Akvarisztika dolgozat

1. Akvarisztika

2. Az akvarisztika vagy akvarofília egy mára tudományággá fejlődött hobbi, ami a vízi élőlények akváriumban való
tartásával foglalkozik. Egy akváriumban a leggyakrabban előforduló élőlények a halak. Az akváriumi halak ősei vadon
éltek, de mára már majdnem minden trópusi édesvízi akváriumi hal fogságban született. A tengeri halfajok közül
viszont még igen keveset sikerült fogságban szaporítani, így ezek nagy része vadon befogott. A halakkal közösen
élhetnek még az akváriumban más élőlények is, mint például csigák és rákok. Ezek hozzájárulnak az akváriumban
zajló élet egyensúlyának megtartásához, elfogyasztják az algákat és az ételmaradékot. Az állati élethez szükséges
vízben oldott oxigént egy akváriumban a vízinövények szolgáltatják, de ha ezekből keveset tartunk, akkor ajánlott egy
levegőpumpa használata, melynek segítségével a légköri oxigénnel dúsíthatjuk a vizet.
Ez a zárt életközösség alkalmas bizonyos ökológiai jelenségek megfigyelésére, nem csak az emberre és a
környezetére fókuszál, hanem az összes mechanizmusra, amelyek az élőlények és a környezetük közötti viszonyokat
szabályozzák. Egy akvárium gondozása, jobban mondva az akváriumban létrejött egyensúly fenntartása nem könnyű
feladat, ám megfelelő gyakorlattal megvalósítható.
Az akváriumi halak tenyésztéséről és szaporításáról sok könyv íródott különböző nyelveken. Napjainkban e könyvek
és az internet segítségével nagyon jó az információcsere az akvaristák között. A kudarc majdnem kizárt, ha kezdők
vagyunk, és élünk ezekkel a lehetőségekkel. Ezek ellenére mégis a személyes tapasztalat a legjelentősebb, ha igényes
fajok tenyésztésével (például diszkoszhalak) akarunk foglalkozni. Sokan (világszerte kb. 60 millió ember) csak
hobbiként művelik az akvarisztikát, de vannak profi akvaristák is, akik a díszhalak tenyésztéséből keresik meg a
jövedelmüket, akik teljes idejüket ennek szentelik.
Az akváriumok csoportosítása: lehetnek édesvíziek, tengeriek (sósvizűek) vagy fél sós vizűek (brakk víziek). E három
fő csoporton belül számtalan változat létezhet. Pl.: hideg-, meleg vizes, különféle biotópok, korallszirti, halas, holland
stb.

3. A szó eredete:
Az akvárium szó a latin aqua (jelentése víz) és a -rium utótagból
(jelentése hely vagy építmény) képzett szó.
Első lépések:
A halak fogságban tartása az ókorba nyúlik vissza. A sumérok ismertek voltak az elfogott halak
mesterséges tavakban tartásáról, mielőtt elfogyasztották azokat. A kínaiaknál már 2000 éve ismertek
voltak az aranyhalak ősei. A ma ismert aranyhaltípusok legkorábbi példányainak létezésével
kapcsolatban a 11-12. századból vannak feljegyzések. Az aranyhaltartásról és -tenyésztésről szóló első
kézikönyv - amely egyben a világ első akvarisztikai könyve is - 1596-ból származik. A japánok a
kínaiaktól vették át az aranyhalak tenyésztését, és a különféle formaváltozatok kitenyésztésében
jeleskedtek. Az ókori egyiptomi művészetben is előfordult az egyiptomiak szent hala, az
Oxyrhynchus, melyet templomokban négyszögű medencékben tartottak. Látható, hogy sok nép
történelmében jelentős szerepet játszott a haltenyésztés úgy élelmezési, esztétikai, mint vallásos
szempontból. A kezdeti haltartásnak, a római paloták esővízgyűjtőiben tartott halaknak a
szúnyoglárvák pusztításában fontos szerepe volt. Ezzel közegészségügyi szerepet is betöltöttek.

4. Üvegakváriumok megjelenése:
A halak egy zárt környezetben való megfigyelésére létrehozott akvárium fogalma nem
olyan régi. Viszonylag nehéz az első akvárium létrehozását egy időponthoz kötni.
1665-ben egy bizonyos Samuel Pepys naplóíró ismeretlen halakról ír, melyeket egy
vízzel telített edényben látott. Ez a dolog annak idején Londonban ritkaságnak
számított. Pepys leírásából a paradicsomhalra (Macropodus opercularis) lehet
következtetni. A 18. században Abraham Trembley biológus hidrát tartott
megfigyelésre egy henger alakú üvegmedencében. Innen terjedt el szerte a világon az
akvárium. A valódi akvarisztika kezdetét 1856-tól számítjuk amikor Rossmässler
megjelentette dolgozatát Der See im Glasse címmel. Az akvarisztika keresztapja P. H.
Goss, aki egy 1853-ba írt munkájában használta először az akvárium kifejezést.

5. Elterjedés a világon:
Az akvarisztika a nagy-britanniai 1851-es nagy kiállítás után kezdett
elterjedni. A kiállítás attrakciója egy fémrámás akvárium volt. Az első
fémrámás akváriumok egy, a növények tengeri szállítására alkalmas
fémkeretű, üvegoldalú láda mintájára készültek. Az aljuk fémlemezekből
készült, hogy alkalmas legyen közvetlen lánggal való fűtésre. A németek
versenyre keltek a britekkel és a századfordulóra Hamburg kikötője lett az
új dísz halfajok behozatalának európai kapuja. Az első világháború után
az elektromosság elterjedésével sokkal könnyebben lehetett különféle
berendezéseket üzemeltetni. Az elektromosság lehetővé tette az
akváriumok egyszerűbb fűtését, a víz szűrését és a világítását. Az
elterjedésben szerepet játszott a légi szállítás megjelenése is ami lehetővé
tette a díszhalak Európába szállítását viszonylag rövid idő alatt. Becslések
szerint jelenleg 60 millió akvarista létezik szerte a világon. Nagy részük
Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él.

6. A víz minősége, vízkémia:
Ahogy fentebb már volt róla szó, a vízben feloldott só mennyisége szerint
az akvárium lehet édesvízi (sótartalom 0,5 g/l alatt), enyhén sós vízi
(sótartalom 0,5–30 g/l) és sós vízi (sótartalom 30–40 g/l).
A víz mindenkori minőségét, értékmérő tulajdonságait a környezet
alakítja. Az esővíz már az atmoszférában felvehet bizonyos - nem egyszer
káros - anyagokat. A talajra hullva újabb anyagokkal, ásványi anyagokkal
keveredhet. Ahány vidék, annyiféle víz lehetséges. Az ivóvíz további
változásokon megy keresztül, hiszen kezelni, fertőtleníteni kell, melynek
során újabb anyagokkal „dúsulhat”, a vezetékből is kioldódhatnak
különféle anyagok, ezért aztán mire a fogyasztóhoz ér, már esetleg klór,
réz, ólom vagy cink lehet benne. Ezért a hálózati ivóvíznek is megvannak
a jellemzői. Most is érvényes az, hogy ahány ivóvíz, annyiféle. Az
akváriumban is tanúi lehetünk a változásoknak, hiszen ott folyamatosan
biológiai és kémiai folyamatok zajlanak. Annak érdekében, hogy a halak
és a vízinövények kifogástalanul éljenek, természetes körülményeket kell
biztosítani az akváriumban is.

7. A karbonát keménység:
A már említett kalcium- és magnéziumsók mellett úgyszólván minden víz
tartalmaz hidrokarbonátokat. A hidrokarbonátoknak fontos szerepük van
az akváriumban, mert ún. pH-puffer hatásuk van, ami magyarul annyit
jelent, hogy fékezik a mindenkori kémhatás változását, vagyis nem
engedik, hogy túlságosan savas vagy lúgos állapot alakuljon ki. A
mindenkori hidrokarbonátoknak is nagy hatása van az akvárium
élőlényeire, a vízinövényekre, a halakra. A hidrokarbonátok jelenlétét az
ún. KH-értékkel jelöljük. Amennyiben ez az érték a már korábban
említett 3-10° dH között található, akkor az megfelelő a legtöbb halnak.
A víz keménység szerinti osztályozása:
0–4 °d nagyon lágy
4–8 °d lágy
8–18 °d közepesen kemény
18–30 °d kemény
30– °d Nagyon kemény

8. ÉDESVÍZI AKVÁRIUMI HALAK LISTÁJA:
aranyhal
bíborfejű díszmárna
Rend: Pontyalakúak Család: Pontyfélék
zebradánió
sziámi harcoshal
kínai paradicsomhal
Rend: Sügéralakúak Család: Gurámifélék
ajakos gurámi

9. Vége