Csapó Endre - Kína teljes vezetôséget választott

261 views

Published on

Published in: News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
261
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
2
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Csapó Endre - Kína teljes vezetôséget választott

  1. 1. Csapó Endre Kína teljes vezetôséget választott Megjelent a Magyar Élet 2012. november 15-i számában Elöljáróban egy kis történelem. Az utolsó kínai dinasztia, a Qing-dinasztia (Csing-dinasztia)1911-ben omlott össze. Most tehát széles araszolással egyévszázadot markolunk át. Jó ha érzékeljük: Kína is a XX.századra beérett marxizmus áldozata, csakúgy mint Európa.Ezzel a politikai-ideológiai métellyel szembeszegülô kínainemzeti irányzatnak nem volt esélye és sikere érvényesülni –akár átmenetileg is – mint Európának, ahol az elsô világháborúutáni zavarosban fellépô marxista kísérletek megbuktak, csakegy második lerohanás után sikerült a földrész keleti felénekszovjet uralom alá vetése, ami ott 45 év után szerencséreösszeomlott. Kína tehát nem tudta elhárítani a nyugati(marxista) mételyt, népe annak keretében kényszerült átûzetni– illetve kell még ma is azokkal a politikai koordinátákkalátvezetni a világ legnépesebb birodalmát – a külön ipariforradalmon és informatikai forradalmon a súlyának megfelelônagyhatalmi sztátusba. Álljunk meg egy pillanatra: a kínai kommunizmust nem fûzilojalitás a nemzetközi kommunista mozgalmakhoz, az országsúlya ezt kizárja. Ugyanakkor az oroszországi kommunizmusazért bukott meg (ezt Szolzsenyitzin mutatta ki híreskönyvében: Együtt II. Oroszok és zsidók a Szovjetunióban)mert a honi internacionalisták nem tudták két vállra fektetni azorosz (nacionalista) bolsevistákat. Kínába szovjet közvetítéssel érkezett meg a világhódítóeszme. A Komintern ügynöke, Mihail Borogyin 1923-banérkezett Kínába, hogy elôsegítse a Kuomintang átszervezését 1
  2. 2. és megszilárdítását a Szovjetunió Kommunista Pártja vonalaimentén. Ezt a nemzeti pártot egyesítették a kínai kommunistapárttal. Ez nagy átejtés volt, de nem volt tartós. A „Hosszúmenetelés” kioldotta: a nemzeti erôk Chiang Kai-shek mellett, akommunisták Mao mellett képezték a szembenállás erôit. Ajapán háború idején átmeneti együttmûködés volt közöttük, deutána folytatódott az ellenségeskedés. Alfred Kohlberg, amerikai üzletember, 1943-ban tetttávol-keleti utazása alkalmával érdekesnek találta, hogy a távol-keleti ügyekkel foglalkozó, Chang Kai-shek oldalán állóamerikai folyóiratok Kína jövôjét illetô elképzelései meglepôhasonlatosságot mutattak a helyi kommunista propagandalapok elképzeléseivel. A hasonlatosság okait kutatva, a TheInstitute of Pacific Relations nevû amerikai szervezetalaposabb tanulmányozása folyamán rájött arra, hogy ez azintézet kommunisták irányítása alatt áll. Késôbb az intézettelkapcsolatos kongresszusi vizsgálat igazolta Kohlberg feltevését— az I.P.R. 1935 óta teljesen kommunista irányítás alatt állt. Azintézet feje, Freddie Field 1937-ben alapította az Amerasianevû folyóiratot, melynek irányítói Owen Lattimore és T. A.Bisson voltak. 1945. június 6-án az FBI az Amerasiairodájában házkutatást tartott, és 1800 állami okmányt találtakmeg, amit a letartóztatott Philip J. Jaffe és Kate LouiseMitchell loptak el a levéltárból. Az Institute of Pacific Relationsközel félmillió dolláros támogatást kapott a RockefellerFoundation-tól, még azután is, hogy kommunista kapcsolatainyilvánosságra kerültek. Az amerikai State Department a keleti ügyek politikaiszakértôit az I.P.R. kebelébôl toborozta. Ôk szabták meg ahivatalos amerikai politika irányát, s az ô elképzeléseik szerintkapta a kínai területen mûködô amerikai hadsereg is az 2
  3. 3. utasításokat. A Rockefeller Alapítvány millióiból, éstermészetesen késôbb államköltségen, ezek a távolkeletiszakértôk nemcsak állami titkot képezô jelentéseket küldtekhaza, hanem szakkönyveket jelentettek meg, és mindenhírforrást, folyóiratot ôk láttak el információval. Amerikaközvéleménye elôtt a Mao-bolsevisták mint jámbor és széplelkûagrár-reformerek jelentek meg. De még John Foster Dullesis Thomas Jeffersonhoz hasonlította Mao Tse Tung-ot. Katonai vonalon sem volt jobb a helyzet. A kínaifôhadiszálláson a State Department részérôl John PatonDavies volt a politikai tanácsadó, aki, mint régi jó barátja,General Joseph W. Stillwell, együtt dolgozott Csang Kai-sek fôhadiszállásán Mao érdekében. General Stillwell (akiVinegar Joe néven volt ismeretes) Marshall tábornokprotezsáltja volt, és mint Kína legfôbb katonai parancsnoka,1944 tavaszán missziót küldött Mao táborába, Yen-nan-ba.Csang hiába panaszkodott Washingtonban, hogy Vinegar JoeMao kezére játszik mindent, Marshall tábornok, Rooseveltbizalmasa, elhárította a készülô bajt barátja felôl. Végülis – demár Truman idejében – erôs politikai nyomásra GeneralStillwellt leváltották. Utóda, a kitûnô katona General Albert Wedemeyer,kimerítô riportban számolt be elôdje üzelmeirôl, rendbeszedte akínai csapatokat, és a közben oroszok által megszállt (Jaltábannekik ígért) Mandzsúriát kivéve, tiszta helyzetet teremtettCsang részére Kínában. A moszkvaiak által támogatott vöröskínaiak ekkor mentek át gerilla háborúba a nemzeti kínaiakellen. Ebben az idôben (1945 október) Csang Kai-sek még jólállt ahhoz, hogy kiverje a vörösöket. Harminckilenc amerikaikiképzésû hadosztálya volt, jó felszereléssel. GeneralWedemeyer jelentette Washingtonba, hogy „a lázadók 3
  4. 4. leveréséhez Csang központi kormányának aránylag kevéssegítség is elegendô”. Novemberben WedemeyertWashingtonba rendelték. Truman üzenetét (aki Marshall ésAcheson teljes befolyása alatt állt) rövid pontokban így adta átCsang Kai-seknek Wedemeyer: „a. The President wanted me to convey his greetings. b. He was well satisfied with the accomplishments of this theater. c. He emphasised the necessity of the early withdrawal of AmericanArmy, Navy and Air Forces from China, stating the pressure on thispoint, the withdrawal of American personnel from China, is strong.” A kocka el volt vetve. A State Department megtiltottatábornokának, hogy a „kínai belügyekbe” beavatkozzék, hogysegítségére legyen a központi kormánynak a lázadókkalszemben. Az utasítás további részeit Marshall adta meg: haCsang folytatja a felkelôk üldözését, minden segítségetfelfüggesztünk, követeljük (we demand) a kínai egységlétrehozását a kommunistáknak a kormányba való beépítéseáltal. (Így néz ki a „kínai belügyekbe való be nem avatkozás”!)Wedemeyer tábornok az utasítást a Chief of Staff-tól(hadseregfôparancsnokság) kapta. Utasították továbbá Csang Kai-seket, hogy a jaltaimegállapodás értelmében az oroszokkal szerzôdést írjon aláMandzsúria átadásáról. (Ezt kapták az oroszok a japán ellenihadüzenetért – a kínaiak területébôl.) Az utasítás továbbipontjai: Amerika katonai segítsége azonnal megszûnik, haolyan kormány részére használják fel, amely nem fogadható elaz Egyesült Államok részérôl, vagy ha polgárháborúbankerülnek felhasználásra; továbbá „egyesült kormányzat”létesítése elôfeltétel bármiféle további amerikai segítséghez.Vörös Kínát az Egyesült Államok keleti politikája szülte. Avízfejû újszülöttre sokáig kellett vigyázni – az US 7 Flotta ôrizte 4
  5. 5. Mao országának partvidékét a Formoza szigetre kiszorultNemzeti Kina esetleges magánakciójával szemben. Csak bôhúsz év elteltével sikerült a védôbúra alól napvilágra hozni.(Csapó Endre, Ausztráliai Magyarság, Sydney, 1972. január.) * „Butcher of Vietnam is feted in Peking”, címmel panaszkodikegy ausztrál pártújság Nixon pekingi utazásáról: „...És Nixonutazása éppen arra az idôre esett, amikor a kínai vezetôk közti újpozícióharc a nyilvá-nosság elé került. Plakátokon hirdetik, hogy azideiglenes miniszterelnök, Teng Hsiao-ping, Kína legnagyobbkapitalista társutasa”. (China’s biggest capitalist roader.) Hiába látogatta meg Ford elnök Tenget, poziciójában nemtudta megerôsíteni, pedig az pohárköszöntôjében igen szépenmondta fel a vazallusleckét: „Van egy ország mely hangosan békérôlprédikál, de a legveszélyesebb háborúra készül... A hegemóniára ésterjeszkedésre épített uralom új világháborúra vezet”. Tenget Ford látogatása után leváltották, Mao bizalmasaHua Kuofeng lett a premier. Ô hívta meg Nixont, akit Mao isfogadott, és általában különb fogadtatásban részesült, mintFord. Ja, igazis, Nixont a nép választotta elnöknek... Úgy tûnik, hogy Chou En-lai volt a megfelelô személy aNemzetközi Baloldal számára. Mao „kulturális forradalma” idejéreesett a vietnami háborús felépítés, mely közös orosz–amerikaivállalkozással a modern hadviselés legjobb felszerelésévelrakta tele Kína déli határait, míg északon a mintegy 8000 km-es szovjet határ, a formózai és dél-koreai amerikaitámaszpontok teljes bekerítést jelentettek Kína számára. Chouidejére esett a belsô helyzet megszilárdulása, a vietnami„háború” megszüntetése, Mao háttérbe húzódása és Nixonelnök pekingi látogatása. A nyugati sajtó Mao birodalmátmintaképpé propagandázta és szerte a világon maoista 5
  6. 6. mozgalmak nôttek ki a földbôl. Újra elôjöttek a süllyesztôbôlazok, akiket Mao hûvösre tett, köztük Teng Hsiao-ping,ugyanakkor Mao kultúrrevizi-onistái – mint a „forradalom titkosárulói” – kerültek a helyükre. Így Mao régi bizalmasa Lin Piao,akit állítólag menekülés közben lelôttek a szovjet határon. Mao személye maradt csak érintetlen. A demiurgosz, akínai kommunizmus élô isten-szobra, jobb ha nem avatkozik adolgok menetébe, ha nem akar összeütközésbe kerülni a„történelem áramlatával”. (Ausztráliai Magyarság, 1976.április.) * További korabeli idézet: – A politikai szóhasználatból már kikopott az ún. ideológiaimeghatározás. Így valójában ôszintébb lett a világ, mert azüzlet sohasem volt kényes a bolsevista kapcsolatra. Csakhogy– valami okból – mindmáig nem nagyon publikálták. De ma mármás a helyzet, a Szovjetunió is és Kommunista Kína is szilárdnemzetközi elismerést élvez, kormányzataik garantálni tudják abelsô békét és a részletfizetést. Hogy milyen áron? Pecunianon olet. Armand Hammer amerikai nagytôkést, a világkiterjedésûOccidental Petroleum Corporation elnökét megkérdezték abbólaz alkalomból, hogy vállalata kommunista Kínában 230 milliódollárt invesztál a világ állítólag legnagyobbra tervezettszénbányájába, – nem zavarja-e ez a befektetés aSzovjetunióval kötött üzletet? Hammer így válaszolt: „There is noproblem. The Chinese are Communist, you know. And they are wellaware of how much I did to help Nicolai Lenin and the BolshevikRevolution...” 6
  7. 7. Antikommunista Nixon elnök pekingi látogatása óta valóbannem probléma. Armand Hammer, gyakori moszkvai látogatásaicéljára állandó luxuslakosztályt tart fenn a Vörös téren. David Rockefeller, aki 1974-ben személyesen jártPekingben az elsô nyugati bankház megalapításakor,ugyancsak szívesen üzletel marxista diktátorokkal. AmikorAngolát említették neki, amelyet szinte megszállva tartanak aszovjet „tanácsadók” a többezer kubai katonával együtt, DavidRockefeller így válaszolt: „Ez nem zavarta bank-ügyleteink viszonyát.Gyakorlati meggyôzôdésbôl mondom, hogy bármilyen kormánnyalüzletelhetünk, ha azok rendesek és felelôsségteljesek.” A világ tehát nem politikai problémáktól zajos, hanemgazdasági problémáktól. Vessünk egy pillantást egy jelentésre,amit az amerikai szenátus pénzügyi bizottsága részérekészített a Tariff Commission az 1973-as pénzügyi válságidején. A 930 oldalas jelentésbôl a Wall Street Journal 1973.február 13-i száma részleteket közölt, melyek közül az alábbit,mint jellemzôt, idézzük: „A világvállalatok (Multinational Cor-porations) oly hatalmasmennyiségû pénzt kezelnek, hogy képesek nemzetközi pénzügyi válságotelôidézni pénzalapjuk akár egy kis részének egyik országból a másikbavitelével. A nagyvállalatok és a bankok kilôhetik a világ központibankjait nemzetközi valutaüzleteikkel.” Hogy ezután megteszik-e,vagy hogy ilyenféle háború dúl is néha, arról nem hallottunk, dea világvállalatok valóban világméretû és jelentôségû szerepéveltele vannak az újságok. Ipari civilizációt átültetni, akár teljesen visszamaradtországban is, nem tart sok ideig. Amit hosszú évszázadokküzdelmes fejlôdésével megalkottak az európai népek, aztmost az amerikai világvállalatok egy-kettôre széthordják avilágban, ahová akarják. Így jött létre a japán ipar a háború 7
  8. 8. után, és követi azt az utóbbi évtizedben Hong-kong, Tajvan,Szingapúr és Korea. Fejlôdésük szédületes, mert megvanhozzá a japánokhoz hasonló szorgalmas és tanulékonymunkásnép. Nem textil cikkekre, olcsó cipôreösszpontosítanak, hanem a bonyolult, kifinomult iparágakra,mint a gépjármû, számítógép és szemikonduktor ipar. Termelvényeik növekvô mértékben ömlenek az iparilagfejlettebb országokba is, köztük az Egyesült Államokba, nemcsekély vetélytársként a hazai iparnak. A Kelet-Ázsiábaátültetett iparok óriási elônnyel veszik fel a versenyt a fejlettállamok iparával szemben: olcsó munkaerô, kevés hatóságibeavatkozás, alacsony adó, szilárd diktatórikus kormányzat,egyszóval minden, amit a vállalkozó hiányol a saját országában(ha van még olyan). A fô szempont a profit. Az e célra kijelöltországok boldogan fogadják a nagyvállalatot, mely gépekethoz, munkaalkalmat teremt, és még piac után sem kell nézni.Egyetlen kívánsága van: stabil kormány legyen. A legstabilabbkormányzat a pártdiktatúra. És az nem is lehet más, mintmarxista, hiszen a marxista irányzatnak (kommunista,szocialista, népi demokrata, szociáldemokrataelnevezésekkel) kész bibliája, katekizmusa, szentszéke,hierarchiája van, és a párt azonnal ad fôúri rangot és módot,katonai hatalmat, fegyverzetet, fényes uniformist, vagy aközigazgatásban címet, hivatalt, luxust. Így erôsödik a világon akollektivizmus. (Magyar Élet, 1983. január 20.) Harminc–negyven évvel ezelôtt is már általánosan közzétettismereteket idéztünk fel a fenti történeti áttekintésben. És mégnem látja az emberiség – és persze a magyarok túlnyomórésze sem –, hogy a világ üzletemberek kezelésében,irányítása alatt van, és az efajta kétlábú teremtményeket csakegy dolog érdekli: a profit. Országok, államok még léteznek 8
  9. 9. demokratikus külalakú kormányzatokkal, de ma mármegszokott rutinnal fogadják és követik a nemzetközinagyvállalatok által megkövetelt gazdasági és politikai irányt.(Átfogó képet nyújtanak Csapó Endre 20-40 évvel ezelôttmegjelent írásai, amelyek Ilyen a világ címû (I. II. III.)köteteiben olvashatók, kapható a Püski Könyvesházban.) *** Két nappal az amerikai elnökválasztás után zajlott le a KínaiKommunista Párt XVIII. Kongresszusa. Nyolcvankétmilliópárttag 2270 delegáltat küldött november 8-án Pekingbe avörös zászlókkal feldíszített Népi Gyûlés Házába, hogy az egyhéten át tartó tanácskozáson megválasszák a 350 fôs központipártbizottságot, akik aztán döntenek a valódi hatalmat majdgyakorló, 24 tagú politikai bizottságról, amelybôl kikerülnek azúj állami vezetôk. Ezúttal a teljes vezetôgárdát lecserélik, ilyenközvetett úton dôl el, ki lesz a gazdasági, politikai és egyreinkább katonai értelemben is a világhatalom felé tartónagyhatalom új vezetôje a következô tíz esztendôre. Kína tehát magtartja, meg tudja tartani a kommunizmust,mint hatalmi berendezést és társadalmi rendet az ország népekormányzására. Elemzôk úgy tudják, hogy tanultak a szovjetösszeomlás példájából. A kommunista párt vezetôségereformokat vezetett be a hatalomgyakorlásban. A ki nemmondott cél az volt, hogy megelôzzék az általuk nem kívántfolyamatokat. Ennek értelmében törvényben szabályozták,hogy a kiöregedô politikai gárda ne kapaszkodhasson tízkörömmel a székébe. Négy szabály van: minden vezetô csaktíz évig lehet hatalomban, és hetvenéves korábannyugdíjazzák; az aktuális vezetônél tíz évvel fiatalabbgeneráció legtehetségesebb tagját jó elôre kiválasztják 9
  10. 10. utódnak; az így történô hatalomváltást a párton belül mindenkielfogadja; a folyamatot ciklikusan ismétlik. Az 59 éves alelnök, Hszi Csin-ping vegyipari mérnök,jogász lép tovább az elnöki pozícióba. Felesége népszerûnépdal- és kínai-opera énekesnô. Az elnökjelölt politikusicsalád sarja, apja a Hosszú Menetelés egyik veteránja. Ennekellenére a kínai sajtó a „nép egyszerû gyermeke”-képet építi:apja félreállítása idején, tizenöt esztendôsen vidékre menekült,ahol kétkezi munkából élt, míg huszonegy éves korára helyipártvezetôvé választották. Sokan széldzsekis politikusnak ishívják, mert öltöny helyett a lezserebb öltözetet kedvelte, és aztis kiemelik, hogy sofôrös limuzin helyett inkább busszal utazott.A világ már készül rá: a piacbarát gazdaságpolitikát értékelôpolitikust nemrég a leendô elnöknek kijáró tisztelettel fogadtákAmerikában. A figyelem érthetô, hiszen az elôrejelzések szerintelnöksége idején, 2018-ban Kína gazdasága megelôzi azamerikait, és a világ vezetô hatalmává válik. Mekkora hatalma van az elnöknek? A kínai elnöknek és miniszterelnöknek nincs abszolúthatalma az országban, a legfontosabb döntéseket a 7–9 tagúállandó bizottság többi tagjával egyetértésben hozza meg.Kína-szakértôk ezt egyfajta kollektív döntéshozatalimechanizmusnak tartják, ahol az elnök csak elsô az egyenlôkközött. Az állandó bizottság belsô mûködését ugyanakkorhatalmas titkolózás lengi körül, pontos mûködése és belsôhatalmi viszonyai nem ismertek. Egyes elemzôk tudni vélik,hogy a bizottság sûrûn ülésezik, és kemény viták, durvanézeteltérések uralják a tárgyalásokat, de végül mindigkonszenzusra törekszik. A kollektív vezetés rendszere nagy váltás volt a korábbikínai vezetôk, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping által használt 10
  11. 11. egyszemélyû, keménykezû vezetési stílushoz képest. Amostani rendszer hátránya ugyanakkor a BBC szerint, hogy akonszenzuskényszer lelassítja a döntéshozást, patthelyzeteketeredményezhet, amik miatt a kínai elnök és miniszterelnöknéha nem tud elég gyorsan reagálni a krízishelyzetekre. A most kijelölt új kínai vezetôségnek látszólag könnyû dolgalesz, hiszen Kína a világ egyik legdinamikusabban fejlôdôgazdasága, amely egyes gazdasági elôrejelzések szerint 2018-ra az USA-t is leelôzi, és a világ vezetô hatalmává válik. Azországban azonban így is sok feszítô, megoldásra váróprobléma van, amiket az új elnök és csapata nem hanyagolhatel. – Egy hatalmas ország óriási ambíciókkal – így jellemezteKínát a Hszin-hua hírügynökségnek adott interjújában HenryKissinger volt amerikai külügyminiszter, Kína „öreg barátja”,aki 1971-ben járt elôször a kelet-ázsiai országban az EgyesültÁllamok és Kína közötti diplomáciai kapcsolat felvételételôkészíteni. Az amerikai politikus a tôle megszokott módonezúttal is kiemelte, hogy Peking és Washingtonegyüttmûködése fontos a világbéke szempontjából, s a kétországnak felül kell emelkednie a napi bosszúságokon. Kína is tagja az atombombás hatalmak klubjának. Nincsriadalom miatta. Érdekes a Komment.hu véleménye afelemelkedô Kínáról: „Felemelkedô hatalom: gazdasága valamikor a nem túl távoli jövôbenmegelôzi az Egyesült Államokét, ambíciói egyre növekednek (már embe-reket küld az ûrbe is), és egyre többet költ a hadseregére (az idén elôször avédelmi kiadások meghaladták a százmilliárd dollárt). Egyre élesebbterületi vitákat folytat szomszédaival Japántól a Fülöp-szigetekenkeresztül egészen Indiáig, és komoly haditengerészetet épít ki atom-tengeralattjárókkal és repülôgép-hordózóval. Az Indiai-óceán már jó ideje 11
  12. 12. egy új, csöndes nagyhatalmi rivalizálás színhelye a két ázsiai óriás ésAmerika között, ahogyan a Dél-kínai-tenger is.” „Kína nemzeti öntudatába ráadásul xenofób, paranoid és szimplánsértôdött és gyerekes elemek vegyülnek: a Senkaku-incidens miatt legalábbegy tucat kínai városban voltak japánellenes tüntetések augusztus 19-én.Egy Hongkong melletti városban betörték egy japán étterem ablakait, ésfelborítottak több japán gyártmányú kocsit. Az olimpia alatt a kínai sajtótele volt paranoid sztorikkal arról, hogy a kínai atlétákat milyenigazságtalanul kezelik, diszkriminálják az újságokban és a versenyen,egyszerûen azért, mert a Nyugatnak úgymond fáj Kína felemelkedése. Haegy ekkora országnak ilyen zavaros az önképe, és ilyen paranoiás, az számít.” „Akárhogy is, elkerülhetetlen, hogy Kína felemelkedése felforgassa avizonyokat Kelet-Ázsiában. Az ottani biztonsági rendszer alapja azEgyesült Államok. Az amerikaiak garantálják Japán, Dél-Korea,Tajvan, a Fülöp-szigetek és Ausztrália biztonságát. Ahogy Kínamegerôsödik, és növelni próbálja befolyását, bele fog ütközni ebbe abiztonsági struktúrába, elkezdi feszegetni a határait. Ez egy érzékenyhelyzet sok feszültséggóccal, és könnyen balesethez, rosszabb esetben akárháborúhoz is vezethet. A leginkább Tajvan okán: a szigetet Kína sajátrészének tekinti, az amerikaiak viszont szerzôdésben vállalták, hogymegvédik a kommunista agressziótól.” „A Kínai Kommunista Párt érzékeny a hivalkodó luxusra, miközbena szegények és gazdagok közötti szakadék egyre mélyül. Érdekes módon,mindeközben, a Hurun Report, a kínai milliárdosok listája szerint, 251dollármilliárdos él jelenleg Kínában. A Népi Gyûlés leggazdagabb 70tagja 89,8 milliárd dollárt tudhat magáénak. Mindeközben, az USAKongresszusának 660 tagja, 7,5 milliárddal rendelkezik, beleértve ObamaBarack elnököt is. Mindebbôl képet kaphatunk Kína törekvéseirôl.Rengeteg olyan ember él Kínában, akik óriási hatalommal és vagyonnalrendelkeznek ahhoz, hogy kezükbe vehessék Kína jövôjének formálását.”(Bôdi Ákos, Újguria RSS hírcsatorna.) 12

×