Albert András: Kígyók királya

526 views

Published on

Published in: Education
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
526
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
64
Actions
Shares
0
Downloads
4
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Albert András: Kígyók királya

  1. 1. KíGYÓK KIRÁLYAALBERT ANDRÁS meséje
  2. 2. Hol volt, hol nem volt, még a régivilágban történt, mikor még acsipkebokor ibolyát virágzott, mikorhurkaeső volt, mikor tejpatak volt - ez esmég akkor történt volt. Volt egyszer egy szegény ember, annak egy felesége és egy kutyája. A kutyának volt kilenc kölyke. Volt még egy kis tanyája egy erdőszélben, ahol juhokat teleltetett és nyaraltatott.
  3. 3. Egyszer a kutyája megbetegedett,éselbújdosott kölykezni. Eleget hívta akutyát, de nem jött elé. Valami sírás-rívást hallott. Hagyta a juhokat, futotthátrafelé. Hát meglátja, hogy egy kígyósír egy fenyőfa tetején, aminek ég atöve. Az ember megsajnálta és segítettneki.
  4. 4. Az ember a kígyótól kapott egy háromszínűsípot és megtudta, hogy ő a kígyók királyának afia. Meghívta hozzuk, hogy édesapjamegjutalmazza a jótettéért.Ment is a szegény ember. Belefújt a sípjába és akígyó király fia máris ott volt. Édesapja elejébevezette, és bemutatta neki. A király bármit kínált amegmentőnek, ő csak azt akarta, hogy tanítsa megaz állatok nyelvén.
  5. 5. A szegény ember három napot kellett ahhozszolgáljon, hogy a kígyókirály megtanítsa az állatoknyelvén. Neki is fogott, de a vállunak a fenekelyukas volt, a szegény ember nem vette észre. Akígyók haragudtak a szegény emberre. Bele fúvintottsípjába és a kígyó máris ott volt. Észrevette, hogy avállu feneke lyukas és szólt az embernek. Hamarbédugta a vállunak a fenekét.
  6. 6. Hamar eltelt az esztendő. Mikor eljött az újesztendő minden állat nyelvén értett. Feltarisnyáltáka szegény embert és elindult haza felé. A feleségeseprűnyéllel várta. Egyszer bementek a feleségével afaluba vásárolni. A kanca ló mondott valamit apárjának, a szegény ember olyat kacagott, hogyleesett a ló hátáról. Az asszony kérdezgette mitkacagott, de az ember nem mondta el.
  7. 7. Megérkeztek a tanyára. Az asszony már kezdteelfelejteni a kacagságot. Egyszer a juhok közé bébukázott, azura akkor is olyat kacagott. Az asszony már nagyonfelmérgelődött, hogy a férje nem mondja el, hogy miértkacagott akkorát kétszer: mikor bevásárolni voltak, ésamikor a juhok közé béesett. Ágyba fekvő ember lett addigmérgelődött. Látta az asszony, hogy nem törődik vele az ura,akár milyen beteg legyen. Egy hétig nem evett semmit, hogyhaljon meg.
  8. 8. Megijedt az ember, hogy tényleg meghal.Reggel enni vitt a szárnyasoknak, azok víganlakmároztak a búzán. Éppen ott állt egy nyergesszamár es. Látja, hogy milyen örömmel lakmároznaka tyúkok. Oda szól nekik, hogy nem szégyelikmagukat, hogy ilyen vígan lakmároznak, amikor azasszonyuk haldoklik. Még ő sem evett s ivott kétnapja úgy sajnálja asszonyát.
  9. 9. Ekkor a kakas is vissza kiáltott, hogy nekitizenkét felesége van s ha sasjárás van a levegőbe,egyet kerint s az egész figyel, ha enni adnak, egyet-kettőt tottyint, és az egész mellette van. Ő tudparancsolni tizenkét feleségének, a gazdájának csakegy van s ő nem tud parancsolni. Ha a gazdájahelyébe lenne akkor faggyas kötéllel verte volna kibelőle a fortélyt.
  10. 10. Ekkor esszecsapkodta szárnyait, egyet nagyottkerintett, és az összes tyúk feje az ég felé nézett. Újramegszólalt a kakas. Leszökött a tyúkok közé stovább lakmározott. Ezt hallotta a gazda atornáncból, hogy mit beszélt a kakas a szamárral.Megszégyelte magát azonnal bément a házba, ésvizes edénybe készített szappanos vizet. Beleáztatottegy új istrángot és azzal verte meg asszonyát.
  11. 11. Akkor a férje megkérdezte tőle: - Megmondjam-e, hogy miért kacagtam volt.? - Az asszony azt felelte, hogy meg. Akkor az ember mindég tízszer vert ráaddig, amíg az asszony azt felelte, hogysoha többet nem kérdezi meg, csakhagyja meg az életjét.Akkor megesküdtötte a feleségét, hogySoha többet semmi dolgába belé neszóljon, mert ő az úr a háznál. Aztánmeg es értették egymást. És éltek alegnagyobb boldogságban, és mégmost es élnek ha meg nem haltak.
  12. 12. Készítette: Kedves Ágota V.A. osztályos tanuló

×