Nagyon fontos, hogy a szülők megvédjék a gyerekeiket a mai politikai játszmák közepette. A szülőknek alapvető érdeke, hogy a gyerekeik ne szenvedjenek, és ez az egész országnak, sőt az emberiségnek is az érdeke. A félelemben, kudarcban, megszégyenítésben, szenvedésben felnőtt gyerekekből legtöbbször gyáva, gyűlőlködő, pusztító felnőtt lesz. Ennek vagyunk most tanúi.

1. Kutyusaink emlékére
A két kutyusunk meglőtt orral erősen vérezve jött haza a csavargásból. Bár gyorsan
állatorvoshoz tudtuk vinni, el kellett altatni őket, mert nagyon súlyos volt a roncsolás.
Szerencsére így gyorsan túl voltak a szenvedésen.
Tehát nem lelőtték, nem meglőtték, hanem közelről mindkét kutyának egyformán lőttek az
orrára, hogy a roncsolódott orr mellett leszakadt az állkapocs és a nyelv is. A cél az volt, hogy
szenvedjenek.
Olyan ember követte el ezt, akinek nincsen más válasza, csak az erőszak, és annak is
legszörnyűbb módja, a kínzás. Olyan ember követte ezt el, akit a mi nevelési rendszerünk, a
mi kultúránk termel ki, akit kirekesztettek, megaláztak, megkínoztak. Semmi nem menti fel a
tette alól, hiszen nagyon sokakkal megteszik ugyanezt. Ez az ember azonban gyenge és
eszköztelen volt, nem mert megküzdeni a helyzetével, és most pusztít.
A kirekesztést tanulta, a büntetést tanulta, és nem azt, hogy meg lehet oldani helyzeteket.
Nem szólt, hogy valami baj van, nem oldotta meg a problémáját még azzal sem, hogy lelövi a
kutyákat, hanem kínt akart okozni. Ő nem képes alkotni, csak pusztítani és fájdalmat okozni.
A kutyusokat eltemettük. Menhelyről való keverék kutyusok, jó kutyák voltak, csak néha
elcsavarogtak. Most másik kutyusokat veszünk ki menhelyről, akiknek szép életet tudunk
biztosítani, és jobban vigyázunk majd rájuk.
Közben persze továbbra is szenvedést osztanak az olyanok, akik az önbíráskodást pedagógiai
céllal kínzással erősítik meg.
Bármilyen abszurdnak tűnik, de a hazai nevelési szemlélet és gyakorlat is nagyban felelős a
kutyáimmal történtekért, mert a félelemre építő, mert címkéző, büntető és rosszkor elnéző,
félrenéző. Ez termeli a beszűkült problémamegoldási készlettel rendelkező gyávákat, a sötét
oldalnak az utánpótlását.
Pszichológusként ezért foglalkozom annyit a pedagógiával, amit itt most bevallom,
rettentően utálok. Talán éppen azért, amilyen. Nem a helyi iskolákról van szó, hanem az
oktatási rendszerünk szemléletéről, amely sok szorongást, szenvedést okoz a gyerekeknek
így folyton újratermelve mindezt. Sajnos ez csak a jéghegy csúcsa ami most felbukkant, és
fájdalmasan beleütköztünk.
Nagyon nehéz mást adni, mint amit kaptunk. Ezért nem mindegy, mit kapnak a gyerekek,
mert azt fogják továbbadni. Az a baj, hogy annyira egyszerű ez a képlet, hogy a legtöbben el
sem tudják hinni.
A kutyusainkba nagyon sok szeretetet és biztonságot pumpáltunk. Ezt tudták adni. Ördi
kevésbé, mert neki nagyon nehéz indulása volt, de talán éppen ezért ő, a "pokoljáró", még
erősebben tudta átadni a biztonságot annak, akivel kapcsolatot teremtett. Berkenye viszont
igazi laza "terápiás" kutya volt. Több kisgyerek, aki korábban félt a kutyáktól, Berkenyével
megtanult nem félni.
A legtöbben csak azt tudják továbbadni, amit kapnak, és kevesen tudnak/akarnak azon
változtatni, amit kapnak, így továbbadják, gyakran kamatostul. Ha tudás van valakiben, azt
adja, ha butaság, azt adja, ha szeretet, ha kegyetlenség, ha irigység, ha megértés.... azt adja.
Nézz körül, és tudod, mi van itt.

2. Én tudást, őszinteséget és elfogadást kaptam a családomtól és barátaimtól, és ezt igyekszem
tovább adni másoknak. Ha sikerül, kamatostul. Kitartóan fogom ezt tenni.
Kaptam sok rosszat is, mint mindenki. Tudom, hogyan húz lefelé. Azt is tudom, hogy a sötét
oldal erősebb, mert ez a könnyű út. Könnyebb lenne gyűlölni, büntetni, bosszút állni. Ahogy
könnyebb minősíteni és kirekeszteni, mint elfogadni és adni.
A gyász is a sötét oldalhoz tartozik, de számomra most elkerülhetetlen. Most még ez van
bennem, és nem is tiltakozom ellene, de túl leszek rajta. Nem a kutyusok elvesztésének
fájdalmán, mert ez a fájdalom beépül a lélekbe. Ezt én már tudom, sokkal keményebb
leckéből. Nem lehet feldolgozni, nem is kell, része marad az életünknek minden veszteség.
Az nem mindegy, hogy mire használjuk. A fájdalom lehet gyógyító, ahogy egy tűszúrás vagy a
sebész kése is, ha megfelelően használjuk.
Ami nem öl meg, az megerősít.
Dr. Gyarmathy Éva
Vendégeinknek így mutattuk be a kutyáinkat:
Berkenye: terápiás kutya,
buddhista világnézettel.
Eördögh (ejtsd őr dög):
Rendkívül éber házőrző.
Szégyenlős, nem érdemes vele
próbálkozni.
Elégedjünk meg a terápiás kutya
simogatásával.