Uploaded on

 

  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
1,433
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
14
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kar Tanulásban akadályozottak pedagógiája szak Levelező tagozat „GYÖKEREKTŐL A LOMBKORONÁIG...” A ZENE SZEREPE MARIA MONTESSORI ÉS KOKAS KLÁRA „BOLDOGSÁG PEDAGÓGIÁJÁBAN” Készítette: Ujhelyi Jánosné Konzulens: Csordás Ágota zeneterapeuta Pécs, 2007.
  • 2. 2 Tartalomjegyzék 1...Bevezetés „karmesteri intéssel”............................................................. 4 1.1 Témaválasztásom indoklása iskolai helyzetkép segítségével ......... 4 1.2 „Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön” ........... 6 1.3 Vidám dobpergés … gyermekek a tengeren ................................... 8 2. Egy másfél éves gyűjtőmunka alatt szerzett élmények, tapasztalatok krónikája ................................................................................................ 9 2.1 „Gyökerektől a lombkoronáig”...................................................... 9 2.2 A Magyarországi Montessori Egyesület Pécsi Területi Körének bemutatása........................................................................................ 10 2.2.1 Merre is induljak? ................................................................. 10 2.2.2 Utam már biztosabbá vált...................................................... 11 2.2.3 Egy rövid visszapillantás a jelenből a múltba....................... 13 2.2.4 Fényképek most és száz évvel ezelőtt................................... 14 2.2.5 Az ajándékba kapott Montessori Műhely és annak zenei vonatkozású cikke................................................................. 17 2.3 Személyes találkozás B. Méhes Verával, Vera nénivel ................... 19 2.3.1 Mester és tanítvány… Nemzedékről-nemzedékre ................ 19 2.3.2 A febr. 8-ikai nap krónikája .................................................. 24 2.3.3 „Magunkfabrikálta” zeneszerszámok ................................... 25 2.3.4 Fidler, Wendy: Ritmus és mozgás ........................................ 27 2.3.5 Jan, White: Mozgás, tánc és zene a szabadban ..................... 30 2.3.6 Maureen, Harris: Montessori Mozart program ..................... 32 2.4 Montessori szavai a zenei művészet kezdetéről............................... 34 2.4.1 Ritmus és ritmikus torna ....................................................... 35
  • 3. 3 2.4.2 Zenei előadás......................................................................... 35 2.4.3 A zene olvasása és írása ........................................................ 36 2.5 A „csend”, a „hallásfejlesztés” és Mária Montessori hangszerei..... 37 2.6 Összehasonlító zenepedagógia-történet ........................................... 38 2.6.1 Montessori és Kodály közös elvei és filozófiája................... 38 2.6.2 És kiegészül a „nagy csapat”................................................. 39 2.6.3 Hogyan is mondja Willems és Martenot?............................. 40 2.6.4 Ulwila „boldogság pedagógiája”.......................................... 40 2.7 Életre szóló barátság Kokas Klárával egy pályázat s egy szakdolgozat kapcsán?!.................................................................... 41 2.7.1 „Gyökereim az élő fa gyökerei”............................................ 47 2.8 Beszámoló egy budapesti utazásról ................................................. 48 3. Friss hírlevél a „Montessori Europe” lapjáról összegző tanulságokkal ...51 3.1 „SUMMA” ...................................................................................... 53 3.2 Röviden Édes Szüleimről, Családomról, Önmagamról ................... 54 3.3 Azoknak, akiknek köszönettel tartozom .......................................... 55 3.4 Zsófika.............................................................................................. 56 Felhasznált irodalom.................................................................................... 57 Melléklet – Interjú Kokas Klárával ( CD felvétel – Kossuth Rádió Kézjegy c. műsora)
  • 4. 4 1. Bevezetés „karmesteri intéssel” „Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!” Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is1 , Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt 2 .Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! Zengedezzetek az Úrnak hárfával és hangos énekléssel; Trombitákkal és kürtzengéssel vigadozzatok a király, az Úr előtt! Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek!3 ” 1.1 Témaválasztásom indoklása iskolai helyzetkép segítségével Másfél esztendeje annak, hogy a főiskola által felkínált szakdolgozati témakörök választási lehetőségei között megtaláltam Mária Montessori zenepedagógiai tevékenységét. Nagy örömmel jelöltem meg a címet, hiszen tanulmányaim során érintőlegesen már találkoztam a sokak által ismert olasz orvos-pedagógus munkásságával. Megragadott szellemisége, a gyermekek iránt érzett szeretete. Enyhén, közepesen és súlyosan, halmozottan sérült gyermekek, fiatalok között dolgozva tapasztaltam, hogy munkatársaimmal együtt sokszor ösztönösen ráéreztünk Montessori módszerének lényegére. Sőt fejlesztőeszközeink egy része az ő leleményes felfedezéseire vezethetők vissza. Mint gyógypedagógiai 1 Zsoltárok könyve 96.r.11-12.vsz. In: SZENT BIBLIA, az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás. Fordította: Károli Gáspár Budapest, Bibliatársulat, (1969), p.551. 2 Zsoltárok könyve 81. r. 3. vsz. p.544. 3 Zsoltárok könyve 98. r. 4-8. vsz. p. 551.
  • 5. 5 asszisztens sok időt töltök a gyermekek között. Vannak bizony nehéz pillanataink, amikor látható módon zúdul rájuk testi-lelki-szellemi gyengeségük, terhük, melyet nap mint nap kell cipelniük. S ilyenkor a zene mindig segítségünkre siet. Pillanatnyi hangulatuknak megfelelően szabadon választhatnak a kínálatból. Zsuzsika általában a kis zongorát kéri. Félrevonul egy heverőre, s a mellkasára helyezve zeneszerszámát, játssza kedvenc dallamát, mellyel még álomba is tudja ringatni magát. Testvérkéje, Eszti „tudatos előadóművészként” kottát kérve távozik egy másik zongorával, s a folyosó végén elmélyülten üti le a billentyűket, figyelve partitúráját. Ha ilyenkor valaki odapillant, eszébe nem jutna, hogy nem igazi kottaolvasás ez, hisz oly komolyan veszi szerepjátékát. Az apátlan, anyátlan, árva Zsoltika az osztályban marad. Eredeti mély-erdei roma zenéje a legnehezebb pillanataiban is mosolyt csal arcára. Szinte két kézzel karolja át a CD-lejátszót, úgy éli bele magát népe eredetiségébe. Francseszkó mozgássérültsége mellett süket-néma is. Ennek ellenére valamiképpen mégis eljut hozzá a muzsika hangja, hisz nem egyszer látom valódi roma táncot ropni Zsolti kedvenc dalára. Ferike, akinek karjai, ujjai finom mozgásokra képtelenek, sípjával boldogan botorkál a folyosón. Tibi hiperaktív, nagyothalló kisfiú dobolni szeret. Zaklatott, mogorva arcocskája megnyugtatóan virul ki ilyenkor. Ha azt látom, szívesen fogadják, akkor én furulyázok számukra néhány, általuk is ismert dalt, amelynek címét egy-két taktus után boldogan kiáltják. Ha olyan a helyzet, hogy a kis csapat együtt tud maradni, akkor Gryllus Vilmossal énekeljük dalainkat, - hol a kelepelő gólyáról, hol a Maszkabálról. Van egy repertoár, amelyek között Bach muzsikától kezdve Beethoven, Mozart, Bartók zenéje is megtalálható. Eszter, akivel adott esetben „kötelező gyakorlatot”, vagyis valamilyen tantárgyi órát alig-alig lehet kiviteleztetni, hatalmas lehetőségként éli meg annak szabadságát, hogy a CD-lejátszón ő maga válassza ki eme igényes darabok közül az éppen akkori hangulatának megfelelőt. S ha eltalálta, ilyenkor megszűnik számára a világ… Vagy valamilyen csodálatos koreográfiát rögtönöz hozzá, vagy kezében tart egy láthatatlan zeneszerszámot, ami általában – utólagos elmondása szerint – hárfa. Sokszor csukott szemmel éli át ezt a néhány percet, amit csak távolról megállva, áhítattal kísérhet végig az
  • 6. 6 ember. Van, amikor Halász Judit kedves hangja segít ki bennünket. Vidám dalaira nem egyszer táncolunk, s közben vele együtt énekelünk. A muzsika hangjaira más csoportból is el-ellátogatnak osztályunk felé. Ginuska tolókocsijával „löki meg” időnként az ajtónkat. S amikor az erőteljes kopogásra ijedten kinézek, rám pillant betyárosan huncut szemeivel, és csak annyit mond: „Zenét kérek…” S már teszem is ölébe kis zongoráját. Ujjait ő sem tudja folyamatosan mozgatni, mégis boldogságot jelent számára, ha egy- egy gombot megnyomva dallamot játszik zeneszerszáma, amelyet ő úgy él át, hogy azt a zenét most ő produkálja. S ha a másik folyosón összetalálkozom a Down-kóros kis Szilvikével, megállít, majd mély orgánumján kérdezi: „Zongora?!” Én meg természetesen bíztatva válaszolok: „ Lesz Szilvikém, persze, hogy lesz zongora… Majd megbeszéljük Móni nénivel, mikor kaphatod meg…” E rövid kis felsorolás talán elegendő magyarázattal szolgál arra, miért választottam szakdolgozatom témájául Mária Montessori zenepedagógiai tevékenységét. A fentebb leírtak is érzékeltetik, milyen elementáris erővel tör fel az embergyermek lelkéből a zene iránti éhség. Tapasztalataim alapján pedig csak elszorult szívvel tudok szólni arról, hogy ezt a fontos szükségletüket oly kevéssé tudjuk kielégíteni. Mert hát ugye bennünket is „szorít az idő”, az „óra uralma” alatt állunk mi is. Bár már sokban módosulhat a helyi adottságokhoz a tanmenet, mégis megvannak azok az alapvető követelmények, amelyeknek ezek a gyermekek is meg kell, hogy feleljenek. S ez bizony kemény munkát igényel mind a tanárok, mind a tanulók részéről. 1.2 „Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön…” Társammal - kivel együtt dolgozhatok – sokat töprengtünk itthon, hogyan is lehetne változtatni úgy a dolgokon, hogy ezek a gyermekek, bár fejlődésüknek megfelelően szépen tudjanak haladni a kultúrtechnikák (írás, olvasás, számolás) területén, ugyanakkor többet részesülhessenek testüket – lelküket – szellemüket felüdítő zenei tevékenységekben. Érzéseim azt súgták, valami ígéretesen szép terület kínálkozik számomra, számunkra
  • 7. 7 szakdolgozatom témaköre ürügyén. Így hát másfél esztendővel ezelőtt „lázas kutatásba” kezdtem. Mindennek végeredménye a jelen helyzet, mely szerint: itt ülök kis szobám íróasztala mellett. Körülöttem hatalmas mennyiségű forrásanyag; az elmúlt hónapok nem várt, csodás élményeivel együtt. Könyvtárból kikölcsönzött könyvek, értékes levéltári dokumentumok, folyóirat fénymásolatok, CD-felvételek, hangkazetták, fényképek, levelek, telefonszámok… Itt ülök és töprengek… Most mihez is kezdjek? Ha valaki ismeri a bőség zavarát, - hát ez az lehet… Felsóhajtok: „ Istenem! Csak adj egy jó igazi mottót! Annyi minden szépről és jóról lehetne írni, de valahogyan summázni kell…” S egyszer csak valami, vagy „Valaki” eszembe juttatja : „Dalt zengjetek!... Dobot pergessetek!” Kiszólok társamnak: „Csak már legalább a mottóm meglenne…” Ő néhány másodperces csend után megszólal: „Mi lenne, ha valamelyik Zsoltárból írnál idézetet? Tudod: „A folyóvizek tapsoljanak…” – máris itt a ritmus és a többi…Keresd csak meg!”. Örömmel ugrottam fel székemből, és mondtam el neki, hogy én is pont erre gondoltam. Másfél esztendeje, amikor hazahoztam a főiskoláról a hetven választási lehetőséget, és társam elé tettem, szintén nem szóltam neki előre, hogy mit szemeltem ki szakdolgozatom témájául. Néhány perc után mögéje álltam, és megkérdeztem, melyikre gondolt a sok lehetőség közül. Ujjait végigvezetve a címeken, egyszer csak megállt, én pedig nagy örömmel olvastam: „ Mária Montessori zenepedagógiai tevékenysége”. Dolgozatom mottójának kiválasztásánál így lett kettőzött az örömöm. És mit is mond az Írás? „Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” 4 . Sőt még ezen felül is olyan ajándékokban lehetett részünk, amelyeket nem is kértünk, mégis megkaphattunk. Erről is szólni szeretnék a későbbiekben. 4 Máté evangéliuma 18. r. 19.vsz. p. 20-21.
  • 8. 8 1.3 Vidám dobpergés… gyermekek a tengeren… Egy pillanat erejéig visszatérve a mottó idézethez: némi keresgélés után rátaláltam a megfelelő helyekre, és máris írni kezdtem: „ Dalt zengjetek!… Dobot pergessetek!...” S ahogy a másolást befejeztem, a legnagyobb meglepetésemre víg éneklés, dobpergés szűrődött be ablakomon keresztül, amelynek hangja egyre csak erősödött. Párommal együtt pillanatok alatt az utcán is voltunk, ahol csodálatos kép tárult elénk: fiatalok sokasága, színek, hangszerek kavalkádja… Éneklő ifjúság Törökországból, Bulgáriából, Olaszországból, Görögországból, Romániából, Spanyolországból és természetesen Magyarországról. A Nemzetközi Néptáncfesztivál szereplői köszöntötték Pécs város lakosait vidám énekkel, tánccal, tapssal, hangszerekkel. Mi is közéjük állva mosollyal, integetéssel viszonoztuk azt az életörömöt adó sugárzást, amit csak a muzsika hangjain keresztül lehet igazán megtapasztalni. És bár felettünk sötét felhők kerekedtek, s már nagy cseppekben az eső is eleredt, az együttes zene és éneklés nagy örömét ez nem zavarhatta meg. Ők a közeledő viharra ügyet sem vetettek … Az imént említettem, hogy különleges ajándékok részesei lehettünk az elmúlt időkben. Dolgozatom témájához illik, ezért írom le a következőket. Nyugodt körülmények között csendességben írhatok, hiszen két kislányom ezekben a napokban tengerre szállhatott. A KIDS FOR FREEDOM /Gyermekek a szabadságért/ mozgalom keretében a Márvány tengerre repülhetett egy olyan gyermekcsapat, akiknek családjaik önerejükből nem tudnák finanszírozni az utat. Több nemzetből hívtak meg fiatalokat. Némi angol és német tudást elvártak a program vezetői a magyar gyermekektől, de a valódi közös nyelv a zene lesz. Furulyáikat, dalos könyveiket becsomagolva, tiszta, szép énekhangjukat előkészítve, boldog örömmel készültek a nagy utazásra. A különböző, saját népi jellegű dalaikon kívül a gyermekeknek van közös énekük is, amelyben mindenki a saját nyelvén, de azonos dallammal énekli a testvériség és a szabadság himnuszát… Vajon lehet-e ennél szebb és jobb bevezető ahhoz a szakdolgozathoz, amelynek címe Mária Montessori zenepedagógiai tevékenysége?!
  • 9. 9 2. Egy másfél éves gyűjtőmunka alatt szerzett élmények, tapasztalatok krónikája 2.1 „Gyökerektől a lombkoronáig” Gyűjtőmunkám során két eseményszálon igyekeztem haladni. Egyrészt a „gyökerekig” próbáltam mélyre ásni, másrészt felettébb érdekelt a „fa koronája”, vagyis az, hogy miként fejlődött ki az „élet fája”; az a „fa”, amelynek „levelei” ma is gyógyulására vannak sokaknak. A „gyökereket” természetesen a könyvtárhálózatban találtam meg, amelynek gazdag irodalmát végigolvasva csodálatos világ tárult elém. Célirányosan mindig Montessori életpályáját kerestem, de a leírásokban ő maga külön, elszigetelten soha nem szerepelt. Meggyőződtem arról, hogyha valamit igazán tenni óhajtunk a jó ügyért; közelebbről tekintve gyermekeinkért, a felnövekvő nemzedékért, az csakis team-munkában lehetséges. Ismerjük a mondást: „Egy fecske nem csinál nyarat…” Visszatekintve történelmünkön, láthatjuk, Mária Montessori az ő messianisztikus személyiségével egy olyan „csapat” tagjaként tevékenykedett, amelynek köszönhetően a „mag kikelt”, és bármilyen sötét viharok keletkeztek is az emberiség egén, a „ nemes magot” valaki mindig tovább vitte, hiszen a Mindenség Ura, a mesterek Mestere őrködött figyelő szemmel, hogy „magvetése” kárba ne vesszen. Platón, Arisztotelész, R. Erasmus, Comenius, Locke, Rousseau, Pestalozzi, Brunszvik Teréz, Fröbel, Dalcroze, M. Montessori, Declory, Kodály, Orff, Willems, Burchard Erzsébet, B. Méhes Vera, Kokas Klára és a többiek egy hatalmas, gyönyörű „családfát” alkotnak abban a „kertben”, amelyben nemzedékek nőttek fel. „Magvetést”, „palántanevelést”, „gazirtást” és mindazt, ami egy „nemes faj” kiműveléséhez szükséges, ők fáradhatatlanul megtettek. Különleges képességekkel megáldott személyiségek, akik felismerték küldetésüket: szeretni az embereket, amelynek első és talán legfontosabb lépcsője a gyermeki lélek megismerése, majd a lehető legjobb eszközökkel személyiségének kifejlesztése.
  • 10. 10 A következőkben megpróbálom leírni azt az eseménysorozatot, amelyben részem lehetett az elmúlt hónapok során. A most készült fényképfelvételekkel párhuzamosan igyekezni fogok olyan képeket is mellékelni, amelyek mint „gyökerek” M. Montessori munkásságát jelenítik meg. Így szeretném szemléletessé tenni azt, hogy milyen csodálatos „ fává” tud terebélyesedni az az élő organizmus , ahol, bár a „ gyökereket” tiszteletben tartva, azokról soha nem felejtkeznek meg, de bátran mernek, és tudnak változtatni a hagyományokon a növekedés és fejlődés törvényének szellemében. 2.2 A Magyarországi Montessori Egyesület Pécsi Területi Körének bemutatása 2.2.1 Merre is induljak? Első „láncszemként” Dr.Tigyi Zoltánné, főiskolai adjunktus nevét és telefonszámát kaptam meg, mondván, hogy tőle információt kaphatok M. Montessorival kapcsolatban. Hívásomra készségesen reagált. Időpontot kaptam tőle, és máris a PTE Egészségügyi Főiskolán voltam, ahol legalább egy órát szánt rám Henrietta, akivel azóta is igen szívélyes kapcsolatban lehetek. Elmondta, hogy „szíve csücskében” van a Montessori pedagógia. Megtudtam tőle, hogy a nyolcvanas években a Pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központban folyó iskolakísérlet részeként óvodakísérlet indult, amelynek során óvoda-iskolát hoztak létre, hogy a gyermekek számára megkönnyítsék az óvodából az iskolába való átmenetet. A szakmailag képzett, legtöbben két diplomával rendelkező és a korszerű pedagógiai irányzatok felé nyitott nevelő közösség tagjai látogatást tettek a Bécsi Pedagógiai Akadémián. Ott betekintést nyerhettek néhány Montessori pedagógiai elveket követő csoport életébe. Láthatták, milyen hatalmas jelentősége van az előkészített környezetnek, a gyerekek kezébe adott eszközöknek. Nagy lelkesedéssel tértek vissza, és most már hazai tájakon kezdtek keresni hasonló módon kezdeményező csoportokat, intézményeket. Így kerültek kapcsolatba a Magyarországi Montessori
  • 11. 11 Egyesülettel. Az általuk szervezett tanfolyamokon ismerkedtek meg a Montessori pedagógia rendszerével. Pályázatot nyújtottak be a Soros Alapítványhoz, amelynek eredményeként támogatást nyertek el Montessori eszközök vásárlásához. Arra a kérdésemre, hogy M. Montessori nevelési rendszerében hogyan is jelenik meg zenepedagógiai tevékenysége, azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen az egész módszer a zenei nevelést alapozza meg. Vagyis az, hogy Montessori hangsúlyt fektet arra, hogy a szenzo-motorikus képességeket már kora gyermekkorban fejlessze az auditív (hallási), vizuális (látási) és motorikus (mozgási) területeken, - ezek mind-mind a zenei hallásfejlesztést, ritmusfejlesztést is szolgálják. Közben fejlődik a figyelem, akarat, amely sérült gyermekek között kimondottan terápiás jellegű. Köztudott ugyanis – tette hozzá Henrietta – hogy Montessori sérült gyermekek között kezdte gyógyító-nevelő munkáját. Beszélgetésünk végén megkaptam a Pécsi Apáczai Nevelési és Általános Müvelődési Központ 1. sz. Óvodájának telefonszámát, amelyen keresztül kapcsolatba kerülhettem Dr. Aubert Antalné, Katikával, az óvoda vezetőjével. 2.2.2 Utam már biztosabbá vált… Dr. Aubert Antalné, Katika kedves hangon fogadott. Időpontot egyeztetve néhány napon belül beléphettem a Montessori jellegű Csiri-Biri Óvodába. Előzetes kérés alapján diktafont, fényképezőgépet vihettem magammal. Beszélgetésünk a Dr. Tigyi Zoltánné, Henriettával való találkozás szerves folytatása volt. Katika is visszanyúlt a kezdetekhez, majd az óvoda-iskola mai működését részletezte. Elmondta, hogy tapasztalva, milyen elképesztő szakadék van általában az óvoda és az iskola között, igen jónak tűnik az a gyakorlat, amely szerint nagycsoportban az alsó tagozatos tanítónő belép az óvodai munkába, s az óvónő társaként egy évet tölt a gyerekekkel. A nagycsoportos év után az óvó néni – aki hároméves koruktól neveli a gyerekeket – nem búcsúzik el a csoporttól, hanem velük tart az iskolába. Második osztály végéig a két pedagógus együtt tanít. Katika kihangsúlyozta, hogy a pedagógusok folyamatosan járnak Pestre, és egyre többen végzik el a
  • 12. 12 Montessori tanfolyamot, ismerkednek meg a Magyarországi Montessori Egyesülettel és tiszteletbeli elnökükkel, B. Méhes Vera nénivel. A megszerzett tapasztalatokból azokat építik be a már meglévő gyakorlatukba, amelyek saját egyéniségüknek megfelelnek. A lényeg, hogy Montessori szemléletével akarják gazdagítani óvodai programjukat. Elsődleges fontosságú náluk a játéktevékenységbe illesztett fejlesztés. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez nem mond ellent annak, hogy Montessori a „játék” kifejezést nem használta, hanem a „munka” szót alkalmazta a gyermekek tevékenységére. Viszont - olvasataim alapján is tudom – azok a gyermekek szinte játékként élték át az összes, ún. komoly „munkafolyamatot”. S ha Montessori nem is tartotta fontosnak a mesét, sem a babákkal való szerepjátékot, - ez semmit nem von le zsenialitásából. Láthatjuk is a fejlődésnek megfelelően, hogy a mostani Montessori óvodákban milyen gyönyörűen megférnek egymás mellett ezek a különféle tevékenységek. Csak az a fontos – ahogyan erről Katika is szólt – hogy a kimondottan Montessori eszközök külön helyen, polcokon legyenek elhelyezve a szobában, mellette a kiteríthető Montessori szőnyegekkel. A Montessori – féle fejlesztő játékok, eszközök használatához külön szokás – szabályrendszert tanítanak meg, amelyek nem merev utasítások, sőt inkább a gyermeki szabadságot biztosítják. Az eszközök bemutatásánál a Montessori által bevezetett három – lépcsős eljárást alkalmazzák. Bemutatják azt a problémát, amit az eszköz rejt. Meggyőződnek arról, hogy a gyermek megértette-e a feladatot, s hogy önmaga is képes-e a megoldásra. Ebben lényeges szerep jut a feladat végzésén túl az önellenőrzésnek és a javításnak, amely minden Montessori eszköz kiváló tulajdonsága. Montessori módszerében kiemelt fontosságú a berendezett, előkészített környezet. Ez valósul meg a Csiri-Biri Óvoda szobáiban is. Ahogyan Katika jellemezte: „Maga a szoba egy színes játéktevékenység kínálat. A játékokat bizonyos logika szerint helyezik el a nyitott polcokra. A Montessori eszközökkel kapcsolatosan azonnal megtanítják a gyermekeket arra, hogy azokkal mást nem lehet csinálni, mint amit az óvó néni bemutatott. S hogy a tevékenység után minden eszközt a megfelelő helyére kell visszavinni. A szobaberendezés lehetőséget kínál a csendes visszahúzódásra is. Kuckók, játéksarkok, elmélyülést segítő kis zugok alkalmasak
  • 13. 13 erre. Kiemelt pontja a napnak a csendjáték. Katika elmondása szerint kissé kibővítették Montessori gondolatát valamiféle csoportkommunikáció szintjére. A gyermekek csendben helyet foglalnak a szőnyegen, és ilyenkor mindig történik valamilyen „csoda”. Halkan beszélnek, nem vágnak egymás szavába. Itt még azok is szóhoz jutnak, akiket máskor a többiek nem hallgatnának meg. Lényeges része a Montessori szemléletnek a pedagógus szerepe, aki nem frontálisan mozgatja a gyermekeket, hanem figyeli őket, és a háttérből irányít. Mindenkinek csak annyit segít, amennyit szükséges, - se többet, se kevesebbet. A feltételeket teremti meg annak érdekében, hogy önmagához képest tudjon fejlődni, előrelépni a gyermek. A zenei nevelés pedig ennek egy szála. Szerves része programuknak, azonos rangú a többi tevékenységformával. Beszélgetésünk végén megköszöntem Katikának részletes tájékoztatását. Ezután végigvezetett az óvoda szobáin. Láthattam a gyermekek csendes tevékenykedéseit. A fényképezés kedvéért még zenei bemutatókra is szívesen vállalkoztak az óvó nénik gyermekeikkel együtt, amelyet ezúton is megköszönök nekik. 2.2.3 Egy rövid visszapillantás a jelenből a múltba Mielőtt a Csiri-Biri Óvodában készült fényképes beszámolómat közölném, néhány szó erejéig visszalépek a történelemben. 1930-ban jelent meg Kiss József: Montessori Mária nevelési rendszere című könyve, amely korának legterjedelmesebb ismertetője M. Montessoriról, ahogyan nevezték, a Dottoressáról. Az író, mint a Budapesti Állami Tanítóképző tanára, lelkes híve és terjesztője Montessori módszerének. Könyvének előszavában ezeket mondja: „Montessori…1930. januártól júniusig tartotta a XV. nemzetközi tanfolyamát. Erre a tanfolyamra a vallás- és közoktatási m. kir. Miniszter Úr Őnagyméltósága engem küldött ki. Ezt a megtisztelő megbízást úgy gondolom legméltóbban megköszönni, hogy igyekszem világos és áttekinthető képet adni Montessori nevelési gondolatainak, a Montessori iskolák szervezetének, működésének…Ezzel az ismertetéssel meg akarom hálálni Montessori irántam tanúsított jóindulatát és figyelmét is, aki tanulmányaimban állandó érdeklődésével, tanácsaival
  • 14. 14 segítségemre volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy bizalmával kitüntessen. Jól esett ez a kitüntetés, különösen azért, mert 22 nemzet kiküldöttjei között méltóképpen képviselhettem Magyarországot”.5 A könyv végén arról is ír Kiss József, hogy Mária Montessori módszere aránylag rövid idő alatt nagyon gyorsan elterjedt. Ekkor Budapesten néhány óvoda és Burchard-Bélaváry Erzsébet magániskolája alkalmazta Montessori módszerét. S hogy miért nem terjedt el még általánosabban, - az író erre több szempontból is rávilágít. Egyik okként jelöli meg az iskolák konzervativizmusát; bizalmatlanságát minden pedagógiai újítás iránt. Végül felveti a kérdést: „El fog-e általánosan terjedni? Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Legfeljebb idézhetjük rá Montessorit, aki csodálatos szuggesztív erővel hisz gondolatának helyességében: „Ha nem máról holnapra is , de egész bizonyos, hogy a világ minden iskolája ilyen lesz. Hiszen ez természetes is. Csak meg kell nézni a mostani iskolákat a maguk kényelmetlen berendezésével, a gyermekeket békóba fogó padjaival, a gyermek fejlődését gátló diszciplínáival, természetellenes módszereivel. Össze kell hasonlítani a mi iskoláink virágos derűjével, nyugalmával, növendékeink biztos tudásával, önállóságával. Melyik hát az emberibb?”6 2.2.4 Fényképek most és száz évvel ezelőtt Úgy gondolom, nem kell bizonygatni: melyik hát az emberibb?... A következő fényképek ékes bizonyítékai annak, hogy a történelem M. Montessorit igazolta. S ha voltak is nehéz időszakok, amikor „búvópatak”-ként terjedhetett csak tovább Montessori eszméje, nevelési rendszere, most mégis a „gyökerek” „nagy fává” növekedtek: 5 Kiss József (1930): Montessori Mária nevelési rendszere. Külön lenyomat a budapesti VII. ker. m. kir. állami tanítóképző intézet 1929/30 tanévi Értesítőjéből. p.4-5. 6 Kiss József (1930) p.86-87.
  • 15. 15 1.Ritmikus mozgások - Kiss József (1930) M.Montesori nevelési rendszere p. 69 2. Dalos játék a Csiri-biri Óvodában /Pécs, 2005./ 3. „Kipp-kopp kopogok…” /Pécs, 2005./ 4. Dalolás ritmushangszerek kíséretével /Pécs, 2005./ 5. „Vannak ám igazi hangszereink is…” /Pécs, 2005./
  • 16. 16 6. Számlálási gyakorlat – Montessori Maria 1930.: Módszerem kézikönyve. Ford.: Burchard - Bélaváry Erzsébet. Budapest. A „Kisdednevelés” kiadása. p.21. …és száz év múlva a pécsi Csiri-Biri Óvodában 9. „Melyik kettőt kell egyforma erővel megnyomni?” /Pécs, 2005/ 8. Súlylapocskák mérlegelése Montessori Maria (1930) p.21. 10. Sima és érdes lapok tapintása Montessori Maria /1930/ p. 30 11. „Tapintsd ki a párját!” Pécs, 2005
  • 17. 17 2.2.5 Az ajándékba kapott Montessori Műhely és annak zenei vonatkozású cikke A Csiri-Biri Óvoda szobáinak meglátogatása után még néhány percre visszamentem Katikával irodájába, ahol a Magyarországi Montessori Egyesületről érdeklődtem. Mint az Egyesület Pécsi Körének vezetője készséggel tájékoztatott munkájukról. Elmondta, hogy van évente kétszer megjelenő szakfolyóiratuk is, amelynek szerkesztője B. Méhes Vera; címe pedig: Montessori Műhely. Egy példánnyal rögtön meg is ajándékozott, amelyet köszönettel vettem. Nagy szeretettel és tisztelettel beszélt „Vera nénijükről”, B. Méhes Veráról, akiről némi 13. …és ugyanaz száz év múlva… Pécs, 2005 14. Zörejek megfigyelése Montessori Maria (1930) p.30. 15. …és ugyanaz száz év múlva… Pécs, 2005 12. Hengerek behelyezése Montessori Maria (1930) p. 30.
  • 18. 18 ismeretet már szerezhettem könyvei, publikációi által. Kissé bátortalanul kérdeztem meg Katikát, hogy vajon mit szólna Vera néni ahhoz, ha felhívnám vagy e-mailen írnék neki néhány sort. Megbíztatott, hogy próbáljam meg. Ha gyengélkedéséből felépül, minden bizonnyal válaszolni fog soraimra. Nagy örömmel tértem haza az óvodában tett látogatásom után. Páromnak s az Alapítvány dolgozóinak is lelkesen számoltam be élményeimről. Bemutattam a Montessori Műhely szakfolyóiratot, amelyben – meglepetésemre – rögtön egy zenei vonatkozású cikkre leltem. Most, amikor dolgozatom írásakor ismét elolvastam ezt a néhány sort, csodálkozva fedeztem fel, hogy tulajdonképpen mindaz benne van, amit az elmúlt hetekben a Kodály Zoltánról olvasott könyvekből kijegyzeteltem. Megnyugodtam, hogy ezek szerint talán jól érzékeltem a két nagy egyéniség, Montessori és Kodály szemléletének közös pontjait. Hiszen, ha Montessori zenepedagógiai tevékenységének lényegét akarjuk megérteni, akkor egyértelműen látnunk kell, hogyan találkozik az a Kodály-i koncepcióval. Mindketten ugyanis „zenetanítási rendszerükben az érzékelésre építenek, ez elsősorban abból ered, hogy nézetük szerint a zeneoktatást kis- gyermekeknél kell elkezdeni.”7 Dr. Soltész Elekné, budapesti zenetanár cikkében ezt írja többek között : „A nevelésnek fontos önfegyelmező tényezője a csend jelentőségének megismertetése és gyakorlása. Az emberi szó, az ének, a zene csak akkor szól hozzánk, ha figyelő csend várja és kíséri. Tudunk-e befelé önmagunkra figyelni? Ki- és miért- hangos, csendes, szomorú, vidám, barátságos? Tudunk-e némán jelekkel érintkezni, vagy halkan suttogva beszélni?A zenei nevelés segít ebben is.”8 Bebizonyított tény tehát, hogy a Montessori által bevezetett csendgyakorlatok több más irányú hasznossága mellett a gyermekek zenei nevelésére is jótékony hatással vannak. 7 Szőnyi Erzsébet (1988): Zenei nevelési irányzatok a XX. században. Budapest, Tankönyvkiadó. p.80. ISBN 963 18 0510 7 8 Dr. Soltész Elekné (2005): Az emberformáló zene. In: Montessori Műhely. Szerk.:B.Méhes Vera 1.sz. p.2.
  • 19. 19 2.3 Személyes találkozás B. Méhes Verával, Vera nénivel Visszatérve a dolgozatírást megelőző eseménynaptárra: e-mailen küldött néhány soromra már másnap választ kaptam B. Méhes Vera nénitől, hogy nyugodtan hívjam fel, beszéljük meg az időpontot, szívesen fogad. Igazán nagy boldogságot jelentett számomra ez a néhány sor. Vera néni barátságos hangját meghallva, minden addigi aggodalmam szertefoszlott. Egy közeli időpontban egyeztünk meg, s most már párommal, Bélával keltünk útra, hogy találkozzunk azzal a B. Méhes Verával, akiről tudtuk, hogy mennyi mindent megtett a gyermekekért; mennyit fáradozott, hogy munkája és elődei – Burchard-Bélaváry Erzsébet, M. Montessori – sok-sok fáradozása ne menjen tönkre, hanem inkább sokasodjon azoknak tábora, akik szívvel-lélekkel képesek harcolni a jó ügy érdekében. 2.3.1 Mester és tanítvány… Nemzedékről-nemzedékre… Mielőtt személyes találkozásunk élményét átadnám, fontosnak tartom megemlíteni, hogy életem során mindig nagy tisztelettel fordultam azok felé, akik elődeiket „élő emlékeztetőül” mutatják be a felnövekvő, új nemzedéknek. Milyen szegényes lenne megemlékezésünk M. Montessoriról, ha csak leírásokban olvashatnánk módszereiről?! Vagy akár még ha egy szépen berendezett, eredeti „Montessori-múzeumot” mutogatnánk is gyermekeinknek, - egy szép esztétikai élményen túl vajon mit tudnánk segíteni vele? Ezért örülök mindig, ha olyanokkal találkozhatok, akik a „ mester és tanítvány” csodálatosan szép kapcsolatrendszerében felnövekedve, sokszoros fénysugárral világítva mutatják be őseiktől átvett kincseiket. S a fejlődés és növekedés igazi fokmérője mindig az, ha egy tanítvány nagy megbecsüléssel viseltetik ugyan mestere iránt, mégis képes feljebb és előbbre lépni a megismerés útján. B. Méhes Vera néni életében M. Montessori szellemi örökségét így ismertem meg. „Gyökereit” nem tagadta le, mestereiről nem felejtkezett el. Mégis ősei iránti mély tisztelete mellett merte elénk tárni mindazt, amit M. Montessori, korának akkori társadalmi szintjén még nem ismerhetett fel. S most, amikor „nagyobbá lett a tudás”, Vera néni, fizikai
  • 20. 20 esztendeinek számát meghazudtolva, szellemi frissességgel adja át mindazt a hasznos ismeretet, ami, bár Montessori szellemiségében fogant, mégis vadonatújként mutatja a jövő felé az utat. Mária Montessori életrajzi adatai már sok helyen, sokak tollából megszületett. Burchard-Bélaváry Erzsébet életének munkásságáról is több reformpedagógiáról szóló könyvben olvashattam. Úgy gondolom, dolgozatomban most szólaljanak meg a tanítványok! Kiss József nevét már említettem az előzőekben. Mint állami tanítóképző intézeti tanár, lelkes követője, tisztelője M. Montessorinak és módszerének. Így ír róla életrajzi ismertetésében: „Montessori Mária doktor (16.kép) 1870. aug.31-én született Chiaravalléban, Ancona közelében. Apja Montessori Sándor magasrangú állami hivatalnok volt. Anyja, akit rajongásig szeretett, Stoppani Remilde. Első könyvét szülei emlékének ajánlotta… 25 éves korában, mint az első olasz orvosnőt a római egyetemen doktorrá avatták… Montessori Márián nem látszik meg a hatvan év. Fiatal, üde arca, élénk szemei, friss mozdulatai, gyors és intelligens gondolkodása sokkal kevesebbre mutatnak… Egész lényében van valami lebilincselő egyszerűség. Előadásaira nagyon gondosan készül. Minden előadása logikailag, tartalmilag kerek egészet alkot, melyet nemes stílussal, rendkívüli előadói készséggel ad elő. Nagy fekete szemeit körülhordozza hallgatóin; a legnehezebb probléma fejtegetése közben is mosolygós az arca… Mondanivalóival soha, egy percig sem unalmas… Nagyon vigyáz, nehogy félreérthessék szavait. Nem is lehet félreérteni, olyan tisztán, érthetően beszél és ír. Egyszerű, de nívós életet él… Szereti a csendet, nyugalmat, a tengert és az erdőt…De szereti a társaságot is… Sokat olvassa Tolsztojt, a nagy filozófusokat és pedagógusokat. Olvasószobája asztalán ott van Dante és a Biblia… Nyíltszívű, aki embertársait mindig a szeretet és a megértés szemüvegén át nézi… Először orvosi tanulmányokkal foglalkozott. Megismerte az ember testét, a gyermek testi fejlődését. A testi abnormitások elvezették a lélektanhoz…
  • 21. 21 Olaszországban… a közoktatási miniszter megbízta, hogy szervezze meg, és vezesse a gyengetehetségűek iskoláját… Megszervezte az iskolát, ahová összegyűjtötték a város és a környék idióta és epileptikus gyermekeit… Néhány hozzá beosztott lelkes tanítónővel együtt emberfeletti munkát végzett. Naponta 10- 12 órát töltött az iskolában… Lassanként arra jött rá, hogy a rábízott szerencsétleneken inkább neveléssel ,mint orvosi beavatkozással lehet segíteni… Tanulmányozta a különböző testi és lelki fogyatkozásban szenvedők nevelését… Így ismerkedett meg Itard és Seguin működésével, akik mint orvosok és nevelők első úttörői voltak a gyengetehetségűek oktatásának… Teljesen új eljárást talált ki az érzékszervek fejlesztésére, az írás-olvasás és a számolás elsajátítására… Az elért eredmények meglepőek voltak… 1906 vége felé…a római városi házak igazgatója felkérte Montessorit, hogy legyen segítségére olyan iskolaszerű intézmény megszervezésében, amelyben egy-egy tanítónő vezetése alatt 3-7 éves gyermekek ápolást foglalkozást kaphassanak addig, amíg szüleik házon kívüli munkával vannak elfoglalva… Egymás után nyitották meg a 3-7 éves gyermekek napközi foglalkoztatására szánt óvodákat, melyeket Montessori Casa dei Bambini-knak (Gyermekek-Háza) nevezett el. A legelső 1907 jan. 6-án… nyílt meg… „Olyan szent hittel fogtam munkának, mint a földműves, aki elveti a legjobb magot a termékeny földbe, és biztos benne, hogy a föld meghozza termését…” Montessori…csodálatos energiával dolgozott… Nem elégedett meg azzal, hogy rendszerét az óvodában alkalmazzák, hanem keresztül vitte régi tervét, és kiterjesztette az elemi iskolás gyermekek oktatására is… Rendületlenül hitt abban, hogy gondolata új, helyes és az emberiség javára fog szolgálni…”9 9 Kiss József (1930) : Montessori Mária nevelési rendszere. Külön lenyomat a budapesti VII. ker. m. kir. állami tanítóképző intézet 1929/30 tanévi Értesítőjéből. p.6-13.
  • 22. 22 S most következzen egy újabb tanítvány! B. Méhes Vera néni tollából származnak a következő sorok, aki 1938/39-es tanévben végzett Montessori tanfolyamot Burchard-Bélaváry Erzsébetnél. „A gyökerek… Egy budapesti tanítónő Bélaváry-Burchard Erzsébet, miután elégedetlen volt mindazzal, amit a tanítóképzőben a gyermeknevelésről tanult, felfigyelt Montessori egy könyvére és úgy találta, hogy ez az a pedagógia, amit keresett. 1923-ban elment Amsterdamba, hogy ott M. Montessori nemzetközi tanfolyamán megismerje nevelésének elveit, oktatásának gazdag eszköztárát… és elsajátítsa a 3-10 éves gyermekek tanításának módját. Lelkes és hűséges követőjévé vált M. Montessorinak… Hazajött és 1927-ben megnyitotta Budapesten az első Montessori óvodát, majd a következő évben az első Montessori iskolát. 1936-tól Montessori pedagógusképző tanfolyamokat tartott… Melyek azok a pedagógiai nézetek, amelyek Burchard Erzsikét fellelkesítették, és Montessori követőjévé tették? A gyermek megbecsülése. A hit abban, hogy minden gyermekben vannak kedvező adottságok csak a feltételeket kell megteremtenünk azok kibontakoztatására. A gyermek természetének, fejlődésének igazi ismerete, „a gyermek követése” … Montessori meggyőződése, hogy hiteles tudást csak önálló tapasztalat útján lehet megszerezni. Ezt azzal éri el, hogy az ismeretek elsajátítására gazdag eszközrendszert dolgoz ki, amelyekkel a gyermek önállóan tevékenykedve… fejleszti képességeit, személyiségét. A pedagógus nem uralkodik, hanem szolgál… Feladata, hogy a gyermekeket ahhoz az eszközhöz elvezesse, amelyre adott pillanatban leginkább szüksége van. Nem a tudás mennyisége a fontos, hanem a képességek fejlettsége… A szabadság nem azt jelenti, hogy magára hagyjuk a gyermeket, hanem azt, hogy értő szeretettel emeljük köré a megfelelő környezetet. 17. Burchard – Bélaváry Erzsébet- az első sorban balról a második- egykori tanítványai körében 1977-ben. Balján B. Méhes Vera
  • 23. 23 Talán ezek azok a legfőbb elvek, amelyeket megismerve nemcsak Burchard Erzsike, az első budapesti tanfolyamok hallgatói, hanem majd egy évszázad múltán Egyesületünk alapító tagjai és későbbi követői is a Montessori-pedagógia lelkes alkalmazóivá váltak… A szocialista kormányzat Montessori pedagógiáját elvetette… Burchard Erzsike a Népjóléti Minisztériumban az óvodai ügyek előadója lett, és Montessori nevének említése nélkül számos pedagógiai elvét – így például a gyermekméretű bútorok alkalmazását, a természetsarok létesítését, az óvodai gyermekmunkát – szinte belopta magyar óvodapedagógiába. Röviddel halála előtt megírt visszaemlékezéseit azzal a gondolattal zárja, reményei szerint még eljön annak az ideje, hogy Montessori pedagógiáját hazánkban újra alkalmazzák…”10 A B. Méhes Vera nénivel történt két találkozásom, valamint néhány telefonbeszélgetés és levélváltás után bátorkodom „besorakozni” a tanítványok sorába. Párommal együtt tapasztaljuk, Vera néni szívébe fogadott bennünket. Beszélgetéseink alapján mondhatom el, hogy készséggel bocsát rendelkezésünkre minden olyan tudásanyagot, amit majd hasznosíthatunk, közkinccsé tehetünk pedagógustársaink körében. Vera néni életpályája oly szerteágazó, hogy most csupán azokat az eseményeket ismertetem, amelyek jelentős állomások a Montessori pedagógia területén. A Montessori Műhely 2002/1. jubileumi számában foglalja össze Vera néni ezeket a történéseket. /p.5-11./ Mint már említettem, 1938/39-ben végzett Montessori 10 B. Méhes Vera (2002): A Magyarországi Montessori Egyesület első tíz éve. In: Montessori Műhely. Szerk.: B. Méhes Vera 1.sz. p.4-5. 18. Látogatás B. Méhes Vera néninél Bp. 2006. jún. 3-án
  • 24. 24 tanfolyamot – ahogyan ő mondta – Burchard Erzsikénél. Utána a háborúig Montessori-gyermekfoglalkoztatót tartott fenn. 1945 után a pedagógiai tanári szakot elvégezvén, a közoktatás különböző területein dolgozott, de Montessori legfontosabb nevelési elvei mindig, mindenhol érvényesültek pedagógiai magatartásában, oktató-nevelő munkájában. A szocialista politikai rendszer megváltozása megnyitotta az utat Montessori pedagógiájának szélesebb körű ismertetésére. A magyar óvoda fennállásának ünneplésén a Magyar Tudományos Akadémián lehetősége nyílt „Montessori hatása Magyarországon” címmel előadást tartani… Majd 1982-ben egy emlékülésen a Magyar Tudományos Akadémián „75 éve nyílt meg a Casa dei Bambini” címmel kritikai ismertetést nyújtott Montessori pedagógiájáról. 1991-ben a Nienhuis Játékgyár Montessori eszközökből rendezett budapesti kiállításán több meghívást kapott Vera néni a Montessori pedagógia behatóbb ismertetésére. 1992-ben a Magyarországi Montessori Egyesület alakuló közgyűlésén tiszteletbeli elnökké választották. Az Egyesület szakfolyóiratának, a Montessori Műhelynek szerkesztője lett. 2000-ben a Montessori alaptanfolyamot akkreditálják. Az elméleti előadásokat több éven át Vera néni tartotta. 1992-ben Münchenben, a híres Montessori Centrumban tartott előadást a hazai Montessori pedagógia gyakorlatáról. 1995-ben San Franciscóban tartott előadást a Montessori konferencián. 1998-ban Londonban meglátogatta a Montessori Training Center gyakorló óvodát. Felvette a kapcsolatot a Montessori International című folyóirat főszerkesztőjével, aki interjút készített vele. 2001. februárjában a Római Magyar Akadémia meghívására utazott Olaszországba, ahol előadását nagy érdeklődés kísérte az Opera Nationale Montessori részéről, amely az olasz Montessori mozgalom központja. 1998-ban Vera néni a pedagógusnap alkalmából Göncz Árpádtól átvehette a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetést, majd 2003-ban pedig a Brunszvik Teréz díjat kaphatta meg.
  • 25. 25 A febr. 8-ikai nap krónikája Ezek után térjünk vissza az eseményekhez! 2006. febr. 8-án volt az a nap, amikor B. Méhes Vera nénivel először találkozhattunk személyesen, Budapesten. Néhány perces bemutatkozás után máris a „dolgok mélyére ástunk”. Beszélgetésünket itt nem részletezem, hiszen az több oldalt is igénybe venne. Így most csupán arról szólok, ami a felvetett kérdések közül Montessori zenepedagógiai tevékenységét érintette. Vera néni válaszában a Kodály elveivel való rokon vonásokat emelte ki. A korai gyermekkorban elkezdett hallásfejlesztés fontosságát, a ritmusfejlesztést, amely mindig a ritmus-mozgás összekapcsolásának gyakorlásával kezdődik. Közös vonásként említette Vera néni a különböző népek dalainak szeretetét, amit szintén korán, 3-6 éves korban jó „beoltani” a gyermekekbe. Ahogyan Montessori , úgy Kodály Zoltán is azt óhajtotta, hogy a zenén keresztül megtörténhessen az egész emberiség összeölelkezése. Vera néni beszélgetésünk során elmondta, hogy szeretné, ha előrelépés történne országos szinten a Montessori fejlesztő eszközöket illetően. Ezért hirdette meg, hogy a legközelebb megjelenő Montessori Műhely egész tartalmát a beérkező fejlesztő eszköz ötletekkel szeretné megtölteni. Rögtön eszembe jutottak azok a ritmushangszerek, amelyeket osztályunk napközis tanárnője, Veronika készített együtt a gyerekekkel. Vera néni köszönettel fogadta felajánlásunkat. Tudva, hogy Montessori zenepedagógiája után érdeklődöm, nagy örömmel nyújtotta át számomra a Nemzetközi Montessori folyóirat egyik számát. Mosolyogva mondta, hogy több zenei vonatkozású témát is találunk benne; s ha Bélának lesz hozzá kedve, fordítson belőle. Búcsúzáskor megköszöntük Vera néninek a szívélyes fogadtatást. 2.3.2 „Magunkfabrikálta” zeneszerszámok Hazautazásunk után „lázas munkába” kezdtünk. Kolléganőm csodálatosan kiegészítette hangszerkészletünket; még leírást is mellékelt hozzá. A gyermekek kezébe adva megtörtént a fényképezés, és már ment is az e-mail, amelyet Vera néni hálás szívvel köszönt meg.
  • 26. 26 Ezekből a ritmusfejlesztést segítő, egyszerű kis hangszerekből következik most néhány felvétel: 19. Csörgő villanykörtéből 20. Pörgődob 21. Csattintós 22. Csuklóra tett csörgő 24. Ének-zene óra ritmushangszerekkel 23. Mindenki a kedvére való zeneszerszámot választja
  • 27. 27 2.3.4 Fidler, Wendy: Ritmus és mozgás Nem sok napot kellett várnom, és már meg is kaphattam a Béla által angolból lefordított zenei vonatkozású cikkeket a MONTESSORI INTERNATIONAL című angol nyelvű folyóiratból. A következőkben három szerző mondanivalójának lényegét emelem ki, amelyekkel ékesen lehet bizonyítani, hogy M. Montessori zenepedagógiai tevékenysége milyen biztos alapként szolgál még száz esztendő múltán is azoknak, akik a „nagy mű” felépítésén tevékenykednek. Fidler, Wendy – az első cikk írója – igazi „építőművész” abban, hogy a XXI. sz. kihívásait a Montessori pedagógia állni bírja, - sőt a „jövő iskolája” lehessen a felnövekvő gyermekek számára. Fidler, Wendy törvényszéki oktatásügyi konzultáns, a gyógypedagógiai szükségletek szakértője, a DISPRAXIA ALAPÍTVÁNY kurátora és a Gyógypedagógiai Társaság (SEC) irányelvi csoportjának tagja. A következő képek illusztrációként szolgálnak mondanivalójához: A RITMUS ÉS MOZGÁS című írásában először is a prenatális ritmusokról és mintákról szól. Megtudhatjuk, hogy születés előtt a foetust, magzatot az anya testének histologikus (szövettani) ritmusai és impulzusai; az anya szívverése, izommozgásai napi teendői közben, lépéseinek hangjai és beszédének vagy 25., 26. Ritmus és mozgás Montessori International p. 1
  • 28. 28 dalolásának hullámmozgásai veszik körül. A magzat képes hallani a külvilág hangjait, zenéjét, és ezek az auditív benyomások, mint „engramok” rögződnek a fejlődő idegrendszerben a foganást követő két hónap elteltével. Az „engramok” az azonos időben aktiválás útján kapcsolódó neuron-minták. Az agyban az információk, mint idegsejtműködési minták jutnak be, amelyek aktivitása másodpercekig vagy még ennél is rövidebb ideig tart. Némelyik információ az agynak ugyanazon régióin belül permanensen tárolódik, és megőrződik, s később reaktiválható, de a legtöbb nem. Minél nagyobb számú olyan neuron aktiválódik, amely a memorizálás idejében aktiválódott először, annál valószínűbb, hogy a teljes memória működjön majd. Ezért van az, hogy az újszülöttek a születésük előtti hangokra reagálnak legjobban; vagyis az anyáéra. Ez azt is magyarázza, hogy miért lehet a csecsemőket leginkább avval a zenével megnyugtatni, amelyet gyakran játszottak születés előtt az anya közelében. Sok nagy muzsikus életének tanulmányozásakor azt találták, hogy szabályos ritmusú, jó zenének voltak kitéve. Már az anyaméhben kezdődött a zenével való kapcsolatuk. Hasonló módon azok a csecsemők, akik az anyaméhben anyjuk dúdolását hallották jóval születésük előtt, ugyanazon dalokkal csendesíthetők, nyugtathatók születés után. Michel Odent „Birth Reborn” (1984): Újjászületett születés című könyvében leírja, és nagyra értékeli a „daloló anyaságot”, amelyet a franciaországi Pithiviers-ben lévő állami kórház szülészetén az ő innovatív vezetése alatt kezdeményeztek. Fidler, Wendy cikkének második része az élet ritmusáról szól, amely szerint az univerzumban minta (modell), ritmus és mozgás van, és ezek a fejlődő gyermek mindennapi alvási ébrenléti környezetében egységesen szerepet játszanak. A rend felépítésén belül a gyermekek a maguk tempója, ritmusa szerint fejlődnek, képességeiknek megfelelően, amely a születéstől a felnőttkorig egy sor fejlődési szinten keresztül történik. Az író a Montessori Nemzetközi Társaság „Pedagógia” című munkájából adaptálva közli ezeket a szinteket, amelyekre most nem térek ki részletesen. Ezután a zene, ritmus és kreatív mozgás szerves összetartozását tárja elénk az író a nagy elődök, Dalcroze, Montessori, Kodály, Orff munkásságát alapul véve. Olvashatunk arról, hogy a gyermekek számára a leghatásosabb zenei elem a ritmus, amelyre ők természetes mozgással reagálnak. Ezért a gyermek első
  • 29. 29 hangszere a teste, amelyen keresztül reflektál, és értelmezi a zene ritmusait. A fizikailag későn érő gyermekek, vagy a koordinációs állomásokhoz később érkezők különösképpen profitálnak a rendszeresen ismételt ritmikus gyakorlatokból, tevékenységből. Fidler, Wendy itt kiemeli a Kodály Zoltán által inspirált zenei nevelés megközelítését, amely szerint elsődleges cél, hogy a zene minden ember számára hozzáférhető legyen. A fókusz a dallamos éneklésre és a hallásnak a népdalok felhasználásával való nevelésére irányul. A cél: a zenei műveltség. SZINHÚROK a neve annak a nevelésnek, amely Kodály, Orff és Dalcroze munkájára alapozva 6 hónaptól 5 éves korú gyerekekre alkalmazható. Ennek lényege, hogy a picik élvezik a taktilis dalokat, a „kukk-kukucs!” – játékokat körtáncokat, térdhajlítós tevékenységeket, amelyek növelik a felnőttek és gyermekek közötti bizalmat, valamint fejlesztik, növelik a gyermek koncentrálását. Ilyenkor tanulják meg a magas-mély, halk-hangos, gyors-lassú stb. megkülönböztetését. Ezek a játékok erősítik a bébik és a totyogó kicsik fizikai koordinációit és ritmusérzékét. Hallhattunk a cikkben egy gyönyörűen illusztrált dalos repertoárról is, amelynek „SINGING”, azaz az „ÉNEKLŐ GAZFICKÓK” a címe. Egyszerű fokozatú dalokat tartalmaz iskola előtti gyermekeknek tervezték, amellyel a jó intonáció, a mozgáskoordináció fejlesztését segítik, valamint biztos bevezetést nyújtanak a ritmus sajátságos jellegzetességeihez, annak megnevezéseihez (tá, ti-ti). A legegyszerűbb dalok mindössze két hangot használva segítik a gyermekeket, hogy felismerjék és rekreálják a hangokat a pentatonikus skálán, valamint kifejlesszék a szünet és a dallamvég megértését. A cikket tovább olvasva a Montessori ritmus - gyakorlatok elemzéséhez érkezünk el, amelyből azt tudhatjuk meg, hogy a gyermekek az iskola előtti korban birtokában vannak egy Montessori által elnevezett befogadó /abszorbeáló/ elmének. Ennek az elmének az a sajátos és átmeneti képessége, hogy erőfeszítés és fáradság nélkül befogadja a környezet minden aspektusát és jellegét. Montessori egyik legsikeresebb gyakorlata az a bizonyos „vonalon való járás”. A gyerekek az egyik lábukat a másik elé helyezve mozogtak a padlóra festett fehér vonalon. A cél az egyensúly stabilizálása, a magatartás fejlesztése és a biztosabb, szabadabb mozgás volt. Montessori
  • 30. 30 megfigyelte, hogy a gyerekek spontán alkalmazzák mozgásukat a zongorakíséretnek megfelelően. Amint a ritmus iránt érzékennyé váltak, változtatták pózaikat, interpretálva a ritmust, és azzal harmóniában mozogtak. Meggyőződése volt, hogy ezek a mozgások hasznosabbak voltak a gyermekek holisztikus fejlődése céljából, mint például a felnőtt parancsára végzett tömeges fizikai gyakorlatok. Montessori a „Montessori Elementary Material, The Advanced Montessori Methods”, volume 2-ben ellát bennünket zenei kompozíciók különféle részleteinek olyan listájával, amelyre a gyerekek különféle mozgások egész sorát gyakorolhatják; úgy, mint lassú, nyugodt és gyors járást, futást, ugrást és menetelést, mialatt a fehér vonalon egyensúlyoznak. Még zenei kottákat is alkalmaz. A gyerekek a zenéhez alkalmazott mozgásaikban felismerik a ritmusváltozásokat. A nyugodt járást gyakran kíséri udvarias meghajlás vagy pukedli. A fiúk és lányok a tértudatosságot, öntudatosságot és mások jelenlétének tudatosságát mutatják azzal, ahogy szökdelő és táncmozdulatokat végeznek spirálisan az őket körülvevő szalagokkal. Ez a fajta tevékenység különösen fontos a lusta, hanyag gyerekekkel való foglalkozásban, akik prediszponáltak (hajlamosak) lehetnek a dispraxiára.11 2.3.5 Jan, White: Mozgás, tánc és zene a szabadban Jan, White az LTL /Learning through Landscapes = Tájban, szabadban tanulás/ korai fejlesztő szakértője. Cikke az EYO /Early Years Outdoors Materials = Korai Szabadtéri Anyagok/ anyagból reprodukált írás. A cikk első részében arról olvashatunk, hogy a játék olyan tapasztalatokat szolgáltat, amelyen keresztül a gyermekek érezhetik a mozgás örömét; felfedezik 11 Fidler, Wendy (2005) : Rhytm and movement. In.: Montessori International. Issue 75. p.10-13. 27. Mozgás, tánc és zene a szabadban Montessori International p. 15.
  • 31. 31 testüket és az őket körülvevő teret. Élvezik azt, amit a testükkel a térben csinálhatnak. A külső környezet különleges természete oly módon köti le őket, ahogy ez zárt térben ritkán érhető el. Mint oly sok más minden, így a mozgás megtanulására is az első öt év a legideálisabb életkor a gyermekeknél. A mozgás hiánya azonban nehezebben hozható be, mint más tanulási késedelem. A mozgás nagy mértékben befolyásolja a gyermek sokirányú fejlődését. Sajnos a mai modern viszonyok között sok gyermek él mozgásszegény környezetben. Aggódunk gyermekeink túlsúlyossá válása miatt. Elégítsük ki gyermekeink mozgásigényét mozgás- szeretetét! A külső környezet csodálatos hely az aktív játszva-tanuláshoz. Ahhoz, hogy mozgás révén kreatívakká, kifejezőkké váljanak, készítsünk változtatható, változatos helyszíneket a szabadban! Legyenek akadálytalan helyek, ahol szalaggal kezükben táncolhatnak zenére! De legyenek zegzugos területek is, amelyeket „demarkációs vonalakkal” választunk el a zsivajgó helyektől. Ezáltal megtanulják a gyermekek tiszteletben tartani a határokat. Jan, White cikke második részében praktikus ötletekkel szolgál a mozgásnak, zenének és táncnak a szabadtéri tananyagba való bevezetéséhez. Az ajánlatok között szerepel, hogy válogassanak össze mindenféle, a gyermekek számára érdekes zenét; a JIG /rázás/ és a SZAMBA tánczenétől kezdve a klasszikus és popzenéig. Készítsünk elő hangulati muzsikát képzeletbeli játékokhoz. Csodálatosan ösztönzik táncra a gyerekeket a csuklóra erősített szalagok, sálak, léggömbök, Az olyan zeneszerszámok, mint a csukló-, boka- vagy kézi-harangok, csörgők, csattogtatók, kerepelők, kézi dobok a mozgásformák felfedezését bátorítják. Készítsünk nagyméretű zeneeszközöket kerítéselemekből, hulladékból, amelyeket a szabadban találunk. A konyhai eszközök, úm. palacsintasütők, fazekak, vödrök, sziták, fedők és a hozzávaló fém- és fa-kanalak (mint ütők) a kerítésre, horgokra vagy kötélre aggatva nagyban ösztönzik a gyermekeket a hangképzésre. Szerezzünk nagy műanyag- vagy fémhordókat, amelyeket dobként használhatnak, és bottal vagy kefével, ecsettel üthetik. Élvezni fogják azt az energiát, amelyet az
  • 32. 32 ütés által keltenek. A karaokét is vegyük be a zeneeszközök közé. Mikrofont is adhatunk a gyermekek kezébe, amellyel inspiráljuk őket az éneklésre. Egy színpad (rögtönzött emelvény) előadásra bátorítja őket. Ez lehet bármilyen megjelölt terület (raklap, felfordított láda, krétával elhatárolt hely).12 2.3.6 Maureen, Harris: Montessori Mozart program Maureen, Harris a University of Windsor Pedagógiai Fakultásán diplomázott. Jelenleg egy kutatási tanulmányt vezet az alábbi címmel: „ A tradícionális Montessori irányítású diákok és a zenei anyaggal gazdagított Montessori képzésű diákok matematika eredményeinek összehasonlítása”. Ms. Harrisnek 20 éves tapasztalata van a Montessori nevelés zenei irányítás és előadás területén. A „Montessori Mozart” zenei programot úgy hozták létre, hogy magába foglalja az uralkodó megközelítéseket, filozófiákat, amelyek hatással vannak a mai korai zenei és mozgásnevelésre. Ms. Harris mélyen elkötelezettje a Montessori filozófiának és az „egész gyermek” /teljes gyermekre irányuló/ zenei fejlesztésének. Ő egyben számos Kanadában működő Montessori Központnak zenei és mozgásnevelés trénere, ill. tanárnője is. A cikk bevezetőjeként Maureen, Harris elmondja, hogy Montessori pedagógusok és szülők egy olyan fajta nevelésen gondolkodnak, amelyre azért van szükség, hogy gyermekeink felelős és produktív tagjai legyenek egy globális társadalomnak. Ahhoz, hogy az állandóan változó világunkkal való lépéstartáshoz szükséges futurisztikus-szerű gondolkodásra eljussunk, a magasabbrendű gondolkodásra kell figyelnünk. 12 White, Jan (2005): Movement, Dance and Music outdoors. In: Montessori International. Issue 75. p.14-16. 28., 29. Montessori Mozart program Montessori International p.17.
  • 33. 33 Egy művészet-gazdag tanterv /tananyag/ eszközt szolgáltathat az önkifejezéshez, önismerethez, önbizalomhoz, a kreatív problémamegoldáshoz és a motivációhoz. A kutatók úgy találták, hogy a művészet /főleg a zene/ pozitív hatással van az olvasásra, matematikára, írásra, önértékelésre és a mentális fejlődésre. Különösen a zene és a matematika merül fel újból és újból. S itt a cikk szerzője felteszi a kérdést: Ha a kutatás azt jelzi, hogy a művészetek általi tanulás általános haszna az „ egész-teljes gyermek”, és hogy a zenét tanulók elméleti eredményei jelentősen magasabbak, s hogy a Montessori nevelés jobb elméleti teljesítményt nyújtó gyermeket produkál /Takács,1991/,akkor mennyivel több lehetőség rejlik a gyermek képességeinek kibontakoztatására, ha ezt még egy gazdagabb Montessori zenei tananyaggal bővítjük! /Montessori Mozart program/ A Montessori Mozart programot ma egy, a Windsori Egyetem 200 Casa tanulójával végzett kutatási tanulmányban alkalmazzák. Ezek a tanulók az Ontario- beli /Kanada/ „ Montessori Gyermekek Házába” /iskolába/ járnak. Ez a tanulmány a hagyományos Montessori nevelésű CASA – gyermekek és a zeneileg gazdagabb tantervű Montessori diákok matematika eredményeik közti különbséget vizsgálja. Az a fő kérdés, hogy képes-e a gyermek „bármit” fokozottan emelt szinten tanulni, ha a tanulás zenével, ritmussal és mozgással kiegészül. A Montessori Mozart programban egy képzett Montessori tanár – aki egyben képzett zenespecialista - tanári szakosító, fejlesztő képzést tart a terepen. A Casa tantervbe beépítették a zenét, - tehát nem külön tantárgyként kezelik azt. Ez a fajta tanulási stílus kreativitás, kooperáció és önbecsülés közvetlenül kompatibilis Montessori nevelési filozófiájával. Maureen, Harris cikkének befejező szavaiban azt a tettre kész, meggyőző erőt, céltudatosságot lehet kiérezni, amit M. Montessori szellemisége képviselt. Hallgassuk csak szavait! „ A Montessori nevelés az állandó fejlődésre való törekvés útján halad. Ahogy a jövő kihívásaival szembenézünk, úgy fog győzedelmeskedni M.Montessori hite a nevelői segítséggel vezetett pedagógia révén szerezhető emberi képességek fejlődésében. Talán pont most van itt az ideje, hogy magunkhoz öleljük a zenével
  • 34. 34 gazdagított Montessori nevelést, amely globális modellként szolgál minden Montessori osztály számára”.13 2.4 Montessori szavai a zenei művészet kezdetéről Miután – a teljesség igénye nélkül – némi betekintést nyerhettünk abba, hogy miként is működik ma a Montessori metodika, kiemelten annak zenei vonatkozása, összegzésképpen most a „gyökerekig” nyúljunk vissza! Hallgassuk csak miként szól erről maga M. Montessori, a Dottoressa! „…A kisgyerekeknek csak bevezetést adhatunk a zenébe, a fejlődés később következik be. Az eredmény attól függ, hogy a gyerek környezetében zenélnek-e, vagyis olyan környezetben él-e, amelyben a zenei „érzék” és a „ zeneértés” kifejlődhet. Szükség volna valakire, aki a zenét jól adja vissza, vagy egyszerűen gyerekeknek való hangszerekkel rendelkezik, olyanokkal, amilyeneket Dolmetsch állít ma elő csodálatos gyermekzenekarához… A Montessori-modelliskolákban… behatóan foglalkoznak a zenei neveléssel. Megpróbáljuk a gyerekeknek – mint minden más fejlődési ágazatban - a szabad választást és a szabad kifejeződési lehetőséget nyújtani… Nemes zenebarátok Bécsben és Londonban jelentős segítséget nyújtottak a probléma megoldásához, különösen olyan zenei darabok gondos gyűjtésével, amelyeket a klasszikusoknál és valamennyi ország népzenéjéből válogattak össze… Röviden ismertetem a zenei nevelés faktorainak elemzését és fejlődését. 13 Maureen, Harris (2005): Montessori Mozart programme. In:Montessori International. Issue 75. p.17.
  • 35. 35 2.4.1 Ritmus és ritmikus torna … A „vonalon járás”-nak nevezett gyakorlatban a gyerekek biztos egyensúlyt szereznek… A lassú és egyforma mozgások kíséretére alkalmasak a bölcsődalok… Ennek a zenének az ellentéte a futásnak megfelelő ritmus. Ahogyan az érzékszervi nevelést az ellentétek bemutatásával kezdtük, úgy csináljuk a ritmikus neveléssel is… A különböző módon végzett zenei gyakorlatokat /kézben vinni egy zászlót , egy égő gyertyát vagy a fejen egy kosárkát/ kívánatos a talajra rajzolt vonalon végezni, hogy a lépéseket meghatározott módon irányítsák/… Amikor a táncokra térünk át, a vonalnak már nincs jelentősége… A zene gyakorlásának technikája abban áll, hogy megadunk egyetlen, könnyen interpretálható frázist és azt sokszor ismételjük… Hasznos, ha a pedagógus… bemutat lépéseket bizonyos ritmusra, mint a többi gyakorlatnál: „ez kicsi, ez nagy.” Az ilyen tanítás után mindenesetre át kell engedni a gyereknek magának az interpretálást, akinek az eltérő frázisokban fel kell ismernie az azonos ritmust. Helytelen… a taktust erősen ütni… A gyerekek átveszik a muzikális érzékkel játszott zene ritmusát, és azt nemcsak lépésekkel követik, hanem karjaikkal és egész testtartásukkal. 2.4.2 Zenei előadás … A gyerekek zenei előadása elragadó hatású, amikor csoportokat alkotnak, hogy hangversenyeket adjanak… Arra a gondolatra jutott Dolmetsch Angliában, hogy a régi idők kedvelt hangszereit a gyerekek számára alkalmazza… Hitt a zene isteni hatalmában és egyidejűleg a gyerekek lelkében, és ez olyan módszerhez vezette, amely egyezett az én elveimmel… A nagyszerű Bedales- intézetben, ahol Montessori- modellosztályok is vannak, előfordul, hogy az erdőben gyerekekkel találkozunk, akik egy fa alatt hegedülnek, vagy kis csoportok megpróbálják összhangba hozni egymással sajátságos húros hangszereik dallamait…
  • 36. 36 2.4.3 A zene olvasása és írása Már a Gyermekek Házában lehetséges a bevezetés a kottaírásba. Ez az érzékszervi gyakorlatokon alapszik, amelyek abból állnak, hogy a csengők zenei hangját felismerik, az első gyakorlatnál párokba állítják, azután fokozatos rendbe sorolják. A hangjegyeket, ill. az azokat megtestesítő tárgyakat „kezelni tudni”… nagy segítség, mert ezzel a hangjegyek anyagi formát nyernek úgy, ahogy az érzékszervi nevelésnél más tárgyakkal is történik. Ezután kell a hangjegyet a hangjával összekapcsolni, ahogyan azt a gyerekek a hasonló gyakorlatoknál tették. A hangok neve… kis falapokba van befaragva. Ezeket a gyerekek a megfelelő hangú csengők aljára teszik. Így sikerül a hanghoz illő hangjegyet biztonsággal felismerni. A lapokon lévő kottajelzések tehát nem olyan jelek, amelyeket csak kottapapírra lehet írni, hanem elsősorban egy hangot jelentenek. Amikor a gyerekek elkezdik a kottákat a vonalakra írni, akkor ezt már ismert zenei fogalmak gyakorlásaként teszik. Elkészítettünk fából egy kottarendszert, amelyben a hangoknak megfelelő helyekre kerek mélyedések vannak befaragva. Ezekbe a mélyedésekbe lehet a megfelelő kottalapocskákat behelyezni, amelyeknek a neve a felületen áll. Az elrendezéshez minden üregben a megfelelő szám van, és ugyanaz a szám van a lapok alsó felén. Hogyha a gyerek a számok szerint összerakja, együtt van az oktáv valamennyi kottajele. Egy későbbi gyakorlathoz más kottarendszert használunk, ez is fából van, de mélyedések és számok nélkül. Ehhez a rendszerhez tartozik egy doboz, számok nélküli korongokkal, amelyeknek felületén egy hangjegynév áll. Ugyanaz a név ismétlődik 30. A Montessori-harangok ma is szólnak a pécsi Csiri-Biri Óvodában
  • 37. 37 több korongon. A gyakorlat segítségével tud a gyerek visszaemlékezni a hangsorra. Ez a következőképpen történik: a korongok, amelyeket a gyerek válogatás nélkül vesz kézbe, a hangjegysor megfelelő helyére kerülnek, arra az oldalra fordítva, ahol a név áll, tehát a korong fekete oldala látható marad. Világos, hogy számtalan korong ugyanarra a vonalra vagy annak közelébe kerül. Ha a hangjegyeket összerendezték, elmozdítás nélkül át kell őket fordítani. Az így olvasható nevek megmutatják a gyereknek, hogy milyen hibát vétett . Harmadik eszköz egy kettős hangjegyrendszer, amelyben a hangjegyek rombusz alakúak: ha szétválasztják őket, kialakul a hangjegyek violin- és basszuskulcs szerinti elrendezése. Ha már itt tartanak a gyerekek, akkor el tudnak olvasni rövidebb kottákat, és a csengőkön le tudják játszani azokat. Valamint le tudják írni azt, amit a csengőkön vagy a hangszereken játszanak hallás után”. 14 . 2.5 A „csend”, a „hallásfejlesztés” és Mária Montessori hangszerei Ahhoz, hogy Montessori metodikai elképzelései, módszerei működőképesek legyenek, meg kellett, hogy ismerjék a gyermekek a szó igazi értelmében vett csendet. Montessori ezt nem valamiféle hangos parancsszóra követelte meg, hanem azzal a leleményes szeretettel érte el, amellyel ő a gyermekek iránt érzett. Abban a csendben azután még a saját mozdulatukat, lélegzetüket is meghallották; fel tudtak figyelni a legkisebb neszre. Ezért tudta megtanítani őket Montessori a hangok közötti különbségtételre. Külön tudták választani egymástól a hangokat, zörejeket, zenei hangokat és az emberi beszédet. A homokkal, grízzel, kaviccsal, rizzsel, szöggel, üveggel megtöltött hallásfejlesztő zörejdobozokat játékos tevékenységként állították párba, és izgatottan nézték a fahengerek alján lévő önellenőrzésre szánt jelzéseket, vajon nem tévedtek-e. 14 M. Montessori (2002): A gyermek felfedezése. A mű az 1948-as kiadás továbbfejlesztett változata. A kötet a Herder Kiadó 1995-ös kiadása alapján történt. Ford.: Balassa Sándorné, Döme Szilvia, Hoffer Éva, Kovásznai Kató. A fordítást szakmailag ellenőrizte, az előszót írta és a lábjegyzeteket készítette: B. Méhes Vera. Budapest, Cartaphilus Kiadó. P.262-267. ISBN 963 9303 43 7
  • 38. 38 A híressé vált hangsoron kívül más hangszerekkel is kedveskedett Montessori a gyerekeknek. „Az ún. Montessori monochord egyetlen húrja alatt kis pálcikákat lehetett elmozdítani, és ezzel az adott hang magasságát szabályozni.”15 Ezen kívül volt egy „…zongora billentyűzetéhez hasonló, a marimbával rokon, hangolt facimbalom, amelynek hangjait mozgatni, kiemelni, összeállítani lehetett… A kottaolvasás elsajátítása után Montessori két oktáv terjedelmű, kis klaviatúrájú, miniatűr zongorát adott a gyerekeknek. Látható volt a zongora szerkezete; a billentyű eredetileg nem adott hangot. Később a felszínére egy szorozat rezonáló fúvócsövet erősített, ezzel a hangszer az orgonához lett hasonló. A kalapácsok megütötték a csöveket, és így keletkezett a hang.”16 Mindezeken felül sípok is szerepeltek Montessori zenei repertoárjában. 2.6 Összehasonlító zenepedagógia-történet 2.6.1 Montessori és Kodály közös elvei és filozófiája Bár M.Montessori iskolai végzettsége szerint nem volt zenepedagógus, mégis karizmatikus egyénisége folytán „… sok felfedezése forrása lett a XX. századi „aktív” zenei nevelési irányzatok mindegyikének”17 . Ékesen példázza ezt számunkra először is Kodály Zoltán tanár úr nevelési koncepciója. B. Méhes Vera néni, a 2002-es kiadású M.Montessori: A gyermek felfedezése című könyvének 262. oldalán a lábjegyzetben ezt írja: „Kodály elvei és Montessori filozófiája között sok a hasonlóság. A nemzetközi Montessori-folyóirat a MONTESSORI COURIER 1991/7 számából tudjuk, hogy a BRIT KODÁLY AKADÉMIA és a 15 Hegyi István (1996): Világunk zeneoktatási öröksége. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem. p.295. ISBN 963 641 45 72 16 Szőnyi Erzsébet (1998): Zenei nevelési irányzatok a XX. században. Budapest, Tankönyvkiadó. p. 82-83. 17 Szőnyi Erzsébet (1998) p.84.
  • 39. 39 LONDON MONTESSORI CENTRE megegyeztek: Kodály munkásságát ismertetik a Montessori-tanfolyamok hallgatóival, hogy azok Kodály-diplomát is szerezhessenek”. Szakdolgozatomban már többször utaltam a két nagy egyéniség munkásságának közös pontjaira. Itt csak összegzésképpen jegyzem meg: talán a legfontosabb közös vonás az, hogy úgy M. Montessori, mint Kodály Zoltán az egész emberiség boldogulását, megbékélését óhajtotta. Ez hatotta át minden tettüket. Elsősorban a gyermekek körében tevékenykedtek. Próbálták megtalálni azt a lehető legjobb utat, amin keresztül a gyermeki lélek szabadságban szárnyalhat, fejlődhet. S hogy metodikai elképzelésük sok tekintetben megegyezett? Ez szinte természetes. Azonosulva az Assotiation Internationale Edgar Willems nemzetközi társaság véleményével: „ Az életből kiinduló zenei nevelésnek az egész világon ugyanaz a mély struktúrája van”.18 2.6.2 És kiegészül a „nagy csapat”… Visszatekintve „világunk zeneoktatási örökségére” /Hegyi (1996)/, láthatjuk, hogy Dalcroze euritmikáját megtaláljuk Montessori módszereiben. De szólhatnánk a japán hegedűművészről Suzukiról is, aki ugyanúgy, mint Montessori vagy Kodály, fontosnak tartotta azt, hogy már pici korban igényes szép zenét hallgassanak a gyermekek. Az is természetszerű, hogy úgy a Ward-módszerben, mint M. Montessorinál fellelhető a Kodály-koncepció, vagyis „az énekkel alkalmazott napi zenei nevelés fontossága”.19 S hogy „…a hallásképzés a mozgó dó-val történik, a használt dalanyag a szóban forgó ország népzenéjére alapul,20 ahol a lényeg az egyszerű, könnyen tanulható, félhang nélküli, pentaton skála, - ez is közös vonás módszereikben. S hogy az Orff által fontosnak tartott kreativitás, 18 Szőnyi Erzsébet (1998) p.60. 19 Szőnyi Erzsébet (1998) p.44. 20 Szőnyi Erzsébet (1998) p.44.
  • 40. 40 önkifejezés, rögtönzés mind Montessori -, mind Ward-módszerében lényegi szerepet tölt be, - a fentiek alapján ez is egyértelmű. 2.6.3 Hogyan is mondja Willems és Martenot? „ Mi a szépségért vagyunk, mert annak hatalma van, éspedig az, hogy jót tesz a gyermeknek.” 21 Edgar Willems fogalmazta ezt meg. Martenot módszere könyvében pedig többek között így ír: „Egy művészet tanítása magába foglalja a boldogság pedagógiáját. /Georges Bonnet/”22 2.6.4. Ulwila „boldogság pedagógiája” S ha most egy pillanatra megállunk, és átgondoljuk a boldogság pedagógiájának igazi valóságtartalmát,- vajon hol az a hely, ahol nagyobb szükség van ennek gyakorlására, mint ott, ahol sérült, beteg gyermekek vannak?! M. Montessori ebben is előttünk járt jó példával. Elgyötört, nehéz körülmények között élő, értelmi fogyatékos gyermekek iránti szánalom indította el őt gyógyító – nevelő útján. Ezért nem hagyhatom ki ebből a fentebb felsorolt „nagy csapatból” Heinrich Ullrich zene- és gyógypedagógus, valamint Dr. Hermann Josef Wilbert nevét sem, akik értelmileg akadályozott gyermekek számára készítettek speciális hangszereket, amelyekhez újfajta színes kottarendszert vezettek be. Ezzel lehetőséget biztosítottak értelmi képességeiknek megfelelő hangszerjátéknak, mint zenei előadásnak. Az újfajta zenélőrendszer Ulwila-módszer-ként lett ismeretes. A módszer lényege, hogy könnyen tanulható kottarendszerből és könnyen használható hangszerekből áll. Vető Anna gyógypedagógus nevéhez fűződik a módszer magyarra adaptálása. Heinrich Ullrich segítségével tanári kézi- könyvet is készített a módszerhez. 1994-ben pedig még a hangszeres együttes is megalakult. Zömében Down-szindrómás gyermekek és fiatalok alkotják az Ulwila zenekart. Vannak, akik fúvós-, mások pengetős- vagy dallamjátszó ütő- hangszereken tanultak meg zenélni. Az igen sokirányú fejlesztőhatás mellett 21 Szőnyi Erzsébet (1998) p.61. 22 Szőnyi Erzsébet (1998) p.75.
  • 41. 41 hatalmas sikerélményt élnek át ezek a gyermekek. Úgy gondolom, ha valaki módszerével, szemléletével gyermekeket boldoggá tud tenni,- legyenek azok akár ép testben, akár valamilyen sérültséggel élve,- az már az „új művészetet” magáévá tette. Montessori szerint ugyanis a pedagógusnak „új művészetet” kell megtanulnia. Bizton állíthatjuk: aki ezt megtanulta, az a boldogság pedagógiáját tudhatja magáénak. 2.7 Életre szóló barátság Kokas Klárával egy pályázat s egy szakdolgozat kapcsán?! Eseménynaptárunkra visszatérve: a B. Méhes Vera néninél tett látogatásunk után nem sokkal közölte velünk igazgatónőnk, Molnárné Bergmann Éva, hogy az Alapítvány részéről OFA pályázatot adtak be. Pedagógus-továbbképzésre lehetett pályázni, amelyben a Montessori- és a Kokas-tanfolyamot jelölték meg. Mondanom sem kell, mennyire örültünk a hírnek. Persze sok kérdőjel állt előttünk, vajon fog-e kedvezni számunkra a jó szerencse. Ezenközben következett el ismét egy nevezetes dátum: 2006. ápr. 27. Ezen a napon ugyanis az Apáczai Szakmai Napok Konferenciájának keretében Dr. Kokas Klára tartott előadást, majd délután gyakorlati bemutatót pedagógusoknak. Még szakdolgozati témaválasztásom előtt olvastam Kokas Klára: A zene felemeli a kezeimet című könyvét, de felkészülésem során egyre többet találkoztam nevével, írásaival, könyveivel. Mint ahogy mások is elmesélték, úgy jártam én is. Kokas Klára egy könyvének elolvasása is elég volt, hogy szinte ellenállhatatlan késztetést ne érezzek ahhoz, hogy személyesen is megismerve őt előadásainak, „óráinak” részese lehessek. Többszörös túljelentkezés ellenére valahogyan sikerült helyet kapnom a regisztrációs névsorban. De kérdezhetné valaki: hogyan illik Montessori zenepedagógiai tevékenységébe Kokas Klára neve? Válaszom indoklása miatt most kissé előreugrok az eseményekben. 2006. máj. 3-án, Irma napján kaptuk a hírt: megnyertük a pályázatot! Készülhetünk mind a Montessori-, mind a Kokas-tanfolyamra! Mi ez, ha nem az „Égiek” ajándéka?! S hogy M.
  • 42. 42 Montessori és Kokas Klára egyénisége, szellemisége, küldetése és tevékenysége miként is fér össze? Eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján csak azt tudom mondani erre: szükségünk van mindkettőjük segítségére… Hisz a mesterek Mestere is kettőnként küldte ki tanítványait az „aratásba”.23 Iskolánk a Kerek Világ Jóléti Szolgálat Alapítvány most „krízishelyzetben” van. Gyógypedagógusok, asszisztensek hatalmas terheket vállalva próbálnak segíteni az egyre súlyosabb állapotban hozzánk kerülő gyermekeken, fiatalokon. Nyilvánvaló, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek nem adnak igazi megoldást még a legjobb szándék mellett sem. Meglátásom szerint: megújulásra vár most minden… Kodály Zoltán a magyar zenei élet forradalmi megújítását hajtotta végre. Akkor elhangzott szavai ma is érvényesek: „Vajúdnak az idők…A megújulás vágya általános… Kötelessége mindenkinek tőle telhetőleg segíteni… Mi lesz a jövő? Tündérkert vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik, lesz-e elég munkás kéz.”24 Úgy gondolom, Alapítványunknál sem kisebb a tét. Talán, ha most összefogva képesek leszünk megújulni, s ehhez a két továbbképző tanfolyam segítségét igénybe venni,- „tündérkert” lehet Alapítványunk gyermekeink számára. M. Montessori didaktikai játék eszközei, zenei nevelést elősegítő hallás- és ritmus- fejlesztő gyakorlatai gyermeki lelket ismerő nézetei, valamint Kokas Klára kincseket rejtő, csodákra képes „tudománya” adhat számunkra reményt az új világra. Olyan világra, ahol pedagógus és gyermek játszva, örömmel, zenével, tánccal tanulhat, fejlődhet. Hogy ne sivár pusztaság legyen a hely, ahol naponta összegyűlhetünk; ahol már sem zene, sem jókedv, sem öröm nem lakozik, ahol már sem felnőtt, sem gyermek fel nem üdülhet. Száz esztendővel ezelőtt M. Montessori szentül hitte, hogy az általa elvetett „nemes mag” egyszer majd új életre kelhet. S hogy valahol igazi hamisítatlan, genuin a leszármazás, arra a mester és tanítvány megbonthatatlan folyamata az egyetlen garancia. Ennek tükrében hallgassuk meg, hogyan vall mesteréről, Kodály Zoltánról egykori tanítványa dr. Kokas Klára: 23 Lukács ev. 10. r. 1.vsz. In: SZENT BIBLIA 24 Kodály Zoltán (1975): A zene mindenkié. Második kiadás. Budapest. p.110-111. ISBN 963 330 057 6
  • 43. 43 „Istenáldotta, zseniális alkotó szellemi környezetében éltem. Személyének emberi értékeiből részesültem. Tanítását leírta, elmondta sokaknak, nyelveken. De ami ő volt, a lénye, az több az írásainál. Mert nekem például személyes bátorságot adott az életutamra, igényességet és a szüntelen megújulás örömét… Nem az emlékeimben őrzöm, hanem a lényemben. Tájékozódom általa, mintha iránytűt rakott volna a fejembe, ami jelzi az értékeset és a silányat, az időtlent és az ideiglenest, a nemeset és a vacakot…”25 . Kokas Klára zenepszichológus – zenepedagógus. „Az első amerikai Kodály Intézet kutatási programját vezette. Komplex esztétikai nevelési kísérletet vezetett a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett iskolareform-kísérletben. Megalapította az Agape Zene- Életöröm Alapítványt Budapesten, 1990-ben. Terápiás zenei programot vezetett vak gyerekeknek. Napjainkban a pedagógiájából kibontott kismama- és baba-mama programon dolgozik… Előadásokat, bemutatókat, kurzusokat tartott Európa szinte valamennyi országában; Skandináviától Itáliáig és Görögországig, valamint Ausztráliában, Kanadában, az USA-ban és Izlandon négy idegen nyelven. Témájának változatait négy könyvben írta meg. Közel száz cikket publikált. Dokumentációs filmjeinek, videofilmjeinek egész sora került bemutatásra.”26 Több interjú is készült vele. A Kossuth Rádió Kézjegy című műsorában Szakáts Ildikó így beszél róla: „…Valami olyan csodát tud művelni a gyerekekkel, hogy még a legmakrancosabb is megszelidül. Pedig nem csinálnak semmi különös dolgot. „Csak”énekelnek vagy zenét hallgatnak és táncolnak…” S most hallgassuk meg Kokas Klárát, hogyan is vall önmagáról: „Életem nagyon szép, mert ugyanaz a hivatásom, mint a szenvedélyem. Tanító vagyok, a gyerekekre figyelek. Legbensőbb lényemben érintenek meg. Magukkal ragadnak, elbűvölnek…”27 …Letértem a zenetanítás hagyományos útjáról, el a megszokottól 25 Kokas Klára (1998): Öröm, bűvös égi szikra. Budapest, Akkord Zenei Kiadó Kft. p.13. ISBN 963 550 724 0 26 Fleck Erika (Szerk). (2002): Szép Kelet, Szép Nap. Zenepedagógiai szimpózium. Pécs. A kiadvány megjelenését támogatta: Agape Zene- Életöröm Alapítvány; Baranyai Pedagógiai Szakszolgáltatások és Szakmai Szolgáltatások Központja. p.109. 27 Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zeneműkiadó. p.118.
  • 44. 44 és megtanulttól. Felfedeztem a gyerekeket, épeket és fogyatékosokat, és szüntelen kíváncsisággal próbálom feltérképezni zenevilágukban a nekik legfontosabbat…”28 „Partnerem a zene… Az ÉNEKLÉS: anyanyelvem…”29 „Én nem zenét tanítok… AGAPE-t tanítok a zenével. Életörömöt tanítok: a szemlélődés örömét és a felfedezését. Az áhítat és a katarzis örömét. És az összetartozásét. Tanítványaim nem a zenéről tanulnak, hanem a zene segítségével egymásról. Szabadok a mozdulataikkal, a lélegzetükkel, a tekintetükkel, a hangjukkal, az ecsetjükkel. És mert szabadok, egymásra találnak…”30 „Kerülöm a sablonos, irányító műveleteket. Nem kötögetek hálókat a gyerekek szárnyalása elé, s a madárlábakra sem hurkolok zsineget. A röptüknek vagyok részese… Felfedezőúton járok gyerekországban, ösvényeimet mindig váratlan újdonságok jelzik…Gyerekekből kell kibontanunk a titkos tudást, velük lehet megfejtenünk zenebefogadásunk nagy rejtélyét. Szerencsére szívesen kalauzolják felnőtteiket, megajándékoznak bennünket bizalmukkal. Lehet, hogy a Kodály-eszme szélesebb szárnyakon repül, mint eddig látták? Lehet, hogy a zene befogadásának új távlatai derengenek körülötte? Lehet, hogy a gyerekek szabadon lendülő testéből tanulunk zeneüzeneteket?...”31 Dr. Bagdy Emőke pszichológus, egyetemi tanár tollából származnak a következő sorok: „Kokas Klára Kodály tanítványaként úttörő utat választott a zene tanításában. Nemcsak zenepedagógiát művel, hanem személyiséget formál, érzelemvilágot gazdagít, lelki nevelést alkalmaz, empátiát fejleszt. Ars poeticája a személyes élmény-érintés, az improvizatív, sémamentes út és a szolgáló alázat hármasa.”32 Kokas Klára mélyreható vizsgálatokat végzett a zene transzferhatásáról. Az eredmények egyértelműen bebizonyították, hogy a zenei nevelés a gyermekek más képességeit is jelentős mértékben fejlesztik. Ehhez csupán csak annyit lehet hozzáfűzni: ha mernénk bátran több időt szentelni a gyermekek zenei nevelésére, ISBN 963 330 463 6 28 Kokas Klára (1998). p.13. 29 Kokas Klára (1998). p.15. 30 Kis Jenőné (Kenesei Éva) (1994): Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában. Budapest, Tárogató Bt. p.80. ISBN 963 8491 52 3 31 Kokas Klára: Gyerekekkel Kodály nyomában. www.kokas.hu 32 Kokas Klára (1998). p.84.
  • 45. 45 esetleg Kokas Klára szellemisége nevében elvennénk a „hálókat”, hogy gyermekeink szabadon szárnyalhassanak, „madárlábaikról eloldoznánk a zsineget”,- lehetséges, hogy kevesebb időráfordítás mellett jobb eredményeket érnénk el a kultúrtechnikák tanítása területén. Természetesen, ehhez a másik nagy egyéniség, M. Montessori módszereinek adaptálása is igen kívánatos lenne. Úgy vélem, Kokas Klára önvallomásai és a róla szóló megnyilatkozások után nem kell külön bizonygatnom, miért látom Montessori szellemiségét, egyéniségét, pedagógiai művészetét csodálatosan kifejlesztett formában tündökölni őbenne. Visszatérve ismét az eseményekre: 2006. ápr. 27-én várakozással telve érkeztem az Apáczai Szakmai Napok Konferenciájára. Előzetes telefonon keresztül az volt a kérésem, hogy csupán néhány szót válthassak az előadás után Kokas Klárával. Az előadóterem még üres volt, amikor reggel megérkeztem. Néhány perc múlva másodikként egy korát meghazudtoló, fiatalos, üde, mosolygós arcú hölgy lépett be a terembe. Dúdolva sétált felém. Valami különleges nyugodtság, béke, életöröm sugárzott lényéből. Köszöntöttük egymást,- s én meglepődve álltam kedves egyszerűsége előtt. Igen,- ő volt: dr. Kokas Klára, Klárika, mindenki „Klári nénije”. Úgy szólt hozzám, mintha mindig is ismertük volna egymást. Természetszerűleg tegezett, s a viszonttegezést ugyanilyen természetességgel ajánlotta fel. Már tudott arról, hogy szeretnék vele néhány szót váltani. Miközben előadására készülődött, asztalához hívott, hogy üljek mellé, és már beszélgethetünk is…Mondanom sem kell, egyik ámulatból a másikba estem… Ekkora megelőlegezett bizalmat?! Hierarchikus gondolkodású társadalmunkban szokatlan jelenség ez. Ilyen alázatra csak az igazán „nagyok” képesek. Klári néni nem „leereszkedett” hozzám. Egymás mellé ültünk, egymás szemébe néztünk, s a valódi szeretetet sugárzó univerzum részesei lettünk. Mindenféle külsőséges udvariaskodást félretéve, máris a lényegi dolgokra tértünk. Többek között, szóltam beadott pályázatunkról is. Akkor még nem tudtuk, hogy megnyerjük-e vagy nem. Csak óhajomat fejeztem ki arra vonatkozóan, hogyha sikerülne a pályázat, nagyon szeretnénk, ha nálunk az Alapítványnál tarthatnánk meg. Klári néni mosolyogva nézett rám, különöset nem fűzött mondataim után. Beszélgetésünket berekesztettük, hiszen ez idő alatt az előadóterem megtelt, és az előadás kezdetét vette. Mondanom sem kell, pár perc után Klári néni már meg is
  • 46. 46 énekeltetett bennünket: „Kis kece lányom..., Bújj, bújj zöld ág…” S az „időutazás” valóságos csodáját átélve, ismét gyermekekké válva éltük át ezeket a perceket. Dolgozatom hosszúra nyúlna, ha mindazt leírnám, amit Klári néni egy óra alatt mondott el. Így csupán annyit jegyzek meg, hogy az előadást énekkel, tánccal zártuk. Néhány kislány is csatlakozott hozzánk,- így lett teljes az öröm és a vidámság. Délután gyakorlati foglalkozáson vettünk részt, amelynek részletezése szintén nem fér be a dolgozat keretébe. Erről is csupán annyit: belekóstolhattunk abba, hogy a zene képes feloldani félelmeket, gátlásokat; merevségünket lazítva mozdítja tagjainkat. Pállay József festőművész pedig abban volt segítségünkre, hogy próbáljunk „belefelejtkezni” Bach gyönyörű zenéjébe, és hagyjuk, hogy ő irányítsa ecsetünket. Ennek a napnak élményét is őrzi néhány felvétel: Másnap, miközben a találkozás örömteli eseményeit meséltem, szólt igazgatónőm, hogy a Kerek Világ e-mail címére személyes levelet kaptam Klári nénitől, amelyben többek között ezeket írta: „Kedves Irma!... Nagyon megindított, amit mondtál, hogy a társaid szeretnének velem dolgozni, és természetesen találok majd időt, alkalmat…Ne izgassátok magatokat, ha mégsem jön be a pályázat, mert biztos elmegyek hozzátok segíteni, ha van pénz, ha nincs. Ilyesmi nem lehet a 31. „Öröm, bűvös égi szikra…” 32. A zenei foglalkozáshoz kapcsolódó „ábrázolásóra” 33. Mindegyikőtök alkotása egyedi,- ezért gyönyörű a nagy egészben…
  • 47. 47 pénz függvénye. Ha jól emlékszem, Jézust sem fizették, amiért gyógyított. Isten veletek, szeretettel ölel: Klári” 2.7.1 „Gyökereim az élő fa gyökerei…”33 Így vall magáról Kokas Klári néni. Igen, „közös gyökerünk” a mesterek Mestere… Ő, aki a földön járva, gyógyítva nevelt bénát, süketet, és vakot. Ő, aki „ingyenvalóvá” tette az Örömhírt, az Evangéliumot. Aki ebből a „gyökérből” táplálkozik, az Őreá fog emlékeztetni. Hasonlítani fog Hozzá minden szava tette. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…”34 „Pedagógiájának” egyetlen „koncepciója” van,- ez pedig a valódi hamisítatlan szeretet. „Eszköztára” kifűrkészhetetlen. Mint szakavatott „zenepedagógus”, repertoárján számtalan zeneszerszám szerepel: dobok, citerák, hárfák, kürtök, lantok. S a „nagy Karmester” beintésére gyönyörű harmóniában zeng az egész univerzum. S ha látja, hogy idelenn emberteremtménye lehangolt, szomorú, beteg, aggódó szemel rögtön észreveszi. Hozzáhajolva énekkel kérdezi: „gólya ,gólya, gilice, mitől véres a lábad?...” Meghallgatja „gyermekének” bús panaszos énekét… De sokáig keseregni őt nem hagyja. „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” siet segítségére gyógyulásában. „Felhangolja” a lehangolódott emberi szív húrjait az Ő szíve szeretetének hangjára, hogy teremtményét már végre boldognak lássa. S akik Tőle tanulták és tanulják a „mesterséget”, és zenepedagógiájukban ez a koncepció, a vezérelv,- azok a boldogság pedagógiáját viszik tovább nemzedékről nemzedékre. Ők azok a „M. Montessorik”, a „Kokas Klárák” és még hosszasan sorolhatnánk azokat, akiket „kettőnként” el lehet küldeni; akik képesek gyermeki lelkek orvosai, nevelői, felvidítói lenni. Körbetekintve láthatjuk: a „tájak fehérek az aratásra”, az aratnivaló sok, de a munkás oly kevés. Sokirányú tevékenységre lenne szükség. Itt állunk a harmadik évezred küszöbén. A hatalmas technikai vívmányok, kutatási eredmények mellett ott legbelül egy „hang” valami nagy veszélyre figyelmeztet. Kereső, kutató felnőttek, fiatalok, gyermekek „éhesen”, 33 Kokas Klára (1998) p.11. 34 Márk ev. 10. r. 14.vsz. SZENT BIBLIA
  • 48. 48 „szomjasan”, „ gyökértelenül” futkosnak valami valóságos után. A nagy „árus” pedig kínálja a hazug hamis portékát. Minden kapható „hiúság vásárán”. S aki nem eresztett mélyen gyökeret, az könnyen becsapottá lesz. Az emberi lelket gyógyító, nyugtató, igényes, szép zene sok helyen már szinte száműzött lett. Dübörög a felajzó, depressziót kiváltó „anti-zene”, s a „nyitva felejtett Éden ablakából földre ívelő szférák zenéjét már alig-alig halljuk meg.”35 Számítógépes, rohanó, pénzorientált, jólétből le nem adó világunkban hol vannak a „daloló kismamák”? Stresszel teli hétköznapjainkba hogy férnek bele az esti, meghitt, csendes vagy akár víg kedélyű boldog éneklések?! Zenepedagógia? Vagy zeneterápia? Itt most a fő kérdés nem ez. Hanem a „közös gyökérből” erőt merítve menteni lelkeket… S hogy kinek milyen eszköz adatott kezébe? A lényeg úgyis egy: gyógyítani a testi – lelki – szellemi betegségben sínylődőket; s olyat nyújtani a megszületendő és felnövekvő gyermekeknek, hogy fejlődésük az univerzum ritmusával összhangban történjen; személyiségük harmonikusan fejlődhessen. 2.8 Beszámoló egy budapesti utazásról Eseménynaptáromban továbbhaladva arról szeretnék szólni még, hogy telefonon keresztül tudattuk B. Méhes Vera nénivel és Kokas Klári nénivel pályázatunk eredményességét. Ők őszinte örömmel fogadták a jó hírt, s a tanfolyam részleteinek megbeszéléséhez máris kitűztünk egy megfelelő időpontot. Így jutottam el párom kíséretében Békásmegyerre jún. 2-án, Stefán Mariannhoz, a Magyarországi Montessori Egyesület elnökéhez. A Zipernowsky úti bázis óvodában beszélgethettünk a készülő Montessori alaptanfolyam részleteiről, amelynek időpontját 2006. aug. 14-ikére tűztük ki. Alapítványunk részéről tíz pedagógus nevezett be a képzésbe, így kaphattuk meg azt a lehetőséget, hogy a tanfolyam helyben, iskolánk keretein belül 35 Fleck Erika (Szerk) (2002) p.70.
  • 49. 49 történjen meg. Megbeszélésünk végén Stefán Mariann bemutatta kolléganőjét, Bencsik Lászlóné, Erikát, akivel együtt fogják a tanfolyamot tartani. Kedvesen, szíves szeretettel vezettek végig az óvoda szobáin. A gyerekek éppen csendes pihenőn voltak. Így az elkészült fényképfelvételeken csupán a fejlesztő eszközök szerepelnek. Óvodai látogatásunkat a következő néhány képpel szemléltetem: 34. Stefán Mariann /jobbról/ és Bencsik Lászlóné, Erika a Bp-i Zipernowsky úti bázisóvodában 35. Színegyeztetés csipeszekkel
  • 50. 50 Békásmegyerről Kokas Klári néni lakására érkeztünk, aki mosolygós arccal tessékelt be minket barátságos, egyszerű szobájába. Igyekeztünk sok mindent megbeszélni a tanfolyammal kapcsolatosan, amely szintén nálunk lesz az Alapítványunknál 2006. nov. 6-ikától kezdődően. Sok, igen hasznos, figyelemre méltó dolgot hallottunk Klári nénitől ez alkalommal is, amit talán még valahol írásba tudok foglalni. Klári néni mosolygós bólintással egyezett bele, hogy találkozásunk alkalmából fényképfelvétel is készülhessen: Másnap, jún. 3-án kaptunk lehetőséget arra, hogy B. Méhes Vera nénit is köszönthessük néhány percre. Éppen kórházból tért vissza. Gyengélkedése ellenére ő is szeretettel fogadott bennünket. Megbeszéltünk néhány fontos dolgot a Montessori Műhely legközelebbi megjelenésével kapcsolatban, majd további erősödést, gyógyulást kívánva elköszöntünk tőle. 36. A fejlődés menetét eltéveszteni nem lehet 37. Szobácska a szerepjáték számára 38. Látogatás Kokas Klári néninél Bp. 2006. jún. 2.
  • 51. 51 3. Friss hírlevél a „Montessori Europe” lapjáról összegző tanulságokkal Eseménynaptáromat végigtekintve egy levélről szeretnék még szót ejteni, ami Vera nénitől érkezett. Ebben többek között ezt olvashatjuk: „Kedves Frenyó Béla! Interneten érkezett meg hozzánk a „Montessori Europe” lapja. A közérdeklődés számára érdekes oldalakat kinyomtattam. Amennyiben ideje van rá, és kedve is hozzá,- jó szolgálatot tenne, ha lefordítaná. Nem sürgős. Úgy gondolom, hogy a tanfolyamok számára hasznos olvasmány lehetne. Tartalmi ismertetését pedig közölnénk a legközelebbi Montessori Műhelyben. Együtt örülünk sikerüknek. Irmával együtt szeretettel üdvözlöm: Vera néni 2006. máj. 12. Meghatódottság nélkül ezt a levelet sem lehetett végigolvasni. Vera néniben ugyanis olyan embert ismerhettünk meg, aki ereje utolsó cseppjéig a jó érdekében tevékenykedik. 87 évesen (!) ott van szobájában a számítógép. Szerkeszti a Montessori Műhely szakfolyóiratot. Figyelemmel kíséri az Internet legújabb szakmai híreit. Csak csodálni lehet szellemi frissességét… Most a Vera néni által kinyomtatott „Montessori Europe” lapból idézek néhány közhasznú gondolatot. Fidler, Wendy „Kreativitás és Montessori” címmel ír az alkotó Montessoriról, amely szerint Dr. Montessori a kreativitást kulcsfontosságúnak ítélte meg a gyermek fejlődésének minden aspektusa szempontjából. „ A gyermek élet- és tanulási környezetének
  • 52. 52 gyönyörűnek, harmonikusnak és valóságon alapulónak kell lennie azért, hogy megszervezhesse annak felfogását, megértését. A kisgyermeknél annak a tudása és megtapasztalása, ahogy a világ valójában működik, hívja elő a képzeletet, művészetet és zenét. Az első években a gyermek intellektuális tevékenysége és fizikai képességei /jártassága/ egy kreatív folyamat során tűnnek elő, amely az emberiségre nézve páratlanul egyedülálló, de egységes; a művészet, a tánc és zene olyan univerzális nyelvek, amelyeket a világ minden kultúrája ért.”36 Igen figyelemre méltóak Fidler, Wendy-nek azok a megállapításai, amelyeket az „Eltérések” c. írásában közöl. A cikk elején Maria Montessori sokat emlegetett gondolatát idézi: „A gyermeknek meg kellene adni azt a szabadságot, hogy a természetes fejlődés törvényein belül fejlődhessen.” /Montessori M.: Mit kell tudnod gyermekedről/ Ezután többek között a következőket olvashatjuk: „Ma, amikor sok gyermek tapasztalja, hogy milyen az egyfazonú oktatás, amelyik gyakran nagyon kevés, vagy semmi időt sem hagy a tanításban és tanulásban az innovációra és kreativitásra- és ennél is kevesebbet a gyermek egyéni tanulási stílusának felfedezésére-, nem meglepő, hogy egyre több elégedetlen, elidegenedett gyermeket látunk, akiknek alacsony az önbecsülésük, félnek a kudarctól, alacsony a szociális tudatuk és a vállalkozási hajlamuk… Montessori pedagógiai filozófiáját, tanítóképző metodikáját és didaktikai apparátusát az olyan gyermekek megfigyelése révén szerzett tapasztalataira alapozta, akik szociálisan elidegenedettek voltak, és akik tanulási zavarokkal küszködtek. Montessorinak a korai Casa dei Bambini gyermekekkel elért szociális és akadémiai sikerei ma is ugyanazokra az okokra vezethetők vissza, mint akkor; minden gyermeknek egyéni odafigyelésre, megfigyelésre és órai felkészítésre van szüksége… Azok a gyermekek, akik Montessori környezetben kezdték el tanulásukat, világosan kimutatható előnyben vannak; a környezet, amelyet sajátságosan ilyen 36 Fidler, Wendy (2006): Az alkotó Montessori. www.montessori-europe.com / Ford. Fr. Béla /
  • 53. 53 célból terveztek, gyakran teljes mértékben kielégíti a veleszületett /alkati/, speciális tanulási zavarokkal küszködő gyermekek igényeit. A jelenleg elfogadott gyakorlat az, hogy inkább a tanulási eltérések /különbségek/, mint a tanulási zavarok /nehézségek/ kifejezést használjuk. Sok gyermeknek nincs semmiféle tanulási akadálya /nehézsége/, ha a módszer, a tanítás vagy az a tanulási környezet, amely ezeket magában foglalja az ő igényeiknek megfelelően van kiigazítva, kialakítva.”37 3.1 „SUMMA…” A fentebb megfogalmazott gondolatokhoz - meglátásom szerint - „hézagmentesen” illenek a következő sorok: „Osztrák zenepedagógusok szerint az iskolai analitikus és kognitív elemek túlhangsúlyozásával szakítani kell, hogy az iskola „oktatógépből” átalakulhasson rugalmas, és gyermekközpontú élettérré. A táncnak, a zenének, a festésnek és a színjátszásnak az általános képzés és tudáskincs részévé kell válnia.”38 Eseménynaptáromra pillantva az elmúlt másfél esztendő történeti krónikájában most jutottam el a múltból a jelenbe. Lindenbergerné Kardos Erzsébet: Zeneterápia c. könyvét csupán néhány nappal ezelőtt vettem kezembe. Annál inkább nagyobb az örömöm, hiszen a M. Montessori zenepedagógiai tevékenységéről készült szakdolgozat összegző, záró gondolataihoz ennél jobbat, nem is lehetett volna találni. Szívem szerintiek a fent idézett sorok. Igen! Én is így óhajtom, vágyom, sőt akarom gyermekeink számára a „jövő iskoláját” megteremteni. Tudom, meg vagyok győződve arról, nem leszek egyedül ebbéli törekvésemben. „Egy fecske valóban nem csinál nyarat…” De ketten, ill. a mesterek Mesterével, hárman 37 Fidler, Wendy (2006): Eltérések – a Montessori módszer /Gyógypedagógiai szükségletek/. www.montessori-europe.com / Ford. Fr. Béla / 38 -tamás- (2004): Gyógyító hangok. A zene okossá tesz. Természetgyógyász magazin. X. évf. 3. szám. In: Lindenbergerné Kardos Erzsébet (2005): Zeneterápia Szöveggyűjtemény. Pécs, Kulcs a a muzsikához Kiadó. p.293. ISBN 963 219 131 5
  • 54. 54 már vagyunk… Munkatársaink, akikkel szinte testvéri kapcsolatban lehetünk, közös csapatként,- hitem szerint- majd összedolgozunk. Nem kisebb a kihívás, a tét: „oktatógépből” átalakítani az iskolát „rugalmas, gyermekközpontú élettérré”! Mindenütt szükség van erre, de kiváltképp ott, ahol olyan gyermekek élnek, akik naponta cipelik testi-lelki-szellemi terheiket. Ha a mesterek Mestere szíve szeretetével nézünk a dolgok mélyére, vajon nem azért vagyunk elsődlegesen közöttük, hogy nehéz napjaikban felvidítsuk őket, könnyítsünk mázsányi terheiken?! Hiába hangsúlyozzuk számukra az „analitikus, kognitív elemeket”, ha szívükben elkeserednek, sőt lázadnak, mert „repülnének” szegénykék, de nem hagyjuk őket… Ők nem ám a Teremtő „tévedései”… A Mindenség Alkotója jól tudja, mit miért tesz. Ők érettünk vannak itt, - ezért részükről ez „áldozati szerep.” Hatalmas „szellemek”, akik valódi szeretetre képesek. A mi dolgunk csupán a viszonzása ennek a szeretetnek. S ha ez megvalósulhat, akkor majd „dalol minden”. Akkor majd lesz zene, tánc és lesznek könnyebb tanulási módszerek… Ebben a reményben tekintek a „jövő iskolája” felé; a készülő Montessori- és Kokas tanfolyam elé. 3.2 Röviden Édes Szüleimről, Családomról, Önmagamról… Zárógondolatok gyanánt némi kis bemutatkozást, önvallomást szeretnék átnyújtani szakdolgozatom végén. Békéscsabán születtem 1955-ben, népes család nyolcadik gyermekeként. Szüleim, egyszerű emberek lévén diplomával ugyan nem rendelkeztek, ám annál nagyobb „Isten-i- intelligenciával”, úgy is mondhatjuk, „akadémiai szinten” nevelték tizenkét gyermeküket. „Tanítómesterük” a nagy „Paidagógosz” volt. Így lett „koncepciójuk” középpontja a valódi paideia, vagyis a testi és szellemi nevelés harmonikus egysége. „Zenepedagógiai” tudásukat sem földi egyetemen szerezték. Annál csodálatra méltóbb holisztikus zenei
  • 55. 55 nevelésben volt részünk. Drága hangszerekre édesapám egy keresetéből természetszerűleg nem jutott, ám a legolcsóbb és legszebb hangszert, az emberi énekhangot bármikor elővehettük. Kevés kivétellel szinte minden este összegyűlt a „kis” család. Bánatunkat, örömünket, dalokban énekeltük meg. Anyagi lehetőségeink szűkössége miatt hamar munkába kellett, hogy álljon a „népes kis csapat”. A „közös kassza” gyarapodása révén már hangszerek is kerülhettek a családba. Édesanyám mandolinon, nővérem és húgom bendzsón játszott, két bátyám hegedűlt, egyik öcsém hol gitározott, hol zongorázott, s a többiek, közöttük én is, a furulyát választottuk. Kis együttesünk amatőr szinten ugyan, de örömzenét játszott... Az igényes, szép zene hallgatásába is idejekorán belekóstolhattunk. Kodály tanár úrnak köszönhetően rendszeresek voltak ekkor már az iskolai diákhangversenyek, amelyeknek rendszeres látogatói voltunk. Ezenfelül igazi színházi élményben is hamar részünk lehetett. A felnőtt hangversenybérletek gyönyörű műsorai mai napig meghatározzák a művészi zene iránti szeretetemet. 3.3 Azoknak, akiknek köszönettel tartozom… Köszönöm Gondviselőmnek Szüleimet; azt a Családot, ahol személyiségem harmonikus fejlesztése érdekében a lehető legjobb „pedagógiában” részesülhettem. Köszönöm azokat az Embertársaimat, akiket a Gondviselő ajándékba adott utam során; akik nélkül kitűzött céljaimat,vágyaimat nem érhettem volna el.
  • 56. 56 3.4 Zsófika… Ma reggel kaptam a hírt, hogy egy „kismadárka” megint „elszállt” tőlünk messze, enyhébb hazába… Rebuska, Gábor, Melcsike után már ugye Te is vígan énekled: „Vége a rabságnak, száll a madár…” ? Ugye, Zsófika milyen csodálatos szabadon „repülni”? Már nem gátol semmi földi „nyűg”, sem mozgásképtelenség, sem tolókocsi. Tudom, mennyire örültél, hogy nyelvtant fogsz tanítani az ötödikben. De látod, szerető Gondviselőd másként rendelkezett. Ő a hatalmas „kórusába” hívott meg… Hallom, örömujjongástokat, hiszen a „nyitva felejtett Éden ajtaján a mennyei ének gyönyörűen ível át a földre. Tudom, ott már nem a kultúrtechnikákkal kell bajlódni… Az analitikus és kognitív elemek túlhangsúlyozásától ott már nem kell tartani… De ne aggódj, Zsófika! Megígérem, mi is többet fogunk zenélni, énekelni, táncolni… „Hangszereinket” nem hagyom „lehangolódni”… Most már tudom, mi okból intett be a „nagy Karmester” víg örvendezésre. A hatalmas Mindenség Téged köszöntött „dobbal, hárfával, citerával, trombitákkal, kürtzengéssel…” Zsófika! Köszönjük, hogy vállaltad „gúzsba kötve” leélni rövid földi életed… Köszönjük, hogy megmutattad, lehet tolókocsiból is mosolyogva köszönteni a Téged köszöntőket…
  • 57. 57 Felhasznált irodalom 1. Arany János és mások (szerk) (2002): Hang és lélek. Zenei nevelési konferencia. Magyar Zenei Tanács. ISBN 963 00 9895 4 2. Arisztotelész (1969): Politika. Budapest, Gondolat Kiadó. 3. B. Méhes Vera (1995): Montessori pedagógiai rendszere és alkalmazása az óvodában. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 963 18 6029 9 4. Dryden, Gordon és Vos, Jeanette (2005): A tanulás forradalma 1. rész. Budapest, Bagolyvár Könyvkiadó. ISBN 963 9447 52 8 5. Erdeiné Szeles Ida (szerk.) (1982): Kodály szemináriumok. Budapest, Tankönyvkiadó. ISBN 963 17 6543 1 6. Fleck Erika (2002): Szép Kelet, Szép Nap. Zenepedagógiai szimpózium. Pécs. A kiadvány megjelenését támogatta: Agape Zene- Életöröm Alapítvány; Baranya Megyei Pedagógiai Szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatások Központja 7. Gordosné Szabó Anna (szerk.) (2004): Gyógyító pedagógia. Budapest, Medicina. 8. Hegyi István (1996): Világunk zeneoktatási öröksége. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem. ISBN 963 641 4572 9. Huber, Annabeate és Kaul Klaus-Diete (1993): MONTESSORI- WORKSHOP /Jegyzet/ A Bécsi Pedagógiai Akadémia Budapesti Montessori Társaság adaptációja. 10. Kiss József (1930): Montessori Maria nevelési rendszere. Külön lenyomat a Budapesti VII. ker. m. kir. tanítóképző-intézet 1929/30 tanévi Értesítőjéből. 11. Kis Jenőné (Kenesei Éva) (1994): Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában. Budapest, Tárogató Kiadó. ISBN 963 8491 52 3 12. Kodály Zoltán (1975): A zene mindenkié, második kiadás. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat. ISBN 963 330 057 6 13. Kodály Zoltán (1982): Visszatekintés I. kötet, 3. kiadás. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat. ISBN 963 330 445 8
  • 58. 58 14. Kokas Klára (2001): Amerikában tanítottam, 2. kiadás. Szombathely, B.K.L. Kiadó. ISBN 963 86067 8 9 15. Kokas Klára (1992): A zene felemeli a kezeimet. Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 6285 5 16. Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zenemű Kiadó. ISBN 963 330 463 6 17. Kokas Klára (1998): Öröm, bűvös égi szikra. Akkord Zenei Kiadó Kft. ISBN 963 550 724 0 18. Kurucz Rózsa (írta és szerk.) (1992): Montessori pedagógia. Szöveggyűjtemény. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete ISBN 963 04 1978 5 19. Lindenbergerné Kardos Erzsébet (szerk.) (2005.): Zeneterápia. Szöveggyűjtemény. Pécs, Kulcs a muzsikához Kft. ISBN 963 219 131 5 20. Madarászné Losonczy Katalin - Urbánné Varga Katalin (szerk.) (1996): Zene és terápia. Szöveggyűjtemény. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar 21. Maria Montessori (2002): A gyermek felfedezése. E kötet a Herder Kiadó 1995-ös kiadása alapján készült. Budapest, Cartaphilus Kiadó. ISBN 963 9303 43 7 22. Maria Montessori (1978): Az ember nevelése. A fordítás forrása: Maria Montessori: Formazione dell’ uomo Milano, 1949, Garzanti. Budapest, Tankönyvkiadó. 23. Montessori Maria (1930): Módszerem kézikönyve. Budapest, a Kisdednevelés kiadása 24. Németh András (2002): A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete. Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 389 334 8 25. Németh András (2001): A reformpedagógia múltja és jelene, 3. kiadás. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 963 19 2190 5 26. Németh András - Mikonya György – Skiera Ehrenhard (szerk.) (2005): Életreform és reformpedagógia – Nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója. Budapest, Gondolat Kiadó. ISBN 963 9567 95 7
  • 59. 59 27. Platon összes művei. I. kötet (1984) Budapest, Európa Könyvkiadó. ISBN 963 07 2790 28. Szőnyi Erzsébet (szerk.) (1999): Kodály Zoltán nevelési eszméi a harmadik évezred küszöbén. Kecskemét, Kodály Intézet. ISBN 963 7295 22 4 29. Szőnyi Erzsébet (1998): Zenei nevelési irányzatok a XX. században. Budapest, Tankönyvkiadó. ISBN 963 18 0510 7 30. Ullrich, Heinrich és Vető Anna: Ulwila színeskotta – Tanári kézikönyv zeneoktatáshoz. Budapest, Down Alapítvány 31. Vitálová, Zuzana (2003): Zeneterápia. Pozsony, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Méry Ratio Könyvkiadó. ISBN 80-88837-56-1 32. Vitányi Iván – Sági Mária (2003): Kreativitás és zene. Budapest, Akadémia Kiadó ISBN 963 05 8032 2 Folyóiratok: 1. B. Méhes Vera (szerk.) (2002): Montessori Műhely 1. szám. Budapest, Magyarországi Montessori Egyesület 2. B. Méhes Vera (szerk.) (2005.): Montessori Műhely 2. szám. Budapest, Magyarországi, Montessori Egyesület Folyóiratcikkek: 1. B. Méhes Vera (1991): A Montessori eszközök kiállítása ürügyén . In: Óvodai Nevelés 43.évfolyam. 9.szám. p. 298-301. 2. B. Méhes Vera (1982): 75 éve nyílt meg a Casa dei Bambini. In: Pedagógiai Szemle. 32. évfolyam. 12. szám. p.1117-1125. 3. B. Méhes Vera (1978): Montessori hatása Magyarországon In: Óvodai Nevelés. 31. évfolyam. 9. szám. p. 363-367. 4. Burchard Erzsébet (1977): Visszaemlékezéseim Montessori-módszerű magánóvodámra és magán- „népiskolámra”. In_ Pedagógiai Szemle 37. évfolyam. 12. szám. p. 1187-1207. 5. Fidler, Wendy (2005): Rhytm and Movement In: Montessori International. Issue 75. p. 10-13.
  • 60. 60 6. Fidler, Wendy (2006): Az alkotó Montessori. In: www.montessori- europe.com 7. Kokas Klára (1980): A zene és a mozgás együttes felhasználása a személyiségformálásban. In: Pedagógiai Szemle. 30. évfolyam. 6. szám. p. 528-537. 8. Kokas Klára (2006): Gyerekekkel Kodály nyomában In: www.kokas.hu 9. Kövics Ágnes (2001): Az Ulwila-módszer In: Fejlesztő Pedagógia. 12. évfolyam. 2. szám. p. 18-23. 10. Ludánszkiné Szabó Éva (1998): Alternatív lehetőségek az óvodai zenei nevelésben a XX. századi zenepedagógiák alapján. In: Óvodai Élet 6. évfolyam. 4. szám. p. 5-11. 11. Nagy Balázsné (1996): A zenei nevelés sajátosságai az alternatív óvodapedagógiák gyakorlatában. In: Óvodai Nevelés. 49. évfolyam. 6. szám. 186-188. 12. Németh András (1992): Maria Montessori – a gyermeki lélek orvosa. In: Tanító- Módszertani Folyóirat. 31. évfolyam. 4. szám. p. 26-27. 13. White, Jan (2005): Movement, Dance and Music Outdoors In: Montessori International Issue 75. p. 14-16. 14. Harris, Maureen (2005): Montessori Mozart programme. In: Montessori International Issue 75. p.17.