Lee carroll hazateres

1,877 views

Published on

Published in: Education
0 Comments
5 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

No Downloads
Views
Total views
1,877
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
7
Actions
Shares
0
Downloads
39
Comments
0
Likes
5
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Lee carroll hazateres

  1. 1. A fordításAz alábbi kiadás alapján készült:THE JOURNEY TO HOMEA KRYON Parable:THE Story of Michael Thomas And The Seven AngelsThe KRYON Writings, Inc.Fordította:SZABÓ ANNASzerkesztette:SZABÓ ANNAA borítót és a könyvet tervezte:EGEDI-KOVÁCS MELINDAISBN 963 9436 2J 2COPYRIGHT © BY LEE CARROLL, 1997The Kryon logo is a registered trademark withThe United States Patent and Trademark OfficeHUNGARIAN TRANSLATION ANNA SZABÓ, 2004HUNAGRIAN EDITION MANDALA VÉDA PUBLISHER ESTABLISHMENT, 2004COVER DESIGN, MELINDA EGEDI-KOVÁCSLEVELEZÉSI cím: 2092 BUDAKESZI PF. 157E-Mail: SZERK®MANDALA-VEDA.HUAJÁNLÁSMindazoknak, akik felismerték,hogy minden ember rendelkezik az élete megváltoztatásához.szükséges erővel, és hogy a dolgok nem mindig olyanok.amilyennek látszanak!
  2. 2. TARTALOMKryonról 9Bevezetés 11ELSŐ FEJEZET Michael Thomas 13MÁSODIK FEJEZET A látomás 28HARMADIK FEJEZET Felkészülés 46NEGYEDIK FEJEZET Az első ház 59ÖTÖDIK FEJEZET A második ház 83HATODIK FEJEZET A nagy vihar 114HETEDIK FEJEZET A harmadik ház 133NYOLCADIK FEJEZET A negyedik ház 169KILENCEDIK FEJEZET Az ötödik ház 217TIZEDIK FEJEZET A hatodik ház 255TIZENEGYEDIK FEJEZET A hetedik ház 306TIZENKETTEDIK FEJEZET Az ajtón át hazafelé 362Utószó 385A szerzőről 387KRYONRÓLKRYON EGY GYENGÉD, SZERETETTELJES entitás, aki jelenleg a Földön tartózkodik, hogy segítseátlépésünket az általunk új korszakként fémjelzett új energiába. Szavaival sokak életét változtatta meg,szeretetével és fényével sokunk lényének sötétségét világította be. A Kryon által sugalmazott történetet LeeCarroll öntötte regény formába.BEVEZETÉS1996. december 8-án délután Kryon több mint 500 ember előtt ült Kaliforniában, Laguna Hillsben, és a bőegyórás közvetítés során megajándékozott minket Michael Thomas történetével - egy nagy utazástörténetével, mely során a földi létébe belefáradt ember megtalálja spirituális családját és otthonát.Már a főhős, Michael Thomas neve is jelzi, hogy tulajdonosa ötvözi Mihály arkangyal hittel telített szentenergiáját, és a Hitetlen Tamás által képviselt régi energiát. Ez •i fajta kettősség sokunkat jelképez, akikbenszintén egyszerre van jelen a spirituális természetünkbe vetett hit, és a kétség, hogy képesek leszünk-e az újévezred által megtestesített spirituális követelményeknek és a félelmeinket érő kihívásoknak megfelelni,Michael kalandos útja hét színes házon, és a házakat lakó hét angyal útmutatásain keresztül vezet hazafelé.11Minden ház megfeleltethető az új korszak egy-egy sajátosságának, és sok bölcsességgel, tanítással,humorral szolgál, közben betekintést kapunk abba, vajon mi az, amit Isten szeretne, ha tudnánkönmagunkról. Vethetünk egy pillantást az új korszakkal kapcsolatos változásokra is.A megindító és meglepő végkifejlet felé haladva Michael Thomas utazása egy olyan spirituális forrásszeretetteljes útmutatásait tárja elénk, mely folyamatosan arra vágyik, hogy mellénk térdepelve, „lábunkatmegfüröszthesse".Ha valaha is kérdezted már Istent: „Mit akarsz, mit tegyek?" - TALÁN Épp EZT! Csatlakozz MichaelThomashoz izgalmas útján! Lehet, hogy emlékeztet a tiedre.LEE CARROLL
  3. 3. Első FejezetMichael ThomasFEKETE MŰANYAG DARABKÁK REPÜLTEK szerteszéjjel, amint Michael, ebédjével végezve, nagyerővel az irodai válaszfal felé lökte a műanyag tálcát. Növekvő dühének, amit helyzete miatt érzett, mármegint egy ártalmatlan tárgy volt a szenvedő alanya. Hirtelen egy fej tűnt fel a balján lévő művirág poroslevelei mögött. — Mi történt? — kérdezte John, aki a szomszédos részben dolgozott.A válaszfal épp csak akkora volt, hogy mindenki azzal áltathassa magát, külön irodája van. Mike néhánymagasabb tárgyat tett ki az asztalára. Ezzel sikerült álcáznia a tényt, hogy munkatársai mindig ott vannak,szinte karnyújtásnyira tőle - bár mindannyian úgy tesznek, mintha egyedül lennének és „privát”beszélgetéseket folytatnának. A fülkék fölött elhelyezett számtalan csupasz izzó vakító fehér fénye Michaelés munkatársai arcának természetellenes13színt kölcsönzött, olyat, amilyet a különböző intézmények, ipari létesítmények világítása szokott. Ebben afényben, ami a piros minden árnyalatát elnyelte, mindannyian sápadtnak tűntek, pedig itt, a napsütötteKaliforniában éltek. A közvetlen napfény nélkül eltöltött évek miatt Michael arca különösen fakó volt.Semmi olyan, amit egy bahamai kiruccanás helyre ne tenne - felelte Michael anélkül, hogy akár csak egypillantást is vetett volna a virágra, amelynek levelei mögül John feje kikandikált. John vállat vont, majdfolytatta a telefonálást. Alighogy a mondatot kimondta, Michael már tudta is, soha nem fog a Bahamákrautazni abból a pénzből, amit rendelésfelvevőként itt, a „bányában" keresett, ahogy munkatársaival azértékesítési céget hívták. A műanyag tálca darabkáit kezdte összeszedegetni, közben sóhajtott egyet -azutóbbi időben egyre gyakrabban kapja ezen magát. Mit keres ő itt? Miért nincs benne elég energia vagykésztetés, hogy életét jobbá tehesse? Pillantása az ostoba képű játékmackóra vetődött, amit ő maga vásárolt.Ez állt rajta: „Ölelj meg!” Közvetlenül mellette egy kép, rajta kedvenc rajzfilm hőse, a minden bajbólsikeresen szabaduló Ned, aki a „szabadság kék madarát" jelképezte; bár Mike-hoz igazából egy másikrajzfilm figura, a „depressziós tyúk” állt közelebb.14Nem számít, hány mosolygós arcot, vagy rajzfilm hőst tűzött ki fülkéje falára. Michael érezte, hogymegrekedt. Mintha beragadt volna az élete, a napok újra meg újra, minden cél nélkül ismételtékönmagukat, mintha csak egy hivatali fénymásoló gép másolta volna őket. A csalódottság és akilátástalanság érzésétől düh és lehangoltság vett erőt rajta, és ez már másoknak is kezdett feltűnni.Főnöke szóvá is tette.Michael Thomas harmincas évei közepén járt. Ahogy a cégnél sokan, ő is „túlélő üzemmódban" működött.Ez volt az egyetlen olyan állás, ahol nem kellett igazán törődnie azzal, amit csinált. Napi nyolc órára tudottcsak elszabadulni innen, ilyenkor hazament, aludt, hétvégeken a számláit rendezgette, hogy aztán hétfőinapokon kezdődjön minden elölről. Michael rájött, bár a cégnél harmincnál is több ember dolgozik,mindössze négynek tudja a nevét. Egyszerűen nem érdekelte semmi, már legalább egy éve nem — azóta,hogy válása érzelmileg felkavarta, és egy életté összetörte. Emlékeit soha nem osztotta meg senkivel, degondolataiban szinte minden éjjel megjelentek.Michael egyedül élt, eltekintve egy magányos haltól, igazából macskát szeretett volna, de a háziúr nemengedte. Michael tisztában volt vele, hogy az „áldozat" játszmát játszotta, de önértékelése ekkorra már sohanem látott mélységekbe süllyedt. Folyton sebeit vakargatta, melyek az életet15jelentették neki — szántszándékkal hagyta őket nyitva, hadd fájjanak és vérezzenek, hogy bármikor,amikor akarja, felidézhesse őket. Úgy érezte, nincs semmi, amit tehetne, és nem volt benne biztos, tudna-evalaha, még ha : igazán akarna is, e helyzeten változtatni. A halnak — már csak a poén kedvéért is — a„Cic” nevet adta, és munkába menet, vagy munkából jövet, minden alkalommal mondott neki valamit.— Tarts ki, Cic! — szólt oda távoztában mindig uszonyos kis barátjának. A bal természetesen válasz nélkülhagyta a biztatást.Majd kétméteres magasságával Mike némiképp félelmetesnek tűnt, egészen addig, míg el nem mosolyogtamagát. Mosolya azonnal eloszlatott minden előítéletet, amit magas termete kelthetett. Az se volt véletlen,hogy telefonos munkát vállalt, ahol az emberek nem láthatták. Tudatosan választotta, hogy önmaga előtt isletagadhassa egyik legjobb tulajdonságát - ahhoz a rabhoz hasonlóan. aki börtönbe csukatja magát, hogyhelyzetének nyomorúságán kéjeleghessen. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, de ezt a képességét
  4. 4. ritkán használta, csak akkor, ha munkájában szükség volt rá. Baráti kapcsolatait nem szívesen ápolta, ésjelenlegi gondolatvilágában a másik nemi szinte nem is létezett — bár ők nagyon is szerették volna azellenkezőjét.16Mike - mondták neki gyakran munkatársai -, emlékszel, hogy mikor történt utoljára valami jó dolog veled?Mozdulj ki végre, keress magadnak egy rendes nőt, és ne töprengi annyit az életeden!Utána persze ki-ki hazament családjához, aranyos gyerekeihez és kutyájához — néhányan persze ahalaikhoz. Neki azonban fogalma se volt róla, hogyan kezdhetne elveszett szerelmi életénekújjáélesztéséhez. Úgy gondolta, semmi értelme megpróbálni. „Túl korán találtam meg életem társát" -mondogatta gyakran magában. „Kár, hogy ő ezt még csak fel se ismerte." Mike nagyon szerelmes volt,a szerelem összes elvárásával. A lány ezzel szemben csak szórakozott vele. Amikor ez kiderült, minthaMike egész hátralévő élete összezsugorodott és köddé vált volna. Semmihez se fogható szenvedéllyelszerette azt a lányt, és azt hitte, így csak egyszer szerethet életében. Mindent a lánynak adott, de az mindenteldobott.Mike Minnesota állam egyik kisvárosában, Blue Earth-ben született, itt nőtt fel szülei farmján, és végülinnen menekült el, az általa zsákutcaként megélt helyzetből – a gabona túltermelés miatt az egyre nagyobbmennyiségű terményt külföldi cégek vásárolták fel, vagy beláthatatlanul hosszú időre hatalmas silókbatárolták be. Nagyon hamar felismerte, hogy a gabonatermesztés nem neki való. Még hazájában se tartottáksokra. Mi jó volt benne?17Különben se bírta a gabona szagát, és állatok meg traktorok helyett ő emberekkel szeretett volnafoglalkozni. Iskoláit jól végezte, és különösen kimagaslott mindenben, ahol emberekkel kellett érintkezni.Az, hogy végül a kereskedelemben kötött ki, természetesnek tűnt Mike számára, és könnyen talált olyaneladói munkát, ahol a különféle termékeket és szolgáltatásokat teljes szívéből ajánlhatta mindenkinek. Azemberek szerettek Michael Thomastól vásárolni.Amikor visszatekintett, mit is hagytak neki hátra elhunyt szülei, rájött, hogy az egyetlen dolog, amimegmaradt tőlük, a hite volt. Ez most aztán igazán sokat segít rajta, gondolta sokszor keserűen. Mikeegyetlen gyermeke volt szüleinek, akik egy autóbalesetben vesztették életüket, pont az ő huszonegyedikszületésnapja előtt. Még mindig erős volt benne a gyász, és számtalan róluk készült fényképpel vette körülmagát, hogy folyton emlékeztessék szülei életére - és halálára. Bármi történt is az életében, ahogymostanában is, mindig rendszeres járt templomba, és gyakran vett részt a szentmisén. A pap kérdéséreMike őszintén válaszolta, hogy istenhívő embernek tartja magát. Meggyőződése volt, hogy Isten igazságosés szeretetteljes, csak épp az utóbbi időben — egészen pontosan az utolsó pár évben — , nem igazán az őoldalán állt. Gyakran imádkozott azért,18hogy helyzete jobbra forduljon, de nem igazán bízott benne hogy a dolgok tényleg meg is változhatnak.Apjától örökölt pirospozsgás arcbőrével nem igazán jóképű, mégis, a maga módján vonzó férfi volt. A nőkellenállhatatlannak tartották. Ragyogó mosolya, szőke haja, magas termete, szögletes álla, mélykék szemeimegnyerővé tették. Az intuitív emberek azt is megérezték, hogy Mike becsületes, és szinte az elsőpillanattól megbíztak benne. Munkájában és magánéletében is számtalan olyan helyzet adódott, amivelvisszaélhetett volna — de soha nem tette. Mike egyetlen olyan értékes tulajdonsága, melyet gyermek-korának hideg földjéről magával hozott — a farmerek lelkiismeretessége volt.Képtelen volt hazudni. Megérezte, mikor van másoknak szüksége segítségre. A boltok ajtaját kinyitotta azemberek előtt, tisztelettel bánt az idősekkel, az utcán kéregető rászorulóknak mindig annyit adott, amennyitkértek. még akkor is, ha sejtette, alkoholra költik. Úgy tartotta, az embereknek össze kellene fogniuk, hogya dolgok jobbá válhassanak, és sosem értette, új lakóhelyén vajon miért nem beszélnek egymással, és miértvan, hogy még a szomszédokkal is alig találkoznak. Talán azért, mert az időjárás annyira kellemes, hogy azembereknek soha nincs szükségük mások segítségére. „Milyen abszurd" - gondolta.19
  5. 5. Nőkről alkotott képének egyedüli formálója anyja volt, ezért minden nőt azzal a tisztelettel kezelt, ahogy acsodálatos és érzékeny asszony iránt érzett, akinek hiányát még most is nagyon fájlalta. Jelennyomorúságát részben épp az okozta, hogy életének eleddig egyetlen „igazi" kapcsolatában látszólag pontezt a tiszteletet árulták el. De tapasztalását valójában nem más, mint kulturális ellentéteik okozták:kölcsönösen mást kaptak, mint amit vártak. A kaliforniai lánynak, aki szívét összetörte, nem volt egyébbűne, mint az, hogy eltérő neveltetése miatt másfajta kép élt benne a szerelemről, de Mike ezt nem ígylátta. Öt máshogy nevelték, és nem volt benne tolerancia a sajátjától eltérő elképzelések iránt.ÉS EZENNEL, TÖRTÉNETÜNK végre valóban kezdetét veszi. Itt van tehát Michael Thomas, életéneklegeslegmélyebb pontján, amint egy pénteki napon hazafelé tart, hogy viszontláthassa kis, kétszobás lakását(tévedés ne essék, az egyik szoba a fürdőszoba!). Mike útközben már beugrott egy boltba, hogymegvásárolja azt a kevéske élelmiszert, amire létfenntartásához az elkövetkezendő néhány napbanszüksége lesz. Régen rájött már, hogy sokáig ki tud jönni a pénzből, ha az ismert márkákat vásárolja, és ha20okosan használja fel a vásárláskor kapott kuponokat. De, hogy miben áll takarékosságának legfőbb titka?Minél kevesebbet enni.Mindig előre csomagolt élelmiszereket vásárolt, olyasmiket, amiket nem kell melegíteni, így se a tűzhelyetnem kellett használnia, se áramot nem kellett fizetnie. Igaz, e szokása miatt soha nem lakott teljesen jól,mindig éhes maradt, az étkezések utáni édességet pedig mindig elhagyta — tökéletes összhangban azönmagára erőltetett áldozatszereppel. Arra is rájött, hogy ha mindent egyenesen a zacskóból, a mosogatófölött eszik meg, mosogatnia se kell! Utált mosogatni, és munkatársának, egyben egyetlen barátjának,Johnnak, gyakran azzal kérkedett, milyen ügyesen oldja meg ezt a problémát. Mivel barátja szokásait jólismerte, John néha tréfásan elsütötte, szerinte Mike még a lakásbérleti díj megtakarítására is hamarosanmegtalálja a megoldást — azzal, hogy a legközelebbi hajléktalan szállásra költözik. Közben John vállonveregette barátját, és jóízűen nevetett. Mike ellenben komolyan fontolóra vette a dolgot.Már sötét volt, mire Mike a boltból hazaért. A sűrű ködtől, ami szinte egész nap úgy tűnt, a következőpillanatban esőként fog kicsapódni, minden simának és fényesek látszott az utcai lámpák mesterséges sárgafényében. Mike örült, hogy Kaliforniában élhet, és gyakran gondolt21arra, milyen nehéz volt szülőföldje, Minnesota kemény teleit kihúzni.Ifjúkorában rajongott mindenért, aminek köze volt Kaliforniához. Megfogadta magában, hogy nem maradMinnesotában, elmenekül a zord időjárás elől, amit a többi ember egyszerűen elfogadott olyannak, amilyen.„Miért akarna bárki olyan helyen élni, ahol akár tíz perc alatt meghalhat?" — kérdezte sokszor anyjától.Ilyenkor anyja mosolyogva mindig azt felelte: „A családok ott maradnak, ahová gyökereik húzzák! Ittbiztonságban vagyunk." Majd jött az ismerős prédikáció arról, milyen veszélyes hely Los Angeles, ésmennyire kedves hely Minnesota. Ez persze csak abban az esetben értelmezhető, ha az esetleges fagyhaláltfigyelmen kívül hagyjuk. Mike soha nem tudta anyját meggyőzni, hogy a kaliforniai földrengéseknekkörülbelül akkora az esélye, mint annak, hogy megütik a lottó főnyereményt. Lehet, hogy életünk soránbekövetkezik egyszer — de lehet, hogy nem. A kemény tél azonban Mínnesotában minden évbennormálisnak számított — ciklikus történés volt, aminek bekövetkeztére biztosan számítani lehetett!Mondani se kell, amint középiskoláit befejezte, Mike elmenekült erről a helyről és az egyetemi évek idejéreKaliforniába költözött. Abból tartotta fenn magát, amit eladói képességei kamatoztatásával keresett. Utólagazt kívánta, bárcsak otthon maradt volna még egy ideig, és szüleivel22töltötte volna a baleset előtti éveket! Úgy látta, azzal, hogy mindenáron menekülni akart a hideg elöl,értékes időt vett el szüleitől. Visszatekintve önzőnek tartotta magát.A gyenge utcai fényben Mike lassan felbotorkált a lépőkön melyek magasföldszinti lakásához vezettek, ésbabrálni kezdett kulcscsomójával. Majd, miközben karján az élelmiszerekkel teli zacskót egyensúlyozta,bedugta a zárba a kulcsot. A kulcs „normális" módon a zárba csúszott, de innentől kezdve, ettől a bizonyospéntek estétől, Michael Thomas számára minden megszűnt „normális” módon működni. Az ajtó túloldalánegy - valószínűleg Mike sorsának részét képező - ajándék várta, olyan valami, ami egész életétmegváltoztatta.Mivel az ajtótest rendszerint beragadt. Mike begyakorolta, hogyan vetheti be egész testét a makacs bejáratiajtó kinyitásához. Ennek hatására az ajtó mindig nagy erővel lökődött be. Mike szinte már a tökéletességig
  6. 6. fejlesztette a módszert: a csípőjéhez támasztva egyensúlyozza az élelmiszerekkel teli zacskót, a kulcsot azárba dugja, megfordítja, közben lábával nagyot lök az ajtón. E manővert csípőjének furcsa mozgatásávalkísérte, ami a célnak remekül megfelelt, de barátja, John elmondása szerint, ugyancsak furcsa látványtnyújtott!Mike csípőmozdulatának köszönhetően a beragadt ajtó szinte berobbant, igencsak meglepve a sötétszobában23tevékenykedő betörőt. A hívatlan vendég, aki legalább egy fejjel alacsonyabb volt, mint Mike, egy ijedtmacska gyorsaságával, és a váratlan helyzetekben való több éves jártasságával, azonnal előreugrott,megragadta Mike karját, majd a szobába rántotta. Mike még épp a beragadt ajtó nyírásához szükséges„furcsa" pozícióban volt, teste erőteljesen lendült előre. A betörő mozdulatától könnyen kibillenve, rögtön alakásba zuhant, nagy testével elterült a földön, az élelmiszerek pedig akkora erővel repültek a túlsó fal felé,hogy csomagolásuk rögtön felrepedt. Még mielőtt a földre zuhant volna, a rémült Mike testének összesvészjelzője bekapcsolt, hallotta, ahogy az ajtó becsukódik mögötte -és a betörő még mindig bent van!Hirtelen, amint feje épp felé tartott, meglátta a földön a betört ablakból kiesett üvegdarabokat.Vannak pillanatok, melyekről később sokan úgy számolnak be, hogy tudatukban minden lelassult. MichaelThomas esetében nem erről volt szó. A másodpercek egyetlen ködös üvöltéssé váltak, az idő minthaösszesűrűsödött volna, és átható félelem uralt volna mindent. A hívatlan vendég úgy döntött, hogy eredetiterveinek megfelelően, magával viszi a tévét és a hifit. Alighogv a földre zuhant, Mike máris érezte, hogy abetörő ráugrik, és izzadt kezeivel, mint valami nedves satu, szorongatni kezdi a torkát. Szemei csakcentiméterekre voltak tőle. Arcában érezte24forró és bűzös leheletét, hasában alfelének súlyát. Ösztönös reakcióként ő is, mint bárki, aki a halálközelébe kerül, összeszedte magát, és tett egy mozdulatot, amilyet középszerű krimikben láthatunk. Bártájékozódni nem igazán tudott fejt teljes erőből előre lendítette, és pontosan a betörőbe fejelt. Ez hatott. Amozdulat erejétől meglepett támadó egy pillanatra lazított a szorításon, mialatt Mike nagy erővel oldalrafordult, és megpróbált felállni. De még mielőtt felegyenesedhetett volna, a betörő megint nekitámadt,ezúttal egy gerincére mért hatalmas ütéssel. Mike az ütés hatására kissé felemelkedett, aztán baljára zuhant,közben erősen valamilyen nagyobb tárgyba ütközött, amiben homályosan akváriumát vélte felismerni. Egypokoli hang kíséretében a szekrény, az akvárium, és a magányos hal egyaránt követték az élelmiszerek útjáta kis szoba hátsó fala felé.Mike egész teste sajgott, alig kapott levegőt. Erősen zihált — tüdeje szinte égett az oxigénhiánytól — , ésegyre táguló szemekkel nézte, amint egy hatalmas bakancs, melynek mérete Montana hegyeineknagyságával vetekedett, közelít felé. Látta támadója vigyorgó arcát. Minden olyan gyorsan történt! Abakancs célba talált. Mike hallotta, amint a nyakánál és állkapcsánál lévő csontok rémesen ropognikezdenek. Halálra váltan zihált, felfogta, hogy -légutainak vége - talán a gerincének is. Sérült nyakának25recsegésére és ropogására egész teste fájdalommal reagált. Ahogy kezdte felfogni, mi történik, szörnyűfelismerés hasított belé. Eljött a pillanat - közel a halál! Kiáltani próbált, de hangképző szervei felmondtáka szolgálatot. Végül nem kapott már levegőt, és hamar elsötétült előtte a világ.Minden elcsendesedett. A betörő sietett aznapi ténykedését befejezni, ügyet se vetve a földönmozdulatlanul elterülő alakra, amikor ismét hatalmas lárma ijesztette meg, ami a sokat szidott bejárati ajtófelől jött. - Mi a fene folyik itt? Mit csinálnak odabent? - verte két öklével, felbőszültén az ajtót a szomszédlakó.A betörő átkozta balszerencséjét, majd morogva a törött ablak felé vette az irányt. Kiütötte a megmaradtüveg egy részét, hogy utat csináljon magának, és könnyedén kiugrott.A szomszéd, aki eddig még soha nem találkozott Mike-kal, hallva bentről az újabb üvegcsörömpölést, úgydöntött, megpróbálkozik a kilinccsel. Mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva, belépett, meglátta a teljesenfeldúlt szobát, és az ablakon épp kiugró betörőt. Miközben kicsit oldalt lépett, hogy kikerülje a furcsán aszoba közepére tett tévét és hifit, a szomszéd felkapcsolt egy kapcsolót, és a mennyezeten hirtelenvilágítani kezdett egy csupasz izzó. — Oh, Istenem! — kiáltott fel önkéntelenül.26
  7. 7. A másodperc töredéke alatt a férfi már a telefonkészüléknél állt, mentőket tárcsázta. Michael Thomaseszméletlenül, súlyos sérülésekkel feküdt a földön. A szobában most csend honolt - egyedül csak a Mikefejétől fél méterre földet ért hal csapott némi zajt. „Cic” ott vergődött a salátalevelek, és a zacskókbólkiömlött előfőzött tészták között - és a gusztustalan egyveleg egyre pirosabbá vált Mikevérének lassan növekvő tócsájától.27MÁSODIK FEJEZETA látomásMICHAEL ISMERETLEN HELYEN ébredt. Hirtelen, teljes tudatát visszanyerve, mindenreemlékezett. Körbepillantott, és rájött, hogy nem a lakásában van — és nem is a helyi kórházban.Minden csendes volt. Olyannyira áthatóan csendes, hogy szinte félni kezdett. Egyszerűen semmi mást nemhallott, csak saját lélegzetvételének hangját! Se elhaladó járművek zaját, se légkondicionáló zümmögését— egyszerűen semmit! Sikerült félig felülnie az ágyban.Lenézett, és látta, hogy egy furcsa, rácsos fehér ágyon fekszik. Nem volt rajta takaró, felismerte, hogyugyanaz a ruha van rajta, mint amikor megtámadták. Fölemelte kezét, és megtapogatta nyakát. Utolsótudatos gondolata az volt, hogy nyakán erősen sérült, de nagy megkönnyebbülésére nem fedezett fel rajtasérülésnyomot. Igazából, Michael nagyon is jól volt! Óvatosan megnyomkodta magát néhány28helyen. Meglepő módon sehol se talált sérülést, sehol se érzett fájdalmat. De ez a csend! Úgy érezte,megőrül attól, hogy fülét semmi inger nem éri. A világítás is furcsa volt. Úgy tűnt, hogy sehonnan se, mégismindenhonnan jön. Vakító fehér volt - olyan nagyon fehér, hogy már bántotta a szemét. Úgy döntött, kicsitjobban szemügyre veszi környezetét.Elég kísértetiesnek tűnt. Nem egy teremben volt — és nem is a szabad térben. Nem volt itt más, csak őmaga, az ágy, és a fehér padló, ami egészen addig futott, ameddig ellátott. Visszafeküdt. Tudatában volt, mitörtént vele. Meghalt. Nem kell ahhoz zseninek lennie, hogy rájöjjön, az, amit megfigyelt és érzett, avalóságos világban egyszerűen nem értelmezhető. De miért van még mindig a testében?Úgy döntött, tesz egy buta próbát. Megcsípte magát, hogy lássa, fáj-e? Arca megrándult és hangosanfelkiáltott: - ÁÚ!- Hogy érzed magad, Michaei Thomas? - kérdezte egy megnyugtató férfihang.Michael rögtön a hang irányába pillantott, és a látványra, ami szemei elé tárult, egész életében emlékeznifog. Angyali jelenlétet, hatalmas szeretetet érzett. Az ÉRZÉS, számára mindig ez volt az első, és utána jöttcsak az, hogy mit LÁT. Ha élményeit meg kellett fogalmaznia, mindig ilyen módon tette, és ebben apillanatban egy fehérbe tűnő29alakot látott, kinek fehérsége némiképp félelemkeltő ugyanakkor ragyogó volt. Azon tűnődött, vajonszárnyakat lát-e. Milyen elcsépelt! Michael elmosolyodott a látomáson, nehezen tudta elhinni, hogy mindezvalóságos. — Meghaltam? — kérdezte nagy nyugalommal, és az előtte álló alak iránti tisztelettel.- Nem, nem haltál meg - felelte az alak, és közelebb jött hozzá. — Ez csak egy álom, Michael Thomas. —A jelenés megint közelebb jött, szemmel láthatóan anélkül, hogy lépett volna. Michael látta az ágya mellettálló hatalmas „férfi" lefátyolozott arcát, és mindez valahogy a nyugalom, a biztonság és a gondoskodásérzetét keltette benne. Nem tehetett mást, mint hogy folytatja a beszélgetést, ami csodálatos érzés volt!Az alak fehérbe öltözött, de nem igazi ruhát, vagy öltönyt viselt. Ruhája valamiképp élőnek tűnt, és úgymozdult vele, mintha a bőre lenne. Arca is hasonló volt — vonásai kivehetetlenek. Michael a ruhán nemlátott egyetlen hajtást, gombot, vagy ráncot sem, ami jelezhette volna, hol ér véget a ruha, és hol kezdődik abőr. Fátyolszerűen omlott alá, néhol ténylegesen ragyogott, ugyanakkor mégis homályos volt. A látomáserejét az is fokozta, hogy az alak fehér ruházatát alig lehetett megkülönböztetni a környezet hihetetlenfehérségétől. Alig volt kivehető, hol válik el az alak a háttértől,30-Talán ostoba kérdésnek tűnik, hogy hol vagyok, de azt hiszem jogom van feltenni - mondta Mike nagyonhalkan.- Egy szent helyen vagy - felelte az alak. - Olyan helyen, amit te alkottál, és ami tele van szeretettel. Ez az,amit most érzel- az angyal Mike felé hajolt, és mozdulata még több fénnyel töltötte meg a teret.
  8. 8. - Te pedig…?- kérdezte Mike tisztelettel, remegő hangon.- Bizonyára rájöttél már. Angyal vagyok.Mike szemrebbenés nélkül hallgatta. Tudta, hogy amit a vele szemben álló látomás mond, az maga a meg-fellebbezhetetlen igazság. Bármennyire furcsa is volt a helyzet, nagyon is valóságosnak tűnt. Michael ezttisztán étezte.- Minden angyal férfi angyal? - amint kimondta, azonnal megbánta a kérdést, Milyen ostoba dolog voltfeltenni!- Az vagyok, aminek látni akarsz, Michael Thomas. Formám nem emberi, így amit most magad előtt látsz,azért olyan, hogy a te örömödet szolgálja. És nem, nem minden angyal hímnemű. Valójában nincs nemünk.És vannak olyan angyalok, akiknek nincsen szárnyuk. Mike megint elmosolyodott azon, hogy amit lát,talán csak saját képzeletének szüleménye.-Milyen vagy igazából? - kérdezte kicsit erősebb hangon, ahogy kezdte magát a szeretetteli lénnyel valótársalgásban egyre szabadabbnak érezni. - És miért takarja fátyol az31arcodat? — a körülményekre való tekintettel, ez nagyon is helyénvaló kérdésnek tűnt.- Külsőm meghökkentő lenne számodra, bár, ha meglátnád, mélyen, legbelül emlékeztetne valamire, hiszente is így nézel ki, amikor nem a Földön vagy. Ez a forma szavakkal nem leírható, így hát továbbra isilyennek fogsz most látni. Ami pedig az arcomat illeti, hamarosan látni fogod.— Amikor nem a Földön vagyok? — kérdezett vissza Mike.— A földi lét átmeneti, de ezt te is tudod, ugye? Ismerlek téged, Michael Thomas. Spirituális ember vagy,aki tisztában van az ember örökkévaló természetével. Sok ízben mondtál köszönetet ezért, és azok, akikezen az oldalon vannak, hallották minden szavadat.Mike elhallgatott. Igen, szokott a templomban és otthon is imádkozni, de hogy mindezt tisztán hallhatták,azt túl ijesztőnek tartotta ahhoz, hogy el is tudja fogadni. Ez a jelenség itt az álomban, ismerné őt?— Honnan jössz? — kérdezte tőle.— Otthonról.A szeretetteljes lény most pont Mike ágyával szemben ragyogott. Oldalra hajtotta fejét, és türelmesen vártamíg Mike képessé vált a hallottakat elfogadni. Mike érezte, hogy bizsergés fut föl-alá a hátgerincén. Tisztá-ban volt vele, hogy hatalmas igazságok tudója áll most32vele szemben és csak kérdeznie kell, hogy a csodálatos tudás árama elárassza.- Pontosan így van - felelt az angyal Mike tűnődéseire- - Amit most teszel, megváltoztatja a jövődet. Érzed,ugye?- Olvasol a gondolataimban? - kérdezte Mike kissé félénken.- Nem. Érzem őket. Tudod, szíved az egészhez kapcsolódik mi pedig válaszolunk, amikor szükséged vanrá.-Hogyan? - ez egyre kísértetiesebben hangzik. - Hisz én csak téged látlak.Az angyal nevetni kezdett, és nevetésének hangja lenyűgöző volt. Mekkora energia volt benne! Mikeérezte, miként visszhangozza testének minden egyes sejtje az angyal jókedvét. Mindaz, amit az angyal tett,friss volt, hatalmasabb az életnél, volt benne valami, ami Mike tudattalanjában valami mélyen megbúvó,csodálatos emlékezésre rezonált. Mike elkábult e hangtól, és elhallgatott.- Én az egy hangján szólok hozzád, de sokak hangját képviselem — jelentette ki az angyal, miközbenkarjait széttárta, és - mozdulattól furcsa ruházata áramlani és hullámzani kezdett. - Minden embert többen isszolgálunk, Michael. Ez számodra is nyilvánvalóvá válik majd, ha akarod.- AKAROM! - kiáltotta Mike. Ki tudna egy ilyen biztatásnak ellentmondani? Aztán kicsit zavarba jött,hiszen úgy33viselkedett, mint egy türelmetlen kisgyerek, akitől azt kérdezik, akar-e ajándékot! Egy kis ideig hallgatott,figyelte hogyan mozog föl-alá az angyal, mintha csak egy kis hidraulikus liften állna. Megint eltűnődött,vajon mindaz amit lát, nem pusztán abból a vágyából ered-e, hogy a dolgok egy bizonyos módon
  9. 9. történjenek? Már megint csönd volt, de még mekkora csönd! Az angyal szemmel láthatóan nem akarttovábbi információkat kiadni, amíg ő nem tesz fel újabb kérdéseket.- Megkérdezhetem, mi ez az egész? - folytatta tisztelettudóan a kérdezősködést. - Ugye, igazából csak álomaz egész? Pedig olyan valóságosnak tűnik.- Mi az álom, Michael Thomas? -az angyal kicsit közelebb lépett. - Látogatás a biológiai és fizikai agyba,és ezen keresztül információk, sokszor metaforikus módon való átvétele arról az oldalról, amerről én isjöttem. Tudtad ezt? Lehet, hogy nem úgy fest, mintha a te valóságodról szólna, de valójában közelebb vanIsten realitásához, mint bármi, amit gyakran átélsz! Azok az esetek például, mikor szüleid álmodbanmeglátogattak - hogy éreztél akkor utána? Valóságosnak tűntek? Mert azok voltak. Emlékszel arra, mikora baleset utáni héten meglátogattak? Ez az ő valóságuk volt. Neked szánt üzeneteik is valóságosak voltak.Mind a mai napig megosztják veled szeretetüket, mert akárcsak te, ők is örökkévalók. Ami helyzetedrevonatkozó34kérdéseket illeti, mit gondolsz, miért álmodod ezt az egészet? Ez az egyetlen időszerű és helyénvaló dolog -Mike örömmel hallata a hosszú beszédfolyamot, mely a számára egyre közelibbnek tűnő csodás lénybőláradt felé.- Meg fogok gyógyulni? Érzem, hogy sérüléseim súlyosak, eszméletemet elvesztettem, talán épphaldoklom.- Az attól függ - felelte az angyal.- Mitől? - kérdezte Michael.-Mi az, amit igazán szeretnél, Michael? — kérdezte szeretettel az angyal. — Mondd el nekünk, mi az, amitIGAZÁN szeretnél. De gondosan fogalmazd meg válaszodat, mert Isten gyakran szó szerint veszi.Mindemellett mi ismerjük is vágyaidat, és tudd, nem tagadhatod meg önmagadat.Michael őszinte akart lenni. A helyzet minden egyes perccel egyre valóságosabbnak tűnt. Hogyneemlékezett volna a szüleivel való élénk álmaira közvetlenül a baleset után! Meglátogatták annak a szörnyűhétnek ritka pillanataiban, amikor végre aludni tudott, megölelték és elhalmozták szeretetükkel. Aztmondták, ez volt távozásuk megfelelő időpontja - bármit is jelentsen ez. Mike nem fogadta el, hogy az lettvolna.Szülei azt is elmondták neki, hogy haláluk elrendezése részben azt a célt szolgálta, hogy távozásukkal egyajándékot adhassanak neki. Sokat tűnődött rajta, vajon mi lehet az ajándék. De hát, ez úgyis csak egy álomvolt, vagy35nem? Az angyal azt mondta, tényleg megtörtént. Mostani helyzete igazán valóságosnak tűnt számára, ígyszülei üzenetei is valódiak lehettek, mint ahogy maga az angyal is az. Ez az álom, vagy látomás igazánösszezavaró, gondolta.Mit is szerelnék? - tette fel önmagának a kérdést. Az életére gondolt, és azokra a dolgokra, amik a legutolsóévben történtek vele. Igazából tudta, mit is szeretne, de úgy érezte, nem lenne helyes azt kérni.- Tökéletességedhez nem illik legbensőbb vágyaid elrejtése - mondta az angyal.Már megint tudja, mi jár a fejemben! - gondolta magában Mike. - Semmi nem maradhat rejtve előtte.- Ha úgyis tudod a választ, miért engem kérdezel? -kérdezte Mike. - És mi ez az egész az éntökéletességemről? Mert az angyal most, első ízben mutatott mást, mint mosolyt. Megbecsülés és tisztelet áradt felőle!- Fogalmad sincs arról, hogy ki vagy, Michael Thomas - mondta az angyal komolyan. - Azt hiszed, hogy énvagyok a csodálatos? Bárcsak láthatnád, TE milyen vagy! Egy napon te is meglátod majd! Én, akigondolataidat és érzéseidet ismerem, persze, hogy tudom, ki vagy. Egyik segítődként vagyok most itt, ésígy sok személyes szálon is kapcsolódom veled. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előttedmegjelenhetek, de nem ez, hanem a te szándékod az, ami változásokat hozhat. Te döntesz, hogy elmondod-e36nekem mi az amire a jelen pillanatban emberként a leginkább vágysz. A válasznak a szívedből kell jönnie,hangosan kimondva, hogy mindannyian halljuk. Még saját MAGADNAK is hallanod kell. Amit mostteszel, mások számára is sokat jelent majd - Mike mindent megértett. Az igazat kell mondania, még akkoris, ha ez más, mint amit az angyal hallani óhajt. Egy percig magába mélyedt, majd beszélni kezdett.
  10. 10. - HAZA akarok menni! Belefáradtam az emberi életbe — tessék, kimondta, mert kikívánkozott belőle -, denem akarok olyasmit tenni, ami Isten terveivel ellenkezik - folytatta szenvedélyesen. - Az élet annyirajelentéktelennek tűnik, de azt tanultam, Isten saját képére, és valamilyen céllal teremtett. Mit tehetnék hát?Az angyal, hogy Mike jobban láthassa, közel jött az ágyhoz. Csodálatos volt ez a látomás, álom, vagynevezzük bárminek. Mike esküdni mert volna, hogy ibolya illatot érzett... vagy talán orgonát? Miértpont virágillatot? Hogy milyen finom ez az illata! Minél közelebbről látta az angyalt, annálcsodálatosabbnak tűnt. Michael azt is érezte, hogy az angyal számára örömet okoz a beszélgetés.Egyszerűen így érezte, bár az angyal arcán nem vélt semmilyen érzelmet felfedezni.37- Mondd csak, Michael Thomas, tiszták a szándékaid? Igazán azt akarod, amit Isten akar? Meg akarodtalálni otthonod, de valahol tudatában vagy egy nagyobb tervnek is, és nem akarsz nekünk csalódástokozni, vagy spirituálisán helytelenül cselekedni?- Igen -felelte Mike. - Pontosan így van. Szeretnék kilépni abból a helyzetből, amiben vagyok, de ez avágyam önmagában egy ellentmondás - önzőnek tűnik.- Mi lenne, ha azt mondanám neked, mind a kettő egyszerre megtörténhet? - kérdezte az angyal mosollyalaz arcán.- Az otthon megtalálásának vágya nem önző, nagyon is természetes, és nincs ellentmondásban azzal avágyaddal, hogy emberi léted célját tiszteletben tartsd.- Hogyan? Kérlek, mondd el, hogyan! - mondta izgatottan Mike.Az angyal látta szívét, és most első ízben fejezte ki számára szellemi megbecsülését:- Tiszta Szívű Michael Thomas, annak érdekében, hogy eldönthessük, valóban ez-e az, amit keresel, mielőtttöbbet elárulnék, még egy dolgot meg kell kérdeznem tőled - angyal kicsit hátrébb lépett. - Mi az, ámit azotthon elérésétől vársz?Mike gondolataiba merült. Hallgatása egy hétköznapi beszélgetés során feszélyezővé vált volna, de azangyal teljesen megértette őt, tudta, hogy ez az idő szent Michael38Thomas számára. Földi mértékkel mérve Michael jó tíz percig gondolkodott, ám az angyal meg semoccant, egy hangot sem szólt. Nyomát se mutatta türelmetlenségnek, unalomnak. Mike kezdte felismerni,hogy az angyal valóban időtlen, a türelmetlenség érzése számára ismeretlen, ellentétben az emberrel.- Azt akarom, hogy szeressenek, és ott akarok lenni, ahol szeretet van — hangzott Mike válasza. - Aztakarom, hogy életemet béke és nyugalom hassa át - kis szünetet tartott. - Nem akarom, hogy másokaggodalmai, kicsinyes dolgai hatással legyenek életemre. Nem akarok a pénz miatt aggódni. Szeretnékminden félelmet, szorongást elengedni, és MEGNYUGODNI! Belefáradtam az egyedüllétbe. Azt akarom,hogy jelentsek valamit az univerzum többi lénye számára. Tudni szeretném, hogy létezésemnek oka van, éshogy a mennyországba kerülve, vagy bárminek is hívják, az isteni terv megbízható és megfelelő részeleszek. Nem akarok már olyan emberként élni, amilyen voltam. Olyan akarok lenni, mint TE! - ismétszünetet tartott.- Ezt jelenti számomra az otthon - az angyal most ismét az ágy végéhez lépett.- Akkor, Tiszta Szívű Michael Thomas, valóban meg kell kapjad, amire vágysz! - úgy tűnt, az angyal mégfényesebbé vált, ha azt egyáltalán még lehetett fokozni! Fehér fényben ragyogott, melybe most egy kisarany árnyalat is39vegyült. - De ehhez végig kell menned egy előre meghatározott ösvényen, önként, saját szándékodból éselhatározásodból. Ha végigjártad, jutalmad a hazaérkezés lesz. Vállalod?- Vállalom - felelte Mike. Érezte, amint egy csodálatos érzés, ami leginkább egy tisztító szeretetáramkéntírható le növekedésnek indul benne. A levegőt egyre sűrűbbnek érezte. Az angyali ragyogás lassan azágyába kúszott és körbefonta lábait. Gerincén hűs áramlat futott végig és teste akaratlanul is gyorsvibrálásba kezdett, amihez hasonlót még soha nem érzett. Olyan gyors volt, hogy szinte zümmögésnek tűnt.Végigfutott a testén, egészen a fejéig. A látomás is változni kezdett, gyors kék és lila villanások jelentekmeg, élesen kontrasztban azzal az intenzív fehér színnel, amit ez ideig látott.- Mi történik? - kérdezte félve.- Szándékod megváltoztatja realitásodat.- Nem értem - mondta rémülten.
  11. 11. - Tudom - felelte az angyal együttérző hangon. - Ne félj az isteni energiát magadba engedni! Ez az azegyesülés, amire vágytál, és ez segít abban, hogy hazatalálj.Az angyal megint hátrált kicsit Mike keskeny ágyától, mintha nagyobb teret akart volna hagyni neki.- Kérlek, ne menj még! - kiáltott fel most is ijedten Mike.40- Azért mentem odébb, hogy felvehesd új méreteidet – az angyalt mulattatta a helyzet. - Csak miutánvégeztünk, hagylak majd magadra.- Még most sem értem, mi történik, de már nem félek - hazudta Mike. Az angyal megint kacagni kezdett,Mike meglepetten érezte, amint a csodás jókedv és átható szeretet rezgései betöltötték a teret. Miután rájött,hogy nincs semmi titok, folytatta a kérdezősködést. Tudnia kellett, mi az, amit érez. Az angyal újra nevetnikezdett. - Mi történik, amikor nevetsz? Nevetésed valahol mélyen, legbelül megérint, és olyasmit érzek,amit eddig még soha- az angyal látható örömmel hallgatta a kérdést.- Amit hallasz, és érzel, az az isteni forrás jellemző sajátossága - válaszolta az angyal. - A humor egyikeazon ritka minőségeknek, amelyek érintetlenül át tudnak jutni a mi oldalunkról a tietekre. Elgondolkodtálmár valaha is azon, vajon miért az ember az egyedüli lény a Földön, mely a nevetés képességévelrendelkezik? Azt hinnéd, az állatok is tudnak nevetni, de Ők csak egy ingerre reagálnak. A spirituálistudatosság igaz szikrájával, mely teljes mértékben támogatja a humort, csak ti rendelkeztek, ti vagytok azegyetlenek, akik egy elvont gondolatból vagy ideából humort tudtok fakasztani, így tehát a kulcs atudatosságotokban van. Hidd el nekem, a humor szent dolog! Ezért41rendelkezik gyógyító erővel, Tiszta Szívű Michael Thomas.Ez volt a leghosszabb magyarázat, amivel az angyal ezidáig szolgált. Mike úgy érezte, az igazság továbbidrágaköveit tudja most előcsalogatni. Mohón próbálkozott.- Hogy hívnak?- Nincs nevem - megint csend lett. Hosszú szünet. Hoppá, gondolta Mike. Visszatértünk a rövidválaszokhoz.- Miként ismernek téged? - próbálkozott tovább.- ÉN VAGYOK, kit mindenki ismer, Michael Thomas, és AZT, KI VAGYOK, mindenki ismeri - így hátlétezem.- Nem értem- felelte Mike.- Tudom -az angyal megint jól szórakozott, de nem Mike kárán. Ily módon nyugtázta Mike naivitását ebbena helyzetben, amikor még nem tudhatott többet - hasonlóképp ahhoz, ahogy a szülő is próbálja gyermekekíváncsiságát kielégíteni, mikor az az életről próbál tőle korai válaszokat kicsikarni. Mindenben, amit azangyal tett, vagy mondott, szeretet volt. Mike rájött, abba kell hagynia a kérdezősködést, és a lényegre tért.- Mi az az ösvény, amiről beszéltél, drága angyal? - egy pillanatra kényelmetlenül érezte magát amiatt,hogy „drágának" nevezte, de valahogy ez nagyon is illett az előtte álló lényre. Az angyal egyszerre tűntapjának, fivérének nővérének, sőt úgy érezte, egyben szerelmének is. Olyan42érzés volt ez, amit nem felejt el egyhamar. Vágyott ebben az angyali energiában maradni, és a búcsúzásnakmár a gondolatától is rettegett.- Amikor saját valóságodba visszatérsz, csomagolj össze egy több napos útra. Amint elkészültél,megmutatjuk neked az ösvény bejáratát. El kell látogatnod a Lélek hét házába, mind a hétben egy-egyhozzám hasonló lénnyel találkozol, minddel más-más célból. Az út meglepetéseket, sőt veszélyekettartogathat, de megállhatsz bármikor, amikor akarod, senki nem fog emiatt elítélni téged. Az út soránmegváltozol, és számtalan dolgot megtanulsz majd. Feladatod az úton az isteni tulajdonságoktanulmányozása lesz. Amikor már mind a hét házat bejártad, egy ajtót mutatunk neked, amin keresztülhazatérhetsz. Tiszta Szívű Michael Thomas - az angyal rövid szünetet tartott és elmosolyodott -, nagydicsőség lesz majd, mikor azt az ajtót kitárod.Mike nem tudta, mit felelhetne. Egyfajta megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor félelmet is az ismeretlenbevalóutazástól. Mi vár majd rá? Elinduljon? Lehet, hogy ez az egész csak egy ostoba álom! És egyáltalán,mi a valóság?
  12. 12. - Minden, ami előtted áll, valóságos, Tiszta Szívű Thomas - felelt az angyal megint olvasva Mikeérzelmeiben. - Ahová visszaérkezel majd, az egy ideiglenes43realitás, ami egyedül arra teremtetett, hogy az emberi leckék helyszínéül szolgáljon.Mike most csakis félelmet érzett, és az angyal tudta ezt. Mike megint úgy hitte, hogy ez az új fajtakommunikáció bizonyos módon veszélyes a számára, ugyanakkor nagy megtiszteltetést is jelent! Hiszenmikor álmodunk akkor is saját elménkkel vagyunk kapcsolatban, és így semmi nem maradhat titokbanönmagunk előtt. Talán épp emiatt tűnt helyénvalónak ez a furcsa beszélgetés is az angyallal, aki mindigtudta, mire gondol. Mike ráadásul pontosan azt érzékelte, amiről az angyal beszélt. Kezdte otthonosanérezni magát ebben az „álom realitásban", és nem vágyott olyan helyre visszakerülni, ahol ez nincs meg- Most mi lesz? - kérdezte habozva.- Beleegyezésedet adtad az utazáshoz, így hát visszanyered majd tudatodat. Ugyanakkor van pár dolog,amire az út során emlékezned kell: nem minden olyan, mint amilyennek látszik, Michael. Ahogyan haladszelőre utadon, egyre közelebb kerülsz ahhoz a realitáshoz, amelyet most velem megélsz. Ezért, amint ahazafelé vezető ajtóhoz közeledsz, valószínűleg ki kell alakítanod egy újfajta megélési módot hogy azeddiginél egy kicsit jobban érezhesd az... - az angyal rövid szünetet tartott - ...IDŐSZERŰSÉGET - Mikenem értette, miről beszél, de teljes figyelemmel hallgatta44az angyalt. Az így folytatta: - Van még egy kérdés, amit fel kell tennem neked, Tiszta Szívű MichaelThomas.- Hallgatom - hangzott Mike kevés önbizalommal, de őszinte szándékkal teli válasza. - Mi lenne az? - azangyal közeledett az ágy végéhez.- Szereted Istent, Tiszta Szívű Michael Thomas? - Mike meglepetten hallotta a kérdést. Hogyne szeretné,gondolta. Mire való ez a kérdés?Mike gyorsan folytatta:-Mivel látod szívemet, és ismered érzéseimet, tudnod kell, hogy szeretem - csend volt, és Mike érezte, hogyválaszát az angyal megelégedéssel nyugtázza.- Úgy igaz! - ezek voltak az utolsó szavak, amit Mike e pompás lény zárt ajkai mögül hallott, aki őtláthatóan igen szerette. Az angyal Mike felé nyúlt, kezét valami furcsa módon úgy mozdította, hogy torkátkeresztezze. Hogyan tudta ilyen messzire kinyújtani? Ebben a pillanatban Mike úgy érezte, hogy nyakátszentjánosbogarak tömege lepi el, és megváltoztatja személyiségét. Nem érzett fájdalmat, de hánynikezdett.45HARMADIK FEJEZETFelkészülés(Az UTAZÁS MEGKEZDŐDIK)FORDÍTSD BALRA A FEJÉT, az edény fölé! - kiáltotta a főnővér az osztályos nővérnek. — Rögtönhányni fog. Mint pénteki napokon sokszor, a sürgősségi ellátóban aznap éjjel is nagy volt a zsúfoltság.Ráadásul telehold is volt, és ez tovább nehezítette a helyzetet. Bár fikarcnyit se hisznek az asztrológiában,vagy bármi metafizikus dologban, mégis, a legtöbb kórház baleseti osztályán rendszerint emelt számúszemélyzet dolgozik a hónapnak ezen a napján. Ilyenkor csomó olyan dolog történik, ami máskor nemszokott. A nővér kifutott a helyiségből egy másik sürgős esethez.- Magához tért? - kérdezte a szomszéd, aki bekísérte Mike-ot a kórterembe. A fehér kötényes nővér Mikeföle hajolt, és közelről vizsgálgatta a szemeit.- Igen. Kezd magához térni - felelte. - Ne engedje máj túl sokat beszélni, csak legyengülne tőle. Hatalmasütést46kapott a fejére csak több öltéssel tudtuk összevarrni, ráadásul az állkapcsa is jó darabig fájni fog. Aröntgen szerint kis híján eltört. Még szerencse, hogy helyre tudtuk rakni, amíg nem volt magánál.A nővér elhagyta a kis fülkét, amit félkör alakban egy függöny választott le a térből. Mielőtt kiment volna,elhúzta a függönyt, Mike és szomszédja most megint kettesben maradtak. A sürgősségi osztályon hallható
  13. 13. számtalan hang összemosódott, de a szomszéd hallotta, mi történik a szomszédos két tülkében. A baloldaliban egy nő feküdt szúrt sebbel a jobb oldaliban pedig egy idős férfi légzéselégtelenséggel, éskarzsibbadással. Ők is körülbelül azóta vannak itt, mint Mike, úgy másfél órája.Mike kinyitotta a szemét, és érezte, hogy alsó állkapcsában lüktet a fájdalom. Rögtön tudta, hogy ébrenvan. Véget értek az angyalos álmok - gondolta, ahogy a fájdalom és az egész helyzet realitását lassan kezdtevalóságként érzékelni. A kórtermet bevilágító neonlámpák éles, fehér fényétől Mike arca megrándult, majdbehunyta a szemét. A helyiségben hideg volt, Mike rögtön érezte, milyen jól jönne egy takaró- de senkinem kérdezte, hogy kér-e.- Egy darabig nem voltál magadnál, haver! - a szomszéd kicsit zavarban volt, mert még Mike nevét setudta. – Kötést raktak a fejedre, és helyrerakták az állkapcsodat. Jobb, ha még nem beszélsz!47Mike hálásan pillantott a fölé hajló férfira. Bár kába volt még, jobban megnézte a férfi arcát. Felismertebenne az övével szomszédos lakás bérlőjét. A férfi leült Mike ágya mellé, aki mély álomba merült.AMIKOR ISMÉT FELÉBREDT, Mike tudta, hogy most egy másik helyen van. Nyugalom és csend vette körül,ágyban feküdt. Amint szemét kinyitotta, és homályos tudatát élesíteni próbálta, rájött, hogy még mindigkórházban van, de ezúttal egy magán szobában. Ahhoz képest, hogy kórház, nagyon jól felszerelt, gondoltaMike. Szomorú tekintete a falon függő képekre, majd az ágya melletti díszes székre vetődött. Amennyezetet drága hangszigetelő anyag borította, mely kereszteződéseivel apró, elegáns négyzetekreosztotta a felületet, bár még nem egészen tiszta látásával Mike kissé hosszúkásnak látta őket. Itt isneonvilágítás volt, de nem teljes fényerőre kapcsolva, és a lámpatesteket félig elrejtette az álmennyezet. Afény túlnyomórészt egy, az öbölre nyíló ablak felől, és néhány, a szobában elhelyezett lámpából jött. Aszemközti falon pedig, a kórházakban megszokott látvány — csupasz polc televíziókészülékkel —, helyettegy szépen megmunkált szekrény állt. A gyönyörű darab ajtai csukva voltak. A lámpákon, mint48jobb szállodákban, lámpaernyők, amelyek még színben illettek is a tapétához! Hol lehet? Alaposabbankörbenézve a szoba több pontján is fali kiállásokat fedezett fel a kórházakban használatos különbözőműszerek részére. Mike azt is észrevette, hogy egy csomó diagnosztikai eszköz volt a háta mögött - azegyik egy sebkötöző ragasztószalaggal a karjához kötve. Bizonyos időközönként halkan csipogni kezdett.Mivel senkit nem látott maga körül, Mike elemezni kezdte, mi is történhetett. Talán megoperálták anyakát? Vajon beszélhet már? Lassan a nyakáig emelte a kezét, arra számítva, hogy masszívan bekötöztékvagy gipszbe tették. Ehelyett mindenütt sima bőrt ért a kezel! Ujjaival végigtapogatta nyakát, és mindentrendben talált. Szép lassan köszörülni kezdte a torkát, és meglepve érezte, hogy rögtön megtalálta hangját.Csak akkor vált számára világossá, hol is a baj, amikor a száját kinyitotta. Szájpadlása és füle mögött szúró,éles fájdalom hasított belé. Ez az a fájdalom, ami szinte már hallható - nyugtázta magában Mike, jólmegjegyezve, hogy meg ne próbálja még egyszer ilyen meggondolatlanul kinyitni a száját.- Óh látom, már fel is ébredtünk. Adhatunk bármit, amit kér fájdalom ellen, Mr. Thomas - mondta egykicsit nyafogó, de kedves női hang a szoba ajtaja felől. - De gyors abban gyógyulna, ha tűrésszintjét agyógyszerek nélkül49találná meg. Nem tört el semmije, tudja? Csak egy kicsit mozgatnia kell majd az állkapcsát, hogy rendesenhelyére ugorjon — a nővér, akinek ruháját mintha divattervező tervezte volna, közeledett az ágya felé. Nemcsak ruhája volt tökéletesen vasalt és kifogástalan, tapasztaltsága is nyilvánvaló volt. Zsebe fölött többjelvény kitüntetésekről, képzésekről. Mike óvatosan, összeszorított fogakkal, állkapcsát alig mozdítvabeszélni kezdett. — Hol vagyok? — kérdezte.- Beverly Hillsben, egy magán klinikán van, Mr. Thomas -a nővér odalépett hozzá. - Itt töltötte az éjszakát,miután a sürgősségi ellátóból átszállították. A tervek szerint rövidesen távozhat, tudja? - Mike szemeihatalmasra kerekedtek, arcán aggodalmas ráncok jelentek meg. Két-, meg háromezer dolláros számlákrólis hallott már, amit ehhez hasonló helyeken fizetni kellett. Szíve vadul kalimpálni kezdete, vajon hogyanfogja a pénzt előkeríteni.- Minden rendben, Mr. Thomas - nyugtatta meg a nővér, sejtve, hogy mi járhat a fejében. — Mindent elren-deztek. Az apja elintézett mindent, tudja? Oh, igen, mindent kifizetett.Mike egy percig hallgatott, azon törte a fejét, vajon hogyan rendezhetett volna el bármit is évek óta halottapja. Talán a nővér csak feltételezte, hogy az apja volt, miközben
  14. 14. 50valójában a szomszédja lehetett? Mike ismét összeszedte magát, hogy alig mozgó szája mögül kipréselje aszavakat.-Látta őt? - kérdezte morogva.- Még hogy láttam-e? Hogyne láttam volna! Ő aztán igazi úriember, az ön apja! Magas és szőke, akármaga, és a hangja, akár egy szentté. Minden nővér odavolt tőle, tudja?- Ahogy a nővért hallgatta, Mikerájött, ő is Minnesotából való lehetett. Ott beszéltek így, szinte visszafelé, gyakran a mondat végére hagyvaaz állítmányt - ezt a furcsa beszédstílust ő is azok után hagyta csak el, hogy Kaliforniába költözött. Pontúgy beszéltek, mint a Csillagok háborújából Yoda mester.A nővér közben folytatta:- Mindent kifizetett, bizony ki, készpénzben ám! Nem kell aggódnia, Mr. Thomas, és óh, igen, hagyott együzenetet magának, tudja?- Mike érezte, amint szíve nagyot dobbant, annak ellenére is, hogy úgy hitte, akit apjának gondoltak,valójában a szomszédja; a nővér leírása ugyanis egyikükre se illett. A nővér kiment a szobából az üzenetért.Még öt percbe s telt, és már vissza is jött egy darab papírral, rajta írógéppel leírt szöveg.- Lediktálta, tudja? - mondta a nővér, amint az összehajtott lapot a kórház, borítékból kivette. -Azt mondta,nem túl olvasható a kézírása, ezért nekem diktálta. Egy valamit51azért nehezen értek, ha engem kérdez. Úgy hívta magát kiskorában, hogy Téesz? - a nővér ezzel Mike felényújtotta a levelet, és ő olvasni kezdte.Drága Téesz Michael!Nem minden olyan, amilyennek látszik. Utazásod most kezdődik. Hamar gyógyulj meg és csomagolj azútra! Én előkészítettem az utat hazafelé. Fogadd el ezt az ajándékot, és menj tovább! Az utat majdmegmutatják neked.Mike érezte, amint gerincén hűvös áramlat fut fel és alá. Hálás tekintettel nézett a nővérre, és a levelet mel-léhez szorította. Majd lehunyta szemét, jelezve, hogy szeretne egyedül maradni. A nővér megértette acélzást, és magára hagyta.Mike agyában csak úgy cikáztak a lehetőségek. „Nem minden olyan, amilyennek látszik" - állt a levélben.Ennél finomabb már nem is lehetne a megfogalmazás! Tudta, hogy tegnap egy betörő kis híján kitekerte anyakát lakása padlóján. Annak a szörnyű eseménynek minden csont-recsegtető pillanatát érezte még mostis! Mégis, mindössze egy csúnyán kifordult és helyre tett állkapocs, valamint az arcán és a fején találhatónéhány vágás és zúzódás volt minden, amivel meg kellett birkóznia. Ezek egy darabig ugyan52fájnak majd, de mégse tették életképtelenné. Ez lenne az ajándék?Az hogy az angyallal való találkozás ténylegesen megtörtént Mike valóságképébe egészen addig nem fértbe, amíg az üzenetet el nem olvasta. Ha ezt nem az angyal írta, akkor ki? Egyszerűen senki mást nemismert, akinek ennyi pénze lett volna, vagy akit eléggé ismert volna ahhoz, hogy bármit is kaphasson tőle,egy tetemes kórházi számláról nem is beszélve. Ki más tudhatott volna az utazásról, amire szavát adta?Teste csak úgy vibrált a sok kérdéstől, és még mindig teljes bizonytalanságban volt a levelet, és annakcélját illetően, amikor a végső megerősítést megkapta, és ekkor elmosolyodott.A nővér meg is kérdezte, hogy Téesznek becézték-e? A levélen Téesznek írták, mint egy nevet — mert az„angyal", aki a számlát rendezte, nyilván lebetűzte a nővérnek. De nem becenév volt, a betűk kezdőbetűkvoltak! T-Sz,- mint Tiszta Szívű! így a megszólítás „Drága Tiszta Szívű Michael Thomas” volt. Nevetnikezdett. Bár a nevetés fájt neki, Ő nevetett tovább, egész teste rázkódott az örömtől, míg lecsendesedett, éshagyta, hogy szemében megjelenjenek a könnyek. Elindul, hogy megkeresse igazi otthonát!53AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY NAP különleges volt.Mike néhány fájdalomcsillapítóval zsebében, elhagyta a kórházat, de később kiderült, a gyógyszerekrenincs is szüksége. Állkapcsa hihetetlen gyorsasággal gyógyult, óvatosan már tornáztatni is tudta. Beszéde isgyorsan javult. Az evés ami kezdetben komoly problémát jelentett számára, egy, két napon belül szintén jólment. Evés közben fájdalmat már nem, csak merevséget érzett, ami - tekintettel a történtekre - igazánelviselhető volt. Nem akarta gyógyszerekkel megzavarni azt az „emelt" állapotot, amit közelgő spirituális
  15. 15. kalandja miatt érzett. Az idő múlásával a vágás és zúzódás nyomok eltűntek, Mike meglepődve látta, mi-lyen gyorsan történik mindez.Mike telefonon keresztül mondott fel munkahelyén. Gondolatban többször lejátszotta az egészet, jólesőenízlelgetve, hogyan vet egyszer s mindenkorra véget mindennek, ami ehhez a rémes álláshoz kötötte.Majd felhívta barátját, Johnt, és amilyen hihetően csak tudta, ecsetelni kezdte neki, hogy hosszabbvakációra indul, amiről nem biztos, hogy visszatér. Barátja jó utat kívánt neki, bár érezhetően zavarta, hogyMike semmi közelebbit nem árul el az útról.- Haver - kezdte John meggyőzően -, nekem elmondhatod! Tőlem nem kell tartanod. Miről van szó? -Mikejól tudta, John nem értené meg, ha elmondaná neki, hogy egy54angyal jelent meg előtte és adott neki útmutatást - így hát hallgatott.- Egy magánjellegű útra megyek - mondta Johnnak -, olyanra, ami nagyon fontos nekem - és ennyibenhagyta a dolgot.A lakásbérletet felmondta, és összecsomagolt az útra.Gondosan szétválogatta személyes dolgait, ruháit és az elektromos eszközöket. Nem volt sok holmija.Közülük azokat, amiket leginkább becsben tartott - a fényképeket és néhány könyvet - két külön táskábarakta. Tudta, hogy nem vihet magával sok ruhaneműt, így egy nagyon rövid utazásra való alapvetődolgokat rakta csak be, ami a fényképek és könyvek mellé be is fért a két táskába.Áthívta a szomszédot, aki életét megmentette, és neki adott néhány ruhát, a tévét, a biciklit, amin munkábaszokott járni, és néhány apróbb tárgyat, amiket az elmúlt évben vásárolt.- Ha nincs szükséged rájuk- mondta neki Mike -, akkor add valamilyen jótékonysági célra.A szomszédot láthatóan letaglózta a gesztus, és széles mosoly kíséretében rázta meg búcsúzóul Mike kezét,akinek az volt a benyomása, hogy a legtöbb dolognak nagyon is hasznát veszi majd. Miután „Cic" életét iső mentette meg, úgy gondolta, legjobb, ha az is hozzákerül. Jó volt most látni, hogy a szomszédakváriumában úszkál55- Viszlát, Cic! - mondta vidáman a halnak Mike.- Tarts ki! - „Cic" figyelemre se méltatta. Túlságosan is elvolt foglalva újdonsült haltársaival.Már az ötödik nap telt el azóta, hogy Mike kijött a kórházból, amikor érezte, lassan előkészületei végére ér.Nem tudta pontosan, mi a következő lépés, és azt se, valójában hová is tart. Este volt, minden csendes.Biztos volt benne, az angyal tudni fogja, mikor készül el, és hogy a holnapi nappal egy új dolog induléletében. Erezte, hogy az út realitása immár visszavonhatatlan. Hitte, hogy megmutatják majd neki, mittegyen. Minden, ami az elmúlt héten történt vele, hitét igazolta. Mike úgy döntött, újra átnézi szeretetttárgyait, amelyeket spirituális utazására magával visz.Kinyitotta a táskákat, és gondosan megvizsgált mindent, amiről úgy gondolta, feltétlenül magával kellvinnie. A tárgyak első csoportját a fényképek alkották. A fotóalbum az idők során alaposan elrongyolódott,benne sok képet még az ötvenes években használt régimódi, az albumba ragasztható, kis képfogó sarkoktartottak. Óvatosan nyitotta ki az albumot, nehogy egyetlen gyengén tapadó sarok is kiessen, és megint azismerős melankolikus érzés vett rajta erőt, amikor az album legelső képét, szülei esküvői fotóját nézegette.Ezt a képet több más képpel együtt56a baleset után találta meg, de akkoriban nem volt benne elég erő, hogy alaposabban megnézze őket.Itt voltak ők - nagyon szerelmesen, a fényképezőgépbe mosolyogva-, amint közös életüket elkezdték.Ruhájukat Mike mulatságosnak találta, ez volt az egyetlen eset. amikor apján nyakkendőt látott. A halálesetután Mike a padláson megtalálta édesanyja esküvői ruháját, és az egyik szomszédot kellett megkérnie, hogyrakja el, neki annyira fájdalmas volt ez az egész. Akkor, mikor ez a fotó készült, az ő születése még csakhalvány reménység volt szemükben, és jövőjüket csupa jó dolog ígéreteként várták. Mike sokáig bámulta afotót, majd lágyan beszélni kezdett hozzá: - Apa és anya, egyetlen gyermeketek szól hozzátok. Remélem,azzal, amit most tenni készülök, nem fogok nektek csalódást okozni. Mind a kettőtöket nagyon szeretem, ésremélem, viszontlátjuk majd egymást.Sok idő telt el, míg Mike gyermekkora képeit tartalmazó album lapjait forgatta. Közben gyakran el-elmosolyodott. Ott volt a régi farm, képek azokról, akiket barátságába fogadott. Imádta azt a hatéveskorában készült képet, ahol a traktoron ül. Mekkora érték volt neki ez az album! Úgy érezte, Isten örülni
  16. 16. fog neki, hogy különleges utazásra magával viszi a fényképeket, megtisztelve ezzel szüleit gyerekkorát. Az,hogy mi lesz majd az album sorsa,57még nem tudta, de úgy érezte, nem indulhat el nélkül Nem hagyhatja itt.És ott voltak még a könyvei. Hogy imádta ezeket is! A Biblia már egészen kopott volt a sok olvasástól, éshányszor adott neki vigaszt. Még ha nem is értette mindig teljesen, a belőle áradó lelki energiát érzékelte.Azután ott voltak kissrác korának oly sokat jelentő könyvei, Charlotte Web sorozata, a „Hardy fiúk". Csakpár darab papírborítású könyvecskéből állt a sorozat, amiket újra meg újra elolvasott, mindig felidézve aztaz időt, amikor először találkozott az izgalmas történetekkel és a jól ismert szereplőkkel. Végül, Moby Dicknagy kalandja, és Sherlock Holmes történetei abból az időből, amikor már nagyobb volt, valamint kevésbéismert költők számára kedves versei.A könyvek és a fotók szépen belefértek két könnyen hordozható táskába, így még egy kisméretű hátizsákotis vinni tudott, amiben néhány szendvics elfért. Úgy érezte, készen áll, és - immár utoljára - lefeküdt voltlakása csupasz padlójára. Mindössze egy párnája volt, de az elegendő is volt neki. Készen állt az új napra,de alig tudott aludni az izgatottságtól, amit az előtte álló spirituális kaland keltett benne, folyton az eddigtörténtek, meg a rá váró élmények jártak a fejében. Holnap kezdetét veszi utazása hazafelé.58NEGYEDIK FEJEZETAz első házA KÖVETKEZŐ NAP KICSIT SZOMORKÁSÁN pirkadt, de Mike remek hangulatban volt. A félretett kisösszegen egy kiadós reggelit rendelt magának, amit a helyi bár zárt belső udvarán fogyasztott el. Furcsaérzés volt neki ebben a napszakban kint lenni a szabadban. Ilyenkor általában már dolgozni szokott, aztánegész nap gürcölt, ebédre mindig valami hideget kapott be az asztalánál ülve, a napot is úgy láttalenyugodni, hogy még mindig bent volt az épületben.Táskákkal kezében, hátizsákkal a hátán, Mike megállt a bár mellett, és azon törte a fejét, vajon merreinduljon. Azt tudta, hogy nyugatnak nem mehet, mert úgy hamar elérné az óceánt. Kelet lesz tehát a jóirány, amíg más útvonalat nem mutatnak neki. Mike egész jól vette, hogy egy olyan útnak indul, amelypusztán a hitre épül, de mégis arra vágyott, bár csak pontosabb képe lehetne úticéljáról.59Ha legalább kis elképzelésem lenne az irányról - egy térkép valami jelzés, hogy hol vagyok most - gondoltaMike, miközben lassan kelet felé haladt, Los Angeles újabb és újabb külvárosain át a hegy lábai felé.Hetekbe telik, míg innen kiérek -gondolta.Mike nem tudta, hová is megy, de tartotta a keleti irányt. Ebédidőben leült egy járdaszélre, megette areggeliből magával hozott maradékot, és megint csak azon tűnődött, vajon jó irányba tart-e.- Ha itt vagy valahol, tudd, most szükségem lenne rád! - kiáltotta hangosan az ég felé. - Hol van az ösvénybejárata?- Az majd egy igazán időszerű térkép lesz - hallotta Mike az ismerős hangot a fülében. Felkelt, körbenézett,de senkit nem látott. Rájött, hogy annak az angyalnak a hangját hallotta, akivel találkozott.- Ezt most tényleg hallottam, vagy csak képzeltem? - morogta az orra alá egyfajta megkönnyebbüléssel.Legalább volt valamilyen kommunikáció közöttük! - Mi tartott ilyen soká? - kérdezte Mike viccesen.- Csak egy perce, hogy segítséget kértél - felelte a hang.- De már órák óta bolyongok!- Te döntöttél így - szögezte le a hang. - Mi tartott NEKED ilyen soká, hogy kérésedet megfogalmazd? - ahang érezhetően örömét lelte benne, hogy Mike kérdésére visszavághatott.- Úgy érted, csak akkor kapok segítséget, ha kérek?60- Igen. Micsoda felfogókészség! - felelte az angyal. - Szabad lélek vagy, áldott és hatalmas, aki képes arra,hogy saját útját megteremtse, ha úgy dönt. Te is ezt tetted egész életedben. Mi mindig itt vagyunk, de csakakkor cselekszünk, ha kéred. Mi ebben a furcsa? - Mike- ot egy pillanatig zavarta az angyal szavainaknyilvánvaló logikája.- Jó de most merre menjek? Már elmúlt dél, és úgy érzem egész délelőtt mást se tettem, csak találgattam,merre menjek.
  17. 17. - Ügyesen csináltad - felelte a hang, miközben valószínűleg kacsintott egyet- az ösvény bejárata pontelőtted van.- Úgy érted, hogy végig a jó irányba tartottam?- Miért lep meg ennyire, hogy végig a jó irányba tartottál? Része vagy az egésznek, Tiszta Szívű MichaelThomas. Kis gyakorlás után intuíciód nagyon jól szolgál majd téged. Ma csak azért vagyok itt,hogy apróbb dolgokban segítsek - a hang egy pillanatra habozni kezdett.- Nézz előre, már a bejáratnálvagy!Mike egy magas sövény előtt állt, ami két házsor között egy völgybe vezetett. - Semmit nem látok.- Nézd meg még egyszer, Michael Thomas!Mike bámulta a bokrot, és lassan felismerte, hogy egy kapu körvonalait látja. El volt rejtve, szinte teljesenbeleolvadt a környezetébe, teljesen olyan volt, mintha a bokor szerkezetéhez tartozott volna. Úgy látszik,hogy NEM láthatta volna meg a kaput akkor se, ha akarta volna. Milyen61nyilvánvaló! Egy pillanatra elfordult, majd újra rápillantott, már más szemmel. Ott volt, még tisztábban,mint egy perccel ezelőtt.- Mi történt? - kérdezte Mike, mert érezte, hogy látásmódja változott.- Amikor a nem látható dolgok nyilvánvalóvá válnak - mondta a lágy hang —, nem léphetsz vissza atudatlanságba. Mostantól minden kaput tisztán látsz majd, mivel erre való szándékodat ennél a kapunálkifejezted.Mike nem teljesen érezte a jelentőségét annak, amit most hallott, mert annyira szerette volna már utazásátelkezdeni. A sövény már nemcsak hasonlított egy kapura, hanem ténylegesen kapuvá is vált! Mike szemeláttára változott, és nőtt azzá, amit elnevezése jelentett.- Ez kész csoda! - suttogta Mike, még mindig azt bámulva, hogyan lesz a bokorból igazi kapu. Még hátráltis egy kicsit, hogy teret hagyjon a jelenségnek.- Nem igazán - felelte a hang. - Spirituális szándékaid TÉGED alakítottak át kissé, s azok a dolgok, amik újvibrációdnak megfelelnek, egyszerűen megjelentek hirtelen előtted. Nincs csoda, ez, a dolgok rendje.- Úgy érted, a tudatosságom megváltoztatja a valóságomat? - kérdezte Mike.- Pontosan - felelte a hang. - A valóság maga az isteni lényeg, és állandó. Emberi tudatosságod csakfelfedezheti egyes, számára új62részeit. Ahogy változol, úgy érzékelsz egyre többet belőle, és számtalan új felismerésedet úgy élheted meg,úgy használhatod, ahogy kívánod, de visszafelé nem mehetsz,Mike már kezdte érteni, de volt még egy kérdése, mielőtt a számára immár teljes valójában megmutatkozókapun keresztül elindult volna a lefelé vezető ösvényen. Mindig is szerette a dolgok igazságtartalmát próbaalá vetni - még az angyali hangét is, amit fejében hallott. Mike előbb megfogalmazta magában, majdkimondta kérdését: - Azt mondtad, szabad döntéssel rendelkező lény vagyok. Miért nem mehetekvisszafelé, ha úgy döntök? Mi van akkor, ha nem akarok tudomást venni az új realitásról, és vissza akaroktérni a korábbihoz? Nem ez a szabad választás?- A spiritualitás törvénye egyik axiómája azt mondja ki, hogy soha nem leszel képes egy kevésbé tudatosállapothoz visszatérni - felelte a hang. - Ugyanakkor, ha ténylegesen megpróbálod, azzal megtagadod amegvilágosodás általad elért szintjét, és egyensúlyodat veszted. Valóban, megpróbálkozhatsz avisszalépéssel. Ez a te szabad döntésed. Azonban, tényleg nagyon rosszul járnak azok, akik megpróbáljákfigyelmen kívül hagyni azt, aminek igazságát felismerték, mert a kétpólusú vibrációval nem sokáig élhetnek.Mike nem tudta az összes spirituális információt megérteni, amit a hang megosztott vele, kérdéséreazonban megkapta a választ. Tudta, hogy akár most megfordulhatna,63és visszamehetne a városba. Ez rajta áll. Ám bármikor később, ha majd itt áll, újra láthatja a kaput,emlékezve arra, hogy egyszer már itt járt, és mégsem vett róla tudó, mást. Ettől lelki egyensúlyamegbomlik, és előbb-utóbb megbetegszik. Valahogy az tűnt ésszerűnek, és azt diktálta vágya is, hogyhaladjon tovább - így hát Michael fogta a két táskát, a hátizsákot, és a kapun áthaladva rálépett az ösvényre.Egyszerű földút volt, mint bármelyik itt, a kanyonban. Mike nagyon izgatott volt, rögtön nekivágott azútnak, hamar maga mögött hagyva a kaput.Épp csak áthaladt rajta, amikor egy sötét, árnyékszerű, zöldes színű alak szintén átcsusszant rajta. Amerrecsak elhaladt, hervadásnak indultak a bokrok, és ha Michael azonnal útnak nem ered, a kellemetlen bűz,
  18. 18. amit AZ árasztott, rögtön elárulta volna neki, hogy AZ is itt van vele. Az hamar elfoglalta helyét atúláradóan jókedvű Michael mögött, és látóterén kívül, szorosan követni kezdte őt. Mint valami gyors ésagyafúrt fantom, AZ irigyen követni kezdte Michael izgatottságát és túláradó jókedvét, mert benne csupagyűlölet és sötét szándék volt.Kevéssel azután, hogy az ösvényre léptek, a táj, sőt, az egész vidék megváltozott. Michael sehol se láttamár Los Angeles belvárosának hosszan elterülő alakját, vagy a külvárosi házak tízezreit. Nyoma se voltmár erre a civilizációnak - sehol egy telefonoszlop, egy repülőgép vagy egy64kövesút. Mint ahogy kisgyerek nyitja ki a karácsonyi ajándékát, olyan mohón, gondolkodás nélkül vágott őis neki ők is az előtte nyíló földútnak, és most rájött, hogy minden lépéssel mélyebbre hatol egy másikvilágba. Utazása olyan realitásba viszi, ami nagyon is messze áll annak világnak a realitásától, ahonnan jött.Tudni szerette volna vajon ott van-e már, félúton a föld és a mennyország között, ahol megkezdhetispirituális tanulmányait, hogy a hazafelé vezető útra felkészíthessék. A keskeny ösvény egyre szélesebbévált, szinte már akkora volt, mint egy erdei út. Legalább egy méternyi, sehol egy lábnyom rajta, és könnyenkövethető.Mike hirtelen megfordult. Mi volt ez a zaj? Egy sötétzöld és fürge valami tűnt föl előtte, amint balra, egynagy szikla mögé ugrott. Biztos egy állat a bokrok közül - gondolta. Az út, amit maga mögött hagyott, mostmintha a tükörképe lett volna annak, amerre tartott - hosszan tekergett és kanyargott a gazdag vidéken, aholzöld erdők, mezők és sziklás részek váltogatták egymást, és a távolban, a hegyek között, újra meg újraeltűnt.Mike megállt pihenni. Nem volt órája, de a nap állásából úgy ítélte meg, körülbelül délután két óra lehetett-ideje ebédelni. Leült az út mellé és elfogyasztotta a bőséges reggeliből a nap hátralévő két étkezésérefélretett utolsó falatokat. Körbenézett, érezte a csendet.65Nincsenek madarak - állapította meg. Közelebbről megszemlélte lábán a földet. Rovarok sincsenek. Ezaztán érdekes hely! Hirtelen érezte, hogy egy kis légáramlat a hajába fúj. Legalább szellő van! Felnézett, ésa kristálytiszta égboltot látta. Gyönyörű nap lesz. Rájött, hogy már nincs több ennivaló a hátizsákjában, deazt is tudta, hogy nincs egyedül, és Isten valamiképp gondoskodni fog élelmezéséről. Eszébe jutottak aMózesről szóló történetek, hogy hogyan vándorolt népével, a zsidó törzsekkel negyven éven át asivatagban, hogyan táplálta őket az ég eledellel. Mosolygott a történeten, azon töprengett, vajon mindezigaz lehetett-e. Azokban a családokban, akik Mózest követték, bizonyára voltak önfejű tinédzserek is, mintamilyenek a maiak, gondolta. Szinte látta őket maga előtt, amint szüleikhez fordulnak, és morognikezdenek: „Hé! Ennél a sziklánál már nyolcadszor járunk gyerekkorom óta! Miért bíztok meg ebben a Mó-zes nevű alakban? Folyamatosan csak körbe járunk. A sivatag nincs is ekkora!"Mike jót mulatott ezen, majd az jutott eszébe, vajon ő is rövidesen viszontlátja-e majd ugyanazt a sziklát,jelezve, hogy ő is körbejár. Hiszen valójában neki se volt róla fogalma, merre is járhat, pont úgy, ahogy azsidóknak a sivatagban - és szintén étel nélkül vándorolt! Ettől az újabb hasonlatosságtól még inkábbnevethetnékje támadt.66Talán tisztelték azért, hogy nevetni tud, vagy csak itt volt már az ideje, de valahol a szélesedő földútkövetkező kanyarja körül Mike meglátott egy házat. Ez volt hosszú ideje az első ház - és világoskék színevolt! Te jó ég! - gondolta Mike - Ha Frank Lloyd Wright ezt látná, elámulna!*-kuncogott Mike magában. Remélem, nem számít tiszteletlenségnek, gondolta, de még soha életemben nemláttam világoskék színű házat. Az út egészen a ház ajtajáig vezetett, így tudta, ez lesz útjának első állomása.Már csak azért is, mert más építményt nem látott.Amint Mike a kis házhoz közeledett, látta, hogy inkább kobaltkék színű volt, és valami lágy ragyogás voltbenne. Ahogy befordult, hogy elinduljon a házhoz fölvezető ösvényen, egy kis jelet látott, mely szerint aház neve a „TÉRKÉPEK HÁZA" volt. Mike örömmel állapította meg, itt megkaphatja majd, amit kért! Mosttényleg közeledik valami felé. Talán az út további részén már nem kell teljes bizonytalanságban lennie. Egyidőszerű térkép, ahogy az angyal nevezte, igazán jó szolgálatot tesz majd neki ezen a furcsa földön.A ház ajtaja hirtelen kinyílt, és íme, kilépett rajta egy csodás, hatalmas jelenség, melynek színe pont olyankék
  19. 19. _____________________________* Amerikai építész, fantaszta, különös épületek megálmodója. Ő tervezte a Modern Művészetek MúzeumátNew Yorkban. Építészeti hitvallása: „ A forma a funkciót követi.”67volt, mint a házé! Jelenléte ragyogással és virágillattal töltötte be a teret. Michael megint érezte az angyalillatát. A hatalmas kék jelenség ott állt vele szemben. - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas!Már vártunk téged.A látomásban látott angyalétól eltérően, ennek az angyalnak tisztán látszott az arca. Ez az arc folyamatosanderűt és vidámságot tükrözött, függetlenül attól, miről beszélt gazdája. Mike méltányolta a nemestársaságot, és tisztelettel köszöntötte ő is az angyalt.- Üdvözlet neked is, óh, hatalmas kék! - Mike azon nyomban nyelt egy nagyot. Mi van, ha az angyal nemakarja, hogy kéknek hívják? Mi van, ha a kék szín csak az ő emberi észleléséből ered, és az angyalvalójában nem is kék? Az is lehet, hogy nem szereti a kék színt! Mike nagyot sóhajtott, amint a „mi van ha"kérdések özöne végigfutott az agyán.- Én minden lény számára kék vagyok, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal tűnődve -, ésörömmel fogadom üdvözlésedet. Kérlek, lépj be a Térképek Házába, és töltsd itt az éjszakát!Ezúttal Mike örült, hogy az angyal olvasott gondolataiban - vagy hogy is mondta az első angyal? Érzi őket?Mindenesetre nagyon boldog volt, hogy nem sértette meg az első ház tulajdonosát.68Mike és a kék angyal beléptek a kék házba. Amint a ház becsukódott mögöttük, két hatalmas, tűzvörösszempár tekintett ki a ház bejáratától kissé balra lévő hatalmas bokor mögül. Hihetetlenül élénk szempárvolt. Fáradhatatlan, néma és türelmes. Addig nem mozdul innen, addig egyet se rebben, amíg MichaelThomas tovább nem indul útján.Amint belépett a házba, Mike elcsodálkozott a szemei elé táruló látványon. Az építmény belülről hatalmasvolt! Bár kívülről szerény méretűnek tűnt, belülről végtelenül nagy volt. Emlékezett, mit mondott alátomásbeli angyal: „nem minden olyan, amilyennek látszik" és ez nyilván részét képezi tudatossága furcsa,új realitásának. Mike elgondolkodott azon, amit észlelt. Talán van nagyobb jelentősége is?Mike az angyalt követve bejárta a Térképek Házának hatalmas termeit. A belső tér olyan volt, mint alegrendezettebb könyvtáraké, mint például Európa különböző könyvtáraié, ahol különböző történelmikönyvek sokaságát tárolják. A polcokon sorakozó könyvek helyett azonban itt szemmel láthatóan többtízezer farekesz volt, melyek mindegyikében valami olyasmit tároltak, amit Mike papírtekercsnek vélt. Afalak mintha a végtelenbe futottak volna és minden teremben, amelyen áthaladtak, a falakon több emeletnyimagasságban futottak végestelen-végig a rekeszek. Még nem volt alkalma közelről megszemlélni69őket, de úgy gondolta, térképeket tárolhattak bennük hiszen erre utal a ház neve. De miért volt itt ilyen soktérkép? A hatalmas szobákon át tartó út mintha soha ne akart volna véget érni, és az út során egyetlen máslénnyel se találkoztak.- Egyedül vagyunk itt? - kérdezte Mike. Az angyal megfordult és kuncogott.- Attól függ, mit értesz az „egyedül" alatt? Amit most látsz, az a bolygón élő összes emberi lény szerződése- az angyal nyugodtan folytatta tovább útját.Mike megállt és körbebámult, elcsodálkozva azon, amit az angyal az imént mondott neki. Köztük egyrenőtt a távolság, mivel az angyal Mike nélkül haladt tovább. Érezvén, hogy nem követik, megállt,megfordult, és türelmesen várt, hogy Mike utolérje. Nem szólt semmit.Mike felfedezte, hogy létrák támaszkodtak a többemeletes állványok hatalmas falához, melyek a végtelenszámú, négyzet alakú farekeszeket tartalmazták, mindegyikben egy-egy tekerccsel. Szerződések, ígynevezte őket az angyal. Miféle szerződések?- Semmit se értek az egészből - kiáltott fel Mike, mikor az angyalt utolérte. - Mire utad véget ér, megérted majd - nyugtatta meg angyal. – Itt nincs semmi, amitől tartanod kelleneMichael. Minden egy meghatározott rend szerint történik70látogatásodat vártuk és igen nagyra tartjuk. Szándékaid tiszták és ezt mi mindannyian látjuk. Légy nyugodt,és élvezd, hogy szeretünk téged!
  20. 20. A kék lény szavai nagy hatást tettek Mike-ra. Annál megnyugtatóbb dolgot, amit az angyaltól most hallott,az univerzum egyetlen entitása se mondhatott volna neki. Mintha már kezdené is jobban érezni magát! Alátomásbeli angyal is ugyanilyen szeretettel teli vibrációt árasztott felé, de most érezte, sokkal nagyobbérzelmi hatással van rá.- Csodálatos érzés szeretve lenni, ugye, Michael? - tért vissza az angyal Michael mellé, toronymagasanállva mellette.- Mi ez az érzés? - kérdezte lágyan. - Szinte sírhatnékom támad.- Egy magasabb vibrációra állsz át, Michael.- Nem értem, mit jelent. Óh..., van Önnek neve, uram?- kérdezte Michael, s megint azon tűnődött, vajon azzal, hogy hirtelen magázni kezdte, megsértette-e azangyalt? És mi van, ha női angyal? Fogalma se volt ezekről a dolgokról, de viselkedése és megjelenésealapján az angyal akár az is lehetne.- Hívj csak Kéknek! - felelte az angyal, és rákacsintott. - Nincs nemem, de a méretem és hangom miatt férfiangyalnak gondolhatsz. Ha neked úgy jobb, vedd úgy, hogy az vagyok. Engem nem zavar - az angyalszünetet tartott,71hogy Mike-nak ideje legyen megemészteni. Kék folytatta - Emberi sejtrendszered különböző rezgésszintenműködhet, Michael. Mondjuk, hogy az, amelyikhez hozzászoktál az egyes sebesség. Ezt már jól ismered,és mind ez idáig jól szolgált téged. A jelen utazásod során azonban el kell jutnod a hatos vagy hetessebességig, hogy elérd célodat. Jelen pillanatban térsz át az általam kettesnek nevezett sebességre. Mindenrezgésszinthez az isteni valóság természetének egyre magasabb szinten való tudatosítása társul, ahogy aztmár elmondtam. Amit most érzel, az a szeretet tudatossága. A szeretet átható, Michael. Fizikailag érzékel-hető és erős. Új vibrációs szinted révén most jobban érezheted ezt, mint eddig bármikor. Ez az otthonlényege, és minden házzal, amit meglátogatsz, egyre intenzívebben érzed majd.Mike élvezettel hallgatta Kéket. Ez volt az eddig kapott legalaposabb információ. - Te tanár vagy? -kérdezte Mike.- Igen. Mindegyik ház angyala e célból van itt, kivéve az utolsót. Olyan igazságokat fedek fel előtted,melyek részei házamnak, és a többiek szintén ezt teszik majd. Amikor végzel, sokkal nagyobb rálátásodlesz arra, hogyan működnek a dolgok az univerzumban. Feladatom olyan információt megosztani veled,amit szándékaid kifejezése folytán megérdemelsz. Azért vagy itt a házamban, hogy megkapd72tőlem térképedet. Holnap, kora reggel oda fogom neked adni, és válaszolok néhány kérdésedre, mielőttmegint útnak indulnál. Fontos, hogy ez az első ház, mivel segíthet utad további részében. Most azonban,kérlek, élvezd tápláló ajándékainkat, és pihenj.Mike megint követte Kéket, akit egyre inkább régi barátjaként kezdett érezni. Az angyal egy csodás belsőkertbe vezette, ahol gyümölcsök és zöldségek összes elképzelhető fajtáját termesztették nagy gondossággal.A fény, mint az összes helyiségben, tetőnyílásokon át áradt be. A hely ettől természetes kinti illattal teltmeg. Mike hirtelen sülő kenyér illatát érezte, ami a létesítmény másik területéről jött. - Ki gondozza ezt? -kérdezte Mike - Csak téged látlak itt... és te, egyáltalán, szoktál enni?- Minden házban vannak olyan helyek, mint ez itt, Michael, és nem, én nem szoktam enni. Ez a kert teljesmértékben az emberek miatt létezik, akik ugyanazon az úton járnak, mint te, és akik a tanulótapasztalásaikon itt haladnak át. A kertet sokan gondozzák, csak te nem látod most őket. Sosem maradszélelem, egészség és szállás nélkül, amíg a tudás útját járod. Ily módon tisztelünk meg téged ésszándékaidat.Mike kezdte egyre inkább érezni, hogy törődnek vele, miközben sorra járták a szobákat. Elöl a hatalmasangyal, mögötte Michael Thomas. Végül egy furcsa kis magán73lakosztályhoz érkeztek, ahol a csodás mennyezetes ágy és szép, régi damaszt ágynemű várta hívogatóan,hogy Mike fáradt testével belezuppanjon. Hatalmasra kitömött párnák integettek hívogatóan felé, mélyálom kényelmével és biztonságával kecsegtetve. Mike elámult az előkészületek gondosságán.- Ez mind engem vár? - kérdezte meghatottan.- Téged, és másokat, Michael. Olyanokat, akiknek szándékai hasonlatosak a tiedhez.
  21. 21. A szomszédos szobában egy akkora lakoma várta, amit még csak meg se kísérelhetett mind elfogyasztani!Több íncsiklandozó ételt látott itt kitéve, mint amit eddig valaha is látott, sokkalta többet, mint amennyitegy ember el tudna fogyasztani.- Egyél, amennyi jólesik, Michael! - mondta neki Kék. -Nem veszik kárba. De ne vigyél magaddal amaradékból. Állj ellen a kísértésnek, hogy magaddal vidd. Ez haladásod egyik mércéje, olyan dolog, amitteljességében csak később fogsz megérteni.Kék magára hagyta Mike-ot, és elhagyta a területet. Mike letette táskáit, rögtön leült, és úgy evett, ahogyéletében korábban kevésszer. Vigyázott, ne tűnjön nagyon falánknak, de teljesen megtömte hasát az ízleteskonyhai remekekkel. Szemét alig bírta nyitva tartani. Környezete a komfortnak olyan szintjét nyújtottaszámára, amilyenben74csak gyerekkorában volt része, mikor szerető szülei gondoskodtak róla.Óh hogy arra az érzésre még mindig emlékszem! - gondolta.Ezért az érzésért érdemes volt embernek születni. Mike felállt az asztaltól, valahogy azt érezve, hogy akoszos tányérok kérdésével inkább holnap foglalkozna. Fáradt volt. Épp csak arra volt ereje, hogy levesse aruháit, és a fali akasztóra akassza. Majd az ágyba zuhant, és hamar békés, mély álomba zuhant.A reggeli csendben Mike hihetetlen frissen ébredt. Megmosdott, és az étkező terület felé vette az irányt,ahol azt látta, hogy a tegnap éjjel ott hagyott edényeket elvitték, és egy csodálatosan elkészített reggeli vana helyén! Aznapi ébredését részben a beáradó friss tojás, krumpli és kenyér illata okozta. Élvezettelfogyasztotta el egyedül a reggelijét, és magányában megint elgondolkodott, vajon szándéka, hogy azotthont megtalálja, helyes-e?Helytelen dolog lenne elkívánkozni a földi tapasztalásokból? - kérdezte magától. - Mi lesz azokkal, akiketmaga mögött hagyott? Ők nem lesznek képesek a vibráció emelkedésének áldásait élvezni. Ez így vanrendjén? Egy melankolikus érzés kerítette hatalmába, amint barátaira, és azokra gondolt, akikkel együttdolgozott. Még előző szerelme miatt is aggódni kezdett!Vajon mi történik most? - töprengett. - Mintha mindenki iránt empatikus érzéseim lennének. Már nem azvagyok, aki mindig75is voltam. Amit most érzek, ténylegesen fáj! Kezdek sajnálatot érezni amiatt, hogy olyan dologgalrendelkezem, amivel mások nem. Ez azt jelentené, hogy rossz úton járok? Talán vissza kellene mennem? -Elkerülhetetlen, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket, Michael - felelte Kék, aki hirtelen megjelentaz ajtóban és ismét ráhangolódott Mike érzéseire. Bár kissé meg ijedt, Mike örömmel látta viszont, és egyfejbólintással köszöntötte Kéket.- Beszélj nekem most ezekről, Kék - kérte Mike. – Nagy szükségem van az irányításra. Már kezdemkétségbe vonni hogy helyesen döntöttem. - A szellemi Lélek működése csodálatos, Tiszta Szívű MichaelThomas - mondta Kék. - Az emberi megvilágosodás egyik alaptétele a következő: először önmagaddaltörődj, és utazásod hozadékát majd mások is érezni fogják mert egy ember szándéka mindig hatással van atöbbiekre!- Most se igazán értelek, Kék - felelte az összezavarodott Mike.- Még ha ebben a percben nem is érted, Michael, tetteid akkor is hatással vannak a többiekre, mert sajátdöntéseik meghozatalára készteti őket. Olyasmire, amire nem lett volna módjuk, ha te ebben a pillanatbannem itt vagy. Hidd el ez így van, és ne tegyél önmagadnak szemrehányást.Mike érezte, hogy hatalmas súly gördült le lelkéről. Kék magyarázatát nem teljesen értette, de elegendő76megerősítést kapott, és most már sokkal jobb érzéssel gondolt az út folytatására.Mike fogta a cókmókját és elhagyta szobáját. Belépett a nagy előcsarnokba, ami ahhoz az ajtóhoz vezetett,amin át tegnap kintről ide belépett. Kék lassan jött mögötte, amíg Mike a terem roppant méreteinámuldozott. Kék nem szólt egy szót se, mikor észrevette a Mike hátitáskájából kidudorodó édességeket éskenyér rudakat.- Hova megyünk most? - kérdezte Mike. - Jó irányba megyek tovább? - tudta, most fogja majd megkapnisaját térképét, és azt szerette volna, ha Kék átveszi az irányítást.- Most megállhatsz - mondta Kék. Mindketten megálltak egy hatalmas, kék színű, díszes csarnok közepén,majd Kék halkan egy távoli falnál álló létrához ment. - Gyere ide, Michael.
  22. 22. Mike így is tett, és Kék kérésére nemsokára már mászott is fel egy hosszú létrán, hogy megtalálja azt a kisrekeszt, ami az ő térképét rejtette. Ahogy mászott fel a létrán, Mike észrevette, hogy az összes négyzetalakú rekeszre egy név volt felírva. Minden rekeszhez ténylegesen két név tartozott. Úgy tűnt, az egyiketarab, a másikat latin betűkkel írták. De nem alfabetikus sorrendben, hanem egy másik, Mike számáraismeretlen, Kék számára nyilvánvaló ismerős rendszerben voltak elhelyezve. Kék pontosan77megmondta neki, merre kutasson, és már szinte csak egy méterre volt a helytől, amit Kék mutatott.Majd meglátta végre. A dobozon ez állt „Michael Thomas" és még egy másik, furcsa betűs felirat, olyan,amilyen az összes dobozon volt, talán angyalnyelven - gondolta Michael. A kapott instrukciók szerintszétnéznie nem volt szabad, csak ki kellett vennie a tekercset a megfelelő tárolóból és levinnie magával.Mike kivette a rekeszből a tekercset, és már épp indult volna lefelé a létrán, mikor szeme a nevek egymásik csoportján akadt meg, és a szívverése is megállt. Szülei is ott voltak! A tekercseket családonkéntcsoportosították! A hatalmas csarnokban ezt a spirituális rendszert használták. Mike tudta, teljes mértékbentilos volt számára bármely másik tekercset megérinteni, de egy kicsit hosszabban elidőzött itt olyan nevektanulmányozásával, melyek teljesen ismeretlennek tűntek számára. Miért vannak ezek a nevek az éncsaládomnál?- csodálkozott.- Michael? - kérdezte Kék lentről.- Jövök már - felelte Mike félénken. Kék tudta, mi jár a fejében, de Mike nem akarta kérdésével e szenthely szabályait megszegni. Mike töprengve ereszkedett alá az igen magas, kék létrán, és átadta Kéknek atekercset. Kék pillantása hosszan elidőzött rajta, és átható tekintete előtt nem volt titok. Szemeiből hálaáradt, amiért Mike tiszteletben tartotta a rendszer magasabbrendű elveit. E szavak nélküli78kommunikációt arcukon széles mosollyal nyugtázták mindketten. Mike kezdte megérezni, hogy nincsmindig szükség szavakra! Úgy tűnt, bármit meg tud Kékkel értetni anélkül, hogy hangosan kimondaná.Milyen furcsa! - gondolta Mike.- Nem annyira, mint amit most fogsz majd látni - felelte Kék Mike gondolataira, majd az apró tekercset egyasztalra tette. Aztán Mike felé fordult - Tiszta Szívű Michael Thomas - kezdte Kék ünnepélyesen - ezéleted térképe. Ettől a pillanattól kezdve bizonyos értelemben mindig veled lesz. Szeretettel adjuk, ésegyike lesz az általad birtokolt legértékesebb tárgyaknak.Mike-nak eszébe jutott, hogy mit mondott a látomásbeli angyal arról, hogy az új energia sokkal időszerűbblesz. Mike feltette a nyilvánvaló kérdést:- Ez időszerű térkép lesz?- Sokkal inkább, mint szeretnéd - hangzott a kék angyal furcsa válasza. Mike esküdni mert volna rá,kuncogni hallotta az angyalt.Kék átadta a térképet Mike-nak és némán bíztatta, győződjön meg róla maga. Mike elvette, és egypillanatig, mint ajándékának örülő gyermek, a szívéhez szorította. A pillanat szent voltának teljesátélésével, arcán olyan szertartásos lobogással nyitotta ki a térképet, hogy Kék önkéntelenül iselmosolyodott. Ő tudta, mi jön most.79Minden csodálkozás és várakozás egy csapásra eltűnt, ahogy Mike kihajtotta a tekercset. Üres papír volt!Vagy mégse? A tekercs kellős közepén, úgy, hogy csak alapos vizsgálat után tűnt föl, betűk ésszimbólumok egy csoportja állt. Mike előrehajolt, és a csoportot szemlélte. Egy nyíl mutatott egy aprópiros pontra. A pont mellett ez állt „ITT VAGY MOST". A pont mellett egy másik kis jel mutatta a házat,mellette a felirat: „Térképek háza". Egy kicsi, de gazdagon részletezett terület volt a ponttól néhány centi-méternyire, beleértve az ösvényt is, amin Mike végigjött, aztán egyszer csak befejezetlenül véget ért. Atérkép csak azt mutatta Mike-nak, hogy hol van, és annak kicsi, körülbelül százméteres körzetét!- Ez meg mi a fene? - kérdezte Michael, nem valami tisztelettudóan. - Egy angyali tréfa lenne, Kék? Azértjöttem volna véges-végig ezen a hosszú úton a Térképek Házáig, hogy egy csodálatos, szent tekercsbőlmegtudhassam, hogy... a Térképek Házában vagyok?- Nem minden olyan, Tiszta Szívű Michael Thomas, mint amilyennek látszik. Tartsd meg ezt az ajándékot,és vidd magaddal - Kék egyáltalán nem válaszolt Mike kérdésére.Mike érezte, semmi értelme se lenne újra feltenni a kérdést, így hát összetekerte a látszólag használhatatlantérképet, és berakta zsákjába. Határozottan csalódott volt.80

×