Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.

Perfekcionizmus

1,062 views

Published on

A tökéletességre törekvés, a maximalizmus nagy erő, amely pusztító is lehet, de a tehetséges személyiség természetes velejárója is. Mint minden erő, ez is irányítható.

Published in: Education
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Perfekcionizmus

  1. 1. Gyarmathy Éva (2013) A tökéletes és tökéletlen tökéletességre törekvés avagy a perfekcionizmus szintjei. Mindennapi Pszichológia. V. évf. 4. szám. 11-13. A tökéletes és tökéletlen tökéletességre törekvés Gyarmathy Éva „Try to be better than yourself.” William Faulkner A tökéletességre törekvés társadalmilag elfogadott és támogatott. Elvben. A gyakorlatban azonban nagyon nyűgös, mert nem elég homogén, tehát nagyon különböző szintű és irányú. Így a különböző tökéletességek és tökéletlenségek keresztezik egymás útját, és ezek a találkozások rendkívül sok feszültséget eredményeznek. A tökéletességre való törekvés lényegében az önmegvalósítás, tehát a legmagasabb szintű emberi igény felé vezető út. Ennek több fejlődési szintje van, amelyek egymásra épülnek, és persze minden szinten többféle torzulási lehetőség is adódik. 1. szint: - a tökéletesség vágya A fejődésre, a többé válásra irányuló belső hajtóerő veleszületett. Mindenkiben jelen van, de nem mindenkiben egyforma erős ez az erő. Mindenesetre minél nagyobb, annál kevésbé elnyomható, legfeljebb torzítható. Ez az erő a tehetség alapja, az energetikai háttere. Már hároméves kor előtt megmutatkozik a nagyobb belső igény, de nem egyértelmű módon. Van, akinél mint általános kisugárzás, a környezetre való nagyobb ráhatásként jelenik meg már kicsi korban. Ez nem feltétlenül öröm a környezet számára, hiszen igen fárasztó is lehet. Másnál ez az erő a logikus rend, a szabályosság, rendszer iránti korai vonzódás. Ezért rendezgeti nagy gonddal rendszerbe a kisautóit akár már másfél évesen a kisgyerek, vagy kezd érdeklődni a számok iránt. A számok lehetőséget adnak a rend többféle átgondolására, mert végtelen mintázatoknak adnak teret. A matematika iránti korai érdeklődés nem feltétlenül a matematikust jelzi. A matematika sokkal inkább a tökéletességre törekvő elme kielégítésére való. Ha mégis erősen nyomja a környezet a tárgy irányába, irányt téveszthet. Van, akinél nem könnyű észrevenni a rendkívüli vágyat a tökéletességre, mert a belső fejlődésre irányuló perfekcionizmusként jelentkezik. Gyakran még fejlődési elmaradásként is azonosítják. A gyerek, aki csak akkor kezd el valamit, amikor teljesen megérett rá, és ellenáll minden külső befolyásnak, nehéz helyzetbe kerülhet. A környezet aggodalma feszültséget kelt. A gyerek érzi a felé irányuló elégedetlenséget, és ez szorongássá válhat. Értő szemek kellenek ahhoz, hogy észrevegyék, hogy a gyerek belül dolgozik, és a türelmetlenség csak gátat jelent. A mai világ a gyors megoldások világa, amelyet türelmetlenség sző, és a természetes folyamatokat erőszakos beavatkozással és nem a belső igényekre való odafigyeléssel akarja támogatni. A tökéletességre való törekvés első szintje a gyermeki belső vágy, a minél többre vágyás. Ez a vágy könnyen gellert kaphat az erőszakos külső behatások által, és így elakadásban vagy diszharmonikus fejlődésben folytatódik.
  2. 2. A tökéletesség vágya befékeződik, mohóságban reked, vagy a környezetre vetítődik, és a környezet felé irányuló kielégíthetetlen elvárásokban jelenik meg. A mindenhatóság érzésébe börtönözött egyén önző, nárcisztikus személyiség, akinek csak elvárásai vannak, de maga nem tesz semmit, mert elbizonytalanodott. Saját perfekcionizmusa helyett másoktól várja el a tökéletességet, hiszen ez nem neki kerül sokba. Máskor csak álmodozik vagy olyan tevékenységek megszállottjává válik, amelyek a megvalósíthatatlan fantáziák következtében csak kudarcba fulladhatnak. A vágyból ugyanis a második szintre kell jutnia az egyénnek, amely már a tevékenység szintje. 2. szint: tökéletessé fejlődés A 2. szintű perfekcionizmus már aktív: magas szintű önfejlődés. Az egyén magas célokat állít maga elé, és fejleszti magát ezek elérésének érdekében. Az iskoláskor időszaka ez, és nagyon egyezik a társadalmi elvárásokkal. Tanuljál, legyél még jobb, legyél tökéletes. Mi lehet itt a baj? A probléma forrása, hogy bár mindenki ugyanazt akarja, de másképpen. Továbbra is az egyén fejlődésének nem megfelelő környezet vezet torzulásokhoz. A nem megfelelő elvárások egyszerre két oldalról is támadják a tökéletességet. A túlzott elvárások elbizonytalanítják az embert. A saját tökéletlenségének megélése leállítja vagy félrevezeti a tökéletessé fejlődésre irányuló tevékenységet. Hogy is lenne értelme tökéletességre törni annak, aki nem tud az elvárásoknak megfelelni? A kudarc leállít. A siker az, ami továbblendít a tökéletesedés irányába, mert harmóniában van a belső vágy, a tevékenység és az eredmény. A tökéletesedésnek másik akadálya szintén a túlzott elvárásokból fakad, de hamissággal párosul. A jelen gyakorlat szerint a tanulás eredményének értékelése azt tanítja, hogy nem kell tökéletesen megtanulni a tananyagot, hiszen kaphatsz kettest vagy hármast is. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy a gyerekek többsége nem élheti meg a tökéletes fejlődés élményét. Egyszerű lenne a megoldás. Csak azt a tudást kell elvárni a gyerekektől, amelyre valóban szükségük van. Ezt viszont tökéletesen. Csak ötösre. A mögöttes logika is egyszerű. Ha az adott tudás kell, akkor nem lehet belőle kettes senki. Ha viszont nem kell, akkor miért akarjuk, hogy megtanulja, sőt, még vissza is böfögje a fölösleges ismeretet. Megtanulja az iskolában a diák, hogy a külső megítélésre kell figyelnie, ezt kell félnie. Jellemző viselkedésként kialakul az önreflexió helyett az önigazolás, hogy ne kelljen szembenéznie tökéletlenségével. Megint a tehetséges, vagyis nagyobb belső hajtóerővel rendelkező egyének nagyobb veszélyben vannak. A középszer könnyen belenyugszik a félmegoldásokba. Az azonban, akit feszít a tökéletességre törekvés, nem tudja ezt megtenni. Lázad, és így kaphat például viselkedés, magatartászavar diagnózist vagy belebetegszik, és jellemzően kényszeresség, fóbia diagnózist szerezhet. A kényszerességet a tökéletességre törekvés paródiájának nevezhetnénk, ha nem lenne annyira szörnyű szenvedés mögötte. Az egyén a végletekig feszíti a tökéletesség irányába a tevékenységeit. Egyértelműen irányt tévesztett az önfejlődésre irányuló nagy belső erő. A tökéletlenség, az elvárásoknak való nem megfelelés szorongásokhoz vezet, és ez a legkülönbözőbb módon jelenhet meg.
  3. 3. A fóbiák kiválóan kötik a szorongást valamilyen konkrét tárgyhoz. Így a nehezen meghatározható, tudatosítható, lebegő kellemetlen érzés, ami a szorongást jellemzi, egyértelműbb terepet kap. Sokkal jobb valamitől félni, ami ellen lehet védekezni, elkerülni. Ezt pedig a végtelenségig lehet fokozni, és máris eljuthatunk a kényszeres viselkedésig. Enyhébb esetben az önfejlesztés akadályba ütközése az egyén mások és önmaga felé irányuló merev kontrolljában jelenik meg. Nem a perfekcióval foglalkozik, hanem a perfekció hiányával. Így például egy igen kiváló képességű 12 éves tehetséges fiúnak a kedvenc száma lett az ötös. Az iskolában nem szerezhetett mást, mint ötöst. Hiába volt minden szülői ráhatás, hogy nem az ötösökért kell tanulni. A fiú teljesen összetört mindannyiszor (nagyon ritkán), amikor négyest kapott. A tökéletesség hiánya mindent lerombolt számára. Pedig a tökéletességre törekvés a tizenéves kor után már a harmadik szinthez vezet, az ideál, a tökéletes cél megtalálásához. 3. szint tökéletes cél Ezen a szinten a személy tökéletessége a cél. Az identitás kialakulásában nagy jelentősége van az ideáloknak. Ha ezek elég magasak, de nem elérhetetlenek, akkor igen erős motivációt adnak az eléréshez szükséges tevékenységhez. A környezettel való korábbi csörtékben elvérzett önrétékelés akadályozza az egyén önazonosságának kialakulását. Mások igényeinek akar megfelelni, és a cél, hogy megússza a a tökéletlenséggel való szembesülést. Vagy túlzott elvárásokat állít maga elé, vagy szinte semmit. Ideálja minden csak nem ideális. Az erős perfekcionizmus emésztő tűzzé válik. Az egyén túlhajtja magát, újabb és újabb munkákat vállal, egyszerre több képzésre jár. A diagnózis "workaholism", munkamánia. A feszültségoldás ártalmas pótszerekhez vezethet, amelyek talán még pusztítóbbak, mint az előbbiek. Az elérhetetlen utáni hajsza ellehetetleníti a cél elérését, az önmegvalósítást. 4. szint: önmegvalósítás A perfekcionizmus fejlődési potenciál. Az önmegvalósítás az ember egyéni küldetésének kiteljesítése. A veleszületett lehetőségeket optimalizáló környezetben elviselhető feszültséget jelent a kihívás. A tökéletesség vágya, amely kisgyerekkortól kezdve kísér minket a mindenhatóság érzéseként tettre sarkall. A tökéletessé fejlődésre irányuló tevékenységet eredményezi, és az egyén rendszeresen megélheti a flow, az áramlat érzését. Ez jelzi, hogy jó úton jár. Az áramlat adta csodálatos tökéletesség élményt újra és újra meg akarja élni, és ez újabb tevékenységekre ösztönöz. Az egyén így halad ideálja felé, és jut el az önmegvalósítás boldogságához.

×