Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.

Bibliografusok es a HKSZ

6 views

Published on

dr. Szőnyi Éva

Published in: Education
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Bibliografusok es a HKSZ

  1. 1. A bibliográfusok ünnepi pillanatai az egykori Helytörténeti Konferenciákon dr. Szőnyi Éva Művelődéstörténész, az MKE Bibliográfiai Szekció elnöke
  2. 2. Vác, 1994 Sopron, 1995 Tata, 1996 Miskolc, 1997 Kiskunhalas – Kalocsa, 1998 Gyula, 1999 Székesfehérvár, 2000 Kaposvár, 2001 Vác, 2002 Budapest, 2003 Szolnok, 2004 Veszprém, 2005
  3. 3. Helyismereti Könyvtárosok XIII. Országos Konferenciája A Kertész Gyula-emlékérem átadása: a Helyismereti Könyvtárosok XIII. Országos Konferenciáján került sor a Kertész Gyula emlékérem átadására, amelyet ez évben a Bibliográfiai Szekció jelölése alapján Kégli Ferenc kapott.
  4. 4. Kégli Ferenc Kégli Ferenc több mint egy évtizeden át munkatársa és barátja is volt Kertész Gyulának, majd az Országos Széchényi Könyvtár Retrospektív Bibliográfiai osztályának vezetőjeként méltó – hivatali – utódjának is bizonyult. Így természetes, hogy munkássága alapján a Kertész Gyula Emlékérem arra érdemes díjazottjának találtatott. Kégli Ferenc 1967 januárjától a székesfehérvári Videoton gyár műszaki könyvtárában tájékoztató könyvtáros, 1969 márciusától a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár módszertani munkatársa, tájékoztató majd feldolgozó könyvtáros, 1982 júniusától helyismereti csoportvezető. 1988. május 1-től az OSZK főmunkatársa, szakszerkesztő revizor, osztályvezető helyettes, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban a Különgyűjteményi és Tudományos Igazgatóság keretében újonnan felállított XIX-XX. századi Könyvtörténeti Osztály osztályvezetője. Munkássága gazdag és szerteágazó. Témái között megtalálhatók a szűkebb pátria történeti vonatkozásai, írt a királyok temetőjéről, hírlapokról, nyomdászokról, borászokról, könyvtárosokról és munkásmozgalmi harcosokról, egyes személyekről, mint Batthány Kázmér, Brogyáni Kálmán, Kertész Gyula, Könczöl Imre, Sebestyén Géza, Szentmihályi János, Petrik Géza és Tipray Tivadar. Megírta Székesfehérvár könyvtárának 100 éves történetét, előadásokat tartott módszertani kérdésekről, oktató tevékenységet végzett, szakértőként könyveket lektorált. Monok Istvánnal együtt a Nemzeti Téka sorozatszerkesztője. A Magyar Könyvészet 1921-1944 című retrospektív kötetei, és ma már elmondhatjuk, CD-ROM-ja, az ő hatékony közreműködésével, később irányításával és szerkesztésében jelentek meg. Ő végzi a 19. század retrospektív nemzeti bibliográfiai adatbázisának előkészítő munkálatait, a monografikus, és a folyamatosan megjelenő kiadványok feldolgozása céljából. Részt vesz a határon túli magyar könyvtárosok szakmai támogatásának feladataiban, például Monoki István és Szigethy Rudolf könyveinek szerkesztésében. Vajda Kornél "szakmai tökély", "mestermű" jelzőkkel illeti Kégli Ferenc Életrajzi források a helyismereti tájékoztatáshoz című, az elmúlt évben, a Könyvtári Intézet kiadásában megjelent tájékoztatási segédletét. A kötet összeállítója munkáját Kertész Gyula emlékének ajánlotta, mert több oka is volt rá. Akárcsak nekünk arra, hogy a Kertész Gyula-emlékérmet Kégli Ferenc kapja.
  5. 5. Helyismereti Könyvtárosok XIV. Országos Konferenciája Nagy Anikó, Gazdag Liza, Szőnyi Éva és állandó „lesifotósunk” Bárdosi Móni képviselte a Szekciót a konferencia nyitónapján
  6. 6. NAGY ANIKÓ Nagy Anikó magyar-francia szakos középiskolai tanárként diplomázott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (Debrecen), 1964-ben. Már 1965-től eljegyezte magát a bibliográfiai tevékenységgel, amikor a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Központi Könyvtárában, kezdetben könyvfeldolgozó címleíró, majd a Folyóiratosztályon a periodikumokkal kapcsolatos valamennyi feladatot végezte (beszerzés, feldolgozás, állomány nyilvántartás), mintegy hét évig. Munkaköri feladatai mellett a kezdetektől bekapcsolódott a könyvtárban folyó bibliográfiai munkákba is, mindezért 1970-ben tudományos munkatárs minősítést kapott. A debreceni pályakezdés után bő három évtizedig, 1972. február 16-tól 2003. október 31-ig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként ismerhettük Elsőként a Hírlapfeldolgozó osztályon, a periodikumok címleírásával és állomány-nyilvántartásával, adatváltozásainak vezetésével foglalkozott, ahol 1975-ben nevezték ki osztályvezető helyettesnek. 1976-tól az Országos Széchényi Könyvtár újonnan beindított vállalkozásaként megszervezte és irányította a kurrens nemzeti sajtóbibliográfiai munkálatokat, melynek eredményeképpen évenként kiadásra került az éves sajtótermést reprezentáló nemzeti bibliográfia. 1982. március 1-jétől belső átszervezés következtében ez a feladat a Repertórium Szerkesztőséghez került. Az újjá alakuló osztály, a Magyar Nemzeti Bibliográfia Időszaki Kiadványok Szerkesztősége élére Nagy Anikót nevezték ki osztályvezetőnek, 1983-ban. Nagy Anikó aktív részt vevője volt a 80-as évek közepétől az Országos Széchényi Könyvtárban is meginduló számítógépes feldolgozás előkészítési, tervezési, és az üzemszerű működés célzó feladatainak. Tartalmi szempontból kialakította az automatizált nemzeti sajtóbibliográfia rendszerét. A Micro-ISIS-en alapuló "IKB adatbázis rendszer" 1989-től 2003-ig teljes egészében nyilvántartotta a periodikumok adatait (a megváltozottakat is), visszakeresési lehetőség, automatikus cédula előállítás és nem utolsósorban nemzeti sajtóbibliográfiai kiadványok szerkesztése, közreadása biztosításával - eleinte nyomtatott, majd elektronikus formában is (CD, WEB). A sokszor bizony emberpróbáló napi munkák sora mellett Nagy Anikó számos egyéb szakmai feladatot vállalt magára, amelyek terén szintén maradandót alkotott:  A Magyar Szabványügyi Hivatal megbízásából 1977-től folyamatosan vett részt a könyvtári szabványosítási munkákban: három szabványjavaslatot egyedül, egyet társszerzőként készített el, folyamatosan végezve szabványfordításokat, szabványelemzéseket.  1978 és 1995 között könyvtárosok oktatásában adta át szakmai tapasztalatait.  1988-ban az Országos Széchényi Könyvtár azon munkacsoportjának feladatait szervezte, amely a párizsi Bibliothèque nationale magyar fondjának feltárására alakult. A katalógusokon alapuló gyűjtőmunka során kiválogatott tételekből elkészült a Párizsi Hungarika Katalógus (cédulakatalógus formájában), ez a katalógus egy-egy másolatban használható a Bibliothèque nationale de France, a Párizsi Hungarológiai Központ (Centre interuniversitaire d'études hongroise) és az Országos Széchényi Könyvtár kutatói és olvasói számára.  Mindemellett többször volt alkalma szakmai ismereteit külföldi tanulmányutakon bővíteni.  Elismeréssel kell adóznunk az I. Unoka-Nagyszülő Informatikai verseny 2003. december 5-én kihirdetett győzteseinek is, Nagy Anikónak és unokájának, Nagy Zitának, az első helyezésért.  Szerkesztői munkásságából és főbb publikációiból kiemelésre kívánkozik: Magyar nemzeti bibliográfia. Időszaki kiadványok bibliográfiája 1981-1990. (felelős szerkesztő) Magyar nemzeti bibliográfia. Új periodikumok 1991-2001. (felelős szerkesztő) Petrik-emlékkötet (szerkesztő) 1996 Szentmihályi-emlékkötet (szerkesztő) 2000 Magyar sajtóbibliográfia 2001 : a harmadik évezred első évének magyarországi periodikumai (szerkesztő) 2002. Nagy Anikó szakmai életében fontos szerep jutott az egyesületi tevékenységnek is, 1964-től tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, ahol 1990-től a Bibliográfiai Szekció vezetőségének tagja, 1998 és 2004 között az elnöki tisztet töltötte be. 2004. május 27-én fogadta el a Magyar Könyvtárosok Egyesületének főtitkári megbízatását. Mindezen impozáns életmű nem maradt hivatalos elismerések nélkül sem, Nagy Anikó a Miniszteri dicséret és Szocialista kultúráért emlékérem után megkapta a Szinnyei József-díjat is.
  7. 7. Július 15-17. Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének 16. Országos Konferenciája, Eger konferenciát megnyitja: Tőzsér Istvánné, Könyvek között – előtérben (jobbról): Berke Zsuzsanna, Trencsényi Katalin a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár igazgatója Lent: „hely–ismeret”. Jobb oldalon: Berke Zsuzsanna, Kégli Ferenc, Szőnyi Éva
  8. 8. Fügedi Péterné Díjazottunk hosszú bibliográfusi pályafutása 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett könyvtárosi oklevéllel vette kezdetét, de már 1952-ben elkezdett dolgozni az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol 31 évet töltött el. Hat évig katalogizáló volt a Goriupp Alisz vezette Könyvfeldolgozó osztályon, majd 1958-ban a Bibliográfiai osztályra helyezték át. 1959-ben a könyvtár általános reformjának részeként, Sebestyén Géza irányításával, új megfogalmazást kaptak a nemzeti bibliográfiai feladatok is. E feladat kettős volt: egyrészt a nemzeti bibliográfia, különböző dokumentumtípusokra kiterjedő rendszerének kiépítését, másrészt a bibliográfiai feltáró munka korszerűsítését jelentette. Így kezdettől részt vehetett mind az új koncepció kialakításában, mind gyakorlati megvalósításában, és közel két évtizedig ez töltötte ki könyvtári munkáját. A reform-elképzelésekről 1961-ben a gödöllői Országos Bibliográfiai Munkaértekezleten számolt be (a referátumot a Magyar Könyvszemle közölte és különlenyomatként megjelent Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai c. sorozatban is). 1962-től 1968-ig a Magyar Nemzeti Bibliográfia felelős szerkesztője volt. 1961-től jelentek meg a kurrens füzetek éves kumulációi Magyar könyvészet címmel, e kötetek 1969-ig készültek Fügedi Péterné szerkesztésében. 1965-től jelentek meg a hazai tankönyvek, egyetemi jegyzetek bibliográfiája, amelyek első kötetének (1965-1966) szintén szerkesztője volt. Csakúgy, mit az e vállalkozásokkal párhuzamosan megindított másodfokú bibliográfia rendszeres kiadásának. Közben megkezdődött a Magyar könyvészet 1945-1960 c. retrospektív bibliográfia közreadása, kötetei közül a 2. köteten áll Fügedi Péterné neve szerkesztőként. 1971- ben részt vett a külföldi hungarikumok kurrens bibliográfiai regisztrációjának megszervezésében, még ez évben nekivágtak a kurrens könyvbibliográfia számítógépesítésének előkészítésébe is. Részt vett a tervek, belső tanulmányok, szabályzatok kidolgozásában, az első kísérleti füzetek előállításában. Gyakorlati munkája mellett elsősorban a katalogizálás és a bibliográfia elméleti kérdései foglalkoztatták. A nemzeti bibliográfia műhelykérdéseiről, a nemzeti bibliográfiák közötti nemzetközi együttműködésről (az ún. UBC-programról), valamint a hazai szakbibliográfiákról és helyismereti bibliográfiákról számos előadást tartott itthon és külföldön, nagyrészük közleményként is megjelent. A 70-es évektől kezdődően – az IFLA egyik legjelentősebb vállalkozásának eredményeként – rendre jelentek meg a különböző dokumentumtípusok bibliográfiai leírásának szabályzatai („leánynevükön” az ISBD-k), amelyek honosításában országos szabványként, hol előterjesztőként, hol szakértőként vett részt. Míg az MSZ 3424-es szabványcsalád szabványlapjai közül a könyvekre vonatkozó szabvány, az MSZ 3440-es szabvány-család esetében a személynevek, a testületi nevek és a földrajzi nevek szabványlapjainak előterjesztője volt. A „járulékos” szabványok közül az ISBN- és az ISSN-szabványnak társszerzőjeként, az átírási és rövidítési szabványok, valamint a betűrendezési szabvány megvitatásában szakértőként dolgozott. E munkához jó felkészülést jelentett, hogy 1972-ben az UNESCO magyar könyvtárosokat, dokumentalistákat bízott meg az International standardization of library and documentation techniques c. helyzetkép kidolgozásával, és ennek egyik társszerkesztője Fügedi Péterné lett. Az MSZ 3424-es könyvszabvány az eltelt jó pár évtized folyamán mindvégig viszonyítási pont maradt a szabályzat szerkesztésben, a napjainkban készülő szabályzatok szerkesztője minduntalan „Jolihoz” fordultak – „nézzük meg itt mit mond Joli” – hangzott el minden nehezen megoldható fordítási/megfogalmazási nehézség, mondhatni szellemi iszapbirkózás végén. Az IFLA 1972-ben Budapesten tartotta kongresszusát, amelyen Fügedi Péternét a Bibliográfiai bizottságban az standing advisory committee (állandó tanácsadó testület) tagjává választották. 1964-től 1973-ig a Bibliográfiai osztály vezetője volt. 1973-ban kapott megbízást az ún. központi könyvtári szolgáltatásokat (kötelespéldány-szolgáltatás, nemzetközi csere, központi katalógusok, könyvtárközi kölcsönzés, fölöspéldány-központ, tároló könyvtár) magában foglaló főosztály irányítására. E minőségében vett részt a 70-es évek második felében az e tevékenységekre vonatkozóan kiadott jogszabályok kidolgozásában. 1983 óta nyugdíjasként vett részt a szakmai közéletben– mindnyájunk örömére - még hosszú évekig.
  9. 9. FÜLÖP MÁRIA Fülöp Mária Bukarestben született 1940. március 11-én, leányneve Kozma Mária. Szülei, Kozma Nándor és Bonta Anna, a II. Bécsi Döntés után hazaköltöztek Zilahra. Ott végezte elemi és középiskolai tanulmányait az Ady Endre gimnáziumban, ahol 1957-ben tett érettségi vizsgát. Tanulmányait Bukarestben folytatta, 1957-59-ig Könyvtáros Főiskolán. Pályáját 1959-ben kezdte a marosvásárhelyi Tartományi Könyvtárban (ma Maros Megyei Könyvtár) és ott dolgozott 1999. június 1-ig, nyugdíjazásáig. A Bukarestben megszerzett könyvtáros főiskolai diploma után tovább tanult és munka mellett a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar-román szakos tanári diplomát is szerzett. A negyven éves könyvtári szolgálata alatt dolgozott a könyvtár gyermekrészlegén, feldolgozó-katalogizáló részlegén, bibliográfiai-tájékoztató szolgálatán. 1974 és 1993 között a Maros Megyei Könyvtár természettudományos-műszaki részlegének vezetője volt. 1993-tól ismét a bibliográfiai- tájékoztató részlegen dolgozott, mint részlegvezető, s mint ilyen, legfontosabb feladatának a helyismereti gyűjtemény kialakítását, bibliográfiai feltárását és közkinccsé tételét tekintette. Kezdeményezésére a könyvtár elindította a Bibliográfii muresene – Marosi bibliográfiák sorozatot, amelynek keretében több kötete is megjelent. 1999-ben a könyvtár számára pályázott és támogatást kapott a NKÖM által a Magyar Millennium megünneplésére kiírt Szellemi Örökség Program keretében Maros megye retrospektív helyismereti bibliográfiájának összeállítására és a TINLIB integrált könyvtári rendszer keretében történő feldolgozására. Ezt a rendkívül jelentős nagy munkát Ferencz Klára munkatársával közösen be is fejezték. A bibliográfia nyomtatott formában 2005-ben jelent meg a Maros Megyei Könyvtár kiadásában, Maros megye retrospektív bibliográfiája 1945-ig címmel. Számos egyéb publikációja jelent meg román és magyar nyelvű szakfolyóiratokban. (Ezek közül kiragadva a 3K, Könyvtári Figyelő, Könyvtári Levelező/Lap, Vajdasági Könyvtári Hírlevél, Könyves Ház, The Local Studies Librarian). Fülöp Mária a határon túli magyar könyvtárügy elkötelezett munkása. Kiemelkedő helyismereti-bibliográfiai tevékenysége, határon innen és túl egyaránt a nemzeti megmaradás fontos eszközeként biztosítja a magyar szerzők számbavételét. Nagy öröm számomra, hogy Fülöp Mária munkásságát a bibliográfusok szakmai szervezete ez évben a Kertész Gyula-emlékérem átadásával ismerheti el
  10. 10. Fülöp Mária Bukarestben született 1940. március 11-én, leányneve Kozma Mária. Szülei, Kozma Nándor és Bonta Anna, a II. Bécsi Döntés után hazaköltöztek Zilahra. Ott végezte elemi és középiskolai tanulmányait az Ady Endre gimnáziumban, ahol 1957-ben tett érettségi vizsgát. Tanulmányait Bukarestben folytatta, 1957-59-ig Könyvtáros Főiskolán. Pályáját 1959-ben kezdte a marosvásárhelyi Tartományi Könyvtárban (ma Maros Megyei Könyvtár) és ott dolgozott 1999. június 1-ig, nyugdíjazásáig. A Bukarestben megszerzett könyvtáros főiskolai diploma után tovább tanult és munka mellett a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar-román szakos tanári diplomát is szerzett. A negyven éves könyvtári szolgálata alatt dolgozott a könyvtár gyermekrészlegén, feldolgozó-katalogizáló részlegén, bibliográfiai-tájékoztató szolgálatán. 1974 és 1993 között a Maros Megyei Könyvtár természettudományos-műszaki részlegének vezetője volt. 1993-tól ismét a bibliográfiai- tájékoztató részlegen dolgozott, mint részlegvezető, s mint ilyen, legfontosabb feladatának a helyismereti gyűjtemény kialakítását, bibliográfiai feltárását és közkinccsé tételét tekintette. Kezdeményezésére a könyvtár elindította a Bibliográfii muresene – Marosi bibliográfiák sorozatot, amelynek keretében több kötete is megjelent. 1999-ben a könyvtár számára pályázott és támogatást kapott a NKÖM által a Magyar Millennium megünneplésére kiírt Szellemi Örökség Program keretében Maros megye retrospektív helyismereti bibliográfiájának összeállítására és a TINLIB integrált könyvtári rendszer keretében történő feldolgozására. Ezt a rendkívül jelentős nagy munkát Ferencz Klára munkatársával közösen be is fejezték. A bibliográfia nyomtatott formában 2005-ben jelent meg a Maros Megyei Könyvtár kiadásában, Maros megye retrospektív bibliográfiája 1945-ig címmel. Számos egyéb publikációja jelent meg román és magyar nyelvű szakfolyóiratokban. (Ezek közül kiragadva a 3K, Könyvtári Figyelő, Könyvtári Levelező/Lap, Vajdasági Könyvtári Hírlevél, Könyves Ház, The Local Studies Librarian). Fülöp Mária a határon túli magyar könyvtárügy elkötelezett munkása. Kiemelkedő helyismereti-bibliográfiai tevékenysége, határon innen és túl egyaránt a nemzeti megmaradás fontos eszközeként biztosítja a magyar szerzők számbavételét. Nagy öröm számomra, hogy Fülöp Mária munkásságát a bibliográfusok szakmai szervezete ez évben a Kertész Gyula-emlékérem átadásával ismerheti el
  11. 11. 2014. december 5. MKE BSZ: A Kertész Gyula – emlékérem oklevél- átadó ünnepsége és a Szinnyei centenárium emlékkönyv Könyvbemutató ünnepsége – Országos Széchényi Könyvtár (Budapest)
  12. 12. Dr. Korompai Gábornéról Kovács Máté professzor – akinek maradandó életművére most emlékezünk – több mint negyven évvel ezelőtt írt tanulmányában a könyvtáros-eszmény főbb kritériumairól szólva egyebek között így fogalmazott: elvárás a „széles körű és korszerű általános műveltség, valamint a saját szakterületükön, és az ehhez kapcsolódó másik szakjuk területén elmélyült szakműveltség”, „szilárd hivatástudat”, „szakterületük kutatási szemléletének és módszereinek megismerése és elsajátítása útján önálló szaktudományi kutatás”. A tiszteletére alapított emlékplakett első kitüntetettjeinek egyike, dr. Korompai Gáborné dr. Szalacsi Rácz Mária kollégáinak egybehangzó véleménye szerint igencsak megközelítette ezt az ideált. Kiválóan felkészül, példásan lelkiismeretes, a tudományos vizsgálódástól sem idegenkedő könyvtáros és bibliográfus, akinek a szakma iránti elkötelezettségét nyugdíjazása óta napvilágot látó publikációi is bizonyítják. Munkahelyén a hűség mintaképe. Debreceni értelmiségi családból származott, és miután a Kossuth Lajos Tudományegyetemen középiskolai tanári és etnográfus oklevelet szerzett, 1963. augusztus 1-jén a KLTE Könyvtárában helyezkedett el, és mindvégig, csaknem négy és évtizeden át itt dolgozott, közben elvégezte a felsőfokú könyvtáros tanfolyamot. Formálisan 1995. augusztus 31-én vonult nyugállományba, ám a könyvtár vezetői félállásban rábízták az egyetemi kézirattár kezelését, ahol 2007-ig nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel látta el feladatát. Módszertanilag kiérlelt, mindmáig és nyilván még sokáig használható bibliográfiái és folyóirat-repertóriumai közül kiemelendő a Hajdú- Bihar megyei periodikumok számbavétele, valamint a húsz esztendeig szerkesztett egyetemi címjegyzék. Szakmai közéleti tevékenysége szintén ehhez a munkaághoz kapcsolódik: hosszú ideig, 1974–1990 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Bizottságának titkára volt. Nem sokkal később, 1997-ben Szinnyei József-díjjal ismerték el szerteágazó és átlagon felüli teljesítményét. Fiatal korától kezdve érdekelte a helytörténet, főként a nyomda-, könyv- és könyvtártörténet, e témákból rendszeresen jelentek meg közleményei. Mindenekelőtt a helyi sajtó múltja vonzotta; ebből a tárgykörből írta és védte meg 1980-ban egyetemi doktori értekezését. Kézirattári teendői során ismerhette meg közelebbről a debreceni egyetemi könyvtár egykori igazgatójának, Kovács Máténak az itteni tevékenységét. Erről a rövid időszakról négy rangos tanulmányt közölt a Könyv és könyvtár egy-egy számában, a 2007-ben közreadott jubileumi emlékkötetben, továbbá a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros hasábjain. Elsősorban szervezői, vezetői erényeit – a mostanság divatos kifejezéssel élve: menedzseri képességeit – emelte ki, és meggyőző érveléssel hangsúlyozta itteni értékmentő erőfeszítéseinek kivételes jelentőségét. Cikkeivel jelentékeny mértékben hozzájárult professzor úr munkásságának alaposabb feltárásához és behatóbb értelmezéséhez, szellemi örökségének ébren tartásához és ápolásához.
  13. 13. 2015. július 17. Egyetemi könyvtárak minőségbiztosítása: hozzáférés a forrás-leírás korszerű fejlesztő eszközeihez A Vándorgyűlés plenáris ülése előtt – még csütörtökön délben – ünnepélyes aktusra került sor, amikor a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Bibliográfiai Szekciója és a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete a 2005-ben, közösen alapított Kertész Gyula emlékérem Alapító okiratának 2015-ben kiegészített változatát, az eredeti alapítókkal közösen aláírásával pecsételte meg.
  14. 14. Kertész Gyula Emlékérem 2005-ben alapította az MKE Bibliográfiai és Helytörténeti szervezete a Kertész Gyula-emlékérmet. A kitüntetés átadása évenkénti váltásban illeti meg a BSZ és HKSZ vezetőségét. 2016-ban Veszprémben tehát a 11 évvel korábban történt alapításra is emlékezhettünk. Nagy örömünkre az alapítók közül Dr. Berényi Ernőné Ibolyát, a Bibliográfiai Szekció 1996-2005 közötti titkárát köszöntöttük az emlékérem 2016. évi kitüntetettjeként.
  15. 15. BERÉNYI IBOLYA Dr. Berényi Ernőné (Varga Ibolya Katalin) 1968-ban végzett a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtár szakán, majd 1996-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művelődési- és felnőttképzési menedzser diplomát szerzett. 1974-től dolgozik a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárában, ahol az egyetemi Könyvtár akkori főigazgatója, Csűry István javaslatára bekapcsolódott a Tiszántúli Bibliográfia munkálataiba. 1981-ben megjelent az első általa összeállított és szerkesztett bibliográfia; a Debreceni Főiskolai Lapok repertóriuma. Több bibliográfiát, folyóirat repertóriumot készített és részt vett az Egyetemi Bibliográfia retrospektív kötetinek összeállításában, szerkesztésében, majd 1986-tól az Egyetemi Bibliográfia kurrens köteteinek szerkesztését, amelyet 2000-ig végzett. 1995-től osztályvezető helyettesként a Szakreferensi- és Bibliográfia Osztály operatív irányítását is végezte, majd a 2000-ben (Debrecenben is) megtörtént egyetemi integráció következtében létrejött Társadalomtudományi Könyvtár vezetésével bízták meg. Az újonnan épült egyetemi campus könyvtára a Közgazdaságtudományi Kar, Állam- és Jogtudományi Kar, Informatikai Karok oktatási és kutatási igényeinek segítése mellett, nyilvános könyvtárként városi és regionális feladatokat is ellát. Könyvtárigazgatói megbízatása 2007 áprilisáig, nyugdíjba vonulásáig tartott, de továbbra is aktívan dolgozik a könyvtárban, és a bibliográfiai munkához is hű maradt. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1975-től aktív tagja. 1996-tól két választási cikluson keresztül volt a Bibliográfiai Szekció titkára. E posztján több sikeres rendezvény szervezése is fűződik a nevéhez: 2001 októberében Debrecenben került sor a Csűry István emlékülésre, Szekciónk alapító, első elnöke születésének 80. évfordulója alkalmából. Az emlékülés előadásainak anyagát kötetbe szerkesztette, majd 2003 novemberében a Bibliográfiai Szekció 30-éves jubileumi ülését szervezte meg. Több mint 36 évi könyvtárosi pályafutása alatt munkáját több kitüntetéssel is elismerték.  1985-ben a művelődési miniszter munkájának elismeréseként "Miniszteri dicséretben" részesítette.  2003-ban az Egyetemi Könyvtár vezetése "Csűry István emlékérem" adományozásával ismerte el munkáját  2009-ben több évtizedes kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként a művelődési miniszter "Bibliotéka emlékérem" kitüntetést adományozott.
  16. 16. 2017. július 26-28. az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének XIX. Országos Konferenciája Jászberényben – a Bibliográfiai Szekció képviseletében hat bibliográfus vett részt a háromnapos rendezvényen.
  17. 17. Pogány György Pogány György 1981-ben diplomázott az ELTE BTK könyvtár-történelem szakán, majd 1996-ban végezte el az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén a könyvtörténet – könyvmuzeológia posztgraduális képzést. Első munkahelyén, 1980-tól az MTA Zenetudományi Intézetében A magyar zenetudomány kurrens bibliográfiájának és A magyar zenei szakirodalom bibliográfiája könyvészetének a szerkesztője lett. Oktatói tevékenységét 1979-ben kezdte, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése oktatási osztálya külső előadójaként (jogutódánál, a Gutenberg János Könyves Szakiskolában az iskola 2013-ban történt megszűntéig folyamatosan oktatott óraadóként.) A Tájékoztatás, valamint a Könyv- és művelődéstörténet című tárgyat a könyvkereskedelmi képzésben, továbbá közreműködője volt az iskola által szervezett antikváriumi szakeladói tanfolyamnak a Bibliográfia, a Bibliofília és a Történeti forrás- és szakirodalmi ismeretek című tárgyak előadójaként. A felsőoktatásban pedig 1984-től 2006-ig vett részt, néhai Dán Róbert, az ELTE-BTK Könyvtártudományi Tanszékének akkori vezetője kérte fel a zenei könyvtárosok részére indítandó képzés keretében a Zenei bibliográfia és a Zenei könyvtártan elnevezésű tantárgyak előadására. 1993-tól az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, a Könyvtári-informatikai Tanszéken volt főállású oktató, eleinte adjunktusi, majd 1999 januárjától főiskolai docensi besorolásban. Később a Főiskola Kar megszűnt, a könyvtárosképzés pedig integrálódott az ELTE Bölcsészettudományi Karában az Informatikai és Könyvtártudományi Tanszék képzéseiben. 2006 szeptemberétől 2014-es nyugalomba vonulásáig a Pilisi Kármán József Városi Könyvtár igazgatója volt. Pogány György 1976 óta tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, 1998-2002 között a Zenei Szekció elnöke volt. Egyesületi és szakmai tevékenysége elismeréseként 1993-ban megkapta az MKE Emlékérmét. Jelenleg a Bibliográfiai Szekció tagjaként rendezvényeink rendszeres előadója, jeles bibliográfusok munkásságának lelkiismeretes gondozója. 2000-2001: könyvtári szakfelügyelő, szakértői engedélyének érvényessége 2020-ig van meghosszabbítva. 2012 óta a Könyvtár Figyelő szerkesztőbizottsági tagja.
  18. 18. 2016. május 4-én az MKE Küldöttközgyűlése az Egyesület Ellenőrző Bizottságának tagjává választotta. Szakirodalmi és szakírói tevékenységében 9 önálló kötetről kell hírt adnunk, amelyek cím szerint a Bibliográfia. 2. A társadalomtudományi tájékoztatás alapjai (1985); Fitz József köszöntése (1988); Bibliofília és könyvművészet (2004); A magyar könyvkereskedelem rövid története a XV. század végétől 1990-ig. (2004); A magyar könyvgyűjtő kalauza. (2004); A könyvszakma segédkönyvei. (2006); A történelem, a vallási irodalom és a Biblia-kiadások kútfői és szakirodalma (2008). Az Országos Széchényi Könyvtár Nemzeti téka –sorozatában két ízben szerepel Pogány György szerzőként. A 2013. évi Szinnyei centenáriumi kötetben Fitz József és a bibliográfia című nagyszabású tanulmányát találjuk meg, napjainkban pedig, amikor fel kell dolgoznunk a közelmúlt történelmét, a „megélt történelmet” – szintén a Nemzeti téka adja a keretet a Fejezetek a magyarországi könyvtárügy történetéből 1945-1956. (2018), amelyben Háborús károk, személyi tisztogatás és az állomány selejtezése a könyvtárakban 1945-1953. címmel írta meg szívszorító tanulmányát Pogány György. A könyvtártudományi szaksajtó valamennyi orgánumában jelentkezik írásaival, 1985-től publikál a Könyvtári Figyelőben, a Könyv-, Könyvtár és Könyvtárosban, a Magyar Könyvszemlében és a Könyvtári Levelezőlap-ban. Megemlékezik a bibliográfia- és könyvtörténet nagyjairól, Fitz Józsefről, Kereszty Istvánról, a közelebb múltból pedig Goriupp Aliszról, Soltész Zoltánnéról, Somkuti Gabrielláról és Busa Margitról – hogy csak a szívemhez legközelebb állókat említsem. Számos jeles elődünkkel és kollégánkkal készített riportot is, amelyek közül, e helyütt ki kell emelnem azt az interjút, amelynek címe: „A bibliográfiai nekem a hobbim is” Beszélgetés Kertész Gyulával. (1995).
  19. 19. „Gerő Gyula … az MKE HKSZ kaposvári konferenciáján élőszóban is oly szenvedélyesen kifejtette, a könyvtárosok „nembeli" kötelessége a történetiség ápolása, a könyvtár történetének nemcsak ismerete, hanem megörökítése, de legalább az emlékek megőrzése, amelyek hivatott kezekben bármikor összegzéssé nemesedhetnek.” Gáncsné Nagy Erzsébet: Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének története, 1994-2002 (2004 http://ki2.oszk.hu/3k/2012/09/kialtvany-kialtas-a-hetkoznapi-konyvtartortenet-irasert/
  20. 20. KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!

×