Anorexia ;s bulimi

1,622 views

Published on

Published in: Entertainment & Humor
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
1,622
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
3
Actions
Shares
0
Downloads
6
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Anorexia ;s bulimi

  1. 1. Anorexia és bulimia . Tisztelt Olvasó ' Az anorexia és bulimia betegségek az evéssel vannak kapcsolatba.Az egyik túl sokat ,a másik pedig túl keveset eszik.Ez a cikk tájékoztató jellegű.Beszélje meg az orvosával ' Forrás: http://bulimia.lap.hu/ http://anorexia.lap.hu/ Anorexia . Az anorexia nervosa elnevezés valójában megtévesztő, mert szó szerint id A téma cikkei 4/1 A táplálkozás magatartási zavarai 4/2 Az anorexia (anorexia nervosa) 4/3 A bulimia (bulimia nervosa) 4/4 Egyéb táplálkozási zavarok Az anorexia nervosa szórványos leírásai - művészekről, böjtölő szerzetesekről - már évs Kezdetben kizárólag a kórkép szervi hátterének vizsgálata állt előtérben, a tudomány ma háttérre utaló adat, hogy az egypetéjű ikrek között a probléma együttes előfordulásának Ön tudta? Több divatház is harcot indított a súlyos anorexia ellen, és 18-as testtömeg index alatt ne fellépni a modelleket. Az anorexiás panaszok a serdülőkorral jelenhetnek meg, leggyakrabban 13-18 éves korba vitathatatlan. Döntően napkainkban is csontsovány modelleket látni a kifutókon, továb Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén "nem tu szövetségek alakulnak, szinte fogyókúrajárvány tör ki. A lányok abban versengenek, ki tu oldalakat. A beteg elkezd válogatni az ételek között, és egyre több, általa károsnak vélt étel, ételcsop megállítására tett erőfeszítéseik gyakran csak újabb feszültségek, konfliktusok forrásává Anorexia: testi leépülés és lelki zavarok
  2. 2. Sissi és az anorexia Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a táplálkozászavarok nemcsak a mai modellek b XIX. század egyik legendás szépsége, Erzsébet királynő (Sissi) is hasonló tünetekkel küz feletti testmagasságához mindössze 50 centis derékbőség párosult. Tüneteire legyen pél udvarhölgye, Festetics Mária grófnő korabeli nyelvezetű levele, melyben mint mindig, ez Őfelsége állapotáról "kolléganőjének", Ferenczy Idának: "Ő felsége mondom neked uj néz ki - hogy az embernek fáj a szíve. Persze a "cura" is - de rögeszmét hogy hízik. Hát érted hogy ilyen curával lehetetlen jól kinézni és hidd el - ha n annyit - mint tészem - azt hiszem már éhen hált volna meg!! Keveset aludni - sokat járni izzadni - nem enni - fürödni - inni - rémítő." Ennek az életmódnak a hatására a testsúly gyorsan csökken, a betegség diagnosztizálása elhízástól retteg. Jellemző a fokozódó szőrnövekedés, és a nők menstruációs ciklusainak A testi leépülést egyéb, pszichés tünetek kísérik. Gyakran társul a folyamat depresszióva orvoshoz kerülését, és nagyban nehezíti gyógyítását. Jellemzően a betegeknek testkép zavaruk van, azaz akkor is kövérnek látják magukat, m hashajtást, vízhajtást is végezhetnek. Az anorexias kórtörténet tünetei változhatnak az id Mit lehet tenni anorexia esetén? Az anorexia kezelése összetett, igen nehéz, hosszadalmas folyamat. Még ma is viszonylag az intravénás tápláláson, életfunkciók monitorozásán túl már ekkor meg kell kezdeni az (WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter) Anorexia nervosa Mi az anorexia nervosa? Az anorexia nervosa egy evési zavar, melyre jellemző a kóros soványság (a normál súly kevesebb, mint 85%-a), a torzult testséma érzékelés és az (irreális) félelem az elhízástól. Mi okozza az anorexia nervosát? Az anorexia nervosa okát nem ismerjük. A betegség rendszerint normál fogyókúrázási hajlammal kezdődik a kamaszkorban és lassan fokozódik beteges soványsággá. A betegség kialakulásában öröklött és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak, ezeknek a gyerekeknek a családjában gyakoribb a mentális betegség és a függőséget okozó anyagok használata (alkohol, dohány, kábítószer). Ezek a gyermekek inkább szorongásokkal küzdő, magukba forduló psychével rendelkeznek.
  3. 3. Az anorexia 95%-ban pubertáskorú lányokban fordul elő. Becslések szerint a 15-19 éves lányok kevesebb mint fél százaléka anorexiás. Az anorexia nervosában szenvedő gyermekek olyannyira keveset esznek, hogy szervezetük állandó hiányállapotban van, fáradékonyak, rossz közérzet gyötri őket, felborul a menstruációs ciklusuk (akár el is maradhat a menstruáció: amenorrhoe). A betegség korai felismerése és kezelése fontos az egyéb betegségek kialakulásának megelőzése végett. Milyen típusai vannak az anorexiának? A kalóriák bevitelének csökkentésére két módszer kínálkozik (mindkettő előfordulhat anorexiában): • megszorítás: a gyermek egész egyszerűen nem hajlandó ételt magához venni (különösen a szénhidrát- és zsírtartalmú ételeket) • bulimia: a gyermek "rohamokban" nagy mennyiséget eszik, majd hánytatja magát vagy nagy mennyiségű hashajtó segítségével szabadul meg az elfogyasztott ételtől. Mik az anorexia tünetei? (Ezek a tünetek sok más betegség tünetei is lehetnek.) • alacsony testsúly (a magassághoz és az életkorhoz viszonyítva kevesebb, mint 85%-a a normálnak) • túlzott félelem az elhízástól (még akkor is amikor a gyermek súlya folyamatosan csökken) • testsémazavar (a beteges soványság ellenére a gyermek túlsúlyosnak ítéli magát) • a gyermek a táblázatokban kimutatott minimum testsúly eléréséhez szükséges hízást is visszautasítja • a menstruációs ciklus elmaradása (egyéb ok nélkül) • túlzott, erőltetett testmozgás • az éhségérzet letagadása • az étel előkészítésével való túlzott foglalatoskodás • furcsa étkezési szokások A következő szervi tünetek már a kóros soványság következményei: • száraz bőr és nyálkahártyák> • hasi fájdalom • székrekedés • fáradtság • fokozott melegigény (a hideget rosszul tűri a gyermek) • a bőr sárgás elszíneződése
  4. 4. Hogyan diagnosztizálják az anorexia nervosát: A gyermek szülei, tanárai és barátai felvethetik a betegség gyanúját, amit aztán pszichológus vagy pszichiáter a kórtörténet és feltáró beszélgetések alapján megerősít. Gondos belgyógyászati vizsgálat azért szükséges, hogy az esetleges szervi megbetegedéseket kizárjuk. Az anorexia nervosa kezelése A kezelés minden esetben egyénre szabott. Az első és legfontosabb feladat az alultápláltság felszámolása, ha máshogy nem parenteralis (intravénás) táplálással. Az általános állapot rendezése után pszichoterápia következik, és ha az anorexiához más mentális zavar is társul (pl. depresszió), akkor gyógyszeres kezelés. A kezelés folyamán a családnak, illetve a beteg közvetlen közelében élőknek fontos szerep jut a beteg pszichés támogatásában. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, miért vagyok ily töré Fókuszban a férfitest
  5. 5. "Ahogy elkezdte m a testépíté st, borzaszt ó nagy változás on mentem át: 58 kilóról két- három hónap alatt ilyen 75 kilóra fejlődte m." - nyilatko zza egy most már száz kiló feletti izomkol osszus, aki ha belenéz a tükörbe, még mindig elégedetl en. Anorexia nervosa és annak férfi megfelelője A főleg fiatal nők körében előforduló anorexia nervosa pszichés kórkép:
  6. 6. testképzav ar -kövérnek érzi magát, jóllehet, pont az ellenkezője -, mely evészavarr al, nagyon kevés kalória bevitelével társul. Altruista magatartás sal, aszketikus ideálképpel jellemezhet ő, melyben az egyén fél. Fél a közelségtől , melegségtő l. Elutasítja a testből fakadó minden igényt. Emellett erős a karcsúság ideálképén ek kialakításá ra tett törekvése, aminek létrejöttébe n nagy szerepet játszik a médiából
  7. 7. sugárzó manökenk ép, a kívánatosn ak hirdetett Barbie baba-alkat stb.. A betegek uralkodni akarnak saját testük fölött, amely sajnos sokszor túl jól sikerül, és halálos kimenetell el ér véget. Ennek férfi megfelelője az inverz- anorexia, amely egy időben tűnt föl az anorexia nervosával. Pontosan ugyanúgy, ahogy a 17- 24 éves nőknél, a hasonló korú férfiaknál testképzav ar - (túl soványnak ítéli magát - és evészavar (extrém ételpárosít
  8. 8. ás, túlzott fehérjefogy asztás) képében nyilvánul meg. Hangsúlyo s szerepet kap a táplálkozás és testépítés. Egész életét izmai gyarapításá ra áldozza. "Állandó harc és küzdelem" Az inverz anorexia komoly, életet veszélyezte tő evészavar, amely állandó evéssel és jelentős testtömeg gyarapodás sal jellemezhet ő. Főleg fiatal, 17- 25 év közötti férfiaknál fordul elő, akik elutasítják az
  9. 9. életkorhoz, testmagass ághoz, testalkatho z, aktivitási szinthez tartozó normál testtömege t. Kifejezette n félnek a fogyástól, soványságt ól, állandó gyengeségé rzés, szigorú testépítő- edzés, testtömegr e és testalkatra irányuló, extrém figyelem jellemezi őket. Lássuk, hogyan fogalmaz táplálkozás áról egy testépítő, egy mai, evészavarr al küzdő "Toldi Miklós": "Napi hat- hétszer eszem elég nagy mennyiség et,
  10. 10. odafigyelek rá, hogy meglegyen az elegendő húsmennyi ség, minőségi fehérje, viszek még be táplálék- kiegészítők et is, de azért nem vetem meg annyira a "szemetebb " kajákat sem, mint például a pizzát. Tulajdonké ppen ez a testsúly- kilógramm onként ez a 3-4 g fehérjét kell ilyenkor bevinni. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk 90 kiló vagyok, ezért 320 g fehérjét kell fogyasztan om összesen hússal, táplálék- kiegészítőv
  11. 11. el, mindennel együtt. És hát borzasztó sok szénhidrát ot. Ha már nem viszek be megfelelő mennyiség et, akkor már kezdek lefogyni, nem bírom tartani magam, tehát ez eléggé nehézkes. Ez egy állandó harc, küzdelem. Szálkásítás időszakába n drasztikus megvonás van, ez azt jelenti, hogy ezeket a szemét kajákat teljes egészében kitörlöm, és nagyon odafigyelek a zsírra, cukorra, sóra. Ez azt jelenti, hogy csak a
  12. 12. nulla százalék zsírtartalm ú joghurtoka t fogyasztom , és teljesen kiiktatom a sót az étrendemb ől. Ezzel el lehet érni azt, hogy teljes egészében kemény lediétázott fizikumot érjek el."- árulja el titkait a hatalmas testű fiatal férfi. Figyelj fel a tünetekre! Az inverz anorexiát számos tünet jellemzi, amely feltűnő lehet a környezet (barátok, rokonok, ismerősök, iskolatársa k) számára is. Az alábbiak tartoznak
  13. 13. ide:  Nagy mért ékű tests úlynö veke dés.  Kalór iaszá mlálá s, az élelm iszere k tüzet es vizsg álata zsírta rtalo m, energ iatart alom szem pontj ából.  Bizon yos étele k kiem elt fogya sztás a (pl. tejföl, csirk emell , prote in shake
  14. 14. , stb.).  Sová nyság gyak ori hang oztat ása.  Félel em a testi gyen geség től.  A jóllak ottsá g tagad ása.  Szigo rú teste dzési progr am, figyel men kívül hagy va az időjá rást, fárad tságo t, beteg séget, sérül ést stb.  Barát ok és régi
  15. 15. progr amok eluta sítása .  Által ánoss ágba n a viselk edés és attitű d jelzi a testtö meg növe kedés t és ételk ontro llt, amel yek mint fő tünet ek jelen nek meg.  Táplá lék- kiegé szítő k rends zeres fogya sztás a, mely ek közöt
  16. 16. t soksz or nem mege nged ett, egész ségká rosító készít mény ek (pl. teszt oszte ron, növe kedés i horm on szár mazé kok) is szere pelhe tnek.  Kond iterm i vizsg álódá sok  A férfi test
  17. 17. egy mest erség es kép, egy pszic hikail ag ellen álló konst rukci ó, mely sértet lensé get muta t, de ez valój ában az önért ékelé s gyen geség ének komp enzác iója. (Alai n M. Klein , 1993. ) 1996- ban Dr. Fedo r Istvá
  18. 18. n vezet éséve l az egyik vidék i testé pítő klub tagjai val végez tünk vizsg álatot . Arra keres tük a válas zt, hogy milye n indítt atásb ól kezdt ék el ezt a sport ágat és vajon lehet- e párh uzam ot találn i a testé pítők és az anore
  19. 19. xia nervo sás nők pszic hológ iai jelle mzői - a testk épzav ar, evész avar, alexit hymi a (érzel mi kifeje zőké pessé g zavar a) - közöt t. A felmé résbe n szere plő szem élyek átlag életk ora 21 év, átlag testm agass ága 177
  20. 20. cm, átlag os testtö mege a testé pítő progr am elejé n 64 kg, a progr am akkor i állap otába n 79,8 kg volt. A vizsg álat struk turált interj úra, nyílt és zárt kérdé sekre , illetv e saját infor mális beszé lgetés ekre, megfi
  21. 21. gyelé sekre táma szkod ott. Az ered mény ek azt muta tták, hogy a sport olók 86 száza lékát a "min él nagy obb test" kiala kítás a motiv álta. 82 száza lékuk vallot ta magá t túl sován ynak edzés progr amjá nak kezde tén. A
  22. 22. testé pítők 80 száza léka volt elége detle n a testé vel: lábát túl véko nyna k, derek át túl vasta gnak talált a. "Min él nagy obb szere tnék lenni: 100- 120 kg leszál kásít va"- hang zott sokak válas za. Az ered mény ekből az is
  23. 23. kitűn t, hogy mind annyi an nagy hang súlyt fektet nek a megf elelő táplál kozás ra, 80 száza lékuk külön féle táplál ék- kiegé szítőt is alkal maz, a súlyo san veszé lyes szter oid készít mény ek haszn álatát mind össze egy fő vallot
  24. 24. ta be. Har madr észt azt talált uk, hogy a vizsg ált szem élyek 50 száza léka volt opera tív gond olkod ású, amire az utalt, hogy alig vagy egyál talán nem haszn áltak meta kom muni káció s eszkö zöket , rövid tőmo ndato kkal
  25. 25. fejezt ék ki magu kat, a szem konta ktust nem tartot ták. (Jam es E. Loeh r ezt a tünet együt test Clint East wood szind rómá nak nevez te el.) Az anore xiás nőkre jelle mző a szim bolik us gond olkod ás teljes hiány a (kogn itiv- affect
  26. 26. iv zavar ) és az érzel mi állap otnak testi érzés ektől való elkül önítő - képes ség hiány a. A testé pítők 32 száza lékán ál volt ugya nez megfi gyelh ető.  A férfia k többs ége tehát két okból építi testét : egyré szt
  27. 27. esztét ikai célbó l, azt szere tnék elérni vele, hogy felfig yelje nek rá a nők, másr észt, hogy óriási testü k pánc élkén t védje őket, adjon bizto nság ot és ezzel együt t hatal mat. Kétsé gtele n, hogy az anore xiás nők és a rever z-
  28. 28. anore xiás testé pítők nagy része közöt t, ami pszic hés jelle mzői ket illeti, szám os haso nlósá got fedez hetü nk föl. "Ahogy elkezdtem a testépítést, borzasztó nagy változáson mentem át: 58 kilóról két-há nyilatkozza egy most már száz kiló feletti izomkolosszus, aki ha belenéz a tükörbe, még Anorexia nervosa és annak férfi megfelelője A főleg fiatal nők körében előforduló anorexia nervosa pszichés kórkép: testképzavar -kö mely evészavarral, nagyon kevés kalória bevitelével társul. Altruista magatartással, aszk fél. Fél a közelségtől, melegségtől. Elutasítja a testből fakadó minden igényt. Emellett er törekvése, aminek létrejöttében nagy szerepet játszik a médiából sugárzó manökenkép, a betegek uralkodni akarnak saját testük fölött, amely sajnos sokszor túl jól sikerül, és hal Ennek férfi megfelelője az inverz-anorexia, amely egy időben tűnt föl az anorexia nervos nőknél, a hasonló korú férfiaknál testképzavar - (túl soványnak ítéli magát - és evészava képében nyilvánul meg. Hangsúlyos szerepet kap a táplálkozás és testépítés. Egész életé "Állandó harc és küzdelem" Az inverz anorexia komoly, életet veszélyeztető evészavar, amely állandó evéssel és jelen fiatal, 17-25 év közötti férfiaknál fordul elő, akik elutasítják az életkorhoz, testmagasságh testtömeget. Kifejezetten félnek a fogyástól, soványságtól, állandó gyengeségérzés, szigo
  29. 29. irányuló, extrém figyelem jellemezi őket. Lássuk, hogyan fogalmaz táplálkozásáról egy te Miklós": "Napi hat-hétszer eszem elég nagy mennyiséget, odafigyelek rá, hogy meglegyen az elege be táplálék-kiegészítőket is, de azért nem vetem meg annyira a "szemetebb" kajákat sem testsúly-kilógrammonként ez a 3-4 g fehérjét kell ilyenkor bevinni. Ez azt jelenti, hogy h fogyasztanom összesen hússal, táplálék-kiegészítővel, mindennel együtt. És hát borzaszt megfelelő mennyiséget, akkor már kezdek lefogyni, nem bírom tartani magam, tehát ez Szálkásítás időszakában drasztikus megvonás van, ez azt jelenti, hogy ezeket a szemét ka odafigyelek a zsírra, cukorra, sóra. Ez azt jelenti, hogy csak a nulla százalék zsírtartalmú az étrendemből. Ezzel el lehet érni azt, hogy teljes egészében kemény lediétázott fizikum férfi. Figyelj fel a tünetekre! Az inverz anorexiát számos tünet jellemzi, amely feltűnő lehet a környezet (barátok, rok alábbiak tartoznak ide:  Nagymértékű testsúlynövekedés.  Kalóriaszámlálás, az élelmiszerek tüzetes vizsgálata zsírtartalom, energiatartalom  Bizonyos ételek kiemelt fogyasztása (pl. tejföl, csirkemell, protein shake, stb.).  Soványság gyakori hangoztatása.  Félelem a testi gyengeségtől.  A jóllakottság tagadása.  Szigorú testedzési program, figyelmen kívül hagyva az időjárást, fáradtságot, beteg  Barátok és régi programok elutasítása.  Általánosságban a viselkedés és attitűd jelzi a testtömeg növekedést és ételkontrol  Táplálék-kiegészítők rendszeres fogyasztása, melyek között sokszor nem megenge tesztoszteron, növekedési hormon származékok) is szerepelhetnek.  Konditermi vizsgálódások  A férfi test egy mesterséges kép, egy pszichikailag ellenálló konstrukció, mely sérte gyengeségének kompenzációja. (Alain M. Klein, 1993.) 1996-ban Dr. Fedor István vezetésével az egyik vidéki testépítő klub tagjaival vége milyen indíttatásból kezdték el ezt a sportágat és vajon lehet-e párhuzamot találni pszichológiai jellemzői - a testképzavar, evészavar, alexithymia (érzelmi kifejezőké A felmérésben szereplő személyek átlagéletkora 21 év, átlag testmagassága 177 cm kg, a program akkori állapotában 79,8 kg volt. A vizsgálat strukturált interjúra, ny beszélgetésekre, megfigyelésekre támaszkodott. Az eredmények azt mutatták, hogy a sportolók 86 százalékát a "minél nagyobb tes
  30. 30. magát túl soványnak edzésprogramjának kezdetén. A testépítők 80 százaléka volt túl vastagnak találta. "Minél nagyobb szeretnék lenni: 100-120 kg leszálkásítva"- h Az eredményekből az is kitűnt, hogy mindannyian nagy hangsúlyt fektetnek a meg táplálék-kiegészítőt is alkalmaz, a súlyosan veszélyes szteroid készítmények haszn Harmadrészt azt találtuk, hogy a vizsgált személyek 50 százaléka volt operatív gon nem használtak metakommunikációs eszközöket, rövid tőmondatokkal fejezték ki E. Loehr ezt a tünetegyüttest Clint Eastwood szindrómának nevezte el.) Az anorexiás nőkre jellemző a szimbolikus gondolkodás teljes hiánya (kognitiv-aff való elkülönítő-képesség hiánya. A testépítők 32 százalékánál volt ugyanez megfig  A férfiak többsége tehát két okból építi testét: egyrészt esztétikai célból, azt szeretn másrészt, hogy óriási testük páncélként védje őket, adjon biztonságot és ezzel együ a reverz- anorexiás testépítők nagy része között, ami pszichés jellemzőiket illeti, sz Tóth Erika: Szépség-ideálok múltszázadtól máig avagy szociokultúrális hatások az anorexia nervosában. "Míg a század elején a töltott galambokért rajongott a világ, a húszas években már a lapos mellűek jöttek divatba, hogy aztán 1950 tájékán átadják a helyüket a telt idomú homokóráknak. Ma ismét a cingárság a sikk " ( Garfinkel, Garner,1992,106 o.). Több szociálpszichológus szerint szociális tényezők játszanak fő szerepet az anorexia nervosa kialakulásában. Elsősorban a sovány nőkkel kapcsolatos pozitív értékelések különösen az elmúlt 50 évben jelentősen növekedtek, ami valószínűleg egybeesik azzal, hogy az anorexia nervosás esetek is gyarapodtak. "A mai társadalmak nőideálja egyrészt hangsúlyozza a pusztán reprodukcióra korlátozott nőiség korlátai alól való kitörés fontosságát, egyszersmind jelzi a társas térben való érvényesülés bizonytalanságát, törékenységét is. A probléma súlyosságát jelzi, hogy az anorexiás zavarral küszködöknek az egytizede a kóros soványság olyan fokára jut el, ami már az életét veszélyezteti."(Csabai, Erős, 2000, 66. old.). Még riasztóbb az a tény, hogy az anorexiával kapcsolatos kiadványok megjelenése csak növelte az előfordulási gyakoriságot. Az American Psychologist című folyóirat 1986-ban végzett tanulmányai alapján főleg azoknál a fiatal nőknél nagyobb az anorexia előfordulási esélye, akik minél többet tudnak a túlzott diétázás veszélyeiről és magáról a kórképről (Striegel- Moore, Silberstein, Rodin, 1986). Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy jelentős változást történt az anorexiás manifesztációk között a betegség története folyamán, mig a korabeli anorexiások többnyire az étel elutasitását testi okokra vezették vissza, addig a mai társaikat a kövérségtől való félelem tölti el, nyilvánvalóan "kövérség-fóbia"-ról beszélhetünk a mai társadamunkban, mely 60 évvel ezelőtt szinte ismeretlen fogalom volt és egyáltalán nem jelent meg az anorexia tünettanában. (Csabai és Erős, 2000). A női ideálok változásairól képet kaphatunk a művészetek és a média segítségével. Rubens XVII. századbeli telt nőalakjait Modigliani karcsú
  31. 31. hölgyei követték, s mindkét típus igen népszerű volt a maga idejében. Ugyanígy a viktoriánus kor hölgyei sápadt arcukkal, törékeny és karcsú testükkel képviselték a női szépséget. A századelőn a fiúszerű karcsúság hódított. Az 1930-as évektől a "szexi" a divat" a női formák újradefiniálása történt: anyaszimbólumból szex szimbólumba. A II. Világháború idején a náci Németországban az új női ideált, az egészséget, kiváló fizikai kondíciót sugalló, sportos, aktív, izmos, reproduktív értékes nő jelentette, röviden fogalmazva, reprodukció a haza szolgálatában. Újabb változást jelentett nemcsak az életben, de a divat és a női ideál terén a háború vége, ekkor a tökéletes női testet a kissé telt, nagy mell és arányosan nagyobb csípő és az egészen vékonyka derék jelentette. (A nők igyekeztek kihangsúlyozni a mell és a csípő közötti különbséget, vagyis a minél kisebb derekat. A modern evolúciós elméletek szerint a mell és a csípő közötti minél nagyobb különbség titkon vagy nyíltan, szexuálisan vonzza a férfiak többségét, mivel a reproduktív értékességre utaló jel.) Visszatért a fűzők időszaka, mely szépséges Erzsébet királynénk, Sissi idején is hódított. 1950-es évektől kezdve új divatot és új szépség-ideált teremtett Marilyn Monroe, Sophia Loren és Jayne Mansfield a filmek, képes újságok és a televízió segítségével. A 60-as évektől drámai változást jelentett a divatmodell Twiggy soványsága, aszexuálissága. Aszexualisságával és anorexiás testével teremtett új szexideált. Hatására több fiatal lány vált anorexia nervosássá A 80-as években a széles váll és a kozmetikázott emlő volt jellemző a divatmodellekre. Garner és Garfinkel (1982) az elmúlt 20 év playboyaiban a Miss Amerikákat elemezve azt találta, hogy a győztesek egyre soványabbak. A diétára, a különböző fogyókúrákra vonatkozó könyvek és újságcikkek száma megsokszorozódott. A médiákra fogékony tömegeknek közvetített női ideál tehát továbbra is a sovány, szinte választási lehetőség nélkül, a "másság" alig megengedett. 90-es években jellemző a testépítő, leginkább önmagát szerető, a férfiakat tárgyként használó, talán divatból leszbikus tendenciákat sejtető Madonna. Ma a női testet sok esetben arra használják, hogy árucikkeket adjanak el vele, egyaránt láthatjuk a csont sovány modelleket a kifutókon vagy akár éppen egy samponreklámokban, elsétálhatunk néhány játékbolt előtt, ahonnan Barbie-babák mosolyognak ránk vagy megcsodálhatjuk számítógépes játékaink közül Lara Croftot. Fokozatosan el kezdünk egy irreális világban élni, ahol a női ideál rég elrugaszkodott a valóságtól. Sok nőben főleg a fiatalabb generációban frusztráció érzését kelti az a tény, hogy a valóságban még csak hasonlítani sem egyszerű e női alakokra. A test is tükrözi a társadalmat. A modern társadalmakban a karcsúság-ideál aszkézist igényel. A test a társadalmi sikeresség mértéke lesz, ezt segíti a testtel törődő hivatások sokasága, a szépség-, fitness-ipar. A modern fogyasztói társadalom szimultán módon elnyomja és stimulálja a vágyakat a megnövekedett fogyasztás érdekében. A kultúraváltáshoz még egy szempont: a nőknek egy generáció alatt kellett nagy változásokat elviselniük szerepeikben és a teljesítményorientáció is belépett a hagyományos női
  32. 32. szerepek mellé. Vajon mit hoz a jövő? Mindenesetre az tény, hogy a kor divatja meghatározza az ideális női alakot és új tökéletes szépség-ideált teremt. Ezt igazolja Logue (1991) kísérlete, aki összehasonlította az 50-es évek ideális nőalakját Jayne Mansfieldet a 90-es évek női ideáljával Julia Robertssel. Julis Roberts sokkal soványabb, mint Jayne Mansfield. Ezek a tökéletes alakok feltételezhetően erősen befolyásolják a nők saját ideáljait, ami azt eredményezi, hogy a nők saját magukat az ideálisnál kövérebbnek érzik (Logue,1991). A fogyasztói társadalomban megfigyelhető, hogy a vágyhoz való viszony fokozatosan ambivalensé vált. Egyidejűleg megjelenik a fogyasztás járványa, a felhalmozás, a vásárlás, az élvezetek, és az evés iránti vágy, ezt még inkább megrősitik a média és a reklámok segitségével, ugyanakkor ott van az ellentmondó parancs, mely mértékletességre int, hogy legyünk karcsúak, sportosak, igyekezzünk elnyomni vágyainkat, megjelenik a vonzás és a taszitás dinamikája, mely konfliktusba sodorhatja az ént. A fogyasztói társadalomból hozzánk érkező üzenet arra szólit fel, hogy a társadalom hasznos tagjának kell lennünk, melyet csak úgy tehetünk meg, ha úgy próbáljuk kielégiteni vágyainkat, ha elfojtjuk azokat, mintha sohasem léteztek volna. Lassan az a szomorú kép alakul ki, hogy korunk kultúrája nem tud már mást felajánlani, főleg a nők számára, mint a fogyokúra és a testmozgás kultuszát. (Csabai és Erős, 2000). Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a szociokulturális megközelítés inkább korrelációs természetű, nincs elegendő bizonyíték a kauzális modellhez. A kultúrát az egyén pszichológiai tényezői és a család kontextusa közvetíti. A környezeti tényezők szerepet játszanak az evészavarok kialakulásában, de nem világos, hogy milyen mértékben patogének. "Egyes klinikusok szerint az egész társadalomnak meg kellene változnia ahhoz, hogy a nők elkerüljék az evészavarok veszélyeit. A ruhákat hirdető reklámoknak például az átlagoshoz jobban közelítő testméretű és testalkatú modelleket kellene mutatniuk ahelyett, hogy a legtöbb nő számára elérhetetlen karcsúságot állítják eléjük példaként " ( Comer,2000, 378 o.). A divatos fogyókúrák következményei A fogyni vágyó emberek nagy része több divatdiétát is kipróbál, anélkül, hogy annak hátrányaival tisztában lenne. Sok esetben a divatdiéták kitalálói nem szakemberek, és alapelveik tudományosan nem megalapozottak. Többségükre jellemző az egyes tápanyagok szélsőséges (kevesebb, illetve több) bevitele, ami komoly egészségi károsodást okozhat. Az egyes divatdiéták széleskörű térhódítása elsősorban annak köszönhető, hogy ismert közéleti emberekkel, sztárokkal reklámozzák, és ígérik a rövid időn belüli gyors fogyást. A látványos eredmények hangsúlyozása mellett azonban a többségüknél nem hallani semmiféle hátrányról. Az egyes makrotápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) megfelelő mennyisége az étrendben alapvető feltétele a szervezet egészséges működésének. Ha ez az egyensúly megbillen, és főleg, ha ez az eltolódás hosszú időn át fennáll, súlyos egészségkárosodás következhet be.
  33. 33. Milyen következményei lehetnek az egyes divatfogyókúráknak? Szénhidrátszegény diéták (pl. Atkins-diéta) - mivel a szénhidrátok nélkülözhetetlenek az izomműködéshez, a vegetatív idegrendszer működéséhez, ezért hiánya csökkenti a szellemi- és fizikai teljesítőképességet, okozhat szédülést, fejfájást, depressziót is, vitamin- és ásványi anyag-hiányhoz vezet. Az alacsony szénhidrátbevitellel együtt járó magas fehérje- és zsírbevitel növeli számos betegség kialakulásának a kockázatát. Pontdiéták (a tápanyagok pontértéket kapnak: a zsírok, és zsírdús ételek 1-2 pontot érnek, míg a szénhidrátok akár több százat is, miközben a napi élelmiszerfogyasztás a 40 pontot nem haladhatja meg) - az ilyen diéta emeli a koleszterinszintet, és növeli az érelmeszesedés veszélyét. Fehérje-diéták (megnövelt fehérjebevitel pl. Banting-diéta: 500-600 g. állati fehérje, 60-80 g. kenyér és némi zsiradék) - egyhangú, és a sok állati fehérje egészségtelen, mert magas húgysavszintet eredményez. "Edd magad soványra" (pl. Cooley-féle diéta napi 750 kilokalóriás étrend) - Csak rövid távon leszünk soványak, mert a csökkent energiafelvétellel a szervezet anyagcsere-csökkentéssel reagál, ráadásul 10 nap múlva vitaminpótlásra van szükség. Fehérjeszegény diéták (pl. a főleg zöldségekből álló Pitkin-féle diéta) - már rövid távon is tápanyaghiányhoz vezet. Mivel a fehérjék a test alapvető építőkövei, a sejtek fő összetevői, hiányuk következtében súlyos izomsorvadás, gyermekek esetében növekedési, fejlődési zavarok léphetnek fel. Rizsdiéta, krumplidiéta (csak rizs, ill. burgonya fogyasztását engedi) - egyhangú, vitamin- és fehérjehiányos étrend. Gyümölcsdiéták (alma-, ananász-, és szőlőkúra) - fehérjehiányhoz, valamint vitamin- és ásványianyag-hiányokhoz vezet. Tejkúra (napi 2 l tej fogyasztására alapul) - vas-, vitamin és rosthiányos állapotot okozhat. A testkontroll által ajánlott program - az osztott étrendre és az ételtársításra vonatkozó
  34. 34. tanácsait a dietetikai tudományos vizsgálatok nem igazolták. A testkontrollhoz ajánlott étrendek többsége fehérje-, vitamin-, és ásványi anyag-hiányhoz vezet. Forrás: http://www.edestenyek.hu/ Bulimia. Mi a bulimia? A bulimia nervosa nevű, kényszeres zabálással járó betegségben szenvedők 90%-a a nők közül kerül ki. A zavar lényege többnyire falási rohamok és azt követően az ételtől való megszabadulás, önhánytatás, hashajtók, beöntés, végbélkúp, vagy vizelethajtók révén. Egyes bulimiások nem adják ki magukból az ételt, hanem a zabálásos epizódokat másképpen, koplalással vagy kényszeres tornázással kompenzálják. A legtöbb bulimiás férfi ez utóbbi típushoz tartozik. Bár a bulimiások is rettegnek az elhízástól, az anorexiásokkal ellentétben a megjelenésük teljesen normális lehet. Legtöbbjük testsúlya normális, némelyek kissé túlsúlyosak. A bulimiás nők gyakran teljesítménycentrikusak. Jóllehet félnek az evéstől, mégis nagy mennyiségeket fogyasztanak el: néha akár 20.000 kalóriát is egy alkalommal. Az általuk fogyasztott ételek többnyire "vigasz-csemegék": magas kalóriatartalmú édességek, vagy lágy, krémes ételek, például fagylalt, torták és sütemények. A bulimiásra bárhol rátörhet a falási roham, napi legalább két alkalommal, de inkább többször. A zabálást sokszor önmaga meghánytatása vagy az ételtől más úton való szabadulás követi. Egy bulimiás akár napi húsz,vagy annál is több hashajtót is beszedhet egy nap. Mások az evést koplalással, szigorú diétával vagy kényszeres tornázással kompenzálják. Az anorexiához hasonlóan a bulimia is pusztítást visz véghez a szervezetben: legsúlyosabb formájában a hajtatás maradandó szívkárosodáshoz vezethet. A bulimia általában a késői kamaszkorban jelentkezik, 18-20 éves korban, de korábban vagy később is kezdődhet. Az anorexiásokkal ellentétben a bulimiások nem tagadják az étellel kapcsolatos problémáikat, és szégyenkeznek a falási-purgálási ciklus miatt. Érzik, hogy nem tartják kézben a problémát. A bulimiások gyakran impulzív személyiségek és hajlamosabbak az addiktívitásra, mint az anorexiások.
  35. 35. A bulímia esetén szinte bizonyosan számolhatunk genetikus hajlamosító tényezővel, valamint biokémiai összetevővel. A kutatások azt mutatják, hogy a bulimiásoknak sokszor abnormális a szerotonin-szintjük. Sok bulimiás történetében találunk anorexiás vagy elhízásos előzményt. Előfordul, hogy egyidejűleg major depresszióban, szorongásos betegségben, szociális fóbiában vagy pánikbetegségben szenvednek. Más addiktív magatartásforma, azaz drog- vagy alkoholfogyasztás, szintén jellemző lehet. Tünetek - Megtisztulás (purgálás: az elfogyasztott ételtől való erőltetett megszabadulás) és kényszeres evések ismétlődő epizódjai, melyek a személyben azt az érzést keltik, hogy nem ura önmagának. A zabálásokat gyakran a testsúly kontrollálására tett erőfeszítések követik, önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, időszakos koplalások és kimerítő torna. - Rögeszmés félelem a kövérségtől. - Önvád, bűntudat és szégyenérzet Kezelés Az orvos vért vesz, hogy megállapítsa, fennáll-e kiszáradás, illetve nem borult- e fel az elektrolitok és más fontos tápanyagok egyensúlya a szervezetben a vizelethajtás, hashajtás és önhánytatás eredményeképpen, fogszuvasodás vagy erózió a visszaöklendezett gyomorsav nyomán Ellőrizni kell ezen túl, hogy nem áll-e fenn alacsony vérnyomás, székrekedés, megduzzadt nyirokmirigyek, és hormonális elváltozások. A bulímiások járóbetegként kezelhetőek, többnyire kognitív viselkedésterápia és gyógyszeres kezelés kombinációjával. Az antidepresszánsok, például a fluoxetin, imipramin, és trazodon, segíthetnek csökkenteni az étvágyat és ritkítani a falásrohamokat és az azt követő purgálást. A pszichoterápia során a beteg figyelemmel kíséri evési szokásait és igyekszik tudatosítani magában tüneteit és kóros szokásait. A terápia ezenkívül igyekszik korrigálni a beteg torzult attitűdjeit a kalóriákkal, testsúllyal és testképével kapcsolatban. Az ilyesfajta kezelés a felszín alatt meghúzódó depressziót is enyhíti. A csoportos terápia lehetőséget ad az evési problémák megosztására másokkal, az elszigetelés-érzést enyhítendő. A családterápia szintén segíthet a vacsoraasztalnál elkerülhetlenül felmerülő, tehetetlenséget és haragot kiváltó konfliktusok feloldásában. Tekintve, hogy sok túlevésben szenvedő betegen csak a súlyprobléma látszik, sokan közülük fogyókúrás tréningekre járnak mentálhigiénés intézmények
  36. 36. helyett. Evési zavaraikat háziorvosuk gyakran csak általános egészségügyi kérdésként közelíti meg. Megint mások olyan önsegélyező szervezeteknél keresnek segítséget, mint az Anonim Túlevők Egyesülete. A bulimia valójában mintegy háromszor gyakoribb jelenség, mint a koráb és jóval nehezebb is felismerni a bajt. A téma cikkei 4/1 A táplálkozás magatartási zavarai 4/2 Az anorexia (anorexia nervosa) 4/3 A bulimia (bulimia nervosa) 4/4 Egyéb táplálkozási zavarok A bulimia az anorexiához hasonlóan gyakran diagnosztizált táplálkozási zavar, amelyek ellentétben itt vezető tünet a több-kevesebb rendszerességgel, de minimum heti gyakori kalóriamennyiségek elfogyasztására kerülhet sor. A bulimiás falásrohamok néha éjszaka Ezeket a "zabálásokat" szinte törvényszerűen lelkiismeretfurdalás, önvádlások követik, m magának a falásrohamnak is többnyire szorongásoldó célja van. Cikkünk a hirdetés után folytat Ezen érzések öngyógyító levezetését célozza, hogy a betegek hánytatással, hashajtással ig megszabadulni a fokozódó szorongástól. A folyamat hosszabb távon a beteg önértékelésé Mi figyelmeztethet a bulimiára? Ellentétben az anorexiásokkal, a betegek testsúlya nem feltétlenül jelzi a bajt, ez megneh hányások által feljutott gyomorsav által tönkrement nyelőcső és/vagy fogak, továbbá a p impulzuskontroll zavara (alkohol és/vagy droghasználat, öngyilkossági kísérlet, stb), vag Létezik a bulimiának egy átmenetinek nevezhető formája, ez az úgynevezett túlevéses za súlycsökkentő technikákkal, de mivel túlevési epizódok jellemzőek, így ezek az egyének á (Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter) Túry Ferenc: A bulimia – modern szenvedély? Túry Ferenc Kapcsolódó · Adatok: K · Írta: Túry A legolv
  37. 37. A lelki eredetű kóros soványságot jelentő anorexia nervosa régi és jól ismert formája a táplálkozási magatartás (=evés) zavarainak. A bulimia nervosa (rövid nevén bulimia) ezzel szemben fiatal kórképnek számít, hiszen csak két évtizede vált hivatalos betegségegységgé – korábban az anorexia tüneteinek tartották a bulimiás jelenségeket: a falási rohamokat, önhánytatást. A bulimia fogalmának megjelenése az ókorba vezet. A szó maga a görög boüsz=ökör (illetve nagyító képző), valamint a limosz=étvágy szóból származik, tehát ökörétvágyat, farkaséhséget jelent. Ha a történelmi előzményekre gondolunk, nem tarthatjuk igazi bulimiának az ókori rómaiak lakomáit, amelyek során gyakran önhánytatással szabadultak meg a hatalmas mennyiségű ételtől, hogy aztán újabb hedonisztikus zabálások következzenek. Ez a jelenség azonban lényegileg különbözik a bulimiások betegesen titkolt, kényszerszerű tüneteitől. A bulimiát sokáig pusztán tünetként említették, különböző testi és lelki zavarok jelének vélték. Az igazi betegséggé válás 1979-re tehető, amikor Russell angol professzor önálló kórképként írta le; ezt követően megjelent a pszichiátriai diagnosztikai kézikönyvekben is. A bulimia gyakran anorexiához társul: a túlságosan sovány betegnek bulimiás tünetei is vannak. Ezt felfoghatjuk az anorexia egyik altípusának, és fordítva: a bulimia egyik formájának is. A ma érvényes betegségosztályozási rendszerek az anorexiát tekintik főbb kategóriának és az anorexia bulimás altípusáról szólnak akkor, ha a kóros soványság önhánytatással és túlevési epizódokkal is jár. A bulimia kritériumai A bulimiára jellemzőek: • Túlevési epizódok kontrollvesztés érzésével. • Önhánytatás, hashajtózás vagy egyéb súlycsökkentő manőverek. • Kellően gyakoriak legyenek ezek a tünetek (legalább heti kétszer jelentkezzenek). • Az önértékelés zavara. Elkülönítenek egy átmenetinek tartható kórformát: ez az úgynevezett túlevéses zavar, vagy kényszerevés, amely nem jár a bulimiára jellemző súlycsökkentő manőverekkel, de túlevési epizódok észlelhetők. Ezek az
  38. 38. egyének általában túlsúlyosak, kövérek. E zavar tehát valamilyen átmeneti forma a bulimia és a kövérség, elhízás között. A bulimiának vannak rosszindulatú formái is. Az egyik az úgynevezett multiszimptomatikus (más néven: multiimpulzív, vagyis a belső impulzusok kontrollálásának többféle zavarával jellemezhető), azaz többféle tünettel járó bulimia. Jellemzői: alkoholizálás, drogfogyasztás, önsebző, önsértő viselkedések, szexuális gátlástalanság, bolti lopás, azaz kleptománia. Ezek a betegek általában depressziósak vagy indulatosan viselkednek. Gyakoriság Fiatal, 18-35 év közötti nők között az evészavarok 1-4%-ban fordulnak elő. A bulimia mintegy háromszor gyakoribb, mint a korábban „egyedüli” evészavarként elfogadott anorexia. Az elterjedtségre jellemző, hogy az evészavarok válogatnak aszerint, milyen társadalmi rétegekben jelennek meg. Ahogyan ezt a jelenséget korábban jelölték, az evészavarok a ”3W” betegségei. Ez a rövidítés a fehér nyugati nőket jelenti (angolul: white Western women), s arra utal, hogy az evészavarok általában a nyugati kultúrákban fordulnak elő, fehérek között jóval gyakoribbak és nőkre jellemző betegségek. A nők általában 10-50-szer gyakrabban lesznek az evészavarok szenvedői, mint a férfiak. Az utóbbi években azonban egyre több vizsgálat igazolja, hogy az evészavarok már nem csupán a nyugati országokban jellemzőek, terjednek Kelet-Európában is (így hazánkban), fekete bőrűek között, vagy férfiakban, de alacsonyabb társadalmi rétegek tagjaiban is. A gyakoriságra vonatkozó felmérések nehézségére utal, hogy az evészavarok gyakran rejtettek. Sokszor találkoztunk olyan bulimiás betegekkel, akik évekig, akár egy-két évtizedig is titokban folytatták túlevési és önhánytatási rohamaikat, melyekről a közvetlen családtagoknak sem volt tudomásuk. Tünetek Amint a betegség kritériumai között láttuk, a bulimia alaptünetei a falásrohamok (melyekre a kontrollvesztés érzése jellemző), a testsúlycsökkentő manipulációk (önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók túlzott használata, koplalás, testedzés), a testképzavar okozta állandó aggodalmaskodás a testsúly és az alak miatt, és az önértékelés zavara. A bulimia minden tápláltsági állapotban megjelenhet, soványakban, kövérekben egyaránt. Gyakran anorexiával kezdődik, de ha nem így, a zavar általában akkor is az anorexiához lényegében hasonló evéskorlátozási kísérletek hátterében alakul ki. A diétázási próbálkozásokat a túlevések és a kompenzáló viselkedések törik meg, melyek intenzív bűntudat forrásai.
  39. 39. Mindemellett a bulimiás epizódok feszültség-csökkentést szolgálnak. A karcsúság eltúlzott jelentősége miatt korlátozott evés a bulimia központi jellegzetessége. Minden bulimiás beteg kontrollálni próbálja testsúlyát diétázás és a magas energiatartalmú ételek elkerülésének segítségével, legalábbis a betegség elején. Az étellel kapcsolatos gondolatok igen sok időt rabolnak el. A túlevés és a hányás egymás váltja, a túlevések jelentkezése után a betegek hamar megtanulják a kompenzáló viselkedéseket. Sok beteg örül és megkönnyebbül, amikor felfedezi, hogy bármennyit ehet hízás nélkül. Az ujjakkal történő önhánytatás után könnyen elsajátítják a hasizomzat összeszorításával provokált hányást. A betegek kezdetben titokban esznek, így a ciklusok akár éveken át is rejtve maradhatnak a családtagok előtt. Máskor a betegek nyilvánvaló jeleket hagynak (például hányadékkal teli zacskók), mintegy provokálva a zavar felfedezését. A túlevések naponta többször is felléphetnek, rövid ideig tartanak (például negyedóráig). A testsúlycsökkentő manipulációk néha extrém mértékűek, naponta 10-20 önhánytatás is előfordul (akár igen kevés étel fogyasztása után is). A fogak belső felszínén a gyomorsav hatására durva zománchiány alakulhat ki, ezért a rejtett bulimia felismerésében a fogorvosok szerepe jelentős. A hányások vagy a vizelethajtó-használat miatti kálium- és egyéb ionvesztés életveszélyes szívritmuszavarok vagy görcsös rosszullétek forrása lehet. A bulimiás epizódok gyakran tervezettek, ételeket tárol a beteg, hogy megfelelő időben zavartalanul elfogyaszthassa. Ehhez alkalmas ételeket választ ki, amelyeket könnyű lenyelni és kihányni. Ezek típusosan zsíros vagy szénhidrátdús ételek, amelyeket egyébként megtagad magától a beteg. Az étel mennyisége 30-szorosa is lehet egy normális étkezés során elfogyasztottnak, de a megemésztett mennyiség változó. A betegek értékelése is különböző, sokszor kisebb mennyiségű evést is falásrohamként élnek át. A szubjektív falásroham tehát más, mint az objektív. A betegek gyorsan esznek, perceken belül “lenyomják” magukba az ételt. A krónikus formákban viszont lassúbb lehet az evés, különösen, ha nem áll fenn a felfedezés veszélye. A folyadékfogyasztás változó lehet, néha jelentős, ami a hányást könnyíti meg, szinte gyomormosás-szerűen. A bulimiás epizódokat különböző tényezők válthatják ki: feszültség, szorongás, unalom, alkohol- vagy drogfogyasztás, fáradtság. Ritkán ismerik be a betegek, hogy az éhezés vezetett falásrohamhoz, jóllehet sokan már egy napja nem vettek magukhoz táplálékot.
  40. 40. Az éhséget étvágycsökkentőkkel vagy más stimulánsokkal próbálják csökkenteni. Elkerülik azokat a helyzeteket, amelyekben ételek csábításának vannak kitéve. Ez az elkerülő magatartás izolációhoz vezethet. A fokozott testi aktivitás jellemző tünet: a falásokat sok esetben élénk testedzés követi. A hánytatók, hashajtók, vízhajtók használata is gyakori. A túlevés miatt megveti önmagát a beteg, de a kompenzáló viselkedések, valamint a hízás elmaradása megkönnyebbülést hoznak számára. A pszichés állapotra a szorongás, a feszültség, a depresszió jellemző. Az önvádlások, s az öngyilkossági gondolatok (sőt: kísérletek) gyakoriak. A bulimiás falásrohamok néha éjszaka, szinte félálomszerűen, „transzállapotban” jelentkeznek. A fentieken túlmenően pszichológiai szempontból hangsúlyozzák, hogy az éhség fölötti kontroll csökkenésének következményéről van szó. Más kontrollzavar is előfordulhat a falásrohamok mellett: szenvedélybetegségek, alkohol- és drogfogyasztás, kleptománia. A bulimiás tünetek gyakran a szenvedélybetegségek jellegzetességeit követik. Erre utal az a tény is, hogy a betegek megpróbálnak ellenállni evési késztetésüknek. A falásrohamok kiváltó oka nem kizárólag éhségérzés, hanem szorongásoldó értékük is van. Így a depressziós tünetek nem csupán társulnak a bulimiával, hanem szoros kapcsolatban vannak vele. A betegek felfedezik, hogy az evés a szorongás csökkentését is szolgálhatja, így az éhségen kívül kudarcélmények, stressz, unalom stb. is kiválthatja a táplálék utáni sóvárgást. Ugyanígy szorongáscsökkentő szerepük van a hashajtásoknak, az önhánytatásoknak. Ezekhez a másodlagos viselkedési mechanizmusokhoz némi élettani és pszichológiai érettség is szükséges – ezért jelentkezik későbbi életkorban a bulimia, mint az anorexia (az előbbi általában 16-25 éves korban, az utóbbi pedig 13-18 éves korban indul). A betegség tartama átlagosan 4-5 év. A bulimia kapcsán gyakran találkozunk szexuális zavarokkal, izolációval, s főleg a férfiak között homoszexualitással. Nem ritka, hogy a bulimia kialakulásának közvetlen kiváltó tényezője valamilyen szexuális kudarc, feszültség, rossz élmény. A beteg kórelőzményében szexuális vagy testi bántalmazás szerepelhet. A szexualitás és a táplálkozás alapvető ösztönei közötti kapcsolat régi megfigyelés. Míg az anorexia a szexualitás elutasításával jár, a pubertás után kezdődő bulimia az erős szexuális ösztönkésztetésekkel mintegy párhuzamosan jelentkezik. Testi szövődmények
  41. 41. Az evészavarok szövődményei nagyjából 3 csoportba oszthatók. Az első csoportba a koplalás, majd diétázás következményei tartoznak. A szövődmények másik csokra a falásrohamokkal kapcsolatos, ez az emésztőrendszer felső részét károsítja elsősorban. A harmadik csoportba a testsúlycsökkentő viselkedések következményei tartoznak. Ezek között meg lehet említeni például a testsúly csökkentésére szedett gyógyszereket, amelyek önmagukban is toxikus hatásúak lehetnek. Ezek a szövődmények természetesen egymással is kombinálódhatnak. Az evészavarban szenvedők egyharmadánál orvosi kezelést igénylő betegség is fennáll. Az evészavarok következményei a gyomor-bélrendszert érintik a legközvetlenebb módon. A falásroham következtében a gyomor átszakadhat: ez azonnali sebészi beavatkozást igénylő komplikáció. A bulimiások ismétlődő hányásai általában a nyelőcső gyulladásához, szűkületéhez, vérzéséhez vezethetnek. Ezek szintén okozhatnak életveszélyt. A rendszeres hashajtózás véres hasmenéshez, fehérje-vesztéshez vezethet. Nem ritka a heveny hasnyálmirigy-gyulladás, ez halálos is lehet. Itt kell megemlíteni, hogy bár nem súlyos, de a testképzavarral küzdő beteg számára kellemetlen tünet a kétoldali fültőmirigy megduzzadása, ez a hányások gyakoriságával párhuzamosan jelentkező tünet. A szív-érrendszeri szövődmények is jelenthetnek életveszélyt, leginkább az ionvesztések következtében fellépő szívritmuszavar miatt. Mi okozza a bulimiát? Az evészavarok az úgynevezett pszichoszomatikus betegségek közé tartoznak, ez azt jelenti, hogy a lelki és testi tényezők szorosan összefonódnak. A pszichoszomatikus betegségek magyarázataiban az utóbbi 2-3 évtizedben a komplex megközelítések terjedtek el, amelyek a biológiai, a pszichológiai és a társadalmi-kulturális tényezőknek egyaránt szerepet tulajdonítanak. Az egyetlen okot feltételező magyarázatok nem képesek a kórképek sokszínűségét kielégítően értelmezni. Ezekre az elméletekre az jellemző, hogy szoros ok-okozati összefüggést tételeznek fel, egyetlen hibás láncszemre gondolnak. A komplex modellek a betegségek kialakulásában hajlamosító, kiváltó és betegségfenntartó tényezőket különítenek el. A hajlamosító tényezők lehetnek egyéniek, családiak, vagy kulturális- társadalmi jellemzők. Egyéni kockázatot jelent az, ha a táplálkozás szabályozása labilis. Ugyanilyen jelentőségű az evészavar előtti túlsúlyosság, elhízás, vagy idült belgyógyászati betegség (például cukorbetegség).
  42. 42. Bizonyos személyiségvonások is a hajlamosító tényezők közé tartoznak. Az evészavarokra hajlamos betegek általában érzelmileg instabilak. Már említettük férfiak esetében a homoszexualitást, amely fokozott kockázatot jelent (ennek egyik oka lehet, hogy számukra a vonzó külső fontosabb, mint a heteroszexuálisok számára). Az önértékelés már a gyermekkor óta alacsony lehet. Gyakran fordul elő diétázás. A gyermekkorban átélt negatív élmények is elősegítik az alacsony önértékelést: a szülői konfliktus, túlzott kritika, a gondoskodás elhanyagolása vagy éppen túlzó volta, vagy a fizikai bántalmazás, esetleg szexuális zaklatás. Ez utóbbi gyakori az evészavarokban: általában a betegek egyharmadára-negyedére vonatkozik. Meg kell említeni azt is, hogy az általános népességben is a nők 9%-ában fordul elő szexuális visszaélés. Ezeknek a traumáknak a feldolgozása a kezelés központi kérdésévé válhat. Családi kockázatot jelent a kulturális minták (például: karcsúságideál) családon belüli felnagyítása, a családban előfordult evészavar vagy más pszichiátriai betegség, továbbá az önállóság kialakulását nehezítő családi kapcsolatok is. A társadalmi-kulturális kockázati tényezők között a nemekre, a korra, társadalmi rétegekre és foglalkozási csoportokra jellemző különbségeket, a karcsúságideál hatását, a mai világra érvényes teljesítménykényszert, továbbá a gyakori szereptúlterheléseket említhetjük. A kiváltó tényezők például különböző stresszorok lehetnek, amelyek diétázáshoz, fogyáshoz vezetnek. A diéta és a bizonytalanságérzés evészavart indíthat el más kockázati tényezővel is rendelkező egyénekben. A diétázást elősegítheti mások megjegyzése is, vagy például az, hogy az egyén saját magát kövérnek érzi. A diétázás mindig megelőzi a bulimiát. Ha az anorexia és bulimia egyszerre fordul elő, az anorexia sokkal valószínűbben előzi meg a bulimiát. Ez is a diétázás fontos szerepére utal a bulimia kialakulásában. Az evés korlátozása fokozza az evési késztetést normális étvágy esetében: ez a diétázók dilemmája. Ebből az a terápiás javaslat is következik, hogy a bulimiások egyenek rendszeresen koplalás nélkül. A kiváltó tényezők közé sorolható a depresszió, s a nem megfelelő stresszleküzdő készségek. A megterhelő életesemények is kiváltó szerepet játszanak, különösen késői betegségkezdet esetén. A betegségfenntartó tényezők között említendők az éhezés és az alultápláltság biológiai hatásai, amelyek a gondolkodást és az érzelmi állapotot egyaránt érintik. Ebbe a csoportba tartoznak a szociális készségek elvesztésétől a hivatásbeli nehézségeken át az izolációig és depresszióig egyéb tényezők is.
  43. 43. A betegségnek általában valamilyen előnye is van. Ha például valaki hosszú ideig tartó krónikus betegségtől szenved, azt mentesítik mindennapos kötelezettségei alól; ha munkája van, táppénzre mehet, ha iskolába jár, nem kell tanulnia. Ha a betegség előnyeit és hátrányait elemezzük, ezeket a furcsa előnyöket mindig számba kell vennünk. A betegség fenntartásában pszichológiai, kapcsolati, kulturális tényezőknek egyaránt lehet szerepük. Az evészavarok tünetei pozitív visszacsatolást jelenthetnek a családban is, így stabilizáló szerepük lehet, elterelve a figyelmet más problematikus területről. A hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezőkre való felosztáson túl tekintsük át a biológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális területeken végzett kutatások eredményeit. A táplálkozás biológiai szabályozása rendkívül bonyolult. Szerepük van idegi központoknak, például a hipotalamusz különböző területeinek, továbbá a különböző ingerületátvivő anyagoknak (a szerotonin például a telítettségérzést fokozza, a táplálékfelvételt csökkenti). Fontos szabályozó mechanizmus a vércukorszint és a test zsírtartalmának stabilizálása. Az előző az alapja a táplálékfelvétel glükosztatikus modelljének, az utóbbi pedig a liposztatikus modellnek. Mindössze néhány éve azonosították azt a polipeptid láncot, amely a hipotalamusznak jelzi a szervezet zsírtartalmát: ez a leptin. A leptin a zsírsejtekben képződik, mennyisége tehát a szervezetben tárolt zsírtartalomtól függ. A magas leptinszint csökkenti az étvágyat és a táplálékfelvételt, fokozza az energialeadást. Ez számít ma a legújabb kutatási iránynak a biológiai szabályozást tekintve – ne feledjük azonban, hogy jóval sokrétűbb területről van szó. Az endorfinok („endogén morfinok”) a szervezetben termelődnek s az ópiumszármazékokra emlékeztető hatással rendelkeznek, és elsősorban a táplálék élvezeti értékét befolyásolják. Mindezek a megfigyelések fenntartásokkal értékelendők, sok eltérés ugyanis az alultápláltság következménye. Néha nehéz megmondani, mi volt előbb. Az evészavarokat kísérő biokémiai eltérések nagyon gyakran ilyen jellegűek. Bár a helyzet nem olyan egyszerű, hogy a vázolt megfigyelések gyógyszeres beavatkozások lehetőségét is megteremtik, a kutatások előrehaladásával feltehetően erre is sor kerülhet. A pszichológiai tényezők között a pszichodinamikus modellek a tudattalan tényezők szerepét emelik ki. Ide tartoznak a szexualitás problémái. A
  44. 44. szexualitás feszültségeire utal az is, hogy ez a betegség klasszikusan a pubertás és a pubertás utáni időszak betegsége. A személyiségfejlődésnek a Freud által leírt úgynevezett ödipális fázisában (erre az jellemző, hogy a gyermek szoros érzelmi kapcsolatban áll ellenkező nemű szülőjével) gyakran megjelenik a féltékenység, a rivalizálás, versengés érzése. Ez a szülőkre és a testvérekre vonatkozhat. A gyermek gyakran rivalizál a szeretetért és az intim közelségért. Az evészavarok hátterében álló tudattalan tényezők között meg kell említeni az agresszivitást is. Ez bulimiásokban általában az impulzuskontroll zavaraiban nyilvánul meg. Az agressziót a bulimiás saját maga ellen is fordíthatja, s a következményes tünetek az önsebzés, hányás és így tovább. A gyermekkori élmények jelentősége nagy. A korai etetési minták befolyást gyakorolnak az egyén étkezési szokásaira, teltségi mechanizmusainak fejlődésére, az étellel kapcsolatos szimbolikus kifejeződésekre, például az önállóság fejlődésére is (kényszerítik-e az evésre, sürgetik-e). Az, hogy az ételhez különböző érzelmek és különböző asszociációk társulnak, egyáltalán nem meglepő. Ha valakit gyermekkorában rendszeresen kényszerítettek az evésre, akkor az evés megtagadása lázadást is jelent. Ezek a pszichodinamikus elképzelések különbözőképpen értelmezik az evészavarok jelentését. Ezeknek az értelmezéseknek egy-egy beteg történetének a megértésében fontos szerepük lehet; ugyanakkor nem általánosíthatók. Ilyen jelentései lehetnek az evészavaroknak többek között: védekezés a mohósággal szemben, az orális megtermékenyülés fantáziájával szemben, mérgezéstől való félelem, dac a szülőkkel szemben, az önállósodás kudarca, a serdülőkor utáni időszak megnövekedett szexuális késztetései miatti visszalépés a fejlődésben, és így tovább. Az evészavarok viselkedéslélektani, tanulási modelljei az evészavarokat tanult viselkedésnek fogják fel, amelyet pozitív megerősítők, azaz jutalmak tartanak fenn: a karcsúságot például a környezet reakciói megerősítik. Ennek a fordítottja a negatív megerősítés: ilyen az, ha a kövér egyént rosszalló megjegyzésekkel illetik. A bulimiára vonatkozó legfontosabb viselkedéslélektani elképzelés az, hogy az önhánytatás és hashajtózás lényegében szorongáscsökkentő tünet. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, hogy a kényszerbetegek a kényszercselekedeteikkel csökkentik a szorongásukat. Ezek a tanulási mechanizmuson alapuló modellek főleg a kiváltó tényezőkre és a fenntartó hatásokra koncentrálnak. Hiányosságuk, hogy az egyéni különbségekre nem adnak kellő magyarázatot. Lényegesek azonban az evészavarok megismerésében és a hatékony kezelési eljárások
  45. 45. kidolgozásában. A családműködéssel kapcsolatos megfigyelések lényeges hozzájárulást jelentenek az evészavarok megértéséhez. Sokan megfigyelték az evészavarokban szenvedők családjának néhány jellegzetességét. A családi kapcsolatokra vonatkoztatva azt figyelték meg, hogy az evészavaros betegek családjában merevebbek a szabályok, kevésbé világosak a családon belüli határok, kerülik a nyílt megbeszéléseket és vitákat. A szülőknek problémáik vannak a szülői kontroll és a kornak megfelelő önállóság egyensúlyának a megtalálásában. A szülők között gyakran alapvető különbség van a gyermeknevelést illetően. Mindezeket azonban nem úgy kell értékelni, hogy valami rossz a családban. A családi tényezők jelentősége inkább a betegség árnyalásában van, nem oki szerep. Ennek az elméletnek a legfontosabb haszna abban van, hogy a családterápia igen előnyös. A kutatásnak és a terápiának nem arra kell koncentrálnia, hogy mi a rossz, hanem arra, hogyan képesek a családtagok megküzdeni a nehéz helyzetekkel. A társadalmi-kulturális tényezőkre vonatkozó elképzeléseket az utóbbi két évtizedben kezdték kidolgozni. Milyen megfigyelések utalnak a társadalmi és kulturális hatások szerepére? 1. Az evészavarok különböző kultúrákban különböző gyakorisággal fordul-nak elő, leggyakrabban a fejlett nyugati országokban. A bevándorlók körében gyakoribbak, mint azok eredeti hazájában (bár e tekintetben módszerbeli kételyeink lehetnek). A gyors társadalmi változásokon keresztülmenő országokban is egyre gyakoribbak. A kóros evési attitűdök és tünetek valószínűleg a „nyugatiasodás” hatásaihoz társulnak. 2. Az adatok az evészavarok gyakoriságának növekedéséről tanúskodnak. 3. Az evészavarok ritkák a férfiak között; a nemi különbséget indokló egyértelmű biológiai magyarázat hiányzik. 4. Nem lehet kizárólag biológiai okokkal magyarázni a jellegzetes kormegoszlást sem: az evészavarok legtöbbször a serdülő- és ifjúkorban jelentkeznek. 5. Etnikai különbségek is vannak: a színesbőrűek között ritkák az evészavarok. Ez azonban kapcsolatban lehet a domináns társadalom megkülönböztető attitűdjével is, például az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége különbözhet a fehérek és feketék között. 6. Különbség van a szociális osztályok tekintetében is: az evészavarok a felső és a középosztály betegségei. 7. Bizonyos társadalmi csoportokban és foglalkozásokban (modellek, táncosok, egyes sportágak képviselői: tornászok, hosszútávfutók, zsokék) nagy a soványság irányába mutató nyomás. A karcsúságideál által uralt területen nagy az evészavarok kockázata.
  46. 46. 8. Fontos érv, hogy egyértelmű biológiai folyamat, esemény nem ragadható meg, mely az evészavarok elsődleges oka volna; ezeket inkább hajlamosító és betegségfenntartó jelentőségűeknek tekinthetjük. Ma a női testet árucikkek reklámozására is használják. Emellett a test a társadalmi sikeresség kifejezőjévé is vált, ezt segíti a külső megjelenéssel foglalkozó szakmák sokasága, a szépség- és a fitness-ipar. A fogyasztói társadalom egyszerre serkenti és elnyomja a vágyakat a fogyasztás növelésének az érdekében. Lényeges szempont továbbá az étel elértéktelenedése. Az étel, mely szentség és az élet jelképe volt, egyre értéktelenebb, pazarolható tömegcikké vált. Az evészavarok szimbolikus jelentését felerősíti a tömegkommunikáció. A karcsúságideál terjesztésében ennek a hatásnak a szerepe nem vitatható. Ez a modellhatás, mintaadás az öngyilkosságokra emlékeztet. Ismert, hogy az öngyilkosság ábrázolása a médiumokban ahhoz vezet, hogy megszaporodnak az öngyilkosságok. Ez különösen azokra a fiatalokra jellemző, akik számára a modellhatás kifejezett. Ezt a jelenséget az öngyilkosságkutatásban egyébként Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című könyvének alapján Werther-jelenségnek hívjuk. Az evészavarok feminista elképzelései azzal foglalkoznak, hogy a nőknek nagy szerepváltozásokat kellett elviselniük rövid idő alatt. Szerepkonfliktus alakult ki, és a hagyományos női szerepekhez teljesítményorientáció is társult. A nők megítélésében a külső sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a férfiakéban. Az utóbbi évtizedekben a nők bizonytalansága megnőtt, ugyanakkor felerősödött törekvésük a tökéletességre, és a testkontroll önértékelésük biztosításának alapeleme lett. Az evészavarokban vannak betegségmodelljei is, azaz egyes pszichiátriai betegségek rokonainak vélik őket bizonyos megfigyelések alapján. Az egyik ilyen elképzelés a depresszió-elmélet. Közismert ugyanis, hogy evészavarokban sok depressziós tünet lelhető fel. Az evés zavarai és a hangulat zavarai tehát sok ponton kapcsolódnak egymáshoz. Az öngyilkossági kísérletek előfordulása bulimiában igen gyakori: a betegek 20-30%-ában figyelhető meg. A depresszió igen gyakran társul evészavarokhoz, illetve jelenik meg valamikor az élet folyamán azokban a betegekben, akik az evés zavaraiban is szenvedtek. Továbbá a depresszió és az evészavarok közötti kapcsolat egyik fő érve a depresszióellenes gyógyszerek (antidepresszívumok) hatékonysága bulimiában. A szenvedélybetegségekkel való rokonságra utal, hogy a bulimia tünetei jól megfelelnek a szenvedélybetegségek tüneteinek: a falásroham, az ehhez társuló kontroll-vesztettség-érzés, illetve a súlycsökkentő
  47. 47. viselkedésformákkal történő visszaélés jellegzetesen szenvedélyszerű tünet, gondoljunk csak az alkoholisták tüneteire. A túlevés mellett bulimában gyakran nem a falásroham, hanem a katartikus érzésekkel járó önhánytatás okoz örömszerzést, ez pedig a hányáshoz való kóros hozzászokásnak, addikciónak felelhet meg. A szenvedélybetegségekre emlékeztető sajátosság evészavarokban a mozgásos hiperaktivitás és a tökéletességre törekvés (perfekcionizmus) is. Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete A bulimia kialakulásának okai - Karcsúság mindenáron? bulimia, étkezési zavar "Este ismét hatalmába keríti a hasznavehetetlenség érzése. A konyhába rohan, kinyitja a kenyér-kosarat és a hűtőszekrényt, majd teletömi magát. Egy eszelős éhségroham alkalmával megeszik négy vajas zsemlét, hozzá sonkát vagy sajtot, egy teljes üveg uborkát, ezek után egy fél tortát, fél liter gyümölcsjoghurtot, majd két pohár vaníliapuding következik és ráadásnak egy tábla csokoládé. Csak ekkor hagy alább a roham a tévé előtt ülve egy zacskó burgonyachips kíséretében. A nyugalom azonban nem tart sokáig. Az önutálat és főleg az elhízástól való félelem ösztönzi arra, hogy az ujját ledugja a torkán és mindent kihányjon. Némileg megnyugodva, hogy a roham legalább a külsőjén nem hagy semmi nyomot, aludni tér" Ijesztően hangzik, igaz? Pedig a bulimiában szenvedő betegeknél szinte mindennap így zajlik. A bulimia zavart étkezési szokás, hátterében pszichikai okokból betegesen növelt éhségérzet áll. Legtöbbször a 15-30 év közötti fiatal nőket érinti. A legnagyobb éhség közepette a páciensek óriási mennnyiségű, legtöbbször nagy kalóriaértékű táplálékot vesznek magukhoz, amelyet aztán a hízástól való félelmükben akaratlagosan kihánynak. Közülük soknak a pszichoterápia nyújthat segítséget, néha olyan gyógyszerekkel kiegészítve, melyek az agy megváltozott szerotonin-anyagcseréjét újra rendbe hozzák. SZÉPSÉGIDEÁLOK ÁRNYÉKÁBAN A bulimia legfőbb oka elsősorban társadalmunk szépségideáljában keresendő. Karcsúnál karcsúbb szépségek kápráztatnak el a tévé képernyőjén keresztül, vagy pillantanak ránk az újságok divathasábjairól. Nem csoda, hogy a fegyelmezett étkezés elsősorban a nők szemében a pozitív önértékelésért folyó küzdelem legfőbb színtere. Közben szinte előreprogramozott, hogy elvesztik önuralmukat, s bekerülnek az evési kényszer ördögi körébe. Mint ahogy a
  48. 48. pszichikai betegségek esetében gyakorta előfordul, a betegek itt is szégyellik magukat. Olykor évtizedeken át titokban tartják betegségüket. BULÉMIÁS TÜNETEK A bulémiások szakadatlanul csak az evésre, s ezzel egyidejűleg a kalóriafelvétel elkerülésére gondolnak. Ebben két tényező játszik szerepet, melyek egyben az érintettek lelki szükségleteit jelentik. A roham menekülés az egyedüllét, a stressz, az elnyomottságérzés, az unalom, a belső űr, a düh és a szomorúság elől. A mohó zabálások azt az igényt elégítik ki, hogy az ember magával jót tegyen, s közben gondolatait elterelje lelki nyomorúságáról. A bulémiás betegek rendszerint csúnyának tartják magukat és kisebbségi érzésben szenvednek. Közülük az átlagosnál többen, még gyermekkorban szexuális zaklatások áldozatai lettek. Számukra lehetetlen belenyugodni abba, hogy az evés terén olykor-olykor kirúgjanak a hámból. A táplálékot újra ki kell adni! A bulimia, ellen-tétben az anorexiával (kóros lesoványodás) nem közvetlenül életveszélyes, azonban a szervezetet érintő súlyos mellékhatásokkal járhat. A szervezet ionháztartása felborul az állandó hányás és hasmenés miatt, ami szívritmuszavarhoz, sőt még szívmegálláshoz is vezethet. VAN RÁ MEGOLDÁS? Mint más hasonló jellegű betegségeknél, például alkoholizmus vagy rendszeres drogfogyasztás, a bulimia esetében is felvetődik a kérdés: hogyan kompenzáljuk a mértéktelen táplálékfogyasztást? Milyen életkörülmények kényszerítenek az efféle magatartásra? Mi a helyzet az emberi kapcsolatok, a hivatás, az életben betöltött szerep terén? Mennyire fogadják el önmagukat a betegek? A viselkedésterápia - leegyszerűsítve - azon alapszik, hogy erre a betegségre általában rászokik az ember, következésképpen aktív módon újra le is szokhat róla. Egyénileg vagy csoportosan ilyenkor azt gyakoroltatják, hogy a feltálalt ételeket hogyan lehet élvezettel elfogyasztani. Mindenféle megbánás és hányás nélkül. A fontosabb technikák közé tartozik az is, hogy a többnyire már elvesztett éhség- és jóllakottságérzetet trenírozni kell. Ezenkívül meg kell szüntetni azokat a helyzeteket, amelyekben a rohamok felléphetnek, vagy ilyenkor evés nélkül kell kitartani, és más megajándékozó módszert kell kifejleszteni (például masszázs, szauna...) Gyógyszerek is segíthetnek, legalábbis átmenetileg. Felmérések alapján az úgynevezett modern antidepresszánsok az éhségrohamok 60-70 százalékát enyhítették, vagy teljesen megszüntették. Természetes segítség: Kitűnő feszültségoldó, hangulatjavító az orbáncfű, a kava-kava, a citromfű és levendula. Az utóbbiakkal illóolajos fürdőket,
  49. 49. masszázst is végezhetünk. Az akupunktúra segíthet mérsékelni a kóros evési rohamokat, a kineziológia pedig megtanít oldani a stresszt. Feltétlen ügyeljünk a vitamin- és ásványianyag-pótlásra, mert ezzel is erősítjük az idegrendszert. A túlterhelt, esetleg gyulladt gyomrot nyugtassuk, regeneráljuk a következő teakeverékkel: orbáncfű, hársfa, édesgyökér, gyömbér ÉRDEKES Már a gazdag rómaiak jártasak voltak abban, hogy a nagy lakmározások alkalmával élvezettel teletömték magukat, ezt követően pedig egy libatoll segítségével gondoskodtak a megkönnyebbülésről. Ezzel szemben a bulémiás emberek szenvednek a titkolózástól és úgy érzik, cselekedeteik rabjaivá váltak, az evés is lelkiismeret-furdalást, önmegvetést okoz. A depresszió és az evészavarok Túry Ferenc dr. Megyei Kórház, I. Pszichiátriai Osztály, Miskolc A hangulati élet zavarai széles spektrumot ölelnek fel, amely-lyel sok más pszichiátriai zavar is érintkezik. Több adat utal arra, hogy a táplálkozási magatartás zavarai (anorexia és bulimia nervosa) is sok tekintetben találkoznak a depresszióval. Depresszióban szokványos tünet az evés megváltozása, s evészavarokban gyakori a depresszió. A bonyolult kapcsolatra tünettani, genetikai, biokémiai, farmakológiai érvek egyaránt utalnak. Gyakorlati szempontból a leglényegesebb az antidepresszívumok hatékonysága bulimiában, amely a depresszió fennállásától független. Anorexiában a társuló depresszió indokolhatja az antidepresszívumok alkalmazását. Az adatok alapján a depresszió és az evészavarok között nem direkt kapcsolat tételezhetô fel, azaz az evészavarok nem tekinthetôk egyszerűen depresszió-ekvivalensnek, hanem többtényezôs meghatározottságról, korrelációs viszonyról van szó, amely az evészavarokban szenvedô betegek egy altípusában kifejezettebb lehet. A pszichiátriában a spektrum-szemlélet mindinkább terjed. Korábban a kategoriális megközelítés néha merev határait tekintették útmutatónak, manapság a dimenzionális elképzelés dívik. Az egymással rokonítható kórképek spektrumának megismerése gyakorlati fontosságú: a szorongásos kórképek terápiájában a szorongásoldó gyógyszerek és pszichoterápiás eljárások, az affektív zavarokéban az antidepresszívumok jönnek számításba, és így tovább.
  50. 50. Az utóbbi két évtizedben a táplálkozási magatartás zavarai, azaz az evészavarok (amelyek két fô formája az anorexia nervosa és a bulimia nervosa) a pszichiátriai gyakorlat egyik kiemelt területévé váltak. Ezt a morbiditási adatokon kívül az anorexia nervosa súlyossága indokolja. A 18-35 éves nôk 1-4%-a szenved evészavarokban, s ez fôleg a fejlett civilizációkra jellemzô - hazánkból is hasonló adatok ismertek. A bulimia nervosa nagyjából 2-3-szor gyakoribb, mint a régebben jóval közkeletűbb anorexia nervosa. Ez utóbbi súlyosságára utal az, hogy a tíz éven belüli mortalitás ano-rexia nervosában 8%. Az evészavarok pszichoszomatikus betegségek, amelyekre szintén jellemzô a kategóriák rokonsága, kontinuuma, azaz a spektrum-szemlélet itt is hasznos. A következôkben az evészavarok két klasszikus formáját - az azonos spektrumba tartozásnak megfelelôen - egyszerre tárgyaljuk. Az evési zavarokat sok elmélet tárgyalja: a pszichoanalitikus, kognitív, családdinamikai, vagy biológiai elméletek érdemelnek említést a legfontosabbak között, de egyes betegség-modellek is születtek, amelyek egy ismert kórkép(csoport) altípusának tekintik az evészavarokat. Ilyen az evészavarok kényszerbetegség-, szenvedélybetegség elmélete, valamint disszociációs elmélete. A jelen dolgozat a depresszió-elméletet tárgyalja. Ezek az elméletek nem tekinthetôk univerzális érvényűeknek, hanem a betegek egy alcsoportjára jellemzô szelektív modellekrôl van szó. Bár óvnunk kell a túlzott általánosítástól, célszerű e modellekre is gondolnunk, mert a terápiás teendôket erôsen meghatározhatják. Ma a leginkább elfogadott etiopatogenetikai elképzelés komplex és többdimenziós, amelyet biopszichoszociális elméletnek is hívnak, s ez különbözô tényezôk kölcsönhatását hangsúlyozza, rendszerszemléleten és cirkuláris oksági viszonyokon alapul. A hagyományos lineáris oksági modellek egysíkúak (ilyenek a fentebb említett szelektív modellek), nem tudják a kórképek minden lényeges sajátosságát magyarázni. Az evés megváltozása depresszióban A fogyás gyakori, néha nagymértékű. A gastrointestinalis rendszer tünetei is elôtérben lehetnek (székrekedés, émelygés stb.). Nem ritka, s például a téli (szezonális) depresszióra jellemzô, hogy súlynövekedést észlelünk (erre utal a bánatzsír" kifejezés is). A depresszió és az evészavarok kapcsolatára utaló� adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze.
  51. 51. Depressziós tünetek evészavarokban A depresszió tünetei olyan gyakoriak evészavarokban, hogy bulimia nervosában például a kórkép korábbi kritériumai között szerepelt is a depressziós hangulat és önvádlás a falási epizód után. Anorexia nervosában a malnutritio okozta általános testi gyengeség is hozzájárul a depressziós tünetekhez, buli-mia nervosában a sok hányás miatti hypokalaemia lehet hasonló hatású. Az általában titkolt evészavar (ez fôleg bulimia nervosára igaz) következményes izolációhoz vezet, ami szintén oka lehet a depressziós hangulatnak. A mai pszichiátria egyik kihívása éppen a rejtett zavarok felkutatása (ilyen a bulimia nervosa, a kényszerbetegség, a szociális fóbia stb.). A különbözô pszichodiagnosztikai teszt-eredmények is depresszióról tanúskodnak. A leggyakrabban használt Hamilton-féle depresszió-becslô skálán az anorexia nervosában szenvedôk 40%-a, a bulimia nervosások 23%-a volt legalább mérsékelten depressziós. A modern pszichiátriai diagnosztikus rendszereknek (DSM-III, DSM-IV: az Egyesült Államokban érvényes diagnosztikai és statisztikai manuálé III. és IV. kiadása) megfelelô depresszió-kritériumok alapján megállapított depresszió az evés-zavar fennállása idején anorexia nervosában 54-55%-ban fordult elô egyidejűleg, míg bulimia nervosában ez a komorbiditás 24-79% közötti a különbözô vizsgálatok szerint. Ez igen fontos adat: eszerint az evészavarban szenvedôk mintegy fele egyidejűleg depressziós is! Öngyilkossági szándék, illetve kísérlet Az öngyilkossági szándék fennállása a depresszió egyik legfontosabb tünete. A magas hazai öngyilkossági mortalitás mögött valószínűleg a depresszió aluldiagnoszkált volta is szerepet játszik. Több klinikai elemzés igazolta, hogy evészavarokban az öngyilkossági kísérletek elôfordulása magas, bulimia nervosában 20-37% közötti adatokat közöltek. Az anorexia nervosa magas mortalitása mögött is a fokozott öngyilkossági kockázat az egyik ok az interkurrens betegségek mellett. Öngyilkossági kísérletre gyakran a bulimiás falási epizód után kerül sor, amikor az önvádlások kínzókká válnak. Depresszió a kórelôzményben Az evészavar melletti depresszió-gyakoriságon kívül figyelembe veendô adat az is, hogy a kórelôzményben milyen arányban találunk depressziót. A depresszió élethossziglani prevalenciája anorexia nervosában 10-54%, bulimia nervosá-ban 24-78%, míg a kevert változatban (bulimarexia - az evési
  52. 52. zavarban szenvedô betegek nagyjából harmadára jellemzô ez a forma) 40- 88% ez az adat. Ezek az arányok az elôzôekhez hasonlóan igen magasak, és a kétféle kórképnyaláb közötti lényeges kapcsolatra utalnak. A depresszió kialakulását általában a betegek felében megelôzi az evészavar. Itt említendôk az egyéb komorbiditás-adatok is. Egyes vizsgálatok szerint a szorongásos kórképek legalább olyan gyakoriak evészavarokban, mint a depresszió. Ezek között is a kényszerbetegség és a szociális fóbia társul a leggyakrabban anorexia nervosához vagy bulimia nervosához. Magas az alkoholizmussal, öndestruktív viselkedésekkel, s az impulzus-kontroll egyéb zavaraival való komorbiditás is. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezek a kórképek részben az affektív spektrummal is kapcsolatban vannak, ezeket is értelmezhetjük depressziós vonásnak. Van olyan elképzelés is, amely szerint a depresszió következménye a kényszertüneteknek. Ezek a sokirányú kereszt-kapcsolatok, komorbiditások a különbözô kórkép-spektrumok átfedéseire utalnak. A gyakorlat szempontjából viszont fontos kérdésekrôl van szó, mert nem vegytiszta"� betegek érkeznek, hanem mindenféle társulásokra számíthatunk, s ezek értékelése terápiás jelentôségű, a beteg érdekét szolgálja - tehát az orvos kötelessége ismerni ezt a problémakört. Depresszió a betegek családjában Anorexia nervosások anyjánál 58%-ban találtak affektív zavart. Bulimia nervosás betegek rokonai között is magasabb a depresszió-prevalencia, de az adatok kissé ellentmondóak. Nagy populációt felölelô ikervizsgálatok alapján a bulimia nervosa és a major depresszió közötti genetikai korreláció kö- zepesnek bizonyult. A genetikai tényezôk mellett felmerül annak a lehetôsége is, hogy a serdülô gyermek számára a szülô depressziója komoly stressz-tényezô, amely fokozza a pszichoszomatikus zavarok kialakulása iránti fogékonyságot, s ha egyéb kockázati tényezô is jelen van, akkor evészavar léphet fel. A fentiek fordítottját vizsgálva: affektív betegek rokonai között az evészavar- gyakoriság nem volt magasabb. Mindenesetre a genetikai tényezôk figyelemreméltóak. Ezt alátámasztandó: anorexia nervosában egypetéjű ikrek között a konkordancia 50-55%, bulimia nervosában 20% körüli. Szezonális ingadozások A szezonális (általában téli) depresszió az utóbbi másfél évtizedben jelentkezett a pszichiátriai palettán. Több olyan beszámoló is napvilágot látott, amely szerint a bulimia nervosa tünetei néha szezonális ingadozásokkal jelentkeznek. Egyes szerzôk ennek alapján a szezonális bulimia" nevet� javasolták és a téli depresszióban szokásos, fényszegény állapot elleni
  53. 53. küzdelmet jelentô fényterápiát javasolták. A bulimia nervosa tünetei gyakran korrelálnak a szezonális változásokkal. Az is érdekes, hogy a bulimia nervosában jellegzetes szénhidrát-sóvárgás a téli depresszió egyik fô tünete. Valószínű, hogy bulimia nervosában van egy szezonális ingadozásokkal jellemezhetô alcsoport. A táplálék pszichobiológiai hatásáról érdemes megemlíteni azt a kísérleti eredményt, amely szerint a szezonális affektív zavarban szenvedôk szénhidrátfogyasztás után aktiváló hatást észleltek, míg egészségesek szedatív hatásról számoltak be. Biokémiai vizsgálatok eredményei Igen sok vizsgálat történt e területen. A neuroendokrin rendszer változásai a súlyhiány és/vagy éhezés következményeinek tekinthetôk, oki szerep nem volt igazolható. Néhány fontosabb adat: a dexametazon szuppressziós tesztben (DST) nonszuppresszió észlelhetô az anorexia nervosások 90%-ában, bulimia nervosások 47-67%-ában, s a major depressziósok 40-50%-ában. A TRH-ra adott TSH-válasz anorexia nervosában csökkent, bulimia nervosában nem, depresszióban pedig 25%-ban. A TRH-ra adott növekedési hormon (GH) válasz evészavarokban nô, depresszióban normális vagy szintén nô. A neurotranszmitterek tekintetében a szerotonin-hipotézis említendô. Az utóbbi években igen elôtérbe került a szerotonin szerepe különbözô pszichiátriai zavarokban, közéjük tartozik a depresszió, valamint az evészavarok is. A szerotonin hangulatszabályzó szerepe mellett a táplálékfelvételt gátolja. Ezzel összhangban van, hogy anorexia nervosában fokozott, buli-mia nervosában csökkent szerotonin-aktivitásra utaló eredményeket kaptak. Nem kizárólagos azonban a szerepe (ha így lenne, könnyű dolgunk lenne a terápiában). A táplálék-preferenciát is befolyásolja: szerotonerg hatásra a szénhidrátfogyasztás csökken, a fehérjefogyasztás fokozódik. A szerotonin-hatást más neurotranszmitterek is befolyásolják. A feltételezések szerint a centrális szerotonin-funkció a telítettségi válaszért, a centrális dopaminerg aktivitás a hedonikus válaszért felelôs. Mindemellett a noradrenerg rendszer is jelenthet kapcsolatot a depresszió és az evészavarok között. A szorongásban és a depresszióban régóta felmerült a szerepe. Az alfa-adrenerg hatás hyperphagiát, a béta-adrenerg agonisták táplálkozási gátlást okoznak. Az endorfinok szerepét húzza alá az evészavarban szenvedôk hiperaktivitása is (például hosszútávfutás), amely endorfin-felszabadulással jár, így öngyógyító szerepe lehet, mert a szorongást és depressziót csökkenti.
  54. 54. Antidepresszívumok hatékonysága bulimiában A depresszió és az evészavarok rokonságára utaló egyik legfontosabb érv az antidepresszívumok hatékonysága bulimiában. Anorexia nervosában igazán meggyôzô célzott hatásuk nincs. Akkor természetesen adnunk kell ôket, ha egyidejű depresszió is fennáll, amely - mint fentebb láttuk - meglehetôsen gyakori. Bulimia nervosában viszont a bulimiás tünetekre vonatkozó célzott hatás is észlelhetô; ha nincs jelen depresszió, a falásrohamok és önhánytatások akkor is csökkennek. Sok gyógyszer jó hatását igazolták, a legmeggyôzôbb multicentrikus tanulmány fluoxetinnel készült, amely azt igazolta, hogy a depresszióban szokványos 20 mg-os napi dózis helyett bulimia nervosában 60 mg-os adag hatékonyabb. A bulimia nervosában ezért az antidepresszív farmakoterápia az elsô választás teendôi közé tartozik, ezen belül is elsôsorban a szerotonerg szereket ajánlhatjuk, de a MAO-gátlók és a klasszikus triciklusos szerek is hasznosak. Lényegbevágó gyakorlati tudnivaló azonban, hogy ezzel az evészavarok kezelése nincs elintézve. A gyógyszerek hosszú távú hatékonyságáról kevés adat szól, és a gyógyszerek általában nem szüntetik meg teljesen a falásrohamokat és egyéb bulimiás tüneteket, hanem (sokszor jelentôsen) csökkentik azokat. Részleges responderségrôl van szó, a teljes tünet- absztinencia ritka a gyógyszerek hatására. Elengedhetetlen ezért a pszichoterápia az evészavarokban: a leggyakoribb hiba (mondhatnánk: műhiba) az szokott lenni, hogy tekintettel a gyógyszerek hatására, velük letudottnak vélik a kezelést és heteket várnak a javulásra igen szembeszökô pszichológiai diszfunkciók fennállása esetén is. Evészavarokban leggyakrabban a családterápia, valamint a pszichodinamikus és kognitív-viselkedésterápiás megközelítések célszerűek (néha más módszerek is, például disszociatív típusú bulimia nervosa esetén hipnoterápia). A tárgyalt témakörökön kívül még vannak adatok az affektív zavarok és az evészavarok közötti kapcsolatok illusztrálására, például alvásvizsgálatok eredményei, vagy hasonló kognitív sajátosságok, szociokulturális közvetítô tényezôk. Ezek gyakorlati szempontból kevésbé jelentôsek. Megbeszélés Az adatok alapján a depresszió és az evészavarok között nincs direkt, kauzális kapcsolat. Az evészavarok tehát nem tekinthetôk egyszerűen depresszió- ekvivalensnek, hanem többtényezôs meghatározottságról, korrelációs viszonyról van szó. A depresszió-modell szelektív teória, amely e heterogén és
  55. 55. sokszínű betegségcsoport egy altípusában segítheti az adekvát terápia megtervezését. A bulímia a fejben játszódik Az anorexia és a bulímia a nyugati jólléti társadalom betegsége (3W: western white women). Hátterében a hibás testkép, a reklámokban szereplő tökéletes alak utáni sóvárgás, az étel pazarolható tömegcikké válása áll. Oka azonban ennél mélyebben keresendő: a bulímia a fejben játszódik. A bulímia fogalmának megjelenése az ókorba vezet. A szó maga a görög boüsz=ökör (illetve nagyító képző), valamint a limosz=étvágy szóból származik, tehát ökörétvágyat, farkaséhséget jelent. Ha a történelmi előzményekre gondolunk, nem tarthatjuk igazi bulimiának az ókori rómaiak lakomáit, amelyek során gyakran önhánytatással szabadultak meg a hatalmas mennyiségű ételtől, hogy aztán újabb hedonisztikus zabálások következzenek. Érthető, hogy nem jólléti társadalmakban ez a betegség nem létezik. A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A felismert esetek gyakorisága a 18 és 25 év közötti női populáció 3%-a, Amerikában valamivel magasabb (5-10%). Súlyosabb formájánál, a multi-impulzív bulimia nervosa esetében az étkezési rendellenességek mellett gyakori az alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és önagresszió (pl. a csuklóerek felvágása), lopás és promiszkuitás. Mi a bulímia? A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt (15 perc) igen nagy mennyiségű étel - jellemzően magas szénhidráttartamúak - elfogyasztására képes, olyan ételek, amit egyébként megtagadna magától. Ez törvényszerűen elhízáshoz vezetne, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja - akár naponta 10-20 alkalommal - , hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. A bulímiás falásrohamok néha éjszaka, szinte félálomszerűen, „transzállapotban” jelentkeznek. Gyakran tervezettek, ételeket tárol a beteg,
  56. 56. hogy megfelelő időben zavartalanul elfogyaszthassa. Ehhez alkalmas ételeket választ ki, amelyeket könnyű lenyelni és kihányni. Ezek típusosan zsíros vagy szénhidrátdús ételek, amelyeket egyébként megtagad magától a beteg. Az étel mennyisége 30-szorosa is lehet egy normális étkezés során elfogyasztottnak, de a megemésztett mennyiség - a hányások miatt - változó. Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Minél erősebb a kalóriamegvonás, a szervezet annál erősebb éhségi rohamokkal válaszol. Minél gyakoribbak az éhségi rohamok és a hánytatások, a szervezet éhségközpontja annál pontatlanabbul működik, és az éhségi rohamok elviselhetetlenné válnak. A testsúly alig csökken, de az étkezési szokások annál rendezetlenebbé válnak. A betegség előrehaladtával az érintett képes az ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik magukat miatta. Gyomorfájás és menstruációs zavar is jelentkezhet a bulímia által kiváltott krónikus stressz következményeként. Káros az egészségre! Az evészavarok következményei a gyomor-bélrendszert érintik. A falásroham következtében a gyomor átszakadhat. A rendszeres hashajtózás véres hasmenéshez, fehérje-vesztéshez vezethet. Nem ritka a heveny hasnyálmirigy- gyulladás és a a kétoldali fültőmirigy megduzzadása sem. A szív-érrendszeri szövődmények is jelenthetnek életveszélyt, leginkább az ionvesztések következtében fellépő szívritmuszavar miatt. A bulímia a fejben játszódik
  57. 57. Az evészavarok igazából nem az ételről szólnak, ezek a betegségek sokkal inkább a fejben játszódnak le. Leggyakoribb oka, hogy a beteg téves képet alkot önmagáról és testéről. A reklámokban látható tökéletes alakú hölgyek alakjára való erős vágyakozás viszont, inkább csak elindítója a folyamatnak. Az önértékelési zavar az elsődleges oka a bulímiának, melyben a beteg önmaga elviselésére képtelen. Olykor a táplálkozási rendellenesség elindítója az unalom, depresszió vagy harag, különösen akkor, ha a beteg magányos. A bulímiás tagadja a törődés, a szeretet iránti vágyát, s mintegy "elvágja" magát saját érzelmi életétől. Nagyon szenved a gyengéd érzelmek önmagára kényszerített hiányától. Bizonytalan és ugyanakkor lobbanékony. Feszült állapotban kényszerevéssel és nagy tömegű élelmiszer "agresszív" bekebelezésével nyugtatja és jutalmazza magát, utána pedig bűntudat, szégyenérzet és önmegvetés gyötri fegyelmezetlensége miatt. Büntetésül arra kényszeríti magát, hogy mindent kihányjon. Minthogy az elfogyasztott étel nem emésztődik meg, a bulímiások a hatalmas ételmennyiségek elfogyasztása ellenére is többnyire normálsúlyúak. Sokan eredeztetik gyerekkori traumák, szeretett személy/személyek elvesztésében. Az újabb traumától való félelmében a bulímiás az elszenvedett hiány vagy elviselt sérelem miatti haragját önmaga ellen fordítja. De eredhet a korai szülő-gyermek kapcsolat emlékeiből. Több táplálkozászavaros beteg családjában nem lehetett kellemes körülmények között jóllakni, hanem az evés dicsérettel vagy büntetéssel kapcsolódott össze. "Jó" gyerek megeszi amit elé tesznek, a "rosszak" nem kapnak semmit, ha a levessel nem végeztek. Ha a kisgyermek etetése, elhalmozása édességekkel a szeretetteljes törődést igyekszik pótolni, és nem a valós tápanyagszükségletet elégíti ki, akkor ez a gyermekkori magatartás rögzülhet, és majd felnőttként is a lelkileg nehezen viselhető élethelyzetekben mindig étellel, nassolással fogja "kárpótolni" magát. A folyamatosan túletetett gyereket édesanyja megfosztja az éhség átélésének élményétől, akinek így nincs alkalma saját testéből érkező jelek felismerésének, interpretálásának gyakorlására és a hatékony önszabályozás megtanulására. Az evészavarok feminista elképzelései azzal foglalkoznak, hogy a nőknek nagy szerepváltozásokat kellett elviselniük rövid idő alatt. Szerepkonfliktus alakult
  58. 58. ki, és a hagyományos női szerepekhez teljesítményorientáció is társult. A nők megítélésében a külső sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a férfiakéban. Az utóbbi évtizedekben a nők bizonytalansága megnőtt, ugyanakkor felerősödött törekvésük a tökéletességre, és a testkontroll önértékelésük biztosításának alapeleme lett. (mi nem így gondoljuk!) Honnan ismerjük fel? A betegek kezdetben titokban esznek, így a ciklusok akár éveken át is rejtve maradhatnak a családtagok előtt. Gyakran és sokat esznek, mégsem túlsúlyosak, sok folyadékot fogyasztanak, amivel növelik a telítettségérzést és könnyítik a gyomor kiürítését. Evés után közvetlenül eltűnnek a mosdóba és kipirulva, könnyes vagy kipirosodott szemmel jönnek vissza. A bulímiások elkerülik azokat a helyzeteket, amelyekben ételek csábításának vannak kitéve. Elkerülő magatartásuk izolációhoz vezethet. A fokozott testi aktivitás jellemző tünet: a falásokat sok esetben élénk testedzés követi. A hányás következtében a szájba kerülő gyomorsav tönkreteszi a fogzománcot és a fogínyt, ezért a gyakran fogorvos az, aki a leghamaraabb észreveszi a betegséget. A gyakori hányás másik nagy veszélye a nagy vízveszteség, ami kiszáradáshoz és ennek következményeképp igen kellemetlen vese és húgyúti fertőzésekhez, valamint a káliumegyensúly felborulásához vezet, ami szívritmuszavarokat idézhet elő. Mit tehetünk? A bulímia mögött meghúzódó személyiség- és önértékelési zavarok, továbbá a depresszió öngyilkosság elkövetésére késztetheti a beteget. Sohase mondjunk olyat a betegnek, hogy a gyógyulása "csak akarat kérdése", meg "jobb lenne, ha összeszedné magát", stb. Ezek a súlyos kritikai megjegyzések ugyanis csak fokozzák az önértékelési zavart és a depressziót, ami a beteg állapotát súlyosbíthatja. Kezelését bízzuk szakorvosra, a beteggel szemben viselkedjünk
  59. 59. empátiával. A bulímia tényének és formájának megállapítása szakember számára egyszerű beszélgetés folyamán kiderül. A mögöttes személyiségzavarok gyógyítása azonban kitartó és nagy rutint igénylő pszichoterápiával lehetséges. Emellett különböző támadáspontú hangulatjavító gyógyszerek alkalmazása szükségessé válhat. Súlyos tünetekkel járó állapotban kórházi kezelés szükséges: nagyfokú testi leromlás, igen sok hányás és emiatti gyengeség esetén, vagy akkor, ha öngyilkossági veszély áll fenn. A beteg spontán gyógyulásra hajlamos. Az esetek döntő többsége a kezelés hatására meggyógyul. Elsődleges feladatunk, ha családunkban vagy baráti körünkben bulímiást gyanítunk, hogy beszéljünk az érintettel, hogy ha ez nem történt még meg, tudatosítsa problémáját erről értesítsük a szülőket, ha mi vagyunk a szülők, vigyük el vagy vegyük rá gyermekünket, hogy forduljon szakemberhez. A bulímiát biológiai (gyógyszeres) kezeléssel és pszichoterápiával (legtöbbször a kettő együttesével) kezelik. Ezek kiegészítője a táplálkozási rehabilitáció is. Ennek célja a kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres étkezési szokások kialakítása, a megfelelő energiabevitel. -meno@meno.ro- A cikk megírásához forrásként a www.hazikaptika.hu vonatkozó írásait és Túry Ferenc: "Bulímia - modern szenvedély" c. tanulmánysorozatát használtuk fel.

×