A holokauszt oktatásához készült óra.

1. Hana bőröndje
Óravázlat általános iskola 5-8.
osztályosai számára holokauszt
témakörben
Készítette: Kothencz Erzsébet

2. Az óra célja:
• Hana Brady életén keresztül bemutatni a
holokauszt áldozatává vált gyermekek
életét:
• a zsidótörvények előtt
• a zsidótörvények után
• a hozzájuk hasonló életkorú kislány
történetével átélhetőbbé tenni a
holokauszt tényét

3. Szükséges eszköz, időtartam:
• Karen Levine: Hana bőröndje (igaz
történet) Minerva Nova Kiadó, Szeged,
2003
• Projektor
• Laptop
• Vetítővászon
• 2X45 perc

4. Megjegyzés
• A PowerPoint-os
vetítéshez használt
képek
• A tanítási órán
alkalmazott
fénymásolt
szövegrészletek a
kiadó engedélyével
kerülnek
felhasználásra

5. Egy igaz történet…
• Mit látunk a képen?
• Milyen információkat
olvashatunk le a
bőröndről?
• Vajon ki lehetett Hana
Brady?
• Hová utazhatott a
bőrönddel?

6. 1. szövegrészlet
A hullámzó dombok között, a kellős közepén mindannak, ami Csehszlovákiában folyt, Morávia
tartományban, volt egy kis város, Nove Mesto. Nem túl nagy, de híres. …
Nove Mesto 4000 embernek adott otthont. Régebben a város az üvegkészítéséről volt híres. De az
1930-as években az emberek már az erdőkben és kis műhelyekben dolgoztak, és síléceket gyártottak.
…
A főutcán állt egy hatalmas kétemeletes fehér ház kétszintes padlástérrel. … A város vegyes boltja a
földszinten működött. Ott szinte bármit megvehettél: gombokat, lekvárt, petróleumlámpát és gereblyét,
száncsengőt, fenőkövet, tálakat, papírt, tollat és cukrot. A második szinten lakott a Brady család: Karel,
az apa, Marketa, az anya, Hana és idősebb testvére George. …
A Brady család otthona nyitva állt mindenféle művész – zenészek, festők és költők, szobrászok illetve
színészek – előtt. Amikor éhesen jöttek, mindig találtak meleg ételt….
Anyát együttérző és nagylelkű háziasszonynak ismerték.. … Nagy figyelmet fordított a Nove Mestó-i
szegényekre, akik a város peremén éltek. Hetente egyszer előkészített egy csomag ételt és ruhát, amit
Hana vitt el a szűkölködő szomszédságnak. Hana nagyon büszke volt küldetésére, és nyaggatta
anyját, hogy készítsen több segélycsomagot.
A boltban is segített. Kicsi koruk óta a gyerekek feladata volt, hogy a polcokon mindig legyen áru, és
hogy a polcokat tisztán és rendben tartsák.
Hana és George általános iskolába jártak. Mint a gyerekek többségének, nekik is megvoltak a
rendszeres csínytevéseik, átlagos problémáik és sikereik. Mindössze egy dologban különböztek.
A Bradyk zsidók voltak.
Nem éppen vallásosak, de anya és apa azt akarta, hogy a gyerekek tudjanak az örökségükről. …
Lakott még néhány zsidó család Nove Mestóban, de kettejükön kívül egyetlen zsidó gyerek sem akadt
a városban. Kezdetben senki nem vette észre, vagy senkit se érdekelt, hogy ők különböznek a
többiektől, de hamarosan az a tény lett a legfontosabb dolog a világon, hogy ők zsidók.

7. Hana Brady
• Csehszlovákiában
Nove Mestó
városában élt.
• A családnak
vegyesboltja volt.
• Segítőkészek voltak.
• Hanán és testvérén
(George) kívül nem
volt más zsidó gyerek
a városban

8. Hana élete, a zsidótörvények előtt

9. 2. szövegrészlet
Hana szőke hajú, kék szemű és nagyon bájos, kerek arcú lány volt. És nagyon erős. Időnként
kiprovokált egy viaskodást George-dzsal, csak hogy henceghessen izmaival. Annak ellenére, hogy
bátyja három évvel idősebb volt nála, Hana néha győztesen került ki a viadalokból.
De többnyire jót játszottak egymással. Nyáron a házuk mögötti öbölben sokszor tettek úgy, mintha
tengerészek lennének. Bemásztak egy fából készült dézsába, és addig hajóztak, amíg egyikük ki nem
húzta a dugót, és süllyedni nem kezdtek, miközben kacagva fröcskölték egymást. Három különböző
hinta állt a ház mögötti tisztáson – az egyik kisgyerekeknek, a másik egy kétszemélyes, a harmadik
pedig egy hatalmas fáról csüngött az öböl fölé. Néha a szomszéd gyerekek itt találkoztak, hogy
hintaversenyeket rendezzenek. Ki tud a legmagasabbra lendülni? Ki tud a legmesszebbre ugrani?
Leggyakrabban Hana nyert.
Lakásuk hosszú folyosóin és az üzletben is versenyeztek: Hana a piros rolleren, George pedig a
kéken. Télen hóerődítményt építettek, és síeltek. De Hana legjobban korcsolyázni szeretett, és sokat
dolgozott azon, hogy tökéletesítse piruettjeit a Nove Mestó-i tavon. Néha, amikor különleges
korcsolyázó ruháját viselte – azt, amelyiknek fehér szőrme volt az ujján – elképzelte magát táncos
hercegnőként. Szülei, barátai és bátyja mindig értékelték a teljesítményét és az álmait.

10. 3. szövegrészlet
1939. március 15-én Hitler náci csapatai ellepték Csehszlovákiát, és a Brady család élete örökre
megváltozott. A nácik a zsidókat ördögöknek, minden rossz terjesztőjének, veszélyesnek kiáltották ki.
Ettől kezdve a Brady családnak és a többi zsidónak más szabályok szerint kellett élnie Nove
Mestoban.
A zsidók csak bizonyos órákban hagyhatták el a házukat. Csak egyes boltokban vásárolhattak és
megszabott időszakokban. A zsidók nem utazhattak, ezért nem látogathatták meg többé szeretett
rokonaikat a közeli kisvárosban. A Bradyket kötelezték, hogy minden vagyonukról beszámoljanak … A
család rádióját elkobozták.
Egy napon Hana és George sorban álltak a mozi előtt, hogy megnézzék a Hófehérke és a hét törpét.
Mikor a pénztárhoz értek, meglátták az írást, amelyen ez állt: „Zsidóknak tilos.” …
Úgy tűnt, hogy minden hét hoz egy újabb korlátozást. Zsidók nem mehetnek a játszótérre! Nem
mehetnek sportpályákra! Nem mehetnek parkokba! …
De aztán, ahogy teltek a hónapok, Hana összes játszótársa elmaradt: beleértve Mariát is, aki nem
ment többé át hozzá iskola után és a hétvégeken. Maria szülei megtiltották a lányuknak, hogy
találkozzon Hanával. Attól féltek, hogy a nácik megbüntetik az egész családot azért, mert Mariát egy
zsidó gyerekkel hagyják barátkozni. …
Hana a harmadik osztályt kezdte volna (1940 ősze), amikor a nácik kihirdették, hogy zsidó gyerekek
többé nem járhatnak iskolába. …
… tavasszal megtörtént a katasztrófa. 1941 márciusába anyát letartóztatta Hitler rettegett
titkosrendőrsége, a Gestapo. … A gyerekek megtudták, hogy anyjuk egy Ravensbruck nevű helyen
van, egy női koncentrációs táborban, Németországban. …
Az ősz még egy csapást tartogatott számukra. Egyszer, amikor apa hazajött, hozott három
textildarabot. Mindegyiken Dávid-csillag volt, és a közepén ez a szó állt: „Jude” – zsidó. …
A városban egy zsidó ember már nem volt hajlandó tovább engedelmeskedni. Elege lett a
szabályokból és a korlátozásokból. Ezért egy szeptemberi napon 1941-ben, daccal eltelve hagyta el a
házat. Nem vágta ki a csillagot, és nem varrta fel a ruhájára. Ezt az apró lázadást észrevette egy náci
tiszt, aki Nove Mestoban volt szolgálatban. Dühös lett. Elrendelte, hogy Nove Mesto azonnal legyen
judenfrei. Azaz: egy zsidó se maradjon a városban. …
Másnap virradóra egy nagy fekete kocsi állt meg a Brady család ajtaja előtt. … A Gestapo tiszt
ráparancsolt apára, hogy jöjjön ki azonnal. … Őt is elvitték.

11. 1939. március 15. a Brady család
élete örökre megváltozott
•
•
•
•
•
•
•
Zsidótörvények bevezetése:
Csak meghatározott időben
hagyhatták el házukat
Nem utazhattak
Nem mehettek moziba,
játszótérre, sportpályára =>
nem játszottak velük társaik
Nem járhattak iskolába
1941 tavaszán Hana anyukáját
letartóztatta a Gestapo
(koncentrációs táborba vitték)
Kötelező lett a Dávid-csillag
viselése => volt, aki
megtagadta => az édesapát is
elhurcolták

12. 4. szövegrészlet
Most már csak ketten voltak a gyerekek. Szülők nélkül. …
Órákkal apjuk letartóztatása után megint kopogtak. … mikor kinyitották az ajtót, Ludovik bácsi állt ott, szeretett
nagybátyjuk. Ludovik bácsi keresztény volt. … megkérte a gyerekeket, hogy szedjék össze legféltettebb kincseiket.
Mindketten megtöltöttek egy bőröndöt ruhákkal. Hana egy nagy, barna bőröndöt választott…
Egy nap értesítést kézbesítettek Hedda néni és Ludovik bácsi házához. 1942. május 14-én Hana és George Bradyt a
trebici deportációs központba rendelték, ötven kilométerre Nove Mestótól. … Ludovik bácsinak majd megszakadt a
szíve, hogy el kell küldenie unokahúgát és unokaöccsét. Megkért egy embert, hogy vigye el őket a deportációs
központba. Képtelen volt szembenézni a helyzettel. … Néhány órával később a kocsi lerakta Hanát és George-t egy
óriási raktárház előtt. … Mikor körbenéztek, rájöttek, hogy ott nincsenek más gyerekek. De volt több száz zsidó férfi és
nő, akik arra vártak, hogy elküldjék őket egy Theresienstadt nevű helyre. Mindegyiket deportálták. Hana és George
négy nap és négy éjszaka a raktárban maradt, a bőröndjükbe pakolt ételt ették, és a szőnyegeken aludtak. 1942.
május 16-án a raktárban néhány cukorkával és egy gyertyacsonkkal ünnepelte Hana a tizenegyedik születésnapját.
A vonatút csöndes volt és eseménytelen. … A katonát nem érdekelte a beszélgetés. Leírta a nevüket egy-egy
névkártyára, és átkutatta a bőröndjeiket pénzt és ékszereket keresve. Azután lecsukta a fedeleket. – Balra! – utasította
George-t. – Jobbra! – parancsolt Hanára. … Hana visszatartotta a könnyeit. Felemelte a bőröndjét, és követett egy
másik lányt, a Kinderheim (gyerekek otthona) L410-be, a lányoknak fenntartott barakkba, amely az elkövetkező két
évben az otthona lett. … Kinderheim L410 egy hatalmas, egyszerű épület volt, körülbelül tíz kollégiumi szobával. Húsz
lány aludt egy szobában, szalmával bélelt vászonmatracokon, háromemeletes ágyakon. A háború előtt 5000 ember
lakott a városban. A nácik tízszer ennyi rabot zsúfoltak össze ugyanekkora területre.
Soha nem volt elég hely, elég élelem, esély néhány pillanatnyi magánéletre. Túl sok ember volt, túl sok bogár és
patkány, és túl sok náci, akik a táborban őrjáratoztak és könyörtelenül fegyelmet tartottak.. … Ahogy egyre több ember
özönlött be Terezinbe, több ezer özönlött is ki onnan. Teherkocsikba zsúfolták, és keletre szállították őket egy
ismeretlen végzet felé. … ahogy telt az idő, egyre szélesebb körben terjedtek el azok a történetek, amelyek
haláltáborokról, brutalitásról és tömeggyilkosságról szóltak. …. Néhány héttel később Hana megtudta, hogy ő is
keletre megy. … bepakolta a bőröndjébe. … A vonat egy napon és egy éjszakán át pöfögött. Nem volt élelem. Nem
volt víz. Nem volt vécé. … A lányok egymás kezét fogták. Becsukták a szemüket, és megpróbálták elképzelni, hogy
éppen máshol vannak. … Azután az éjszaka közepén 1943. október 23-án a vonat kerekei hirtelen, csikordulva
megállta. A lányokat kiparancsolták a vagonokból. Ez volt Auschwitz. – Hagyjátok a bőröndjeiteket a peronon! –
vezényelték a katonák. … Hatalmas barakkok mellett haladtak el, látták a foglyok csontvázszerű arcát és csíkos
egyenruhájukat, amint kikukucskáltak az ajtón. Az őrök megparancsolták nekik, hogy menjenek be egy nagy épületbe.
Az ajtó félelmetes csattanással vágódott be mögöttük.

13. 1941-1943
•
•
•
•
•
a szülők nélkül maradt Hanát
és George-ot egy nagybátyjuk
veszi magához
1942. május 14-én a
gyerekeket a deportációs
központba rendelték
Néhány nap múlva
Theresienstadtba deportálták
őket
Hana ezekben a napokban
ünnepelte 11. születésnapját
1944. október 23-án Hanát
elszállították Auschwitzba,
ahol azonnal a gázkamrába
küldték… 13 éves volt

14. Kérdések
• Milyen volt Hana élete a ti mostani
életetekkel összehasonlítva?
• Hogyan éreznétek magatokat, ha nektek
kellene ilyen törvények szerint élni?
• Miért kellett Hanának meghalni?
• Mi erről a véleményetek?

15. Az óra menete
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Bevezetés – néhány szó a könyvről
1. diakép (Egy igaz történet) -> a kérdések megbeszélése
1. szövegrész felolvasása
2. diakép (Hana Brady) segítségével a hallottak összegzése
3. diakép (Hana élete, a zsidótörvények előtt)
2. szövegrész felolvasása, kérdések megbeszélése
3. szövegrészlet felolvasása
4. diakép (1939. március 15. a Brady család élete örökre
megváltozott) segítségével a hallottak összegzése, az
idekapcsolódó kérdések megbeszélése
4. szövegrész felolvasása
5. diakép (1941-1943)segítségével a hallottak összegzése
Lezárás: a gyerekek véleményének meghallgatása