"Jung szerint a férfi, társadalmi szerepe, maszkja, a felesége, a házassága felől értelmezendő, az világítja meg. Tőkés László válásával kapcsolatban annak idején sokat írtak, a részletekre helyezve a hangsúlyt. Holott a házassága kudarca, az állítólagos félrelépései világítanak rá arra a társadalmi szerepre, maszkra, amit vállalt. Heller Ágnes filozófus a 89 utáni helyzetet a zsidók Egyiptomból való szabadulására hasonlítja. Igen, csak hasonló, de nem azonos, mert a pusztai vándorlás elmaradt, a Vörös-tengeren való átkelés elmaradt, A nép nem tart a Szináj fele, hogy új kinyilatkoztatást kapjon. De a legfőbb, hogy ma már a Mózeseknek nincsen szellemi létjogosultságuk, vagyis nincsenek. Ígéret Földje sincsen, ami felé tartanánk. Ami lényeges, akik Egyiptomban születtek nem mehettek be az Ígéret Földjére. Mózes sem mehetett be a lázadó próféta. Volt valami, ami mindenkit fogva tartott Egyiptomban. Szellem volt Egyiptom, mi kísérte őket. A birodalom szellem, ami mindent átjár – ezt zseniálisan írta le Illyés Gyula „Egy szó a zsarnokságról” című versében - ezért nehéz ellene a harc, mert mindent átjár. Nem is lehet legyőzni, hanem inkább a szellem kifáradása vet véget neki, hogy aztán új szellem üsse fel a fejét. A szellem társadalmi szerepekben, maszkokban él."

1. Jung szerint a férfi, társadalmi szerepe, maszkja, a felesége, a házassága felől értelmezendő,
az világítja meg. Tőkés László válásával kapcsolatban annak idején sokat írtak, a részletekre
helyezve a hangsúlyt. Holott a házassága kudarca, az állítólagos félrelépései világítanak rá
arra a társadalmi szerepre, maszkra, amit vállalt.
Heller Ágnes filozófus a 89 utáni helyzetet a zsidók Egyiptomból való szabadulására
hasonlítja. Igen, csak hasonló, de nem azonos, mert a pusztai vándorlás elmaradt, a Vörös-
tengeren való átkelés elmaradt, A nép nem tart a Szináj fele, hogy új kinyilatkoztatást kapjon.
De a legfőbb, hogy ma már a Mózeseknek nincsen szellemi létjogosultságuk, vagyis nincsenek.
Ígéret Földje sincsen, ami felé tartanánk. Ami lényeges, akik Egyiptomban születtek nem
mehettek be az Ígéret Földjére. Mózes sem mehetett be a lázadó próféta. Volt valami, ami
mindenkit fogva tartott Egyiptomban. Szellem volt Egyiptom, mi kísérte őket. A birodalom
szellem, ami mindent átjár – ezt zseniálisan írta le Illyés Gyula „Egy szó a zsarnokságról”
című versében - ezért nehéz ellene a harc, mert mindent átjár. Nem is lehet legyőzni, hanem
inkább a szellem kifáradása vet véget neki, hogy aztán új szellem üsse fel a fejét. A szellem
társadalmi szerepekben, maszkokban él.
Hiába, hogy kijöttek a zsidók Egyiptomból, annak szelleme uralkodott rajtuk és rájuk
kényszerítette a birodalom szerepeit a pusztai vándorlás idején is. Miről szól a birodalom?! A
biztonságról!!! Ma is arról szól! A társadalmi szerepek a biztonság szerepei a birodalomban,
még akkor is, ha valaki lázadással kockáztatja élete biztonságát. A zsidók a puszta
bizonytalansága elől, visszakívánkoztak a birodalom, megélhetési biztonságába. Ilyen alapon
vannak, akik ma is visszasírják a kommunizmust. Ezt a „jó oldalát” emelte ki a
kommunizmusnak Kányádi Sándor költő is, Csíksomlyón a Böjte Csaba gyerekeivel tartott,
író olvasó találkozón.
A kommunizmusban az elnyomottság egy társadalmi szerep volt, mivel azonosultunk. A
lázadó is, a kommunizmussal szemben, egy társadalmi szerep, maszk volt. Valójában így volt
a birodalom szerves része, és nem önálló vele szemben, mint ahogy tűnt, a lázadó is, a
kommunizmusban. Mózes valójában azért lehetett a népe vezetője, mert a birodalom
szellemét győzte le. A birodalom szelleme, inkább valami árnyék, negatív szellem. A hősnek
először is ezzel kell megküzdenie, hanem a szellem őt is elpusztítja.
A birodalom, a diktatúra nem más, mint ami garantálja a biztonságot. Az anyát testesíti meg,
aki óv. Ezért feminin jellege van. A birodalomban, a diktatúrában, a hivalkodó maszkulin,
feminin dominanciát takar, így minden, ami maszkulin femininé alakul át. A birodalom nem
más, mint az anya mely elpusztítja gyerekeit. A hősnek a feminin oldalban rejlő démonnal kell
megküzdenie, mely a biztonsággal kísérti, hogy aztán elnyelje. A feminin oldala a férfinek az
anyára támaszkodó, infantilis biztonságigénnyel kísért. Itt az anyai biztonság a ki nem
fejlődött animát testesíti meg, melyre egy életen támaszkodni nagyon veszélyes, mert
elnyeléssel fenyeget. A hősnek a legveszélyesebb oldalt kel tudatosítania az animát. A lélek
feminin. Lao - cse mondta, hogy ami magas, az csak a mélységre épülhet. A maszkulin ráció
alapja és az, amit épít, csak a feminin lehet. A Kőműves Kellemen balladájában ameddig nem
integrálódik, nem tudatosodik a feminin oldal, addig az egyoldalúan maszkulin építmény,
éjszaka, ami a feminint testesíti meg, összeomlik, maga a feminin oldal ontja össze. A vár, a
személyiség teljessége archetípusának szimbóluma, melynek a falába be kell falazni, építeni az
animát, mert csak az garantálja a vár falainak szilárdságát.
A taoista szemléletben, ami lágy, vagyis feminin az erősebb, mint a kemény, szilárd. Tehát az
alap nem a szilárd, a kemény, mint nyugaton, hanem az, ami lágy. A természetnek ez felel
meg. Az Újszövetség is ezen alapszik. Jézus, a Logosz, az Ige a tengeren jár. A maszkulin
alapja itt is a feminin. Péter rémülete, süllyedése, rettenete a merüléstől, az ember alapvető
biztonságigényéhez fűződik. Péter lényegében egy transzcendens elemtől rémült meg, a széltől,
mi ugyan csak lélek szimbólum. A hit lényegében bizalom, abban a transzcendens elemben, mi
kiszámíthatatlan, nem garantált a biztonság. A külső fenyegetés, a szél, mi azonos elem az

2. emberi lélekkel, mutatta meg Péternek, hogy saját belső, alapvető elemében, önön lelkében - a
tenger a transzcendencia, de a lélek szimbóluma is - nem bízik. Ezt jelképezi Péter süllyedése,
nem bízik önön, belső, lelki alapjaiban. A feminin lélek, mit, ha nem szilárdít meg a férfi,
tudatosítással, integrálással maszkulin eleméhez, elnyeléssel fenyegeti. Péter félelmének
alapja, hogy ő a feminin oldalára, a pusztán csak ösztönös anyai biztonságigényként
támaszkodik. Aminek alapja a kézzel fogható garanciája kiszámíthatósága, hogy közvetlenül,
tárgyszerűen, rábízhatja magát, bármikor számíthat rá, mint a gyermek az anyjára. Innen az
infantilizmuson alapuló tárgyszeretet, az anyai biztonság illúzióját nyújtja, ez a
materializmus, szellemi, lelki alapja. A materialista feminin, ki megrekedt az anyai biztonság
szintjén. Az ideológia, az utópia, ennek a szellemi megfelelője. Az ideológia a biztonságot
nyújtó anya. Az ideológia szellemi materializmus.
A tengeren járó Jézus egy transzcendens teljesség kép. Ahol az alkotó elemek a maszkulin és a
feminin. A teljesség ezek egyesülése, harmóniája nyomán jön létre. Péter akkor nyugodott
meg, amikor Jézusra irányult. Megszűnt az egyoldalú feminin jelleg, amire addig
támaszkodott. Mert ráirányult az azt kiegészítő maszkulin ellenpólusára. Így felfedezte a
feminin oldala mélyén a racionálisabb Logosz magot, amit jól fejez ki a taoista szimbólum.
Valójában ennek a magnak az aktiválódása tudatosítja a feminin oldalt, vagyis szilárdítja meg
azt, ami lágy, a vizet. Így jön létre az egység, a maszkulin – feminin elem harmóniájaként, ami
ontológiailag eleve adott, mert másként nem jöhetne létre, ha már nem létezne eleve. Vagyis
nem az ember valósítja meg, hanem csak engedelmeskedik neki – legyen meg a Te akaratod.
A társadalom kikényszeríti a szerepeket, másként nem is létezhetne, szerepeken alapszik. Ez a
diktatúrákra még inkább érvényes. A diktatúra abban az értelemben kényszerítőbb, ami a
társadalmi szerepeket illeti, hogy belülről alapja a nem tudatosított feminin oldal. A diktatúra,
mint kollektív eszme lényegében a tudattalan kollektivításának dominanciája, a tudattalant
pedig a feminin, az anima közvetíti, személyesíti meg, ezért a diktatúra inkább valami anima
megszálottságnak nevezhető. A lázadó szerepe is kényszeres ezen az alapon, pusztán
reflexszerű, a diktatúra által kijelölt szerep, és semmi magasabb rendű tudatosságot nem
képvisel a kommunizmussal szemben. Persze Szabad Európa elhitette velünk, hogy ha
elnyomottaknak érezzük magunkat, és táplálunk magunkban egy felsőbbrendűségi gőgöt a
kommunizmussal szemben, akkor eleve hősök vagyunk.
A kommunizmussal szemben csak hősködések voltak, tudattalanul kényszerültek bele a hősök
szerepeikbe. A rendszerrel való szembefordulásuk csak ideológiai volt és nem a lélek szintjén.
Az igazi szembefordulás a diktatúrával a feminin elem tudatosítása lett volna, a maszkulin –
feminin elem transzcendens egységének megvalósulása. A kommunizmus ezen a szinten
fordult szembe a transzcendenciával. És ez a lényeges, nem a vallással való szembefordulása,
hogy engedte van nem, mert a vallás nem azonos a transzcendenciával, mert mára már
egyoldalú feminin jellegű lett. Egy fajta, szellemi, lelki szinten, anyai biztonságigényt testesít
meg. Ez a bálványimádás, a kézzelfogható bálvány láthatóságának biztonsága. Mert a
gyermek is a látható anyában bízik, ha nem látja sír. A közvetlen adottságú, látható bálvány, a
szellemi, lelki lustaság terméke, megelégszik a közvetlen kapottsággal, adottsággal, mint a
gyermek, az ő szintjén van. Ez az alapja a racionalizmus közvetlenül adott fogalom
alapúságának, vagyis az infantilizmus szellemi kényelmének.
A kommunizmusban felnéztünk azokra kik lázadtak, nagyon erős karaktert mutattak. Mert
teljesen eggyé váltak szerepükkel, de épp ez volt gyengéjük is, mert ez szolgáltatta ki
tudattalanjuknak, belülről váltak védtelenné, saját magukkal szemben, épp a külső, túl erős
burok, szerep miatt, mivel teljesen azonosultak, a túl erős azonosulástól lett olyan, mint a
páncél. Ennek köszönhető, hogy belülről a feminin oldal dominálta őket. Kit belülről a
feminin oldal dominált, az nem volt hős, az csak szerepet játszott, maszkot hordott, mivel
teljesen azonosult. Ez nem más, mint az igazi személyiség hiánya, ami a maszkulin – feminin
teljesség-egysége.

3. A hősnek először önmagát kell legyőznie, a saját mélységeibe kell leszállnia, a saját poklának
démonaival kell megküzdenie, a feminin démont kell elküzdenie, a feminin oldalát kell
tudatosítania, meg kell valósulnia benne a maszkulin – feminin egyesülésének, és csak, mint a
személyiség teljességének egy fokozata lehet hős, szellemi útban a személyiség végső teljessége
felé. A hős lényegében nem szerep, nem csak szerep, hanem archetípus, melynek belső
átalakulást kell eredményeznie, a személyi teljesség irányába.
A kommunizmus, mint diktatúra feminin jellege annyira átjárt mindent, hogy ez alól a
lázadók sem voltak kivételek. Ezért vitték tovább, más, csak formálisan más tartalommal
szerepeiket. Tőkés László forradalmár szerepvállalása, erősnek tűnő karaktere, amit
mesterkélten vontatott beszédével is szimulált, szuggerált, belülről a feminin oldalának
dominanciáját rejtette magában – maszkulin oldala ezzel elnőiesedett. Ilyenkor a forradalmár,
mivel azonos a lélektani alapjuk, a diktatúra feminitása, csak a diktátor irigye, nem igazi
lázadó, nem igazi forradalmár. Egy pusztán külsődleges forradalmár szerepről van szó,
amikor az egyén, a férfi teljesen azonosul szerepével, ezzel megtagadja, valódi, belső
személyiségét. Ilyenkor a feminin oldal tudattalan marad, de épp ez által dominálja, támadja
belülről. És összeomlik a házassága, női kalandokba bocsátkozik. A jó házassághoz, belül, a
maszkulin – feminin egyesülésére van szükség, belső házasságra, csak így lesz a két fél egy,
egész. Fennáll a gyanúja, hogy ez Tőkésre talál, házassága csődje miatt.
Ma a forradalmár szerepek nélkülözik a belső pokoljárást, ez történik az akció filmekben is,
csak a felszín lélektani játszmái, mert a tudattalan, ahova le kellett volna ereszkednie,
tudattalanul dominálja. Tőkés esetébena forradalmár szerepe könnyen átváltott hatalmi
szereppé, ami bizonyítja, hogy ő csak irigye volt Ceausescunak, és rögtön hasonlóvá lett, mint
a volt diktátor. Végül is ebben az esetben a lényeg az azonosulás a szereppel, a maszkkal, mert
a maszk ő, mivel, belső, igazi személyisége felöl tudattalan. A szerep, a maszk tartalma, csak
annyiban fontos, ezért bármi lehet, hogy azzal dominanciához jusson. Mert csak ekkor érzi,
hogy létezik, mivel a belső, feminin létezésérzete halott, nem tudatos. Szerepében állandóan
meg kel erősítenie magát, mert azt nem kapja belülről, spontán módon, „ingyen” a feminin
lélekből, feminin oldalából. A szereppel, a maszkkal való azonosulásnak ára van, nagy
erőfeszítésbe kerül fenntartani, nem adják ingyen. Ez az egyre fogyó energia, egyre jobban
eltorzítja, az amúgy sem létező, csak társadalomtól kölcsön vett mintaként tengődő
személyiséget, mert fogy az energia, mi fenntartja, élteti. Másfelől mondhatjuk, a lélek
spontán, ingyen energiái kimeríthetetlenek.
Női kalandok azért kísértik az ilyet, mert hiányzanak a lélek, a feminin oldal energiái és női
kapcsolatokból próbálja pótolni a fogyó energiáit, a hiányzó feminin energiákat.
Maria-Luis von Franz, Jung tanítványa írja az Álmok című könyvében, nagy emberek álmait
fejti a könyvben, hogy Temistokles az emberi élet életszakaszainak megfelelően élt. Élete első
felében, ami természetes a kollektív eszméknek szentelte életét, kifele élt. Az élet második
felében, az élet belekényszerítette, de ez így működik természetesen, feladta a külső, kollektív
szerepet és visszavonultan a bölcsességnek szentelte életét. Tőkés is kollektív eszmének
szentelte életét, az élete első felében, mert a lázadó szerep ez volt. Kollektív eszmében hitt,
mint maga a kommunizmus, nem különböztek. Az élet második fele, teljesen más szerepet,
kér, ezért az élet dereka a változás kora. Aki ugyan azt az életet akarja élni, mi jó volt az élet
első felében, ez élet katasztrófához vezethet. Ezért szükséges a változtatás. Az élet második
fele, a befelefordulás ideje. Ezért szükséges a feminin oldal integrálása, mert ebben rejlik a
bölcsesség. A szenvedő Jób katasztrófája az életderék katasztrófája. Az ördög kérte ki
magának Jóbot Istentől. De itt lényegében arról van szó, lélektanilag, hogy az addig
elhanyagolt lélekrész követelte az ő szerepét a tudatba, hogy integrálva legyen. Jób
egyoldalúan pozitív életet élt, anyagiakban, erkölcsiekben, épp ezért elhanyagolta az
árnyékát. Ez katasztrófához vezetett. Mivel azt az életet karta élni az élet derekán túl is, mint
az előtt, ugyanazon hitekkel. Ezért omlott össze minden és kezdett perlekedni Istennel, mert a
délelőtt hit nem fungált délután. De a katasztrófa kényszerítette bele, hogy a változás

4. szükségességével szembesüljön. Ez lélektanilag tényleg így van, hogy nem elég a belátás, csak
a katasztrófa tudja elérni, hogy változzunk, de az is csak keveseknél.
Az ember elkövet egy nagy hibát, élete elején egy életre akar berendezkedni, de ezzel
megbénítja, szellemi, lelki fejlődését, személyiség fejlődését. Ez történt Nikodémussal, amikor
Jézushoz ment, hogy mit tegyen, hogy újjászülessen. Ő is az élet derekán lehetett. Szellemileg
érezte, hogy megfeneklett, ezért fordult Jézushoz. Érezte az életderék belső nyomását, hogy
belül meg kellene újulnia, meg kellene változnia, újjá kellene születnie. Ekkor a régi
buroknak, maszknak meg kell halnia, hogy az ember újra visszatérjen a kezdeti, új
potenciálok archetípusaihoz, a maghoz, az újjászületéshez, vagyis a belső gyermek
archetípusának kezdeti, személyiséget megújító friss potenciáljához, hogy megszülessen az élet
második felének megfelelő, most már belső személyiség, mely most már belülről határozza
meg a külsőt, mert az élet első felének személyisége, inkább kívülről volt meghatározott.
Tőkés elkövette azt a hibát, hogy a kívülről meghatározott szerepet vitte tovább, a
kollektivitásra épülő szerepet, nem végezte el az életderéknak megfelelő változást. Így a
tudattalantól, az animától való domináltsága csak erősödött. Ami személyiségét egyre
diktatórikusabbá tette, amit a felesége vallomásai is bizonyítanak. De a karrierje is azt
mutatja, politikai megnyilvánulásai, hogy egy megalomán személyiségről van szó, kit a
hybrisze dominál, ami mögött a tudattalan, az anima dominanciája húzódik meg. Tehát
magánélete katasztrófája, politikai megalomániája, amit még Orbánék is egyre nagyobbra
pumpálnak, hogy még szánalmasabb legyen, az életderék elmulasztott változásainak
köszönhető. Itt csak mellékesen említem meg, mert ebben hasonlít nagyon, Orbán és Tőkés
személyisége, mert mindkettőben van valami álprófétaiság, hogy Orbán nemzetmegváltó
prófétáskodása is egy ilyen elmulasztott életderék váltásnak köszönhető. Ezért mutatja
Orbán, Tőkéshez egy az egyben hasonlóan, a személyiség inflációjának jegyeit, mert a próféta,
vagyis a vezető archetípusától domináltak, ami tudattalan számukra. Mindketten a
tudattalanjuktól, az árnyékuktól, az animájuktól dominált személyiségek.
Hogy Tőkésnél a személyiség inflációjáról van szó, a teljes személytelenségről, mert a
maszkokért feláldozta valódi, belső személyiségét, mutatja az is, hogy a hangsúlyt a külső
ellenségképre helyezi. Ezt azok kedvelik, kik a személyiségük hiányában, mit feláldoztak a
maszkért, a szerep oltárán, a tudattalan támadásinak vannak kitéve. A belső támadást kívülre
vetítik ki a nemzet ellenségeire, állandóan sértődöttel Trianonért, mert ez is a külső
ellenségképet élteti
Ő a magyar nemzeti identitás nagy védője. Ez is szerep, énje inflációjának szerepe. Minden
identitás, nemzeti, egyéni, közösségi, házasság, archetipális, transzcendens alapja a maszkulin
– feminin belső egyesülése, egész, teljesség, amin alapszik minden. Tőkés szerepei ennek
hiányára utalnak, ezért a nemzet nagy védője szerep nem hiteles.