1. Rovó, egy részben neked is igazad van, de amilyen ideált Te felvillantasz példának,
életpéldának az a középszerűség taposó-malma. Tudod, miért alaptalan az ítélkezésed, mert
Te is többet akarsz annál az ideálnál, amit kínálsz.
Szerintem csodálatos emberek, akik hegyet másznak, csak az a hibájuk, hogy nem képesek a
tudattalanjukból felhozni, hogy miért teszik. Ha kapcsolatba lépnének tudattalanjukkal és
tudatosítanák hegyszeretetüket, akkor a tudattalanjuk megvédené a tragédiáktól. A
hegymászók tragédiáinak gyökere, hogy a tudattalan védő szerepét nem fogadják el. Miért?
Mert mellőzik a tudattalanjukkal való tudatos együttélést, - ez amúgy minden életsiker titka.
A hegy a belső én szimbóluma, az Istennel való találkozás színhelye. A hegymászó, tudat alatt
ön és Istenkereső ember, ezért nem szabad a hétköznapi taposómalom középszerűsége alapján
megítélni és azt várni el tőle ami nem a lelke szerint van. A hegymászó a lelkét követte. Az élet
nem hasznossági elv, még ha nemzetről is van szó, hanem inkább kockázat.
Nagyra értékelem, kik nem féltik életüket, mert a picinyke élet féltését Jézus sem sokra
értékelte. Jézus is a kockáztatókat kedvelte.
A nemzetet nem a középszerű mindennapi munka építi ez csak látszat, hanem épp azok a
tudattalan energiák minek a hegymászó engedelmeskedik. A vitalitásunk a lelkünkben van és
nem a puszta ráció középszerű kiszámítottságában, ez utóbbi inkább csak gátolja a vitalitást.
A Magyar Ugar most is egy jelenvaló valóság, Adyval nem tűnt el. Ady országában, ahol a
középszerűség az úr, ahol a gyávák uralkodnak, kik nem merik kockáztatni életüket, az életét
kockáztató hegymászó értelmetlenségnek hat. A magyarság sorsa épp azért pecsételődik meg,
mert gyávák kezében van a nemzet élete, kik nem merik életüket kockáztatni. Íróink már nem
bajvívó, várat ostromló katonák, hanem sápadt írogatók a számítógép előtt.

2. Goethe Fausztja nyugatot fejezi ki: In anfang war die Tat. Kezdetben volt a tett. Nyugaton a
konkrét tettnek van értéke, a lelkiek nagyon nagy kárára. A kapitalizmus munkamorálja Max
Weber szociológus szerint a protestáns etika. Aki ismeri az Ószövetséget rögtön látja, hogy a
protestáns morál zsidó gyökerű. A kapitalizmus morálja nem a mi morálunk. Az anyagi
eredményesség, Isten szeretetének a jele, a zsidóknál, de nem nálunk magyaroknál, de
Jézusnál sem.
A dolgos kezek dicsérete a nemzet érdekében a zsidó morálon alapszik és sok nagy
nemzetépítő nem is tudja.
A dolgos kezek, csak külső változtatásokra képesek, amit Hamvas rég megmondott, hogy nem
elég.
A dolgos kezek embere a horizontális ember, aki nélkülözi a vertikális létsíkot, az ég és föld
kapcsolatát. A kereszt az emberi teljesség szimbóluma, a horizontális és vertikális kapcsolata,
az ember a kettő találkozásában találja meg a teljességet.
A pusztán csak dolgos, nemzetépítő ember, csak a horizontális fél ember. Nemzetet csak az
emberi teljességre lehet építeni, csak a teljes emberben találja meg a nemzet az identitását és a
teljes ember képes építeni a nemzetet, egyaránt szellemileg és anyagilag.
Erős nemzet csak ott lesz, ahol felismerik, hogy az erős nemzet alapja az ember, mint teljesség,
mint totalitás. És nem ott, ahol olyan piti vitákat folytatnak, hogy volt értelme a nemzet
szempontjából egy hegymászó halálának vagy nem.
Nagy Attila Puli