Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.
Pszeudó zen történet - Az erdőben bandukolva

Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit
elkápráztat...
- Hát, ha nem volt elég, az éjszakai patakcsobogás, ahhoz, hogy
benned kibéküljön a jó és a rossz, akkor nézd végig ezt a ...
szökött.

- Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem élő, és
darabjaira hull szét. De nézd a patak vizét, az, ...
egyszer megszólalt.

- Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket?

- Nem!

- Nektek magyaroknak nag...
Pszeudó zen történet - A Félelemről

Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak.
Egyszer csak egy vaddi...
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Pszeudó zen történetek - A Mester és Titok Tóni beszélgetései V.

339 views

Published on

Published in: Spiritual, Education
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Pszeudó zen történetek - A Mester és Titok Tóni beszélgetései V.

  1. 1. Pszeudó zen történet - Az erdőben bandukolva Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit elkápráztatta a Mester gondolatai. - Csodálatos gondolataid vannak Mester, és érzem, hogy nem tudok nem egyetérteni velük. - Tóni Te, ugye érzed a rothadó lapik illatát? Ugye csodálatos illat, a rothadás illata? És az emberek, mégis félnek a múlandóság gondolatától. Pszeudó zen történet - A Cserefáról A Mester nagyon kedvelte, a mezőkön magányosan álldogáló cserefákat. Tóninak elárulta, egy gyenge pillanatában, hogy kedveli a székelyföldi sudár fenyőket is. Egy ilyen magányos, mezőben álldogáló öreg cserefa alatt üldögélt a Mester és az elmaradhatatlan tanítványa, Titok Tóni. Olyan rég hallgattak, hogy lehet, meg is feledkeztek volna egymásról, ha a Mester nem szólalt volna meg. - Tóni Te, tudod, hogy mi az egész baja ennek a ti nyugati civilizációtoknak, nyugati kultúrátoknak? Egyéb baja nincs, csak annyi, hogy gyorsabban növekedett, mint ez a cserefa. Ezért van, ebben az egész nyugatiságban, valami nem természetes. Nagy baj az, ha a kultúra és a természet között szakadék van. Akkor születik élő kultúra, ha a külső fával, a természet fájával együtt növekedik, a lélek belső fája. Pszeudó zen történet - Isten ébresztése A Mester és Titok Tóni az éjszakát a közeli patak partján töltöttek, hallgatván a patak csobogását. Lassan kezdett pirkadni. - Hogy lehet a jót és a rosszat kibekiteni? - kérdezte Tóni.
  2. 2. - Hát, ha nem volt elég, az éjszakai patakcsobogás, ahhoz, hogy benned kibéküljön a jó és a rossz, akkor nézd végig ezt a gyönyörű pirkadatot, hallgasd a madarak énekét, nézd a harmatcseppek tisztaságát a virágokon, a nap felkelt ragyogásában, így majd megbékül benned minden ellentét. Csodálatos napfelkelte ígérkezik. Az emberek azért kiegyensúlyozatlanok, mert nem úgy kellenek fel, mint a nap. Régen, felkeltekor, a napot köszöntötték az emberek, és békésebb volt a lelkük. Én úgy gondolom, hogy a napköszöntéssel, a bennük lévő Istent ébresztették az emberek, arra a napra, így elűztek, minden ellentetet. Pszeudó zen történet - A Halál után – Mi van a halál után? - kérdezte Titok Tóni a Mestert. - Mi van most? - kérdezte Tónit a Mester. Pszeudó zen történet - A Határtalanról Tavasz volt. A Mester es Titok Tóni, egy tavaszi gyalogtúrára indultak. Erdőelvéről indultak, pontosabban Brassóból, hogy átkeljenek, a Déli- Kárpátokon, és így eljussanak Havaselvére. A Törcsvári szorost választották. A Drakuláról híressé vált kastély után, egy várfalszerűnél, Tóni felhívta a Mester figyelmet, hogy ott volt az ezeréves határ. A Mester röhögve kérdezte. - Csak ezer éves? Mi ez az idő, a világegyetemek vég nélkül keletkező és pusztuló sorában? Határ volt itt, azt mondtad. A világegyetemnek tudod-e, hogy hol a határa? Ne törd a fejed. Megmondom. Nincs határa! Ami elő, az állandó mozgásban és nyugalomban van, annak nincs állandó határa. Amikor már felértek a nagy hegyek közé, a Mester javasolta, hogy másszanak meg egy nagy hegyet, hogy onnan gyönyörködjenek a kilátásban. A Mester, mint egy gyermek, szerette, a szabadon hányódó szikladarabokat legurítani a hegyoldalon. Az egyik kő, mire leért az aljba, darabjaira hullt szét, meg néhány darabja a közeli patakba
  3. 3. szökött. - Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem élő, és darabjaira hull szét. De nézd a patak vizét, az, lágy, nincsenek határai, élő, állandó mozgásban van, és így nem hull darabjaira, állandóan önmagadban marad, Egészben. Pszeudó zen történet - Kínzó kérdések A Mester és Titok Tóni, egy nagy fa ágán üldögélve, élvezték a hűs esti szellőt. Egy vándor haladt arra. Mikor oda ért, felpillantott a fára. Felismerte a Mestert. Sokáig állt, bámulta őket, végül megszólalt. - Mester! Tudnál-e segíteni, hogy megtaláljam a válaszokat a kínzó kérdéseimre? - A válaszok, megtalálásában, nem tudok segíteni, de abban igen, hogy ne legyenek kérdéseid. Pszeudó zen történet - A Fecskék Mester és Titok Toni sétálni mentek a Feketeűgy partjára. Amint bandukoltak a folyó partján, egy fecskepár röpködött körülöttük körbe kereken, többször is. Meg is jegyezte a Mester. - Né milyen boldogok ezek a madarak, hogy itt láthatnak bennünket. Vándorlásaink során, amikor egy idegen falúba betoppantuk, az emberek, nem fogadtak ilyen örömmel, mint ezek a fecskék, itt a folyóparton. A természet tud még őszintén örvendeni, az ember már nem annyira. A természettől való elszakadást, az őszinte öröm képessége sínylette meg leginkább. (Minket, a Feleségemmel, tényleg körberöpködtek a fecskék, nagyon hosszú időn keresztül, ahogy baktattunk, a Feketeűgy partján.) Pszeudó zen történet - A földet éltető zen mester A Mester és Titok Tóni egy poros úton bandukoltak némán. A Mester
  4. 4. egyszer megszólalt. - Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket? - Nem! - Nektek magyaroknak nagyon tanulságos ez a történet, - kezdte a Mester a történetet. A Nagy Kezdetben, a Láthatatlan, egy zen mestert teremtett, aki tárogatót fújt. A tárogató hangjának rezgéseiből létrejöttek az első atomok, és azokból a Föld. A zen mestert beburkolta a Föld. A Föld közepében, azóta is fújja a tárogatót, mert az a Föld létének a forrása. A tárogató hangjának rezgéseiből keletkeztek az emberi lelkek. Az első nép, amely a tárogató hangjából keletkezett, az a magyar volt. Minden magyar a lelke mélyen hallotta ennek a tárogatónak a hangját, ez tartotta egybe a népet, ez éltette. Ez nektek magyaroknak, a régen elfeledett, eredet történetetek. De azt is tudnotok kell, hogy a nép, akkor van válságban, ha lelkében, ennek a tárogatonak a hangját nem hallja. Ti magyarok rég nem halljatok már a tárogató hangját, utoljára Rákóczi népe hallotta. A Mester es Tóni elfáradtak. A Mester javaslatára leültek a sánc szélére pihenni. Pszeudó zen történet - A Disznó tanítvány A Mester és Titok Tóni, a közeli faluba mentek, hogy vegyenek egy zsák almát. Az úton két paraszt jött velük szembe, egy nagy disznóval. Látható volt, hogy a kanhoz csalogatják. Az egyik hajtotta hátulrol egy vesszővel, a másik, egy pléhdobozban, búzát zörgetett a disznó orra előtt, és úgy csalogatta. -Tóni Te! Ismertem egy mestert, aki a tanítványságnak nem sok értelmét látta. A kukoricával csalogatott disznóhoz hasonlította a tanítványt, amikor valaki tanítványnak jelentkezett. A hasonlat mindenkit elriasztott. Egy tért vissza csak hozzá, aki azt mondta, hogy a disznóhasonlat egy életre szóló tanítás volt neki, és a hasonlat következtében megvilágosodott.
  5. 5. Pszeudó zen történet - A Félelemről Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak. Egyszer csak egy vaddisznócsorda csörtetett el mellettük. Tóni majd elájult, annyira megijedt. A Mester a hasát fogta, úgy nevetett Tóni ijedtségén. - Láttad milyen szép kövérek voltak a disznók - kérdezte a Mester. - Látta a franc! Én nem láttam semmit, az ijedségtől. - Na látod Tóni, a félelem megakadályoz abban, hogy lássál. Nagy Attila Puli

×