kjhvklvhklchblkbc;lajs;jklbsdvfcikhiobyhvlf;nvlkfmv. jhbcjhdkn hgvxsvixgvj shbxoihsbo hsbxjhsbxj hsbxlksblkxbs shbxclksblxk klsjnxkjssxkjbsklx ksnjbnxkjbsb xkjhsbgtcvatz yhagvcyhgavyxvgugvx

1. Az Élet Vonata
Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy
vonatutazáshoz hasonlították.
Nagyon érdekes olvasmány.

2. Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány
megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély
szomorúsággal a másiknál.

3. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan
emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész
utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.

4. Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy
állomáson, s mi ott
maraduk nélkülözvén
szeretetüket,
együttérzésüket,
társaságukat.

5. Ugyanakkor mások szállnak
fel a vonatra, akik fontosak
lesznek a számunkra.

6. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a
csodálatos embereket.

7. Néhányan, azok közül
akik beszállnak, csupán
kis sétának tekintik az
utazást.

8. Mások csak
szomorúsággal
találkoznak útjuk
során.
Mindig vannak
olyanok is a vonaton,
akik készek segíteni a
rászorulókon.

9. Néhányan, amikor
kiszállnak, el nem múló
hiányérzetet hagynak
maguk után…
Mások fel- és leszállnak,
s mi alig vesszük észre
őket…

10. Lehetnek olyanok akiket
nagyon szeretünk, mégis másik
vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen
a szakaszon.
Természetesen megtehetjük,
hogy megkeressük őket,
átverekedhetjük magunkat az ő
kocsijukba.

11. De sajnos nem
tudunk melléjük
ülni, mert a
mellettük levő
hely már foglalt.

12. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal,
fantáziálással, reménnyel és csalódással… és
visszafordulni soha sem lehet.
Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.

13. Próbáljuk a
velünk utazók jó
oldalát nézni és
keressük
mindenkinek a
legjobb
tulajdonságait…

14. Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk
szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.

15. Mi is lehetünk gyakran
elhagyatottak s ez annak is
megadathat, aki jelen
helyzetét tekintve rajtunk
segíthet.

16. Az utazás nagy talánya,
hogy nem tudjuk, mikor
szállunk ki végleg s azt
sem, hogy az útitársaink
mikor, nem szólván arról
aki közvetlen mellettünk
foglal helyet.

17. Úgy érzem vigasztalan
leszek, amikor örökre
kiszállok a vonatból… Azt
hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése,
akikkel az utazás során
találkoztam fájdalmas. A
gyermekeimet egyedül
hagyni nagyon szomorú
lesz. De a remény bennem
él, hogy valamikor a
központi pályaudvarra
érünk és érzem, látni
fogom őket jönni olyan
csomaggal, ami addig
még nem volt nekik…

18. Ami boldoggá tesz, az a
gondolat, hogy segítettem
ezt a csomagot
teljesebbé,
értékesebbé tenni.

19. Barátaim,
tegyünk úgy hogy jó
utunk legyen és a
végén azt mondhassuk,
hogy megérte a
fáradozást.
Próbáljunk meg a
kiszállásnál olyan üres
helyet hagyni maguk
után, ami szeretetet és
szép emlékeket hagy
hátra a
továbbutazókban.

20. Azoknak, akik az én vonatom
utasai, kívánok
Jó utazástJó utazást !!