1. Színek és kontúrok elemzése Rippl-Rónai József
alkotói korszakaiban
Varga Róbert

2. Dolgozatomban Rippl-Rónai néhány fontos alkotói korszakának képi elemzésére
vállalkoztam, elsősorban a színek és a kontúrok elemzésével. Ehhez négy képet
választottam, amelyek legjobban megragadtak.
Rippl-Rónai József Kaposváron született 1861-ben. A gimnázium elvégzése után
gyógyszerészinasnak állt, egyetemi diplomát is e tudományból szerzett.
Kalandvágyból és a jobb élet reményében beállt a Zichy családhoz nevelőnek. A
kifinomult arisztokrata miliő hozta felszínre festői ambícióit. Zichy Ödön
támogatásával Európa legtekintélyesebb intézményében, a müncheni akadémián
kezdte meg művészi tanulmányait.
Tanuló éveiben engedelmesen követte a jól bevált akadémikus sablonokat.
Párizsba nem az impresszionisták művészete, hanem Munkácsy Mihály hírneve
vonzotta.
Munkácsy felismerte Ripplben a tehetséges rajzolót, akinek nagy hasznát vette a
bécsi Kunsthistoriches Museum aktokban bővelkedő mennyezetképeinek
kidolgozásában.
Azonban nem elégedett meg a másolással, saját műtermében új kísérletekbe
kezdett. Első kiállításának a párizsi arisztokrácia is nagy figyelmet szentelt.
Az ekkor bemutatott 60 mű nagy része kis méretű, női ideál portré volt. Színei
elmosódottak, a nőalakok ködösek, álomszerűek.
Az alábbi kép: Nő virággal a Musey D’Orsay-ben található.
Az alkotás játékos kisérletező, mégis szomorkás hangulatú.
A képből határozott körvonalakkal és erőteljes színnel kiemelkedik egy virág:
színei: piros, fekete, zöld. A kép többi eleme, a hölgy ruhája, a háttér és haja
ugyanezen színekből állnak, csak elmosódottabb, halványabb árnyalatokban.
Ezek a leredukálódott színek szinte átvezetnek minket egy dimenziókon túli
spirituális világba. Ez teljesen ellenkezik a realista festészet ábrázolásmódjával.

3. Az alkotás közepén az arc a legelmosódottabb, leghalványabb, fehérsége révén
mégis kiemelkedik a kompozícióból.
A két szín, bíborvörös és zöld komplementer színei egymásnak. Együttes hatásuk
drámai, a vörös a vérre való asszociáció révén tragikumot sejtet.
1902-ben a művész úgy döntött, végleg letelepszik szülővárosában, megvásárolta
a Fő utca egyik rózsakerttel szegélyezett parasztházát, ahová magával vitte hű
társát, francia feleségét, Lazarine-t is.
Növekvő népszerűsége meghozta Rippl-Rónainak a régóta nélkülözött anyagi
bizonságot.1908-ban megvásárolta a Kaposvár határában fekvő Róma villát, amely
élete végéig ösztönző és megnyugtató alkotói menedéket nyújtott számára.
Ebben a korszakában festette A Geszti kastély Somogyban című képét(1912)
A képen posztimpresszionista hatás figyelhető meg.

4. Ecsetkezelési technikája a francia pointillisták ihlették. Érdekes, más képein is
megjelennek a vöröses-barna kontúrok, amelyek melegséget árasztanak.
Meleg színei erőteljes, földszínekbe hajló vörösek-sárgák.
A kékek zöldek jól ellensúlyozzák a parázsló színeket, és talán barna
körvonalaiknak köszönhetően mégsem tűnnek hidegnek.
Forma és színvilága lendületes, dekoratív, szecessziós vonalvezetést figyelhetünk
meg a képen.
A kép inkább mondható kétdimenziósnak, mintsem térbelinek. Nincsenek
színátmenetek, a művész alapszínekkel dolgozik.
A színek használata miatt a kép energikus, friss.
Én beleszerettem a képbe, azon kevés képek közé tartozik, melyet mindig
szívesen néznék egy nappaliban.

5. Nem tudom szó nélkül hagyni Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című képét
sem (1907). Egészen biztos, hogy Cézanne és Degas hatását tükrözi. A
kompozícióról a kártyázók és az abszint című képek jutnak eszembe.
Az alakok részletükben jelennek meg, a tér megszűnik, a kép kétdimenziós.
Rippl Rónai színhasználata azonban erőteljesebb, a színek telítettebbek,
egyöntetűbbek, barátságosabbak. A festő – ahogyan azt más képeiben is
tapasztalhatjuk – merészen használja a vöröset.
Azzal, hogy a kontúrok színfelületet izolálnak és egyben formát jeleznek, Rippl-
Rónai Gauguin művészetéhez áll közel.
A színek nem átmenetben kapcsolódnak egymáshoz, hanem világos és sötét
foltjaik mintegy szembeszegülnek egymással.
Apja arcának ábrázolását kivéve a képen Rippl-Rónai mindent alárendelt a
színnek,. A festő itt teljes mértékben kiaknázza a színek, különösen a krómsárga és
a fény hatóerejét.
A kiegészítő és az ellentétes színek egymás mellé helyezésének elvét, amely az
elemzett kép színkezelésének egyik fő sajátossága, Rippl minden "kukoricás"
képén kihasználja. Erről az elképzeléséről így írt: "El kell dobni a mástól, bárkitől
tanult technikai elméleteket, s a lehető legegyszerűbbre kell redukálni magát a
technikát. Abból áll ez, hogy színeket egymásra semmi körülmények között nem
rakunk. Minden szín megvan a tubusban, csak ki kell belőle venni úgy, ahogy van -
mindig gondosan törődve az egységes stílussal -, csak rá kell tenni a vászonra. De
oda, ahová való! De úgy, hogy ott maradhasson!"
Túlnyomórészt a tiszta színek uralkodnak, de jelentős szerepet kapnak a
színértékek is. A festő főleg a fénytelítettség egyenlő fokán álló színekkel dolgozik.
A színek hatással vannak a térre és a formára: a színek önálló teret hoznak létre,
amelyben a tárgyak formája új értelmet nyer. A tiszta színek uralma által a tér
mintegy "megrövidül", s a szerkezeti elemek hangsúlyossá válnak. Rippl-Rónai a
sárgavörös-fekete színhármasra építi fel a képet. A kiegészítő színek használatával
mértékletesen bánik.

6. A tiszta színek használata nem egyeztethető össze a plaszticitással és a térbeli
mélységgel, s a homogén, sárga háttér is akadályozza a háromdimenziós tér
kialakulását. A színek hőhatása együtt jár a térhatással: a meleg-érzetet keltő
sárga és vörös "előrejönnek", a hideg zöld és kék "hátrahúzódnak". Mivel az
előtérben és a háttérben egyaránt "előretörő", meleg színek vannak, valódi
térmélység nem alakulhat ki.
A mindenütt jelen lévő vörös kontúr körülkeríti a formákat és rögzíti a síkok
határát. A vonal nem olvad bele a figurák körvonalába, s ezzel kiemeli őket a
környezetből.
A kép érzékelteti a századforduló békés időszakát, amikor az embereknek
lehetőségük nyílt az elmélyült meditációra. A festmény fő üzenete a bensőséges
kapcsolatok, az elgondolkodás fontossága az ember életében.
Utolsó olajfestményét, Bányai Zorka fekete ruhás portréját 1919-ben festette.

7. Vonzalma a fiatal nő iránt ekkor már évek óta tartott, Bányai Elza lénye
mindinkább hatalmába kerítette. Rippl-Rónai képein Zorka maga az ezer alakot
öltő asszonyi nem, aki némelykor szende szűz, máskor ellenállhatatlan bestia.
A mélyvörös karosszékben elnyúló, enerváltan erotikus szépséget a végzet
asszonyaként örökítette meg.
A kép alapszínei: fekete, vörös és fehér.
A korábbi sárga korszakhoz képest itt kevesebb színt látunk, a kép színhasználata
visszafogottabb, nyoma veszett a 10-es évek „örömfestészetének”
Zorka a képen egy „hideg”, dekadens szépség. A művész előző korszakának tüzes
koloritjaival ellentétben kevesebb színnel dolgozik, de a színek választékos
összhangzata az elmélyült lélekábrázolást szolgálja.
Múzsája ezen a képen démonikusan attraktív.

8. Genthon István szép megfogalmazásában Rippl időskori szerelme „sugárzó parti
fény volt, mely utoljára hivogatja a barázdás arcú öreg hajóst.”
Felhasznált irodalom:
Révész Emese: Rippl Rónai
Cezanne kiállítás impressziói
Tüskés Anna: Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett
Somogy, 1999/2. 170-179. oldal
Képek: Internet