36. „… Az Isten emberré lett, bejárta mind e Földet. Emberi formát öltött, szolgakülsőt. Elhívá tanítványait, nyájának elseit. Végigvándorolt Júdeán, (ék)kövek után kutatva. A tengerpartra ment le, gyöngyöket keresett. Először Pétert lelte, egyházának alapját. Meglelte Andrást is, első szent oszlopot. Meglelte Jánost is, szüzességnek virágát. Rálelt Jakabra, új bölcsesség kútfejére. Rálelt Fülöpre is, ki nagy a türelemben. Meglelte Bertalant, a szeretet rózsáját. Tamásra is rálelt, jóillatúra, őrá, ki Indiába ment el. A másik Jakabot is megtalálta, az Úr igaz testvérét. Simont, a Kánaánit is, élet után igyekvőt. Rátalált Lévire, a hitnek trónusára. Adá Júdásnak a, falást, s elvette tőle amije volt, kevéske fényét….” (Herakleidész, zsoltár)