Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.
Sótonyi József:
A magyar RTL műsorszolgáltatási szerződésének jogellenessége
- Az európai alkotmányosság normái szerinti n...
2; Orwelli demokrácia a jogállami kontroll nélkül működő médiahatóság égisze alatt
Az ügy kissé bonyolult, de nem annyira,...
Az MTM-SBS átgondoltabban építette fel a stúdiórendszerét és aránylag színvonalas pályázatot nyújtott be,
amelynek fő erős...
A felülvizsgálati eljárás során egy érdekes fordulat következett, de az sem menti a médiahatóság súlyos
jogsértését. A méd...
Az elektronikus médiumok óriási hatékonysággal rombolják a legféltettebb kincsünket, az egyedülálló
magyar nyelvet, amit a...
Következőleg az alkotmányos jogaival élő magyar állampolgár visszakövetelheti a befizetett adójának azt a
részét, ami a kö...
mint az, hogy a Legfőbb Ügyészség Pártbizottsága még az úgynevezett rendszerváltás idején is határozatban
ítélte el Nagy I...
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Az RTL Klub műsorszolgáltatási szerződésének jogellenessége

254 views

Published on

A patetikus elnevezésű, de az alkotmányos kötelezettségét semmibe vevő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) azt hiszi, hogy a neve elé biggyesztett „nemzeti” jelző okán automatikusan nemzeti érdekeket képvisel. Nem! És ismételten nem! Az NMHH látványosan bizonyította: az eljárási gyakorlatban nemzetellenes magatartást manifesztál, aminek eklatáns példája, hogy a jogelőd Országos Rádió és Televízió Testület kerekperec megtagadta a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) ítéletének végrehajtását, és államigazgatási szervként nem gondoskodott a jogszabályok betartásáról. Nevezetesen a Gf. VI. 31.856/1998/19. számú ítéletről van szó, amelyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ORTT (a NMHH jogelődje) törvénysértő módon járt el a földfelszíni frekvenciapályázatok elbírálása során, amelynek jogkövetkezményeként köteles felmondani az RTL Klubbal (Magyar RTL Televízió Rt.) megkötött műsorszolgáltatási szerződést.

Az autoriter médiahatóság kedvenc hivatkozása, hogy a bírói hatalom nem adhat utasítást a szerződés felmondására, továbbá a peres fél nem kérte az ítélet végrehajtását. Eme önkényuralmi nyilatkozatnak azonban nincs jogi relevanciája, ugyanis a médiahatóság, a törvény őre mindenféle felhívás nélkül, hivatalból is köteles észlelni a jogsértést és eljárást indítva biztosítani a törvényes rendet. Sőt, észlelnie sem kellett, mert a Legfelsőbb Bíróság kristálytisztán megállapította az eljárás szabálytalanságát, továbbá annak jogkövetkezményét. Következőleg nem az a kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasíthatja-e az ORTT-t vagy sem, hanem az, hogy az államigazgatási szervként működő médiahatóság semmibe vette a tárgyidőszakban hatályos médiatörvény (1996. évi I. törvény) rendelkezéseit, köztük a 112. § (4) bekezdést. Következőleg a jogutód NMHH folyamatosan veszélyezteti az európai alkotmányosság elemi normáit, köztük a jogbiztonságot, a jogegyelőséget és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot.

Published in: Automotive
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Az RTL Klub műsorszolgáltatási szerződésének jogellenessége

  1. 1. Sótonyi József: A magyar RTL műsorszolgáltatási szerződésének jogellenessége - Az európai alkotmányosság normái szerinti nyilvános panasz - - Alkotmányellenes médiatörvény: a mennyiség forradalma, a minőség bukása című dolgozat IV. fejezete - - A médiahatóság semmibe vette a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Gf. VI. 31.856/1998/19. sz. ítéletét - - Az Alaptörvényben védett magyar nyelv intézményi szintre emelt rombolása - - A törvényesség védelméért felelős ügyészség destruktív szerepe - Az Alkotmányellenes médiatörvény: a mennyiség forradalma, a minőség bukása című teljes tanulmány az alábbi linken olvasható: http://hu.scribd.com/doc/46958791/Alkotmanyellenes-mediatorveny-a-mennyiseg- forradalma-a-minőseg-bukasa-Mediahaboru-manipulacio-nyelvrombolas#scribd 1; A médiahatóság jogsértően adott műsorszolgáltatási jogosultságot az RTL -nek. Az államigazgatási szervként működő NMHH szubdiktatúrája A patetikus elnevezésű, de az alkotmányos kötelezettségét semmibe vevő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) azt hiszi, hogy a neve elé biggyesztett „nemzeti” jelző okán automatikusan nemzeti érdekeket képvisel. Nem! És ismételten nem! Az NMHH látványosan bizonyította: az eljárási gyakorlatban nemzetellenes magatartást manifesztál, aminek eklatáns példája, hogy a jogelőd Országos Rádió és Televízió Testület kerekperec megtagadta a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) ítéletének végrehajtását, és államigazgatási szervként nem gondoskodott a jogszabályok betartásáról. Nevezetesen a Gf. VI. 31.856/1998/19. számú ítéletről van szó, amelyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ORTT (a NMHH jogelődje) törvénysértő módon járt el a földfelszíni frekvenciapályázatok elbírálása során, amelynek jogkövetkezményeként köteles felmondani az RTL Klubbal (Magyar RTL Televízió Rt.) megkötött műsorszolgáltatási szerződést. Az autoriter médiahatóság kedvenc hivatkozása, hogy a bírói hatalom nem adhat utasítást a szerződés felmondására, továbbá a peres fél nem kérte az ítélet végrehajtását. Eme önkényuralmi nyilatkozatnak azonban nincs jogi relevanciája, ugyanis a médiahatóság, a törvény őre mindenféle felhívás nélkül, hivatalból is köteles észlelni a jogsértést és eljárást indítva biztosítani a törvényes rendet. Sőt, észlelnie sem kellett, mert a Legfelsőbb Bíróság kristálytisztán megállapította az eljárás szabálytalanságát, továbbá annak jogkövetkezményét. Következőleg nem az a kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasíthatja-e az ORTT-t vagy sem, hanem az, hogy az államigazgatási szervként működő médiahatóság semmibe vette a tárgyidőszakban hatályos médiatörvény (1996. évi I. törvény) rendelkezéseit, köztük a 112. § (4) bekezdést. Következőleg a jogutód NMHH folyamatosan veszélyezteti az európai alkotmányosság elemi normáit, köztük a jogbiztonságot, a jogegyelőséget és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot. A médiatörvény hivatkozott rendelkezése szerint azonnali hatállyal fel kell mondani a műsorszolgáltatási szerződést, ha azt nem lehetett volna megkötni. Márpedig nem lehetett volna megkötni, hiszen a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben állapította meg az eljárás szabálytalanságát. A Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményeket fűz. Az alkalmazandó jogszabály ez esetben a korábbi médiatörvényként ismert 1996. évi I. törvény 112. § (4) bekezdése, amely ekként rendelkezik: „Azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha a szerződést nem lehetett volna megkötni, és a jogsértő állapot még fennáll.” A Legfelsőbb Bíróság kifogástalanul alkalmazta a döntésében az idézett jogszabály helyet, hivatkozott továbbá a Ptk. 7.§ (1) bekezdésére, miszerint: „A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége.” A médiahatóság nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó, tehát nem léphet a Montesquieu féle konstelláció legfontosabb ága, a törvényhozó hatalom helyébe. A törvényen nincs mit meditálni, azt végre kell hajtani, ha tetszik a jogállami kontroll nélkül működő médiahatóságnak, ha nem. Amint az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése is rögzíti, a jogszabályok mindenkire kötelezőek, az államigazgatási szervként definiált médiahatóságra pedig különösen. Sőt, az európai jogállamiság elemi normái szerint az állam kényszer alkalmazásával is köteles biztosítani a jogszabályok érvényesülését, amint az Alaptörvény C) cikk (3) bekezdése is kimondja. Lehet ugyan kezdeményezni különféle jogorvoslati eljárásokat, de azok nem halasztó hatályúak, azaz nem mentesítenek a jogerős ítélet végrehajtása alól.
  2. 2. 2; Orwelli demokrácia a jogállami kontroll nélkül működő médiahatóság égisze alatt Az ügy kissé bonyolult, de nem annyira, hogy az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó NMHH elnöke ne fogta volna fel az Alaptörvény 28. cikkében előírt „józan ész” alkalmazásának követelményét és a saját felelősségét (1996. évi I. törvény 43.§ (1) bekezdés). Két országos frekvenciakészletre írtak ki pályázatot, amelyen három szereplő vett részt: az MTM-SBS Televízió Rt. (TV2, Tolvaly Ferenc), a német érdekeltségű Magyar RTL-Klub Rt. és az amerikai CME tulajdonában lévő Írisz TV (Első Magyar Kereskedelmi Televízió Rt.), amelyet Baló György fémjelzett. Szükségtelen ecsetelnem, óriási csaták, mélyreható lobbizások zajlottak már a pályázat kiírása előtt is. Olyannyira, hogy a kereskedelmi televízióknak szánt, eredetileg egyetlen országos lefedettségű frekvencia- készletből kettőt kellett varázsolni, hogy az MTM-SBS mellett a lobbizást később megkezdő RTL is nyerhessen. Miért kellett mindenáron nyernie? Azért, mert maga Helmuth Kohl kancellár lobbizott a német egyesítésben „piknik hős” szerepet játszó, korábban pufajkás őskommunista Horn Gyulánál, aki kiadta a jelszót: az RTL-nek győznie kell! Az akkori politikai erőviszonyok alapján egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a Baló-féle Írisz TV benyújthat akár olyan színvonalú pályázatot, ami felülmúlja Einstein speciális relativitáselméletét is, akkor sem fog nyerni. Ezzel összhangban az RTL pályázhat az elemi iskola alsó tagozatát alulmúló óvodás szinten és még a formális követelményeket is megszegheti, de akkor sem veszíthet. A pályázat demokratikus, igazságos, jogszerű elbírálása? Ugyan már! Az újkori magyar demokrácia egyesíti magában a bolsevizmus és a kapitalizmus összes hátrányát: a jogsértő magatartás központi generátora maga az intézményrendszer!!! Legalábbis annak egyes szervei, mint például a politikai parancsokat végrehajtó médiahatóság, az autoriter NMHH. 3; A joguralmat semmibe vevő politikai lobbizás olimpiai csúcsa A joguralmat semmibe vevő, a társadalmi igazságosságot agyagba döngölő magyar demokrácia valós helyzetét érzékeltetendő elmondok egy lobbizást, amikor a TV2 vezérigazgatója, Tolvaly Ferenc tiszteletét tette az MDF- nél. Dr. Balaton Péter és jómagam, a Budapesti Választmány tagjaként tárgyaltunk Tolvaly úrral, aki átnyújtotta az Ablak Európára című dolgozatát, majd az arisztokratikus stílusában előadta: azért kéri a támogatásunkat, mert az MDF nemzeti szellemiségű párt és ő is éppen a nemzeti érdekeket akarja megjeleníteni a televízióban. Ezt elmondta hozzávetőlegesen tízszer. Mondtam neki, hogy már elsőre is megértettem az eszmefuttatását, felesleges ismételni. Inkább kérdezek valamit. Nevezetesen arra voltam kíváncsi, hogy mégis miben fog kifejeződni a TV2 nemzeti jellege. Ugyanis Tolvaly Feri cége, az MTM addig csak egyetlen műsort gyártott a Magyar Televíziónak, nevezetesen a Szerencsekerék című kvíz förmedvényt, amelyben árgus szemekkel sem lehetett felfedezni semmiféle nemzeti jelleget. Na, erre aztán épületes válasz következett. Az élő Istenre esküszöm, hogy Tolvaly úr a következőket mondotta: A nemzeti dolgokkal finoman kell bánni, mert érzékenységeket sérthetnek. Nahát, ki hitte volna! Nyílván én vagyok a hibás, mert nem figyeltem behatóan. Mert aki elmélyedt ebben a mélyenszántó gondolatokat kifejező műsorban, az láthatta, hogy a műsorvezető Prokopp Dóra blúzára apró kis tulipánok voltak hímezve. Először azt hittem, hogy Tolvaly Ferenc úr Nóti Károly bohózatait túlszárnyaló humorisztikus fordulattal rukkolt elő. De láttam Ferenc arcának merev vonásain, hogy komolyan beszél. Ilyen taktikai zsenialitásra valóban nem voltam felkészülve. Végül Tolvaly úr megkért, hogy intézzem el a Magyar Televízió akkori elnökénél, Nahlik Gábornál, hogy fizessék ki a Szerencsekerék gyártási költségét, mert legalább 50 millió forint tartozást halmoztak fel. 4; A liberális médiastratégák által támogatott Baló György Írisz tévéje A Baló György által jegyzett Íriszt TV-t csak a liberális stratégák támogatták, élükön az SZDSZ-el. Az RTL-nek azonban minden jobbközép politikai erő segített, köztük az MDF is, ám a fölöttébb gyengécske pályázata nemhogy tartalmilag, de még alakilag sem felelt meg a pályázati kritériumoknak. Sőt, a lobbizást későn kezdő RTL szándékának a komolysága is kérdéses volt. A felkészületlenségére jellemző, hogy a műsorszolgáltatást csak nagy kínkeservesen tudta beindítani, az első három hétben semmilyen értékelhető műsorstruktúrája nem volt, csupán régi filmeket sugárzott futószalagon. 2
  3. 3. Az MTM-SBS átgondoltabban építette fel a stúdiórendszerét és aránylag színvonalas pályázatot nyújtott be, amelynek fő erőssége volt, hogy feltűnően magas, 40% arányt vállalt a közszolgálati műsorokra, amiért rengeteg pontot kapott, és azzal nyert. Igaz ugyan, hogy később esze ágában sem volt betartani a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt 40%-os arányt, de az már nem érdekelte a törvényesség felkent őrét, az ORTT-t. Az Írisz TV pályázati komolyságát jellemzi, hogy a vesztes létére is beindított egy kábelcsatornát, és óriási összegért vásárolt filmjogokat. Egyébként pedig Baló György írta a legszínvonalasabb pályázatot, ráadásul horribilis, 12 milliárd forint koncessziós díjat (műsorszolgáltatási díj) ajánlott, ami négy milliárddal volt több, mint az RTL által kínált összeg. Ettől a meghökkentő fejleménytől az ORTT tagjai szabályszerű idegrohamot kaptak. Ugyanis a számokkal nem lehetett mit kezdeni. Azt nem lehet bírálni, értelmezni, átértelmezni, csűrni-csavarni, mert a matematika törvényei szerint járnak a pontok és kész. Mit volt mit tenni, az ORTT brutálisan lepontozta, kemény két pontra értékelte az Írisz TV pályázatának szakmai részét, de csak azért nem vitte mínuszba, mert a negatív számokat nem lehetett értelmezni az elbírálásban. Az ORTT iskolapéldáját adta, hogyan lehet az euroatlanti civilizáció normáival kontradikcióban lévő döntést hozni, amelynek következtében az Írisz TV elvesztette a „negyedik hatalmi ág” szereplői közötti első csatát. 5; A Baló György féle Írisz TV támadása az RTL ellen. A jogerős ítélet semmibe vétele Az Írisz TV érhetően nem nyugodott bele az egetverően igazságtalan döntésbe és megtámadta a pályáztatási eljárás, illetve az elbírálás törvényességét. A kereseti kérelem központi indoklása szerint az RTL formailag hibás pályázatot nyújtott be, amit a vonatkozó jogszabályok szerint el kellett volna utasítani, azaz ki kellett volna zárni az RTL-t a pályázatból. Baló György csapata a Fővárosi Bíróság (jogutód: Fővárosi Törvényszék) előtti elsőfokú eljárásban veszített, de megfellebbezte az ítéletet. A kereseti kérelmének helyt adva a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság (jogutód: Kúria) megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította, hogy az ORTT súlyosan megsértette a pályázatok elbírálására vonatkozó szabályokat. Többek között az RTL nem csatolta a tulajdonosi struktúrát leíró nyilatkozatot, ami sérti a Művelődési Közlönyben publikált Általános Pályázati Feltételeket (ÁFP) és a Pályázati Felhívás kritériumait, következőleg az ORTT-nek hivatali kötelessége lett volna kizárni az RTL-t a pályázók sorából. Ebből értelemszerűen következik, hogy nem lehet jogszerűen műsorszolgáltatási szerződést kötni a pályázatból kizárt versenyzővel. Az ORTT azonban fittyet hányva a vonatkozó szabályokra, mégis megkötötte a szerződést. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének kihirdetésekor, az úgynevezett „médiaháború” idején éppen egy együttműködési szerződést készítettünk elő az ALFA TV és az RTL között. Az RTL vezérigazgatója, Kavas István rémülten közölte, a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján levonulási tervet kell készíteniük. Szegény vezérigazgató úr abban a téveszmében volt, hogy Magyarország éppen olyan jogállam, mint az Európai Unió fejlett jogkultúrával rendelkező tagállamai. Az ORTT azonban a realitás talaján állt: esze ágában sem volt végrehajtani a Legfelsőbb Bíróság ítéletét. Sőt, a ciklus lejártát követően hét évvel meghosszabbította az RTL műsorszolgáltatási szerződését. 6; A jogállami kontroll nélkül működő médiahatóság látszatintézkedése. Utólagos normakontroll Az ORTT a virtuális jogállamiság égisze alatt tett ugyan egy-két látszatintézkedést. Többek között utólagos normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, továbbá felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon, amiről az óvodában is közismert, hogy nem halasztó hatályú. Következőleg az ORTT súlyosan megsértette a jogállami normákat, a jogbiztonságot veszélyeztető, demokráciaromboló magatartást demonstrált azzal, hogy nem teljesítette az ítéletben foglaltakat. Sőt, gátlástalanul fenntartotta a jogsértő állapotot. A jogerős ítélet semmibe vételéhez képest indifferens, hogy „a törvény őre” szerepben tündöklő ORTT a jogállamiságot szimuláló színjáték keretében az Alkotmánybírósághoz fordult egy álságos jogdogmatikai dilemmával. Az Alkotmánybíróság nem jogsegélyszolgálat, hogy felvilágosító előadást tartson az államigazgatási szervnek a jogkövető magatartás elemi szabályairól. Noha az ORTT „jogorvoslati akciójának”sincs semmilyen halasztó hatálya, vázolom a jogdogmatikai eszmefuttatás lényegét: a médiahatóság polgári jogi jogalanyi minőségben kötötte meg a műsorszolgáltatási szerződést, ám szerinte a felmondás közigazgatási jogkör, amelyben a bírói hatalom nem utasíthatja. Na és? Miért kellene utasítania? Nem elég, ha az ORTT tudja, hogy jogszabályt sértett, amit azonnal orvosolnia kell? Ezek szerint nem. A médiahatóság a jog uralma fölött áll, nem vonatkoznak rá az alkotmányos normák, miszerint a jogszabályok betartása mindenki számára kötelező. 3
  4. 4. A felülvizsgálati eljárás során egy érdekes fordulat következett, de az sem menti a médiahatóság súlyos jogsértését. A médiapiacon ádáz ellenfelek, az RTL és a TV2 felismerték a nagyobb veszélyt, következőleg hirtelen szövetségbe tömörültek és a saját pozíciójukat bebetonozandó együttes erővel belebelezték a felperes Irisz TV-t. Később az ORTT is csatlakozott a „szövetséges alakulatokhoz”, és a felülvizsgálati eljárásban hatalmas egyetértésben kérték a per megszüntetését. A Legfelsőbb Bíróság eleget tett a fura „szövetség” kérelmének, hiszen a polgári perrendtartás (Pp.) szabályai szerint nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen. Ez a röhejes manőver azonban az ég adta világon nem változtat semmit az ORTT kötelezettségén és felelősségén. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében megállapított jogsértés ténye nem függvénye annak, hogy később ki kicsodát vett meg. Az ORTT-nek természetesen nem a per megszüntetését kellett volna kérnie, hanem a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását. Ezt azonban nem merte megtenni, mert a tényállás alapján a pernyertesség esélye a nullához konvergált. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályban maradt, az ORTT pervesztes lett. Ez pedig egyértelműen azt jelenti: egyrészt a RTL műsorszolgáltatási szerződése továbbra is jogsértő, másrészt az NMHH fenntartja a jogsértő állapotot, ami a polgári jog keretein túllépő kötelezettségszegés és hivatali visszaélés. Demokratikus jogállamban a jogvita eldöntése bírói monopólium. Ez azt jelenti, hogy a Montesquieu-féle struktúra legfontosabb ága, a bírói hatalom jogerős döntése maga a törvény (ítélt dolog), amit a teremtő Atyaúristen sem változtathat meg, nemhogy a jognak alárendelt médiahatóság. Jogerős ítéletnél „jogerősebb” nincs. (A felülvizsgálati kérelem egyrészt nem halasztó hatályú, másrészt nem az ítélet tartalmára, hanem a bíróság esetleges eljárási szabálytalanságára vonatkozik.) A jogerős ítélet tehát mindenki számára kötelező. Kivétel nincs. Ellenkező esetben sérül a jogbiztonság, ami a jogállamiság alapvető értéke. A médiahatóság azonban fittyet hányt a jogerős ítéletre, illetve a médiatörvény rendelkezésére, amely kirívóan jogsértő magatartásával veszélyeztette a jogbiztonságot, gyakorlatilag szembefordult az európai jogállamiság normáival. Autoriter szerv módjára szubdiktatúrát hozott létre a demokrácia égisze alatt. A rettenetesen kínos helyzetben a médiahatóság jogkövető magatartást szimulálva kénytelen volt államigazgatási eljárást indítani, hiszen azt mégsem mondhatta, hogy nem olvasta a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely megállapította a szerződéskötés szabálytalanságát. Önmagában is jogi nonszensz, a tárgyilagosság, a pártatlanság követelményének totálisan ellentmondó helyzet, hogy a médiahatóság saját magát vizsgálja. Ámde világraszóló eredményekre nem sikerült jutni, mert pillanatok töredéke alatt felfüggesztette az eljárást a már említett alkotmányossági aggályok ürügyén. Mindezek következményeképp a jogsértés jelenleg is fennáll, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság folytatólagosan és súlyosan megszegi az európai alkotmányosság normáival harmonizáló Alaptörvény előírásait és veszélyezteti az Európai Unió alkotmányos rendjét. Joggal merül fel a kérdés: a médiahatóság milyen alapon vár el jogkövető magatartást a műsorszolgáltatóktól, ha saját maga is jogsértő? Summa summarum, a törvényesség védelméért felelős Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nemcsak ebben az ügyben sértette meg brutálisan a jogállami normákat, hanem általában nem teljesíti a médiatörvényben előírt kötelezettségeit. 7; A nemzeti identitást kifejező magyar nyelv intézményi szintre emelt rombolása az MTA segédletével A NMHH a nevével ellentétben nem szolgálja a nemzet, mint kulturális közösség érdekét. Noha rendelkezik megfelelő jogosítványokkal (most már rendeletalkotási joggal is!), nem tartatja be a műsorszolgáltatókkal a preambulumban egyértelműen megfogalmazott jogalkotói akaratot, ami a magyar kultúra értékeinek ápolását és terjesztését írja elő. Ezek közül a legfájóbb: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tétlenül nézi, hogy a műsorszolgáltatók óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást kifejező magyar nyelvet, amelyet az Alaptörvény H) cikk (2) bekezdése véd. Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige. (Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott eme formában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey, Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanár úr szerint Kőváry László írt így a Székely honról című művében). A szinte uralkodóvá vált szakmai dilettantizmus széles spektrumából ebben a dolgozatban csak a hihetetlen méreteket öltött nyelvrombolásra és a magyar zenekultúra háttérbe szorítására térek ki. 4
  5. 5. Az elektronikus médiumok óriási hatékonysággal rombolják a legféltettebb kincsünket, az egyedülálló magyar nyelvet, amit az MTA Nyelvtudományi Intézete rezzenéstelenül tűr. A médiatörvény vezérelvként írja elő, hogy a nemzeti kultúra, így a magyar nyelv és zene ápolása, terjesztése a műsorszolgáltatók kiemelten fontos feladata. A kulturális értékek, különösen a szép magyar beszéd közvetítése nem kegy, hanem szigorú kötelezettség. Ezzel szemben a műsorszolgáltatók folyamatosan és súlyosan megszegik a törvényi előírást azzal, hogy széles felületen terjesztik a magyar nyelv artikulációs bázisától, ereszkedő dallamvezetésétől idegen beszédmodort. A tudósítók, riporterek többsége nem a mondat értelmének megfelelően tagolja a mondatot, hangsúlytalan négynegyedben, gépiesen ritmizál, hadar, a mondatvégeket felfelé íveltetve, énekelve beszél, affektál, a mondatok végét lebegteti, nem fejezi be a gondolatot. A magyartalan beszéd egyrészt fülsértő, másrészt alkalmatlan hiteles információ közvetítésére, mert nem fejezi ki a mondat értelmét, következőleg sérül a polgár érdeke, nevezetesen a tájékozódáshoz fűződő alkotmányos joga. Az alkotmányellenes helyzetre jellemző: a riportalanyok helyesebben beszélnek magyarul, mint a riporterek. Sőt, a számítógépes beszédszintetizátorok jobban beszélnek, mint a nyelvromboló műsorszolgáltatók üdvöskéi. Noha jómagam az egyik kereskedelmi televízió tulajdonosa vagyok, önkritikusan nyilatkozom: Körmendy László, Bőzsöny Ferenc, Varga József, Auth Magda, Acél Anna, Kudlik Júlia idejében a közszolgálatot teljesítő Magyar Rádió és Magyar Televízió a szép magyar beszéd fellegvára volt. A földönfutó polgár akkor is hallgatta a közszolgálati médiumokat, ha az adott téma nem érdekelte, mert a műsorvezetők a magyar nyelvhelyesség szabályai szerint, kellemes orgánummal szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy beszéltek. A jelenleg uralkodó műsorvezetők, tudósítók, riporterek a magyar nyelv elemi szabályait megsértve, affektálva, a mondatvégeket felfelé húzva, kunkorítva, lebegtetve, rossz ritmusban, rossz hangsúlyozással, pocsék artikulációval beszélnek. Az önmagukat profinak deklaráló tehetségtelen dilettánsok korábban nemhogy a mikrofonig, de a Magyar Televízió portájáig sem jutottak volna el. Negyed évszázaddal az un. rendszerváltoztatást követően, az idegen nemzetek legócskább szubkultúráját közvetítő tömegkommunikáció intézményi szintre emelte a nemzeti identitást kifejező magyar nyelv rombolását. Noha az Alaptörvény védi a magyar nyelvet, az alkotmányos alapjogok védelméért felelős Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tétlenül nézi a hivatásos nyelvrombolást, sőt, kollaborál a jogsértők hadával. A közhatalmat gyakorló intézmények azt hiszik, hogy elegendő a nevük elé biggyeszteni a „nemzeti” jelzőt és máris megfelelnek az ezeréves magyar jogállamiság kritériumainak. Nem! És ismételten nem! A nyelvromboló dilettánsok takarodjanak a valaha nemzetközi presztízsnek örvendő Magyar Rádióból és Magyar Televízióból! 8; A Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a médiahatóság és a Magyar Állam felelőssége. Alkotmányossági normakontroll. A Rousseau féle társadalmi szerződés megszegése (Social Contract) Az előző fejezetekben bizonyítottam, hogy sérültek a magyar polgárok alkotmányos jogai. A jogorvoslat többszörösen indokolt. Ami engem illet, nem anyagi jellegű (erkölcsi) kártérítési pert indítok a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., továbbá a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, továbbá a Magyar Állam ellen. A közszolgáltatók és a hatóság felelőssége abban áll, hogy nem teljesítették a médiatörvényben előírt kötelezettségeiket, amely vétkes magatartással alkotmányellenes helyzetet generáltak. A Magyar Állam a Ptk. 28.§ (1) bekezdése szerint jogi személy, tehát kártérítési felelősséggel tartozik az adófizető polgároknak. Az állam felelőssége ebben az esetben: nem gondoskodott az európai alkotmányosság normáinak megfelelő médiarendszer kialakításáról, nem garantálta az állami szervek, köztük a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogszerű működését. Továbbá különösen nem biztosította a fokozottan védett kommunikációs jogok társadalmi szintű érvényesülését, holott a korábbi Alkotmány 8.§ és az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése szerint az alapjogok érvényesítése az állam elsőrendű kötelezettsége. Ráadásul a Magyar Állam szerződésszegést követett el, hiszen megszegte a társadalmi szerződést (Rousseau: The Social Contract ). 5
  6. 6. Következőleg az alkotmányos jogaival élő magyar állampolgár visszakövetelheti a befizetett adójának azt a részét, ami a közszolgálati médiumok finanszírozására vonatkozik. Továbbá a peres eljáráson túlmenően kérelmet nyújthat be az Alkotmánybírósághoz. Utólagos normakontroll keretében kérheti annak megállapítását, miszerint a médiatörvény nem alkalmas az alkotmányossági normák érvényesítésére, továbbá a kialakult helyzet nem felel meg az európai alkotmányosság klasszikus kritériumainak. 9; A jogállami kontroll és felelősség nélkül működő ügyészség destruktív szerepe Végezetül hangsúlyozom az ügyészség felelősségét. Milyen magatartási mintát közvetít a totalitárius rendszer bolsevista hagyományaitól elszakadni képtelen ügyészség? Az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése, továbbá az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény értelmében az ügyészségnek kötelessége fellépni minden jogsértő cselekménnyel szemben. De mégsem teljesíti megfelelően a feladatát. Nemhogy nem előzi meg a jogellenes cselekményeket, de akkor sem lép fel, amikor a bírói hatalom megállapítja a jogsértést. Eredmény? Destrukció, tomboló korrupció, ami immáron Magyarország jogállami működését veszélyezteti. Az ügyészség feltartja a kezét, mint Pilátus a krédóban, úgy viselkedik, mint valami kívülálló, mintha semmi köze nem lenne a társadalom életminőségét döntően meghatározó közhatalom-gyakorló szervek és tisztségviselők működéséhez. Sőt, akarva-akaratlanul jogsértő magatartásra sarkallja a társadalmat, amint számos delikvens, mint például dr. Varga Gergely ügyész, Váradi Csaba, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezető tisztségviselőjének folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélése és Keresztes Imre főügyész un. „nőügye” is példáz. Különösen figyelemre méltó Varga Gergely ügyész, akit befolyással való üzérkedés miatt bilincsbe verve vitt el a rendőrség, majd 6 évet kapott. A leleményes ügyész úr nem volt megelégedve a jövedelmével, következőleg ötletes megoldást alkalmazott: mindössze két millió forint „honorárium” ellenében eltussolta a bűnügyeket. Speciális esetekben, jóságos szamaritánusként működve engedményt adott: az esztétikai élményt nyújtó nőszemélyek természetben is fizethettek, ami a mai nehéz világban igazán méltánylandó figyelmesség. És az adófizetők pénzéből élő ügyészség miképp kommunikálja a siralmas teljesítményét? Kiváló statisztikákra szokott hivatkozni, amire eklatáns példa dr. Polt Péter legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója: ”Örömmel és talán egy kis büszkeséggel mondhatom, hogy a magyar ügyészi szervezet az elmúlt időszakban valóban az igazságszolgáltatás oszlopa volt, erről tanúskodnak az elmúlt év most közzé tett statisztikai adatai is. Engedjék meg nekem, hadd utaljak arra, hogy az ügyészi váderedményesség az elmúlt évben tovább növekedett, immár meghaladja a 96 százalékot, továbbá arra a tényre, hogy 2000-ben az ügyészséghez érkezett ügyiratok 95 százalékát 30 napon belül intézték el.” 96 százalék? Ez valóban nagyszerű eredmény! Ennél jobb statisztikát még a Kádár-rezsim parasztsággal szövetséges munkásosztályának sztahanovistái sem tudtak produkálni a bolsevik diktatúra fénykorában, pedig a kommunista korifeusok elismerten nagy statisztikusok voltak. Csupán azt nem érti a statisztikában járatlan földönfutó polgár, hogy az egetverő statisztikai adatok közepette miért nincs jogbiztonság és közbiztonság, továbbá miért tombol a korrupció. Meg is kértem a cégem, a VIASAT sztárügyvédjeit, magyaráznák meg a kontradikció okát. Az írástudók válasza szerint az ügyészség jobbára olyan bűnügyekkel foglalkozik, amelyek bizonyításához nem szükséges különösebb szakmai bravúr. Például: a sértett bemegy az ügyészségre egy késsel a hátában, magával viszi az elkövetőt, majd mindketten egybehangzó vallomást tesznek. Ha ennél egy árnyalattal komplikáltabb az ügy, akkor az ügyészség a szubjektív tényállási elem mellett nem látja alaposnak a bűncselekmény gyanúját, következőleg egy nagysándori vágással intézi el az ügyet: nem emel vádat. Sőt, nem indítja meg az eljárást, nehogy romoljon a statisztika. Érthető is ez az óvatosság, nehogy úgy járjanak, mint a Kulcsár-üggyel, amelyet nyolc év után kezdhetnek elölről. Nem is beszélve a Kaya Ibrahim ügyben elhíresült Schlett Csabáról, aki olimpiai csúcsot állított föl azzal, hogy egyetlen nap leforgása alatt 14 darab köztartozásos céget vásárolt. Az ügyészség azonban itt sem látta megalapozottnak a jogsértést, amit nyílván jelentősen befolyásolt Simicska Lajos lenini magaslatokba ívelő eszmefuttatása, miszerint mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni. A Kádár-rezsimben szocializálódott ügyészség notabilitásai vazallus módjára követik a totalitárius rendszer örökségét, a „szocialista törvényességet”. Az ügyészség bolsevista elkötelezettségét mi sem jellemzi jobban, 6
  7. 7. mint az, hogy a Legfőbb Ügyészség Pártbizottsága még az úgynevezett rendszerváltás idején is határozatban ítélte el Nagy Imre és mártírtársainak rehabilitálását. Továbbá, az újkori magyar demokrácia elmúlt negyed évszázadában a törvényesség betartásáért felelős ügyészség nem emelt vádat a tömeggyilkos kommunista vezetők egyike ellen sem. Illetőleg hatalmas társadalmi nyomásra, nagy kínkeservesen tett valami enervált látszatintézkedést a kommunista fővezér Biszku elvtárs ellen, aki a mai napig hirdeti, hogy 1956 ellenforradalom volt. Az úgynevezett rendszerváltoztatás után negyed évszázaddal mi a jogkövetkezmény? Semmi! A kommunista diktatúrát kiszolgáló korifeusok, önkényurak, pribékek, hazaárulók, besúgó rongyemberek nem bíróság előtt állnak, nem börtönben ülnek, hanem pökhendien kioktatják a társadalmat becsületből, jogkövető magatartásból, és dőzsölnek az adófizető polgárok pénzéből!!! 7

×