1. INTERJÚ 2015. NOVEMBER
MÁRTON JÚLIA
1. Mutatkozz be kicsit, mivel foglalkozol, milyen céllal érkeztél Svédországba?
27 éves andragógus vagyok. Végzettségemet tekintve négy különböző terület, a művelődésszervező, a
humán szervező, a munkavállalási tanácsadó, és a személyügyi szervező ismereteit sajátítottam el az öt
éves felsőfokú tanulmányi éveim alatt. Tanultam neveléstudományi, pszichológiai, jogi, közgazdasági, és
szociológiai ismereteket, aminek hasznát veszem a munkám során olyan esetekben, mint például
tanfolyamok, rendezvények szervezése és résztvevők toborzása, motiválása, valamint a rendezvényhez
szükséges ismeretek összegyűjtése, rendszerezése.
Budapest mellett, Budaörsön lakom és dolgozom egy közművelődési intézményben - a jelenlegi
svédországi időszakot leszámítva- már három éve. Felsőfokú tanulmányaimat a Kodolányi János Főiskolán
kezdtem 2007-ben, majd az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán 2014-ben végzetem az andragógia
(művelődésszervező) mester képzésen. Már az egyetemi képzés alatt lehetőségem nyílt a szakmámban
dolgozni, mivel kulturális menedzserként kezdtem dolgozni a budaörsi Ifjúsági Klubban. Nagyon szeretem a
munkámat, mivel közel áll hozzám a kultúra, a művészet és szeretek emberek közt lenni. Kreatív és
impulzív személyiség vagyok, jól alkalmazkodom az új helyzetekhez és nyitott vagyok a változásokra. A
munkám során gyakran kerülök döntéshelyzetekbe, mivel megbízott vezetőként dolgozom és öt másik
munkatársammal együtt szervezem a helyi kulturális életet. Igazi kihívást jelent, heti 6 napon át színvonalas
és szórakoztató rendezvényeket szervezni a fiatalságnak. A hétköznapokban különböző szakkörök,
kiállítások, koncertek, táncórák, pszichológiai előadások sokaságával próbáljuk színesíteni a helyi lakosság
életét, hétvégén pedig családi rendezvények, kulturális napok, szezonális fesztiválok váltakoznak.

2. Svédországba a Kőrösi Csoma Sándor Program keretén belül érkezetem elsősorban Göteborg, Jönköping,
Boras és Oslo városaiba, és ahogy korábban az elődeim is azzal a céllal érkeztem, hogy a helyi magyar
egyesületek tevékenységeiben segédkezek, igény szerint olyan foglalkozásokat, rendezvényeket tartva,
amire az adott közösségnek szüksége van legyen szó akár gyermek akár felnőtt programokról.
2. Mi volt a motivációd, miért jelentkeztél a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjára?
Amikor véletlenül elém kerül a KCSP pályázati felhívás, akkor már hetek óta foglalkoztatott a gondolat,
hogy jó lenne a szakmai tudásomat és a kapcsolatrendszeremet kibővíteni és kamatoztatni egy új
közegben. Budaörsnek, ahol dolgozom, több külföldi kapcsolata is van elsősorban Németországgal,
Görögországgal, de Szlovákiában és Szerbiában is vannak ún. testvérvárosai. Úgy gondoltam, az
mindenképpen a város és a munkahelyem hasznára is válik, ha közművelődési tapasztalatokat tudok
gyűjteni külföldön, a fejlett nyugat-európai országokban és visszatérve azokat kamatoztatni tudom helyi
szinten. Mivel nagyon szeretek utazni és a skandináv kultúra mindig is vonzott, jó lehetőségnek tartottam,
hogy jelentkezem a programra és megpályázom Svédországot és Norvégiát. Reménykedtem, hogy a több
száz jelentkező közül a 100 szerencsés közé én is bekerülök és végül sikerült. Mivel a munkahelyemen
vezetői beosztásban dolgoztam, nem volt könnyű megoldani a helyettesítésemet, de végül sikerült mindent
időben elintézni, így július végén két másik szerencsés ösztöndíjas társammal együtt vágtunk neki az
svédországi útnak.
3. Mivel foglalkozol pontosan az egyesületeknél, miből áll egy munkahét?
A magyarországi munkámhoz képest 180 fokos fordulattal jött a változás a hétköznapokban. A megszokott
napi 8-10 órás munkaidő itt megszűnt, itt inkább a teljesítmény minőségét mérik és nem a ledolgozott
óraszámokat. Mondhatni, hogy kötetlen munkaidőben dolgozom, ami sok szempontból hatékonyabb. Igaz
vannak hátulütői, amikor este 11 órakor is még táblázatot, plakátot szerkesztek, vagy hosszú órákat utazom
egyik városból a másikba rendezvényről-rendezvényre. De végső soron minden áldozat megéri, mert az
egyesületek valóban értékelik az áldozatos munkát.
Főként a hétvégék sűrűek, szombaton a göteborgi Tavaszi Szél Egyesületnél tartok délutáni
gyerekfoglalkozást, vasárnap pedig Borasban az ottani frissen alakult magyar egyesületnél dolgozom.
Emellett Oslóba járok át havi rendszerességgel, a Norvég-Magyar Egyesület elnök asszonyának, Nagy
Luciának segíteni. Igény szerint a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör rendezvényein is
besegítek, legutóbb a Rúzsa Magdi koncerten volt rám szükség. Ezen kívül volt alkalmam helyettesíteni a
göteborgi Nyelvcentrumban a magyar órákon, ami nagyszerű élmény volt. Januártól Jönköpingbe is járok
majd a helyi rendezvényekre és többet fogok utazni a hétköznapokban, mert a többi ösztöndíjassal közösen
turnézni fogunk az országban, a közös előadásunk kapcsán.
4. Hogy érzed magad Svédországban, mit gondolsz az országról?

3. Ahogy korábban is mondtam igen közel áll a szívemhez a skandináv kultúra, ennek oka, hogy évekkel
ezelőtt volt alkalmam ösztöndíjas diákként az egyetemen egy szemesztert Svédországban, Halmstadban
tanulni és ez igen nagy hatással volt rám. Szívből örültem, hogy visszajöhetek ebbe a meseszép országba,
ahol minden rendezett, szervezett, ahol barátságosak, segítőkészek az emberek és ahol mindig van idő
egy „fika” szünetre 
Kulturális szempontból nagyon tetszik, hogy sok energiát és pénzt áldoznak a közművelődésre, szépen
felújított, karbantartott minden közintézmény, múzeum, kultúrház. Interaktív, gyerekközpontú
rendezvényekben sosincs hiány, az infrastruktúra pedig néha elképesztően magas egy–egy intézmény
esetében.
5. Hiányzik az otthoni munkahelyed?
Nagyon szeretek Budaörsön dolgozni, az ottani légkör egyedülálló számomra. A munkatársaim nem csak
kollégáim, hanem egyben a barátaim is, így az elválás nehéz volt. De a program véget ér 2016 áprilisában
és én visszatérek Magyarországra. Természetesen jó érzés látni, hogy nélkülem is működnek a dolgok
otthon, hogy az intézmény fejlődik és sikeresek a rendezvényeink. Én pedig az itt szerzett tapasztalatokat
majd beleépítem az otthoni kulturális életbe, színesítve a budaörsi rendezvényeket. Örülök, hogy részt
vehetek ezen a programon, de ahogy a mondás is tartja, mindenhol jó, de legjobb otthon. Persze az élet
sokszor hoz váratlan helyzeteket és nem lehet tudni, hogy évek múlva hova sodornak a lehetőségek, mint
ahogy azt sem sejtettem, hogy egyszer még visszatérek Halmstad városába, korábbi tanulmányaim
helyszínére.
6. Mit gondolsz, hogyan tudod segíteni a svédországi magyar egyesületek munkáját?
Művelődésszervezőként azt a gyakorlati tudást tudom alkalmazni, amit a budaörsi munkahelyemen
tanultam meg az évek során. Vezetőként nagy felelősség hárul rám, a munkám pontos tervezést és
részletekre kitérő szervezést igényel. Egy kicsit mindenhez értenem kell a technikai háttértől kezdve, a
grafikai és honlap-szerkesztési feladatokon át, a nyilvános beszédekig. Úgy gondolom ezek a
kompetenciák itt is hasznosnak bizonyulnak.
Egy rendezvény esetében vannak alapvető szabályok, amik hozzájárulnak a sikerhez, de hangsúlyozom,
nem mindig jelentenek garanciát. Az előkészületeket tekintve fontos, hogy időben legyen meghirdetve az
esemény, figyelemfelkeltő és esztétikus plakátot készítsünk, lehetőség szerint adjunk kedvezményeket a
belépő árából, a rendezvény során a hangulatért, a dekorációért, a tisztaságért mindig a szervező a felelős,
az utómunka során pedig a dokumentálás (fényképek, videók megosztása), ami elengedhetetlen. Ezekben
a munkálatokban én mind részt veszek, gyakran egyedül végzem a folyamatot, de szerencsére
segítségemre vannak a szülők és az egyesület vezetői. Úgy gondolom, hogy a modern technika
eszközeivel igenis élni kell a mai világban, ki kell használni az előnyeit: a Facebook a Youtube és egyéb
fórumok nagy szolgálatot tudnak tenni egy-egy rendezvény sikerességének esetében.
Én leginkább azzal tudok besegíteni a helyi egyesületeknek, hogy átveszem a szülők vállára nehezedő
feladatokat, megszervezem és lebonyolítom a hétvégi rendezvényeket, előkészítem a programokat,

4. beszerzem a szükséges eszközöket, új ötletekkel színesítem a közösségi életet. Idén volt évnyitó tábor,
családos kirándulás, halloween buli és gyerekkoncert is a göteborgi egyesületnél, ami mind-mind kiválóan
sikerült. Fontos tudni, hogy itt minden szülő a szabadidejét áldozza fel a hétvégi közösségi program
érdekében, viszont az ösztöndíjasoknak ez főállású feladat, így ránk kell, hogy háruljon a nagyobb
feladatrész.
A göteborgi Tavaszi Szél Egyesület évnyitó táborában UNO maraton (Tangagardein)
7. Milyen jellemzők szimpatikusak az itteni emberekben, a szervezetek működésében?
Az itteni emberek, a közösségek egészen máshogy működnek, mint Magyarországon. Mivel itt
kisebbségben élnek, evidens hogy az összetartásnak szorosabbnak kell lennie. De ez sajnos nem mindig
van így. A beilleszkedés nem egyenlő a beolvadással és erre a svéd állam nagy hangsúlyt fektet, azáltal
hogy lehetőséget ad a kisebbségben élő nemzetiségeknek önálló kulturális élet fenntartására helyi szinten.
Ez nagy előnyt jelent a magyar diaszpóra életében, hétről hétre találkozom új családokkal, akik először
jönnek a közösségbe és általában elégedetten térnek haza a programok végén. Az a fontos, hogy itt
egységet képezzünk, a gyerekek egymással a magyar nyelvet beszéljék és ebben a szülők is segítsenek.
Sok esetben látom, hogy noha a szülő valamelyike nem magyar anyanyelvű, a gyermek mégis beszéli a
nyelvet, jár a közösségbe. Ez sok áldozatot követel a szülők részéről, de úgy látom, megéri. Tetszik, hogy
mindenkinek a véleménye számít a közösségben, hogy a diktatórikus megoldás helyett közösen próbálnak
szervezkedni, hogy mindenki igyekszik kivenni a maga részét a szervezésből, előkészületekből. A
foglalkozásoknál sok szülő itt marad, besegít, ilyenkor élénk társasági élet zajlik a felnőttek között is.
Vannak egészen kreatív személyiségek a közösségben, akik fantasztikus ötletekkel gazdagítják a
programokat, áldozatos munkájuk a többieket is motiválja.

5. Kékvirág Anyanyelvi Tábor kamasz gyerekek csoportfoglalkozásán ( Halleberga)
8. Megítélésed szerint mire van leginkább szüksége a külhoni, és azon belül a svédországi
magyaroknak?
Úgy látom, hogy a KCSP program nagy segítséget ad a helyi közösségeknek. Azáltal, hogy az anyaország
egy főállású szervezőt küldd, lehetőség nyílik aktív és rendszeres kulturális életet beindítani. Persze vannak
régóta jól működő közösségek, de úgy gondolom, hogy egy fiatalos, kreatív lendület minden egyesületnél
pozitív hatással bír. Fontos, hogy az anyanyelvápolásban egy magyarországi fiatal segít, és hangsúlyozom
a fiatal jelzőt, mivel a közösségek jó részénél gyerekekkel dolgozunk, és ők könnyebben befogadnak egy
fiatal, lelkes vezetőt. Fontos, hogy amit 9 hónap alatt kiépítünk helyi szinten, az hosszútávon is működő
legyen, ne az adott személyhez, hanem inkább a közösséghez legyen köthető,mert így mások is tudják
folytatni az általunk elkezdett munkát.