A csigolyák
Az első 24 csigolyát valódi, az
utolsó 9 - 11 nagymértékben
módosult csigolyát álcsigolyáknak
nevezzük. Az atlas és az axis (
C1-C2) is nagyban eltér a valódi
csigolyáktól.
A csigolyatest fő biomechanikai
funkciója az, hogy viselje a gerinc
nyomóterhelését, mely a test
súlyából és az izmok által kifejtett
erőkből következik. Ennek
megfelelően a csigolyatest
dimenziói növekednek a nyaki
régiótól a lumbális felé
A valódi csigolyák közös tulajdonságai
• 1. Corpus vertebrae (csigolyatest)
• 2. Arcus vertebrae (csigolyaív). Csigolyatest hátsó,
oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul
egyesülnek. Eredésénél, a haránt– és ízületi
nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és felül
(incisura vertebralis superior et inferior). Két csigolya
közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen
intervertebrale) fogják közre. E lyukak mérete
változik mozgás közben.
• 3. Processus transversus (harántnyúlvány). A
csigolyaív oldalsó részéről ered. 4. Processus
articularis superior et inferior. A csigolyaív hátsó –
oldalsó részéről erednek felfelé és lefelé a páros
ízületi nyúlványok.
• 5. Processus spinosus (tövisnyúlvány) A csigolyaív
hátsó részéről ered.
• 6. Formaen vertebrae (csigolyalyuk).A csigolyatest
és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a
gerinccsatornát (canalis vertebralis) alkotják.
Nyakcsigolyák 7 db
• Az 1. nyakcsigolya
vagy fejgyám (atlas) az általános
csigolyaidomtól nagymértékben
eltér. Teste nincs, ezt elöl karcsú
ív (arcus anterior) helyettesíti. Ez
az ív oldalt a tömegesebb massa
lateralisban találkozik össze a
hátsó ívvel (arcus posterior). Az
ívek közepén elöl és hátul kisebb
gumó látható.
•
• A 2. nyakcsigolya (axis ) jobban
hasonlít a többi nyakcsigolyához.
Csak annyiban tér el tőlük, hogy
teste felfelé a fognyúlványba (dens
axis) megy át.
Hátcsigolyák. 12 db
• Testük felülnézetben kártyaszív alakú,
előretekintő lekerekített éllel. A
csigolyalyuk elég szűk, kör alakú, a
testbe hátulról bemélyed. A
csigolyatest magassága lefelé haladva
gyorsan növekszik. Az ív eredéséhez
közel a test felső és alsó oldalán
egy-egy bemélyedt, porccal borított
felszínrész (fovea costalis) szolgál a
bordafej ízesülésére. Az 1., a 11. és a
12. borda kivételével minden borda
feje két szomszédos csigolya testén – a
saját csigolya felső és a felette levő
csigolya alsó fovea costalisával – ízesül.
A harántnyúlvány ferdén hátrafelé
irányul, rövid, vaskos, gumószerű
végének elülső felszínén bemélyedt
ízfelszín (fovea costalis
transversalis) szolgál a borda
gumójával való ízesülésre.
• A processus spinosusok hosszúak,
rézsútosan lefelé irányulnak, és
egymást zsindelyszerűen szorosan
fedik. A csigolyaív széles lemezszerű,
alsó részein előretekintő ízfelszínek
helyettesítik az alsó ízületi
nyúlványokat. A felső íznyúlványok
rövidek, ízfelszíneik a frontalis síkban
hátrafelé tekintenek.
Ágyékcsigolyák. 5db
• Nagy, felülnézetben bab alakú testük és az
aránylag szűk háromszög alakú
csigolyalyuk a legjellemzőbb rájuk. A test
magasságához mérten az ívek keskenyek, s
ezért köztük aránylag tág, csupán
szalagokkal elzárt rések maradnak fent
(lumbalpunctio helye). A tövisnyúlványok
bárd alakúak, hátrafelé kinyúlnak, és
köztük is elég tág rések mutatkoznak. A
harántnyúlványok hosszúak és karcsúak; a
testről való eredésük mutatja, hogy nem
igazi harántnyúlványok, hanem
bordacsökevények. Nevük ezért processus
costarius. Az igazi harántnyúlvány
a processus costarius mögött látható,
csökevényes, járulékos gumó formájában
marad meg. Az íznyúlványok igen erősek,
ízfelszíneik sagittalis állásúak, a felsőké
befelé, az alsóké kifelé néző homorulattal,
illetve domborulatta
Keresztcsont (os sacrum) és farkcsont (os
coccygis)
• A sacrum öt keresztcsonti
csigolya
összecsontosodásából
keletkezett, elgörbült ék
formájú, a gerincnek a
medencéhez csatlakozó
része. Hozzá alulról
csatlakozik a farkcsont, mely
négy – hat csökevényes
csigolya. Közülük az első
némileg hasonlít egy
csigolyához, különálló is
lehet. A többi csökevényes,
kocka vagy téglatest alakú.

A csigolyák.pdf

  • 1.
  • 2.
    Az első 24csigolyát valódi, az utolsó 9 - 11 nagymértékben módosult csigolyát álcsigolyáknak nevezzük. Az atlas és az axis ( C1-C2) is nagyban eltér a valódi csigolyáktól. A csigolyatest fő biomechanikai funkciója az, hogy viselje a gerinc nyomóterhelését, mely a test súlyából és az izmok által kifejtett erőkből következik. Ennek megfelelően a csigolyatest dimenziói növekednek a nyaki régiótól a lumbális felé
  • 3.
    A valódi csigolyákközös tulajdonságai • 1. Corpus vertebrae (csigolyatest) • 2. Arcus vertebrae (csigolyaív). Csigolyatest hátsó, oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul egyesülnek. Eredésénél, a haránt– és ízületi nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és felül (incisura vertebralis superior et inferior). Két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen intervertebrale) fogják közre. E lyukak mérete változik mozgás közben. • 3. Processus transversus (harántnyúlvány). A csigolyaív oldalsó részéről ered. 4. Processus articularis superior et inferior. A csigolyaív hátsó – oldalsó részéről erednek felfelé és lefelé a páros ízületi nyúlványok. • 5. Processus spinosus (tövisnyúlvány) A csigolyaív hátsó részéről ered. • 6. Formaen vertebrae (csigolyalyuk).A csigolyatest és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a gerinccsatornát (canalis vertebralis) alkotják.
  • 4.
    Nyakcsigolyák 7 db •Az 1. nyakcsigolya vagy fejgyám (atlas) az általános csigolyaidomtól nagymértékben eltér. Teste nincs, ezt elöl karcsú ív (arcus anterior) helyettesíti. Ez az ív oldalt a tömegesebb massa lateralisban találkozik össze a hátsó ívvel (arcus posterior). Az ívek közepén elöl és hátul kisebb gumó látható. • • A 2. nyakcsigolya (axis ) jobban hasonlít a többi nyakcsigolyához. Csak annyiban tér el tőlük, hogy teste felfelé a fognyúlványba (dens axis) megy át.
  • 5.
    Hátcsigolyák. 12 db •Testük felülnézetben kártyaszív alakú, előretekintő lekerekített éllel. A csigolyalyuk elég szűk, kör alakú, a testbe hátulról bemélyed. A csigolyatest magassága lefelé haladva gyorsan növekszik. Az ív eredéséhez közel a test felső és alsó oldalán egy-egy bemélyedt, porccal borított felszínrész (fovea costalis) szolgál a bordafej ízesülésére. Az 1., a 11. és a 12. borda kivételével minden borda feje két szomszédos csigolya testén – a saját csigolya felső és a felette levő csigolya alsó fovea costalisával – ízesül. A harántnyúlvány ferdén hátrafelé irányul, rövid, vaskos, gumószerű végének elülső felszínén bemélyedt ízfelszín (fovea costalis transversalis) szolgál a borda gumójával való ízesülésre. • A processus spinosusok hosszúak, rézsútosan lefelé irányulnak, és egymást zsindelyszerűen szorosan fedik. A csigolyaív széles lemezszerű, alsó részein előretekintő ízfelszínek helyettesítik az alsó ízületi nyúlványokat. A felső íznyúlványok rövidek, ízfelszíneik a frontalis síkban hátrafelé tekintenek.
  • 6.
    Ágyékcsigolyák. 5db • Nagy,felülnézetben bab alakú testük és az aránylag szűk háromszög alakú csigolyalyuk a legjellemzőbb rájuk. A test magasságához mérten az ívek keskenyek, s ezért köztük aránylag tág, csupán szalagokkal elzárt rések maradnak fent (lumbalpunctio helye). A tövisnyúlványok bárd alakúak, hátrafelé kinyúlnak, és köztük is elég tág rések mutatkoznak. A harántnyúlványok hosszúak és karcsúak; a testről való eredésük mutatja, hogy nem igazi harántnyúlványok, hanem bordacsökevények. Nevük ezért processus costarius. Az igazi harántnyúlvány a processus costarius mögött látható, csökevényes, járulékos gumó formájában marad meg. Az íznyúlványok igen erősek, ízfelszíneik sagittalis állásúak, a felsőké befelé, az alsóké kifelé néző homorulattal, illetve domborulatta
  • 7.
    Keresztcsont (os sacrum)és farkcsont (os coccygis) • A sacrum öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából keletkezett, elgörbült ék formájú, a gerincnek a medencéhez csatlakozó része. Hozzá alulról csatlakozik a farkcsont, mely négy – hat csökevényes csigolya. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához, különálló is lehet. A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú.