1. Tóth Árpád: A vén ligetben (Bokrétás András)

2. A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár,

3. Hozzám simult félőn, ijedten, s éreztem: nem a régi már.

4. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szívünk nagyon,

5. És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon.

6. Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve Lehullott egy csöpp csipke-rom,

7. Fehéren és halkan röpült le, Akár egy elhervadt szirom.

8. Szeme rámnézett, kérdőn, búsan: (nincs búsabb szem, mint aki kérd)

9. Ily szomorúan, így koldúsan M’ért hívtuk ide egymást? M’ért

10. S mondta, hogy késő már az éj, s ő Megy….mennie kell…s elfutott.

11. Hallottam haló zaját a lépcsőn, S nem tudom , meddig álltam ott.

12. Aztán…le s fel jártam a parkban Mint aki valakire vár,

13. Gázolt a sarkam síró avarban, S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…

14. V É G E (Bokrétás András)