SlideShare a Scribd company logo

12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam

•
•
K
karthauzi

"Egy, faji tekintetben, társadalmára, vallására, moráljára, gondolkozásmódjára, világnézletére, eszményeire s törekvéseire nézve az európai keresztény népektől teljesen idegennéptörzs társadalmi, pénzügyi s nemzetgazdászati uralma alól való emancipátióról van szó, a keresztény népek felszabadításáról a zsidóság despotismusa alól, a mely despotismust mérhetetlen pénzerejének s ezertorkú hírlapjainak segélyével gyakorolja felettünk." (Istóczy Győző) "Nagyon nehéz az elnyomás olyan fajtáját kitalálni, melyhez hazánk polgársága ne alkalmazkodnék. Talán az inkvizíciót is vissza lehetne itt állítani, ha kineveznének néhány zsidó inkvizítort s a kínzókamrák felszerelésének zsidók lennének szubvencionált szállítói." Kortörténeti Szemle. In: Huszadik Század. 1908. 11. sz. 405. p. A tisztelt Böngészőnek! Istóczy korának nagy hatású gondolkodója, fontos közéleti szereplője volt, "státusférfi", ahogyan akkoriban mondták. Politikai szerepválallása, tevékenysége saját korában is számos vihart kavart, ám letagadhatatlanul rányomta bélyegét századára. Nyilvánvaló okokból történő mellőztetése, elhallgatása nem tolerálható. Megítélését az olvasóra bízzuk. Don Qijote, mondják, őrült volt. Nem bírta elviselni a kort, melyben élt, hát egy tisztábbnak tartott múltba menekült - talán egy tisztább jövő reményében. Nevetséges alak, amint rozzant gebéjén, avítt lándzsájával a szélmalmokra rohamoz. Megmosolyogjuk - hite olyan irracionális. Hiszen ma már nincs szükség se lándzsára, se páncélra, se lovagra - se hitre. Így mondják nekünk. És talán szélmalmok sincsenek. A "12 röpirat"-ot az MTDA tette közzé. (Magyar Társadalomtudományok Digitális Archivuma)

EducationHealth & MedicineTechnology
1 of 484
Download to read offline
12 RÖPIRAT. Budapest 1885. október 15. VI. évfolyam I. füzet. A regálé-megváltás. A képviselőháznak f. hó 1-én tartott ülésében Istóczy Győző indokolt interpellácziót intézett a minisztereinökhöz mint belügy- miniszterhez, illetve az igazságügyminiszterhez, az italmérési re- gálejognak megváltása tárgyában. Hogy jelenlegi kedvezőtlen állami pénzügyi viszonyaink között az állami közvetítés melletti általános megváltás minő nehézsé- gekkel járna, arra nézve gr. Klebelsberg Zdenko a „Független- ség” f. hó 12-iki számában utalt a gr. Andrássy Manónak, a gazdakörben harmadéve tartott felolvasásában ismertetett adatokra, a mélyek szerint a regálé összértéke Magyarországon . 17 0 millió frt tőkét képvisel, a mely bői a kincstárra, holtkézre, alapítványokra és erkölcsi testületekre 50 millió, a magántulajdonosukra pedig 120 millió frt esik. Egy ily nagy összegnek államkölcsön útján való előteremtése, mai állami pénzügyi helyzetünkben nem lenne opportunus, még ha lehetséges lenne is; s azért nem marad más hátra, mint elfo- gadni az istóczy Győző által felajánlott expedienst: t. i. a kisajátí- tási jognak az italmérési jogot illetőleg a községek részére tör- vényileg való megadását, vagy, a mi egyre menne ki: fakultatív törvény lenne hozandó, a melyben megállapíttatnának a módoza- tok, a melyek mellett az egyes községek az italmérési regálejogot a maguk részére megválthatnák; a mely módozat, képviselői kö- rökben az interpelláczió megtétele óta élénk megbeszélések tárgyát képezi. Istóczy Győző e tárgyban tartott beszéde s interpellácziója különben következőleg hangzik: Október 1-ji képviselőházi ülés. Istóczy Győző: T. ház! Egy interpellátiót kívánok a t. miniszter- elnök úrhoz mint belügyminiszterhez és illetőleg a t. igazságügyminiszter úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban interpellátiómat előterjeszteném, engedje meg a t. ház, hogy azt röviden indokolhassam.
2 Azon nagyobbszabású reformok között, melyeket a közvélemény régóta sürget, bizonyára nem utolsó helyet foglal el az italmérési regálé- jognak a megváltása oly értelemben, hogy az italmérési jog mindenütt az illető község tulajdonába jusson. Az italmérési jognak az egész országban egyszerre való megváltása azonban csak állami közvetítés mellett történhetvén meg, az államra nézve egy nagymérvű pénzügyi operátiót tenne szükségessé, s ekép az állami közvetítés melletti átalános megváltás, belátom, jelenlegi pénzügyi viszonyaink között nehezen lenne keresztül vihető. Mindazonáltal az italmérési jog megváltásának keresztülvitelét oly kiváló közérdekek, a nemzet oly fontos érdekei követelik, hogy a meg- váltás keresztülvitelének kérdését tanulmányozni, az adatokat összegyűj- teni s az előmunkálatokat megtenni, addig is, a míg pénzügyi helyzetünk a megváltás eszközlésére szükséges pénzügyi műveletet megengedi, – időszerű és szükséges lenne. Azonban addig is, a míg az állami közvetítés melletti átalános megváltásra reá kerülhet a sor, – e megváltást lehetővé lehetne tenni oly egyes községekre nézve, a melyek azt eszközölni óhajtják, s abban az anyagi helyzetben vannak, hogy ezt tehessék. Azt hiszem fölösleges bővebben fejtegetnem azon eminens közér- deket, a mely a korcsmáltatási jognak a magánregáletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállásában fekszik. A magánregáletulajdonosok – a kik közé, a községek kivételével, a jogi személyeket, erkölcsi tes- tületeket is értem, – a regálé bérbeadásánál egyéb tekinteteket nem igen szoktak szem előtt tartani, mint azt, hogy ki fizet több haszonbért? Ezen az utón aztán a korcsmák legnagyobb része az országban zsidók kezébe került, a kikkel a keresztény korcsmárosok már csak azért sem versenyezhetnek, mert a zsidó korcsmárosok nemcsak azzal csinálnak maguknak több jövedelmet, hogy – mint a tapasztalás országszerte ta- núsítja, – hamisított s hozzá egészségellenes, sőt mérges anyagokkal vegyített italokat adnak a keresztény közönségnek; hanem a falusi zsidó- korcsinárosra nézve a korcsma nem egyéb mint népfosztogató uzsorás pénzügyi operatióinak a comptoirja, (Úgy van! Úgy van! a balközép és a szélsőbal különböző padjain.) a hol a szeszes italokkal elbutított és de- moralizált falubeli lakosokat hálójába keríti; de a zsidó korcsma egyszers- mind orgazdatanya is, a hová vándorol minden lopott jószág a faluból. Mindezen dolgokkal a magánregáletulajdonos nem igen szokott tö- rődni, csak rendesen fizesse neki a zsidó korcsmabérlő a magas ha- szonbért. Ellenben, ha az italmérési regálejog a községnek a tulajdonában van, a korcsmabérlet kezelése és ellenőrzése a községet, tehát egy, a közérdeket is szem előtt tartó erkölcsi testületet illeti; s ha ez e rész- beni kötelességeit teljesíteni elmulasztaná, ott van a felettes közigazga- tási hatóság, a mely megfelelőleg intézkedhetik. Az italmérési regálejogot tehát mielőbb a községek kezébe juttatni, eminens közérdekek: közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági s köz- erkölcsiségi tekintetek egyformán sürgetőleg követelik. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbal némely padjáról.) S erre nézve egy igen egyszerű expediens is állana rendelkezé- sünkre. (Halljuk!)
3 Tudjuk ugyanis azt, hogy kisajátítási törvényünk szerint a kisajátí- tási jog közérdekből ma már igen széles alapon nyer alkalmazást. Hogyha pedig kisajátítási törvényünk a kisajátítást községekben megengedi új utczák és közterek nyitására, közdűlőutak létesítésére, közfürdők, vala- mint a köztisztaság és közegészség czéljából tervezett csatornák előállí- tására stb., sőt kivételképen még szépítési tekintetekből is: akkor nem látom át, hogy a közérdek szempontjából miért ne lenne megengedhető az italmérési regálejog tulajdonának a, kisajátítása is oly községek részére, a melyek e kisajátítást óhajtják. S én azt hiszem, hogy ezen kisajátítási jognak a községek részére való megadása igen sok vagyonos községet arra indítana, hogy a kisajá- títási eljárást kérelmezze; s ekkép rövid évek múlva jó részben meg lenne oldva ezen annyiszor ventilált égető kérdés is; mert akkor már a még kisajátítlanul maradt italmérési jogosítványoknak állami közvetítés mel- letti megváltása czéljából az államnak sokkal kisebb mérvű pénzügyi mi- veletet kellene keresztül vinnie. S ez eszme megvalósítására nem is lenne egyébre szükség, mint az 1881: 41. tczikkben foglalt kisajátítási törvény pótlásául egy rövid törvényczikkre, a melyben a kisajátítási jog közérdekből való megadásá- nak eseteihez hozzáadandó lenne az italmérési regálejog tulajdonának a községek által való kisajátíthatása esete is. Az 1881: 41. tcz. máris intézkedik a vasutak részére az italmérési jognak ideiglenes kisajátításáról, s így e törvény keretében már ez ok- ból sem lenne heterogén alkatrész az italmérési jog tulajdonának a köz- ségek által való végleges kisajátítása. Ugyanezen törvényben a kisajáti- tási eljárás is minden részleteiben már megállapítva lévén, ezen eljárás az italmérési jog tulajdonának a községek által való kisajátítása esetei- ben is egészben alkalmazást nyerhetne. Egyúttal azonban elvül kimondandó lenne az is, hogy, a hol a köz- ség egyszer már tulajdonában van az italmérési jognak, e jogot a község többé el nem idegenítheti. A kisajátítási jognak az italmérési jog tulajdonát illetőleg a közsé- gek részére törvény utján való megadása tehát, nézetem szerint a leg- egyszerűbb s legczélszerűbb expediens lenne arra nézve, hogy addig is, a míg az állami közvetítés mellett országszerte leendő megváltás keresz- tülvihető lenne: az italmérési regálejognak a községek kezébe mielőbb való jutását eszközölhetnénk. Ezen indokolásomnak előrebocsátása után a következő interpellátiót vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk! Olvassa:) Interpellatio a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez és illetőleg a t. igazságügyminiszter úrhoz. Tekintve azon fontos közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági és közerkölcsiségi érdekeket, a melyek az italmérési regálejognak a je- lenlegi magán regáletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállá- sát sürgetőleg követelik, a következő kérdéseket intézem: 1. Foglalkozik-e a t. miniszterelnök úr mint belügyminiszter az italmérési regálejognak állami közvetítés mellett a községek részére leendő általános megváltása kérdésével? 2 Van-e kilátás arra, hogy ezen állami közvetítés melletti általános megváltás a közel jövőben keresztülvihető leend?
4 3. Addig is, a míg az állami közvetítés melletti általános megvál- tás keresztül vihető lenne, nem látnák-e a t. bel- és igazságügyi minisz- ter urak czélszerűnek, a mielőbbi részleges megváltást oly módon eszkö- zölhetőnek, hogy a kisajátítási jog az italmérési jognak tulajdonát illetőleg a községek részére törvényileg megadassák? Egy magyar nemzeti ünnep. Komlóssy Ferencz egy nagyérdekű interpellácziót terjesztett elő a f. hó 10-ki képviselőházi ülésben, Sz. István király napjá- nak törvény útján nemzeti ünnepnappá leendő tétele tárgyában. Egy magyar nemzeti ünnepnek a kreálása melletti érveket Komlóssy úgyis eléggé kifejtette, s azért e helyütt csak azon ellenvetésekre reflektálunk, a melyeket némelyek, köztük a Kom- lóssy beszédébe belekiáltozó Thaly Kálmán is, felhoznak az István- napnak nemzeti ünnepnappá tétele ellen. Az a körülmény, hogy I. István magyar királyt a katholika egyház mint szentet tiszteli, egyátalán nem lehet akadály arra nézve, hogy a hazában élő többi keresztény felekezetek ez ünne- pet, mint az első magyar királynak, I. Istvánnak napját üljék meg, – azon I. István király emlékezetére, a kinek köszönheti a magyar nemzet, hogy az európai keresztény népcsaládba való be- vezetésével, megóvta őt attól a sorstól, a tnely sors érte a po- gány hunnokat és avarokat, s érte a legutóbbi századok alatt a törököket, hogy t. i. Pannónia földjéről kiűzettek. Thaly Kálmán úgy látszik Árpád emlékezetét szeretné nem- zeti ünneppel megünnepelt e t n i ; s Árpád iránti lelkesedése őt arra az igazságtalanságra ragadja, hogy I. István király ellen valódi fanatikus gyűlöletet árul el minden alkalommal. Ezzel a nevetséges caprice-szal Thaly csak mosolyt kelthet mindenkinek az ajakán; mert hisz utóvégre is, a ki tiszteli I. .István királyt, tiszteli Árpádot is, a ki megkezdte azt a mun- kát, a melyet utóda s ivadéka I. István befejezett, s évszáza- dokra, sőt évezredekre véglegesített. Csakhogy mi, a midőn nem Árpádnak a (kalendáriumban nem is létező) napját, hanem I. Istvánnak a haza polgárai nagy része által már eddig is éven- ként egyházi ünnepként megtartott napját akarjuk nemzeti ün- neppé deklaráltatni, – e napon a mindnyájunkkal közös magyar kereszténységnek, az I. István király által megalapított európai keresztény magyar czivilizácziónak az ünnepét is megülni akar- juk, – a mit, az európai czivilizácziót fenyegetett pogányhitű Ár- pád emlékezetének a megülésével nem tehetnénk, a ki hozzá hó-
5 dító is levén, a hazában élő többi nemzetiségek előtt nem oly rokonszenves egyéniség, mint I. István király, a ki felülrá még azon politikai elvet is vallotta, hogy csak azon ország erős és hatalmas, a melynek több nyelvű lakosai vannak. Minden kegyeletünk mellett tehát a hazaszerző Árpád apánk iránt, mi, Thaly úrral és társaival szemben, I. (szent) István ki- rály napját véljük a legalkalmasabbnak arra, hogy a politikai ma- gyar nemzet nemzeti ünnepnapjává avattassák. Komlóssy Ferencz e tárgyban tartott beszéde és interpellá- cziója a következőleg hangzik: Október 10-ki képviselőházi ülés Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Szt. István első királyunk Magyarország összes intézményeit keresztény alapra fektette. (Úgy van! a bal és szélső baloldal némely padjain.) Ennek köszönhetjük Magyaror- szág fenállását, ennek köszönhetjük azt, hogy néhány év múlva Magyaror- szág ezredévés fenállását fogjuk megünnepelni. (Helyeslések a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Árpádnak köszönjük! Nem kell meghamisítani a történetet! (Zaj és derültség. Halljuk!) Komlóssy Ferencz: Ha valaki van hivatva, t. ház, méltányolni szt. István király érdemeit, úgy a t, ház, mint törvényhozó testület az, mely törvényhozó testület mintegy őre azon keresztény eszméknek, melyeket ő letéteményezett. (Úgy van! a bal és szélsőbal némely padjain.) Mert csak ezen keresztény nemzeti eszmék alapján tehetjük Magyarországot nagygyá, annak népességét boldoggá. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldal egyes padjain.) Én, mint a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tagja, kö- telességemnek tartom ez alkalommal a miniszterelnök urat, illetve a cul- tusminiszter urat megkérdezni, hogy mily stádiumban van azon ügy, mely néhány év előtt már az országgyűlés elé került, de nem tudom mily okoknál fogva halasztást szenvedett. Tudomásom van arról, hogy a kormány igenis nagy jóakarattal nyúlt ezen kérdés elintézéséhez, de nem tudom csodálkozásomat eltitkolni a felett, hogy találkozott azon időben a tiszáninneni superintendentiának egy kiváló műveltségű tagja, ki a cultusminister úr leiratára azt válaszolta, hogy igenis azért nem hajlan- dók ők szt István napját törvény útján megünnepelni, miután ők a szen- teket nem imádják. Thaly Kálmán: Bizony nem! (Nagy derültség.) Komlóssy Ferencz: Nem tudom, ezen csodálkozzam-e inkább, vagy pedig a tisztelt cultusminiszter urnák akkori magaviseletén, aki vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani azt, hogy igenis mi katliolikusok sem imádjuk a szenteket, hanem tiszteljük, (Úgy van!) s bizonyára e tiszteletnek nagyobb értelme van, mint annak a tiszteletnek, melylyel a liberálisok Garibaldik vagy mások iránt viseltetnek, s e tiszteletet még ingökre és csizmájokra is kiterjesztik. T. képviselőház! Óhajtom, hogy a keresztény magyar nemzetnek legyen nemzeti ünnepe azért, hogy legyen egy nap, melyen a keresztény felekezetek kezet fogva, nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát, és védekezzenek a zsidóság és szabadkőművességgel szemben, a mennyiben
6 a tapasztalat mutatja, s a „Kelet” czímű lap leleplezései mustrálják,, hogy a szabadkőművesség a zsidósággal szövetkezve belehatol a t. házba is, és quasi domináló szerepet foglal el. (Mozgás jobbfelől.) Óhajtom egy általános nemzeti ünnep létrehozását, a melyen a ke- resztény felekezetek egymásnak kezet nyújtva, felekezeti féltékenység nélkül közös erővel munkálkodjanak a pogánynál pogányabb zsidó-szabad- kőmüves áramlat ellen. És ha ez lehetséges, t, ház, inkább lehetséges most, mint ezelőtt pár évvel, hogyha a zsidóság nem állana ellen a mi- nisterelnök úr akkori intentiójának. Midőn ezen szabadkőműves-zsidó áramlat, mely a hosszúnapot oly magasztosan ünnepelteti meg. hogy kor- mánypárti lapok egész hasábokat tudnak írni a zsidók buzgólkodásáról, – midőn a zsidók a hosszúnapot oly buzgón ünneplik meg, hogy a „Nem- zet” t. szerkesztősége egy hordárra sem tud akadni egész Budapesten: ép akkor azt látjuk t. ház, hogy a zsidóság profanálja a keresztény ün- nepet, szt. István napját, és baromi munkát végeztet keresztény rabszol- gáival. (Úgy van! balfelől.) T. ház! Midőn egyrészt és különösen a zsidóságot okolom a miatt,, hogy a keresztény-magyar nemzet nem ünnepel nemzeti ünnepet; más- részt nyíltan sajnálatomat kell kifejeznem, hogy az irányadó körök, a t. kormány első férfiai, a miniszter urak is, valahányszor nemzeti ünnepet kellene ülni, akkor az egyik Ostendóbe, a másik tanulmányútra készül. (Derültség.) Azon óhajomnak adok kifejezést, t. ház, hogy a t. miniszter- elnök úr ezen ünnepen, melyet ő elvileg helyesel és jóváhagyott ak- kor, midőn megbízta Trefort miniszter urat, hogy értekezzék a többi fele- kezetekkel, ő ostendálja magát Budapesten és ne Ostendében; a t. cultus- miniszter úr pedig tanulmányozza akkor idehaza a vidékről felránduló tanítók nyomorúságos helyzetét. Tréfort Ágost vallás- s közoktatási miniszter: Azokat úgyis ismerem. (Derültség.) Komlóssij Feencz: Ezek alapján bátor vagyok interpellatiómat a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez, úgyszintén a t. cultusmi- niszter úrhoz beterjeszteni, a mely a következőkép hangzik: Interpellatió a t. miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez és a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel azon kegyeletre, melylyel a magyar nemzet a keresztény magyar állam megalapítója, sz. István első apostoli királyunk emléke iráni viseltetik, a mely magyar állam néhány év múlva ezredéves fenn- állását ünneplendi; tekintettel továbbá arra, hogy egy átalános nemzeti ünnepnek a törvényhozás útján való behozatala, a haza polgárai között való szolidari- tás érzetének ápolására s ekkép a magyar állameszmének megerősödésére lényegesen befolyna; s tekintettel végül arra, hogy más czivilizált, szabad nemzetek is, történelmük legkiválóbb eseményeinek évfordulóját átalános nemzeti ün- nepként ülik meg; kérdem a t. miniszterelnök urat mint belügyminisztert és a t. vallás- és közoktatási miniszter urat: Valjon szándékoznak-e, s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beter- jeszteni az iránt, hogy sz. István király napja átalános nemzeti ünneppé deklaráltassék?
7 Angelo de Gubernatis könyve Magyarországról Gróf Angelo de Gubernatis, tekintélyes olasz publicista, a magyar akadémia külföldi tagja, a folyó év első hónapjaiban Magyar- országba jött, hogy itt a viszonyokat személyesen tanulmányozva, egy, hazánk és nemzetünk valódi képét feltüntető munkában meg- ismertessen bennünket a külfölddel. Ezer magyart volt felveendő, a lapok tudósításai szerint, megírandó munkájába. Hogy az ezer „halhatatlan” soraiban he- lyet foglalhassanak, volt nagy sürgés-forgás különösen a mi sor- nalisztáink között, a kik formális ostrom alá vették de Guberna- tist, és szokás szerint mást alig engedtek hozzáférni, mint zsidót, zsidóbarátot és szabadkőművest. Ily kép megdolgozva a talián grófot, egész biztosra fogták, hogy munkája filoszemita irányban lesz tartva, s a „Nemzet” máris fenyegetődzött, hogy mint fogja majd elitélni Angelo de Gubernatis, megírandó nagy munkájában, az antiszemitákat. Ezen biztos föltevésben ütötték is a megjelenendő munka mellett a reklámdobot zsidó és zsidós lapjaink. S ime! megje- lent de Gubernatis könyve – és lőn mélységes hallgatás a zsidó és filoszemita táborban! Egyetlen magyar lap se emlékezett meg a pedig előre monumentálisnak hirdetett munka megjelenéséről. S ugyan mi lehet az oka a zsidó és zsidólapok ezen hirte- len érzelem változásának? Egyszerűen az, mikép távol attól, hogy filoszemitikus szellemben lenne tartva a munka, – ellenkezőleg de Gubernatis a kemény igazságok egész sorozatát vágja a zsidók fejéhez, úgy, hogy több oly véleményt nyilvánít, a minőket csak radikális antiszemita ajkáról lehet hallani. Pedig Angelo de Gu- bernatis egyik antiszemita képviselővel se beszélt; de ezek köze- lébe se jöhettek volna, mert egész ittléte alatt előszobájában a zsidók és zsidóbarátok formális strázsát állottak, nehogy kivülük valaki más is érintkezhessek vele s más oldalról is kaphasson in- formácziókat, mint tőlük. De Gubernatis azonban egy, a zsidókat nem teljesen ismerő ember hibájába esett, azt gondolva, hogy ha a zsidók fölött a, habár kemény igazságokat, de végre is való igazságokat elmondja is, – ha a nyílt antiszemiták ellen fordul, amint ezt egy passu- sában teszi, – ez által a zsidók jó indulatát megtartja magá- nak. Hiu képzelgés. így jár mindenki, a ki objectiv akar maradni a zsidókkal szemben is, és perhorreskálja azt, hogy őt antiszemi- tikus hajlamok vezetik; mert a zsidók, daczára nekik tett con-
8 cessióiknak, csak úgy agyonhallgatják munkájukat, mint akármely nyilt antiszemita munkáját agyonhallgatnák; mert a zsidó a róla mondott igazságos kritikát sem tűri, lévén a zsidóság – amint azt épen ma öt éve, az 1880. októberi füzetünkben is megírtuk: – „kritikán aluli.” Angelo de Gubernatis munkáját, a „La Hongrie politique et sociale”-t (A politikai és társadalmi Magyarország) azonban, ha a zsidók és zsidós lapok agyonhallgatják, – ez reánk antiszemi- tákra nézve ellenkezőleg indok legyen arra nézve, hogy viszont mi e munkát teljes erőnkből felkaroljuk. S azért melegen ajánl- juk azt a franczia irodalommal foglalkozó t. olvasóink figyelmébe. A mű megjelent Florenczben Pellas J.-nél, s megrendelhető Bu- dapesten a többi között Eggenberger könyvkereskedésében is. Előfizetési ára 3 frt volt. Angelo de Gubernatis a képviselőház nevezetesebb tagjait elő- sorolva, rokonszenvesen megemlékezik röviden több antiszemita kép- viselőről is; nevezetesen báró Andreánszky Gáborról, Istóczy Győ- zőről és Zimándy Ignáczról; ugyszinte Onody Gézáról, Vadnay An- dorról, stb. A mi azonban de Gubernatis munkáját előttünk kiválólag érdekessé teszi, – az a „La question sémitique” (A szemita-kérdés) czimü fejezet, a melyet alább majdnem egész terjedelmében közlünk. S most, mielőtt a mű e részét, néhány lényegtelen pont elhagyásával, egész terjedelmében közölnénk, még csak azon óha- junkat fejezzük ki, hogy vajha minden neves külföldivel, a kit a zsidók és zsidóbarátok Magyarországba czitálnak, a végből, hogy elitéltessék vele a magyar antiszemitizmust, – a zsidók és zsi- dóbarátok szintoly alaposan felülnének, a mint alaposan felültek gróf Angelo de Gubernatissal. Angelo de Gubernatis könyvének imént említett fejezete ek- ként szól: „ A szemita-kérdés. A jelenleg Magyarországon található izraeliták száma némelyek szerint 600,000, mások szerint pedig 800,000 lenne. Sőt vannak írók, a kik azt állítják, hogy ez a szám egy millión felülre rúg. Ezek az elté- rések csodálkozásba ejthetik az embert. Első tekintetre úgy látszanék, hogy a statisztikának egy való számot kellene adnia s azt venni számi- tásai alapjául. A jelen esetben azonban nem a statisztika a hibás, mert nehéz, sőt lehetetlen biztonsággal meghatározni azt: ki zsidó, ki volt zsidó s már nem az, ki még fél-zsidó s ki csak fél-keresztény? Van- nak kikeresztelkedett izraelita családok; vannak mások, a melyekben az apa zsidó, a fiú pedig keresztény. Ezenkívül van egy bizonyos számú leplezett és magyarizált zsidó, a kik gondosan titkolják eredetüket. A
9 statisztika tehát gyakran tévedhet a zsidó úgy mint a magyarok szá- mának pontos meghatározásában. De akármint álljon is a dolog, nincs ország Európában, a hol a zsidók, a keresztényekhez arányítva, oly nagy számban lennének mint Magyarországon. Még elfogadva a kisebb számot is, az izraeliták még mindig azon arányban lennének mint 1 a 8-hoz. Budapest városában, ez az arány a magyar társadalomra nézve nyugtalanító módon növekszik, mert Magyarország fővárosában, mint mondják, három keresztényre egy zsidó esik. A dolog annál aggasztóbb, mert a statisztika azt is tanúsítja, hogy a halandóság az izraeliták közt kisebb, mint a keresztényeknél. Ugyanis, az 1880-81.*) évek statisztikája a következő számokat adja az öt éven aluli gyermekek halandósága fölött: 24,000 katholikus gyermek közül meghalt 4,597 1,800 lutheránus „ „ „ 279 1,818 kálvinista „ „ „ 300 7,937 izraelita „ „ „ 587 E számok szerint bebizonyítva lenne az, hogy a katholikusoknál a gyermekek körülbelől oly arányban halnak el mint 2:10, az izraeliták- nál pedig mint 1:10. Egy másik táblázat kimutatja, hogy 10,000 szü- letés közül 1881-ben a katholikusoknál 509 halva született gyermek volt, és csak 98 az izraelitáknál; 203 korai szülés a katholikusoknál, s csak 46 az izraelitáknál. Ez arányok valóban nyugtalanítóknak tűnnek fel előttünk Budapest városára nézve, a hol a 80 vagy 100 ezer jelen- leg létező zsidó néhány év múlva megkétszereződéssel s többségre jutás- sal fenyeget. De van egy másik statisztika is, a melynek még inkább aggasz- tania kellene a magyarokat. Budapest elemi iskoláiban az 1881. év statisztikája szerint 84 katholikus és kálvinistával szemben 28 zsidó tanuló volt. Ha tehát a zsidók jelenleg Budapest város népességének mintegy 1/4 részét teszik, úgy az elemi iskolákban már többen vannak egy negyed résznél. Budapest polgári iskoláiban, a melyek az elemi iskolák kiegészítőit képezik, 581 katholikus-, 51 lutheránus- és 36 kálvinista fiúval szemben 396 izraelita fiú volt. Úgyszinte 710 katholikus-, 62 lutheránus- és 44 kálvinista leánykával szemben volt 753 izraelita leányka! A gymnáziu- mokban 1,163 katholikus-, 209 lutheránus- és 226 kálvinista tanuló mel- lett volt 884 izraelita tanuló; a reáliskolákban 773 katholikus-, 72 lutheránus- és 40 kálvinista tanuló mellett volt izraelita tanuló 720! E hiteles számadatoknak nincs szükségük kommentárokra. Ezek azt bizonyítják, hogy az 1/4 rosz arány, a mely a lakosságnál áll, meg- szűnt, ha tekintjük a középiskolák népességét, a hol a zsidók már nem 1 /4-ét, hanem körülbelül felét teszik ki a tanulók számának. Az elemi iskolákban, a hol az iskoláztatás egyformán kötelező az egész lakosságra nézve, látjuk, hogy a többi felekezet gyermekeinek egy része kivonja már magát oly módon, hogy az izraeliták aránya ott növekvőben van. Ez az arány azonban gyökeresen megváltozik, amint áttérünk a kötelező iskolákról a facultativ iskolákra. Míg számos keresztény atya gyermekeit *) Körösi, Die Sterblichkeit der Stadt Budapest in den Jahren 1876-1881. Berlin, 1885.
10 csak elemi iskolai taníttatásban részesíti, a zsidók, a kik ezzel nem elé- gesznek meg, fiaikkal végig járatnak minden iskolát, beleértve az egye- temet is; mert a zsidó minden áron felvergődni törekszik. A polgári iskolákban, mint mondánk, az izraelita leánykák majdnem oly nagy szám- mal vannak mint a felekezetükbeli fiúk; a felsőbb iskolákban pedig az izraelita leányok többségben vannak. De többet mondunk. A polgári isko- lákban és a középiskolákban, a melyekben megfordultunk, mikor a tanár kérdezte, hogy ki felelne meg az általa teendő kérdésekre, majdnem mindig egy izraelita fiú vagy leány volt az, a ki legjobb feleleteket adott, minek utána jobb kezének első három ujját felemelte és mozgatta, annak jeléül, hogy ő kész a tanár kérdéseire felelni. A többi felekezetek tanoncza-inál mindig több félénkségét és tartózkodást tapasztaltunk. Lehet, hogy ezek kevésbé jól is voltak elkészülve. A zsidó bizonyára nem azért jár az iskolába, mert a divat és az illendőség úgy hozza magával, ha- nem azért, mert ezt érdekében állónak találja. Tudja ezt gyermekkorától fogva; azért a nyilvános iskolákban rendszerint nagyobb buzgalommal és állhatatossággal tanul, mint keresztény pajtásai. Vigyázzunk tehát! Ha nem akarjuk, hogy a zsidók kényelmetlen többséggé váljanak Budapest társadalmában, módot kell keresni arra nézve, hogy megaka- dályoztassék az iskolákban való többségre jutásuk. A nagy, a valódi ve- szély a keresztényekre nézve itt rejlik; de az orvoslás közel áll és könnyen alkalmazható. Természetesen nincs arról szó, hogy a zsidóknak megtiltassék a nyilvános iskolák látogatása; hanem az iskolákba na- gyobbszámú keresztény gyermeket kell küldeni, (A melyik szülő ezt te- heti, az úgyis megteszi; de sokakat a zsidóság okozta nyomora akadá- lyoz meg ezt tenni. – Szerk.) s ezeket buzdítani kell arra, hogy Izrael fiait egy nemes versenyben legyőzni törekedjenek. Amit mi Buda- pest iskoláiban észleltünk, nem egy megjegyzésre késztetett bennünket. Ugyanis szomorúan emlékeztünk arra, hogy minő értelemnélküli volt az a hadjárat, a melyet az antiszemiták a képviselőházban és a felsőházban vittek arra a czélra, hogy a rabbinus kizárassék a felsőházból, – a mi- dőn egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti magában Magyarország fővá- rosában a magyar társadalom szervezetét, s a midőn Tisza úr úgy az egyik, mint a másik veszély fölött souverain módon gúnyolódott azzal, hogy a törvényhozóknak értésükre adta, miként nem tudván a zsidókat behozni a kiváltságok ősi kapuján, majd behozza őket a miniszteri kine- vezés ablakán vagy lyukán. Az 1874-75. óv első félévében, a budapesti egyetemen 2466 hall- gató közül volt 1331 róm. katholikus, 55 görög-katholikus, 88 keleti görög, 326 kálvinista, 196 lutheránus, 4 unitárius, 523 izraelita. Az izrae- liták tehát, ezelőtt tíz évvel, körülbelül egy ötödrészét képezték a magyar főváros egyeteme hallgatói számának. Az 1882–83. tanév első felében, ugyanezen egyetemen, 3272 hallgató közül volt 1370 róm. kath., 70 görög-kath., 105 keleti görög, 426 kálvinista, 348 lutheránus, 12 uni- tárius, 937 izraelita! Az 1883–84. év első felében, 3359 hallgató volt, s ezek közül volt római katholikus 1312. görög-katholikus 71, keleti görög 94, kálvinista 480; lutheránus 339, unitárius 7, izraelita 1066. A számok e növekvése ez utóbbiakra nézve ékesen szóló. Bizonyítja ez azt, hogy a budapesti egyetem hallgatóinak közel egyharmada az izraeliták által van képviselve, és hogy ezen arány folyton növekedvén, minden
11 valószínűség szerint ezt az egyharmadot tíz év múlva felerészre nőni fogjuk látni. Az orvosi és jogi tanfolyamok leginkább vannak látogatva az izraeliták által. A múlt év első felében a jogegyetemen beírt izraeli- liták száma 385 volt; az orvosi egyetemen pedig 617-en voltak. Ezek a tanfolyamok nyitják meg az utat a vagyon, a politika, a társadalmi befolyáshoz s gyakran még a nemességhez is. Az izraeliták, megértve ezt hévvel vetették magokat ezekre a pályákra, s kitartanak azokon oly ma- kacssággal, a mely méltó volna arra, hogy a keresztények is utánozzák. Ha a zsidóknak ezen egyetemi versenyében veszély rejlik, ez a ve- szély különösen fenforog Magyarország fővárosára nézve. A kolozsvári egyetemen a múlt év első felében 477 hallgató közül nem volt több 29 izraelitánál, vagyis körülbelül a hallgatók mintegy 1/16 részénél. Tehát azt kell következtetnünk, hogy a budapesti egyetemet látogató izraelita hallgatók legnagyobb részét maga Budapest városa szolgáltatja, a mi Izrael népére nézve valódi diadal, de a mi bennünket igen fájó elmélke- désekre kényszerit. Ha Esztergom városát a magyar Rómának nevezték el, ha Debreczent Magyarország Genfjének nevezik, – nem sok idő múlva Budapestet a magyar Jeruzsálemnek vagy a zsidók Athénjének fogják elnevezni. S akkor sok magyar ember méltán azt a kérdést fogja önmaga előtt felvetni, hogy ugyan érdemes volt-e azért kormányt buk- tatni s oly nagy lelkesedéssel üdvözölni Magyarország újjászüetését egyedül azért, hogy mindez majdnem kizárólag a zsidók javára essék. Ezen megjegyzéseink olvasóink némelyikét tévedésbe ejthetné, azt a hitet kelthetvén bennünk, hogy mi, egy méltatlan előítélet folytán, állást foglalunk a szemiták ellen. Sietnünk kell tehát annak a kijelentésével, hogy mi semminemű személyes elfogultsággal nem viseltetünk Izrael utódai ellen. Mi nem félünk a zsidóktól mint egyénektől; de a midőn tömeggé válnak, egy tevékeny és mozgékony tömeggé, aggodalmunk ko- moly lesz. Ha lenne még a földön egy gazdag, termékeny ország, a mely egy egész népet táplálni képes volna, a mi eszményünk ezen, Európában nomáddá vált keleti népet illetőleg az lenne, hogy neki adnánk osztály- részül ezen tájat, minden korlátozás nélkül, alakítva ott egy hatalmas izraelita államot. De ez a hajdan szétszórt és üldözött nép, a mely még: zsidó akar maradni, és elárasztja Budapesten a keresztény társadalmat* a melyet kizsákmányol, kifosztogat, tönkre tesz, a melynek elfoglalja hi- vatalait, bitorolja czímeit, napról-napra kevesbíti erejét és befolyását, – ez a nép, rendkívüli számerejénél és merészségénél fogva elkeserít ben- nünket, s a magyarok iránti érdeklődésünknél fogva a védelem és fellá- zadás legitim érzelmeit kelti fel bennünk. Az izraelita nő rendszerint szép, szeretetreméltó és csábító. A zsidó férfi értelmes, ravasz, intrigans, vállalkozó és állhatatos, mind kitüna tulajdonságok a siker elérésére. A zsidó mindig tudja, mit akar, nem túlságos formalista, és nem igen válogatós a czélra vezető eszközökben. A keresztényre nézve a becsület lényeges dolog; a zsidó el lehet énei- kül is. A hízelgő, csúszó-mászó, csaló zsidó nincs elveszve a zsidó társa- dalom becsülésében; mikor a czélhoz jutásról van a szó, tud türelmes lenni és szembe szállani a fáradalommal, megvetéssel, visszautasítások- kal. Újra meg újra hozzá lát a dologhoz, és a mit egyszer megfogott, azt többé el nem ereszti. A mint kilesett magának valamely zsákmányt nem ereszti azt többé szem elől, s hálóit minden irányban kivetve, lesben
12 marad mindaddig, a míg csak kezeibe nem kerül. Ha valamely szalonban, a hol egy magyar és egy zsidó állanak, csak egy üres szék van, legyünk meggyőződve, hogy a zsidó lesz az első, a ki leül. Ha valamely előkelő személyiség belép a szalonba, és senki se meri megszólítani őt, biztosak lehetünk benne, hogy az első, a ki megszólítja, s legyen ez akármily nyelven, az izraelita lesz. Tán össze-vissza kever minden nyelvet, a melyeket tör-mar, de nincs egy nyelv se, a melyen alkalmilag ne merne beszélni. Általános szabály, hogy az izraelita nem épen egy hős a veszély közepette, de, a mikor nem veszélyezteti se az életét, a mely neki drá- gább a becsületénél, se pénzét, a mely neki drágább az életénél, minden egyebet koczkára tesz és minden egyében túlteszi magát hallatlan köny- nyedséggel és merészséggel. A zsidónak rendszerint nagy házi erényei vannak, s a midőn érdeke nem áll a koczkán, ő szintoly jó gyerek és szintoly kedves ember lehet, mint a legjobban nevelt keresztény. De ha megkísérli tetszeni, ezt azért teszi, mert szeretetreméltóságából valami profitot remél húzni. A keresztény embernek platonikus gyöngédségei előtte zöldségeknek és gyengeségeknek tűnnek fel, s mivel bizonyára nem ő találta fel a lovagiasságot, nehezen fogja fel ezt. Azt nagyon is átlátja, hogy a kellemességet szintúgy hasznosítani lehet, a mint haszno- sítani lehet az álnokságot, de mindig s egyedül csak a kitűzött czél elé- rése szempontjából. Zsidó szempontból a loyalitás, a nyíltság és a nemes- lelkűség nem kívánatos erények, de ragyogó formák, kényelmes eszközök, a melyeket okkal-móddal néha hasznosítani lehet, de a melyek nem szük- séges, hogy a zsidó természet lényeges és kiegészítő részét képezzék. Az izraelita mint üzletember, mindenben opportunista; leghűbben azt a kormányt szolgálja, a mely, számos kompromissumai által, legtöbb utat hagy nyitva a zsidó részére, amelyeken ez elláthatja apró üzleteit, a melyek azután a nagy üzletekre vezetnek. Természetesen, ezen ítéletünk mellett, a mely nem egészen szolgál előnyére a Magyarország fővárosában összezsúfolt zsidó népnek, – ezt a maga egészében véve, – tekintetbe kell venni a kivételeket, a minőket találhatni nemcsak a liberális foglalkozási ágakban és a sajtóban, hanem ü banküzletben és a kereskedelemben is. De, eltekintve ezen nemes és nem épen ritka kivételektől, tagad- hatatlan, hogy a zsidók nagy tömege a keresztényeknek nem egy okta- tást és követendő példát ad az erélyre, a munkaszeretetre, a kitartásra, következetességre, tudományszomjra és a gyakorlati érzékre, a melyek ezt a fajt jellemzik. Mi azonban előre látjuk, hogy ezen gyakorlati érzék túlságos meny- nyiségének a következménye az lesz, hogy a zsidó elem túlsúlyra fog vergődni a keresztény elem fölött Magyarország fővárosában. Konstatálva £zen zsidó dagály eláradását, – hacsak nem akarjuk a magyar nép fo- kozatos kipusztulását Budapesten, még maguknak az izraeliták apologis- táinak is kivánniok kell. hogy ez utóbbiak szétszórva legyenek külön- böző helyeken, a magyarországi és erdélyi városokban és falvakban, hogy mindenütt kisebbség legyenek és semmikép se változtassák meg az or- szág nemzeti phyziognomiáját. Ha a százezer izraelita továbbra is Buda- pesten összezsúfolva marad, az ő vonzerejűkkel, feszerejükkel és önfen- tartási erejükkel, tíz év múlva körülbelül kétszázezerén lehetnek, vagyis kétszerannyian mint most vannak Budapesten, és húsz év múlva Buda-
13 pestnek háromnegyedrészét hatalmukba kerítik. Nem arról van szó tehát, hogy a zsidók Magyarországból kiűzessenek, hanem hogy egyik vagy a másik napon el ne fojtsák a magyarokat. Budapesten, a hol a zsidók mindinkább elhatalmasodnak, az a ve- szély forog fenn, hogy mielőtt ők maguk megmagyarosodnának, meg- rontják a magyarok természetét is. A jelen pillanatban a nyugtalan- ság bizonyos nemével látjuk az izraelita inváziót napról-napra nőni Magyarország fővárosában. Befogadni vagy be nem fogadni a rabinust a főrendiházba, nem bír horderővel, holott új zsidóelemnek egy nagy városba, magába az ilyen elemekkel szaturált fővárosba való bevezetése végzetes lehet. Ha Budapesten valamely boltba belépünk, ritka dolog, hogy a kereskedő nem zsidó. Ő kiszimatolja a keresztényt, és gyakran meg is csalja. Ha a vevő felszólal, a zsidó távol attól, hogy mentegesse magátr még lármásabb lesz, és kellemetlen, sőt gyakran szemtelen hangmodort vesz fel. Ezentúl a zsidó fogja érezni magát úrnak a városban; a hely az övé; vagy meg kell előtte hódolni vagy kereket oldani. A most leírt- hoz hasonló arrogáns föllépések azt tanúsítják, hogy a zsidó kereskedő biztosnak érzi magát abban, hogy ő büntetlen marad. Még akkor is, ha kezedbe, tegyük fel tévedésből, hamis pénzt, a mint Magyarországon ne- vezik: újpesti pénzt nyomnának is, – a mi bizonyos boltokban igen könnyen megtörténhetik, – el kell határozva lenned, nem hagyni abban a dolgot, hanem feljelenteni a turpisságot a rendőrségnél; különben abban a veszélyben forogsz, hogy téged tartanak a tettesnek. Annyi bizonyos, hogy nem a főváros boltjaiban szerezhet az ember magának fogalmat a magyar udvariasságról, főleg egy idegen iránti udvariasságról, a ki nem tudja megkülönböztetni a magyar kereskedőt a zsidó kereskedőtől. És ha az ember meggondolja, hogy ez a változás Budapesten tizenhét év lefolyása alatt történt, joggal aggódhatunk a város jövője fölött. És nem is csodálkozhatunk nagyon azon sem, hogy számos magyar ember inkább hazamegy félreeső városának szomorú magányába, mintsem hogy tehe- tetlen szemtanúja legyen az ország fővárosában a magyar nép elkorcso- sodásának és fokozatos kipusztításának. Azok után. a miket elmondottunk, némelyek talán kísértetbe jön- nek azt hinni, hogy a mi rokonszenveink a tizenhat antiszemita képvi- selő részére megvannak nyerve, a kik politikai életük főczéljául a zsidók elleni harczot tűzték ki. Mi azonban már kijelentettük, hogy elvileg nekünk nincsenek személyes ellenszenveink Izrael fiai ellenében, ezeket egyénileg véve; mi egyedül attól tartunk, hogy a zsidótömeg egy hógör- geteg lesz; s ugyanazon vészkiállítást hallatnánk akkor is, ha egy török, tatár vagy kínai horda telepednék le Budapesten, és veszélyeztetné a magyar nemzetiséget. A veszély mindenesetre fennforog, és ezen veszély miatt, a zsidókérdés legkomolyabbnak tűnt fel előttünk Budapesten tar- tózkodásunk alatt, nem azért, mert a parlamentben antiszemiták vannak,, hanem azért, mivel minden lépten-nyomon zsidóba botlottunk. Egy nem ma- gyar fajnak az ország fővárosában való ezen összetorlódása oly tény, a mely elől kitérni nem lehet, s a mely gondolkodóba ejti az embert. Az anti- szemita képviselők programmja czélzataiban hazafias; de ha nem csa- lódunk, az őket sugalmazó fajgyűlölet és üldözéseiknek túlságossága, a helyett hogy sorakoztatná a közvéleményt programmjukhoz, azt az izrae- liták részére tereli, a kik magukat mint bántalmazottakat és üldözötteket
14 tüntetik fel. (A szerző úr téved; a hiba a zsidóktól való túlságos félelemben keresendő; ezen félelem nem engedi az embereket nyíltan programmunk- hoz csatlakozni. – Szerk.) A nyílt antiszemiták nélkül, mi azt hisszük, ma a parlament minden soraiban megegyezés jött volna létre oly törvé- nyek megszavazására, a melyek képesek lennének határt szabni a zsidók fokozatos elszaporodásának Magyarországon, különösen pedig Budapesten. (A szerző úr e részben nagyon rosszul ismeri a magyar parlamenti és kor- mányzati viszonyokat, s azért tájékozásul csak azt jegyezzük meg neki, hogy az antiszemita képviselők létezése nélkül, eddig már legalább is két zsidó miniszterünk volna, s a képviselőháznak legalább is egy negyede zsidó tagokból állana. – Szerk.) A vendégszeretet ugyan szent dolog; de, mikor a megérkezett ven- dég az őt befogadó házigazdát felfalással fenyegeti, a vendégszeretetet nem lehet úgy gyakorolni, mint egyébkor szokás. Miért haboznának a magyarok kiadni a rendeletet, hogy ez az 1867 óta bejött idegen tömeg szélyedjen el az országban, (Ezzel rajtunk semmit se lenne segítve: mert így csak csöbörből vödörbe jutnánk. Szerk.) a helyett hogy az or- szág fővárosába mint valami meghódított tartományba jöjjön? Miért ne akadályoznák meg más zsidóknak a külföldről Magyarországba való be- vándorlását s a vidéki zsidóknak a fővárosban való letelepedését? Miért ne adnának a kikeresztel étlen zsidóknak egy külön politikai szervezetet, a milyen létezett a középkorban az idegen gyarmatok számára, azonban a korszakunk türelmesebb és szabadelvűbb szelleme által sugallt módosí- tásokkal? A zsidók állítólagos megmagyarosodása nem elégséges a mi megnyugtatásunkra. Ha Eötvös, Andrássy és Tisza urak a magyarok szá- mát a zsidók segélyével szaporítani remélték, szeretjük hinni, hogy a zsidók magyarositása által előálló igen komoly veszély nem kerülte ki figyelmüket. Tegyük fel, velők együtt, hogy húsz év múlva, a jelenlegi öt millió magyar tíz millió úgynevezett magyar lesz, a zsidók segélyével. De a magyar nemzetiség problémája azért meg lesz oldva az ő megelé- gedésükre? Nem félnek ők attól, hogy 20 év múlva, a tíz millió állító- lagos magyar közül, Magyarországon nem lesz található egy milliónál több valódi magyarnál, és hogy a többi nem lesz más, mint megmagya- rosodott zsidó vagy pedig zsidóvá lett magyar? Caveant consules, ne quid respublica detrimenti capiat,” A megsemmisített Gambettizmus. Micsoda lármát ütöttek a zsidó lapok annak idején Gambetta és Disraeli zsidók fölött, hogy miket míveltek ezek, – s most egyidejűleg mint kártyavár omlanak össze ezek művei. Persze az oly annyira magasz- talt alkotásaik csak valódi zsidóárúk voltak, s hogy mit ér az ilyen áru, -ezt tudja mindenki: rósz és olcsó, nem lévén semmi tartalma. Miként a zsidó mindig csak a zsidókért törekszik és gondoskodik, ugyanígy Gam- betta és Disraeli zsidók is. Még soha se volt a zsidókról olyan gondos- kodás, mint a berlini szerződésben; egész országok lőnek a részükre fel- tárva és konczul oda dobva, úgy hogy úgy nézett ki a dolog, mintha a Balkán-félsziget népei csak a zsidókért ontották volna vérüket, olyannyira értették a zsidók a benszülött népeknek a győzelmét a maguk részére
15 kizsákmányolni, épen úgy, mint a becsületes munka termékét, anélkül hogy maguk dolgoznának, a maguk részére kaparintják. E népek most a Disraeli zsidó müvét lerombolták. Francziaországban a zsidó Gambetta a francziákat olyannyira el- bolondítani és megszédíteni tudta, hogy tényleg ő lett Francziaország sor- sának az ura és intézője. Ezen kiszédelgett uralom fölött a zsidólapok egészen el voltak ragadtatva és azt vélték, hogy a zsidóuralom most már Francziaországban örök időre meg lőn szilárdítva. És hozzá mint magasz- talták ezt és mily reklámot csaptak mellette, mivel azt mindenütt be- hozni akarták! Mivel mindez köztársasági formák alatt történt svindli- roztak a szabadsággal és népsouverainitással, s mindig a népet tolták elő, mintha ezzel a csalással a nép csakugyan valami előnyt nyert volna. E helyett a franczia nép nyögött a teher alatt, a melyet reája róttak. Mint még soha, lőn gyalázatosan kizsákmányolva, s még hozzá azt a gúnyt is zsebre kellett raknia, hogy azt mondták neki, milyen boldog Franczia- ország, mert a szabadság napja alatt sütkérezhetik. Ennek a szélhámosságnak a francziák f. é. október negyedikén véget vetettek. A törvényhozó testületekbe történt választásoknál Gam- betta növendékei és tanítványai oly teljes vereséget szenvedtek, hogy lehetetlenség nekik e vereséget kiheverniük. Ez a csapás annál meg- semmisítőbb volt, mert egészen váratlanul jött. Egy, a zsidók közé derült égből lecsapó mennykő nem kábíthatta volna meg jobban őket, mint a hogy a franczia választások kimeneteléről szóló tudósítások megkábítot- ták őket. Egész az utolsó pillanatig egy bizonyos győzelembiztosságot fitogtattak, azt híve, hogy frázisok elkintornázása majd biztosítja nekik a győzelmet, mint az egyideig tényleg így volt, a míg a frázis a valóság által kiszorítva nem lett. A valóság mindig többet nyom a mérlegben mint a frázis. Ha a valóság érvényesül, a frázisnak mindig tágítania kell, mindenütt a kur- tábbat húzza. Pedig a frázis a főfegyvere a zsidóknak, ezzel a fegyverrel hódítottak is meg bennünket. Ha az ember valamely zsidólapot a kezébe vesz, kezdetétől a végéig mind csupa frázis az. Addig vitték tévútra az embereket a frázissal, a míg utoljára maguk lettek a tévútra vezetve, amint ezt a franczia választások is tanúsítják. Mi mindent nem vártak Gambetta tanítványának, Fénynek, agitaczionális útjáról, miként lőn tá- mogatva ő még az egész zsidó hatalom által, – és mégis hiábavaló dolog volt mindez. Ferry nem tudott tüdejével a valóság ellenében zölcl ágra vergődni, noha ez a valóság egészen néma volt. Hiába keres- tek a zsidólapok kapaszkodókat, hogy vigasztalják magukat; minden hiába volt, sőt még okot se tudtak találni, a melylyel a vereséget kimenthet- ték volna. Sőt még hozzá következtetéseket is vontak le, azt mondva, hogy, ha Gambetta még életben lett volna, és a választásokat vezette volna, ez a teljes vereség meg lett volna gátolva, mert egy Gambetta tekintélye a francziákat rendszere iránt lelkesedésre tüzelte volna. A dolog azonban egészen megfordítva áll; mert ha Gambetta még élt volna, és valamikép megkísértette volna fellépni, ellene egy hatalmas vihar támadt volna, s Francziaország egyik végétől a másikig űzve és hajtva lett volna. Némelyek őt fiaiknak véres kalandokban való leöletése miatt, mások kizsákmánylás, nyomor és szükség miatt, a melybe őket taszította, ismét
16 mások a szabadsággal való népbolonditásért, a népnek és az államnak megcsalásáért vonták volna felelősségre. Hisz már éltében is futnia kel- lett saját választói elől, pedig akkor még a Gambettizmus következmé- nyei nem voltak olyan nyilvánvalók, nem voltak még olyan észlelhetők, mint most. A zsidólapok, melyek oly gyakran ábrándozásokba merülnek, azon nagy győzelmi utakról álmodoztak, a melyeket Gambetta tíz évvel ezelőtt tett, a mikor a zsidó frázisoknak még volt árfolyamuk, holott ma olyannyira leestek, mint a legrozogább zsidó börzealkotás. Ha Gambetta még élt volna, úgy éhez a vereséghez még egy másik is hozzájárult volna, s a francziák gyűlölete kézzelfoghatóbb alakulásokat öltött volna magára. Reánk osztrákokra és magyarokra nézve az még egy különös nyereség is, hogy Gambetta nem él, mert ő kelme bizton hozzánk menekült volna, mivel minden zsidó, a kit valahonnét elkergetnek, az osztrák-magyar monarchiába menekül. Hogy a Gambettizmus Francziaországban nemcsak vereséget szen- vedett, hanem egészen megsemmisittetett, maga a „Deutsche Zeitung” is beismeri, ezt írván: „Annyi azonban bizonyos, hogy a Gambettizmus rend- szere nemcsak elítélve, de meg is semmisítve van.” A „Deutsche Zeitung” most konstatálja azt, amit mi már gyakran előre megmondottunk. A tisz- tességes és okos emberek előtt ez a rendszer már rég el lőn ítélve, most már a franczia nemzet is ezt tette. Itt azonban azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Gambettizmus Francziaországban igen elterjedt volt, s hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon is igen sok tanítványa és agitátorja volt a Gambettizmusnak, a kik most szinte el- ítélve lőnek. Hivatkozunk e részben a „Deutsche Zeitung” kijelentésére. A zsidók, hozzászokva ahoz, hogy mindig a győztes párttal tartanak, most majd úgy fogják tetetni magukat, mintha a Gambettizmustől mindig távol állottak volna. Hisz egy vagy több kanyarodást tenni a zsidóknál könnyen megy, hiszen ők a politikát csak mint geseftet űzik; az ilyen politikusok mindig csak kelendő portékával kereskednek, és a Gambet- tizmus nem ily politika többé. Ez elitélve és megsemmisítve van, szere- pét kijátszotta. „Judenfrage.” A bíróilag konstatált zsidó rituális gyilkosság*. A Ritter-féle utczai gyilkossági bünperben f. é. szeptember 29-én mondotta ki harmadízben a krakkói esküdtszék a verdiktet, a melynél fogva Ritter Mózes, Ritter Gittel zsidó házaspár és Stochlinszky Marczel zsidóbérencz, a Mnich Francziskán elköve- tett gyilkosságban bűnösöknek találtattak; minek folytán mind a hárman kötél általi halálra ítéltettek. A napilapokból ismerik olvasóink e bűnper részleteit; azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy első esetben a rzeszowi esküdt- szék hozott marasztaló ítéletet, a másik két esetben pedig a krak- kói delegált esküdtszék. Két ízben sikerült a zsidó mindenható befolyásnak megsem- misíttetni az esküdtszék verdiktjét; valjon most harmadízben sike-
17 rülni fog-e? Majd elválik. Mindamellett alig hisszük, hogy fel- kössék ezeket a zsidókat; mert tény az, hogy vagy 25 év óta, mióta t. i. az „Alliance israélite” dominálja a világot, egész Európában – tán Oroszországot kivéve, – egyetlen egy zsidót se akasztottak fel. Pedig hányan megérdemelték közöttük a tízsze- res akasztófát! Hja persze! A mai „felvilágosult”, „humánus”, „czivilizált” korban a zsidó valami „szent” lény, s azért az akasztófa nem az ő számára termett, hanem csak a gojim részére, a kiknek ki- végeztetése részleteit a „Volksblattok,” a „Sornálok” valódi po- koli kéjérzettel írják le a legkörülményesebben, – besöpörve jó csomó pénzt az ilyen, a kivégzett arczképével „díszített” lapszá- mok tömeges árusításából. Ha tehát a mai világban már az is fehérholló-ritka esemény, liogy egyátalán csak szóba is jöhet az, hogy akasztófára kerül-e egy zsidó? – még fontosabb dolog az, hogy végre valahára a zsidókra schwarz auf weiss rá lett sütve a rituális gyilkosság bűnténye. Ritter Mózes, illő kaftánnal és pájeszszel díszelgő vén lengyel zsidó, teherbe ejt egy keresztény leányt. Mivel a Sófár nevű zsidó szentkönyv azt rendeli, hogy a zsidó által teherbe ejtett keresz- tény nőből ki kell metszeni a méhmagzatot: – a vakbuzgó Ritter Mózes, felesége Ritter Gittel segélyével (!) végrehajtja ezt a mű- tétet az általa teherbe ejtett szerencsétlen keresztény nőn, előbb őt meggyilkolva. A Ritter Mózes által kannibáli kegyetlenséggel végrehajtott zsidó vallási parancs rikító világot vet a zsidóságnak ez irányban való gaz üzelmeire. Hány, zsidó által teherbe ejtett keresztény nőn hajthatják végre a zsidó gavallérok ugyanezt a műtétet, az- zal, hogy a ker. nőt nem gyilkolják ugyan meg, de á la Handler Mór és Fuchs dakter, elhajtatják a méhmagzatot az anyából. Hány keresztény nő élete, egészsége megy ily módon tönkre, ál- dozatul a zsidó kannibálok Molochjának! S ha e ker. nők el nem pusztulnak is az ilyen műtétek alatt: testben, lélekben megtörve, – szánalmas teremtésekként vergődnek az életben, az alatt az átok súlya alatt, hogy zsidóval meggondolatlanul összeadták magukat. Hanem, valamint minden botnak két vége van: úgy a zsi- dók e rituális praktikájának is megvan a maga jó oldala, t. i. az, hogy a buja zsidók kakuktojásai a ker. nők méhének fészké- ben ritkábban kelnek ki, s így nem mételyezik meg annyira a keresztény népek vérét saját undok vérükkel, mint a hogy különben megmételyeznék.
18 S ha aztán az ilyen keresztény nőket a Mnich Francziska sorsa utóléri, ez a sors úgy rájuk, mint a keresztény társada- lomra nézve aránylag még a legszerencsésebb esetnek mondható. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt köréből. A f. é. szeptember 26-ki képviselőházi ülés után tartotta a külön alakult mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt első ülését. Ezen ülésen a f. é. augusztusban egybeállított s augusztus 15-ki füze- tünkben közzétett programm-tervezet felolvastatván, en bloc el- fogadtatott, s a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt programmjává nyilváníttatott. Levél Baranyából. Tekintetes szerkesztő úr! Bátorkodom a tek. szerkesztőséghez fordulni, mert kötelességemnek tartom, s minden elvtársaimnak is azt javaslom, hogy kötelességükben állana, minden zsidó gaztetteket nap- fényre hozni. Ugyanis van községünkben egy J–eker Smüle nevű zsidó, a ki különben a Sándor nevet bitorolja, foglalkozására festő, s aki úgy érti a csalást mint bármely fajrokonai; hitelezőit következőkép játsza ki: ugyanis most nem rég egy prágai hitelezője által megpereltetvén a dár- dai járásbíróság előtt 95 vagy 96 frt erejéig, annak rendje szerint ki is jött a bírói kiküldött és foglalást eszközölt; de a zsidó azzal kezdé ma- gát védeni, hogy ő mivel sem rendelkezik; s így hát ugyan mi történt most már a zsidóval? Az, hogy a zsidó elment a községi elöljárósághoz, bizonyít- ványt kérvén, de oly bizonyítványt, hogy ő semmivel sem bír, és ő csak egy segéd; (azaz) a mikor a hitelező a tartozást kéri; – de mikor hitelezni megy, akkor ő az úr. A községi elöljáróság elég bölcs volt, azt tőle meg- tagadni, de a zsidó nem elégedett meg azzal, hanem elfutott a szolga- bíró úrhoz s bepanaszolá a községi bírót a bizonyítvány megtagadásáért; a szolgabíró úr pedig elég bölcs volt a zsidó panaszát elfogadni, és a köz- ségi bírót megidéztetni, de nem csak megidéztetni, hanem a bizonyítványt is aláíratni. Mit szóljunk éhez? és miért tette ezt? Fájdalom Magyaror- szágra és minden nem-zsidó benlakóira, midőn egyszer egy szolgabíró is közreműködik egy zsidónak. Igen tisztelt polgártársaim! Óvakodjunk a zsidóktól, ne vásároljunk tőlük semmit, és ne adjunk a zsidónak semmit, mert ha a zsidótól ve- szesz valamit, az a mértéken megcsal, és ha eladsz neki valamit, akkor is épúgy cselekszik: megcsal a mértéken, pénzben, stb. Hogy ha a zsidó kocsmáros, akkor az italban csal meg, s oly italt ád, hogy az egészséged rontod vele. Nem akarom oly hosszan fejtegetni a dolgot, mert akinek van esze és higgadt meggondolása, az jól megértheti, hogy mi a zsidó, így tehát önmagunknak azon kell törekednünk, hogy a zsidó járom alól kiszabadulhassunk és a kiszabadulást megnyerjük. Baranyavár, 1885, október hó 10-én. Maradok elvtársaimnak alázatos szolgája Maisztorovits Kálmán.
19 Az „Alliance israélite universelle” jelentése, 25 éves jubilaeumáról. Amint a párisi egyetemes zsidó szövetségnek egy-egy, a nyilvánosságnak szánt kiadványa megjelenik, Európa hol egyik hol másik városából e füzetek szerkesztőjének azonnal megküldi azt egy-egy névtelen héberfi posta útján, persze azon czélból, hogy ő is okuljon belőle. így kaptuk meg mi az Alliance 25 éves jubilaeu- máról szóló, legújabban kiadott tudósítást is Nürnbergből. Korábbi füzeteinkben már irtunk értesítést e zsidó szövetség szervezetéről; azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy a hivatalos jelentés szerint 1885-ben van e szövetségnek 30,310 tagja, s hogy a bevételek 1884-ben 408,727 frankra rúgtak. Persze a titkos bevételekről, a melyek milliókat tesznek ki évenként, a nagy közönségnek szánt „hivatalos jelentésben nincsen szó. Legérdekesebb e füzetben a „zárszó”, a melyben az Alliance első ízben hallatja szavát hivatalosan az antiszemitizmus fölött, s ezzel kapcsolatban a tisza-eszlári per fölött. A zsidó központi vezérhatóságnak e kérdésben tett nyilatkozata bizonyára kiváló ér- dekkel bírhat reánk nézve. Halljuk tehát mit beszél az ,,Alliance” az antiszemitizmusról. „Az antiszemitizmus. Midőn az Alliance megalapittatott, (1860-ban,) úgy látszott, hogy a czivilizáczió (értsd: a zsidó érdek. – Szerk.) a legtöbb európai országban jogához jutott, s közel feküdt annak a valószínűsége, hogy az új társa- ság nem fogna hivatva lenni arra, hogy azt ő érvényesítse. A későbbi tények azonban megsemmisítették ezen reményeket. A czivilizált világ (értsd: a zsidóvilág. – Szerk.) már évek óta új, váratlan és fájdalmas látványnak a szemtanúja. Egész Európa szemei előtt történt a középkori fanatizmus (Helyesebben: a zsidók felismerése – Szerk.) hir- telen visszatértének a színjátéka; láttuk mindazon szenvedélyeket, melye- ket régen elaludtaknak véltünk, mindazon rágalmakat, (helyesebben: igaz vádakat. – Szerk.) melyek régen elitélve voltak, újra felszínre kerülni. Egy gyűlöletreméltó irodalom (persze! – Szerk.) naponként a zsidók elleni gyűlöletet, ellenünk a háborút prédikálta; az antiszemitizmusnak megvannak a maga társulatai, élczlapjai, képes almanachjai. Az Alliance israélite egyike az antiszemitizmus rémképeinek, s azon hazugságok és költemények száma, a melyek ellene felhozattak, egész legio. Azok közül, a kik ezeket a vádakat költötték és felhozták, egyik se vette magának soha a fáradságot az Alliance kiadmányait vagy azo- kat a tudósításokat elolvasni, a melyeket a társulat évenként 60.000 példányban közrebocsát. Ez a tény magában elégséges arra, hogy erről megítélhessük vádjaiknak valóságát és értékét. (Nem is az alliance hiva-
20 talos kiadványaiból kell a zsidókat megismerni, hanem mindennapi viselt dolgaikból. – Szerk.) Az Alliance ebben a háborúban nem vett részt (Persze nyíltan nem, de annál jobban titokban. – Szerk.) Azon országokban, a melyek- ben leginkább meg voltak támadva, az izraeliták nem szorultak a társa- ság támogatására; (mert elvégezték ezt a munkát a zsidóbarát kormá- nyok. – Szerk.) megelégedtek azzal, hogy egyenként síkra szálljanak becaületük és joguk mellett, és ezt jól is tették. A tisza-eszlári eset. Ezen antiszemitikus hadjáratnak egyik legszomorúbb epizódja volt a tisza-eszlári per, a hol néhány szegény izraelita (Ah!) egy magyar faluból, egy gyalázatos és nevetséges vádnak áldozatává lőn, a mely vád ellenük, az egész zsidóság ellen lőn emelve. (Teljesen jogosan. – Szerk.) Egy ilyen vád keresztülvitelének lehetőségére senki se gondolt, (S miért ne? Hisz a lutczai rituális gyilkosok három ízben el lettek ítélve. – Szerk.) csak annak a lehetősége ejtett mindenkit bámulatba, hogy egy ily vád emeltetett. A magyar törvényszók mindenkinek igazsá- got szolgáltatott. Nyugalommal és bizalommal lehetett Ítéletét bevárni; ez azonban egyátalán nem járult – se Magyarországon, se egyebütt – a gyűlölet és fanatizmus mérsékléséhez, (mert mindenki meg volt győ- ződve, hogy Tisza-Eszláron csakugyan törtónt rituális gyilkosság. – Szerk.) az antiszemiták szenvedélyes szava felizgatja a kedélyeket és fölébreszt minden szunnyadó szenvedélyt. Ezen testvérgyilkosságra (Már minekünk a zsidók nem „testvéreink” – ez ellen az insinuátió ellen protes- tálunk. – Szerk.) buzdító propaganda ellen szünet nélkül kell küzdenünk; védelmeznünk kell magunkat a folyton újra felmerülő rágalmak ellen. Ha a zsidók ellenségei fejesek és szívósak, ugyanazon szívóssággal kell nekünk is ellenükben eljárnunk. (Ezt a szívósságot mi antiszemiták a zsidóktól tanultuk. – Szerk.) Ez az a kötelesség, a melyet az Alliance alapíttatása napjától feladatául tűzött, s csak tovább is hűnek kell ma- radnia hozzá Ne adjuk át magunkat illusióknak. A türelmetlenségnek, a fanatiz- musnak egy vonása lengi át Európa nagy részét; gyűlölet és előítéletek újból felszítva vannak; a baj elragad azon országokról, a hol támadt, a szomszéd országokra; a világ el lett árasztva a legegészségtelenebb iro- dalmi termékekkel; minden ország zsidósága megtámadva lett becsületé- ben; szükség tehát, hogy védelmi álláspontra helyezkedjünk.” (Ezzel a lamentatióval az Alliance hivatalosan beismeri az antiszemitizmus ör- vendetes terjedését egész Európában. – Szerk.) Levelező lap. A külföldi szemlék és folyóiratok példáját követve, ezentúl füzeteink nem lesznek kötve a hó 15-ik napjához, hanem a körülmények s a közbejött megbeszélendő fonto- sabb eseményekhez képest, illető havi füzetünk hol a hó 15-ike előtt, hol pedig utána fog megjelenni. Miről tájékozásul t. előfizetőinket ezennel értesíteni van szerencsénk. S. C. úrnak P–ma. Köszönjük a szíves jó kívánatokat. F. Gy. plébános úrnak M–a. Pár nap múlva, reméljük, levélileg határozott vá- laszt adhatunk becses kérdésére. Különben örvendünk az illető kerület kitűnő hangu- lata fölött, a mi informáczióink is hasonlólag szólnak.
12 RÖPIRAT. Budapest 1885. novembe 15. VI. évfolyam II. füzet. Verhovay Gyula és a függetlenségi antiszemitapárt. Októberhavi füzetünk pár nappal előbb látott napvilágot, semmint Verhovay Gyulának ismeretes pere a kir. Curián végel- intézést nyert; s így ezen, a magyar antiszemitizmus történeté- ben oly nagyfontosságú eseményt csak a jelen füzetünkben be- szélhetjük meg; s ezt ezennel kötelességszerűleg meg is tesszük. A zsidó despotiának, a zsidó tyranniának a főjellege, a Tal- mud pokoli egyetemén iskolázott zsidó jellemnek megfelelőleg, egy- részről a vértszomjazó kegyetlenség, másrészről a gyávaság. E két főjellemvonása, mellett, a. zsidó tyranniának nem ugyan- azonosak a gyilkoló eszközei a más zsarnokságok gyilkoló esz- közeivel. A – hogy úgy mondjuk – „férfias” zsarnokságok gyil- koló eszközei: a hóhér, a bitófa, a nyaktiló stb., a mely eszkö- zökkel e zsarnokságok megölhetik ugyan s meg is ölik a testet, de a lelhet nem ölhetik meg, s azért azt nemcsak hogy érintetlenül hagyják, de sőt épen ezen igazságtalan vérengzésük dicsfénynyel övezi körül a közvélemény s az utókor előtt a zsarnokság által testileg megölt áldozatok emlékét; s azon elvek, melyekért meg- haltak, a vérükkel öntözött földből Phönixként kelnek ki. A modern zsidó zsarnokságnak nem kell áldozatainak a teste; neki a lélek kell, mert tudja, hogy ha a lelket megölte, a test ön- magától összeroskad, s ekkor nemcsak hogy áldozatának testi megsemmisülése fölött Pilátusként moshatja a kezeit; de sőt, a megölt lelket megfosztva a közvélemény részvététől és az utókor ál fal való méltányolhatástól, az áldozat által képviselt elvet is, a melyért az elbukott, – megsemmisítheti. És nézetünk szerint, a zsidó zsarnokság épen e specifikus jellemvonása a főoka annak a terrorizmusnak, a mely a keresztény társadalmat oly megfoghatatlannak látszó módon lepte el, s a mely zsidó terrorizmus mellett még oly férfiakat is, a kik a ha-
22 lálnak száz csatákban rettenthetlenül szemébe néztek, s ha kell,, még más száz csatában is bátran szemébe néznének, – még ily phyzikailag bátor férfiakat is, a zsidó tyranniával szemben nyúl- ként gyáván meglapulni, sőt a zsidó zsarnokság előtt még fark- csóválva tömjénezni is látunk. A phyzikai és a morális bátorság fogalmai közti különbséget nem világosíthatnánk meg mindenki előtt érthetőbb módon, mint épen a most érintett tapasztalati ténynek a konstatálásával. És épen ezért Verhovay Gyula bátorságát és léleknagyságát tulajdonképen nem tizenhárom rendbeli vívott párbajából, mint inkább azon tényből kell megítélnünk, hogy az erkölcsi életének megsemmisítése czéljából, ellene két egész éven át a zsidóság és csatlósai által folytatott ádáz támadások és aljas machinácziók közepette rendületlenül megállt, megállt oly kétségbeejtő exponált helyzet közepette, a minő helyzetben egy millió; ember közül kilenczszázkilenczvenkilenczezer kilenczszázkilenczvenkilencz ember vagy megőrült volna vagy főbe lőtte volna magát. A nálunk uralkodó zsidó tyranniának Verhovay Gyula ellen intézett és a nagyfontosságú következményeknek egész lánczolatát maga után vonandó ezen bosszúmerénylete tehát szintúgy csütör- tököt mondott, amint csütörtököt mondott a zsidóknak, az általuk hamis esküvel vádolt Stöcker német császári udvari lelkész ellen a múlt hónapokban intézett merénylete, és csütörtököt mondott az Istóczy Győző ellen, közvetlenül az antiszemitikus aera beköszön- tése előtti években intézett merényletük. Stöckert, a papot, hamis esküvel vádolták a zsidók; Verho- vay Gyulát, a lapszerkesztőt, sikkasztással: tehát úgy egyiket mint a másikat infamans bűnténynek az elkövetésével. Istóczyt, a bí- rót, – egy régi magyar nemesi családnak a nevét (nem 50 krért, mert akkor még 5 flóres volt a zsidóvedlés taksája,) mondjuk, Istóczyt, a bírót, egy régi magyar nemesi családnak a nevét an- nektált zsidó, egy hivatalos eljárása közben rútul rászedte, s mi- nekutánna a zsidó, e tetteért felelősségre vonatott, az illető zsidó által Istóczyn elkövetett csalás súlyos vagyoni károkat okozott következményeiért a zsidó családja Istóczyt, a rászedett, bírót akarta felelőssé tenni, s e czélból őt minden úton-módon kompromittálni törekedett. Csak „potom” hatvanezer forintnyi vagyoni kárnak ki által való megtérítéséről volt szó, a melynek fedezésére Istóczyt összes vagyona és leendő öröksége sem lett volna elégséges. S hozzá ezen praetensióhoz még Istóczy ellen a zsidók beadvá- nyaiban, hírlapi czikkeiben az ismert zsidó módra folytatott aljas sárdobálás és meghurczolás!
23 Stöcker hamarosan átesett a megpróbáltatáson; – Verhovaynak két egész évig kellett hordani a vállain a keresztet; – Istóczy 1870-től 1874-ig teljes négy éven át küzdötte a már-már re- ménytelennek tartani kezdett küzdelmet. S hozzá, míg Stöcker és Verhovay pere a teljes nyilvánosság, úgyszólván az egész keresz- tény világ ellenőrködése mellett folyt le, s védő angyalként ott állott oldaluk mellett a felébredt antiszemitizmus, addig Istóczy pere, – voltaképen a zsidónak a pere, mert a zsidó ellen csalás miatt folyt a per, – tehát Istóczy harcza a zsidai háta mögött állott zsidóság ellen „földalatti” harcz volt, csak kevesek előtt volt is- mert, s az antiszemitizmus fáklya fényének akkori hiányában, ezek előtt is inkább csak „talányának tekintett „affaire” volt. S ha Istóczy lelke megtörik akkor a négy egész éven át tartott, testet- lelket ízekre szedni képes volt s reá nézve tetemes vagyoni áldoza- tokat is igénylett ádáz küzdelemben: a világ semmit se tudott volna e küzdelemnek még csak létezéséről sem, – s ez esetben egyszersmind az újabbkori antiszemitizmus aerája sem 1875-ben, hanem tán 18 . . vagy Isten tudja mikor kezdődött volna. Istóczy végezett a maga zsidajával. A mennyire keze el nem ért, – átvette tőle a bosszúmunkát a Nemezis, a mely, midőn az illető zsidó család körében egy időben nagyon is pogányul kez- dett gazdálkodni, – a zsidóság nem csekély kedvet mutatott a nemezis dolgaiért is Istóczyt felelősségre vonni akarni. Csakhogy ezen tervezett újabbi zsidó merénylet idején már Istóczy oldala mellett is ott állt őrt az általa időközben felébresztett antiszemi- tizmus. Csudálatosak a sorsnak az utai. Csak az, a ki kezdetben ugyan kicsinyeknek látszó, de folyományaikban nagy következmé- nyeket maguk után vonó események lánczolatának, concatenátiójá- nak a rejtekeibe teljes belepillantást nyerhet, mert ezen esemé- nyeknek ő is egyik tényezője: csak az láthatja igazán, hogy az emberi dolgokat nem a puszta véletlen, de nem is az u. n. szabad- akarat, hanem egy felsőbb hatalom vezérli, vezérli a maga ki- fürkészhetlen utain, kifürkészhetlen czélokra. Istóczy tehát végezett a maga zsidaival, quoad personam; a zsidai háta mögött állott zsidósággal azonban számadása most már a tizenegyedik éve, hogy tart. Hogy mikor fog a végleszámolás megtörténni: azt csak az a felsőbb hatalom tudja, a mely odáig érlelte a dolgokat, a hol azok e pillanatban vannak. Hogy Stöcker és Verhovay szinte leszámolnak-e a maguk „zsi- daival”, quoad personam: nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy az őket megsemmisíteni akart zsidók háta mögött álló összes zsi-
24 dósággal való leszámolásuk szintannyi ideig fog tartani, mint a meddig Istóczy leszámolása tartani fog. Mert, ha létezik olyan, a ki puszta spekuláczióból csatlakozott az antiszemitizmushoz, az, ha az antiszemitizmus révén spekuláczióit idővel meghiúsulni látja, hátat fordíthat ugyan az antiszemitizmusnak; – ha létezik olyan, a ki puszta hiúságból vagy ambiczióból csatlakozott az antiszemitiz- mushoz, az, ha látni fogja, hogy az antiszemitizmus révén se hiú- ságát, se ambiczióját nemcsak hogy ki nem elégítheti, de sőt ellen- kezőleg folytonos piszkolódásoknak s üldözéseknek van kitéve, – szinte hátat fordíthat ugyan idővel az antiszemitizmusnak; – s a ki szilárd meggyőződésből csatlakozott is az antiszemitizmushoz, de a ki belefárad a sysiphusi munkába, a melynél a czél felé még eddig csak olyan formán közeledünk, hogy, ha egy lépést előre teszünk, reá két lépést hátra kell tennünk: – az az ember idő- vel csüggedten vonulhat ugyan vissza a küzdelem porondjáról. De a kit egyszer a zsidók a Styx vizéből megitattak, s bizonyára nem a zsidókon múlt, hogy ezen pokolbeli folyónak a vizébe bele nem is fojtották, – az az ember nem fog soha a feledés folyójá- nak, a Lethe-nek a vizéből inni; s habár cselekedeteinek rugójául nem is fogja az albánok vendettáját elfogadni, – annyi bizonyos, hogy az asztalterítő közte és az őt megsemmisíteni akart zsidó- ság között egyszer mindenkorra ketté lett vágva, s ilyen, a meg nem érdemelt szenvedések tüzében megpróbált férfiú nem is fogja az antiszemitizmus zászlaját elhagyni, mert nem is fogja elhagy- hatni, soha, mert ez reája nézve erkölcsi lehetetlenség, a mit ha mégis megtenni akarna, ezzel önmaga előtt semmisülne meg. S azért kétszeresen üdvözöljük Verhovay Gyulát, a tűzben 13 próbásnak bizonyult antiszemitát, s most már a függetlenségi antiszemitizmus hivatott vezérét! A Verhovay Gyula ügyében hozott bírósági ítéletekhez nem írunk kommentárt. Egyszerűen constatáljuk azt az örvendetes tényt, hogy Verhovay Gyula ismét akczióképes politikus, sőt ak- czióképesebb ma, mint valaha. Verhovay Gyulának az antiszemitizmus pártbeli szervezkedése kezdetétől fogva az volt a nézete, hogy a függetlenségi antiszemita- pártnak külön kell alakulnia. E nézetének azóta több ízben is kö- vetkezetesen kifejezést adott, a többi közt az ez idei nyáron is, lapjában a „Függetlenség”-ben. És Verhovay Gyula megszűnnék Verhovay Gyula lenni, ha nem ekkép cselekednék. Egyik lábával a függetlenségi párt teljes közepében, a mely pártot ő, lapjával befolyásol és hatalma alatt tart, – másik lábával az antiszemitiz- musban: ő nem is lehet más, mint bármi más pártnak a kötélé-
25 keitől ment függetlenségi és egyszersmind antiszemita: tehát füg- getlenségi antiszemitapárti. S mi, a midőn a múlt nyáron kiadtuk a jelszót a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt külön alakulására: már escomptiroztuk Verhovay Gyula felmentetésének esetét, a mely esetben ő újra ak- czióképessé, sőt nagy népszerűségénél fogva és befolyásos lapjával maga előtt minden akadályt elseprő politikai vezértényezővé leen- dett. Aminthogy tényleg lett is. Mert Verhovay Gyula, népszerű- ségéből, különösen az alföldi nép előtt, még perének legkritiku- sabb pházisaiban se vesztett egy szemernyit sem, amint erről az Alföldön a. jelen év folytában tett utazásaink alkalmával elég al- kalmunk volt meggyőződni. Most pedig, szenvedéseinek végesza- kadtával, különösen az alföldi népnek valóságos bálványa lett és méltán. Mi tehát előre készítettük a tért Verhovaynak; hagytuk az ő sphaeráját: az antiszemitizmus függetlenségi részét ő neki. S mivel ezen, a múlt nyáron még a levegőben lebegett poli- tikai tényező, a múlt nyáron még látszólag hiányzott kalkulu- sunkból: azért látszott sántítani a mi politikánk az egész nyáron át a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt megalakítását illetőleg; a mely politikánk miatt egyes, Verhovay Gyulát már végleg elve- szettnek hitt s azért őt kombináczióikba már egyátalán be sem vett antiszemiták részéről annyi méltatlanságnak voltunk kitéve, s még több méltatlanságnak is lettünk volna kitéve, de velünk együtt Verhovay Gyula is, ha már a múlt nyáron s általában Verhovay végleges felmentetése előtt bevallottuk volna, hogy poli- tikai kombináczióinkban egyik főtényező: Verhovay Gyula. No hát: most beütött a mi kalkulusunk. Mi már eleve szá- moltunk a függetlenségi antiszemitapárt hivatott vezére, Verhovay Gyula felmentetésének, az antiszemita pártviszonyokat oly közel- ről érdeklő következményeivel. Most, saját maguk, de egyszersmind az antiszemitizmus érdekében is, számoljanak e következmények- kel azok, a kik előtt Verhovay Gyulának, a függetlenségi anti- szemitapárt hivatott vezérének visszanyert akczióképessége, mint valami Deus ex machina toppant elő az idők méhéből. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt állása a többi politikai párfok között. Miután, daczára annak, hogy utóbbi füzeteinkben a mér- sékelt ellenzéki antiszemitapárt álláspontját szabatosan körülír-
26 tuk, – még mindig vannak egyesek, a kik abban a téves nézetben vannak, hogy a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt, külön történt alakulásával, a gr. Apponyi-Szilágyi-féle u. n. mérsékelt ellenzéki pártba beolvadt, – egyszer mindenkorra a következőket jegyezzük meg: A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt a parlamenti pár- tok illetve párttöredékek között egészen önálló és független állást foglal el. Ebből kifolyólag az u. n. mérsékelt ellenzéki párt- hoz – a melynek tulajdonképen jelenlegi hivatalos neve: „közjogi alapon álló ellenzék” – sem tartozik, s annál ke- vésbé is tartozhatik, mert ezen most említett párt az antisze- mitizmust csak úgy visszautasítja magától, a mint visszauta- sítják a függetlenségi és 48-as párt s a kormánypárt. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapártnak egyedüli közös jellege az Apponyi-Szilágyi-féle mérsékelt ellenzéki párttal az, hogy mindketten a közjogi kiegyezés alapján állanak, s a jelenlegi kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot fog- lalnak el. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tehát azért „mér- sékelt”, mert nem függetlenségi, s azért „ellenzéki”, mert nem kormánypárti. A „mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt” fogalmában te- hát az van kifejezve, hogy az: 1. önálló, minden többi párttól különálló, 2. ellenzéki, – és pedig 3. mérsékelt ellenzéki, – és 4. főleg s mindenekelőtt antiszemita; s mint ilyen, a füg- getlenségi antiszemitapárttal, a zsidókérdést illetőleg kész, eset- ről esetre, egyértelműleg eljárni úgy a parlamentben mint a parlamenten kívül. Azt hisszük, ezen tájékozó soraink egyszer mindenkorra minden netaláni kételyt eloszlatnak a mérsékelt ellenzéki anti- szemitapárt lényegére s a többi pártok között való állására nézve. Az antiszemita reformpárt és az antiszemita német nemzeti párt Ausztriában. A modern antiszemitikus mozgalom egyetemes, nemzetközi levén, úgy amint egyetemes, nemzetközi a zsidókérdés és a zsi- dóság, – ebből önként folyik, hogy a mozgalom élén koron-
27 kint más-más nemzet áll s viszi az egész egyetemes mozgalom- ban a vezérszerepet. A legelső lökés a mozgalom megindítására 1875-ben Magyarországból indult ki, amint ezt maguk a németek is mint constatált tényt minden alkalommal elismerik. 1878-ban a zsidókérdéssel gyakorlatilag foglalkozott Románia azon alkalomból, hogy a berlini kongresszus a zsidóknak emanczipáltatását Romá- niára ráoktroyálni akarta. A román népnek a berlini kongresszus e határozata elleni erélyes, védekezése folytán az egész európai, de különösen a németországi zsidó sajtó által Románia ellen az ottani zsidóság érdekében folytatott tollharcz provokálta közvet- lenül a németországi antiszemitikus mozgalom kifejlődését, a mely mozgalom itt a Bismarck herczeghez intézett peticziónak 1880. év őszén való kezdeményezésével indult meg egész hévvel. 1882- ben viszont Oroszország állott, és pedig meglehetős drasztikus mó- don, a praktikus antiszemitizmus élére, ez alatt nem annyira a zsidóellenes népkitöréseket, mint inkább a kormányi rendszabályo- kat értve. Az Oroszország felől fenyegetett tömeges zsidóbeván- dorlás fenyegető veszélyei és a tisza-eszlári vérdráma folyomá- nyául aztán hazánk vette át az egyetemes antiszemitikus mozga lom vezetését, s ezen vezérszerep tartott a múlt év végéig, a mely idő óta visszaesés tapasztalható. A jelen év nyarától fogva végre Ausztriának jutott a feladat az antiszemitikus mozgalom vezérle- tét vinni, s e vezérszerep a jelen pillanatig még mindig Ausztria kezében van. Az ez évi reichsrathi képviselőválasztások ugyanis ad oculos demonstrálták azt, hogy Ausztriában a mindinkább elharapódzó zsidó hatalom elleni visszahatás mély gyökereket vert az osztrák, különösen pedig a német-osztrák nép lelkületében. Bécs városában három kerületben volt felállítva antiszemita jelölt; s noha a Wie- denen és a Lipótvárosban az antiszemita jelöltek, daczára pártjuk nagy számerejének, ezúttal kisebbségben maradtak is, a maria- hilfi kerületben győzött az antiszemita jelölt, Dr. Pattai Róbert. Hasonlólag a bádeni kerületben győzött Dr. Fiegl, régi kerületé- ben a zwettl-i kerületben Schönerer lovag, és Szilézia egyik kerü- letében Türk antiszemita jelölt. Az osztrák képviselőházban tehát ez idő szerint négy anti- szemita képviselő van. Ezek azonban nem egy politikai párton is vannak egyúttal, aminthogy az osztrák antiszemitapárt ez idő szerint nem is ké- pez egy egységes politikai pártot, hanem meg van oszolva két kü- lön politikai pártra: a reformpártra és a német nemzeti pártra. Az antiszemita reformpárthoz tartozik Dr. Pattai Róbert
28 képviselő, tekintélyes bécsi ügyvéd, a bécsi „Reformverein” megala- pítója és volt elnöke, a mely „Reformegylet” 1881-ben alakult meg, és az egész osztrák antiszemitizmus szülőanyjának tekintendő. A reformegyletből azonban Schönerer a múlt évben kilépett többed magával azon okból, mivel a reformegyletben mind nagyobb jelentőségre emelkedő csehek, lengyelekés magyarok mellett, specziá- lis német nemzeti politikáját veszélyeztetve látta. Schönerer lovag tudvalevőleg ultra-német nemzetiségű politikus, a ki szívesen látná, ha az osztrák tartományok a nagy Németországhoz csatoltatnának, s bevallott politikai programmja az, hogy Ausztria lépjen állam- jogi szövetségbe a német birodalommal. Az Ausztriában szünet nélkül folyó nemzetiségi villongások mellett, Schönerer pártja nap- ról-napra növekedett a magukat a szláv elem által mindinkább háttérbe szorítottnak vélt német elemek között, különösen pedig Sziléziában és Csehországban. Mig tehát a reformpárt, eddig legalább, úgyszólván Bécs vá- rosára szorítkozik, a hol a nagyvárosias, kozmopolita szellem mel- lett az antiszemiták nem igen törődnek azzal, ki német, ki cseh, ki magyar antiszemita, csak zsidóellenes érzelmű legyen és így frontot csináljon a Bécset boa-constrictor-ként szorongató zsidó ha- talom ellen, – a vidéken már a nemzetiségi s így politikai spe- ciális álláspontok érvényesítik magukat az antiszemitizmus mellett. S azért könnyen meg lesz érthető az is, hogy a reformpártnak miért van csak egy bécsi kerületből megválasztott reichsrathi kép- viselője, t. i. Pattal Róbert, holott a többi három antiszemita képviselő, a kik a provinciákban lettek megválasztva, névszerint Schönerer, Fiegl és Türk, az antiszemita német nemzeti párthoz tartoznak. A két párt politikai alapeszméje és szétválasztó eleme kö- rülbelül ugyanaz, a mi a magyar mérsékelt ellenzéki antiszemita- párté és a függetlenségi antiszemitapárté, a mennyiben úgy az osz- trák antiszemita reformpárt, mint a magyar mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt a dynasztia iránti hűséget, az osztrák-magyar mo- narchia sértetlen fentartását, a két államfél közti állam jogi kap- csolátot politikai programmja sarkalatos tételeinek ismeri el; míg az antiszemita német nemzeti párt törekvése abban teljesen ösz- szevág a magyar függetlenségi antiszemitapárt programmjával, mely szerint a monarchia osztrák felét Németországhoz csatol- tatni szeretné, mi által a magyar függetlenségi eszme képviselői- nek programmja is teljesedésbe menne, a mennyiben ez eset be- következtével, természetesen Magyarország de facto visszanyerné teljes állami függetlenségét.
29 Hogy az antiszemita elemeknek két külön politikai pártra való oszlása mennyire nem válik, a mozgalom jelenlegi előhaladt pházisában, az antiszemitizmus hátrányára, – amint nálunk is többen tévesen hiszik, – sőt ellenkezőleg a politikai programm erejénél fogva még oly elemeket is meghódítanak az antiszemitizmus- nak, a mely elemek a puszta antiszemitikus programmal semmi- kép se lennének megnyerhetők: kézzelfoghatólag bizonyítják ezt az osztrák antiszemiták sikerei, a melyeket, két külön politikai táborra oszolva, eddig elértek. Ott van például Schönerer múlt nyári diadalútja Csehország német vidékein és Sziléziában, s ott van, hogy csak egy legutóbbi eklatáns esetet hozzunk fél, a f. é. októ- ber 26-kán Bécsben a két párt által egyidejűleg tartott külön nagygyűlés. A reformpárt e napon este a Sophiensaalban tartott gyűlést, a melyen közel hatezer párttag volt jelen; az antiszemita német nemzeti párt pedig egyidejűleg a Dreherféle helyiségekben tartotta gyűlését, a melyen a párttagok háromezernél többen vol- tak jelen. Mit bizonyítanak e jelenségek? Azt, hogy valamint a hadi taktikában jelenleg általánosan helyesnek van elismerve a „ge- trennt marschiren, vereint schlagen” elve, – úgy a különféle, po- litikai fő ismérveiben Ausztriában és nálunk is, két külön politi- kai elemből álló antiszemitáknak, az akczió sikerének biztosítása czéljából, két politikai táborban kell a közös, czélra működni. A mi már most az osztrák két külön politikai antiszemita- pártnak a képviselőházban eddig kifejtett akczióját illeti: a kezdet elég sokat ígérő. Múlt szeptember végén ült össze a reichsrath, s már október elején Pattai Róbert egy érvekben gazdag beszé- det tartott a képviselőházban a vasárnapi munkaszünet behozatala mellett. Pattai Róbert azonban nem elégedett meg a képviselő- házi felszólalással; hanem agitaczionális orgánuma, a „reformegy- let” útján egy, úgy Bécsre mint a provincziákra kiterjedő agi- tácziót indított meg a vasárnapi munkaszünet melletti tömeges kérvényezésre. E kérvény szövege szinte Pattai műve, s mivel bi- zonyára nagy érdekkel fogja a magyar közönség is ezen kérvény szövegét olvasni, azt alább egész terjedelmében közöljük. A német nemzeti párti képviselők közül pedig, eltekintse Schönerernek kisebb felszólalásaitól, kiemelendő Türk képviselőnek a képviselőházi felirati vita alkalmából f. é. október 13-kán, a börzeadó behozatala s általában a zsidó befolyás megtörése tár- gyában tartott hatásos beszéde. Amint az elmondottakból is láthatjuk, az osztrák antiszemi- ták derekasan iparkodnak megfelelni azon feladatuknak, a mely
30 reájuk hárult az által, hogy ez idő szerint az egyetemes, nem- zetközi antiszemitikus mozgalom vezérelemeit képezik. Hogy az egyetemes, nemzetközi antiszemita mozgalom vezetését újra Magyarország vegye át, a hol erre a szükséges tényezők, értve a népet, sokkal inkább megvannak, mint akár Ausztriában, akár Né- metországban, – az egyes-egyedül a magyar antiszemitizmus ve- zéregyéniségeitől függ, azon az alapon, hogy ezek legyenek rajta, mikép a mozgalomnak hazánkban való sikeres újra folyamatba ho- zatalára megtalálják a kellő formát, illetőleg a már megtalált kellő formát, egy vagy más, nem próbaálló okokból, ne utasítsák visz- sza. S e kellő forma nem egyéb, mint a már külön alakult mér- sékelt ellenzéki antiszemitapárt mellett, a külön függetlenségi anti- szemitapártnak a megalakítása. Az indokolatlan szenvedélyességnek megszűntével, reméljük, meg fogják hallgatni annak a szavát is, a ki ki merte mondani meg- győződését ezelőtt tizenegyedfél év előtt – egymaga mindenki el len, s e meggyőződésének egy évtizeden át, az antiszemitizmus sikeres fejlődése érdekében folyton kifejezést adott, s kinek az idő mindig igazat adott; és a ki most, egy évtized keserű és kelle- mes tapasztalataival a háta mögött, ki meri mondani meggyőződé- sét ma is, az antiszemitizmussal sokkal rövidebb idő óta foglal- kozó egyes, jó akaratú ugyan, de az ez idő szerinti viszonyokat tévesen megítélő elvbarátokkal szemben is, A vasárnapi munkaszünet tárgyában az osztrák képviselőházhoz intézett tömeges kérvény. Magas képviselőház! – Az alulírt kereskedők és iparosok Bécsből és a tartományokból örömmel üdvözölték a törvényhozás azon első lépé- seit, a melyek arra voltak irányozva, hogy a dolgozó osztályoknak a hét egy nyugalomnapja biztosíttassék, a melyet az ember pihenésre szorult korlátolt ereje ép oly hangosan követel, mint a régi megszokás és er- kölcs, a mely azonban a jelenkor lázas, túlságos versenyében kiveszni indulással fenyegetett. A mi egy iparilag sokkal kevésbé kifejlődött múlt- ban a társadalmi és vallási szokás puszta hatalmánál fogva lehető volt, s a mi egyúttal az iparilag legnagyobb fejlettségű Angolországban a leges- legszigorúbb módon lehetséges, annak ma is és nálunk is keresztülvihe- tőnek kell lennie, ha a törvényhozás védőleg közreműködik. Ez kezdemé- nyezve is lett. Azonban rendeleti utón az elért előnyöknek jó része ismét elvétetett egyes külön kívánatok nagyon is messze menő figyelembevétele által, a melyek mellett az az alapeszme, hogy a rendszabály értéke csak annak a lehető legnagyobb általánosságában fekszik, majdnem veszendőbe ment. Mi tehát kívánjuk és elvárjuk, hogy a törvényhozás a további épí-
31 tés helyes útján továbbra is megmaradjon. Azonban legkevésbé se hagyja magát befolyásoltatni azon tévútra vezető törekvések által, a minők a legutóbbi időben Menger és társai indítványában nyilvánultak. Mi e törek- véseket azért nevezzük tévútra vezető törekvéseknek, mert azok kicsi- nyes nehézségekből, a melyek különben is leginkább csak egyes külön kívánalmak nagyon is nagy figyelembevételéből származtak, hamis fegy- vereket kovácsolnak, magának a vasárnapi nyugalomnak intézménye ellen. Mi kereskedők igen jól tudjuk azt, hogy, mihelyt a közönség álta- lánosan hozzászokik, szükségleteit a lehetőség szerint a hétköznapokon fedezni, ezáltal tőlünk semmi jövedelmi forrás nem lesz elvonva; – ak- kor azonban egy csapással vége lesz vetve annak a tűrhetetlen állapot- nak, hogy épen azok, a kik a héten már leginkább dolgoztak, azon na- pokon is szükségtelen rabszolgaságban, munkakészültségben tartassanak, a mely napokon mindenki más nyugszik. Mi továbbá szintúgy tisztában vagyunk a fölött, hogy az egyetlen ut, munkánknak oly árához jutnunk, a mely lehetővé teszi nekünk az éjjeli és a vasárnapi munkától elálla- nunk, egyedül abban áll, hogy a törvényhozás az egészségtelen versenyt épen ezen a téren elhárítja. Mi nagyon is értjük azt, hogy az egyes tán magasabbra teszi saját közvetlen érdekét, a nélkül, hogy a törvény- nek mindenkire nézve való jótékony hatását bevárná. Mi azonban felhá- borodással fordulunk el azon mesterfogástól, a mely az ilyes külön állás- pontokat nem világítja meg, hanem ellenkezőleg ápolja, hogy ez által az egész intézményt meghiúsítsa. A fentebb említett oldalról indítványozott rendszabály pedig a kötelező vasárnapi nyugalomnak az egész kereske- delemre és a kis iparra való megszüntetését czélozza, noha épen ezek- nek az osztályoknak és segédmunkásaiknak annál inkább szükségük van a nyugnapra, mert javukra még az egyedül a gyári munkásokra szorított normál munkanap se szolgál. A tisztességes mesterember és kereskedő nagyon szépen megkö- szöni azt a jogot, hogy segédjét, a ki egész héten át kora reggeltől késő estéig a pudlinál vagy a szerszámasztalnál áll, még vasárnap is erre nógathassa. Ezt azonban tennie kell, ha a szomszéd konkurrencziája által erre kényszeríttetik. Egy oly esetleges rendszabálylyal pedig, hogy a se- géd, akarata ellen nem kényszeríthető a munkára, nincs segítve a dol- gon, mert a mesterember magától értetődőleg csak olyan segédeket tart- hat meg, a kikkel ő versenyképes marad. A vasárnapi nyugalom kérdé- sének az ipartestületekhez vagy a községelőljáróságokhoz való utalásával sincs semmi elérve, mert ez nemcsak számtalan huzavonára nyújt alkal- mat az ipartestületek körében s az egyes ipartestületi tagok között, hanem az egyátalán nem is járja, hogy az állam egy ilyen általános jelentőségű rendszabályt az ipartestületek vállaira toljon s ez által általános rend helyébe tarka különféleségeket tegyen. Még kevésbé barátkozhatunk meg amaz indítványban foglalt kezdetlegességeivel a vasárnap megszentelésé- nek, részint mivel ez a nyugnapnak általunk kívánt megadását nem pó- tolja, részint pedig, mivel az egyházi dolgok iránti hirtelen gondoskodás azon oldalról, bennünket azon aggálylyal tölt el, hogy itt voltakópen csak az egész ügynek a felekezeti térre való átjátszásáról van szó, hogy azt aztán ott annál könnyebben megtámadhassák. Ezen káros javaslatok mellőzése után, kifejtett óhajunkhoz még a következő pozitív kérelmeket kapcsoljuk:
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam
12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam

Recommended

Ajkai Szó 2020.június.19
Ajkai Szó 2020.június.19Ajkai Szó 2020.június.19
Ajkai Szó 2020.június.19Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25Ajkai Szó 2020_Szeptember_25
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020. február.28.
Ajkai Szó 2020. február.28.Ajkai Szó 2020. február.28.
Ajkai Szó 2020. február.28.Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020.június.26.
Ajkai Szó 2020.június.26.Ajkai Szó 2020.június.26.
Ajkai Szó 2020.június.26.Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2018.11.09.
Ajkai Szó 2018.11.09.Ajkai Szó 2018.11.09.
Ajkai Szó 2018.11.09.Ajkai Szó
 
день первый. часть 1
день первый. часть 1день первый. часть 1
день первый. часть 1Mist_out
 
день первый. часть 2
день первый. часть 2день первый. часть 2
день первый. часть 2Mist_out
 
Open access-repositories-v2
Open access-repositories-v2Open access-repositories-v2
Open access-repositories-v2Ian Wellaway
 

Recommended

Ajkai Szó 2020.június.19
Ajkai Szó 2020.június.19Ajkai Szó 2020.június.19
Ajkai Szó 2020.június.19Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25Ajkai Szó 2020_Szeptember_25
Ajkai Szó 2020_Szeptember_25Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020. február.28.
Ajkai Szó 2020. február.28.Ajkai Szó 2020. február.28.
Ajkai Szó 2020. február.28.Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2020.június.26.
Ajkai Szó 2020.június.26.Ajkai Szó 2020.június.26.
Ajkai Szó 2020.június.26.Ajkai Szó
 
Ajkai Szó 2018.11.09.
Ajkai Szó 2018.11.09.Ajkai Szó 2018.11.09.
Ajkai Szó 2018.11.09.Ajkai Szó
 
день первый. часть 1
день первый. часть 1день первый. часть 1
день первый. часть 1Mist_out
 
день первый. часть 2
день первый. часть 2день первый. часть 2
день первый. часть 2Mist_out
 
Open access-repositories-v2
Open access-repositories-v2Open access-repositories-v2
Open access-repositories-v2Ian Wellaway
 
Keeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference DataKeeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference DataKenneth Simon
 
Serial de hart server
Serial de hart serverSerial de hart server
Serial de hart serverdogo101
 
Pres Biblio
Pres BiblioPres Biblio
Pres BiblioBiblioteca Central
 
50 En Gemotiveerd
50 En Gemotiveerd50 En Gemotiveerd
50 En Gemotiveerdfrancoisdelandsheer
 
Németh László : Kisebbségben
Németh László : KisebbségbenNémeth László : Kisebbségben
Németh László : Kisebbségbenkarthauzi
 
Powerpoint
PowerpointPowerpoint
Powerpointguest6c92f5
 
Németh Laszló Kisebbségben
Németh Laszló KisebbségbenNémeth Laszló Kisebbségben
Németh Laszló Kisebbségbenkarthauzi
 
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv SoukupPráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukupkarthauzi
 
Pres Biblio
Pres BiblioPres Biblio
Pres BiblioBiblioteca Central
 
1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israeli1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israelijakblack
 
Plobannalec Lesconil
Plobannalec LesconilPlobannalec Lesconil
Plobannalec LesconilIan Wellaway
 
Arts Audiences: Insight
Arts Audiences: InsightArts Audiences: Insight
Arts Audiences: InsightJohnathanB
 
Media System Design
Media System DesignMedia System Design
Media System DesignAlok Wadhwani
 
12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyam12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyamkarthauzi
 
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guidedogo101
 

More Related Content

Viewers also liked

Keeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference DataKeeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference DataKenneth Simon
 
Serial de hart server
Serial de hart serverSerial de hart server
Serial de hart serverdogo101
 
Németh László : Kisebbségben
Németh László : KisebbségbenNémeth László : Kisebbségben
Németh László : Kisebbségbenkarthauzi
 
Németh Laszló Kisebbségben
Németh Laszló KisebbségbenNémeth Laszló Kisebbségben
Németh Laszló Kisebbségbenkarthauzi
 
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv SoukupPráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukupkarthauzi
 
1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israeli1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israelijakblack
 
Plobannalec Lesconil
Plobannalec LesconilPlobannalec Lesconil
Plobannalec LesconilIan Wellaway
 
Arts Audiences: Insight
Arts Audiences: InsightArts Audiences: Insight
Arts Audiences: InsightJohnathanB
 
12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyam12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyamkarthauzi
 
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guidedogo101
 

Viewers also liked (15)

Keeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference DataKeeping a Gimlet Eye on Reference Data
Keeping a Gimlet Eye on Reference Data
 
Serial de hart server
Serial de hart serverSerial de hart server
Serial de hart server
 
Pres Biblio
Pres BiblioPres Biblio
Pres Biblio
 
50 En Gemotiveerd
50 En Gemotiveerd50 En Gemotiveerd
50 En Gemotiveerd
 
Németh László : Kisebbségben
Németh László : KisebbségbenNémeth László : Kisebbségben
Németh László : Kisebbségben
 
Powerpoint
PowerpointPowerpoint
Powerpoint
 
Németh Laszló Kisebbségben
Németh Laszló KisebbségbenNémeth Laszló Kisebbségben
Németh Laszló Kisebbségben
 
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv SoukupPráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
PráGa úTitáRs úTiköNyv Soukup
 
Pres Biblio
Pres BiblioPres Biblio
Pres Biblio
 
1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israeli1948 Arab–Israeli
1948 Arab–Israeli
 
Plobannalec Lesconil
Plobannalec LesconilPlobannalec Lesconil
Plobannalec Lesconil
 
Arts Audiences: Insight
Arts Audiences: InsightArts Audiences: Insight
Arts Audiences: Insight
 
Media System Design
Media System DesignMedia System Design
Media System Design
 
12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyam12 Röpirat 1 2 éVfolyam
12 Röpirat 1 2 éVfolyam
 
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
3 bus208222 4.0_en_industrial_it_quality_control_theory_of_operation_guide
 

12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam

  • 1. 12 RÖPIRAT. Budapest 1885. október 15. VI. évfolyam I. füzet. A regálé-megváltás. A képviselőháznak f. hó 1-én tartott ülésében Istóczy Győző indokolt interpellácziót intézett a minisztereinökhöz mint belügy- miniszterhez, illetve az igazságügyminiszterhez, az italmérési re- gálejognak megváltása tárgyában. Hogy jelenlegi kedvezőtlen állami pénzügyi viszonyaink között az állami közvetítés melletti általános megváltás minő nehézsé- gekkel járna, arra nézve gr. Klebelsberg Zdenko a „Független- ség” f. hó 12-iki számában utalt a gr. Andrássy Manónak, a gazdakörben harmadéve tartott felolvasásában ismertetett adatokra, a mélyek szerint a regálé összértéke Magyarországon . 17 0 millió frt tőkét képvisel, a mely bői a kincstárra, holtkézre, alapítványokra és erkölcsi testületekre 50 millió, a magántulajdonosukra pedig 120 millió frt esik. Egy ily nagy összegnek államkölcsön útján való előteremtése, mai állami pénzügyi helyzetünkben nem lenne opportunus, még ha lehetséges lenne is; s azért nem marad más hátra, mint elfo- gadni az istóczy Győző által felajánlott expedienst: t. i. a kisajátí- tási jognak az italmérési jogot illetőleg a községek részére tör- vényileg való megadását, vagy, a mi egyre menne ki: fakultatív törvény lenne hozandó, a melyben megállapíttatnának a módoza- tok, a melyek mellett az egyes községek az italmérési regálejogot a maguk részére megválthatnák; a mely módozat, képviselői kö- rökben az interpelláczió megtétele óta élénk megbeszélések tárgyát képezi. Istóczy Győző e tárgyban tartott beszéde s interpellácziója különben következőleg hangzik: Október 1-ji képviselőházi ülés. Istóczy Győző: T. ház! Egy interpellátiót kívánok a t. miniszter- elnök úrhoz mint belügyminiszterhez és illetőleg a t. igazságügyminiszter úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban interpellátiómat előterjeszteném, engedje meg a t. ház, hogy azt röviden indokolhassam.
  • 2. 2 Azon nagyobbszabású reformok között, melyeket a közvélemény régóta sürget, bizonyára nem utolsó helyet foglal el az italmérési regálé- jognak a megváltása oly értelemben, hogy az italmérési jog mindenütt az illető község tulajdonába jusson. Az italmérési jognak az egész országban egyszerre való megváltása azonban csak állami közvetítés mellett történhetvén meg, az államra nézve egy nagymérvű pénzügyi operátiót tenne szükségessé, s ekép az állami közvetítés melletti átalános megváltás, belátom, jelenlegi pénzügyi viszonyaink között nehezen lenne keresztül vihető. Mindazonáltal az italmérési jog megváltásának keresztülvitelét oly kiváló közérdekek, a nemzet oly fontos érdekei követelik, hogy a meg- váltás keresztülvitelének kérdését tanulmányozni, az adatokat összegyűj- teni s az előmunkálatokat megtenni, addig is, a míg pénzügyi helyzetünk a megváltás eszközlésére szükséges pénzügyi műveletet megengedi, – időszerű és szükséges lenne. Azonban addig is, a míg az állami közvetítés melletti átalános megváltásra reá kerülhet a sor, – e megváltást lehetővé lehetne tenni oly egyes községekre nézve, a melyek azt eszközölni óhajtják, s abban az anyagi helyzetben vannak, hogy ezt tehessék. Azt hiszem fölösleges bővebben fejtegetnem azon eminens közér- deket, a mely a korcsmáltatási jognak a magánregáletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállásában fekszik. A magánregáletulajdonosok – a kik közé, a községek kivételével, a jogi személyeket, erkölcsi tes- tületeket is értem, – a regálé bérbeadásánál egyéb tekinteteket nem igen szoktak szem előtt tartani, mint azt, hogy ki fizet több haszonbért? Ezen az utón aztán a korcsmák legnagyobb része az országban zsidók kezébe került, a kikkel a keresztény korcsmárosok már csak azért sem versenyezhetnek, mert a zsidó korcsmárosok nemcsak azzal csinálnak maguknak több jövedelmet, hogy – mint a tapasztalás országszerte ta- núsítja, – hamisított s hozzá egészségellenes, sőt mérges anyagokkal vegyített italokat adnak a keresztény közönségnek; hanem a falusi zsidó- korcsinárosra nézve a korcsma nem egyéb mint népfosztogató uzsorás pénzügyi operatióinak a comptoirja, (Úgy van! Úgy van! a balközép és a szélsőbal különböző padjain.) a hol a szeszes italokkal elbutított és de- moralizált falubeli lakosokat hálójába keríti; de a zsidó korcsma egyszers- mind orgazdatanya is, a hová vándorol minden lopott jószág a faluból. Mindezen dolgokkal a magánregáletulajdonos nem igen szokott tö- rődni, csak rendesen fizesse neki a zsidó korcsmabérlő a magas ha- szonbért. Ellenben, ha az italmérési regálejog a községnek a tulajdonában van, a korcsmabérlet kezelése és ellenőrzése a községet, tehát egy, a közérdeket is szem előtt tartó erkölcsi testületet illeti; s ha ez e rész- beni kötelességeit teljesíteni elmulasztaná, ott van a felettes közigazga- tási hatóság, a mely megfelelőleg intézkedhetik. Az italmérési regálejogot tehát mielőbb a községek kezébe juttatni, eminens közérdekek: közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági s köz- erkölcsiségi tekintetek egyformán sürgetőleg követelik. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbal némely padjáról.) S erre nézve egy igen egyszerű expediens is állana rendelkezé- sünkre. (Halljuk!)
  • 3. 3 Tudjuk ugyanis azt, hogy kisajátítási törvényünk szerint a kisajátí- tási jog közérdekből ma már igen széles alapon nyer alkalmazást. Hogyha pedig kisajátítási törvényünk a kisajátítást községekben megengedi új utczák és közterek nyitására, közdűlőutak létesítésére, közfürdők, vala- mint a köztisztaság és közegészség czéljából tervezett csatornák előállí- tására stb., sőt kivételképen még szépítési tekintetekből is: akkor nem látom át, hogy a közérdek szempontjából miért ne lenne megengedhető az italmérési regálejog tulajdonának a, kisajátítása is oly községek részére, a melyek e kisajátítást óhajtják. S én azt hiszem, hogy ezen kisajátítási jognak a községek részére való megadása igen sok vagyonos községet arra indítana, hogy a kisajá- títási eljárást kérelmezze; s ekkép rövid évek múlva jó részben meg lenne oldva ezen annyiszor ventilált égető kérdés is; mert akkor már a még kisajátítlanul maradt italmérési jogosítványoknak állami közvetítés mel- letti megváltása czéljából az államnak sokkal kisebb mérvű pénzügyi mi- veletet kellene keresztül vinnie. S ez eszme megvalósítására nem is lenne egyébre szükség, mint az 1881: 41. tczikkben foglalt kisajátítási törvény pótlásául egy rövid törvényczikkre, a melyben a kisajátítási jog közérdekből való megadásá- nak eseteihez hozzáadandó lenne az italmérési regálejog tulajdonának a községek által való kisajátíthatása esete is. Az 1881: 41. tcz. máris intézkedik a vasutak részére az italmérési jognak ideiglenes kisajátításáról, s így e törvény keretében már ez ok- ból sem lenne heterogén alkatrész az italmérési jog tulajdonának a köz- ségek által való végleges kisajátítása. Ugyanezen törvényben a kisajáti- tási eljárás is minden részleteiben már megállapítva lévén, ezen eljárás az italmérési jog tulajdonának a községek által való kisajátítása esetei- ben is egészben alkalmazást nyerhetne. Egyúttal azonban elvül kimondandó lenne az is, hogy, a hol a köz- ség egyszer már tulajdonában van az italmérési jognak, e jogot a község többé el nem idegenítheti. A kisajátítási jognak az italmérési jog tulajdonát illetőleg a közsé- gek részére törvény utján való megadása tehát, nézetem szerint a leg- egyszerűbb s legczélszerűbb expediens lenne arra nézve, hogy addig is, a míg az állami közvetítés mellett országszerte leendő megváltás keresz- tülvihető lenne: az italmérési regálejognak a községek kezébe mielőbb való jutását eszközölhetnénk. Ezen indokolásomnak előrebocsátása után a következő interpellátiót vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk! Olvassa:) Interpellatio a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez és illetőleg a t. igazságügyminiszter úrhoz. Tekintve azon fontos közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági és közerkölcsiségi érdekeket, a melyek az italmérési regálejognak a je- lenlegi magán regáletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállá- sát sürgetőleg követelik, a következő kérdéseket intézem: 1. Foglalkozik-e a t. miniszterelnök úr mint belügyminiszter az italmérési regálejognak állami közvetítés mellett a községek részére leendő általános megváltása kérdésével? 2 Van-e kilátás arra, hogy ezen állami közvetítés melletti általános megváltás a közel jövőben keresztülvihető leend?
  • 4. 4 3. Addig is, a míg az állami közvetítés melletti általános megvál- tás keresztül vihető lenne, nem látnák-e a t. bel- és igazságügyi minisz- ter urak czélszerűnek, a mielőbbi részleges megváltást oly módon eszkö- zölhetőnek, hogy a kisajátítási jog az italmérési jognak tulajdonát illetőleg a községek részére törvényileg megadassák? Egy magyar nemzeti ünnep. Komlóssy Ferencz egy nagyérdekű interpellácziót terjesztett elő a f. hó 10-ki képviselőházi ülésben, Sz. István király napjá- nak törvény útján nemzeti ünnepnappá leendő tétele tárgyában. Egy magyar nemzeti ünnepnek a kreálása melletti érveket Komlóssy úgyis eléggé kifejtette, s azért e helyütt csak azon ellenvetésekre reflektálunk, a melyeket némelyek, köztük a Kom- lóssy beszédébe belekiáltozó Thaly Kálmán is, felhoznak az István- napnak nemzeti ünnepnappá tétele ellen. Az a körülmény, hogy I. István magyar királyt a katholika egyház mint szentet tiszteli, egyátalán nem lehet akadály arra nézve, hogy a hazában élő többi keresztény felekezetek ez ünne- pet, mint az első magyar királynak, I. Istvánnak napját üljék meg, – azon I. István király emlékezetére, a kinek köszönheti a magyar nemzet, hogy az európai keresztény népcsaládba való be- vezetésével, megóvta őt attól a sorstól, a tnely sors érte a po- gány hunnokat és avarokat, s érte a legutóbbi századok alatt a törököket, hogy t. i. Pannónia földjéről kiűzettek. Thaly Kálmán úgy látszik Árpád emlékezetét szeretné nem- zeti ünneppel megünnepelt e t n i ; s Árpád iránti lelkesedése őt arra az igazságtalanságra ragadja, hogy I. István király ellen valódi fanatikus gyűlöletet árul el minden alkalommal. Ezzel a nevetséges caprice-szal Thaly csak mosolyt kelthet mindenkinek az ajakán; mert hisz utóvégre is, a ki tiszteli I. .István királyt, tiszteli Árpádot is, a ki megkezdte azt a mun- kát, a melyet utóda s ivadéka I. István befejezett, s évszáza- dokra, sőt évezredekre véglegesített. Csakhogy mi, a midőn nem Árpádnak a (kalendáriumban nem is létező) napját, hanem I. Istvánnak a haza polgárai nagy része által már eddig is éven- ként egyházi ünnepként megtartott napját akarjuk nemzeti ün- neppé deklaráltatni, – e napon a mindnyájunkkal közös magyar kereszténységnek, az I. István király által megalapított európai keresztény magyar czivilizácziónak az ünnepét is megülni akar- juk, – a mit, az európai czivilizácziót fenyegetett pogányhitű Ár- pád emlékezetének a megülésével nem tehetnénk, a ki hozzá hó-
  • 5. 5 dító is levén, a hazában élő többi nemzetiségek előtt nem oly rokonszenves egyéniség, mint I. István király, a ki felülrá még azon politikai elvet is vallotta, hogy csak azon ország erős és hatalmas, a melynek több nyelvű lakosai vannak. Minden kegyeletünk mellett tehát a hazaszerző Árpád apánk iránt, mi, Thaly úrral és társaival szemben, I. (szent) István ki- rály napját véljük a legalkalmasabbnak arra, hogy a politikai ma- gyar nemzet nemzeti ünnepnapjává avattassák. Komlóssy Ferencz e tárgyban tartott beszéde és interpellá- cziója a következőleg hangzik: Október 10-ki képviselőházi ülés Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Szt. István első királyunk Magyarország összes intézményeit keresztény alapra fektette. (Úgy van! a bal és szélső baloldal némely padjain.) Ennek köszönhetjük Magyaror- szág fenállását, ennek köszönhetjük azt, hogy néhány év múlva Magyaror- szág ezredévés fenállását fogjuk megünnepelni. (Helyeslések a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Árpádnak köszönjük! Nem kell meghamisítani a történetet! (Zaj és derültség. Halljuk!) Komlóssy Ferencz: Ha valaki van hivatva, t. ház, méltányolni szt. István király érdemeit, úgy a t, ház, mint törvényhozó testület az, mely törvényhozó testület mintegy őre azon keresztény eszméknek, melyeket ő letéteményezett. (Úgy van! a bal és szélsőbal némely padjain.) Mert csak ezen keresztény nemzeti eszmék alapján tehetjük Magyarországot nagygyá, annak népességét boldoggá. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldal egyes padjain.) Én, mint a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tagja, kö- telességemnek tartom ez alkalommal a miniszterelnök urat, illetve a cul- tusminiszter urat megkérdezni, hogy mily stádiumban van azon ügy, mely néhány év előtt már az országgyűlés elé került, de nem tudom mily okoknál fogva halasztást szenvedett. Tudomásom van arról, hogy a kormány igenis nagy jóakarattal nyúlt ezen kérdés elintézéséhez, de nem tudom csodálkozásomat eltitkolni a felett, hogy találkozott azon időben a tiszáninneni superintendentiának egy kiváló műveltségű tagja, ki a cultusminister úr leiratára azt válaszolta, hogy igenis azért nem hajlan- dók ők szt István napját törvény útján megünnepelni, miután ők a szen- teket nem imádják. Thaly Kálmán: Bizony nem! (Nagy derültség.) Komlóssy Ferencz: Nem tudom, ezen csodálkozzam-e inkább, vagy pedig a tisztelt cultusminiszter urnák akkori magaviseletén, aki vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani azt, hogy igenis mi katliolikusok sem imádjuk a szenteket, hanem tiszteljük, (Úgy van!) s bizonyára e tiszteletnek nagyobb értelme van, mint annak a tiszteletnek, melylyel a liberálisok Garibaldik vagy mások iránt viseltetnek, s e tiszteletet még ingökre és csizmájokra is kiterjesztik. T. képviselőház! Óhajtom, hogy a keresztény magyar nemzetnek legyen nemzeti ünnepe azért, hogy legyen egy nap, melyen a keresztény felekezetek kezet fogva, nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát, és védekezzenek a zsidóság és szabadkőművességgel szemben, a mennyiben
  • 6. 6 a tapasztalat mutatja, s a „Kelet” czímű lap leleplezései mustrálják,, hogy a szabadkőművesség a zsidósággal szövetkezve belehatol a t. házba is, és quasi domináló szerepet foglal el. (Mozgás jobbfelől.) Óhajtom egy általános nemzeti ünnep létrehozását, a melyen a ke- resztény felekezetek egymásnak kezet nyújtva, felekezeti féltékenység nélkül közös erővel munkálkodjanak a pogánynál pogányabb zsidó-szabad- kőmüves áramlat ellen. És ha ez lehetséges, t, ház, inkább lehetséges most, mint ezelőtt pár évvel, hogyha a zsidóság nem állana ellen a mi- nisterelnök úr akkori intentiójának. Midőn ezen szabadkőműves-zsidó áramlat, mely a hosszúnapot oly magasztosan ünnepelteti meg. hogy kor- mánypárti lapok egész hasábokat tudnak írni a zsidók buzgólkodásáról, – midőn a zsidók a hosszúnapot oly buzgón ünneplik meg, hogy a „Nem- zet” t. szerkesztősége egy hordárra sem tud akadni egész Budapesten: ép akkor azt látjuk t. ház, hogy a zsidóság profanálja a keresztény ün- nepet, szt. István napját, és baromi munkát végeztet keresztény rabszol- gáival. (Úgy van! balfelől.) T. ház! Midőn egyrészt és különösen a zsidóságot okolom a miatt,, hogy a keresztény-magyar nemzet nem ünnepel nemzeti ünnepet; más- részt nyíltan sajnálatomat kell kifejeznem, hogy az irányadó körök, a t. kormány első férfiai, a miniszter urak is, valahányszor nemzeti ünnepet kellene ülni, akkor az egyik Ostendóbe, a másik tanulmányútra készül. (Derültség.) Azon óhajomnak adok kifejezést, t. ház, hogy a t. miniszter- elnök úr ezen ünnepen, melyet ő elvileg helyesel és jóváhagyott ak- kor, midőn megbízta Trefort miniszter urat, hogy értekezzék a többi fele- kezetekkel, ő ostendálja magát Budapesten és ne Ostendében; a t. cultus- miniszter úr pedig tanulmányozza akkor idehaza a vidékről felránduló tanítók nyomorúságos helyzetét. Tréfort Ágost vallás- s közoktatási miniszter: Azokat úgyis ismerem. (Derültség.) Komlóssij Feencz: Ezek alapján bátor vagyok interpellatiómat a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez, úgyszintén a t. cultusmi- niszter úrhoz beterjeszteni, a mely a következőkép hangzik: Interpellatió a t. miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez és a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel azon kegyeletre, melylyel a magyar nemzet a keresztény magyar állam megalapítója, sz. István első apostoli királyunk emléke iráni viseltetik, a mely magyar állam néhány év múlva ezredéves fenn- állását ünneplendi; tekintettel továbbá arra, hogy egy átalános nemzeti ünnepnek a törvényhozás útján való behozatala, a haza polgárai között való szolidari- tás érzetének ápolására s ekkép a magyar állameszmének megerősödésére lényegesen befolyna; s tekintettel végül arra, hogy más czivilizált, szabad nemzetek is, történelmük legkiválóbb eseményeinek évfordulóját átalános nemzeti ün- nepként ülik meg; kérdem a t. miniszterelnök urat mint belügyminisztert és a t. vallás- és közoktatási miniszter urat: Valjon szándékoznak-e, s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beter- jeszteni az iránt, hogy sz. István király napja átalános nemzeti ünneppé deklaráltassék?
  • 7. 7 Angelo de Gubernatis könyve Magyarországról Gróf Angelo de Gubernatis, tekintélyes olasz publicista, a magyar akadémia külföldi tagja, a folyó év első hónapjaiban Magyar- országba jött, hogy itt a viszonyokat személyesen tanulmányozva, egy, hazánk és nemzetünk valódi képét feltüntető munkában meg- ismertessen bennünket a külfölddel. Ezer magyart volt felveendő, a lapok tudósításai szerint, megírandó munkájába. Hogy az ezer „halhatatlan” soraiban he- lyet foglalhassanak, volt nagy sürgés-forgás különösen a mi sor- nalisztáink között, a kik formális ostrom alá vették de Guberna- tist, és szokás szerint mást alig engedtek hozzáférni, mint zsidót, zsidóbarátot és szabadkőművest. Ily kép megdolgozva a talián grófot, egész biztosra fogták, hogy munkája filoszemita irányban lesz tartva, s a „Nemzet” máris fenyegetődzött, hogy mint fogja majd elitélni Angelo de Gubernatis, megírandó nagy munkájában, az antiszemitákat. Ezen biztos föltevésben ütötték is a megjelenendő munka mellett a reklámdobot zsidó és zsidós lapjaink. S ime! megje- lent de Gubernatis könyve – és lőn mélységes hallgatás a zsidó és filoszemita táborban! Egyetlen magyar lap se emlékezett meg a pedig előre monumentálisnak hirdetett munka megjelenéséről. S ugyan mi lehet az oka a zsidó és zsidólapok ezen hirte- len érzelem változásának? Egyszerűen az, mikép távol attól, hogy filoszemitikus szellemben lenne tartva a munka, – ellenkezőleg de Gubernatis a kemény igazságok egész sorozatát vágja a zsidók fejéhez, úgy, hogy több oly véleményt nyilvánít, a minőket csak radikális antiszemita ajkáról lehet hallani. Pedig Angelo de Gu- bernatis egyik antiszemita képviselővel se beszélt; de ezek köze- lébe se jöhettek volna, mert egész ittléte alatt előszobájában a zsidók és zsidóbarátok formális strázsát állottak, nehogy kivülük valaki más is érintkezhessek vele s más oldalról is kaphasson in- formácziókat, mint tőlük. De Gubernatis azonban egy, a zsidókat nem teljesen ismerő ember hibájába esett, azt gondolva, hogy ha a zsidók fölött a, habár kemény igazságokat, de végre is való igazságokat elmondja is, – ha a nyílt antiszemiták ellen fordul, amint ezt egy passu- sában teszi, – ez által a zsidók jó indulatát megtartja magá- nak. Hiu képzelgés. így jár mindenki, a ki objectiv akar maradni a zsidókkal szemben is, és perhorreskálja azt, hogy őt antiszemi- tikus hajlamok vezetik; mert a zsidók, daczára nekik tett con-
  • 8. 8 cessióiknak, csak úgy agyonhallgatják munkájukat, mint akármely nyilt antiszemita munkáját agyonhallgatnák; mert a zsidó a róla mondott igazságos kritikát sem tűri, lévén a zsidóság – amint azt épen ma öt éve, az 1880. októberi füzetünkben is megírtuk: – „kritikán aluli.” Angelo de Gubernatis munkáját, a „La Hongrie politique et sociale”-t (A politikai és társadalmi Magyarország) azonban, ha a zsidók és zsidós lapok agyonhallgatják, – ez reánk antiszemi- tákra nézve ellenkezőleg indok legyen arra nézve, hogy viszont mi e munkát teljes erőnkből felkaroljuk. S azért melegen ajánl- juk azt a franczia irodalommal foglalkozó t. olvasóink figyelmébe. A mű megjelent Florenczben Pellas J.-nél, s megrendelhető Bu- dapesten a többi között Eggenberger könyvkereskedésében is. Előfizetési ára 3 frt volt. Angelo de Gubernatis a képviselőház nevezetesebb tagjait elő- sorolva, rokonszenvesen megemlékezik röviden több antiszemita kép- viselőről is; nevezetesen báró Andreánszky Gáborról, Istóczy Győ- zőről és Zimándy Ignáczról; ugyszinte Onody Gézáról, Vadnay An- dorról, stb. A mi azonban de Gubernatis munkáját előttünk kiválólag érdekessé teszi, – az a „La question sémitique” (A szemita-kérdés) czimü fejezet, a melyet alább majdnem egész terjedelmében közlünk. S most, mielőtt a mű e részét, néhány lényegtelen pont elhagyásával, egész terjedelmében közölnénk, még csak azon óha- junkat fejezzük ki, hogy vajha minden neves külföldivel, a kit a zsidók és zsidóbarátok Magyarországba czitálnak, a végből, hogy elitéltessék vele a magyar antiszemitizmust, – a zsidók és zsi- dóbarátok szintoly alaposan felülnének, a mint alaposan felültek gróf Angelo de Gubernatissal. Angelo de Gubernatis könyvének imént említett fejezete ek- ként szól: „ A szemita-kérdés. A jelenleg Magyarországon található izraeliták száma némelyek szerint 600,000, mások szerint pedig 800,000 lenne. Sőt vannak írók, a kik azt állítják, hogy ez a szám egy millión felülre rúg. Ezek az elté- rések csodálkozásba ejthetik az embert. Első tekintetre úgy látszanék, hogy a statisztikának egy való számot kellene adnia s azt venni számi- tásai alapjául. A jelen esetben azonban nem a statisztika a hibás, mert nehéz, sőt lehetetlen biztonsággal meghatározni azt: ki zsidó, ki volt zsidó s már nem az, ki még fél-zsidó s ki csak fél-keresztény? Van- nak kikeresztelkedett izraelita családok; vannak mások, a melyekben az apa zsidó, a fiú pedig keresztény. Ezenkívül van egy bizonyos számú leplezett és magyarizált zsidó, a kik gondosan titkolják eredetüket. A
  • 9. 9 statisztika tehát gyakran tévedhet a zsidó úgy mint a magyarok szá- mának pontos meghatározásában. De akármint álljon is a dolog, nincs ország Európában, a hol a zsidók, a keresztényekhez arányítva, oly nagy számban lennének mint Magyarországon. Még elfogadva a kisebb számot is, az izraeliták még mindig azon arányban lennének mint 1 a 8-hoz. Budapest városában, ez az arány a magyar társadalomra nézve nyugtalanító módon növekszik, mert Magyarország fővárosában, mint mondják, három keresztényre egy zsidó esik. A dolog annál aggasztóbb, mert a statisztika azt is tanúsítja, hogy a halandóság az izraeliták közt kisebb, mint a keresztényeknél. Ugyanis, az 1880-81.*) évek statisztikája a következő számokat adja az öt éven aluli gyermekek halandósága fölött: 24,000 katholikus gyermek közül meghalt 4,597 1,800 lutheránus „ „ „ 279 1,818 kálvinista „ „ „ 300 7,937 izraelita „ „ „ 587 E számok szerint bebizonyítva lenne az, hogy a katholikusoknál a gyermekek körülbelől oly arányban halnak el mint 2:10, az izraeliták- nál pedig mint 1:10. Egy másik táblázat kimutatja, hogy 10,000 szü- letés közül 1881-ben a katholikusoknál 509 halva született gyermek volt, és csak 98 az izraelitáknál; 203 korai szülés a katholikusoknál, s csak 46 az izraelitáknál. Ez arányok valóban nyugtalanítóknak tűnnek fel előttünk Budapest városára nézve, a hol a 80 vagy 100 ezer jelen- leg létező zsidó néhány év múlva megkétszereződéssel s többségre jutás- sal fenyeget. De van egy másik statisztika is, a melynek még inkább aggasz- tania kellene a magyarokat. Budapest elemi iskoláiban az 1881. év statisztikája szerint 84 katholikus és kálvinistával szemben 28 zsidó tanuló volt. Ha tehát a zsidók jelenleg Budapest város népességének mintegy 1/4 részét teszik, úgy az elemi iskolákban már többen vannak egy negyed résznél. Budapest polgári iskoláiban, a melyek az elemi iskolák kiegészítőit képezik, 581 katholikus-, 51 lutheránus- és 36 kálvinista fiúval szemben 396 izraelita fiú volt. Úgyszinte 710 katholikus-, 62 lutheránus- és 44 kálvinista leánykával szemben volt 753 izraelita leányka! A gymnáziu- mokban 1,163 katholikus-, 209 lutheránus- és 226 kálvinista tanuló mel- lett volt 884 izraelita tanuló; a reáliskolákban 773 katholikus-, 72 lutheránus- és 40 kálvinista tanuló mellett volt izraelita tanuló 720! E hiteles számadatoknak nincs szükségük kommentárokra. Ezek azt bizonyítják, hogy az 1/4 rosz arány, a mely a lakosságnál áll, meg- szűnt, ha tekintjük a középiskolák népességét, a hol a zsidók már nem 1 /4-ét, hanem körülbelül felét teszik ki a tanulók számának. Az elemi iskolákban, a hol az iskoláztatás egyformán kötelező az egész lakosságra nézve, látjuk, hogy a többi felekezet gyermekeinek egy része kivonja már magát oly módon, hogy az izraeliták aránya ott növekvőben van. Ez az arány azonban gyökeresen megváltozik, amint áttérünk a kötelező iskolákról a facultativ iskolákra. Míg számos keresztény atya gyermekeit *) Körösi, Die Sterblichkeit der Stadt Budapest in den Jahren 1876-1881. Berlin, 1885.
  • 10. 10 csak elemi iskolai taníttatásban részesíti, a zsidók, a kik ezzel nem elé- gesznek meg, fiaikkal végig járatnak minden iskolát, beleértve az egye- temet is; mert a zsidó minden áron felvergődni törekszik. A polgári iskolákban, mint mondánk, az izraelita leánykák majdnem oly nagy szám- mal vannak mint a felekezetükbeli fiúk; a felsőbb iskolákban pedig az izraelita leányok többségben vannak. De többet mondunk. A polgári isko- lákban és a középiskolákban, a melyekben megfordultunk, mikor a tanár kérdezte, hogy ki felelne meg az általa teendő kérdésekre, majdnem mindig egy izraelita fiú vagy leány volt az, a ki legjobb feleleteket adott, minek utána jobb kezének első három ujját felemelte és mozgatta, annak jeléül, hogy ő kész a tanár kérdéseire felelni. A többi felekezetek tanoncza-inál mindig több félénkségét és tartózkodást tapasztaltunk. Lehet, hogy ezek kevésbé jól is voltak elkészülve. A zsidó bizonyára nem azért jár az iskolába, mert a divat és az illendőség úgy hozza magával, ha- nem azért, mert ezt érdekében állónak találja. Tudja ezt gyermekkorától fogva; azért a nyilvános iskolákban rendszerint nagyobb buzgalommal és állhatatossággal tanul, mint keresztény pajtásai. Vigyázzunk tehát! Ha nem akarjuk, hogy a zsidók kényelmetlen többséggé váljanak Budapest társadalmában, módot kell keresni arra nézve, hogy megaka- dályoztassék az iskolákban való többségre jutásuk. A nagy, a valódi ve- szély a keresztényekre nézve itt rejlik; de az orvoslás közel áll és könnyen alkalmazható. Természetesen nincs arról szó, hogy a zsidóknak megtiltassék a nyilvános iskolák látogatása; hanem az iskolákba na- gyobbszámú keresztény gyermeket kell küldeni, (A melyik szülő ezt te- heti, az úgyis megteszi; de sokakat a zsidóság okozta nyomora akadá- lyoz meg ezt tenni. – Szerk.) s ezeket buzdítani kell arra, hogy Izrael fiait egy nemes versenyben legyőzni törekedjenek. Amit mi Buda- pest iskoláiban észleltünk, nem egy megjegyzésre késztetett bennünket. Ugyanis szomorúan emlékeztünk arra, hogy minő értelemnélküli volt az a hadjárat, a melyet az antiszemiták a képviselőházban és a felsőházban vittek arra a czélra, hogy a rabbinus kizárassék a felsőházból, – a mi- dőn egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti magában Magyarország fővá- rosában a magyar társadalom szervezetét, s a midőn Tisza úr úgy az egyik, mint a másik veszély fölött souverain módon gúnyolódott azzal, hogy a törvényhozóknak értésükre adta, miként nem tudván a zsidókat behozni a kiváltságok ősi kapuján, majd behozza őket a miniszteri kine- vezés ablakán vagy lyukán. Az 1874-75. óv első félévében, a budapesti egyetemen 2466 hall- gató közül volt 1331 róm. katholikus, 55 görög-katholikus, 88 keleti görög, 326 kálvinista, 196 lutheránus, 4 unitárius, 523 izraelita. Az izrae- liták tehát, ezelőtt tíz évvel, körülbelül egy ötödrészét képezték a magyar főváros egyeteme hallgatói számának. Az 1882–83. tanév első felében, ugyanezen egyetemen, 3272 hallgató közül volt 1370 róm. kath., 70 görög-kath., 105 keleti görög, 426 kálvinista, 348 lutheránus, 12 uni- tárius, 937 izraelita! Az 1883–84. év első felében, 3359 hallgató volt, s ezek közül volt római katholikus 1312. görög-katholikus 71, keleti görög 94, kálvinista 480; lutheránus 339, unitárius 7, izraelita 1066. A számok e növekvése ez utóbbiakra nézve ékesen szóló. Bizonyítja ez azt, hogy a budapesti egyetem hallgatóinak közel egyharmada az izraeliták által van képviselve, és hogy ezen arány folyton növekedvén, minden
  • 11. 11 valószínűség szerint ezt az egyharmadot tíz év múlva felerészre nőni fogjuk látni. Az orvosi és jogi tanfolyamok leginkább vannak látogatva az izraeliták által. A múlt év első felében a jogegyetemen beírt izraeli- liták száma 385 volt; az orvosi egyetemen pedig 617-en voltak. Ezek a tanfolyamok nyitják meg az utat a vagyon, a politika, a társadalmi befolyáshoz s gyakran még a nemességhez is. Az izraeliták, megértve ezt hévvel vetették magokat ezekre a pályákra, s kitartanak azokon oly ma- kacssággal, a mely méltó volna arra, hogy a keresztények is utánozzák. Ha a zsidóknak ezen egyetemi versenyében veszély rejlik, ez a ve- szély különösen fenforog Magyarország fővárosára nézve. A kolozsvári egyetemen a múlt év első felében 477 hallgató közül nem volt több 29 izraelitánál, vagyis körülbelül a hallgatók mintegy 1/16 részénél. Tehát azt kell következtetnünk, hogy a budapesti egyetemet látogató izraelita hallgatók legnagyobb részét maga Budapest városa szolgáltatja, a mi Izrael népére nézve valódi diadal, de a mi bennünket igen fájó elmélke- désekre kényszerit. Ha Esztergom városát a magyar Rómának nevezték el, ha Debreczent Magyarország Genfjének nevezik, – nem sok idő múlva Budapestet a magyar Jeruzsálemnek vagy a zsidók Athénjének fogják elnevezni. S akkor sok magyar ember méltán azt a kérdést fogja önmaga előtt felvetni, hogy ugyan érdemes volt-e azért kormányt buk- tatni s oly nagy lelkesedéssel üdvözölni Magyarország újjászüetését egyedül azért, hogy mindez majdnem kizárólag a zsidók javára essék. Ezen megjegyzéseink olvasóink némelyikét tévedésbe ejthetné, azt a hitet kelthetvén bennünk, hogy mi, egy méltatlan előítélet folytán, állást foglalunk a szemiták ellen. Sietnünk kell tehát annak a kijelentésével, hogy mi semminemű személyes elfogultsággal nem viseltetünk Izrael utódai ellen. Mi nem félünk a zsidóktól mint egyénektől; de a midőn tömeggé válnak, egy tevékeny és mozgékony tömeggé, aggodalmunk ko- moly lesz. Ha lenne még a földön egy gazdag, termékeny ország, a mely egy egész népet táplálni képes volna, a mi eszményünk ezen, Európában nomáddá vált keleti népet illetőleg az lenne, hogy neki adnánk osztály- részül ezen tájat, minden korlátozás nélkül, alakítva ott egy hatalmas izraelita államot. De ez a hajdan szétszórt és üldözött nép, a mely még: zsidó akar maradni, és elárasztja Budapesten a keresztény társadalmat* a melyet kizsákmányol, kifosztogat, tönkre tesz, a melynek elfoglalja hi- vatalait, bitorolja czímeit, napról-napra kevesbíti erejét és befolyását, – ez a nép, rendkívüli számerejénél és merészségénél fogva elkeserít ben- nünket, s a magyarok iránti érdeklődésünknél fogva a védelem és fellá- zadás legitim érzelmeit kelti fel bennünk. Az izraelita nő rendszerint szép, szeretetreméltó és csábító. A zsidó férfi értelmes, ravasz, intrigans, vállalkozó és állhatatos, mind kitüna tulajdonságok a siker elérésére. A zsidó mindig tudja, mit akar, nem túlságos formalista, és nem igen válogatós a czélra vezető eszközökben. A keresztényre nézve a becsület lényeges dolog; a zsidó el lehet énei- kül is. A hízelgő, csúszó-mászó, csaló zsidó nincs elveszve a zsidó társa- dalom becsülésében; mikor a czélhoz jutásról van a szó, tud türelmes lenni és szembe szállani a fáradalommal, megvetéssel, visszautasítások- kal. Újra meg újra hozzá lát a dologhoz, és a mit egyszer megfogott, azt többé el nem ereszti. A mint kilesett magának valamely zsákmányt nem ereszti azt többé szem elől, s hálóit minden irányban kivetve, lesben
  • 12. 12 marad mindaddig, a míg csak kezeibe nem kerül. Ha valamely szalonban, a hol egy magyar és egy zsidó állanak, csak egy üres szék van, legyünk meggyőződve, hogy a zsidó lesz az első, a ki leül. Ha valamely előkelő személyiség belép a szalonba, és senki se meri megszólítani őt, biztosak lehetünk benne, hogy az első, a ki megszólítja, s legyen ez akármily nyelven, az izraelita lesz. Tán össze-vissza kever minden nyelvet, a melyeket tör-mar, de nincs egy nyelv se, a melyen alkalmilag ne merne beszélni. Általános szabály, hogy az izraelita nem épen egy hős a veszély közepette, de, a mikor nem veszélyezteti se az életét, a mely neki drá- gább a becsületénél, se pénzét, a mely neki drágább az életénél, minden egyebet koczkára tesz és minden egyében túlteszi magát hallatlan köny- nyedséggel és merészséggel. A zsidónak rendszerint nagy házi erényei vannak, s a midőn érdeke nem áll a koczkán, ő szintoly jó gyerek és szintoly kedves ember lehet, mint a legjobban nevelt keresztény. De ha megkísérli tetszeni, ezt azért teszi, mert szeretetreméltóságából valami profitot remél húzni. A keresztény embernek platonikus gyöngédségei előtte zöldségeknek és gyengeségeknek tűnnek fel, s mivel bizonyára nem ő találta fel a lovagiasságot, nehezen fogja fel ezt. Azt nagyon is átlátja, hogy a kellemességet szintúgy hasznosítani lehet, a mint haszno- sítani lehet az álnokságot, de mindig s egyedül csak a kitűzött czél elé- rése szempontjából. Zsidó szempontból a loyalitás, a nyíltság és a nemes- lelkűség nem kívánatos erények, de ragyogó formák, kényelmes eszközök, a melyeket okkal-móddal néha hasznosítani lehet, de a melyek nem szük- séges, hogy a zsidó természet lényeges és kiegészítő részét képezzék. Az izraelita mint üzletember, mindenben opportunista; leghűbben azt a kormányt szolgálja, a mely, számos kompromissumai által, legtöbb utat hagy nyitva a zsidó részére, amelyeken ez elláthatja apró üzleteit, a melyek azután a nagy üzletekre vezetnek. Természetesen, ezen ítéletünk mellett, a mely nem egészen szolgál előnyére a Magyarország fővárosában összezsúfolt zsidó népnek, – ezt a maga egészében véve, – tekintetbe kell venni a kivételeket, a minőket találhatni nemcsak a liberális foglalkozási ágakban és a sajtóban, hanem ü banküzletben és a kereskedelemben is. De, eltekintve ezen nemes és nem épen ritka kivételektől, tagad- hatatlan, hogy a zsidók nagy tömege a keresztényeknek nem egy okta- tást és követendő példát ad az erélyre, a munkaszeretetre, a kitartásra, következetességre, tudományszomjra és a gyakorlati érzékre, a melyek ezt a fajt jellemzik. Mi azonban előre látjuk, hogy ezen gyakorlati érzék túlságos meny- nyiségének a következménye az lesz, hogy a zsidó elem túlsúlyra fog vergődni a keresztény elem fölött Magyarország fővárosában. Konstatálva £zen zsidó dagály eláradását, – hacsak nem akarjuk a magyar nép fo- kozatos kipusztulását Budapesten, még maguknak az izraeliták apologis- táinak is kivánniok kell. hogy ez utóbbiak szétszórva legyenek külön- böző helyeken, a magyarországi és erdélyi városokban és falvakban, hogy mindenütt kisebbség legyenek és semmikép se változtassák meg az or- szág nemzeti phyziognomiáját. Ha a százezer izraelita továbbra is Buda- pesten összezsúfolva marad, az ő vonzerejűkkel, feszerejükkel és önfen- tartási erejükkel, tíz év múlva körülbelül kétszázezerén lehetnek, vagyis kétszerannyian mint most vannak Budapesten, és húsz év múlva Buda-
  • 13. 13 pestnek háromnegyedrészét hatalmukba kerítik. Nem arról van szó tehát, hogy a zsidók Magyarországból kiűzessenek, hanem hogy egyik vagy a másik napon el ne fojtsák a magyarokat. Budapesten, a hol a zsidók mindinkább elhatalmasodnak, az a ve- szély forog fenn, hogy mielőtt ők maguk megmagyarosodnának, meg- rontják a magyarok természetét is. A jelen pillanatban a nyugtalan- ság bizonyos nemével látjuk az izraelita inváziót napról-napra nőni Magyarország fővárosában. Befogadni vagy be nem fogadni a rabinust a főrendiházba, nem bír horderővel, holott új zsidóelemnek egy nagy városba, magába az ilyen elemekkel szaturált fővárosba való bevezetése végzetes lehet. Ha Budapesten valamely boltba belépünk, ritka dolog, hogy a kereskedő nem zsidó. Ő kiszimatolja a keresztényt, és gyakran meg is csalja. Ha a vevő felszólal, a zsidó távol attól, hogy mentegesse magátr még lármásabb lesz, és kellemetlen, sőt gyakran szemtelen hangmodort vesz fel. Ezentúl a zsidó fogja érezni magát úrnak a városban; a hely az övé; vagy meg kell előtte hódolni vagy kereket oldani. A most leírt- hoz hasonló arrogáns föllépések azt tanúsítják, hogy a zsidó kereskedő biztosnak érzi magát abban, hogy ő büntetlen marad. Még akkor is, ha kezedbe, tegyük fel tévedésből, hamis pénzt, a mint Magyarországon ne- vezik: újpesti pénzt nyomnának is, – a mi bizonyos boltokban igen könnyen megtörténhetik, – el kell határozva lenned, nem hagyni abban a dolgot, hanem feljelenteni a turpisságot a rendőrségnél; különben abban a veszélyben forogsz, hogy téged tartanak a tettesnek. Annyi bizonyos, hogy nem a főváros boltjaiban szerezhet az ember magának fogalmat a magyar udvariasságról, főleg egy idegen iránti udvariasságról, a ki nem tudja megkülönböztetni a magyar kereskedőt a zsidó kereskedőtől. És ha az ember meggondolja, hogy ez a változás Budapesten tizenhét év lefolyása alatt történt, joggal aggódhatunk a város jövője fölött. És nem is csodálkozhatunk nagyon azon sem, hogy számos magyar ember inkább hazamegy félreeső városának szomorú magányába, mintsem hogy tehe- tetlen szemtanúja legyen az ország fővárosában a magyar nép elkorcso- sodásának és fokozatos kipusztításának. Azok után. a miket elmondottunk, némelyek talán kísértetbe jön- nek azt hinni, hogy a mi rokonszenveink a tizenhat antiszemita képvi- selő részére megvannak nyerve, a kik politikai életük főczéljául a zsidók elleni harczot tűzték ki. Mi azonban már kijelentettük, hogy elvileg nekünk nincsenek személyes ellenszenveink Izrael fiai ellenében, ezeket egyénileg véve; mi egyedül attól tartunk, hogy a zsidótömeg egy hógör- geteg lesz; s ugyanazon vészkiállítást hallatnánk akkor is, ha egy török, tatár vagy kínai horda telepednék le Budapesten, és veszélyeztetné a magyar nemzetiséget. A veszély mindenesetre fennforog, és ezen veszély miatt, a zsidókérdés legkomolyabbnak tűnt fel előttünk Budapesten tar- tózkodásunk alatt, nem azért, mert a parlamentben antiszemiták vannak,, hanem azért, mivel minden lépten-nyomon zsidóba botlottunk. Egy nem ma- gyar fajnak az ország fővárosában való ezen összetorlódása oly tény, a mely elől kitérni nem lehet, s a mely gondolkodóba ejti az embert. Az anti- szemita képviselők programmja czélzataiban hazafias; de ha nem csa- lódunk, az őket sugalmazó fajgyűlölet és üldözéseiknek túlságossága, a helyett hogy sorakoztatná a közvéleményt programmjukhoz, azt az izrae- liták részére tereli, a kik magukat mint bántalmazottakat és üldözötteket
  • 14. 14 tüntetik fel. (A szerző úr téved; a hiba a zsidóktól való túlságos félelemben keresendő; ezen félelem nem engedi az embereket nyíltan programmunk- hoz csatlakozni. – Szerk.) A nyílt antiszemiták nélkül, mi azt hisszük, ma a parlament minden soraiban megegyezés jött volna létre oly törvé- nyek megszavazására, a melyek képesek lennének határt szabni a zsidók fokozatos elszaporodásának Magyarországon, különösen pedig Budapesten. (A szerző úr e részben nagyon rosszul ismeri a magyar parlamenti és kor- mányzati viszonyokat, s azért tájékozásul csak azt jegyezzük meg neki, hogy az antiszemita képviselők létezése nélkül, eddig már legalább is két zsidó miniszterünk volna, s a képviselőháznak legalább is egy negyede zsidó tagokból állana. – Szerk.) A vendégszeretet ugyan szent dolog; de, mikor a megérkezett ven- dég az őt befogadó házigazdát felfalással fenyegeti, a vendégszeretetet nem lehet úgy gyakorolni, mint egyébkor szokás. Miért haboznának a magyarok kiadni a rendeletet, hogy ez az 1867 óta bejött idegen tömeg szélyedjen el az országban, (Ezzel rajtunk semmit se lenne segítve: mert így csak csöbörből vödörbe jutnánk. Szerk.) a helyett hogy az or- szág fővárosába mint valami meghódított tartományba jöjjön? Miért ne akadályoznák meg más zsidóknak a külföldről Magyarországba való be- vándorlását s a vidéki zsidóknak a fővárosban való letelepedését? Miért ne adnának a kikeresztel étlen zsidóknak egy külön politikai szervezetet, a milyen létezett a középkorban az idegen gyarmatok számára, azonban a korszakunk türelmesebb és szabadelvűbb szelleme által sugallt módosí- tásokkal? A zsidók állítólagos megmagyarosodása nem elégséges a mi megnyugtatásunkra. Ha Eötvös, Andrássy és Tisza urak a magyarok szá- mát a zsidók segélyével szaporítani remélték, szeretjük hinni, hogy a zsidók magyarositása által előálló igen komoly veszély nem kerülte ki figyelmüket. Tegyük fel, velők együtt, hogy húsz év múlva, a jelenlegi öt millió magyar tíz millió úgynevezett magyar lesz, a zsidók segélyével. De a magyar nemzetiség problémája azért meg lesz oldva az ő megelé- gedésükre? Nem félnek ők attól, hogy 20 év múlva, a tíz millió állító- lagos magyar közül, Magyarországon nem lesz található egy milliónál több valódi magyarnál, és hogy a többi nem lesz más, mint megmagya- rosodott zsidó vagy pedig zsidóvá lett magyar? Caveant consules, ne quid respublica detrimenti capiat,” A megsemmisített Gambettizmus. Micsoda lármát ütöttek a zsidó lapok annak idején Gambetta és Disraeli zsidók fölött, hogy miket míveltek ezek, – s most egyidejűleg mint kártyavár omlanak össze ezek művei. Persze az oly annyira magasz- talt alkotásaik csak valódi zsidóárúk voltak, s hogy mit ér az ilyen áru, -ezt tudja mindenki: rósz és olcsó, nem lévén semmi tartalma. Miként a zsidó mindig csak a zsidókért törekszik és gondoskodik, ugyanígy Gam- betta és Disraeli zsidók is. Még soha se volt a zsidókról olyan gondos- kodás, mint a berlini szerződésben; egész országok lőnek a részükre fel- tárva és konczul oda dobva, úgy hogy úgy nézett ki a dolog, mintha a Balkán-félsziget népei csak a zsidókért ontották volna vérüket, olyannyira értették a zsidók a benszülött népeknek a győzelmét a maguk részére
  • 15. 15 kizsákmányolni, épen úgy, mint a becsületes munka termékét, anélkül hogy maguk dolgoznának, a maguk részére kaparintják. E népek most a Disraeli zsidó müvét lerombolták. Francziaországban a zsidó Gambetta a francziákat olyannyira el- bolondítani és megszédíteni tudta, hogy tényleg ő lett Francziaország sor- sának az ura és intézője. Ezen kiszédelgett uralom fölött a zsidólapok egészen el voltak ragadtatva és azt vélték, hogy a zsidóuralom most már Francziaországban örök időre meg lőn szilárdítva. És hozzá mint magasz- talták ezt és mily reklámot csaptak mellette, mivel azt mindenütt be- hozni akarták! Mivel mindez köztársasági formák alatt történt svindli- roztak a szabadsággal és népsouverainitással, s mindig a népet tolták elő, mintha ezzel a csalással a nép csakugyan valami előnyt nyert volna. E helyett a franczia nép nyögött a teher alatt, a melyet reája róttak. Mint még soha, lőn gyalázatosan kizsákmányolva, s még hozzá azt a gúnyt is zsebre kellett raknia, hogy azt mondták neki, milyen boldog Franczia- ország, mert a szabadság napja alatt sütkérezhetik. Ennek a szélhámosságnak a francziák f. é. október negyedikén véget vetettek. A törvényhozó testületekbe történt választásoknál Gam- betta növendékei és tanítványai oly teljes vereséget szenvedtek, hogy lehetetlenség nekik e vereséget kiheverniük. Ez a csapás annál meg- semmisítőbb volt, mert egészen váratlanul jött. Egy, a zsidók közé derült égből lecsapó mennykő nem kábíthatta volna meg jobban őket, mint a hogy a franczia választások kimeneteléről szóló tudósítások megkábítot- ták őket. Egész az utolsó pillanatig egy bizonyos győzelembiztosságot fitogtattak, azt híve, hogy frázisok elkintornázása majd biztosítja nekik a győzelmet, mint az egyideig tényleg így volt, a míg a frázis a valóság által kiszorítva nem lett. A valóság mindig többet nyom a mérlegben mint a frázis. Ha a valóság érvényesül, a frázisnak mindig tágítania kell, mindenütt a kur- tábbat húzza. Pedig a frázis a főfegyvere a zsidóknak, ezzel a fegyverrel hódítottak is meg bennünket. Ha az ember valamely zsidólapot a kezébe vesz, kezdetétől a végéig mind csupa frázis az. Addig vitték tévútra az embereket a frázissal, a míg utoljára maguk lettek a tévútra vezetve, amint ezt a franczia választások is tanúsítják. Mi mindent nem vártak Gambetta tanítványának, Fénynek, agitaczionális útjáról, miként lőn tá- mogatva ő még az egész zsidó hatalom által, – és mégis hiábavaló dolog volt mindez. Ferry nem tudott tüdejével a valóság ellenében zölcl ágra vergődni, noha ez a valóság egészen néma volt. Hiába keres- tek a zsidólapok kapaszkodókat, hogy vigasztalják magukat; minden hiába volt, sőt még okot se tudtak találni, a melylyel a vereséget kimenthet- ték volna. Sőt még hozzá következtetéseket is vontak le, azt mondva, hogy, ha Gambetta még életben lett volna, és a választásokat vezette volna, ez a teljes vereség meg lett volna gátolva, mert egy Gambetta tekintélye a francziákat rendszere iránt lelkesedésre tüzelte volna. A dolog azonban egészen megfordítva áll; mert ha Gambetta még élt volna, és valamikép megkísértette volna fellépni, ellene egy hatalmas vihar támadt volna, s Francziaország egyik végétől a másikig űzve és hajtva lett volna. Némelyek őt fiaiknak véres kalandokban való leöletése miatt, mások kizsákmánylás, nyomor és szükség miatt, a melybe őket taszította, ismét
  • 16. 16 mások a szabadsággal való népbolonditásért, a népnek és az államnak megcsalásáért vonták volna felelősségre. Hisz már éltében is futnia kel- lett saját választói elől, pedig akkor még a Gambettizmus következmé- nyei nem voltak olyan nyilvánvalók, nem voltak még olyan észlelhetők, mint most. A zsidólapok, melyek oly gyakran ábrándozásokba merülnek, azon nagy győzelmi utakról álmodoztak, a melyeket Gambetta tíz évvel ezelőtt tett, a mikor a zsidó frázisoknak még volt árfolyamuk, holott ma olyannyira leestek, mint a legrozogább zsidó börzealkotás. Ha Gambetta még élt volna, úgy éhez a vereséghez még egy másik is hozzájárult volna, s a francziák gyűlölete kézzelfoghatóbb alakulásokat öltött volna magára. Reánk osztrákokra és magyarokra nézve az még egy különös nyereség is, hogy Gambetta nem él, mert ő kelme bizton hozzánk menekült volna, mivel minden zsidó, a kit valahonnét elkergetnek, az osztrák-magyar monarchiába menekül. Hogy a Gambettizmus Francziaországban nemcsak vereséget szen- vedett, hanem egészen megsemmisittetett, maga a „Deutsche Zeitung” is beismeri, ezt írván: „Annyi azonban bizonyos, hogy a Gambettizmus rend- szere nemcsak elítélve, de meg is semmisítve van.” A „Deutsche Zeitung” most konstatálja azt, amit mi már gyakran előre megmondottunk. A tisz- tességes és okos emberek előtt ez a rendszer már rég el lőn ítélve, most már a franczia nemzet is ezt tette. Itt azonban azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Gambettizmus Francziaországban igen elterjedt volt, s hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon is igen sok tanítványa és agitátorja volt a Gambettizmusnak, a kik most szinte el- ítélve lőnek. Hivatkozunk e részben a „Deutsche Zeitung” kijelentésére. A zsidók, hozzászokva ahoz, hogy mindig a győztes párttal tartanak, most majd úgy fogják tetetni magukat, mintha a Gambettizmustől mindig távol állottak volna. Hisz egy vagy több kanyarodást tenni a zsidóknál könnyen megy, hiszen ők a politikát csak mint geseftet űzik; az ilyen politikusok mindig csak kelendő portékával kereskednek, és a Gambet- tizmus nem ily politika többé. Ez elitélve és megsemmisítve van, szere- pét kijátszotta. „Judenfrage.” A bíróilag konstatált zsidó rituális gyilkosság*. A Ritter-féle utczai gyilkossági bünperben f. é. szeptember 29-én mondotta ki harmadízben a krakkói esküdtszék a verdiktet, a melynél fogva Ritter Mózes, Ritter Gittel zsidó házaspár és Stochlinszky Marczel zsidóbérencz, a Mnich Francziskán elköve- tett gyilkosságban bűnösöknek találtattak; minek folytán mind a hárman kötél általi halálra ítéltettek. A napilapokból ismerik olvasóink e bűnper részleteit; azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy első esetben a rzeszowi esküdt- szék hozott marasztaló ítéletet, a másik két esetben pedig a krak- kói delegált esküdtszék. Két ízben sikerült a zsidó mindenható befolyásnak megsem- misíttetni az esküdtszék verdiktjét; valjon most harmadízben sike-
  • 17. 17 rülni fog-e? Majd elválik. Mindamellett alig hisszük, hogy fel- kössék ezeket a zsidókat; mert tény az, hogy vagy 25 év óta, mióta t. i. az „Alliance israélite” dominálja a világot, egész Európában – tán Oroszországot kivéve, – egyetlen egy zsidót se akasztottak fel. Pedig hányan megérdemelték közöttük a tízsze- res akasztófát! Hja persze! A mai „felvilágosult”, „humánus”, „czivilizált” korban a zsidó valami „szent” lény, s azért az akasztófa nem az ő számára termett, hanem csak a gojim részére, a kiknek ki- végeztetése részleteit a „Volksblattok,” a „Sornálok” valódi po- koli kéjérzettel írják le a legkörülményesebben, – besöpörve jó csomó pénzt az ilyen, a kivégzett arczképével „díszített” lapszá- mok tömeges árusításából. Ha tehát a mai világban már az is fehérholló-ritka esemény, liogy egyátalán csak szóba is jöhet az, hogy akasztófára kerül-e egy zsidó? – még fontosabb dolog az, hogy végre valahára a zsidókra schwarz auf weiss rá lett sütve a rituális gyilkosság bűnténye. Ritter Mózes, illő kaftánnal és pájeszszel díszelgő vén lengyel zsidó, teherbe ejt egy keresztény leányt. Mivel a Sófár nevű zsidó szentkönyv azt rendeli, hogy a zsidó által teherbe ejtett keresz- tény nőből ki kell metszeni a méhmagzatot: – a vakbuzgó Ritter Mózes, felesége Ritter Gittel segélyével (!) végrehajtja ezt a mű- tétet az általa teherbe ejtett szerencsétlen keresztény nőn, előbb őt meggyilkolva. A Ritter Mózes által kannibáli kegyetlenséggel végrehajtott zsidó vallási parancs rikító világot vet a zsidóságnak ez irányban való gaz üzelmeire. Hány, zsidó által teherbe ejtett keresztény nőn hajthatják végre a zsidó gavallérok ugyanezt a műtétet, az- zal, hogy a ker. nőt nem gyilkolják ugyan meg, de á la Handler Mór és Fuchs dakter, elhajtatják a méhmagzatot az anyából. Hány keresztény nő élete, egészsége megy ily módon tönkre, ál- dozatul a zsidó kannibálok Molochjának! S ha e ker. nők el nem pusztulnak is az ilyen műtétek alatt: testben, lélekben megtörve, – szánalmas teremtésekként vergődnek az életben, az alatt az átok súlya alatt, hogy zsidóval meggondolatlanul összeadták magukat. Hanem, valamint minden botnak két vége van: úgy a zsi- dók e rituális praktikájának is megvan a maga jó oldala, t. i. az, hogy a buja zsidók kakuktojásai a ker. nők méhének fészké- ben ritkábban kelnek ki, s így nem mételyezik meg annyira a keresztény népek vérét saját undok vérükkel, mint a hogy különben megmételyeznék.
  • 18. 18 S ha aztán az ilyen keresztény nőket a Mnich Francziska sorsa utóléri, ez a sors úgy rájuk, mint a keresztény társada- lomra nézve aránylag még a legszerencsésebb esetnek mondható. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt köréből. A f. é. szeptember 26-ki képviselőházi ülés után tartotta a külön alakult mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt első ülését. Ezen ülésen a f. é. augusztusban egybeállított s augusztus 15-ki füze- tünkben közzétett programm-tervezet felolvastatván, en bloc el- fogadtatott, s a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt programmjává nyilváníttatott. Levél Baranyából. Tekintetes szerkesztő úr! Bátorkodom a tek. szerkesztőséghez fordulni, mert kötelességemnek tartom, s minden elvtársaimnak is azt javaslom, hogy kötelességükben állana, minden zsidó gaztetteket nap- fényre hozni. Ugyanis van községünkben egy J–eker Smüle nevű zsidó, a ki különben a Sándor nevet bitorolja, foglalkozására festő, s aki úgy érti a csalást mint bármely fajrokonai; hitelezőit következőkép játsza ki: ugyanis most nem rég egy prágai hitelezője által megpereltetvén a dár- dai járásbíróság előtt 95 vagy 96 frt erejéig, annak rendje szerint ki is jött a bírói kiküldött és foglalást eszközölt; de a zsidó azzal kezdé ma- gát védeni, hogy ő mivel sem rendelkezik; s így hát ugyan mi történt most már a zsidóval? Az, hogy a zsidó elment a községi elöljárósághoz, bizonyít- ványt kérvén, de oly bizonyítványt, hogy ő semmivel sem bír, és ő csak egy segéd; (azaz) a mikor a hitelező a tartozást kéri; – de mikor hitelezni megy, akkor ő az úr. A községi elöljáróság elég bölcs volt, azt tőle meg- tagadni, de a zsidó nem elégedett meg azzal, hanem elfutott a szolga- bíró úrhoz s bepanaszolá a községi bírót a bizonyítvány megtagadásáért; a szolgabíró úr pedig elég bölcs volt a zsidó panaszát elfogadni, és a köz- ségi bírót megidéztetni, de nem csak megidéztetni, hanem a bizonyítványt is aláíratni. Mit szóljunk éhez? és miért tette ezt? Fájdalom Magyaror- szágra és minden nem-zsidó benlakóira, midőn egyszer egy szolgabíró is közreműködik egy zsidónak. Igen tisztelt polgártársaim! Óvakodjunk a zsidóktól, ne vásároljunk tőlük semmit, és ne adjunk a zsidónak semmit, mert ha a zsidótól ve- szesz valamit, az a mértéken megcsal, és ha eladsz neki valamit, akkor is épúgy cselekszik: megcsal a mértéken, pénzben, stb. Hogy ha a zsidó kocsmáros, akkor az italban csal meg, s oly italt ád, hogy az egészséged rontod vele. Nem akarom oly hosszan fejtegetni a dolgot, mert akinek van esze és higgadt meggondolása, az jól megértheti, hogy mi a zsidó, így tehát önmagunknak azon kell törekednünk, hogy a zsidó járom alól kiszabadulhassunk és a kiszabadulást megnyerjük. Baranyavár, 1885, október hó 10-én. Maradok elvtársaimnak alázatos szolgája Maisztorovits Kálmán.
  • 19. 19 Az „Alliance israélite universelle” jelentése, 25 éves jubilaeumáról. Amint a párisi egyetemes zsidó szövetségnek egy-egy, a nyilvánosságnak szánt kiadványa megjelenik, Európa hol egyik hol másik városából e füzetek szerkesztőjének azonnal megküldi azt egy-egy névtelen héberfi posta útján, persze azon czélból, hogy ő is okuljon belőle. így kaptuk meg mi az Alliance 25 éves jubilaeu- máról szóló, legújabban kiadott tudósítást is Nürnbergből. Korábbi füzeteinkben már irtunk értesítést e zsidó szövetség szervezetéről; azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy a hivatalos jelentés szerint 1885-ben van e szövetségnek 30,310 tagja, s hogy a bevételek 1884-ben 408,727 frankra rúgtak. Persze a titkos bevételekről, a melyek milliókat tesznek ki évenként, a nagy közönségnek szánt „hivatalos jelentésben nincsen szó. Legérdekesebb e füzetben a „zárszó”, a melyben az Alliance első ízben hallatja szavát hivatalosan az antiszemitizmus fölött, s ezzel kapcsolatban a tisza-eszlári per fölött. A zsidó központi vezérhatóságnak e kérdésben tett nyilatkozata bizonyára kiváló ér- dekkel bírhat reánk nézve. Halljuk tehát mit beszél az ,,Alliance” az antiszemitizmusról. „Az antiszemitizmus. Midőn az Alliance megalapittatott, (1860-ban,) úgy látszott, hogy a czivilizáczió (értsd: a zsidó érdek. – Szerk.) a legtöbb európai országban jogához jutott, s közel feküdt annak a valószínűsége, hogy az új társa- ság nem fogna hivatva lenni arra, hogy azt ő érvényesítse. A későbbi tények azonban megsemmisítették ezen reményeket. A czivilizált világ (értsd: a zsidóvilág. – Szerk.) már évek óta új, váratlan és fájdalmas látványnak a szemtanúja. Egész Európa szemei előtt történt a középkori fanatizmus (Helyesebben: a zsidók felismerése – Szerk.) hir- telen visszatértének a színjátéka; láttuk mindazon szenvedélyeket, melye- ket régen elaludtaknak véltünk, mindazon rágalmakat, (helyesebben: igaz vádakat. – Szerk.) melyek régen elitélve voltak, újra felszínre kerülni. Egy gyűlöletreméltó irodalom (persze! – Szerk.) naponként a zsidók elleni gyűlöletet, ellenünk a háborút prédikálta; az antiszemitizmusnak megvannak a maga társulatai, élczlapjai, képes almanachjai. Az Alliance israélite egyike az antiszemitizmus rémképeinek, s azon hazugságok és költemények száma, a melyek ellene felhozattak, egész legio. Azok közül, a kik ezeket a vádakat költötték és felhozták, egyik se vette magának soha a fáradságot az Alliance kiadmányait vagy azo- kat a tudósításokat elolvasni, a melyeket a társulat évenként 60.000 példányban közrebocsát. Ez a tény magában elégséges arra, hogy erről megítélhessük vádjaiknak valóságát és értékét. (Nem is az alliance hiva-
  • 20. 20 talos kiadványaiból kell a zsidókat megismerni, hanem mindennapi viselt dolgaikból. – Szerk.) Az Alliance ebben a háborúban nem vett részt (Persze nyíltan nem, de annál jobban titokban. – Szerk.) Azon országokban, a melyek- ben leginkább meg voltak támadva, az izraeliták nem szorultak a társa- ság támogatására; (mert elvégezték ezt a munkát a zsidóbarát kormá- nyok. – Szerk.) megelégedtek azzal, hogy egyenként síkra szálljanak becaületük és joguk mellett, és ezt jól is tették. A tisza-eszlári eset. Ezen antiszemitikus hadjáratnak egyik legszomorúbb epizódja volt a tisza-eszlári per, a hol néhány szegény izraelita (Ah!) egy magyar faluból, egy gyalázatos és nevetséges vádnak áldozatává lőn, a mely vád ellenük, az egész zsidóság ellen lőn emelve. (Teljesen jogosan. – Szerk.) Egy ilyen vád keresztülvitelének lehetőségére senki se gondolt, (S miért ne? Hisz a lutczai rituális gyilkosok három ízben el lettek ítélve. – Szerk.) csak annak a lehetősége ejtett mindenkit bámulatba, hogy egy ily vád emeltetett. A magyar törvényszók mindenkinek igazsá- got szolgáltatott. Nyugalommal és bizalommal lehetett Ítéletét bevárni; ez azonban egyátalán nem járult – se Magyarországon, se egyebütt – a gyűlölet és fanatizmus mérsékléséhez, (mert mindenki meg volt győ- ződve, hogy Tisza-Eszláron csakugyan törtónt rituális gyilkosság. – Szerk.) az antiszemiták szenvedélyes szava felizgatja a kedélyeket és fölébreszt minden szunnyadó szenvedélyt. Ezen testvérgyilkosságra (Már minekünk a zsidók nem „testvéreink” – ez ellen az insinuátió ellen protes- tálunk. – Szerk.) buzdító propaganda ellen szünet nélkül kell küzdenünk; védelmeznünk kell magunkat a folyton újra felmerülő rágalmak ellen. Ha a zsidók ellenségei fejesek és szívósak, ugyanazon szívóssággal kell nekünk is ellenükben eljárnunk. (Ezt a szívósságot mi antiszemiták a zsidóktól tanultuk. – Szerk.) Ez az a kötelesség, a melyet az Alliance alapíttatása napjától feladatául tűzött, s csak tovább is hűnek kell ma- radnia hozzá Ne adjuk át magunkat illusióknak. A türelmetlenségnek, a fanatiz- musnak egy vonása lengi át Európa nagy részét; gyűlölet és előítéletek újból felszítva vannak; a baj elragad azon országokról, a hol támadt, a szomszéd országokra; a világ el lett árasztva a legegészségtelenebb iro- dalmi termékekkel; minden ország zsidósága megtámadva lett becsületé- ben; szükség tehát, hogy védelmi álláspontra helyezkedjünk.” (Ezzel a lamentatióval az Alliance hivatalosan beismeri az antiszemitizmus ör- vendetes terjedését egész Európában. – Szerk.) Levelező lap. A külföldi szemlék és folyóiratok példáját követve, ezentúl füzeteink nem lesznek kötve a hó 15-ik napjához, hanem a körülmények s a közbejött megbeszélendő fonto- sabb eseményekhez képest, illető havi füzetünk hol a hó 15-ike előtt, hol pedig utána fog megjelenni. Miről tájékozásul t. előfizetőinket ezennel értesíteni van szerencsénk. S. C. úrnak P–ma. Köszönjük a szíves jó kívánatokat. F. Gy. plébános úrnak M–a. Pár nap múlva, reméljük, levélileg határozott vá- laszt adhatunk becses kérdésére. Különben örvendünk az illető kerület kitűnő hangu- lata fölött, a mi informáczióink is hasonlólag szólnak.
  • 21. 12 RÖPIRAT. Budapest 1885. novembe 15. VI. évfolyam II. füzet. Verhovay Gyula és a függetlenségi antiszemitapárt. Októberhavi füzetünk pár nappal előbb látott napvilágot, semmint Verhovay Gyulának ismeretes pere a kir. Curián végel- intézést nyert; s így ezen, a magyar antiszemitizmus történeté- ben oly nagyfontosságú eseményt csak a jelen füzetünkben be- szélhetjük meg; s ezt ezennel kötelességszerűleg meg is tesszük. A zsidó despotiának, a zsidó tyranniának a főjellege, a Tal- mud pokoli egyetemén iskolázott zsidó jellemnek megfelelőleg, egy- részről a vértszomjazó kegyetlenség, másrészről a gyávaság. E két főjellemvonása, mellett, a. zsidó tyranniának nem ugyan- azonosak a gyilkoló eszközei a más zsarnokságok gyilkoló esz- közeivel. A – hogy úgy mondjuk – „férfias” zsarnokságok gyil- koló eszközei: a hóhér, a bitófa, a nyaktiló stb., a mely eszkö- zökkel e zsarnokságok megölhetik ugyan s meg is ölik a testet, de a lelhet nem ölhetik meg, s azért azt nemcsak hogy érintetlenül hagyják, de sőt épen ezen igazságtalan vérengzésük dicsfénynyel övezi körül a közvélemény s az utókor előtt a zsarnokság által testileg megölt áldozatok emlékét; s azon elvek, melyekért meg- haltak, a vérükkel öntözött földből Phönixként kelnek ki. A modern zsidó zsarnokságnak nem kell áldozatainak a teste; neki a lélek kell, mert tudja, hogy ha a lelket megölte, a test ön- magától összeroskad, s ekkor nemcsak hogy áldozatának testi megsemmisülése fölött Pilátusként moshatja a kezeit; de sőt, a megölt lelket megfosztva a közvélemény részvététől és az utókor ál fal való méltányolhatástól, az áldozat által képviselt elvet is, a melyért az elbukott, – megsemmisítheti. És nézetünk szerint, a zsidó zsarnokság épen e specifikus jellemvonása a főoka annak a terrorizmusnak, a mely a keresztény társadalmat oly megfoghatatlannak látszó módon lepte el, s a mely zsidó terrorizmus mellett még oly férfiakat is, a kik a ha-
  • 22. 22 lálnak száz csatákban rettenthetlenül szemébe néztek, s ha kell,, még más száz csatában is bátran szemébe néznének, – még ily phyzikailag bátor férfiakat is, a zsidó tyranniával szemben nyúl- ként gyáván meglapulni, sőt a zsidó zsarnokság előtt még fark- csóválva tömjénezni is látunk. A phyzikai és a morális bátorság fogalmai közti különbséget nem világosíthatnánk meg mindenki előtt érthetőbb módon, mint épen a most érintett tapasztalati ténynek a konstatálásával. És épen ezért Verhovay Gyula bátorságát és léleknagyságát tulajdonképen nem tizenhárom rendbeli vívott párbajából, mint inkább azon tényből kell megítélnünk, hogy az erkölcsi életének megsemmisítése czéljából, ellene két egész éven át a zsidóság és csatlósai által folytatott ádáz támadások és aljas machinácziók közepette rendületlenül megállt, megállt oly kétségbeejtő exponált helyzet közepette, a minő helyzetben egy millió; ember közül kilenczszázkilenczvenkilenczezer kilenczszázkilenczvenkilencz ember vagy megőrült volna vagy főbe lőtte volna magát. A nálunk uralkodó zsidó tyranniának Verhovay Gyula ellen intézett és a nagyfontosságú következményeknek egész lánczolatát maga után vonandó ezen bosszúmerénylete tehát szintúgy csütör- tököt mondott, amint csütörtököt mondott a zsidóknak, az általuk hamis esküvel vádolt Stöcker német császári udvari lelkész ellen a múlt hónapokban intézett merénylete, és csütörtököt mondott az Istóczy Győző ellen, közvetlenül az antiszemitikus aera beköszön- tése előtti években intézett merényletük. Stöckert, a papot, hamis esküvel vádolták a zsidók; Verho- vay Gyulát, a lapszerkesztőt, sikkasztással: tehát úgy egyiket mint a másikat infamans bűnténynek az elkövetésével. Istóczyt, a bí- rót, – egy régi magyar nemesi családnak a nevét (nem 50 krért, mert akkor még 5 flóres volt a zsidóvedlés taksája,) mondjuk, Istóczyt, a bírót, egy régi magyar nemesi családnak a nevét an- nektált zsidó, egy hivatalos eljárása közben rútul rászedte, s mi- nekutánna a zsidó, e tetteért felelősségre vonatott, az illető zsidó által Istóczyn elkövetett csalás súlyos vagyoni károkat okozott következményeiért a zsidó családja Istóczyt, a rászedett, bírót akarta felelőssé tenni, s e czélból őt minden úton-módon kompromittálni törekedett. Csak „potom” hatvanezer forintnyi vagyoni kárnak ki által való megtérítéséről volt szó, a melynek fedezésére Istóczyt összes vagyona és leendő öröksége sem lett volna elégséges. S hozzá ezen praetensióhoz még Istóczy ellen a zsidók beadvá- nyaiban, hírlapi czikkeiben az ismert zsidó módra folytatott aljas sárdobálás és meghurczolás!
  • 23. 23 Stöcker hamarosan átesett a megpróbáltatáson; – Verhovaynak két egész évig kellett hordani a vállain a keresztet; – Istóczy 1870-től 1874-ig teljes négy éven át küzdötte a már-már re- ménytelennek tartani kezdett küzdelmet. S hozzá, míg Stöcker és Verhovay pere a teljes nyilvánosság, úgyszólván az egész keresz- tény világ ellenőrködése mellett folyt le, s védő angyalként ott állott oldaluk mellett a felébredt antiszemitizmus, addig Istóczy pere, – voltaképen a zsidónak a pere, mert a zsidó ellen csalás miatt folyt a per, – tehát Istóczy harcza a zsidai háta mögött állott zsidóság ellen „földalatti” harcz volt, csak kevesek előtt volt is- mert, s az antiszemitizmus fáklya fényének akkori hiányában, ezek előtt is inkább csak „talányának tekintett „affaire” volt. S ha Istóczy lelke megtörik akkor a négy egész éven át tartott, testet- lelket ízekre szedni képes volt s reá nézve tetemes vagyoni áldoza- tokat is igénylett ádáz küzdelemben: a világ semmit se tudott volna e küzdelemnek még csak létezéséről sem, – s ez esetben egyszersmind az újabbkori antiszemitizmus aerája sem 1875-ben, hanem tán 18 . . vagy Isten tudja mikor kezdődött volna. Istóczy végezett a maga zsidajával. A mennyire keze el nem ért, – átvette tőle a bosszúmunkát a Nemezis, a mely, midőn az illető zsidó család körében egy időben nagyon is pogányul kez- dett gazdálkodni, – a zsidóság nem csekély kedvet mutatott a nemezis dolgaiért is Istóczyt felelősségre vonni akarni. Csakhogy ezen tervezett újabbi zsidó merénylet idején már Istóczy oldala mellett is ott állt őrt az általa időközben felébresztett antiszemi- tizmus. Csudálatosak a sorsnak az utai. Csak az, a ki kezdetben ugyan kicsinyeknek látszó, de folyományaikban nagy következmé- nyeket maguk után vonó események lánczolatának, concatenátiójá- nak a rejtekeibe teljes belepillantást nyerhet, mert ezen esemé- nyeknek ő is egyik tényezője: csak az láthatja igazán, hogy az emberi dolgokat nem a puszta véletlen, de nem is az u. n. szabad- akarat, hanem egy felsőbb hatalom vezérli, vezérli a maga ki- fürkészhetlen utain, kifürkészhetlen czélokra. Istóczy tehát végezett a maga zsidaival, quoad personam; a zsidai háta mögött állott zsidósággal azonban számadása most már a tizenegyedik éve, hogy tart. Hogy mikor fog a végleszámolás megtörténni: azt csak az a felsőbb hatalom tudja, a mely odáig érlelte a dolgokat, a hol azok e pillanatban vannak. Hogy Stöcker és Verhovay szinte leszámolnak-e a maguk „zsi- daival”, quoad personam: nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy az őket megsemmisíteni akart zsidók háta mögött álló összes zsi-
  • 24. 24 dósággal való leszámolásuk szintannyi ideig fog tartani, mint a meddig Istóczy leszámolása tartani fog. Mert, ha létezik olyan, a ki puszta spekuláczióból csatlakozott az antiszemitizmushoz, az, ha az antiszemitizmus révén spekuláczióit idővel meghiúsulni látja, hátat fordíthat ugyan az antiszemitizmusnak; – ha létezik olyan, a ki puszta hiúságból vagy ambiczióból csatlakozott az antiszemitiz- mushoz, az, ha látni fogja, hogy az antiszemitizmus révén se hiú- ságát, se ambiczióját nemcsak hogy ki nem elégítheti, de sőt ellen- kezőleg folytonos piszkolódásoknak s üldözéseknek van kitéve, – szinte hátat fordíthat ugyan idővel az antiszemitizmusnak; – s a ki szilárd meggyőződésből csatlakozott is az antiszemitizmushoz, de a ki belefárad a sysiphusi munkába, a melynél a czél felé még eddig csak olyan formán közeledünk, hogy, ha egy lépést előre teszünk, reá két lépést hátra kell tennünk: – az az ember idő- vel csüggedten vonulhat ugyan vissza a küzdelem porondjáról. De a kit egyszer a zsidók a Styx vizéből megitattak, s bizonyára nem a zsidókon múlt, hogy ezen pokolbeli folyónak a vizébe bele nem is fojtották, – az az ember nem fog soha a feledés folyójá- nak, a Lethe-nek a vizéből inni; s habár cselekedeteinek rugójául nem is fogja az albánok vendettáját elfogadni, – annyi bizonyos, hogy az asztalterítő közte és az őt megsemmisíteni akart zsidó- ság között egyszer mindenkorra ketté lett vágva, s ilyen, a meg nem érdemelt szenvedések tüzében megpróbált férfiú nem is fogja az antiszemitizmus zászlaját elhagyni, mert nem is fogja elhagy- hatni, soha, mert ez reája nézve erkölcsi lehetetlenség, a mit ha mégis megtenni akarna, ezzel önmaga előtt semmisülne meg. S azért kétszeresen üdvözöljük Verhovay Gyulát, a tűzben 13 próbásnak bizonyult antiszemitát, s most már a függetlenségi antiszemitizmus hivatott vezérét! A Verhovay Gyula ügyében hozott bírósági ítéletekhez nem írunk kommentárt. Egyszerűen constatáljuk azt az örvendetes tényt, hogy Verhovay Gyula ismét akczióképes politikus, sőt ak- czióképesebb ma, mint valaha. Verhovay Gyulának az antiszemitizmus pártbeli szervezkedése kezdetétől fogva az volt a nézete, hogy a függetlenségi antiszemita- pártnak külön kell alakulnia. E nézetének azóta több ízben is kö- vetkezetesen kifejezést adott, a többi közt az ez idei nyáron is, lapjában a „Függetlenség”-ben. És Verhovay Gyula megszűnnék Verhovay Gyula lenni, ha nem ekkép cselekednék. Egyik lábával a függetlenségi párt teljes közepében, a mely pártot ő, lapjával befolyásol és hatalma alatt tart, – másik lábával az antiszemitiz- musban: ő nem is lehet más, mint bármi más pártnak a kötélé-
  • 25. 25 keitől ment függetlenségi és egyszersmind antiszemita: tehát füg- getlenségi antiszemitapárti. S mi, a midőn a múlt nyáron kiadtuk a jelszót a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt külön alakulására: már escomptiroztuk Verhovay Gyula felmentetésének esetét, a mely esetben ő újra ak- czióképessé, sőt nagy népszerűségénél fogva és befolyásos lapjával maga előtt minden akadályt elseprő politikai vezértényezővé leen- dett. Aminthogy tényleg lett is. Mert Verhovay Gyula, népszerű- ségéből, különösen az alföldi nép előtt, még perének legkritiku- sabb pházisaiban se vesztett egy szemernyit sem, amint erről az Alföldön a. jelen év folytában tett utazásaink alkalmával elég al- kalmunk volt meggyőződni. Most pedig, szenvedéseinek végesza- kadtával, különösen az alföldi népnek valóságos bálványa lett és méltán. Mi tehát előre készítettük a tért Verhovaynak; hagytuk az ő sphaeráját: az antiszemitizmus függetlenségi részét ő neki. S mivel ezen, a múlt nyáron még a levegőben lebegett poli- tikai tényező, a múlt nyáron még látszólag hiányzott kalkulu- sunkból: azért látszott sántítani a mi politikánk az egész nyáron át a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt megalakítását illetőleg; a mely politikánk miatt egyes, Verhovay Gyulát már végleg elve- szettnek hitt s azért őt kombináczióikba már egyátalán be sem vett antiszemiták részéről annyi méltatlanságnak voltunk kitéve, s még több méltatlanságnak is lettünk volna kitéve, de velünk együtt Verhovay Gyula is, ha már a múlt nyáron s általában Verhovay végleges felmentetése előtt bevallottuk volna, hogy poli- tikai kombináczióinkban egyik főtényező: Verhovay Gyula. No hát: most beütött a mi kalkulusunk. Mi már eleve szá- moltunk a függetlenségi antiszemitapárt hivatott vezére, Verhovay Gyula felmentetésének, az antiszemita pártviszonyokat oly közel- ről érdeklő következményeivel. Most, saját maguk, de egyszersmind az antiszemitizmus érdekében is, számoljanak e következmények- kel azok, a kik előtt Verhovay Gyulának, a függetlenségi anti- szemitapárt hivatott vezérének visszanyert akczióképessége, mint valami Deus ex machina toppant elő az idők méhéből. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt állása a többi politikai párfok között. Miután, daczára annak, hogy utóbbi füzeteinkben a mér- sékelt ellenzéki antiszemitapárt álláspontját szabatosan körülír-
  • 26. 26 tuk, – még mindig vannak egyesek, a kik abban a téves nézetben vannak, hogy a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt, külön történt alakulásával, a gr. Apponyi-Szilágyi-féle u. n. mérsékelt ellenzéki pártba beolvadt, – egyszer mindenkorra a következőket jegyezzük meg: A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt a parlamenti pár- tok illetve párttöredékek között egészen önálló és független állást foglal el. Ebből kifolyólag az u. n. mérsékelt ellenzéki párt- hoz – a melynek tulajdonképen jelenlegi hivatalos neve: „közjogi alapon álló ellenzék” – sem tartozik, s annál ke- vésbé is tartozhatik, mert ezen most említett párt az antisze- mitizmust csak úgy visszautasítja magától, a mint visszauta- sítják a függetlenségi és 48-as párt s a kormánypárt. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapártnak egyedüli közös jellege az Apponyi-Szilágyi-féle mérsékelt ellenzéki párttal az, hogy mindketten a közjogi kiegyezés alapján állanak, s a jelenlegi kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot fog- lalnak el. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tehát azért „mér- sékelt”, mert nem függetlenségi, s azért „ellenzéki”, mert nem kormánypárti. A „mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt” fogalmában te- hát az van kifejezve, hogy az: 1. önálló, minden többi párttól különálló, 2. ellenzéki, – és pedig 3. mérsékelt ellenzéki, – és 4. főleg s mindenekelőtt antiszemita; s mint ilyen, a füg- getlenségi antiszemitapárttal, a zsidókérdést illetőleg kész, eset- ről esetre, egyértelműleg eljárni úgy a parlamentben mint a parlamenten kívül. Azt hisszük, ezen tájékozó soraink egyszer mindenkorra minden netaláni kételyt eloszlatnak a mérsékelt ellenzéki anti- szemitapárt lényegére s a többi pártok között való állására nézve. Az antiszemita reformpárt és az antiszemita német nemzeti párt Ausztriában. A modern antiszemitikus mozgalom egyetemes, nemzetközi levén, úgy amint egyetemes, nemzetközi a zsidókérdés és a zsi- dóság, – ebből önként folyik, hogy a mozgalom élén koron-
  • 27. 27 kint más-más nemzet áll s viszi az egész egyetemes mozgalom- ban a vezérszerepet. A legelső lökés a mozgalom megindítására 1875-ben Magyarországból indult ki, amint ezt maguk a németek is mint constatált tényt minden alkalommal elismerik. 1878-ban a zsidókérdéssel gyakorlatilag foglalkozott Románia azon alkalomból, hogy a berlini kongresszus a zsidóknak emanczipáltatását Romá- niára ráoktroyálni akarta. A román népnek a berlini kongresszus e határozata elleni erélyes, védekezése folytán az egész európai, de különösen a németországi zsidó sajtó által Románia ellen az ottani zsidóság érdekében folytatott tollharcz provokálta közvet- lenül a németországi antiszemitikus mozgalom kifejlődését, a mely mozgalom itt a Bismarck herczeghez intézett peticziónak 1880. év őszén való kezdeményezésével indult meg egész hévvel. 1882- ben viszont Oroszország állott, és pedig meglehetős drasztikus mó- don, a praktikus antiszemitizmus élére, ez alatt nem annyira a zsidóellenes népkitöréseket, mint inkább a kormányi rendszabályo- kat értve. Az Oroszország felől fenyegetett tömeges zsidóbeván- dorlás fenyegető veszélyei és a tisza-eszlári vérdráma folyomá- nyául aztán hazánk vette át az egyetemes antiszemitikus mozga lom vezetését, s ezen vezérszerep tartott a múlt év végéig, a mely idő óta visszaesés tapasztalható. A jelen év nyarától fogva végre Ausztriának jutott a feladat az antiszemitikus mozgalom vezérle- tét vinni, s e vezérszerep a jelen pillanatig még mindig Ausztria kezében van. Az ez évi reichsrathi képviselőválasztások ugyanis ad oculos demonstrálták azt, hogy Ausztriában a mindinkább elharapódzó zsidó hatalom elleni visszahatás mély gyökereket vert az osztrák, különösen pedig a német-osztrák nép lelkületében. Bécs városában három kerületben volt felállítva antiszemita jelölt; s noha a Wie- denen és a Lipótvárosban az antiszemita jelöltek, daczára pártjuk nagy számerejének, ezúttal kisebbségben maradtak is, a maria- hilfi kerületben győzött az antiszemita jelölt, Dr. Pattai Róbert. Hasonlólag a bádeni kerületben győzött Dr. Fiegl, régi kerületé- ben a zwettl-i kerületben Schönerer lovag, és Szilézia egyik kerü- letében Türk antiszemita jelölt. Az osztrák képviselőházban tehát ez idő szerint négy anti- szemita képviselő van. Ezek azonban nem egy politikai párton is vannak egyúttal, aminthogy az osztrák antiszemitapárt ez idő szerint nem is ké- pez egy egységes politikai pártot, hanem meg van oszolva két kü- lön politikai pártra: a reformpártra és a német nemzeti pártra. Az antiszemita reformpárthoz tartozik Dr. Pattai Róbert
  • 28. 28 képviselő, tekintélyes bécsi ügyvéd, a bécsi „Reformverein” megala- pítója és volt elnöke, a mely „Reformegylet” 1881-ben alakult meg, és az egész osztrák antiszemitizmus szülőanyjának tekintendő. A reformegyletből azonban Schönerer a múlt évben kilépett többed magával azon okból, mivel a reformegyletben mind nagyobb jelentőségre emelkedő csehek, lengyelekés magyarok mellett, specziá- lis német nemzeti politikáját veszélyeztetve látta. Schönerer lovag tudvalevőleg ultra-német nemzetiségű politikus, a ki szívesen látná, ha az osztrák tartományok a nagy Németországhoz csatoltatnának, s bevallott politikai programmja az, hogy Ausztria lépjen állam- jogi szövetségbe a német birodalommal. Az Ausztriában szünet nélkül folyó nemzetiségi villongások mellett, Schönerer pártja nap- ról-napra növekedett a magukat a szláv elem által mindinkább háttérbe szorítottnak vélt német elemek között, különösen pedig Sziléziában és Csehországban. Mig tehát a reformpárt, eddig legalább, úgyszólván Bécs vá- rosára szorítkozik, a hol a nagyvárosias, kozmopolita szellem mel- lett az antiszemiták nem igen törődnek azzal, ki német, ki cseh, ki magyar antiszemita, csak zsidóellenes érzelmű legyen és így frontot csináljon a Bécset boa-constrictor-ként szorongató zsidó ha- talom ellen, – a vidéken már a nemzetiségi s így politikai spe- ciális álláspontok érvényesítik magukat az antiszemitizmus mellett. S azért könnyen meg lesz érthető az is, hogy a reformpártnak miért van csak egy bécsi kerületből megválasztott reichsrathi kép- viselője, t. i. Pattal Róbert, holott a többi három antiszemita képviselő, a kik a provinciákban lettek megválasztva, névszerint Schönerer, Fiegl és Türk, az antiszemita német nemzeti párthoz tartoznak. A két párt politikai alapeszméje és szétválasztó eleme kö- rülbelül ugyanaz, a mi a magyar mérsékelt ellenzéki antiszemita- párté és a függetlenségi antiszemitapárté, a mennyiben úgy az osz- trák antiszemita reformpárt, mint a magyar mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt a dynasztia iránti hűséget, az osztrák-magyar mo- narchia sértetlen fentartását, a két államfél közti állam jogi kap- csolátot politikai programmja sarkalatos tételeinek ismeri el; míg az antiszemita német nemzeti párt törekvése abban teljesen ösz- szevág a magyar függetlenségi antiszemitapárt programmjával, mely szerint a monarchia osztrák felét Németországhoz csatol- tatni szeretné, mi által a magyar függetlenségi eszme képviselői- nek programmja is teljesedésbe menne, a mennyiben ez eset be- következtével, természetesen Magyarország de facto visszanyerné teljes állami függetlenségét.
  • 29. 29 Hogy az antiszemita elemeknek két külön politikai pártra való oszlása mennyire nem válik, a mozgalom jelenlegi előhaladt pházisában, az antiszemitizmus hátrányára, – amint nálunk is többen tévesen hiszik, – sőt ellenkezőleg a politikai programm erejénél fogva még oly elemeket is meghódítanak az antiszemitizmus- nak, a mely elemek a puszta antiszemitikus programmal semmi- kép se lennének megnyerhetők: kézzelfoghatólag bizonyítják ezt az osztrák antiszemiták sikerei, a melyeket, két külön politikai táborra oszolva, eddig elértek. Ott van például Schönerer múlt nyári diadalútja Csehország német vidékein és Sziléziában, s ott van, hogy csak egy legutóbbi eklatáns esetet hozzunk fél, a f. é. októ- ber 26-kán Bécsben a két párt által egyidejűleg tartott külön nagygyűlés. A reformpárt e napon este a Sophiensaalban tartott gyűlést, a melyen közel hatezer párttag volt jelen; az antiszemita német nemzeti párt pedig egyidejűleg a Dreherféle helyiségekben tartotta gyűlését, a melyen a párttagok háromezernél többen vol- tak jelen. Mit bizonyítanak e jelenségek? Azt, hogy valamint a hadi taktikában jelenleg általánosan helyesnek van elismerve a „ge- trennt marschiren, vereint schlagen” elve, – úgy a különféle, po- litikai fő ismérveiben Ausztriában és nálunk is, két külön politi- kai elemből álló antiszemitáknak, az akczió sikerének biztosítása czéljából, két politikai táborban kell a közös, czélra működni. A mi már most az osztrák két külön politikai antiszemita- pártnak a képviselőházban eddig kifejtett akczióját illeti: a kezdet elég sokat ígérő. Múlt szeptember végén ült össze a reichsrath, s már október elején Pattai Róbert egy érvekben gazdag beszé- det tartott a képviselőházban a vasárnapi munkaszünet behozatala mellett. Pattai Róbert azonban nem elégedett meg a képviselő- házi felszólalással; hanem agitaczionális orgánuma, a „reformegy- let” útján egy, úgy Bécsre mint a provincziákra kiterjedő agi- tácziót indított meg a vasárnapi munkaszünet melletti tömeges kérvényezésre. E kérvény szövege szinte Pattai műve, s mivel bi- zonyára nagy érdekkel fogja a magyar közönség is ezen kérvény szövegét olvasni, azt alább egész terjedelmében közöljük. A német nemzeti párti képviselők közül pedig, eltekintse Schönerernek kisebb felszólalásaitól, kiemelendő Türk képviselőnek a képviselőházi felirati vita alkalmából f. é. október 13-kán, a börzeadó behozatala s általában a zsidó befolyás megtörése tár- gyában tartott hatásos beszéde. Amint az elmondottakból is láthatjuk, az osztrák antiszemi- ták derekasan iparkodnak megfelelni azon feladatuknak, a mely
  • 30. 30 reájuk hárult az által, hogy ez idő szerint az egyetemes, nem- zetközi antiszemitikus mozgalom vezérelemeit képezik. Hogy az egyetemes, nemzetközi antiszemita mozgalom vezetését újra Magyarország vegye át, a hol erre a szükséges tényezők, értve a népet, sokkal inkább megvannak, mint akár Ausztriában, akár Né- metországban, – az egyes-egyedül a magyar antiszemitizmus ve- zéregyéniségeitől függ, azon az alapon, hogy ezek legyenek rajta, mikép a mozgalomnak hazánkban való sikeres újra folyamatba ho- zatalára megtalálják a kellő formát, illetőleg a már megtalált kellő formát, egy vagy más, nem próbaálló okokból, ne utasítsák visz- sza. S e kellő forma nem egyéb, mint a már külön alakult mér- sékelt ellenzéki antiszemitapárt mellett, a külön függetlenségi anti- szemitapártnak a megalakítása. Az indokolatlan szenvedélyességnek megszűntével, reméljük, meg fogják hallgatni annak a szavát is, a ki ki merte mondani meg- győződését ezelőtt tizenegyedfél év előtt – egymaga mindenki el len, s e meggyőződésének egy évtizeden át, az antiszemitizmus sikeres fejlődése érdekében folyton kifejezést adott, s kinek az idő mindig igazat adott; és a ki most, egy évtized keserű és kelle- mes tapasztalataival a háta mögött, ki meri mondani meggyőződé- sét ma is, az antiszemitizmussal sokkal rövidebb idő óta foglal- kozó egyes, jó akaratú ugyan, de az ez idő szerinti viszonyokat tévesen megítélő elvbarátokkal szemben is, A vasárnapi munkaszünet tárgyában az osztrák képviselőházhoz intézett tömeges kérvény. Magas képviselőház! – Az alulírt kereskedők és iparosok Bécsből és a tartományokból örömmel üdvözölték a törvényhozás azon első lépé- seit, a melyek arra voltak irányozva, hogy a dolgozó osztályoknak a hét egy nyugalomnapja biztosíttassék, a melyet az ember pihenésre szorult korlátolt ereje ép oly hangosan követel, mint a régi megszokás és er- kölcs, a mely azonban a jelenkor lázas, túlságos versenyében kiveszni indulással fenyegetett. A mi egy iparilag sokkal kevésbé kifejlődött múlt- ban a társadalmi és vallási szokás puszta hatalmánál fogva lehető volt, s a mi egyúttal az iparilag legnagyobb fejlettségű Angolországban a leges- legszigorúbb módon lehetséges, annak ma is és nálunk is keresztülvihe- tőnek kell lennie, ha a törvényhozás védőleg közreműködik. Ez kezdemé- nyezve is lett. Azonban rendeleti utón az elért előnyöknek jó része ismét elvétetett egyes külön kívánatok nagyon is messze menő figyelembevétele által, a melyek mellett az az alapeszme, hogy a rendszabály értéke csak annak a lehető legnagyobb általánosságában fekszik, majdnem veszendőbe ment. Mi tehát kívánjuk és elvárjuk, hogy a törvényhozás a további épí-
  • 31. 31 tés helyes útján továbbra is megmaradjon. Azonban legkevésbé se hagyja magát befolyásoltatni azon tévútra vezető törekvések által, a minők a legutóbbi időben Menger és társai indítványában nyilvánultak. Mi e törek- véseket azért nevezzük tévútra vezető törekvéseknek, mert azok kicsi- nyes nehézségekből, a melyek különben is leginkább csak egyes külön kívánalmak nagyon is nagy figyelembevételéből származtak, hamis fegy- vereket kovácsolnak, magának a vasárnapi nyugalomnak intézménye ellen. Mi kereskedők igen jól tudjuk azt, hogy, mihelyt a közönség álta- lánosan hozzászokik, szükségleteit a lehetőség szerint a hétköznapokon fedezni, ezáltal tőlünk semmi jövedelmi forrás nem lesz elvonva; – ak- kor azonban egy csapással vége lesz vetve annak a tűrhetetlen állapot- nak, hogy épen azok, a kik a héten már leginkább dolgoztak, azon na- pokon is szükségtelen rabszolgaságban, munkakészültségben tartassanak, a mely napokon mindenki más nyugszik. Mi továbbá szintúgy tisztában vagyunk a fölött, hogy az egyetlen ut, munkánknak oly árához jutnunk, a mely lehetővé teszi nekünk az éjjeli és a vasárnapi munkától elálla- nunk, egyedül abban áll, hogy a törvényhozás az egészségtelen versenyt épen ezen a téren elhárítja. Mi nagyon is értjük azt, hogy az egyes tán magasabbra teszi saját közvetlen érdekét, a nélkül, hogy a törvény- nek mindenkire nézve való jótékony hatását bevárná. Mi azonban felhá- borodással fordulunk el azon mesterfogástól, a mely az ilyes külön állás- pontokat nem világítja meg, hanem ellenkezőleg ápolja, hogy ez által az egész intézményt meghiúsítsa. A fentebb említett oldalról indítványozott rendszabály pedig a kötelező vasárnapi nyugalomnak az egész kereske- delemre és a kis iparra való megszüntetését czélozza, noha épen ezek- nek az osztályoknak és segédmunkásaiknak annál inkább szükségük van a nyugnapra, mert javukra még az egyedül a gyári munkásokra szorított normál munkanap se szolgál. A tisztességes mesterember és kereskedő nagyon szépen megkö- szöni azt a jogot, hogy segédjét, a ki egész héten át kora reggeltől késő estéig a pudlinál vagy a szerszámasztalnál áll, még vasárnap is erre nógathassa. Ezt azonban tennie kell, ha a szomszéd konkurrencziája által erre kényszeríttetik. Egy oly esetleges rendszabálylyal pedig, hogy a se- géd, akarata ellen nem kényszeríthető a munkára, nincs segítve a dol- gon, mert a mesterember magától értetődőleg csak olyan segédeket tart- hat meg, a kikkel ő versenyképes marad. A vasárnapi nyugalom kérdé- sének az ipartestületekhez vagy a községelőljáróságokhoz való utalásával sincs semmi elérve, mert ez nemcsak számtalan huzavonára nyújt alkal- mat az ipartestületek körében s az egyes ipartestületi tagok között, hanem az egyátalán nem is járja, hogy az állam egy ilyen általános jelentőségű rendszabályt az ipartestületek vállaira toljon s ez által általános rend helyébe tarka különféleségeket tegyen. Még kevésbé barátkozhatunk meg amaz indítványban foglalt kezdetlegességeivel a vasárnap megszentelésé- nek, részint mivel ez a nyugnapnak általunk kívánt megadását nem pó- tolja, részint pedig, mivel az egyházi dolgok iránti hirtelen gondoskodás azon oldalról, bennünket azon aggálylyal tölt el, hogy itt voltakópen csak az egész ügynek a felekezeti térre való átjátszásáról van szó, hogy azt aztán ott annál könnyebben megtámadhassák. Ezen káros javaslatok mellőzése után, kifejtett óhajunkhoz még a következő pozitív kérelmeket kapcsoljuk: