Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.
Sótonyi József:                                        A jó zongora hangja             - Steinway, Yamaha, Kawai, Förster,...
2Mivel a tömegkommunikáció területén tevékenykedem (VIASAT), nincsenek a zongora beállításáravonatkozó professzionális ism...
3rácsapnák a pinceajtót. Ráadásul a Förster billentési mélysége mindössze 6 mm, ami rendkívülzavaró a megszokott 9 mm-hez ...
4Yamaha. Még szerencse, hogy nem egy lánctalpas traktorokat gyártó távol-keleti titán, vagy a világotfestékes méreggel elá...
5függőleges irányban meg kell reszelni 2-3 mm-el, különben a hosszú távtartó csavarok nem engedikfelfelé a mechanikát.)4; ...
6Úgy kell beállítani, hogy a dió még éppen ne érjen hozzá a lökőnyelvhez, hanem a kalapács nyele afejpárnán nyugodjon, de ...
719; A kalapács visszatérését fékező filces babát úgy kell beállítani, hogy a kalapács fékező elemét afelső harmadnál fogj...
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Milyen a jó zongora?

2,068 views

Published on

Drága apám mesélte: amikor Magyarországon még nem az idegen, hanem a magyar kultúra volt a meghatározó, az úri házakból nem hiányozhatott a zongora. Ez nem is csoda, hiszen a zongora egyesíti magában a zenei értékek kifejezésének széles eszköztárát. Lehet szóló-, kísérő- és ritmushangszer, alkalmas teljes zeneművek tolmácsolására. Nem utolsó sorban kulcsfontosságú segédeszköz az összhangzattanban, a hangszerelésben, vagy egyszerűen csak szép tárgy az otthonban. Van, aki direkt ezen „funkciója” miatt vesz zongorát.

Published in: Entertainment & Humor
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Milyen a jó zongora?

  1. 1. Sótonyi József: A jó zongora hangja - Steinway, Yamaha, Kawai, Förster, Zimmermann pianínók beállítása -Az írásom első részében néhány mondatban szólok az úgynevezett fogyasztói társadalmakban zajlóértékromboló folyamatokról, aminek a zenekultúra is áldozata, majd összegzem a zongorakiválasztásának szempontjait, végül konkrét adatokkal ismertetem a pianínók általam helyesnektartott beállítását.Drága apám mesélte: amikor Magyarországon még nem az idegen nemzetek legócskább szubkultúrája,hanem a magyar kultúra volt a meghatározó, az úri házakból nem hiányozhatott a zongora. Ez nem iscsoda, hiszen a zongora egyesíti magában a zenei értékek kifejezésének széles eszköztárát. Lehetszóló-, kísérő- és ritmushangszer, alkalmas zeneművek tolmácsolására. Nem utolsó sorbankulcsfontosságú segédeszköz az összhangzattanban, a hangszerelésben, vagy egyszerűen csak széptárgy az otthonban. Van, aki direkt ezen „funkciója” miatt vesz zongorát. Főleg a fogyasztóitársadalmat vazallusként szolgáló nők!Mivel a gyermekemet tanítom zongorázni és jómagam is zongorázom, gyakran járok különfélezongoraszalonokba, ahol a földönfutó ember nagy élményekben részesülhet. Nem meglepő módon,általában férfiak próbálgatják a hangszereket, ám egyszer láttam egy kifejezetten esztétikaiélményt nyújtó hölgyeményt, aki hatalmas érdeklődéssel studírozta a zongorákat. Két métertávolságból! Még véletlenül sem ütött le egyetlen hangot sem. Nem tudtam mire vélni a jelenetet,odapenderültem hozzá és kértem, mondaná el a szakszerű kiválasztás főbb szempontjait. Esküszöm azélő istenre, hogy a nőszemély ekképpen szólt: A legfontosabb a zongora színe. Jól kell illeszkednie azelőszoba stílusába, mert a hozzánk járó ”médiasztárok” oda lépnek be először.Őszintén remélem, hogy a magyar polgárok többsége nem mutat rokonságot az új magyar „HighSociety” értékszemléletével. Elöljáróban leszögezem: ha rajtam múlna, szobrot állíttatnék a Mediciekudvarában működött Bartolomeo Cristofori mesternek, aki állítólag feltalálta a zongorát. Ez az embernemcsak a zongora minden részletében zseniális konstrukciójával alkotott maradandót, hanem azzal is,hogy a találmánya lehetővé tette az emberiség zenekultúrájának gazdagodását. A zene az egyetemeskultúrán túlmenően a tömegkommunikációban is fontos szerepet játszik, hiszen a nyelv is zene. De azúgynevezett „modern korunk” profitorientált fogyasztói társadalmára nem az értékközvetítés,hanem az értékrombolás jellemző. Az emberiség története során a civilizáció és a kultúra összhangotmutattak, ám elérkeztünk egy speciális szakaszba, amelyben a civilizáció fejlődése a kultúrahanyatlását vonja maga után.A destruktív folyamat központi szereplője a Montesquieu-féle struktúrában „negyedik hatalmi ággá”előlépett tömegkommunikáció, amely a Goldman Sachs által irányított Power Elit szolgálatában állvaóriási hatékonysággal rombolja a kulturális értékeket, a nemzeti identitást kifejezőanyanyelvünket, és döntően befolyásolja a közgondolkodást. Így aztán a polgár nem kaptájékoztatást arról, hogy ki találta fel a zongorát, ki tervezte a Challenger űrhajót, de arról sem, hogy kivolt Friedrich Nietzsche, Werner Heisenberg, Szilárd Leó, vagy Dohnányi Ernő. Ellenben a valóbanérdekfeszítő dolgokról rendszeresen értesülhetünk. Példának okáért az egyik központi kérdés: asztároknak nevezett, feslett erkölcsű kurtizánok és huszadrangú popénekesek milyen színű bugyitvettek fel abban a szellemi bravúrnak tekintendő televíziós vetélkedőben, amelyet az nyer meg,aki egy perc alatt több szárított szöcskét tud megenni.
  2. 2. 2Mivel a tömegkommunikáció területén tevékenykedem (VIASAT), nincsenek a zongora beállításáravonatkozó professzionális ismereteim. Következőleg kénytelen voltam ripityára szétszedni egypianínót, hogy a konstrukcióból következtethessek a helyes működésre. Tudom, nem ildomos apianínótól elvárni, hogy úgy szóljon, mint a zongora, de nekem világéletemben zongorám volt,következőleg megpróbáltam úgy beállítani a gyerekemnek vásárolt pianínót, hogy az a lehetőlegjobban emlékeztessen a zongorára mind a hangját, mind a billentését illetően. A kérdéstermészetesen szubjektív, hiszen nincs „tökéletes” hangú és billentésű zongora. Chopin például asekély billentésű, lágy hangú Pleyel zongorákat szerette, ami nem is meglepő a hihetetlen szépségű,lírai zenéje alapján.Ellenben az emberiség történetének talán legnagyobb zongoraművésze és zeneszerzője, Liszt Ferencnem volt válogatós, a kor szinte összes márkáján bravúrosan zongorázott. Liszt azért tudott bármilyenzongorán brillírozni, mert nehéz billentésre állíttatta be a gyakorló zongoráját. (Cziffra Györgysúlyokat kötött az ujjaira!) Előfordult a koncerteken, hogy Liszt a legendás extravagáns, sodródinamizmusával szabályosan szétverte a zongorát. Nemhogy a koncert szünetében, de a koncertközben is újra kellett hangolni a hangszert. A közönség csalódott volt, amikor a zongora nem hevertromokban a koncert végén. Ám a zongoragyártó cégek mégis rajongtak Lisztért, és sorban álltak,hogy neki ajándékozhassák a zongorájukat, hiszen óriási reklámértéke volt, ha ő játszott rajta.Jellemző, hogy a Beethoven által népszerűsített Broadwood zongorák piacvezető szerepét az Erard cégzongorái vették át, amikor Liszt azokat favorizálta. Nem tudhatja senki, hogy Liszt hogyan játszott. Denem szükséges a híres műveire alapozni a képzeletet, elegendő beletekinteni a Technikai tanulmányokcímű füzetébe. Gondolom, le tudta játszani a darabokat, különben nem komponálta volna meg azokat.A technikai tanulmányok egy része félelmetes virtuozitást igényel. Például a harmadik kötet egyikdarabja Gesz dúrból E-dúrba modulál, mindkét kézben öt hangból álló akkordokat fog, ráadásulharminckettedes ütemben. Aki életében zongorázott, el tudja képzelni, hogy földönfutó ember alighatudja lejátszani ezt a gyakorlatot. Tíz évet adnék az életemből, ha valami isteni csoda folytán öt percrevisszamehetnék a XIX. századba és hallhatnám ennek a bámulatos tehetségű embernek azongorajátékát.Mivel a hangszer tulajdonságainak megítélése szubjektív, rengeteg pianínót kipróbáltunk, de egyiksem tetszett. A rossz hangszer elrettenti a gyerekeket a zenétől. Amint Beethoven mondotta:”A mottóm: vagy jó hangszeren játszom, vagy semmilyenen.”Folytattuk tehát a kutatást. Néztünk úgynevezett elektromos zongorát is, amelyről rögvestmegállapítottam, hogy az a művilág műembereinek nagy szolgálatot tehet, én azonban nemszeretném a gyerekem zenei érzékét olyan mesterkélt hangzásra építeni, ami csak nyomelemekbenemlékeztet a természeteshez. Nagy tisztelettel veszem tudomásul a műszaki tudományok „hightech”vívmányát, ami lehetővé tette, hogy az elektromos zongora hangját egy Steinway hangversenyzongorahúrjainak spektrumanalízise alapján szimulálják, de a különbség így is hozzávetőlegesen annyi, mintegy kaucsuknő és az eredeti között. A legjobb utánzat is csak utánzat, nem eredeti. Egy ilyenelektromos kreálmánnyal jobb érzésű, zeneszerető ember nem tartózkodik egy fedél alatt huzamosabbideig. Végül kikötöttünk egy Zimmermann pianínó mellett. Otthoni környezetben hallgatva azonbanfölöttébb idegesítő volt a fátyolos hangja és a sekély billentése, lomha repetíciója, következőleg vettemegy Förstert. A Förster már szebb, kiegyenlítettebb hangot produkált, ezzel már lehetett valamitkezdeni, ám később láttam egy Kawai-t és egy U2-es Yamahát.A Kawai-ról gyorsan lemondva megvettem a Yamahát, így a szobában egy ideig három pianínó volt.Noha a Förster nagy presztízsnek örvend Európában, de a lokálpatriotizmusom ellenére is kénytelenvagyok megállapítani, hogy a Yamaha sokkal gazdagabb, teltebb, fényesebb hangzású, mint a Förster.A Försternek hozzávetőlegesen olyan a hangja, mintha a Yamahát levinnék a pincébe és
  3. 3. 3rácsapnák a pinceajtót. Ráadásul a Förster billentési mélysége mindössze 6 mm, ami rendkívülzavaró a megszokott 9 mm-hez képest. Az U2-es Yamaha tehát már egészen megnyerő hangotprodukált, de zavart, hogy a húrok kereszteződése tájékán, a középső C-től egy szeptimmel lefeléöblös hangon szólt, ami lerontotta a teljes spektrum kiegyenlítettségét. Ezen problémától két pianínóvolt mentes: az U3-as Yamaha és a K-132 Steinway, amelyeket tüzetesen tanulmányoztuk a Hollósyszalonban, az Opera Zongorateremben és a Meggyesi Zongorateremben.A Steinway zongorákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Sokan tudnak zongorát gyártani,de olyat, amelyik úgy szól, mint egy hangszer, amelyen teljes fényében megszólal a zene, olyatcsak kevesen. Paolo Fazioli mester azzal reklámozza a zongoráját, hogy arról a vidékről szerzi be afaanyagot, ahonnan a Stradivari hegedűk származnak. Nagyszerű! Fazioli úr keresgethet még egydarabig, amire a zongorája úgy fog szólni, mint egy Steinway. Kocsis Zoltán és más zenei óriások,például Arthur Rubinstein, Vlagyimir Horowitz elsősorban a Steinway-t kedvelik, illetve kedvelték.Érdekes, hogy Cziffra György sok felvételt készített Yamahával, Maria Joao Pires pedig kifejezettenYamaha mániás. Noha a híres jazz zongoristák általában Steinway-t vagy Yamahát használnak, OscarPeterson nagyon szerette a Bösendorfert, ami hatalmas reputációnak örvend a klasszikuszongoraművészek körében. Ám a megítélés szubjektivitására jellemző: Szvjatoszlav RichterBösendorferrel vette lemezre Schubert Wanderer-fantázia című művét, majd a master szalagotmeghallgatva úgy döntött, hogy újra játssza az egészet Steinway zongorával. Vlagyimir Ashkenazyszemléletesen fejezte ki a véleményét: „Steinway is the only piano on which the pianist can doeverything he wants. And everything he dreams.” (A Steinway az egyetlen zongora, amelyen azongorista mindent kifejezhet, amit csak akar. És azt is, amiről álmodik.)A Steinway kétségtelenül jobb hangszer, mint a Yamaha, de szerintem nincs akkora különbségközöttük, mint a Yamaha U3 és a Förster (Super modell) között. Végül a Yamaha U3 mellettdöntöttem, amelyet apró darabokra szétszedtem, mert nem voltam megelégedve a billentésével.A profitorientált fogyasztói társadalom áldása a Yamahánál és a Kawai-nál is jelentkezik: a minőségiszempontok háttérbe szorulnak, például műanyagokat alkalmaznak a mechanikában, ami a zeneelleni bűncselekmény határát súrolja. De más gyalázatra is vetemednek. Nevezetesen arra, hogylecsökkentik a méreteket. Ennek megfelelően az új Yamaha U3 mélysége (tehát a billentyűzete is!)rövidebb, mint a régebbi U3-as konstrukció. A régebbi U3 méreteinek a mostani U7 (SU7) felel meg.A zongora hangját erőteljesen befolyásolja a konstrukció precizitása, stabilitása; a húrok, arezonáns, a kalapácsok anyaga; általában a felhasznált anyagok minősége, különös tekintettel afaanyagokra. Összehasonlításképp: a Yamaha U3-as pianínó sokkal precízebben, szigorúbb tűréssel,jobb anyagok felhasználásával megépített hangszer, mint az U2-es. Az NDK-ás Förster megegyenesen komolytalan a Yamaha U3-ashoz képest. Azt mondják, a Yamaha lekoppintotta a Steinwaytechnológiáját. Ebben van valami. De a lényeg az, hogy a Yamaha majdnem olyan jól szól, mint egySteinway, amit csak nagyon kevés hangszergyártó mondhat el magáról.Lehet, hogy az amerikaiaknak rossz a fülük? És éppen a jazz műfajában, ami az egyetlen eredetikultúrájuk? Nemrégiben forgattunk egy filmet New Orleans-ban a Mardi Gras fesztiválon, aholSteinway, Yamaha és Baldwin zongorák mellett csak elvétve lehetett látni európai modellt.Tudvalévő persze, hogy eredetileg a Steinway is európai konstrukció, de a globalizáció által még nembeszippantott gyártók közül egyedül a Bösendorfernek van kitüntetett presztízse. Ezen nem is lehetcsodálkozni, hiszen a korszerű, angol mechanikás zongorakonstrukció minden lényegesmegoldását a Bösendorfer és a Steinway szabadalmaztatta, a többi hangszergyártó meg őketmásolta. De hiába! A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlását és a totalitárius rendszerek bukásátkövető új világrend, a Global Governance profitorientált világában a minőség marginális tényező. Azeurópai társadalmak általános erkölcsi válsága immáron súlyos értékválsággal párosult, ami aBösendorfer sorsát is megpecsételte: csődbe ment. A részvényeinek 100%-át megvásárolta a
  4. 4. 4Yamaha. Még szerencse, hogy nem egy lánctalpas traktorokat gyártó távol-keleti titán, vagy a világotfestékes méreggel elárasztó Coca Cola, Pepsi, McDonalds és ezekhez hasonló, az egészséges életmódelleni tevékenységet folytató transznacionális cég vette meg.Rengeteget szenvedtem azzal, hogy az U3-as Yamahának szép, kiegyenlített hangja legyen. Akusztikaicsillapító anyagokkal is próbálkoztam, de az eredmény sehogy sem tetszett. Már rászántam magam,hogy megveszem a Steinway-t, de a Yamaha cég együttműködési készsége közbeszólt. Írtam egylevelet a Yamahának, amelyben kifejtettem a problémákat, és arra bíztattam őket, hogy tanuljanak megvégre zongorát gyártani. A Yamaha fölöttébb csodálkozott, hogy televíziós létemre ripityáraszétszedtem a zongorájukat, és készséggel megadtak minden, a precíz beállításhoz szükséges adatot.Sőt, küldtek egy bemutató filmet arról, hogy miként történik a pianínók beállítása a Yamahagyáraiban.Beszereztem a megfelelő szerszámokat és anyagokat, majd beállítottam a pianínót pontosan úgy,ahogy a Yamaha előírta. Óriási volt a különbség! Közben nagy nehezen rájöttem arra, amit mindig istudtam: a legjobb hangszer hangját is tönkreteszi a rosszul megválasztott környezet. A féléletemet televízió stúdiókban töltöttem, számos stúdiót terveztem, de mégis megfeledkeztem arról,hogy a terem akusztikája otthon ugyanúgy befolyásolja a hangzást, mint a hangstúdiókban. Hanem megfelelőek a szoba akusztikus jellemzői, rossz a hangelnyelő, illetve hangvisszaverő felületekaránya, rossz a zongora elhelyezése, az eredmény katasztrofális lesz. Például, ha a hangszert a falhozközel helyezik el, az biztosan természetellenes, öblös hangzást eredményez a reflexió miatt, amelykellemetlen hangzás a vertikálisan elhelyezkedő rezonánslap miatt a pianínónál sokkalhangsúlyozottabb, mint a zongoránál.A másik fontos kritérium a gyártás helye, amire a vásárlás során nem gondolnak, holott döntőenbefolyásolja a zongora jellemzőit, különösen a használt hangszerek esetében. Ha egy zongorát magaspáratartalmú ország (például Japán!) piacára gyártanak, az ott jól fog működni, de Európábannem. Ugyanis a japán piacra gyártott zongorák kalapácsainak filctengelyeit 80 % körüli relatívpáratartalomra tervezik, amelyek a 40-60% páratartalmú Európában kiszáradnak, lötyögnek. Ellenkezőesetben viszont bedagadnak. Következőleg a Yamaha, a Steinway más modelleket gyárt az európaiés az ázsiai piacra. Éppen ezért nagyon veszélyes Japánból importált használt zongorát venni.A megdagadt, vagy kiszáradt filctengelyeket lehet ugyan különféle módszerekkel javítgatni, de aztmegette a fene, sosem lesz olyan, mint az eredeti volt. Magam is kénytelen voltam tapasztalni: azelsőként vásárolt pianínó kifogástalanul működött, ám néhány nap múltán beragadtak a billentyűk.Vettem a fáradságot, ripityára szétszedtem a hangszert és „megtengelyeztem”. A család minden tagjaidegrohamot kapott, a szoba tele volt a pianínó alkatrészeivel.A Krisztus kálváriáját idéző nagy élmény alapján elmondható: a „tengelyezés” helyett jobban teszi atisztelt tulajdonos, ha mélyenszántóan elgondolkodik azon, hogy a továbbiakban a zongorát nemannyira hangszerként, hanem sokkal inkább tűzifaként hasznosítja a továbbiakban. Ez a megoldás nemolyan lélekemelő, de legalább szívmelengető, különösen hóviharban.A fentiek alapján közlöm a pianínó szerintem helyes beállítását:1; A pianínó korpuszának vízszintbe állítása, a billentyűzetet tartó mérleglécnél, vízmértékkel.2; A mechanika vízszintbe állítása a három félgömbfejű tartó csavarral (Yamaha U2-nél csak kettő!).3; A mechanika vertikális irányú pozicionálása, azaz a húr megütési-magasság állítása akként,hogy a legszebb, legkiegyenlítettebb hangot eredményezze. (A mechanikát rögzítő villás hornyot
  5. 5. 5függőleges irányban meg kell reszelni 2-3 mm-el, különben a hosszú távtartó csavarok nem engedikfelfelé a mechanikát.)4; A mechanikát az öntvényhez rögzítő hosszú távtartó csavarokat úgy kell beállítani, hogy atompítók síkja párhuzamos legyen a húrok síkjával. Ellenkező esetben a jobboldali (zengető) pedállenyomásakor nem egyszerre emelkednek el a tompítók a basszus és a diszkont húroktól.Megjegyzés: a Yamaha U3-as gyári beállítása kifogástalan volt, viszont az U2-es esetében a tompítókmár egy centire elemelkedtek a diszkont húroktól, miközben a basszus húrokat még mindig fogták.5; A klaviatúra fehér és fekete billentyűi egyenletes magasságának állítása a billentyűkmérlegpontjánál (középső vezetőszög) lévő papírkarikákkal.6; Ha egyes billentyűk mégsem állnak síkban, noha az 5. pont szerint állítva a magasságuk azonos,akkor csiszolással, vagy a középső vezetőszög horizontális irányú hajlításával síkba kell állítaniazokat.7; A fehér billentyűk egyenletes kiosztása a középső vezetőszög oldalirányú hajlítása következébenmegváltozik, ami az első (ovális) vezetőszög enyhe döntésével kompenzálható.8; Ha a fehér billentyűk laterális irányban lötyögnek, akkor csökkenthető a hézag az első (ovális)vezetőszög óramutató járásával azonos irányba csavarásával.9; A fekete billentyűk kiemelkedése a fehérek síkjából: 9.0 mm, ami papírkarikákkal állítható.10; A fehér billentyűk síkjának kiemelkedése a billentyűtartó középső léchez képest: 64 mm11; Az egyenletes húrkiosztás a húrok oldalirányú óvatos csúsztatásával oldható meg, feltéve, hanincs húrmegvezető elem, úgynevezett „agráf”.12; A kalapácsok merőlegesen és központosan üssék meg a húrokat, mert ez döntő a szép,kiegyenlített hangzás érdekében. A megengedett eltérés: 0,2-0.5 mm. A kalapácsok merőlegessége akapszlik felfekvésénél papírcsíkokkal állítható.(A szakemberek, például Hollósy úr szerint akalapácsnyél melegítésével oldható meg ez a kérdést, mégpedig azon fizikai jelenségre alapozva,miszerint a faszerkezet szálai a melegítés hatására fellazulnak és lehűlés után úgy is maradnak.Szerintem viszont ez kényelmes, de brutális beavatkozás.)13; A kalapácsok húrhoz viszonyított központos helyzetét, illetve a kalapácsfejek közöttihézagokat viszonylag könnyen be lehet állítani a kapszlik oldalirányú döntésével, feltéve hogy ahúrkiosztás egyenletes. Esetenként azonban mégsem. Mégpedig azért nem, mert a kapszlit megvezetőhorony csak limitált mértékű dőlésszög állításra ad lehetőséget, következőleg a kapszli megvezetőhornyát kissé szélesebbre kell reszelni. Ezzel egyetemben a kapszli alsó részéből is le kell reszelni egykevéskét, mert az alsó rész felfekszik az alumínium vezetősínre, ami a megvezető horonyhozhasonlóan nem engedi a dőlésszög megváltoztatását.Előfordul, hogy egyes kalapácsok nyele hosszabb, mint a többi, következőleg ezen kalapácsokkiállnak a síkból. A probléma akként orvosolható, hogy vezető horony kiszélesítésén túlmenően akapszlin lévő lyukat függőleges irányban oválisra kell reszelni, ily módon a kalapács magassága márisállítható. A beállítás után a kalapács fejét meg kell csiszolni, hogy a húrok általi bevágás eltűnjön,különben az új beállítás ellenére a korábbi, rossz pozícióba húzza a bevágás a kalapácsot.14; A holtjáték a lökőnyelv és a rollni között: 0,1 mm, ami az emelő babával (pilótacsavar) állítható.Ez a beállítás a billentyűnél cirka 1.5 mm-es holtjátéknak felel meg.
  6. 6. 6Úgy kell beállítani, hogy a dió még éppen ne érjen hozzá a lökőnyelvhez, hanem a kalapács nyele afejpárnán nyugodjon, de egy csekély dilatációval, szinte azonnal reagáljon a billentyű lenyomására.15; Billentéssúly: 54 - 48 gr., ami felfelé csökken. Ha valaki nehezebb vagy könnyebb billentéstszeret, az csak a billentyűk ólmozásával oldható meg.16; Billentésmélység: 9,5-10,5 mm, ami a fehér billentyűk elejénél értendő. A billentésmélység anyomófilc alatti és a középső filc alatti karikákkal állítható.A zongoráknál 10 mm a szokásos érték, egyes pianínóknál, például a Förster esetében meglepő módonmindössze 6-7 mm.17; A billentyűk emelő babái központosan helyezkedjenek el a kalapácsokat emelő mechanika alatt,ami a babákat tartó huzalok kismértékű elhajlításával megoldható. Az 6. és 7. pontban leírt, a középsőés elülső vezető szög állítása ezzel összefügg! (Az alacsonyabb építésű pianínóknál nincs ilyen huzalrahelyezett baba, csak úgynevezett pilótacsavar, amit oldalirányban nem lehet állítani.)18; Kiváltás: az alsó regiszterben 3 mm, a középsőben 2,5 mm, a felsőben 2 mm-re a húrtól, ami alökőnyelvnél lévő un. kiváltó csavarral szabályozható.A kalapács és a tengely minősége akkor tekinthető megfelelőnek, ha a kalapács visszatéréséhezelegendő a gravitációs erő, tehát a megütött húr ellenhatása nélkül is visszatér a nyugalmi helyzetébe.A helyes működés a következő módon vizsgálható.A billentyűt nagyon lassan lenyomva a lökőnyelv megemeli a kalapácsdiót, a kalapács a húr felé indulés megszakad a kapcsolat a billentyű (lökőnyelv!) és a kalapács között, közben a tompító elemelkedika húrtól. A kalapács nem üti meg a húrt, hanem a húr előtt 2 mm-el megáll (kivált) és a sajáttömegéből eredő gravitációs erő, továbbá a diórugó húzása miatt visszaesik. A visszaesést a fékezőbaba a felső harmadában megfogja. (A Yamaha pontosan meghatározza, hogy ebben a helyzetben akalapács hegye milyen messze legyen a húrtól.) A billentyű itt még lenyomva van, következőleg a húrszabadon rezeg, mert a tompító nem ér hozzá. A billentyűt elengedve a kalapács visszatér a nyugalmiállapotába, azaz a fejpárnára, a tompító pedig ismét fogja a húrt.Ha a kalapács a leírt módon nem tér vissza, annak a tengely szorulása lehet az oka, vagy az, hogy akiváltás nem megy végbe teljes egészében. Ezen utóbbi esetet könnyen lehet orvosolni, nevezetesenúgy, hogy a billentésmélységet meg kell növelni a billentyű nyomófilce alatti papírkarika vékonyabbracserélésével. De vigyázat, a billentésmélység maximum 11mm lehet! Hasonló hatás érhető el abillentyűk középső részén lévő papírkarikák vastagabbra cserélésével, de az megváltoztatja abillentyűk előzőleg beállított síkját, ami különösen a fehér billentyűknél idegesítő.A másik lehetőség: a kiváltást az előírtnál korábbra állítjuk be, ami azt jelenti, hogy nem 2 mm-re,hanem már 4-5 mm-re a húr előtt kibújik a lökőnyelv a kalapácsdió alól. Ez viszont erősenbefolyásolja a repetíciót, ami a pianínók vertikális konstrukciójából következően már eleve sokkalrosszabb, mint a zongoráké.Ha mindezen beállítások után a kalapács még mindig nem tér vissza a nyugalmi helyzetébe, annakoka, hogy a kashmírba ágyazott, századmilliméter tűrésű tengelyek szorulnak. Ilyen esetkönnyedén előfordulhat olyan használt zongorák esetében, amelyeket magas páratartalmúkörnyezetben, szakszerűtlenül tároltak, például heteken át utaztatták az óceánon, ahol a relatívpáratartalom 95% körüli érték. A magas páratartalom következtében a tengelyek filcei megdagadnak,tehát a tengelyek szorulnak.
  7. 7. 719; A kalapács visszatérését fékező filces babát úgy kell beállítani, hogy a kalapács fékező elemét afelső harmadnál fogja meg, továbbá az oldalirányú eltérés ne legyen nagyobb 0,5 milliméternél. (Eztjobbára csak a fékező babát tartó huzal hajlításával lehet szabályozni.)A Yamaha cégtől megkértem a húrokhoz viszonyított pontos adatokat, amelyek az alábbiak.Alsó regiszter: 15 mm; középső regiszter: 14 mm; felső regiszter: 13 mm20; A kalapács ütéstávolsága (a kalapács eleje és a húr síkja közötti távolság): 46-48mm21; A repetíció gyorsasága erősen függ a kalapács anyagának minőségétől, a kiváltás és a visszatérésbeállításától, a diórugó, a lökőnyelv-rugó minőségétől, de még ezeknél is jobban a filcbe ágyazotttengelyek minőségétől.22; Az intonálás komoly felkészültséget igénylő, veszélyes művelet. Megfelelően alkalmazva szép,kiegyenlített hangot lehet produkálni a teljes spektrumban, de botrányosan el is lehet rontani ahangzást.23; Hangolás. A hangolás rendkívül bonyolult, kiváló képességet igénylő feladat, amelybe most nemmegyek bele. Annyit azonban elárulhatok: a homo sapiens genetikai öröksége alapján a hangolókulcs anők kezébe nem való. A modern világ politikai erőinek emancipációt szorgalmazó felfogása ellenéretény, hogy az emberiség zenekultúrájában nincs említésre méltó nőnemű zeneszerző az emberiségnyolcezer évre visszavezethető, mezopotámiai kultúrájáig bezárólag. Ezzel összhangban a nőneműzongorahangoló ritkább, mint a fehér holló.Budapest, 2008. év január havában

×