2. a szociálpolitikai alapelvek és technikák arra
szolgálnak, hogy szempontrendszert adjanak
a szociálpolitikai eszközök, beavatkozási
technikák megtervezésekor
alapelvek és technikák: általában az alapelvek
tekintetében fogalom-párokat használunk
3. abszolút biztonság – olyan fogyasztási szint
biztosítása, amely a társadalom valamennyi
tagja számára garantált, tehát mindenki
biztos lehet benne, hogy van olyan
életszínvonal, amely alá nem kerülhet; nem
feltétlenül korlátozódik a jövedelmi
színvonalra, hanem elvileg kiterjedhet
arra, hogy a társadalmi polgáriság más
dimenzióiban (lakás, kultúra, munka, eü-i
ellátás) is garantáljon minimumokat;
4. relatív biztonság – azt az igényt fejezi ki, hogy valamely
társadalmi kockázat bekövetkeztekor (pl.: munkaképesség
elvesztése, gyermekszületés, válás, stb.) az egyén vagy
család életszínvonala ne süllyedjen hirtelen, túlságosan
nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni ;
olyan társadalomról nem tudunk, ahol a relatív biztonság
igényének minden esetben eleget tudnának tenni; a
legáltalánosabban ismert megoldás mégis a bismarcki
típusú társadalombiztosítás, ahol az egyént kötelezik
arra, hogy készüljön fel bizonyos kockázatokra, a szociális
biztonsága esetleges megrendülésére, ennek a
felkészülésnek a formája a kényszertakarékosság, a
járulékelvonás; egyéni válasz lehet az önkéntes biztosítás
vagy a valamilyen formában történő felhalmozás;
5. Közbiztonság
Magánbiztonság- lét biztonsága
A biztonság a szorongás hiánya!
6. megelőzés: (prevenció) – valamilyen módon elejét
vegyük a rossz helyzet
kialakulásának, megakadályozzuk az olyan
szituációkat, amelyeknek a későbbiekben negatív
következményei lehetnek;
korrekció – a rossz helyzet már kialakult, s ennek
káros következményein próbálunk segíteni (pl.:
enyhítjük a károkat – pl. a munkanélküliség
miatti jövedelemkiesést munkanélküli segéllyel
pótolunk; vagy helyreállítjuk az eredeti állapotot
– pl. munkát szerzünk a munkanélkülinek);
7. integráció: beilleszkedést, beillesztést jelent
szegregálás: elkülönülés, elkülönítés –
spontán (pl. kiköltözés s zajszennyezettség
és környezeti szennyezettség miatt a
nagyvárosból a zöldövezetekbe) és tudatos
(pl. hajléktalanszálló a városon kívül) lehet; és
lehet jó szándékú (védett
munkahelyek, védett közöségek-
pl.cigányosztályok) vagy diszkrimináló
jellegű (pl. cigánytelepek);
8. Kérdés: bizonyos embercsoportok mitől
társadalom és mitől nem, milyen
társadalomszervező erők irhatók le egy
társadalomban
Integráció: társadalom szervező erő
9. Politikai ( milyen eszközökkel lehet összetartani az
embereket:
Kényszer- hadsereg, rendőrség, szekuritáté
Lojalitás- elfogadom, támogatom a fennálló pol. Hat.
Kulturális
Nyelv
Vallás
Gazdasági:
redisztribúció
reciprocitás
piac
Ezek együtt integrálhatnak egy társadalmat tartósan
10. normativitás – a támogatáshoz való hozzájutás, a
támogatás feltételei és mértékei jogilag
szabályozottak; a jogi szabályozás kötelező mind
a támogatottra, mind pedig a támogatóra; pl.
családi pótlék, munkanélküli járadék
diszkrecionalitás – a támogatás megítélése a
rászoruló részére a jogszabály alkalmazójának
hatáskörében van, tehát az ő belátásától
függ, hogy a rászoruló kap vagy nem kap
támogatást; a szabályozás diszpozitív
(megengedő), tehát senki nincs kizárva, de senki
sem bizonyosan kedvezményezett; pl.: ápolási
díj, rendszeres szociális segély, szociális
lakáskiutalás
11. univerzalitás – valamely termék, szolgáltatás vagy juttatás mindenki (minden
állampolgár vagy az ország területén tartózkodók számára) számára, feltétel
nélkül jár; mindenki jogosult az ellátásra, aki a szolgáltatás révén kielégíthető
szükséglettel rendelkezik – pl. egészségügyi ellátás, családi pótlék, állampolgári
alapnyugdíj;
szelekció – az ellátások elosztásakor valamilyen korlátozás, kiválasztás
érvényesül; a legáltalánosabb korlátozás az, hogy az ellátás biztosítási
jogviszonyhoz kapcsolódik: annak van joga ellátást igénybe venni, aki legalább
meghatározott ideig fizeti a járulékot; a szelekció elsődleges célja a szűkös
erőforrások koncentrálása azokhoz az egyénekhez és családokhoz, akik az
ellátásra leginkább rászorultak; a szelektív ellátásoknál tehát nemcsak valamilyen
külsődleges kritériumra van szükség a szelekcióhoz, hanem az érintettek
jövedelmének vizsgálatára is – ennek formái lehetnek a jövedelemteszt
(jövedelemigazolás), esetleg a vagyonteszt (vagyonigazolás), s a kettő
kombinációja a megélhetési teszt (means-test), az ezek alapján nyújtott
ellátásokat hívjuk segélyeknek; a szelektív megoldásoknál nemcsak a
rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálják – ilyenkor (valamilyen
értékítélet alapján) az ellátást nyújtó vizsgálja a segélyt kérő magatartását (pl.
együttműködik-e a hivatalokkal, rendet tart-e a lakásában, stb.), végül ilyen
meggondolások alapján alakult ki az érdemes vagy önhibás szegények kategóriája
12. hatásosság – a támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül mekkora
kört ért el az ellátás, mennyien jutottak hozzá az ellátásokhoz, mekkora
az igénybevételi arány; elsőfajú hiba megjelenése: téves elvétések, tehát
nem minden rászoruló kap ellátást – a szociális háló lukas; általában az
univerzális megoldások vannak előnyben itt, mert minden adott
szükséglettel rendelkezőt elérnek;
hatékonyság – költség/haszon, illetve ráfordítás/eredmény viszonya
milyen; alacsony a hatékonyság, tehát másodfajú a hiba, ha a célzás
rossz, tehát a szociális rendszer pazarló és azok is kapnak ellátást, akik
nem rászorultak (ennek kompenzálására szolgál az univerzalitás és
szelektivitás); a hatékonyságot mérhetjük mikro- (egy-egy rendszeren
belülre vonatkoztatják – pl. eü-ben az alap vagy szakellátások
fejlesztése hoz-e nagyobb eredményt) és makroszinten (pl. az egyének
egészségét oktatással, lakással, környezetvédelemmel vagy a
munkakörülmények javításával lehet-e jobban javítani); a hatékonyság
szempontjából a szelektív megoldások vannak előnyben, hiszen minél
jobb a célzás, annál inkább a rászorulókra koncentrál az ellátás és annál
kisebbek a költségek
13. Hatásosság: kimaradnak akiknek jár
Hatékonyság: olyanok is kapnak akiknek nem
kellene
14. latin jelentése: segítő, támogató; értelmezése a katolikus egyház
tanítására épül, s a legnagyobb jelentőséget először az ún.
Rerum Novarumban kapott (XIII. Leo pápa körlevele a munkások
helyzetéről – 1891);
szociálpolitikai értelmezés szerint az egyén ellátása alapvetően a
család feladata, s amilyen mértékben ez nehezül vagy
lehetetlenné válik, úgy lépjenek be a gondoskodásba a családot
körülvevő segítő körök, a családtól való távolság sorrendjében;
az alapgondolat magában foglalja az önállóság hangsúlyozását a
szociálpolitikai ellátásoktól való függés ellenében; a külső
segítség csak akkor lép be, ha a család/egyén már minden
elvárhatót megtett a saját helyzete javítása érdekében;
a felfogás azt is jelenti, hogy a döntések ott és olyan módon
szülessenek, ahol a leginkább érintettek és érdekeltek jelen
vannak és ahol a legtöbb információ áll a rendelkezésre (pl. a
döntések és ellátások inkább önkormányzatoknál szülessenek és
ne az államnál)
15. Jelentősége: az ember kezébe adta a biztos
vezérelvet a szociális kérdések
megoldásához.
Eredménye: munkásmozgalmak
alakulnak, érvényesíteni tudják befolyásukat.
16. Szabadság- lehetővé teszi a
választást, kényszermentesség
Egyenlőség- meglévő egyenlőtlenségek
legkisebb mértékű csökkentése
Szolidaritás- összetartozás, kölcsönös segítség
Tolerancia- másság elfogadása, ha nincs
diszkriminációról beszélünk
Igazságosság- törvények és szabályok
17. Milyen alapelvek fontosak az életben?
Milyen értékek mentén élünk?
Kinek mit jelent az érték?....pl. a szociális
munkás hívő, a kliens ateista ( mindig az a
fontos kinek az érdekeit védi a szociális
munkás……A KLIENSÉT
18. Érték: mi a jó, elvárható
Etika: mi a helyes és korrekt
Az etika az értékekből ered.
19. Hozzájárul az emberi jólét kialkításához
Tiszteletben tartja a kliens egyéniségét
Nem személy- válogató különböző előítéletek
alapján ( rászorultság, érdemesség elve)
Segíti a klienseket a számukra nyitva álló
lehetőségek és döntési helyzetek
felismerésében
Szakmai felelősséget személyes érdekei felé
helyezi
A kapott információkat nem használja más
célra…stb
20. A lényeget csak túlzásban lehet kifejezni. A
sarkítás felkelti a figyelemet. Ám olykor a
túlzással a lényeg vészel.
Lengyel József
