1. Az üzemanyagok esetében az ár régen elszakadt a tényleges előállítási költségektől, erre talán a benzin és a
gáz ára a legjobb példa. A kitermelési költség csupán töredéke a tényleges árnak és egyáltalán nem
befolyásolja azt. Jó példa erre, hogy Magyarország kőolajellátásának mintegy 20 százaléka saját
kitermelésű, amelynek költsége jóval alacsonyabb, mint a világpiaci beszerzési ár, ugyanakkor senkinek
sem jut eszébe ezt nem a világpiaci áron értékelni. Ez közgazdaságilag sem lenne elfogadott, hiszen a piac
határozza meg az árat, aminél olcsóbban adni a benzint irracionalitás. (Az más kérdés, hogy az itt
jelentkező bányajáradékot az állam politikai megfontolások alapján elvonja, vagy sem a kitermelő, egyben
finomító és kereskedő vállalattól.) A benzinár emelkedésére közvetve a nemzetközi nyersolajárak és az
adótartalom, közvetlenül a feldolgozott termékek piaci árai és az árfolyam hat. Ebből egyértelműen
gazdaságpolitikai döntés kérdése az adótartalom, amely a benzin esetében több országban – így
Magyarországon is – a végső ár százalékában, arányaiban ingadozik, mert mennyiséghez kötött fix tétel,
ezért az éppen aktuális ár függvényében a százalékos arány változik. Ez az elmúlt időszakban végig
meghaladta az 50, alacsonyabb benzinárak időszakában elérte az 55 százalékot is, azaz nem jelentéktelen
tétel.
Forrás: www.ksh.hu/statszemle_archive/2011/2011_06/2011_06_624.pdf
A dízel árának nagyobb ütemű emelkedése mutatható ki, és már 2011-től az ára nagyobb mint
a benziné.