Az ókori róma

2,466 views

Published on

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
2,466
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
221
Actions
Shares
0
Downloads
23
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Az ókori róma

  1. 1. Az ókori Róma
  2. 2. 1. Róma kialakulása <ul><li>Itália: Európa déli, a Földközi-tenger közép-keleti medencéjében fekszik. A félsziget nyugati és déli partvidéke jól tagolt, hajózásra, tengeri kereskedelemre alkalmas. Itália ásványkincsekben szegény. </li></ul><ul><li>Lakói: Kr. e. II. évezred folyamán italicus népek szállták meg a Pó-alföldet, Közép- és Dél-Itália nagyobb részét. Az italicus népek közül a latinok és a szabellek a legjelentősebbek. Ebben az időben ismerték meg a bronzot, kör alakú kunyhókban éltek, halászattal, vadászattal, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. </li></ul><ul><li>Az etruszkok a Kr. e. X. században telepedtek le Etruriában. Településeik a Kr. e. VI. századra jelentős városállamokká szerveződtek. A görög gyarmatosítók ebben az időben szerezték meg Dél-Itáliát és Szicília keleti felét, de Szicília nyugati fele Főnícia kezén maradt. </li></ul><ul><li>Itália legjelentősebb területe Latium , amelyet az italicus népek latin népei laktak. Központjuk az Albai hegyen volt. Innen széledtek szét nomád pásztortörzseik és szállták meg a későbbi Róma területét. A legrégebbi település a Palatinus dombon jött létre, itt latinok éltek. Tőlük északra a szomszédos dombokon szabinok telepedtek meg. Róma kialakulása a települések összeolvadásával történt, de igazi várossá Kr.e. 753-ban vált. Városalapítás a római időszámítás kezdete is. </li></ul>
  3. 3. <ul><li>Rómát a monda szerint Kr. e. 753-ban alapították. Eszerint Trója pusztulása után Aeneas hosszú ideig bolyongott, míg végül Latiumba érkezett, ahol Lavinium városában telepedett le. Aeneas fia az Albanus hegyen alapított új várost. A monda szerint Numitor király leánya, Rhea Silvia ikerfiakat szült, és a gyermekek származását Marsra fogta. A két fiú Romulus és Remus volt. Numitor elűzte testvérét – Amuliust -, és meg akart szabadulni a trón összes várományosától is. Rhea Silvia kosárba tette gyermekeit és rábízta őket a Tiberisre. A monda szerint mikor partot értek Mars szent állata, egy nőstényfarkas tejével táplálta a két fiút, amíg egy pásztor rájuk nem talált. Mikor felnőttek elhatározták, hogy várost alapítanak. Mikor épült a város, a falakat sorozatosan átugrálták. Végül úgy döntöttek, hogy aki még egyszer átugorja a falat, azt halállal büntetik. Mivel Remus ezután is átugrott a falon, ezért halállal büntették. </li></ul><ul><li>Így került Romulus kezébe a hatalom, a várost róla nevezték el. </li></ul>
  4. 4. <ul><li>Rómát 3 korszakra oszthatjuk: </li></ul><ul><li>1. Királyság kora: Kr.e. 753 – Kr.e. 510-ig (városalapítástól az utolsó etruszk király elűzéséig) </li></ul><ul><li>2. Köztársaság kora: Kr.e. 510 – Kr.e. 31. vagy 27-ig (31.: Octavianus legyőzi Actiumnal Antoniust, 27.: Octavianus Augustus néven egyeduralmat kezd Rómában.) </li></ul><ul><li>3. Császárság kora: Kr.e. 31. vagy 27 – Kr.u. 476-ig ( két rész: a.) Principátus: 31. vagy 27- 284-ig. b.) Dominatus: 284 – 476-ig, a Nyugat-római birodalom bukásáig) </li></ul><ul><li>A római társadalom alapegysége a család, illetve a nagycsalád. A családfő, az apa (pater familias), a családtagok fölött teljhatalma volt, akár el is adhatta őket. </li></ul><ul><li>A gyermekek nevelésével a családanya (matrona) foglalkozott . </li></ul>
  5. 5. 2. A Római társadalom szerkezete (királyság-kori) <ul><li>A patríciusok nagy vagyonnal rendelkeztek, lovas katonai szolgálatot teljesítettek, és a politikai jogok kizárólagos birtokosai voltak. Ők vettek csak részt a népgyűlésen, közülük kerültek ki a tisztviselők és a szenátus tagjai. </li></ul><ul><li>A patríciusok kíséretéhez tartoztak a cliensek , akik fokozatosan lesüllyedtek a jogtalanok közé. </li></ul><ul><li>A parasztok, iparosok, kereskedők jogtalanok voltak, őket hívjuk plebejusok nak. Ekkoriban még jelentéktelen volt a rabszolgaság szerepe. </li></ul><ul><li>A király tanácsadója volt a patríciusokból álló szenátus, valamint a szintén patríciusokból álló népgyűlés. </li></ul><ul><li>Az állam élén a király állt. Ő volt a legfőbb hadvezér , bíró és a vallási szertartások ellenőre. Előtte liktorok jártak. Ezek vesszőcsomóba dugott bárdot vittek, hogy a király a bűnösöket veszőkkel megverethesse, vagy éppen lefejeztethesse. A király tanácsadó testülete a szenátus, mellette fontosabb ügyekben a népgyűlés tevékenykedett </li></ul>
  6. 6. 3. A köztársaság kialakulása: <ul><li>A Kr. e. VII. században Róma az etruszk dinasztia uralma alá került. Az etruszk királyok idején épült meg a mocsarakat levezető csatorna (Cloaca Maxima), a városfal, a Capitolium dombon a három főisten (Jupiter, Juno, Minerva) temploma és a Circus Maximus. Az etruszkoknak köszönhetően a plebejusok élete javult, megnőtt az ipar és a kereskedelem szerepe. A királyság ezért inkább a plebejus rétegre támaszkodott. </li></ul><ul><li>A Kr. e. VI. század végén az etruszk uralom összeomlott. Kr. e. 510. körül a rómaiak elűzték az utolsó etruszk uralkodót (Tarquinius Superbus), és egyúttal a királyság </li></ul><ul><li>intézményét is megdöntötték. </li></ul><ul><li> </li></ul><ul><li>A hatalom a patríciusok kezébe került, akik arisztokratikus köztársaság ot [1] hoztak létre. </li></ul><ul><li>A közhatalom 3 különböző testület között oszlott meg: kölcsönösen ellenőrizte a három egymást. </li></ul>
  7. 7. <ul><li>MAGISTRATUS: kormányzati tisztviselők, állami hivatalnokok, a nép választotta őket, nem kaptak fizetést, ezért csak a leggazdagabbak töltöttek be hivatalt, min. 27 éves kor. </li></ul><ul><ul><li>2 konzul: - az egyeduralom ellen  collegialitas elve (egymást ellenőrizték, egyenlő hatalom), hivatali idejük 1 év volt  annuitás elve, a kormányzat élén álltak, vezették a népgyűléseket, háborúban irányították a hadsereget, a népgyűlést és a szenátust ők hívták össze. </li></ul></ul><ul><ul><li>Prokonzul: a konzulok hivatali idejük lejárta után egy római tartomány kormányzását kapták és az ott állomásozó légió parancsnokságát, l0 év után lett újra választható konzullá. </li></ul></ul><ul><ul><li>Praetor: konzulokat segítő hivatalnok, főleg bíráskodás területén. </li></ul></ul><ul><ul><li>Aedilis: városépítés felelősei, városi rendőrség, a cirkuszi játékok lebonyolítói. </li></ul></ul><ul><ul><li>Questor: a pénzügyeket irányította. </li></ul></ul><ul><ul><li>Cenzor: 2 fő, 5 évre, népszámlálás, vagyonbecslés, ált. volt konzulok, szenátori névsor összeállítói. </li></ul></ul>
  8. 8. <ul><li>NÉPGYŰLÉS: törvényhozás a feladata, közvetlen hatalomgyakorlás, hivatalnokokat választ, csoportonkénti szavazás (vagyon szerinti csoportok), </li></ul><ul><li>SZENÁTUS: a legfőbb politikai döntéseket hozta, kezdetben 300 fős (ez idővel nő), a tekintélyes római családok tagjai, a népgyűlés határozatainak jóváhagyása. </li></ul><ul><li>+ 1: DIKTÁTOR: rendkívül nagy veszély esetén választották meg, 6 hónapra, a volt konzulok közül. </li></ul><ul><li> </li></ul><ul><li>Arisztokratikus köztársaság! </li></ul><ul><li>S.P.Q.R. = Senatus Populusque Romanus </li></ul><ul><li>(A szenátus és a római nép, a római állam hivatalos elnevezése.) </li></ul>
  9. 9. 4. A köztársaság megszilárdulása és a hódítások <ul><li>A korai köztársaságot a patríciusok és plebejusok harca jellemzi. Minden plebejus hiányolta és követelte a politikába való beleszólást, adósrabszolgaság eltörlését, közföldekből való részesedést és a jogbiztonságot. A patríciusok és a plebejusok tehát ellentétes érdekű társadalmi rétegek voltak. Róma hódító háborúk ba kezdett, hogy a lakosság földigényét kielégítse. A háborúk a földszerzés révén mind a patríciusoknak, mind a plebejusoknak hasznot hajtottak. Az V. század háborúi azonban megterhelték a parasztokat. Sokan rabszolgasorba süllyedtek, az eladósodók adósrabszolgák lettek. A gazdagodó plebejusok (főképp kereskedők, iparosok) beleszólást szerettek volna a hatalom irányításába, szenátusba akartak bejutni. A hódító háborúk után Kr. e. 494-ben kivonultak a Szent Hegyre, hogy új várost alapítsanak. </li></ul><ul><li> </li></ul>
  10. 10. <ul><li>Elért sikerek: </li></ul><ul><li>A patríciusok nak nagyon hiányoztak, ezért kénytelenek voltak beleegyezni abba, hogy néptribunusok at választhassanak a plebejusok 494-ben, akiknek vétójog uk volt, tehát a patríciusok intézkedéseit jogukban állt érvényteleníteni a népgyűléseken. Eleinte 2, később 10 néptribunust választottak. Kr. e. 451-450-ben írásba foglalták a törvényeket. Így megszülettek a 12 táblás törvények . Ezzel a patríciusok önkényes uralkodását sikerült korlátozni. A plebejusoknak sikerült elérniük A régi patrícius családok tagjai összeházasodhattak a módosabb plebejus családok sarjaival Kr. e. 445-től és így egy új társadalmi osztály született: a nemesség , nobilitas. </li></ul><ul><li>Kr.e 367-ben , hogy az egyik konzul plebejus volt. Maximálták az egy fő által birtokolható földmennyiséget 500 római holdban . Így a plebejusok is földhöz jutottak. Kr. e. 326-ban sikerült megszüntetniük a néptribunusoknak az adósrabszolgaság ot </li></ul>
  11. 11. <ul><li>Kr. e. 264-re Róma egész Itáliára kiterjesztette hatalmát. Miután Róma egész Itáliát uralma alá vonta, már zavarta a karthágói és görög kézen lévő Szicília. Róma elhatározta a sziget bekebelezését. Egy jelentéktelen kis incidenst követően Róma hadat üzent Karthágónak és ezzel megkezdődtek a pun háborúk . A föníciaiak (punok) több telepet hoztak létre a Földközi- tenger nyugati medencéjének partvidékén. Idővel a pun gyarmatok az észak-afrikai Karthágó vezetésével iparos-kereskedő birodalommá fejlődtek. A város az i.e. IV. századtól állandóan harcban állt a szicíliai görögökkel, ami a Rómával való szövetséghez vezetett. Miután a dél-itáliai görög városok római uralom alá kerültek, az eddigi szövetségesek szembefordultak egymással. Az első pun háború (Kr. e. 264-241.): Szicília birtokáért Kr. e. 264-ben fegyveres harc tört ki közöttük. A római seregek kezdetben gyors sikereket értek el a szicíliai szárazföldön, Karthágó viszont a tengeren volt erősebb. A rómaiak ekkor görög segítséggel flottát szerveztek, és hamarosan a tengeren is győzelmet arattak. A győzelem után Szicília alávetett római tartomány, provincia lett , jövedelmének tizedét be kellett fizetnie a római államkincstárba. A vereség után Karthágóban kitört zsoldoslázadás alkalmat adott Rómának újabb pun tartományok - Szardínia és Korzika - megszerzésére. E két sziget lett Róma második provinciája. </li></ul>
  12. 12. <ul><li>A második pun háborúban (Kr. e. 218-201.) már a Földközi-tenger nyugati medencéjéért folyt a harc. Hannibál Hispániából indulva átkelt a Pireneusokon és az Alpokon, és északról lepte meg Itáliát. Sorozatos győzelmeik ellenére Itália szívósan kitartott, küzdött. Hannibál szövetséget kötött Makedóniával. A rómaiak újonnan toborzott seregei magukhoz ragadták a kezdeményezést, ebben nagy részt vállalt Cornelius Scipio hadvezér. Először Hannibál utánpótlását vágta el, majd elfoglalta Hispániát, Szicíliát, végül a hadműveletek színterét Afrikába tette át. A döntő csatát Záma (Kr. e. 202.) mellett a rómaiak nyerték meg. Karthágó kénytelen volt lemondani minden Afrikán kívüli birtokáról, 10 ezer talentum hadisarcot fizetni és flottáját átadni ellenfelének. Ezután Róma engedélye nélkül még háborút sem kezdhetett. Róma viszont a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura és az egész medence első hatalma lett. Ezek után folytatódtak Róma hódításai ezúttal a hellenisztikus kelet volt a cél. Kr. e. 197-ben először Makedóniát támadták meg és arattak győzelmet, majd következtek a szíriai háborúk, amelyből szintén győztesen kerültek ki a hódító római seregek. Majd az ismét erőre kapó Makedóniát végleg megfosztották függetlenségétől Kr.e. 148-ban . Nemsokára Görögország is Római tartomány lett 146-ban . Majd mikor Karthágó fegyvert fogott a területére betörő numidák ellen, Róma azt a békeszerződés megszegésének tekintette és földig rombolta Karthágót. Ezzel Róma lényegében a Földközi-tenger vidékének urává vált . </li></ul>
  13. 13. <ul><li>A Kr. e. III-II. században Róma az aranykorát élte, területe tízszeresére nőtt. Gazdasága jelentősen megváltozott , ezt 4 dolog okozta: </li></ul><ul><li>1. A meghódított országokból behozott hatalmas zsákmány mind Rómába áramlott. </li></ul><ul><li>2. A sok rabszolga, ami a római gazdaság számára a legolcsóbb munkaerő volt. A rabszolgák nagy szerepet kaptak a termelésben: a nagybirtokokon, az iparban, a háztartásban és az oktatásban. Rómában a Kr. e. II. században megjelent az Athénihez hasonló klasszikus árutermelő rabszolgaság . </li></ul><ul><li>3. A felhalmozott értékek a társadalmon belül nagyon egyenlőtlenül oszlottak meg. Az állam irányítása teljesen a szenátus kezébe csúszott át. A szenátorok a felhalmozott vagyonukat földbirtokba fektették, mivel a kereskedelem még tiltva volt számukra, ez az új nagybirtokos arisztokrácia szenátori rend nek nevezte magát. Mellettük még egy új rend tűnt föl a kereskedő és pénzarisztokrácia képviselői, ők alkották a lovagok rendjét, céljuk a pénzügyi és politikai hatalom megszerzése. </li></ul><ul><li>4. A római életideál hanyatlása. </li></ul>
  14. 14. <ul><li>A nagybirtok fejlődése két úton haladt: A tönkrement közép és kisgazdaságok felvásárlása és az állami földek elfoglalása útján. Megfogyatkozott a paraszti lakosság. A szenátori rend tagjai Közép-Itália, Campania értékes földjeit lefoglalták és nagybirtokokat ( latifundium okat) hoztak létre ott. Az ilyen birtokokat egy rabszolga-tiszttartó irányította. A beözönlő rabszolga munkaerő egyre inkább kiszorította a szabad munkaerőt. A rabszolgák külön csoportját alkották a gladiátorok . A hadseregbe vagyontalanokat nem soroztak be, mert megbízhatatlannak tartották őket, így kénytelenek voltak olyanokat besorozni, akik már letöltötték katonaidejüket. A törvényellenesen besorozottak fellebbeztek a néptribunusoknál, akik pedig a consulokhoz fordultak. De így sem engedték el a besorozottakat. A legyengült hadsereg egyre nehezebben lett úrrá a rabszolgafelkeléseken, s nehezebbé vált a határok védelme is. </li></ul>
  15. 15. <ul><li>Rómában a Kr. e. III. század végén már megfigyelhető volt az ipar szakosodása. A fényűzési árucikkeket azonban változatlanul Görögország és a Kelet szállította. A kereskedelmi élet fő színtere a Földközi-tenger volt. Róma a Földközi-tenger politikai, katonai, gazdasági központja lett, azonban hatalmas birodalmát ellentétek feszítették. </li></ul><ul><li>A köztársaság utolsó évszázadát rabszolgafelkelések nyitották meg. Ezeknek a felkeléseknek a hátterét adták meg a Gracchus testvérek reformmozgalmai , amik célja a római parasztság hanyatlásának a megakadályozása volt. Javaslatuk az volt, hogy itt az ideje a régi törvények felújításának. A földtörvényt akarták leginkább korszerűsíteni, hogy az állami földből max. 1000 római holdat lehessen bérelni. Az így felszabadult parcellákat pedig szét akarták osztani a nincstelenek között. Tiberius Gracchus t azonban 300 hívével együtt meggyilkolták, mivel a vezetőknek ez az ötlet nem tetszett. Tiberius törekvéseit testvére, Caius Gracchus folytatta. Ő dél-itáliai, majd afrikai telepítést javasolt, és javasolta a dél-itáliai szövetségesek polgárjoggal történő felruházását is. Törekvései elárulták, hogy a vezető államhatalmat a szenátus kezéből a népgyűlés kezébe akarta adni, ezt a szenátus is látta és ezért Caius Gracchust is megölették. </li></ul>
  16. 16. 5. A köztársaság válsága <ul><li>Rómában pártharcok is folytak ebben az időben, a néppártiak és a szenátori párt között. A néppártiak nevükkel ellentétben nem igazán a népnek akartak jót, hanem inkább saját maguk politikai befolyását akarták növelni. Időnként azonban tényleg népi követelésekért harcoltak, pl.: a földreform, a szenátus hatalmának korlátozása, az itáliai szövetségesek egyenjogúsítása. Velük szemben voltak olyanok, akik a jelen helyzetet látták optimálisnak, őket nevezzük optimaták nak. Végül a politika folytatásának a teljesen átalakult hadsereg lett az eszköze. Szembe kellett nézniük a numídiai és germán támadókkal. Mindkét veszélyt sikerült elhárítani a néppárti Marius segítségével. Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldos katonaként történő alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldta a hadkiegészítés problémáját is. Marius ezzel egy erős, jól képzett hadsereget teremtett. A földreform kérdésében szintén a zsoldossereg hozott megoldást, ugyanis a leszerelt katonák földet kaptak jutalmul. A Marius-féle néppárt napirendre tűzte tehát a reformokat, de a legnehezebb kérdés még mindig a földkérdés volt. Kr. e. 91-ben Livius Drusus néptribunus felújította a földosztást, és a szövetségek egyenjogúsítására is javaslatot tett. A szenátus azonban ellenállt, majd Livius Drusus meggyilkolása az itáliai szövetségesek háborújához vezetett. </li></ul>
  17. 17. <ul><li>Elszakadtak Rómától, és külön államokat alapítottak. Nagy eredménye, hogy már nem csak a rómaiakra, hanem Itália minden szabad polgárára kiterjesztették a római polgárjogot. Kr. e. 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla , az optimata párt kiemelkedő alakja zsoldosseregével Rómára támadt, s diktatúrát hozott létre. Célja a szenátusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta. Számára a diktatúra nem cél volt, hanem eszköz, ezért Kr. e. 79-ben lemondott hivataláról. A rabszolgák helyzete eközben egyre romlott. Különösen a gladiátoroké , akik életükkel játszottak. Kr. e. 74-ben robbant ki a rabszolgák minden eddiginél nagyobb felkelése egy gladiátor, Spartacus vezetésével. Crassus leverte a felkelést. Ezután óriási megtorlások következtek (6000 rabszolga keresztre feszítése). A rabszolgákkal szembeni bánásmód javult, általában 6 év után megválthatták szabadságukat, ők voltak a libertinusok. </li></ul><ul><li>Kr. e. 60-ban I. triumviratus: Caesar, Crassus, Pompeius, 44-ben Caesart meggyilkolták. </li></ul><ul><li>Kr. e. 43-ban II. triumviratus: Antonius, Octavianus, Lepidus, 31-ben Actiumnál Octavianus legyőzi Antoniust és ezzel véget ért a köztársaság kora Rómában. </li></ul>

×