülésen napvilágra kerültek Elizabeth
élettörténetének egyéb részletei is.
Rövid ideig férjnél is volt: egy helybeli építési vál-
lalkozóhoz ment feleségül, aki az előző házasságából hozott
két gyermeket. Szerelmes ugyan nem volt bele, de a férfi
rendes emberként viselkedett, és Elizabeth abban
reménykedett, hogy ez a kapcsolat állandóságot hoz az
életébe. Csakhogy egy kapcsolatban nem lehet
mesterségesen megteremteni a szenvedélyt. Tiszteletet igen,
együttérzést igen, de a vonzalom vagy kezdettől megvan,
vagy nincs. Amikor Elizabeth rájött, hogy férjének viszonya
van valakivel, akivel több izgalmat, több szenvedélyt élhet
át, kénytelen-kelletlen kilépett a kapcsolatból. Fájt a szíve,
hogy két gyermekét ott kell hagynia, de a válás miatt nem
bánkódott. Édesanyja halálát sokkal súlyosabb
veszteségként élte meg.
Nagyon szép nő lévén, a válás után nem volt nehéz
férfiakkal megismerkednie, randevúznia. A tűz azonban
ezekből a kapcsolatokból is hiányzott. Elizabeth elkezdett
kételkedni magában: lehet, hogy egyszerűen képtelen
igazán jó párkapcsolatra? „Mi baj lehet velem?" - tépelődött.
Önbecsülése ez alatt az időszak alatt tovább apadt.
Apja egykori szidalmainak mérgezett nyilai tátongó sebet
ejtettek a pszichéjén. A kudarcot vallott kapcsolatok csak
sóval hintették be ezeket a sebeket.
18
19. A közeli egyetem egyik tanárával keveredett viszonyba, a
férfi azonban a saját félelmei miatt képtelen volt elkötelezni
magát Elizabeth mellett. Sok gyengédséget, együttérzést
tanúsítottak egymás iránt, remekül megértették egymást, a
férfi azonban iszonyodott attól, hogy lekösse magát, és nem
bízott saját érzéseiben, ami csöndes, sivár elhalásra ítélte
kettejük kapcsolatát.
Elizabeth néhány hónap múlva megismerkedett és járni
kezdett egy sikeres bankárral. Ebben a biztos anyagi
alapokon álló kapcsolatban védettnek érezte magát, holott
ezúttal is eléggé csökevényes volt a vonzalom, amit a másik
iránt érzett. A férfi viszont erősen vonzódott Elizabethhez;
dühöt és féltékenységet érzett, amikor azt tapasztalta, hogy
az asszony nem viszonozza ezt annyi energiával és
lelkesedéssel, amennyit elvárt volna tőle. Egyre többet ivott,
és kezdett erőszakossá válni. Elizabeth ebből a kapcsolatból
is kilépett.
Magában már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is
talál olyan férfit, akivel jó és bensőséges viszonyba kerülhet.
Belevetette magát a munkába, bővítette a vállalkozását,
elbújt a számítások, az iratok mögé. Emberekkel szinte már
csak üzleti, szakmai ügyekben találkozott. Olykor
előfordult, hogy valaki vacsorázni hívta, Elizabeth ilyenkor
mindig lehűtötte az érdeklődőt, mielőtt az ügy komolyra
fordult volna.
Elizabeth tisztában volt vele, hogy ketyeg a biológiai
órája, és még mindig élt benne a remény, hogy egyszer
majd útjába kerül a tökéletes férfi, de önbizalma erősen
megcsappant.
Véget ért az első terápiás ülés, felvettem az előtörténetre
vonatkozó adatokat, elkészítettem a diagnózist,
megállapítottam a kezelés megközelítési módozatait -
közösen leraktuk kapcsolatunk alapjait. A jég
19
20. megtört. Úgy döntöttem, hogy egyelőre eltekintek a
depresszió elleni gyógyszerek alkalmazásától. A gyógyulás
volt a célunk, nem a tünetek elfedése.
Egy hét múlva, a következő ülésen elindulunk a fá-
radságos utazásra, vissza az időben.
20
21. 3. fejezet
Annyi idő telt el! És én még mindig ugyanaz a
Margaret vagyok. Csak az életünk öregszik. Ahol
valójában vagyunk, ott az évszázadok csak annyit
számítanak, mint egy-egy másodperc, szemünk csak
ezernyi élet után kezd kinyílni.
EUGENE O'NEILL
Mielőtt Catherine-t megismertem volna, sohasem hallottam
életregressziós terápiáról. Amikor a Yale orvosi karára
jártam, ott ilyesmit nem tanítottak, de mint utóbb
megtudtam, máshol sem.
Ma is élénken emlékszem az első alkalomra. Utasítottam
Catherine-t, hogy menjen vissza az időben. Azt reméltem,
hogy így fölfedezünk valami elfojtott vagy elfeledett
gyerekkori lelki megrázkódtatást, mert arra gyanakodtam,
hogy jelenlegi szorongásos-depressziós tünetei ilyen
forrásból táplálkoznak.
Catherine már a mély hipnózis állapotában volt, ezt az
állapotot megnyugtató, ellazító szavakkal, hanggal értem el
nála. Csak az utasításaimra koncentrált.
Az előző heti terápiás ülésen alkalmaztuk először a
hipnózist. Catherine több gyerekkori traumát idézett fel
részlet- és érzelemgazdagon. A terápiákban általános
tapasztalat, hogy ha elfelejtett sérelmek kerülnek elő az őket
kísérő érzelmekkel együtt, akkor beindul a katarzisnak
nevezett folyamat, és a páciensek állapota javulásnak indul.
Catherine tünetei azonban változatlanul súlyosak
maradtak, amiből arra következtettem, hogy további
gyermekkori emlékek várnak még feltárásra. Majd akkor
gyógyulni kezd. Óvatosan visszavittem
21
22. Catherine-t kétéves korába, de jelentős emlékek nem
kerültek felszínre.
Határozottan, egyértelműen utasítottam: - Menjen vissza
abba az időszakba, ahonnan a tünetei származnak. - Válasza
mélységes megdöbbenést keltett bennem.
- Lépcsőket látok, egy épülethez vezetnek, oszlopos,
fehér, elöl nyitott épülethez. Ajtaja nincs. Hosz-szú ruhám
van... valami durva anyagból készült zsák. A hajam hosszú
és szőke, be van fonva.
Aronda volt a neve, fiatal nő volt, aki majd négyezer
évvel ezelőtt élt. Hirtelen halt meg, életét árvízben vesztette
el, amely egész faluját elpusztította.
- Hatalmasak a hullámok, kidöntik a fákat. Nincs hova
menekülni. Hideg van, hideg a víz. Meg kell mentenem a
gyerekemet, de nem tudom... csak erősen magamhoz
szorítom. Megfulladok, belefulladok a vízbe. Nem tudok
lélegezni, nem tudok nyelni... A víz sós. Kiragadja karomból
a gyerekemet.
Catherine levegő után kapkodott, szinte fuldoklott,
miközben felidézte ezt a tragikus emléket. Teste egyszer
csak elernyedt, légzése mély és egyenletes lett.
- Felhőket látok... A baba is velem van. És más falubeliek
is. Látom a bátyámat.
Elnyugodott. Annak az életének vége szakadt. Sem ő
nem hitt az előző életekben, sem én, de mindkettőnknek
drámai erővel mutatta meg magát egy ősi élmény.
Hihetetlennek tűnik, de Catherine-nek a fulladástól való
élethosszán tartó félelme ez után az ülés után gyakorlatilag
megszűnt. Jól tudtam, hogy képzelgés, fantáziálás ezeket a
mélyen beágyazódott, idült panaszokat nem tudja
elmulasztani. Az emlékezet által kiváltott katarzis igen.
Catherine hétről hétre mind többféle emléket hozott
felszínre előző életeiből. Tünetei megszűntek.
22
23. Meggyógyult, méghozzá gyógyszeres kezelés nélkül.
Közösen fedeztük fel a regressziós hipnózis gyógyító erejét.
Kétkedő természetem és szigorú tudományos isko-
lázottságom miatt nehezen tudtam elfogadni az előző életek
fogalmát. Hitetlenségemet két tényező koptatta, az egyik
gyorsan és erős érzelmi hatással, a másik fokozatosan és
intellektuálisan.
Valamelyik ülésen Catherine felidézte a halálát egy réges-
régi élet végén; az országban járvány pusztított, ő is annak
esett áldozatául. Az emlék jelentkezése után Catherine mély
transzállapotban maradt, és figyelte, ahogy egykori teste
fölött lebeg, és mind erősebben vonzza egy ragyogó fény.
Beszélni kezdett.
- Azt mondják, hogy sok Isten van, mert Isten min-
denkiben benne van.
A továbbiakban erősen személyes jellegű részleteket
mondott apám és korán elhunyt kisfiam életével és
halálával kapcsolatban. Mindketten hat évvel azelőtt haltak
meg, távol Miamitól. Catherine, aki laborasszisztens volt a
Mount Sinai Kórházban, semmit sem tudott róluk. Nem
létezett olyan ember, akitől megtudhatta volna ezeket a
részleteket. Nem létezett olyan hely, ahol utánanézhetett
volna ezeknek az adatoknak. Ennek ellenére döbbenetesen
pontos részleteket említett. Hallgattam ezeket a senki által
nem ismert, rejtett igazságokat, és a hideg futkosott a háta-
mon.
- Ki van ott? - kérdeztem. - Kitől hallja ezeket a
dolgokat?
- A Mesterektől - suttogta -, a Mesterszellemektől. Azt
mondják, nyolcvanhat életet éltem fizikai testben.
Catherine később azt mondta a Mesterekről: magasan
fejlett lelkek, akik jelenleg nem testben élnek, és rajta
keresztül tudnak beszélni hozzám. Bámulatosan
23
24. elgondolkodtató, mély információkat és felismeréseket
kaptam tőlük.
Catherine nem rendelkezett fizikai vagy metafizikai
ismeretekkel. A Mesterek által közvetített tudás látszólag
messze meghaladta képességeit. Mit sem tudott a
dimenziósíkokról, rezgésszintekról. Mély transzállapotban
azonban ezekről a bonyolult fogalmakról beszélt. És nem
csak a téma: a szavak, a gondolatok szépsége, a
kijelentéseibe foglalt filozófiai eszmék is túlnőttek azon,
amire tudatos állapotban képesnek mutatkozott. Catherine
sosem beszélt ilyen sűrített, költői nyelven.
Miközben hallgattam, ahogy közvetítette a Mesterek
üzenetét, éreztem, amint egy nagyobb, magasabb erő
küszködik az asszony tudatával, hangszalagjaival, hogy e
gondolatokat szavakká formálja a jobb megértés érdekében.
A hátralevő terápiás üléseken Catherine még egy sor
üzenetet közvetített hozzám a Mesterektől. Gyönyörű
gondolatok életről és halálról, a spirituális dimenziókról és
arról, hogy mi az életünk célja itt a földön. „Felébredésem"
kezdetét vette. Kételkedésemet kikezdték a történtek.
Emlékszem, arra gondoltam: „Ha igazat mondott
apámmal és a kisfiámmal kapcsolatban, lehetséges, hogy az
is igaz, amit az előző életekről, reinkarnációról, a lélek
halhatatlanságáról közöl?"
Azt hiszem, igen.
A Mesterek az előző életekről is beszéltek.
- Magunk választjuk meg, mikor lépünk át a fizikai
világba, és mikor hagyjuk el. Tudjuk, mikorra végezzük el
mindazt, aminek elvégzésére lejöttünk. Tudjuk, mikor jár le
az idő, te is elfogadod majd a halálodat. Tudod majd, hogy
ebből az életből többet már nem tudnál kihozni. Amikor
eljött az idő, amikor kellően
24
25. kipihented magad, és lelked feltöltődött energiával,
megválaszthatod az időpontot, hogy mikor térsz vissza
ismét a fizikai világba. Azok, akik tétováznak, akik
bizonytalankodnak a visszatérésben, elveszíthetik a kapott
lehetőséget: az alkalmat, hogy beteljesítsék mindazt, ami
fizikai állapotban a feladatuk.
Catherine-nel szerzett tapasztalataim óta több mint ezer
emberrel végeztem regressziót, ennyi embert segítettem
vissza előző életeibe. Közülük nagyon-nagyon kevesen
érték el a Mesterek színvonalát. Legtöbbjük esetében
azonban elképesztő klinikai javulást lehetett megfigyelni.
Előfordultak olyan esetek, amikor a páciensnek az emlék
felbukkanásakor eszébe jutott egy hajdani név, és a
későbbiekben sikerült kutatásokkal igazolnia az előző
életében viselt személyiség létezését, alátámasztania az
emlék valódiságát. Volt olyan betegem, akinek sikerült
megtalálnia a sírhelyet, ahol előző életében viselt fizikai
teste nyugszik.
Néhány páciens esetében azt a jelenséget figyeltem meg,
hogy a regresszió állapotában olyan nyelven tudott
megszólalni, amelyet jelenlegi életében sohasem tanult,
esetleg nem is hallott. Vizsgáltam olyan gyerekeket is, akik
ennek a xenoglossziának (idegennyelvűségnek) nevezett
képességnek önkéntelen módon adták tanújelét.
Olvastam más, életregresszióval foglalkozó kutatók
tanulmányait is, az ő eredményeik szerfölött hasonlítottak
az enyéimre.
Második, Through Time into Healing (A gyógyító idő)
című könyvemben leírtam: ez a kezelés sokféle páciensnél
eredményesnek bizonyul, különösen az érzelmi gondokkal
küzdők és a pszichoszomatikus (lelki eredetű testi)
betegségekben szenvedők esetében.
A regressziós terápia rendkívül hasznos a visszatérő
önpusztító beidegződések - például a kábítószer-
25
26. vagy alkoholfüggőség - vagy a kapcsolatokban felmerülő
problémák felismerésében és felszámolásában.
Sok páciensem idézett fel bizonyos szokásokat,
traumákat, durvasággá fajuló kapcsolatokat, amelyek
nemcsak egykori életükben jutottak szerephez, hanem
jelenlegi életükben is felbukkantak. Egyik betegem például
emlékezett egy erőszakos, brutális egyénre, aki egy korábbi
életében a férje volt, jelenlegi életében pedig ugyancsak
durva és erőszakos apaként jelent meg. Egy egymással
hadiállapotban lévő házaspár tagjai felfedezték, hogy nem
kevesebb mint négy előző életben ölte meg egyikük a
másikat. A történet újra meg újra lejátszódott közöttük.
Ha az ilyen visszatérő magatartásmintákat felismerjük,
ha okait megértjük, a beidegződés megszüntethető. Nincs
értelme, hogy továbbvigyük a fájdalmat.
A regressziós terápia működéséhez nincs szükség arra,
hogy akár a terapeuta, akár a páciens higgyen a
reinkarnációban. Ha azonban megpróbálják, gyakran
klinikai javulás lesz az eredmény.
A spirituális gyarapodás pedig szinte mindig bekö-
vetkezik.
Egyszer regressziót végeztem egy dél-amerikai férfival, aki
visszaemlékezett egy bűntudattal terhelt életére: annak a
csoportnak a tagjaként dolgozott, amelyik kifejlesztette,
majd ledobta az atombombát Hirosimára, véget vetve ezzel
a második világháborúnak. Ma egy nagy kórházban
dolgozik radiológusként: a korszerű technikát, a sugárzást
életek megmentésére használja, nem a kioltásukra. Ebben az
életében érzékeny, gyengéd, szép férfi.
Ez a példa mutatja, hogy a lélek a legalacsonyabb szintű
életben is fejlődik és átalakul. A tanulás fontos, nem az
ítélet. Ő tanult a második világháború idején
26
27. leélt életéből, az ott megszerzett tudást pedig arra használja,
hogy jelenlegi életében más lelkeken segítsen. Az előző
életében érzett bűntudatnak nincs jelentősége. Egyedül az
számít, hogy tanuljunk a múltból. Annak semmi értelme,
hogy tépelődjünk, önmagunkat marcangoljuk miatta.
A USA Today című napilap, a CNN és a Gallup 1994.
december 18-án közös felmérést végzett, és kiderítette, hogy
az Egyesült Államokban egyre többen hisznek a
reinkarnációban (a lélekvándorlásban vagy szó szerint az „ú
jramegtestesülés"-ben); egy olyan országban, amely messze
elmarad e tekintetben a világ legtöbb országától. Az
Egyesült Államok felnőtt lakosságának 27 százaléka hisz a
reinkarnációban; 1990-ben ez az arány még csak 21 százalék
volt.
És ez még nem minden. Azoknak az aránya, akik hisznek
a halottakkal való kapcsolatteremtés lehetőségében, az 1990-
es 18 százalékról 1994 decemberéig 28 százalékra
emelkedett. 90 százalék hisz a mennyországban, 79 százalék
hisz a csodákban.
Szinte hallom, hogy a szellemek tapsolnak örömükben.
27
28. 4. fejezet
A reinkarnáció tana megnyugtató módon magyarázza a
valóságot, az indiai gondolkodás ennek segítségével
emelkedik felül azokon az akadályokon, amelyek előtt az
európai filozófusok tanácstalanul megtorpannak.
ALBERT SCHWEITZER
Elizabeth első regressziós élményére a rákövetkező héten
kerítettünk sort. Egy gyors indukciós módszerrel hamar a
mély hipnózis állapotába vittem, hogy kikerüljem a tudatos
elme által támasztott blokkokat, akadályokat.
A hipnózis az irányított összpontosítás állapota, csak-
hogy az egónak, az éber tudatnak megvan a képessége arra,
hogy zavaró gondolatok bevetésével szétzilálja a
koncentrációt. A gyors indukciós technikával egy perc
leforgása alatt a mély hipnózis állapotába juttattam
Elizabethet.
Előző héten kapott tőlem egy relaxációs kazettát azzal a
felszólítással, hogy legközelebbi találkozásunkig többször
hallgassa meg otthon. Ezt a kazettát a pácienseim kedvéért
készítettem, hogy gyakorolhassák az önhipnózist.
Tapasztalatom szerint minél nagyobb gyakorlatra tesznek
szert, annál mélyebb szintet érnek el a rendelőben. A
kazetta az ellazulásban, esetenként az elalvásban is segít.
Elizabeth megpróbálta otthon meghallgatni a kazettát, de
képtelen volt ellazulni. Túlontúl sok volt benne a
szorongás. Mi lesz, ha történik valami? Egyedül élt,
28
29. senki sem volt mellette, hogy szükség esetén a segítségére
siessen.
Tudatos elméje úgy igyekezett őt „védelmezni", hogy
mindenféle hétköznapi gondolatokkal zsúfolta tele a fejét,
nem volt képes a kazettára koncentrálni. Szorongásai meg a
gondolatok közös erővel elterelték figyelmét a kazettáról.
Amikor elmesélte otthoni kudarcát, úgy döntöttem, hogy
gyorsabb indukciós módszert alkalmazok a hipnózisban,
így hamar átlendíthetem az éber tudat és a félelmek
támasztotta akadályokon.
A legáltalánosabban használt hipnotikus indukciós
technika neve: progresszív relaxáció. Azzal kezdődik, hogy
felkérjük a beteget: lassan, mélyen lélegezzen, majd a
terapeuta mélyen elernyedt állapotba hozza a pácienst
azáltal, hogy módszeresen, sorban ellazíttat-ja vele izmait.
Ezután felkéri a pácienst, hogy szép, megnyugtató
környezetet képzeljen maga köré, majd bizonyos
technikákkal - például visszafelé számolással - segíti a
pácienst a mélyebb szintek elérésében.
A páciens ekkor már könnyű vagy közepes hipnotikus
transzállapotban van, ezt a terapeuta szükség szerint tovább
is mélyítheti. Az egész folyamat mintegy tizenöt percet vesz
igénybe.
E tizenöt perc alatt azonban a páciens tudatos elméje
megszakíthatja a hipnózis folyamatát, ha gondolkodik,
vizsgálódik vagy ellenáll ahelyett, hogy követné az
utasításokat.
Az olyan emberekkel, akik foglalkozásuk révén hoz-
zászoktak a logikus, lineáris, szigorúan ésszerű gon-
dolkodáshoz (ilyenek a könyvelők is), gyakran előfordul,
hogy a tudati zaj megszakítja a folyamatot. Éreztem ugyan,
hogy Elizabeth bármilyen technikával mély hipnózisba
juttatható, mégis úgy döntöttem,
29
30. hogy a biztonság kedvéért a gyors módszert alkalmazom.
Megkértem Elizabethet, hogy dőljön előre a fotelben,
nézzen a szemembe. Megálltam előtte, szemben vele, jobb
tenyere alá tartottam bal tenyeremet, és felkértem, hogy
nyomja a kezemet lefelé.
A kezemre támaszkodott, testét kissé megdöntötte,
tekintetét az enyémbe mélyesztette, én pedig beszéltem
hozzá.
Egyszer csak váratlanul elvettem kezemet a tenyere alól.
Alátámasztás nélkül maradt teste előrelendült. Pontosan
ebben a pillanatban hangosan azt mondtam: - Alszik!
Elizabeth teste azonnal hátrahanyatlott a fotelben. Máris
mély hipnotikus transzban volt. Tudatos elméje a hirtelen
egyensúlyvesztés tényével volt elfoglalva, így az alvásra
való felszólítás közvetlenül, akadály nélkül a tudatalattiba
hatolt. Az asszony azonnal a „tudatos alvás" állapotába
került, amely a hipnózissal egyenértékű.
- Mindenre emlékszik, minden élményre, amiben valaha
része volt - mondtam. Elkezdhettük az utazást visszafelé az
időben.
Meg akartam tudni, hogy érzékszervei közül melyik
játssza a főszerepet, ezért felkértem, hogy számoljon be a
legutóbbi, legkellemesebb vacsorájáról, és utasítottam, hogy
összes érzékszervének észleleteiről számoljon be.
Emlékezett az ízekre, az illatokra, a látványra, sok
mindenre, amit a közelmúltbeli vacsora alkalmával érzett;
ebből megtudtam, hogy képes az emlékek eleven
felidézésére. Elizabeül esetében úgy tapasztaltam, hogy
emlékei között a vizuális élmények uralkodnak.
Ezután visszavittem fiatal korába, hogy lássam: képes-e
emlékeket felidézni minnesotai gyermekéveinek
30
31. egy nyugalmasabb szakaszából. Elizabeth arcán elégedett,
gyermeki mosoly áradt szét.
- A konyhában vagyok anyukámmal. Olyan fiatal... Én is
fiatal vagyok, még egészen kicsi. Úgy ötéves. Főzőcskézünk.
Pogácsát meg sutit készítünk. Jó játék. Anyukám is jókedvű.
Látom az egészet, a kötényét, a haja fel van tűzve. Érzem a
süti illatát. Nagyon finom.
- Menjen át egy másik szobába, és mondja el, mit lát -
utasítottam.
Átment a nappaliba. Sötét fából készült, nagy bú-
tordarabokról, kopott padlóról beszélt. Megemlítette
édesanyja fényképét is, amelyet egy tágas, kényelmes
karosszék mellett álló sötét faasztalon látott.
- Látom anyukámat a képen - folytatta Elizabeth. - Olyan
szép... olyan fiatal. Gyöngysor van a nyakában. Nagyon
szereti ezeket a gyöngyöket. Különleges alkalmakkor viseli.
A gyönyörű fehér ruhája... a sötét haja... a szeme úgy
csillog... olyan egészséges!
- Helyes - mondtam -, örülök, hogy emlékszik rá, és
ilyen tisztán látja.
A páciensek aránylag pontosan tudják felidézni a
közelmúltbeli vacsorát és a gyermekkori jelenetet, ami
megerősíti önbizalmukat; jobban hisznek abban, hogy
képesek emlékeik megjelenítésére. Az effajta emlékek
bebizonyítják a páciens számára, hogy a hipnózis működik,
és nincs benne semmi ijesztő, sőt a folyamat akár még
kellemes is lehet. A páciens megtapasztalja, hogy az így
felidézett emlékek sokszor elevenebbek, részletesebbek,
mint az éber, tudatos elme által megőrzött emlékképek.
A transzból visszatérve a páciensek szinte mindig
tudatosan is emlékeznek mindarra, amit a hipnózisban
felidéztek. Csak ritkán kerülnek olyan mély állapotba, hogy
amnézia (az emlékezés zavara) lép fel az élményekkel
kapcsolatban. Gyakran rögzítem magnóra
31
32. a regressziós üléseket, hogy pontosan visszakereshetők
legyenek az elhangzottak, ám ezekre a felvételekre inkább
nekem van szükségem, mint a pácienseknek. Ők tisztán
emlékeznek mindenre.
- Most még tovább haladunk visszafelé. Ne kutassa,
hogy esetleg az egész csak képzelődés, fantáziálás, jelképes
értelmű belső üzenet, vagy esetleg mindezek kombinációja -
mondtam Elizabethnek. - Csak élje át, tapasztalja meg. Ne
engedje, hogy a tudata ítélkezzék, kritizáljon, vagy akár
megjegyzéseket fűzzön ahhoz, amit tapasztal. Csak élje át.
Ez most csak arra való. Utána majd elemezgetheti. Egyelőre
ne tegyen semmit, csak élje át.
- Most visszamegyünk az anyaméhbe, a születése előtti
időszakba. Bármi eszébe juthat, az úgy van jól. Fogadja be
az élményt.
Visszafelé számoltam öttől egyig, ezalatt mélyítettem a
hipnotikus állapotot.
Elizabeth édesanyja méhében találta magát. Meleg volt és
biztonságos, érezte az anya szeretetét. Lehunyt szeme
sarkában könnycseppek jelentek meg.
Emlékezett rá, mennyire várták őt a szülei, különösen az
édesanyja. A könnyek az öröm, a nosztalgia könnyei voltak.
Elizabeth érezte a szeretetet, amely a születésekor
fogadja majd, és nagyon boldog volt.
Arra persze nincs bizonyíték, hogy az anyaméhben
szerzett emlékei pontosak vagy teljesek lennének. Maga
Elizabeth azonban olyan erős érzéseket, érzelmeket élt át,
hogy valóságként fogta fel őket, és ettől sokkal jobban
érezte magát.
Egyik páciensem hipnózisban tudta meg, hogy volt egy
ikerhúga is, aki halva született. Soha nem hallott róla addig,
a szülei nem árulták el neki. Amikor az
32
33. ülés után fölkereste szüleit, ők igazolták az élményt:
valóban volt egy ikertestvére.
Általában azonban az anyaméhben szerzett élményeket
szerfölött nehéz igazolni.
- Készen áll, hogy továbbhaladjunk vissza az időben? -
kérdeztem, reménykedve, hogy Elizabeth nem rémült meg
túlzottan a váratlanul erős érzelmektől.
- Igen - felelte nyugodtan. - Kezdhetjük.
- Helyes - mondtam. - Most visszamegyünk, és meg-
nézzük, emlékszik-e valamire a születése előtti időszakból, a
misztikus, spirituális állapotból, a másik dimenzióból, vagy
akár egy korábbi életéből. Bármi eszébe juthat, az úgy van
jól. Ne utasítsa el. Ne ijedjen meg tőle. Csak élje át. Fogadja
be az élményt.
Felkértem: képzelje el, hogy beszáll egy liftbe, és
megnyomja a lefelé indító gombot, én pedig visszafelé
számolok öttől egyig. A lift az időben és a térben halad, és
amikor azt mondom: „egy", az ajtó kinyílik. Felszólítottam,
hogy lépjen ki, és helyezkedjék bele az ajtó túloldalán talált
személybe, környezetbe, helyzetbe. De más történt, mint
amire számítottam.
- Nagyon sötét van - mondta rémülten. - Ki... kiestem a
hajóból. Hideg a víz. Szörnyű.
- Ha kényelmetlen helyzetbe került - mondtam sietve -,
csak emelkedjen az események fölé, és nézze úgy, mintha
egy filmet nézne. Ha nem kényelmetlen, akkor maradjon.
Várja meg, mi történik. Lássuk, mit tapasztal.
A helyzetet nagy rémülettel élte át, inkább kilépett
belőle, és fölemelkedett. Tizenéves fiúként látta önmagát.
Egy viharos éjszakán kiesett a hajóból, és a tengerbe fulladt.
Elizabeth lélegzése egyszer csak észrevehetően lelassult, az
asszony nyugodtabbnak látszott. Elszakadt a testétől.
33
34. - Elhagytam azt a testet - mondta szinte szenvtelenül.
Ez az egész nagyon gyorsan játszódott le. Mielőtt időm
lett volna többet megtudni arról az életéről, Elizabeth már
maga mögött is hagyta korábbi testét. Szerettem volna, ha
áttekinti a történteket, ha elmondja, mit tapasztalt, mi az,
amit tanulságként levont önmaga számára.
- Miért volt azon a hajón? - kérdeztem. Szerettem volna,
ha előszed néhány emléket, annak ellenére, hogy a test már
nem volt az övé.
- Apámmal együtt utaztam valahová - felelte. - Hirtelen
kitört a vihar. A hajóba bezúdult a víz. Irányíthatatlanná
vált, vadul hánykolódott. Óriási hullámok jöttek, és
lesodortak a fedélzetről.
- A többiekkel mi történt? - faggattam tovább.
- Nem tudom - hangzott a válasz. - Én kiestem. Nem
tudom, mi lett a többiekkel.
- Hány éves volt, amikor ez történt?
- Nem tudom - felelte. - Tizenkettő vagy tizenhárom.
Kamasz.
Úgy éreztem, Elizabethnek nem akaródzik további
részletekkel szolgálnia. Korán elhagyta azt az életet akkor
is, amikor valóságosan megélte, és akkor is, amikor felidézte
a rendelőmben. További részletek nem kerültek napvilágra.
Végül felébresztettem.
A rákövetkező héten Elizabeth kevésbé tűnt depresz-
sziósnak, pedig nem írtam fel neki antidepresszáns
gyógyszereket a tünetek enyhítésére.
- Könnyebbnek érzem magam - újságolta. - Valahogy
szabadabb vagyok, és azt figyeltem meg, hogy már nem
félek annyira a sötétben.
Sötét helyeken mindig kényelmetienül érezte magát, este
nem is járt el egyedül hazulról. Otthonában
34
35. is gyakran minden lámpa égett. A múlt hét óta ez a tünet
javulást mutatott. Nem tudtam róla, de az úszás is enyhe
szorongást váltott ki nála, az előző találkozásunk óta
azonban sikerült hosszú időt töltenie lakóházának
úszómedencéjében. Ezek a tünetek nem tartoztak
legfontosabb szimptómái közé, de örömmel észlelte, hogy
múlófélben vannak.
Félelmeink jelentős része a múltra vonatkozik, nem a
jövőre. Sok dolog, amitől félünk, már régen megtörtént -
gyerekkorunkban vagy előző életünkben. Csak éppen
elfelejtettük, vagy elmosódott az emlékezetünkben, ezért a
félelem arra irányul, hogy a trauma esetleg a jövőben válik
valóságossá.
Elizabeth szomorúsága azonban nem enyhült, édesanyját
is csak abban a gyerekkori emlékben sikerült fellelnünk.
Folytattuk a kutatást.
Elizabeth története rendkívül érdekes, és Pedróé szintúgy,
azonban egyiküké sem egyedülálló. Pácienseim közül sokan
szenvedtek mély szomorúságtól, félelmektől, fóbiáktól,
fájdalmas kapcsolatoktól. Jó néhányan más korokban, más
földrajzi helyeken aztán megtalálták szeretteiket. Sokan az
előző életek emlékeinek felidézése, a spirituális állapot
elérése által képesek voltak túllépni a szomorúságon.
Vannak hírességek is azok között, akikkel regressziót
hajtottam végre. Mások látszólag hétköznapi emberek, de
elképesztő történeteket ismertem meg általuk. Élményeik az
örök emberi kérdéseket modellezik, csakúgy, mint a sors
válaszútjához közeledő Elizabeth és Pedro története.
Mindannyian ugyanazon az úton járunk.
1992 novemberében New Yorkba utaztam, hogy egy
beszélgetős tévéműsorban regressziót mutassak be
35
36. a műsorvezetővel, Joan Riversszel. Megállapodtunk, hogy
magát a regressziót a közönség előtti stúdióbeszélgetés előtt
néhány nappal, egy szállodai magánlakosztályban rögzítjük
szalagra. Joan elkésett a felvételről; műsorának egy másik
vendége, a gátlástalan rádiós műsorvezető, Howard Stern
tartotta fel. Joan nyugtalan volt, arcán még a tévés sminket
viselte, rajta voltak a műsorban hordott ékszerek meg a
gyönyörű piros pulóver.
A regresszió előtt megtudtam, hogy még mindig
gyászolja édesanyját és a férjét. Édesanyjának halála évekkel
azelőtt történt, de Joannak még mindig nagyon hiányzott,
mert igen szoros volt a kapcsolat közöttük. A férje
nemrégiben halt meg.
Joan merev tartásban ült a drapp plüssfotelben. A
kamerák venni kezdték a rendkívüli jelenetet.
Hamarosan lejjebb csúszott a fotelben, állát bizonytalan
mozdulattal a tenyerébe támasztotta. Lélegzése lelassult,
hamarosan a mély hipnózis állapotába került. - Nagyon
mélyre merültem - mesélte később.
Elkezdődött a regresszió, elindultunk visszafelé az
időben. Az első megálló négyéves korában érkezett el. Egy
feszült hangulatú napra emlékezett vissza, amikor a
nagyanyja látogatta meg őket. Joan élénk emlékképet
idézett fel önmagáról.
- Kockás ruha van rajtam, pántos cipővel, fehér zoknival.
Továbbhaladtunk visszafelé az időben. Az 1835-ös
esztendőhöz érkeztünk, Joan Angliában élt, vidéki
nemesasszonyként.
- Sötét a hajam, magasabb vagyok és soványabb -
jegyezte meg. Három gyermeke volt.
- Az egyik kétségkívül az édesanyám - tette hozzá.
Felismerte, hogy tizenkilencedik századi életében az
36
37. egyik gyermeke, egy hatéves kislány mostani életében az
édesanyjaként reinkarnálódott.
- Honnan tudja, hogy ő az? - tudakoltam.
- Egyszerűen csak tudom - felelte nyomatékkal. A lelkek
egymásra ismerése sok esetben nem fejezhető ki szavakkal.
Intuitív tudás ez, amely a szívből ered. Joan Rivers tudta,
hogy az a kislány és az édesanyja lélekben azonos.
Annak az angol asszonynak a férjét nem ismerte fel. A
férfi is magas és sovány volt, ennyiben emlékeztetett
valakire Joan mostani életéből. - Hódprémes sapka van a
fején - jegyezte meg. A férfi elegáns öltözékben jelent meg
előtte. - Egy tágas parkban sétálunk, ahol virágoskertek is
vannak - tette hozzá.
Joan egyszer csak sírni kezdett, és ki akart lépni abból az
életből. Egyik gyermekének halálát élte át.
- O az! - zokogta: az a kislánya haldoklott, akiben
mostani édesanyját ismerte fel. - Borzalmas... Annyira
szörnyű...! - A kislány meghalt, mi pedig elhagytuk azt a
kort, azt az életet.
Továbbhaladtunk az időben visszafelé, egészen a ti-
zennyolcadik századig.
- Ezerhétszáz... valamennyi. Gazdálkodó vagyok. Férfi. -
Joan láthatólag meglepődött a nemváltástól, de ez az élete
boldogabbnak mutatkozott.
- Kiváló gazda vagyok, mert nagyon szeretem a földet -
szögezte le. Joan a mostani életében szívesen munkálkodik a
kertben, ahol a szórakoztatóipar ideges nyüzsgése után
békét és nyugalmat talál.
Gyengéden felébresztettem. Már oldódni kezdett benne a
gyász. Megértette, hogy imádott édesanyja, aki 1835-ben,
Angliában a kislánya volt, évszázadok óta a lélektársa. Most
ismét elváltak, de Joan már tudta, hogy újra találkozni
fognak más korban, más helyen.
37
38. Elizabeth, aki mit sem tudott Joan élményeiről, hasonló
gyógyulásért fordult hozzám. Vajon ő is megtalálja majd
szeretett édesanyját?
Ezalatt pedig, ugyanabban a rendelőben, ugyanabban a
fotelben, alig néhány napos, elenyésző időtávolságra
Elizabethtől, egy másik dráma is kibontakozóban volt.
Pedro szintén szenvedéseket élt át. Élete szomorúsággal,
megoszthatatlan titkokkal, elfojtott vágyakkal volt terhes.
És csöndben, de sebesen közeledett élete legfontosabb
találkozása.
38
39. 5. fejezet
Nem enyhíthette semmi az asszony bánatát, s világra
hozta végre a második fiát, az apa boldog lett újra:
„Fiú!" - kiáltozott, de örömében akkor senki sem oszto-
zott. Kimerülten hevert a nő, a lelke tompa, hisz
majdnem belehalt a gyötrő fájdalomba, szíve nem a
jövevényt: az elhaltat szerette, „Angyalom a sírban, nem
én fekszem ott helyette!" - így zokogott, midőn az
újszülöttet ölelte, de ím az imádott, ismert hangot
hallotta lelke: „Én vagyok! de csitt!" - S a gyermek az
anyját figyelte.
VlCTOR HUGO
Pedro rendkívül jó megjelenésű mexikói férfi volt, a színei
világosabbak, mint a telefonos megbeszélésünk alapján
gondoltam volna: a haja világosbarna, bámulatosan kék
szeme olykor szinte zöldnek látszott. Személyes varázsa,
eleven humora elfedte a szomorúságot, amelyet bátyja
halála okozott; a férfi tíz hónappal azelőtt vesztette életét
tragikus autóbalesetben, Mexikóvárosban.
A hozzám fordulók között sok ember szenved heves
gyászreakciótól; arra számítanak, hogy többet tudnak meg a
halálról, sőt talán még találkozhatnak is elhunyt
szeretteikkel, esetleg egy előző életben. Megeshet, hogy az
életek közötti spirituális létben találnak egymásra, de a
találkozás létrejöhet misztikus körülmények között is, túl a
fizikai létezés korlátjain, a fizikai földrajz által le nem írható
helyen.
39
40. Akár a valóságban, akár a képzeletben zajlanak le ezek a
spirituális találkozások, a páciens elevenen átéli erejüket, és
megváltozik az élete.
Az előző életek érzékeny, részletes visszaidézése nem
vágybeteljesítő fantázia. Az élmények nemcsak azért
jelentkeznek, mert a páciensnek szüksége van rájuk vagy
jobban érzi magát tőlük. Arra emlékszik visz-sza, ami
megtörtént.
A felidézett részletek annyira jellegzetesek és any-nyira
mély érzelmi töltésűek - ráadásul megszüntetik a klinikai
tüneteket, és megváltoztatják a páciens életét -, hogy ezek
így együtt arra mutatnak: az emlékek valóságosak.
Pedro történetében az volt a szokatlan, hogy tíz hónap
telt el a testvére halála óta. A gyász ennyi idő alatt általában
feloldódik. Pedro elhúzódó gyászreakciója mélyebben rejlő,
súlyosabb bánatra utalt.
Szomorúsága valójában messze túlterjedt fivére halálán.
Az üléseken kiderült, hogy előző életeiben sokszor kellett
már elválnia szeretteitől, és rendkívül érzékennyé vált a
szeretett személy elvesztésére. Bátyja váratlan tragédiája
felébresztette a tudata legmélyebb rekeszeiben évezredek
óta elraktározott emlékeket, amelyek még súlyosabb, még
fájdalmasabb veszteségekről szóltak.
Az életregressziós hipnózis terén szerzett tapaszta-
lataimból azt a következtetést szűrtem le, hogy tágítani kell
a traumás események elemzésének hatókörét. Nem elég
csak a gyerekkorig visszamenni. A korábbi, előző életekben
lezajlott események feltárására is sort kell keríteni.
Legtragikusabb veszteségeink, legmélyebb szomorúságaink
nemritkán abból az időből származnak, amikor még meg
sem születtünk erre az életre.
40
41. Mindenekelőtt meg kellett ismernem Pedro életét.
Szükségem volt fogódzókra, hogy az elkövetkező ülések
folyamán kormányozni tudjak.
- Meséljen magáról - kértem. - A gyerekkoráról, a
családjáról; mondjon el mindent, amit fontosnak érez.
Mondjon el mindent, amiről azt gondolja, hogy tudnom kell.
Pedro mélyet sóhajtott, és hátradőlt a tágas, puha
fotelben. Meglazította nyakkendőjét, és kigombolta inge
gallérját. A testbeszéd elárulta, hogy nem köny-nyű feladat
elé állítottam.
Pedro nagyon jómódú, magas társadalmi állású családból
származott. Apjának több gyára és egy nagyvállalata volt. A
város fölötti hegyekben laktak, fényűző, védett
körülmények között, őrökkel biztosított kapuk védelmében.
Pedro a város legjobb magániskoláit járta ki. Már az alsó
osztályokban tanulni kezdte az angol nyelvet, és miután
évekig Miamiban élt, kitűnő volt a nyelvtudása. Szüleinek
három gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. A nővére volt a
legidősebb, és bár négy év volt közöttük, Pedro úgy
védelmezte nénjét, mintha a húga lenne. A bátyja két évvel
volt idősebb, és nagyon közel álltak egymáshoz Pedróval.
Pedro apja rengeteget dolgozott, általában csak késő este
ért haza. A háztartás vezetése, a gyerekek nevelése az
anyára hárult, amit a nevelőnők, szobalányok és a népes
személyzet segítségével oldott meg.
Pedro gazdaságtant hallgatott az egyetemen. Több
barátnője volt, de komoly kapcsolata egy sem.
- Anyámnak valahogy sosem tetszettek a lányok,
akikkel jártam - jegyezte meg Pedro. - Mindig talált bennük
valami hibát, és sosem engedte, hogy megfeledkezzem
erről.
41
42. Pedro ekkor zavartan körülnézett.
- Mi történt? - kérdeztem.
Nem felelt azonnal, nagyokat nyelt, mielőtt belekezdett
volna.
- Utolsó éves koromban viszonyom volt egy idősebb
nővel - mondta lassan. - Idősebb volt... és férjes. - Pedro
elhallgatott.
- Ertem - mondtam pár pillanat múlva, főként azért,
hogy megtörjem a csendet. Éreztem, hogy kényelmetlen
helyzetben van, és sokévi gyakorlatom ellenére még mindig
rosszul viseltem ezt az érzést. -A férje rájött?
- Nem - felelte -, nem jött rá.
- Akkor történhetett volna rosszabbul is - mutattam rá
arra, ami nyilvánvaló, hogy kissé megnyugtassam.
- Még nincs vége - tette hozzá baljósan.
Bólintottam, és vártam, mi következik.
- Teherbe esett... Abortuszra ment. A szüleim semmit
sem tudtak az egészről. - Lesütötte szemét. Még mindig, az
abortusz után sok évvel is szégyen és bűntudat kínozta.
- Értem - ismételtem. - Érdekli, mit tudtam meg az
abortuszról? - kérdeztem.
Bólintott. Tudta, hogy hipnózissal, az előző életek
kutatásával foglalkozom.
- A spontán és a művi abortusz általában megegyezésen
alapul: az anya megállapodik a másik lélekkel, aki majd a
gyermek testét ölti magára. Vagy a test nem elég erős,
egészséges ahhoz, hogy a következő élet tervbe vett
feladatait véghezvigye - magyaráztam -, vagy az időzítés
nem volt megfelelő, vagy a külső körülmények változtak
meg, például az apa eltűnt a képből, holott a gyermek vagy
az anya terveiben szerepelt egy apafigura. Érthető ez?
42
43. - Igen - bólintott, de nem látszott rajta, hogy meg-
győztem volna. Tudtam, hogy szigorú katolikus neveltetése
miatt nehezen enged föl benne az önvád, a szégyen. Régi,
megrögzött hiteink sokszor jelentenek akadályt az új tudás
beépítésében.
Visszaléptem az alapokhoz.
- Csak a saját kutatásaimról beszélek - magyaráztam -,
nem mondok olyasmit, amit másoktól hallottam vagy
olvastam valahol. Ez az információ az én pácienseimtől
származik; általában a mély hipnózis állapotában mondták.
Néha a saját szavaikkal, néha pedig másik, magasabb
forrásból származott az üzenet.
Pedro bólintott, nem szólt egy szót sem.
- A pácienseim azt mondják, hogy a lélek nem lép be
azonnal a testbe. A fogantatás pillanatában csak mintegy
„lefoglalja", hogy más lélek ne költözzék bele. Az a lélek,
amelyik az adott testet lefoglalta magának, tetszése szerint
járhat ki-be. Nincs a testbe börtö-nözve. Ugyanez a helyzet
azokkal, akik kómában vannak - tettem hozzá.
Pedro bólintott, hogy érti. Nem szólalt meg, de fi-
gyelmesen hallgatott.
- A terhesség alatt a lélek egyre szorosabb kapcsolatba
kerül a testtel - folytattam -, de ez a kapcsolat csak a születés
környékén válik teljessé: vagy kevéssel előtte, vagy közben,
vagy kicsivel utána.
A magyarázatot úgy tettem szemléletesebbé, hogy két
kinyújtott tenyeremet a csuklómnál összeillesztettem, úgy,
hogy kilencvenfokos szöget zárjanak be egymással, majd
lassan egymáshoz simítottam, ahogy az imádkozó embert
szokták ábrázolni - ezzel érzékeltettem, miként egyesül a
lélek a testtel.
- A lelket nem lehet megölni - tettem hozzá -, sőt ártani
sem lehet neki. A lélek halhatadan és el-
43
44. pusztíthatatlan. Mindenképpen megtalálja a visszatérés
módját, ha terveiben az szerepel.
- Hogy értsem ezt? - kérdezte Pedro.
-Voltak eseteim, amelyekben ugyanaz a lélek spontán
vagy művi abortusz után visszatért ugyanazokhoz a
szülőkhöz, és a következő gyermekükként született újjá.
- Hihetetlen! - felelte Pedro. Arca kissé felderült, zavart
bűntudata enyhülni látszott.
- Az ember sohasem tudhatja - tettem hozzá.
Pár percnyi töprengés után Pedro sóhajtott, lábát
keresztbe vetette, és megigazította nadrágszárát. Visz-
szatértünk az előtörténethez.
- Azután mi történt? - kérdeztem.
- Miután megkaptam a diplomámat, hazautaztam.
Kezdetben a gyárakban dolgoztam, tanultam a szakmát.
Később átjöttem Miamiba, hogy itt is beindítsam az üzletet.
Azóta itt élek - fejezte be.
- És hogy megy az üzlet?
- Remekül, de túl sok időmet fölemészti.
- Nagy gond ez?
- Nem tesz jót a szerelmi életemnek - mosolyodott el
Pedro. Nem tréfának szánta ezt a kijelentését. Huszonkilenc
éves volt, érezte, hogy ha meg akarja találni a szerelmet, ha
házasságot és gyerekeket akar, lassan kifut az időből.
Próbálkozásai egyre kevesebb sikerrel kecsegtettek.
- Van kapcsolata nőkkel?
- Van - felelte -, de semmi fontos. Igazából még sosem
voltam szerelmes. Remélem, képes vagyok rá -tette hozzá,
hangjában némi aggodalommal. - Hamarosan vissza kell
térnem Mexikóba, ott fogok élni; átveszem a bátyám helyét.
Talán majd ott találok valakit - jegyezte meg meggyőződés
nélkül.
44
45. Azon tűnődtem, vajon az édesanyja kifogásokat kereső
viselkedése, majd a szerelmi viszony és az abortusz
pszichológiai akadályt jelent-e számára a meghitt,
szeretetteljes kapcsolat kialakulásának útjában. Később ezt
is meg kell vizsgálnunk, gondoltam.
- És hogy van a családja Mexikóban? - kérdeztem, hogy
simább vizekre evezzünk, de azért folytassam az adatok
gyűjtését.
-Jól. Apám már elmúlt hetven, úgyhogy a bátyámnak és
nekem... - Elhallgatott. Nagyot nyelt, és vett egy mély
lélegzetet, mielőtt folytatta volna. - Úgyhogy egyre nagyobb
a felelősségem az üzletben - fejezte be tompán. -Anyám is jól
van. - Kis szünetet tartott, csak aztán mondta tovább. - De
egyikük sem tette túl magát a haláleseten. Nagyon
megsínylették. Sokat öregedtek azóta.
- És a nővére?
- Ő is megszenvedte, de neki ott van a férje és a gyerekei
- magyarázta Pedro.
Bólintottam. A nővér több dologba is bele tudott ka-
paszkodni, hogy kilábaljon a gyász szomorúságából.
Pedro kitűnő egészségi állapotnak örvendett. Egyetlen
panasza az volt, hogy időnként fájdalom jelentkezett a
nyakában és a bal vállában, de ez a tünet már jó ideje
rendszeresen jelentkezett, és az orvosok nem találtak semmi
rendellenességet.
- Megtanultam együtt élni vele - mondta Pedro. Ekkor
gondoltam először arra, hogy múlik az idő.
Órámra néztem, és megállapítottam, hogy húsz perccel
túlléptük a kitűzött időtartamot. Belső időjelzőm általában
sokkal pontosabban szokott működni.
Úgy látszik, Pedro drámájának hatása alá kerültem,
gondoltam magamban, nem is sejtve, hogy hamarosan
ennél sokkal lebilincselőbb drámák bontakoznak ki előttem.
45
46. Thich Nhat Hanh, a vietnami buddhista szerzetes-filozófus
ír arról, hogyan élvezhetjük legjobban, ha egy csésze finom
tea kerül elénk. Az embernek tökéletesen a jelenbe kell
helyezkednie, hogy maradéktalanul átélje a teában rejlő
örömet. Kezünk csak a jelenben érzi a csésze kellemes
melegét. Csak a jelenben élvezhetjük az illatot, az ízek
harmóniáját. Ha az ember a múlton borong vagy a jövő
miatt aggodalmaskodik, teljesen lemarad a tea élvezetének
élményéről. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a csészéje
üres.
Ugyanígy van az élettel is. Aki nem él tökéletesen a
jelenben, mire körülnéz, már vége is az egésznek, és ő
kihagyta az illatok, a harmóniák, a szépség élvezetét. Azon
veszi észre magát, hogy elrohant mellette az élet.
A múlt befejeződött. Tanuljunk belőle, és engedjük el. A
jövő még nem érkezett el. Készítsünk terveket, de ne
fecséreljük az időt azzal, hogy aggodalmaskodunk a jövő
miatt. Az aggodalom nem jár haszonnal. Ha az ember
egyszer abbahagyja a búslakodást amiatt, ami már
megtörtént, és nem szorong többé amiatt, ami talán
sohasem történik meg, akkor képes tökéletesen
belehelyezkedni a jelen pillanatba. Akkor kezdi el élvezni az
élet örömét.
46
47. 6 fejezet
Ha meghalunk, én úgy hiszem, Lelkünk
a földre visszaszáll, Húsból új álruhát
vészen, Más anya hoz világra már.
Erősebb izmok, élesebb ész: A régi lélek
új útra kész.
JOHN MASEFIELD
Pedro egy hét múlva visszatért a második ülésre. Még
mindig gyötörte a szomorúság, megfosztva őt az élet apró
örömeitől, sőt még álmaiba is beleavatkozott. Elmesélte,
hogy az elmúlt héten kétszer is ugyanazt a furcsa álmot
látta.
- Valami másról álmodtam éppen, és akkor egyszer csak
megjelent egy idős asszony - mesélte Pedro.
- Megismerte? - kérdeztem.
- Nem - vágta rá azonnal. - Hatvanas-hetvenes éveiben
járhatott. Gyönyörű, fehér ruha volt rajta, és látszott, hogy
bántja valami. Elgyötört volt az arca. Kinyújtotta felém a
kezét, és ugyanazokat a szavakat ismételte.
- Mit mondott?
- „Fogd meg a kezét... Fogd meg a kezét. Megismered
majd. Csak fordulj felé, és fogd meg a kezét." Csak ennyit
mondott.
- Kinek a kezét kell megfognia?
-Azt nem tudom. Csak annyit mondott: „Fogd meg a
kezét."
- Emlékszik még valamire az álomból?
- Nem igazán. De mégis. Észrevettem, hogy egy fehér
madártollat tart a kezében.
47
48. - És ez mit jelent? - kérdeztem.
- Maga az orvos - emlékeztetett Pedro.
Igaz, gondoltam. Én vagyok az orvos. Tudtam, hogy a
jelképek szinte bármit jelenthetnek az álmodó személyes
élményeinek függvényében, hozzászámítva a Carl Jung által
leírt univerzális archetípusokat vagy a Sigmund Freud-féle,
elterjedt szimbólumrendszert.
Ez az álom azonban nem freudi álomnak tűnt.
A „maga az orvos" megjegyzésre reagáltam, mert
tudtam, hogy Pedrónak szüksége van a válaszra.
- Nem tudom biztosan - mondtam az igazsághoz híven. -
Sok mindent jelenthet. A fehér toll jelképezheti a békét,
valamiféle spirituális létállapotot és sok egyebet is. Ki kell
elemeznünk ezt az álmot -tettem hozzá, eltolva ezzel az
álomfejtés időpontját a jövőbe.
- Tegnap aztán még egyszer ugyanezt álmodtam -
mondta Pedro.
- Ugyanaz a nő volt?
- Ugyanaz a nő, ugyanazok a szavak, ugyanaz a toll -
felelte Pedro. - „Fogd meg a kezét... Fogd meg a kezét.
Fordulj felé, és fogd meg a kezét."
- Talán a regresszió révén megtaláljuk a választ -
vetettem föl. - Felkészült?
Pedro bólintott, hozzáfogtunk. Ekkor már tudtam, hogy
Pedro igen mély hipnotikus állapot elérésére képes, mert
megvizsgáltam a szemét.
Az embernek az a képessége, hogy felfelé fordítja a
szemét, mintha a feje tetejét akarná megnézni belülről, majd
lassan leereszti a szemhéját, miközben a szeme
változatlanul felfelé fordul, szoros összefüggésben áll azzal
a tulajdonsággal, hogy mennyire hipnotizálható.
Meg szoktam nézni, hogy a szem szaruhártyájának írisz
alatti fehér részéből mennyi látszik ki, amikor a
48
49. szem felfelé fordul. Minél szélesebb ez a fehér sáv, annál
mélyebbre képes menni az illető.
Pedro szeme a vizsgálat alatt szinte teljesen eltűnt
szemüregében. Az írisznek csak a legalsó pereméből látszott
egy vékony csík. Ahogy szemhéja lecsukódott, az írisz meg
sem mozdult. Képes volt tehát a mély transzállapotra.
Kicsit meglepett, hogy Pedrónak nehezen ment az
ellazulás. Mivel a szemvizsgálat tanúsága szerint fizikailag
igencsak képes volt mély relaxációra és mély hipnotikus
állapotok elérésére, tudtam, hogy a tudata fejt ki zavaró
hatást. Az olyan páciensek, akik hozzászoktak, hogy az
eseményeket maguk irányítsák, olykor nehezen adják át
magukat az ellazulásnak.
- Lazítson - szólítottam fel. - Ne törődjön azzal, mi
minden fordul meg a fejében. Ma még nem számít, hogy
érez-e valamit, vagy sem. Ez még csak gyakorlás - tettem
hozzá, hogy enyhítsem az esetleges feszültséget. Tudtam,
hogy igen szeretné megtalálni a bátyját.
Szavaim közben Pedro egyre jobban ellazult. Kezdett
átlépni a mélyebb szintekre. Légzése lelassult, izmai
kiengedtek. Teste mélyebbre süppedt a fehér bőrfotelben.
Lehunyt szeme lassan megmozdult a szemhéj alatt, jelezve,
hogy lát valamit.
Lassan vittem visszafelé az időben.
- Először csak kicsit menjen vissza, emlékezzen a
legutóbbi kellemes vacsorára, amit elfogyasztott. Használja
minden érzékszervét. Idézze fel tökéletesen az emléket.
Lássa azt is, akinek a társaságában volt. Emlékezzen vissza
arra is, hogy mit érzett - utasítottam.
így is tett, de több vacsora is eszébe jutott, nem csak egy.
Még mindig igyekezett kézben tartani az irányítást.
- Lazítson még erősebben - biztattam. - A hipnózis
valójában irányított koncentráció. Akit hipnotizálnak,
49
50. nem válik tehetetlenné. Sohasem veszíti el az uralmat
önmaga felett. Minden hipnózis önhipnózis. Pedro légzése
mélyebbé vált.
- Mindig képes lesz irányítani - magyaráztam. - Ha
olyasmi fordulna elő, hogy valamely emlék vagy élmény
kényelmetlenné válik, képes lesz föléemelkedni, és a
magasból szemlélni, mintha filmet nézne. De ott is
hagyhatja az egészet, és elmehet bárhová, ahova kedve
tartja, eljuttathatja magát a tengerpartra, vagy az otthonába,
vagy bárhová, ahol biztonságot érez. Ha rendkívül
kényelmetlenül érzi magát, még azt is megteheti, hogy
egyszerűen csak kinyitja a szemét, és teljesen éber
állapotban visszatér ide.
- Ez nem a Star Trek sorozat - tettem hozzá. - Nem fogják
önt sehova átsugarazni. Ezek csak emlékek, mint bármely
más emlék: mint azok a kellemes vacsorák, amelyeket az
imént felidézett. Mindig képes lesz az irányításra.
Ekkor végre elengedte magát. Visszavittem a gyer-
mekkorába, és arcán széles mosoly jelent meg.
- Látom a kutyákat meg a lovakat a farmon - mondta. A
családja a várostól néhány órányira egy farmot birtokolt,
sok örömteli hétvégét, vakációt töltöttek ott.
Együtt volt a család. A bátyja még élt, jókedvű volt,
nevetett. Perceken át hallgattam, hagytam, hogy Pedro
kiélvezze ezt a gyerekkori emléket.
- Készen áll, hogy továbbmenjünk a múltban? - kér-
deztem.
- Igen.
~ Helyes. Nézzük meg, emlékszik-e valamire egy előző
életéből. - Visszafelé számoltam öttől egyig, miközben
Pedro elképzelte, hogy egy szépséges kapun át belép egy
másik korba, egy másik helyre, egy előző életébe.
50
51. Amint elértem az egyet, a szeme hevesen remegni
kezdett. Azonnal rátört a rémület. Zokogásban tört ki.
- Ez rettenetes! Rettenetes! - hebegte. - Mindenkit
megöltek... mindenki meghalt! - Holttestek hevertek
mindenfelé. A különös, kerek sátrakból álló falut tűz
pusztította el. Csak egyetlen sátor maradt épen, furcsán
árválkodott a pusztulás szélén. Színes zászlók és nagy, fehér
madártollak lobogtak rajta.
A lovak, a marhák, a bivalyok mind odalettek. Nyil-
vánvaló volt, hogy a mészárlást senki sem élte túl. A keletről
érkezett „gyávák" művelték ezt.
- De tőlem nem óvják meg őket a falaik, a haduraik -
fogadkozott Pedro. Bosszút akart állni, de egyelőre
tompának, reményvesztettnek, kétségbeesettnek érezte
magát.
Az évek során megtanultam, hogy a legelső regresz-szió
igen gyakran valamely korábbi életük legnagyobb
megrázkódtatásához viszi az embereket. Ennek az az oka,
hogy a trauma erős érzelmi töltése mély nyomot hagy a
pszichében, és ezt a lenyomatot a lélek a későbbi
inkarnációkban is magával viszi.
Többet akartam tudni a tragédiáról. Mi előzte meg ezt a
borzalmas élményt? És mi történt utána?
- Haladjon visszafelé ebben az életében - mondtam. -
Menjen vissza, amíg nem talál boldogabb időszakot. Mire
emlékszik?
- Sok jurtát látok... sátrakat. Erős nép vagyunk - felelte. -
Boldog vagyok itt. - Pedro egy vadászó, állattenyésztő nép
leírását adta. Szülei a nép vezetői voltak, ő maga is erős,
képzett lovasnak, vadásznak mondta magát.
- Szélsebesek a lovaink. Kis termetűek, hosszú a farkuk -
részletezte.
A legszebb lányt vette feleségül, már gyermekkorukban
együtt játszottak, szerelmes volt bele, amióta
51
52. csak az eszét tudta. A szomszéd főnök lányát is elve-hette
volna, de ő szerelemből házasodott.
- Mi a neve ennek az országnak? - kérdeztem.
Tétovázott.
- Azt hiszem, maguk Mongóliának nevezik. Tudtam,
hogy amikor Pedro ott élt, Mongóliának
egészen más neve is lehetett. Azóta a nyelv is sokat
változhatott. Hogyan mondhatta ki Pedro a Mongólia szót -
abban a korban járva? Úgy, hogy emlékezett, és emlékei a
jelenlegi elméjén szűrődtek át.
A folyamat ahhoz hasonlítható, mint amikor filmet néz
az ember. A jelenlegi tudat nagyon is éber, figyel és
megjegyzéseket fűz a látottakhoz. Összehasonlítja a film
szereplőit a jelenkori élet résztvevőivel. A páciens a film
nézője, kritikusa és főszereplője is egy személyben.
Felhasználhatja jelenlegi földrajzi-történelmi ismereteit,
hogy megállapítsa az emlékek helyét és idejét. És miközben
a filmet szemléli, mindvégig a mély hipnózis állapotában
marad.
Pedro élénken emlékezett a sok évszázaddal ezelőtti
Mongóliára, mégis angolul beszélt, és válaszolt a
kérdéseimre.
- Tudja a nevét?
Ismét habozott. - Nem, az nem jut eszembe.
Ezután már nem sok minden idéződött fel. Gyermeke
született, és a születés nemcsak neki és feleségének, hanem
a szüleinek és a nép egészének is nagy örömöt jelentett. A
felesége szülei sok évvel a lányuk házasságkötése előtt
meghaltak, így az asszony nemcsak az ő feleségének
számított, hanem Pedro szülei a gyermeküknek is
tekintették.
Pedro ekkorra elfáradt. Nem akart újra visszatérni a
letarolt faluba, hogy ismét szembenézzen élete romjaival,
ezért felébresztettem.
52
53. Ha egy előző életből származó emlék erős traumát jelent,
és túláradnak benne az érzelmek, akkor tanácsos még
egyszer, sőt olykor kétszer is visszamenni ugyanoda.
Minden visszatéréskor csökken a negatív érzelmek taszító
hatása, és a páciens egyre több mindenre emlékszik. Az
érzelmi blokád és a zavaró körülmények felszámolása után
többet képes ebből tanulni is. Tudtam, hogy Pedrónak lesz
még mit tanulnia ebből a réges-régi életéből.
Újabb két hónapot engedélyezett magának, hogy
rendezze személyes és üzleti ügyeit Miamiban. Sok időnk
maradt, hogy feltárjuk mongóliai életének részleteit. A
bátyját még nem találtuk meg. Ehelyett újabb veszteségek
kerültek felszínre: a felesége, a gyermeke, a szülei, az egész
közösség odaveszett.
Vajon segítek neki ezzel, vagy tovább súlyosbítom a
terheit? Erre csak az idő adhatja meg a választ.
Egy csoportfoglalkozás után az egyik résztvevő csodálatos
történetet mesélt el.
Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogy ha lelógatta
kezét az ágyról, végtelen szeretettel megfogta egy másik
kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt
is benne a szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy keze
véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése
meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami
megszakította a kapcsolatot.
Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy meg-
nyugvást találjon. Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai
valójában senki sem tartózkodott.
Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt. Férjhez ment, de a
férjének sosem mesélte el ezt a titkot, annyira gyerekesnek
tartotta.
53
54. Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt. Az
asszonynak nagyon hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott
a kéz érintése.
Gyönyörű kislánya született. Kevéssel a születése után
egy ízben, amikor maga mellé vette az ágyba, a csecsemő
megfogta a kezét. Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő
erővel árasztotta el a régi érzés.
Védelmezője visszatért. Az asszony sírt a boldogságtól, a
szeretet hatalmas áradását érezte: tudta, hogy a köztük lévő
kapcsolat messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján.
54
55. 7. fejezet
Te voltál-e a bájos Leány, ki egyszer Elhagyta ezt a rossz
világot immár, S közénk most mint vendég látogatsz el? Vagy
tán a kedves mosolyú Ifjú voltál?... Vagy valaki más vagy fenn
az égi körben, Ki jót tenni szállt le felhőtrónjáról a földre?
Vagy az arany szárnyú seregnek vagy-e tagja, Ki
emberalakba öltözött, úgy jött le Magas helyét kicsinnyég
odahagyva, De kurta ittlét után visszasietsz körödbe, Hisz
megmutattad, kik élnek fenn az égben, S vágyat keltesz az
emberek szívében: Megvetni a világot, s a Mennyre vágyni
örökre?
JOHN MILTON
Amikor Elizabeth a harmadik ülésre megjelent a ren-
delőmben, úgy láttam, hogy depressziója enyhült. A szeme
is jobban csillogott.
- Könnyebbnek érzem magam - újságolta. - Szaba-
dabbnak. .. - A rövid emlékkép, amelyben a hajóról
lesodródott kisfiúnak látta önmagát, megtette a hatását:
magával vitte egy részét a félelmeinek. Nemcsak a víztől és
a sötétségtől való félelmet, hanem a mélyebb, általánosabb
rettegés, a halálfélelem egy részét is.
Meghalt annak a fiúnak a testében, és lám, most mégis itt
volt mint Elizabeth. Tudattalan szinten alighanem azért
enyhült a szomorúsága, mert tudta, hogy élt már korábban
is, és élni fog megint: hogy a halál nem végleges.
Ha pedig képes volt megújulva, felfrissülve, új testben
visszatérni, akkor a szerettei is képesek. Mindannyian
55
56. képesek vagyunk erre: újjászületünk, hogy ismét
megtapasztaljuk az örömöket és a nehézségeket, a földi élet
diadalait és tragédiáit.
Elizabeth hamar eljutott a mély hipnotikus transz-
állapotba. Szeme alig néhány perc múlva már ide-oda járt
lezárt szemhéja alatt, ahogy egy régi tájon tekintett körbe.
- Gyönyörű itt a homok - kezdte; egy olyan életét írta le,
amelyben indiánként élt valahol délen, talán Florida nyugati
partvidékén. - Olyan fehér... Néha szinte már rózsaszínű...
És nagyon apró szemű, akár a cukor. - Egy pillanatra
elhallgatott. - A nap lenyugszik a hatalmas tengerben.
Keletre innen nagy mocsarak vannak, sok állattal, madárral.
A mocsarak és a tenger között rengeteg apró sziget fekszik.
A vizek tele vannak ehető halakkal. A folyókban és a
szigetek között szoktunk halászni.
Megint szünetet tartott, aztán folytatta:
- Békében élünk. Boldogok vagyunk. Nagy a családom,
úgy tűnik, rengeteg rokonom él a faluban. Ismerem a
gyökereket, a füveket, a növényeket... Orvosságot tudok
készíteni belőlük... Gyógyító vagyok.
Az amerikai őslakók kultúráiban nem büntették a
gyógyító főzetek és egyéb holisztikus eljárások használatát.
Nemhogy boszorkánynak bélyegezve vízbe fojtották vagy
máglyán égették volna meg a gyógyítókat, ellenkezőleg:
ezeket az embereket nagy becsben tartották, olykor szinte
vallásos tisztelet övezte őket.
Előrevittem ebben az életében, de sehol sem jelentkeztek
traumák. Békés és megelégedett életet élt. Magas kort ért
meg, és az egész falu népe ott volt mellette, amikor meghalt.
- A halálom alig okoz szomorúságot - jegyezte meg
összeaszott, elvénült teste fölött lebegve és az alant
56
57. lejátszódó jelenetet szemlélve -, pedig mindenki itt van a
faluból.
Egyáltalán nem zavarta, hogy nem gyászolják. Nagy
tiszteletben és gondoskodásban részesítették testét is, lelkét
is. Csak a szomorúság hiányzott.
- Nem gyászoljuk a halottakat, mert tudjuk, hogy a lélek
örök. Ha a munkáját még nem fejezte be, újra emberi alakot
ölt - magyarázta Elizabeth. - Ha alaposan megvizsgáljuk a
jelenlegi testet, néha megállapítható az előző test
személyazonossága. - Pár pillanatig elgondolkodott. -
Megnézhetjük az anyajegyeket, ott például az előző életben
sérülések voltak, de vannak más jegyek is - tette hozzá.
- A születést sem szoktuk nagyon megünnepelni... bár
örülünk, hogy új testben látjuk viszont az eltávozott lelket. -
Elhallgatott, mintha a szavakat keresné, hogy el tudja
magyarázni ezt a szemléletmódot.
- A föld igen szép, és folyamatosan megjelenik rajta
minden létező dolgok kölcsönös összefüggése, harmóniája...
ami rendkívül fontos tanulság... de az élet itt sokkal
nehezebb. A nagyobb szellemek világában nincs betegség,
nincs fájdalom, nincs elválás... Nincs törekvés, nincs
verseny, nincs gyűlölet, nincs ellenség... Csak béke és
harmónia létezik. A visszatérő kis szellem nem örül, amikor
elhagyja ezt a helyet. Hiba lenne ünnepelni, amikor egy
lélek szomorú. Nagyon önző és érzéketlen dolog lenne -
fejezte be.
- Ez nem jelenti azt, hogy nem üdvözöljük az érkező
szellemet - tette hozzá gyorsan. - Fontos, hogy ebben az
érzékeny időszakban érezze: szeretjük, és gondoskodunk
róla.
Érdekes felfogást vázolt: gyász nélküli halál, öröm-
ujjongás nélküli születés... Szavai végeztével elcsöndesedett,
pihent.
57
58. Még egy reinkarnációs világképpel ismertetett meg:
eszerint is újra találkozunk az előző életeinkben jelen volt
családunkkal, barátainkkal, szeretteinkkel. Minden
történelmi korban, a világ minden táján, egymástól
látszólag függetlenül is újra meg újra felbukkan ez a
felfogás.
Talán annak a régi életnek egy halvány emléke késztette
arra Elizabethet, hogy visszatérjen Floridába, a legmélyebb
szintek valamelyikén ez a hely az ősi otthonra
emlékeztethette. Talán a homok és a tenger, a pálmafák és a
mangrovemocsarak megszólították lelke emlékezetét, és
tudat alatt visszacsábították. Az az élete nagyon kellemes
volt, és megvolt benne mindaz az öröm, ami a mostaniból
hiányzott.
Ez az ősi vonzódás indíthatta arra, hogy a Miami
Egyetemre jelentkezzék, ennek folyománya volt az
ösztöndíj és az, hogy Miamiba költözött. Ez nem véletlen. A
sors rendezte úgy, hogy most itt legyen.
- Elfáradt? - kérdeztem, visszaterelve gondolataimat
Elizabethre, aki még mindig nyugodtan pihent a fotelben.
- Nem - felelte halkan.
- Meglátogatná még egy életét?
- Igen. - Ezt még halkabban mondta.
Még távolabbra mentünk vissza az időben, és egy ősi
földre érkeztünk.
- Kopár ez a vidék - jegyezte meg Elizabeth, miután
körülnézett a tájon. - Magas hegyek vannak itt... poros
földutak... Kereskedők járnak ezeken az utakon. Itt halad el
a kelet-nyugati kereskedelmi út.
- Tudja, melyik ország ez? - kérdeztem, hogy részleteket
gyűjtsek.
Nem akartam túl sok olyan kérdéssel beavatkozni, amely
az agy logikus, bal féltekéjét dolgoztatja meg. Az ilyen
kérdések megzavarhatják az élmény közvetlen
58
59. átélését, amely inkább jobb féltekés, azaz intuitív feladat.
Elizabeth azonban igazán mély transzállapotba került.
Képes volt rá, hogy tárgyszerű kérdésekre válaszoljon, és
közben élénken átélje a jelenetet. Ilyenkor a részletek is
fontosak.
- India... azt hiszem - felelte tétován. - Vagy talán egy
kicsit nyugatabbra... Nem nagyon egyértelműek a határok.
A hegyek között élünk, a hágóknál, ahol a kereskedőknek át
kell haladniuk - tette hozzá, folytatva a helyszín leírását.
- Látja önmagát? - kérdeztem.
- Igen... Kislány vagyok... talán tizenöt éves. A bőröm
sötétebb, a hajam fekete. Piszkos a ruhám. Az istállókban
dolgozom... Ápolom az öszvéreket meg a lovakat... Nagyon
szegények vagyunk. Szörnyen hideg van itt, annyira fázik a
kezem... - Elizabeth egy grimasszal ökölbe szorította
mindkét kezét.
Ez a fiatal lány születésétől fogva roppant értelmes volt,
de tanulatlan. Kegyetlenül nehéz volt az élete. A kereskedők
gyakran erőszakoskodtak vele, néha egy kis pénzt kapott
tőlük. A családja nem tudott védelmet adni neki. A bénító
hideg és az állandó éhség szabta meg életét. Ennek a
lánynak az életében csak egyetlen derűs mozzanat adódott.
- Van egy fiatal kereskedő, aki gyakran jön erre az
apjával és másokkal. Szeret engem, és én is szeretem őt.
Tréfás és gyengéd, sokat nevetünk együtt. Jó lenne, ha itt
maradhatna, hogy mindig együtt lehessünk.
De ez sohasem következett be. A leány tizenhat éves
korában meghalt. A keserves élet és a kegyeden időjárás
által elcsigázott teste gyorsan megadta magát egy
tüdőgyulladásnak. Amikor meghalt, a családja virrasztott
mellette.
Ezt a nyúlfarknyi kis életet áttekintve Elizabeth nem
szomorkodott. Pontos tanulságot vont le belőle.
59
60. - A szeretet a legnagyobb erő a világon - mondta halkan.
- A szeretet a fagyos földön, a legrémesebb körülmények
között is képes kihajtani. Mindenütt és mindig jelen van. A
szeretet minden évszakban virágzik.
Arcát szépséges mosoly ragyogta be.
Egyik páciensem, egy katolikus ügyvéd éppen egy Eu-
rópában leélt, középkori életét tekintette át. Felidézte a
halálát is, amely egy kapzsisággal, erőszakkal, csalárdsággal
teli élet végére tett pontot. Ráébredt, hogy e jellemvonások
némelyike a mai életében is jelentkezett.
Rendelőmben, a puha bőrfotelben hátradőlve érzékelte,
hogy abban a középkori világban elhagyja testét. Hirtelen
egy pokolhoz hasonlatos környezetben találta magát,
lángok és ördögök között. Meglepődtem. Pácienseim több
ezer halálról számoltak már be előző életeikből, de a
pokollal egyikük sem találkozott. Az emberek szinte
egyöntetűen egy leírhatatlanul szép, fehér fényről
számoltak be, amely magához vonzotta őket, hogy
szellemük megújuljon és feltöltődjék energiával. Még hogy
pokol...!
Vártam, hogy történjék valami, de páciensem azt
mondta: ügyet sem vet rá senki. Ő is várt. Teltek-múltak a
percek. Végre megjelent egy spirituális alak, akiben Jézust
ismerte fel, és odalépett hozzá. Ő volt az első, aki tudomást
vett róla.
- Nem veszed észre, hogy ez mind illúzió? - szólította
meg Jézus. - Csak a szeretet valóságos!
Ekkor eltűntek a tüzek, semmivé lettek az ördögök, és ő
meglátta a csodálatos fényt, amely mindvégig ott ragyogott,
ám az illúzió eltakarta.
Előfordul, hogy az ember megkapja, amire számított, de
az nem valóságos.
60
61. 8. fejezet
A világ titka, hogy minden dolgok léteznek és nem
pusztulnak el, hanem kissé visszahúzódnak szemünk
elől, de később ismét megjelennek. Semmi sem hal meg,
az emberek is csak színlelik a halált, kiállják az álságos
temetést, a komor gyászbeszédet, de ott állnak, kinéznek
az ablakon, épen és egészségesen, egy új, szokatlan álöltö-
zetben.
RALPH WALDO EMF.RSON
Pedrónak is, nekem is többet kellett megtudnunk súlyos
szomorúságának gyökereiről, amelyeket bátyjának
tragikus halála tovább mélyített. Többet kellett tudnunk
kapcsolatainak felszínességéról. Vajon anyjának
szakadatlan ellenállása a barátnők iránt és az abortusz
miatt érzett bűntudat volt a szeretet akadálya? Vagy
egyszerűen csak még nem találta meg a megfelelő nőt?
A regresszió folyamata olyan, mint az olajkutatás. Az
ember sohasem tudja pontosan, hol található az olaj, de
minél mélyebbre fúr, annál inkább fokozódik az esélye,
hogy megtalálja.
Ma még mélyebbre fogunk hatolni.
Pedro csak nemrégiben jutott el odáig, hogy emlé-
kezzen előző életeire. Az ember kezdetben a nagy tra-
umák körül lép be régi életébe. Ezúttal is ez történt.
- Katona vagyok... Azt hiszem, angol - mondta Pedro. -
Sokan érkeztünk ide hajóval, hogy elfoglaljuk az ellenség
erődítményét. Az erőd óriási, magas és vastag falai
vannak. A kikötőt telihordták hatalmas sziklákkal
61
62. Más utat kell találnunk, hogy bejussunk. - Elhallgatott,
ahogy az ostrom is késedelmet szenvedett.
- Lépjen előre az időben - javasoltam. - Nézze meg, mi
történik ezután. - Hármat kopogtattam a homlokán, hogy
eltereljem a figyelmét, és segítsem az időszakasz
átlépésében.
- Átküzdöttük magunkat a sziklákon, és behatoltunk az
erődbe - szólalt meg. Izzadni kezdett és felmordult. -
Valami alagút... Alagútban futunk, de nem tudom, hova...
Szűk és hosszú járat. Csak libasorban haladhatunk, és futás
közben le kell hajolnunk.
Pedro arca verítékben úszott. Zihálva szedte a levegőt,
rendkívüli izgalom vett erőt rajta.
- Egy alacsony nyílást látok, itt van előttünk... Be-
rohanunk.
- Áhhh! - fakadt ki váratlanul. - Odabenn vártak ránk a
spanyolok! Mindenkit megölnek, ahogy egyenként
belépünk... Karddal sújtottak le rám! - Hörgött, a nyakához
kapott. Lélegzete még jobban felgyorsult. Kapkodott levegő
után, patakokban ömlött róla az izzadság, egészen átáztatta
az ingét.
Egy idő múlva lecsillapodott. Lélegzése szabályossá vált,
arca nyugalmat tükrözött. Papír zsebkendővel megtöröltem
a homlokát, az arcát, és a verítékezés lassanként
alábbhagyott.
- A testem fölött lebegek - közölte. - Elhagytam azt az
életet... Mennyi halott... mennyi vér van odalent... de most
már túl vagyok rajta. - Néhány percig csöndben lebegett.
- Tekintsen végig ezen az életén - utasítottam. -Mit tanult
meg belőle? Milyen tanulságokat szűrt le?
Ebből a magasabb távlatból gondolta végig a kérdé-
semet.
- Megtanultam, hogy az erőszak mély tudatlanságot
takar. Értelmetlenül haltam meg, távol az otthonomtól
62
63. a szeretteimtől. Mások kapzsisága okozta a halálomat. Az
angolok és a spanyolok is ostobák voltak, távoli
földrészeken aranyért ölték egymást halomra. Egymástól
rabolták el az aranyat, és gyilkolni is képesek voltak érte.
Ezeket az embereket a kapzsiság és az erőszak ölte meg...
Elfeledkeztek a szeretetről.
Újra elcsöndesedett. Hagytam, hadd pihenjen, hadd
eméssze ezt a tanulságot. Közben én is elgondolkodtam
Pedro életének tanulságán. Azóta, hogy értelmetlen halálát
lelte abban az erődben, angliai otthonától távol, az arany
átlényegült dollárrá, fonttá, jenné, márkává, de még mindig
öljük egymást miatta. És ez így ment végestelen-végig a
történelmünkön. Mily keveset tanultunk az évszázadok
alatt... Vajon mennyit kell még szenvednünk, mire ismét
emlékezni kezdünk a szeretetre?
Pedro megmozdította a fejét, és ingatni kezdte jobbra-
balra. Elmosolyodott, mintha mulattatná valami. Spontán
módon, akaratlanul átlépett egy másik, későbbi életébe.
Pedro emlékei különösen eleven formában jelentkeztek.
- Mit tapasztal? - kérdeztem.
- Nő vagyok - felelte. - Egész csinos. Hosszú, szőke
hajam van... és nagyon világos bőröm. - Pedro kék szemű,
elegáns, népszerű prostituált volt az első világháború utáni
Németországban. Az országban fékevesztett infláció
tombolt, de a gazdagok még ekkor is meg tudták fizetni a
szolgálatait.
Pedro nehezen idézte fel ennek a nőnek a nevét. -Azt
hiszem, Magda - mondta. Nem akartam elterelni a figyelmét
arról, amit lát.
- Sikeresnek mondhatom magam a szakmában -jelentette
ki Magda büszkén. - Bizalmas viszonyban vagyok
politikusokkal, katonai vezetőkkel, fontos üzletemberekkel.
- Ahogy visszatértek az emlékek, kissé hiúnak láttam.
