2. Ne rohanj Mindig futsz valahová. Soha sincs semmire időd, Hangzik fel tőled a hivatkozás, És csak folytatódik tovább A versenyloholás. Se látsz, se hallasz, Senkire sem hallgatsz. Csak lótsz-futsz, s loholsz, Mint a versenyagár, Aki csak a célban tudja meg, Hogy a nyúl nem is volt valódi. Elrohansz minden szép mellett, Nem észlelsz semmit, Amit pedig csodálni érdemes lenne.
3.
4.
5.
6.
7.
8. Két hét alatt akarnád látni azt, Amit egész évben észre sem veszel. A léleknek nem kell pénz, A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, Amikor valami szépet befogad, És felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a világ. Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már. Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban, Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
9.
10.
11.
12.
13.
14. A természet gyönyörű kincseit, Évszakok hírnökét, virágok ezreit, Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat, Akik mind feléd fordulnak. Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép, Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék, S a fák levelei mindig másképp mosolyognak, A virágok szirmai más arcot mutatnak. S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár, Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
15.
16.
17.
18.
19.
20. Látod, mi mindent hagysz ki naponta? Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva. Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva. Autóból is másnak látszik a világ, Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán. A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi. Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni? Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
21.
22.
23.
24.
25.
26. Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába, Soha nem fogod meglelni, Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni. Mert mit nézel majd végig életed filmjén, Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot, Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
27.
28.
29.
30.
31.
32. Nem hagytad köszönni a kis feketerigót, S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót. Gondolkodj, miért is rohansz és hová, Mit ér, ha rohansz, Mindig csak rohansz tovább? Rohansz, és mégse érsz sehová. 2006. május 26. Rajki Miklós