1. A Jin – Jang univerzális egység és a misztikus liberalizmus és a feminizmus spirituális vizsgálata egy
asztrológiai Portál fórumán lezajlott vita tükrében.
A minap kaptam ezt a levelet egy, a modern valósággal erősen szembekerült Magyarországi barátomtól:
"Ami érdekes, hogy nagyon sok nő körülöttem nem használ fogamzásgátló szert, de kinyilvánítják, hogy
nem akarnak gyermek(ek)et. A barátnőm - élettársam 20 éves főiskolára jár, otthon lakik a szülői háznál.
Elvált szülők gyermeke, ahol az anya mai viszonyokhoz képest viszonylag korán szülte a gyermekeit.
Egyszerű számítással most 40 éves. És ezt mind számológép nélkül. Ehhez még végy hozzá egy erős
nagymamát ( szót sem hallottam még a nagypapáról ) meg is kérdeztem őket, hogy él e még az öreg. Nem
vették viccnek . A lényeg öntudatos nők klubja. Ezt már megint kifogtam ( én akartam így ...) A lány kb.
17 éves kora óta használ fogamzásgátló szert és ezt teljesen rendjén is tartja. Néhányszor beszélgettem
vele erről, de csak azt az erőszakos szabályozást láttam benne, amit diktálnak körülötte az emberek.
Iskola, munka, aztán ha mindez megy, akkor család. Nálam meg az a helyzet, hogy látom a korombeli
"sikeres" nőket. 30 felé teljesen felépített egzisztencia, lakás kocsi évi 2 X nyaralás, kiskutya vagy
macska!!!. Párkapcsolat van, de nem az igazi. Mindig kérdezem is tőlük, hogy kiskutya helyett nem e
vágynának egy gyermekre. Szóval, ahogy látom fájdalmasan begyűrűzik az, hogy nem képesek megtalálni
a helyüket."
Arra gondoltam tehát, hogy a témában érdekelt olvasók számára, spirituális tájékoztató céljából készítek
egy, a barátommal folytatott képzeletbeli beszélgetést, egyúttal a sátán és a lucifer fogalmakat is tisztását
is elvégezve.
„Szilárd”: kaptam egy olyan levelet, ami a fű alatt zajló, szinglik - kontra családosok ellenségeskedés
szellemisége létezésére enged következtetni. Szeretném tudni, hogy szerintetek általános-e ez a magyar
magatartás: „Kedves Szilárd, elmesélem, hogy nagyon feszült voltam egész hétvégén, ez lehet attól, hogy
az igazság, ahogy szokták mondani fáj. Sőt képzelje itt bent is kitört a balhé, mivel volt ingyen szauna
jegy, és két családos nő kitalálta, hogy szerdán mennének (máskor nem tudnak a gyerekeik miatt), amikor
én mentem, mondtam, hogy jó, akkor megyek hétfőn, erre beszólt a másik családos, aki kétszer annyit
keres ugyanazért a munkáért mint én, hogy akkor este 6-kor adjam át a fürdő portáján a jegyet, mivel ő
heti kétszer akar menni, hát rendeztem egy nagyobb patáliát, de ez is mutatja, hogy nagyon jönnek az
ellenerők, és természetesen befejeztem ezt az ingyen fürdőzést is, dugják föl maguknak az ingyenjegyet.”
„Jónás: Kedves Szilárd! Jól érzed, hogy ellenségeskedés van a társadalom különböző csoportjai és rétegei
között. Ennek az okai eléggé messzire vezetnének és régebbre nyúlnak vissza. Talán a legfontosabb
tényezőnek azt tartom, hogy a létező szocializmus - a kádárizmus - lerombolta és kinullázta az amúgy sem
erős társadalmi szolidaritást. Kinullázta az egészséges nemzeti öntudatot, már ami maradt az elmúlt
évszázadok során. Kinevelte a "homo kadarikuszt", amely megkötötte a maga kis egyéni piszkos üzleteit
és kompromisszumait a mindenható állammal. Szerintem, ha valami váratlan, történelmileg előre nem
látható esemény nem történik, akkor a magyar történelemnek rövidesen vége lesz. A csonka országban
még élő lakosság nem fog tudni talpon maradni magyarként azzal a rettenetes erővel szemben, amelyet
globalizmusnak hívunk. Persze, a globalizmusra, miután az emberiség problémái globális megoldásokat és
válaszokat kívánnak valahol szükség van. De nem így. Mert ebből globális megoldások helyett globális
bukás fog bekövetkezni.
A magyar nép rettenetes bűnöket követett el az elmúlt 50 évben. A piszkos kis alkuk, amelynek a sorában
ott van 6 millió kikapart élet, most hozzák meg a gyümölcseiket. Ahogy Krisztus mondta: rossz fa nem
teremhet jó gyümölcsöt! Ezt a csatát - most úgy néz ki - az egész háborút azonban nem az utcán vesztette
el ez a nép. Nem az a gond, hogy 3 ezer orosz tanknak nem mentek neki az apáink 56-ban. Ez a bukás

2. otthon, a négy fal között következett be. Amikor felnevelt 3 olyan generációt ez az ország, akinek sem
Istene, sem hazája: így múltja és jövője sincs. Ez a nép a júdások népe, akik a 3 szobás panellakásért, a
Trabantért, a szot-beutalóért és a brigádvezetői kinevezésért (a sort lehetne folytatni), eladott mindent és
mindenkit.
Mi voltunk a legvidámabb barakk a keleti-blokkban. Az NDK, csehszlovák, vagy a román szocializmus
sokkal kellemetlenebb volt. De az nem a lelket törte meg és "ölte" meg az emberben.
Megint egy krisztusi mondás: ne attól féljetek, aki a testeteket megölheti, hanem attól, aki a lelketeket!
A magyar emberek döntő része úgy van a nagycsaládosokkal, a hittel és a hazaszeretettel, a nemzettel,
mint az impotens férfi a szexualitással. Zavarja, feszélyezi, ideges lesz tőle és végső soron haragos. Olyat
lát, amire ő képtelen és a lelke mélyén tudja, hogy erről ő tehet.”
Szilárd: „- Vajon jól érzékelem-e, amit ezzel kapcsolatban érzek, tehát, hogy létezik egy általános
ellenséges mentalitás a szinglik részéről a családosokkal szemben? Nem állítottam és főként nem
vonatkoztattam az egész társadalomra. Én NEM MAGYARORSZÁGON ÉLEK, HANEM
ROMÁNIÁBAN, és a román népben, legalábbis az un. román néplélekben, messzemenően nem létezik
egyelőre ilyen nyugati típusú pszichikus betegség, de az itt élő magyarságnak azon részében sem, amelyet
székelységnek neveznek. Dániel megfigyelései szerint, legalábbis az ő társaságában, inkább az a probléma
merül fel a gyermek nem-vállalásban (Igazság szerint beszélve: a teremtés első törvényével szembeni
vétkezésben), hogy a mai fiatal házasok közül, illetve élettársi viszonyt folytatók közül, kevés az a
személy, aki hosszú távon is a másik mellett szeretne maradni, azzal képzeli el eltölteni a jövendő életét.
Nos, ez tényleg hihető, valós jelenség. különösképpen ha a következő szempontokat vesszük figyelembe:
1) A nyugati típusú civilizációban a emberek nem a csonka, de mégiscsak valahol a spirituális ismereteken
alapuló vallásos (Az emberi élet eredeti rendeltetése logikája, vagyis a megváltás logikája szerinti)
tradíciók szerint akarják élni a házas (páros) életüket, hanem az életnyerés (Ezsaui, Judási, Fausti) logika
szerint, vagyis a Lilith szerint és ennek megfelelően is keresnek maguknak párat. Mindenki tehát élvezni
akar és kényelemben, biztonságban lenni, illetve élvezetet , vagy legalább is kényelmet, de mindenképpen
biztonságot nyerni és ez szerint választ párt is magának. Mindenki igyekszik tehát magát a lehető legjobb
színben feltüntetve lépre csalni a (bal) ítélete szerinti legjobb párt magának az imént említett
értékkritériumok alapján. Mindenki nem csak testileg, hanem lelkileg és szellemileg is kisminkelten és
kidauerozottan lépik a másik elé, de a néhány együtt alvás után nem csak a lelki smink kopik le, hanem a
misztikus pszichikus csodabogár-kozmetikus fodrász remekműve is eltűnik. Mindkét fél egy jobb és egy
másik személy által számára biztosított boldogságban reménykedik. - Itt tehát a hamis értékek,
értéktudatok mentén kell valahol az igazságot megkeresni,
Az orvostudomány és a biológia egyik és másik „vívmányával” való tömeg méretű (magyar!)
visszaélésnek, pontosabban: a teremtés első törvényével való – És a legtöbb esetben tragikus
következménnyel: az un. szaporodási és utódtáplálási szerveknek a rákosodásával járó - vétkes
szembeszegülésnek: a fogamzásgátlásnak és a mértéktelen abortálásnak az egyik oka az, hogy a mai
házastársak és élettársak nem szándékoznak hosszú távon együtt maradni. Ennek az „érthető” és a mai
ember számára „elfogadható” oknak az igazi, kauzális okait viszont, hosszan lehet firtatni, amint azt a
korábbiakban felvillantottam és ha alaposan megvizsgáljuk a dolgot, kiderül, hogy ez az ok sem annyira
„érthető” és elfogadható, mint amennyire látszik, még akkor sem, ha a mai ember, úgymond tök ártatlanul,
mintegy a koreszméknek engedelmeskedve, gyakorolja ezt a teremtés- és megváltás ellenes magatartást.
Dánielnek tartozom még egy magyarázattal, miszerint én a kauzális bűntudat szintjén látom az
összefüggést az AIDSZ-ben való (egyik) megbetegedési lehetőség és az utódnemzés – utódszülés, illetve
utódgondozás és utódnevelés elutasítása között, vagyis a teremtés első törvényével (Az Úrral!) való
szembeszegülés között. Az AIDSZT tehát, mint az egyik legszélsőségesebb következményét jelöltem meg
a teremtés törvényével szemben való, majdhogynem tudatosan agresszív mentalitásnak, a
homoszexualitásnak és a leszbikusságnak, amely életforma nyíltan felvállalja azt, hogy ő nem akar részt
venni a teremtési egyetemes aktusban, azt elutasítja, sőt: a kiegyenlítődés folyamatát (A megváltás földi
realizálódását is) hamisan éli meg, mivel jang nem egyenlítődhet ki janggal, amiképpen nem is

3. termékenyíthetik meg egymást és úgyszintén: jin nem egyenlítődhet ki jinnel, amiképpen ezek sem
képesek (legalábbis az emberi létformának megfelelő, magasrendűen összetett strukturálódási szintjen)
megtermékenyíteni egymást. Nem természettudományos összefüggéseket kerestem és igyekeztem
kimutatni tehát, hanem egy világjelenségre próbáltam felhívni a figyelmet a regény adta szabadabb
„bizonyítási” (problémafelvetésé) lehetőséggel.
Dánielnek az a híre viszont, hogy ezekkel a jelenségekkel, nem csak magyar nyelvterületen, hanem
gondolom a manapság majdhogynem globálisnak is mondható angol-szász nyelvterületen is, amit ő jól
ismer, csak a mi csoportunk foglalkozik, és ő nem is horoszkópkészítési lehetőség után kutatva talált rám,
hanem ilyen jellegű összefüggésekkel foglalkozó személyeket (netalán tudományágat) keresett, és többet
nem talált, inkább szomorúsággal tölt el, mint büszkeséggel.
És akkor lépjünk tovább. Jónás azt írja valahol, hogy tudunk a jelenleg a földön élő 6 egész valamennyi
(ez a szám folyamatosan változik, és a korábbi előrejelzésekkel ellentétben, az utóbbi években el kezdett
gyökeresen csökkeni) milliárd ember által felvetett globális táplálkozási és energiafogyasztási gondok, de
ennek nem a nyugati típusú civilizációban élő embereknek a magzat- gyermek- élet- és családellenes
magatartása a megoldás. Nos, a vegetáriánus táplálkozás következményeit kutató tudócsoportok már rég
óta kimutatták azt, hogy ami a táplálkozást illeti, amennyiben nem fogyasztana húst az emberiség nagy
része, a föld nyugodtan eltarthatna 10 milliárd embert is, de erre a lehetőségre soha nem fog sor kerülni, és
mindjárt meg is látjuk, hogy miért.
Nem általános elvi kérésekre kértem én választ tőletek, nem akartam tudományos magatartással
kapcsolatos elméleti vitát nyitni, hanem igen is, személyes és közvetlen benyomásokat, észrevételeket,
meglátásokat kértem azzal kapcsolatosan, hogy a jelenben éppen Magyarországon élő személyek vettek-e
észre olyasmit, amit én a hozzám érkező levelekből vélek létezni, fenn állni. Nem „röntgen szemű”
tudósok által végzett szociológiai felméréseket, nem „fekete öves” válaszokat vártam, hanem úgymond
hiteles személyi benyomások leírását, ilyen jellegű beszámolókat, észleleteket,
Jónásnak és másoknak is, adós vagyok azzal a magyarázattal, hogy az emberiség globális táplálkozási
kérdését a vegetáriánus táplálkozási lehetőségek és következmények szemszögéből vizsgáló tudósok,
miért merik azt állítani, hogy természetes táplálék fogyasztása mellett (Mivel, hogy az ember számára a
húsevés nem természetes, ő ugyanis nem az un. ragadozó sejtstruktúrák „vérvonalán” fejlődött ki
eredetileg.) a föld, akár tíz milliárd embert is képes lenne eltartani. Az ok nagyon egyszerű (Erre
vonatkozóan rengeteg tudományos vizsgálatot, biológiai – gazdasági tényeken alapuló számítást és
statisztikai eredményt közlő könyvet, folyóiratot, újságot, brosúrát, stb. lehet Magyarországon vásárolni,
vagy ingyen megszerezni, már csak a különböző joga – csoportoknál is.), ugyanis letagadhatatlan
materiális tény, hogy annak az egy kiló húsnak, aminek a „megtermeléséhez” számtalan kiló gabona és
növényi táplálék elfogyasztása szükséges az állatok részéről, messzemenően nincs akkora tápértéke
(kalória, vitamin, fehérje, sárgája, pirosa, zöldje, stb.), mint amennyi van azoknak a növényeknek,
amelyeket a „hústermelő” nagyüzemekben kalapácsokként és inggombokként „gyártott” (Vagyis
természetellenes és Istentelen módon szaporított, mesterséges körülmények között életben tartott, és így is
etetett: hizlalt) állat elfogyasztott, ahhoz, hogy ez a kilónyi hús az állatban „megtermelődjön”. És akkor
még számításba sem vettük azt a rengeteg termőföldet, amelyeket az állatoknak szánt takarmány
termesztésével foglalnak el, nem vettük számításba az állat által elfogyasztott rengeteg elfogyasztott ívó
vizet, vagyis azt, hogy amennyiben az, az ideális állapot létrejönne, hogy mindenki beéri a nővényi
táplálékkal és maximum tejterméket és tojást fogyaszt amellett, nem hogy növelni kellene a termőföldek
területét (Amelyeknek a kegyetlen növesztése, kiszorítja a természetes környezetükben élő vadállatokat az
életterükből!), hanem gyökeresen csökkenteni lehetne azokat! És nem vettük számításba azt a rengeteg
fölösleges környezet és emberi szervezetet szennyező gyógyszert, amit a húsfogyasztás miatt, annak a
káros hatásainak és következményeinek a kivédésére, az ellensúlyozására kell gyártani és bezabálni.
Csak figyeljétek meg, hogy előbb a sertés-fertőzések, majd a kerge-marha kór, a juhok köröm és fog-
sorvadásos fertőződési hullámai, és most a madárinfluenza, milyen szépen szoktatja át lassan – lassan a
civilizált emberiség táplálkozási szokásait és szorítja azt a természetes táplálkozás irányába. És nem is
annyira az ember egészsége érdekében történik ez a sok „istentelenség”, hanem azért, hogy a

4. kapzsiságában megvadult és a személytelen: objektív tudományában elbutult ember, hagyjon már fel az
álatok nagyüzemi termelésével. (A porul járt libamáj-termelő gazdák egyikétől hallottam, hogy
Magyarország libamáj termelő gazdasági hatalomnak számított a madárinfluenza beálltáig. Persze, és
ugyanakkor cukorbeteg-hatalomnak, rákos beteg hatalomnak, alkoholista és öngyilkos hatalomnak, stb.) –
Csak aki vak, illetve megátalkodott, azt nem látja, hogy mi folyik a szellemi dimenziók szintjén. Nem kell
mást tenni, mint a földi történetekből, a tévelygő ember által katasztrófának és tragédiának érzékelt
Szaturnuszi jelenségekből visszakövetkeztetni a szellemi erők mozgására…
És, hogy, ugyanezen a logika mentén, a, gonosz kifejezéssel „gyermekvállalás”, egészen pontosan a
gyermek – nem vállalás, minden függőben maradt lényeges kérdését is tisztába tegyük (Nem lesz
könnyű… - De nem annyira leírni, mint főként elfogadni ezt a tisztázást!):
Létezik az egyetemes létszükséglet, illetve teremtési-szükség program a lét kauzális és spirituális szinten,
vallásosan: isteni dimenzióiban, amit a Bibliában Adam Kadmonnak, Isten első ideájának neveznek,
vagyis Istennek a teremtésre vonatkozó első és átfogó egyetemes látomásának. Amely isteni „idea-
program” – látomás - tehát, biztosítani hivatott annak a teremtésnek a folytonos megtörténését, létrejöttét,
amely a Lilith hatásainak a semlegesítését, az abszolútum önmegváltását teszi lehetővé és biztosítja a
teremtében, a teremtés által. Amennyiben tehát a földi gondolkozás által kieszelt vallásos és pragmatikus
spekulációkat félretesszük és ennek az ősi szükségszerűség következtében létrejött teremtési és megváltási
(önmegváltás) programnak a szemszögéből vizsgáljuk a létünk és az életünk fő kérdéseit, teljesen világos
a következő dolog:
Állhat elő bármilyen misztikus, vagy tudományos mesével és sors-helyzet- indokkal, az a személy, aki a
teremés első és legfőbb szükségszerűsége következtében keletkezett első egyetemes törvénnyel: a teremtés
törvényével szemben, bármilyen módon is „védekezik”, illetve azzal szembe szegül az által, hogy a
gyermekáldást meggátolja bármilyen formában is (Akárcsak papi vagy szerzetesi fogadalom formájában
is) és ez által megtagadja a teremtésben való részvételt, automatikusan vétkezik is a Teremtő Istennel
szemben (Vétek: elvéteni a helyes utat, az élet eredeti célját!). És az is világos, hogy ez a kauzális
szükségszerűségből eredő törvény és spirituális lét-program jóval erősebb mint mi, és annak aki vele
szembeszegül, bármilyen formában is, előbb vagy utóbb, itt, vagy a túlvilágon (Ez már csak a bűntudat
különböző megélési formáinak a kérdése – mármint az időzítés), de kell viselni a következményeit. Aki
metafizikailag, vagy teológikusan kezd egy kicsit is gondolkozni, ezt el is fogadja nagyjából, nincs is
ezzel semmi különösebb baj. A civilizált embernek az ide vonatkozó problémája abból származik,
mindamellett, hogy a karrier által nyújtott önérvényesülési (hatalmi) és gazdasági növekedés által nyújtott
élvezeti lehetőségek halmozását és biztosítását előbbre teszi, mint az egyetemes programokból eredő
létfeladatainak a beváltását. És amellett, amit Dániel felvetett és aminek az oka ugyancsak az élvezet-
halmozásban és boldogság- biztosítási mániában rejlő, az igazi okát tudásom és a szűkös válaszadási időm
ezt lehetővé tette, megválaszoltam. A baj az, hogy a nők még mindig a kereken egy évszázaddal ezelőtti
és a jóval azelőtti „szülési-állapotok” szemszögéből nézik a világot. Vagyis abból a szemszögből,
amelyben az általános iskolázatlanságban és társadalmi hátrányban, vagyis személyi öntudati fejlődési és
kibontakozási lehetőségeikben teljesen elnyomott, de legalábbis nagyon korlátozott szép- és üknagyanyák
úgymond halomban hozták a világra a gyermekeket. Mivel a biológiának nem tartozik a tárgykörébe a
személyiség-tudat által működtetett mágia törvényének a tanulmányozása és ismertetése, a tudományosan
gondolkozó ember, ma is azt képzeli, hogy amennyiben a nők folytonos és rendszeres szexuális élet
gyakorlásába kezdnek pl. egy házasságon, vagy élettársi viszonyon belül, feltétlenül és szükségképpen
szülőedényekké, gyermekszülő- automatákká, a szülés természeti automatizmusának kiszolgáltatott állati
lényekké válnának.
És ebből a tévhitünkből még az sem tudott felébreszteni, hogy az utóbbi időben ennek éppen, hogy az
ellenkezőjét tapasztaljuk: nem az a bajuk a ma és tegnap és tegnapelőtt férjhez ment, vagy élettársi
viszonyt kezdett nőknek, hogy gyermekszülő automatákká válnának, hanem éppen ellenkezőleg: az
istennek sem megy még a magzatfoganás sem, nem hogy a magzat egészséges kihordása, vagy a normális,
(orvosi kantáron) „vezetés” nélküli gyermekszülés. (Valahányszor egy - egy gyermekünk
megszületésének a hírével beállítottunk a megfelelő orvosi intézményekhez, azt kérdezték, hogy ki vezette

5. le a szülést, amire azt válaszoltuk, hogy a feleségem magától szült, egyáltalán nem kellett azt kantáron
vezetni.) Arra, hogy mi és miért történik úgy ahogy történik, vagyis miért nem történik úgy, ahogy kellene
a foganások és a szülések körül történjen, illetve a nők fogamzási képessége és a férfiak szexuális
potenciája és nemzőképessége körül történjen, most nem térek ki. Erről, a feleségemmel egyetemben,
írtam tanulmányt épp eleget, a megfelelő fejezetekben itt, a Logos-on is el lehet olvasni.
A személyi öntudat által irányított és a mentális képességek által befolyásolt mágikus, teremtői
képzeletnek alárendelt emberi fogamzással kapcsolatosan viszont, a valóság az, hogy a mai, általában,
minimum az általános szinten iskolázott és tájékozott, személyi öntudattal és ennek megfelelő szabad
akarattal (fejlett intellektuális képességekkel, vagyis mentális erővel) rendelkező, 28 év feletti nők,
teljesen hiába szedik a fogamzásgátlókat, illetve hordják méhükben a spirálokat, stb. Ők ugyanis már
inkább nem fogannak meg mint igen, mivel a hétköznapokban folytatott, messze az állati szintet
meghaladó mentális (intellektuális) tevékenységük lehetetlenné teszi a magzatfoganást. Ez a mágikus
hatású, úgymond férfias intellektuális erejük (intenzíven gyakorolt mentális képességük) egyszerűen
szétbontja a megfoganni kész magzatok spirituális szövetét, misztikus kifejezéssel: azoknak az
embrionális spirituális struktúráknak a végtelenül finom auráját, amelyek a biológiailag megtermékenyített
női petesejtek életben-tartását és további fejlődését kellene spirituálisan és kauzálisan biztosítsa. Ezért van
az, hogy számtalan olyan asztrológiai feltárás-igénylést kapok, amelyben a hozzám segítségért – tanácsért
forduló házaspárok, vagy hölgyek, arra kíváncsiak a harminc év körüli hölgyeknek, hogy vajon miért nem
sikerül „teherbe” esniük, annak ellenére, hogy az összes biológiai vizsgálat eredménye pozitív, vagyis
semmiféle fizika akadálya nincs annak, hogy nem képesek „terhesen maradni”? Persze, nem csak a mai
felvilágosult és a 26 – 28 évet meghaladt, erősödött személyi tudattal rendelkező nők úgymond férfias
jellegű mentális tevékenysége az oka annak, hogy egy életkorszak után már kevésbé képesek a
magzatfoganásra, hanem az ugyancsak „modern életkoncepciókkal” az életbe indult anyai ági női ősöktől
öröklött, magzat- gyermek- élet- és családellenes karmikus programok is, amelyekkel telve van már
majdhogynem mindannyiunk aurája. Ha nem velünk születetten, akkor szerzett-karmaként, a sok éves
gyermekellenes magatartásunk és foganás ellenes mesterséges eljárások következményeként. És ezek a
programok, az idő előre haladásával erősödnek, amennyiben nem tudatosítjuk és nem oldjuk fel a
személyi horoszkóp vizsgálata és a megfelelő életfeladatok felvállalása segítségével. És ezeket a
programokat sajnos, már az sem oldja automatikusan, ha sikerül az illető hölgynek idejében gyermeket,
vagy gyermekeket szülni, mivel a tapasztalat az, hogy az első gyermek megszületése után felmerülő
normális és természetes életnehézségek (anyagi problémák, lakás-problémák, párkapcsolati problémák,
anyós – após problémák, stb.) inkább aktiválják és felerősítik ezeknek a romboló programoknak a hatását,
mintsem hogy enyhítenék. Ezért nem is csodálkoznék azon, ha valamely Logos-olvasó előállna azzal,
hogy mit mind jártatom a számat, az egész romboló programokról szóló tanulmányom, illetve azok
feloldására vonatkozó konkrét (gyermekszülési) javaslatom nem ér semmit, mert valamelyik ismerőse ím,
három egészséges gyermeket szült és mégis elrákosodott a méhe, petefészke, melle, stb. – Igen ám,
csakhogy nem elég a gyermekeket megszülni és „az adott lehetőségek között, keserves áldozat-tudattal”
gondozni, hanem spirituálisan kell az egész családi életet megélni. Mert persze, hogy rejtetten és esetleg
tudattalanul is, de támadni fogja az anya az anyós, vagy éppenséggel az esténként a családhoz haza
látogató apa által elkényeztetett, és hisztériás gyermekét, gyermekeit, sőt: az egész családot és „az egész k.
életet”, miközben kívül mosolyogva megjátssza a jóságos és alázatos feleség-szerepet, amely belső
mentalitás, a legenyhébb gyermek- és életellenes karmikus programmal is ötvöződve, idővel a rákos
sejteknek az elszaporodásához vezethet.
Szóval, nem a húsfogyasztásról és ezzel a trágyalével és fertőtlenítő szerekkel szennyezett környezet-
termelésről való globális lemondás fogja megoldani a globális táplálékhiány problémáit, hanem az a
globális lelki folyamat, amely alapján a nyugati típusú civilizáció által forgalmazott életmodellek
koncepciói szerint felnövekvő és emancipálódó lányok és hölgyek automatikusan megtelnek magzat-
gyermek- élet- és családellenes karmikus programokkal, és ennek következtében, ennek szubtilis, belső
hatására, tudattalan, és ezért kivédhetetlen sugallatára befolyására, nem csak nem akarnak gyermeket
„vállalni” abban a korban, amikor a foganás természetesen még lehetséges, hanem nem is képesek már

6. erre biológiailag sem! Akár a gyermekellenes romboló programok hatására, vagy egyenesen a nyugati
életmodell hatására megtagadják azt és sterilizáltatják magukat. De a legtöbb esetben már képtelenek a
magzat foganásra. Misztikus megfogalmazásban: A FÖLDANYA ÍGY VÉDEKEZIK A
TERMÉSZETELLENES ÉLETET FOLYTATÓ, TERMÉSZETROMBOLÓ „NYUGATI STÍLUSBAN”
ÉLŐ EMBER UTÓDNEMZÉSI LEHETŐSÉGÉVEL SZEMBEN, ÍGY TESZI LEHETETLENNÉ AZT,
HOGY ILYEN ROMBOLÓ PROGRAMOKKAL TELT AURÁJÚ MAGZATOK MEGFOGANJANAK,
VAGY MEGSZÜLESSENEK. Persze, nagyon kell vigyázni: ez koránt sem azt jelenti, hogy minden a
negyven éves éveibe érkezett nő, aki nem tudott gyermeket szülni, a jelenben is olyan spirituális
állapotban (hangoltságban, rezgési szinten) van, hogy vele szemben a földanya védekezik. Tudjuk jól,
hogy amiként teremtési (természeti) automatizmusok léteznek, úgy a korábbi blokációk is
automatizálódhatnak és bizonyos kor után, hiába, hogy ezek a negatív programok által létrehozott
blokációk feloldódnak esetleg a legfinomabb aura-szinteken (a spirituális struktúránk legfinomabb
rétegeiben), mert a fizikai dimenzióban már képtelenek a szervek tökéletesen helyre-állni, fiatalos
rugalmassággal működni. Az is igaz viszont, hogy azok a hölgyek, akik a harmadik, vagy negyedik
főiskolai, vagy egyetemi diplomájuk megszerzésén, vagy a férjük – élettársuk „betanításán”, illetve
megszelídítésén és házasításán szorgoskodnak tova 30 éves koruk után, de mivel úgy tűnik számukra,
hogy esetleg a „gyermekvállalás” ideje is elérkezett, és kezdenek azon csodálkozni, hogy miért nem
képesek magzatot foganni, lehetséges, hogy magas intellektuális színvonalon állnak, de hogy spirituális
szempontból nulla fokon, sőt: inkább a negatív zónában tartózkodnak az is biztos.
Nem kell a lexikális, vagy műszaki – gazdasági tudáshalmazt, valamint a vállalkozói – menedzseri
magabiztosságot a spirituális színvonallal összetéveszteni, amiként nem kell persze a dogmatikus
vallásosságot, vagy a misztikus hőbörgést, az egzotikus „ezoteriát” és fantazmagóriát sem a metafizikai
éberséggel, vagy az önmagától is meghatódó érzelgősséget a felelősségteljes szeretettel összetéveszteni.
Az a tény tehát, hogy a nyugati típusú civilizációban élő (modern és posztmodern) ember egyre inkább
képtelenné válik az önreprodukcióra, egyáltalán nem arra utal, hogy lényegében bármiféle szellemi
színvonalra is eljutott, hanem mindössze azt, hogy intellektuális (természettudományos) és gazdasági
ügyeskedési szinten meghaladta a föld többi népeinek a szintjét. De esetleg még az is lehetséges, hogy ez
a technikai-gazdasági színvonal az össz-emberi értékekkel összeadva, spirituális szempontból kevesebbet
nyom a latban, mint a hindu vallásos fanatikusok állapota, akik úgy képzelik, hogy tényleg
megtisztulhatnak "belülről", amennyiben a mára életveszélyesen szennyezett Gangeszben rituálisan
megfürödnek. Hogy a virtuális spirituális színvonal fokozat-mérő mérleg serpenyője a "fejlett" nyugati
egoizmus, vagy a primitív miszticizmus oldalára dőlne-e el inkább, nem hiszem, hogy bárki közülünk meg
tudná ítélni, de az biztos, hogy egyik mindössze a másiknak a végletesen ellentétes megjelenési formája,
és hogy az arany középút fölött vezető tényleges spirituális tudás szerinti életút mindkét szélsőségnél
hasznosabb.
És végül a gyermekek számáról. Nem tudom, szükséges-e elmagyaráznom, hogy miért, de személyes
tapasztalatom egyértelműen igazolja ama székely szólásmondás metafizikai valóságosságát, miszerint egy
gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, a három gyermek, már kezd tényleg gyermek lenni.
Vagy annak az általános - magyar közmondásnak az igazságát, hogy a harmadik az isten igaza. Merthogy
nálunk ez egyértelműen így történt, sőt: még ígyebben, mivel a negyedik gyermek stabilizálta a családot,
miután Rékácska több hónapos lett. Akkor kezdtem igazából érezni, hogy most már tényleg édesapa
vagyok, arról nem is beszélve, hogy Emőke még egy kamasz lányka volt Etuska, a második gyermekünk
után is, és Turula, a harmadik gyermek ébresztette fel benne az anyát ténylegesen, majd Réka kiteljesítette
azt. Most már lehet azt mondani rá, hogy nő, addig csak nőcske volt. Ezek spirituális magyarázatával,
indoklásával egyelőre adósságban maradok veletek szemben, mert úgy érzem, hogy gyorsan el kell
mondanom azt is, ami a 28 éves életkort meghaladó hölgyek fölösleges fogamzásgátló tabletta szedéséhez
kapcsolódik, illetve ahhoz a tévképzethez, hogy amennyiben el kezd egy nő normálisan, tehát
természetesen élni az élete párjával, szükségképpen szülőedénnyé, gyermekszülő automatává válik. NEM
KELL A GYERMEKEK NAGY SZÁMÁBÓL KULTUSZT CSINÁLNI, mivel a szükséges elégséges

7. gyermekszám mellett, a minőség is ugyanakkora és ugyanolyan fontos tényező. Végső soron tehát, három
gyermek is elégséges a Megváltó Istennel szembeni becsület beteljesítéséhez, de ugyanakkor öt gyermek
után már nincs ahogy személyes legyen a gyermek-szülő kapcsolat. Hiszen hat gyermek esetén reggeltől
estig csak értük és rájuk kell dolgozni, amivel talán még nem is lenne baj, de sem az ellátási szükségletek,
sem a számuk miatt, nincs ahogy az ember felelősségteljesen és következetesen külön - külön, mindegyik
gyermekre rá tudjon figyelni, hogy a gyermek részére is, érzékelhető és megnyugtató(!) módon, szeretettel
tudjon viselkedni, minden egyes gyermekre, amikor azoknak a száma meghaladja az ötöt.
Ezt koránt sem receptként, erkölcsi ideológiaként írtam le, és nem is azért, hogy szándékomban állna
megsérteni, megbántani bárkit is, aki képesnek érzi magát ötnél is több gyermek helyes ellátására és
felelősségteljes, minőségi nevelésére. Hanem mindössze azért, hogy akinek esetleg efelől kétsége volt,
véletlenül se képzeljen a nagy gyermekszám fanatikus bolondjának, hogy megértessem: nálam nem a nagy
számok utáni bolondulásról, a mennyiség értékeléséről van szó, sem a megszülendő, sem a még a
gondozandó – nevelendő gyermekek számának a kérdésében sem. Nem a mennyiség értékéből indulok ki,
amikor a magzat- gyermek- élet és családellenes romboló programoknak a létezéséről, természetéről,
tragikus következményeiről és feloldási, meghaladási lehetőségeiről írok (beszélek). Ez az egyik ok.
A másik ok, hogy elejét vegyem az olyan (Persze, ugyancsak a nyugati egoizmus- és áldozat-hozatali
képtelenség, valamint a gyermekellenes programok, illetve a személyi horoszkópokban a Rákban álló
Lilith, vagy Sárkányfarok által jelzett tulajdonságok által sugallt) megjegyzéseknek és véleményeknek,
bocsánat: tudományos ellenérveknek, amelyek szerint, amennyiben mindenki úgy gondolkozna, mint én, a
túlszaporodás veszedelmes bombája fenyegetné az emberiséget. (Egy darabig a Bombayi és általában az
Indiai és a kínai túlszaporodási bombákról beszéltek. Lehet, hogy az Indiai bomba-fenyegetés megmarad,
de hogy a gazdaságilag fellendülő félben levő Kína bombája nemsokára elveszíti a hatóerejét, azt előre
merem jósolni.) Nos, a családonkénti 3,5 (3 – 4) gyermekszámmal semmiféle túlszaporodási bomba
fenyegetés nincs, mivel rengeteg ember létezik, aki a remetei állapotból főállást és hivatást csinál (Minden
rendű, vallású és felekezetű apácák, szerzetesek, cölibátusban élő katolikus papok.), sőt olyan személyek
is egyre nagyobb számban élnek a földön (nyugaton és újabban keleten is: pl. Japánban), akik tudatosan,
de nem vallásos meggyőződésből, nem misztikus elképzelés következtében, hanem egyszerűen
kényelemből, vagyis egoizmusból, a szingli életmódot választják, anélkül, hogy homoszexuálisok, vagy
leszbikusok lennének. És persze, léteznek egyre növekvő számban az utóbbiak, de létezik a romboló
programok hatása következtében egy bizonyos arányú, un. természetes elhullás is. És léteznek a
klasszikus értelemben vett háborúk, háborús helyzetek áldozatai (Irak, Afganisztán, Közel kelet) és
léteznek a közutakon zajló, rejtett háborúk, az un. közúti baleseteknek a halálos áldozatai. A túlszaporodás
érve tehát, semmiképpen nem lehet ellenérv az egészséges életforma normális megélésére, folytatására.
Nem lehet a túlszaporodás érv a normális családalkotás elutasítására, a normális természetes családi
modellel szembeni, végtére is, egyszerű egoizmusban gyökerező „tudományos” ellenérvek elfogadására,
illetve a gyermekáldás elleni, ellenséges rejtett, vagy nyílt magatartásra!
Arra tehát, rá ér mindenki gondolni, hogy mi lessz, ha igen sokan leszünk, miután a minimálisan
elégséges, két szülőre jutó három, vagy négy gyermekes családját megalapította, természetes számúra
"felfejlesztette". Indokolatlannak és primitív butaságnak ítélem meg tehát, a házastársi, élettársi
viszonyban élő személyek un. védekezését a gyermekáldással szemben, amely arra a megfontolásra
alapszik, hogy amennyiben nem akarják azt, hogy a nő fogamzásgátlót szedjen a család létszámának a
növelése periódusában és „ha ilyen korán elkezdik a szaporodást” akkor szerencsétlen asszony, vég nélkül
szülheti majd a gyermekeket. A harmadik – negyedik gyermek után tehát, rá ér aggódni a túl nagy családi
létszámról, de ilyen fontolgatásokba bocsátkozni olyankor, amikor még egyetlen gyermek sincs,
mindössze az önámításra is hajlamos, hipokrita és egoista gondolkozásnak a biztos jele. Arról tehát, hogy
mi lessz az emberiséggel, ha netalán tán az egyelőre szégyenletesen sorvadó magyar nép is
túlszaporodásba kezdene, csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akinek van már otthon minimum
három gyermeke, akiket személyesen gondoz és nevel. (Ő és a párja tehát: nem az elvált férj, vagy az
elvált feleség, nem a szülei, vagy az anyósék, és nem az állam.)

8. És még valami, a Dániel által említett, eleve elválásban gondolkozó friss házasok perspektíva nélküli,
steril életvíziójáról, illetve a másik félnek az esetleges (rejtett) válási szándékától való félelméről:
Garantálom, hogy elválásban csak az egykés, vagy a két-kés szülők képesek gondolkozni. Az a nő és férfi,
aki tudatosan és nem, úgymond véletlenül, terve, szándéka és akarata ellenére gondoz és nevel három
gyermeket, nagyon ritkán gondolkozik elválásban, a négy gyermekeseknek viszont, szerintem már eszébe
sem jut ilyesmi. A megoldás tehát újfent csak nem az egoizmus által diktált gyermek-sporlás és a
szűkkeblűség oldaláról érkezik, hanem éppen a másik oldalról: aki a válást el akarja kerülni, eszébe ne
jusson két gyermek által magát bebiztosítva képzelni és, elégedetten "leállni", mert garantálom, hogy nem
fognak "kijönni a támításai" (Bikini). Arról nem is beszélve, hogy a "támítások" soha nem képesek
helyettesíteni az igazi szeretetet és ezért nem is vezethetnek sem a boldogsághoz, sem az egészséghez. A
tényleges boldogsághoz ugyanis a jól teljesített alap-életfeladatok és személyi életfeladatok
beteljesítésének az érzete vezet, és az egészséghez az élet minél szélesebb körű, minél variáltabb és
mélyebb átélése, amiben a gyermekek nem hogy meggátolnának, hanem amihez éppenséggel, hogy hozzá
segítenek.
Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki
valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar
nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális
degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen
sok esetben a lányos szülőknek is (!!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való
gondolkozása, ilyen jellegű életképzelete, az élet értelméről, természetéről és céljáról
(rendeltetéséről) alkotott hétköznapi képzeletvilága. Mert egy dolog az, hogy a biológia, az
akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt: még a pszichológia és a teológia is(!)
figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi, de főként a női (anyai) képzelőerő
mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és ezt a témakört a babonás
boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott koncepció az, hogy az a
kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem nevezhető tudománynak. Ezért
nevezik áltudománynak az asztrológiát is. De azok a személyek, akik az élet teljességében gondolkoznak,
akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt nem tehetik meg, nem lehetnek
ilyen ignoránsak!
A természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és hatásmechanizmusok
figyelembevétele, a szubjektív tényezők figyelembe vétele tehát, zavarossá és művelhetetlenné tenné a
tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató személynek a kutatás tárgyára
gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több mint ötven éve kimutatták. A
szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb szűklátókörűségnek és az
ostobaságnak és a primitív közömbösségnek jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére
az utóbbi magatartás is elég gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és
főszerkesztőjének a „tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte
az asztrológiai szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam
felhívni a figyelmét. Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a
kuruzslási és fekete, vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési
lehetőségébe vetett tévhit logikája szerint, hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nők
un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében
legfontosabb léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de
működtetett teremtő képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való
kölcsönhatását feltétlenül figyelembe kell venni.
Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az
élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Az érettségi szinten iskolázott, esetleg tovább
tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és autonóm személyi
tudattal rendelkező nő), feltétlenül szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik, élesen és határozottan
el kell határolódnunk. Az ilyen öntudattal rendelkező nők ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a

9. civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK „BUTA
ÁLLATOK” MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI” 28 – 30 éves koruk után, vagyis, miután természetes módon
megszülték és megfelelően gondozták is, akkor amikor annak ott volt az ideje, az első három, vagy négy
gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a mentális képességeik, hogy csak akkor
foganhatnak újabb magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba, ha azt mentális és spirituális
(képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis, ha nagyon akarják. Különben nem.
Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási
„veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti
tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét, illetve a
rettenetesen fontos karrierjét” egy nem várt „korai terhesség.
Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki
valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar
nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális
degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen
sok esetben a lányos szülőknek is (!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való
gondolkozása. Az ilyen jellegű életképzelete, valóságlátása.
Mert egy dolog az, hogy a biológia, az akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt:
még a pszichológia és a teológia is(!) figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi,
de főként a női (anyai) képzelőerő mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és
ezt a témakört a babonás boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott
koncepció az, hogy az a kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem
nevezhető tudománynak. Ezért nevezik többek között áltudománynak az asztrológiát is, mert figyelembe
meri venni a teremtés első törvényét: a mágia tőrvényét. De azok a személyek, akik az élet teljességében
gondolkoznak, akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt a valóság-tagadást, a
valóság annak a nagyobb részének az elrejtését, amelynek a létezését a kvantumfizika is elismeri, nem
tehetik meg. A hagyományos anyag-koncepcióra alapozó, az önmagában álló, szilárd és tömör anyag
illúziójára alapozó öreg természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és
hatásmechanizmusok figyelembevétele, vagyis a szubjektív tényezők figyelembe vétele, zavarossá és
művelhetetlenné tenné a tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató
személynek a kutatás tárgyára gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több
mint ötven éve kimutatták. A szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb
szűklátókörűség jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére, az utóbbi magatartás is elég
gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és főszerkesztőjének a
„tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte az asztrológiai
szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam felhívni a
figyelmét.
Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a kuruzslási és fekete,
vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévhit
logikája szerint. Hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nyugati típusú civilizációban élő
nők un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása (Főként Magyarországi – amely ország, ilyen
szempontból világelső e nemes ranglistán. – Nem véletlenül! - Vagyok kénytelen minden cinizmus nélkül
hozzá tenni, hiszen erről is szól ez az írás!) valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében legfontosabb
léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de működtetett teremtő
képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való kölcsönhatását
feltétlenül figyelembe kell venni!
Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az
élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Mármint a középiskolai érettségi szinten
iskolázott, esetleg tovább tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és
autonóm személyi tudattal rendelkező nő), szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik végérvényesen
meg kell szabadulni! A valós helyzet ugyanis ennek éppen a fordítottja: az ilyen öntudattal rendelkező nők

10. ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal
KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK TERMÉSZETES MÓDON, VAGYIS TEHETETLEN ÁLLATOK
MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI”. 28 – 30 éves koruk után. Vagyis az után, hogy természetes módon
megszülték és megfelelően gondozták is, és akkor amikor annak ott volt a természetes ideje(!), megfelelő
időminőségben tehát, az első három, vagy négy gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a
mentális képességeik, annyira megkeményedik a szellemi öntudatuk, hogy csak akkor foganhatnak újabb
magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba (Mivel hogy ettől kezdve nem „esnek teherbe!),
ha azt mentális és spirituális (képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis akkor, ha ezt
nagyon akarják. Különben nem.
Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási
„veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti
tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét”(sicc!),
illetve a boldogságuk szempontjából, rettenetesen fontos karrierjét egy nem várt, „korai terhesség”.
Ezzel kapcsolatosan rengeteg mondanivalóm lenne, de idő hiányában, csak néhány motívumot, és azok
közül is, csak a metafizikailag és asztrológiailag fontosakat említek meg, a többit gondolja utána
mindenki, a saját józan belátása szerint. Azt több helyen leírtam már, de a leginkább a Lilithről szóló
tanulmányomban fejtettem ki, hogy az élet, és az egyéni sors értelme sem lehet más, mint az egyetemes
létezés értelme, célja és rendeltetése, illetve a teremtés értelme: célja és rendeltetése. És ez nem más, mint
a Lilith zavaró hatásaitól való teljes megszabadulás (legalább is a spirituális dimenzióban: az egyetemes
lét-látomásban), vagyis a megváltás. Az életünk célja tehát semmiképpen nem az öncélú élvezetek
hajszolása, vagyis a mesterséges boldogság elérése, egészen pontosan: a boldogságnak a mesterséges úton,
mesterséges eszközökkel való elérése. – Ezért van az, hogy születhet valaki bármennyire is gazdagnak,
lehet meg a születésétől fogva mindene, mégis „eszi a fene” nem fér a bőrében, képtelen boldog lenni,
holott minden olyan kényelmi, öröm- és élvezetszerzési lehetősége meg van, amiről más még csak
álmodni sem mer. A megváltás tehát nem külső eszközökkel érhető el, hanem külső és belső egyén
tapasztalatoknak a helyes (kauzális és spirituális) értelmezése és az így megszerzett értelmeknek
(információnak, tudásnak, bölcsességnek) a hétköznapi életben való alkalmazása által érhető el. Nos, ez az
egyéni tapasztalatokon is alapuló, ősszegező tudás-rendszer semmiképpen nem megvalósítható felnőtté
válás előtt, vagyis a harmadik szaturnuszi ciklus (21 éves kor utáni évek) meghaladása előtt. Nos, kérdem
én akkor, hogy normális dolog-e, abban ügyködni és járni, hogy 21 év alatti személyeket, „minden áron”
boldogsághoz, vagyis minél több örömhöz, és ezen belül persze, akár szexuális élvezethez is jutassuk?
Miért lenne „természetes” az, hogy a szülők, tekintettel arra, hogy „a mai kamaszok és fiatalok sokkal
hamarabb marurizálódnak” – Ezt nem magamtól találtam ki: szociológiai felmérések alapján levont,
pszichológiai „tudományos” következtetés. - beszerzik a 14 – 15 éves lányuknak a fogamzásgátlót, annak
érdekében, hogy ez által, az állítólag marurizált lányaik szabad szexuális életet folytathassanak, de úgy
„természetesen”, elkerüljék a „bajt”! És eközben, miközben ebben az előző nemzedékekhez képest,
korábban bekövetkező maturizáció ilyen szép üzemi módban folyik, azok a hölgyek, akik tova, jól a
harminc után észbe kapnak, hogy valamiképpen egy gyermeket mégiscsak össze kellene kalapálni, és
miután még néhány év próbálkozás után kiderül, hogy nem lehet, afelől érdeklődnek az asztrológustól,
hogy nincs-e ennek, valamilyen a csillagokban megírt oka, és „bevallják” őszintén, hogy fiatal éveik alatt,
vagyis amikor annak a természetes ideje és rendje lett volna, azért abortáltak néhányszor és/vagy azért
szedtek kb. egy évtizedig fogamzásgátlót, még annak ellenére is, hogy a jelen férjükkel, élettársukkal stb.
több éve már, hogy együtt élnek, mert úgy érezték, hogy nem eléggé érettek még az anyai szerepre. (Csak
mellékesen jut eszembe: ekkora szamárság eszébe nem jutna még egyelőre a régi hagyományok szerint
élő, 19 – 20 éves csángó menyecskének…) Szóval, a következmények nélküli élvezetek habzsolására
korán „marurizálódnak” a mai gyermekek, a szülői felelősségre meg igen későn. Logikus, nem? Milyen
civilizációs maturizációról beszélnek a tudós pszichológusok és szociológusok, amikor a szexuális élet
normális velejárójáról, vagyis amikor a terhesség kifejezéshez hasonlóan, a gonosz egoizmusból fakadó
ördögi kifejezéssel: „gyermekvállalásról” lévén szó, kiderül, hogy a 26 – 28 éves emancipált hölgyek még
infantilis tiniknek képzelik magukat? Hát hogy a csudába? Amikor következmények nélküli élvezetről van

11. szó, akkor maturizálódtunk már, és amikor az un. marurizált helyzetünkben megtapasztalható
élvezeteknek a természetes következményéről: az életről való gondoskodásról és felelősségről van szó,
akkor úgy-e, meg érthető az elhárítás, mivel még „éretlenek” vagyunk – voltunk…, Aztán tova harmincöt
évesen: csak éppen most sikerülne, valahogy mégis „babát foganni”. De persze, megint nem úgy, hogy
viseljük a minimum másfél évtizedes öncélú élvezetszerzésben, vagyis természetes következmények
nélküli „védekezésben” eltöltött mentális és spirituális ellenkezés és ellenszegülés következményeit,
hanem úgy, hogy a lombikbébi programok doktorai megtermékenyítsenek, vagy a (jósoló) asztrológus
megmondja, hogy milyen kedvező konstelláció idején szeretkezzünk, a sikeres magzatfoganás
érdekében…
Szóval az, aki így (Ilyen hazug módon: lásd a maturizáció koncepciójának, a helyzet szerinti ellentétes és
ellentmondásos alkalmazását) gondolkozik (szülő és gyermek egyaránt), világos, hogy az egyetemes
törvények, és a lét és az élet eredeti értelmével és céljával ellentétesen gondolkozik és cselekszik és az is
világos, hogy, mivel az egyetemes törvényeket, nem a Lilith által vezérelt korrupt ember találta ki, azok
nem kegyelmeznek. Nem csak, hogy „baba” nem lesz, vagy esetleg csak egy vérszegény, és energia
szegény gyermek lesz, de lesz helyette, vagy melléje méhnyak rák, hüvely, méh, vagy petefészek ciszta,
jó, vagy rossz indulatú daganat és/vagy a mellekben csomócskák. Hát kérdem én, ez-e a helyes megoldás
és magatartás, vagy az, hogy a 18 évet be nem töltött, illetve a magukat és az esetlegesen megfoganó és
megszülető gyermekeiket eltartani még nem képes kamaszok és fiatalok, ne legyenek mindössze az
élvezet szempontjából maturizáltak ami közben a felelősségek szintjén nem képesek azok lenni, és,
következésképpen lehetőleg ne folytassanak szexuális életet. De legalább is nem a „felvilágosult” szüleik
jóváhagyó bólintásával tegyék ezt. Illetve az, hogy a 21 évet betöltő nők ne hazudják azt maguknak, hogy
ők még nincsenek megérve az anyai szerepkör betöltésére, hanem legalább önmagukban vallják be azt
becsületesen, hogy még pluszban is élvezni akarnak, és ennek hajlandók viselni a következményeit,
például abban is, hogy amikor majd szeretnének anyává válni, nem tudnak és ne haragudjanak a Sorsra, a
természetre, vagy az Istenre, amikor a csomócskák a melleikben megjelennek.
Nagyon kérem minden női olvasónkat, nehogy perelni kezdjenek velem, minthogyha én erkölcs
csőszködnék itt önkényesen, mivel én, számtalan horoszkóp értelmezése és a hozzám érkező levelek
összevetése után, mindössze megfigyeltem a helyzet alakulását és levonva a következtetéseket, közlöm e
megfigyelések tényeit és a következtetések logikus értelmét. Sem vallásalapító nem vagyok, sem dühöngő
ószövetségi próféta, sem a demográfiai adatok miatt aggódó politikus.
Azt azonban minden, a témakörrel kapcsolatos internet fórumon lehet olvasni, és a tévé híradásokból is
lehet hallani, hogy az EU-ban, a magyarországi magyarok vezetnek a női típusú (jellegzetesen női:
teremtői- foganási, magzat érlelési és gyermek táplálási szervek szintjén történő) rákos megbetegedések
listáján! Nem tudom, kedves Dániel, így már értehetőbb-e az AIDSZ-re vonatkozó analogikus
parabolában kifejtett kapcsolat a jellegzetesen "magyaros" érték- schizofréniából fakadó, belső, Isten- és
sors ellenes agresszivitás és a magyar nemzet "felszíni" betegsége között?
„Jónás: Üdv Mindenkinek! Igen, azt hiszem Szilárd barátom az elmúlt hozzászólásaival lényeges,
alapvető kérdéseket kezdett feltárni. És mégis: Miért csappant meg a hozzászólások száma? Miért van az,
hogy számtalan ezoterikus, spirituális irányzat létezik ma Magyarországon, jobbak, vagy kevésbé jók,
mindegyik a szellemi gondolkozást,- és látás-módot igyekszik (el)adni, illetve gyakorolni, de ahogy
lényeges kritikus ponthoz érkezik a társalgás, ahol már a kérdés súlya, vagy kínzó volta miatt nem lehet
csacsogni, hirtelen mindenki kiszédeleg ebből a virtuális szobából? Persze, egy nép öncsonkító,
önroncsoló hazugsága, amellyel következetesen igyekszik önmagát kipusztítani, nem könnyű "téma".
Nem lehet egy kis orosz krémtorta (bár a lúdláb sem rossz), mellett szigorúan eltartott kisujjal
ezüstvillával majszolgatva, megbeszélni. A magyar ezoterika a bepállott lelkű polgári közép, szalon-
ezoterikája, mint ahogy ennek a rétegnek a nemzeti érzése is szalon-nemzeti érzés. Persze, hogyne,
nagyon szeretjük ezt a kis cuki magyar népet (óh, mindig könnyek csillognak a szememben, amikor a
történelmi nagyságunkra gondolok:-))), de apropó, idén hová mentek nyaralni, "spanyolba", vagy
"olaszba"?

12. Vegyük egymást komolyan. Szilárd stílusa, mondanivalója, időnként szúrós, szögletes, nehéz. Mint
amilyen pl. egy hegyi kristály. Tisztában voltam azzal, hogy ha a polaritásra épülő jelenlegi teremtési
korszak magyarországi analógiáit nézzük a szó szerinti "nemzethalál" tükrében, jó néhány ember
érzékenységét felkarcolhatjuk. De azt hiszem, itt az ideje az őszinte szónak. Ha egy nép, nemzet életében
100 év alatt a következők történnek: először eltűnnek az apák, nagyapák. Legalábbis döntő hányada.
Utána lecsonkolják az országot és megmarad területben, lélekszámban az 1/3 része. Elbukik 2
világháborút, átél 3 megszállást. Elveszít erőszakban, kivándorlásban a csonkoláson kívül kb. 1 millió
embert. Végül ennek a 100 évnek a felében meggyilkol 6 millió magzatot. Önként, szinte "dalolva". Most
elveszik iskoláit, kórházait és burkoltan közlik: sokan vagytok és a multinacionális tőke nem fog eltartani
benneteket!
Nem az a megoldás, hogy kuruc nótákat énekelgetünk a kocsmában, miközben a harmadik liter bort
öntjük magunkba. Ó, sírva, nagyon tudunk vigadni! Személy szerint Gyurcsányt egy életveszélyesen
ügyes, kegyetlen szélhámosnak tartom. Egy szicíliai maffiózónak, aki a vasárnap 10 órás mise közben egy
cetlin adja át kivégzendő szomszédjának nevét az emberének, utána őszinte lelkesedéssel és áhítattal vesz
részt a "szentáldozásban".
De Gyurcsány ennek a népnek az utolsó esélye. Annyira abszurd, perverz, hazug, kitekert az egész helyzet
(és ő is!), hogy szinte a Kozmikus Rend üvölti a magyar nép képébe a diagnózist, miközben igyekszik a
tükröt úgy tartani, hogy a nép megláthassa a saját arcát abban végre.
Hogy tisztában lehessen mindenki, hogy nem a pálya széléről üvöltözöm én sem. Lányom 16 éves, 3
hónap múlva elkezdi 17. életévét. Persze, mint apa annak örültem volna, ha még vár 1-2-3 évet azzal,
hogy a szerelem fizikai részét próbálgatná. De a korszellemmel szemben a lehetőségeim korlátozottak.
Teljes őszinte nyíltsággal kezeljük ezt a kérdést a családban, bármikor kérhet segítséget. De sem tablettás
fogamzásgátlásról, sem abortuszról nem lehet szó. Ha egy lélek úgy dönt, és a kozmikus erőktől zöld
lámpát kap erre, hogy meg akar születni, akkor meg fog születni. Sem ő, sem mi nem fogunk eldobni egy
életet.
Ebben az esetben magasról letojom a karrierjét.
Ahogy a régi bábák mondták szülésnél az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most
csendben is add ki!" Végezetül: Nem ártana, ha (különösen a fórumban található feminin energiák
részéről) az állandó érzékenykedést és sértődést el tudnánk hagyni. Ha valaki nem tudja értelmezni azt
amit a másik leír, akkor kérdezzen (vissza), de ne csapkodja az ajtót.
„István: Ezen a fórumon egyelőre nem lesznek sokan, főleg azok, akik hozzá is szólnak a dolgokhoz.
Ennek az egyetlen oka, hogy a mai, modern emberek többsége nem képes az igazi felelősséget felvállalni,
s mikor a téma túllépik a "csacsogás" szintjén, s esetleg szó esik az emberek (maguk előtt sem vállalt)
tulajdonságairól, mindenki fejvesztve menekül. Ha könnyed, laza, "misztikus" válaszokat adnánk,
mindenki élvezné, de senki sem tanulna belőle. Ilyen válaszokat bármelyik fórumon kaphat az ember.
Kauzálist azonban nem. A legtöbb ember nem szereti az igazi okokat. A hivatkozásokat szeretik, s
számukra kerülniük kell azt a fórumot, ahol nem a külső ellenségeket szidjuk közös egyetértésben.
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott".
Az emberek alapállása a védekezés. Egész életükben ezt játszották. Itt is, ha nem a kényelmes, nekik
kedvező információt olvassák, védekező pozícióba állnak. Ezzel én tisztában vagyok, így a jelenlegi
helyzettel is meg vagyok elégedve. Egyelőre...”
„Szilárd: Házasságával külföldre szakadt, de ott időközben elvált asszonyi sorsra jutott, régi – régi jó
barátnőm, aki messze földről látogatott el hozzám néhány éve a kamaszodó, egy szem lánykájával, hogy
tárjam fel az ők személyi és közös sorsuk mozgatórugóit, és amely közös sors-mozgatórugók, már csak a
gyakorlati tények és az előzmények alapján is (A hölgy velem egy idős, tehát az Uránusszal együtt a
Rákban áll a Sárkányfarka, és maga is egyke mint én. Ezért ő is, „praktikus” megfontolásból, amelyeket
nem részletezek itt, mivel amúgy is közismerten általánosak, egyetlen gyermeket szült, pontosabban
egyetlen gyermeknek adott úgy életet, hogy a babát kioperálták belőle altatás közben, 8 évi házasság

13. után.) a magzat- és gyermekellenes, illetve otthon- és családellenes programok bizonyultak, azzal a
bizalmas kérdéssel keresett fel levelében az ősz folyamán, hogy a lánya, akivel, annak az édesapjától való
elválása óta, mindent „felnőttként” megbeszél, rettenetesen szerelmes lett, egy az anyuka által is
komolynak tartott diáktársába, és azt kéri tőle a lány, hogy az ő beleegyező (anyai) jóváhagyásával,
lelkiismeret furdalás és bűntudat nélkül tehát, rendszeresen szeretkezhessen a fiúval. Gyermekkori
barátnőm, hosszasan ecsetelte levelében azt, hogy mennyire örvend az ő jó nevelési módszerének,
amelynek a gyümölcseként a lánya nem csak, hogy ennyire őszinte és becsületes, hozza, hanem „ennyire”
bízik is az ő bölcs döntésében, és ő ezt a bizalmat lehetőleg nem szeretné elveszíteni, tehát szíve szerint
engedne a lány esdeklő kérésének. Persze, ebben az esdeklő kérésben az is benne volt, hogy az anyuka
menjen el a lányával a nőgyógyász ismerőséhez és írassanak fel a 15 éves gyermek számára
fogamzásgátló tablettákat. Annak ellenére, hogy a megszokott esetektől és az általános szokásoktól
eltérően, a barátnőm szerelmes volt a férjébe még a 7 éven át fogamzásgátolt házasság után is, és ez a lelki
– szellemi állapot meglátszott a lány horoszkópján is, vagyis: ha későre is, de spirituálisan egy „jól
ellátott” babaként jött a világra, a magzatfoganás ellen 7 évig (sőt: már a házasság előtt is ugyancsak 7
évig) szorgalmasan védekező édesanya, jóval keményebben felduzzasztotta a lánya spirituális
struktúrájában a magzat- és gyermekellenes programokat, mint amilyeneket ő öröklőtt az anyai ági őseitől.
(Hold, Szaturnusz és Plútó által támadott Lilith a rákban, valamint más motívumok is jelezték, hogy a
gyermek struktúrájának az egyetlen, de igen veszélyes, feloldandó és meghaladandó motívumrendszere,
éppen az, ami ellen most merényletet készülnek elkövetni!). Ezért egyértelműen azt válaszoltam, hogy a
tanácsom az, hogy ne a kérdésben helyesen dönteni képtelen lányától, hanem magától, vagyis az anyai
lelkétől kérdezze meg azt, hogy szerinte megéri-e a lánya jövője szempontjából az „érthető” szexuális
vágyak kielégítése, amelyek most annyira kísértik a lányt, hogy másra nem is tud gondolni, azt, hogy
ugyancsak 15 év múlva, egy hideg nőgyógyászati kecsként őrlődjön, sok remény és még több
kétségbeesett kétkedő gondolat között, és a petefészkében és a méhében történő istentelen sebészi
beavatkozások miatt érzett fizikai fájdalmat magába fojtva, annak érdekében, hogy valamiképpen hátha
mégis megfoganna egy magzat a 15 éves gyermek szexuális vágyai miatt meddővé tett méhében? A régi
jó barátnőm, nem válaszolt erre a levelemre, pedig korábban, volt úgy is, hogy gyakran irogatott és
kérdezgetett, ezért nem tudhatom, hogy feltette-e az anyai szívének az általam javasolt kérdést. Ám, mivel
az asztrológus olyan személy, akihez akkor is elérkeznek a körzáró információk, ha egyáltalán nem
igényli azt, teljesen más úton (Az elején, egyes esetekben még meg is voltam döbbenve, hogy milyen
elképesztő módon jut a birtokomba egy – egy hír, vagy információ!), és anélkül, hogy az eredmény egy
körömfeketényit is izgatta volna a fantáziámat, megtudtam azt, hogy a kislány nem csak, hogy szeretkezett
a nála mindössze 2 évvel idősebb fiúval néhány hónapon át, amely szerelmi aktusok miatt éppen, hogy a
fiú szülei és rokonsága volt kétségbeesve, hanem hogy már el is hagyta a fiút, egy másik, szó, ami szó,
érettebb legényért, akivel immár szintén „normális” szexuális viszonyt folytat. – Valószínűnek tartom,
hogy a magát felvilágosultnak, helyesen gondolkozónak, és megértően jó anyának képzelő barátnőm
többet nem is fog írni.
Hát egyelőre ennyit lehet mondani a felvilágosultan modern és demokratikusan liberális nevelésről. A
felvilágosultság és felvilágosult problémakezelés ugyanis, egyáltalán nem az olyan ostoba liberális
magatartás kérdése, amely megáll a természettudományok által adott anyagi színvonalon álló válaszoknál
és eszközhasználatnál, illetve az ennek a színvonalnak megfelelő ördögi erkölcsnél. Az igazi felvilágosult
nevelés olyan, amely lehatol a problémák hajszál gyökeréig és ezért képes magától kiszedni a fejét a
természettudományos homokból, és nem csak észrevenni, hogy a „természettudományos”
problémakezelés egyenesen a pokolba (A az időnapelőtti rákdaganatos tragikus halálba!) vezet, hanem
meg is képes válaszolni a lényeges kérdéseket és a fiatal lányokat és fiúkat felvilágosítani afelől, hogy
miért vezet 15 év múlva személyi tragédiákhoz és krízis-állapotokhoz, az, ha olyankor engedünk a
„természetes” vágyainknak, amikor a vágyaink beteljesüléséből eredő ugyancsak természetes(!)
következményekért, ebben az esetben a megfoganó és megszülni vágyó gyermekek életéért, nem vagyunk
még képesek vállalni a személyi felelősséget.

14. És, hogy az érettebb, 18 – 19 év feletti, fiatalok korosztályának az ide vonatkozó, égető problémáját is
érintsem: egyetemista koromban két fiatal évfolyam- és csoporttársam (26-on voltunk a csoportban!) szült
gyermeket, és egyáltalán nem volt semmiféle látható jele annak, hogy ez az új, kismamai és szülői
állapotuk, őket a tanulmányi eredményeikben, vagy később a szakmai elhelyezkedésükben hátráltatta
volna. Egyikük sem veszített évet, sem ösztöndíjat, a vizsga eredményeik nem lettek gyengébbek, velünk
egyszerre államvizsgáztak, és egyáltalán nem rosszul! Babáik tehát egyáltalán nem törte kettőbe a sem
karrierjüket sem az életüket, nem fosztotta őket meg semmiféle fene nagy kacifántos boldogságtól, amiben
mi részesültünk volna, ők viszont nem. - Én viszont, aki ugyanabban az időben kézzel lábbal tiltakoztam
az ellen, hogy „nekem”, az én akaratom és megkérdezésem ellenére, a velem korábban szeretkező nők
gyermeket szüljenek, annyit értem el a, mikor kétségbeesett, mikor hevesen és mérgesen tiltakozó
haragvásaimmal és nehezteléseimmel („Mérgelődéseimmel” tehát!), hogy gyomorfekélyes,
patkóbélfekélyes, hiperglicémiás, alacsony vérnyomásos, végbélhurutos, majd később, tehát jóval a
„cirkuszok” lejárta után, hólyag és vesebajos, aranyeres és prosztatás személy lettem. És ezek után,
szeretném látni én azt a férfit, aki az én koromban, legalább annyira egészséges mint én a jelenben, de
velem ellentétben, aki elképzelhetetlen erőfeszítések és lemondások árán szereztem vissza az
egészségemet, azt meri vallani, hogy annak köszönheti az egészségét, hogy akárcsak én akkoriban, nem
hagyta magát bepalizni és a „ráerőszakolt” szülői felelősségektől egy-egy kis havi gyermektartás
kifizetése árán „szerencsésen” megszabadult!”
A teremtés első törvényével való szembenállásnak ugyanis, ha nem közvetlenül, akkor közvetve és
áttételesen, de mindenképpen végzetesek a visszahatásai. És ezért az, aki nem az öncélúan felesleges
(Például: idő előtti) élvezetekről való lemondás által akarja megelőzni a teremtés automatizmusainak a
következményeit (A biológiai magzatfoganás lehetőségét), hanem a teremtés biológiai megtörténésének a
meg gátolása által, elkerülhetetlenül részesülni fog valamilyen formában ezekben a káros
visszahatásokban.”
„Maresz: Kedves Jónás, utóbbi hozzászólásodban azt írtad, hogy: „Ahogy a régi bábák mondták szülésnél
az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most csendben is add ki!"
Nos, ha ilyen prüd bábáim lettek volna, biztos elkergettem volna mindegyszálig. Maresz”
„Jónás: Kedves Mária! Látod, már a bábák sem a régiek!!!
Kedves Barátaim! Szilárd már asztrológusi tapasztalati köréből megállapította, hogy Gyurcsány Ferenc a
nők körében mennyivel népszerűbb mint Orbán Viktor. Ezt a látszólag szubjektív megfigyelést a
közvélemény kutatások messzemenően megerősítették. Íme az eredmény: Cím: népszerűség.jpg Fájl
mérete: 37.81 KB Megtekintve: 55 alkalommal. Hogy mikori a felmérés, nem derül ki, de szerintem 2006.
tavaszán készült.”
„Szilárd: a Jónás által közzétett grafikonok, amelyek szerint a magyar honleányok és honasszonyok nagy
többsége szemében (lelkében) a nagy fiából áruházi szarkát nevelő, vidáman hazudozó, a nyílt hazudozást
a pártja körében beismerő, majd a közvélemény előtt az egészet "másképp értelmező", Gyurcsány
szimpatikusabb, mint Orbán Viktor, magáért beszél. Az, hogy a nyílt gerinctelenséget kormányzói szintre
emelő Gyurcsány Ferenc szimpatikusabb, mint a világos beszédű Orbán Viktor, (És fordítva: a magyar
férfiak kis többsége számára Orbán a szimpatikusabb), csak aláhúzza mindazt, amire az eddigiekben
próbáltam felhívni a figyelmeteket.
Ezeknek a beszédes statisztikai eredménynek, két metafizikai okát ismerhetjük fel:
1) Tudjuk, hogy a szimpátia, vagy antipátia(!) nem értelmi megfontolás, erkölcsi, politikai filozófiai és
más szempontú gondolkozás eredményeként jön létre, hanem a tudattalan érzelem- és
képzeletvilágunkban spontánul lezajló folyamatok következménye. A Hazudozó, jannus arcú, gerinctelen
férfi azért szimpatikusabb a hamisan emancipált nők többsége számára, mert a megtermékenyülés
tudattalan rémképével élő mai magyar nők tudattalanja nem érzi annyira veszélyeztetve magát a
Gyurcsány szerű férfiak által, mint az egy egyértelműen és határozottan beszélő és viselkedő Orbán féle
férfiak által. A minap kaptam egy hölgyi levelet, amelyben az illető afelől biztosított, hogy "Ki nem

15. állhatom Orbán - királyt", de persze, velem is a "durva és kíméletlen" viselkedésem miatt volt meggyűlve
a baja, sőt: azt is bevallotta, hogy az ugyancsak "keményen" viselkedő élettársával is, akinek a modorát,
sok éves konkurenciaharc után, végül is sikerült elfogadni.
2) Véleményem szerint az emancipáció még a fejlett nyugati társadalmakban sem ment végbe, mivel a
nők, ahelyett, hogy a női személyiségükben erősödtek volna meg, egyelőre a férfiasságnak az általuk
évszázadokon át irigyelt negatív elemeit vették át, amellett, hogy a korrupcióra való hajlamuktól
egyáltalán nem szabadultak meg (Lásd a korrupció almájának az Ádámmal történő megetetését Éva által a
paradicsomból való kiűzetés előtt) vagyis a természettel (Első sortban saját anyai - teremtői, táplálói
természettel!) szembeni erőszakoskodásra szoknak rá egyre ijesztőbb méretekben, amit persze vak
természettel szembeni, ártatlan kiszolgáltatottsági állapotuknak és az erőszakos férfiakkal szembeni
kiszolgáltatottságuknak az ellensúlyozása éppen értelmeznek. És persze, azt, hogy ők szeretnének a férfi
fölött uralkodni és azt megtermékenyíteni. A kérdés csak az, hogy mivel. A lombikbébi gyártást és a
klóónozást ugyan kitalálták már a kényelem- szolgáló, vagyis a nőszolgáló tudósok, de azt még nem, hogy
a nők, hogyan termelhetnének spermát? Lásd az Amerikai filmeket, amelyekben ma már nincs is
figyelemre méltó szex-jelenet, ha a férfit nem bilincselik az ágy támlához és nem lovagolnak egyet rajta.
Sharon Stone már meg is gyilkolta a férfiakat, a Basic Instinctben, miután ilyen élvezhető módon
keresztre feszítette. Nem véletlen az, hogy a meghatóan szép színésznőnek nem lehetett saját gyermeke...
Szóval az emancipáció még nem ment végbe, mivel a nők egyelőre csak a női sérthetőségük és
kiszolgáltatottságuk leple alatt dagasztott természet- és férfi ellenes agresszivitásukat növelték meg,
valamint a korábban csak a férfiak által gyakorolt társadalmi korrupcióban (a természettiprás segítségével
végre hajtott kizsákmányolásban és azok eredményében: a közösségi hazudozásban és a tolvajlásban) való
részvételi arányukat. Az élet-élvezetből és az öncélú hatalomból való maximális részesedési igényüket
növelték, az élettel és az egészséggel - boldogsággal (megváltással) szembeni felelősségüket viszont nem
hogy erősítették volna, hanem gyengítették. Öncélú élvezetek maximumra való felsrófolása igen, ebből
minél többet követelnek, a következményekért való felelősségből semmit. Ez maradt a férfiakra: ők a
felelősek a föld megnyomorított élő világáért, az összezavarodott klímáért, mert hát az ártatlan nők ugyan
mit tehetnek erről? Nem tehetnek erről semmit, mint ahogyan nem tehetnek a saját méhük és melleik
rákosodásáról, illetve a lányaik meddővé válásáról, a fiaik impotenssé válásáról sem... És nem tehetnek
arról, hogy az iskolákban kevés a gyermek és be kell a kis létszámú osztályokat zárni, mivel a
Gyurcsányék által hőn szeretett és a magyar kis és középvállalkozókkal szemben előnyben részesített
multik nem fizetnek annyit az államkasszába, hogy ezt a "kulturális" luxust a magyaroknak fenn lehessen
tartani.
És persze, arról sem tehetnek, hogy most olyan kormány van a Magyarországon a hatalmon, amely elveszi
a korházaikat, az óvodákat és az iskolákat a kevés számú gyermekeik elől, annak érdekében, hogy az
állami tankönyvkiadó és a repülőtér után, azokat is kiárusíthassa, mivel ők nem tettek egyebet, csak a
szimpátiájuk szerint szavaztak a pingvin táncot lejtő Gyurcsányra és hazudozó csapatára. Hát persze...,
nem is lehet arra a feleségét öt gyermekkel beterhelő, Gonosz Orbánra, aki unszimpatikus szigorával nem
szegénységbe és a kétségbeesésbe, hanem a polgári prosperitásba "sodorta" családjaikat. Mondom én
tehát, hogy az igazi, a felelősségteljes emancipáció még hátra van!
És azon is érdemes elgondolkozni, a metafizikai alapokhoz visszatérve, hogy a felelősség teremtői-
megváltói (Isteni) őserejét a Szaturnusz testesíti meg az asztrológiában. A Szaturnuszt viszont a küszöb
őrének, a Karma mesterének, és más megjelenési formájában: a halál angyalának is nevezik. Mindennek
értelme az, hogy aki nem felelősen gondolkozik, dönt és cselekszik, hanem az érzelmei - szimpátiája
szerint, az tanulhat meg bármennyi misztikus és mágikus technikát, trükköt és terápiát, mert úgy sem
léphet be a mennyek országába. Lehet bármilyen nagy Ezoterikus leányzó, vagy asszonyság, mert amíg a
külső felelősséget nem tudja gyakorolni, egészen biztos, hogy a belső, spirituális felelősséggel is hadi
lábon áll és az egész nagy egzotikus csodabogár-kozmetikus tudománya mindössze egy felfújt hólyag,
bizony mondom nektek, hogy attól oly távol van a mennyek országába való bejutás lehetősége, mint Makó
Jeruzsálemtől. Akinek van füle hallja.

16. Az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig
pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis az
önérzeteskedő, sértődékeny személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni,
csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis
azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a köntörfalazás és
alakoskodás nélküli, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből
a szeretetet!), azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség erre, éppen a gyermekgondozás, illetve a több
– Lehetőleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! –
gyermeknek a gondozása! – Figyelem: nem nevelése, hanem gondozása! – Ennek a megkülönböztetése
nagyon – de nagyon fontos.
Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni csak a
gyermekekkel való, csak nevelési szintű foglalkozás által. Pontosan ezért nem érinti meg a gyermekeiket
gondozni nem ráérő apákat a szeretet, ami abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal
viselkedni, amikor azok felnőnek, és „csalódást” okoznak nekik, mivel nem váltják be a hozzuk fűzött
szülői ambíciókat.
És amit Marika, bizonyára egészen véletlenül, kihagyott a jó karikatúrának készült Tökéleteses –
férfiképre épített értelmezéséből: hogy a csodába értékeljen egy a ténylegesen normális férfi-képnek
valamelyest is megfelelő, hím nemű személyt az a nő –AZOK A NŐK - és nem tudom elkerülni, hogy a
politikai rovatból ide ne hozzam a búsulmányunkat: azok a nő nemű magyar választópolgárok – AKIK A
BENNÜK LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETIK ÉS ELUTASÍTJÁK. Egészen pontosan:
logikusnak látom azt, hogy azok a nők, akik vagy csak a bennük levő magzat- és gyermekellenes,
valamint élet és családanyai szerepkör ellenes programok hatására (Víz jegyek) irracionális és öntudatlan
módon félnek attól, hogy kihordandó és megszülendő magzat kerüljön a méhükbe, vagyis a saját
anyaságuktól, vagy azok akik az un. Férfi és férfiasság-ellenes („agresszívitási”) programmal
rendelkeznek az aurájukban, és minden férfiasan viselkedő személyben, nem csak, hogy a személyi,
személyiségi konkurenciát érzik és félik önkéntelenül, hanem azt a személyt is, aki veszélyt jelenthet
számukra az által, hogy őket megtermékenyítheti, tudatosan, vagy tudattalanul UTÁLJÁK ÉS
GYŰLÖLIK AZOKAT A FÉRFIAKAT, akik „úgy” vislekednek, vagyis akik az ők képzeteik szerint
sértően viselkednek. MINT ahogyan annak a Magyarországnak a többségi nő nemű állampolgárai,
amelynek az iskoláit be kell ma zárni a tömeges gyermekhiány miatt, amit ezeknek a nőknek a többsége
hozott létre(!) DEKLARÁLTAN, vagyis nyíltan kimondva, szívből UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK a
nyilvánosság előtti szerepléseinek többségben mindig férfiként viselkedő, EGYETLEN feleségnek ( –
Vigyázat: Gyurcsánynak az első házasságából van egy fia, a második feleségétől született két gyermeke,
amelyekhez – És ez viszont az ő becsületére legyen mondva! – adoptált egy árva gyermeket.) ÖT
GYERMEKET NEMZŐ ORBÁN VIKTORT.
A megoldás tehát újfent nem a férfiként viselkedő férfiak állandó rekcumolásában, „helyes viselkedésre”,
vagyis a női érzékenységre (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességéra való
figyelmeztetésében, vagy azoknak a nyílt gyűlöletében található, hanem az ilyen nők saját anyaságának az
elfogadásában!
A mai kórnak éppen az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bőrt, mint
bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt
akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem. Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is,
a vénuszi báj is, amiről Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az
öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a
„tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a
kiskorú gyermekeket! – Nem érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság
őseszméjének, mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán múlik minden? Nem
érthető, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a
nők: lányaikban a mai anyák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje és becsülje egy férfi,

17. amikor ő nem tiszteli és becsüli magát, vagyis a benne levő anyát? Amikor a méltó konkurenciája – nem
termékeny partnere! - akar lenni a férfinak, és nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a
férfival kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást?
Persze, hogy nem tudja a mai férfi átvilágítani és megtermékenyíteni a nőt, amennyiben ez a kérdés még
csak fel sem tevődik soha sehol! És a legkevésbé az anya – lánya, kegyes hazugságokkal és nagyokos
pszichológaiai elméletekkel terhelt kapcsolatokban - Ahol a nő mindent akar az ég-világon, csak egyedül
azt nem, hogy anya legyen! Amikor a nő fél még a saját lelkiismeretétől is, nem hogy a férfi átható
értelmétől, annak a világos és természetes, megtermékenyítő tekintetétől?
"Maresz: Kérdem én hány férfi van manapság, aki akárcsak magát is át tudja világítani, nemhogy a párját.
Egyébként is tudott dolog, hogy az öntudatos férfi éppen a hibáit, a tévedéseit ismeri be a legkevésbé,
mivelhogy tévedhetetlen. Sőt, ha tévedett már nem is férfi, maximum nő, azok szoktak inogni. Anélkül
ismeri a nőt, hogy az megszólalna. Neki ne meséljenek.
Az igazi férfi reggel elmegy, miközben kihagyja a feleségének a gyermekek és a házimunka melletti a
család anyagi gyarapodását szolgáló feladatokat. Persze mondanom sem kell, hogy a pénzt jól elzárva
tartja, mert hát az uralom egyik fő összetevője, hogy rendelkezik a család pénzéről. Az asszony költekező,
s különben is ő keresi pénzt a nő fehér kesztyűjére(ami nincs is, vagy úgy kapta ajándékba mástól). Aztán
elmegy dolgozni. A családban a hangulat oldott, mindenki végzi a dolgát. Amikor hazajön egyet jó nagyot
üvölt köszönésképpen, a feleség összerezzen, a gyermekek összefutnak egy sarokba és vacognak, számba
veszi a haladást, ami természetesen elégtelen.
Enyhe düh jelei látszanak az arcán, hiába, ezzel a nővel nem lehet. Elmondja asszonyának, hogy más
ügyesebb nőt kellett volna feleségül vennie, de ha egyszer feldühödik elkergeti az asszonyt a "kölykökkel"
együtt, s éli az életét nyugodtan. Csak bosszantást jelentenek a számára.
Aztán elébe teszik az ebédet, nyílván egyedül eszik. Ne zavarják! Más jelenléte fölöttébb zavarja a nap
eme nyugodt perceiben, különben sincs egyetlen nyugodt perce. Az asszony lehetőleg álljon a hátánál,
hogy ha valami kell, azonnal ugorhasson. Általában kell is. Aztán lefekszik és horkol egyet délután,
miközben maximális csend uralkodjon a lakásban. Az utcán legalább három lépéssel a felesége előtt
halad, hogy ott is látszódjon, mennyivel előbbre jár ő, meg, hogy ne zavarja magasrendű gondolataiban a
felesége fecsegése. Otthon miután felébred délutáni szundikálásából, s még nem érkezett meg a szomszéd,
akivel nagyon fontos kártyapartija van, szétnéz a családban s látja, hogy egyik gyermeke buta, a másik
béna, a harmadik rendetlenkedik, hangoskodik, s a negyedik megfésületlen, mosdatlan. A gyermekek
bűntudatosan sunyítanak egy, két atyai áldás után, az asszony hízeleg, nehogy ő is kapjon vagy kettőt.
Megérkezik a szomszéd és megint kuss: gyermekeknek a sarokba! Az asszony, szintén. Fontos férfi
dolgokról van szó, amihez nők nem értenek. Közben iszogatnak. Aztán 50 éves kora körül hirtelen
legyengül és pár hónap alatt elviszi a prosztata rák. Otthagyva szép családját a hőn szeretett apa.
A férfivel kapcsolatban tudni kell, bár kauzális szinten a fény megtestesítője, de gyakorlatban, minden
férfiben annyi tudás van és annyi spirituális fény van, amennyit feléleszt magában, s amennyi adottsága,
hajlama van erre. Sem több sem kevesebb. A legfontosabb képessége, hogy hajlandó ismereteket szerezni,
az igazságot kutatni, s ennek eredményeképpen végül valamit tényleg tudni egészen biztosan az élettel és
léttel kapcsolatban. S ez az amivel megtud termékenyíteni, ez amit érvényesíteni tud. Amit érvényesíteni
érdemes. Ezért választottak a férfiak fiatalabb nőket régebb és fiatal nők érettebb férfiakat, nem pedig
apakomplexumból a nők, meg hatalmi mániából a férfiak, ahogy a pszichológusok írják.
Mint ahogyan a nő is, bár kauzális legfinomabb csíráiban a teremtő szeretethez, a nyitottsághoz,
elfogadáshoz áll a legközelebb. A valóságban bennünk nőkben elég sok rosszindulat, zárkózottság,
boldogságféltés, gyűlölet tud meglapulni. Nagyon sok esetben a szeretetre való képességet külön meg kell
tanulni. Többek között a gyermeknevelés pontosan az értelmes szeretet képesség kialakulását szolgálja,
amennyiben a nő tudatosan odafigyel rá. Ugyebár csakugyan a legtöbb fejtörést azért a gyermek nevelése
okozza, mert nem elég a mában gondolkodni, hanem arra is gondolni kell, hogy 10-20 év múlva az

18. általunk tanítottak a javát szolgálják-e avagy éppen a vesztét okozzák majd, de ezt a részt le is zárnám,
mert ez egy külön nagy téma.
Az előbbi írásomat éppen azért tettem fel, hogy egyrészt nyilvánvalóvá tegyem, a minimális szeret nélküli
fény érzéketlen hatalmaskodás, basáskodás csak. Mivelhogy a személyes erejétől megfosztott férfiről, s
annak áldatlan következményeiről a személyes életben és a közéletben Szilárd több helyen is szól. Amivel
természetesen egyetértek.
Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a szellemi, a valódi, azt életben is helyt álló és pozitív
következményeket hozó következtetésekre csupán szeretet alapon lehet jutni. Hamvas Zoltán azt írja: ami
a szeretetből nem érthető az értelmetlen. Lásd a sok életidegen filozófiát.
Nyílván, a férfinek például hiába van óriási szellemi tudása, ha nincs bátorsága áramoltatni elsősorban
önmagában, s ha bevált, a párját is megtermékenyíteni vele, a párjától is elvárni a maga természete szerint
a realizációt. Ez azonban a kérdésnek csupán az egyik fele, mert a megtermékenyítés tekintetében kell az
elfogadó fél is. Itt viszont nagyszükség van a nőnek nem csupán az elfogadó készségére, hanem a
bizalmára és ugyanakkor a helyzetfelmérő, helyzetfelismerő, változó képességére is. Mert azért egyezzünk
meg, bármilyen okos és bátor férfival legyen dolgom, helyettem nem gondolkozhat senki, ez egyenesen
szellem ellenes és ugyanakkor önállóság ellenes. Márpedig a lét az önálló személyen alapszik. Hiába
veszem magamba az információt, ha nem építem be, nem gondolom át többször is az értelmét, sőt nem
vetem ki azt, ami nem illik a természetemhez.
Az más kérdés, hogy sok nő azt mondja, hogy az a jó amit én mondok, s minden egyéb érvénytelen. Ezt
a férfi is szokta mondani, de nála ez egyenesen erény számba megy. Nem kell a dolgokat ennyire
leszűkítetten nézni. Mindenkinek ott van a Jupiterje s ennek segítségével pontosan arra kell a leginkább
odafigyeljen, hogy mikor és mivel termékenyít meg és termékenyül meg. Mert ez valahol egy jól működő
kapcsolatban kölcsönös. A férfi sem termékenyít meg folyamatosan, mint ahogy a nő sem termékenyül
meg állandóan. Szellemi szinten meg végképp nem. S persze mindez elválaszthatatlan a felelősségtől,
ahogy Szilárd is írja a politikai rovatban.
Elsődlegesen a Marshoz és a Naphoz kapcsolódó megtermékenyítés szerepe a férfihoz kapcsolódik, a
nőhöz pedig a Hold és a Vénusz kötődik a természeti létben. A férfiban a Marsot és a Nap természetet el
nem fogadni és az nem táplálni épp olyan veszteség a férfi és nő számára is, mint a nőben a Hold
természetet és Vénuszt elutasítani. Vagyis vedd el a nőtől az a lehetőséget, hogy gyermeket szülhessen és
nevelhessen, vedd el a szépségét, a báját, kedvességét, a szerelemre való lehetőségét és a világ
legboldogtalanabb személyévé teszed. Ezzel szoktam ilusztrálni a rendelőim számára eme princípiumok
megértésének, elfogadásának fontosságát.
Az előbbi példát továbbá azért is hoztam fel, mert a férfi uralommal kapcsolatban általában nekünk
nőknek nem sok jó jut eszünkbe, önkéntelenül a basáskodás, az öncélú hatalom gyakorlás, egyenesen a
személyiség eltiprás jut eszünkbe és sehogy sem a szellem tisztító ereje. Pedig erről szól az igazi férfi
szellem, csak ki kell várni és kellő türelemmel, lelkesedéssel, odaadással és lehetőleg nem öncélú elvágó,
semlegesítő kritikai szellemmel ajánlott viszonyulni hozzá."
"Szilárd: lenne némi kiegészítőm a Marika által felvázolt tökéletes férfiről:
A tökéletes férfi az, aki a felesége kiszolgáltatottjávaá válik, mivel úgy képzeli, hogy természetes az, ha az
asszony őt kiszolgálja. Ezért, amikor a felesége megbetegszik és korházba kell feküdnie, teljes lessz a
családban a kétségbeesett káosz: az még hagyján, hogy az összes szekrényfiókot ki kell rámolnia, mert azt
sem tudja, hogy melyikben találhatja meg a zokniját, a vasalt ingét, sőt: esetleg még a gatyáját is. Sőt: azt
sem tudja, hogy erre vagy arra az alkalomra, közösségi, vagy hivatalos megjelenésre (korházi papírok
beszerzésére, milyen ruhát kell felvennie és ahhoz milyen ing és milyen nyakkendő passzol. És micsoda
rettenet: ha nem megy vendéglőbe táplálkozni, nem ehet meleg ételt és ez maga a pokol! De mindez még
mindi semmi: neki kell a cipőjét megpucolnia! De mi lessz ilyenkor a gyermekekkel, ha nincs vele egy
helyiségben, vagy közeli helyiségben lakó anyja, vagy anyósa, nővére, épp ráérő, munka nélküli és saját

19. család nélküli sógornője, aki gyermekeit öltöztesse, megmosdassa, megfürdesse, megetesse (süssön,
főzzön nekik!)? Bejáró - takarító, öltöztető, gyermektápláló és nevelő - nőt kell szerelni és azt keményen
megfizetni. és az elviszi nem csak a család pénzét, de az ő, új autóra, külön tévére, horgászfelszerelésre,
stb. spórolt, vagy éppen a dugi pénzét is! És ez még a jobbik eset. Mert ha az ideális férfi meg is találja a
zokniját és vasalt ingét, de se a közelben lakó nyugdíjas anyja vagy anyósa, munkanélküli húga, nővére,
vagy sógornője sincs, és nem is keres annyit, hogy bejárónőt fizessen, sőt: autója sincs, amivel a
gyermekeket vendéglőbe hordja, akkor tessék elképzelni, hogy mi történik? Rágondolni is kész tragédia!
Nem tudom, Marika hol olvasta, azt, hogy a Pszichológusok szerint a régi időkben, és vidéki
kultúrkörökben (Például a székelyföldi falvakban és kisebb városokban még) a fiatal nők és lányok - és
apakomplexusaik által vezérelve mentek feleségül idősebb férfiakhoz. Mielőtt bármit is mondanék ezzel
kapcsolatosan, előre akarom bocsátani, hogy mindazok ellenére, hogy a feleségem 25 évvel fiatalabb mint
én, egyáltalán nem vagyok a házastársak közötti ilyen nagy arányú életkori eltolódásnak a híve!
Regényemben, de máshol is, leírtam már, hogy amikor rájöttem, hogy bizony, visszavonhatatlanul
szerelmes lettem a 19 éves egyetemista lányba, miközben - és annak ellenére! - hogy én "egy komoly
kapcsolatról" álmodoztam, egy annak (És nekem!) megfelelő komoly nő nemű partnerrel, ismervén már a
Szaturnuszi ciklusok spirituális jelentését, előbb kétségbeesetem, majd annyira megharagudtam magamra,
illetve "az én szerencsétlen és hülye sorsomra", hogy Istentelenül meghűltem. - Szerencsére a hűlés
spirituális okait is ismertem, ezért igyekeztem minél előbb, és lehetőleg maradéktalanul abba hagyni a
"mérgelődést". Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy egyből jövendő feleségemként kezdtem volna
Emőkére gondolni, hanem azt, hogy mit tehettem mást: elfogadtam a helyzetet és a komoly kapcsolat
megvalósításáról szőtt álmaimat, ha kényszeredetten is, de egyelőre és ismét félredobtam. És ezzel együtt
elhalasztottam a szaturnuszi ciklusokról szóló tanulmány megírását is, annak ellenére, hogy több ízben is
tartottam róla előadást, hiszen a helyzetemmel ellentmondásban voltam azokkal a következetésekkel,
amelyek onnan levonhatók. És ha nem is lennék ellentmondásban, akkor is félő lenne, hogy e helyzet
miatt szubjektív magyarázatot vinnék az értelmezésbe. Ezért mind kérem Istvánt, akinek van a témáról
egy kidolgozott kézirata, hogy azt vigye gépbe minél hamarabb.
Akit érdekel az a lelki - szellemi és sors-folyamat, amely oda vezetett, hogy másfél év múlva
összeházasodtunk Emőkével, ott van leírva a Regényrészletek c. rovatomnak a XVII fejezetében.
Amennyiben elhiszi nekem az olvasó ezek után azt az állítást, hogy a lassan 30 felé közeledő, de úgy is
fiatal feleségemmel való 9 éves együttlét után sem vagyok az ilyen nagy korkülönbségnek a híve, az talán
megérthet és tanulhat valami fontosat a következőkből, aki nem, az nem.
Tény, hogy kb. két évvel ezelőtt feltűnt az, hogy azoknak a Magyarországi házastársaknak az esetében,
akiktől horoszkópértelmezés-igénylést kapok, és főként abban az esetekben, amikor 30 éves életkor
betöltése utáni állapotban levő és gyermekáldás nélkül maradt személyek (többnyire hölgyek) esetéről van
szó, meglepő módon nagy az olyan esetek száma, amikor a nők ritkábban egy idősek, és gyakran
idősebbek 2 - 5 évvel a férjeiknél, élettársaiknál. Akárcsak az Emőke iránt fellobban szerelmi érzéseim
esetében, az elején nem értettem, illetve nem akartam érteni a dolgot. Akkor viszont, amikor a férjeik
miatt aggódó, a férjeiket féltő és óvni akaró, - tessék kérem becsület szóra elhinni nem, hogy hazudok, az
egyik hölgy szó szerint is azt írta, hogy - megvédeni(!) akaró leveleket megkaptam, tovább nem rejthettem
el magam elől azt a kényszert, hogy a jelenségnek utána kell nézni - gondolni, komolyan. Megtörténhet
ugyan, hogy én váltam együgyűvé. De mind az illető horoszkópokból 99 százalékban kiolvasott magzat-és
gyermekellenes, illetve fény-ellenes programokra támaszkodva, mint azon korábbi megfigyelésemre
támaszkodva, miszerint az ilyen karmikus programokkal rendelkező, gyermektelen, vagy egy gyermekes,
elvált hölgyek igen sok esetben olyan "megbízható" szexuális viszonyba sodródnak, ahol családos férfiak
szeretőivé válva, szerényen meghúzódnak a "másodhegedűs" szerepkörben - mivel az, hogy ezek a férfiak,
nem akarnak tőlük gyermeket, tehát "nem jelentenek számukra veszélyt" sokkal értékesebb dolog, mint
amennyire megalázó lehet a második szeretői szerepkör -, mind a tudattalan alvilágát minél mélyebben és
az utóbbi fél évben egyre mélyebben átvilágítani törekvő feleségem személyes beszámolóira is
támaszkodva, bátran merem állítani, hogy A MAGYARORSZÁGI NŐK NAGY RÉSZE AZÉRT KERES
- PERSZE, ÖNTUDATTALANUL ÉS ÖNKÉNTELENÜL! - MAGÁNÁL FIATALABB, VAGY