Sótonyi József:                Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása           - Identitásromboló ...
27. Irodalomjegyzék………………………………………………………………………………....43Sótonyi József:             Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés...
3Hatalmas kontradikció, hogy a történelemtudomány alapvető követelménye, az objektivitás nincsösszhangban a múltban gyöker...
4„modern” magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majdelőkapta az iPhone-ját, benyo...
5Mivel az erkölcs nem jogi kategória, Pokorni Zoltánt jogdogmatikai értelemben nem terhelifelelősség az apja dicstelen műk...
6A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatívcsúcsteljesítményének Werbőczy T...
7hiányzik, mint a cikket inspiráló tankönyv esetében. A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi,népzenei hagyományaink nyome...
8A románok nemzetszeretetét nem győzöm dicsérni. Ami viszont a magyar közoktatást illeti, azfölöttébb fölháborító, a nemze...
9egyetemben készséggel elfogadnám a Magyar Tudományos Akadémia által sulykolt hivatalosálláspontot, ha hiteles, meggyőző, ...
10Mi lehet a napjainkban is folytatódó történelemferdítés mögötti ráció? Az egyik központi ok lehet,hogy a bukásában is fe...
11Görgey olyan áruló volt, akit imádták a katonái, tűzbe mentek érte, az ellenség pedig csodálta ahadvezéri képességeit és...
12A diplomáim egyike sem kötődik a történelemtudományhoz, korántsem akarok a történészek helyébelépni, adófizető polgárkén...
132. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeketTökéletesen ésszerűtlen és életszerűtlen a ...
14- Kik azok a finnek? Még az ükapám sem halott róluk, pedig ő 120 évet élt. - kérdezte Árpád- Mi sem láttuk őket még muta...
15Nem kellett nekik a zsákmány? Milyen érdekes! Pedig ők már ismerhették Julius Caesar tézisét:Jaj a legyőzötteknek! No és...
16annak ellenére vereséget mért a bolgárokra az Al-Dunánál, hogy a szövetséges bizánciak elárultakbennünket, nevezetesen k...
17A magyar haderő a Brenta folyó melletti csatában a háromszoros túlerő ellenére kardélre hánytaBerengár egyesített hadait...
18nemzetállamok föderációja, ami azonban kevés a versenyképességhez. Mi azonban mégis térdrerogyva hajbókolunk előtte.Úgy ...
19erejük, hogy komoly hadsereget vezényeljenek a „nyugati frontra”, nehogy eszébe jusson valakinek aMagyar Fejedelemség el...
20Amikor forgattunk egy filmet a Hortobágyon, elmeséltem a csikósoknak, hogy mit tanítanak atörténészek. A csikósok a hasu...
21egyetemben nem volt „barbár pogány”, mert már 943-ban, más források szerint 948-banmegkeresztelkedett. (A kereszténység ...
22plázákban megtanulni, az egy életmód. És magyar lelkület és virtus kell hozzá! Kassai Lajos évekalatt eljutott egy bizon...
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…

2,700 views

Published on

Elolvastam a kiskorú gyermekem történelemkönyvét. Nagy élmény! A tankönyv szerző úgy ír, mintha meg akarna felelni annak a nemzetrontó szellemiségnek, amit a transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció diktál. De legalább lenne színvonalas és következetesen építkező. Nem, az sem! A kulturális tárca gondozásában megjelent iromány objektivitás helyett a nyugati kútfők nyilvánvalóan elfogult történelemszemléletét abszolutizálja és tényként akarja elfogadtatni a társadalommal, ám a források hitelességét nem bizonyítja semmivel. A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlása és a totalitárius rendszer bukása után két évtizeddel a Magyar Tudományos Akadémia marxista-leninista hagyományaitól elszakadni képtelen történészei óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást, büszkeség helyett az alávetettség, a kishitűség érzetét plántálják a gyerekek fejébe.

Vegyük például a magyarok és a szomszédos népek történelemszemléletét. Az államisága tizennyolcadik születésnapját ünneplő Szlovákia a „kollektív bűnösséget” megtorló Benes-dekrétumokkal és nyelvtörvénnyel sújtja a magyar és német kisebbséget. És mikor történik az alapvető emberi jogi brutális megsértése? Nem a középkorban, a Spanyol Inkvizíció korában, nem a „csehszlovák nemzetállamiság” égisze alatt, nem is a nemzeti szocializmus és bolsevizmus idején, hanem a XXI. században, Európai Unió kellős közepén, ahol az Alapjogi Charta és ENSZ egyezmények szigorúan tiltják a diszkriminációt. Nem Szlovákia a hibás, hanem az impotens magyar diplomácia, amely képtelen érvényesíteni Magyarország jogos érdekeit az Európai Unióban, holott az uniós tagállam Szlovákia kisebbségellenes intézkedése szöges ellentétben áll az európai alkotmányosság elemi normáival. A Magyar Királyság oltalma alatt zavartalanul fejlődött szlovákság kitűnően érvényesíti az érdekeit az Európai Unióban, ám a jelenkori magyar diplomácia amatőrizmusa és a magyar Külügyminisztérium enervált működése méltatlan az ezeréves magyar jogállamiság tradíciójához.

Published in: Education
0 Comments
2 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

No Downloads
Views
Total views
2,700
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
4
Actions
Shares
0
Downloads
13
Comments
0
Likes
2
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása. Identitásro…

  1. 1. Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete) TARTALOMJEGYZÉKI. fejezet1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi minta…………..………22. Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikus…………..……………………………..………..4II.1. Közoktatás kontra tömegkommunikáció………………………………………………….……...52. A transznacionális erők elvárásainak megfelelő történelemoktatás……………………….……..73. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?......................................................................9III.1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerint…………..112. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeket…………………123. A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a főtáltossal. Diplomáciai előkészítés…………….134. A honfoglalás valószínűsíthető folyamata……………………………………………………….155. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünket...17IV.1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat?......................................................182. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntéren………….213. A magyarok taktikája….…………………………………………………………………………224. A nyugatiak kiismerték a magyar taktikát és onnantól kezdve vesztettünk. Valóban?.................24V.1. „A honfoglaló magyarok csúcslovakat lovagoltak” - Rolls Royce-nak számítottak………….…252. Magyar könnyűlovasság kontra lomha német nehézlovasság és csetlő-botló gyalogság……….263. Fegyverek. Közelharc……………………………………………………………………………27VI.1. A honfoglalást követő erőviszonyok. A sorsdöntő pozsonyi csata……………………………...30VII.1. Dzsingisz kán: Indus menti csata………………………………………………………………...312. Nagy Sándor: Gualgamelai csata………………………………………………………………...323. Hannibál: Cannae melletti csata……………………………………………………………….....33VIII.1. Az augsburgi csata………………………………………………………………………………342. A történészek szerint vesztes augsburgi csatának nincsenek területi következményei….……...36IX.1. Cui prodest?...................................................................................................................................372. Merjünk kicsik lenni?....................................................................................................................383. Impotens magyar diplomácia, a világ értékítélete……………………………………………….384. Virtuális jogállam: elméleti demokrácia, érvényesíthetetlen alapjogok Orbán Viktor szerint Magyarországon latin-amerikai állapotok uralkodnak……………….…..395. Nemzeti tragédiába torkolló, alkotmányellenes helyzet Demográfiai krízis. Magyarország keresztre feszítése……………………………………….….406. Epilógus……………………………………………………………………………………….…42
  2. 2. 27. Irodalomjegyzék………………………………………………………………………………....43Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete)Elolvastam a kiskorú gyermekem történelemkönyvét. Nagy élmény! A tankönyv szerzője úgy ír,mintha meg akarna felelni annak a nemzetrontó szellemiségnek, amit a transznacionális erőtéráltal vezérelt tömegkommunikáció diktál. De legalább lenne színvonalas és következetesenépítkező. Nem, az sem! A kulturális tárca és a Magyar Tudományos Akadémia elvárásainak azonbanmegfelelő. A bevezetőben érdemes egy pillantást vetni arra, hogy milyen erkölcsi minőséggelfelvértezett emberek irányítják a felnövekvő generáció értékszemléletét.I. fejezet1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi mintaA nyakatekert elnevezésű Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára,Hoffmann Rózsa az MSZMP tagjaként építette az államszocializmust, majd a totalitárius rendszerbukását követően átigazolt a Fideszhez, amelynek égisze alatt kidolgozta a Nemzeti alaptantervet(Nat).A NAT „műveltségképe, tudáskoncepciója” imígyen szól:„A Nemzeti alaptanterv meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, az iskolábanelsajátítandó műveltségi alapokat. Ennek részei – a társadalmi műveltségre alapozva - akulcskompetenciák, a kiemelt fejlesztési feladatok és az egyes tartalmi szakaszokban megvalósítandóműveltségterületi fejlesztési feladatok. Az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonja akulcskompetenciák rendszere. Kiemelt értéknek tekinti azt a tudást, amely a minőségi munkavégzést,a gazdaság világában való eredményes, sikeres szerepvállalást segíti elő. Az iskolai tudást agazdaság hajtóerejének tekinti. Alapvető érték az elsajátított tudás használhatósága,hasznosíthatósága. Ennek érdekében kiemelten fontos a kulcskompetenciák fejlesztése, az egészéleten át tartó tanulásra, ezen belül az egyén tanulási kompetenciájának fejlesztésére valófelkészítés.”Az iskolai műveltség irányadó kánonja a kulcskompetenciák rendszere? Fantasztikus! Ezzel amesterkélt, tartalmatlan, semmitmondó dumával tökéletes összhangban van a kulturális tárcagondozásában megjelent könyv, amely objektivitás helyett a nyugati kútfők kirívóan elfogulttörténelemszemléletét abszolutizálja és tényként akarja elfogadtatni a társadalommal, ám a forrásokhitelességét nem bizonyítja semmivel. A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlása után két évtizeddela Magyar Tudományos Akadémia marxista-leninista hagyományaitól elszakadni képtelentörténészek óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást: hazaszeretet, büszkeséghelyett az alávetettség, a kishitűség érzetét plántálják a gyerekek fejébe.A történetírást hozzávetőlegesen kétszáz éve történelemtudománynak szokás nevezni, amelynekközponti jellemzője a pártatlan, tárgyilagos, színvonalas elemzés. Legalábbis az kellene, hogy legyen.De mi a garancia arra, hogy a modern történelemtudomány részrehajlás nélküli? Semmi. Atörténészek nemhogy évszázadok történelmét, de a közelmúlt, sőt a jelenkor történelmét isszemrebbenés nélkül meghamisítják az éppen uralkodó hatalmi erőviszonyoknak megfelelően.
  3. 3. 3Hatalmas kontradikció, hogy a történelemtudomány alapvető követelménye, az objektivitás nincsösszhangban a múltban gyökerező nemzeti identitás megerősítését szorgalmazó társadalmielvárással. Kiváló történészek, például Szegfű Gyula, László Gyula magas színvonalú munkássága atárgyilagosságra építkezett és a nemzeti önbecsülést is erősítette, de nem ez a jellemző. Bármennyireis objektivitásra törekszik, a történetírás óhatatlanul szubjektív és szelektív, mert nemzetiszemszögből vizsgálja a folyamatokat. Minden nemzet képvisel valamilyen értékrendet, kultúrát,világképet, ideológiát, ami óhatatlanul tükröződik abban, amit a történész mond, és ahogy mondja,még akkor is, ha nem akarja.Vegyük például a magyarok és a szomszédos népek történelemszemléletét. Az államiságatizennyolcadik születésnapját ünneplő Szlovákia a „kollektív bűnösséget” megtorló Benes-dekrétumokkal és nyelvtörvénnyel sújtja a magyar és német kisebbséget. És mikor történik azalapvető emberi jogok brutális megsértése? Nem a középkorban, a Spanyol Inkvizíció korában, nem a„csehszlovák nemzetállamiság” égisze alatt, nem is a nemzeti szocializmus és bolsevizmus idején,hanem a XXI. században, Európai Unió kellős közepén, ahol az Alapjogi Charta és ENSZegyezmények szigorúan tiltják a diszkriminációt. Nem csupán Szlovákia a hibás, hanemelsősorban az impotens magyar diplomácia, amely képtelen érvényesíteni a határon túl élőmagyarság alkotmányos jogait az Európai Unióban. Az uniós tagállam Szlovákia kisebbségellenesintézkedése szöges ellentétben áll az európai alkotmányosság elemi normáival, amelynekkövetkeztében a magyar kisebbség lélekszáma folyamatosan csökken. Az euroatlanti civilizációszégyene, hogy az Európai Unió tagja lehetett Szlovákia úgy, hogy hatályban tartotta az emberiességellenes Benes-dekrétumokat. A Magyar Királyság oltalma alatt zavartalanul fejlődött szlovákságkitűnően érvényesíti az érdekeit az Európai Unióban, ám a jelenkori magyar diplomáciaamatőrizmusa és a magyar Külügyminisztérium enervált működése méltatlan az ezeréves magyarjogállamiság tradíciójához.Más szomszédos országok - például Románia - a népmesék fantáziavilágát is túlszárnyaló 2000 évestörténelmet írnak maguknak, holott a XIX. századig még saját nyelvük sem volt, és a semmilyentörténelmi ténnyel nem alátámasztható dákó-román kontinuitást elfogadtatták a világközvéleményével. A magyar diplomácia eredményessége viszont aszimptotikus jelleggel konvergál azáróhoz. Mit csinálnak az adófizető magyar polgárok pénzéből élő Magyar Tudományos Akadémiatörténészei? Ugyanazt, amit a politikusok: a „hivatásos” történészeink hatalmas igyekezettelaknázzák alá Magyarország nemzeti önbecsülését. Égbekiáltó gyalázat, hogy a kulturális tárca kimer adni a kezéből színvonaltalan, pocsék, dezinformáló, identitásromboló fércműveket. Mi bátorítjaa történészeket, mi a követendő példa? Volt kitől tanulniuk! A marxista-leninista tézisekpropagálásában jeleskedő Glatz Ferenc, az Aczél-féle kulturális inkvizíció hű katonája, az MTATörténettudományi Intézetének egykori igazgatója, a kommunista diktatúra kultuszminisztere, majdaz MTA elnöke megrendítő kedvességgel szól rólunk A magyarok krónikája című műben: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta azeke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok ésgyermekek lemészárlásában.”Glatz Ferenc hajdani KISZ-titkár, MSZMP párttitkár hatalmas szorgalommal építette a parasztsággalszövetséges munkásosztály proletárdiktatúráját, az eszmetársaival egyetemben meghatározta az MTAinternacionalista szellemiségét, de ilyen kaján gúnnyal, irritáló tiszteletlenséggel még alegelvetemültebb ellenségeink sem illettek bennünket.Mi a következmény? Megkérdeztem iskolás gyerekeket, hogyan látják a hazájukat és a saját sorsukataz európai erőtérben, mire büszkék, milyen értékekkel gazdagította a magyarság az egyetemeskultúrát, indikációként megemlítettem kiemelkedő személyiségeket is. Íme, a jellemző válasz:’Köszi a kérdést, de bocsi, Bartók, Kodály, Széchenyi, Vörösmarty, Hunyadi, Bolyai meg ilyenemberek tök cikik. Nem a középkorban élünk. Én mindent utálok, ami magyar.” – mondta egy
  4. 4. 4„modern” magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majdelőkapta az iPhone-ját, benyomott rajta egy betondöngölő idegen zenét és elviharzott az apjaYamahájával.Szép kis jövő előtt áll az ezeréves Magyarország, ha a felnövekvő generáció ilyen identitástudattalrendelkezik. No és az individuum, maga a gyerek milyen személyiségstabilitással, jövőképpelrendelkezhet, ha nem ismeri, nem becsüli a múltját, a származását, a gyökérzetét, a közösséget(nemzetet), amelyben él? Természetesen nem a gyerek hibás, ellenben óriási felelősség terheli ademokratikus intézményrendszer szerveit – különösen a művelődési tárcát -, amelyek példátlanerkölcsi, szellemi válságba sodorták az országot, a közoktatás színvonalát mélypontrasüllyesztették. Ebben a siralmas környezetben a felnövekvő generáció a saját értékeit, érdekeit semismeri fel.2; Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikusSzemély szerint kiket terhel a felelősség? Senkit. Magyarországon nem divat az állami tisztségviselőkfelelőssége. A hatalom jogállami eszközökkel kikényszeríti a polgár felelősségteljes, jogkövetőmagatartását, ám az intézmények felelőssége aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához, amikülönösen vonatkozik a bíróságokra. A legnagyobb demokratikus vívmánnyal, a bírói autonómiávalvisszaélő bírák börtönbe küldhetnek ártatlan embereket, akik a rehabilitációjukat követőenöngyilkosok lesznek, mert nem tudják elviselni a megaláztatást, de a bíró felelőssége fel sem merül.A diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütköző példaként említem a közigazgatási eljárásról szóló2004. évi CXL. törvényt, amely pénzbírsággal sújtja a polgárt, ha netán tisztességtelen magatartásttanúsítana, ugyanakkor a tisztségviselő felelősségét nem rögzíti jogszabály-hely. Esetleg gálánsanvállalja a „politikai felelősséget”, amely teljesen tartalmatlan kifejezésnek semmiféle jogirelevanciája nincs.Nézzük a semmitmondó „politikai felelősséget”, amire a politikusok előszeretettel hivatkoznak. Anemzeti érdekeket romboló közoktatás dolgában az a legszenzációsabb színjáték, amikor az egyikkommunista kritizálja a másikat. (Ha Dante a kortársunk lenne, újra írná az Isteni színjátékot.) Vajonki a NAT-ért felelős hajdani pártvezér, Hoffmann Rózsa legnagyobb kritikusa? A Fidesz oszlopostagja, a korábbi kultuszminiszter Pokorni Zoltán, akinek édesapja a Belügyminisztérium III/III-asügyosztályának Pákozdi fedőnevű ügynökeként szolgálta a totalitárius rendszert. A besúgó apakiemelkedő szorgalmára jellemző, hogy egészen 1989-ig, a totalitárius rendszer bukásáig írta ajelentéseit, amiről a fiú, Pokorni Zoltán állítólag semmit sem tudott. Ez életszerűtlen képtelenség.Az úgynevezett rendszerváltozást követő speciális magyar demokrácia égisze alatt azt szoktákmondani, hogy nem terheli felelősség a fiút a dicstelen családi vonatkozásért. Ráadásul Pokorni apjátzsarolta az ÁVO.És másokat nem? De igen! Az erkölcsi tartással rendelkező emberek azonban kiálltak az elveikmellett akkor is, ha börtönbe vetették őket. Az én jó apámat például tanári diplomával a zsebébendelegálták a Hortobágyra csikósnak, mert nem volt hajlandó együttműködni a kommunistákkal.Nekem meg azt harsogta a gimnázium párttitkára: Neked kuss, mert reakciós apa és klerikális anyagyereke vagy. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától mostanában kaptam meg aBelügyminisztérium SZIGORÚAN TITKOS minősítésű vizsgálati dosszié kivonatát, miszerintállamellenes összeesküvésben vettem részt 15 éves koromban. És mi volt a fűbűn? Kiírtuk a PécsiSzéchenyi Gimnázium falára a következő szöveget: Azonnal vonják ki a megszálló orosz csapatokatMagyarország területéről. Elképesztő megtorlás következett, a rendőrség nagy erőkkel vonult fel.Védte a szocializmust a 15 éves gyerekek ellen. A bőrkabátos kommandósok éppen úgy néztek ki,mint Bacsó Péter A tanú című zseniális filmjében a „nem éppen szószátyár ÁVO-sok”.A továbbiakat itt nem részletezem. Csupán megjegyzem, hogy az elemi erkölcsi normákkal ütközik afelelősség szelektív megítélése: aki a diktatúrát kritizálja, az bűnös, aki viszont támogatja, az áldozat.
  5. 5. 5Mivel az erkölcs nem jogi kategória, Pokorni Zoltánt jogdogmatikai értelemben nem terhelifelelősség az apja dicstelen működéséért. Az erkölcs azonban minden jogállam alkotmányosberendezkedésének alapja, következőleg óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen morális környezetbennevelkedik az a gyerek, akinek az apja besúgó? Milyen nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy silányerkölcsű emberek utódai mutassanak magatartási mintát a társadalomnak? A képviselőtőlminimális elvárás, hogy feddhetetlen erkölcsű, zsarolhatatlan személyiség legyen. Ám amikorPokorni úr a komcsi ügynökök nemzetrontó tevékenységét firtatta a Parlamentben, az egyik képviselőfelvilágosította: Kérdezd meg az apádat! A klasszikus demokrácia játékszabályai szerint Pokorniúrnak le kellett volna mondania a képviselői mandátumáról. Ez a szokás ugyanis az euroatlanticivilizáció fejlett politikai kultúrával rendelkező országaiban. Sőt, az ókori görögök törvényei szerintaz apa bűneiért a fiú is felelt és fordítva.Ámde a görögök nem nagyon értettek a demokráciához. Nem ismerték Pokorni Zoltánt. Vegyükpéldául Platónt, aki megpróbálkozott ugyan a Törvények című művében különféle erőtlen tézisekkifejtésével, de meglátszik rajta, hogy nem konzultálhatott Pokorni Zoltánnal. A Tocqueville-féleamerikai demokrácián nevelkedett Bob Livingston szenátor sem érti az erkölcsi minőség jelentőségét,mert ő a Pokorni-ügynél sokkal kevesebbért is lemondott, nevezetesen azért, mert Clinton elnökerkölcsi feddhetetlensége megkérdőjeleződött a Monica Lewinsky féle szex botrányban. Nálunkazonban a tisztesség, becsület nem érték. Pokorni úr is megtette, ami tőle tellett: könnybe lábadtszemekkel felajánlotta a lemondását a pártelnöki tisztségről, de a képviselői mandátumához görcsberándulva ragaszkodott. A széles nyilvánosság előtt bemutatott drámai erejű alakítást a nagyShakespeare színész, Laurence Olivier a mennyekben is megirigyelhette. A gyászba borultMagyarország azzal vigasztalódott, hogy egy ezredév viszontagságai során átvészelt a magyarságkomoly tragédiákat, majd csak kiheveri valahogy ezt a csapást is.Figyelemmel arra, hogy Pokorni úr korábban rendíthetetlenül ostorozta a D-209-es Medgyessy Pétertmeg a többi besúgó múltú közszereplőt, egy kis következetességet várt el az istenadta nép a nagytanítótól, aki rendszeresen patetikus szövegekkel kápráztatja el a választópolgárokat. Valakiszellemesen megmagyarázta a helyzetet, miszerint itt valójában nem egyébről, mint alkotmánysértődiszkriminációról van szó, nevezetesen: a te ügynököd szemét gané, az enyém viszont áldozat.Eme szellemi bravúrnak is beillő eszmefuttatás nyomán Pokorni képviselő úr végül is nem mondottle. Maradt. Még szerencse, hogy nem tüntették ki a „szocializmus ötszörös hőse” érdeméremmel.Pokorni úr bizonyára aggódik a nemzetért, amelynek gondjai nyomják a vállát, különösen afelnövekvő generáció szellemiségét erősen befolyásoló NAT. Meg is fogalmazta az épületeskritikáját, miszerint az egyetemeken ne foglalkozzanak a balneológia tudományával, mertMagyarországon aránylag kevés a bálna. (Igaza van. Sőt, belátható időn belül nem is várhatójelentősebb progresszió).II. fejezet1. Közoktatás kontra tömegkommunikációA tankönyv kritikájához szükség van azon társadalompolitikai, jogi környezet vizsgálatára, amelylehetővé tette, hogy a nemzeti érdekek és értékek háttérbe szoruljanak a közoktatásban. A teljesanalízis meghaladná a dolgozatom kereteit, következőleg csak a média kártékony hatására mutatokrá, mert korunk információs társadalmában a tömegkommunikáció döntően befolyásolja a fiatalokértékszemléletét. A közoktatás szellemiségét nem a kulturális tárca, hanem az elektronikusmédia diktálja. Az európai alkotmányosság normáival szöges ellentétben a rendszerváltoztatáskéntemlegetett folyamat során nem jött létre plurális, kiegyensúlyozott médiarendszer, csupán annyitörtént, hogy a pártállam információs monopóliumát felváltotta a transznacionális erőtérkommunikációs diktatúrája, amelyhez az úgynevezett médiatörvény (1996. évi I. törvény)teremtette meg a jogszabályi környezetet.
  6. 6. 6A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatívcsúcsteljesítményének Werbőczy Tripartitum-máig visszamenőleg, de ennek ellenére apreambulumban világosan kifejeződik az üdvözlendő jogalkotói akarat, nevezetesen a nemzetiidentitás, a hagyományaink, a kulturális értékeink védelme. Csakhogy van egy kis bökkenő: sem arégi sem az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény) nem ad megfelelő garanciákat avégrehajtáshoz. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény körül keltettvilághisztéria célja éppen az, hogy a jogi szabályozás maradjon a nemzeti érdekeket sértőállapotban. Az összegzett következmény: a mennyiség forradalma és a minőség bukása.Mi történt az elmúlt húsz évben? A transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikációközvetítésével sikerül elérni, hogy az ezeréves keresztény Magyarország történelmébengyakorlatilag nulla szerepet játszó, nemzetromboló liberalizmus a közgondolkodásvezérfonalává váljon. (Nem Széchenyi, Deák, Eötvös, Kossuth nemzeti liberalizmusáról van szó!).A profitorientált média szétverte a közszolgálati médiumok piaci pozícióját, és más nemzetekszubkultúrájának legócskább szemetét állította követendő mintaként a felnövekvő generáció elé.A kommunikáció birtoklásával megvalósított dezinformáció és megtévesztés nem új keletű, a médiaközvélemény formáló erejét már II. Rákóczi Ferenc felismerte, és a pénz, posztó mellett létrehozta amagyar sajtó első orgánumát, a Mercurius Veridicus ex Hungaria-t. Volt legalább egykommunikációs fórum, amely teret adott a közvéleménynek, amit a hajdani Rákóczi nóta olyszemléletesen fejez ki: „Vezettesd magadat szembekötve vakon, elfajult testvéridtől csinált álutakon!”Az idegen struktúrájú média a manipuláció nagymestere, amelynek központi eleme aszínvonaltalanság. Értékközvetítés helyett értékrombolás folyik. A minőséget felváltotta aszakmai dilettantizmus. Az a műsor számíthat nagy sikerre, amely rendelkezik a következőjellemzőkkel: alacsony intellektuális szint, dilettáns szakmai színvonal, kulturális szemét, szex ésagresszivitás. Ezen központi összetevők külön is hatásosak, de egetverő nézettség akkor lesz, hamindegyiket egyszerre alkalmazzák. A magyar gyerekek garmadával nézhetnek kulturálisvetélkedőket, amelyekben az egysejtűek szellemi szintjén álló, ám szexbomba küllemű nőszemélyekvetélkednek: az győz, aki egy perc alatt több szárított szöcskét tud megenni.A tévéműsornak nevezett audiovizuális förmedvények silánysága nyelvrombolással párosul. Azelektronikus médiumok széles felületen, hihetetlen hatékonysággal rombolják a nemzetiösszetartozás legfontosabb elmét, a magyar nyelvet. Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige(Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott eme formában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey,Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanár úr szerint Kőváry László fogalmazott így a Székelyhonról című művében). A műsorvezetők, riporterek, tudósítók többsége a magyar beszédartikulációs bázisától, ereszkedő dallamvezetésétől idegen, éneklő, a mondatvégeket lebegtető,rossz ritmizálású, monoton hangsúlyozású, affektáló, gépies beszédmodort terjeszt. Azértelemzavaróan rossz hangsúlyozást még tetőzik hibás hangképzéssel (dysphonia) is: például „a”hang helyett „e” hangot ejtenek, ami kulturálatlan, nyegle, fülsértően kellemetlen. (Az áldatlanhelyzet abszurditására jellemző, hogy a riportalanyok többsége szebb magyarsággal beszél, mint amaga a riporter.) Mindezt még tetőzi, hogy az utóbbi évek televíziós kommunikációjában olyanobszcén, ordenáré, undorítóan trágár, útszéli beszéd vált uralkodóvá - különösen a hollywoodifilmek szinkronjában - ami nemhogy az európai kultúrkörben, de még a káromkodásban jeleskedőkocsisok körében is megrökönyödést kelt. Így aztán nem meglepő, hogy a hollywoodi „alkotások”legfőbb jellemzője a teremtő gondolat teljes hiánya. A tömegkommunikáció értékrombolásafelér egy kulturális atomcsapással.A tömegkommunikáció - különösen a televízió - olyan erős szellemi, kulturális, erkölcsi hatás, amitmég a legjobb szándékú nemzeti közoktatás sem tud ellensúlyozni. Pláne ha még a szándék is
  7. 7. 7hiányzik, mint a cikket inspiráló tankönyv esetében. A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi,népzenei hagyományaink nyomelemekben jelennek meg a televízióban. Még a Csermanek„akasztó” János féle proletárdiktatúrában is voltak filmek, tévéjátékok, amelyek a kulturális örökség,a nemzeti lét kérdéseivel foglalkoztak, amelyek felkeltették a gyerekek érdeklődését, hogy bővebbismereteket szerezzenek a nemzetről, mint közösségről, amelyben élnek. Ráadásul ezek a művekszínvonalasak voltak. Most semmi nincs. Illetve van: a hollywoodi audiovizuális gépezetlegsilányabb „alkotásai” árasztják el a magyar társadalmat. Ha nem tükröződik a nemzeti jelleg amagyar médiában, akkor mi a különbség Magyarország és egy másik ország között? Semmi. Akeresztény kultúrkörben nevelkedett magyar ember már nem érzi magát otthon a sajáthazájában. Németh László szavaival: „Úristen, én nem vagyok otthon!”Mondok egy szemléletes példát, amely az elektronikus médiumok zenei programján keresztül tükrözia nemzeti identitást. A televíziós munkám során a fél világot bejártam Londontól Dél-Amerikán átJapánig bezárólag, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rádió és a televízió zenei programját anemzeti jelleg határozza meg. Következőleg nyelvismeret nélkül, csupán a zenéből percek alattfelismerhető, hogy melyik országban van az ember. Nálunk azonban órákig hegyezheti a fülét azidegen, az elektronikus médiumok zenei összeállításából soha nem jön rá, hogy Bartók és Kodályországában van.A transznacionális tömegkommunikáció által diktált szellemiségbe ágyazott közoktatásrémisztő példája a bevezetőben említett tankönyv. Az utolsó fejezetben ezzel a dezinformáló,identitásromboló remekművel foglalkozom, különösen a honfoglalást taglaló résszel. A dolgozatomkeretei nem teszik lehetővé a részletes elemzést, következőleg csupán néhány vonatkozást emelek kia könyv szédületes eszmefuttatásaiból, ami a gyerekek természetes logikáján is fennakad.2. Idegen erők elvárásainak megfelelő történelemoktatásDrága jó apám tanár volt Pécsett, a Széchenyi Gimnáziumban. Gyakran jöttek hozzánk vendégségbeapám tanár kollégái, no és persze a politika meg a közoktatás volt a fő téma. Kiváló pedagógusok,nagy tudású emberek borozgattak nálunk. Lestem a szavaikat. Érdekes módon a baráti körbenegészen más történelemszemlélet bontakozott ki, mint a tankönyvekben. Parázs viták voltakazokról az eseményekről, amelyeket az iskolában axiómaként adtak elő. Meg is kérdeztem: aziskolában miért tanítanak mást? Válasz: azért, mert azt kell tanítani, ami a „tudományosmarxizmus” tananyagában szerepel. Otthon legalább válaszoltak a kellemetlen kérdésékre. De agimnáziumban nem! Egyszer kérdéseket tettem föl a történelemórán az ’56-os „ellenforradalomról”.A tanár tacitusi tömörséggel válaszolta: „Ülj le fiam!” Majd behívatott a tanáriba és jól kiosztott. Alegközelebbi összejövetelen meg azt mondta apámnak: „Te Jóska, mondd meg annak a csibészfiadnak, hogy ne hozzon engem kellemetlen helyzetbe az osztály előtt, amikor nagyon jól tudja, hogymiről van szó.”De még ennél is megdöbbentőbb volt, hogy arról sem lehetett beszélni, ami nyomtatásban megjelent.Emlékszem, az egyik legnagyobb vitát Illyés Gyula cikke váltotta ki (azt hiszem a MagyarNemzetben jelent meg), amely élesen kritizálta a dákó-román kontinuitás elméletét. A légből kapottteória alaptalanságát senki nem vitatta, hanem a tanárok azon csodálkoztak rettenetesen, hogy IllyésGyula bírálni merészelte a román történészek fantazmagóriáját. Bírálat ide, bírálat oda, a románoknagyszerűen képviselik a dicsőséges múltjukat a hazai és nemzetközi színtéren, amit a jelenkorunkban jómagam is tapasztalok. Televíziós kommunikációt tanítok Kolozsváron a SapientiaTudományegyetemen. Amikor először mentem oda vonattal, a diákok szóltak, hogy szálljak le, mertmegérkeztünk. Mondtam, hogy én Kolozsvárra megyek. Hát ez az! – mondták, és rámutattak atáblára: Cluj-Napotica.
  8. 8. 8A románok nemzetszeretetét nem győzöm dicsérni. Ami viszont a magyar közoktatást illeti, azfölöttébb fölháborító, a nemzeti önbecsülést romboló szemlélet táplál, ami ráadásul következetlen is.Mondok egy példát a dezinformációra a honfoglalás kori hadviselés értelmezésével kapcsolatosan,ami ennek a dolgozatnak a központi témája. A történészeink azt állítják, hogy az augsburgi csatátkövetően azért szűntek meg az úgynevezett „kalandozások”, mert a menekülést színlelő, hátrafelényilazós taktikát kiismerték a nyugatiak, továbbá páncélos lovasságot vetettek be, ami elsöpörte amagyar könnyűlovasságot. Ez egetverő marhaság. Egyik állítás sem felel meg a valóságnak, amitkésőbb be fogok bizonyítani. De jómagam is elhittem az iskolában, mivel látszólag logikusnak tűnik,továbbá a gyermeki naivitásommal azt gondoltam, hogy a történészek állításai megdönthetetlen,sziklaszilárd alapokon nyugszanak, mint a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Sziklaszilárdalapokon? Még ingoványoson sem. Néhány kivételtől eltekintve a történészek java részekritikátlanul hitelt ad a nyugati krónikások propagandaszövegének, beidegződés,prekoncepciók alapján ír, argumentumként a kollégája álláspontját ismétli, de valójában nembizonyít semmit. Ellenben vazallus módjára követi a Kádár-rezsimben szocializálódott MTAtagok „tudományos” álláspontját, amelytől akkor sem mer eltérni, ha nem ért vele egyet. Enneknagyon egyszerű oka van: karrier, szakmai előmenetel. Aki ugyanis ellentmond az MTA kőbaltamerevségű történelemszemléletének, az elveszíti a szakmai presztízsét, nem kap a munkájáhoztámogatást, még az akadémiai tagsága is veszélybe kerül. Miért kockáztatná bárki a szakmaielőmenetelét csupán azért, hogy a meggyőződését vallja? Az európai társadalmak erkölcsi válságábanaz előkelő mélypontot elfoglaló Magyarországon piedesztálra emelkedett az etikátlan magatartás,mint a parciális érdekérvényesítés leghatékonyabb eszköze. Az erkölcstelenséget intézményesítettszintre emelte a pszeudoliberális végrehajtó hatalom, amely kifejezetten mintát szolgáltatott afelnövekvő generációnak hasonló morál követésére. Miért lenne éppen a történész társadalomkivétel?A magyar gyűlölő Redino, Luidprand és Widukind írt néhány feljegyzést a magyar történelemről,amit a dicső történészeink feltétel nélkül elfogadnak, sőt, axiómának tekintenek. De mitől hiteles aszövege azoknak a történetíróknak, akik deklaráltan gyűlölték, barbároknak tekintették amagyarokat? Tárgyilagosság aligha következhet a megaláztatásból, miszerint a magyar seregekrendszeresen végigverték az egész pöffeszkedő Nyugatot. A civilizációját oly fennhéjázón dicsőítőEurópa számára fölöttébb megszégyenítő lehetett, hogy a keleti pusztákról jött „magyar hordák”menetrendszerűen megleckéztették a „művelt nyugatot”. Következőleg az imént idézett notabilitásoknyilván kaptak az alkalmon és népmesébe illő elemekkel teletűzdelve a végtelenségig eltúlozták,kiszínezték, ha véletlenül sikerült kicsikarniuk valami kis győzelemszerűséget. A szubjektivitás, apozitív diszkrimináció a csoportban élő ember természetes tulajdonsága. Lélektanilag rendkívülfontos, hogy a vezetők megerősítsék a megalázó vereségek sorozatát elszenvedő közösség (nemzet)önbecsülését. (Nem úgy, mint nálunk!). Következőleg a korabeli krónikások dezinformálómagatartása természetes, a magyar történészek kritikátlan szolgalelkűsége azonbanelfogadhatatlan.Az ezer évvel ezelőtti krónikások publikációi mitől hitelesebbek, mint például Goebbelspropagandája vagy a bolsevista történelemoktatás, ami a jelen korunkban is arcátlanul meghamisítja avalóságot a hatalmi áramlatoknak megfelelően? Még egyszer kérdezem: mi bizonyítja a IX., Xszázadi „források” a hitelességét”? Az ég adta világon semmi. No persze mondani kell valamit,mert korabeli magyar források sajnos nincsenek, a későbbiek hitelessége pedig erősen kétséges.Alig merem említeni Anonymus Gesta Hungarorumát, Kézai Simon, Heltai Gáspár, Thuróczy Jánosféle krónikákat, a regösénekeket, a mondáinkat, továbbá az MTA berkein kívüli történészek munkáit,mert azok a „hivatalos” történelemtudomány szerint mind romantikus elemekkel teletűzdeltfantazmagóriák, amelyeket azért találtak ki a gonosz, történelemhamisító szerzők, mert amagyar lelkületnek nem tetszik a kutyaszános, rénszarvasos finnugor származás. A nyelvészetianalízisből derivált, agyonreklámozott finnugor rokonságból a végén még az is ki fog derülni, hogy amagyarok nem lóháton, hanem kutyaszánon vonultak be a Kárpát-medencébe. Mindezekkel
  9. 9. 9egyetemben készséggel elfogadnám a Magyar Tudományos Akadémia által sulykolt hivatalosálláspontot, ha hiteles, meggyőző, bizonyított lenne. De nem az! Ellenben logikátlan, erőltetettkreálmány, ami a tudományosság látszatát keltve meg akar felelni sztereotípiáknak, a nemzetiönbecsülést aláaknázó idegen hatalmi körök elvárásainak. Noha a krónikák, a mondák, a regösénekek nagy valószínűséggel nem hitelesek, de biztosan van valamiféle történelmi alapjuk.Ámde nem hitelesebbek a nyugati kútfők sem, amelyeket a történelemtudomány axiómaként kezel.Miért? Mert a nyugati történetírás ellenérdekelt. Abszurditás feltételezni, hogy a szerzők az ádázellenség, a magyarok dicsőségét zengenék. Mégis mi bizonyítja a nyugati szerzők műveinekhitelességét, akiknek az elfogultsága nyilvánvaló, hiszen a magyarok megtépázták a nemzetiönérzetüket? A történelemtudomány feladata lenne, hogy valós képet adjon az eseményekről, deerre képtelen: a nyugati forrásokra támaszkodó történelemírás semmivel nem meggyőzőbb,mint a magyar krónikák. A közoktatás szemszögéből szinte indifferens, hogy atörténelemtudomány nem tud, vagy nem akar tárgyilagos képet közvetíteni. A végeredménymindenképp kártékony. A történészek milyen jogon, milyen ráció alapján feltételezik, hogy anyugati krónikások egytől-egyig hitelesek, a magyar krónikák írói viszont mind ügyefogyott,jellemtelen, hazug emberek voltak, akiknek egyetlen célja volt, hogy a félrevezető, hamis képetadjanak a magyar történelemről?Idézem az Anonymus féle krónikát:„De meg a különböző történetírók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva,magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehátlegjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa,miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét ésaz ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegyálomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratokbiztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel adolgok igazságát.”A kódexeket követő Gutenberg féle könyvnyomtatás elterjedésétől kezdődően már vannak hitelesforrások. Akkor viszont a későbbi eseményeket miért nem tárgyilagosan, történelmi hűséggeloktatják? Az egyik véglet a nagy nemzet illúziójára alapozott történelemírás - mint például a zérómegalapozottságú dákó-román kontinuitás -, a másikat pedig mi produkáljuk azzal, hogy a valósdicsőségből is törpeséget kreálunk, hogy megfeleljünk a nyugati hatalmi körök elvárásainak. Melyikverzióhoz fűződik nemzeti érdek? Igazuk van a románoknak! A nagy bolsevik tanító, a „Kárpátokgéniusza” kiadta a jelszót: ha egy népnek nincs megfelelő történelme, akkor meg kell írni. Ésnagyszerűen el is hitetik a világgal a nagyságukat. És mi? Mi leromboljuk azt is, ami van, amirebüszkék lehetünk, ami megtartott bennünket ezer éven át a viharverte Kárpát-medencében. A mitudósaink destruktív felfogást képviselnek külföldön és belhonban egyaránt. A magyar szellemiségeta nyugattal mesterkélten összekötő felfogás odáig fajult, hogy a hivatalos tudomány korifeusaibejelentették: a „művelt nyugat” meghatározóan befolyásolta a magyar kultúrát, beleértve a világonegyedülálló dallamvilágra építkező népzenénket is.Kodály Zoltántól azonban megkapták a beosztásukat:„A legkevesebbet talán a németektől vettük át. Nem csoda: homlokegyenest ellenkezik már a két nyelvritmusa és hangsúlya, ezenfelül a tisztán zenei sajátságok is ellentétesek.” Majd így folytatja:”Havan nemzeti ízlés a hangszínekben – és bizonyára van – a magyar nem szereti a rezesbandát és anagy lármát.”Most is kellenének nekünk Kodály-színtű tekintélyek, akik elmagyarázzák az adófizetők pénzébőlműködő történelemtudósoknak, hogy mi a különbség a nyugati maszlag és a magyar valóság között.3. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?
  10. 10. 10Mi lehet a napjainkban is folytatódó történelemferdítés mögötti ráció? Az egyik központi ok lehet,hogy a bukásában is felemelő 1848-as szabadságharcunkat követően a Magyar TudományosAkadémia szellemi, erkölcsi irányítását a Habsburgok vették át. A cél a klasszikus lélektanistratégia szerint az volt, hogy a hódítók megtörjék a leigázott nemzet identitását, erkölcsi tartását.A központi dilemma a magyarság eredete körül forgott, amely diskurzus az egymással kapcsolatbanélő népek nyelveinek kölcsönhatásából próbálta levezetni a magyarok származását. Az egyik felfogása török és a magyar nyelv szerkezetének, szókészletének hasonlóságával érvelt, a másik pedigugyanezen okok miatt a finnugor rokonságot erőltette, köztük Reguly Antal is. A monarchiakultuszminisztere, Trefort Ágoston Ignác egy nagysándori vágással oldotta meg a tudományoskérdést: „Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban, - mint miniszternek - az ország érdekeit kellnéznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumátfogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány ajövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törneklándzsát.”Ez aztán a tudományos argumentum! A magukat nemzetinek nevező, de valójában az úgynevezett"felszabadulást" követő államszocialista diktatúrát vazallusként szolgáló ősbolsevista történészekugyanezt a nemzetrontó ideológiát sulykolták a magyar társadalomba. A világtörténelemben példátlanmegtorlás, a trianoni diktátum utáni összeomlás ellenére gazdasági felemelkedést hozó Horthykorszakot felváltotta a parasztsággal szövetséges munkásosztály internacionalista proletárdiktatúrája,amelynek szellemiségét a dicső nemzeti múlt lerombolása, a kishitűség terjesztése jellemezte.Példaként említem Nemeskürty Istvánt, aki ekként ostorozza a honfoglalás „tudományos” verzióját: „A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülöző felbukkanása aKárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utáni történetírásban váltvezérszólammá.”Olybá tűnik, a marxista örökség még mindig meghatározóan befolyásolja a történelemoktatást,amelyet nagyszerűen példáz a bevezetőben idézett tankönyv is. A tankönyv legfölháborítóbb fejezetea honfoglalás, de másik példaként megemlítem a ’48-as szabadságharcot, ami kifejezetten jóldokumentált, és ennek ellenére dezinformáló módon mutatja be a közoktatás.Az 1848-as szabadságharcunk előtt az egész civilizált világ tisztelgett, ugyanis a Habsburg uralomalatt, önálló haderő hiányában, a hazafiságtól vezérelt magyarság a semmiből teremtett elő egycsodálatos honvédséget. A néhány hónap alatt kiképzett, gyengén felszerelt honvédseregpozdorjává verte az akkori Európa legerősebb reguláris hadseregét, méghozzá annyira, hogy amagyar királynak nevezett Ferenc Jóska Habsburg császár kénytelen volt térdre rogyva,kézcsók közepette segítséget kérni Miklós cártól.A világtörténelemben párját ritkítóan fényes katonai teljesítmény vezéralakja Görgey Artúrtábornok volt, akit a marxista történetírás „úri vezérnek” nevezett és árulónak kiáltott ki.Miért? Azért, mert a lánglelkű, álmodozó Kossuth óhajával szemben a katonailag teljesenreménytelenné vált helyzetben nem folytatta a küzdelmet, nem volt hajlandó vágóhídra vinni amegmaradt 27 ezer fős VII. hadtestet a 400-ezres ellenséggel szemben, hanem mintaszerű rendben,felemelt fejjel letette a fegyvert. De nem az osztrákok, hanem a muszkák előtt! Görgeynek ez volt afeltétele: az osztrákok előtt nem volt hajlandó tisztelegni, amely megalázó feltételt a tökéletesenmegvert császáriak kénytelenek voltak elfogadni, tehát még a záróakkord is a magyarságerkölcsi fölényét bizonyította a világ előtt. Ez volt az első alkalom, amikor a nyugati világ valóbankiállt a magyarok mellett: diplomáciai jegyzékek és tüntetések sorozata állította meg a Haynaueszeveszett vérengzését.
  11. 11. 11Görgey olyan áruló volt, akit imádták a katonái, tűzbe mentek érte, az ellenség pedig csodálta ahadvezéri képességeit és a legnagyobb tisztelettel beszélt róla. A fővezér kiemelkedő kvalitásárajellemző, hogy Miklós cár az osztrákoknak nyújtandó segítség feltételeként szabta, hogy a Görgeyneka haja szála sem görbülhet. Ugyanis abban a korban még tisztelték az emberi minőséget akkor is, haellenfélről volt szó. A nemzetközi irodalom is egyöntetűen elismeri Görgey és a magyar honvédseregelképesztő teljesítményét. Példaként említem, hogy a West Point Katonai Akadémián ma istananyag Görgey felvidéki hadjárata. Mindenkinek szeretettel ajánlom, olvassa el Görgey Életemés működésem című könyvét, amelyből kiderül, hogy miféle áruló volt ő. (Most is jó lenne nekünkegy-két ilyen áruló a magukat nemzetinek aposztrofáló pszeudoliberális titánok helyett.)Az arcátlan történelemferdítés csimborasszója volt, hogy a proletárdiktatúrát szolgáló történészeinkForradalmi napok címszó alatt összemosták a dicsőséges ’48-as szabadságharcot a Kun Béla féleanarchia dicséretével és a felszabadulásnak nevezett szovjet invázióval. A gyerekkoromból mégemlékszem a marxista történelemoktatás csúcsteljesítményére, amely szerint arrólértesülhettünk: Petőfi Sándor nyilvánvalóan ifjú kommunista volt. Noha sajnos a többségalávetette magát a hatalom kommunikációs diktatúrájának, voltak rebellis lelkületű gyerekek is. APetőfi-szobor környékén rendszeresen megkergettek engem is a rendőrök, de nem sokra mentek, mertjó sportoló lévén pillanatok alatt lefutottam őket. (Az újdonsült polgári demokráciánkban, atörténelmi távlatokban is rémisztően hosszú ideig regnált liberális vezér, a maoista Demszky Gáborsajátította ki Petőfi szobrát. Dupla kordont építtetett magának az adófizetők pénzén és onnan szórta avilágmegváltó téziseit a nép közé. A nép meg egyik ámulatból a másikba esett, de a jobb képességűtojásdobáló atléták a dupla kordon ellenére is telibe találták a liberális nagyvezért. A kislányom megis kérdezte a természetes naivitásával: „Apa, ha ennyire nem szeretik ezeket a bácsikat, akkor kiválasztotta meg őket?) A ’48-as szabadságharchoz hasonlóan különös a Muhi csata értékelése, amely ütközet a magyartörténészek szerint katasztrofális vereséggel zárult, az egész magyar sereg megsemmisült. Fölöttébbérdekes módon azonban a mongolok mégsem aratták le a nagy diadalt, nem szállták meg azországot, ahogy a hódítók szokták, hanem hirtelen angyallá változva kivonultak az országból. Ahivatalos verzió szerint Ödögej nagykán halála miatt vonultak ki, amely magyarázat több sebtőlvérzik. Például a hódító mongol sereget vezető Batu kán nem is ment el a kánválasztásra, amiegyébként csak két évvel később volt. Ami a magyarok megsemmisítő vereségét illeti, a mongolokfőstratégája, Szubotáj már vissza akart vonulni a példátlanul nagy vérveszteség miatt.Nincs összhangban a hatalmas vereséggel az sem, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után sikereshadjáratot vezetett külföldön. (Az Árpádház notabilitásai egyébként általában kitűnő hadvezérekvoltak, de IV. Béla sajnos feltűnően tehetségtelen volt!) Nem utal Magyarország gyenge katonaierejére továbbá, hogy a kevésbé ismert második tatárjárás idején IV. László több csatában legyőzte éskizavarta a mongolokat az országból. Bárhogy is volt, a magyar verzióval szöges ellentétben, amongol történelemkönyvekben az 1241-es ütközet Batu kán vesztes csatájaként szerepel.III. fejezet1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerintA szellemi bravúrnak nem éppen nevezhető történelemkönyv legérdekfeszítőbb fejezete ahonfoglalásról értekezik. Ez a fejezet dühítően logikátlan, dezinformál, következőleg bővebbenfoglalkozom vele. Ha rajtam múlna, elküldeném a tankönyv íróját tanulmányútra az Ural vidékére,ahol elmélyíthetné az ismereteit az agyonreklámozott finnugor teóriáról, és onnan már csak egy ugrásSzibéria, ahol nem tudna további kárt okozni a felnövekvő generáció történelemszemléletében,viszont megmutathatná a képességeit a hótigrisekkel vívott harcban.
  12. 12. 12A diplomáim egyike sem kötődik a történelemtudományhoz, korántsem akarok a történészek helyébelépni, adófizető polgárként azonban elvárom, hogy a „hivatalos” történelemtudományra alapozottközoktatás olyan honfoglalás-teóriával álljon elő, amely, ha nem is bizonyított, de legalább szakszerű,következetesen építkezik és hihető. A tankönyvben leírt verzió azonban egyrészt színvonaltalan,másrészt következetlen, harmadrészt még lábjegyzetben sem jelöl meg forrásokat, amelyekalapján az érdeklődő gyerek tájékozódhatna. A könyv nem tárja fel a korabeli erőviszonyokat, nemvilágos a honfoglalás indítéka, az ok-okozati összefüggés, a kivitelezés módja zavaros, az egészszöveg logikátlanul építkezik és érthetetlen. Becsületesebb lett volna, ha a szerző üresen hagyja ahonfoglalásról szóló fejezetet. Megkértem a kislányomat, mondaná el a saját szavaival, hogy miről isszól a szöveg, azaz érhető-e a honfoglalás leírása. Nem részletezem a lesújtó választ.A tankönyv szerint a magyarok hanyatt-homlok menekültek az őshazából, mert a besenyőkpozdorjává vertek bennünket. Valóban? Az egyetlen érv a nyakra-főre hivatkozott kútfő,Bíborbanszületett Konstantin császár meglehetősen ellentmondásos könyve, amit a magyartörténészek a mai napig hitelesnek tekintenek a többi külföldi forrással egyetemben. És ugyanmiért? A marxista történelemírók még az ötvenes évek történelmét is szemrebbenés nélkülmeghamisították a bolsevista korszellemnek megfelelően. Sőt, a mai tömegkommunikáció isfolyamatosan dezinformál. (Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert vezetőtisztségviselő vagyok az elektronikus médiában.) Mi bizonyítja tehát a Bíborbanszületett Konstantinféle írás hitelességét? Semmi. A császár talán személyesen vizitelt a magyaroknál, amely alapjánközjegyzőkkel hitelesített naplót vezetett? Nyílván nem. Sokkal valószínűbb, hogy a nőcsábászhírében álló Konstantin egy részeges utazó zavaros meséi nyomán írt valamit, amit ráadásul jólkiszínezett, hogy jobban megfeleljen az olvasói igényeknek, hogy az udvarhölgyekámuldozhassanak a császár bravúros irodalmi tehetségén.Ilyeneket olvashatunk a műben: „Amikor a türkök (magyarok) hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek,családjaikat teljesen elpusztították, megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköketgonoszul kiűzték onnét.”Ez a „megsemmisítés” szöveg sokkal inkább fantázia szüleménye, mint tény, hiszen akkor csak amegmaradt katonai alakulatok jöttek volna be a Kárpát-medencébe, és a harcosok kénytelenek lettekvolna szláv nőkkel házasodni, ám a honfoglalás kori sírfeltárások egyáltalán nem bizonyítanaketnikai keveredést az itteni szlávokkal. (Megjegyzem: ha Bíborbanszületett Konstantin meséjétbizonyítékként kezeli a tudomány, akkor miért nem következetes a türk rokonságban is a finnugorhelyett? A mondat első fele hiteles, de a másik nem?) Az átütő erejű besenyő támadás egyébként iskomolytalan feltételezés, mivel a besenyőket, mint katonai hatalmat nem nagyon jegyzi atörténelem. Ráadásul abban az időben népvándorlás folyt keletről nyugati irányban. Mindenkimegtámadott mindenkit. A besenyők például háborút vesztettek az úzokkal és a kazárokkal szemben,következőleg aligha lehetséges, hogy a megvert besenyők hirtelen megtáltosodtak és amenekülésük közepette megsemmisítő vereséget mértek a kiválóan szervezett magyar haderőre.Másrészt teljességgel valószínűtlen, hogy a jó felderítő, hírszerző, kommunikációs rendszerrelrendelkező, nem éppen ijedős magyarokat csak úgy, rajtaütésszerűen, felkészületlenül érjen egy átütőerejű támadás. De ha egyáltalán volt valamilyen besenyő támadás, akkor is irracionális, hogyakármilyen katonai alakulat megsemmisítő vereséget tudott volna mérni a saját hazájában arraa magyar haderőre, amely rendszeresen végigverte egész Európát az úgynevezett „kalandozó”hadjáratok során. Akkoriban magyar hadak száguldoztak a Balti-tenger, az Atlanti óceán és azIbériai félsziget által határolt területeken. Ellentmond továbbá a nagy vereségnek, hogy ahadjáratokban nem a teljes hadsereg, hanem csak egy, legföljebb két hadosztály (tumen) vettrészt. A fejedelmi nemzetségek sosem vonultak fel ilyen hadjáratokban, hanem védték a hazát azállandóan fenyegető külső támadásokkal szemben.
  13. 13. 132. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeketTökéletesen ésszerűtlen és életszerűtlen a feltételezés, miszerint a katonai főerő magára hagyta volnaa teljes népességet. A történészek egybehangzó állítása szerint a magyar népesség lélekszáma abbanaz időben fél millió lehetett, amelyből a hadsereget 70.000 - 90.000 fő alkothatta. De nem egycsoportban, hanem a törzsszövetségi rendszer szerint egymástól távol. Ez óriási haderő, amit nemlehet csak úgy rajtaütésszerűen szétverni még akkor sem, ha két hadosztály elmegy„kalandozni”. Tegyük fel, hogy az egyik törzs hadserege elvesztett egy csatát. És a többi törzs mitcsinált? Tétlenül nézte, hogy a besenyők egyenként kiirtanak mindenkit? Esetleg térdre rogyvakönyörögtek a besenyő vezérnek, mint Ferenc Jóska Miklós cárnak az 1848-as dicsőségesszabadságharcunk leverése dolgában?A Bíborbanszületett Konstantin féle írás szerint kő kövön nem maradt, mert a besenyők kiirtották ateljes lakosságot családostul, mindenestül. No, de tegyük fel, a besenyők hirtelen komoly katonaitényezővé váltak és jól elpáholták az Etelközben maradt magyar főerőt, amely nem vett részt a„kalandozó hadjáratban”. Mit volt mit tenni, a mészárlásból megmaradt magyarság összecsomagolt ésmenekülésre fogta a dolgot. Képzelem mekkora versenyfutás lehetett ott. Futott a besenyők előlminden és mindenki, ember, ló, kutya, macska, ökör, barom ész nélkül, ki merre látott. Akik aversenyfutásban jó eredménnyel szerepeltek, azok megmaradtak. Kik maradhattak meg egyekkora mészárlásból? Illyés Gyula gyönyörűen veti fel a kérdést az Árpád című versében:„Minden elveszett,mi összetartott: bíró, jós, pap, oltár.Egy csapat özvegy férfi s egy seregárva siheder, ez volt a magyarság?”Az MTA marxista-beütésű történelemszemlélete szerint ez. A töredék magyarság űzött vadkéntmenekült minden vagyonával, ökrös szekerekkel, öregekkel, gyerekekkel a jól képzett besenyő lovashadsereg elől. Ez bizony olyan egetverő marhaság, ami nemhogy nem hiteles, de egy Nóti Károlybohózatban sem állná meg a helyét. És ezt az épületes baromságot a történészek le merik írni azadófizetők pénzéből finanszírozott tankönyvekben. (A polgári demokrácia szabályai szerintindítványozni fogom, hogy az Országgyűlés vonja meg az MTA történelemtudománnyal foglalkozódivíziójának a költségvetési támogatását, ha csak ennyire képes.) Leköteleznének a tisztelt történészurak, ha nem is részletesen, de csak érintőlegesen elmagyaráznák, hogy miképp menekülhet félmillió ember kétezer kilométeren át a háziállataival, ekhós szekerekkel, gyerekekkel,asszonyokkal egy lovas hadsereg elől. Sehogy. De mégis itt vagyunk. Akkor hát hogyan történt anagy menekülés?3; A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a legfőbb táltossal. Diplomáciai előkészítésÁrpád apánk éles elméjű, művelt ember volt, akit táltosok, sámánok és egyéb tanácsadók segítettekeligazodni a világ dolgaiban. A humán tudományok iránt elkötelezett főhatalmú táltos bement arovásírás könyvtárba, és kiolvasta a történelemkönyvekből a hozzávetőlegesen 200 szó hasonlóságáraépülő, sziklaszilárd finnugor rokonság elméletét, miszerint a magyar nyelv az obi ugor manysi/vogul,hanti/osztják nyelvekkel együtt alkotja a finnugor nyelvcsalád ugor részét.Csatlakozott a teóriához az okkult tudományokban járatos sámán is, aki a jövőbelátó képességealapján világosan megállapította, hogy ezer év múltán az MTA marxista történészei tudományosmódszerekkel ki fogják deríteni azt, ami sosem létezett. Ámbátor megjegyezte: óvatosan kell eljárni,mert a magyar ügyet csak a finn kormánypártok támogatják, a nyugatimádó ellenzék a skandinávrokonság mellett kardoskodik, és ki akarja iktatni a történelemoktatásból a magyar vonalat. A kétfőember azonnal audienciát kért és beszámolt Árpádnak a magyarság sorsát eldöntő, reveláló erejűfelfedezésről az alábbi dialógus szerint:
  14. 14. 14- Kik azok a finnek? Még az ükapám sem halott róluk, pedig ő 120 évet élt. - kérdezte Árpád- Mi sem láttuk őket még mutatóban sem. Küldtünk felderítőket az északi tundrákra, de gyorsan visszajöttek, mert utálták a térdig érő havat meg a zuzmóevést. Berzenkedtek, hogy ők harcosok, nem rénszarvasok. - válaszolt a legfőbb táltos.- Érthető a finnek beszéde?- Egy szavukat sem értjük. De állítólag ők értenek minket, mert van néhány hasonló szavuk. Például: Hurem né vitnel huligel hus hul pugi.- Ez mi a fenét jelent?- Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.- Hárman húszat? Szép teljesítmény. Ezek szerint halat esznek?- A kémeink szerint halat, vitamindús, klorofilos zuzmóval. Szeretnek pecázni a fjordokon, a metsző szélben, aztán mennek a szaunába méregteleníteni.- Hány lovuk van?- Lovuk nem nagyon van.- Akkor hogyan közlekednek? Csak nem földönfutók?- Kutyaszánon járnak, de az előkelőségek rénszarvason.- Milyen érdekünk fűződik a finn szövetséghez?- Megvédenek bennünket az eszkimó inváziótól.- Na végre! Éppen ilyen előrelátás hiányzott a teljes biztonságunkhoz. Ezért megkapod „a finnugor teória ötszörös hőse” kitüntetést az utókortól.- Van a finneknek egy Kalevala című eposzuk, ami fényévnyi távolságra van a magyar mondáktól, de nem ez a fontos.- Hanem mi?- A diplomácia.- Mi az a diplomácia?- A cselszövés és a hazudozás tudománya.- Mi nem szoktunk hazudni.- Nem baj. Meg kell tanulni ködösíteni, ha nyugaton akarunk gyökeret verni. Bizánc és a nyugati notabilitások állandóan korholnak bennünket, hogy a keleti pusztákról jött barbár magyarok rendszeresen végigverik egész Európát.- Ez igaz. Valóban kell nekünk egy kis nyugati rokonság. Nyugaton mindjárt más szemmel néznek ránk, ha azt hiszik, hogy a finnek rokonai verik őket pozdorjává. Mit tanácsolsz?- Jó szándékunk jeléül küldjünk nekik egy fehér lovat aranyozott nyereggel. De nehogy szilaj mén legyen, mert a végén még leesnek róla és akkor oda a barátság. Ha a finnek barátkozni akarnak, mi nem ellenezzük. A magyarság barátságos nép.- Így van. Csak azokat verjük meg, akiket nem szeretünk. Meg persze azokat, akik vonakodnak nekünk adót fizetni. Itt van például ez a bajor Arnulf herceg, aki állandóan megszegi a szerződést, pedig mindig szabályosan megkötjük, kettévágott kutyára. A nyugatiaknak azonban semmi sem szent, nem értenek a szép szóból. A fegyvereink szavát viszont azonnal megértik. Büntető hadjáratokkal kell nekik elmagyarázni, hogy nem érdemes a magyarokkal kukoricázni, a szerződésszegés súlyos jogkövetkezményekkel jár.A fenti dialógus alapján Árpád követeket küldött az északi rokonokhoz, hogy a fehér lóért cseréberögvest küldjenek nekünk 50 ezer kutyaszánt, amire rámolhatunk, merthogy az egész magyarságéppen fut a besenyők elől. Ez igazán semmiség, mondotta a nagy rokon, és már küldték is a barátikontingenst. Így aztán megmenekültünk, ugyanis köztudomású, hogy a kutyaszános alakulatokpillanatok alatt faképnél hagyják a legjobb besenyő lovakat is. Ebből is látszik, hogy Feszti Árpádmekkorát tévedett, amikor nem téli tájat festett a körképére.Valószínűleg így történhetett a nagy menekülés, ami éppen annyira hiteles, mint a hivatalostörténelemtudomány verziója, miszerint a diadalittas besenyők hirtelen jótékony szamaritánusokkáváltoztak és a krisztusi szeretet égisze alatt hagyták elsétálni a magyarokat a javaikkal együtt.
  15. 15. 15Nem kellett nekik a zsákmány? Milyen érdekes! Pedig ők már ismerhették Julius Caesar tézisét:Jaj a legyőzötteknek! No és a többi katonai hatalom, például a Kijevi Fejedelemség meg a keleti szlávtörzsek csak úgy hagyták a magyarokat átvonulni a területükön? Talán Árpád befizette a magyarjaitegy IBUSZ útra?Summa summarum, a menekülő magyarság valahogy mégiscsak eljutott a Kárpátokig, átvergődött ahegyek hágóin és betámolygott a Kárpát-medencébe, a hivatalos történelemtudomány szerint 895-ben. Az időpont azonban erősen kétséges. Megkérdőjelezik ezt a dátumot a nyugati források, példáula Strata ungarorum, a Marcha uengeriorum, továbbá az egyre erősebben alátámasztott kettőshonfoglalás elmélete is, ami a kitűnő László Gyula professzor úr nevéhez fűződik. A 895-ös évvalószínűleg a honfoglalás második, befejező hulláma lehetett. De tegyük fel, hogy minden 895-ben történt, ahogy az MTA ellentmondást nem tűrő, hatalmi szóval kinyilatkoztatja, ám semmivelnem bizonyítja. Hát akkor vajon hogyan történt? Erről semmit nem tudhat meg a művelődni vágyóhonpolgár, ha az MTA égisze alatt működő történészek munkáit olvassa. Akkor viszont nézzük azarisztotelészi logika, az Alaptörvény 28. cikkében előírt józan ész követelménye alapján! Teljesképtelenség, hogy egy megtépázott haderő át tudott volna kelni a Kárpátok bércein, miközben még acivil lakosságot is védelmeznie kellett. Kétezer kilométeren át vonulni fél millió emberrel, éslegalább két millió állattal az akkori viszonyok közepette harc nélkül is logisztikai bravúr.Abban az időben a terület a Dunai Bolgár Kánság uralma alatt állt. (Megjegyzem: a dákó-románkontinuitás szerinti dákok, vlachok, oláhok, románok mutatóban sem voltak jelen).A besenyőkkel szemben a dunai bolgárok valóban ütőképes haderővel rendelkeztek, rettegtek is tőlüka bizánciak és a frankok is. Való igaz, a térség gyéren lakott volt, de a bolgárok minden bizonnyalkörömszakadtáig védték a hágókat, féltve a stratégiai fontosságú erdélyi sóbányákat, amelyekbiztosították Európa só ellátásának java részét.Érzékeltetendő, hogy milyen katonai teljesítményt jelenthetett az átkelés a jól védhető hágókon,emlékeztetek Guyon Richard honvédtábornok branyiszkói csatájára. Guyon hadteste kétszerestúlerőben volt, de ennek ellenére is csak óriási vérveszteséggel sikerült áttörni a császáriak általvédett Branyiszkói - hágón. Guyon végül maga vezette a támadást és inspiráló eligazítást tartott akatonáinak: Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.Ezen tények alapján aligha képzelhető el, hogy a besenyők által szétvert magyarság átsétálhatottvolna a jól védhető hágókon, a velük ellenséges, komoly katonai erővel rendelkező bolgárokmeg árpádsávos zászlókkal integettek nekik és jó utat kívántak a sóbányákig, amelyeket önkéntátadtak a magyaroknak ajándékba. Nem valószínű továbbá az sem, hogy a Vöröskereszt ésönkéntes magyarbarátok gyülekezete várta volna Árpád hadi népét a Kárpát-medence szlávtengerében.Ellenben a besenyők elől hanyatt-homlok menekülő, megtizedelt magyarság csodák csodájárakitűnően előkészített, stratégiailag jól átgondolt hadműveleteket hajtott végre fölényesbiztonsággal. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha a szétvert magyarság képes volt erre a nemmindennapi teljesítményre, akkor mit művelt volna, ha nem lett volna szétverve?4. A honfoglalás valószínűsíthető folyamataa; Háborúban állván a bolgárokkal, Bizánc 894-ben szövetséget kért a magyaroktól, amelyet Árpádcélszerűen elfogadott. Ugyanebben az évben I. Szvatopluk morva fejedelem szintén kérte a magyaroksegítségét a frankok ellen. Mindkét katonai akció nagyszerűen harmonizált a Kárpát-medence régótatervezett meghódításával, amelyet évtizedek alatt, kisebb hadműveletek sorozatával készítettek elő. Akitűnő stratégiai érzékkel kidolgozott hadművelet első fázisaként a Szvatoplukkal szövetségbenharcoló hadosztály nem tért vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén állomásozva északrólbiztosítsa a fősereg későbbi bevonulását. Másik két hadosztály (cirka 12 ezer fő) azt a feladatot kapta,hogy délről fedezze az Árpád vezette főerők áttörését a Kárpátokon és bevonulását Erdélyországba,illetve az Alföldre. A Levente és Tas vezette két hadosztály ragyogóan végrehajtotta a feladatot:
  16. 16. 16annak ellenére vereséget mért a bolgárokra az Al-Dunánál, hogy a szövetséges bizánciak elárultakbennünket, nevezetesen különbékét kötöttek Simeon cárral, következőleg a bolgár-bizánci haderőóriási fölénybe került. A későbbi, úgynevezett „kalandozó hadjáratok” során Bizánc keservesenmegfizetett a gyalázatos szerződésszegésért.Itt utalok arra, hogy mindössze két törzs hadosztályai (tumen) meg tudták verni a túlerőben lévőbolgárokat külhonban, de a történészeink szerint a hazáját védő fősereg nem volt képeslegyőzni az Etelközben támadó besenyő hordákat. Nevetséges! Ha egyáltalán volt valamilyentámadás Etelközben, akkor a főerőt nem a besenyők, hanem a bolgárok képezhették. Sőt, aBíborbanszületett Konstantin leírásától eltérő források szerint a besenyők szövetségesként fedeztéka bolgárok elleni magyar hadműveleteket. Bárhogy is volt, tény, hogy a bolgár túlerő ellenéreÁrpád fia, Levente rettenetesen megverte a bolgárokat, még maga Simeon cár is csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A honfoglalás talán legvéresebb csatájában életét vesztette maga Leventeis. A magyar hadsereg egyébként is félelmetes harcképességét nyilvánvalóan fokozta a lélektanierő, miszerint az új hazát meg kellett hódítani bármi áron. Visszaút nem volt!b; A magyarok a felvidéki fronton megverték a morvákat, majd meglehetősen előnyösszövetséget kötöttek I. Szvatopluk két acsarkodó fia közül II. Mojmirral, aminekhozzávetőlegesen az volt a lényege, hogy a morvák ne merészeljék betenni a lábukat magyarföldre. Ebből következően jó közelítéssel lehetetlen a Fehér ló mondájában leírt szerződéskötés,mivel I. Szvatopluk 894-ben meghalt. A szerződéskötés módjának azonban van alapja: a sztyeppeinépeknél szokás volt megszentesíteni a földvásárlási tranzakciót egy marék földdel, egy csomó fűvelés egy csöbör vízzel. Más források szerint „kutyára” is esküdtek, amiről még szó lesz.c; 899-ben a Magyar Fejedelemség két törzse úgynevezett „kalandozó hadjáratokat” vezetettnyugatra. Teljességgel valószínűtlen a történelemkönyvekben sulykolt duma, miszerint arendszeresen ismétlődő hadműveletek csupán rabló hadjáratok voltak. Ámbátor nyilvánvaló, hogy ameghódított területek megsarcolása sem volt mellékes szempont. Ebben semmi különleges nincs,hiszen a nyugati vandál, kelta, viking törzsek leszármazottai ma is fölöttébb büszkék apusztításaikra, noha a vandál hordák meg sem közelítették a magyar hadsereg szervezettségét.A magyar törzsszövetség félelmetes haderővel rendelkezett, de a germánok sem voltak kutyaütők.Következőleg nem lehetett olyan egyszerű dolog több ezer kilométeren át ellenséges területenvonulgatni. Sokkal valószínűbb, hogy stratégiai jelentőségű, preventív hadműveletekről volt szó.Az adatok szerint a magyarok jobbára azon szereplő ellen léptek szövetségre, amely erősödni kezdettés egységes, központosított hatalmat akart létrehozni. Következőleg a katonai akciók központi céljavolt, hogy felmérje a térség erőviszonyait, megakadályozza a széttagolt, egymással acsarkodónyugat-európai tartományok hatalomkoncentrációját és elrettentsen minden erőt attól, hogymegtámadja a Magyar Fejedelemséget.(Megjegyzem: korunkban, a bipoláris hatalmi struktúra felbomlását követően ezt a stratégiátalkalmazza az USA, amin senki nem ütközik meg. Mivel az amerikai jogrendszer oly erősen védi aszerzői jogokat, szabadalmi díj illeti meg a jogutód Magyarországot!)A hadjáratok szinte mindig szerződéses jogviszony keretében történtek, kivéve az adófizetéselmaradása miatti büntetőakciókat. Az adófizetés elmaradása nyilvánvaló szerződésszegés, aminekminden civilizációban jogkövetkezménye van. Miután a pökhendi nyugat nem értett a jó szóból, amagyarok kénytelenek voltak büntetőhadjárat keretében elmagyarázni, hogy úriemberek között nemdivat a tisztességtelen magatartás. A 899-es katonai akció nem büntetőhadjárat volt, hanemklasszikus szövetségesi szerződés szerint Arnulf frank király felkérte a magyarokat, hogyleckéztessék meg Nagy Károly dédunokáját, a központi hatalom ellen berzenkedő, lombardiaiBerengár királyt. A megállapodás értelmében Arnulf biztosította a hadjárat sikeréhez szükségesfelvonulási útvonalat, a sereg ellátását, továbbá szabadrablást engedélyezett az ellenséges területen.
  17. 17. 17A magyar haderő a Brenta folyó melletti csatában a háromszoros túlerő ellenére kardélre hánytaBerengár egyesített hadait és a Magyar Fejedelemség adófizetőjévé tette Itáliát. A feljegyzésekszerint „kutyára esküdve”, a rituálé szerint félbevágott kutya vérző teteme fölött kötötték meg aszerződést. A vérrel megpecsételt szerződéskötés rítusa valószínűleg azt fejezte ki, hogy aszerződésszegő úgy pusztuljon el, mint a nyomorult kutya. Később hasonló szerződéskötésektörténtek például Arnulf-al és Madarász Henrikkel, akik békét vásároltak a magyaroktól. (Arnulfkülönös viszonyban volt a magyarokkal, mert az állandóan változó érdekei függvényében holszövetséges, hol meg ellenség volt.) A briliáns módon kivitelezett itáliai hadjárat egészEurópában megkoronázta a magyarok félelmetes hírnevét, ami az imákban is kifejeződött:A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket.d; A győztes magyar had Itáliában töltötte a telet, majd visszafelé jövet egyesült az alföldi ésfelvidéki régióban állomásozó fősereggel és elfoglalták a bajor-frank fennhatóság alatt állóDunántúlt, a pannon területekre ácsingózó morváknak pedig elmagyarázták, hogy hol van ahelyük. A morvák azonban nem értettek a jó szóból, következőleg a magyarok közérthetőbbmegoldást választottak: szétverték az egész Morva Birodalmat. Ennek előzménye a később mégmegemlítendő híres pozsonyi csata, amelynek keretében a morvák csatlakoztak a MagyarFejedelemségre támadó nyugat-európai egyesített haderőhöz. Vesztükre. A magyarok megsemmisítővereséget mértek a kétszeres túlerőben lévő támadókra, majd kiterjesztették a nyugati határokat azEnns folyóig, továbbá megdöntötték II. Mojmír Morva Fejedelemségét. A később kialakuló feudálisállamszervezet szláv eredetű szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy a magyarok nembomlasztották fel, hanem meghagyták a szláv társadalmi struktúrát. (Zárójelben jegyzem meg: aRómai Birodalom sikerének kulcsfontosságú eleme volt, hogy a meghódított területeken meghagytáka tradíciókat, sőt bizonyos önrendelkezési jogot és birodalmi védelmet adtak.)Ezzel befejeződött a teljes Kárpát-medence birtokba vétele.5. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünketMi a következmény? A térség korábbi széttagoltságával szemben a magyarok egységeshatalmat hoztak létre - noha még csak törzsszövetségben - és véglegesen átrajzolták Közép-Európa politikai, etnikai, katonai térképét. A magyarság olyan hatalmi tényezővé vált, amitnem lehetett figyelmen kívül hagyni, sőt, a „kalandozásoknak” nevezett hadműveletekjelentősen befolyásolták a nyugat-európai tartományok erőviszonyait is. Ráadásul a magyarságévszázadokon keresztül védte a gőgös nyugatot a további, keletről jövő úz, besenyő, kun, tatár(mongol) támadások ellen, továbbá a délről támadó oszmán birodalommal szemben. Miközben amagyarok a vérüket ontották, Európa röhögött a markába és háborítatlanul fejlődött a MagyarKirályság oltalma alatt.Mindezekkel egyetemben a magyarság tragédiája: elszakadtunk a keleti kultúrkörtől, de aNyugat soha nem fogadott be bennünket, beleértve jelen korunkat is. Forgattunk több filmetkeleten, például Japánban, ahol azt tapasztaltuk, hogy imádják a magyarokat, különösen a zenénketszeretik. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a japán zeneiskolákban Bárdos Lajosnépdalfeldolgozásait énekelték a gyerekek. Magyarul! Sőt, komoly tudományos körökforszírozzák a japán-magyar őstörténetet, ami a magyar történelemtudományban természetesen süketfülekre talál.Mi a helyzet nyugaton? Gazdagíthattuk mi az egyetemes reál- és humán kultúrát a világhírűtudósainkkal, a zenénkkel, az irodalmunkkal, semmi nem számít. A magyarok Nyugat-Európaszemében továbbra is csak a keleti pusztákról jött barbárok. És ennek megfelelően bánnakvelünk a nagy nehezen összetákolt Európai Unióban, amely az érdekellentétek által szétszabdalttörténelméből következően sosem lesz az USA-hoz hasonló szuperállam, legföljebb
  18. 18. 18nemzetállamok föderációja, ami azonban kevés a versenyképességhez. Mi azonban mégis térdrerogyva hajbókolunk előtte.Úgy látszik, nekünk immáron 500 éve mindig szolgálni kell valakit, hol az oszmán birodalmat, hol aHabsburgokat, hol a bolsevizmust, hol a nemzeti szocializmust, hol meg a „modern kor” nemzetrontóglobalizmusát, a Power Elit, a Goldman Sachs által vezényelt, Global Governance-nak nevezett újvilágrendrendet. A nemzet sorsáért felelős politikusok, magyar notabilitások tűrik a megaláztatást,sőt, dicsőítik a magyar kulturális értékek, a nemzeti identitás agyagba döngölését. Különféle uniósbizottságok, maoista múltú korifeusok és a békaevő, trianonos franciák - akik korábban frankoknak,galloknak nevezték magukat - magyarázzák el nekünk, hogy mihez tartsuk magunkat. No és miért? Apolitikusok nem veszik észre, hogy a kitűnő természeti és humán erőforrásokkal rendelkezőMagyarország ezer éven át egész jól megvolt a nyugat gyámolító segítsége nélkül is. Amikorvégre csatlakoztunk az európai intézményrendszerhez, az Európai Unió gyarmata lettünk. Kinek jóaz alávetettség státusza? Szomorú történelmi tény: a lengyeleket kivéve Magyarországot soha senkinem támogatta, csak támadta. Most ugyan miért segítené Magyarországot az érdekellentétek általszétszabdalt Európa, amely önmagát is képtelen megvédeni, amelynek tekintélye aszimptotikusjelleggel konvergál a nullához a világgazdasági és politikai folyamatokban.I. István tűzzel, vassal kiirtotta a fél országot, hogy felvegyük a kereszténységet, majd szenttéavatták, és a szellemi, erkölcsi öröksége ezer éven át megtartott bennünket. De mégsem felelünkmeg a Nyugat elvárásainak. Lelki muníció lehetne az egyház. A korunk szárnyaszegett, bénultkeresztény egyháza azonban méltatlan Szent István örökségéhez, mert enerváltan küzd a léleképüléséért és alig tesz valamit az erkölcsi romlás ellen.IV. fejezet1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat?Ha az ember a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő posztkommunista történészekmunkáit olvassa, azon csodálkozik, hogy ez az erőtlen, ügyefogyott, szerencsétlen magyarságegyáltalán még létezik a földkerekségen. De még a véleménydiktatúrát gyakorló bértollnoktörténészek fényes logikája sem vitathatja, hogy a honfoglalás megtörtént, hiszen különben nemlennénk itt. Ezt tehát nyugodtan kezelhetjük axiómaként. De kik művelték mindezt, milyen haderővívta meg a nagy csatákat? Hogyan hódíthatták meg a besenyők által szétvert magyarok az egészKárpát-medencét és hogyan vezethettek úgynevezett „kalandozó” hadjáratokat nyugatra ahonfoglalást követően mindössze négy évvel? Kik alkották a hadsereget? A kisgyerekek? Ugyanis atörténészeink szerint a besenyők kiirtották a magyarság zömét. Honnan lett mindössze négy évleforgása alatt ütőképes haderőnk? Az állítólag győztes besenyők nyilván elhajtották a lovainkat.Akkor viszont honnan lett hirtelen új könnyűlovasságunk, ami a magyar hadművészet alapvetőeleme?A képtelenség bizonyítására csak egyetlen tényt említek. Az ellenség által is csodált magyar stratégiaközponti elemei: szigorú fegyelem, asztrológiai precizitással kivitelezett hadmozdulatok, félelmetesfegyverek (különösen a visszacsapó íj), villámgyors lovasság, kiemelkedő lovas tudás, amit aharcosok gyerekkortól kezdődően folyamatosan sajátítottak el. A nyugati haderők nehézlovasságánakteljesítményét messze túlszárnyaló magyar haderő sikerének kulcsponti tényezője volt akönnyűlovasság, amelynek lóállományát idomított lovak képezték. A betanított lovak tökéletesharmóniában együtt harcoltak a harcossal, aki úgy ült a lovon, mint a cövek, mintha a ló és lovasa amitológiából előlépett kentaur lenne. Mi következik ebből? Egyrészt a lóállományt pótolni kellett,másrészt a harci méneket ki kellett képezni, amely folyamat legalább 5-6 évet vesz igénybe. Ezzelszemben a magyarok nemcsak meghódították és megtartották a Kárpát-medencét, hanem arra is volt
  19. 19. 19erejük, hogy komoly hadsereget vezényeljenek a „nyugati frontra”, nehogy eszébe jusson valakinek aMagyar Fejedelemség ellen támadni.Kik voltak azok az emberek, akik kivívták a kelet megbecsülését és a nyugat csodálatát? A „műveltnyugat” történetírói szerint a magyarok kutyafejű tatárok, vért isznak, kivágják és megeszik azellenség szívét, rombolnak, pusztítanak, villámokat szór a szemük, a lovaglástól görbe a lábuk,a lóról nem tudnak leszállni, lovon alszanak, esznek-isznak, beszélgetnek, nyereg alatt puhítjáka húst, és ehhez hasonló orbitális baromságokat hordanak össze. Regino a Világkrónikájábanekképpen fogalmaz:„ A magyarok minden szörnyetegnél kegyetlenebb nép. Nem emberek, hanem fenevadak módjáraélnek. Ugyanis – miként a szóbeszéd járja – nyers hússal táplálkoznak, vért isznak, az elfogottemberek szívét részekre feldarabolva mintegy orvosság gyanánt lenyelik, semmilyen szánalom nemindítja meg őket, szívük nem hajlik semmiféle könyörületre.”A proletárdiktatúra szolgálatában jeleskedő, a magyar adófizetők pénzéből élő Glatz Ferenc a nyugatigyalázkodásokat is felülmúlja A magyarok krónikája című műben:„A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta azeke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok ésgyermekek lemészárlásában.”Ilyen elképesztően elfogult, a népmesék világát is túlszárnyaló, érzelmi túlfűtöttséggel terheltszövegekre bazírozzák a történészeink a magyar történelmet. No persze mondani kell valamit,mert korabeli magyar források sajnos nincsenek. De ez nem jelenti azt, hogy akkor viszont hitelesnekkell elfogadni azt, ami van. Hogy mennyire irracionálisak a korabeli krónikák, hivatkozom egy másikleírásra, amely teljes kontradikcióban áll az előzővel. Reginoval szöges ellentétben áll másokvéleménye (Ibn Ruszta, Gardizi, Marvazi):„Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnőengazdagok… Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve ésgyönggyel berakottak.”Ami Regino és Glatz Ferenc által propagált barbarizmust illeti, ez idáig semmilyen bizonyíték nincsa magyarok szörnyű kegyetlenkedésére és vandál pusztítására. A források zöme éppen azellenkezőjét bizonyítja: kétségtelenül fosztogattak, de nem irtották ki a lakosságot, mint például akeresztény hadak Jeruzsálem visszafoglalásakor, továbbá nem romboltak le városokat és vetették besóval, mint a rómaiak Karthágót. Sőt, még a csatákat is igyekeztek elkerülni váltságdíj fejében.Jellemző például a Sankt Gallen-i kolostor feljegyzése, amit Heribald barát írt a 926. évi magyarhadjárat kapcsán. Heribald kiváló harcosoknak és kifejezetten barátságos, jólelkű embereknek írja lea magyarokat, akik emberségesen bánnak a legyőzöttekkel és tiszteletben tartják a vallásaikat.Heribald így nyilatkozott:„Higgyétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha vidámabb embereket láttam volna a mikolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőségben adtak. Amire ugyanis én azelőtt ahajlíthatatlan pincemesterünket alig tudtam megkérni, a magyarok bőségesen adtak nekem, hakértem.”A kitűnő László Gyula professzor úr odáig megy a magyarok pacifikus viselkedését illetően, hogyÉzsiás prófétát idézi: a farkas és bárány együtt legel, s az oroszlán szénát eszik, mint az ökör.Mindenesetre a marxista-leninista téziseken nevelkedett történészek is csiszoltak valamit a kőbaltamerevségű felfogásukon, például előrukkoltak egy meghökkentő ötlettel, miszerint a magyarok nemazért tették a nyereg alá a húst, hogy megegyék, hanem azért, hogy gyógyítsák vele a ló hátát, mivelaz sebes lesz a sok lovaglástól. A történész urak közül megpróbálta már valaki nyereg alatt puhítani ahúst? A könyvek nyomán én kipróbáltam. Először is a lovam idegrohamot kapott ettől a bődületeshülyeségtől, másrészt a hús rövid időn belül olyan büdös lett, hogy még a kutya sem ette meg.
  20. 20. 20Amikor forgattunk egy filmet a Hortobágyon, elmeséltem a csikósoknak, hogy mit tanítanak atörténészek. A csikósok a hasukat fogták a röhögéstől. Szó szerint idézem a véleményüket:„Uramöcsém, magas ez a te történészeidnek, mint nyúlnak a lóketrec!”A mendemondákból mindössze annyi igaz, hogy a természettel egyébként is harmonikuskapcsolatban élő magyarok valóban nagy becsben tartották a lovaikat, hiszen a jó ló megmentette aharcos életét a csatában Nem véletlenül mondja a nóta: Szép asszonynak, jónak, jó járású lónakkár megöregedni!Hogy a magyar ember mennyire szereti a lovát, azt jól jellemzi a következő eset. A filmforgatásonvelünk volt egy magas rangú amerikai vendég, akit ámulatba ejtett a csikósok lovas tudása, ésbejelentette, hogy neki cowboy ősei vannak, következőleg föl akar ülni az egyik csikós lovára.Lefordítottam az óhaját. A csikós szemei szikrát szórtak, mintha a feleségét inzultálták volna, de csakennyit mondott: „Micsoda? Erre a lóra?” És faképnél hagyta az ámuló amerikait.A nyugati, égbe szökően elfogult publikációkkal szemben mások kitüntetett tisztelettel beszélnek amagyarokról. Az imént említett Ibn Ruszta mellett mások is elismeréssel beszélnek rólunk, többekközött Bölcs Leó bizánci császár, aki különösen a félelmetesen jól szervezett magyar haderőt és akatonák kiemelkedő tudását dicséri a Taktika című könyvében, ami alapvető kútfő. Ezek szerint azakkori világ nagyon jól ismerte a magyarok stratégiáját. És nemcsak a könyvekből, hanem anyugati hadseregek a harcmezőkön is részletekig menően megismerkedhettek a magyar harcmodorralés fegyverekkel. Módjukban állt tanulmányozni a harcászati stratégiánkat például akkor, amikorBulcsú horka a 954. évi megrendítő erejű hadjáratban, mindössze hat hónap leforgása alattvégigverte az egész gőgös Európát a Balti tengertől Hispánián át Itáliáig bezárólag. Tessékelképzelni: cirka ötezer kilométeren át, úttalan utakon vonulva győztes csaták sorozatát vívta meg amagyar sereg mindössze hat hónap alatt, és zsákmánnyal megrakottan tért haza Itália felől a hírhedtStrata Hungarorum-on. Ez a mai gépesített hadosztályok korában is fantasztikus logisztikai, katonaiteljesítménynek számít. Ráadásul nem az egész magyar hadsereg, hanem mindössze két hadosztályvonult fel, de a híres nyugati birodalom képtelen volt megállítani Bulcsú hadait. Való igaz, abbanaz időben polgárháború dúlt a széttagolt tartományokban, a nagy augsburgi győztes, I. Otto királybelviszályokkal volt elfoglalva.Bulcsú serege 8000 - 10.000 főből állhatott, ami jelentős, de abban az időben nem számítottgigantikus haderőnek. A létszám azonban sokkal nagyobbnak hatott, mivel a magyar harcosok 8-10úgynevezett vezetéklovat vittek magukkal, amelyek egyrészt a málhát cipelték, másrészt váltották akifáradt lovakat, harmadrészt táplálékul is szolgáltak. Elképzelhető micsoda hatást váltott ki,amikor 100.000 ló megindult. Ilyen haderőt nem lehetett megállítani. (Készítettünk egy filmet azisaszegi ütközet reprodukciójáról, ahol nem 100.000 ló, hanem csupán két huszárszázad vágtatott.Frenetikus hatású volt. Nem lehetett statívról felvenni, mert rázkódott a kamera, a szó szorosértelmében dübörgött a föld.)Bölcs Leó bizánci császár így ír:„Az előkelők (ti. a magyarok) lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi. Sok gondot fordítanak rá,hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. Követi őket nagy csapat ló, mén és kancais, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig a sokaság látszatának keltése végett.”A magyar történészek a nyugati páncélos seregek elsöprő fölényét propagálják, amit azonban nembizonyítanak semmivel. Például az agyonreklámozott augsburgi csatát katasztrofális vereségnekbeállító szövegek hiteltelenségére jellemző, hogy egész Európa sem tudta legyőzni Bulcsú hadait954-ben, de egy évvel később I. Ottó szedett-vedett serege megsemmisítő vereséget mért ugyanarra aBulcsúra. Abban az időben egész Európa rettegte Bulcsú nevét, aki egyébként más magyarokkal
  21. 21. 21egyetemben nem volt „barbár pogány”, mert már 943-ban, más források szerint 948-banmegkeresztelkedett. (A kereszténység felvétele nem Szent Istvánnal indult!)Volt tehát éppen elég alkalom, hogy az ellenség behatóan tanulmányozza a magyar hadművészetet.Hát akkor miért nem utánoztak bennünket azok a híres nyugatiak? Miért nem alkalmaztak velünkszemben ugyanolyan hatékony stratégiát? Miért nem tudtak visszacsapó íjat készíteni, amely kétszerakkora távolságra hordott, mint a nyugati nyíl, és amely ötven méter távolságból a páncélinget isátlőtte? Miért nem nyilaztak ők is az eleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé?(Próbálja csak meg ezt valaki: nagy meglepetések érik!) Hogyan lehetséges, hogy a „művelt”Európa a tudományos ismeretei birtokában száz éven át képtelen volt legyőzni a barbármagyarokat? Lassú volt a nyugati észjárás? A kultúráját és higiéniáját oly fennhéjázón fitogtatónyugat már akkor is elleshetett tőlünk néhány dolgot: például a magyaroktól tanulták el azalsónemű használatát. De ne feledkezzünk meg a békaevő, csigaimádó, trianonos franciákról(frankok, gallok, stb.) sem, akik feltalálták a parfümöt, hogy ne kelljen annyit mosakodni, éskitalálták a paróka alá a rizsport, hogy a tetveket könnyebben el lehessen viselni. Milyen kár, hogyezek a nyugati találmányok nem voltak hatékonyak a magyarok elleni harcban!2. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntérenA nyugatiak tehát legalább száz éven át közvetlen közelről, sztereóban, három dimenzióbantanulmányozhatták a magyar stratégiát. De mégsem értek el semmit. Miért? Célszerű kiindulni atörténelmi tényből, amit mind a magyarellenes nyugati, mind a nem kevésbé magyarellenes marxista-leninista történelemírás elismer: a magyarok hozzávetőlegesen 50 hadjáratot vezettek nyugatra és acsaták elsöprő többségét fölényesen megnyerték. De a néhány vesztes csata sem volt jelentős, hiszenaz gátat szabott volna a további hadjáratoknak. Hogyan létezhetett egy évszázadon át folyamatosmagyar katonai hegemónia az európai hadszíntéren?Két eset lehetséges. Az egyik: az egész nyugati hadsereg alkalmatlan félhülyék gyülekezete volt.A másik: a magyar haderő kiváló hadvezérekkel rendelkező, kiemelkedően tehetséges és képzettharcosokból állt. Hatalmas elfogultság lenne azt állítani, hogy az első állítás igaz. Biztosra vehető,hogy a nyugati hadkészültség is megfelelő szintű volt, különben Európát leigázták volna azidegenek, például az Ibériai félsziget felől támadó szaracénok. Következőleg az egyetlen lehetségesmagyarázat: a magyar harcművészet párját ritkítóan magas színvonalú és különleges volt. Ebbőlegyértelműen következik, hogy a magyar seregek sikere nem csupán az állandóan emlegetett„megfutamodás színlelése” című taktikán múlott, hiszen a „megfutamodás trükköt” az ellenfélgyenge képességű, hatökör hadvezérei is hamar felismerték volna még egyetlen csatán belül is,nemhogy évtizedek alatt. Ráadásul a sereg futása nem éppen üdvözítő stratégia, mert óriásikockázattal jár, könnyen valódi vereséggé fordulhat, amit számos példa bizonyít. Éppen ezért amagyarokon kívül kevesen merték alkalmazni a hátrálásos taktikát, ami egyébként is csak egy kisrésze a komplex magyar hadvezetésnek.A magyar hadvezérek olyan bonyolult stratégiát alkalmaztak, amelynek megvalósításához akövetkező tényezőkre volt szükség: kiváló szervezettség, példás fegyelmezettség, hatékonykommunikáció hang és vizuális jelekkel (kürtjelek, zászlók), asztrológiai precizitássalkivitelezett csapatmozdulatok, kiemelkedő lovagló és harcászati tudás. Ezekkel a képességekkel anyugati seregek egyszerűen nem rendelkeztek.Forgattunk néhány filmet kiváló emberekkel, akik tisztelik őseink kultúráját és felismerték, hogy azeleink tudása és hazafisága nélkül mi most nem lennénk itt, hanem eltűntünk volna atörténelem süllyesztőjében, mint oly sok nép. Ezek az emberek – például a nagyszerű Kassai Lajos– mesélik, hogy a honfoglaló magyarok olyan bámulatos tudással rendelkeztek, amelynekelsajátításához egy élet is kevés. Mert azt nem lehet dohos fitness termekben, meg multinacionális
  22. 22. 22plázákban megtanulni, az egy életmód. És magyar lelkület és virtus kell hozzá! Kassai Lajos évekalatt eljutott egy bizonyos szintre, amivel kivívta a közönség csodálatát, például egy nemzetközi lovasbemutatón leiskolázta a híres észak-amerikai indiánokat. Ő maga azonban azt mondja, csak mostkezdi megérteni, hogy milyen rendkívüli tudással rendelkezhettek az ősi magyarok. Ez a kortárstörténet is példázza, hiába látták a szemüket düllesztő nyugatiak például azt, hogy a magyarokeleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé nyilaznak halálos pontossággal, nem tudtákutánuk csinálni. Ráadásul hihetetlen ritmusérzék szükséges a pontos célzáshoz: éppen abban apillanatban kell kilőni a nyilat, amikor a vágtató ló mindegyik lába a levegőben van. Ellenkezőesetben ugyanis a ló dobbantása elrántja a nyíl irányát. Aki életében ült már lovon, az tudja, hogy mitjelent eleresztett kantárszárral rögös utakon, dimbes-dombos mezőkön vágtatni, hátrafelénézegelődni, miközben a ló pontosan arra megy, amerre a lovas akarja. Próbálja csak meg egy úrilovas! Nagy meglepetések érik. Örülhet, ha egy darabban kel föl az anyaföldről.A magyar könnyűlovasság elképesztően magas színvonalú lovas tudásáról, harcművészetérőlmég a legmegátalkodottabb nyugati források is elismeréssel nyilatkoznak. És nem csupán a IX.században, hanem a XIX. századig bezárólag. Európa szerte szinte minden huszárezredben szolgáltakmagyar tisztek, akik hatalmas reputációnak örvendtek. Például Mária Terézia korában Hadik Andrásegy bravúros huszártámadással megsarcolta Berlint, a franciáknál Bercsényi László marsall rangigvitte. Nemcsak Európában, hanem Dél- és Észak- Amerikában is harcoltak magyar huszárok. Mivelkülszolgálatot teljesítettem Peruban, gyakran láttam egy magyar huszár szobrát Limában. Azamerikai függetlenségi háborúban George Washington ezredessé nevezte ki Kovács Mihályt, akiolyan erős amerikai lovas hadosztályt alapított, amelyről az angolok azt nyilatkozták: „Mr. Kovácsezrede a „lázadók” (amerikaiak) egyetlen ütőképes alakulata.” Az amerikaiak Kovács Mihályhuszár ezredesnek szobrot is állítottak, ami ma is látható. A jelentéktelen kis tüzértisztből császárráavanzsált Napóleon, aki békaevő francia létére kiemelkedő tudású, extravagáns stratéga volt, imígyennyilatkozott: „Magyar lovassággal és francia tüzérséggel meghódítanám a világot.”A fentiek alapján látható, hogy a színlelt megfutamodás csak egy kis mozzanat volt a bonyolultmagyar hadművészetben, amelynek számos más eleme volt, közük a harcosok kiemelkedő képességeés képzettsége. Az ellenségnek két lehetősége volt: ha nem támadott, akkor nem nyert, haviszont támadott, akkor vesztett. Ez nem valami bíztató helyzet. A Bagdadban született híresföldrajztudós, Al-Maszúdi így számol be a magyar taktikáról:„A magyar vezér elsőként lovas osztagokat rendelt a szárnyakra, s úgy kezdte meg az ütközetet, hogya jobb szárny lovas osztagai a bizánciak derékhadára törtek és nyílzáport zúdítottak rá, miközbenátmentek a balszárnyra. A balszárny lovas osztagai is felvonultak és nyílzáport zúdítottak a bizánciakderékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb szárny lovas osztagai kiindultak. A nyilazásígy állandóan folyt, a lovas osztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Mikor pedig a bizánciaklátták, hogy miképp bomlanak fel a soraik, s hogyan tér rájuk vissza a nyílzápor, a rendezetlensoraikkal támadásba mentek át, és az ez idáig mozdulatlanul álló fősereget rohanták meg. A magyarlovasság utat nyitott nekik (megfutamodást színlelve). Utána azonban egyetlen hatalmas nyílzáporralborították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a magyarok ugyanis anyílzápor után rendezett sorokban végrehajtott támadásokkal megszerezték a győzelmet.”Ebbe bizony még olvasva is beleszédül az ember feje. El lehet képzelni, mi történhetett a csatafolyamán valójában. Az ellenség jobbára fel sem fogta a magyar haderő manővereit, csak néztek,mint Jocó a moziban. A nyílzápor hatására felbomlott hadsorokat a magyar lovasságkíméletlenül ütötte-verte, kaszabolta. Amire az ellenség felismerte, hogy tulajdonképpen mitörténik, addigra már el is vesztette a csatát. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az ilyen komplexmanővereket csak rendkívüli tudással, fegyelmezettséggel és jó fegyverekkel lehetett végrehajtani.Ami a magyarok nyílzáporát illeti, az elég kellemetlen élmény lehetett, mivel az úgynevezettvisszacsapó íj kétszer-háromszor akkora távolságra hordott, mint a nyugati fegyver. Következésképp

×