1. Szakrális evolúció
(Szerkesztett játék)
Létszám: 10 fő
Korosztály: középiskola, gimnázium, egyetem
Felhasznált irodalom: Allan Ginsberg – Üvöltés (Földes László fordítása)
Edgar Allan Poe – A holló (Tóth Árpád fordítása)
Weöres Sándor – Paripám csodaszép pejkó
Biblia – Az apokalipszis négy lovasa (János evangéliuma 6, 1-8)
Élő-szó (A. J. Christian – A teljesség hangja, 80. o.)
Mi a türelem? (Sri Chinmoy)
Oriah Hegyi Álmodó – öreg indián törzsfőnök verse
Weöres Sándor – Tíz lépcső
idézetek
Kellékek: mindenki számára egy-egy vörös, fehér, lila poncho (minél vékonyabb,
kivágott anyagból)
fekete tollak
kivetítő és vászon
műszakáll, könyv, szék
pipa
saját készítésű magzat bábok --->
dal (https://www.youtube.com/watch?v=l04epdSEvtQ)
hangeffektus (https://www.youtube.com/watch?v=V_Mqx7JDDfY)
törzsi dal (https://www.youtube.com/watch?v=vKqJe0t263A)
hangeffektus (https://www.youtube.com/watch?v=GRI_Ymc_8Xs)

2. Függöny felgördül,félhomályban,feketeháttérelőttvászon.Elöl törökülésben képzeletbelizongorán
egy vörös ponchós alakzongorázika következő haláltáncra:
https://www.youtube.com/watch?v=l04epdSEvtQ
A zenei alaphozkülön montázskészül,amelyben idézetekkövetikegymást azélet legkülönbözőbb
területeiről.
“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy
hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad
kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos
betegvagy;meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem
sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.”
(Dan Millman– A békésharcos útja)
“Miért örülünk születés, és miért szomorkodunk temetés alkalmából? Mert nem mi vagyunk az
érdekelt fél.”
(Mark Twain)
“Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.”
(BenjaminFranklin)
“Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az
elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van
szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
(Gustave Thibon:Jákob lajtorjája)
“A végénmindenolyanegyszerűlesz –minden,ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is
kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet
elviselni,belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők
fölött kavar és sodor a szél.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkigégnek)
“Hetven évig tanul az ember, és meghal tudatlanul.”
(zsidóközmondás)
“A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.”
(Dan Millman:A békésharcos útja)
“A halál semmi a halálfélelemhez képest.”
(Spurgeon)

3. “Az élet kellemes. A halál békés. Csak a kettő közti átmenet okoz gondot.”
(Isaac Asimov)
“Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után.”
(Scott Fitzgerald)
“Századokonát az voltaz emberekfőgondja,milyenlesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először
arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt.”
(Szent-Györgyi Albert)
“Halálod napjához közeledve legalább arról gondoskodj, hogy hibáid előtted haljanak meg.”
(Seneca)
“Minden azért olyan szép, mert vége kell, hogy legyen.”
(Ramuz)
“Senki semtudja,hogyaz emberszámáravégül isa halál nemválik-e alegnagyobbáldássá;ésmégis,
az emberek úgy félnek tőle, mintha tudnák, hogy ez a legnagyobb átok.”
(Szókratész)
“Van egy kapocs ég és föld között… ha ezt a kapcsot megtalálod, minden értelmessé válik, még a
halál is. Ha viszont nem leled meg, minden értelmét veszti, az élet is.”
(The Other Side of Heaven)
Miközben a dal szól, a maradék kilenc résztvevő (4 az egyik, 5 a másik oldalról) egyesével betáncol
(ugyancsak vörös ponchóval). Lassan, körkörösen forogva, majd törökülésben elfoglalják helyüket
azon a ponton, ahol fekete madártollakat pillantanak meg.
Ahogy vége a dalnak, az eddig elöl ülő személy is elvegyül a többiek közt, elfoglalva az utolsó helyet,
majd egyesével elmondják a következő sorokat.
- Láttam nemzedékemlegjobbelméitazőrületromjaiban,hisztérikusan lemeztelenedettéhezőket, a
néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva
- angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi
kapcsolatért,
- kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű, intelligens pofájú cigarettázás a lassú dzsessz
városainak csúcsain átlebegő hideg folyóvizes lakások természetfölötti sötétjében,
- kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt és megvilágosult lélekkel
mohamedán angyalokat láttak a bérházak tetején tántorogni,

4. - kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az egyetemeket, Arkansast és Blake-fényű tragédiát
hallucináltak a háború tudósai között,
- kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és obszcén ódákat közöl­tek a hirdetőtáblák üres
ablakain,
- kiktrikóbanésgatyában kuporogtak a borotválatlan szobában, papírkosár-ban égetve el pénzüket
és figyelve a falon keresztül áradó Terrorra,
- kiket tökön rúgtak mikor Laredón át New Yorkba igyekeztek vissza egy adag marihuánával,
- kiktüzetkajáltaka betintázottszállodákbanvagy terpentint piáltak Paradise Alleyben, halált, vagy
tisztítótűzként égették törzsüket minden éjszaka
- álmokkal gyógyszerekkel és ébredő lidércnyomással, alkohol és faszesz és a végtelen láncivás,
hasonlíthatatlan zsákutcái az elmében borzongó felhőnek és villámok továbbsuhanva Kanada és
Paterson pólusai felé, bevilágítva a közbeeső Idő egész mozdulatlan világát,…
Az egyesrészekelhangzása után,akiszövegétbefejezte,amorf mozgással, fájdalmas vonaglással (a
tollat magávalvéve) elhelyezkedika tér hátsó részén úgy,hogy a következőnekmindig jusson hely elé
beférni. (Amennyiben erre nem alkalmas a tér, két oszlopba helyezkedünk.) Az utolsó sorok
elhangzása után egy megközelítőlegesen függőleges vonalat fogunk kapni.
A függőleges oszlop sorrendben második embere elkezd károgni, háromszor mondja, hogy „kár”,
ezután a következő jön ésígy tovább.Ezalattazelső ember a tollal a levegőben különböző íveket ír le,
játszik azzal. Az elején lassan, majd fokozatosan gyorsul a mozgása. Az utolsó károgókor a
leggyorsabb.Miután az utolsó „kár” is elhangzott, az első kirobbanva feláll, eldobja tollát s így kiált:
MI KÁR?!
A kiáltáselhangzása után mindenkifeláll,hasonló dinamikával,mintaztazelső tette, ám némán.A
második,negyedik,hatodik,nyolcadik,tízedikjobb kezéttárja ki a tollal – jobb szárnyatmímelve.A
másikcsoportbaloldalra nyújtózikugyanígy –szimbolikushollóthozva létre.
Ezután hárman egy-egy versszakot mondanak A hollóból, kilépve a függőleges vonalból. Az első
versszakmondója,mintegy megválaszolva azelőbb elhangzottharsány kérdést, egy „hoggyal” kezd:
Hogy…
Egyszeregybús éjféltájon,míg borongtamzsongva,fájón,
S furcsa könyvekaltatgattak,holtmesékből vénbazár,
Lankadt főmmár le-ledobbant,mikorímvalami koppant,
Künnaz ajtón,mintharoppanthalkanroppannaa zár.
"Vendégleszaz",ígytünődtem,"azértroppankünna zár,
Az lesz,máski lenne már?"
…
Azzal ablakomkitártams íme garral, hetyke-bátran
RoppantHollóléptetettbe,mesebeli vénmadár,

5. S rám nemis biccentve orrot,megsemálltésfennenhordott
Csőrrel ladyts büszke lordotmímeltsmintkithelye vár,
Ajtómfelett,Pallaszszobránmegült,mintkithelyevár -
Ült, nemis moccanvamár.
…
S szárnyántöbbé toll se lendül,éscsakfentül,egyre fentül,
AjtómsápadtPallaszáról el neműzi tél,se nyár!
Szörnyüszemmel ül aHolló,alvódémonhozhasonló
Míg a lámpa sávjaomlófényénroppantárnyaszáll,
S lelkemitte lomhaárnyból,melypadlómelöntve száll,
Fel nemröppen - sohamár!
Amint ez az utolsó sor elhangzik, mindenki eldobja a kezében tartott tollat, elrúgja magától,
szétszóródik a térben. A következő mini jelenet két személy között játszódik le.
- De ha nemholló,akkormi? (kétségbeesetten)
- Gondolkodj! (fölényesen)
Pár másodperces néma csönd, a patkódobogás-hangeffektus elkezdődik
(https://www.youtube.com/watch?v=GRI_Ymc_8Xs), majd ezt követően a fölényesen szóló személy
kinyilatkoztatás szerint elkezdi mondani a következő szöveget:
És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény
közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!" És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta
ülőnek íja volt, és korona adatott Neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
Amikorfeltörte amásodikpecsétet,hallottam, hogyamásodikélőlényszól:„Jöjj!"Éskijöttegymásik
ló,egytűzvörös,ésa rajta ülőnekmegadatott,hogyelvegyeabékességetaföldről,sőthogyöldössék
egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.
Amikorfeltörte aharmadikpecsétet,hallottam, hogya harmadik élőlény szól: „Jöjj!" És láttam: íme,
egyfekete ló,arajta ülőnekmérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény
közötta középen:„Egymérce búza egydénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort
ne bántsd."
Amikorfeltörte anegyedikpecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: „Jöjj!" És
láttam:íme, egyfakóló,a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a
föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.
A többiekkörbe járják eme kettőt, majd minden bekezdés végén a sarokba szorított fél kitör ebből a
körből,elszalad egy másik pontba a térben,ám a többiek követik őt, amolyan „Legyek ura” effektust
előidézve. A negyedik strófa közben, a Halál elhangzása után emberünk többé nem menekül,
összeomlik.
Az utolsó mondat után pár másodperces csönd, majd hangos, robbanásszerű hanghatás, ezzel
párhuzamosan vakító fényesség a nézőtérre, ami rögtön kezd halványulni.

6. Ezalatt az idő alatt színészeink ledobják magukról a vörös ponchót, mely alatt egy ugyanolyan
leledzik, hófehérben. Egymásba karolnak, félkört hozva létra, fejüket lehajtva. Valaki ezt mondja:
Vanarany, ami nemfénylik,vanút,ami nemjárható,vantenger,ami nemkéklik,vanigazság,ami fel
nemfogható!Ezt hallgattam - hallgasdte is:
Ekkor ketten a félkörből kiválnak, magzatpózba húzzák össze magukat (fejjel a közönség felé), s
elkezdődik a párbeszéd. (A többiek óvó méhként ölelik körbe e kettőt miközben a félkört záró két
színész nyújtott karral mutatja fel a magzat bábokat, reprezentálva a beszélőket.)
(Közben halkan szívdobogás szól. https://www.youtube.com/watch?v=V_Mqx7JDDfY)
- Mondd,te hiszel aszületésutáni életben?
- Persze.A születésutánjönazélet.Talánazértvagyunkitt,hogyfelkészüljünkarra,ami ezután
következik.
- Lárifári!A születésutánnincssemmi!Onnanmégsenki nemtértvissza!Skülönbenis,hogynézne
ki?
- Aztpontosannemtudom,de úgy érzem, hogyottmindenhol fényekvannak...Stalána saját
lábunkonfogunkjárni,sa sajátszánkkal eszünk.
- Ez már végképpostobaság!Járni nemlehet!Smég,hogyszájjal enni?!Nevetséges!Hátnemlátoda
köldökzsinórt?Sha már itttartunk,gondolkodj el egypicit:azértnemlehetségesaszületésutáni
élet,merta köldökzsinórtúl rövid.
- Igen,de szerintemvalamibiztosanlesz,éppcsakmáshogy,mintamitittéletneknevezünk.
- Ostobavagy.A születéssel azéletvégetér,éskész.
- Figyelj,nemtudompontosanmi lesz,de majdaMama segítnekünk...
- A Mama? Te hiszel aMamában?
- Igen.
- Ne nevettesdki magad!Láttadmár valahol?Egyáltalánláttamárvalaki?
- Nem,mertittvan körülöttünk.Benneélünk.Sbizony,neki köszönhetjük,hogyvagyunk.
- Na,most már hagyjál békénezzelazostobasággal,jó?Majdakkorhiszema Mamát, ha látom.
- Látni nemtudod,de ha elcsendesedsz,akkorhallhatodazénekét,érezhetedaszeretetét.Ha
elcsendesedsz,érezni fogodasimogatását,érezni fogodóvókezét.
A félkörfelbomlik,mindenkifeláll. Nagy nevetés. Valakimegszólal:
Szóval vanmama, mi?Akkormutassamagát!
Ekkor valaki a színpad szélére megy, felölt magára egy hosszú, fehér szakállat, megfogja az ott lévő
könyvet, kezével ívesen int, leül a székre, (a többiek törökülésben köré gyűlnek, mint az óvodások)
majd elkezd olvasni.
A türelemegyistenierény.Sajnos nemcsakhogymeglehetősenhiányzik belőlünk ez az isteni erény,
de elég bolond módon el is hanyagoljuk. Mi a türelem? Belső bizonyosság Isten fenntartás nélküli
szeretetébenésfeltételnélküli vezetésében.A türelem Isten belénk rejtett ereje az élet bővelkedő
viharainak kiállására.
Az idő egy szárnyaló madár. Szeretnéd elfogni a madarat, és kalitkába zárni? Akkor türelemre van
szükséged.Legkedvesebbálmaidgyümölcsözővalósággáválnak,haegyszerűencsakismereda titkát,
hogyan kell türelem-fát nevelni a szívedben.

7. A türelem Isten Akaratának való őszinte önátadásod. Ez az önátadás semmiképp sem a háttérbe
szorítása véges énednek, ami most vagy, hanem véges léted teljes átalakítása végtelen Éneddé.
A türelmetsosemlehet kívülről ránk kényszeríteni. A türelem saját belső kincsünk, bölcsességünk,
békénk és győzelmünk.
A türelemsosemmondjanekünkazt,hogyezreménytelenfeladat.A türelemcsakannyitmond,hogy
nem vagyunk még készek, vagy hogy az idő még nem érett rá. Talán azt érezzük, hogy készek
vagyunk, de tudnunk kell, hogy teljes lényünk egészében nem áll készen.
Éreznünk kell, hogy a türelem nem valami passzív dolog. Ellenkezőleg, valami dinamikus. A
türelembenfejlesztjükbelső erőnket, belső akaraterőnket. Igaz, hogy ha van akaraterőnk, könnyen
fejleszthetünk türelmet. De éppennyire igaz az is, hogy ha van türelmünk, belső akaraterőnk egy
különleges módon magától kifejlődik.
Pár pillanat szünet után. Felcsendül egy indián törzsi dal. Szereplőink szétszélednek, visszaszereznek
egyet az előzőleg már használt tollakból, elkezdik az indiánokat utánozni, előbb kezüket szájukhoz
ütögetve támadó indiánokat mímelnek; majd fokozatosan kialakítanak egy nagy kört, melyben
„támadásukat”végzik,mely kis idő múlva átválttörzsi tánccá (kezdetleges koreográfiával). Miután a
táncban is részesültünk, körbe ülünk, akár egy törzs tagjai. A tollakat hajunkba, fülünk mögé
helyezzük. A háttérben folyó zenehalkul,ámszól tovább.Valamelyikünkelővesza zsebébőlegy pipát,
„beleszív”, kifúj, majd elkezdi mondani a szövegét. Továbbadja a pipát, s ez az aktus folytatódik.
Nemérdekel,hogymiből élsz.
Azt akaromtudni,hogymire vágysz,
éshogy mersz-e találkozni szívedvágyakozásával,
Nemérdekel,hogyhányévesvagy.
Azt akaromtudni,megkockáztatod-e,
hogyhülyéneknéznekaszerelmedmiatt,
az álmaidértvagyazérta kalandért,hogyigazánélj.
Nemérdekel,hogymilyenbolygóidállnakegyüttaholddal.
Azt akaromtudni,hogymegérintetted-eszomorúságodközéppontját,
hogysebetejtett-e márvalaharajtadárulásaz életben,
éshogy további fájdalmaktól valófélelmedbenvisszahúzódtál-e már.
Azt akaromtudni,hogyegyütttudsz-e lennifájdalommal,
az enyémmel vagyatiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni,éshagyni,hogyazeksztázis
megtöltsönazujjadhegyéiganélkül,hogyóvatosságraintenél,
vagy arra, hogylegyünkrealisták,vagyemlékezzünkazemberi létkorlátaira.
Nemérdekel,hogyatörténet,amitmesélszigaz-e.
Azt akaromtudni,hogytudsz-e csalódástokozni valakinek,
hogyigaz legyél önmagadhoz,hogyel tudod-eviselni
az árulásvádját azért,hogyne áruld el a sajátlelkedet.

8. Azt akaromtudni,hogylátod-e aszépet,mégakkoris,
ha az nemmindennapszép,éshogyistenjelenlétébőlered-e azéleted.
Azt akaromtudni,hogyegyütttudsz-e élni akudarccal,
az enyémmel vagyatiéddel,ésmégismegállni atópartján
ésazt kiáltani azezüstholdnak,hogy"Igen"!
Nemérdekel,hogyhol élsz,vagyhogymennyitkeresel.
Azt akaromtudni,hogyfel tudsz-e kelni
egyszomorúsággal éskétségbeeséssel teliéjszakaután,
fáradtanés csontjaidigösszetörtenésellátniagyerekeket?
Nemérdekel,hogyki vagy,éshogyjutottál ide..
Azt akaromtudni,hogyállsz-e velematűzközéppontjában
anélkül,hogyvisszariadnál.
Nemérdekel,hogyhol,mitéskivel tanultál.
Azt akaromtudni,hogymi tart megbelülről,
amikormindenegyébmárösszeomlott.
Azt akaromtudni,hogytudsz-e egyedül lenni sajátmagaddal,
éshogy igazánszeretsz-e magaddallenniazürespillanatokban.
A kör felbomlik. „Tudsz-e? Tudsz-e?” Kérdezik egymástól a szereplők fel-alá járkálva, különböző
módokon, különféle hanghordozásokkal. 6-7 kérdezés után mindenki megáll, a közönség felé fordul
vigyázzállásba, majd lassan, jól artikuláltan megkérdezi: Tudsz-e?
Ha nem, adunk pár tanácsot!
Hangzik el a következő mondat kétszer úgy, hogy mindenki egy-egy szót fog mondani.
Eztán felsorakozunk egymás mellé a közönség előtt, s mindenki egy-egy mondatot mond. Miután
mondata elhangzott, leveszi fehér ponchóját, s az alatt egy valamivel még rövidebb, lila ponchót
pillanthatunk meg.
Szórdszétkincseid - a gazdagságlegyél te magad.
Nyűddszétdíszeid - a szépséglegyél te magad.
Feleddel mulatságaid - avígság legyél te magad.
Égesdel könyveid - abölcsességlegyél te magad.
Pazaroldel izmaid - az erőlegyél te magad.
Oltsdki lángjaid - a szerelemlegyélte magad.
Űzd el szánalmaid - a jóságlegyél te magad.
Dúldfel hiedelmeid - ahitlegyél te magad.
Törd át gátjaid - a világlegyél te magad.
Veddegybe életed-halálod- ateljességlegyél te magad.
Meghajlás!
Szerkesztette:NémethNikolas