Van, amikor az intuíció győzi le a racionalitást, máskor a józan paraszti ész diadalmaskodik a vágyak felett. Elménk folyamatosan egyensúlyoz, hatalmat gyakorol döntéseink felett, és ha szerencsénk van, a hatalmát jó ügyek szolgálatára fordítja.

1. TUDOMÁNY
AMIKOR AZ ELME DÖNT
Észérvek
76
szerző:
Bőhm Kornél
HVG EXTRA

2. Dan Ariely: Urai
vagyunk
döntéseinknek?
E
gy 1949-ben történt tragikus eset nagyot
lendített a racionálisan gondolkodó agy
kutatásán. A pusztító montanai erdőtűz oltására kivezényelt tűzoltóbrigád halálát lelte, ám
a parancsnok, Wag Dodge sértetlenül megúszta.
A többiek a parancsát negligálva a vesztükbe
rohantak. Dodge elsőre szintén fejvesztve
menekült a megállíthatatlanul közeledő tűz
elől, majd hirtelen felismerte, hogy nem lehet
gyorsabban futni, biztonságos területre érni,
mindenképpen utoléri őket a tűz. Ekkor egy
gyufával maga is tüzet gyújtott, kiégetett, majd
eloltott egy testhossznyi füves területet, hasra
vetette magát a hamuba, és egy vizes zsebkendőt az arca elé tartva megvárta azt a 30
másodpercet, amíg átrobogott felette a tűzfal.
Ezt a túlélési stratégiát nem tanították, ha úgy
vesszük, a többiek menekülése volt a kézenfekvő stratégia. Hogyan tudott Dodge ellenállni
a pánikszerű menekülési ösztönnek? A pánik
beszűkíti a gondolkodást, beszűkül az érzékelés,
a bajba kerülők csak a problémára és a menekülési útra tudnak koncentrálni. A parancsnok
képes volt azonban leszámolni a félelmével,
miután egy pillanat törtrésze alatt megértette,
hogy az nem szolgál már számára haszonnal
a vészhelyzetben. Az érzelmi agy csak a közvetlen változókra képes figyelni, a racionális
agy számára viszont kitágul a lehetőségek köre.
Dodge tehát elméje tudatos részéhez fordult, és
gátat tudott vetni az elemi ösztöneinek, ez volt
a túlélés záloga, az ész hatalma az ösztönök
felett.
Másodperces infók
józan ész
TUDOMÁNY
Az intuíció legyőzheti
a racionalitást, máskor a józan
paraszti ész diadalmaskodik
a vágyak felett. Három eset
illusztrálja, hogy elménk
folyamatosan egyensúlyoz,
hatalmat gyakorol döntéseink
felett, és ha szerencsénk
van, befolyását jó ügyek
szolgálatára fordítja.
meg. Ezzel a vészmegoldással, Dodge tűzoltóhoz hasonlóan, Haynes kapitány is iskolát teremtett, még akkor is, ha nem volt teljes happy
end: a gép a kényszerleszállásnál, rengeteg
halálos áldozatot követelve, darabokra tört, de
az utasok többsége és a pilóták túlélték a balesetet. Az utólagos elemzés megállapította,
hogy a pilóták percenként 30-60 új gondolati
egységet közöltek egymással, vagyis sokszor
másodpercenként új információkat kellett
feldolgozniuk. A tudatos nyugalom, az érzelmek legyőzése itt is csodát tett az elképesztő
információtúláramlás, valamint az érthető és
teljesen indokolt halálfélelem ellenére. (Később, a hasonló paraméterekre beállított szimulációs gyakorlatkor a próbálkozó kollégák
rendre a földbe csapták a gépet, nem sikerült
elérniük a leszállópályát sem.)
A másik ismert baleset 1989-ben, a United
Airlines egyik repülőgépével történt. Az egyik Válassz balesetet!
hajtómű leállása, ha nem is gyakori, de túlélhető változata a gépek meghibásodásának, itt A józan döntések nem mindig juttatnak azonazonban a gép irányíthatatlanná vált, a rend- ban helyes eredményre. Számos kísérlet esetészerből elszökött a hidraulikai nyomás. A szár- ben úgy tűnik, hogy a morális döntés éppenségnyakon lévő két tartalék motor működött, de gel szembemegy a józan ésszel. Joshua Greene,
a repülőt sem jobbra, sem balra, sem fölfelé, a Harvard Egyetem idegtudósa mesterséges
sem lefelé nem lehetett mozdítani. A pilóta döntési helyzetbe hozta alanyait. Az 1999-es
zseniális helyzetfelismeréssel arra jutott, hogy kísérlet résztvevői egy megállíthatatlanul
a jobbra-balra haladást a szárnyakon lévő mo- száguldó vonatszerelvényt váltóátállítással új
torok ellentétes intenzitású kezelésével oldja sínpárra tehettek. A szerelvény öt gyanútlan
meg. (Ahogyan például egy kajakot fordítunk pályamunkás felé rohant, a másik sínpáron
erőteljes húzásokkal az egyik oldalon.) A föl-le csak egy ember tartózkodott: a kísérleti alanyok
mozgást pedig, a hétköznapi logikától függet- természetesen úgy döntöttek, hogy az egy halenítve, gyorsításokkal és lassításokkal oldotta lálos áldozatot követelő balesetet „választják”.
PSZICHOLÓGIA
77

3. TUDOMÁNY
józan ész
A helyzeten alig változtatva aztán az öt pályamunkás életét úgy lehetett csak megkímélni, ha
egy nagydarab embert a sínre löknek egy felüljáróról. Az aktív közreműködés már nem tetszett
a kísérleti alanyoknak, noha a halálos áldozatok
számát ugyanúgy egyre redukálhatták volna.
A józan ész itt nem tudott már hatalomra vergődni az érzések felett – talán jobb is így.
Jó cél, saját érdekből
„A nagyság ára a felelősség” – Winston Churchill mindig fején találta a szöget,
pedig hol volt még akkoriban a CSR, vagyis a társadalmi felelősségvállalás divatja.
A jótékonykodás régi jellemzője az európai civilizációnak, és nyilvánvaló az is, hogy
akinek több a java, nagyobb vagyon, nagyobb hatalom összpontosul a kezében,
nagyobb felelősséget is visel a közjóért, az elesettebbek boldogulásáért, tágabb
értelemben a fenntarthatóságért, a környezet megóvásáért. A közvélemény, a civil
társadalom képes nyomást is gyakorolni, hogy a tőkeerős vállalatok vegyenek részt
a társadalmi problémák enyhítésében. A cégek részben tehát saját jól felfogott
érdekükben használják jó célra a hatalmukat, egyre nagyobb számban dolgoznak ki
fenntarthatósági, CSR-programot, odafigyelnek saját működésük környezeti
hatásaira, dolgozóik élet- és munkakörülményeire, az ergonómiára, és a további
érdekgazdák szempontrendszerére, még akkor is, ha mindez tetemes többletköltséggel jár. Ma már az a jellemző, hogy a csúcsgazdagok is élen járnak a jótékonysági programokban. A jó célra használt hatalom misszió is. A világ leggazdagabb
emberének tartott Microsoft-alapító Bill Gates alapítványa a harmadik világ egészségügyi felzárkóztatását tűzte zászlajára, Mark Zuckerberg, a Facebook milliárdos
tulajdonosa szeretetszolgálatokat támogat dollármilliókkal. Jóllehet az evolúciós
észérv épp ellenkező döntést sugallna, több hazai milliárdos is a teljes vagyon
örökítése helyett a fennmaradó 5-10 százalékot is elégségesnek érzi az utódokról,
a családról gondoskodás érdekében.
A józan döntések
nem mindig
juttatnak helyes
eredményre.
hogy megakadályozzuk a tragédiát, még ha
ehhez hatalmi szóhoz, eszközhöz kell is folyamodnunk. Hivatkozási alap lehet természetesen a tapasztalat, a felelősségviselés, a kétségek
nélküli, biztos helyzetmegítélés, de végső soron
az autoritásunkat vesszük ilyenkor elő. A szelíd
kényszert alkalmazza a cégmenedzsment is, ha
az általa már megfontolt és elfogadott stratégiát kell átvernie a változásnak automatikusan
ellenálló, azt bizalmatlanul fogadó dolgozókon.
A szabadság
zsarnoksága
OLVASNIVALÓ
Dan Ariely: Kiszámíthatóan
irracionális, Gabo Kiadó, 2011.
Jonah Lehrer: Hogyan döntünk? Akadémiai Kiadó, 2012.
78
A francia forradalom tetőpontján, a guillotine szorgos csattogása közepette hivatkozott
a jakobinus diktatúra arra, hogy a zsarnokság
szabadsága helyett a szabadság zsarnokságát
képviseli. Hasonló dilemmával számtalanszor
küzdünk, például a szülők is akkor, amikor
pontosan tudják, hogy mi a gyermek érdeke,
és hatalmuknál fogva keresztül is viszik azt,
még akkor is, ha ez nem vág egybe a csemete
éppen aktuális vágyaival. Vannak ugyanis olyan
léthelyzetek, amikor az igazunk és a közös érdekeink biztos tudatában muszáj a döntést keresztülvinni, és nincsen út sem a meggyőzésre,
sem pedig a demokratikus szavazásra. Ha felismerünk egy vészhelyzetet, mindenáron meg
akarjuk szüntetni azt, és mindent elkövetünk,
HVG EXTRA