• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Richard dawkins  folyam az édenkertbõl
 

Richard dawkins folyam az édenkertbõl

on

  • 1,297 views

 

Statistics

Views

Total Views
1,297
Views on SlideShare
1,297
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
9
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Richard dawkins  folyam az édenkertbõl Richard dawkins folyam az édenkertbõl Document Transcript

    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Címlap Fülszöveg Richard Dawkins: Folyam az édenkertbõl A Könyv impresszuma - Darwinista elmélkedések az életrõl - Elôszó (Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1996.) Fülszöveg 1. FEJEZET A digitális folyam 2. FEJEZET Afrika és leszármazottai 3. FEJEZET Lopva tégy jót! 4. FEJEZET Isten haszonelvûsége 5. FEJEZET A replikációs bomba Bibliográfia és további olvasmányok Magyar nyelvû ajánlott irodalom Hazaviszem (ASCII-CWI; HTML - 439.642 byte) Illegal Book 006 date:2000.04.04. (NeTtErRoRiStA pRoDuKcIó)file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.HTM[2009.12.26. 14:00:20]
    • RICHARD DAWKINS: FOLYAM AZ DENKERTB§L - Darwinista elm‚lked‚sek az ‚letr“l - Illusztr lta: LALLA WARD (Kulturtrade Kiad¢, Budapest, 1996.) ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ¿ ³ßÛß Û Û Ûßßß Ûßßß ÛßßÛ Û ³ ³ Û Û Û Ûß Û ßÛ ÛßßÛ Û ³ ³ßßß ßßßß ßßßß ßßßß ßßßß ß ß ßßßß³ ³ ÛßÛ ÛßßÛ ÛßßÛ Û Û ³ ³ ÛßßÛ Û Û Û Û ÛßßÛ ³ ³ ßßßß ßßßß ßßßß ß ß ³ ³ /±±±±± /±±±±± /±±±± ³ ³ ³ ±±/±± ³ ±±/±± ³ ±±_/ ³ ³ ³ ±± ±± ³ ±± ±± ³ ±±±±± ³ ³ ³ ±± ±± ³ ±± ±± ³ ±±/±± ³ ³ ³ ±±±±± ³ ±±±±± ³ ±±±±± ³ ³ ³/____/ ³/____/ ³/____/ ³ ³ ³ ³ date: ³ ³ ÚÄ·ÖÄ·ÖÄ·ÖÄ· ÖÄ·Ò Ò ÖÄ·Ò Ò ³ ³ ÖĽº ºº ºº º º ºÓĶ º ºÓĶ ³ ³ ÓÄÄÓĽÓĽÓĽo ÓĽ ½o ÓĽ ½o ³ ³ RICHARD DAWKINS: ³ ³ Folyam az ‚denkertb“l ³ ³ (Darwinista elm‚lked‚sek ³ ³ az ‚letr“l) ³ ÃÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ´ ³ (NeTtErRoRiStA pRoDuKcI¢) ³ ÀÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÙ Rezm‚ RICHARD DAWKINS, a Charles Simonyi ltal Oxfordban £jonnan alap¡tott Tudom nyn‚pszers¡t“ Tansz‚k els“ professzora. A VILG - EGYETEM sorozat sz m ra ¡rt k”nyv‚ben a g‚nkutat s £jabb eredm‚nyeit ismerteti. Mik‚nt alakulhatott ki az ‚let a F”ld”n? Digit lis inform ci¢k, bitek halmaza az ‚let, s az ember - vagy b rmely ‚l“ szervezet - kiv‚teles "programozott t£l‚l“g‚p"? Egyetlen k”z”s “st“l sz rmazik minden f”ldi ‚l“l‚ny? Mi‚rt 50-50% a nemek k”zti ar ny? A g‚nek h”mp”lyg“ folyam r¢l sz¢l¢ k”nyv az evol£ci¢ t”rt‚net‚n kalauzolja v‚gig az olvas¢t.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A VILG - EGYETEM sorozat f“szerkeszt“je: LNG ISTVN akad‚mikus A m– eredeti c¡me: Kiver Out of Eden Copyright (C) 1995 by Richard Dawkins A ford¡t s a Basic Books. A Division of Harper Collins Publishers, Inc. ltal rendelkez‚snkre bocs tott k‚zirat alapj n k‚szlt. Ford¡totta: B‚resi Csilla A ford¡t st az eredetivel egybevetette ‚s szakmailag ellen“rizte, tov bb a magyar nyelv– aj nlott irodalmat ”ssze ll¡totta: dr. Moln r Istv n Minden jog fenntartva. Kritik kban ‚s recenzi¢kban felhaszn lt r”vid id‚zetek kiv‚tel‚vel a m– egyetlen r‚sze sem reproduk lhat¢ semmilyen elj r ssal a jogtulajdonos el“zetes enged‚lye n‚lkl. M sodik kiad s Az els“ kiad s a Magyar K”nyv Alap¡tv ny t mogat s val jelent meg. Kiadta a KULTURTRADE KIAD• KFT. (1027 Budapest, Margit k”r£t 64/b.) Felel“s kiad¢ Vince G bor, a KULTURTRADE KIAD• KFT. igazgat¢ja Hungarian translation (C) B‚resi Csilla, 1995. Felel“s szerkeszt“: Moln r Magda A c¡mlapon Cs ji Attila Sejtkrist lyok 12 c¡m–, 1981-ben k‚szlt l‚zerkompoz¡ci¢ja l that¢. M–szaki szerkeszt“: Kempfner Zs¢fia Szed‚s ‚s t”rdel‚s: MA Bt., M‚sz ros Attila Nyomtatta ‚s k”t”tte a Re lsziszt‚ma Dabasi Nyomda Rt. 11,6 (A/5) ¡v terjedelemben, 1996-ban Felel“s vezet“: Musk t P‚ter vez‚rigazgat¢ Munkasz m: 96-0082 ISBN 963 7826 89 0 / ISSN 1218 4500 Henry Colyear Dawkins (1921-1992), az oxfordi St. Johns College professzora eml‚k‚re, aki oly mesterien megvil g¡totta sz munkra a dolgokat. "Foly¢v¡z j“ vala pedig ki denb“l a kert meg”nt”z‚s‚re" GENEZIS 2, 10. Tartalomfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • El“sz¢ 1. FEJEZET A digit lis folyam 2. FEJEZET Afrika ‚s lesz rmazottai 3. FEJEZET Lopva t‚gy j¢t! 4. FEJEZET Isten haszonelv–s‚ge 5. FEJEZET A replik ci¢s bomba Bibliogr fia ‚s tov bbi olvasm nyok Magyar nyelv– aj nlott irodalom El“sz¢ "—gy t–nik, term‚szetnek h¡vj k a r‚szecsk‚k milli rdjait, melyek v‚gtelen bili rd- j tszm ban vesznek r‚szt." PIET HEIN Piet Heinnek sikerlt megragadnia a fizika vil g nak l‚nyeg‚t. m amikor a t‚rb“l vakt ban visszapattan¢ atomok olyan objektumm llnak ”ssze, amely bizonyos, l tszatra rtatlan tulajdons ggal rendelkezik, sorsd”nt“ esem‚nyre kerl sor a Vil gegyetemben. Ez a tulajdons g az ”nsokszoros¡t s k‚pess‚ge; azaz az objektum a k”rnyezet‚ben fellelhet“ anyagokb¢l el tudja k‚sz¡teni ”nmaga pontos m s t, a m sol s sor n ad¢d¢ apr¢bb hib kat is bele‚rtve. Ebb“l a p ratlan, a Vil gegyetem b rmely pontj n j tsz¢d¢ esem‚nyb“l nem kevesebb k”vetkezik, mint a darwini kiv laszt¢d s ‚s az a barokkos burj nz s, amit bolyg¢nkon ‚letnek neveznk. Soha ily sok t‚nyt nem magyar zott m‚g meg ily kev‚s feltev‚s. A darwini elm‚let nemcsak hogy b“s‚gesen el‚gs‚ges magyar zattal szolg l az ‚let t‚nyeire, de a gazdas gos, szik r eleganci ban, ahogyan ezt teszi, olyan k”lt“i sz‚ps‚g rejlik, amely a vil g legelb–v”l“bb eredetm¡toszait is t£lsz rnyalja. K”nyvem meg¡r s ra t”bbek k”z”tt az sarkallt, hogy hozz j ruljak a darwini te¢ria ”szt”nz“ erej‚nek elismertet‚s‚hez. T”bb k”lt‚szet van a mitokondri lis v ban, mint legendabeli n‚vrokon ban. Az ‚letnek legink bb az a saj toss ga "ejti mulatba mindazokat, akik egyszer is belegondoltak" - hogy David Hume szavait id‚zzk -, hogy mechanizmusai, ez£ttal Charles Darwin szavaival ‚lve, e "rendk¡vl t”k‚letes ‚s bonyolult szervek" (*), oly kimer¡t“ r‚szletess‚ggel szervez“dtek valamely feladat bet”lt‚s‚re. A f”ldi ‚let ezen t£lmen“en t£l rad¢file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • soksz¡n–s‚g‚vel ragad meg minket: a fajok sz m t t”bb t¡z milli¢ra becsljk: ennyif‚le ‚letforma l‚tezik F”ldnk”n. K”nyvem meg¡r s ra a fentieken k¡vl az is k‚sztetett, hogy meggy“zzem az Olvas¢t: az ‚let DNS- k¢dolt sz”vegek thagyom nyoz s nak szinonim ja. Az ‚n "foly¢m" a DNS folyama, amelynek gai t ramlanak a f”ldt”rt‚neti korokon. Ez a metafora meglep“en hasznosnak bizonyul, ha tov bbsz“ve, a foly¢nak az egyes fajokat saj t genetikai j tszm ik hat rai k”z‚ szor¡t¢ meredek partjaira gondolunk. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Charles Darwin: A fajok eredete, ford.: Mikes Lajos, Magyar Helikon, 1973, 213. old. ---------------------------------------------------------------------------- gy vagy £gy, csaknem minden ¡r sommal a darwini szelekci¢s elv szinte korl tlan erej‚re k¡v ntam r mutatni - valah nyszor elegend“ id“ van az “si ”nsokszoros¡t s k”vetkezm‚nyeinek kibont s ra, ez az er“ szabadul el. A Folyam az denkertb“l is ennek a kldet‚snek a term‚ke. Azzal foglalkozik, mi t”rt‚nik akkor, ha a visszahat sok l ncolata egyfajta f”ld”nk¡vli cs£cspontra jut, mikoron a replik torok belesz¢lnak az atomi bili rd eleddig szer‚ny j tszm j ba. Hadd fejezzem ki k”sz”netemet mindazoknak, akik k”nyvem meg¡r s ban t mogat ssal, tan ccsal vagy ‚p¡t“ kritik val seg¡ts‚gemre voltak: Michael Birkettnek, John Brockmannek, Steve Daviesnek, Daniel Dennettnek, John Krebsnek, Sara Lippincottnak, Jerry Lyonsnak ‚s mindenekel“tt feles‚gemnek, Lalla Wardnak, aki a rajzokat is k‚sz¡tette. Egy-egy bekezd‚st kor bban megjelent cikkeimb“l emeltem t. Az 1. fejezet digit lis ‚s anal¢g k¢dokra vonatkoz¢ kit‚telei a Spectatorban 1994. j£nius 11-‚n megjelent cikkemen alapulnak. A 3. fejezetben besz molok Dan Nilssonnak ‚s Susanne Pelgernek a szem fejl“d‚s‚re vonatkoz¢ vizsg latair¢l, ennek r‚szleteit a Nature-ben 1994. rpilis 21-‚n megjelent ismertet‚semb“l mer¡tettem. Ez £ton mondok k”sz”netet mindk‚t £js g szerkeszt“inek, akik megb¡ztak a fenti cikkek meg¡r s val. V‚gl hadd k”sz”njem meg John Brockmannek ‚s Anthony Cheethamnek, hogy felk‚rtek a sorozatban val¢ r‚szv‚telre. Oxford, 1994 1. FEJEZET A digit lis folyam Minden n‚p legend kban mes‚li el “sei t”rt‚net‚t, ‚s ezek a legend k gyakran vall si kultuszokba szervez“dnek. Az emberek tisztelik, mi t”bb, im dj k “seiket - ‚s j¢ okkal: hiszen az “s”k, ‚s nem term‚szetf”l”tti istenek “rzik az ‚let kulcs t. A megszlet“ szervezetek t”bbs‚ge elpusztul, miel“tt ivar‚rett‚ v lna. A fennmarad¢, szaporod¢ kisebbs‚gb“l £jabb elkl”nl“ kis csoport mondhat csak mag ‚nak t”bb ezer nemzed‚ket meg‚lt ut¢dokat. Ez a par nyi kisebbs‚g alkotja az “s”k kiv lasztott gylekezet‚t. Az “s”k kevesen vannak, az ut¢dok sokan.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Minden valaha is ‚lt szervezet - llat, n”v‚ny, bakt‚rium vagy gomba, minden "cs£sz¢-m sz¢ llat", s“t e k”nyv valamennyi okas¢ja - “seire visszatekintve a k”vetkez“ bszke kijelent‚ssel ‚lhet: egyetlen “s”m sem m£lt ki fiatalon. Valamennyien meg‚lt‚k a feln“ttkort, ‚s mindegyik tal lt mag nak legal bb egy m sik nembeli partnert, amellyel sikeresen p rosodott. (*) Egyetlenegy “snket sem ter¡tette le ellens‚g, ”lte meg v¡rus vagy egy elhib zott l‚p‚s a szikla perem‚n, miel“tt legal bb egyetlen ut¢dot vil gra hozott volna. Kort rsaik ezrei vallottak kudarcot a fenti szempontb¢l, “seink k”zl azonban egyetlen sem. Az im‚nti kijelent‚sek megt‚veszt“en k‚zenfekv“nek t–nnek, m‚gis sz mtalan k”vetkezm‚nnyel j rnak: sz mtalan furcsa, v ratlan, meglep“ vagy megvil g¡t¢ erej– k”vetkezm‚nnyel. K”nyvem ezekkel a k‚rd‚sekkel foglalkozik. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Vannak kiv‚telek is. Bizonyos llatok, ¡gy p‚ld ul a lev‚ltetvek aszexu lisan szaporodnak. A mesters‚ges megterm‚keny¡t‚s lehet“v‚ teszi a ma embere sz m ra, hogy p rosod s n‚lkl szless‚k gyermeke, ak r a feln“ttkor el‚r‚se el“tt is, mivel petesejt ak r a l ny magzatb¢l is nyerhet“. Az esetek t”bbs‚g‚re azonban igaz az ll¡t som. ---------------------------------------------------------------------------- Mivel minden szervezet minden g‚nj‚t “seit“l kapja, nem pedig “sei sikertelen kort rsait¢l, ez‚rt minden szervezet sikeres g‚nekkel rendelkezik. Megvan bennk az “ss‚ v l s - azaz a t£l‚l‚s ‚s szaporod s - k‚pess‚ge. Ez‚rt a szervezetek olyan g‚neket ”r”k”lnek, amelyek j¢l meg‚p¡tett g‚pp‚ form lj k “ket - olyan testekk‚, amelyeknek legf“bb c‚lja, hogy “s”kk‚ v ljanak. Ez‚rt olyan j¢ repl“k a madarak, j¢ £sz¢k a halak, m sznak olyan gyesen a majmok, terjednek olyan ellen llhatatlanul a v¡rusok. Ez‚rt szeretjk az ‚letet ‚s a nemis‚get, ez‚rt szeretjk a gyerekeket. Mindez az‚rt van, mert kiv‚tel n‚lkl valamennyien sikeres “s”k megszak¡tatlan sor t¢l ”r”k”ljk valamennyi g‚nnket. A vil g olyan szervezetekkel n‚pesl be, amelyek rendelkeznek az “ss‚ v l s k‚pess‚g‚vel. Ez di¢h‚jban a darwinizmus l‚nyege. Term‚szetesen Darwin j¢val t”bbet mondott enn‚l, ‚s napjainkban mi is t”bbet mondhatunk, ez‚rt is ¡r¢dott ez a k”nyv. T”bben m‚gis f‚lre‚rtik az el“z“ bekezd‚sben mondottakat, ami ha term‚szetes is, m‚lys‚gesen k rt‚kony. Az ember k¡s‚rt‚sbe esik, hogy azt gondolja: amennyiben “seink sikeresek voltak, az ut¢daikra ”r”k¡tett g‚nek is jobb min“s‚g–ek lehettek, mint amit szleikt“l kaptak. Vagyis a sikerk valamik‚nt r nyomta b‚lyeg‚t g‚njeikre, s ez‚rt olyan gyesek ut¢daik a repl‚sben, £sz sban, udvarl sban. Ez teljesen helytelen, elhib zott n‚zet! A g‚nek nem javulnak fel haszn lat k”zben, egyszer–en csak tov bb”r”k¡t“dnek, ‚spedig n‚h ny igen ritka v‚letlen hib t¢l eltekintve v ltozatlanul. Nem a siker teszi a j¢ g‚neket. A j¢ g‚nek teszik a sikert, ‚s b rmit m–vel is egy egyed ‚lete folyam n, ennek a legcsek‚lyebb kihat sa sincs g‚njeire. A j¢ g‚nekkel szletett egyedeknek a legnagyobb az es‚lye, hogy sikeres “s”kk‚ v ljanak; ez‚rt a j¢ g‚nek nagyobb val¢sz¡n–s‚ggel ad¢dnak tov bb, mint a rosszak. Minden nemzed‚k egyfajta sz–r“k‚nt, rostak‚nt m–k”dik: a j¢ g‚nek trost l¢dnak a k”vetkez“ nemzed‚kbe, m¡g a rosszak fiatalon vagy szaporod s n‚lkl elpusztult testekben v‚gzik. Sokszor az ut¢bbiak is meg‚lhetnek egy-k‚t nemzed‚ket, tal n mert szerencs‚jkre j¢ g‚nekkel osztoznak ugyanazon a testen. Ahhoz azonban, hogy rost k ezreinfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • jusson keresztl, egyiken a m sik ut n, a g‚nnek t”bbre van szks‚ge szerencs‚n‚l. A t”bb ezer nemzed‚ken t”r”k¡t“d”tt g‚nek val¢sz¡n–leg a j¢k k”zl kerlnek ki. Azt mondtam teh t, hogy a nemzed‚kek sor n t”r”k¡tett g‚nek azok, amelyek az “s”ket alkotj k. Ez igaz is, m‚gis l‚tezik egy szembesz”k“ kiv‚tel, amellyel foglalkoznom kell, miel“tt a jelens‚g tiszt zatlans ga zavart keltene. N‚mely egyed gy¢gy¡thatatlanul steril, m‚gis szeml tom st arra rendeltetett, hogy seg‚dkezz‚k g‚njei tov bbad s ban. A dolgoz¢ hangy k, m‚hek, darazsak ‚s termeszek sterilek. Nem azon munk lkodnak, hogy maguk v ljanak “s”kk‚, hanem n“v‚reiket ‚s fiv‚reiket seg¡tik ehhez hozz . Itt k‚t dolgot kell meg‚rtennk. El“sz”r is, b rmely llatfajban egyazon nemzed‚k tagjai nagy val¢sz¡n–s‚ggel ugyanazon g‚nekkel rendelkeznek. M sodszor, a k”rnyezet ‚s nem a g‚nek hat rozz k meg mondjuk, hogy valamely termesz tov bb szaporodik-e vagy steril dolgoz¢v v lik. Minden termeszben vannak olyan g‚nek, amelyek adott k”rnyezeti felt‚telek mellett steril dolgoz¢v form lj k, m s felt‚telek k”z”tt viszont ivaros egyedd‚. Az ut¢bbi ugyanazokat a g‚neket adja tov bb, amelyek tov bbad s ban a steril dolgoz¢k seg‚dkeznek. §k pedig ugyanazon g‚nek hat sa alatt tev‚kenykednek, amelyek m sodp‚ld nyait az ivaros egyedek szervezete tartalmazza. E g‚neknek a dolgoz¢kban tal lhat¢ p‚ld nyai azon munk lkodnak, hogy ivaros t rsaikat tseg¡ts‚k a nemzed‚kek rost j n. A termesz dolgoz¢k h¡m- ‚s n“nem–ek egyar nt lehetnek, a hangy kn l, m‚hekn‚l ‚s darazsakn l azonban minden dolgoz¢ n“st‚ny; az elv egyebekben v ltozatlan. Tulajdonk‚ppen nagy vonalakban ugyanez vonatkozik a madarak, eml“s”k ‚s m s llatok bizonyos fajaira, amelyekben a fiatalokat id“sebb testv‚rek ‚s n“v‚rek gondozz k. Az el“bb mondottakat ”sszegezve, a g‚nek mintegy megv lthatj k tjut sukat a rost n azzal, hogy nemcsak a saj t test, hanem egy rokon “ss‚ v l s ban is seg‚dkeznek. A k”nyvem c¡m‚ben megid‚zett folyam a DNS folyama, ez pedig az id“n ‚s nem a t‚ren folyik t. Az inform ci¢ foly¢ja ez, nem csontok‚ ‚s sz”vetek‚: nem maguk‚ a szil rd testek‚. Az inform ci¢ voltak‚ppen tfolyik a testeken ‚s hat ssal van r juk, viszont az inform ci¢nak ezt a folyam t az egym s ut n sorj z¢ testek tapasztalatai ‚s teljes¡tm‚nyei egy ltal n nem befoly solj k. S“t, nem hat r , nem szennyezi egy tov bbi lehets‚ges, l tsz¢lag sokkalta hatalmasabb er“: a nemis‚g sem. Minden egyes sejtnkben feler‚szt anyai, feler‚szt apai g‚nek tal lhat¢k. Ezek titkos ”sszeeskv‚se tesz bennnket azz a finom ‚s egys‚ges ”tv”zett‚, amik vagyunk. Maguk a g‚nek azonban nem olvadnak ”ssze, mind”ssze a hat saik. A maguk r‚sz‚r“l sziklaszil rd ”n ll¢s ggal rendelkeznek. Ha elj”n az ideje, egy g‚n vagy t”r”k¡t“dik egy ut¢dba, vagy sem. Az apai ‚s anyai g‚nek nem olvadnak ”ssze: ”n ll¢s gukat meg“rizve rekombin l¢dnak. Egy adott g‚nnk vagy anyai, vagy apai eredet–. N‚gy nagyszl“nk, nyolc d‚dszl“nk stb. egyik‚b“l, ‚s csakis egyik‚b“l sz rmazik. A g‚nek folyam r¢l besz‚ltem, de ugyan¡gy besz‚lhettem volna a f”ldt”rt‚neti korokon keresztl mas¡roz¢ j¢ cimbor k csapat r¢l is. Egy-egy nemzed‚k ”sszes g‚nje hossz£ t von t rsa egym snak. R”vid t von az ugyanabban a testben lakoz¢ t”bbi g‚nhez van t”bb k”zk. A g‚nek akkor ”r”k¡t“dnek tov bb, ha olyan testeket ‚p¡tenek, amelyek a faj ltal v lasztott ‚letm¢dot ‚s szaporod si form t szolg lj k. Enn‚l azonban t”bbr“lfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • van sz¢. Egy g‚n akkor maradhat fent, ha eredm‚nyesen m–k”dik egytt ugyanazon faj - ugyanazon folyam - m s g‚njeivel. A hossz£ t v£ fennmarad shoz egy g‚nnek j¢ cimbor nak kell lennie. Egy m sik faj g‚njei m s folyamhoz tartoznak. Ezekkel m r nem musz j sz¢t ‚rtenie - legal bbis nem az el“bbi ‚rtelemben -, mivel m sfajta testeken osztoznak. Egy faj meghat roz¢ saj toss ga, hogy minden tagj n ugyanaz a g‚nfolyam ramlik keresztl, ez‚rt egy faj valamennyi g‚nj‚nek j¢ bar ts gban kell llnia a t”bbivel. —j faj akkor j”n l‚tre, amikor egy l‚tez“ faj k‚tfel‚ gazik. Ekkor a g‚nfolyamok is el gaznak az id“ben. A g‚n szemsz”g‚b“l a faji elkl”nl‚s, £j faj keletkez‚se a "hossz£ b£cs£" kezdete. A r‚szleges elkl”nl‚s r”vid id“szak t k”vet“en a k‚t folyam £tja mind”r”kre elv lik egym st¢l, egyikk vagy m sikuk az id“k sor n ki is sz radhat. A folyamok partjai ltal hat rolt v¡z £jra meg £jra elkeveredik a nemi rekombin ci¢ r‚v‚n. m a v¡z sosem l‚p ki medr‚b“l, nem szennyez be m s folyamot. Miut n egy faj kett‚oszlott, a l‚trej”v“ k‚t g‚n llom ny t”bb‚ nem t rsulhat egym ssal. Imm r nem tal lkoznak ugyanabban a testben, ¡gy nem is kell bar ts gban maradniuk. Nem ‚rintkezhetnek egym ssal - amin ez esetben a sz¢ szoros ‚rtelm‚ben a nemi ‚rintkez‚s lehetetlens‚g‚t ‚rtjk, a g‚nek ideiglenes sz ll shelye, a test, nem k”z”slhet m s fajhoz tartoz¢ testtel. Mi‚rt kell a k‚t fajnak elkl”nlnie? Mi az oka g‚njeik hossz£ b£cs£j nak? Mi k‚szteti a folyamot arra, hogy el gazzon, hogy sz‚tkanyarg¢ k‚t ga soha t”bb‚ ne tal lkozzon? Ha a r‚szletek tiszt zatlanok is, a jelens‚g legf“bb ”sszetev“je vit n fell a f”ldrajzi elkl”nl‚sek v‚letlene. Val¢ igaz, a g‚nek folyama az id“ben folyik, de t rsul suk testekhez k”t”tt, a testek pedig a t‚r adott pontj hoz rendelhet“k. Egy ‚szak-amerikai szrke m¢kus keresztez“dni tud egy angol szrke m¢kussal, m r ha valaha is tal lkoznak az ‚letben. Csakhogy nem val¢sz¡n–, hogy tal lkoznak. Az ‚szak-amerikai szrke m¢kusok g‚nfolyam t majd ”tezer kilom‚ternyi ¢ce n v lasztja el az angol szrke m¢kusok‚t¢l. A k‚t g‚n llom ny megszak¡totta a bar ts got, hab r feltehet“leg alkalomadt n sz¢t ‚rten‚nek m‚g. B£cs£t mondtak egym snak, ha - egyel“re - a b£cs£ nem is v‚gleges. m n‚h ny ‚vezredes elkl”nl‚s ut n a k‚t folyam m r annyira elt volodott egym st¢l, hogy t”bb‚ nem tudj k kicser‚lni g‚njeiket. Az "elt volod s" ez esetben nem a t‚rre, hanem a genetikai ”sszef‚rhet“s‚gre ‚rtend“. Szinte bizonyos, hogy valami ehhez hasonl¢ j tsz¢dott le a szrke ‚s v”r”s m¢kusok m‚g r‚gebbi elkl”nl‚se sor n. Ezek a fajok m r nem keverednek. Ha elterjed‚si terletk f”ldrajzilag tfedi is egym st Eur¢p ban, ‚s j¢llehet n‚melykor ”sszekl”nb”zhetnek egy-egy di¢n, szaporod¢k‚pes ut¢dokat m r nem hozhatnak l‚tre. Genetikus folyamuk t£l messzire kanyarodott egym st¢l, magyar n, g‚njeik t”bb‚ nem f‚rnek meg egy testben. Sok-sok nemzed‚kkel kor bban a szrke ‚s v”r”s m¢kusok “sei ugyanazok az egyedek voltak. K‚s“bb azonban f”ldrajzilag elszigetel“dtek - tal n egy hegyl nccal vagy v¡zzel, v‚gl pedig az Atlanti-¢ce nnal. G‚n llom nyuk is kl”nv lt teh t. A f”ldrajzi elkl”nl‚s az ”sszef‚rhet“s‚g hi ny t eredm‚nyezte. A j¢ cimbor kb¢l rossz cimbor k lettek (vagy ez derlt volna ki r¢luk egy p rosod si k¡s‚rlet sor n). A rossz cimbor kb¢l azut n m‚g rosszabb cimbor k, m¡g v‚gl, napjainkra sz¢ sem lehet t”bb‚ cimboras gr¢l. B£cs£juk imm r v‚gleges. A k‚t folyam elkl”nlt, ‚s a tov bbiakban csak m‚g ink bb elkl”nl egym st¢l. Ugyanez t”rt‚nt mondjuk “seink ‚s az elef ntok “seinek j¢val kor bbi elv l sa sor n. Vagy a struccokfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • (ugyancsak “seink) ‚s a skorpi¢k “seinek eset‚ben. Mostan ra hozz vet“leg harmincmilli¢ ga l‚tezik a DNS-folyamnak, mert ennyire becslik a fajok sz m t a F”ld”n. Azt is kisz m¡tott k, hogy a jelenleg ‚l“ fajok az ”sszes valaha ‚lt faj mind”ssze egy sz zal‚k t teszik ki. Ebb“l k”vetkezik, hogy ”sszesen h rommilli rd DNS-folyam l‚tezett. A mai harmincmilli¢ egyszer ‚s mindenkorra elkl”nlt egym st¢l. Sokuknak az a sorsa, hogy eleny‚sszen, mivel a fajok z”me kihal. Ha visszafel‚ haladunk a harmincmilli¢ folyam ment‚n (az egyszer–s‚g kedv‚‚rt a folyam gakat is folyamoknak nevezem), azt tal ljuk, hogy egyik a m sik ut n m s foly¢kkal egyesl. Az emberi g‚nek folyama nagyj b¢l ugyanakkor egyeslt a csimp nz- g‚nek folyam val, mint a gorilla-g‚nek‚, teh t mintegy h‚tmilli¢ ‚vvel ezel“tt. N‚h ny milli¢ ‚vvel visszafel‚ haladva az id“ben azut n az afrikai emberszab s£ majmok k”z”s folyama egyesl az orangut n-g‚nek foly¢j val. M‚g kor bban a gibbon-g‚nek foly¢ja is csatlakozik hozz - ez a foly¢ foly sa ment‚n haladva t”bb gra, gibbonnok ‚s sziamangok ”n ll¢ fajaira gazik sz‚t. Visszafel‚ haladva az id“ben genetikai foly¢nk mind t”bb ‚s t”bb foly¢val egyesl, az id“ben el“rejutva pedig az ¢vil gi ‚s £jvil gi majmokra, tov bb a madagaszk ri makikra v lik sz‚t. M‚g t volabb az id“ben folyamunk m s nagyobb eml“scsoportok‚val egyesl: a r gcs l¢k‚val, macskaf‚l‚k‚vel, denev‚rek‚vel, elef ntok‚val. Ezt n el‚rnk a kl”nb”z“ hll“k, madarak, k‚t‚lt–ek, halak, gerinctelenek le gaz si pontj ra. Cs¡nj n kell azonban b nnunk a folyam-metafor val. Ha az ”sszes eml“sh”z torkoll¢ el gaz sra gondolunk - mondjuk a szrke m¢kushoz vezet“ foly¢csk val szemben -, k”nnyen k¡s‚rt‚sbe eshetnk, hogy holmi ¢ri sfoly¢t k‚pzeljnk el, amilyen a Mississippi ‚s a Missouri egybe”ml‚se. Hisz az eml“s”k sz rmaz svonala v‚gs“ soron £jra meg £jra el gazik, m¡g az ”sszes eml“st l‚trehozza - a m¢kuscick nyt¢l az elef ntig, a f”ld alatt t£r¢ vakondt¢l a f k koron j n himb l¢z¢ majmokig. A folyam eml“s- g nak oly rengeteg nagy fontoss g£ f“ v¡zi utat kell t pl lnia, hogyan is lehetne m s, mint hatalmas, h”mp”lyg“ v¡zt”meg? Csakhogy ez az elk‚pzel‚s alapjaiban elhib zott. Amikor az ”sszes mai eml“s “sei elszakadtak a nem-eml“s”kt“l, ez az esem‚ny semmivel sem volt jelent“sebb b rmely m s faji elkl”nl‚sn‚l. Ha ‚lnek akkor term‚szettud¢sok, t n ‚szre sem veszik. A g‚nek £j folyam ga v‚kony erecske lehetett csup n. Egy apr¢ ‚jszakai l‚ny g‚njeit hordozta, amely nem kl”nb”z”tt jobban nem-eml“s unokatestv‚reit“l, mint a v”r”s m¢kus a szrk‚t“l. Csak ut¢lag visszatekintve ¡t‚ljk egy ltal n eml“snek az “si eml“st. Akkoriban mind”ssze egy volt a sz mtalan eml“sszer– hll“faj k”zl, s semmi sem kl”nb”ztette meg a tucatnyi apr¢, pof val rendelkez“, rovarev“ l‚nyt“l, a dinoszaurusz-‚tkek par nyi morzs j t¢l. A dr mais g ugyanilyen hi nya jellemezhette az llatok ”sszes t”bbi nagy rendszertani csoportja - a gerincesek, puhatest–ek, r kok, rovarok, gy–r–sf‚rgek, laposf‚rgek, csal noz¢k stb. - kor bbi elkl”nl‚s‚t. A folyamot - amelyb“l kiv ltak a puhatest–ek (‚s m sok), hogy ebb“l az gb¢l megint elkl”nljenek a gerincesek (‚s m sok) - alkot¢ (val¢sz¡n–leg f‚regszer–) l‚nyek k‚t popul ci¢ja m‚g annyira hasonl¡thatott, hogy keresztez“dni tudtak egym ssal. Az egyedli ok, ami‚rt m‚gsem tett‚k, holmi esetleges f”ldrajzi akad ly lehetett, tal n a kor bban ”sszefgg“ vizeket elszigetel“ sz razulat. Senki sem sejthette, hogy az egyik popul ci¢b¢l sz rmaznak k‚s“bb a puhatest–ek, m¡g a m sikb¢l a gerincesek. A k‚t DNS- foly¢ ekkor csup n alig elkl”nl“ erecske volt, amik‚nt az llatok fenti k‚t t”rzse is alig kl”nb”zhetett egym st¢l.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A zool¢gusok mindezt persze t”k‚letesen tudj k, m‚gis hajlamosak elfeledkezni r¢la a val¢ban nagy rendszertani csoportok, p‚ld ul a puhatest–ek ‚s gerincesek vizsg latakor. Abba a hib ba esnek, hogy sorsd”nt“ esem‚nyk‚nt k‚pzelik el ezeknek a nagyobb rendszertani egys‚geknek a sz‚t gaz s t. T‚ved‚sk oka, hogy abban az h¡tatos tiszteletben n“ttek fel, amely az llatok orsz g nak minden egyes le gaz s ban valami m‚lys‚gesen egyedi esem‚nyt l tott; ezt n‚ha a n‚met Bauplan sz¢val jel”lik. J¢llehet a sz¢ mind”ssze "tervrajzot" jelent, elismert szaksz¢v v lt, £gyhogy magam is ¡gy haszn lom, ha (mint megd”bbenve fedeztem fel) nincs is bent az Oxford English Dictionary leg£jabb kiad s ban. (Mivel n‚mely koll‚g mn l kev‚sb‚ rajongok ez‚rt a sz¢‚rt, bevallom, nem csek‚ly Schadenfreude, k r”r”m borzongatja h tamat hi nya l tt n: az ut¢bbi p‚ld nak ok ‚rt bent van a sz¢t rban, nincs teh t mi‚rt tiltakoznunk az idegen kifejez‚sek haszn lata ellen.) A Bauplant gyakran ford¡tj k "alapvet“ testtervnek". A bajkever“ itt az "alapvet“" jelz“ (vagy ami ezzel egyen‚rt‚k–, a fellengz“s n‚methez fordul s, a m‚lys‚g ‚rz‚keltet‚s‚re). Mindez komolyan f‚lrevezeti a zool¢gusokat. Egyikk p‚ld ul felvetette, hogy a kambrium (mintegy 500-600 milli¢ ‚vvel ezel“tt) korabeli evol£ci¢ gy”keresen kl”nb”zhetett a k‚s“bbit“l. Okfejt‚s‚nek l‚nyege, hogy napjainkban m r csak £j fajok keletkeznek, m¡g a kambriumban jelentek meg a f“bb rendszertani csoportok, amilyenek a puhatest–ek ‚s a r kok. •ri si t‚ved‚s! M‚g az olyan gy”keresen elt‚r“ ‚l“l‚nyek is, mint amilyenek a puhatest–ek ‚s a r kok, eredetileg ugyanannak a fajnak f”ldrajzilag elkl”nl“ popul ci¢i voltak. Egy darabig m‚g keresztez“dhettek volna is, ha tal lkoznak, de ez elmaradt. vmilli¢k elszigetelt fejl“d‚se ut n tettek szert azut n azokra a b‚lyegekre, amelyek alapj n a mai zool¢gus puhatest–ekk‚nt ‚s r kokk‚nt oszt lyozza “ket. Ezeket a jegyeket a hangzatos "alapvet“ testterv" vagy Bauplan elnevez‚ssel illetik. Csakhogy az llatok orsz g nak f“bb Bauplanjai csup n fokonk‚nt t‚rtek el a k”z”s kezdetekt“l. Bevallom, n‚mi, meglehet“sen nagydobra vert n‚zetelt‚r‚s uralkodik a zool¢gusok k”z”tt arra vonatkoz¢lag, mennyire fokozatos vagy "ugr sszer–" az evol£ci¢. m senki, hangs£lyozom, senki sem k‚pzeli, hogy az evol£ci¢s ugr sok egyszeriben vadonat£j Bauplant eredm‚nyezhettek. Az eml¡tett szerz“ 1958-ban vetette pap¡rra sorait. Ma m r csak kev‚s zool¢gus helyezkedik ny¡ltan erre az ll spontra, ki nem mondottan m‚gis megteszik, amikor £gy besz‚lnek, mintha a f“bb rendszertani csoportok mintegy magukt¢l, k‚szen sz”kkentek volna el“, ahogyan Pallasz Ath‚n‚ Zeusz fej‚b“l, ‚s nem a f”ldrajzilag v‚letlenszer–en elszigetel“d”tt “si popul ci¢k el gaz s b¢l keletkeztek. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Az olvas¢ figyelm‚be aj nlom e szempontot, ha Stephen J. Gould Wonderful Life (Csod latos ‚let) c¡m– k”nyv‚t forgatja, amely var zslatos besz mol¢ a burgessi agyagpala kambrium kori llatvil g r¢l. ---------------------------------------------------------------------------- Molekul ris biol¢giai vizsg latok mindenesetre sokkalta k”zelebbi rokonoknak mutatt k a nagy llatrendszertani csoportokat, mint gondolni szoktuk. A genetikus k¢dot egyfajta sz¢t rnak is felfoghatjuk, amelynekfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • hatvann‚gy szav t (egy n‚gybet–s b‚c‚ lehets‚ges tripletjeinek kombin ci¢it) egy m sik nyelv huszonegy szav ra (a h£sz aminosav ‚s egy ¡r sjel) ford¡tjuk le. Annak es‚lye, hogy v‚letlens‚gb“l m‚g egyszer ugyanehhez a 64:21-es lek‚pez‚si ar nyhoz jutunk, egy a milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢hoz. Ennek ellen‚re a genetikai k¢d mondhatni pontr¢l pontra megegyezik minden, valaha is megvizsg lt llatban, n”v‚nyben ‚s bakt‚riumban. Minden f”ldi ‚l“l‚ny egyetlen k”z”s “st“l sz rmazik, ehhez nem f‚rhet k‚ts‚g. Senki nem is vitatja, m‚gis megr”k”ny”d‚st keltett, milyen k”zeli hasonlatoss g mutatkozik p‚ld ul a rovarok ‚s gerincesek k”z”tt, ha nem csup n a genetikai k¢dot mag t vizsg ljuk, hanem a genetikus inform ci¢ r‚szletes sorrendj‚t is. Meglehet“sen bonyolult genetikai mechanizmus felel“s p‚ld ul a rovarok szelv‚nyezett testfel‚p¡t‚s‚‚rt. K¡s‚rtetiesen hasonlatos genetikai hat smechanizmust tal ltak az eml“s”kben is. Molekul ris szempontb¢l minden llat igen k”zeli rokona egym snak, mi t”bb, a n”v‚nyeknek is. A bakt‚riumokig kell visszamennnk, hogy t voli unokatestv‚rekr“l besz‚lhessnk, ‚s a genetilkai k¢d maga m‚g ez esetben is megegyezik a mienk‚vel. Az‚rt tudunk ilyen pontos sz m¡t sokat v‚gezni a genetikai k¢ddal a Bauplanok anat¢mi ja helyett, mert az el“bbi szigor£an digit lis, a sz mokkal pedig pontosan dolgozhatunk. A g‚nek foly¢ja digit lis foly¢. Most pedig srg“sen meg kell magyar znom, mit is jelent ez a m–szaki szakkifejez‚s. A technika digit lis ‚s anal¢g k¢doltat kl”nb”ztet meg. A lemezj tsz¢k ‚s magnetofonok - s a mai napig a telefonok z”me - anal¢g k¢dokat haszn l. A kompakt lemezek, sz m¡t¢g‚pek ‚s a legt”bb modern telefonrendszer ezzel szemben digit lis k¢dokat alkalmaznak. Egy anal¢g telefonrendszerben a leveg“ nyom sv ltoz sainak (a hangoknak) lland¢ hull mz s t ennek megfelel“ feszlts‚gkl”nbs‚gekk‚ alak¡tj k t az elektromos h l¢zatban. A lemezj tsz¢ hasonl¢ elv szerint m–k”dik: a hangbar zd k rezg‚sre k‚sztetik a lej tsz¢t–t, amelynek mozg s t ennek megfelel“ feszlts‚gingadoz sokk alak¡tj k. A t£loldalon azut n ezeket a feszlts‚gingadoz sokat a telefon flhallgat¢j ba szerelt rezg“ membr n vagy a lemezj tsz¢ hangsz¢r¢ja visszaalak¡tja a megfelel“ leveg“- azaz hanghull mokk . Minden lehets‚ges feszlts‚g‚rt‚k, bizonyos hat rokon bell, elektromos jell‚ alakul, ‚s a k”ztk mutatkoz¢ kl”nbs‚g az, ami sz m¡t. Egy digit lis telefonn l mind”ssze k‚t feszlts‚g‚rt‚k vagy lehets‚ges feszlts‚g‚rt‚kek - mondjuk 8, esetleg 256 - elkl”nlt sorozata kerl az elektromos h l¢zatba. Az inform ci¢t nem ezek a feszlts‚g‚rt‚kek hordozz k, hanem az elkl”nlt szintek elrendez‚se, amit impulzusk¢d-modul ci¢nak neveznek. Egy adott id“pontban m‚rhet“ feszlts‚g‚rt‚k csak ritk n egyezik meg pontosan a mondjuk nyolctag£, n‚vleges ‚rt‚kek valamelyik‚vel, m‚gis a felfog¢ appar tus a megjel”lt feszlts‚gekhez legk”zelebb es“ feszlts‚gre kerek¡ti le, £gyhogy a vonal t£loldal n csaknem t”k‚letes lek‚pez‚s ‚rhet“ el, ha maga az tvitel m¢dja nem is t”k‚letes. Mind”ssze annyit kell tennnk, hogy kell“ t vols gban llap¡tsuk meg az egyes szinteket, hogy a v‚letlen ingadoz sokat soha ne a rossz szinthez rendelje, ne magyar zza f‚lre a felfog¢ k‚szl‚k. Ez a digit lis k¢dok felbecslhetetlen el“nye, ‚s ez‚rt t‚r t mind t”bb audio- ‚s videok‚szl‚k - s az inform ci¢s technol¢gia ltal ban - a digit lis rendszerekre. Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy minden sz m¡t¢g‚pes m–velet digit lis. K‚nyelmi okokb¢l bin ris - azaz kettes sz mrendszer– - k¢ddal dolgoznak, vagyis mind”ssze k‚t feszlts‚gszinttel 8 vagy 256 helyett.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • M‚g egy digit lis telefon eset‚ben is a kagyl¢ba ‚rkez“ ‚s a flhallgat¢t elhagy¢ hanghull mok v ltozatlanul a leveg“ nyom s nak anal¢g ingadoz sai. Csup n az talak¡tott, tov bb¡tott inform ci¢ digit lis. Egyfajta k¢dot kell itt is fel ll¡tani, amely az anal¢g ‚rt‚keket mikroszekundumonk‚nt elkl”nlt impulzusok sorozat v alak¡tja, teh t digit lisan k¢dolt sz mokk . Mikor szerelmnkkel enyelgnk telefonon, hangunk ‚s ‚rzelmeink minden apr¢cska rezdl‚se, minden szenved‚lyes s¢hajt s, az epeked‚s megannyi finom rnyalata kiz r¢lag sz mok form j ban tov bb¡t¢dik a telefonhuzalon. Sz mok fakasztanak k”nnyekre bennnket - felt‚ve ha el‚g gyorsan k¢dolj k ‚s dek¢dolj k “ket. A modern elektronika kapcsol si sebess‚ge oly gyors, hogy egy telefonvonal idej‚t feldarabolhatj k, valahogy £gy, ahogyan a sakkmester osztja meg idej‚t h£sz partner k”z”tt egy szimult n j tszm ban. Ez‚rt ugyanaz a telefonvonal egyszerre t”bb ezer besz‚lget‚st k”zvet¡thet, amelyek ha l tszatra egyidej–ek is, elektronikusan elszigeteltek, ‚s nem zavarj k egym st. Egy adatokat sz ll¡t¢ k”zponti vonaton - sokuk manaps g m r nem elektromos huzal, hanem vagy k”zvetlenl hegycs£cst¢l hegycs£csig sug rzott, vagy m–holdakr¢l visszaver“d“ r di¢hull mok - sz mok t”mkelege ramlik t. m az im‚nt elemzett lelem‚nyes elektronikus elszigetel“d‚s k”vetkezt‚ben ez digit lis folyamok ezreib“l ll, amelyek csak a sz¢ felsz¡nes ‚rtelm‚ben folynak ugyanabban a mederben, amik‚nt a szrke ‚s v”r”s m¢kusok is hi ba osztoznak ugyanazokon a f kon, g‚njeik soha nem keveredhetnek el. Visszat‚rve a technika vil g ba, az anal¢g jelek hib i nem sokat sz m¡tanak mindaddig, am¡g ism‚telten m sol sra nem kerlnek. Egy magn¢szalag csak alig hallhat¢an surrog - hacsak nem er“s¡tjk f”l a hangot, amivel egy£ttal a surrog st is felhangos¡tjuk, £jfajta zajt keltve a lej tsz s sor n. m ha t”bbsz”r tm soljuk a szalagot, £gy vagy sz z "nemzed‚k" ut n m r nem hallunk m st rajta, csak pokoli surrog st. Hasonl¢ gonddal kellett megkzdeni az anal¢g telefonrendszerek kor ban. Egy telefonjel eleny‚szik a hossz£ huzalon, ez‚rt k”rlbell 1,5 kilom‚terenk‚nt fel kell er“s¡teni. Az anal¢g rendszerek idej‚n ez igen nagy probl‚m nak sz m¡tott, mivel minden egyes er“s¡t‚s tov bb n”velte a h tt‚rzaj m‚rt‚k‚t. A digit lis jeleket ugyancsak fel kell er“s¡teni. Csakhogy ez esetben a m r ismertetett okokb¢l a feler“s¡t‚s nem j r hib val: az inform ci¢ t”k‚letesen tjut, fggetlenl att¢l, h ny feler“s¡t“ llom st iktattunk k”zbe. A h tt‚rzaj sz z ‚s sz z kilom‚ter ut n sem n”vekszik. Gyerekkoromban any m elmagyar zta nekem, hogy idegsejtjeink a szervezet telefonh l¢zat t k‚pviselik. De vajon anal¢g vagy digit lis h l¢zatot-e? rdekes m¢don a kett“ kever‚k‚t. Egy idegsejt kl”nb”zik az elektromos huzalt¢l. Hossz£, v‚kony cs“ ez, amelyen k‚miai v ltoz sok hull mai terjednek tova, olyan, ak r egy f”ld”n sisterg“ gy£jt¢zsin¢r. Azzal a kl”nbs‚ggel, hogy az idegsejt eredeti llapota gyorsan helyre ll, ‚s r”vid pihen‚s ut n £jabb kisl‚sre k‚pes. Az idegrostokon terjed“ hull mok kileng‚s‚nek m‚rt‚ke - a gy£jt¢zsin¢r h“m‚rs‚klete - v ltozhat, amint a hull m tovahalad, ez azonban l‚nyegtelen. A k¢d nem vesz r¢la tudom st. Vagy ott van a k‚miai impulzus, vagy sem, ak rcsak k‚t elkl”nlt feszlts‚gszint a digit lis telefonn l. Ilyen ‚rtelemben az idegrendszer digit lisnak mondhat¢. Csakhogy az idegi impulzusok nem szorulnak bitekbe: nem alkotnak elkl”n¡thet“ k¢dsz mokat. Ehelyett az zenet er“ss‚g‚t (a hanger“ss‚get, a f‚nyer“t, tal n m‚g az ‚rzelmek h“fok t is) az impulzusok szaporas ga k¢dolja. A m‚rn”k”k impulzusfrekvencia-modul ci¢nak nevezik ezt afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • mechanizmust, amely az impulzusk¢d-modul ci¢ alkalmaz sa el“tt nagy n‚pszer–s‚gnek ”rvendett k”rkben. Az impulzusok gyakoris ga anal¢g mennyis‚g, ha maguk az impulzusok digit lisak is: vagy ott vannak, vagy sem, k”z‚p£t nincs. Az idegrendszer ugyanazt a hasznot h£zza mindebb“l, mint b rmely m s digit lis rendszer. Az idegsejtek m–k”d‚sm¢dj b¢l ad¢dik az er“s¡t“ llom sok jelenl‚te, nem sz zkilom‚terenk‚nt, hanem millim‚terenk‚nt - hozz vet“leg nyolcsz z ilyen llom s tal lhat¢ a gerincvel“ ‚s ujjbegyeink k”z”tt. Amennyiben sz m¡tana az idegimpulzusok kileng‚s‚nek - a gy£jt¢zsin¢r sisterg‚s‚nek - m‚rt‚ke, az zenet m r karunkon v‚gigfutva felismerhetetlenl eltorzulna, a zsir f nyak r¢l nem is sz¢lva. Minden egyes er“s¡t‚s tov bbi v‚letlen hib kkal tet‚zn‚ a rendszert, hasonl¢an ahhoz, mint amikor nyolcsz zadszor m solj k le ugyanazt a magn¢szalagot, vagy minden xeroxm solatr¢l £jabb m solatot k‚sz¡tenek. A nyolcsz zadik f‚nym solt "nemzed‚ken" m r csak elmos¢dott szrke foltokat l tn nk. Az idegsejtek probl‚m j ra a digit lis k¢dol s ny£jtja az egyetlen megold st, ‚s a term‚szetes kiv laszt¢d s ‚lt is a lehet“s‚ggel. Ugyanez mondhat¢ el a g‚nekr“l. Francis Crick ‚s James Watson - a g‚nek molekul ris szerkezet‚nek felfedez“i - helye, v‚lem‚nyem szerint, Arisztotel‚sz ‚s Plat¢n mellett van. Nobel-d¡jukat az "‚lettan ‚s orvostudom ny" terlet‚n el‚rt eredm‚nyeik‚rt kapt k, ami nagyon is hely‚nval¢, mi t”bb, m sk‚nt elk‚pzelni sem lehet. Folyamatos forradalomr¢l besz‚lnnk csaknem ”nellentmond s, pedig a k‚t fiatalember ltal 1953-ban elind¡tott szeml‚letv ltoz s nem csup n az orvostudom nyt forradalmas¡totta £jra meg £jra, hanem az ‚letre vonatkoz¢ eg‚sz tud sunkat. Maguk a g‚nek ‚s a genetikai betegs‚gek mind”ssze a j‚ghegy cs£cs t k‚pviselik ebben a gy”keres talakul sban. A Watson ‚s Crick ut ni molekul ris biol¢gi ban a legforradalmibb az, hogy digit liss v lt. Watson ‚s Crick munk ss ga nyom n tudjuk, hogy a g‚nek finom bels“ szerkezete mer“ben digit lis inform ci¢ hossz£ fonalaib¢l ll. Mi t”bb, velej‚ig digit lis inform ci¢r¢l besz‚lhetnk a sz¢ val¢di ‚rtelm‚ben, amik‚nt az a sz m¡t¢g‚pekben ‚s kompakt lemezekben feldolgoz sra kerl, nem olyan felem san, mint az idegrendszerben. A genetikai k¢d nem bin ris, mint a sz m¡t¢g‚pek, ‚s nem is nyolcszintes, mint a telefonrendszerek eset‚ben, hanem n‚gy elemb“l, n‚gy jelb“l ll. A g‚neknek ez a g‚pies k¢dja k¡s‚rtetiesen hasonl¡t a sz m¡t¢g‚pek‚hez. A szakkifejez‚sek kl”nbs‚geit“l eltekintve egy molekul ris biol¢giai foly¢irat oldalait b rmikor felcser‚lhetjk egy sz m¡t¢g‚pes szaklap has bjaival. T”bb m s k”vetkezm‚nye mellett az ‚let l‚nyeg‚t t‚rtelmez“ digit lis forradalom egyszersmind a v‚gs“, hal los csap st jelentette a vitalizmusra - arra a meggy“z“d‚sre, amely szerint az ‚l“ anyag m‚lys‚gesen kl”nb”zik a nem ‚l“t“l. 1953-ig m‚g hihet“ volt, hogy van valami alapvet“en ‚s tov bb nem egyszer–s¡thet“en titokzatos az ‚l“ protoplazm ban. Ennek v‚ge szakadt. Az ‚let mechanisztikus szeml‚let‚re hajl¢ filoz¢fusok legmer‚szebb lmaikban sem rem‚ltek ilyen hatalmas tt”r‚st. K‚pzeljk el a k”vetkez“ sci-fi cselekm‚nyt. A m– nagyobb ra a mienk‚vel megegyez“ technol¢giai k”rnyezetben j tsz¢dna, mind”ssze felp”r”gn‚nek kiss‚ az esem‚nyek. Jim Crickson professzort elrabolja egy gonosz idegen er“, ‚s arra k‚nyszer¡ti, hogy biol¢giai fegyvereket kik¡s‚rletez“ laborat¢riumaiban dolgozz‚k. A civiliz ci¢ megment‚s‚hez elkerlhetetlen, hogy n‚h ny szigor£an titkos inform ci¢t a klvil g tudom s ra hozzon, csakhogy mindenfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • norm lis kommunik ci¢s csatorna megtagadtatott t“le. Egy kiv‚tel‚vel. A DNS k¢d hatvann‚gy triplet "kodonb¢l" ll, amely elegend“ a teljes kis- ‚s nagybet–s b‚c‚, a t¡z sz m, t‚rk”z ‚s egy pont t¡r s ra. Crickson professzor leemel egy fert“z“ influenzav¡rust a laborat¢riumi polcr¢l, ‚s genomj ba be¡rja palackpost ja teljes sz”veg‚t, t”k‚letes angol mondatokban. T”bbsz”r is elism‚tli zenet‚t a manipul lt genomban, amelyhez k”nnyen felismerhet“ "z szl¢jelz‚st" biggyeszt - mondjuk az els“ t¡z t”rzssz mot. Ezt k”vet“en beoltja mag t a v¡russal, majd egy emberekkel telezs£folt helyis‚gben tssz”gni kezd. Influenzaj rv ny s”p”r v‚gig a vil gon, ‚s t voli orsz gok orvosi laborat¢riumaiban l zasan pr¢b lj k felt‚rk‚pezni a genomot az olt¢anyag elk‚sz¡t‚s‚hez. Hamarosan kiderl, hogy a genomban furcsa minta ism‚tl“dik. A t”rzssz mokon felb torodva - amelyek semmik‚ppen nem k”sz”nhet“k a v‚letlennek - valaki k¢dt”r“ m¢dszereket javasol. Innen m r r”vid £t vezet Crickson professzor zenete teljes sz”veg‚nek megfejt‚s‚hez, amelyet szertetssz”g”tt a vil gban. Az ”r”kl“d‚s, amely a F”ld”n el“fordul¢ b rmely ‚letform ra egyetemesen ‚rv‚nyes, velej‚ig digit lis. Sz¢r¢l sz¢ra tm solhatn nk mondjuk az —jsz”vets‚get az emberi genom azon r‚szeibe, amelyeket jelenleg "hullad‚k" DNS t”lt ki - azaz a szervezet ltal fel nem haszn lt vagy legal bbis a mindennapi ‚rtelemben fel nem haszn lt DNS. Testnk minden egyes sejtje tartalmazza a negyvenhat nagyszer– m gnesszalag megfelel“j‚t, amelyekr“l sz mtalan, egyszerre munk lkod¢ olvas¢-¡r¢ fej veszi le a digit lis jeleltet. Minden egyes sejtben ezek a szalagok - a kromosz¢m k - ugyanazt az inform ci¢t tartalmazz k, csakhogy a kl”nb”z“ sejtekben az olvas¢-¡r¢ fejek az adatb zis kl”nb”z“ r‚szleteit keresik ki a maguk saj tos c‚ljainak megfelel“en. Ez‚rt kl”nb”znek az izomsejtek a m jsejtekt“l. Nincs teh t semmif‚le l‚lek korm nyozta ‚leter“, semmif‚le lktet“, f£jtat¢, sarjadz¢ rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az ‚let nem egy‚b, mint digit lis inform ci¢, bitek halmaza. A g‚nek is mer“ben inform ci¢b¢l llnak, amelyet k¢dolni, £jrak¢dolni ‚s dek¢dolni kell, an‚lkl, hogy az inform ci¢ ek”zben szemernyit is s‚rlne, vagy megm s¡tan jelent‚s‚t. A tiszta inform ci¢ tm solhat¢, ‚s mivel digit lis inform ci¢r¢l van sz¢, az tm sol s hiteless‚ge rendk¡vli. A DNS elemei oly pontoss ggal m sol¢dnak t, ami t£lsz rnyalja a modern technika valah ny v¡vm ny t. Nemzed‚keken t m sol¢dnak t ¡gy, s az id“nk‚nti hib k gondoskodnak a v ltozatoss g megteremt‚s‚r“l. Az ‚l“vil gnak ebben a v ltozatoss g ban automatikusan azok a k¢dolt kombin ci¢k szaporodnak el, amelyek dek¢dolva ugyane DNS-zenetek meg“rz‚s‚re serkentik az “ket hordoz¢ szervezeteket. Mi - ‚s velnk egytt valamennyi ‚l“l‚ny - a programoz s‚rt felel“s digit lis adatb zis elterjeszt‚s‚re programozott t£l‚l“g‚pek vagyunk. A darwinizmust ma a tiszta, digit lis k¢d szintj‚n a t£l‚l“k t£l‚l‚sek‚nt ‚rtelmezhetjk. Ha j¢l meggondoljuk, nem is lehetne m sk‚nt. Elk‚pzelhetn‚nk ugyan anal¢g t”r”kl‚si rendszert is. L ttuk azonban, mi t”rt‚nik az anal¢g inform ci¢val, mikor t”bb, egym st k”vet“ nemzed‚ken t tm sol sra kerl. K¡nai suttog ss fajulna. A feler“s¡tett telefonrendszerek, £jram solt magn¢szalagok, a f‚nym solatok f‚nym solatai eset‚ben az anal¢g jelek oly ‚rz‚kenyek a felgyleml“ k rosod sokkal szemben, hogy bizonyos korl tozott sz m£ m solatn l t”bb nem is k‚sz¡thet“. A g‚nek ezzel szemben ak r t¡zmilli¢ nemzed‚ken t is k‚pesek ”nmaguk m sol s ra, mik”zben alig k rosodnak. Az evol£ci¢ az‚rt m–k”dik, mert - az alkalmank‚nti mut ci¢kt¢lfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • eltekintve, amelyeket a term‚szetes kiv laszt¢d s vagy kigyoml l, vagy meg“riz - a m sol¢ folyamat t”k‚letes. Csup n egy digit lis t”r”k¡t“ rendszer k‚pes fenntartani a darwini elveket a f”ldt”rt‚neti korok ‚vmilli¢in keresztl. 1953, a kett“s spir l felfedez‚s‚nek ‚ve, teh t nem csup n az ‚let misztikus, k”d”s ‚rtelmez‚s‚nek vetett v‚get, hanem ett“l az ‚vt“l kezdve tekintik az evol£ci¢t digit lis folyamatnak. Nagy erej– k‚p, ha elk‚pzeljk a mer“ben digit lis inform ci¢ f”ldt”rt‚neti korokon m‚lt¢s gteljesen th”mp”lyg“ folyam t, amely h rommilli rd gra szakad. De mikor hagyja el ez az inform ci¢ az ‚let ismer“s t jait? Mikor hagyja oda a testeket, kezeket, l bakat, szemeket, agyakat, pofaszak llakat, leveleket ‚s fat”rzseket, gy”kereket? Mikor hagy el minket ‚s testr‚szeinket? Vajon mi valah nyan - llatok, n”v‚nyek, egysejt–ek, gomb k ‚s bakt‚riumok - puszta partok vagyunk, amelyek k”z”tt a digit lis inform ci¢ foly¢csk i ramlanak? Bizonyos ‚rtelemben igen. m, amint m r jeleztem, t”bbr“l van itt sz¢. A g‚nek tev‚kenys‚ge nem merl ki abban, hogy m solatokat k‚sz¡tenek magukr¢l, amelyek nemzed‚kr“l nemzed‚kre tov bbad¢dnak. Idejket a testekben t”ltik, ‚s meghat rozz k annak a testnek a form j t ‚s viselked‚s‚t, amelyben ‚ppen tart¢zkodnak. Eszerint a testek is fontosak. Egy jegesmedve teste p‚ld nak ok ‚rt - a fenti sz¢k‚ppel ‚lve - nem puszta foly¢part, amely digit lis foly¢csk t hat rol. Egyszersmind a jegesmedv‚kre jellemz“ bonyolults ggal rendelkez“ g‚p is. A jegesmedv‚k eg‚sz popul ci¢j nak ”sszes g‚nje egyfajta k”z”ss‚get alkot - j¢ cimbor k “k, akik ell”kd”s“dnek egym ssal az id“ben. M‚gsem t”ltik minden idejket a k”z”ss‚g t”bbi tagj nak t rsas g ban: v ltogatj k partnereiket a k”z”ss‚get alkot¢ g‚nk‚szletb“l. A g‚neknek ezt a k”z”ss‚g‚t £gy hat rozhatjuk meg, hogy olyan g‚nk‚szletet jelentenek, amely a k”z”ss‚g b rmely m s g‚nj‚vel tal lkozhat (nem tal lkozhat viszont a vil gon fellelhet“ harmincmilli¢ t”bbi k”z”ss‚g egyetlen m s tagj val sem). A tulajdonk‚ppeni tal lkoz sra mindig a jegesmedve egy sejtj‚ben kerl sor. Ez a test pedig t”bb a DNS-t hordoz¢ egyszer– tart lyn l. Kezdetnek legyen el‚g annyi, hogy m r maga a sejtek sz ma, amelyek mindegyik‚n bell teljes g‚nk‚szlet tal lhat¢, sz‚d¡t“: mintegy kilencsz zbilli¢ egy kifejlett h¡m medve eset‚ben. Ha sorba ll¡tan nk egyetlen jegesmedve sejtjeit, e sor oda-vissza ‚rne a F”ld ‚s a Hold k”z”tt. E sejtek t”bb sz z j¢l megkl”nb”ztethet“ t¡pusba sorolhat¢k. Kiv lt az eml“s”ket jellemzik ugyanazok a sejtt¡pusok, amilyenek az izomsejtek, idegsejtek, csontsejtek, h msejtek ‚s ¡gy tov bb. Az azonos t¡pushoz tartoz¢ sejtek t rsul sa sz”veteket alkot: izomsz”veteket, csontsz”veteket stb. Mind e sett¡pusok valamennyi t¡pus fel‚p¡t‚s‚hez szks‚ges genetikai utas¡t sokat tartalmazz k, csup ncsak a sz”vetnek megfelel“ g‚nek l‚pnek m–k“d‚sbe. Ez‚rt kl”nb”z“ megjelen‚s–ek ‚s m‚ret–ek a kl”nb”z“ sz”veteket alkot¢ sejtek. Ami enn‚l is ‚rdekesebb, egy adott sejtt¡pusban m–k”d‚sbe l‚p“ g‚nek a sz¢ban forg¢ sz”vet form j t is megszabj k. A csontok p‚ld ul nem kem‚ny, merev sz”vet alaktalan t”megei. Saj tos alakjuk van, reges nyelekkel, goly¢kkal ‚s foglalattal, tsk‚kkel ‚s sarkanty£kkal. Mintha csak a bennk l‚v“, m–k”d“ g‚nek ltal beprogramozott sejtek tudn k, milyen a kapcsolatuk a k”rnyez“ sejtekkel. gy ‚p¡tik fel a sz”veteket £gy, hogy azok flkagyl¢t, sz¡vbillenty–t, szemlencs‚t vagy z r¢izmot form ljanak. Egy jegesmedv‚hez hasonl¢ szervezet bonyolults ga sokr‚t–. Ez a szervezetfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • pontosan meghat rozott alak£ szervek - amilyen a m j, ves‚k ‚s csontok - bonyolult egyttese. Minden szerv adott sz”vetekb“l form lt bonyolult ‚p¡tm‚ny, amelynek ‚p¡t“k”vei a sejtek, melyek gyakran r‚tegekbe, lapokba rendez“dnek, m skor viszont szil rd t”meget alkotnak. Enn‚l sokkalta kisebb m‚rettartom nyban minden sejt rendk¡vl ”sszetett bels“ szerkezettel rendelkezik a benne ”sszehajtogatott membr nokb¢l. E membr nok ‚s a k”ztk l‚v“ v¡z sz mtalan bonyolult k‚miai reakci¢ sz¡nhelye. Az ICI-hez vagy az Union Carbide-hoz tartoz¢ vegyizemben t”bb sz z k‚miai reakci¢t v‚geznek. Ezeket lombikokkal, cs”vekkel stb. kl”n¡tik el egym st¢l. Egy ‚l“ sejt belsej‚ben hasonl¢an nagysz m£ k‚miai reakci¢ j tsz¢dik le egyidej–leg. Bizonyos m‚rt‚kig a sejt membr nrendszere a laborat¢rium veged‚nyeinek feladat t t”lti be, j¢llehet a hasonlat k‚t okb¢l is s nt¡t. El“sz”r is, hab r sok k‚miai reakci¢ra kerl sor a membr nok fellet‚n, tetemes r‚szk mag ban a membr nban zajlik. M sodszor, a reakci¢k elkl”n¡t‚s‚nek l‚tezik egy, az el“bbin‚l fontosabb m¢dja. Minden reakci¢t saj t enzimje kataliz l. Az enzim igen nagy molekula, amelynek h romdimenzi¢s form ja meghat rozott k‚miai reakci¢t gyors¡t fel az ltal, hogy megfelel“ felsz¡nt biztos¡t a reakci¢ lezajl s hoz. Mivel a biol¢giai molekul kb¢l legink bb h romdimenzi¢s megjelen‚sk sz m¡t, ez‚rt egy enzimet nagyobbfajta szersz mnak is tekinthetnk, amelyet k”rltekint“en £gy alak¡tott ki a term‚szet, hogy meghat rozott alak£ molekul k szalagtermel‚s‚t biztos¡tsa. Ez‚rt b rmely sejt belsej‚ben egyidej–leg ‚s egym st¢l m‚gis elszigetelten fggetlen k‚miai reakci¢k sz zai j tsz¢dnak le a kl”nb”z“ enzimmolekul k felsz¡n‚n. Hogy adott sejtben mely k‚miai reakci¢k zajlanak, azt az hat rozza meg, mely enzimmolekul k vannak jelen nagyobb sz mban. Minden enzimmolekula fel‚p¡t‚s‚‚rt, perd”nt“ alakj t is bele‚rtve, egy meghat rozott g‚n a felel“s. K”zelebbr“l, a g‚n t”bb sz z k¢djel‚nek pontos sorrendje adott, t”k‚letesen ismert szab lyok (a genetikai k¢d) szerint megszabja az enzimmolekula aminosavsorrendj‚t. Minden enzimmolekula aminosavak line ris l ncolata, amely ”nmag t¢l a csak sz m ra jellemz“ h romdimenzi¢s szerkezetbe g”ngy”l“dik fel, s ak rcsak valami masnin l, a l nc meghat rozott r‚szei keresztk”t‚seket alkotnak annak m s r‚szeivel. A masni pontos h romdimenzi¢s k‚p‚t az aminosavak egydimenzi¢s sorrendje d”nti teh t el, azaz v‚gs“ soron a g‚n k¢djeleinek egydimenzi¢s sorrendje. Ilyet‚nk‚ppen a sejtben lej tsz¢d¢ k‚miai reakci¢kat a m–k”d“ g‚nek hat rozz k meg. Mi d”nti el, milyen g‚nek l‚pnek m–k”d‚sbe egy adott sejt eset‚ben? A sejtben m r jelenlev“ k‚miai anyagok. Rejlik mindebben egyfajta ty£k-toj s paradoxon, m nem feloldhatatlan. Felold sa voltak‚ppen v‚gtelenl egyszer– elm‚letben, ha a gyakorlatban tekerv‚nyesebb is. A sz m¡t¢g‚ptud¢sok programbeh£z snak nevezik ezt a megold st. Mikor el“sz”r kezdtem el sz m¡t¢g‚pet haszn lni, valamikor az 1960-as ‚vekben, minden programot pap¡rszalagon kellett bet”lteni. (A korszak amerikai sz m¡t¢g‚peiben gyakran lyukk rty kat alkalmaztak, de az elv ugyanaz.) Miel“tt azonban az ember bet”lt”tte volna egy komolyabb program j¢kora szalagj t, be kellett t”ltenie egy £gynevezett beh£z¢programot. Ez egyvalamit tudott: megmondta a sz m¡t¢g‚pnek, hogyan t”ltse be a pap¡rszalagokat. Itt van azonban a ty£k vagy toj s paradoxon: hogyan t”lti be ”nmag t a beh£z¢program szalagja? A mai sz m¡t¢g‚peken a beh£z¢program megfelel“j‚t m r be‚p¡tik a g‚pekbe, a r‚gi id“kben azonban az embernek el“sz”r meghat rozott szertart srend szerint v‚gig kellett nyomogatnia egy sor gombot. A gombnyom sok sorrendje k”z”lte a sz m¡t¢g‚ppel, mik‚nt kezdje el olvasni a beh£z¢programfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • szalagj nak elej‚t. Ez azut n tov bbi utas¡t sokat tartalmazott e szalag k”vetkez“ r‚szlet‚r“l ‚s ¡gy tov bb. Amikorra az eg‚sz szalagot beette a g‚p, m r b rmely pap¡rszalagot el tudott olvasni, £gyhogy haszn lni lehetett. Mikor egy embri¢ fejl“d‚snek indul, egyetlen sejt, a megterm‚keny¡tett petesejt oszt¢dik kett‚, ez azut n megint tov bb oszt¢dik, s minden egyes £j sejt megint csak tov bb. N‚h ny nemzed‚k el‚g, hogy a sejtek sz ma billi¢ra n”vekedjen, ilyen hat‚kony a m‚rtani haladv ny szerinti oszt¢d s. m ha mind”ssze err“l lenne sz¢, akkor ez a billi¢ sejt mind ugyanolyan volna. Hogyan differenci l¢dnak (a szaksz¢val ‚lve) ehelyett m jsejtekk‚, vesesejtekk‚, izomsejtekk‚ stb., mik”zben mindegyikben m s ‚s m s g‚nek l‚pnek m–k”d‚sbe ‚s m s enzimek aktiv l¢dnak? K‚rem sz‚pen, a programbeh£z s seg¡ts‚g‚vel, m‚gpedig a k”vetkez“k‚ppen. Hab r egy petesejt g”mb alak£, k‚miai ”sszet‚tel‚t tekintve kl”nbs‚g van a p¢lusai - a teteje ‚s az alja ‚s sok esetben az eleje ‚s a h tulja (ez‚rt a jobb ‚s bal oldala) - k”z”tt. Ezeken a p¢lusokon a vegyletek m s-m s koncentr ci¢ban vannak jelen. Bizonyos k‚miai anyagok koncentr ci¢ja jelent“sen megn”vekszik p‚ld ul, ha h tulr¢l el“refel‚ haladunk a petesejtben, m sok‚ meg akkor, ha fentr“l lefel‚. Ezek a korai koncentr ci¢-kl”nbs‚gek meglehet“sen egyszer–ek, mindez azonban el‚g ahhoz, hogy beind¡tsa a programbeh£z s els“ szakasz t. Amikor a megterm‚keny¡tett petesejt, mondjuk, harminck‚t sejtt‚ oszt¢dik - teh t ”t oszt¢d s ut n -, e harminck‚t sejt n‚melyik‚ben a petesejt cs£cs ban l‚v“ vegyi anyagok jutnak t£ls£lyba, m¡g m sokban a petesejt alj ra jellemz“ anyagok. Kiegyens£lyozatlans g mutatkozhat a sejtek k”z”tt az ells“ ‚s h tuls¢ koncentr ci¢gradiensek viszonylat ban is. E kl”nbs‚gek el‚gs‚gesek ahhoz, hogy a g‚nek kl”nb”z“ kombin ci¢j t l‚ptess‚k m–k”d‚sbe az egyes sejtekben. Ez‚rt a kezdeti embri¢ kl”nb”z“ r‚szeit alkot¢ sejtekben elt‚r“ enzimkombin ci¢k lesznek jelen. Ez pedig gondoskodik tov bbi g‚nkombin ci¢k beind¡t s r¢l a kl”nb”z“ sejtekben. Az ut¢dsejtek teh t kl”nb”znek az embri¢n bell, nem maradnak azonosak kl¢n-“skkel. E kl”nbs‚gek azonban nagyon m sok, mint a fajok kor bban eml¡tett elt‚r‚sei. A sejtek sz‚t gaz sa programozott, ‚s r‚szletekbe men“en kisz m¡that¢, m¡g a fajok‚ f”ldrajzi v‚letlenek szesz‚ly‚nek m–ve volt, amelyekkel nem lehetett el“re sz molni. Azont£l a fajok sz‚tv l sakor maguk a g‚nek is elv lnak egym st¢l az ltalam kiss‚ cirkalmasan hossz£ b£cs£nak nevezett folyamat sor n. Mikor azonban az ut¢dsejtek gaznak sz‚t az embri¢ban, minden £j oszt¢d ssal ugyanazok a g‚nek jutnak az £j sejtekbe, ebben nincs kiv‚tel. Csakhogy a kl”nb”z“ sejtek k‚miai anyagok kl”nb”z“ kombin ci¢iban r‚szeslnek, amelyek elt‚r“ g‚nkombin ci¢kat l‚ptetnek m–k”d‚sbe, majd ezek £jabbakat ind¡tanak be vagy kapcsolnak ki. gy halad tov bb a programbeh£z s, m¡g ki nem alakul a kl”nb”z“ sejtt¡pusok teljes k‚szlete. A fejl“d“ embri¢ nem csup n t”bb sz z elt‚r“ t¡pus£ sejtt‚ differenci l¢dik, hanem eleg ns dinamikai v ltoz sok sor n kls“-bels“ form ja is folyton talakul. Tal n a legdr maibb e v ltoz sok k”zl a legkor bbi, gasztrul ci¢k‚nt, b‚lcs¡ra-k‚pz“d‚sk‚nt ismert folyamat. Lewis Wolpert kiv l¢ embriol¢gus od ig ment, hogy kijelentette: "Nem a szlet‚s, h zass g vagy hal l, hanem a gasztrul ci¢ a legfontosabb az ‚letnkben." A gasztrul ci¢ sor n egy sejtekb“l ll¢ res goly¢ g”rbl t”lcs‚rr‚, melynek bels“ fal t sejtb‚l‚s bor¡tja. Az llatok orsz g ban minden embri¢ tesikfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • ezen a gasztrul ci¢s folyamaton. Ez az az egys‚ges talapzat, amelyen az embriol¢giai fejl“d‚s kl”nbs‚gei nyugszanak. E virtu¢z origami-bemutat¢ v‚g‚n, a sejtr‚tegek sz mtalan begy–r“d‚se, kitremked‚se, kidudorod sa, kiny£l sa ut n, amelynek folyam n az embri¢ egyes r‚szei m s r‚szek rov s ra finoman ”sszehangolt n”veked‚snek indultak, miut n maga az embri¢ t”bb sz z fajta, k‚miailag ‚s fizikailag is kl”nb”z“ sejtt‚ differenci l¢dott, s a sejtek ”ssz-sz ma el‚rte a t”bb billi¢t, kialakult a folyamat v‚gterm‚ke: a magzat. De m‚g ez sem v‚gleges, hiszen az egyedfejl“d‚s eg‚sz folyamat t - melynek sor n bizonyos r‚szek megint gyorsabban n”vekednek a t”bbin‚l -, a feln“tt- ‚s ”regkort is bele‚rtve, az embrion lis fejl“d‚s meghosszabb¡t s nak tekinthetjk. Az egyedek kl”nbs‚gei teh t teljes embrion lis fejl“d‚sk mennyis‚gi elt‚r‚seire vezethet“k vissza. Egy sejtr‚teg kiss‚ tov bb n”vekszik, miel“tt betremkedne, ‚s mi az eredm‚ny: sasorr a fitos orrocska helyett, vagy l£dtalp, amely megmenti ‚letnket, mert nem soroznak be katon nak, m¡g a lapocka esetleg £gy form l¢dik, hogy kl”n”sen alkalmass teszi tulajdonos t a d rdahaj¡t sra (vagy k‚zigr n tok‚ra, krikettlabd k‚ra, a k”rlm‚nyekt“l fgg“en). N‚ha a sejtr‚tegek origamij nak egyedi kl”nbs‚gei tragikus k”vetkezm‚nyekkel j rhatnak, p‚ld ul mikor karok helyett csonkokkal, kezek n‚lkl j”n vil gra egy csecsem“. A sejtr‚tegek origami-j t‚k ban meg nem mutatkoz¢, mer“ben k‚miai jelleg– egyedi kl”nbs‚gek hasonl¢ horderej–ek lehetnek: a szlet“ ut¢d esetleg k‚ptelen a tej megem‚szt‚s‚re, hajlama van a homoszexualit sra vagy mogyor¢-allergi ra, net n terpentin ¡z–nek ‚rzi a mang¢t. Az embrion lis fejl“d‚s rendk¡vl bonyolult fizikai ‚s k‚miai folyamat. A b rmely pontj n lezajl¢ apr¢cska v ltoz s jelent“s tov bbi k”vetkezm‚nyeket von maga ut n. Ez nem meglep“, ha visszaeml‚ksznk, milyen kimer¡t“ programbeh£z s el“zi meg e folyamatot. Az egyedfejl“d‚s kl”nbs‚gei z”mmel k”rnyezeti kl”nbs‚geknek tulajdon¡that¢k, amilyen az oxig‚nhi ny vagy a talidomid hat sa az embri¢ra. M s kl”nbs‚gek a genetikai elt‚r‚seknek tudhat¢k be - itt nem csup n az elszigetelt g‚nekre, hanem a g‚nek ”sszj t‚k ra ‚s a k”rnyezettel val¢ k”lcs”nhat s ra gondolunk. Az olyan ”sszetett, kaleidoszkopikus, sz”vev‚nyes ‚s k”lcs”n”s programbeh£z ssal vez‚nyelt folyamat, amilyen az embrion lis fejl“d‚s, egyszerre tt“ erej– ‚s ‚rz‚keny. tt“ erej–, mert n‚ha lehengerl“en h tr nyos k”rnyezeti hat sok ellen‚re is ‚letre seg¡ti a csecsem“t. M sfel“l ‚rz‚keny is a k”rnyezeti hat sokra, hiszen nincs k‚t teljesen egyforma egyed, m‚g az egypet‚j– ikrek sem. Most pedig t‚rjnk t elm‚lked‚seink voltak‚ppeni t rgy ra. Amennyiben az egyedi elt‚r‚sek genetikai eredet–ek (kisebb vagy nagyobb m‚rt‚kben), a term‚szetes kiv laszt¢d s el“nyben r‚szes¡theti az embrion lis origami vagy embrion lis k‚mia valamely szesz‚lyes k‚pz“dm‚ny‚t a m sikkal szemben. Ha karunk erej‚t g‚nek szab lyozz k, a term‚szetes kiv laszt¢d s helyeselheti vagy rosszallhatja ezt a jellegvon st. Amennyiben a messze haj¡t¢ kar a legcsek‚lyebb m‚rt‚kben is befoly solja a t£l‚l‚st ‚s ¡gy a nemz“k‚pess‚get, s e k‚szs‚get g‚nek szab lyozz k, ezeknek a g‚neknek ennek megfelel“en nagyobb es‚lyk lesz, hogy tkzdj‚k magukat a k”vetkez“ nemzed‚kbe. Term‚szetesen b rmely egyed kim£lhat sz mtalan egy‚b okb¢l is, amelynek semmi k”ze a haj¡t¢ k‚pess‚ghez. m a g‚n, amely jobb haj¡t¢v teszi az egyedeket, sok - j¢ ‚s rossz - testben lakozik majd az elk”vetkez“file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • nemzed‚kek sor ban. Az adott g‚n szempontj b¢l az egy‚b hal lokok teh t kiegyenl¡t“dnek. A g‚n szemsz”g‚b“l egyedl a DNS nemzed‚keken t raml¢ folyama sz m¡t, amely csak n‚ha tal l sz ll sra egy-egy testben, csak n‚ha osztozik egy-egy testen sikeres vagy sikertelen g‚nt rsaival. Hossz£ t von a folyam j¢ t£l‚l‚si es‚lyeket biztos¡t¢ g‚nekkel telik meg, amelyek valamicsk‚t feljav¡tj k a haj¡t¢ k‚pess‚get, a m‚rgek meg‚rz‚s‚nek k‚pess‚g‚t vagy b rmi m s k‚szs‚get. Nagy tlagban viszont azok a g‚nek, amelyek cs”kkentik a t£l‚l‚s es‚lyeit - mert kancsals got okoznak az egym st k”vet“ testekben, amelyek ez‚rt a d rdahaj¡t sban sem jeleskednek, vagy kev‚sb‚ vonz¢ testeltet form lnak, megcsappantv n lehet“s‚geiket a p rkeres‚sben -, ezek a g‚nek el“bb-ut¢bb elt–nnek a g‚nek folyam b¢l. Ne feledjk mindenekel“tt, hogy a folyamban azok a g‚nek maradnak meg, amelyek megn”velik a t£l‚l‚s es‚lyeit az adott faj megszokott k”rlm‚nyei k”z”tt. Ennek legperd”nt“bb vonatkoz sa a faj t”bbi g‚nje, amellyel a sz¢ban forg¢ g‚n a testeken osztozik, az ugyanabban a folyamban a f”ldt”rt‚neti korokon th”mp”lyg“ t”bbi g‚n. 2. FEJEZET Afrika ‚s lesz rmazottai Gyakran hallani azt a m‚ly‚rtelm–nek v‚lt meg llap¡t st, hogy a tudom ny a mi modern eredetm¡toszunk. A zsid¢knak megvolt a maguk d mja ‚s v ja, a sum‚roknak Marduk ‚s Gilgames, a g”r”g”knek Zeusz ‚s az Olmposzi istenek, a kelt knak a Valhalla. Mi m s az evol£ci¢, mondj k ezek a nagyokosok, mint az istenek ‚s eposzi h“s”k mai megfelel“je, nem jobb ‚s nem rosszabb, nem igazabb ‚s nem hamisabb n luk. Egy mag t kultur lis relativizmusnak nevez“ szalonb”lcsess‚g v‚gletes megfogalmaz sa szerint a tudom ny nem tarthat t”bb ig‚nyt az igazs gra, mint a t”rzsi m¡toszok, l‚v‚n ez a modern nyugati vil g t”rzseinek kedvenc mitol¢gi ja. Egyszer egy antropol¢gus koll‚g m £gy megszorongatott, hogy k‚nytelen voltam a lehet“ legsarkosabban megfogalmazni a v‚lem‚nyem. Valami ilyesmit mondtam: Tegyk fel, hogy egy t”rzs az ‚gre haj¡tott, kiszolg lt lop¢t”knek v‚li a Holdat, amely csaknem karny£jt snyira l¢g a f k koron ja f”l”tt. T‚nyleg azt ll¡tja ™n, hogy a tudom nyos igazs g - miszerint a Hold hozz vet“leg negyedmilli¢ m‚rf”ldre van t“lnk s tm‚r“je egynegyede a F”ld‚nek - nem igazabb a fenti t”rzs hiedelm‚n‚l? "Igen - felelte az antropol¢gus. - Egyszer–en arr¢l van sz¢, hogy olyan kult£r ban n“ttnk fel, amely tudom nyos n‚z“pontb¢l szeml‚li a vil got. §k viszont m s vil gszeml‚letben nevelkedtek. Egyik vil gk‚p sem igazabb a m sikn l." Mutassanak nekem egy kultur lis relativist t, ‚s lefogadom, messzir“l ler¡ r¢la az lszents‚g. A tudom ny elveivel egybehangz¢an meg‚p¡tett repl“g‚pek m–k”dnek. Fennmaradnak a leveg“ben, ‚s k¡v nt £tic‚lunkhoz sz ll¡tanak bennnket. Ezzel szemben a t”rzsi vagy mitol¢giai c‚lokra ‚p¡tett g‚pek - amilyenek az egyes “serd“k tiszt sain emelt ‚s szentk‚nt tisztelt l-g‚pek vagy Ikarosz viaszsz rnyai - nem replnek. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Nem el“sz”r ‚lek ezzel a c folattal, ‚s hangs£lyoznom kell, hogyfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • szigor£an azokkal szemben alkalmazom, akik a koll‚g mhoz hasonl¢an gondolkodnak a lop¢t”k”kr“l. Vannak m sok is, akik ugyancsak kultur lis relativist nak vallj k magukat, ez azonban zavar¢, mert az “ v‚lem‚nyk teljesen m‚lt nyos, ‚s az el“bbinek sz”ges ellent‚te. Sz mukra a kultur lis relativizmus mind”ssze annyit jelent, hogy egy kult£r t csak saj t kultur lis fogalmainak f‚ny‚ben ‚rtelmezhetnk. Ezek szerint a hiedelemvil got is ”sszefgg‚seiben kell szeml‚lnnk. Gyan¡tom, hogy a kultur lis relativizmus ut¢bbi m‚lt nyos v ltozata az eredeti, ‚s az ltalam b¡r lt form ja csup n sz‚ls“s‚ges, j¢llehet ijeszt“en elterjedt, vadhajt sa. A j¢zan relativist knak t”bbet kellene tennik az‚rt, hogy elhat rolj k magukat ett“l a b rgy£ oldalhajt st¢l. ---------------------------------------------------------------------------- Ha ™n”k p‚ld ul nemzetk”zi antropol¢gus vagy irodalmi kritikus tal lkoz¢ra replnek, az‚rt ‚rnek oda - ‚s nem zuhannak al egy sz nt¢f”ld”n -, mert egy sereg tudom nyosan k‚pzett nyugati m‚rn”k helyesen sz molt. A nyugati tudom ny nemcsak a Hold F”ld k”rli p ly j t sz m¡totta ki, hanem sz m¡t¢g‚pei ‚s rak‚t i seg¡ts‚g‚vel embereket is juttatott a Hold felsz¡n‚re. A t”rzsi b”lcsess‚g viszont, amely mind”ssze a f k koron ja f”l‚ helyezte a Holdat, soha nem ‚rintheti meg ezt az ‚gitestet lmain k¡vl. Ritk n tartok £gy nyilv nos el“ad st, hogy ne hozakodna el“ valaki a hallgat¢s g soraib¢l az antropol¢gus koll‚g m‚hoz hasonl¢ v‚lem‚nnyel, ami t”bbnyire helyesl“ morajt ‚s egyet‚rt“ fejbiccent‚seket v lt ki. Semmi k‚ts‚g, a b¢logat¢k szabadelv–nek ‚s faji el“¡t‚letekt“l mentesnek ‚rzik magukat. M‚g biztosabban sz m¡that az egyet‚rt“ b¢lintgat sokra az, aki a k”vetkez“vel ll el“: "Az ™n evol£ci¢ba vetett hite v‚gs“ soron meggy“z“d‚s k‚rd‚se, ‚s ez‚rt semmivel sem jobb, mintha valaki d m ‚s v ban hisz." Minden t”rzsnek megvan a maga eredetm¡tosza - a vil gmindens‚g, az ‚let ‚s az emberis‚g eredet‚t elmes‚l“ legend ja. Bizonyos ‚rtelemben a tudom ny is hasonl¢t cselekszik, legal bbis modern t rsadalmunk m–velt r‚tegei sz m ra. Ak r vall snak is nevezhetn‚nk, amik‚nt j¢magam is felvetettem, ‚s nem puszt n tr‚f b¢l, hogy be‚p¡thetn‚k a tudom nyt a vall soktat s anyag ba. (**) (Angli ban a vall s k”telez“en hozz tartozik az iskolai tantervhez. M s a helyzet az Egyeslt llamokban, ahol az‚rt z rt k ki a hivatalos oktat sb¢l, hogy az egym ssal ”sszef‚rhetetlen t”m‚rdek felekezet egyik‚t se s‚rts‚k meg.) A tudom ny a vall shoz hasonl¢an az eredetnkre, az ‚let term‚szet‚re, a kozmoszra vonatkoz¢ legm‚lyebb k‚rd‚sek megv laszol s ra tart ig‚nyt. Ezzel azonban v‚ge is van a hasonl¢s gnak. Mert m¡g a tudom nyos v‚leked‚seket bizony¡t‚kok t masztj k al gym”lcs”z“en, a m¡toszokat ‚s vall si hiedelmeket nem. ---------------------------------------------------------------------------- (**) The Spectator (London), 1994. augusztus 6. ---------------------------------------------------------------------------- Az ”sszes eredetm¡tosz k”zl az denkert zsid¢ legend ja hatja t legink bb kult£r nkat, olyannyira, hogy innen kapta nev‚t egy fontos, eredetnkre vonatkoz¢ tudom nyos elm‚let, "az afrikai va" te¢ri ja is. R‚szben az‚rt szentelem neki ezt a fejezetet, mert a seg¡ts‚g‚vel tov bb b“v¡thetem a DNS-folyam metafor j t, r‚szben pedig az‚rt, mert p rhuzamot szeretn‚k vonni e tudom nyos feltev‚s n“alakja ‚s az denkert legend sfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • “sanyja k”z”tt. Ha sikerrel j rok, izgalmasabbnak, mi t”bb k”lt“ileg is megind¡t¢bbnak tal lj k majd az igazs got a m¡toszn l. Kezdjk az eg‚szet egy egyszer– logikai gyakorlattal, aminek a jelent“s‚ge hamarosan kivil glik. Valamennyinknek k‚t szl“je, n‚gy nagyszl“je, nyolc d‚dszl“je van, ‚s ¡gy tov bb. Az el“d”k sz ma minden nemzed‚kben megk‚tszerez“dik. G nemzed‚kkel visszany£lva az id“ben, az el“d”k sz m t megkapjuk, ha 2-t g- szer megszorozzuk ”nmag val, ami 2 a g-edik hatv nyon. De ki sem kell sz llnunk karossz‚knkb“l ahhoz, hogy bel ssuk, m‚gsem lehet ez ¡gy. ™nmagunk meggy“z‚s‚re alig kell visszal‚pnnk az id“ben, mondjuk csak J‚zus szlet‚s‚ig, £gy k‚tezer esztend“vel ezel“ttig. Legynk konzervat¡vak, ‚s t‚telezznk fel n‚gy nemzed‚ket ‚vsz zadonk‚nt - vagyis, hogy az emberek tlag huszon”t ‚ves korukban nemzenek ut¢dokat -, ekkor k‚tezer ‚v alatt mind”ssze nyolcvan nemzed‚kkel sz molhatunk. A val¢di sz mok enn‚l val¢sz¡n–leg nagyobbak (a mai napig az asszonyok t”bbs‚ge igen fiatalon szlt), ez azonban csup ncsak aff‚le karossz‚kbeli sz m¡tgat s, £gyhogy e r‚szletek fejteget‚seink szempontj b¢l l‚nyegtelenek. Iszonyatosan nagy sz m 2 a 80-adik hatv nyon, 24 null t kell biggyesztennk az 1-es ut n, hogy le¡rjuk: billi¢szor billi¢. Eszerint valamennyinknek milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢ “se ‚lt J‚zus idej‚ben! Csakhogy a vil g akkori ”sszn‚pess‚ge elhanyagolhat¢ t”red‚ke az “s”k im‚nt kisz m¡tott sz m nak. Nyilv n valahol elv‚tettk a dolgot, de hol? A sz m¡t sban nincs hiba. Abban t‚vedtnk, hogy minden nemzed‚ket megk‚tszereztnk. Elfeledkeztnk ugyanis az unokatestv‚r-h zass gokr¢l. Azt mondottam, hogy valamennyinknek nyolc d‚dszl“je van. m b rmely, els“ unokatestv‚rek h zass g b¢l sz rmaz¢ gyermeknek csup n h‚t d‚dszl“je van, mert az unokatestv‚rek k”z”s nagyszlei k‚t fggetlen lesz rmaz si vonalon d‚dszlei a sz¢ban forg¢ gyermeknek. No ‚s?, k‚rdezhetik ™n”k. Igen, h‚be-korba sor kerl unokatestv‚r-h zass gra (Charles Darwin feles‚ge, Emma Wedgwood is els“ unokatestv‚re volt), m‚gsem esik ez meg olyan gyakran, hogy b rmit is sz m¡tana. Pedig nagyon is sz m¡t, mert az unokatestv‚r a mi szempontunkb¢l lehet m sod-, ”t”d- vagy ak r tizen”t”d unokatestv‚r is. Ha ilyen t voli unokatestv‚rekkel sz molunk, akkor b rmely h zass g unokatestv‚r-h zass gnak tekinthet“. N‚ha hallja az ember, hogy valaki azzal dicsekszik, t voli unokatestv‚re a kir lyn“nek, ez azonban f”l”tt‚bb nagyk‚p– kijelent‚s, mivel valamennyien rokonai vagyunk a kir lyn“nek, ahogyan - t”bb sz lon, mint valaha felfejthetn‚nk - minden m s embert rsunknak is. A kir lyok ‚s k‚kv‚r–ek mind”ssze abban t–nnek ki a t”bbiek k”zl, hogy “k nyilv n is tartj k csal df jukat. London tizennegyedik Earlje p‚ld ul a k”vetkez“k‚ppen v gott vissza politikai ellenfele csipkel“d‚s‚re: "Felteszem, ha j¢l belegondolunk, Mr. Wilson is a tizennegyedik Mr. Wilson." Mindebb“l az k”vetkezik, hogy valamennyien k”zelebbi rokons gban llunk egym ssal, mint gondoln nk, ez‚rt “seink sz ma is j¢val kevesebb kell legyen az im‚nt sz m¡tottn l. Egyszer erre akartam r vezetni az egyik tan¡tv nyomat, ez‚rt megk‚rtem, ismeretei birtok ban pr¢b lja meg felbecslni, milyen r‚gen ‚lhetett kett“nk k”z”s “se. A le nyz¢ kem‚nyen az arcomba n‚zett, ‚s a maga lass£, vid‚kies t jsz¢l s val szemrebben‚s n‚lkl kijelentette: Valamikor a majmok idej‚n." Megbocs that¢ gondolatsz”kell‚s, hab r 10.000 sz zal‚kban helytelen. Eszerint ‚vmilli¢kkal kor bban v ltak volna el k”z”s “seink. Az igazs g ezzel szemben az, hogy legutols¢ k”z”s “snk mind”ssze n‚h ny ‚vsz zaddal ezel“tt ‚lhetett, j¢val H¢d¡t¢ Vilmosfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • ut n. Azonfell sz mos egyidej– lesz rmaz si vonalon is unokatestv‚rek vagyunk. Az “s”k hib san felduzzasztott sz m hoz £gy jutottunk, hogy folyton, £jra meg £jra el gaz¢ fak‚nt k‚pzeltk el a csal df t. Ha ford¡tott ir nyban lesz rmaz si sort rajzolunk fel, ez is mindenk‚ppen hib s. Egy tipikus egyednek k‚t gyermeke, n‚gy unok ja, nyolc d‚dunok ja van ‚s ¡gy tov bb, eg‚szen az ‚vsz zadok k”d‚be vesz“en, ut¢dok billi¢in t. A g‚n raml s folyama az “s”k ‚s lesz rmaz s sokkalta val¢s gh–bb modellje, err“l az el“z“ fejezetben besz‚ltem. Ez a folyam sznet n‚lkl h”mp”ly”g tova medr‚ben s az id“ben. ™rv‚nyek v lnak el ‚s egyeslnek £jra benne, amint a g‚nek keresztez“dnek az id“nek ebben a folyam ban. Mer¡tsnk egy v”d”rnyit a v¡zb“l a foly¢ egyes szakaszain. Lesz £gy, hogy a molekul k p rokba rendez“dnek, m skor elv lnak. Valamikor a m£ltban ‚lesen elkl”nltek egym st¢l, ‚s a j”v“ben is ez lesz a sorsuk. Neh‚z nyomon k”vetni, mikor kapcsol¢dnak ”ssze, de matematikailag biztosak lehetnk abban, hogy erre sor kerl - hogy amennyiben k‚t g‚n ‚pp nincs kapcsolatban egym ssal, nem kell sok ig mennnk a foly¢n egyik ir nyban sem ahhoz, am¡g £jra ‚rintkez‚sbe kerlnek. Tal n nem tudj k, hogy unokatestv‚rei tulajdon h zast rsuknak, m‚gis statisztikailag val¢sz¡n–, hogy nem kell sok ig visszamennik a csal df n, am¡g k”z”s kapcsol¢d si pontra akadnak. Ha a m sik ir nyba, a j”v“ fel‚ tekintenek, k‚zenfekv“nek t–nhet, hogy k”z”s ut¢dokban osztoznak ‚letk t rs val. Van azonban enn‚l megh”kkent“bb gondolat is. Legk”zelebb, ha nagy t”meg emberrel tart¢zkodnak egytt valahol - mondjuk egy koncertteremben vagy futballmeccsen -, n‚zzenek k”rbe a n‚z“seregen, ‚s gondolj k el a k”vetkez“ket: amennyiben egy ltal n ut¢dokra sz m¡thatnak a t voli j”v“ben, ezek val¢sz¡n–leg k”z”s “s”kk‚nt tarthatj k sz mon azokat, akikkel most kezet r znak a koncerten. Ugyanazon gyerekek k”z”s nagyszlei rendszerint tudat ban vannak annak, hogy k”z”s “s”k, ami egyfajta k”z”ss‚g‚rzetet teremt k”z”ttk, fggetlenl att¢l, kij”nnek-e szem‚lyesen egym ssal vagy sem. Ha egym sra n‚znek, elmondhatj k: "Nos, ha nem is rajongok ‚rte t£ls gosan, de DNS-e elkeveredik az eny‚mmel k”z”s unok nkban, ‚s rem‚lhetjk, hogy k”z”s lesz rmazottaink lesznek a j”v“ben, j¢val azut n is, hogy mi m r elmentnk. Ez mindenk‚ppen k”tel‚ket teremt kett“nk k”z”tt." n azonban most azt mondom, hogy m r amennyiben egy ltal n ut¢dokkal ldja meg ™n”ket a sors, az el“bb emlegetett koncertteremben is tal lhatnak olyanokat, akik ™n”kkel k”z”s “sei lesznek lesz rmazottaiknak. Felm‚rhetik a hallgat¢s got ‚s tal lgathatj k, vajon kivel osztoznak ebben a szerencs‚ben. ™n”knek ‚s nekem is lesznek majd k”z”s ut¢daink, legyen b rmilyen a b“rk sz¡ne, tartozzanak b rmelyik nemhez. DNS-knek az a sorsa, hogy elkeveredj‚k az eny‚mmel. H”lgyeim ‚s uraim, kedves rokonok, dv”zl”m ™n”ket! Nos, tegyk fel, visszautazunk id“ben mondjuk a Colosseumba zs£fol¢dott t”megbe, vagy m‚g t volabbi m£ltba, teszem azt egy piaci napra Ur v ros ban, ak r m‚g enn‚l is tov bb. Vegy‚k alaposan szemgyre a t”meget, ahogyan a mai koncertteremben is tenn‚k. R fognak j”nni, hogy ezeket a r‚g halott embereket k‚t ‚s csakis k‚t csoportba oszthatj k: azokra, akik “seik ™n”knek, ‚s azokra, akik nem. Ez el‚g nyilv nval¢nak t–nik, most azonban figyelemre m‚lt¢ igazs gra bukkantunk. Amennyiben id“g‚pk el‚g messze vitte vissza ™n”ket az id“ben, akkor a l tott embereket aszerint kl”n¡thetik el, “sei-e mindazoknak, akik 1995-ben ‚lnek a F”ldgoly¢n, vagy senkinek sem “sei az 1995-ben ‚l“k k”zl. Nincs k”z‚p£t. Mindenki, akire csak a pillant sukfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • esik, mikor kil‚pnek id“g‚pkb“l, vagy egyetemes “se az emberis‚gnek, vagy senkinek sem “se. Ez m r ugyancsak megh”kkent“ gondolat, gyerekj t‚k azonban bebizony¡tani. Nem kell m st tennik, mint nevets‚gesen t voli m£ltba visszahaj¢zniuk k‚pzeletbeli id“g‚pkkel, mondjuk 350 milli¢ ‚vvel ezel“ttre, mikor “seink td“kezdem‚nnyel rendelkez“ bojtos£sz¢j£ halak voltak, amelyek ‚pp ekkor m sztak ki a v¡zb“l ‚s v ltak k‚t‚lt–v‚. Amennyiben hal az “s”m, elk‚pzelhetetlen, hogy ne legyen az ™n”k “se is. Ha nem ¡gy lenne, azt kellene felt‚teleznnk, hogy az ™n”kh”z ‚s a hozz m vezet“ sz rmaz svonal t”k‚letesen fggetlenl, minden keresztez“d‚s n‚lkl j rta v‚gig a fejl“d‚s egyes l‚pcs“fokait, a k‚t‚lt–eken, hll“k”n, eml“s”k”n, f“eml“s”k”n, majmokon ‚s emberf‚l‚ken keresztl, ami a v‚g‚n oly hasonl¢s got eredm‚nyezett k”z”ttnk, hogy besz‚lgethetnk ‚s amennyiben az ellenkez“ nemhez tartozunk, p rosodhatunk is egym ssal. Ami igaz ™n”kre ‚s r m, igaz b rmely k‚t emberre. Bebizony¡tottuk teh t, hogy ha elegend“ messze megynk vissza az id“ben, minden ekkor ‚lt ember vagy “se volt valamennyinknek, vagy senkinek sem volt az “se. De mit jelent az, hogy elegend“ messze? Nyilv n nem kell visszamennnk a bojtos£sz¢j£ halakig - ez aff‚le k”zvetett bizony¡t‚k lenne -, de akkor milyen messze menjnk vissza, hogy minden 1995-ben ‚l“ ember k”z”s “s‚hez jussunk? Ez m r j¢val fogasabb k‚rd‚s, ‚s a k”vetkez“kben ezzel szeretn‚k foglalkozni. Ez a k‚rd‚s m r nem v laszolhat¢ meg a karossz‚kb“l. Val¢di ismeretekre, m‚r‚sekre van szks‚gnk a t‚nyek zord vil g b¢l. Sir Ronald Fisher, a kiv l¢ angol genetikus ‚s matematikus, akit m‚lt n tekinthetnk Darwin legnagyobb 20. sz zadi k”vet“j‚nek, egyszersmind a modern statisztika atyj nak, ezt ¡rta 1930-ban: "Csup n a f”ldrajzi ‚s egy‚b korl tok, amelyek £tj t llj k a kl”nb”z“ emberfajt k nemi ‚rintkez‚s‚nek, akad lyozz k meg, hogy az eg‚sz emberis‚g - az utols¢ ‚vezredet lesz m¡tva - k”z”s “sre tekintsen vissza. Ugyanannak a nemzetnek az “sei az utols¢ 500 ‚ven t£l nagyj b¢l megegyeznek; 2000 ‚v t vlat b¢l m r csak az egyes etnikai csoportokon bell tal lunk kl”nbs‚geket; ezek m r val¢ban igen r‚gm£lt id“kben ‚l“ emberek. Mindez azonban csak akkor igaz, ha az elszigetelt csoportok k”z”tt hossz£ t von nem volt v‚rkevered‚s." Foly¢ hasonlatunkn l maradva Fisher v‚gs“ soron azzal ‚rvel, hogy egy f”ldrajzilag egys‚ges n‚pcsoport minden tagj nak g‚njei ugyanabban a folyamban ramlanak. Amikor azonban a t‚nyleges sz madatokr¢l van sz¢ - ”tsz z, k‚tezer esztend“, a n‚pcsoportok elkl”nl‚s‚nek r‚gm£ltja - Fisher k‚nytelen tal lgat sokba bocs tkozni. A maga kor ban m‚g nem lltak rendelkez‚s‚re a vonatkoz¢ adatok. Manaps g, a molekul ris biol¢gia forradalma idej‚n ‚ppens‚ggel a b“s‚g zavar val kzdnk. A molekul ris biol¢gia adta neknk a karizmatikus afrikai v t is. A digit lis folyam nem az egyetlen metafora, amivel e t rgyban pr¢b lkoztak. Hasonl¡thatjuk a valamennyinkben megtal lhat¢ DNS-t a csal di Bibli hoz is. A DNS igen hossz£ sz”veg, amelyet, mint az el“z“ fejezetben l ttuk, n‚gybet–s b‚c‚vel ¡rtak. E bet–k apr¢l‚kos gonddal m sol¢dtak le “seinkt“l ‚s csakis t“lk, ‚spedig figyelemre m‚lt¢ h–s‚ggel m‚g az igen t voli “s”k eset‚ben is. A kl”nb”z“ emberekben meg“rz”tt sz”vegek ”sszehasonl¡t s val visszak”vetkeztethetnk rokons gi viszonyaikra eg‚szen a k”z”s “sig. A t voli unokatestv‚rek - mondjuk a norv‚gek vagy Ausztr lia “slak¢i - ”r”k¡t“anyaga sok sz¢ban kl”nb”zik majd. A filoszok hasonl¢file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • sz”vegelemz‚snek vetik al a Szent¡r s kl”nb”z“ v ltozatait. Sajnos azonban a DNS-lev‚lt r eset‚ben van egy alapvet“ b”kken“. A nemis‚g. A nemis‚g a lev‚lt ros r‚m lma. Ahelyett, hogy egy-k‚t alkalmi hib t¢l eltekintve ‚rintetlenl hagyn az “si sz”vegeket, g tl stalanul k”z‚bk g zol, ‚s megsemmis¡ti a bizony¡t‚kokat. Egyetlen elef nt sem okozott m‚g akkora rombol st porcel nboltban, mint amekkor t a nemis‚g a DNS- lev‚lt rban. A Biblia filoszai nem l ttak ehhez foghat¢t. J¢, elismerem, az nekek ‚neke eredet‚t kutat¢ tud¢s is tudat ban van, hogy ez a m– nem eg‚szen az, aminek l tszik. Furcs n ”ssze nem ill“ r‚szleteket tartalmaz, ami arra utal, hogy kl”nb”z“ k”ltem‚nyek t”red‚keit - ezeknek is csak egy r‚sze erotikus - f‚rcelt‚k egyv‚. Hib kat - mut ci¢kat - is tal lunk benne, kiv lt ford¡t sban. "Fogj tok meg n‚knk a r¢k kat, a r¢kafiakat, a kik a sz“l“ket elpuszt¡tj k." Ez bizony f‚lreford¡t s, m‚g ha egy ‚leten t ism‚telve szert is tett a maga tnd‚ri var zs ra, amit aligha sz rnyalna t£l a helyes v ltozat, "Fogj tok meg n‚knk a gym”lcsdenev‚reket, a gym”lcsdenev‚r-fiakat..." Mert ¡m‚ a t‚l elm£lt, az es“ elm£lt, elment. Vir gok l ttatnak a f”ld”n, az ‚nekl‚snek ideje elj”tt, ‚s a gerlicz‚nek szava hallatik a mi f”ldnk”n. E sorokb¢l oly elb jol¢ k”lt‚szet rad, hogy csak vonakodva t”r”m meg a var zst a megjegyz‚ssel: egyfajta v‚letlen mut ci¢val llunk itt szemben. Az eredeti v ltozatban a gerlicze helyett "tekn“s" szerepelt. Ezek azonban csak kisebb hib k, az elkerlhetetlen, jelent‚ktelen sz”vegroml s, ami m‚lt n v rhat¢ nem ezr‚vel nyomott vagy torz¡t smentes m gneslemezre r”gz¡tett, hanem haland¢ ¡rnokok ltal ritka ‚s s‚rl‚keny papiruszra k”rm”lt sz”vegek eset‚ben. Hanem most a nemis‚g is megzavarja a k‚pet. (Nem abban az ‚rtelemben persze, ahogyan thatja az nekek ‚neke str¢f it.) Abban az ‚rtelemben, hogy kit‚pi a sz”veg fel‚t, majd tal lomra kiv laszt n‚h ny t”red‚ket, ‚s ”sszekeveri egy m sik sz”veg hasonl¢k‚ppen kett‚m‚sz rolt fel‚vel. B rmily vand lnak t–nj”n is ez az elj r s, pontosan ez j tsz¢dik le egy ivarsejt k‚pz“d‚sekor. P‚ld ul egy f‚rfi ond¢sejt termel“d‚sekor az apai ‚s anyai kromosz¢m k p ros val egym s mell‚ rendez“dnek, ‚s nagy darabjaik helyet cser‚lnek. Az ut¢dok kromosz¢m i ez‚rt a nagyszl“k ”r”k¡t“anyag nak j¢v tehetetlenl ”sszezagyv lt kotyval‚k b¢l llnak, ‚s ¡gy tov bb, az eg‚szen t voli “s”kig visszamen“en. Maguk a sz”vegelemek, a bet–k, tal n m‚g a szavak is, ‚rintetlenl meg“rz“dnek a nemzed‚kek sor n t. Csakhogy ek”zben fejezetek, oldalak, mi t”bb bekezd‚sek darabol¢dnak fel ‚s kapcsol¢dnak £jabb rendben olyan k”ny”rtelen megm s¡thatatlans ggal, hogy a fajfejl“d‚s kutat s ra csaknem alkalmatlanok. Az “st”rt‚net nagy lc z¢ja a nemis‚g. A DNS-lev‚lt rat akkor alkalmazhatjuk a lesz rmaz si viszonyok vizsg lat ra, ha sikerl a nemis‚get biztons ggal kiz rnunk a k‚pb“l. Ennek k‚t fontos p‚ld ja is van. Az egyik az "afrikai va", akir“l r”videsen sz¢t ejtek. A m sik m‚g t volabbi “s”k, az ink bb fajok k”z”tti, mint fajon belli viszonyok felder¡t‚se. Amint azt az el“z“ fejezetben l ttuk,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • p rosod sra csup n fajon bell kerlhet sor. Mikor egy fajr¢l £j g sarjad, a g‚nfolyam is el gazik. Ha kell“ id“ telt el a sz‚tv l s ut n, az egyes foly¢ gakon belli nemi elkevered‚s ‚ppens‚ggel seg¡ti is a g‚nek lev‚lt ros t a fajok k”z”tti rokons gi ‚s lesz rmaz si viszonyok kider¡t‚s‚ben. Csup ncsak a fajon belli rokoni viszonyokn l zavarja ”ssze a nemis‚g a bizony¡t‚kokat. A fajok k”z”tti rokons g felfejt‚s‚ben a nemis‚g az‚rt j”n seg¡t‚gnkre, mert automatikusan biztos¡tja, hogy a faj minden egyede t”k‚letes genetikai mint ja legyen az eg‚sz fajnak. Nem sz m¡t, hogy egy tajt‚kos folyam mely pontj n mer¡tjk meg v”drnket, vize mindenk‚ppen jellemz“ lesz a foly¢ra. A kl”nb”z“ fajok k‚pvisel“ib“l vett DNS-sz”vegeket val¢ban ”ssze is hasonl¡tott k, m‚ghozz nagy sikerrel ‚s bet–r“l bet–re a fajok t”rzsf j nak megrajzol sakor. Az egyik jelent“s biol¢giai iskola szerint ak r m‚g az el gaz sok id“pontj t is meg llap¡thatjuk. Ez a lehet“s‚g a "molekul ris ¢ra" meglehet“sen ellentmond sos fogalm nak k”sz”nhet“: e szerint a feltev‚s szerint a genetikus sz”veg adott terleteinek mut ci¢ja ‚vmilli¢k ¢ta v ltozatlan temben zajlik. Egy pillanat, ‚s r t‚rnk a "molekul ris ¢ra"-hipot‚zisre. A citokr¢m c-nek nevezett feh‚rj‚t le¡r¢ sz”vegbekezd‚s 339 bet–b“l ll g‚njeinkben. Tizenk‚t bet–nyi v ltoz s kl”n¡ti el az emberi citokr¢m c-t a lovak‚t¢l, t voli unokatestv‚reink‚t“l. Mind”ssze egybet–nyi a kl”nbs‚g az ember ‚s a majmok (j¢val k”zelebbi rokonaink) citokr¢m c-je k”z”tt. Negyven”t bet–ben mutatkozik elt‚r‚s az ember ‚s az ‚leszt“gomba k”z”tt, ‚s ugyanennyi bet– kl”nb”zteti meg a diszn¢kat az ‚leszt“gomb kt¢l. Nem meglep“ e sz mok egyez‚se, hiszen amint visszafel‚ haladunk az emberhez vezet“ folyam foly sa ment‚n, ez j¢val kor bban egyesl a diszn¢khoz, mint az ‚leszt“gomb khoz vezet“ ggal. A sz mok m‚gsem egyeznek t”k‚letesen. A lovakat az ‚leszt“gomb kt¢l elkl”n¡t“ bet–k sz ma a citokr¢m c-ben nem negyven”t, hanem negyvenhat. Ez nem jelenti azt, hogy a diszn¢k k”zelebbi rokonai voln nak az ut¢bbiaknak, mint a lovak. Mindketten ugyanolyan k”zel llnak az ‚leszt“gomb khoz, amik‚nt minden m s gerinces - ‚s tulajdonk‚ppen minden llat is. Tal n holmi £jabb v ltoz s lopta be mag t a lovak vonal ba a diszn¢kkal k”z”s, meglehet“sen k‚sei “sk ¢ta. ™sszess‚g‚ben a citokr¢m c bet–inek v ltoz sai jobb ra megfelelnek az ‚l“vil g t”rzsf j ra vonatkoz¢ elv r sainknak. A "molekul ris ¢ra"-hipot‚zis szerint az ”r”k¡t“anyag egy r‚szlet‚nek v ltoz si teme ‚vmilli¢k ¢ta t”bb‚-kev‚sb‚ v ltozatlan. A te¢ria szerint a lovakat az ‚leszt“gomb kt¢l elkl”n¡t“ negyvenhat bet–nyi v ltoz s fele a citokr¢m c-ben a k”z”s “st“l a mai lovakig vezet“ vonalon, m¡g m sik fele a mai ‚leszt“gomb khoz vezet“ evol£ci¢ sor n zajlott le (mag t¢l ‚rtet“d“, hogy a k‚t fejl“d‚svonal bej r s hoz ugyanannyi milli¢ ‚vre volt szks‚g). Els“ pillant sra ez meglep“ feltev‚snek t–nik. V‚gs“ soron nagy a val¢sz¡n–s‚ge, hogy a k”z”s “s ink bb hasonl¡tott az ‚leszt“gomb khoz, mint a lovakhoz. Az ellentmond s felold sa abban a mindink bb elfogadott hipot‚zisben rejlik, amelyet a kit–n“ jap n genetikus, Mot¢ Kunura fogalmazott meg, ‚s amely szerint a genetikai sz”vegek z”me szabadon v ltozhat an‚lkl, hogy mag nak a sz”vegnek a jelent‚se megv ltozna. Haszn lhat¢ hasonlatnak k¡n lkozik a nyomtatott sz”vegek bet–k‚pe. "A l¢ eml“s." "Az ‚leszt“ gomba." E mondatok jelent‚se napn l vil gosabb, j¢llehet minden sz¢t m s bet–t¡pusb¢l szedtek. A molekul ris ¢ra a jelent‚ktelenfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • bet–t¡pus-v ltoz sokt¢l fggetlenl ketyeg az ‚vmilli¢k sor n. A v ltoz sok, amelyek a term‚szetes kiv laszt¢d s hat sk”r‚be tartoznak, ‚s amelyek a lovak ‚s ‚leszt“gomb k k”z”tti kl”nbs‚geket jellemzik - a mondatok ‚rtelm‚t megv ltoztat¢ v ltoz sok -, csup n a j‚ghegy cs£csai. N‚mely molekula ¢r ja gyorsabban ketyeg, mint m sok‚. A citokr¢m c viszonylag lassan m¢dosul: egyetlen bet–t minden 25 milli¢ ‚vben, aminek val¢sz¡n–leg az az oka, hogy a ennek a feh‚rjemolekul nak a szervezet t£l‚l‚se szempontj b¢l ‚letbev g¢ szerepe szerkezet‚nek par nyi r‚szleteit“l fgg. A term‚szetes kiv laszt¢d s t”bbnyire nem t–ri meg egy ennyire szerkezet-fgg“ molekula legt”bb v ltoz s t. M s feh‚rj‚k ezzel szemben, amilyenek az £gynevezett fibrinopeptidek, j¢llehet nem kev‚sb‚ jelent“sek, sokf‚le v ltozatban is ugyan£gy fejtik ki hat sukat. A fibrinopeptidek a v‚ralvad sban m–k”dnek k”zre, ‚s legt”bb r‚szletk megv ltoztathat¢ an‚lkl, hogy ez megk ros¡tan alvad‚kk‚pz“ tev‚kenys‚gket. A mut ci¢ teme ezekben a feh‚rj‚kben hozz vet“leg egy v ltoz s hatsz zezer ‚venk‚nt, ami negyvenszer gyorsabb, mint a citokr¢m c mut ci¢ja. A fibrinopeptidek ez‚rt nem alkalmasak a t voli “s”k tiszt z s ra, hab r az £jabb kelet– “s”k, ¡gy az eml“s”k k”r‚ben, j¢l haszn lhat¢k. T”bb sz z ilyen feh‚rje l‚tezik, mindegyik a r jellemz“ temben v ltozik az ‚vmilli¢k sor n, ‚s mind kl”n- kl”n felhaszn lhat¢ a t”rzsfa felrajzol s ra. E kl”nb”z“ adatok t”bb‚- kev‚sb‚ ugyanazt a t”rzsf t eredm‚nyezik - ami mellesleg nem csek‚ly bizony¡t‚k, m r amennyiben egy ltal n bizony¡t‚kokra van szks‚g, az evol£ci¢ elm‚lete mellett. Att¢l a felismer‚st“l jutottunk id ig fejteget‚seinkben, hogy a nemi elkevered‚s ”sszezavarja az ‚l“vil g t”rt‚neti dokumentumait. K‚t £tj t tal ltuk meg annak, hogyan z rhatjuk ki a nemis‚g hat s t. Egyikkkel az im‚nt foglalkoztunk, s abb¢l a t‚nyb“l ad¢dik, hogy a nemis‚g nem keveri ”ssze a g‚neket az egyes fajok k”z”tt. Ez lehet“v‚ teszi, hogy a DNS b zissorrendj‚nek felhaszn l s val az llatvil g t”rzsf j nak igen t voli el gaz sait is nyomon k”vessk, olyan “s”k sz rmaz svonal t, akik j¢val azel“tt ‚ltek, hogy mi felismerhet“en emberr‚ v ltunk volna. Meg llapodtunk azonban kor bban abban, hogy ilyen t voli m£ltban mi, emberek valamennyien hat rozottan egyetlen egyedt“l eredeztethettk magunkat. Szeretn‚nk tudni, milyen t vol van napjainkt¢l az az id“, amikor m‚g az eg‚sz emberis‚g k”z”s “sre tekinthetett vissza. Ehhez m sfajta DNS-bizony¡t‚kokhoz kell fordulnunk. Itt l‚p be a t”rt‚netbe az "afrikai va". Az "afrikai v "-t n‚ha "mitokrondri lis v "-nak is h¡vj k. A mitokondriumok apr¢, rombusz alak£ k‚pz“dm‚nyek, amelyek ezr‚vel hemzsegnek minden sejtnkben. Alapj ban v‚ve resek bell, de ezt a bels“ teret bonyolult membr nrendszer t”lti ki. A membr nok j¢val nagyobb felletet biztos¡tanak, mint amennyire a mitokrondriumok kls“ megjelen‚se alapj n sz m¡tan nk, ‚s ez a megn”vekedett fellet hasznos¡t sra is kerl. A membr nok egy vegyizem - pontosabban egy ramfejleszt“ telep - szerel“szalagjainak tekinthet“k. Gondosan szab lyozott l ncreakci¢ j tsz¢dik le a membr nok ment‚n, egy l ncreakci¢, amelynek t”bb llom sa van, mint b rmely emberek alkotta vegyigy rban. Eredm‚nyek‚ppen a t pl l‚kmolekul kb¢l sz rmaz¢ energia szab lyozott l‚p‚sekben szabadul f”l, ‚s k‚s“bbi el‚get‚sre £jra felhaszn lhat¢ form ban rakt roz¢dik el, legyen erre b rmikor, b rhol szks‚g a szervezetben. Mitokondriumaink n‚lkl egy szempillant s alatt elpusztuln nk.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Ez teh t a mitokondriumok feladata, minket azonban jobban ‚rdekel, honnan sz rmaznak. Az ‚l“vil g fejl“d‚s‚nek kezdetein‚l eredileg bakt‚riumok voltak. E megh”kkent“ elm‚letet a f‚lelmetesen kiv l¢ Lynn Margulis fogalmazta meg, az amhersti University of Massachusetts munkat rsa, s noha kezdetben vonakodva fogadt k, mostan ra csaknem mindentt diadalt aratott. K‚tmilli rd ‚ve a mitokondriumok t voli “sei szabadon ‚l“ bakt‚riumok voltak. M s bakt‚riumokkal egytt nagyobb sejtek belsej‚ben ‚ltek. A "prokari¢ta" (el“sejtmagvas) bakt‚riumok ¡gy kialakult k”z”ss‚g‚b“l j”tt l‚tre az "eukari¢ta" (val¢di maggal rendelkez“) sejt, amit saj tunknak nevezhetnk. Valamennyien t”bb sz z billi¢ egym st¢l k”lcs”n”sen fgg“ eukari¢ta sejt k”z”ss‚g‚b“l llunk. E sejtek mindegyik‚t t”bb ezer speci lisan szel¡d¡tett bakt‚rium k”z”ss‚ge alkotja a sejten bell, ahol a bakt‚riumokra jellemz“ m¢don szaporodnak. Kisz m¡tott k, hogy amennyiben egyetlen emberi szervezet ”sszes mitokondrium t sorba rakn nk, e sor nem egyszer, de k‚tezerszer futn k”rbe a F”ldet. Egyetlen llat vagy n”v‚ny k”z”ss‚gek hatalmas k”z”ss‚g‚b“l ll, amelyek egym ssal k”lcs”nhat sban ll¢ r‚tegekre tagoz¢dnak, ak r egy es“erd“ben. Ami az es“erd“t mag t illeti, ebben a k”z”ss‚gben mintegy t¡zmilli¢f‚le faj nyzs”g, s minden faj minden egyede maga is domesztik lt bakt‚riumok k”z”ss‚geinek k”z”ss‚g‚b“l ll. Margulis doktor eredet‚rtelmez‚se - miszerint a sejt bakt‚riumok z rt kertje volna - nemcsak hogy hasonl¡thatatlanul gondolat‚breszt“bb, izgalmasabb ‚s felemel“bb, mint az denkert Genezis-beli t”rt‚nete. Azzal a j rul‚kos el“nnyel is rendelkezik, hogy szinte bizonyosan igaz. A legt”bb biol¢gushoz hasonl¢an elfogadom Margulis elm‚let‚t, e fejezetben azonban csak egy bizonyos k”vetkezm‚nye ok n teszek r¢la eml¡t‚st, jelesl, hogy a mitokondriumok saj t DNS-sel rendelkeznek, amely egyetlen kromosz¢magy–r–be z rul, csak£gy, mint a t”bbi bakt‚rium eset‚ben. Most pedig, ennyi bevezet“ ut n t‚rjnk a l‚nyegre. A mitokondri lis DNS nem vesz r‚szt az ”r”k¡t“anyag nemi elkevered‚s‚ben, elszigetelt £gy a maganyagt¢l, mint m s mitokondriumok DNS-‚t“l. A mitokondriumok, sok bakt‚riumhoz hasonl¢an, egyszer– oszt¢d ssal szaporodnak. Valah nyszor egy mitokondrium kett‚oszt¢dik, mindegyik ut¢d az eredeti kromosz¢ma azonos p‚ld ny t ”r”kli, az alkalmank‚nti mut ci¢kat lesz m¡tva. L tjuk imm ron ennek sz‚ps‚g‚t, s azt, hogy mi haszna van mindennek a hossz£ t v£ genetikai kapcsolatok kutat¢ja szemsz”g‚b“l. Azt tal ltuk, hogy ami az tlagos DNS- sz”vegeket illeti, a nemis‚g minden nemzed‚kben ”sszekusz lja a bizony¡t‚kokat, elmosv n az anyai ‚s apai vonal hozz j rul s t. A mitokondri lis DNS ezzel szemben h listennek ragaszkodik a szerzetesi tisztas ghoz. Mitokondriumainkat kiz r¢lag any nkt¢l kapjuk. A h¡mivarsejtek t£l kicsik ahhoz, hogy n‚h ny mitokondriumn l t”bbet tartalmazzanak, ‚pp annyit, amennyi elegend“ energi t biztos¡t farkuk mozgat s hoz, amint a petesejt fel‚ £sznak. Ezek a mitokondriumok azut n elhullanak a farokkal, mikor a h¡mivarsejt feje a petesejtbe olvad a megterm‚kenyl‚s sor n. A petesejt ezzel szemben j¢kora t”meg–, ‚s hatalmas, folyad‚kkal teli benseje mitokondriumok gazdag teny‚szet‚t tartalmazza. Legyenek f‚rfiak vagy n“k, mitokondriumaik megegyeznek anyai nagyanyjuk mitokondriumaival. Az apai, nagyapai, d‚dapai mitokondriumokhoz viszont nincs k”zk. E sejtszervecsk‚k a m£lt fggetlen lenyomatai, a maganyag DNS-e nem szennyezi “ket, mely ut¢bbi ugyanolyan val¢sz¡n–s‚ggel sz rmazhat mind a n‚gy nagyszl“t“l, mind a nyolc d‚dszl“t“l s ¡gy tov bb az id“ben visszafel‚.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A mitokondri lis DNS teh t ‚rintetlen, nem v‚dett azonban a mut ci¢kkal - a m sol s v‚letlenszer– hib ival - szemben. Val¢j ban gyorsabban mut l, mint "saj t" DNS-nk, mivel (mint minden bakt‚rium) h¡j n van annak az elm‚s korrekt£raolvas¢ g‚pezetnek, amit sejtjeink az ‚vmilli¢k sor n kifejlesztettek. Lesz teh t n‚mi kl”nbs‚g az ™n”k ‚s az ‚n mitokondri lis DNS-em k”z”tt, ‚s e kl”nbs‚gek m‚rt‚ke annak fggv‚nye, milyen r‚gen v ltak el egym st¢l “seink. Nem az ”sszes “snk, csup n a n“i, n“i, n“i ... g “sei. Amennyiben az ™n”k ‚desanyja tisztav‚r– ausztr liai, k¡nai lesz rmazottja, vagy a Kalah ri kung szanjai‚, j¢ p r kl”nbs‚g akad majd az ™n”k mitokondriumai ‚s az eny‚im k”z”tt. Az apa szem‚lye ‚rdektelen: lehet angol “rgr¢f, szi£ t”rzsf“n”k, mindez a legcsek‚lyebb m‚rt‚kben sem befoly solja mitokondriumaink milyens‚g‚t. Ugyanez vonatkozik valamennyi f‚rfi “skre, eg‚szen az id“k hajnal ig. L‚tezik teh t egy ”n ll¢ mitokondri lis apokrif, amely a csal di Biblia mellett ”r”kl“dik tov bb nemzed‚kr“l nemzed‚kre, s a tetej‚ben azzal a hatalmas el“nnyel rendelkezik, hogy csup n anyai gon ad¢dik tov bb. Ezt nem szexista kijelent‚snek sz ntam, ‚n azt se b nn m, ha t”rt‚netesen kiz r¢lag apai gon ”r”kl“dne. A felbecslhetetlen el“ny az ‚rintetlens‚gben rejlik, abban, hogy ez az ”r”k¡t“anyag nem darabol¢dik fel ‚s olvad ”ssze minden egyes nemzed‚k sor n. A k”vetkezetes ”r”kl“d‚s b rmely, de nem mindk‚t nemen keresztl az, amire neknk, geneal¢gusoknak szks‚gnk van. Az Y kromosz¢ma, amely, ak r a csal di n‚v, csak apai gon ad¢dik tov bb, elm‚letben ugyan£gy megfelelne, de ez t£l kev‚s inform ci¢t tartalmaz ahhoz, hogy felhaszn lhassuk. A mitokondri lis apokrif ezzel szemben eszm‚nyi a fajon belli k”z”s “s”k meg llap¡t s hoz. A mitokondri lis DNS-t a kaliforniai Berkeley Egyetem egy kutat¢csoportja tanulm nyozta a megboldogult Allan Wilson ir ny¡t s val. Az 1980-as ‚vekben Wilson ‚s munkat rsai 135 ‚l“ n“ DNS-sorrendj‚t hat rozt k meg a vil g minden t j r¢l - ausztr l bennszl”ttek‚t, —j-Guinea felf”ldj‚nek lak¢i‚t, amerikai indi nok‚t, eur¢paiak‚t, k¡naiak‚t, valamint Afrika kl”nb”z“ n‚peib“l sz rmaz¢ h”lgyek‚it. A kl”nbs‚gek sz m t vizsg lt k, amelyek minden egyes n“ k”z”tt mutatkoztak a DNS b zissorrendj‚ben. Az ¡gy kapott adatokat sz m¡t¢g‚pen feldolgozva a leggazdas gosabb csal df t kerest‚k. A "gazdas gos" esetnkben a v‚letlenek lehet“s‚g szerinti kiz r s t jelenti. Az ut¢bbihoz n‚mi magyar zat szks‚ges. Gondoljunk vissza kor bbi fejteget‚seinkre a lovakr¢l, diszn¢kr¢l ‚s ‚leszt“gomb kr¢l, valamint a citokr¢m c aminosav-sorrendj‚nek meghat roz s r¢l. Eml‚kezznk vissza, hogy a lovak mind”ssze h rom "bet–ben" kl”nb”znek a diszn¢kt¢l, ut¢bbiak negyven”t "bet–ben" t‚rnek el az ‚leszt“gomb kt¢l, m¡g a lovakn l ez a kl”nbs‚g negyvenhat "bet–". Ebb“l arra a k”vetkeztet‚sre jutottunk, hogy a lovak ‚s diszn¢k, l‚v‚n hogy k”z”s “sk viszonylag £j kelet–, elm‚letileg ugyanolyan t vols gra vannak az ‚leszt“gomb kt¢l. A negyven”t ‚s negyvenhat k”z”tti elt‚r‚s rendelleness‚g, ami egy eszm‚nyi vil gb¢l hi nyozna. Vagy a lovak fejl“d‚svonal n bek”vetkez“ tov bbi mut ci¢nak, vagy a diszn¢k vonal n lej tsz¢d¢ visszamut l snak tudhat¢ be. No m rmost, b rmilyen k‚ptelen ”tletnek t–nik is, elm‚letileg felt‚telezhetjk, hogy a diszn¢k val¢ban k”zelebb llnak az ‚leszt“gomb khoz, mint a lovak. Elm‚letileg elfogadhat¢, hogy a diszn¢k ‚s lovak k”zeli hasonl¢s ga (citokr¢m c sz”vegeik mind”ssze h rom bet–benfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • kl”nb”znek, s testfel‚p¡t‚sk is csaknem megegyezik, az eml“s”k‚nek megfelel“en) a v‚letlenek halmoz¢d s nak tulajdon¡that¢. Az‚rt nem hisszk el ezt, mert a diszn¢k ‚s lovak hasonl¢s ga elmondhatatlanul t£lsz rnyalja a diszn¢k ‚s ‚leszt“gomb k k”z”s von sait. Valljuk be, a diszn¢k egyetlen DNS- k¢djelben l tszanak k”zelebb llni az ‚leszt“gomb khoz, mint a lovakhoz, ezt azonban a m‚rleg m sik serpeny“j‚ben milli¢ egy‚b hasonlatoss g ellens£lyozza. A megold st a gazdas goss g elve ny£jtja. Ha feltesszk, hogy a diszn¢k k”zel llnak a lovakhoz, mind”ssze egy v‚letlenszer– hasonlatoss ggal kell sz molnunk. Ha azonban az a feltev‚snk, hogy a diszn¢k az ‚leszt“gomb k k”zeli rokonai, egym st¢l fggetlenl megszerzett v‚letlen hasonlatoss gok k‚ptelenl hossz£ l ncolat t kell elfogadnunk. A lovak, diszn¢k ‚s ‚leszt“gomb k eset‚ben a gazdas goss g elve t£l lehengerl“ ahhoz, hogy k‚telkedjnk benne. m a kl”nb”z“ emberfajt k mitokondri lis DNS-‚t vizsg lva semmi lehengerl“ nincs a hasonl¢s gokban. A gazdas goss g elve tov bbra is ‚rv‚nyben van, ‚rvei azonban mennyis‚gi adatokra hivatkoz¢ gyeng‚cske ‚rvek, nem els”pr“, ellentmond st nem t–r“ okfejt‚sek. Mit kezdhet mindezzel a sz m¡t¢g‚p, legal bbis elm‚letben. Lajstromba veheti a 135 n“ ”sszes lehets‚ges csal df j t. Majd megvizsg lhatja e list t, ‚s kiv laszthatja a leggazdas gosabb csal df t - vagyis azt, ami minim lisra cs”kkenti a v‚letlen hasonl¢s gok lehet“s‚g‚t. Bele kell t”r“dnnk, hogy m‚g az igazs got legjobban megk”zel¡t“ csal dfa is felt‚telez n‚h ny v‚letlen egybees‚st, amik‚nt abba is bele kellett nyugodnunk, hogy ami a DNS egy k¢djel‚t illeti, az ‚leszt“gomb k k”zelebb llnak a diszn¢khoz, mint a lovakhoz. m - elm‚letben legal bbis - a sz m¡t¢g‚p j tszva megoldja gondunkat, kiv lasztva a sok lehets‚ges csal dfa k”zl a leggazdas gosabbat ‚s legkev‚sb‚ esetlegeset. M rmint elm‚letben. A gyakorlatban azonban van egy b”kken“. A lehets‚ges csal df k sz ma j¢val nagyobb, mint amit ™n”k, ‚n vagy b rmely matematikus lmodni is k‚pes. A lovak, diszn¢k ‚s ‚leszt“gomb k sz rmaz svonal hoz ugyanis mind”ssze h rom lesz rmaz si sort kell felrajzolnunk. A legk‚zenfekv“bb a [[diszn¢ l¢‚] ‚leszt“gomb ‚], ahol a diszn¢k ‚s a lovak a legbels“ z r¢jelen bellre kerlnek, m¡g az ‚leszt“gomb k a rokons gban nem ll¢ "kls“ csoportot" k‚pviselik. Az elm‚letileg lehets‚ges tov bbi k‚t lesz rmaz si sorozat [[diszn¢ ‚leszt“gomb ‚] l¢‚] ‚s [[l¢ ‚leszt“gomb ‚] diszn¢‚]. Amennyiben negyedik ‚l“l‚nyt is vizsg lunk - mondjuk a tintahalat -, a lesz rmaz si sorok sz ma tizenkett“re n”vekszik. Nem sorolom fel mind a tizenkett“t, csak megint a leggazdas gosabbat mind k”zl: [[[diszn¢ l¢‚] tintahal‚] ‚leszt“gomb ‚]. A diszn¢ ‚s l¢ mint k”zeli rokonok ism‚t v¡gan elvannak a legbels“ z r¢jelen bell. Ezt n a tintahal csatlakozik a t rsas ghoz, mivel k”zelebbi “sei vannak a diszn¢/l¢ vonallal, mint az ‚leszt“gomb knak. A t”bbi tizenegy lesz rmaz si sor mindegyik‚r“l - p‚ld ul [[diszn¢ tintahal‚] [l¢ ‚leszt“gomb ‚]] - elmondhatjuk, hogy kev‚sb‚ gazdas gos. Er“sen val¢sz¡n–tlen, hogy a diszn¢k ‚s lovak sz mtalan k”z”s jellegvon sa egym st¢l fggetlenl alakult volna ki, amennyiben a diszn¢k a tintahalakkal, m¡g a lovak az ‚leszt“gomb kkal lln nak k”zelebbi rokons gban. Ha h rom ‚l“l‚ny h rom lehets‚ges lesz rmaz si sorozatot, n‚gy pedig tizenkett“t eredm‚nyez, h ny lehets‚ges csal df val rajzolhat¢k meg 135 n“ rokons gi viszonyai? A v lasz olyan nevets‚gesen nagy sz m, hogy ‚rtelmetlen le¡rnunk. Amennyiben a vil g legnagyobb ‚s leggyorsabb sz m¡t¢g‚p‚nek kellene elk‚sz¡tenie az ”sszes lehets‚ges csal dfa lajstrom t, afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • szerencs‚tlen masina a vil g v‚gezet‚ig kszk”dne a megold ssal. Mindazon ltal a dolog nem rem‚nytelen. A k‚ptelenl nagy sz mokat megfontolt mintav‚tellel szoktuk megszel¡d¡teni. Nem tudjuk megsz molni, pontosan h ny rovar nyzs”g az Amazonas-foly¢ v”lgy‚ben, megbecslni m‚gis meg tudjuk a sz mukat, ha mint t vesznk az erd“ tal lomra kijel”lt parcell ib¢l, ‚s felt‚telezzk, hogy e parcell k reprezentat¡v mint t adnak. Sz m¡t¢g‚pnk nem k‚pes megvizsg lni a 135 n“t egyes¡t“ ”sszes lehets‚ges csal df t, v‚letlen mintav‚telre azonban lehet“s‚g van az ”sszes elk‚pzelhet“ csal dfa sor b¢l. Valah nyszor mint t vesznk ezek gigamilli rdjaib¢l, ‚szre kell vennnk, hogy a minta leggazdas gosabb tagjai k”z”s tulajdons gokban osztoznak. Ebb“l arra k”vetkeztethetnk, hogy a leggazdas gosabb csal df k az ”sszes lehets‚ges k”zl feltehet“leg ugyanolyan jellegekkel rendelkeznek. A kutat¢k eszerint is j rtak el, j¢llehet nem okvetlenl ez volt a legk‚zenfekv“bb elj r s. Amik‚nt a rovartan szok sem ‚rten‚nek egyet abban, melyik a braz¡liai es“erd“t legink bb k‚pvisel“ reprezentat¡v minta, £gy a DNS-t kutat¢ genetikusok is kl”nb”z“ mintav‚teli elj r sokat k”vettek. Mert sajnos a vizsg lati eredm‚nyek nem mindig v gnak egybe. Legyen megalapozott vagy sem, a magam r‚sz‚r“l k”zz‚teszem, milyen k”vetkeztet‚sekre jutott a Berkeley kutat¢csoportja az emberi mitokondri lis DNS elemz‚s‚b“l. K”vetkeztet‚seik rendk¡vl izgalmasak, egy£ttal vit ra ingerl“k. Szerintk a leggazdas gosabb fa Afrika talaj ban vetette meg gy”kereit. Ez azt jelenti, hogy az afrikaiak egy r‚sze t volabbi rokona m s afrikaiaknak, mint a F”ldgoly¢ b rmely m s lak¢j nak. Ezek - eur¢paiak, amerikai indi nok, ausztr l “slak¢k, k¡naiak, £j-guineaiak, eszkim¢k ‚s mindenki m s - egy viszonylag k”zeli rokons gi csoportot alkotnak. Egyik-m sik afrikai beletartozik ebbe a rokons gba, m sok nem. Az el“bbiek ‚rtelm‚ben a leggazdas gosabb csal dfa a k”vetkez“k‚ppen fest: [n‚mely afrikai [m s afrikaiak [tov bbi afrikaiak [m‚g tov bbi afrikaiak ‚s mindenki m s]]]]. A kutat¢csoport teh t arra a v‚gk”vetkeztet‚sre jutott, hogy valamennyink “sanyja Afrik ban ‚lt, “ az "afrikai va". Mint mondottam, ez a k”vetkeztet‚s vit ra ingerl“. gy akadt olyan ellenvet‚s, amely szerint m s, ugyanilyen gazdas gos csal dfa is felrajzolhat¢, amelynek legkls“ gai Afrik n k¡vl tal lhat¢k. Az ellent bor azt ll¡tja tov bb , hogy a Berkeley kutat¢csoportja t”bbek k”z”tt az‚rt jutott a fenti eredm‚nyre, mert sz m¡t¢g‚peik ennek megfelel“ sorrendben vett‚k sorra a lehets‚ges csal df kat. A vizsg l¢d s sorrendje mag t¢l ‚rtet“d“en nem befoly solhatja a vizsg lati eredm‚nyt. A szakemberek z”me tal n v ltozatlanul a "mitokondri lis va" afrikai eredet‚re szavaz, ha nem eskszik is meg erre. A kutat¢csoport m sodik k”vetkeztet‚se m r nem olyan vitathat¢. B rhol ‚lt is a "mitokondri lis va", ennek id“pontja felbecslhet“. Ismerjk a mitokondri lis DNS fejl“d‚si tem‚t, ez‚rt a fejl“d‚s‚t felrajzol¢ fa minden el gaz si pontj t hozz vet“leg behat rolhatjuk az id“ben. Az eg‚sz emberis‚get egyes¡t“ el gaz si pont - a "mitokondri lis va" szlet‚si d tuma - eszerint sz z”tvenezer ‚s negyedmilli¢ ‚v k”z‚ tehet“. Afrikai volt-e vagy sem a "mitokondri lis va", ¢vakodnunk kell att¢l a t‚ves k”vetkeztet‚st“l, hogy “seink Afrik b¢l sz rmaznak. A "mitokondri lis va" az ”sszes mai ember egyik £jabb kelet– “se. K‚ts‚gk¡vl a Homo sapiens faj tagja volt. A j¢val kor bbi emberf‚l‚k, a Homo erectus fossz¡li it Afrik n k¡vl ‚s Afrik ban egyar nt megtal lt k. A n l n l is t volibb “s”kfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • fossz¡li i, amilyen a Homo habilis, valamint az Australopithecus t”bb faja (bele‚rtve a leg£jabban felfedezett, t”bb mint n‚gymilli¢ ‚ves fajt is) ezzel szemben kiz r¢lag Afrik ban tal lhat¢k. Ez‚rt ha egy afrikai sz‚tsug rz s lesz rmazottai vagyunk az utols¢ negyedmilli¢ ‚v viszonylat ban, ez imm r a m sodik afrikai sz‚tsug rz s. Volt egy kor bbi kivonul s is, tal n £gy m sf‚l milli¢ ‚vvel ezel“tt, amikor a Homo erectus elv ndorolt Afrik b¢l, hogy ben‚pes¡tse a K”zel-Kelet ‚s zsia kl”nb”z“ terleteit. Az "afrikai va"-hipot‚zis nem azt ll¡tja, hogy ezek a korai zsiaiak nem l‚teztek, hanem hogy nem hagytak maguk ut n ut¢dokat. B rhogy forgatjuk is teh t, k‚tmilli¢ ‚v t vlat b¢l valamennyien afrikaiak vagyunk. Az "afrikai va"-hipot‚zis ezen t£lmen“en azt is ll¡tja, hogy mi, t£l‚l“ emberek n‚h ny sz zezer esztend“ viszonylat ban is mind afrikaiak vagyunk. —j bizony¡t‚kok birtok ban kimondhatn nk, hogy ha minden mai mitokondri lis DNS Afrik n k¡vli “sany ra (egy " zsiai v ra") vezethet“ is vissza, t volabbi “seinket mindenk‚ppen Afrik ban kell keresnnk. Tegyk fel pillanatnyilag, hogy a Berkeley kutat¢csoportj nak igaza van, ‚s vegyk szemgyre, mit jelentenek ‚s mit nem k”vetkeztet‚seik. Az "va" n‚v szerencs‚tlen gondolatt rs¡t sokra ”szt”n”z. Egyik-m sik rajong¢ ugyanis ennek alapj n abba a t‚vhitbe ringatta mag t, hogy va mag nyos feh‚rn‚p lehetett, az egyetlen asszony a F”ld”n, a v‚gs“ genetikai keresztmetszet, mi t”bb, egyenesen a Genezis igazol sa! Ez azonban ¢ri si t‚ved‚s. Egy sz¢val sem ll¡tottuk, hogy “ volt az egyetlen asszony a F”ld”n, de m‚g azt sem, hogy a n‚pess‚g az “ idej‚ben viszonylag gy‚r l‚leksz m£ volt. Meglehet, mindk‚t nemhez tartoz¢ kort rsai igenis sz mosan voltak, ‚s nagy term‚kenys‚gnek ”rvendtek. Nem egy ut¢duk tal n mind a mai napig ‚l. Mitokondri lis lesz rmazottaik azonban id“k”zben sorra kihaltak, mivel velnk val¢ rokons guk egy bizonyos ponton f‚rfi gon ”r”k¡t“d”tt tov bb. Ugyan¡gy halhat ki egy nemes csal di n‚v is (a csal di nevek az Y kromosz¢m hoz k”t”ttek, ‚s csup n f‚rfi gon ”r”kl“dnek, a mitokondriumok pontos tk”rk‚pek‚nt), ez azonban m‚g nem jelenti azt, hogy a sz¢ban forg¢ n‚v visel“inek nincs ut¢da. ppens‚ggel t”m‚rdek ut¢duk lehet, csak f‚rfi gon szakadt magva a csal dnak. Helyesen £gy fogalmazhatunk teh t, hogy a "mitokondri lis va" az a legut¢bb ‚lt asszony, akir“l elmondhatjuk, minden ma ‚l“ ember t“le sz rmazik a n“i gon. Kell lennie olyan asszonynak, akir“l ez kimondhat¢. Mind”ssze az nyitott k‚rd‚s, hol ‚lt ‚s mikor. Hogy ‚lt valahol, valamikor, nem f‚rhet hozz k‚ts‚g. s m ris itt a k”vetkez“ f‚lre‚rt‚s - az el“bbin‚l m‚g k”zkelet–bb, olyannyira, hogy m‚g kiv l¢ tud¢sokt¢l, a mitokondri lis DNS kutat¢it¢l is visszahallottam. E t‚vhit szerint a "mitokondri lis va" legut¢bb ‚lt k”z”s “snk. Oka pedig a "legut¢bb ‚lt k”z”s “s" ‚s "a kiz r¢lag n“i gon nyilv ntartott legut¢bb ‚lt k”z”s “s" fogalmainak ”sszekever‚se. A "mitokondri lis va" szigor£an az ut¢bbi, de sz mos m s m¢don is lehets‚ges lesz rmaz s, mint kiz r¢lag a n“i gon. Milli¢ ‚s milli¢ egy‚b m¢don. Eml‚kezznk vissza el“deink sz m nak kisz m¡t s ra (most tekintsnk el az unokatestv‚r-h zass gok bonyodalmait¢l, ez kor bban volt fontos). Nyolc nagyszl“nk van, de k”zlk csak egyetlen a kiz r¢lag n“i gon. Hasonl¢k‚ppen tizenhat kszl“vel rendelkeznk, m csak eggyel a kiz r¢lag n“i gon. M‚g ha sz molunk is azzal, hogy egy nemzed‚ken bell az unokatestv‚r-h zass gok lecs”kkentik az el“d”k sz m t, tov bbra is igaz, hogy m‚rhetetlenl t”bb m¢dja van a lesz rmaz snak, mint a tiszt n n“i gon. Ha visszafel‚ k”vetjk foly s n genetikai folyamunkat eg‚szen a t voli “s”kig, feltehet“en sok d m ‚s v ra akadunk, fok lis egyedekre, akikr“lfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • elmondhatjuk, hogy az ”sszes 1995-ben ‚l“ ember t“lk eredt. A "mitokondri lis va" csak egy k”zlk. Semmi okunk felt‚telezni, hogy e sok d m ‚s va k”zl a "mitokondri lis va" a leg£jabb kelet–. Ellenkez“leg. Meghat roz s n l kik”t”ttk, adott lesz rmaz si vonalon eredtnk t“le. Oly sok m s lesz rmaz si vonal is lehets‚ges a kiz r¢lag n“i g mellett, matematikailag er“sen val¢sz¡n–tlen, hogy a "mitokondri lis va" a legut¢bbi volna e sok d m ‚s va k”zl. Egyvalami tnteti ki a sok lesz rmaz si vonal k”zl (csak a n“i gat vettk figyelembe). A v‚letlenek hihetetlen egybees‚se volna, ha b rmi m s m¢don is kit–nne (hogy “ ‚lt a legut¢bb). Tov bbi, ugyan kev‚sb‚ l‚nyeges szempont, hogy legut¢bb ‚lt k”z”s “snk valamivel nagyobb val¢sz¡n–s‚ggel lehetett d m, mint va. A n“st‚nyek ink bb alkotnak h remeket, mint a h¡mek, t”bbek k”z”tt mert az ut¢bbiak t”bb sz z, ak r t”bb ezer ut¢d nemz‚s‚re is k‚pesek biol¢giai fel‚p¡t‚skn‚l fogva. A Guinness Rekordok K”nyve ezer feletti cs£csteljes¡tm‚nyr“l eml‚kezik meg, amely V‚rszomjas Moulay Iszm el nev‚hez f–z“dik. (Mell‚kesen jegyzem meg, hogy e f‚rfi£t a feminist k m‚lt n emlegethetn‚k a macho arrogancia iskolap‚ld jak‚nt. Az a h¡r j rja r¢la, hogy amikor lov ra sz llt, ezt £gy cselekedte, hogy a nyeregbe pattanva kardja egyetlen suhint s val lenyisszantotta a kant rsz rat tart¢ rabszolga fej‚t. B rmely hihetetlennek t–nj”n is e legenda, m r maga az a t‚ny, hogy ¡gy jutott hozz nk, a tov bbi mendemond val, miszerint Iszm el t”bb ezer f‚rfit ”lt meg puszta k‚zzel, is r vil g¡t, milyen tulajdons gokat becsltek meg legink bb egy magafajta f‚rfin l.) A n“knek ezzel szemben m‚g a legkedvez“bb k”rlm‚nyek k”z”tt sem lehet t”bb ut¢duk t¡z-h£sz gyermekn‚l. Ez‚rt egy n“, egy n“st‚ny a h¡mn‚l nagyobb val¢sz¡n–s‚ggel ad ‚letet tlagos sz m£ ut¢dnak. N‚h ny h¡m nevets‚gesen sok ut¢ddal dicsekedhet, ami azt is jelenti, hogy m s h¡mek teljesen meg vannak fosztva az ut¢dokt¢l. M r ha egy ltal n ilyesmi el“fordul, j¢val nagyobb az es‚lye, hogy h¡m marad ut¢d n‚lkl, mint n“st‚ny. Amik‚nt annak is nagyobb a val¢sz¡n–s‚ge, hogy h¡m halmoz f”l mag nak ar nytalanul t”bb ut¢dot, mint n“st‚ny. Mindez az emberis‚g legut¢bbi k”z”s “s‚re is vonatkozik, aki ez‚rt val¢sz¡n–bb, hogy d m volt, mint va. Hogy egy sz‚ls“s‚ges p‚ld val ‚ljek: minek nagyobb a val¢sz¡n–s‚ge, V‚rszomjas Moulay Iszm el minden ma ‚l“ marokk¢i “se vagy h rem‚nek egy nyomorult lak¢ja? ™sszegezve az elmondottakat, az al bbi k”vetkeztet‚sekre jutottunk. El“sz”r is, okvetlenl kellett l‚teznie egy asszonynak, nevezzk "mitokondri lis v "-nak, aki legut¢bb ‚lt k”z”s “se az eg‚sz mai emberis‚gnek, kiz r¢lag n“i gon. Mindenk‚ppen l‚tezett tov bb egy ismeretlen nem– valaki, nevezzk “t Fok lis §snek, aki legut¢bb ‚lt k”z”s “se az eg‚sz mai emberis‚gnek b rmely gon. Harmadszor, hab r megeshet, hogy a "mitokondri lis va" ‚s a Fok lis §s egy ‚s ugyanaz a szem‚ly, ennek val¢sz¡n–s‚ge m‚gis eleny‚sz“en csek‚ly. Negyedszer, valamivel val¢sz¡n–bb, hogy a Fok lis §s f‚rfi volt, mint n“. ™t”dsz”r, igen val¢sz¡n–, hogy a "mitokondri lis va" kevesebb mint negyedmilli¢ ‚ve ‚lt. Hatodszor, nincs ugyan teljes egyet‚rt‚s e n“szem‚ly lakhely‚t illet“en, az adatok m‚gis Afrik ra utalnak. Mind”ssze az ”t”dik ‚s hatodik k”vetkeztet‚s fgg tudom nyos bizony¡t‚kokt¢l. Az els“ n‚gyhez aff‚le karossz‚ki b”lcselked‚s ‚s ltal nos m–velts‚gnk alapj n juthatunk. Mint mondottam, az “s”k tartj k kezkben az ‚let meg‚rt‚s‚nek kulcs t. Az "afrikai va" reg‚je egy j¢val nagyobb szab s£, ”sszehasonl¡thatatlanul r‚gibb t”rt‚net sz–k”s, emberi l‚pt‚k– szelete. Kanyarodjunk vissza a g‚nekfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • foly¢j nak, az denkertb“l ered“ folyamnak metafor j hoz. K”vessk e foly¢t visszafel‚ foly s n m‚rhetetlenl t volabbi id“kbe, mint a legendabeli va n‚h ny ezer esztendeje vagy az "afrikai va" t”bb sz zezer ‚ve. A DNS folyama t”retlenl ramlott t “seinken nem kevesebb, mint 300 milli¢ ‚ven keresztl. 3. FEJEZET Lopva t‚gy j¢t! A teremt‚s gondolata kitart¢ vonzer“t gyakorol az emberis‚gre, amihez nem kell t£l t vol keresnnk az okokat. Ismer“seim k”r‚ben ugyan nem arat tt“ sikert, mivel megk”veteli a Genezis vagy b rmely m s t”rzsi eredetm¡tosz sz¢ szerinti ‚rtelmez‚s‚t. Most ink bb azokra gondolok, akik felfedezt‚k maguk sz m ra az ‚l“vil g sz‚ps‚g‚t ‚s ”sszetetts‚g‚t, s ebb“l levont k a k”vetkeztet‚st, hogy mindezt "nyilv n" el kellett terveznie valakinek. Azok a kreacionist k, akik felismerik, hogy a darwini evol£ci¢ legal bbis valamif‚le alternat¡v t jelent a Szent¡r s szavaival szemben, k”rm”nfontabb ellenvet‚sekhez folyamodnak. Tagadj k a t”rzsfejl“d‚s tmeneti form inak lehet“s‚g‚t. "X-et mindenk‚ppen a Teremt“ alkotta - ‚rvelnek -, mert fele ilyen t”k‚letesen egy ltal n nem volna ‚letk‚pes. X test‚nek minden darabk j t egyszerre rakt k ”ssze; nem fejl“dhetett volna ki fokozatosan." P‚ld ul aznap, mikor e fejezet ¡r s ba fogtam, levelet hozott a posta. Egy amerikai lelkip sztor ¡rta, aki kor bban ateista volt, s a National Geographic egy cikke t‚r¡tette meg. Itt k”zl”m a lev‚l egy r‚szlet‚t: "A cikk arr¢l sz¢l, milyen b mulatosan alkalmazkodtak az orchide k k”rnyezetkh”z a sikeres beporz s ‚rdek‚ben. Kiv lt az egyik faj szaporod si strat‚gi ja keltette fel figyelmemet, amelyhez egy h¡m dar zs k”zrem–k”d‚s‚re volt szks‚g. A vir g szembesz”k“ hasonl¢s got mutatott ennek a dar zsfajnak a n“st‚ny‚- vel, m‚g a ny¡l sa is ott van, ahol kell, hogy a h¡m behatolva s a vir ggal p rosodva el‚rje a porz¢kban termel“d”tt vir gport. Mikor a h¡m dar zs a k”vetkez“ vir gra repl, a folyamat megism‚tl“dik, ‚s l‚trej”n a keresztbeporz s. A vir got legel“sz”r is az ltala kibocs tott feromon [a rovarok p rkeres‚s‚ben gyakran k”zrej tsz¢ saj tos k‚miai csalogat¢anyag] tette vonz¢v a h¡m sz m ra, amely megegyezik a sz¢ban forg¢ dar zsfaj n“st‚ny‚nek hasonl¢ hat¢anyag val. N‚h ny percig ‚rdekl“d‚ssel n‚zegettem a sz”veget k¡s‚r“ k‚pet. Majd r d”bbentem, hogy e szaporod si strat‚gia csak akkor v lhat be, ha kezdett“l fogva t”k‚letes. Semmik‚ppen nem alakulhatott ki apr nk‚nt, mivel ha az orchidea nem £gy festene, ‚s nem olyan illatot rasztana, mint a n“st‚ny dar zs, tov bb , ha a vir g p rz sra alkalmas ny¡l sa nem £gy helyezkedne el, hogy a h¡m szapor¡t¢szerve t”k‚letesen hozz f‚rjen a vir gporhoz, e strat‚gia teljes kudarcra ¡t‚ltetne. Sose felejtem el, milyen rettent“en ”sszeszorult a sz¡vem, mert hirtelen vil goss v lt sz momra, hogy valamifajta Istennek l‚teznie kell valamilyen m¢don, s szntelen kapcsolatban kell llnia a dolgokat l‚treh¡v¢ folyamatokkal. R”viden, Isten nem valamif‚le j‚gkorszakfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • el“tti m¡tosz t rgya, hanem nagyon is val¢s gos. s noha minden porcik m tiltakozott ellene, nyomban bel ttam, hogy ezut n kutatnom musz j Isten term‚szet‚t." M sok k‚ts‚gtelenl egy‚b utakon jutnak el a vall shoz, de bizonyos, hogy sokan ‚ltek t hasonl¢ ‚lm‚nyt, mint ami ennek a lelkip sztornak az ‚let‚t megv ltoztatta (akinek szem‚lyazonoss g t tapintatb¢l hallgatom el). Olvastak valami term‚szeti csod r¢l, vagy saj t szemkkel is l tt k. Ez h¡tattal ‚s csod lattal t”lt”tte el “ket, ami vall sos istenf‚lelembe torkollott. Pontosabban £gy v‚lt‚k, hogy a sz¢ban forg¢ term‚szeti tnem‚ny - egy p¢k h l¢ja, egy sas szeme, sz rnya vagy b rmi m s - nem fejl“dhetett ki fokozatosan, l‚v‚n hogy a felem s k”zbens“ fokozatok nem t”lt”tt‚k volna be szerepket. Ennek a fejezetnek az a c‚lja, hogy lerombolja azt a t‚ves elk‚pzel‚st, miszerint a bonyolult biol¢giai szerkezeteknek t”k‚letesnek kell lennik, ha m–k”dni akarnak. Mell‚kesen megjegyzem, hogy az orchide k Charles Darwin kedvenc p‚ld it szolg ltatt k, aki eg‚sz k”nyvet szentelt annak megvil g¡t s ra, milyen diadalmasan llja ki a fokozatos t”rzsfejl“d‚s ‚s term‚szetes kiv laszt¢d s elve e fort‚lyos szerkezetek megmagyar z s nak neh‚z pr¢b j t (K”nyve The Various Contrivances by which Orchids are Fertilised by Insects - A kl”nb”z“ fort‚lyok, amelyek el“seg¡tik az orchide k rovaros beporz s t - c¡met viseli.) A lelkip sztor ‚rvel‚s‚nek sarkpontja az a kijelent‚s, mely szerint "e szaporod si strat‚gia csak akkor v lhat be, ha kezdett“l fogva t”k‚letes. Semmik‚ppen nem alakulhatott ki apr nk‚nt." Ugyanez az okfejt‚s alkalmazhat¢ - ‚s alkalmazt k is eleget - a szem evol£ci¢j ra, amire m‚g e fejezetben visszat‚rek. Mindig leny–g”z az a magabiztoss g, amellyel ezek a kijelent‚sek elhangzanak. Hogyan lehet biztos afel“l, k‚rdezn‚m lelkip sztorunkat, hogy a darazsat ut nz¢ orchidea (a szem vagy b rmi m s) kev‚sb‚ t”k‚letes llapotban nem m–k”dne? Belegondolt ebbe ak r a m sodperc t”rtr‚sz‚ig is? Ismeri ™n az orchide k ‚s darazsak f“bb saj ts gait, vagy hogy milyen szemmel n‚znek a h¡m darazsak a n“st‚nyekre ‚s az orchide kra? Hogy mer‚szeli azt ll¡tani, hogy az orchidea hasonlatoss g nak minden dimenzi¢ban t”k‚letesnek kell lennie a hat s kiv lt s hoz? Gondoljanak vissza a legut¢bbi alkalomra, amikor egy v‚letlen hasonl¢s g megt‚vesztette ™n”ket. Tal n egy idegennek emeltek kalapot az utc n, mert ”sszet‚vesztett‚k a h”lgyet egyik ismer“skkel. A filmcsillagok helyett kaszkad“r”k esnek le a l¢r¢l vagy ugranak le a szikl r¢l. A kaszkad“r hasonlatoss ga a filmcsillaghoz rendszerint f”l”tt‚bb felletes, m ez el‚g ahhoz, hogy a tovasuhan¢ akci¢-jelenet erej‚ig megt‚vessze a k”z”ns‚get. A f‚rfiakat nemi gerjedelemre k‚sztetik egy k‚pes£js g fot¢i. Pedig a fot¢ nem egy‚b sz¡nes nyomatn l. K‚tdimenzi¢s, nem h rom. Maga a k‚pen szerepl“ figura csup n p r centim‚ter magas. Lehet elnagyolt, p r vonallal odavetett v zlat is, cseppet sem ‚leth– br zol s. Ennek ellen‚re erekci¢ra ”szt”n”zhet egy f‚rfit. Tal n a gyors r”pt– dar zsnak is mind”ssze a n“st‚ny elsuhan¢ k‚p‚re van szks‚ge ahhoz, hogy p rosodni pr¢b ljon vele. Tal n a h¡m darazsak mindenk‚ppen csak n‚h ny kulcsfontoss g£ ingerre reag lnak. Minden okunk megvan azt felt‚telezni, hogy a darazsak az emberekn‚l is k”nnyebben elbolond¡that¢k. A tsk‚s pik¢k felt‚tlenl, pedig a halaknak nagyobb az agya ‚s jobb a szeme a darazsak‚n l. A h¡m tsk‚s pik¢nak v”r”s a hasa, ‚s nemcsak a t”bbi h¡mmel szemben tan£s¡t fenyeget“ viselked‚st, hanem a v”r”s "has£" elnagyolt l-halakkal szemben is. ™reg mesterem, a Nobel-file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • d¡jas etol¢gus, Nikco Tinbergen h¡ress‚ v lt t”rt‚net‚ben egy v”r”s postakocsi haladt el laborat¢riuma ablaka el“tt. Ekkor az ”sszes h¡m tsk‚s pik¢ az akv rium ablak menti oldal hoz t¢dult, ‚s vadul fenyegetni kezdt‚k a postakocsit. Az ‚rett ikr kkal teli n“st‚ny tsk‚s pik¢knak felt–n“en megduzzadt a hasa. Tinbergen azt tal lta, hogy egy m¢dfelett elnagyolt, bizonytalanul megny£jtott, ezstsz¡n– l-n“st‚ny, amelyik a mi szemnkben mindennek t–nt volna, csak tsk‚s pik¢nak nem, viszont g”mb”lyded "hassal" rendelkezett, t”k‚letes p rz¢ viselked‚sre ingerelte a h¡meket. Tinbergen iskol j nak £jabb k¡s‚rletei bebizony¡tott k, hogy egy £gynevezett szexbomba - egy k”rte alak£, g”mb”lyded t rgy, amit az emberi k‚pzelet mindennek tal lt volna, csak elny£jtottnak ‚s halszer–nek nem - m‚g az el“bbin‚l is hevesebb gerjedelmet v ltott ki a h¡m tsk‚s pik¢kb¢l. A tsk‚s pik¢ szexbomba az tlagon f”lli inger klasszikus p‚ld ja, amely m‚g a val¢s gn l is hat sosabb. Ennek m sik esetek‚nt Tinbergen k”zreadta egy csigaforgat¢ mad r k‚p‚t, amely minden ron egy strucctoj s nagys g£ toj sra akart r lni. A madaraknak nagyobb agya ‚s ‚lesebb l t sa van a halak‚n l - ‚s term‚szetesen a darazsak‚n l -, a csigaforgat¢k m‚gis szeml tom st "azt gondolj k", hogy egy strucctoj s nagys g£ toj s kik”lt‚se a k”lt‚s netov bbja. A sir lyoknak, ludaknak ‚s m s talajon f‚szkel“ madaraknak sztereotip v lasza van, ha toj s gurul ki a f‚szekb“l. Ilyenkor kiny£lnak ‚s visszag”rgetik cs“rk als¢ r‚sz‚vel. Tinbergen ‚s tan¡tv nyai kimutatt k, hogy a sir lyok nem csup n saj t toj saikkal m–velik ezt, hanem ty£jtoj ssal, s“t ak r a t boroz¢k ltal eldob lt fahengerekkel ‚s kaka¢s dobozokkal is. Az ezstsir ly fi¢k k a szleikt“l koldulj k a t pl l‚kot; r csippentenek a szl“ cs“r‚n l‚v“ piros foltra, amire az halat ”klendez fel duzzad¢ begy‚b“l. Tinbergen ‚s egyik munkat rsa kimutatta, hogy a szl“ fej‚t csak igen elnagyoltan ut nz¢ kartonlemezek rendk¡vl hat sosak a fi¢k k koldul¢ viselked‚s‚nek kiv lt s hoz. Mind”ssze egy piros foltra van szks‚g. Ami a sir lyfi¢k t illeti, sz m ra a szl“ egy piros folttal egyenl“. Nyilv n l tja a t”bbi testr‚sz‚t is, m ennek l that¢an semmi jelent“s‚ge. Ez a szeml tom st "szemellenz“s" l t s nem csup n a sir lyfi¢k k saj tja. A feln“tt dankasir lyok kl”n”sen szembet–n“ek a fejket fed“ fekete maszk miatt. Tinbergen tan¡tv nya, Robert Mash ennek hat s t vizsg lta a t”bbi feln“ttre £gy, hogy f b¢l k‚szlt sir lyfejeket befestett. Mindegyik fejet egy fap lc ra t–zte, s a p lc t villanymeghajt s£ motorok mozgatt k egy dobozban ak‚ppen, hogy Mash t vir ny¡t ssal fel-le emelgethette ‚s jobbra- balra forgathatta a fejeket. Egy sir lyf‚szek k”zel‚ben f”ldbe temette a dobozt, mik”zben a fejet homokkal gondosan betakarta. Ezt k”vet“en nap mint nap felkereste a f‚szekhez k”zeli fedez‚ket, ‚s figyelte, milyen hat sa van a fel-le emelked“, ide-oda forg¢ fejut nzatnak a f‚szkel“ sir lyokra. A madarak £gy v laszoltak a fejre ‚s forg s ra, mintha val¢di sir ly lett volna, j¢llehet nem volt m s egy fap lca v‚g‚n illeg“ modelln‚l, test, l b, sz rnyak n‚lkl, s az ‚lettelen, robotszer–, n‚ma mozg sokon t£l semmif‚le m s ‚letjelet nem adott. —gy tetszik, a dankasir ly sz m ra a fenyeget‚st hordoz¢ szomsz‚d nem egy‚b a testt“l mintegy kl”n ‚letet ‚l“ fekete fejn‚l. Testre, sz rnyakra ‚s az ‚gvil gon semmire nincs szks‚g ezenk¡vl. Hogy a madarak megfigyel‚s‚re a fedez‚kbe juthasson, Mash, ornitol¢gusok el“tte ‚s ut na j r¢ nemzed‚keihez hasonl¢an, a madarak idegrendszer‚nek egy r‚g¢ta ismert korl tj t haszn lta ki: a madarak nem ‚ppen v‚rbelifile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • matematikusok. K‚t ember h£z¢dik fedez‚kbe, ‚s az egyik otthagyja. En‚lkl a trkk n‚lkl a madarak tartan nak a fedez‚kt“l, "tudv n", hogy valaki bement az im‚nt. Mikor azonban egy t vozik, "azt hiszik", mindketten elmentek. Ha egy mad r nem tud kett“ig elsz molni, mi a meglep“ abban, hogy egy h¡m darazsat elbolond¡that a n“st‚nyre kor ntsem t”k‚letesen eml‚keztet“ orchidea? Hadd szolg ljak m‚g egy mad rt”rt‚nettel ebb“l a fajt b¢l, ami azonban m r trag‚dia. A pulykaany k hevesen v‚dik fi¢k ikat. Meg is musz j v‚denik “ket a meny‚tekhez ‚s d”gev“ patk nyokhoz hasonl¢ f‚szekrabl¢kkal szemben. A pulykaanya elszomor¡t¢an durva elvet k”vet a fosztogat¢kkal szemben: t madj meg mindent a f‚szked k”zel‚ben, ami mozog, hacsak nem ad pulykafi¢k hoz hasonl¢ hangot. Ezt egy osztr k zool¢gus, Wolfgang Schleidt fedezte fel. Schleidt egyszer olyan pulykaany t tartott, amelyik vadul lem‚sz rolta ”sszes fi¢k j t. Az ok siralmasan egyszer–: az anya sket volt. A pulyka idegrendszere sz m ra a ragadoz¢ olyan mozg¢ t rgyakat jelent, amelyek nem hallatnak a fi¢k khoz hasonl¢ csipog¢ hangoktat. gy azut n a fi¢k k, ha £gy festettek is ‚s mozogtak, mint minden pulykafi¢ka, s anyjukban b¡zva hozz futottak, ldozatul estek az anya korl tolt "zs km ny‚rtelmez‚s‚nek". ™nmagukkal szemben v‚delmezte gyermekeit, mikor mindet meg”lte. A pulyka tragikus t”rt‚net‚nek visszhangjak‚nt hadd eml¡tsem meg, hogy a h zim‚h cs pjainak ‚rz‚ksejtjei puszt n egyetlen k‚miai hat¢nyagra ‚rz‚kenyek, az olajsavra. (Vannak m s sejtjeik is, amelyek m s hat¢anyagokat ‚rz‚kelnek.) Az olajsavat az oszl¢ m‚htetemek termelik, ami kiv ltja a m‚hek "temetkez“" viselked‚s‚t, a holttest elt vol¡t s t a kapt rb¢l. Ha egy k¡s‚rlet sor n olajsavat cs”ppentenek egy ‚l“ m‚hre, a nyomorult teremt‚st t rsai kihurcolj k a kapt rb¢l, s hi ba kap l¢zik ellene szeml tom st nagyon is elevenen, a hull kkal egytt kihaj¡tj k. A rovarok agya j¢val kisebb, mint a pulyk ‚ vagy az ember‚. A rovarok szeme, m‚g a szitak”t“ nagy, ”sszetett szeme is, csup n t”red‚k‚vel rendelkezik szemnk vagy a mad rszem ‚less‚g‚nek. Ett“l teljesen eltekintve is tudott dolog, hogy a rovarszem eg‚szen m sk‚nt l tja a vil got, mint a mi szemnk. A nagy osztr k zool¢gus, Karl von Frisch fiatalon felfedezte, hogy a rovarok vakok a v”r”s f‚nnyel szemben, l tj k viszont - m‚ghozz ”n ll¢ rnyalatk‚nt - az ultraibolya sz¡ntartom nyt, amelyet mi nem ‚rz‚kelnk. A rovarok szem‚t ezen t£lmen“en sokkal jobban foglalkoztatja a "rezg‚snek" nevezett valami, ami - legal bbis a gyors mozg s£ rovarok sz m ra - r‚szben az ltalunk "alaknak" nevezett jelleget helyettes¡ti. L ttak m r h¡m pillang¢kat a f r¢l al libeg“ sz raz faleveleknek "udvarolni". A mi szemnkben egy n“st‚ny pillang¢ fel-le mozg¢ sz rny val egyenl“. A repl“ h¡m a "rezg‚s" egyfajta koncentr tumak‚nt l tja a n“st‚nyt, s kezd el udvarolni neki. Bolondd tehetjk sztroboszk¢ppal is, amelyik pedig nem mozog, csup ncsak fel-felvillan. Ha el‚g nagy a felvillan sok sebess‚ge, a h¡m pillang¢k‚nt kezeli a l mp t, olyannyira, hogy az a felvillan sok tem‚re rezegteti sz rnyait. A cs¡kok sz munkra mozdulatlan mint k. m egy tovarepl“ rovar szem‚ben ezek is "rezg‚snek" t–nnek, s ugyancsak ut nozhat¢k a megfelel“ sebess‚ggel villogtatott sztroboszk¢ppal. A rovarszemen keresztl olyan idegen vil g tekintene vissza r nk, hogy arr¢l besz‚lni, milyen "t”k‚letesen" kell m¡melnie az orchide nak a n“st‚ny dar zs test‚t, nem egy‚b emberi el“¡t‚letn‚l. A darazsak voltak a t rgyai egy klasszikus k¡s‚rletnek is, amelyetfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • eredetileg a nagy francia term‚szettud¢s, Jean-Henri Fabre v‚gzett el, majd egy sor m s kutat¢ is megism‚telt, Tinbergen iskol j nak tagjait is bele‚rtve. A n“st‚ny kapar¢dar zs sz£r s val megb‚n¡tott zs km ny t vonszolva t‚r vissza reg‚be. M¡g bemegy, s l that¢an szeml‚t tart, k¡vl hagyja a zs km nyt. Majd £jra felt–nik, hogy f‚szk‚be hurcolja ldozat t. Am¡g az regben tart¢zkodik, a k¡s‚rletvezet“ n‚h ny centivel arr‚bb mozd¡tja a zs km nyt. Mikor a dar zs ism‚t el“bukkan, ‚szleli a vesztes‚get, ‚s sietve eredeti hely‚re h£zza a zs km nyt, az reg bej rata el‚. Mind”ssze n‚h ny m sodperc telt el, mi¢ta megszeml‚lte az reg belsej‚t. Nem l tjuk ok t, mi‚rt ne l‚phetne egy l‚p‚ssel tov bb a szertart sban, s vonszolhatn be a zs km nyt, hogy odabent v‚gezzen vele. Csakhogy programj t kor bbi st diumra ll¡tott k vissza. K”teless‚gtud¢an megint k¡vl hagyja teh t a zs km nyt, ‚s £jabb szeml‚re a f‚szk‚be b£jik. A k¡s‚rletvezet“ ak r negyvenszer is megism‚telheti ezt a boh¢zatot, am¡g el nem unja. A dar zs £gy viselkedik, ak r egy mos¢g‚p, amelynek programj t kor bbi szakaszra forgatt k vissza, ‚s "nem tudja", hogy m r negyvenedszer mosta ki ugyanazt a ruh t. A kiv l¢ sz m¡t¢g‚ptud¢s, Douglas Hofstadter £j jelz“t tal lt ki, "Sphex-szer–"-nek nevezve el a hasonl¢an merev, ‚rtelmetlen automatizmusokat. (A kapar¢darazsak egyik nem‚t h¡vj k Sphexnek.) Bizonyos tekintetben teh t a darazsakat k”nny– bolondd tenni. gy h t roppantul cs¡nj n kell b nnunk az olyan emberi okoskod ssal, miszerint e "szaporod si strat‚gia csak akkor v lhat be, ha kezdett“l fogva t”k‚letes". Mostanra tal n kldet‚studattal meg ldott lev‚l¡r¢mmal ellent‚tes gyan£t melengetnek. Mert ha a rovarszem olyan gyenge, ‚s a darazsakat olyan k”nny– bolondd tenni, mi‚rt f rad f”l”slegesen az orchidea, hogy vir gj t - £gy-ahogy - hasonl¢v tegye a dar zshoz? Nos, a darazsak l t sa nem mindig gyenge. Bizonyos helyzetekben eg‚szen j¢l l tnak: p‚ld ul amikor egy vad sz¢repl‚s ut n megkeresik az regket. Tinbergen a Philanthusszal, m‚hfarkassal vizsg lta ezt. Megv rta, am¡g a dar zs beb£jik az reg‚be. Miel“tt £jra el“bukkant volna, sietve valami "tereppontot" helyezett el a bej rat k”zel‚ben, mondjuk gallyat vagy feny“tobozt. Ezt n visszavonult, ‚s v rta, hogy a dar zs kireplj”n megkeresni a zs km ny t. M¡g az elment, n‚h ny m‚terrel arr‚bb h£zta a gallyat vagy a tobozt. Mikor a dar zs visszat‚rt, nem tal lt r az reg‚re, ehelyett a gally vagy toboz £j helyzet‚nek megfelel“en a homokba f£rta mag t. Megint csak "bolondd tett‚k" szeg‚ny fej‚t, ez£ttal azonban igaz n ki‚rdemli megbecsl‚snket kit–n“ l t s ‚rt. —gy t–nik, mintha mag ban "lef‚nyk‚pezte volna" a k”rny‚ket el“zetes k”r”z“ repl‚se sor n. L that¢an felismerte a gally vagy toboz mint j t, "Gestaltj t". Tinbergen sokszor megism‚telte a k¡s‚rletet, mik”zben kl”nf‚le tereppontokat haszn lt - ¡gy tobozokb¢l p‚ld ul k”rt form lt -, de mindig v ltozatlan eredm‚nnyel. Hadd ismertessem most Tinbergen tan¡tv ny nak, Gerard Baerendsnek a k¡s‚rlet‚t, ami l tv nyos ellenpontj t k‚pviseli Fabre "mos¢g‚pes" k¡s‚rlet‚nek. A Baerends ltal vizsg lt kapar¢dar zsfaj, az Ammophila campestris (ezt a fajt Fabre is tanulm nyozta) meglehet“sen rendhagy¢ abban, hogy "folyamatosan eteti" ut¢dait. A legt”bb kapar¢dar zs t pl l‚kot helyez az reg‚be, belepet‚zik, majd lez rja az reget, ‚s hagyja, hogy a fiatal l rva maga gondoskodjon mag r¢l. Az Ammophila m s. A madarakhoz hasonl¢an naponta visszat‚r a f‚szekbe, hogy ellen“rizze a l rva ell t s t, ‚s amennyiben szks‚ges, ‚lelmet adjon neki. Ebben m‚g nincs semmi kl”nleges. Csakhogy egy-egy Ammophila-n“st‚ny k‚t-h rom f‚szket is sorra l togat “rj rata sor n. Az egyikben viszonylag nagy, csaknem kifejlett l rva tal lhat¢; a m sikban kicsiny, frissen kikelt l rva; m sutt meg tal n egy azfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • el“bbi kett“ kora ‚s m‚rete k”z”tt. E h rom l rva nyilv n elt‚r“en ig‚nyli majd a t pl l‚kot, ‚s az anya ennek megfelel“en gondoskodik r¢luk. Apr¢l‚kosan eltervezett k¡s‚rletsorozattal, mik”zben a f‚szkek tartalm t cser‚lgette, Baerendsnek sikerlt kimutatnia, hogy a dar zsany k val¢ban fejben tartj k minden egyes f‚szek t pl l‚kszks‚gleteit. Ez eddig okosnak t–nik, Baerends azonban azt is kimutatta, hogy ugyanakkor igen furcsa, neknk idegen m¢don egy ltal n nem okos. Az anyadar zsnak minden reggel els“ dolga, hogy k”rszeml‚t tartson minden akt¡v rege f”l”tt. Az anya a f‚szeknek azt az llapot t veszi alapul, amelyr“l e hajnali szemle£t sor n tudom st szerzett, s ez befoly solja a nap tov bbi r‚sz‚re etet“ viselked‚s‚t. Baerends cser‚lhette ah nyszor csak akarta a f‚szkek tartalm t a nap folyam n, mindez a legcsek‚lyebb m‚rt‚kben sem befoly solta az anyadar zs etet“ viselked‚s‚t. Mintha csup n a hajnali k”rj rat idej‚re kapcsolta volna be f‚szekfelm‚r“ appar tus t, hogy azut n a nap h tralev“ r‚sz‚re takar‚koss gi okokb¢l kikapcsolja. M sfel“l a t”rt‚net azt is sugallja, hogy kifinomult sz mol¢ ‚s m‚r“ szerkezet tal lhat¢ az anyadar zs agy ban. Ezt n k”nnyebben elhisszk tal n, hogy a darazsat csup n az orchidea ‚s a n“st‚ny kimer¡t“ hasonl¢s ga t‚vesztheti meg. Ugyanakkor azonban Baerends t”rt‚nete a szelekt¡v vaks gra ‚s becsaphat¢s gra is j¢ p‚lda, ami t”k‚letesen egybev g a mos¢g‚pes k¡s‚rlettel, ‚s hihet“v‚ teszi, hogy felletes hasonl¢s g is b“s‚gesen el‚gs‚ges az orchidea ‚s a n“st‚ny k”z”tt. Mindebb“l az az ltal nos tanuls g vonhat¢ le, hogy ne emberi l‚pt‚kkel m‚rjnk ezekben a k‚rd‚sekben. Soha ne mondj k (vagy vegy‚k komolyan m s ilyen ‚rtelm– kijelent‚s‚t): "Nem f‚r a fejembe, hogy ez ‚s ez fokozatos t”rzsfejl“d‚s eredm‚nye". A t‚vhiteknek ezt a fajt j t "a szem‚lyes hitetlenked‚s ‚rv‚nek" kereszteltem el. Aki eff‚le szellemi kalandra v llalkozott, az el“bb-ut¢bb elcs£szott egy ban nh‚jon. Azt az okoskod st t madom teh t, amely a k”vetkez“k‚ppen ‚rvel: ennek ‚s ennek fokozatos evol£ci¢ja nem j tsz¢dhatott le, mert ennek ‚s ennek "k‚zenfekv“en" t”k‚letesnek ‚s teljesnek kell lennie, ha be akarja t”lteni feladat t. V laszomban eddig z”mmel arra a t‚nyre t maszkodtam, hogy a darazsak ‚s egy‚b llatok igen kl”nb”z“k‚ppen szeml‚lik a vil got, mint mi, am£gy meg minket magunkat sem t£l neh‚z elbolond¡tani. Szeretn‚k azonban m s, m‚g meggy“z“bb ‚s ltal nosabb ‚rvekhez folyamodni. Haszn ljuk a "s‚rl‚keny" jelz“t olyan eszk”zre, amelynek t”k‚letesnek kell lennie, ha egy ltal n m–k”dtetni akarjuk - amint azt lev‚l¡r¢m ll¡totta volt a darazsat ut nz¢ orchide kr¢l. Jelent“s k”rlm‚nynek tartom, hogy felett‚bb neh‚z ehhez hasonl¢an s‚rl‚keny eszk”zt tal lnunk. Egy repl“g‚p nem s‚rl‚keny. Val¢ igaz, valamennyien sz¡vesebben b¡zzuk r ‚letnket egy Boeing 747-esre, amelynek milli¢ ‚s milli¢ alkatr‚sze a legt”k‚letesebb ”sszhangban m–k”dik, m aggodalomra akkor sincs okunk, ha egy vagy k‚t hajt¢m–ve le ll: a repl“ ugyanis ett“l m‚g nem zuhan le. A mikroszk¢p nem s‚rl‚keny, mert hab r egy rosszabb min“s‚g– p‚ld ny elmos¢dott, gy‚ren megvil g¡tott k‚pet ad, m‚g mindig jobban l tjuk vele az apr¢ t rgyakat, mint n‚lkle. A r di¢ sem s‚rl‚keny, mert ha valami m¢don k rosul, hangja eltorzulhat ‚s f‚mess‚ v lhat, de m‚g ekkor is ki tudjuk h mozni a szavak jelent‚s‚t. M r vagy j¢ t¡z perce b mulok ki az ablakon, hogy igaz n j¢ p‚ld t tal ljak ember k‚sz¡tette s‚rl‚keny eszk”z”kre, ‚s csup n egy jutott eddig eszembe: a bolt¡v. A bolt¡v val¢ban t”bb‚-kev‚sb‚ s‚rl‚keny abban az ‚rtelemben, hogy csak akkor tesz szert nagy erej– tart¢ss g ra, ha k‚t r‚sz‚t egym shoz illesztett‚k. Ennek megt”rt‚nte el“tt egyik fele sem llfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • meg mag ban. A bolt¡vet llv nyzattal ‚p¡tik, ami tmeneti t maszul szolg l a bolt¡v elk‚szlt‚ig, majd miut n elt vol¡tj k, a bolt¡v igen hossz£ id“kig meg ll a hely‚n. Semmi ok nincs r , hogy a technika - elm‚letben legal bbis ne ll¡tson el“ s‚rl‚keny eszk”z”ket. A m‚rn”k”knek szabads gukban ll rajzasztalaik mellett olyan eszk”z”ket tervezni, amelyek f‚lk‚szen egy ltal n nem m–k”dn‚nek. Ennek dac ra m‚g a g‚p‚szet terlet‚n is m¢dfelett neh‚z val¢ban s‚rl‚keny eszk”zt tal lnunk. —gy v‚lem, m‚g ink bb ll ez az ‚l“ szerkezetekre. Vegynk szemgyre n‚h ny s‚rl‚kenynek kiki ltott szerkezetet az ‚l“vil gb¢l, amelyeket a kreacionist k propagand juk szolg lat ba ll¡tottak. A dar zs ‚s az orchidea p‚ld ja csup n egy a mimikri leny–g”z“ jelens‚gei k”zl. Sok-sok llat ‚s n‚h ny n”v‚ny h£z hasznot m s t rgyakkal val¢ hasonl¢s g b¢l, amelyek legt”bbsz”r ugyancsak llatok vagy n”v‚nyek. Az ‚letnek szinte minden vonatkoz s t kiemelte vagy elrejtette a mimikri: ilyen az ‚lelemszerz‚s (a napf‚ny pettyezte f s vid‚ken zs km ny ut n j r¢ tigrisek ‚s leop rdok majdhogynem l thatatlanok; az ”rd”ghalak a tengerfen‚kre eml‚keztetnek, ahol lnek, ‚s hossz£ "horg szbottal", illetve a v‚g‚n f‚rget ut nz¢ csalival csalj k magukhoz a zs km nyt; a "v‚gzet asszonya" szentj nosbog r-n“st‚nyek egy m sik faj udvarl¢ f‚nyjeleit ut nozz k, ¡gy csalogatva magukhoz a h¡meket, amelyeket azt n felfalnak; a f–r‚szfog£ ny lk shalak m s tiszt¡t¢halakat ut noznak, s gyfeleikhez f‚rk“zve darabokat harapnak ki azok uszonyaib¢l); annak elkerl‚se, hogy a zs km ny llatot megegy‚k (ut nozhatnak fat”rzset, gallyakat, friss z”ld vagy felp”nd”r”d“ elsz radt leveleket, vir gokat, r¢zsat”viseket, g¡mp fr ny leveleit, k”veket, mad rrl‚ket, valamint m s, m‚rgez“nek vagy m‚rgesnek ismert llatfajokat); a ragadoz¢k elcsalogat sa az ivad‚kokt¢l (a gulip n ‚s sok m s, talajon f‚szkel“ mad r ut nozza t”rt sz rny£ fajt rsai testtart s t ‚s mozg s t); a toj sok kik”lt‚s‚nek biztos¡t sa (a kakukktoj sok a gazdamadarak toj saira eml‚keztetnek; a sz jk”lt“ halak egyes fajt in l a n“st‚ny oldala az ikr khoz hasonl¢ pettyezet–, ez odavonzza a h¡meket, amelyek val¢di ikr kat bocs tanak sz jukba, ‚s megterm‚keny¡tik azokat). B rmely esetben k”nnyen k¡s‚rt‚sbe eshetnk, hogy azt gondoljuk, a mimikri csak t”k‚letes form j ban hat‚kony. A dar zs-orchide r¢l sz¢lv n a darazsak ‚s a mimikri m s ldozatainak ‚rz‚kszervi t”k‚letlens‚geivel foglalkoztam. Az ‚n szememben az orchide k hasonl¢s ga a darazsakhoz, m‚hekhez vagy legyekhez cs”ppet sem k¡s‚rteties. Sokkal pontosabbnak l tom egy lev‚lbog r hasonl¢s g t a lev‚lhez, tal n mert szemem k”zelebb ll a ragadoz¢k szem‚hez (feltehet“en a madarak‚hoz), amelyek ellen a lev‚l- mimikri ir nyul. m tfog¢bb ‚rtelemben is elhib zott a v‚leked‚s, miszerint a mimikri csup n akkor hat‚kony, ha hib tlan. Legyen b rmilyen j¢ p‚ld ul egy ragadoz¢ szeme, a l t si viszonyok nem mindig t”k‚letesek. A l t s felt‚telei az esetek d”nt“ t”bbs‚g‚ben folyamatos sorozatot alkotnak, a j¢ l t si viszonyokt¢l a rosszakig. Gondoljunk valami t rgyra, amit igaz n j¢l ismernk, annyira j¢l, hogy semmi sz¡n alatt nem t‚veszten‚nk ”ssze. Vagy gondoljunk ‚l“ szem‚lyre - mondjuk egy k”zeli bar tn“nkre, aki oly dr ga sz¡vnknek, ‚s oly ismer“s minden porcik ja, hogy senkivel nem tudn nk ”sszekeverni. Most azonban k‚pzeljk el, hogy nagy t vols gb¢l tart fel‚nk. Lesz majd olyan t vols g, ahonnan egy ltal n nem l tjuk. s j”het olyan k”zel, hogy minden arcvon sa, minden szempill ja, minden p¢rusa l that¢v v lik. Az tmeneti t vols gokn l nem tapasztalunk hirtelen v ltoz st. Afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • felismerhet“s‚g fokozatosan er“s”dik fel, ‚s eny‚szik el. A l”v‚szek katonai k‚zik”nyve a k”vetkez“ eligaz¡t st adja: "K‚tsz z m‚ternyi t vols gra a test minden r‚szlete j¢l l that¢. H romsz z m‚ternyire az arc k”rvonalai elmos¢dnak. N‚gysz z m‚ternyire m r nem l tunk arcot. Hatsz z m‚ternyire a fej egyetlen pontnak, m¡g a test p lcik nak l tszik. Van valakinek k‚rd‚se?" Elismerem, a fokozatosan k”zeled“ bar t hirtelen v lik felismerhet“v‚. Ez esetben a t vols g a hirtelen felismer‚s val¢sz¡n–s‚g‚t teszi fokozatoss . A t vols g, ¡gy vagy £gy, tmenetek sor val biztos¡tja a l that¢s got, ami l‚nyeg‚t teleintve fokozatos. B rmilyen fok£ hasonl¢s gr¢l l‚gyen is sz¢ a modell ‚s a mimikri k”z”tt, legyen ez tnem‚nyes vagy alig l‚tez“, kell lennie olyan t vols gnak, amelyr“l a ragadoz¢ szeme becsaphat¢, valamint egy valamivel kisebb t vnak, ahonnan m r kev‚sb‚ csaphat¢ be. Az evol£ci¢ el“rehaladt val ez‚rt a term‚szetes kiv laszt¢d s a fokozatosan t”k‚letesed“ hasonl¢s gokat r‚szes¡ti el“nyben, ekkor a becsaphat¢s g kritikus t vols ga is mind jobban cs”kken. A ragadoz¢ szeme helyett b rmely m s llatfaj szem‚t is mondhatn m, amelynek elbolond¡t s ra szks‚g van. Egyes esetekben ez a ragadoz¢ szeme, m skor nevel“szl“k‚, n“st‚ny halak‚ ‚s ¡gy tov bb. Ezt az effektust gyerekeknek sz¢l¢ nyilv nos el“ad s sor n mutattam be. Koll‚g m, az Oxford University Museum munkat rsa, volt olyan kedves, hogy egyfajta "erd“talajt" k‚sz¡tett sz momra, amelyet gallyakkal, sz raz falevelekkel ‚s moh val sz¢rt tele. Ezen azut n m–v‚szien elhelyezett t”bb tucat halott rovart. N‚melyikk, ¡gy egy f‚mk‚k bog r, jobban szemet sz£rt, m¡g m sok, p‚ld ul a bots sk k ‚s lev‚llepk‚k kit–n“en elrejtett‚k magukat; megint m sok, ¡gy egy barna cs¢t ny, tmenetet alkottak a kett“ k”z”tt. Ezut n gyerekeket h¡vtam ki a k”z”ns‚gb“l, ‚s k‚rtem fel, k”zeledjenek lassan a csoportk‚phez, ‚s kezdjenek el ‚nekelni, ha felfedezik valamelyik rovart. Kell“ t vols gban m‚g a legfelt–n“bb rovarokat sem l tt k. Amint k”zelebb mentek, el“sz”r a szembet–n“ket vett‚k ‚szre, majd a cs¢t nyhoz hasonl¢an k”zepesen l that¢kat, s csak legv‚gl a j¢l lc zott p‚ld nyokat. A legjobban elrejt“z”tt rovarokat a gyerekek m‚g k”zvetlen k”zelr“l sem fedezt‚k fel, ‚s leesett az lluk, amikor megmutattam nekik, hol vannak. De a t vols gon k¡vl m sr¢l is elmondhat¢ ugyanez, ¡gy p‚ld ul a szrkletr“l. Az ‚jszaka s”t‚tj‚ben j¢form n semmit sem l tunk, s a mimikri ‚s modell legfelletesebb hasonl¢s ga is elkerli figyelmnket. F‚nyes d‚lben viszont csak a legapr¢l‚kosabban hiteles mimikri £ssza meg a felfedez‚st. Ezek k”z”tt az id“pontok k”z”tt, hajnalban ‚s szrkletkor, az alkonyat hom ly ban vagy csup n egy borong¢s, felh“s napon, k”dben vagy viharban a l t si viszonyok egyenletes, t”retlen kontinuum val sz molhatunk. A term‚szetes kiv laszt¢d s ism‚t a fokozatosan n”vekv“ hasonl¢s got r‚szes¡ti el“nyben, mert minden hasonl¢s gi fokhoz adott l t si viszonyok rendelhet“k, melyek k”z”tt e hasonl¢s gi fok perd”nt“ lehet. Az evol£ci¢ el“rehaladt val a mind ‚leth–bb hasonl¢s g j r t£l‚l‚si el“ny”kkel, mivel a kritikus f‚nyer“ss‚g, amely mellett egy faj becsaphat¢, fokozatosan n”vekszik. Hasonl¢ fokozatoss got tapasztalunk a l t¢sz”gn‚l is. Egy rovarut nzatot, legyen hiteles vagy sem, n‚melykor a ragadoz¢ a szeme sark b¢l is felismer. M skor k”ny”rtelenl a legjobb l t¢sz”gb“l veszi szemgyre. L‚teznie kell viszont olyan perif‚ri s l t¢sz”gnek, amely mellett m‚g a legkezdetlegesebb mimikrit sem venni ‚szre. s lennie kell olyan centr lis l t snak, amely mellett m‚g a legragyog¢bb mimikri is vesz‚lybe kerl. E k‚t sz‚ls“s‚gfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • k”z”tt a l t s fokozatos v ltoz s val, a l t¢sz”gek kontinuum val sz molhatunk. A mimikri minden t”k‚letess‚gi fok hoz rendelhet“ egy kritikus l t¢sz”g, amely mellett a legenyh‚bb javul s vagy roml s ‚let-hal l fel“l d”nt majd. Az evol£ci¢ el“rehaladt val az egyenletesen t”k‚letesed“ hasonl¢s gok r‚szeslnek el“nyben, l‚v‚n hogy a becsaphat¢s g kritikus l t¢sz”ge egyre ink bb a centr lis l t s‚hoz k”zel¡t. Az ellens‚g szem‚nek ‚s agy nak min“s‚ge tov bbi fokozatos tmenetet jelent, amire m r t”bbsz”r utaltam e fejezetben. A modell ‚s ut nzat k”z”tti minden hasonl¢s gi fokozathoz rendelhet“ olyan szem, amelyet ez a hasonl¢s g r szed, ‚s olyan, amelyet nem. Az evol£ci¢ el“rehaladt val megint csak a hasonl¢s gok egyenletesen javul¢ min“s‚ge jut el“nyh”z, mivel egyre bonyolultabb ‚s bonyolultabb ragadoz¢szemeket kell becsapni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a ragadoz¢k jobb szemeket fejlesztenek ki a t”k‚letesed“ mimikrire val¢ v lasz gyan nt, j¢llehet ez sem lehetetlen. Mind”ssze annyit ll¡tok, hogy l‚teznek valahol j¢ szem– ‚s rossz szem– ragadoz¢k. Mindezek a ragadoz¢k vesz‚lyt jelentenek a zs km ny llat sz m ra. A gyenge mimikri csup n a gyenge szem– ragadoz¢kat szedi r . A j¢ mimikri csaknem minden ragadoz¢t r szed. A k‚t sz‚ls“s‚g k”z”tt egyenletes kontinuummal sz molhatunk. A j¢ ‚s rossz szemek eszembe juttatj k a kreacionist k kedvenc rejtv‚ny‚t. Mire menn‚nk f‚l szemmel? - teszik fel a k‚rd‚st. Mik‚nt r‚szes¡thet el“nyben a term‚szetes kiv laszt¢d s a t”k‚letesn‚l sil nyabb szemeket? Kor bban m r foglalkoztam ezzel a k‚rd‚ssel, s a k”zbens“ fokozatok eg‚sz sk l j val szolg ltam, p‚ldak‚nt hozva fel az llatok orsz g nak kl”nb”z“ t”rzseit. Most az elm‚leti fokozatokra fogok ”sszpontos¡tani. A feladatoknak is l‚tezik egy fokozatos tmenete, kontinuuma, amelyek bet”lt‚s‚re egy-egy szem alkalmas. Jelen pillanatban az b‚c‚ bet–inek felismer‚s‚re haszn lom szememet, amint megjelennek a sz m¡t¢g‚p k‚perny“j‚n. Ehhez j¢, ‚les szemre van szks‚g. El‚rtem azt a kort, amikor nem tudok szemveg n‚lkl olvasni, pillanatnyilag enyh‚n nagy¡t¢ szemvegre szorulok. Id“vel nyilv n egyre er“sebb p paszemet kell fel¡ratnom. Szemveg n‚lkl mind nehezebben ‚s nehezebben tudom majd kisilabiz lni az apr¢ r‚szleteket. —jabb kontinuumhoz jutottunk teh t, a kor kontinuum hoz. B rmely ember, legyen ak rmilyen id“s, jobban l t a rovarokn l. M‚g a viszonylag gyeng‚n l t¢k is el tudnak l tni bizonyos feladatokat, eg‚szen a majdnem vakokig. Teniszezhetnk p‚ld ul meglehet“sen elmos¢dott l t ssal, mivel a teniszlabda nagy t rgy, melynek helyzete ‚s mozg sa akkor is l that¢, ha a r¢la alkotott k‚p nem ‚les. A szitak”t“k szeme, hab r a mi m‚rc‚nk szerint gyenge, nagyon is j¢ szem rovarm‚rc‚vel m‚rve. A szitak”t“k r”ptkben kapj k el a rovarokat, ami van olyan neh‚z feladat, mint egy teniszlabda eltal l sa. Az enn‚l ‚s j¢val gyeng‚bb szemek seg¡ts‚g‚vel is elkerlhet“, hogy tulajdonosuk falba tk”zz”n vagy les‚t ljon egy sziklaperemr“l vagy a foly¢ba pottyanjon. Az enn‚l is gyeng‚bb szemek azt ‚rz‚kelik, amikor rny‚k - ami lehet felh“, de lehet ragadoz¢ is - tornyosul tulajdonosuk feje f”l‚. A m‚g rosszabb szemek kl”nbs‚get tudnak tenni a nappalok ‚s ‚jszak k k”z”tt, ami t”bbek k”z”tt hasznos a szaporod si id“szakok ”sszhangba hoz s ban, ‚s annak eld”nt‚s‚ben, mikor kell nyugov¢ra t‚rni. L‚tezik a feladatoknak is egyfajta kontinuuma, amelyhez a szem hozz rendelhet“, £gy, hogy minden, adott min“s‚g– szem sz m ra, a k¡v l¢t¢l a borzalmasig, meghat rozhat¢ az a feladatszint, amelyn‚l a l t sfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • legpar nyibb v ltoz sa is perd”nt“ lehet. Minden neh‚zs‚g n‚lkl meg‚rthetjk most m r a szem fokozatos fejl“d‚s‚t, a primit¡v, durva kezdetekt“l az tmeneti form k egyenletes kontinuum n t az olyan t”k‚letes szemekig, amilyenek a h‚ja vagy egy fiatalember szeme. Ezek ut n a kreacionist k k‚rd‚s‚t - "Mire menn‚nk f‚l szemmel?" - gyerekj t‚k megv laszolni. F‚l szem mind”ssze 1%-kal jobb, mint egy 49%-os szem, de ez is jobb a 48%-osn l, ‚s a kl”nbs‚g szignifik ns. Az el“bbin‚l nagyobb fajs£ly£ ellenvet‚s a k”vetkez“ kikerlhetetlen megjegyz‚s: "Fizikusk‚nt (*) nem tudom elhinni, hogy elegend“ id“ volt egy olyan bonyolult szerv kifejl“d‚s‚re a semmib“l, amilyen a szem. Val¢ban azt hiszi, volt erre el‚g id“?" Mindk‚t k‚rd‚s a szem‚lyes hitetlenked‚s ‚rv‚nek egy- egy v ltozata. A k”z”ns‚g persze v laszra v r, s el“ad saim sor n t”bbnyire a f”ldt”rt‚neti korok hatalmas id“tartamaira hivatkozom. Tegyk fel, hogy egy ‚vsz zadot egy l‚p‚ssel m‚rhetnk, ekkor eg‚sz id“sz m¡t sunk krikettp lya m‚ret–re zsugorodik. Hogy a mikroszkopikus m‚ret– soksejt– llatokhoz jussunk, a krikettj t‚kosnak New Yorkt¢l San Francisc¢ig kellene haj¡tania a labd t. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Rem‚lem, nem b ntom meg az id‚zett m– - Science and Christian Belief, (Tudom ny ‚s kereszt‚nys‚g) 1994, 16. old. - szerz“j‚t, John Polkinghorne tiszteletest. A k”vetkez“ket ¡rja: "Akadnak tud¢sok, amilyen Richard Dawkins, akik roppant meggy“z“en tudj k ecsetelni, mik‚nt eredm‚nyezheti a kis kl”nbs‚gek kirost l¢d sa ‚s felhalmoz¢d sa a nagy l‚pt‚k– v ltoz sokat, egy fizikus azonban ”szt”n”sen becsl‚sekre k¡v ncsi, legyenek ezek m‚goly durv k, hogy p‚ld ul h ny l‚p‚ssel juthatunk el egy enyh‚n f‚ny‚rz‚keny sejtt“l a teljesen kifejlett rovarszemig, tov bb , hogy hozz vet“leg h ny nemzed‚k alatt j tsz¢dtak le az ehhez szks‚ges mut ci¢k." ---------------------------------------------------------------------------- A f”ldt”rt‚neti korok roppant s£lya olyan, mintha g“zhengerrel t”rn‚nk f”ldimogyor¢t. Az egyik ¢ce nt¢l a m sikig megtett £t szeml‚lteti a szem fejl“d‚s‚hez szks‚ges id“t. m egy sv‚d tud¢sp ros, Dan Nilsson ‚s Susanne Pelger felvetette, hogy ennek az id“nek egy t”red‚ke is b“s‚gesen elegend“ lett volna. A szemr“l besz‚lve ltal ban ki nem mondottan is a gerincesek szem‚re gondolnak, pedig eg‚szen haszn lhat¢ szemek alakultak ki egym st¢l fggetlenl a semmib“l negyven-hatvan alkalommal is kl”nb”z“ gerinctelen csoportokban. E negyvenegyn‚h ny egym st¢l fggetlen fejl“d‚smenetben legal bb kilenc tervez“ elv ‚rv‚nyesl‚s‚t fedezt‚k fel, a t–fok-pupill s szemet, k‚tf‚le kameraszemet, homor£ tk”r ("cs‚szealj") ‚s sz mos ”sszetett szemet is bele‚rtve. Nillson ‚s Pelger a kameraszemeket vizsg lta, amilyenek a gerincesek ‚s polipok j¢l fejlett szemei. Mik‚nt sz m¡thatjuk ki a valamely evol£ci¢s v ltoz shoz szks‚ges id“t? Megfelel“ m‚rt‚kegys‚get kell tal lnunk minden egyes evol£ci¢s l‚p‚s m‚rt‚k‚nek meghat roz s hoz. sszer–nek t–nik, ha a megl‚v“ v ltoz s sz zal‚kos ar ny t haszn ljuk erre a c‚lra. Nilsson ‚s Pelger az egym st k”vet“ v ltoz sok egy sz zal‚k t vette az anat¢miai jellegek talakul s nak m‚rt‚kek‚nt. Ez igen alkalmas m‚rt‚kegys‚g, mint amilyen a kal¢ria is, amelyet adott mennyis‚g– munka elv‚gz‚s‚hez szks‚ges energiamennyis‚gk‚nt hat rozhatunk meg. Ezt a sz zal‚kos m‚rt‚kegys‚get akkor a legk”nnyebb alkalmazni, ha a v ltoz s ugyanabban a dimenzi¢ban zajlik. Tegyk fel,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • b rmily val¢sz¡n–tlennek t–nj”n is, hogy a term‚szetes kiv laszt¢d s a paradicsommadarak fark nak folyamatos hosszabbod s nak kedvez; ez esetben h ny l‚p‚sre volna szks‚g ahhoz, hogy a farok egy m‚terr“l egy kilom‚terre n”vekedjen? A faroknagys g egysz zal‚kos n”veked‚s‚t az alkalmi mad rmegfigyel“ ‚szre sem venn‚. Mindazon ltal meglep“en kev‚s l‚p‚s kellene ahhoz, hogy a farok egy kilom‚ter hossz£s got ‚rjen el - h‚tsz zn l is kevesebbre. Egy farok megny£jt sa egy m‚terr“l egy kilom‚terre m‚g csak rendj‚n is volna (ha k‚ptelens‚g is), de hogyan m‚rjk a szem fejl“d‚s‚t ugyanazon m‚rt‚kegys‚ggel? A szemmel ugyanis az a gond, hogy egyszerre t”bb minden is v ltozik kl”nb”z“ r‚szeiben. Nilssonnak ‚s Pelgernek az volt a feladata, hogy olyan sz m¡t¢g‚pes modellt szerkesszenek a fejl“d“ szemek sz m ra, amely k‚t k‚rd‚sre is v laszt ad. Az els“ l‚nyeg‚t tekintve ugyanaz, amit mi is £jra meg £jra megk‚rdeztnk e k”nyv lapjain, csak “k, a sz m¡t¢g‚p seg¡ts‚g‚vel, m¢dszeresebben tett‚k fel, nevezetesen, l‚tezik-e a v ltoz sok folyamatos tmenete a sima h mr‚tegt“l a kifejlett kameraszemig, ‚spedig £gy, hogy minden egyes fejl“d‚si fokozat el“remutasson? (Az emberi tervez‚ssel ellent‚tben a term‚szetes kiv laszt¢d s nem tud "hegynek le" haladni - akkor sem, ha a v”lgy t£loldal n m‚g magasabb hegy h¡vogat.) A m sodik k‚rd‚s az, amellyel e bekezd‚st bevezettk, jelesl, mennyi id“ szks‚ges a fenti egys‚gnyi evol£ci¢s v ltoz shoz? Sz m¡t¢g‚pes modellkben Nillson ‚s Pelger nem t”rekedtek a sejtek bels“ m–k”d‚s‚nek szimul ci¢j ra. Egyetlen f‚ny‚rz‚keny sejtb“l indultak ki - semmi k runk nem sz rmazik abb¢l, ha f‚nysejtnek nevezzk. šdv”zlend“ volna, ha a j”v“ben, £jabb sz m¡t¢g‚pes modell seg¡ts‚g‚vel a sejt belsej‚nek szintj‚n is ki tudn nk mutatni, mik‚nt j”tt l‚tre az els“ ‚l“ f‚nysejt egy kor bbi, ltal nosabb rendeltet‚s– sejtt¡pus l‚p‚sr“l l‚p‚sre t”rt‚n“ m¢dosul s val. De h t el kell kezdeni valahol, ¡gy Nilsson ‚s Pelger is a f‚nysejttel kezdt‚k. Sz”vetszinten dolgoztak, nem a sejtek szintj‚n, amelyekb“l a sz”vetek fel‚plnek. A h m sz”vet, csak£gy, mint a b‚lbolyhok, az izom vagy a m j. A sz”vetekben t”bbf‚le v ltoz st id‚zhetnek el“ a v‚letlen mut ci¢k. Cs”kkenhet vagy n”vekedhet a sz”vetlapok kiterjed‚se, vastagodhatnak vagy v‚konyodhatnak. Esetnkben megv ltozhat a szemlencs‚t fel‚p¡t“ tl tsz¢ sz”vetek egyes pontjainak t”r‚smutat¢ja (f‚nyt”r“ k‚pess‚ge). Egy szem szimul ci¢j nak sz‚ps‚ge abban rejlik, hogy ellent‚tben mondjuk egy fut¢ gep rd l b val, hat‚konys ga k”nny–szerrel megm‚rhet“ az optika elemi t”rv‚nyei seg¡ts‚g‚vel. A szem megjelen¡thet“ k‚tdimenzi¢s keresztmetszettel, ‚s a sz m¡t¢g‚p egyetlen val¢s sz mk‚nt adja ki a l t s ‚less‚g‚t vagy a helyi felbont¢k‚pess‚get. Sokkalta nehezebb dolgunk lenne, ha egy gep rd l ba vagy gerincoszlopa hat‚konys g t szeretn‚nk sz mszer–en kifejezni. Nilsson ‚s Pelger sima retin val kezdte egy ugyancsak sima pigmentr‚teg felett, amelyet tov bbi sima, tl tsz¢ r‚teg v‚delmezett. A szimul ci¢ban az tl tsz¢ r‚teg egyes pontjainak t”r‚smutat¢ja v‚letlen mut ci¢k folyt n megv ltozott. Majd a modell tov bbi v‚letlen m¢dosul sokon mehetett keresztl, ezek jelleg‚t mind”ssze annyira hat rolt k be, hogy minden v ltoz s kicsiny legyen, s t”k‚letes¡tse a kor bbi llapotokat. A sz m¡t¢g‚pes szimul ci¢ sor n gyors ‚s meggy“z“ eredm‚nyekhez jutottak. A l t s ‚less‚g‚t jelz“ g”rbe t‚tov z s n‚lkl k£szott felfel‚, mik”zben a szem-modell alakja fokr¢l fokra tform l¢dott a sz m¡t¢g‚p k‚perny“j‚n: afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • sima kezdeteket sek‚ly bem‚lyed‚s, majd folyamatosan m‚lyl“ cs‚sze k”vette. Az tl tsz¢ r‚teg megvastagodott, s kit”lt”tte a cs‚sz‚t, mik”zben kls“ felsz¡ne egyenletesen kidomborodott. Majd, mintegy var zst‚sre, ennek az tl tsz¢ t”lt“anyagnak egy r‚szlete nagyobb t”r‚smutat¢j£ g”mb”ly– alakzatt s–r–s”d”tt. A t”r‚smutat¢ nem egys‚gesen n”vekedett meg az eg‚sz g”mb”n bell, hanem fokozatos tmenettel, £gyhogy a g”mb £gy kezdett m–k”dni, mint egy kit–n“ fokozatos t”r‚smutat¢j£ lencse. A fokozatos t”r‚smutat¢j£ lencs‚ket az emberi lencsek‚sz¡t“k nem ismerik, az ‚l“vil g kl”nb”z“ szemt¡pusaiban azonban elterjedtek. Az ember £gy k‚sz¡t lencs‚t, hogy az veget adott alak£ra csiszolja. ™sszetett lencs‚ket pedig - amilyenek a modern f‚nyk‚pez“g‚pek dr ga ultraibolya lencs‚i - £gy gy rtanak, hogy t”bb lencs‚t ”sszeragasztanak, mik”zben minden egyes lencse eg‚sz vastags g ban ugyanabb¢l az vegb“l k‚szl. A fokozatos t”r‚smutat¢j£ lencse t”r‚smutat¢ja ezzel szemben saj t anyag n bell is folyamatosan v ltozik. Legt”bbsz”r a lencse k”zepe t j n a legnagyobb a t”r‚smutat¢. A halszemekben tal lunk ilyen fokozatos t”r‚smutat¢j£ lencs‚ket. No m rmost, r‚g¢ta ismeretes, hogy a fokozatos t”r‚smutat¢j£ lencs‚k k‚palkot sa akkor mentes legink bb a hib kt¢l, ha a f¢kuszt vols g ‚s a lencse sugar nak h nyadosa adott elm‚leti optimumot ‚r el. Ez a h nyados a Mattiessen-h nyados. Nilsson ‚s Pelger sz m¡t¢g‚pes modellje t‚vedhetetlenl a Mattiessen-h nyadost adta ki. Most pedig t‚rjnk r arra a k‚rd‚sre, mennyi id“t ig‚nyelhetett ez az evol£ci¢s v ltoz s. A k‚rd‚s megv laszol s ra Nilssonnak ‚s Pelgernek bizonyos becsl‚seket kellett tennie term‚szetes popul ci¢k t”r”kl‚s‚t illet“en. Elfogadhat¢ ‚rt‚keket kellett modellkbe t pl lniuk olyan mennyis‚gekr“l, amilyen az "”r”k”lhet“s‚g". Az ”r”k”lhet“s‚g annak m‚rt‚k‚t jelzi, mennyire befoly solja az egyes v ltozatokat az ”r”kl“d‚s. M‚r‚s‚nek legkedveltebb m¢dja annak meg llap¡t sa, mennyire hasonl¡tanak egym shoz az egypet‚j– (teh t "azonos" ”r”k¡t“anyaggal rendelkez“) ikrek a k”z”ns‚ges ikrekkel szemben. Az egyik vizsg latsorozat 77%-osnak tal lta az ”r”k”lhet“s‚get a f‚rfiak l b nak hossz ban. A 100%-os ”r”k”lhet“s‚g azt jelenten‚, hogy az egyik iker l b nak megm‚r‚s‚vel pontosan meg tudn nk mondani egypet‚j– ikerp rja l bhossz t, m‚g ha az ikrek egym st¢l elv lasztva nevelkedn‚nek is. A 0%-os ”r”k”lhet“s‚g viszont azt jelenten‚, hogy az egypet‚j– ikrek l ba nem hasonl¡tana jobban egym sra, mint b rmely tetsz“leges l b egy adott k”rnyezet meghat rozott popul ci¢j ban. Embern‚l m‚rt ilyen ”r”k”lhet“s‚gi ‚rt‚kek m‚g: a fejsz‚less‚g‚ 95%, az l‚skor m‚rt testmagass g‚ 85%, a karhossz‚ 80% s a magass g‚ 79%. Az ”r”k”lhet“s‚g gyakran 50%-n l is t”bb, Nilsson ‚s Pelger ez‚rt biztons ggal t pl lhatott ekkora ”r”k”lhet“s‚get szemmodellj‚be. Ez konzervat¡v vagy "pesszimista" becsl‚s. A val¢s ghoz ink bb k”zel¡t“, mondjuk 70%-os becsl‚ssel szemben a pesszimista megn”veli a szem kifejl“d‚s‚hez szks‚ges id“ megbecslt ‚rt‚k‚t. A kutat¢k azonban ink bb akart k t£lbecslni ezt az id“tartamot, hiszen ”szt”n”s gyanakv ssal fogadjuk, ha azt halljuk, hogy a szemhez hasonl¢an bonyolult valami r”vid id“ alatt fejl“d”tt ki. Ugyanezen okb¢l pesszimista ‚rt‚keket v lasztottak a vari ci¢s koefficiens (azaz, hogy tipikusan mennyi a v ltozatok sz ma a popul ci¢ban), valamint a szelekci¢ intenzit sa (a megjavult l t sb¢l ad¢d¢ t£l‚l‚si el“ny”k m‚rt‚ke) sz m ra. Mi t”bb, od ig mentek, hogy felt‚telezt‚k, minden £j nemzed‚k csup n a szem egy r‚szlet‚ben t‚r el az el“z“t“l, kiz rt k teh t a szem kl”nb”z“ r‚szeiben p rhuzamosan zajl¢ v ltoz sokat, amelyekfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • nagym‚rt‚kben felgyors¡tott k volna az evol£ci¢t. De m‚g e konzervat¡v becsl‚sek mellett is elhanyagolhat¢ volt az az id“, amely a sima h msz”vet halszemm‚ fejl“d‚s‚hez szks‚ges: n‚gysz zezer nemzed‚kn‚l is kevesebb. Azoknak az apr¢ llatoknak a k”r‚ben, amelyekr“l besz‚lnk, ‚venk‚nt egy nemzed‚kkel sz molhatunk, eszerint f‚lmilli¢ esztend“n‚l is kevesebb id“ elegend“ egy j¢ kameraszem kialakul s hoz. Nilsson ‚s Pelger eredm‚nyei f‚ny‚ben nem csoda, hogy "a" szem legkevesebb negyven fggetlen fejl“d‚smenettel alakult ki az llatok orsz g ban. Elegend“ id“ llt rendelkez‚sre, hogy ak r ezer”tsz zszor is £jra meg £jra kifejl“dj”n a semmib“l b rmely lesz rmaz si vonalon bell. A kis llatok tipikus gener ci¢s idej‚vel sz molva a szem kifejl“d‚s‚hez szks‚ges id“, nem t£lzok, oly csek‚lyke, hogy a geol¢gusok meg sem tudj k m‚rni! Nem t”bb egyetlen f”ldt”rt‚neti szemvillan sn l. Lopva t‚gy j¢t! Az evol£ci¢ sarkalatos saj toss ga a fokozatoss ga. Ez ink bb elvi k‚rd‚s, mint t‚ny. Nem tudhatjuk, egy-egy fejezete hirtelen fordulattal k”sz”nt”tt-e be. Megszak¡t sok is el“fordulhattak a gyors tem– t”rzsfejl“d‚sben vagy ak r v ratlan makromut ci¢k - jelent“sebb, az ut¢dokat a szl“kt“l elkl”n¡t“ v ltoz sok. Kellett lennik hirtelen kihal soknak is - tal n nagy term‚szeti katasztr¢f k v lthatt k ki ezeket, p‚ld ul egy F”ldnkbe tk”z“ st”k”s -, amelyek hagyta v kuumot r”vid £ton bet”lt”tt‚k a sebesen fejl“d“ "beugr¢ sz¡n‚szek", ¡gy a dinoszauruszokat helyettes¡t“ eml“s”k. Az evol£ci¢ nagy val¢sz¡n–s‚ggel nem mindig fokozatos. m fokozatosnak kell felt‚teleznnk, ha a seg¡ts‚g‚vel k¡v njuk megmagyar zni olyan bonyolult, szeml tom st rendezett szerkezetek kialakul s t, amilyenek a szemek. Mert ha ez esetben nem fokozatos a t”rzsfejl“d‚s, akkor semmit sem tudunk vele megmagyar zni. A fokozatoss g n‚lkl a csod ra lenn‚nk utalva, ami a magyar zat teljes hi ny nak szinonim ja. A szemek ‚s darazsakkal beporzott orchide k az‚rt ny–g”znek le bennnket, mert annyira val¢sz¡n–tlenek. T£l kicsi az es‚lye annak, hogy a puszta vakszerencse m–vei lenn‚nek. A rejt‚ly megold sa az apr¢ l‚p‚sekkel dolgoz¢, fokozatos evol£ci¢, amelynek minden egyes l‚p‚se szerencs‚s ugyan, m‚gsem t£l szerencs‚s. Ha az evol£ci¢ nem volna fokozatos, rejtv‚nynket sem oldan meg: csup ncsak £jrafogalmazn azt. Bizonyos esetekben neh‚z elk‚pzelnnk, milyenek lehettek a k”zbens“ fokozatok. Ez kih¡v st jelenthet lelem‚nyess‚gnk sz m ra, ‚s amennyiben kudarcot vallunk, ann l rosszabb neknk. Ez m‚g ¡gy sem c foln k”zbens“ l ncszemek l‚tez‚s‚t. Lelem‚nyess‚gnk egyik legnagyobb kih¡v sa e tekintetben a m‚hek h¡ress‚ v lt "t ncnyelve", amelyet Karl von Frisch fedezett fel imm r klasszikuss lett k¡s‚rleteiben. Ez esetben az evol£ci¢ v‚gterm‚ke oly v‚gtelenl bonyolultnak, lelem‚nyesnek t–nik, annyira t vol ll mindatt¢l, amit rendes k”rlm‚nyek k”z”tt egy rovart¢l elv runk, hogy neh‚z k”zbens“ fokozatokat elgondolnunk. A h zim‚hek a vir gok holl‚t‚t gondosan k¢dolt t nc r‚v‚n adj k t rsaik tudt ra. Amennyiben a t pl l‚kforr s igen k”zel van a kapt rhoz, "k”rt ncot" j rnak. Ez izgalomba hozza a t”bbi m‚het, amelyek kiz£dulnak, ‚s a kapt r k”zel‚ben kutakodnak. Ebben m‚g nincs semmi kl”n”s. m az m r t”bb mint kl”n”s, ami akkor j tsz¢dik le, mikor a t pl l‚kforr s t vol esik a kapt rt¢l. Az ezt felfedez“ felder¡t“ m‚hecske ilyenkor £gynevezett risz l¢ t ncot j r, amelynek form ja a t pl l‚knak mind az ir ny t, mind afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • t vols g t k”zli a t”bbiekkel. A risz l¢ t ncot a kapt rban j rj k a l‚p fgg“leges felsz¡n‚n. A kapt rban s”t‚t van, ez‚rt a t”bbi m‚h nem l tja a t ncol¢t. Megtapogatj k, azont£l hallj k is, mivel a t ncol¢ m‚hecske el“ad s t kis ritmikus s¡pol¢ hangokkal k¡s‚ri. A t nc nyolcast ¡r le, a k”zep‚n egyenes fut ssal. Ennek az egyenes fut snak az ir nya az, amely, egyfajta csavaros k¢d form j ban, a t pl l‚kforr s ir ny t k”zli. Az egyenes fut s nem mutat r k”zvetlenl a t pl l‚kra. Nem is tehetn‚, hiszen a t ncot a l‚p fgg“leges fellet‚n j rj k, s a l‚p elhelyezked‚se a t pl l‚k lel“hely‚t“l fggetlenl r”gz¡tett. A t pl l‚kforr st viszont horizont lis s¡kban kell megtal lni. A fgg“leges l‚p legink bb egy falra t–z”tt t‚rk‚phez hasonl¡that¢. A t‚rk‚pen megh£zott vonal nem mutat r k”zvetlenl a kijel”lt £tic‚lra, egyezm‚nyes meg llapod s szerint m‚gis leolvashatjuk a t‚rk‚pr“l az ir nyt. A m‚hek ltal haszn lt egyezm‚nyes jelek meg‚rt‚s‚hez tudnunk kell, hogy sok m s rovarhoz hasonl¢an a Nap seg¡ts‚g‚vel t jolj k be magukat. Magunk is ¡gy cseleksznk, csak kev‚sb‚ pontosan. E m¢dszernek k‚t h tult“je is van. Az els“, hogy a Nap gyakran elb£jik a felh“k m”g‚. A m‚hek egy olyan ‚rz‚kszervk seg¡ts‚g‚vel oldj k meg ez a probl‚m t, amivel mi nem rendelkeznk. Megint csak von Frisch volt az, aki felfedezte, hogy a f‚ny polariz ci¢j nak ir nya t j‚koztatja “ket a Nap helyzet‚r“l akkor is, ha az maga nem l that¢. A m sodik gond a Nap ir nyt–k‚nt val¢ haszn lat val az, hogy az id“ m£l s val "elmozdul" az ‚gen. A m‚hek bels“ ¢r juk seg¡ts‚g‚vel veszik ezt sz m¡t sba. Van Frisch arra a szinte hihetetlen felfedez‚sre jutott, hogy a felder¡t“ £tjukat k”vet“en ¢r k ¢ta a kapt rba szorult t ncol¢ m‚hek lassank‚nt elford¡tj k az egyenes fut s ir ny t, mintha ez a fut s egyfajta ¢ramutat¢ volna. A Napot ugyan nem l thatj k a kapt ron bell, m‚gis lassan v ltoztatj k t ncuk ir ny t, hogy l‚p‚st tartsanak a Nap mozg s val, amelyr“l bels“ ¢r juk r‚v‚n szereznek tudom st. rdekes m¢don a d‚li f‚lteke m‚hfajai ugyanezt ford¡tva m–velik, ahogy el is v rjuk t“lk. Most pedig ejtsnk sz¢t mag r¢l a t ncnyelvr“l. A l‚pen egyenesen felfel‚ mutat¢ fut s azt jelenti, hogy a t pl l‚kforr s ugyanabban az ir nyban van, mint a Nap. Az egyenesen lefel‚ val¢ fut s az el“bbivel pontosan ellent‚tes ir nyban l‚v“ t pl l‚kforr st jelez. Az tmeneti sz”gek mind azt jelentik, ami elv rhat¢. ™tven fokkal a fgg“legest“l balra 50ø-kal a Napt¢l balra val¢ elt‚r‚st jel”l a v¡zszintes s¡kban. A t nc pontoss ga ennek ellen‚re nem igazodik a legk”zelebbi fokokhoz. Mi‚rt is tenn‚, hiszen ”nk‚nyesen osztottuk fel az ir nyt–t 360ø-ra. A m‚hek mintegy nyolc m‚hecske-fokra osztj k fel. Voltak‚ppen magunk is nagyj b¢l ¡gy cseleksznk, ha nem navig tork‚nt t j‚koz¢dunk. Nyolc ‚gt jat kl”nb”ztetnk meg: ‚szak, ‚szakkelet, kelet, d‚lkelet, d‚l, d‚lnyugat, nyugat, ‚szaknyugat. A m‚hek t nca a t pl l‚k t vols g t is jelzi. Pontosabban a t nc kl”nb”z“ vonatkoz sai - a forg sok ‚s risz l s, valamint a s¡pol s sebess‚ge - a t pl l‚kforr s t vols g val fggnek ”ssze, ez‚rt b rmelyikk vagy b rmelyikk kombin ci¢ja seg¡ts‚g‚vel a m‚hek tudom s ra jut a t vols g. Min‚l k”zelebb van a t pl l‚k, ann l gyorsabb a t nc. rdemes egy pillanatra elgondolkoznunk azon, hogy a kapt r k”zel‚ben t pl l‚kra lel“ m‚h ‚rthet“en izgatottabb, egyszersmind kev‚sb‚ is f radt, mint a messze f”ldr“l megt‚rt m‚hecske. Nem v‚letlens‚gb“l eml‚keztetem ™n”ket erre; mint l tni fogjuk, ez adja a kulcs t a t nc kifejl“d‚s‚nek.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • ™sszefoglalva az elmondottakat, egy felder¡t“ m‚h j¢ t pl l‚kforr sra akad. Visszat‚r a kapt rba nekt rral ‚s vir gporral megrakottan, ‚s terh‚t tadja a dolgoz¢knak. Azut n t ncolni kezd. Valahol a fgg“leges l‚pen, hogy pontosan hol, nem fontos, k”rbe-k”rbe futkos egy nyolcas szoros hurkait ¡rv n le. A t”bbi dolgoz¢ k”r‚je sereglik, tapogatj k ‚s hallgatj k. Sz mon tartj k a forg sok ‚s tal n a s¡pol s tem‚t is. Felm‚rik, milyen sz”get z r be a fgg“legessel az egyenes fut s ir nya, mik”zben a t ncol¢ a potroh t risz lja. Majd a gy–jt“m‚hek a kapt r kij r¢j hoz h£z¢dnak, ‚s kit”rnek a s”t‚tb“l a napst‚sbe. szlelik a Nap helyzet‚t - nem a magass g t, hanem hogy a v¡zszintes s¡kban mik‚nt t jolja be “ket. Egyenes vonalban replnek ki, amelynek Nappal bez rt sz”ge megfelel a t nc fgg“legessel bez rt sz”g‚nek a l‚pen. A csapat tov bb repl ebbe az ir nyba, nem v‚gtelen t vols gra, hanem az ltaluk megtett t v (ford¡tottan) ar nyos a t ncol¢ s¡pol sa tem‚vel (pontosabban ennek logaritmus val). rdekes, hogy amennyiben a felder¡t“ m‚hecske eredetileg kerl“utat tett meg a t pl l‚kforr s megtal l s hoz, t nc nak ir nya nem e kerl“ ir ny ba, hanem a t pl l‚k rekonstru lt ir ny ba mutat. Neh‚z elhinni a t ncol¢ m‚hek t”rt‚net‚t, ‚s akadtak is elegen, akik k‚ts‚gbe vont k. A k”vetkez“ fejezetben m‚g visszat‚rek ezekre a tam skod¢kra ‚s a leg£jabb k¡s‚rletekre, amelyek a v‚gs“ perd”nt“ bizony¡t‚kot szolg ltatt k. Ebben a fejezetben a m‚hek t nc nak fokozatos fejl“d‚s‚vel foglalkozom. Vajon hogyan festhettek ennek a t ncnak az tmeneti form i, ‚s mik‚nt fejtett‚k ki hat sukat, mikor a t nc m‚g nem volt ilyen t”k‚letes? Mellesleg, nem eg‚szen pontos a k‚rd‚s. Egyetlen teremtm‚ny sem ‚l meg "t”k‚letlen", " tmeneti llapotban". Az “si, r‚g elhullott m‚hek, amelyek t nc t mi visszatekintve tmenetinek ¡t‚ljk a mai m‚ht nc fel‚ vezet“ £ton, nagyon j¢l megvoltak ¡gy. Teljes m‚h‚letet ‚ltek, ‚s eszkbe sem jutott, hogy valami "jobb" fel‚ menetelnek. Azont£l a mai m‚ht nc sem biztos, hogy az utols¢ sz¢, esetleg enn‚l is l tv nyosabb fejl“dik majd, ha mi ‚s m‚heink t vozunk az ‚l“k sor b¢l. Mindazon ltal megold sra v r a rejtv‚ny, hogyan fejl“d”tt ki a jelenlegi m‚ht nc. Melyek voltak tmeneti form i, ‚s mik‚nt hatottak? Frisch maga is foglalkozott a k‚rd‚ssel, ‚spedig a h zim‚h t voli rokonait kereste a m‚hek csal df j n. Ezek nem “sei a m‚heknek, hiszen kort rsaik. De tal n “rzik az “s”k egyik-m sik tulajdons g t. A h zim‚h maga m‚rs‚kelt ‚g”vi rovar, amely f k odv ban vagy barlangokban ‚p¡t mag nak f‚szket. Legk”zelebbi rokonai a tr¢pusi m‚hek, amelyek f‚szke a szabadban van, l‚peik fa gakr¢l vagy sziklaszirtekr“l csngenek al . Ez‚rt t nc k”zben l tj k a Napot, ‚s nem szorulnak arra az egyezm‚nyes jelre, amely a fgg“legessel "helyettes¡ti be" a Nap ir ny t. A Napnak nincs szks‚ge helyettes¡t“re, hisz ott ragyog az ‚gen. E tr¢pusi rokonok egyike az Apis florea, a t”rpe h zim‚h a l‚p v¡zszintes fellet‚n t ncol. Az egyenes fut s ir nya k”zvetlenl a t pl l‚kforr s fel‚ mutat. Nincs szks‚g t‚rk‚p‚szeti ismeretekre, a k”zvetlen ir nymutat s is megteszi a mag ‚t. Elfogadhat¢ tmeneti forma a h zim‚hhez vezet“ £ton, ennyi rendben is volna, de tov bbra is megold sra v r az e fokozatot megel“z“ ‚s k”vet“ fejl“d‚si fokok k‚rd‚se. Mi lehetett az el“zm‚nye a t”rpe h zim‚hek t nc nak? Vajon mi‚rt rohang l k”rbe-k”rbe, nyolcasokat ¡rva le a t pl l‚kra lel“ t”rpe h zim‚h, mikor az egyenes fut s ir nya £gyisfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • megmutatja a t pl l‚k lel“hely‚t? Felvet“d”tt, hogy a t nc a felsz ll si nekifut s ritualiz lt form ja. A t nc kifejl“d‚se el“tt, v‚lekedik von Frisch, a t pl l‚kt¢l megszabadult gy–jt“munk s egyszer–en visszaindult ugyanabba az ir nyba, hogy visszareplj”n a t pl l‚kforr shoz. Miel“tt a leveg“be emelkedett volna, arc t a megfelel“ ir nyba ford¡totta, mik”zben tett n‚h ny l‚p‚st. A term‚szetes kiv laszt¢d s minden, a felsz ll si nekifut st hangs£lyoz¢ vagy meghosszab¡t¢ tendenci nak kedvezett, ha az m s m‚heket k”vet‚sre k‚sztetett. Tal n a t nc maga is egyfajta ritualiz lt felsz ll si nekifut s. Ez elk‚pzelhet“, mivel a m‚hek a t nct¢l fggetlenl gyakran ‚lnek azzal a k”zvetlenebb taktik val, hogy egyszer–en k”vetik egym st a t pl l‚kforr shoz. Az‚rt is t–nik elfogadhat¢nak a fenti ”tlet, mert a t ncol¢ m‚hek enyh‚n sz‚tterjesztik sz rnyukat, mintha val¢ban felsz ll shoz k‚szl“dn‚nek, mik”zben remegtetik sz rnyizmaikat, nem el‚g er“sen ahhoz, hogy felsz lljanak, ahhoz azonban m‚gis el‚gg‚, hogy zajt adjanak, ami a t ncnyelv szerves r‚sze. A felsz ll si nekifut s meghosszabb¡t s nak ‚s hangs£lyoz s nak k‚zenfekv“ m¢dja az ism‚tl‚s. Azaz a m‚hecske visszat‚r a kiindul¢ponthoz, s £jra tesz n‚h ny l‚p‚st a t pl l‚k ir ny ban. A visszat‚r‚snek k‚t m¢dozata lehets‚ges: a m‚h vagy balra, vagy jobbra fordul a r”pdeszk n. Ha k”vetkezetesen az egyik vagy m sik ir nyt v lasztja, bizonytalans gban hagyja a t”bbieket, melyik ir ny a felsz ll si nekifut s‚ ‚s melyik a visszat‚r‚s‚. A bizonytalans g kiksz”b”l‚s‚nek fog legegyszer–bb m¢dja, ha a m‚h egyszer balra, egyszer jobbra fordul. Ez az oka a nyolcas alakzat term‚szetes kiv laszt s nak. De hogyan alakult ki a t pl l‚k t vols g nak ‚s a t nc gyorsas g nak kapcsolata? Ha egyenes ar ny llna fent k”z”ttk, nehezen tudn nk megmagyar zni. m, eml‚kezznk csak vissza, ford¡tott ar nyp rral van dolgunk: min‚l k”zelebb van a t pl l‚k, ann l gyorsabb a t nc. Ebb“l k‚zenfekv“en k”vetkezik egy elfogadhat¢nak t–n“ fokozatos fejl“d‚smenet. Miel“tt a t nc mai form ja kialakult volna, a felder¡t“k tal n m r v‚grehajtott k a felsz ll si nekifut s ritualiz lt megism‚tl‚s‚t, de mozdulataik gyorsas g t m‚g semmi nem szab lyozta. Olyan temben t ncoltak, ahogy kedvk tartotta. Most k‚pzeljk el, hogy hazarepltnk t”bb m‚rf”ld t vols gb¢l, vir gporral ‚s nekt rral megrakottan, vajon nagy d‚rrel-d£rral cs”rtetn‚nk-e a l‚pen? Nem, val¢sz¡n–leg f radtak lenn‚nk ehhez. Akkor viszont, mikor ‚pp hogy felfedeztnk egy gazdag t pl l‚kforr st a kapt r k”zel‚ben, er“nk telj‚ben ‚rezn‚nk magunkat a r”vid hazavezet“ £t ut n. Nem neh‚z elk‚pzelni, mik‚nt ritualiz l¢dhatott, szil rdulhatott megb¡zhat¢ jelrendszerr‚ a t pl l‚k t vols ga ‚s a t nc lass£s ga k”z”tti, kezdetben esetleges ”sszefgg‚s. Most pedig ejtsnk sz¢t a legizgalmasabb tmeneti form r¢l. Vajon mik‚nt alakulhatott t az “si t nc, ahol az egyenes fut s ir nya k”zvetlenl a t pl l‚k fel‚ mutatott, olyann , ahol a fgg“legessel bez rt sz”g a t pl l‚kforr s ‚s a Nap ltal bez rt sz”get jelzi? Egy ilyen talakul sra r‚szben az‚rt volt szks‚g, mert a kapt r belseje s”t‚t, a m‚hek teh t nem l tj k a Napot, r‚szben pedig az‚rt, mert a fgg“leges helyzet– l‚pen - hacsak annak felsz¡ne nem mutat t”rt‚netesen a t pl l‚k fel‚ - nem lehet k”zvetlenl jelezni az ir nyt. De nem el‚g kijelentennk, hogy erre az talakul sra szks‚g volt, elfogadhat¢ l‚p‚sek sorozat val kell magyar zatot adnunk e bonyolult m¢dosul sra.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • B rmilyen megh”kkent“nek t–nik is, de a rovarok idegrendszer‚nek egy ‚rdekes jellegzetess‚ge siet seg¡ts‚gnkre. A k”vetkez“ figyelemre m‚lt¢ k¡s‚rletet a legkl”nb”z“bb rovarokkal elv‚gezt‚k, a bogarakt¢l a hangy kig. Kezdjk egy v¡zszintes fafelleten, villanyf‚nyben m sz¢ bog rral. El“sz”r azt kell bebizony¡tanunk, hogy a bog r a f‚ny r‚v‚n t j‚koz¢dik. Helyezzk m shova az ‚g“t, a bog r is ennek megfelel“en v ltoztatja majd £tir ny t. Ha ez, mondjuk 30ø-os sz”get z rt be a f‚nnyel, a bog r £gy mozog majd, hogy mozg sa tov bbra is 30ø-ot z rjon be az ‚g“ £j helyzet‚vel. Oda korm nyozhatjuk a bogarat, ahova csak akarjuk, mik”zben az ‚g“ a korm nyr£d szerep‚t t”lti be. A rovaroknak ez a viselked‚se r‚g¢ta ismeretes: ir nyt–k‚nt haszn lj k a Napot (vagy a Holdat, a csillagokat), ‚s villany‚g“vel k”nnyen r szedhet“k. Eddig rendben is volna. Most azonban t‚rjnk r az izgalmas k¡s‚rletre. Kapcsoljuk ki a f‚nyt, s ugyanekkor d”ntsk fgg“leges helyzetbe a fafelletet. A bog r rettenhetetlenl folytatja £tj t. M‚gpedig, csod k csod ja £gy, hogy megv ltozott £tir ny nak a fgg“legessel bez rt sz”ge megegyezik a kor bban a f‚nnyel bez rt sz”ggel, ami p‚ld nkban 30ø. Senki nem tudja, mi‚rt van ez ¡gy, de ¡gy van. —gy t–nik, a rovarok idegrendszer‚nek v‚letlen szesz‚ly‚vel llunk szemben - az ‚rz‚kek zavar val. Tal n a neh‚zs‚gi er“ ‚s l t s ‚rz‚kel‚s‚nek idegp ly i keresztez“dtek, amihez hasonl¢t mi is megtapasztalunk, ha csillagokat l tunk, mikor fejbe k¢lintanak bennnket. Mindenesetre ez az ”sszefgg‚s biztos¡totta a szks‚ges ”sszek”t“ kapcsot, ami a m‚hek t nc ban a fgg“leges ir ny ‚s a Nap megfelel‚s‚hez vezetett. s ¡gy is kell lennie, mert amennyiben felkapcsolunk egy ‚g“t a kapt r belsej‚ben, a h zim‚hek sem a neh‚zs‚gi er“vel t j‚koz¢dnak t”bb‚, hanem k”zvetlenl a Nap helyettes¡t“jek‚nt alkalmazz k jelrendszerkben a f‚nyforr st. Ez a r‚g¢ta ismert t‚ny azut n a vil g leg”tletesebb k¡s‚rlet‚nek alapj ul szolg lt, ami v‚gl c folhatatlanul bebizony¡totta a t ncnyelv l‚tez‚s‚t. Erre a k”vetkez“ fejezetben m‚g visszat‚rek. Addig is k”zbens“ fokozatok elfogadhat¢ sorozat ra tal ltunk, amelyek r‚v‚n a mai t ncnyelv kifejl“dhetett egyszer–bb kezdeteib“l. Az ltalam k”z”lt v ltozat, amely Frisch elgondol s n alapul, tal n nem mindenest“l llja meg a hely‚t. M‚gis valami eff‚le j tsz¢dhatott le. Az “si k‚telyre - a szem‚lyes hitetlenked‚s ‚rv‚re - v laszolva adtam k”zre, amely azokban ti fel a fej‚t, akik val¢ban lelem‚nyes vagy bonyolult term‚szeti jelens‚gekkel tal lj k magukat szembe. A k‚tked“ ekkor ¡gy sz¢l: "Nem tudom elk‚pzelni, hogy mindez k”zbens“ fokozatok sorozat n t alakulhatott ki, ilyenr“l sz¢ sincs, a jelens‚gre nincs m s magyar zat, mint a csoda." Von Frisch igenis k”zbens“ foltozatok elfogadhat¢ sorozat val szolg lt. M‚g ha a fejl“d‚s nem is pontosan ¡gy alakult, maga a t‚ny, hogy a magyar zat elfogadhat¢, d”nt“ csap st m‚r a szem‚lyes hitetlenked‚s ‚rv‚re. Ugyanez ll ”sszes t”bbi p‚ld nkra, a dar zsut nz¢ orchide kt¢l a kameraszemig. A fokozatos darwini fejl“d‚s ellenl basai annyi ‚rdekes ‚s elgondolkoztat¢ term‚szeti t‚nyt sorakoztathatnak fel, amennyit csak akarnak. Felk‚rtek p‚ld ul, hogy magyar zzam meg a Csendes-¢ce n m‚lytengeri rkaiban ‚l“ l‚nyek fokozatos fejl“d‚s‚t, ahov nem hatol a f‚ny, ‚s ahol a v¡z nyom sa meghaladhatja az 1000 atmoszf‚r t. A csendes-¢ce ni rkok forr¢ vulkanikus krt“iben eg‚sz llatk”z”ss‚gek alakultak ki. A bakt‚riumok saj tos alternat¡v biok‚mi t alak¡tottak ki a krt“k h“j‚nek felhaszn l s val, mik”zben oxig‚n helyett k‚nt hasznos¡tanak anyagcsere- folyamataikban. A nagy llatok k”z”ss‚ge v‚gs“ soron ezekt“l a k‚nbakt‚riumokt¢l fgg, ugyan£gy, ahogyan a k”z”ns‚ges ‚let is a napenergi tfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • talak¡t¢ z”ld n”v‚nyek fggv‚nye. A k‚nk”z”ss‚g llatai valamennyien a m sutt tal lhat¢ megszokottabb llatok rokonai. Hogyan ‚s milyen k”zbens“ fokozatokon keresztl alakulhattak ki? Nos v laszom nem kl”nb”zik a kor bbi k‚rd‚sekre adott hasonl¢ v laszokt¢l. Csup n egyetlen term‚szetes fokozati elt‚r‚sre van szks‚gnk a magyar zathoz, ‚s a tenger m‚ly‚re sz llva b“s‚gesen lelnk ilyen fokozatokat. Ezer atmoszf‚ra iszony£ nyom s, m csup n mennyis‚gileg nagyobb, mint a 999, ami ugyancsak mennyis‚gileg nagyobb a 998-n l ‚s ¡gy tov bb. A tengerfen‚k b rhol lehet a 0-t¢l a 10.000 m‚terig. A nyom s‚rt‚kek is egyenletesen v ltoznak az 1 atmoszf‚r t¢l az 1000 atmoszf‚r ig. A f‚ny er“ss‚ge szint‚n egyenletesen v ltozik a felsz¡nhez k”zel uralkod¢ nappali f‚nyess‚gt“l a m‚lys‚gek szuroks”t‚tj‚ig, amelyet mind”ssze vil g¡t¢ bakt‚riumok ritka rajai enyh¡tenek a halak vil g¡t¢ szerveiben. Sehol sincs ‚les hat r. A nyom s ‚s s”t‚ts‚g minden szintje sz m ra tal lunk ehhez alkalmazkodott, saj tos fel‚p¡t‚s– szervezeteket, melyek alig kl”nb”znek az alattuk k‚t m‚terrel m‚lyebben, egy lumennel gy‚rebb f‚nyben ‚l“ llatokt¢l. Minden egyes... de ez a fejezet m r ¡gy is el‚g hossz£. Ismeri a m¢dszereimet, Watson. Alkalmazza “ket. 4. FEJEZET Isten haszonelv–s‚ge Az el“z“ fejezetben eml¡tett vall sos lev‚l¡r¢m egy dar zs l tt n tal lta meg a hit‚t. Charles Darwin egy m sik llatfaj folyt n vesztette el a mag ‚t: "Fel nem foghatom - ¡rta -, mi‚rt alkotta volna egy j¢s gos ‚s mindenhat¢ Isten a frk‚szdarazsakat azzal az el“re megfontolt sz nd‚kkal, hogy elevenen felfalj k a herny¢kat". Val¢j ban Darwin hite fokozatos elveszt‚s‚nek, amelyet csak az‚rt nyomott el, hogy fel ne zaklassa istenf‚l“ feles‚g‚t, Emm t, bonyolultabb okai voltak. Utal sa a frk‚szdarazsakra mer“ben alkalomszer–. Hal lt nc-viselked‚sket rokonaik, a kapar¢darazsak is osztj k, amelyekkel az el“z“ fejezetben tal lkoztunk. A n“st‚ny nemcsak hogy herny¢ba (sz”csk‚be vagy m‚hbe) tojja a pet‚j‚t, hogy a kikel“ l rva ezen ‚ljen, hanem Fabre ‚s m sok szerint k”rltekint“en a zs km ny hasd£cl nc nak minden egyes idegd£c ba ir nyozza sz£r s t, hogy ily m¢don megb‚n¡tsa, de ne ”lje meg ldozat t. Ez biztos¡tja a h£s frissen tart s t. Nem tudjuk, a b‚nul s ltal nos ‚rz‚stelen¡t“ hat ssal j r-e, vagy a kur r‚hoz hasonl¢an csup n megdermeszti az ldozatot. Ut¢bbi esetben az v‚gigszenvedi, am¡g elevenen felfalj k bellr“l, mik”zben egy izm t nem k‚pes mozd¡tani. Ami vad kegyetlens‚gnek t–nik, de mint l tni fogjuk, a term‚szet nem kegyetlen, csak k”ny”rtelenl k”z”mb”s. Ez egyike a legkem‚nyebb leck‚knek, ami az emberekre v r. Sehogyan sem akar¢zik beismernnk, hogy a dolgok se nem j¢k, se nem gonoszak, se nem kegyetlenek, se nem ny jasak, egyszer–en csak ‚rz‚ketlenek - k”z”mb”sek minden szenved‚sre, h¡j n vannak minden c‚lszer–s‚gnek. Neknk embereknek c‚lokkal van tele a fejnk. Ha valamire r pillantunk, m ris megk‚rdezzk, "mire val¢", milyen sz nd‚k, c‚l mozgatja. Ha a c‚lok keres‚se r”geszm‚ss‚, k¢ross v lik, paranoi r¢l besz‚lnk - a beteg minduntalan rossz sz nd‚kot v‚l felfedezni a puszta balszerencs‚ben. Ezfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • azonban csup n a csaknem egyetemes t‚veszme sz‚ls“s‚ges form ja. Mutassanak neknk b rmit, objektumot vagy folyamatot, ‚s menten feltesszk a "mi‚rt?", "mire val¢?" k‚rd‚st. A v gy, hogy c‚lszer–s‚get l sson mindenben, mag t¢l ‚rtet“d“ egy olyan llat eset‚ben, amelyet g‚pek, m–alkot sok, munkaeszk”z”k ‚s egy‚b megtervezett mesters‚ges t rgyak vesznek k”rl; mi t”bb, ennek az llatnak ‚bredez“ gondolatait saj t szem‚lyes c‚ljai uralj k. Az aut¢, a konzervnyit¢, a csavarh£z¢ ‚s a vasvilla mind igazolja a "mire val¢?" k‚rd‚s l‚tjogosults g t. Pog ny “seink ugyanezt k‚rdezhett‚k a vill mr¢l, a nap- ‚s holdfogyatkoz sokr¢l, a szikl kr¢l ‚s foly¢kr¢l. Ma azzal bszk‚lkednk, hogy megszabadultunk az eff‚le kezdetleges animizmust¢l. Ha egy szikla a patakban alkalmas az tkel‚sre, felhaszn lhat¢s g t a sors jutalm nak tekintjk, nem pedig valamely sz nd‚k kifejez“d‚s‚nek. m ha les£jt a trag‚dia, £jult er“vel t‚r vissza a r‚gi k¡s‚rt‚s - m r maga a "les£jt" sz¢ban is az animizmus visszhanzik: "Mi‚rt, jaj, mi‚rt az ‚n gyermekemre s£jtott le a r k/f”ldreng‚s/hurrik n?", ki ltunk ilyenkor. S ugyanennek a k¡s‚rt‚snek engednk n‚ha a sz¢ szoros ‚rtelm‚ben, ha a mindens‚g eredet‚r“l vagy a term‚szet alapvet“ t”rv‚nyeir“l van sz¢. B”lcselked‚seink nem egyszer a f”l”tt‚bb b rgy£ k‚rd‚sben tet“z“dnek: "Mi‚rt l‚tezik a vil g a semmi helyett?" M r nem sz molom, h nyszor llt fel valaki a hallgat¢s gb¢l egy-egy nyilv nos el“ad som v‚g‚n, ‚s k‚rdezett valami eff‚l‚t: "™n”k, tud¢sok kiv l¢an ‚rtenek a ¯hogyan® t¡pus£ k‚rd‚sek megv laszol s hoz. m el kell ismernik, hogy semmire nem mennek a ¯mi‚rt® k‚rd‚sekkel." Ugyanezt k‚rdezte Philip, Edinburgh hercege is Windsorban koll‚g mt¢l Peter Atkinst¢l. A hasonl¢ k‚rd‚sek m”g”tt kimondatlanul mindig ott a soha be nem bizony¡tott feltev‚s, hogy mivel a tudom ny alkalmatlan a "mi‚rt"-t¡pus£ k‚rd‚sek megv laszol s ra, l‚teznie kell olyan terletnek, amelynek ez a feladata. Ami, mondanom sem kell, teljesen illogikus k”vetkeztet‚s. Att¢l tartok, Atkins doktor r”vid £ton elint‚zte a kir lyi k‚rd‚st. Maga a t‚ny, hogy egy k‚rd‚s megfogalmazhat¢, m‚g nem teszi jogoss vagy ‚rtelmess‚. Sok mindenr“l megk‚rdezhetjk: "mekkora a h“m‚rs‚klete?" vagy "milyen sz¡n–?" De nem k‚rdezhetjk meg ugyanezt mondjuk a f‚lt‚kenys‚gr“l vagy egy im r¢l. Hasonl¢k‚ppen jogosan teszik fel a "mire val¢" k‚rd‚st a ker‚kp r s rh ny¢j r¢l vagy a Kariba-v¡zt rol¢r¢l. —gyanakkor nincs joguk felt‚telezni, hogy v laszt ‚rdemel a k‚rd‚sk, ha azt, hogy "mi‚rt van" egy v ndork“r“l, a balszerencs‚r“l, a Mount Everestr“l, esetleg a Vil gegyetemr“l k‚rdezik. Nem minden k‚rd‚s hely‚nval¢, b rmily sz¡vb“l j”v“ szavakkal fogalmazzuk is meg. Valahol az ablakt”rl“k meg konzervnyit¢k ‚s a szikl k, valamint a vil gmindens‚g k”z”tt foglal helyet az ‚l“vil g. Az ‚l“ szervezetek olyan objektumok, amelyeket, a szikl kkal ellent‚tben, mindenest“l that a c‚lszer–s‚g. K”ztudom s£, hogy az ‚l“ szervezetek l tsz¢lagos c‚lszer–s‚ge Aquin¢i Tam st¢l Paley-n t a modern tudom nyos kreacionizmus k‚pvisel“iig a tervszer–s‚g klasszikus ‚rv‚re serkentette a teol¢gusokat. M ra pontosan ‚rtjk azoknak a folyamatoknak a val¢di tartalm t, amelyek a c‚lszer– tervez‚s megt‚veszt“ ill£zi¢j val ruh zt k fel a sz rnyakat, szemeket, cs“r”ket, f‚szekrak¢ ”szt”nt ‚s az ‚let minden egy‚b megnyilv nul s t. A darwini term‚szetes kiv laszt¢d s a hajt¢erejefile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • mindennek. Meglep“en k‚s“n ‚bredtnk r erre az ”sszefgg‚sre, m sf‚l ‚vsz zaddal ezel“tt. Darwin el“tt m‚g a m–velt emberek is, akik tart¢zkodtak a "mi‚rt" k‚rd‚sekt“l a szikl k, foly¢k ‚s napfogyatkoz sok eset‚ben, hallgat¢lagosan elfogadt k ezek l‚tjogosults g t az ‚l“ szervezetekkel kapcsolatban. Ma m r csup n a tudom nyos analfab‚t k teszik ezt. Csakhogy ez a "csup n" elhallgatja a kellemetlen igazs got, hogy tov bbra is az els”pr“ t”bbs‚ggel van dolgunk. Voltak‚ppen maguk a darwinist n is tesznek fel "mi‚rt"-t¡pus£ k‚rd‚seket az ‚l“vil gr¢l, ha saj tos, metaforikus ‚rtelemben is. Mi‚rt ‚nekelnek a madarak, ‚s mire val¢k a sz rnyalt? Az eff‚le k‚rd‚seken nem akad fent egy mai darwinista, ‚s ‚rtelmes feleletet ad, felv zolva a mad r“s”k term‚szetes kiv laszt¢d s nak folyamat t. A c‚lszer–s‚g ill£zi¢ja annyira that mindent, hogy maguk a biol¢gusok is alkalmazz k munkahipot‚zisk‚nt a j¢ tervez‚s felt‚telez‚s‚t. Amint azt az el“z“ fejezetben l ttuk, j¢val a m‚hek t nc ra vonatkoz¢ korszakalkot¢ munk ss ga el“tt Karl von Frisch felfedezte - a vaskalapos ellent bor t mad sai k”zepette -, hogy bizonyos rovarok val¢di sz¡nl t ssal rendelkeznek. Perd”nt“ k¡s‚rleteire az az egyszer– megfigyel‚s ”szt”n”zte, hogy a m‚hek ltal beporzott vir gok nagy energi t ford¡tanak sz¡nes fest‚kanyagok el“ ll¡t s ra. Mi‚rt tenn‚nek ¡gy, ha a m‚hek sz¡nvakok voln nak? Frisch teh t ugyancsak a c‚lszer–s‚g metafor j val ‚lt - pontosabban felt‚telezte a darwini term‚szetes kiv laszt¢d s hat s t -, hogy nagy horderej– k”vetkeztet‚seket vonjon le a vil gr¢l. T‚vedett volna, ha azt ll¡tja: "A vir gok sz¡nesek, ez‚rt a m‚hek sz¡nl t ssal kell rendelkezzenek." § azonban ehelyett - helyesen - ¡gy fogalmazott: "A vir gok sz¡nesek, ez‚rt legal bbis ‚rdemes k¡s‚rletesen ellen“riznem a sz¡nl t sra vonatkoz¢ hipot‚zist." Kutat sai eredm‚nyek‚nt kider¡tette, hogy a m‚heknek val¢ban j¢ a sz¡nl t sa, ha az ltaluk l tott sz¡nk‚p el is tol¢dik a mienkhez k‚pest. Nem l tj k a v”r”s f‚nyt (val¢sz¡n–leg "infras rg nak" mondan k, amit mi v”r”snek ‚rz‚kelnk). L tnak viszont a r”videbb hull mhossz£s g£ f‚ny, az £gynevezett ultraibolya tartom ny ban, ‚spedig kl”n sz¡nk‚nt ‚szlelik ezt, amit egyes tud¢sok "m‚hb¡bornak" h¡vnak. Mikor r j”tt, hogy a m‚hek l tnak a sz¡nk‚p ultraibolya tartom ny ban, von Frisch ism‚t a c‚lszer–s‚g metafor j val ‚lt tov bbi okfejt‚seiben. Vajon mire haszn lj k a m‚hek ultraibolya-‚rz‚kenys‚gket? Gondolatai e ponton visszakanyarodtak a vir gokhoz. Ha a magunk r‚sz‚r“l nem l tjuk is az ultraibolya f‚nyt, k‚sz¡thetnk erre ‚rz‚keny f‚ny‚rz‚keny lemezeket, tov bb olyan sz–r“ket, amelyek tengedik az ultraiboly t, kisz–rik viszont a "l that¢" f‚nyt. Meg‚rz‚s‚t k”vetve Frisch ultraibolya-felv‚teleket k‚sz¡tett a vir gokr¢l. Nagy volt az ”r”me, mikor olyan alakzatokat fedezett fel a szirmokon, amelyeket el“tte egyetlen emberi szem nem l tott. A neknk feh‚rnek vagy s rg nak tetsz“ vir gokat ultraibolya-mint k d¡sz¡tik, amelyek gyakran lesz ll¢p lyak‚nt szolg lnak, s a nekt rrumhoz ir ny¡tj k a m‚heket. A l tsz¢lagos c‚lszer–s‚g felt‚telez‚se ism‚t kifizet“d”tt: a vir gok, ha j¢l tervezt‚k volna el “ket, kihaszn ln k a t‚nyt, hogy a m‚hek l tnak az ultraibolya hull mhossz£s g£ f‚nytartom nyban. Von Frisch legh¡resebb teljes¡tm‚ny‚t - a m‚hek t nc r¢l, amelyet az el“z“ fejezetben ismertettem - ”regkor ban megk‚rd“jelezte egy amerikai biol¢gus, Adrian Wenner. Szerencs‚re von Frisch el‚g sok ig ‚lt ahhoz, hogy meg‚rje, amint munk ss g t - a biol¢gia legragyog¢bban eltervezett k¡s‚rletsorozat ban - megv‚di egy m sik amerikai, James L. Gould, jelenleg a Princeton University munkat rsa. R”viden besz molok err“l, mert £jabbfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • bizony¡t‚kul szolg l a "mintha megtervezt‚k volna" - munkahipot‚zis felhaszn lhat¢s g r¢l. Wenner ‚s munkat rsai nem tagadt k mag nak a t ncnak a t‚ny‚t. Nem tagadt k, hogy mindazokat az inform ci¢kat tartalmazza, amelyeket von Frisch megjel”lt. Azt nem fogadt k el, hogy a t”bbi m‚h ‚rtelmezi a t ncot. Igen, mondta Wenner, val¢ igaz, a risz l¢ t nc egyenes fut s nak a fgg“legessel bez rt sz”ge megfelel a t pl l‚kforr s ir nya ‚s a Nap ltal bez rt sz”gnek. Csakhogy, ll¡tott k, a t”bbi m‚h nem fogja fel ezt az zenetet. Igen, igaz az is, hogy a t nc kl”nb”z“ elemeinek sebess‚ge ‚rtelmezhet“ a t pl l‚k t vols g t jelz“ inform ci¢ gyan nt. De semmi sem bizony¡tja, hogy a t”bbi m‚h felfogja ezt az inform ci¢t. Az is lehet, hogy nem t”r“dnek vele. Von Frisch bizony¡t‚kai t‚vesek, jelentett‚k ki a k‚tked“k, s megfelel“ "kontrollokkal" megism‚telve a k¡s‚rleteket (azaz egy‚b lehet“s‚geket biztos¡tva a m‚hek sz m ra, amelyek r‚v‚n t pl l‚kra tal lhatnak), ezek nem igazolt k Frisch "t ncnyelv"-hipot‚zis‚t. Itt l‚pett Jim Gould a t”rt‚netbe a maga p ratlanul lelem‚nyes k¡s‚rleteivel. Gould a h zim‚hekr“l r‚g¢ta k”ztudott t‚nyt akn zott ki, amelyre nyilv n eml‚keznek az el“z“ fejezetb“l. J¢llehet a m‚hek s”t‚tben t ncolnak, ahol a fgg“leges s¡kban felfele mutat¢ ir ny jelzi a Nap helyzet‚t a v¡zszintes s¡kban, k”nny–szerrel tv ltanak egy val¢sz¡n–leg “sibb t j‚koz¢d si m¢dra, amennyiben megvil g¡tjuk a kapt r belsej‚t. Ekkor a m‚hek elfeledkeznek a neh‚zs‚gi er“r“l, ‚s az ‚g“t tekintik jelk‚pes Napnak, hagyv n, hogy az k”zvetlenl meghat rozza t ncuk ir ny t. Szerencs‚re sz¢ nincs f‚lre‚rt‚sr“l, mikor a t ncol¢ m‚h a neh‚zs‚gi er“ helyett az ‚g“h”z igaz¡tja t nc t. A t ncot "‚rtelmez“" t rsai ugyan£gy thangol¢dnak, s a t nc jelent‚se v ltozatlan marad. A t”bbi m‚h tov bbra is abban az ir nyban indul el a t pl l‚k nyom ban, amit a t ncol¢ megjel”lt. Most ejtsnk sz¢t Jim Gould mesterfog s r¢l. Fekete sellakkal befestette a t ncol¢ m‚h szem‚t, hogy az nem l tta az ‚g“t, s ez‚rt, mint szokta, a neh‚zs‚gi er“nek megfelel“en t ncolt. m a t ncot figyel“ t rsai, akiket nem vak¡tottak el, l tt k az ‚g“t. —gy ‚rtelmezt‚k teh t a t ncot, mintha az nem a neh‚zs‚gi er“h”z, hanem a "Napot" jelk‚pez“ ‚g“h”z igazodna. A t ncot figyel“ m‚hek a t nc ‚s a f‚nyforr s ltal bez rt sz”get vett‚k figyelembe, m¡g maga a t ncol¢ m‚hecske a neh‚zs‚gi er“h”z igazodott. Gould v‚gs“ soron arra k‚nyszer¡tette, hogy hazudjon a t pl l‚kforr s ir ny r¢l. Nem is ltal noss gban, hanem meghat rozott ir nyban, amit Gould tetsz‚se szerint befoly solhatott. Term‚szetesen nem csup n egyetlen elvak¡tott m‚hhel v‚gezte el a k¡s‚rletet, hanem m‚hek statisztikailag megfelel“ mint j val s kl”nb”z“ sz”gekkel. s a k¡s‚rlet meghozta gym”lcs‚t! Von Frisch "t ncnyelv"-hipot‚zise f‚nyesen beigazol¢dott. Nem a mulats g kedv‚‚rt mondtam el ezt a t”rt‚netet. Azt szerettem volna megvil g¡tani, milyen pozit¡v vagy negat¡v vonatkoz sai lehetnek, ha egy kutat¢ j¢ tervez“nek felt‚telezi a term‚szetet. Mikor el“sz”r olvastam Wenner ‚s munkat rsai k‚tked“ ¡r sait, ny¡ltan g£nyol¢dtam rajtuk. Ami nem volt sz‚p t“lem, m‚g ha ki is derlt k‚s“bb, hogy Wenner t‚vedett. G£nyol¢d somban egyedl a "j¢ terv" v‚delme vez‚relt. Hisz Wenner v‚gs“ soron nem mag t a t ncnak a t‚ny‚t tagadta, nem is azt, hogy hordozza mindazokat a t pl l‚k ir ny ra ‚s t vols g ra vonatkoz¢ inform ci¢kat, amelyeket von Frisch meg llap¡tott. Mind”ssze azt nem fogadta el, hogy a t”bbi m‚h ‚rtelmezi ezeket a k”zl‚seket. Ezt pedig sok m s darwinistafile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • biol¢gussal egytt nem tudtam megem‚szteni. A t nc olyan bonyolult, oly gazdagon koreograf lt, oly finom ”sszhangban ll nyilv nval¢ c‚lj val, vagyis hogy a t”bbi m‚hhel k”z”lje a t pl l‚kforr s ir ny t ‚s t vols g t. Ez a finom ”sszhang v‚lem‚nynk szerint nem alakulhatott ki m sk‚nt, mint a term‚szetes kiv laszt¢d s folyamat ban. Tulajdonk‚ppen ugyanabba a csapd ba estnk, mint a kreacionist k, ha az ‚let csod in merengenek. A t nc egyszer–en nem lehet haszontalan, gondoltuk, feltehet“en a gy–jt“m‚heknek seg¡t megtal lni a t pl l‚kot. Azont£l finoman ”sszehangolt elemei - az ltala bez rt sz”g ‚s gyorsas g nak viszonya a t pl l‚k ir ny hoz, valamint t vols g hoz - sem lehetnek hi baval¢k. Wenner teh t, v‚ltk mi, mindenk‚ppen t‚ved. Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy ha vagyok olyan lelem‚nyes, ‚s nekem jut eszembe Gould ragyog¢ gondolata (ami persze nem jutott), nem f radtam volna a k¡s‚rletes igazol ssal. Gould azonban nemcsak hogy lelem‚nyes volt, hanem vette is mag nak a f rads got, ‚s elv‚gezte a k¡s‚rletet, mivel nem m¡totta el a j¢ terv gondolata. Mindazon ltal v‚kony pall¢n egyens£lyozunk mindannyian, mert gyan¡tom, hogy Gould - ‚s kor bban von Frisch a maga sz¡nnel kapcsolatos k¡s‚rleteivel - ugyanezt forgatta a fej‚ben, kl”nben hogy is hihetett volna k¡s‚rlete siker‚ben, abban, hogy meg‚ri az id“t ‚s a f rads got. Szeretn‚k most k‚t szakkifejez‚st megismertetni az Olvas¢val, a "ford¡tott g‚ptervez‚s" ‚s a "haszonelv–s‚g" fogalmait. E bekezd‚sben Daniel Dannett kit–n“ k”nyv‚re, a Darwins Dangerous Idea (Darwin veszedelmes ”tlete) c¡m– munk ra t maszkodom. A ford¡tott g‚ptervez‚s egyfajta okoskod si technika, ami a k”vetkez“. A m‚rn”k olyan szersz mra bukkan, amelynek nem ‚rti a m–k”d‚s‚t. Azzal a munkahipot‚zissel ‚l, hogy a szersz m feltehet“en valami c‚lt szolg l. Sz‚tszedi a szersz mot, ‚s megpr¢b lja kider¡teni, mire val¢: "Ha ilyen ‚s ilyen g‚pet k‚sz¡tek, vajon ¡gy terveztem volna meg ezt az eszk”zt? Vagy ink bb megmagyar zza a m–k”d‚si elv‚t, ha ennek ‚s ennek az elv‚gz‚s‚re tervezt‚k?" A logarl‚c p‚ld ul, amely eg‚sz a legut¢bbi id“kig a m‚rn”k urak talizm nja volt, az elektronikus korban legal bb annyira idej‚tm£lt, mint egy bronzkori lelet. A j”v“ r‚g‚sze, ha logarl‚cre akad, ‚s elt”preng, mire haszn lhatt k, ‚szreveszi majd, hogy egyenes vonalakat lehet vele h£zni vagy kenyeret vajazni. m a logarl‚c egyik c‚lt sem szolg lhatta, mert ez megs‚rten‚ a gazdas goss g felt‚telez‚s‚t. Egyszer– egyenes vonalz¢ vagy konyhak‚s k”zep‚n f”l”sleges volna a cs£sztathat¢ szakasz. Azont£l a fokbeoszt son pontos logaritmikus sk l t tal lunk, amely t£l apr¢l‚kos elrendez‚s– ahhoz, hogy a v‚letlen m–ve legyen. Tal n felderengene a r‚g‚sz agy ban, hogy az elektronikus sz mol¢g‚pek kora el“tt ez a szerkezet lelem‚nyes eszk”zl szolg lhatott a gyors szorz s ‚s oszt s sz m ra. A ford¡tott g‚ptervez‚s - ‚rtelmes, gazdas gos tervez‚s felt‚telez‚s‚vel - megoldan a logarl‚c rejt‚ly‚t. A "haszonelv–s‚g" nem a m‚rn”k”k, hanem a k”zgazd szok szakszava. Azt jelenti, hogy valami "maximaliz lhat¢, maxim lisan kiakn zhat¢". A gazdas gi tervez“k ‚s a t rsadalom m‚rn”kei az ‚p¡t‚szekhez ‚s val¢di m‚rn”k”kh”z hasonl¢an a maxim lis kiakn z sra t”rekszenek. A haszonelv–s‚g h¡vei a "legnagyobb boldogs got" iparkodnak maximaliz lni "min‚l t”bb ember sz m ra" (mellesleg ez a fr zis intelligensebbnek hangzik, mint amilyen val¢j ban). Ennek ‚rtelm‚ben a haszonelv–s‚g hirdet“je t”bb‚-kev‚sb‚ els“bbs‚get ad a hossz£ t v£ biztons gnak az elr”ppen“ boldogs ggal szemben, ‚s e t borfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • k‚pvisel“i csup n abban nem ‚rtenek egyet, mivel m‚rj‚k a "boldogs got", a gazdas gi j¢l‚ttel, a munka okozta ”r”mmel, a kultur lis kiteljesed‚ssel vagy a szem‚lyes kapcsolatokkal. M sok ny¡ltan saj t boldogs gukat maximaliz lj k a k”zj¢ rov s ra, ‚s m‚g ki is cirkalmazz k ”nz‚sket a b”lcselked‚ssel, miszerint az ltal nos boldogs g akkor maximaliz lhat¢, amennyiben mindenki a maga boldogul s val t”r“dik. Ha egy ‚leten t figyelik az emberek viselked‚s‚t, a ford¡tott g‚ptervez‚s elve alapj n kider¡thetik, mire haszn lhat¢k. Ha viszont egy orsz g korm ny nak a viselked‚s‚t tanulm nyozz k, esetleg azt a k”vetkeztet‚st vonj k le, hogy a foglalkoztat st ‚s az ‚letsz¡nvonalat maximaliz lt k. Egy m sik orsz gban az eln”k £jrav laszt sa vagy egy uralkod¢csal d j¢l‚te, a szult n h rem‚nek m‚retei, a K”zel-Kelet stabilit sa vagy az olaj rak lland¢s ga a haszonelv–s‚g c‚lt bl ja. A l‚nyeg az, hogy egyszerre t”bb ilyen is elk‚pzelhet“. Nem mindig k‚zenfekv“, mit k¡v nnak az egy‚nek, c‚gek vagy korm nyok maximaliz lni. Azt azonban bizton ll¡thatjuk, hogy maximaliz lnak valamit. Ez az‚rt van, mert a Homo sapiens m‚lyen c‚lszer–s‚g s£jtotta faj. Az elv akkor sem s‚rl meg, ha a haszonelv–s‚g valamely s£lyozott tlagban vagy sok bemen“ adat bonyolult fggv‚ny‚ben nyilv nul meg. T‚rjnk vissza az ‚l“ szervezetekhez, ‚s pr¢b ljuk meg kider¡teni, esetkben miben jelentkezik a haszonelv–s‚g. Ez elm‚letben t”bbf‚le lehet, m‚gis az derl ki, hogy a gyakorlatban minden szervezet egyetlen elvet k”vet. Ha dramatiz lni akarjuk a k‚rd‚st, k‚pzeljk el, hogy az ‚l“l‚nyeket egy isteni m‚rn”k tervezte, s mi most a ford¡tott g‚ptervez‚s gondolatmenet‚vel iparkodunk r j”nni, mit akart a m‚rn”k maximaliz lni: miben ll Isten haszonelv–s‚ge? A gep rdok minden jel szerint mesterien valami c‚lb¢l k‚szltek, ‚s nem is olyan neh‚z ford¡tott g‚ptervez‚ssel kider¡teni, a haszonelv–s‚g mely form j t szolg lj k. Szeml tom st antilopok gyilkol s ra tervezt‚k “ket. Egy gep rd fogai, mancsa, szeme, orra, l bizmai, gerincoszlopa ‚s agya mind pontosan olyan, amit elv rhatn nk, ha Isten c‚lja a gep rdok tervez‚sekor az lett volna, hogy maximaliz lja az antilopok elhull s t. Ugyan¡gy, ha ford¡tott g‚ptervez‚ssel szemgyre vesznk egy antilopot, pontosan az ellenkez“ c‚lt szolg l¢, az el“bbivel egyenrang£, leny–g”z“ tervszer–s‚gre bukkanunk: ez a c‚l az antilopok t£l‚l‚se ‚s a gep rdok ki‚heztet‚se. Mintha csak az antilopokat ‚s a gep rdokat egym ssal verseng“ istenek tervezt‚k volna. Viszont ha egyetlen teremt“ alkotta a tigrist ‚s a b r nyt, a gep rdot ‚s a gazell t, mire megy ki akkor a j t‚k? Csak nem szadista Isten, aki ‚lvezi a l tv nyosan v‚res sportokat? Net n a t£ln‚pesed‚st k¡v nja kiv‚deni Afrika eml“sei sor ban? Vagy azon mesterkedik, hogy David Attenborough telev¡zi¢s m–sorainak n‚zetts‚gi index‚t maximaliz lja? Minderre val¢ban felhaszn lhat¢k teremtm‚nyei, csak persze nem err“l van sz¢. Ma m r pontosan ‚rtjk, miben rejlik az ‚let haszonelv–s‚ge, ‚s ez semmik‚ppen sem az el“bbiek k”zl val¢. Az 1. fejezet kell“k‚ppen felk‚sz¡tette az olvas¢t, hogy fogadja el, az ‚let haszonelv–s‚ge, amit a term‚szet maximaliz l, nem m s, mint a DNS fennmarad sa. Csakhogy a DNS nem szabadon lebeg; ‚l“ szervezetekbe z rt, amelyek energi it igyekszik a lehet“ leghat‚konyabban a maga jav ra ford¡tani. A gep rdok test‚ben tal lhat¢ DNS-b zis sorrendek £gy maximaliz lj k fennmarad suk es‚lyeit, hogy e testekkel lem‚sz roltatj k a gazell kat. Ezzel szemben a gazell k test‚ben tal lhat¢ b zissorrendek ellent‚tes c‚lokat k”vetve maximaliz lj k fennmarad sukat. m mindk‚tfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • esetben a DNS fennmarad s t maximaliz lta a term‚szet. E fejezetben p‚ld k sor n hajtom v‚gre a ford¡tott g‚ptervez‚s munk j t, hogy r mutassak, hogy nyer egyszeriben minden ‚rtelmet, ha a DNS fennmarad sa az, amit az ‚let maximaliz l. A nemi ar ny - a h¡mek ‚s n“st‚nyek ar nya - t”bbnyire 50:50 a vadon ‚l“ popul ci¢kban. Ez l tszatra nem t–nik gazdas gosnak annak a sz mtalan fajnak az eset‚ben, ahol a h¡mek kisebbs‚ge tisztess‚gtelenl kisaj t¡tja mag nak a n“st‚nyeket, azaz ahol h remrendszer van. Az elef ntf¢k k egyik gondosan tanulm nyozott popul ci¢j ban a h¡mek 4%-a felelt az ”sszes p rz s 88%- ‚rt. Ne t”r“djenek vele, hogy Isten haszonelv–s‚ge ez esetben oly mostoh n b nt az aggleg‚ny sorban teng“d“ t”bbs‚ggel. Mi t”bb, ha Isten a hat‚konys g s a kiad sok lefarag s nak megsz llottja volna, egyhamar r j”nne, hogy a kitasz¡tott 96% ‚li fel a n‚pess‚g t pl l‚kk‚szleteinek fel‚t (val¢j ban enn‚l is t”bbet, mivel a feln“tt h¡m elef ntf¢k k j¢val nagyobbak a n“st‚nyekn‚l). A f”l”slegben maradt aggleg‚nyek semmit sem tesznek azon t£l, hogy lesik, mikor t£rhatj k ki hely‚r“l a szerencs‚s 4%-ot, a h remek urait. Mivel igazolhat¢ ezeknek a lelkiismeretlen aggleg‚ny-hord knak a l‚tjogosults ga? B rmely haszonelv– meggondol s, amely csak egy kicsit is odafigyel egy k”z”ss‚g gazdas gi hat‚konys g ra, megszabadulna ezekt“l az aggleg‚nyekt“l, s csak annyi h¡m szletne, amely gondoskodna a n“st‚nyek megterm‚keny¡t‚s‚r“l. Ezt a szembet–n“ rendelleness‚get megint csak eleg nsan megmagyar zhatjuk, ha egyszer meg‚rtettk a haszonelv–s‚g darwini elv‚t, a DNS fennmarad s nak maximaliz l s t. Kiss‚ r‚szletesebben is foglalkozom a nemek ar ny val, mert a haszonelv–s‚g itt k”nnyebben elemezhet“ a gazdas goss g f‚ny‚ben. Charles Darwin maga is bevallotta, hogy nem ‚rti a dolgot: "R‚gebben azt gondoltam, - ¡rta -, hogy ha a faj sz m ra el“ny“s, hogy a k‚t nem egyforma ar nyban j”jj”n l‚tre, ez a term‚szetes kiv laszt¢d s k”vetkezt‚ben be is fog k”vetkezni, de ma m r l tom, hogy az eg‚sz k‚rd‚s oly bonyolult, hogy megold s t helyesebb a j”v“re b¡zni." (*) Mint oly gyakran, most is a nagy Sir Ronald Fisher llt j¢t Darwin j”v“j‚‚rt. Fisher a k”vetkez“k‚ppen okoskodott. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Charles Darwin: Az ember sz rmaz sa ‚s a nemi kiv laszt s, ford. Katona Katalin, Budapest, Gondolat Kiad¢, 1961, 317. old. ---------------------------------------------------------------------------- Minden egyednek egy anyja ‚s egy apja van. Ez‚rt az ”sszes ‚l“ h¡m szaporod si sikere, amelyet a t voli lesz rmazottak sz m n m‚rhetnk, egyenl“ kell legyen az ”sszes ‚l“ n“st‚ny‚vel. Nem minden egyes h¡mre ‚s n“st‚nyre gondolok, mivel n‚mely egyedek egy‚rtelm–en ‚s l‚nyegbev g¢an sikeresebbek m sokn l. A h¡mek ”sszess‚g‚r“l besz‚lek a n“st‚nyek ”sszess‚g‚hez k‚pest. Az ut¢doknak ez az ”sszl‚tsz ma h¡m ‚s n“st‚ny egyedek k”z”tt oszlik meg - ha nem is egyenl“en, de megoszlik. A szaporulat ”sszes h¡m k”z”tt felosztand¢ tort ja megegyezik az ”sszes n“st‚ny k”z”tt megosztand¢val. Ez‚rt ha, mondjuk, az adott popul ci¢ban t”bb a h¡m, mint a n“st‚ny, akkor az egy h¡mre es“ tlagos tortaszelet kisebb lesz, mint ami a n“st‚nyeknek jut. Mindebb“l az k”vetkezik, hogy egy h¡m tlagos szaporod si siker‚t a n“st‚ny‚hez k‚pest (vagyis az ut¢dok v rhat¢ sz m t) egyedl a h¡m/n“st‚ny ar ny hat rozza meg. A kisebbs‚gben lev“ nem tlagos tagja sikeresebb a szaporod sban, mint a t”bbs‚gben lev“ nem tlagos k‚pvisel“je.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A k‚t nem csak akkor lesz ugyanolyan sikeres, ha mindk‚t nemb“l egyenl“ sz m£ ut¢d j”n vil gra. Ezt a figyelemrem‚lt¢an egyszer– k”vetkeztet‚st a karossz‚kben lve is levonhatjuk. Nem fgg adatokt¢l, az egyetlen alapvet“ t‚nyt kiv‚ve, hogy minden £jszl”ttnek egy apja ‚s egy anyja van. A nem rendszerint m r a fogantat sn l eld“l, ez‚rt b¡zv st felt‚telezhetjk, hogy az egyed nem k‚pes meghat rozni a nem‚t. Fisherrel egytt azonban feltesszk, hogy a szl“ igenis eld”ntheti az ut¢d nemi hovatartoz s t. Ezen term‚szetesen nem tudatos, sz nd‚kos d”nt‚st ‚rtek. De tal n az anya hvelye genetikai meghat rozotts gokb¢l ad¢d¢an olyan k‚miai felt‚teleket teremt, amely jobban megfelel a l ny-, mint a fi£termel“ h¡mivarsejteknek. B rhogy old¢dik is meg ez a gyakorlatban, k‚pzelj‚k magukat egy olyan szl“ helyzet‚be, aki szletend“ gyermeke nem‚r“l d”nt. Most ism‚t nem tudatos d”nt‚sr“l besz‚lek, hanem olyan g‚nnemzed‚kek szelekci¢j r¢l, amelyek ut¢daik nem‚nek befoly sol s ra ”szt”nzik a szervezeteket. Vajon unok ik sz m nak maximaliz l sakor fi£- vagy l nygyermeknek adjanak-e ‚letet? Mint l ttuk, ha gyermekk a popul ci¢ban kisebbs‚gben l‚v“ nemhez tartozik, viszonylag nagyobb szerephez jut a szaporod sban, s ™n”k is viszonylag nagysz m£ unok ra sz m¡thatnak. Ha egyik nem sem kisebb l‚tsz m£ a m sikn l - m s sz¢val, ha a nemek ar nya 50:50 -, ™n”knek semmi hasznuk nem sz rmazik abb¢l, ha az egyik nemet el“nyben r‚szes¡tik a m sikkal szemben. Nem sz m¡t, fiuk szletik-e vagy l nyuk. Az 50:50-es nemi ar nyt ez‚rt evol£ci¢s szempontb¢l stabilnak tartj k, a nagy angol evolucionista, John Maynard Smith elnevez‚se nyom n. Csak az ett“l elt‚r“ nemi ar nyn l gondolhatnak arra, hogy d”nt‚sk az egyik vagy a m sik nem ir ny ban kifizet“dik. Hogy az egyedek mi‚rt iparkodnak maximaliz lni unok ik ‚s k‚sei lesz rmazottaik sz m t, aligha ‚rdemes megk‚rdeznnk. Az erre ”szt”nz“ g‚nek azok, amelyek k”rlvesznek minket az ‚l“vil gban. Az llatok, amelyekkel tal lkozunk, sikeres el“d”k g‚njeit ”r”klik. Megfogalmazhatn nk £gy is Fisher elm‚let‚t, hogy az 50:50 az "optim lis" nemi ar ny, ez azonban ¡gy egyszer–en nem llja meg a hely‚t. Egy gyermek optim lis neme h¡m, ha a h¡mek vannak kisebbs‚gben, ‚s n“st‚ny, ha a n“st‚nyek alkotnak kisebbs‚get. Ha egyik nem sincs kisebbs‚gben, nincs optimum: a j¢l megtervezett szl“ k”z”mb”s a szletend“ ut¢d nem‚vel szemben. Az evol£ci¢s szempontb¢l stabil nemi ar ny teh t 50:50, mivel a term‚szetes kiv laszt¢d s nem kedvez az ett“l val¢ elt‚r‚snek, s ha erre m‚gis sor kerl, helyre ll¡tja az egyens£lyt. Fisher arra is r j”tt, hogy a term‚szetes kiv laszt¢d s nem szigor£an a nemek sz ma, hanem az £gynevezett "szl“i r ford¡t s" f”l”tt “rk”dik. Ez mindazt a nehezen megszerzett t pl l‚kot jelenti, amelyet a szl“ ivad‚ka sz j ba t”lt; a gondoz s ra ford¡tott id“t ‚s energi t, amit m sra is pazarolhatott volna, mondjuk egy m sik ut¢d nevel‚s‚re. Tegyk fel p‚ld ul, hogy adott f¢kafajn l a szl“k tlag k‚tszer annyi id“t ‚s energi t ford¡tanak egy h¡m, mint egy n“st‚ny ut¢d felnevel‚s‚re. A f¢kabik k annyival z”m”kebb testfel‚p¡t‚s–ek a tehenekn‚l, hogy ezt nem neh‚z elhinnnk (m‚g ha val¢sz¡n–leg nem is felel meg a t‚nyeknek). Mit jelent mindez? A szl“ val¢j ban nem azzal a v laszt ssal szembesl, hogy "fiam vagy l nyom legyen-e?", hanem hogy "fi£t neveljek-e vagy k‚t l nyt?", mivel a fi£ra ford¡tand¢ t pl l‚k ‚s egy‚b javak seg¡ts‚g‚vel k‚t l nyt is felnevelhetne. Ha az egyedek sz m ban k¡v njuk kifejezni az evol£ci¢san stabil nemi ar nyt, akkor k‚t n“st‚ny jut minden egyes h¡mre. m a szl“i r ford¡t s m‚rt‚ke (ism‚tlem, nem az egyedekfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • sz ma) tov bbra is 50:50. Fisher elm‚lete teh t egyens£lyt felt‚telez a k‚t nemnek juttatott szl“i r ford¡t s k”z”tt. N‚ha ez a nemek sz mar ny nak egyens£ly t is mag val hozza. Mint mondottam, a fi£kra ford¡tott szl“i gondoskod s m‚g a f¢k kn l sem kl”nb”zik ‚szrevehet“en a l nyokra ford¡tott¢l. A k‚t nem k”z”tti tetemes s£lykl”nbs‚g csak azut n jelentkezik, hogy a szl“ felnevelte az ut¢dot. A szl“ teh t tov bbra is azzal a d”nt‚ssel n‚z szembe, hogy "fiam legyen-e vagy l nyom?" M‚g ha egy h¡m ut¢d feln”vekv‚se j¢val t”bbe kerl is, mint a n“st‚ny‚, ha ennek terheit nem a d”nt‚shoz¢ (a szl“) viseli, akkor a k‚rd‚s, Fisher elm‚lete ‚rtelm‚ben, nem ‚rinti a szl“t. Fisher t”rv‚nye azokra az esetekre ¡s ‚rv‚nyes, ahol az egyik nem haland¢s ga meghaladja a m sik‚t. Tegyk fel p‚ld ul, hogy a h¡m ivad‚kok nagyobb val¢sz¡n–s‚ggel hullanak el, mint a n“st‚nyek. Amennyiben a nemek ar nya pontosan 50:50, az ivar‚retts‚get el‚r“ n“st‚nyek sz ma ekkor fellm£lja a h¡mek‚t. Ez‚rt “k kerlnek kisebbs‚gbe, s mi naivan azt hihetn“k, hogy a term‚szetes kiv laszt¢d s a h¡meket nemz“ szl“ket r‚szes¡ti el“nyben. Fisher maga is erre sz m¡tott, m csak bizonyos, pontosan k”rl¡rt hat rig. Nem v rta el, hogy annyival t”bb fi£ut¢d szless‚k, amely sz mszer–leg kiegyens£lyozn az ivad‚kok hal loz si ar ny t, egyens£lyt teremtve a feln”vekv“ nemzed‚kben. Nem, a nemek ar nya a fogantat sn l tov bbra is a h¡mek fel‚ billen el, de csak addig a pontig, am¡g a fiakra ford¡tott gondoskod s ”sszege ki nem egyenl¡ai a l nyokra ford¡tottat. Ism‚t azt mondom, a legk”nnyebben £gy ‚rtik meg a helyzetet, ha a d”nt‚shoz¢ szl“ hely‚be k‚pzelik magukat. "L nyom legyen-e, aki tal n megmarad, vagy fiam, aki esetleg meghal csecsem“kor ban?" - tenn‚k fel ekkor a k‚rd‚st. Ha £gy d”ntenek, hogy fiak r‚v‚n jutnak unok khoz, akkor val¢sz¡n–leg t”bblet-er“r ford¡t ssal kell sz molniuk az elhull¢ fiak p¢tl s ra. K‚pletesen sz¢lva £gy is fogalmazhatunk, hogy minden egyes fiuk elhalt fiv‚rei szellem‚t hurcolja a h t n. Abban az ‚rtelemben jelent ez terhet, hogy amennyiben a szl“ £gy d”nt, fiak r‚v‚n tesz szert unok kra, f”l”slegesen kiadott energi val kell sz molnia - az elhullott h¡m ivad‚kokra t‚kozolt szl“i r ford¡t ssal. Fisher alapt”rv‚nye ez esetben is ‚rv‚nyben marad. A fiakra ford¡tott javak ‚s energia ”sszege (az id“k”zben elhullottakat is bele‚rtve) megegyezik a l nyokra ford¡tott gondoskod s ”sszeg‚vel. Mi t”rt‚nik akkor, ha a nagyobb h¡mhal loz sra csup n a szl“i r ford¡t s megsz–n‚se ut n kerl sor? Ezzel gyakran sz molhatunk, mivel az ivar‚rett h¡mek gyakran harcolnak, s megsebes¡thetik egym st. Ez a k”rlm‚ny ugyancsak n“st‚ny-f”l”sleghez vezet a feln”v“ nemzed‚kben. L tszatra teh t a fiakat nemz“ szl“k jutnak el“nyh”z, mert kihaszn lj k a h¡mek ritk bb el“fordul s t a feln”v“ popul ci¢ban. Ha jobban belegondolnak azonban a dologba, r j”nnek, hogy t‚vednek. A szl“ a k”vetkez“ d”nt‚ssel n‚z szembe: "Fiam legyen, akit esetleg meg”lnek a kzdelemben, miut n felneveltem, de aki, ha megmarad, sokkal t”bb unok hoz juttat? Vagy l nyom legyen, aki nagy val¢sz¡n–s‚ggel tlagos sz m£ unok val aj nd‚koz meg?" Egy fi£ ra ugyanis v ltozatlanul azzal a t pl l‚kmennyis‚ggel ‚s gondoskod ssal egyenl“, amelyet a f‚szek elhagy s ig juttat a szl“. A t‚ny, hogy ezt k”vet“en hamarosan meg”lik, nem v ltoztatja meg sz m¡t sainkat.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Okoskod sai k”zben Fisher mindv‚gig felt‚telezte, hogy a szl“ a "d”nt‚shoz¢". M sk‚nt kell sz molnunk, ha nem “ hozza a d”nt‚seket. Tegyk fel p‚ld ul, hogy egy egyed befoly solni tudja saj t nem‚t. Ism‚t nem tudatos befoly sol sra gondolok, hanem olyan g‚nek l‚t‚t felt‚telezem, amelyek a k”rnyezeti hat sokt¢l fgg“en n“st‚ny vagy h¡m ir nyba mozd¡tj k el az egyedfejl“d‚st. Meg llapod sunk ‚rtelm‚ben s a r”vids‚g kedv‚‚rt m‚gis az egyed tudatos v laszt s r¢l besz‚lek - esetnkben a saj t nem tudatos megv laszt s r¢l. Amennyiben a h remben ‚l“ llatok, amilyenek az elef ntf¢k k, belesz¢lhatn nak saj t nemkbe, a hat s dr mai lenne. Minden egyed h remet birtokl¢ h¡m szeretne lenni, de ha erre nem ny¡lna m¢d, akkor is sz¡vesebben v lasztan k a n“st‚nyl‚tet, mint az aggleg‚ny h¡mek‚t. A nemek ar nya er“sen a n“st‚nyek jav ra tol¢dna el a popul ci¢ban. Az elef ntf¢k k sajnos nem tudnak v ltoztatni a fogantat skor kapott nemk”n, egyik-m sik halfaj azonban igen. A k‚kfej– ajakoshal h¡mjei nagyok ‚s ‚l‚nk sz¡n–ek, s fak¢ n“st‚nyekb“l ll¢ h remet tartanak. N‚melyik n“st‚ny nagyobb a t”bbin‚l, s a n“st‚nyek rangsort alak¡tanak ki maguk k”z”tt. Ha elpusztul egy h¡m, hely‚t nyomban elfoglalja a legnagyobb n“st‚ny, amelyik hamarosan ‚l‚nk sz¡n– h¡mm‚ v ltozik. Ezek a halak mindk‚t vil gb¢l a legjobbat kapj k. Nem aggleg‚nyk‚nt vesztegetik el ‚letket, a domin ns, h remet tart¢ h¡m pusztul s ra v rva, hanem term‚keny n“st‚nyk‚nt t”ltik el ezt a v rakoz si id“t. A k‚kfej– ajakoshaln l tapasztalhat¢ rendszer ritka tnem‚ny; Isten haszonelv–s‚ge tk”zik itt valamivel, amit egy k”zgazd sz tal n k”rltekint‚snek nevezne. Foglalkoztunk teh t azzal az esettel, amikor a szl“ a d”nt‚shoz¢, ‚s azzal, amikor maga az egyed. Ki m son m£lhatnak m‚g a d”nt‚sek? A t rsasan ‚l“ rovarokn l a befektet‚si d”nt‚st jobb ra a steril dolgoz¢k hozz k, akik t”bbnyire az £j ut¢dok n“v‚rei (vagy a termeszekn‚l fiv‚rei is). A h zim‚hek az ismertebb t rsas rovarok k”z‚ tartoznak. Olvas¢im k”zl azok, akik m‚heket tartanak, tal n m r r j”ttek arra, hogy a nemek ar nya a kapt rban l tsz¢lag nem felel meg Fisher v rakoz s nak. Legel“sz”r is sz”gezzk le, hogy a dolgoz¢k nem tekinthet“k n“st‚nyeknek. Anat¢miai ‚rtelemben ugyan azok, mivel azonban nem szaporodnak, ez‚rt a Fisher elm‚lete ‚rtelm‚ben szab lyozand¢ nemi ar nyban a her‚k (h¡mek) ‚s a kapt rb¢l kihajtott £j kir lyn“k ar nya j”n sz m¡t sba. A m‚hek ‚s hangy k k”r‚ben itt nem r‚szletezett technikai okokb¢l (r‚szletesebben err“l Az ”nz“ g‚n c¡m– k”nyvemben eml‚keztem meg) a nemi ar ny v rhat¢ alakul sa 3:1 a n“st‚nyek jav ra. Mint minden m‚h‚sz j¢l tudja, a t‚nyleges nemi ar ny ezzel szemben er“sen a h¡mek jav ra tol¢dik el. Egy vir gz¢ kapt r f‚l tucat £j kir lyn“t is adhat egy ‚vadban, her‚k sz zai vagy ak r ezrei mellett. Mir“l van teh t sz¢? Mint oly gyakran a modern evol£ci¢s elm‚let eset‚ben, most is W. D. Hamiltonnak, aki jelenleg az Oxford University munkat rsa, k”sz”nhetjk a v laszt. Hamilton kinyilatkoztat sszer– felismer‚se Fisher elm‚let‚t is mag ba s–r¡ti. A m‚hek nemi ar ny nak kulcsa a rajz s jelent“s esem‚nye. Egy m‚hkapt r sok tekintetben ‚l“l‚nyk‚nt viselkedik. Ivar‚rett‚ v lik, szaporodik s a v‚g‚n elpusztul. A kapt r szaporod s nak gym”lcse a raj. Ny r derek n a vir gz¢ kapt r £j csal dot hajt - ez a raj. A rajz s a szaporod ssal egyen‚rt‚k– a kapt r ‚let‚ben. De hasonl¡thatjuk a kapt rt zemhez is, amelynek a csal d ‚rt‚kes g‚njeit magukkal viv“ m‚hrajok a v‚gterm‚kei. A raj egy kir lyn“b“l ‚s t”bb ezer dolgoz¢b¢l ll. Testletileg hagyj k el a szl“kapt rt, ‚s s–r– frtk‚nt lnek meg egy fa gon vagy szikl n. Itt vernek ideiglenesen tany t, am¡g £j lland¢ lak s ut n kutatnak. N‚h ny nap m£lt n azut n megfelel“ barlangrafile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • vagy odvas f ra akadnak (ma m r gyakoribb, hogy m‚h‚sz fogja be “ket, tal n a r‚gi gazd juk, s helyezi el £j kapt rban). A vir gz¢ kapt rokb¢l rajzanak ki le nyrajok. Ennek els“ l‚p‚se £j kir lyn“ felnevel‚se. Rendszerint f‚l tucat kir lyn“ nevelkedik, m k”zlk csak egy maradhat ‚letben. Az els“ kikel“ kir lyn“ az ”sszes t”bbit hal lra sz£rja. (Feltehet“en a f”l”slegben nevelked“ kir lyn“k biztons gi tartal‚kot jelentenek.) A kir lyn“k genetikailag felcser‚lhet“k a dolgoz¢kkal, csakhogy saj tos kir lyn“-b”lcs“kben nevelkednek, melyek a l‚p alatt l¢gnak, mik”zben a dajkam‚hek kl”nlegesen t pl l¢ anyapemp“vel etetik “ket. P‚ld ul Barbara Cartland ¡r¢n“ ennek a csodaszernek tulajdon¡tja hossz£ ‚let‚t ‚s kir lyn“i tart s t. A dolgoz¢k kisebb sejtekben nevelkednek, ugyanazokban a sejtekben, amelyekben k‚s“bb m‚zet t rolnak. A her‚k genetikailag kl”nb”znek a dolgoz¢kt¢l ‚s a kir lyn“t“l. Megterm‚keny¡tetlen pet‚kb“l sz rmaznak. Figyelemre m‚lt¢ jelens‚g, hogy a kir lyn“ d”nti el, vajon egy pet‚b“l here vagy n“st‚ny (kir lyn“/dolgoz¢) nevelkedjen-e. A kir lyn“ csup n egyetlen n szrepl‚s sor n p rosodik, ivar‚rett ‚lete kezdet‚n, majd eg‚sz h tralev“ ‚let‚ben “rzi test‚ben a h¡mivarsejteket. Mikor a pete kifele tart a petevezet‚ken, vagy bocs t r ond¢t a magtariszny b¢l, hogy megterm‚keny¡tse, vagy nem. Ez‚rt a kir lyn“ szab lyozni tudja a fias¡t s nemi ar ny t. Ezt k”vet“en azonban minden hatalom a dolgoz¢k kez‚ben ”sszpontosul, l‚v‚n hogy “k szab lyozz k az lc k ell t s t. Ha p‚ld ul a kir lyn“ (szerintk) t£l sok h¡m pet‚t rakott, ‚hhal lra ¡t‚lhetik a h¡m lc kat. Mindenk‚ppen a dolgoz¢k, k”zlk is a dajkam‚hek szab lyozz k, dolgoz¢ vagy kir lyn“ fejl“dik-e a n“st‚ny pet‚kb“l, mivel ez kiz r¢lag a nevel‚s k”rlm‚nyeit“l, kl”n”sen az ‚trendt“l fgg. T‚rjnk vissza a nemek ar ny nak k‚rd‚s‚hez, ‚s vizsg ljuk meg, milyen d”nt‚ssel szembeslnek a dolgoz¢k. Mint l ttuk, a kir lyn“vel ellent‚tben nem azt d”ntik el, l nyokat vagy fiakat hozzanak-e l‚tre, hanem hogy fiv‚reket (her‚ket) vagy n“v‚reket (fiatal kir lyn“ket). Ezzel vissza is jutottunk rejtv‚nynkh”z. A nemek t‚nyleges ar nya ugyanis er“sen a h¡mek jav ra d“l el, aminek Fisher szempontj b¢l l tszatra nincs ‚rtelme. Vegyk azonban szemgyre tzetesebben a dolgoz¢kra v r¢ d”nt‚st. Mint mondtam, fiv‚rek vagy n“v‚rek k”z”tt kell d”ntenik. De v rjanak egy pillanatra. Mit is jelent val¢j ban egy fiv‚r felnevel‚se? A kapt rnak biztos¡tania kell egy here felnevel‚s‚hez szks‚ges ”sszes t pl l‚kot ‚s egy‚b er“forr sokat. m egy £j kir lyn“ felnevel‚se j¢val t”bb terhet r¢ a kapt rra, mint egyetlen kir lyn“ t pl l sa. Ez a d”nt‚s egy £j raj kirajz s val egyen‚rt‚k–. Az £j kir lyn“ val¢di k”lts‚geihez k‚pest elhanyagolhat¢ az a kev‚s anyapemp“ ‚s m s t pl l‚k, amit megeszik. Jelenti viszont a sok ezer dolgoz¢ felnevel‚s‚nek k”lts‚geit, amelyeket a kapt r az £j raj t voz sakor elvesz¡t. Csaknem bizonyos, hogy ez a magyar zata a h¡mek l tsz¢lag rendellenes t£ls£ly nak a m‚hek k”r‚ben. Sz‚ls“s‚ges p‚ld ja ez annak, amir“l kor bban besz‚ltem. Fisher t”rv‚nye szerint a h¡meknek ‚s n“st‚nyeknek juttatott szl“i r ford¡t snak kell megegyeznie, nem az egyedek ”sszl‚tsz m nak. Az £j kir lyn“nek juttatott r ford¡t s tetemes dolgoz¢vesztes‚get von maga ut n, ¡gy e dolgoz¢k felnevel‚s‚re ford¡tott energia is elv‚sz. Ak rcsak hipotetikus f¢ka-popul ci¢nkban, ahol az egyik nem felnevel‚se k‚tszer annyiba kerl, mint a m sik‚, aminek az az eredm‚nye, hogy az e nemhez tartoz¢ f¢k k feleannyian lesznek. A m‚hek eset‚ben egy kir lyn“ sz zszor vagy ak r ezerszer is t”bbe kerl, mint egy here, hiszen a rajt alkot¢file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • ”sszes dolgoz¢ra ford¡tott kiad sokat is a h t n hordja. Ez‚rt van az, hogy sz zszor kevesebb kir lyn“ van, mint here. E furcsa mes‚nek kl”nleges pikant‚ri t ad, hogy rajz skor rejt‚lyes m¢don az ”reg ‚s nem az £j kir lyn“ vezeti a rajt. Mindez azonban nem v ltoztat a gazdas gi meggondol sokon. Az £j kir lyn“ felnevel‚se mellett sz¢l¢ d”nt‚s tov bbra is az ”reg kir lyn“t £j lakhely‚re k¡s‚r“ raj elveszt‚s‚vel j r. Hogy r”vidre z rjuk a nemek ar ny val foglalkoz¢ fejteget‚seinket, t‚rjnk vissza a h remek rejtv‚ny‚hez, amivel t”preng‚seinket kezdtk. A h rem f”l”tt‚bb t‚kozl¢ int‚zm‚ny, ahol az aggleg‚ny h¡mek tetemes hada a popul ci¢ t pl l‚kforr sainak csaknem fel‚t (vagy ak r t”bb mint fel‚t) fel‚li, mik”zben nem szaporodik, ‚s az ‚gvil gon semmi hasznot nem hajt. Nyilv nval¢, hogy nem a popul ci¢ gazdas gi j¢l‚t‚t maximaliz lta itt a term‚szet. Mir“l van tulajdonk‚ppen sz¢? Megint arra k‚rem ™n”ket, k‚pzelj‚k magukat a d”nt‚shoz¢ helyzet‚be - mondjuk egy any ‚ba, amelyik megpr¢b lja "eld”nteni", fiat vagy l nyt szlj”n-e unok i sz m nak maximaliz l sa ‚rdek‚ben. D”nt‚sekor az els“ felletes pillant sra nincs egyens£lyban a m‚rleg nyelve: "Fi£t neveljek-e, aki tal n aggleg‚nyk‚nt v‚gzi, ‚s unoka n‚lkl hagy, vagy l nyt, aki val¢sz¡n–leg h remben k”t ki, ‚s tisztes sz m£ unok val aj nd‚koz meg?" A helyes v lasz e leend“ szl“nek ¡gy hangzik: "Csakhogy ha fi£t nevelsz, “ is kik”thet h remben, s ez esetben j¢val t”bb unok t kapsz t“le, mint amire egy le nygyermekn‚l valaha is sz m¡thatsz." Tegyk fel az egyszer–s‚g kedv‚‚rt, hogy minden n“st‚ny tlagos temben szaporodik, mik”zben a h¡mek egytizede tulajdon¡tja ki a n“st‚nyeket. gy le nygyermekn‚l tlagos sz m£ unok t v rhatnak. Fi£gyermekn‚l 90% annak az es‚lye, hogy egy ltal n nem lesz unok juk, 10% ezzel szemben a lehet“s‚glt arra, hogy t¡zszer annyi unok juk lesz, mint az tlag. A fi£k ‚s l nyok r‚v‚n teh t tlagban ugyanannyi unok ra sz m¡thatnak. A term‚szetes kiv laszt¢d s tov bbra is az 50:50 nemi ar nynak kedvez, m‚g ha a fajt ‚rint“ gazdas gi meggondol sok a n“st‚nyek t£ls£ly t eredm‚nyezik is az elef ntf¢k k k”r‚ben. Fisher t”rv‚nye v ltozatlanul ‚rv‚nyben van. Okfejt‚seimben mindv‚gig egy‚ni "d”nt‚sekre" hivatkoztam, m ism‚tlem, puszt n az egyszer–s‚g kedv‚‚rt. Val¢j ban arr¢l van sz¢, hogy az unok k sz m t maximaliz l¢ g‚nek szaporodnak el a g‚n llom nyban. A vil g olyan g‚nekkel telik meg, amelyek sikeresen ”r”k¡t“dtek t az ‚vmilli¢k sor n. S hogyan is k‚pzelhetn‚nk el ezt m sk‚nt, mint hogy a g‚nek ut¢daik sz m nak maximaliz l s ra serkentett‚k az egyedeket. Fisher elm‚lete le¡rja a maximaliz l s folyamat t, j¢llehet ez esetenk‚nt elt‚rhet a faj vagy popul ci¢ gazdas gi j¢l‚t‚nek maximaliz l s t¢l. Egyfajta haszonelv–s‚g m–k”dik itt, ami azonban t vol ll a mi emberi gazdas gi meggondol sainkt¢l. A h remek int‚zm‚ny‚vel j r¢ t‚kozl s a k”vetkez“k‚ppen foglalhat¢ ”ssze: a h¡mek, ahelyett, hogy hasznos munk nak szenteln‚k magukat, erejket hi baval¢ p rviadalokra ford¡tj k. Ez igaz, m‚g ha a "hasznoss got" darwinista szemmel m‚rlegeljk is, azaz az ivad‚kok felnevel‚s‚nek f‚ny‚ben. Amennyiben a h¡mek hasznosabb csatorn kba tereln‚k egym sra pazarolt energi ikat, a faj eg‚sze kisebb er“fesz¡t‚ssel ‚s kevesebb elfogyasztott t pl l‚kkal t”bb ut¢dot nevelhetne. Egy munkagyi szak‚rt“ nem gy“zne muldozni az elef ntf¢k k l tt n. Ha saj t szakterlet‚t az “ rendszerk szerint szervezn‚ meg, akkor az a k”vetkez“k‚ppen festene. Egy m–helyben mind”ssze t¡z munk sra van szks‚g, mivel csup n t¡z esztergapaddal rendelkezik. A vezet“s‚g azonban ahelyett, hogy egyszer–en ennyi munk st alkalmazna, sz z embert foglalkoztat. Naponta mind a sz zan megjelennek,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • hogy felvegy‚k a b‚rket, majd a t¡z esztergapad birtokl s ‚rt folytatott harccal t”ltik a napot. N‚ha ugyan k‚szl valami az esztergapadon, de nem t”bb, mint amennyit t¡z munk s elk‚sz¡thetne, feltehet“en enn‚l is kevesebb, mivel a sz z munk st annyira lefoglalja a kzdelem, hogy nem haszn lj k ki hat‚konyan az esztergapadokat. A munkagyi szak‚rt“ haboz s n‚lkl int‚zkedik, s elbocs tja a munk sok 90%- t. A h¡m llatok nem csup n fizikai kzdelmekben vesztegetik erejket - veszteget‚sr“l persze megint csak a k”zgazd sz vagy a munkagyi szak‚rt“ szemsz”g‚b“l besz‚lhetnk. Sok fajn l sz‚ps‚gverseny is folyik. Ez a haszonelv–s‚g £jabb vetlet‚vel ismertet meg bennnket a term‚szetben, amelyet mi, emberek is ‚rt‚kelni tudunk, ha nem is j r k”zvetlen gazdas gi haszonnal: a sz‚ps‚g‚vel. —gy t–nik, mintha Isten haszonelv–s‚ge h‚be-korba egyfajta, egyre kev‚sb‚ n‚pszer– Miss World versenybe torkollana, csakhogy itt a h¡mek p v skodnak a kifut¢n. Legszembesz”k“bb megnyilv nul sa ennek n‚mely madarak, ¡gy a fajd vagy a pajzsos cank¢ k”z”s drg“helye, a lek. A lek olyan f”lddarabka, amelyen h¡m madarak par d‚znak a n“st‚nyek el“tt. A n“st‚nyek figyelik a drg“helyen egybegy–lt h¡mek hivalkod s t, majd kiv lasztanak egyet k”zlk, ‚s p rosodnak vele. A drg“ fajok h¡mjei gyakran bizarrul d¡szesek, s ‚keiket nem kev‚sb‚ figyelemre m‚lt¢ hajb¢kol s meg kl”n”s hangok k¡s‚ret‚ben t rj k a n“st‚nyek el‚. A "bizarr" sz¢ persze szubjekt¡v ‚rt‚k¡t‚let; a drg“ pusztai talpasty£k a maga felf£jt t nc val ‚s a kukorica pattogtat s hoz hasonl¢ hangjaival feltehet“en nem bizarr l tv ny a saj t faj hoz tartoz¢ n“st‚nyek szem‚ben, ‚s £gyis ez sz m¡t. Megesik, hogy a madarak sz‚ps‚geszm‚nye egybeesik a mienkkel, ennek p‚ld ja a p va vagy a paradicsommad r. A csalog ny dala, a f c nkakas farktollai, a szentj nosbogarak felvillan sai, a tr¢pusi korallsg‚r sziv rv nysz¡n pomp ja mind-mind a sz‚ps‚get maximaliz lja, ha nem is az emberi szem gy”ny”rk”dtet‚se a c‚ljuk (amennyiben igen, akkor is csak mintegy mell‚kesen). Ha ‚lvezzk a l tv nyt, az mind”ssze a sors aj nd‚ka, mell‚kterm‚k. Azok a g‚nek, amelyek vonz¢v teszik a h¡meket a n“st‚nyek el“tt, automatikusan tovajutnak a j”v“ fel‚ h”mp”lyg“ digit lis folyamon. A term‚szet haszonelv–s‚ge csak egy szempontb¢l akn zza ki e sok sz‚ps‚get. Ugyanaz az elv magyar zza meg az elef ntf¢k k nemi ar ny t, a gep rdok ‚s antilopok l tsz¢lag hi baval¢ fut¢verseny‚t, a kakukkot ‚s a tetveket, a szemeket, fleket, l‚gcs”veket, a steril dolgoz¢ hangy kat ‚s a szuperterm‚keny m‚hkir lyn“ket. A term‚szet egyetemes haszonelv–s‚ge, az ‚l“vil g b rmely par ny ban buzg¢n maximaliz lt mennyis‚g, a DNS ‚letk‚pess‚ge felel“s mindez‚rt. A p v kat annyira megterheli cicom s ”lt”zetk, hogy £tj t llja minden hasznos er“fesz¡t‚snek, m r ha hajland¢k voln nak eff‚l‚re, amire persze nem hajland¢k. A h¡m ‚nekes madarak veszedelmesen sok id“t ‚s energi t ford¡tanak ‚nekl‚sre. Ez nyilv n vesz‚lybe sodorja “ket, nemcsak mert odavonzza a ragadoz¢kat, hanem mert azt az id“t ‚s energi t em‚szti fel, amit pihen‚sre ford¡thatn nak. Egy ”k”rszemeket tanulm nyoz¢ fiatal biol¢gus besz molt arr¢l, hogy az egyik vadon ‚l“ h¡m a sz¢ szoros ‚rtelm‚ben hal lba ‚nekelte mag t. B rmely haszonelv–s‚gi szempont, amely a faj hossz£ t v£ boldogul s t, mi t”bb, a sz¢ban forg¢ egyed hossz£ t v£ boldogul s t tartan szem el“tt, drasztikusan lecs”kkenten‚ az ‚nekl‚s, p v skod s, p rviadal m‚rt‚k‚t. M‚gis, mivel voltak‚ppen a DNS fennmarad s nak maximaliz l s r¢l van sz¢, semmi sem ll¡thatja meg annak a DNS-nek a terjed‚s‚t, aminek egyedli haszna, hogy cs b¡t¢v tegye a h¡meket a n“st‚nyek sz m ra. Afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • sz‚ps‚g ”nmag ban m‚g nem er‚ny. Elkerlhetetlen azonban, hogy - tetszik, nem teszik - azok a g‚nek maradjanak fent, amelyek az adott faj n“st‚nyei sz m ra k¡v natoss teszik a h¡meket. Mi‚rt n“nek olyan magasra az erd“ f i? Egyszer–en hogy f”l‚n“jenek a vet‚lyt rs f knak. Egy "‚rtelmes" haszonelv–s‚gi szempontnak gondja volna arra, hogy valamennyien alacsonyak maradjanak. Pontosan ugyanannyi napf‚nyben r‚szesln‚nek, mik”zben j¢val kevesebb energi t kellene a vastag t”rzsek ‚s szil rd t mpill‚rek n”veszt‚s‚re ford¡taniuk. Csakhogy amennyiben valamennyien alacsonyak maradn nak, a term‚szetes kiv laszt¢d s k‚nytelen- kelletlen kedvezne a valamivel magasabbra n”v“ v ltozatnak. M rpedig ha a t‚t magas, a t”bbiek ezt csak n”velni fogj k. Semmi sem ll¡thatja meg a j t‚k elvadul s t, am¡g minden fa nevets‚gesen ‚s pazarl¢an nagyra nem n“. Mindez azonban csup n a racion lis gazdas gi tervez“ szemsz”g‚b“l nevets‚ges pazarl s. Azonnal ‚rtelmet nyer, amint meg‚rtjk, val¢j ban mi c‚lt szolg l - a term‚szet haszonelv–s‚ge alapj n a g‚nek maximaliz lj k saj t fennmarad sukat. ™n”k is l‚pten-nyomon tal lkoznak hasonl¢val a mindennapi ‚letben. Egy kokt‚lpartin p‚ld ul rekedtre kiab lj k magukat. M‚gpedig az‚rt, mert mindenki teli torokb¢l besz‚l. Ha a vend‚gek meg tudn nak egyezni abban, hogy suttogni fognak, ugyanolyan j¢l hallan k egym st, nem rekedn‚nek be, ‚s nem f radn nak el. De az eff‚le egyezs‚geket csak katon s rendszab lyokkal lehet betartani. Valaki mindig megszegi “ket, aki ”nz“ m¢don valamelyest hangosabban besz‚l, ezt azt n sorj ban k”vetik a t”bbiek. Stabil egyens£ly akkor alakul ki, mikor mindenki teljes hanger“vel kiab l, azaz sokkal hangosabban, mint "‚sszer–" volna. A k”z ‚rdek‚ben kialak¡tott megszor¡t sokat id“r“l id“re romba d”nti saj t bels“ ingatags guk. Isten haszonelv–s‚ge csak ritk n a legf“bb j¢ min‚l sz‚lesebb r‚tegek sz m ra. El“bb-ut¢bb megmutatkozik igazi arca, az ”n”s c‚lok‚rt folytatott g tl stalan tleked‚s. Rokonszenves emberi von s, hogy ”sszekeverjk a j¢l‚tet a k”z jav val, a faj vagy ak r az ”kosziszt‚ma leend“ boldogul s val. Isten haszonelv–s‚ge, ha a term‚szetes kiv laszt¢d s alapelveib“l vezetjk le, szomor£an ellentmond ezeknek az ut¢pista l tom soknak. Vannak persze alkalmak, mikor a g‚nek - mik”zben saj t szintjk”n maximaliz lj k ”n”s boldogul sukat - ”nzetlen egyttm–k”d‚sre, ak r ”nfel ldoz sra is beprogramozhatj k az ‚l“l‚nyt a maga szintj‚n. m a k”zj¢ mindig a v‚letlen aj nd‚ka, s nem els“dleges hajt¢er“. Ebben ll teh t a "g‚nek ”nz‚se". Vegyk szemgyre Isten haszonelv–s‚g‚nek egy tov bbi vonatkoz s t. Kezdjk el“sz”r is egy hasonlattal. A darwinista pszichol¢gus, Nicholas Humphrey a k”vetkez“ tanuls gos t”rt‚netet mes‚lte Henry Fordr¢l. —gy h¡rlik, hogy Ford, a gy ri hat‚konys g v‚d“szentje, egyszer elrendelte, hogy f‚slj‚k t Amerika roncstelepeit, tal lnak-e T-modell alkatr‚szeket, amely gy rtm nyt addig hib tlannak ismertek. Emberei egy sereg megrong l¢dott alkatr‚sszel t‚rtek vissza: tengelyekkel, f‚kekkel, dugatty£kkal - ezek mindegyike el“bb-ut¢bb t”nkrement. Egyetlen alkatr‚sz jelentette a nagy kiv‚telt, a roncsaut¢k kir lycsapjai egyt“l egyig ‚vekig m–k”d“k‚pesek maradtak. Ford k”ny”rtelen logik val levonta a k”vetkeztet‚st, s £gy rendelkezett, hogy mivel a T-modell kir lycsapjai t£l j¢k a feladatukhoz, a j”v“ben rosszabb min“s‚gben k‚szljenek. ™n”k tal n hozz m hasonl¢an nemigen tudj k, mi az a kir lycsap, de nem ez a l‚nyeg. Valami fontos aut¢alkatr‚sz, ‚s Ford ll¡t¢lagos k”ny”rtelens‚ge val¢j ban t”k‚letesen logikus volt. A m sik j rhat¢ £t az lett volna, hafile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • minden alkatr‚szt feljav¡ttat a kir lycsap szintj‚re. De ekkor m r nem T- modellt gy rtott volna, hanem Rolls Royce-ot, m rpedig nem ez volt a c‚l. A Rolls Royce tisztes m rka, ‚s az a T-modell is, csak m s rfekv‚sben. A trkk az, hogy az eg‚sz kocsi vagy Rolls Royce kivitelben k‚szl, vagy T- modell kivitelben. Ha hibridet gy rtan nak, amelynek egyes alkatr‚szei Rolls Royce, m¡g m sok T-modell min“s‚gben k‚szln‚nek, a gy rt¢k k‚t sz‚k k”z”tt a pad al kerln‚nek, mivel a kocsit ki kellene dobni leggyeng‚bb alkatr‚szei elkop sakor, ¡gy kidobott p‚nz volna a j¢ min“s‚g– alkatr‚szek el“ ll¡t sa, amelyek elkop s ra m r nem jutna id“. Az el“bbi t”rt‚netb“l levonhat¢ tanuls g m‚g ink bb vonatkozik az ‚l“vil gra, mint a kocsikra, hiszen az aut¢alkatr‚szek bizonyos korl tok k”z”tt p¢tolhat¢k. A majmok ‚s gibbonok a f k koron j n ‚lnek, ¡gy mindig megvan a kock zat, hogy leesnek, ‚s csontjuk t”rik. Tegyk fel, elrendeltk a majomtetemek tvizsg l s t, hogy meg llap¡tsuk, milyen gyakoris ggal t”rnek a fontosabb csontok. Tegyk fel tov bb , hogy el“bb-ut¢bb minden csont elt”rik, egyetlen kiv‚tellel: ez pedig a sz rkapocscsont (a s¡pcsonttal p rhuzamos csont), amelynek t”r‚s‚r“l eddig egyetlen majomn l sem sz moltak be. Henry Ford minden bizonnyal halad‚ktalanul elrendeln‚, tervezz‚k £jra a sz rkapocscsontot rosszabb kivitelben, ‚s a term‚szetes kiv laszt¢d s is pontosan ezt az utat v lasztja. A rosszabb min“s‚g– sz rkapocscsonttal szletett mut ns egyedek - amelyek n”veked‚se ‚rt‚kes kalciumot von el a sz rkapocscsontb¢l - ezt az anyagot m s csontjaik er“s¡t‚s‚re haszn lhatj k, s ily m¢don el‚rhetik az eszm‚nyi llapotot, amikor minden egyes csontjuk egyenl“ es‚llyel t”rik. De haszn lhatj k a mut nsok a megtakar¡tott kalciumot megn”vekedett tejtermel‚sre ‚s ¡gy t”bb ivad‚k felnevel‚s‚re is. A csontsz”vet mindaddig farigcs lhat¢ a sz rkapocscsontr¢l, am¡g ugyanolyan t”r‚keny nem lesz, mint a sorban ut na legszil rdabb csont. Nehezebben j rhat¢ a m sik £t - a "Rolls Royce megold s", azaz az ”sszes csont feljav¡t sa a sz rkapocscsont sz¡nvonal ra. Sz m¡t saink az‚rt nem ilyen egyszer–ek, mert bizonyos csontok fontosabbak m sokn l. Gyan¡tom, egy p¢kmajom k”nnyebben ‚letben marad t”rt sarkcsonttal, mint ha a karcsontja t”rik el, ez‚rt ne v rjuk azt, hogy a term‚szetes kiv laszt s minden csontot ugyanolyan t”r‚kenyre form ljon. Minazon ltal Henry Ford t”rt‚net‚nek tanuls ga tov bbra is meg llja a hely‚t. Ha egy llat valamely testr‚sze vagy szerve t£l j¢, sz m¡thatunk arra, hogy a term‚szetes kiv laszt¢d s egy bizonyos pontig, de nem azon t£l, lerontja ennek min“s‚g‚t. Pontosabban a min“s‚g kiegyenl¡t“d‚s‚nek kedvez mindk‚t ir nyban, m¡g megfelel“ egyens£ly nem alakul ki a test minden porcik ja k”z”tt. Kl”n”sen akkor figyelhetjk meg ennek az egyens£lynak a j t‚k t, ha az ‚let k‚t egym st¢l elkl”nl“ vonatkoz sa k”z”tt teremt“dik meg: legyen ez a p vakakas t£l‚l‚se a sz‚ps‚ggel szemben (m r amit a ty£k annak l t). A darwinizmus megtan¡t minket arra, hogy minden t£l‚l‚s csup n a g‚nek tov bbad s nak eszk”ze, ez azonban nem akad lyoz meg bennnket abban, hogy felosszuk a testet olyan testr‚szekre, amelyek, mint a l bak az egyed t£l‚l‚s‚‚rt felel“sek, ‚s olyanokra, amelyek, mint a h¡mvessz“, a szaporod s eszk”zei. De csoportos¡thatjuk a testr‚szeket aszerint is, alkalmasak-e verseng‚sre, mint az agancs, vagy fontoss guk nem a vet‚lyt rsak megl‚t‚n m£lik, ¡gy a l bak ‚s h¡mvessz“ eset‚ben. Sok rovar ‚lete egym st¢l gy”keresen elt‚r“ ‚letszakaszokra kl”nl. A herny¢k a t pl l‚k ”sszegy–jt‚s‚nek ‚s a n”veked‚snek szentelik magukat. A pillang¢k ezzelfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • szemben, a vir gokhoz hasonl¢an, amelyeket felkeresnek, a szaporod s szolg lat ban llnak. Nem n”vekednek tov bb, ‚s a kisz¡vott nekt rt azonnal el‚getik, ez szolg ltatja repked‚sk zemanyag t. Egy pillang¢ sikeres szaporod sakor nem csup n a hat‚konyan repl“ ‚s p rosod¢ pillang¢-l‚t g‚njeit ”r”k¡ti tov bb, hanem a hat‚konyan t pl lkoz¢ herny¢‚t is, ami valaha volt. A k‚r‚szek h rom ‚ven t l rvak‚nt t pl lkoznak ‚s n”vekednek a v¡z alatt. A kifejlett, r”pl“ rovarok mind”ssze n‚h ny ¢r ig ‚lnek. Sokukat halak eszik meg, de am£gy is hamarosan elpusztuln nak, mivel nincs b‚lcsatorn juk, nem tudnak t pl lkozni (Henry Ford im dta volna “ket). Az a dolguk, hogy addig repljenek, am¡g p rra nem tal lnak. Miut n tov bbadt k g‚njeiket - azokat is bele‚rtve, amelyek biztos¡tj k, hogy l rvak‚nt hat‚konyan t pl lkozzanak a v¡z alatt h rom ‚vig -, elhullanak. A k‚r‚sz olyan, ak r az ‚vekig n”v“ fa, amely egyetlen napig pomp zatos vir gba borul, majd elpusztul. A kifejlett k‚r‚sz a vir g, amely ‚lete alkony n s egy £j ‚let kezdet‚n n‚h ny elr”ppen“ ¢r ra kiny¡lik. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Magyarul tiszavir gnak nevezik. (A ford. megj.) ---------------------------------------------------------------------------- A lazacivad‚k lefele v ndorol a patakban, ahol vil gra j”tt, majd ‚lete z”m‚ben a tengerben t pl lkozik ‚s n”vekszik. Mikor ivar‚rett‚ lesz, ism‚t felkeresi, val¢sz¡n–leg szagl s alapj n t j‚koz¢dva, szlet‚se sz¡nhely‚t. Ennek a fordulatokban gazdag, nnepelt utaz snak a sor n a lazac a patak foly s val szemben £szik, zuhatagokon ‚s v¡zes‚seken sz”kken t, hogy eljusson a forr shoz, ahol szletett. Itt ¡vik, amivel £j ciklus veszi kezdet‚t. E ponton elt‚r az atlanti- ‚s a csendes-¢ce ni lazacok sorsa. Az atlanti-¢ce ni lazac, ¡v s ut n visszat‚r a tengerre, ‚s esetleg m sodszor is megism‚tli utaz s t. A csendes-¢ce ni lazac ezzel szemben n‚h ny nappal az ¡v s ut n elpusztul. A tipikus csendes-¢ce ni lazac a k‚r‚szhez hasonl¡t, csup n a l rva ‚s a kifejlett llapot k”z”tti ‚les anat¢miai hat r hi nyzik egyedfejl“d‚s‚b“l. Oly hatalmas er“fesz¡t‚s‚be kerl foly ssal szemben felfele £szni a patakon, hogy nem fizet“dik ki k‚tszer megtennie ezt az utat. Ez‚rt a term‚szetes kiv laszt¢d s olyan egyedeknek kedvez, amelyek minden erejket egyetlen kirobban¢ szaporod si er“fesz¡t‚sbe, a "Nagy Bummba" ”lik. A nemz‚s ut n megmaradt minden er“forr suk elfecs‚rl“dik - Henry Ford t£ltervezett kir lycsapjaihoz hasonl¢an. A csendes-¢ce ni lazac teh t £gy fejl“d”tt, hogy a szaporod s ut n ‚letereje fokozatosan megcsappan, am¡g teljesen ki nem huny, s ¡gy er“forr sai mindenest“l az ikr k ‚s tej el“ ll¡t s ra ford¡t¢dnak. Az atlanti-¢ce ni lazac m s £ton j r. Tal n mert a foly¢k, amelyeken t kell kelnik, r”videbbek, ‚s kev‚sb‚ magas hegy¢ri sok k”z”tt erednek, azok az egyedek, amelyek er“forr saik egy r‚sz‚t egy m sodik szaporod si ciklus sz m ra tartal‚kolj k, n‚ha sikerrel j rhatnak. Ennek az az ra, hogy nem ford¡tanak olyan nagy gondot az ¡v sra. Egyfajta alku ll fent az ‚lettartam ‚s a szaporod s k”z”tt, ‚s az egyes lazacfajok kl”nb”z“k‚ppen teremtett‚k meg a maguk egyens£ly t. A lazacok ‚letciklus nak megkl”nb”ztet“ saj ts ga, hogy keserves v ndorl suk, e viszontags gos Odsszeia egyfajta hat rvonalat, t”r‚st jelent az ‚letkben. Nincs k”nny– tmenet az egyik szaporod si id“szakb¢l a m sikba. A m sodik p rz si id“szak drasztikusan lecs”kkenti az els“ hat‚konys g t. A csendes- ¢ce ni lazac egy‚rtelm–en az els“ szaporod si id“szak mellett d”nt”tt, s az egyed k‚rlelhetetlenl elpusztul, k”zvetlenl egyetlen tit ni ¡v s tfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • k”vet“en. Ugyanilyen alku jellemez minden ‚letet, ha t”bbnyire kev‚sb‚ dr mai mezben jelentkezik is. Saj t hal lunk val¢sz¡n–leg hasonl¢ meggondol sok alapj n programoz¢dik sejtjeinkbe, csak kev‚sb‚ ny¡lt, kend“zetlen form ban. Egy eugenetikus k‚ts‚gtelenl elmondhatatlanul hossz£ ‚let– emberfajt tudna kiteny‚szteni. Ez esetben olyan egyedek kiteny‚szt‚se mellett d”ntene, akik er“forr saik z”m‚t saj t testkbe ‚p¡tik, s nem gyermekeikre ford¡tj k: ezeknek az egyedeknek a csontjai p‚ld ul igen szil rdak lenn‚nek, nehezen t”rn‚nek, de kev‚s kalciumot hagyn nak tejtermel‚sre. K”nny– sok ig ‚lni, ha az embert a j”vend“ nemzed‚k rov s ra k‚nyeztetik. Eugenetikusunk k‚nyeztethetn‚ is teny‚szet‚t, ‚s alkut k”thetne a hossz£ ‚let ‚rdek‚ben. A term‚szet azonban nem k‚nyeztet el ¡gy, mivel a k”vetkez“ nemzed‚ket megr”vid¡t“ g‚nek nem ”r”k¡t“dnek t. A term‚szet haszonelv–s‚ge nem kedvez az ”nc‚l£an hossz£ ‚letnek, csak annak, amely a szaporod s biztons g t szolg lja. Minden llatfaj, amely hozz nk hasonl¢an ‚s a csendes-¢ce ni lazaccal ellent‚tben t”bbsz”r szaporodik, alkura k‚nyszerl jelenlegi ivad‚ka (vagy ell‚se) ‚s j”vend“ ut¢dai k”z”tt. Az regi ny£l, amely minden energi j t ‚s ”sszes er“forr sait els“ ell‚s‚re ford¡totta, feltehet“en kiv l¢ ell‚st hoz vil gra. Nem marad viszont el‚g ereje egy £jabb ell‚s sz m ra. Ez‚rt az er“tartal‚kol st el“mozd¡t¢ g‚nek elterjednek a ny£l-popul ci¢ban a m sod- ‚s harmadell‚sb“l sz rmaz¢ ivad‚kok szervezet‚ben. Ezek azok a g‚nek, amelyek olyan szembesz”k“en hi nyoznak a csendes-¢ce ni lazac popul ci¢j b¢l, ahol f‚lelmetes szakad‚k t tong a k‚t szaporod si id“szak k”z”tt. Ahogy ”regsznk, egy ‚ven belli elhal loz sunk val¢sz¡n–s‚g‚nek g”rb‚je - kezdeti cs”kken‚s, majd r”videbb egyenes szakasz ut n - kitart¢an emelkedik. Mi az oka a hal loz si ar ny hosszas n”veked‚s‚nek? Alapj ban v‚ve ugyanarr¢l az elvr“l van sz¢, mint a csendes-¢ce ni lazac eset‚ben, csup n hal lunk es‚lye sz‚th£z¢dik az id“ben, s nem az ¡v s orgi j t k”vet“ r”vidke hal lt ncra korl toz¢dik. Az ”reged‚s fejl“d‚st”rt‚net‚t a Nobel- d¡jas kutat¢orvos, Sir Peter Medawar dolgozta ki az 1950-es ‚vek elej‚n, majd alap”tlet‚t tov bb gazdag¡tott k a jeles darwinist k, G. C. Williams ‚s W. D. Hamilton gondolatai. Okfejt‚sk l‚nyege a k”vetkez“. El“sz”r is, amint azt m r az 1. fejezetben l ttuk, minden genetikai hat s az egyedfejl“d‚s egy bizonyos pontj hoz k”t“dik. Sok g‚n a korai embrion lis ‚let sor n l‚p m–k”d‚sbe, m¡g m sok - p‚ld ul a Huntington-f‚le vitust nc g‚nje, amely oly tragikusan v‚gzett Woody Guthrie n‚pdal‚nekessel ‚s k”lt“vel - csak a k”z‚pkor£akn l fejtik ki hat sukat. M sodszor, a genetikai hat s r‚szleteit, id“pontj t is bele‚rtve, m s g‚nek m¢dos¡thatj k. Ha valaki szervezet‚ben ott van a Huntington-f‚le vitust nc g‚nje, sz m¡that r , hogy belehal ebbe a betegs‚gbe, de hogy negyven‚vesen vagy ”tven”t esztend“sen viszi-e el (mint Woody Guthrie-t), egy‚b g‚nek hat s n is m£lik. E "m¢dos¡t¢ g‚nek" k”zbel‚p‚se ezek szerint kitolhatja vagy el“rehozhatja egy adott g‚n befoly s t. A Huntington-f‚le vitust nc g‚nj‚hez hasonl¢ g‚neknek, amelyek harminc”t- ”tven”t ‚ves kor k”z”tt l‚pnek m–k”d‚sbe, nagy az es‚lyk, hogy tov bb”r”k¡t“djenek, miel“tt meg”lik tulajdonosukat. Ezzel szemben, ha h£sz‚ves korban fejten‚k ki hat sukat, csak a nagyon fiatalon gyermeketfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • nemz“knek ad¢dn nak tov bb, ez‚rt er“sen kirost l¢dn nak. Ha p‚ld ul m r t¡z‚ves korban hatni kezden‚nek, soha nem ad¢dn nak tov bb. A term‚szetes kiv laszt¢d s minden olyan m¢dos¡t¢ g‚nnek kedvez, amely kitolja azt az id“szakot, mikor a Huntington-f‚le vitust nc g‚nje m–k”d‚sbe l‚p. Medawar/Williams elm‚lete ‚rtelm‚ben pontosan ez‚rt hat ez a g‚n csak a k”z‚pkor£akn l. Valamikor tal n kor n ‚r“ g‚n volt, m a term‚szetes kiv laszt¢d s annak kedvezett, hogy a g‚n hal los hat s t az ‚let derek ra tolja. Enyhe szelekci¢s nyom ssal k‚ts‚gk¡vl tov bbra is sz molhatunk, amely a g‚nhat st az ”regkor fel‚ tasz¡tja, ez a hat s azonban gyenge, mert csak kev‚s beteg hal meg, miel“tt gyermekeket nemzene ‚s tov bbadn a hal los g‚nt. A Huntington-f‚le vitust nc g‚nje kl”n”sen besz‚des p‚ld ja a hal los, let lis g‚neknek. Sok olyan g‚n van ezen t£l, amelyek magukban nem hal losak, megn”velik viszont az egy‚b okb¢l bek”vetkez“ hal loz s es‚lyeit, ez‚rt szublet lis, majdnem hal los g‚nnek nevezzk “ket. Hat suk id“pontj t megint csak befoly solhatj k m¢dos¡t¢ g‚nek, amit kitol vagy el“rehoz a term‚szetes kiv laszt¢d s. Medawar r j”tt, hogy az ”regkori gyenges‚gek a let lis ‚s szublet lis genetikai hat sok ”sszegz“d‚s‚nek tulajdon¡that¢k, amelyek egyre k‚s“bbre tol¢dtak az egy‚n ‚letidej‚ben, s ‚ppen k‚sei hat suk folyt n cs£szhattak t a szaporod si h l¢n, ‚s juthattak t a k”vetkez“ nemzed‚kbe. G. C. Williams, a mai amerikai darwinist k nagy ”rege, 1957-ben tov bbi jelent“s felismer‚ssel gazdag¡totta az elm‚letet. Ez visszavisz minket a gazdas gi alkuk k‚rd‚s‚hez. Meg‚rt‚s‚hez n‚mi h tt‚rinform ci¢ra lesz szks‚gnk. Egy g‚n rendszerint t”bbf‚le hat st is kifejt, gyakorta a test kl”nb”z“ r‚szein. Ez a "pleiotr¢pia" nemcsak t‚ny, de f”l”tt‚bb v rhat¢ is, l‚v‚n hogy a g‚nek kihat ssal vannak az embrion lis fejl“d‚sre, ami pedig bonyolult folyamat. Ez‚rt minden £j mut ci¢ sz mos hat ssal j r. Ha egyik hat sa j¢t‚kony is, csek‚ly a val¢sz¡n–s‚ge, hogy a t”bbi hat s is ilyen legyen. Ennek egyszer–en az az oka, hogy a legt”bb mut ci¢s hat s kedvez“tlen. Ez nemcsak hogy ¡gy van, de elvben sem lehet m sk‚nt: egy bonyolult mechanizmust - mondjuk egy r di¢t - sokkal t”bbf‚lek‚ppen lehet elrontani, mint megjav¡tani. Valah nyszor a term‚szetes kiv laszt¢d s el“nyben r‚szes¡t egy g‚nt fiatalkori j¢t‚kony hat sai miatt - mondjuk mert megn”veli a fiatal h¡mek nemi vonzerej‚t -, mindig van a dolognak rnyoldala is: p‚ld ul az ‚let derek n jelentkez“ betegs‚g. Elm‚letben a korra gyakorolt hat sok ezzel ellent‚tesek lehetnek, m Medawar gondolatmenete szerint a term‚szetes kiv laszt¢d s aligha kedvez a fiatalkori betegs‚geknek ugyanazon g‚n j¢t‚kony id“skori hat sai ellen‚ben. Azont£l figyelembe kell vennnk a m¢dos¡t¢ g‚nek befoly s t. Egy g‚n sz mos hat s nak mindegyike, j¢ ‚s rossz hat sai, m s-m s id“pontban l‚p ‚letbe a t”rzsfejl“d‚s sor n. Medawar elm‚let‚nek megfelel“en a j¢ g‚nek egyre kor bban hatnak az egyedfejl“d‚sben, m¡g az rtalmas hat sok k‚s“bbre tol¢dnak. Bizonyos esetekben egyenesen alku zajlik a korai ‚s k‚sei hat sok dolg ban. Ezt p‚ld zta a lazacok egyedfejl“d‚se. Ha egy llatfajnak v‚ges sz m£ er“forr sok llnak rendelkez‚s‚re, mondjuk az er“s testfel‚p¡t‚s kialak¡t s ra, amely alkalmass teszi a vesz‚lyek elkerl‚s‚re, nagyobb a val¢sz¡n–s‚ge, hogy ezek az er“forr sok kor bban haszn l¢dnak fel. Ha k‚s“bb kerln‚nek felhaszn l sra, az llat esetleg id“k”zben egy‚b okokb¢l elpusztulna. Medawar okoskod s nak f‚ny‚ben vissz j ra ford¡thatjuk az 1.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • fejezetben kifejtett gondolatmenetnket, s fogalmazhatunk £gy is, hogy minden ‚l“l‚ny t”retlen lesz rmaz si vonalb¢l ered, ahol az “s”k mindegyike volt egyszer fiatal, de nem mindegyik ‚rte meg az ”regkort. Ez‚rt ”r”k”ljk azt, ami a fiatals ghoz seg¡t hozz , b rmi legyen is, de azt, ami az ”regs‚ghez, m r nem felt‚tlenl. Azokat a g‚neket ”r”k”ljk, amelyek hossz£ ‚letet adnak, ‚s nem azokat, amelyek r”videt. Visszat‚rve e fejezet pesszimista hangt‚s‚hez, miszerint a term‚szet haszonelv–s‚ge a DNS fennmarad s n “rk”dik, ezt maximaliz lja, nyilv nval¢ hogy mindez nem ‚pp a boldogs g z loga. Am¡g a DNS tov bb”r”k¡t“dik, nem sz m¡t, ki ‚s mi s‚rl meg k”zben. A Darwin ltal emlegetett frk‚szdar zs g‚njei szempontj b¢l el“ny”sebb, ha a herny¢t elevenen ‚s frissen falja fel, fggetlenl att¢l, mekkora szenved‚s az ra. A g‚nek nem t”r“dnek a szenved‚ssel, mivel semmivel sem t”r“dnek. Ha a term‚szet j¢s gos volna, legal bb annyi engedm‚nyt tenne, hogy gondoskodna a herny¢ elk b¡t s r¢l, miel“tt bellr“l elevenen felfalj k. Csakhogy a term‚szet se nem j¢, se nem rossz. Csup n akkor t”r“dik a szenved‚ssel, ha az befoly solja a DNS fenmarad s t. K”nny– elk‚pzelnnk olyan g‚nt, amely, mondjuk elk b¡tja a gazell kat a gyilkos harap s pillanat ban. Vajon a term‚szetes kiv laszt¢d s el“nyben r‚szes¡t egy ilyen g‚nt? Nem, csak ha a gazella elk b¡t sa megn”veli a g‚n tov bbad s nak es‚lyeit. Neh‚z bel tnunk ennek szks‚gess‚g‚t, s elk‚pzelhetjk, milyen iszonyatos szenved‚s ‚s f‚lelem v r a hal lra –z”tt gazell kra. A szenved‚s ‚ves tlaga a term‚szet vil g ban minden k‚pzeletet fellm£l. E pillanatban, hogy e mondatot pap¡rra vetem, ezer ‚s ezer llatot falnak fel elevenen; m sok az ‚letk‚rt kzdenek, nysz¡tve a f‚lelemt“l; megint m sokat r gcs l¢ parazit k em‚sztenek fel lassan; ezren ‚s ezren hullnak el ‚h¡ns‚g, v¡zhi ny ‚s betegs‚gek k”vetkezt‚ben. Ennek ¡gy is kell lennie. Ha egyszer valaha b“s‚g k”sz”ntene a vil gra, maga ez a t‚ny addig n”veln‚ a popul ci¢ l‚tsz m t, am¡g helyre nem llna az ‚hez‚s ‚s sz–k”lk”d‚s term‚szetes llapota. A teol¢gusok egyre a "gonosz" ‚s a "szenved‚s" probl‚m j n r g¢dnak. Mikor ezt a bekezd‚st eredetileg ¡rtam, az angol £js gok mind egy buszszerencs‚tlens‚ggel foglalkoztak. A busz egy r¢mai katolikus iskola di kjait sz ll¡totta, ‚s minden l that¢ ok n‚lkl karambolozott. A t”megszerencs‚tlens‚g sor n sok gyerek meghalt. Nem el“sz”r fordult el“, hogy az egyh z “rj”ngve vetette mag t az ¡gy felmerl“ teol¢giai k‚rd‚sre, amelyet egy londoni lap (The Sunday Telegraph) £js g¡r¢ja a k”vetkez“k‚ppen fogalmazott meg: "Hogyan hihetnk ezek ut n egy mindenhat¢ Istenben, ha megenged ekkora trag‚di t?" A cikk ezt k”vet“en az egyik pap v lasz t id‚zi: "A felelet egyszer–en az, hogy nem tudjuk, mi‚rt enged meg Isten ilyen sz”rny–s‚geket. m ez az iszonyatos baleset egyszersmind azt is sugallja a kereszt‚ny ember sz m ra, hogy val¢di - povit¡v ‚s negat¡v - ‚rt‚kek vil g ban ‚lnk. Ha a vil gmindens‚g nem volna egy‚b elektronok halmaz n l, fel sem merlne a gonosz vagy a szenved‚s probl‚m ja." Ellenkez“leg, ha a vil gmindens‚g csup n elektronok ‚s ”nz“ g‚nek halmaza volna, az ehhez a karambolhoz hasonl¢ ‚rtelmetlen trag‚di k nem jelenten‚nek t”bbet ”nmagukn l, s mi csup n az ugyanolyan ‚rtelmetlen j¢ szerencs‚ben b¡zhatn nk. Az ilyen vil gmindens‚g se j¢, se rossz sz nd‚kokat nem hordozna. Egy ltal n semmif‚le sz nd‚kr¢l nem rulkodna. A vak fizikai er“k ‚s genetikai replik ci¢ vil g ban egyesek megs‚rln‚nek, m sok jobbanfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • j rn nak, ‚s mi semmi ism‚tl“d‚st, okot, igazs gt‚telt nem olvasn nk az esem‚nyekbe. A minket k”rlfog¢ vil gmindens‚g pontosan £gy viselkedik, amire akkor sz m¡thatn nk, ha semmif‚le tervszer–s‚get, c‚lt, gonoszat ‚s j¢t nem hordozna a m‚ly‚n, csup n vak, k”ny”rtelen k”z”mb”ss‚get. Ez csendl ki A. E. Housman szomor£ soraib¢l is: Mert a sz¡vtelen, oktalan term‚szet semmit sem tud, semmivel nem gondol. A DNS semmit sem tud ‚s semmit sem gondol. Egyszer–en csak van. Mi pedig £gy t ncolunk, ahogyan “ ftyl. 5. FEJEZET A replik ci¢s bomba A legt”bb csillag - ‚s Napunk tipikusan ilyen - ezer ‚s ezer milli¢ ‚vig kiegyens£lyozottan ‚g. Nagyon ritk n m‚gis el“fordul egy galaxisban, hogy egy csillag minden el“zetes figyelmeztet‚s n‚lkl felrobban, s szupern¢va keletkezik. N‚h ny h‚t leforg sa alatt f‚nye az eredeti f‚nyer“ t”bb milli rdszoros ra n“, majd elhalv nyul, hogy s”t‚t neutroncsillag maradjon a kor bbi csillag nyom ban. E felfokozott id“szakban a szupern¢va j¢val t”bb energi t sug roz ki, mint k”z”ns‚ges csillagk‚nt sz z- ‚s sz zmilli¢ ‚ven t. Ha a mi Napunk robbanna fel szupern¢v v , abban a pillanatban elp rologna az eg‚sz Naprendszer. Szerencs‚re nem kell ett“l f‚lnnk. T”bb sz z milli rd csillagb¢l ll¢ galaxisunkban eddig mind”ssze h romszor ‚szleltek szupern¢v t a csillag szok: 1054-ben, 1572-ben ‚s 1604-ben. A R k- k”d az 1054-es esem‚ny maradv nya, amelyet k¡nai csillag szok jegyeztek fel. (Mikor "1054 esem‚nyeir“l" besz‚lek, term‚szetesen £gy ‚rtem, hogy ekkor ‚rte el az esem‚ny h¡re F”ldnket. Maga a robban s hatezer ‚vvel kor bban j tsz¢dott le. A f‚ny ebb“l sz rmaz¢ hull mfrontja jutott hozz nk 1054-ben.) 1604 ¢ta csup n m s galaxisokban figyeltek meg szupern¢v kat. Egy csillag m s m¢don is felrobbanhat. Nem szupern¢v v alakul, hanem "inform ci¢v ". A robban s ilyenkor lassabban kezd“dik, mint a szupern¢va eset‚ben, ‚s hasonl¡thatatlanul t”bb id“t ig‚nyel. Az ¡gy l‚trej”tt k‚pz“dm‚nyt inform ci¢s bomb nak vagy, k‚s“bb kifejtend“ okokb¢l, replik ci¢s bomb nak is nevezhetjk. Kialakul sa els“ n‚h ny ‚vmilli rdja sor n csup n k”zvetlen k”zels‚gben ‚szlelhetn‚nk az inform ci¢s bomb t. V‚gl azut n a robban s finom megnyilv nul sai az –r t volabbi tartom nyaiba is kezdenek tsziv rogni. Ekkort¢l - legal bbis elm‚letben - az inform ci¢s bomba m r t volr¢l is h¡rt ad mag r¢l. Nem tudjuk, hogyan v‚gz“dik ez a fajta robban s. Feltehet“en kihuny, ak r egy szupern¢va, hab r m‚g azt sem tudjuk, mekkora a robban s hat¢sugara. Tal n er“szakos, ”npuszt¡t¢ katasztr¢f val ‚r v‚get. De az is meglehet, hogy objektumok finomabb, ism‚telt kibocs t s val, amelyek nem egyszer– ballisztikus r”pp ly n, hanem ir ny¡tottan t volodnak a sz¢ban forg¢ csillagt¢l az –r t voli zugaiba, ahol esetleg m s csillagrendszereket fert“znek meg ugyanezzel a robban sra val¢ hajlammal.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Az‚rt tudunk oly keveset a Vil gegyetemben felrobban¢ replik ci¢s bomb kr¢l, mert eddig csup n egyetlen p‚ld t l ttunk, ‚s egyetlen p‚lda alapj n - legyen sz¢ b rmely jelens‚gr“l - soha nem ltal nos¡thatunk. Saj t esett”rt‚netnk m‚g kor ntsem z rult le. Az inform ci¢s bomba h rom-n‚gy milli rd ‚ve robbant fel, s a robban s csak most l‚pte t annak ksz”b‚t, hogy a csillag, ahol lezajlott, k”zvetlen k”zel‚b“l t volabb gy–r–zz”n. A sz¢ban forg¢ csillag a Nap, ez a galaxisunk pereme t j n, az egyik spir lkarban tal lhat¢ s rga t”rpecsillag. Napunk bolyg¢ja, mondanom sem kell, a F”ld, ‚s a n‚gymilli rd ‚ves robban st vagy replilc ci¢s bomb t, amelynek otthont ad, ‚letnek h¡vjuk. Mi, emberek a replik ci¢s bomba rendk¡vl fontos megnyilv nul sai vagyunk, mivel mi - agyunk, jeleken alapul¢ kult£r nk ‚s technik nk - tehetnk arr¢l, ha a robban s a k”vetkez“ fokozatba l‚p, s tovagy–r–zik az –r m‚lys‚geibe. Mint mondottam, replik ci¢s bomb nk a mai napig az egyetlen, amelyr“l tudom sunk van a Vil gegyetemben, ami persze nem jelenti azt, hogy az ehhez hasonl¢ esem‚nyek ritk bbak a szupern¢va-robban sn l. Val¢ igaz, szupern¢v kat m r h romszor is ‚szleltnk galaxisunkban, de h t a szupern¢v k, a robban suk sor n felszabadul¢ hatalmas energia folyt n, sokkal k”nnyebben l that¢k nagy t vols gr¢l. Eg‚szen a legut¢bbi n‚h ny ‚vtizedig, am¡g emberi eredet– r di¢hull mok nem indultak £tnak bolyg¢nk felsz¡n‚r“l, saj t ‚let-robban sunkat az eg‚szen k”zeli bolyg¢k megfigyel“i sem ‚szlelt‚k volna. Ennek egyetlen szembesz”k“ jele mind ez ideig tal n csak a Nagy Korallz tony volt. A szupern¢va keletkez‚s‚t ¢ri si, hirtelen robban s k¡s‚ri. A robban s kiv lt¢ oka mindig az, hogy egy mennyis‚g el‚r bizonyos kritikus hat rt, miut n a folyamatok kics£sznak ellen“rz‚snk al¢l, s az eredm‚ny j¢val nagyobb horderej– lesz, mint amilyen a kiv lt¢ esem‚ny volt. A replik ci¢s bomb t ”nmagukat m sol¢, m‚gis v ltoz‚kony egys‚gek spont n keletkez‚se h¡vja ‚letre. Az ”nsokszoroz s az‚rt robban sszer–, ami‚rt minden m s robban ssal j r¢ jelens‚g: m‚rtani haladv ny szerint n”vekszik - min‚l t”bbnk van, ann l ink bb gyarapszik. Ha egyszer birtokunkban van egy ”nsokszoroz¢ objektum, el“bb-ut¢bb kett“ lesz bel“le. Azut n mindkett“ lem solja ”nmag t, ‚s m r n‚gyet mondhatunk magunk‚nak. Majd nyolcat, tizenhatot, harminckett“t, hatvann‚gyet... Harminc ilyen kett“z“d“ nemzed‚k el‚g ahhoz, hogy milli rdn l is t”bb kett“z“d“ objektummal rendelkezznk. ™tven nemzed‚k ut n m r sz zmilli¢szor milli¢ lesz bel“lk. K‚tsz z nemzed‚k ut n pedig milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢. Elm‚letben. Gyakorlatban erre soha nem kerl sor, mivel ez nagyobb sz m, mint ah ny atom van a Vil gegyetemben. Az ”nsokszoroz s robban sszer– folyamata j¢val azel“tt akad lyba tk”zik, hogy el‚ri a k‚tsz zadik korl tlanul kett“z“d“ nemzed‚ket. Nincs k”zvetlen bizony¡t‚kunk arr¢l, milyen ”nsokszoroz¢ esem‚ny bocs totta £tjukra e folyamatokat bolyg¢nkon. Csup n sejtjk, hogy tal n a robban sok halmoz¢d sa volt az ok, melyeknek magunk is r‚szesei vagyunk. Nem tudjuk, pontosan mi is volt az eredeti kritikus esem‚ny, mi ind¡totta be az ”nsokszoroz¢d st, mind”ssze tal lgatni tudunk. K‚miai esem‚nyk‚nt kezd“dhetett. A k‚mia olyan dr ma, amely minden csillag ‚s bolyg¢ bensej‚ben zajlik. Szerepl“i atomok ‚s molekul k. M‚g a legritk bb atomok is tengernyien vannak az ltalunk megszokott sz mokhoz k‚pest. Isaac Asimov kisz m¡totta, hogy azfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • igen ritka elem, az aszt cium-215 atomjainak sz ma szak- ‚s D‚l-Amerik ban 15 kilom‚teres k”rzetben "mind”ssze billi¢". Az alapvet“ k‚miai egys‚gek folyv st m s t rsul sokba l‚pnek, ami nagyobb egys‚gek szntelen m¢dosul¢, m mindig n‚pes popul ci¢j t eredm‚nyezi - ezek a molekul k. Adott t¡pus£ molekul k, legyenek b rmilyen sokan - egy faj egyedeivel vagy a Stradivari- heged–kkel ellent‚tben - mindig azonosak. A k‚mia t ncfigur i azt eredm‚nyezik, hogy egyes molekul k nagyobb sz mban fordulnak el“, m¡g m sok ritk bbak. Egy biol¢gus term‚szetesen k¡s‚rt‚sbe esik, hogy "sikeresnek" nevezze az elterjedtebb molekul kat. De nem sokra megynk vele, ha engednk a k¡s‚rt‚snek. A siker, abban a tanuls gos ‚rtelemben, ahogy mi haszn ljuk, csak k‚s“bb merl fel t”rt‚netnkben. Mi volt teh t az a jelent“s, kritikus esem‚ny, amely kiv ltotta az ‚let robban s t? Mint mondtam, ”nmagukat kett“z“ egys‚gek keletkez‚se, de nevezhetjk az ”r”kl“d‚s megjelen‚s‚nek is - olyan folyamatnak, amelyet legegyszer–bben £gy jellemezhetnk, "hasonl¢ hasonl¢t nemz". Nem minden molekula rendelkezik ezzel a k‚pess‚ggel. A v¡zmolekul k, j¢llehet ¢ri si popul ci¢kban nyzs”gnek, semmif‚le, az igazi ”r”kl“d‚shez hasonl¢ viselked‚st nem mutatnak. Els“ pillant sra pedig ¡gy gondoln nk. A v¡zmolekul k popul ci¢ja (H2O) n”vekszik, mikor a hidrog‚n (H) az oxig‚n (O) jelenl‚t‚ben el‚g. Cs”kken viszont akkor, amikor a v¡zmolekul kat elektrol¡zissel hidrog‚n ‚s oxig‚n bubor‚kokra has¡tjuk. Ha egyfajta popul ci¢dinamik val sz molhatunk is, ”r”kl“d‚sr“l nincs sz¢. Az ”r”kl“d‚shez legkevesebb k‚tf‚le v¡zmolekula jelenl‚t‚re volna szks‚g, amelyek k”zl mindegyik m solatokat k‚sz¡tene ("nemzene") saj t mag r¢l. A molekul k n‚ha tk”rk‚p-v ltozatokban fordulnak el“. K‚tf‚le gluk¢z- molekula van, amelyek atomjai pontr¢l pontra megegyeznek, azzal a kl”nbs‚ggel, hogy a molekul k tk”rk‚pei egym snak. Ugyanez ll a cukormolekul kra ‚s m‚g sok egy‚b molekul ra, a sorsd”nt“ fontoss g£ aminosavakat is bele‚rtve. Tal n ez lehet“s‚get k¡n l arra, hogy a "hasonl¢ hasonl¢t nemzzen" - egyfajta k‚miai ”r”kl“d‚sre. Nemzhetnek-e a jobbkezes molekul k jobbkezes l nymolekul kat, s a balkezes molekul k balkezes ut¢dokat? El“sz”r hadd szolg ljak n‚mi h tt‚rinform ci¢val a tk”rmolekul kr¢l. A jelens‚get el“sz”r a nagy 19. sz zadi francia tud¢s, Louis Pasteur fedezte fel a tartar t-krist lyok vizsg latakor (ez a tart rsav s¢ja, a bor fontos alkot¢r‚sze). A krist ly szil rd ‚p¡tm‚ny, el‚g nagy ahhoz, hogy szabad szemmel is l that¢ legyen, s ha £gy hozza kedvnk, ak r a nyakunkba is akasszuk. Akkor keletkezik, mikor megegyez“ t¡pus£ atomok vagy molekul k egym sra rak¢dva szil rd k‚pz“dm‚nyt alkotnak. Egy krist ly nem ”ssze-vissza n”vekszik, hanem rendezett geometrikus sorokban, ak r egy ugyanolyan termet–, t”k‚letesen fegyelmezett f‚rfiakb¢l ll¢ test“rg rda. A m r r‚szeit k‚pez“ molekul k ”nt“forma, templ t gyan nt szolg lnak az £j molekul k sz m ra, amelyek a vizes oldatb¢l kil‚pve pontosan az ”nt“form ba illeszkednek, £gyhogy az eg‚sz krist ly szab lyos geometrikus r csozatk‚nt n”vekszik. Ez‚rt vannak a s¢krist lyoknak n‚gysz”glet– lapjai, s llnak a gy‚m ntkrist lyok n‚gy lapb¢l (ez az £gynevezett gy‚m nt alakzat). Mikor egy alakzat ”nt“formak‚nt m–k”dik, hogy ”nmag hoz hasonl¢ alakzatot ‚p¡tsen fel, ”nsokszoroz¢d sra gyanakodhatunk. Most t‚rjnk vissza Pasteur tartar t-krist lyaihoz. A nagy tud¢s megfigyelte, hogy a tartar t vizes oldat b¢l k‚tf‚le krist ly v lik ki, amelyek megegyeznek, azzal a kiv‚tellel, hogy tk”rk‚pei egym snak. Pasteur gondosan k‚t halomba kl”n¡tette el a k‚tf‚le krist lyt. Mikor azut n kl”n-file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • kl”n £jra feloldta “ket, k‚tf‚le oldathoz jutott, k‚tf‚le oldott llapotban l‚v“ tartar thoz. Hab r a k‚t oldat z”m‚ben hasonl¢ volt, Pasteur azt tal lta, hogy ellenkez“ ir nyban forgatj k el a polariz lt f‚nyt. Ez‚rt is nevezzk jobb- ‚s balkezes molekul knak “ket, mivel vagy az ¢ramutat¢ j r s val megegyez“en vagy ezzel ellent‚tesen forgatj k el a polariz lt f‚nyt. Mint gondolom kital lt k, amikor a k‚t oldat ism‚t kikrist lyosodott, az ¡gy l‚trej”v“ tiszta krist lyok egym s tk”rk‚pei voltak. A tk”rmolekul kra jellemz“, amik‚nt a bal ‚s jobb l bbelire is, hogy b rhogy pr¢b lkozzunk, nem tudjuk £gy elforgatni “ket, amivel ”sszecser‚lhet“v‚ v ln nak. Pasteur eredeti oldata k‚tf‚le molekulakever‚k popul ci¢j b¢l llt, s mind a k‚tf‚le szigor£an a saj t fajt j val volt csak hajland¢ felsorakozni a krist lyosod s sor n. ™r”kl“d‚sr“l csup ncsak akkor besz‚lhetnk, ha valamely egys‚g k‚t- vagy t”bbf‚le v ltozatban van jelen, azonban m‚g ez sem elegend“. A krist lyok k”r‚ben p‚ld ul arra volna szks‚g, hogy a bal- ‚s jobbkezes krist lyok bizonyos kritikus m‚ret el‚r‚se ut n kett‚v ljanak, s mindegyik f‚l ”nt“formak‚nt szolg ljon az ism‚t teljes nagys g£ra kieg‚szl“ krist ly n”veked‚s‚hez. Ez esetben val¢ban k‚t, egym ssal veteked“ krist ly-popul ci¢val volna dolgunk. M‚g a "sikert" is m‚lt n emlegethetn‚nk a popul ci¢n bell, mivel mindk‚t t¡pus ugyanazok‚rt az atomok‚rt versengene, s az egyik a m sik rov s ra szaporodna el, ha el‚g "gyesen" k‚sz¡tene m solatokat ”nmag r¢l. Sajnos az ismert molekul k d”nt“ t”bbs‚ge nem rendelkezik az ”r”kl“d‚snek ezzel a megkl”nb”ztet“ saj ts g val. Azt mondtam, "sajnos", mivel a k‚mikusok, akik mondjuk orvosi c‚lokra szeretn‚nek kiz r¢lag balkezes molekul kat el“ ll¡tani, sokat adn nak az‚rt, ha "szapor¡thatn k" “ket. Mindaddig azonban, am¡g a molekul k ”nt“formak‚nt m–k”dnek k”zre tov bbi molekul k k‚pz“d‚s‚ben, rendes k”rlm‚nyek k”z”tt tk”rk‚pket ‚s nem saj t hasonm sukat hozz k l‚tre. Ez megnehez¡ti a dolgot, mivel ha a k‚mikus a balkezes form b¢l indul ki, bal- ‚s jobbkezes molekul k egyenl“ kever‚k‚hez jut. Az ezen a terleten dolgoz¢ kutat¢k megpr¢b lj k r b¡rni a molekul kat, hogy a saj t fajt jukhoz tartoz¢ l nymolekul kat "nemzzenek". Ami nagyon tekerv‚nyes elj r s. Ha jobb- ‚s balkezess‚gr“l nem volt is sz¢, hasonl¢ trkk”kkel ‚lt a term‚szet n‚gymilli rd esztend“vel ezel“tt, amikor az £jszl”tt vil gon kezdet‚t vette az ‚lett‚ ‚s inform ci¢v tereb‚lyesed“ robban s. m az egyszer– ”r”kl“d‚sn‚l valamivel t”bbre volt szks‚g a robban s beindul s hoz. M‚g ha egy molekula jobb- ‚s balkezes form i annak rendje ‚s m¢dja szerint ”r”kl“dnek is, a k”ztk l‚v“ verseng‚s nem t£l ‚rdekfesz¡t“, hiszen mind”ssze k‚tf‚le v ltozat k”z”tt zajlik. Ha egyszer, mondjuk, a balkezesek nyern‚k meg a versenyt, ezzel le is z rulna az gy. Nem volna tov bbi fejl“d‚s. A nagyobb molekul kban a molekula kl”nb”z“ r‚szei is tk”rv ltozatban szerepelnek. A monenzin nev– antibiotikumnak p‚ld ul tizenh‚t aszimmetria- centruma van, mindegyikk jobb- vagy balkezes v ltozatot k‚pvisel. Ha a kett“t 17-szer megszorozzuk ”nmag val, az 131.072, eszerint a monenzin- molekul nak 131.072 v ltozata l‚tezik. Ha ezek a v ltozatok rendelkezn‚nek a val¢di ”r”kl“d‚s k‚pess‚g‚vel, mik”zben mindegyik csup n saj t fajt j t adn tov bb, m r j¢csk n bonyol¡tan a versenyt, s a 131.072-f‚le v ltozat legsikeresebb tagjai egyre nagyobb sz mmal bukkann nak fel az egym st k”vet“ n‚psz ml l sokon. m m‚g ez is csak korl tozott ”r”kl“d‚st jelentene, mivelfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • a 131.072, ak rmilyen sok, m‚gis csak v‚ges sz m. Hogy az ‚let robban sa m‚lt¢v v ljon nev‚re, olyan ”r”kl“d‚sre van szks‚g, amely meghat rozatlan, lez ratlan sz m£ v ltozattal dolgozik. A monenzinnel az £t v‚g‚re ‚rtnk, m r ami a tk”rk‚p-molekul k ”r”kl“d‚s‚t illeti. De a bal- ‚s jobbkezess‚g nem az egyetlen kl”nbs‚g, amely ”r”kletesen tm sol¢dhat. Julius Rebek ‚s munkat rsai, a Massachussets Institute of Technology (MIT) k‚mikusai komolyan vett‚k a kih¡v st, hogy ”nsokszoroz¢ molekul kat hozzanak l‚tre. A maguk r‚sz‚r“l nem tk”rk‚p- v ltozatokkal foglalkoztak, hanem k‚t kisebb molekul val - a pontos nevek nem sz m¡tanak, nevezzk “ket A-nak ‚s B-nek. Mikor A ‚s B oldat t ”sszekevert‚k, harmadik vegyletet alkottak - mint bizony ra kital lt k -, C-t. Mindegyik C-molekula templ tk‚nt, ”nt“formak‚nt m–k”d”tt. Az oldatban szabadon lebeg“ A- ‚s B-molekul k ebbe az ”nt“form ba illeszkedtek. A ‚s B illeszked‚se minden esetben C-t hozta l‚tre. Ezek a C-molekul k nem lltak ”ssze krist lly , hanem kl”n maradtak. Ett“l kezdve mindegyik C ”nt“form ul szolg lt az £jabb C-k sz m ra, s ¡gy a C-k popul ci¢ja m‚rtani haladv ny szerint n”vekedett. Mint m r eml¡tettem, ez a rendszer m‚g nem rendelkezik a val¢di ”r”kl“d‚s k‚pess‚g‚vel, mindazon ltal efel‚ mutat. A B-molekula sz mos v ltozatban fordul el“, amelyek mindegyike A-val egyeslve l‚trehozza a maga C- v ltozat t. gy C1, C2, C3 stb. v ltozattal rendelkeznk. Mindegyik v ltozat templ tul szolg l tov bbi, azonos t¡pus£ C-k sz m ra. A C-k popul ci¢ja eszerint kl”nb”z“ alkot¢elemekb“l ll. Azonfell a kl”nf‚le C-k nem egyforma hat‚konys ggal hoznak l‚tre l nymolekul kat. Verseny t mad teh t az egyes v ltozatok k”z”tt a C-molekul k popul ci¢j ban. M‚g nagyobb szerencse, hogy ultraibolya-sug rz ssal kiv lthatjuk a C-molekula "spont n mut ci¢j t". Az £j, mut ns v ltozat "t”k‚letesen szaporodott", amennyiben pontosan ”nmag hoz hasonl¢ l nymolekul kat hozott L‚tre. Ez a v ltozat a kutat¢k nagy megel‚ged‚s‚re t£lsz rnyalta a szl“form t, ‚s r”videsen uralma al hajtotta a k‚mcs“vil got, amelyben e furcsa “sl‚nyek teny‚sztek. Az A/B/C komplex nem az egyetlen molekulasor, amely hasonl¢k‚ppen viselkedik. Van D-, E-, F- molekula is, csak hogy egy £jabb h rmast eml¡tsnk. Mi t”bb, Rebek ‚s munkacsoportja ”nsokszoroz¢ hibrideket hozott l‚tre az A/B/C ‚s a D/E/F komplex elemeib“l. A term‚szet val¢di ”nsokszoroz¢ molekul i - a DNS ‚s RNS nev– nukleinsavak - ”sszess‚gkben gazdagabb v ltozatokat alkotnak. M¡g Rebek replik tora csup n k‚t l ncszemb“l ll¢ l nc, a DNS l ncmolekul ja tetsz“leges hossz£s g£; t”bb sz z l ncszeme a n‚gy alapelem b rmelyike lehet; s mikor adott hossz£s g£ DNS-szakasz templ tul szolg l £j DNS- molekula l‚trej”tt‚hez, a n‚gy alkot¢elem mindegyike templ tk‚nt hat rozza meg vele szemben ll¢ p rj t. E n‚gy egys‚g az adenink‚nt, timink‚nt, citozink‚nt, valamint guanink‚nt ismert vegylet, £gynevezett b zis, amelyet r”vid¡tve t”bbnyire A, T, C ‚s G bet–kkel jel”lnek. A mindig T templ tja, m¡g G mindig C-‚, ‚s viszont. A n‚gyf‚le b zis minden elk‚pzel“ elrendez“d‚se el“fordulhat, ‚s h–s‚gesen lem sol¢dik a DNS-l nc kett“z“d‚se sor n. Azont£l, mivel a DNS-l ncok hossza is tetsz“leges, ez gyakorlatilag v‚gtelenre n”veli a v ltozatok sz m t. Mindez m r elegend“ alapot teremt az inform ci¢s robban shoz, amelynek hull mai lassank‚nt kicsapnak bolyg¢nkr¢l, s a csillagokig gy–r–znek. Naprendszernkben a n‚gymilli rd ‚vvel ezel“tti replik ci¢s robban sfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • bolyg¢nk hat rain bell maradt. Mind”ssze az utols¢ egymilli¢ ‚vben fejl“d”tt ki olyan idegrendszer az ‚l“ szervezetekben, amely k‚pes volt a r di¢technika feltal l s ra. S csup ncsak a legut¢bbi n‚h ny ‚vtizedben fejlesztette ki ezt a technik t. Mostan ra inform ci¢gazdag r di¢hull mok egyre t gul¢ h‚ja t vozik bolyg¢nkr¢l a f‚ny sebess‚g‚vel. "Inform ci¢gazdags got" emlegettem, mivel eddig is t”m‚rdek r di¢hull m ver“d”tt ide-oda a kozmoszban. A csillagok nemcsak a l that¢ f‚ny tartom ny ban, hanem a r di¢hull mok‚ban is sug roznak. Az id“t ‚s a Vil gegyetemet megkeresztel“ Nagy Bummb¢l is maradt vissza h tt‚rzaj. Ez azonban nem mutat ‚rtelmes szab lyszer–s‚geket: nem inform ci¢gazdag. A Proxima Centauri k”rl kering“ bolyg¢ r di¢csillag sza ugyanazt a h tt‚rzajt ‚szleln‚, mint a mi r di¢csillag szaink, m enn‚l sokkalta bonyolultabb minta szerint szervez“d“ r di¢hull mokat is felfogna a Napnak nevezett csillag ir ny b¢l. Ha nem is ismern‚ fel bennk a n‚gy‚ves telev¡zi¢s szappanoper k kever‚k‚t, azt azonban nyilv n meg llap¡tan , hogy inform ci¢gazdagabbak a szok sos h tt‚rzajn l. A Centauri r di¢csillag szai ekkor nagy dvrivalg s k”zepette bejelenten‚k, hogy a Napnak nevezett csillagon a szupern¢va-robban snak megfelel“ inform ci¢s robban s j tsz¢dott le (lehet, hogy kital ln k, lehet, hogy nem, hogy igaz b¢l az egyik Nap k”rl kering“ bolyg¢ ludas a dologban). A replik ci¢s bomb k, mint l ttuk, lassabban robbannak, mint a szupern¢v k. Saj t replik ci¢s bomb nknak is n‚h ny ‚vmilli rdra volt szks‚ge, m¡g el‚rte a r di¢ksz”b”t - azt a pillanatot, amikor az inform ci¢ egy r‚sze t£lcsordul a szl“vil gb¢l, ‚s ‚rtelmes r di¢jelekben frdeti a szomsz‚dos csillagrendszereket. —gy sejtjk, hogy az inform ci¢robban s, amennyiben a magunk‚t tipikusnak tekinthetjk, ksz”b”k sorozat t kell tl‚pje. A r di¢ksz”b ‚s el“tte a nyelv ksz”be meglehet“sen k‚sei fejlem‚nyek egy replik ci¢s bomba ‚let£tj n. Ezt az idegsejtek ksz”be el“zte meg - legal bbis bolyg¢nkon -, majd pedig a soksejt–ek ksz”be. Az els“ sz m£ ksz”b, valamennyik nagypap ja, a replik torksz”b volt, az eg‚sz robban s kiv lt¢ oka. Mi‚rt olyan fontosak a replik torok? Hogyan lehets‚ges, hogy az olyan molekul k megjelen‚se, melyek azzal a l tsz¢lag rtalmatlan k‚pess‚ggel rendelkeznek, hogy ”nt“form ul szolg ljanak ”nmagukhoz hasonl¢ molekul k szint‚zis‚hez, akkora robban st eredm‚nyez, amelynek hull mai t£ll‚pnek bolyg¢nk hat rain? Mint l ttuk, a replik torok ereje r‚szben a m‚rtani haladv ny szerinti n”veked‚sben rejlik, s kl”n”sen tiszta form ban k‚pviselik a n”veked‚snek ezt a v ltozat t. Egyszer– p‚lda erre az £gynevezett l nclev‚l. Az ember kap egy levelet a post n, amelyben a k”vetkez“ ll: "K‚sz¡ts hat m solatot err“l a levelez“lapr¢l, ‚s kldd el hat bar todnak egy h‚ten bell. Ha nem teszed, ront s sz ll r d, ‚s iszony£ k¡nok k”zepette meghalsz egy h¢nap leforg sa alatt." Ha van eszk, eldobj k ezt a sletlens‚get. Csakhogy az emberek tetemes sz zal‚k nak nincs elegend“ esze, zavarba ejti “ket a fenyeget‚s, vagy hom lyos f‚lelmeket ‚breszt bennk, ez‚rt post ra adj k a lev‚l hat m solat t. A hat tov bbi emberb“l, aki k‚zhez kapja az irom nyokat, tal n mind”ssze kett“ kldi “ket megint tov bb. Ha tlag az emberek egyharmada k”veti a levelez“lap utas¡t sait, a vil gban kering“ levelez“lapok sz ma minden h‚ten megkett“z“dik. Elm‚letben ez azt jelenti, hogy egy ‚v ut n a n”veked‚s m‚rt‚ke 2-nek az 52. hatv nya lesz, azaz k”rlbell n‚gybilli¢ra szaporodik a levelez“lapok sz ma. Ami el‚g ahhoz, hogy maga al temesse a f”ld minden haland¢j t.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A m‚rtani haladv ny szerinti n”veked‚s, ha nem tartja kord ban az er“forr sok hi nya, mindig megd”bbent“en nagy l‚pt‚k– v ltoz sokat eredm‚nyez meglep“en r”vid id“n bell. Gyakorlatban azonban az er“forr sok korl tozottak, ami hat rt szab a tov bbi n”veked‚snek. Hipotetikus p‚ld nkban az emberek val¢sz¡n–leg meglep“dn‚nek, mikor ugyanaz a l nclev‚l m sodszor is visszakerlne hozz juk. Az er“forr sok‚rt foly¢ versenyben olyan replik torv ltozatok keletkezhetnek, amelyek hat‚konyabban k‚pesek megkett“zni ”nmagukat. Ezek a hat‚konyabb replik torok foltonk‚nt kiszor¡tj k kev‚sb‚ hat‚kony vet‚lyt rsaikat. Fontos, hogy meg‚rtsk, egyetlen replik l¢egys‚g sem ‚rdekelt tudatosan ”nmaga megkett“z‚s‚ben. M‚gis az lesz a v‚ge, hogy a vil g megtelik hat‚konyabb replik torokkal. A l nclev‚l p‚ld j n l maradva, a hat‚konys g j¢l megv logatott szavakat is jelent. A meglehet“sen nehezen hihet“ kijelent‚s helyett, miszerint "ha nem engedelmeskedsz a levelez“lap meghagy sainak, iszonyatos k¡nok k”zepette meghalsz egy h¢nap leforg sa alatt", ugyanez az zenet enyh‚bbre hangolva ¡gy hangzik: "Nagyon k‚rlek, lelki dv”d ‚s az eny‚m megment‚se ‚rdek‚bben ne kock ztass. Ha a legkisebb k‚telyed is t mad, engedelmeskedj az utas¡t soknak, ‚s kldd tov bb a levelet hat embernek." Ilyen "mut ci¢kra" £jra meg £jra sor kerl, aminek eredm‚nyek‚nt zenetek kl”nb”z“ elemekb“l ll¢ popul ci¢ja kering a vil gban, amelyek mindegyike ugyanatt¢l a k”z”s “st“l sz rmazik, csup n a fogalmaz s r‚szleteiben ‚s a r besz‚l‚s h¡zelg“ vagy fenyeget“ fog saiban t‚rnek el egym st¢l. A sikeresebb v ltozatok mind jobban elszaporodnak a kev‚sb‚ sikeres vet‚lyt rsak rov s ra. A siker ez esetben a forgalomban l‚v“ levelek gyakoris g val egyen‚rt‚k–. J¢ p‚lda erre a Szent J£d s lev‚l; t”bbsz”r k”rbej rta a vil got, mik”zben feltehet“leg terjedelme is gyarapodott. K”nyvem ¡r sa k”zben Dr. Oliver Goodenough, a University of Vermont munkat rsa a k”vetkez“ v ltozatot kldte el sz momra, s k”z”s cikket jelentettnk meg r¢la a Nature-ben mint "az elme v¡rus nak p‚ld j r¢l". A lev‚l ¡gy sz¢l: "A SZERETET MINDENT VAL•RA VLT" Eszt a pap¡rt a szerencse kldte hoz d. Eredeti v ltozata New Englandben van. 9-szer kerlte meg a vil got. A Szerencse el‚rt hozz d. 4 nappal e lev‚l k‚zhezv‚tele ut n bek”sz”nt hozz d a szerencse t‚ve ha te is tov bkld”d. Ez nem tr‚fa. A szerencse post n ‚rkezik hoz d. Ne klgy p‚nzt. Klgy m solatot azoknak, akikr“l £gy gondolod, r szorulnak a szerencs‚re. Ne klgy p‚nzt, mert a hitnek nincs ra. Ne “rizd meg ezt a levelet. 96 ¢r n bell add ki a kezedb“l. Joe Elliot l‚gelh r¡t¢ tiszt 40.000.000 $-t kapott. Welch 5 nappal e lev‚l ut n elvesztette a feles‚g‚t, mert elmulasztotta tov bkldeni. Ennek ellen‚re, feles‚ge hal la el“tt 75.000 $-t kapott. K‚rlek, klgy m solatokat, ‚s megl tod, mi t”rt‚nik 4 nap ut n. A l nc Venezuel b¢l indult ki, Saul Anthony Degnas, egy D‚lamerikai miszion rius ¡rta. Az¢ta az a p‚ld ny k”rbe utazhatta a vil got. K‚sz¡ts 20 m solatot, kld el a bar taidnak ‚s munkat rsaidnak, n‚h ny nap m£lva meglep‚sben lesz r‚szed. Ez a szeretet, akkor is ha nem vagy babon s. Jegyezd meg a k”vetkez“ket: Cantonare Dias 1903-ban kapta ezt a levelet. Megk‚rte a titk r t, hogy k‚sz¡tsen r¢la m solatokat, ‚s adja post ra. N‚h ny nap m£lva 20 milli¢ doll rt nyert a lott¢n. Carl Dobbit hivatalnok megkapta a levelet, ‚s elfeletkezett r¢la, hogy 96 ¢r n bell ki kell aggya a kez‚b“l. Elvesztette az ll s t. Miut nfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • £jra megtal lta a levelet, m solatokat k‚sz¡tett, ‚s post ra adott 20 p‚ld nyt. N‚h ny nap m£lva jobb ll shoz jutott. Dolan Fairchild megkapta a levelet, de nem hitt benne, ‚s eldopta. 9 nap m£lva meghalt. 1987-ben a lev‚l egy fiatal kalifi n“h”z jutott. Az ¡r s elmosodott, alig lehetett elolvasni. Dolan elhat rozta, hogy tg‚peli a levelet, ‚s tov bbkldi, de f‚lre rakta. Tele volt probl‚m kkal, t”bek k”z”tt a kocsija kerlt sokba. Ezt a levelet nem atta ki a kez‚b“l 96 ¢r n bell. V‚gl, amint elhat rozta, leg‚pelte a levelet, ‚s vet egy £j aut¢t. Ne p‚nzt klgy. Ne feledkez meg err“l, mert hat. Szent J£d s Ez a nevets‚ges irom ny sok-sok mut ci¢ b‚lyeg‚t viseli mag n. Hemzseg a hib kt¢l ‚s pontatlans gokt¢l, ‚s t”bb v ltozatban van forgalomban. Mi¢ta cikknk megjelent a Nature-ben, t”bb, egym st¢l jelent“sen kl”nb”z“ v ltozatot kaptam a vil g minden t j r¢l. Az egyik ilyen sz”vegv ltozatban p‚ld ul a "l‚gelh r¡t¢ tiszt" a "kir lyi l‚gier“ tisztje". Az Egyeslt llamok postaszolg lata behat¢an ismeri a Szent J£d s-levelet, el“bb kezd“d”tt, miel“tt figyelni kezdt‚k volna, ‚s id“r“l id“re £jra felti fej‚t ez a j rv ny. rdemes felfigyelnnk arra, hogy az engedelmesek ll¡t¢lagos szerencs‚j‚nek, valamint az engedetlenekre k”sz”nt“ balszerencs‚nek a katal¢gus t nem ¡rhatt k maguk az ldozatok/a szerencse kegyeltjei. Az ut¢bbiak ugyanis csak azut n ‚lvezt‚k a szerencse ld sait, hogy a levelet kiadt k a kezkb“l. Az ldozatoknak pedig m r nem volt m¢djuk a lev‚l tov bbkld‚s‚re. Ezeket a t”rt‚neteket val¢sz¡n–leg csak kital lt k - amint azt a tartalmi k‚ptelens‚gekb“l is sejthettk. Egy£ttal ebben rejlik a d”nt“ kl”nbs‚g a l nclevelek ‚s az ‚let robban s hoz vezet“ term‚szetes replik torok k”z”tt. A l ncleveleket emberek bocs tj k £tjukra, ‚s sz”vegv ltozataik az emberi agyakban szletnek. Az ‚let robban s nak kezdet‚n m‚g nem volt agy, sem kreativit s, sem emberi sz nd‚k. Csup n k‚mia volt. Mindazon ltal amint az ”nsokszoroz¢ k‚miai vegyletek megjelentek, ez szinte automatikusan maga ut n vonta a sikeres v ltozatok terjed‚s‚t a kev‚sb‚ sikeresek rov s ra. Mint a l nclevelek eset‚ben, a siker a k‚miai replik torok k”r‚ben is az elterjed‚s gyakoris g val egyen‚rt‚k–. Ez azonban csup n meghat roz s: kis h¡j n tautol¢gia. A siker z loga azonban a gyakorlati alkalmass g, ami mindig valami konkr‚tet jelent, mindent, csak nem tautol¢gi t. Sikeres az a replik tormolekula, amely, bizonyos k‚miai r‚szletk‚rd‚sekb“l kifoly¢lag, meg k‚pes kett“z“dni. A gyakorlatban ez v‚gtelen v ltozatoss ggal zajlik, m‚g ha maguknak a replik toroknak a term‚szete meglep“en egy”ntet– is. A DNS olyan egys‚ges, hogy teljes eg‚sz‚ben ugyanannak a n‚gy "bet–nek" a sorrendje v ltakozik a szerkezet‚ben - ezek az A, T, C ‚s a G. Ezzel szemben, amint a kor bbi fejezetekben l ttuk, az eszk”z”k, amelyek r‚v‚n a DNS b zissorrendje lem sol sra kerl, meglep“en v ltozatosak. Magukban foglalj k hat‚konyabb sz¡v k‚sz¡t‚s‚t a v¡zilovak, ruganyosabb l bak‚t a bolh k, ramvonalasabb sz rnyak‚t a sarl¢s fecsk‚k, k”nnyebb £sz¢h¢lyagok‚t a halak sz m ra. Az llatok megannyi szerve ‚s tagja; a gy”kerek, levelek, vir gok ‚s n”v‚nyek; valamennyi szem, agy, elme, m‚g a f‚lelmek ‚s rem‚nyek is, seg‚deszk”z”k, amelyek seg¡ts‚g‚vel a sikeres DNS-sorrendek temelik magukat a j”v“be. Ha maguk az eszk”z”k szinte a v‚gtelens‚gig v ltozatosak is, az eszk”z”k meg‚p¡t‚s‚nek m¢dja nevets‚gesen egy”ntet–. Mind”ssze az A,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • T, C ‚s G b zisok sorrendje cser‚l“dik. Val¢sz¡n–leg nem volt mindig ¡gy. Nincsenek pontos adataink arr¢l, mikor kezd“d”tt az inform ci¢s robban s, annyi azonban mindenk‚ppen bizonyos, hogy a szl“k¢dot a DNS bet–ib“l ¡rt k. Az eg‚sz DNS/feh‚rje alap£ inform ci¢s technol¢gia val¢j ban annyira bonyolult - Graham Cairns-Smith k‚mikus cs£cstechnik nak nevezte -, hogy aligha keletkezhetett a vakszerencse m–vek‚nt, m s ”nsokszoroz¢ rendszereknek kellett megel“znik. Az el“d tal n az RNS volt, vagy valamilyen, Julius Rebek egyszer– ”nsokszoroz¢ molekul j hoz hasonl¢ k‚pz“dm‚ny. ppens‚ggel lehetett eg‚szen m s is. Az egyik leny–g”z“ lehet“s‚g, amelyr“l r‚szletesen sz¢ltam A vak ¢r smester c¡m– k”nyvemben, amint azt Cairns-Smith is felvetette - l sd Seven Clues to the Orzgin of Life (Az ‚let eredet‚nek h‚t megfejt‚se) c. m–v‚t -, hogy szervetlen agyagkrist lyok szolg lhattak “si replik torok gyan nt. Ezt sohasem fogjuk megtudni. Mind”ssze tal lgathatunk, hogy milyen id“rendben zajlott az ‚let robban sa F”ldnk”n vagy b rhol a Vil gegyetemben. Hogy hol mi v lt be, az a helyi felt‚telekt“l fgg. A DNS/feh‚rje rendszer nem m–k”dik a megfagyott foly‚kony amm¢nia vil g ban, de tal n az ”r”kl“d‚s ‚s embrion lis fejl“d‚s m s rendszere igen. B rhogy l‚gyen is, ezekt“l a r‚szletk‚rd‚sekt“l szeretn‚k eltekinteni, mivel a bolyg¢nkt¢l fggetlen ltal nos elvre szeretn‚k ”sszpontos¡tani. A tov bbiakban m¢dszeresen ttekintem a ksz”b”k sor t, amelyeket egy b rmely bolyg¢n felrobbant replik ci¢s bomb nak t kell l‚pnie. Ezek egyike-m sika vitathatatlanul a Vil gegyetem eg‚sz‚re vonatkozik, m sok bolyg¢nk saj toss gaihoz k”t“dnek. Nem mindig k”nny– eld”nteni, mikor melyik esetr“l van sz¢, ‚s ez a k‚rd‚s kl”n figyelmet ‚rdemel. Az 1. ksz”b term‚szetesen a replik torksz”b: valamif‚le ”nm sol¢ rendszer megjelen‚se, amely rendelkezik az ”r”kl“d“ v ltoz‚konys g valamely kezdetleges v lfaj val, s ahol a m sol s sor n id“nk‚nt v‚letlenszer– hib kkal sz molhatunk. Az 1. ksz”b tl‚p‚s‚nek k”vetkezm‚nyek‚nt vegyes popul ci¢ alakul ki a sz¢ban forg¢ bolyg¢n, amelyben kl”nb”z“ v ltozatok versengenek az er“forr sok‚rt. Ezek csak gy‚ren llnak rendelkez‚sre - vagy megcsappannak, mikor a verseny felforr¢sodik. N‚melyik m solatv ltozat viszonylag sikeresnek bizonyul a gy‚r er“forr sok‚rt folytatott versenyben, m¡g m sok alulmaradnak a kzdelemben. Ezzel el“ttnk is ll a term‚szetes kiv laszt¢d s alapk‚plete. Kezdetben a verseng“ replik torok siker‚t k”zvetlenl saj ts gaikkal m‚rjk - p‚ld ul, hogy egy adott alak milyen t”k‚letesen illeszkedik a templ tba. Most azonban, a t”rzsfejl“d‚s sok-sok nemzed‚ke ut n, el‚rtnk a 2. ksz”bh”z, a fenot¡pus ksz”b‚hez. A replik torok fennmarad s t nem csup n ”nn”n saj ts gaik biztos¡tj k, hanem valami m sra, az £gynevezett fenot¡pusra gyakorolt mell‚khat saik. Bolyg¢nkon a fenot¡pusok a n”v‚nyek vagy llatok azon testr‚szei, amelyeket a g‚nek befoly suk alatt tartanak. Ami v‚gs“ soron a test minden egyes ¡z‚t mag ban foglalja. K‚pzeljk el, hogy a fenot¡pusok olyan emel“rudak, amelyek tmesterkedik a k”vetkez“ nemzed‚kbe a sikeres replik torokat. ltal nosabban fogalmazva a fenot¡pusokat a replik torok olyan folyom nyak‚nt is meghat rozhatjuk, amelyek befoly solj k ugyan a replik torok siker‚t, maguk azonban nem vesznek r‚szt a m sol s folyamat ban. P‚ld ul a csendes-¢ce ni csiga adott faj nak egy bizonyos g‚nje meghat rozza, jobb vagy bal ir nyba csavarodj‚k-efile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • a csigah z. Az ez‚rt felel“s DNS-molekula maga nem bal- vagy jobbkezes, csup n a fenot¡pusra van ilyen hat ssal. A jobb- vagy balmenetes csigah zak esetleg nem ny£jtanak egyenl“ v‚delmet a csiga test‚nek. Mivel a csiga g‚njei ebben a v‚delmezend“ testben foglalnak helyet, a sikeres csigah zakat l‚trehoz¢ g‚nek el“bb-ut¢bb elszaporodnak a sikerteleneket gy rt¢k rov s ra. A csigah zak a fenot¡pushoz tartoznak, ez‚rt maguk nem szaporodnak. Mindegyik csigah zat a DNS form lja olyanra, amilyen, s a DNS szapor¡tja ”nmag t. A DNS b zissorrendje k”ztes l‚p‚sek t”bb‚-kev‚sb‚ bonyolult l ncolat n t hat rozza meg a fenot¡pust (amilyen a csigah z csavarmenet‚nek ir nya); ezek mind az embrion lis fejl“d‚s terlet‚t ‚rintik. Bolyg¢nkon a l nc els“ l ncszeme mindig egy feh‚rjemolekula szint‚zise. Ennek minden r‚szlet‚t pontr¢l pontra meghat rozza a h¡res genetikai k¢d, a DNS n‚gy bet–j‚nek sorrendje. m ezeknek a r‚szleteknek feltehet“en csak F”ldnk”n van jelent“s‚ge. ltal nosabban sz¢lva az adott bolyg¢n elszaporodnak azok a replik torok, amelyek - ilyen vagy olyan m¢don - j¢t‚kony (fenotipi s) k”vetkezm‚nyekkel j rnak e replik torok szaporod si siker‚re. A fenot¡pus ksz”b‚t tl‚pve a replik torok t£l‚l‚s‚t k”zvetett hat saik, k”vetkezm‚nyeik biztos¡tj k. Bolyg¢nkon ezek a k”vetkezm‚nyek t”bbnyire a testekhez k”t“dnek, amelyekben a k‚rd‚ses g‚n megtal lhat¢. Ez azonban nem t”rv‚nyszer–. A kiterjesztett fenot¡pus elve (amelynek ezen a c¡men kl”n k”nyvet szenteltem) szerint a fenotipi s emel“rudak, amelyek a replik torok hossz£ t v£ fennmarad s r¢l gondoskodnak, nem korl toz¢dnak a replik torok "saj t" test‚re. A g‚nek t£ll‚phetnek e testeken, ‚s befoly solhatj k a vil got ltal ban, a t”bbi testet is bele‚rtve. Nem tudom, mennyire egyetemes ‚rv‚ny– a fenot¡pus ksz”be. Gyan¡tom, hogy mindazokon a bolyg¢kon, ahol az ‚let robban sa t£lhaladt az els“, igen kezdetleges st diumon, ezt a ksz”b”t is t£ll‚pte. Gyan¡tom tov bb , hogy a k”vetkez“ ksz”bnek is ez a sorsa. Ez a 3. ksz”b, a replik torok t rsul s nak ksz”be, amelyhez n‚mely bolyg¢n el“bb vagy ugyanabban az id“pontban ‚rkezhetett az ‚let, mint a fenot¡pus ksz”b‚hez. Az ‚let hajnal n a replik torok val¢sz¡n–leg ”n ll¢ egys‚gek voltak, amelyek csupasz t rsaikkal egytt bukd csoltak a genetikai folyam forr svid‚kein. m a mai, DNS/feh‚rje rendszeren alapul¢ inform ci¢s technol¢gi nak az a saj ts ga F”ldnk”n, hogy a g‚nek nem elszigetelten hatnak. A k‚miai felt‚telek, amelyek k”z”tt egy g‚n kifejti hat s t, kl”nb”znek a kls“ k”rnyezet ”nmag ra utalt vegyi folyamatait¢l. Val¢ igaz, az ut¢bbi is h tt‚rk‚nt szolg l, de igencsak t voli h tt‚rk‚nt. A DNS-replik tor ‚letfontos k”zvetlen k”rnyezet‚t sokkalta sz–kebb vil g alkotja, j¢val koncentr ltabb vegyletzs kban - a sejtben. Bizonyos m‚rt‚kig f‚lrevezet“ ¡gy h¡vnunk a sejtet, mivel sokuk ”sszehajtogatott membr nok kimunk lt bels“ rendszer‚b“l ‚pl f”l, amelyek felsz¡n‚n, amelyekben ‚s amelyek k”z”tt ‚letbev g¢ k‚miai reakci¢k zajlanak. A sejt k‚miai mikrokozmosz t t”bb sz z - a fejlettebb sejtekn‚l t”bb sz zezer - g‚n zleti t rsul sa teremti meg. Minden egyes g‚n hozz j rul a k”rnyezet kialak¡t s hoz, amelyet azut n fennmarad suk ‚rdek‚ben valamennyien kiakn znak. A g‚nek csapatokban dolgoznak. Err“l valamelyest elt‚r“ n‚z“pontb¢l besz‚ltem m r az 1. fejezetben. A legegyszer–bb DNS-m sol¢ rendszerek bolyg¢nkon a bakt‚riumsejtek, ezek alkot¢elemeik f”l‚p¡t‚s‚hez legal bb n‚h ny sz z g‚nt ig‚nyelnek. A nem bakteri lis sejteket eukari¢ta, val¢di sejtmagvas sejteknek nevezzk. Ilyenek saj t sejtjeink, valamint az ”sszes llat, n”v‚ny, gomba ‚s v‚gl‚nyfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • sejtjei. Tipikusan t”bb t¡zezer vagy sz zezer g‚nnel rendelkeznek, amelyek valamennyien csapatban dolgoznak. Amint azt a 2. fejezetben l ttuk, elk‚pzelhet“nek t–nik, hogy az eukari¢ta sejt maga is vagy f‚l tucat sz”vets‚gre l‚p“ bakt‚riumsejt t rsul s b¢l keletkezett. Ez azonban a csapatmunk nak m r egy magasabb rend– form ja, ‚s most nem err“l besz‚lek. Mind”ssze annyit akartam mondani, hogy minden g‚n olyan k‚miai k”rnyezetben fejti ki hat s t, amelyet a sejt g‚njeinek zleti t rsul sa alak¡tott ki. Ha egyszer meg‚rtettk a csapatban munk lkod¢ g‚nek jelent“s‚g‚t, k”nnyen arra az elhamarkodott k”vetkeztet‚sre jutunk, hogy a darwini kiv laszt¢d s napjainkra m r a vet‚lyt rs g‚ncsapatok k”z”tt v logat - azaz a term‚szetes kiv laszt¢d s maga is eggyel magasabb szervezetts‚gi szintre l‚pett. B rmennyire cs b¡t¢ is ez a gondolat, n‚zetem szerint velej‚ig elhib zott. Sokkal k”zelebb j runk az igazs ghoz, ha £gy fogalmazunk, hogy a darwini kiv laszt¢d s tov bbra is a verseng“ g‚nek k”z”tt v logat, m azoknak a g‚neknek kedvez, amelyek a t”bbi g‚n jelenl‚t‚ben boldogulnak, s ut¢bbiak ugyancsak egym s t rsas g ban jutnak el“ny”kh”z. Minderr“l m r besz‚ltnk az 1. fejezetben, ahol l ttuk, hogy a digit lis foly¢ egyazon g n osztoz¢ g‚nek "j¢ cimbor k" kell legyenek. A k”vetkez“ jelent“s ksz”b, amihez a bolyg¢nkon felrobban¢ replik ci¢s bomb val ‚rkeztnk, a soksejt–ek ksz”be, ezt 4. ksz”bnek nevezem. A vil gunkon uralkod¢ ‚letform ban minden sejt, mint l ttuk, vegyletek kis tenger‚nek tekinthet“, amelyben a g‚nek csapata frdik. J¢llehet az eg‚sz csapatot mag ban foglalja, fel‚p¡t‚s‚‚rt mind”ssze a g‚nek egy alcsoportja felel“s. No m rmost, a sejtek oszt¢d skor kett‚hasadnak, majd mindegyik f‚l ism‚t eredeti m‚ret‚re n”velvszik. Ennek sor n a g‚nek csapat nak minden tagja megkett“z“dik. Ha a k‚t sejt nem v lik el teljesen egym st¢l, hanem egytt marad, nagy ‚p¡tm‚nyek j”nnek l‚tre, amelyek t‚gl i a sejtek. E soksejt– ‚p¡tm‚nyek kialak¡t s nak k‚pess‚ge val¢sz¡n–leg m s vil gokban is ugyanolyan jelent“s‚ggel b¡r, mint a magunk‚ban. Ha az ‚let tl‚pi a soksejt–ek ksz”b‚t, olyan fenot¡pusok jelennek meg, amelyek fel‚p¡t‚se ‚s funkci¢i m‚rhetetlenl magasabb szervez“d‚si szinthez k”t“dnek, mint az egysejt–ekn‚l. Agancs vagy lev‚l, szemlencse vagy csigah z - mindezeket az alakzatokat sejtek ‚p¡tik fel, m ezek a sejtek nem mag nak az alakzatnak par nyi v ltozatai. —gy is mondhatjuk, hogy a soksejt– szervek nem a krist lyk‚pz“d‚s mint ly ra n”vekednek. Bolyg¢nkon legal bbis n”veked‚sk ink bb ‚p¡tkez‚shez hasonl¡that¢, s k”ztudom s£, hogy az ‚pletek nem nagyra n“tt t‚gl kb¢l llnak. Egy k‚znek jellegzetes a form ja, de nem kezet form l¢ sejtek alkotj k, amit elv rhatn nk, ha a fenot¡pusok krist lyok m¢dj ra n”vekedn‚nek. Megint csak az ‚pletekhez hasonl¢an, a soksejt– szervek jellegzetes alakjukra ‚s m‚retkre az‚rt tesznek szert, mert a sejtr‚tegek (t‚gl k) meghat rozott szab lyoknak engedelmeskedve hagyj k abba a n”veked‚st. A sejteknek ugyancsak tudniuk kell bizonyos ‚rtelemben, milyen sejtek szomsz‚ds g ban helyezkednek el. A m jsejtek £gy viselkednek, mintha tudn k, hogy “k m jsejtek, mi t”bb, azt is tudj k, egy m jlebeny sz‚l‚n vannak-e vagy a k”zep‚n. Hogy honnan tudj k mindezt, neh‚z ‚s sokat vizsg lt k‚rd‚s. A v lasz feltehet“leg bolyg¢nk helyi saj toss gainak fggv‚nye, s a tov bbiakban nem is foglalkozom vele. Az 1. fejezetben fut¢lag m r ‚rintettem a t‚m t. A r‚szletekt“l fggetlenl e m¢dszerek t”k‚letes¡t‚s‚nek h tter‚ben ugyanaz a folyamat ll, mint az ‚let minden m s el“rel‚p‚se eset‚ben: a sikeres g‚nek cs”ppet sem v‚letlenszer– fennmarad sa, ami hat saikon m£lik - ez esetben azon a hat son, mellyel a sejtnek a szomsz‚dos sejtekkel szemben tan£s¡tott viselked‚s‚t befoly solj k.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • A k”vetkez“ fontosabb ksz”b, amivel foglalkozni szeretn‚k, mert £gy sejtem, hogy ez is t£ln“ helyi, f”ldi jelent“s‚g‚n, a nagy sebess‚g– inform ci¢-feldolgoz s ksz”be. Bolyg¢nkon ezt az 5. ksz”b”t saj tos sejtek, az £gynevezett idegsejtek k”zrem–k”d‚s‚vel ‚ri el az ‚let, s a helyi viszonyokra val¢ tekintettel az idegrendszer ksz”b‚nek is nevezhetjk. B rmely for- m ban val¢suljon meg valamely bolyg¢n, sorsd”nt“ l‚p‚s ez, mert mostant¢l minden cselekv‚s egy id“dimenzi¢val felgyorsul a g‚nek k‚miai szinten hat¢ k”zvetlen m–k”d‚si sebess‚g‚hez k‚pest. A ragadoz¢k ut nasz”kkennek vacsor juknak, a zs km ny llatok elugranak el“lk, hogy ments‚k az irh jukat, s mindek”zben a v zizomzat ‚s idegrendszer hasonl¡thatatlanul nagyobb sebess‚ggel cselekszik ‚s reag l, mint amilyen annak az embriol¢giai origaminak a sebess‚ge, amelynek seg¡ts‚g‚vel a g‚nek ezt az appar tust fel‚p¡tik. Az abszol£t sebess‚gek ‚s reakci¢id“k nagym‚rt‚kben kl”nb”zhetnek m s bolyg¢kon. m b rmely bolyg¢n fontos ksz”bh”z ‚rkeztnk, mikor a replik torok ltal kialak¡tott eszk”z”k reakci¢sebess‚ge t”bb nagys grenddel meghaladja maguknak a replik toroknak embriol¢giai hat sait. Arr¢l m r kev‚sb‚ vagyok meggy“z“dve, hogy a sz¢ban forg¢ szerkezetek szks‚gk‚ppen azokra az objektumokra eml‚keztetnek, amelyeket F”ldnk”n ideg- ‚s izomsejteknek neveznk. M‚gis azokon a bolyg¢kon, ahol az ‚let valami hasonl¢t l‚p t, mint az idegrendszer ksz”be, ennek jelent“s kihat sai v rhat¢k a tov bbiakra, mik”zben a replik ci¢s bomba sz‚tgy–r–z“ robban sa egyre tov bb terjed. E k”vetkezm‚nyek k”z‚ tartozik nagy adatfeldolgoz¢ egys‚gek szervez“d‚se - az "agyak‚" -, amelyek alkalmasak az "‚rz‚kszervek" ltal felvett bonyolult adatsorok ‚rt‚kel‚s‚re s az "eml‚kezetben" val¢ t rol s ra. Az idegsejtek ksz”b‚nek bonyodalmasabb ‚s titokzatosabb k”vetkezm‚nye a tudat megjelen‚se, amit ez‚rt kl”n llom sk‚nt a 6. ksz”bnek, a tudatoss g ksz”b‚nek nevezek. Nem tudjuk, h nyszor jutott el az ‚let F”ldnk”n ehhez a ksz”bh”z. Egyes filoz¢fusok £gy v‚lik, hogy a tudat elv laszthatatlanul ”sszekapcsol¢dik a nyelvvel, amellyel, £gy t–nik, eddig csak egyetlen faj, a k‚t l bon j r¢ emberszab s£ majom, a Homo sapiens rendelkezik. Fggetlenl att¢l, van-e szks‚ge a tudatnak nyelvre, mindenk‚ppen jelent“s ksz”bnek k”nyvelhetjk el a nyelv ksz”b‚t. Ez a 7. ksz”b, s vagy tl‚pi az ‚let egy bolyg¢n, vagy nem. A r‚szletk‚rd‚sek, teh t hogy a nyelvi k”zl‚sek hangok vagy egy‚b fizikai k”zvet¡t“ k”zeg r‚v‚n val¢sulnak-e meg, csup n helyi jelent“s‚g–ek. A nyelv ebb“l a szempontb¢l azt a h l¢zatot jelenti, amelynek seg¡ts‚g‚vel az agyak (ahogy bolyg¢nkon nevezzk “ket) kell“k‚ppen bens“s‚ges inform ci¢cser‚t bonyol¡tanak le, megteremtve egy egyttm–k”d“ technol¢gia kialakul s nak lehet“s‚g‚t. Ut¢bbi, melynek kezdetei az ut nz¢ k“eszk”z”k pattintgat s ig ny£lnak vissza, s az id“k folyam n a f‚molvaszt s, a kerekes j rm–vek, a g“zer“ ‚s mostanra az elektronika f‚mjelzik egyes llom sait, maga is a robban s nem egy ism‚rv‚vel rendelkezik. Megjelen‚se kl”n m‚rf”ldk”vet jelent, ez‚rt a 8. ksz”bnek, az egyttm–k”d“ technol¢gia ksz”b‚nek neveztem el. Nem lehetetlen, hogy az emberi kult£ra vadonat£j replik ci¢s bomb nak adott ‚letet, £jfajta ”nsokszoroz¢ egys‚g k¡s‚ret‚ben - Az ”nz“ g‚nben ezt m‚mnek h¡vtam -, amely a kult£ra folyam ban burj nzik el, ‚s l‚p a maga evol£ci¢s £tj ra. Lehets‚ges teh t, hogy jelenleg a m‚m-bomba kezdi meg robban s t a g‚n- bomb val p rhuzamosan, amely kor bban megteremtette az ezt a robban st l‚treh¡v¢ idegrendszeri/kultur lis felt‚teleket. De ism‚tlem, t£l sz‚t gaz¢file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • probl‚ma ez ahhoz, hogy a jelen fejezetben ‚rdemben foglalkozhassunk vele. T‚rjnk teh t vissza eredeti t‚m nkhoz, a bolyg¢ szint– robban s alapk‚rd‚s‚hez. E ponton vegyk ‚szre, hogy ha egyszer egy bolyg¢ el‚rte az egyttm–k”d“ technol¢gia ksz”b‚t, nagy val¢sz¡n–s‚ggel olyan er“k szabadulnak el, amelyek a sz¢ban forg¢ bolyg¢n k¡vl is ‚reztetik hat sukat. Ezzel eljutottunk a 9. ksz”bh”z, a r di¢ksz”bh”z. A kls“ szeml‚l“k mostant¢l tal n ‚szlelik, hogy £j csillagrendszer robbant fel replik ci¢s bomba gyan nt. A kls“ megfigyel“k el“sz”r, mint l ttuk, val¢sz¡n–leg a bolyg¢n belli kommunik ci¢ mell‚kterm‚kek‚nt keletkez“ r di¢hull mok ki rad s t ‚szlelik. K‚s“bb a replik ci¢s bomba technol¢giai ”r”k”sei tal n tudatosan is a csillagok fel‚ ford¡tj k figyelmket. Magunk is tettnk n‚h ny botladoz¢ l‚p‚st ebben az ir nyban: f”ld”nk¡vli intelligenci khoz szabott zeneteket sug roztunk sz‚t az –rbe. Hogyan igaz¡thatjuk zeneteinket olyan intelligenci khoz, amelyeknek mibenl‚t‚r“l fogalmunk sincs? Ez nyilv n fogas k‚rd‚s, ‚s k”nnyen elk‚pzelhet“, hogy er“fesz¡t‚seinket f‚lre‚rtik. Eleddig legink bb azzal t”r“dtnk, hogy a f”ld”nk¡vli megfigyel“ket meggy“zzk puszta l‚tez‚snkr“l, s nem ford¡tottunk kell“ figyelmet az zenet tartalm ra. Ez a feladat hasonl¢ ahhoz, amivel a k‚pzeletbeli Crickson professzor szembeslt az 1. fejezetben. A lelem‚nyes tud¢s a t”rzssz mokat ‚p¡tette be a DNS k¢dj ba. J¢magunk r di¢jelekkel adhatn nk tudtul jelenl‚tnket m s vil goknak. A zen‚vel m‚g enn‚l is eredm‚nyesebben rekl mozhatjuk fajunkat, s ha a hallgat¢s g t”rt‚netesen h¡j n van is fleknek, a maga m¢dj n tal n m‚gis ‚rt‚keli e nagyszer– m–v‚szetet. A h¡res tud¢s ‚s ¡r¢, Lewis Thomas javasolta, hogy sug rozzunk Bachot, semmi m st, csak Bach-m–veket, j¢llehet maga is f‚lt att¢l, hogy a f”ld”nk¡vli zenebar tok gesztusunkat henceg‚snek ‚rtelmezn‚k. Ha nagyon m s a f”ld”nk¡vliek agy nak berendez‚se, a zen‚t esetleg egy pulz r ritmikusan kibocs tott r di¢jeleivel t‚vesztik ”ssze. A pulz rok olyan csillagok, amelyek n‚h ny m sodperces id“k”z”kben sug roznak ki r di¢impulzusokat. Mikor 1967-ben Cambridge-i r di¢csillag szok el“sz”r ‚szlelt‚k jelenl‚tket, ez r”vid id“re nagy izgalmat keltett, mivel kezdetben a r di¢jeleket az –rb“l sz rmaz¢ zenetnek hitt‚k. Hamarosan r j”ttek azonban, gazdas gosabb magyar zat, hogy egy kisebb csillag rendk¡vl gyors forg sa k”zben vil g¡t¢toronyk‚nt r di¢hull mokkal p szt zza k”rbe az –rt. Mind a mai napig nem kaptunk hitelt ‚rdeml“ zenetet f”ld”nlc¡vli ‚l“l‚nyekt“l. K”vetkez“ l‚p‚s, amit a r di¢hull mok kibocs t sa ut n el- k‚pzeltnk saj t, kifel‚ gy–r–z“ robban sunk sor n, az –r megh¢d¡t sa. Ez a 10. ksz”b, az –rutaz s ksz”be. A science-fiction ¡r¢k j¢ ideje lmodoznak arr¢l, hogy az ember gyarmatos¡tja, fajt rsaival ‚s robotjaival n‚pes¡ti be a csillagk”zi t‚rs‚geket. Ezek a gyarmatok az ”nsokszoroz¢ inform ci¢ £j szigeteit k‚pviseln‚k, mintegy az –rbe sz¢rt rag ly cs¡r it vagy magvakat. E szigetek azut n maguk is robban sszer–en sz‚tterjedn‚nek, s csatolt replik ci¢s bombak‚nt g‚neket ‚s m‚rveket vetn‚nek a Vil gegyetembe. Ha valaha is megval¢sul ez a l tom s, tal n nem k‚ptelens‚g, hogy egy elj”vend“ Cristopher Marlowe ¡gy ki lt majd a digit lis folyam l tt n: "N‚zd, n‚zd, hogy rad az ‚let foly¢ja az ‚g boltozat n!" (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Marlowe e sor t az 1960-as kiad s t£l szabadon adja vissza: "N‚zd, a mennybolton Krisztus v‚re rad!" Christopher Marlowe: Doktor Faustusfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • tragikus hist¢ri ja, ford. Andr s T. L szl¢, Magyar Helikon, 1960, 181. old. (A ford.) ---------------------------------------------------------------------------- Eddig ‚pphogy csak megtettk az els“ l‚p‚st F”ldnk”n t£lra. J rtunk ugyan a Holdon, de b rmilyen csod latos teljes¡tm‚ny is ez, a Hold, ha nem is lop¢t”k, olyannyira itt van a szomsz‚dban, hogy aligha tekinthetjk e l‚p‚snket –rutaz snak, legal bbis a f”ld”nk¡vliek szemsz”g‚b“l, akikre a kapcsolatfelv‚tel v‚gs“ c‚lja ir nyul. Egy sereg ember n‚lkli utaskabint l“ttnk ki az –r m‚lys‚geibe, amelyek r”pp ly j t r‚g szem el“l t‚vesztettk. Egyik“jk, az amerikai csillag sz, Carl Sagan l tnoki erej– javaslat ra olyan zenetet hordoz, amelyet b rmely f”ld”nk¡vli intelligencia meg‚rt, ha t”rt‚netesen £tj ba akad. Az zenetet a fajunkat - egy ruh tlan n“t ‚s f‚rfit - br zol¢ k‚p d¡sz¡ti. Ezzel vissza‚rkeztnk kiindul¢pontunkhoz, az “si m¡toszokhoz, amelyekkel fejteget‚seimet bevezettem. Csakhogy ez az emberp r nem d m ‚s va, s a kecses alakjukba foglalt zenet sokkal besz‚desebben tan£skodik az ‚let robban s r¢l, mint a Genezis b rmely sora. A k‚pek egyetemesen ‚rthet“ nyelv‚n az aranylemez t”m”ren ”sszegzi az ‚let genezis‚t egy csillag harmadik bolyg¢j n, pontosan megjel”lve koordin t it a Tej£trendszerben. A lemez ezen t£l k‚pekben r”gz¡ti a k‚mia ‚s matematika alapelveit. Ha valaha is kihal ssz k intelligens l‚nyek az utaskabint, primit¡v t”rzsi babon kn l tal n valamivel t”bbet tulajdon¡tanak a civiliz ci¢nak, amely £tj ra bocs totta. Ekkor tudni fogj k valahol, a t‚r m‚lys‚geiben, hogy r‚ges-r‚g sor kerlt az ‚let £jabb robban s ra, s ez olyan civiliz ci¢ban tet“z“d”tt, amellyel ‚rdemes lett volna sz¢t v ltani. Sajnos eleny‚sz“en kicsi az es‚lynk arra, hogy az utaskabin egy m sik replilc ci¢s bomba hat¢k”rzet‚n bell kerl, mondjuk egy parszek t vols gnyira. Egyesek szerint ink bb a f”ldlak¢kra lesz ”szt”nz“ hat ssal. A karj t a b‚ke jelek‚nt sz‚tt r¢ ruh tlan f‚rfi ‚s n“ a csillagok k”zt bolyong¢ ”r”k v ndor£tj n az ‚let robban s nak els“ klhonba export lt gym”lcse - ha kicsit is elgondolkozunk mindezen, t n j¢t‚konyan kit g¡tja sz–k”s tudatunkat. Ennek k”lt“i visszhangjak‚nt hadd id‚zzem William Wordsworth csod latos sorait, akire Newton szobra volt hasonl¢ hat ssal a Cambridge-i Trinity College-ben: ... p rn mr¢l el“re n‚zve, csillag vagy hold f‚ny‚n‚l ott l thattam a k polna el“csarnok t s a szobrot, Newton‚t, llt prizm val s cs”ndes arccal, agya mag nyos m rv ny mutat¢ja r‚g a Gondolat furcsa tenger‚n j rt. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Wordsworth ‚s Coleridge versei, Az el“sz¢, Cambridge-i ‚vei, R‚szlet a III. k”nyvb“l, Ford. Tandori Dezs“, Eur¢pa Kiad¢, Lyra Mundi, 1982, 148. old. ----------------------------------------------------------------------------file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Bibliogr fia ‚s tov bbi olvasm nyok Bodmer, Walter - MeKie, Robin: The Book of Man: The Human Genome Project and the Quest to Discover Our Genetic Heritage, Scribners, New York, 1995. Bonner, John Tyler: Life Cycles: Reflections of an Evolutionary Biologist, University Press, Princeton, 1993. Cain, Arthur J.: Animal Species and Their Evolution, Harper Torchbooks, New York, 1960. Cairns-Smith, A. Graham: Seven Clues to the Origin of Life, Cambridge University Press, Cambridge, 1985. Cherfas, Jeremy - Gribbin, John: The Redundant Male: Is Sex Irrelevant in the Modern World?, Pantheon, New York, 1984. Clarke, Arthur C.: Profiles of the Future: An Inquiry into the Limits of the Possible, Holt, Rinehart & Winston, New York, 1984. Crick, Francisi What Mad Pursuit: A Personal View of Scientific Discovery, Basic Books, New York, 1988. Cronin, Helena: The Ant and the Peacock: Altruism and Sexual Selection from Darwin to Today, Cambridge University Press, New York, 1991. Darwin, Charles: A fajok eredete, Magyar Helikon, Budapest, 1973. Darwin, Charles: Az ember sz rmaz sa ‚s a nemi kiv laszt s, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1961. Darwin, Charles: The harious Contrivances by Which Orchids are Fertilised by Insects, John Murray, London, 1882. Dawkins, Richard: The Extended Phenotype, Oxford University Press, New York, 1989. Dawkins, Richard: A vak ¢r smester, Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1994. Dawkins, Richard: Az ”nz“ g‚n, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1986. Dennett, Daniel C.: Darwins Dangerous Idea, Simon & Schuster, New York, 1995. Drexler, K. Eric: Engines of Creation, Anchor Press/Doubleday, Garden City, N. Y, 1986. Durant, John R. (szerk.): Human Origins, Oxford University Press, Oxford, 1989. Fabre, Jean-Henri: Insects, (szerk.: David Black), Scribners, New York, 1979. Fisher, Ronald A.; The Genetical Theory of Natural Selection, Dover, New York, 1958. Frisch, Karl von: The Dance Language and Orientation of Bees, Harvard University Press, Cambridge, 1967. Gould, James L. - Gould, Carol G.: The Honey Bee, Scientific American Library, New York, 1988. Gould, Stephen J.: Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History, W. W. Norton, New York, 1989. Gribbin, John - Cherfas, Jeremy: The Monkey Puzzle: Reshaping the Evolutionary Tree, Pantheon, New York, 1982. Hein, Piet (Jens Aruppal k”z”sen): Grooks, Doubleday, Garden City, N. Y, 1969. Hippel, Arndt von: Human Evolutionary Biology, Stone Age Press, Anchorage, 1994. Humphrey, Nicholas K.: Consciousness Regained, Oxford University Press, Oxford, 1983. Jones, Steve, Robert Martin - Pilbeam, David (szerk.): The Cambridge Encyclopedia of Human Evolution, Cambridge University Press, New York,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • 1992. Kingdon, Jonathan: Self-made Man: Human Evolution from Eden to Extinction?, Wiley, New York, 1993. Macdonald, Ken C. - Luyendyk, Bruce P: The Crest of the East Pacific Rise, Scientific American, 1981/m jus, 100-116. old. Manning, Aubrey - Dawkins, Marian S.: An Introduction to Animal Behaviour, Cambridge University Press, New York, 1992. Margulis, Lynn - Sagan, Dorion: Microcosmos: Four Billion Years of Microbial Evolution, Simon & Schuster, New York, 1986. Maynard Smith, John: The Theory of Evolution, Cambridge University Press, Cambridge, 1993. Meeuse, Bastiaan - Morris, Sean: The Sex Life of Plants, Faber & Faber, London, 1984. Monod, Jacques: Chance and Necessity: An Essay on the Natural Philosophy of Modem Biology, Knopf, New York, 1971. Nesse, Randolph - Williams, George C.: Why We Get Sick: The New Theory of Darwinian Medicine, Random House, New York, 1995. Nilsson, Daniel E. - Pelger, Susanne: A Pessimistic Estimate of the Time Required for an Eye to Evolve, Proceedings of the Royal Society of London, B, 1994. Owen, Denis: Camouflage and Mimicry, University of Chicago Press, Chicago, 1982. Pinker, Steven: The Language Instinct: The New Science of Language and Mind, Morrow, New York, 1994. Ridley, Mark: Evolution, Blackwell Scientific, Boston, 1993. Ridley, Matt: The Red Queen: Sex and the Evolution of Human Nature, Macmillan, New York, 1994. Sagan, Carl: Cosmos, Random House, New York, 1980. Sagan, Carl - Druyan, Ann: Shadows of Forgotten Ancestors, Random House, New York, 1992. Tinbergen, Niko: The Herring Gulls World, Harper & Row, New York, 1960. Tinbergen, Niko: Curious Naturalista, Penguin, London, 1974. Trivers, Robert: Social Evolution, Benjamin-Cummings, Menko Park, Calif., 1985. Watson, James D.: The Double Helix: A Personal Account of the Discovery of the Structure of DNA, Atheneum, New York, 1968. Weiner, Jonathan: The Beak of the Finch: A Story of Evolution in Our Tme, Knopf, New York, 1994. Wickler, Wolfgang: Mimicry in Plants and Animak, McGraw-Hill, New York, 1968. Williams, George C.: Natural Selection: Domains, Levek, and Challenger, Oxford University Press, New York, 1992. Wilson, Edward O.: The Diversity of Life, Harvard University Press, Cambridge, 1992. Wolpert, Lewis: The Triumph of the Embryo, Oxford University Press, New York, 1992. Magyar nyelv– aj nlott irodalom Attenborough, D.: let a F”ld”n, Novotrade, Budapest, 1989. Barrash, D.: Szociobiol¢gia ‚s viselked‚s, Nat£ra, Budapest, 1980.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Bereczkei T.: A g‚nekt“l a kult£r ig, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1991. Crick, F.: Az ‚let mik‚ntje, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1987. Cs nyi V.: Evol£ci¢s rendszerek, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1988. Darwin, C.: A fajok eredete, Helikon Kiad¢, Budapest, 1973. Dawkins, R.: Az ”nz“ g‚n, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1986. Dawkins, R.: A h¢d¡t¢ g‚n, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1989. Dawkins, R.: A vak ¢r smester, Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1994. Eigen, M. - Winkler, R.: A j t‚k, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1981. Ehrich, Paul: A fajok kihal sa, G”nc”l Kiad¢, Budapest, 1995. Evol£ci¢, Term‚szet Vil ga kl”nsz m, 1995. G nti T.: Az ‚let princ¡piuma 2. kiad s, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1978. G nti T: Chemoton elm‚let I. II., OMIKK, Budapest, 1984. Gal cz A.: l“ k”vletek, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1983. G‚czi B.: §sl‚nytan 3. kiad s, Tank”nyvkiad¢, Budapest, 1989. Gould, S. J.: A panda hvelykujja, Eur¢pa Kiad¢, Budapest, 1990. Jacob, R.: Az aktu lis ‚s a t‚nyleges val¢s g, Eur¢pa Kiad¢, Budapest, 1986. Jermy T.: Gondolatok a koevol£ci¢r¢l, Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1986. Juh sz-Nagy P l: Elt–n“ sokf‚les‚g, Sciencia Kiad¢, Budapest, 1993. Krebs, J. - Davis, N. B.: Bevezet‚s a viselked‚s”kol¢gi ba, Mez“gazdas gi Kiad¢, Budapest, 1988. Leakey, R. E. - Lewin, R.: Fajunk eredete, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1986. Leakey, R.: Az emberis‚g eredete, Kulturtrade Kiad¢, Budapest, 1995. Maynard Smith, J.: Kulcsk‚rd‚sek a biol¢gi ban, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1988. Maynard Smith, J. - Szathm ry E.: The Major Evolutionary Transitions, Freeman, Oxford, magyar ford¡t sa folyamatban. Passingham, R.: Az emberr‚ v lt f“eml“s, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1988. Piaget, J.: A viselked‚s mint a fejl“d‚s hajt¢ereje, Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1988. Sagan, C.: Az den s rk nyai, Eur¢pa Kiad¢, Budapest, 1990. Szab¢ Istv n Mih ly: A bioszf‚ra mikrobiol¢gi ja I., II., III., IV., Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1988, 1989, 1990, 1991. Tan di Kubacska A. (szerk.): Az ‚l“vil g fejl“d‚st”rt‚nete, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1964. Ur nia N”v‚nyvil g, Ur nia llatvil g, 1971, 1976 k”tetei. Vekerdi L.: ki ltoz¢ Darwin-kutat s, Term‚szet Vil ga, 115., 398-402. old., 1984. Vida G.: Az ‚let keletkez‚se, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1981. Vida G.: A speci ci¢ genetik ja, Akad‚mia Kiad¢, Budapest, 1989. Vida G. (szerk.): Evol£ci¢ I., II., III., IV., V., Nat£ra, Budapest, 1980, 1981, 1982, 1984, 1985. Wilson, E. O. - Bossert, W. H.: Bevezet‚s a popul ci¢biol¢gi ba, Gondolat Kiad¢, Budapest, 1981.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Címlap Fülszöveg A Könyv impresszuma Elôszó 1. FEJEZET A digitális folyam 2. FEJEZET Afrika és leszármazottai 3. FEJEZET Lopva tégy jót! 4. FEJEZET Isten haszonelvûsége 5. FEJEZET A replikációs bomba Bibliográfia és további olvasmányok Magyar nyelvû ajánlott irodalom Hazaviszem (ASCII-CWI; HTML - 439.642 byte) Illegal Book 006 date:2000.04.04. (NeTtErRoRiStA pRoDuKcIó)file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR601.HTM[2009.12.26. 14:00:25]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Richard Dawkins: Folyam az édenkertbõl - Darwinista elmélkedések az életrõl - (Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1996.) Fülszövegfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR602.HTM[2009.12.26. 14:00:26]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Fülszöveg RICHARD DAWKINS, a Charles Simonyi által Oxfordban újonnan alapított Tudománynépszerüsítõ Tanszék elsõ professzora. A VILÁG - EGYETEM sorozat számára írt könyvében a génkutatás újabb eredményeit ismerteti. Miként alakulhatott ki az élet a Földön? Digitális információk, bitek halmaza az élet, s az ember - vagy bármely élõ szervezet - kivételes "programozott túlélõgép"? Egyetlen közös õstõl származik minden földi élõlény? Miért 50-50% a nemek közti arány? A gének hömpölygõ folyamáról szóló könyv az evolúció történetén kalauzolja végig az olvasót. Hazaviszem (ASCII-CWI; HTML - 439.642 byte) Illegal Book 006 date:2000.04.04. (NeTtErRoRiStA pRoDuKcIó)file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR603.HTM[2009.12.26. 14:00:27]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Richard Dawkins: Folyam az édenkertbõl - Darvinista elmélkedés az életrõl (Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1996.) A VILÁG - EGYETEM sorozat fõszerkesztõje: LÁNG ISTVÁN akadémikus A mû eredeti címe: Kiver Out of Eden Copyright © 1995 by Richard Dawkins A fordítás a Basic Books. A Division of Harper Collins Publishers, Inc. által rendelkezésünkre bocsátott kézirat alapján készült. Fordította: Béresi Csilla A fordítást az eredetivel egybevetette és szakmailag ellenõrizte, továbbá a magyar nyelvû ajánlott irodalmat összeállította: dr. Molnár István Minden jog fenntartva. Kritikákban és recenziókban felhasznált rövid idézetek kivételével a mû egyetlen része sem reprodukálható semmilyen eljárással a jogtulajdonos elõzetes engedélye nélkül. Második kiadásfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR604.HTM[2009.12.26. 14:00:28]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Az elsõ kiadás a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával jelent meg. Kiadta a KULTURTRADE KIADÓ KFT. (1027 Budapest, Margit körút 64/b.) Felelõs kiadó Vince Gábor, a KULTURTRADE KIADÓ KFT. igazgatója Hungarian translation © Béresi Csilla, 1995. Felelõs szerkesztõ: Molnár Magda A címlapon Csáji Attila Sejtkristályok 12 címû, 1981-ben készült lézerkompozíciója látható. Mûszaki szerkesztõ: Kempfner Zsófia Szedés és tördelés: MA Bt., Mészáros Attila Nyomtatta és kötötte a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt. 11,6 (A/5) ív terjedelemben, 1996-ban Felelõs vezetõ: Muskát Péter vezérigazgató Munkaszám: 96-0082 ISBN 963 7826 89 0 / ISSN 1218 4500 Henry Colyear Dawkins (1921-1992), az oxfordi St. Johns College professzora emlékére, aki oly mesterien megvilágította számunkra a dolgokat. "Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére" GENEZIS 2, 10.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR604.HTM[2009.12.26. 14:00:28]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôlfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR604.HTM[2009.12.26. 14:00:28]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Elõszó "Úgy tûnik, természetnek hívják a részecskék milliárdjait, melyek végtelen biliárd- játszmában vesznek részt." PIET HEIN Piet Heinnek sikerült megragadnia a fizika világának lényegét. Ám amikor a térbõl vaktában visszapattanó atomok olyan objektummá állnak össze, amely bizonyos, látszatra ártatlan tulajdonsággal rendelkezik, sorsdöntõ eseményre kerül sor a Világegyetemben. Ez a tulajdonság az önsokszorosítás képessége; azaz az objektum a környezetében fellelhetõ anyagokból el tudja készíteni önmaga pontos mását, a másolás során adódó apróbb hibákat is beleértve. Ebbõl a páratlan, a Világegyetem bármely pontján játszódó eseménybõl nem kevesebb következik, mint a darwini kiválasztódás és az a barokkos burjánzás, amit bolygónkon életnek nevezünk. Soha ily sok tényt nem magyarázott még meg ily kevés feltevés. A darwini elmélet nemcsak hogy bõségesen elégséges magyarázattal szolgál az élet tényeire, de a gazdaságos, szikár eleganciában, ahogyan ezt teszi, olyan költõi szépség rejlik, amely a világ legelbûvölõbb eredetmítoszait is túlszárnyalja. Könyvem megírására többek között az sarkallt, hogy hozzájáruljak a darwini teória ösztönzõ erejének elismertetéséhez. Több költészet van a mitokondriális Évában, mint legendabeli névrokonában. Az életnek leginkább az a sajátossága "ejti ámulatba mindazokat, akik egyszer is belegondoltak" - hogy David Hume szavait idézzük -, hogy mechanizmusai, ezúttal Charles Darwin szavaival élve, e "rendkívül tökéletes és bonyolult szervek" (*), oly kimerítõ részletességgel szervezõdtek valamely feladat betöltésére. A földi élet ezen túlmenõen túláradó sokszínûségével ragad meg minket: a fajok számát több tíz millióra becsüljük: ennyiféle életforma létezik Földünkön. Könyvem megírására a fentieken kívül az is késztetett, hogy meggyõzzem az Olvasót: az élet DNS- kódolt szövegek áthagyományozásának szinonimája. Az én "folyóm" a DNS folyama, amelynek ágai átáramlanak a földtörténeti korokon. Ez a metafora meglepõen hasznosnak bizonyul, ha továbbszõve, a folyónak az egyes fajokat saját genetikai játszmáik határai közé szorító meredek partjaira gondolunk. (*) Charles Darwin: A fajok eredete, ford.: Mikes Lajos, Magyar Helikon, 1973, 213. old. Így vagy úgy, csaknem minden írásommal a darwini szelekciós elv szinte korlátlan erejére kívántam rámutatni - valahányszor elegendõ idõ van az õsi önsokszorosítás következményeinek kibontására, ez az erõ szabadul el. A Folyam az Édenkertbõl is ennek a küldetésnek a terméke. Azzal foglalkozik, mi történik akkor, ha a visszahatások láncolata egyfajta földönkívüli csúcspontra jut, mikoron a replikátorok beleszólnak az atomi biliárd eleddig szerény játszmájába. Hadd fejezzem ki köszönetemet mindazoknak, akik könyvem megírásában támogatással, tanáccsal vagy építõ kritikával segítségemre voltak: Michael Birkettnek, John Brockmannek, Steve Daviesnek, Daniel Dennettnek, John Krebsnek, Sara Lippincottnak, Jerry Lyonsnak és mindenekelõtt feleségemnek, Lalla Wardnak, aki a rajzokat is készítette. Egy-egy bekezdést korábban megjelent cikkeimbõl emeltem át. Az 1. fejezet digitális és analóg kódokra vonatkozó kitételei a Spectatorban 1994. június 11-én megjelent cikkemen alapulnak. A 3. fejezetben beszámolok Dan Nilssonnak és Susanne Pelgernek a szem fejlõdésére vonatkozó vizsgálatairól, ennek részleteit a Nature-ben 1994. árpilis 21-én megjelent ismertetésembõl merítettem. Ez úton mondok köszönetet mindkét újság szerkesztõinek, akik megbíztak a fenti cikkek megírásával. Végül hadd köszönjem meg John Brockmannek és Anthony Cheethamnek, hogy felkértek a sorozatban való részvételre. Oxford, 1994file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR605.HTM[2009.12.26. 14:00:29]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl 1. FEJEZET A digitális folyam Minden nép legendákban meséli el õsei történetét, és ezek a legendák gyakran vallási kultuszokba szervezõdnek. Az emberek tisztelik, mi több, imádják õseiket - és jó okkal: hiszen az õsök, és nem természetfölötti istenek õrzik az élet kulcsát. A megszületõ szervezetek többsége elpusztul, mielõtt ivaréretté válna. A fennmaradó, szaporodó kisebbségbõl újabb elkülönülõ kis csoport mondhat csak magáénak több ezer nemzedéket megélt utódokat. Ez a parányi kisebbség alkotja az õsök kiválasztott gyülekezetét. Az õsök kevesen vannak, az utódok sokan. Minden valaha is élt szervezet - állat, növény, baktérium vagy gomba, minden "csúszó-mászó állat", sõt e könyv valamennyi okasója - õseire visszatekintve a következõ büszke kijelentéssel élhet: egyetlen õsöm sem múlt ki fiatalon. Valamennyien megélték a felnõttkort, és mindegyik talált magának legalább egy másik nembeli partnert, amellyel sikeresen párosodott. (*) Egyetlenegy õsünket sem terítette le ellenség, ölte meg vírus vagy egy elhibázott lépés a szikla peremén, mielõtt legalább egyetlen utódot világra hozott volna. Kortársaik ezrei vallottak kudarcot a fenti szempontból, õseink közül azonban egyetlen sem. Az iménti kijelentések megtévesztõen kézenfekvõnek tûnnek, mégis számtalan következménnyel járnak: számtalan furcsa, váratlan, meglepõ vagy megvilágító erejû következménnyel. Könyvem ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. (*) Vannak kivételek is. Bizonyos állatok, így például a levéltetvek aszexuálisan szaporodnak. A mesterséges megtermékenyítés lehetõvé teszi a ma embere számára, hogy párosodás nélkül szülessék gyermeke, akár a felnõttkor elérése elõtt is, mivel petesejt akár a lány magzatból is nyerhetõ. Az esetek többségére azonban igaz az állításom. Mivel minden szervezet minden génjét õseitõl kapja, nem pedig õsei sikertelen kortársaitól, ezért minden szervezet sikeres génekkel rendelkezik. Megvan bennük az õssé válás - azaz a túlélés és szaporodás - képessége. Ezért a szervezetek olyan géneket örökölnek, amelyek jól megépített géppé formálják õket - olyan testekké, amelyeknek legfõbb célja, hogy õsökké váljanak. Ezért olyan jó repülõk a madarak, jó úszók a halak, másznak olyan ügyesen afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl majmok, terjednek olyan ellenállhatatlanul a vírusok. Ezért szeretjük az életet és a nemiséget, ezért szeretjük a gyerekeket. Mindez azért van, mert kivétel nélkül valamennyien sikeres õsök megszakítatlan sorától örököljük valamennyi génünket. A világ olyan szervezetekkel népesül be, amelyek rendelkeznek az õssé válás képességével. Ez dióhéjban a darwinizmus lényege. Természetesen Darwin jóval többet mondott ennél, és napjainkban mi is többet mondhatunk, ezért is íródott ez a könyv. Többen mégis félreértik az elõzõ bekezdésben mondottakat, ami ha természetes is, mélységesen kártékony. Az ember kísértésbe esik, hogy azt gondolja: amennyiben õseink sikeresek voltak, az utódaikra örökített gének is jobb minõségûek lehettek, mint amit szüleiktõl kaptak. Vagyis a sikerük valamiként rányomta bélyegét génjeikre, s ezért olyan ügyesek utódaik a repülésben, úszásban, udvarlásban. Ez teljesen helytelen, elhibázott nézet! A gének nem javulnak fel használat közben, egyszerûen csak továbbörökítõdnek, éspedig néhány igen ritka véletlen hibától eltekintve változatlanul. Nem a siker teszi a jó géneket. A jó gének teszik a sikert, és bármit mûvel is egy egyed élete folyamán, ennek a legcsekélyebb kihatása sincs génjeire. A jó génekkel született egyedeknek a legnagyobb az esélye, hogy sikeres õsökké váljanak; ezért a jó gének nagyobb valószínûséggel adódnak tovább, mint a rosszak. Minden nemzedék egyfajta szûrõként, rostaként mûködik: a jó gének átrostálódnak a következõ nemzedékbe, míg a rosszak fiatalon vagy szaporodás nélkül elpusztult testekben végzik. Sokszor az utóbbiak is megélhetnek egy-két nemzedéket, talán mert szerencséjükre jó génekkel osztoznak ugyanazon a testen. Ahhoz azonban, hogy rosták ezrein jusson keresztül, egyiken a másik után, a génnek többre van szüksége szerencsénél. A több ezer nemzedéken átörökítõdött gének valószínûleg a jók közül kerülnek ki. Azt mondtam tehát, hogy a nemzedékek során átörökített gének azok, amelyek az õsöket alkotják. Ez igaz is, mégis létezik egy szembeszökõ kivétel, amellyel foglalkoznom kell, mielõtt a jelenség tisztázatlansága zavart keltene. Némely egyed gyógyíthatatlanul steril, mégis szemlátomást arra rendeltetett, hogy segédkezzék génjei továbbadásában. A dolgozó hangyák, méhek, darazsak és termeszek sterilek. Nem azon munkálkodnak, hogy maguk váljanak õsökké, hanem nõvéreiket és fivéreiket segítik ehhez hozzá. Itt két dolgot kell megértenünk. Elõször is, bármely állatfajban egyazon nemzedék tagjai nagy valószínûséggel ugyanazon génekkel rendelkeznek. Másodszor, a környezet és nem a gének határozzák meg mondjuk, hogy valamely termesz tovább szaporodik-e vagy steril dolgozóvá válik. Minden termeszben vannak olyan gének, amelyek adott környezeti feltételek mellett steril dolgozóvá formálják, más feltételek között viszont ivaros egyeddé. Az utóbbi ugyanazokat a géneket adja tovább, amelyek továbbadásában a steril dolgozók segédkeznek. Ôk pedig ugyanazon gének hatása alatt tevékenykednek, amelyek másodpéldányait az ivaros egyedek szervezete tartalmazza. E géneknek a dolgozókban található példányai azon munkálkodnak, hogy ivaros társaikat átsegítsék a nemzedékek rostáján. A termesz dolgozók hím- és nõnemûek egyaránt lehetnek, a hangyáknál, méheknél és darazsaknál azonban minden dolgozó nõstény; az elv egyebekben változatlan. Tulajdonképpen nagy vonalakban ugyanez vonatkozik a madarak, emlõsök és más állatok bizonyos fajaira, amelyekben a fiatalokat idõsebb testvérek és nõvérek gondozzák. Az elõbb mondottakat összegezve, a gének mintegy megválthatják átjutásukat a rostán azzal, hogy nemcsak a saját test, hanem egy rokon õssé válásában is segédkeznek. A könyvem címében megidézett folyam a DNS folyama, ez pedig az idõn és nem a téren folyik át. Az információ folyója ez, nem csontoké és szöveteké: nem maguké a szilárd testeké. Az információ voltaképpen átfolyik a testeken és hatással van rájuk, viszont az információnak ezt a folyamát az egymás után sorjázó testek tapasztalatai és teljesítményei egyáltalán nem befolyásolják. Sõt, nem hat rá, nem szennyezi egy további lehetséges, látszólag sokkalta hatalmasabb erõ: a nemiség sem. Minden egyes sejtünkben felerészt anyai, felerészt apai gének találhatók. Ezek titkos összeesküvése tesz bennünket azzá a finom és egységes ötvözetté, amik vagyunk. Maguk a gének azonban nem olvadnak össze, mindössze a hatásaik. A maguk részérõl sziklaszilárd önállósággal rendelkeznek. Ha eljön az ideje, egy gén vagy átörökítõdik egy utódba, vagy sem. Az apai és anyai gének nem olvadnak össze: önállóságukat megõrizve rekombinálódnak. Egy adott génünk vagy anyai, vagy apai eredetû. Négy nagyszülõnk, nyolc dédszülõnk stb. egyikébõl, és csakis egyikébõl származik. A gének folyamáról beszéltem, de ugyanígy beszélhettem volna a földtörténeti korokon keresztül masírozó jó cimborák csapatáról is. Egy-egy nemzedék összes génje hosszú távon társa egymásnak. Rövid távon az ugyanabban a testben lakozó többi génhez van több közük. A gének akkor örökítõdnek tovább, ha olyan testeket építenek, amelyek afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl faj által választott életmódot és szaporodási formát szolgálják. Ennél azonban többrõl van szó. Egy gén akkor maradhat fent, ha eredményesen mûködik együtt ugyanazon faj - ugyanazon folyam - más génjeivel. A hosszú távú fennmaradáshoz egy génnek jó cimborának kell lennie. Egy másik faj génjei más folyamhoz tartoznak. Ezekkel már nem muszáj szót értenie - legalábbis nem az elõbbi értelemben -, mivel másfajta testeken osztoznak. Egy faj meghatározó sajátossága, hogy minden tagján ugyanaz a génfolyam áramlik keresztül, ezért egy faj valamennyi génjének jó barátságban kell állnia a többivel. Új faj akkor jön létre, amikor egy létezõ faj kétfelé ágazik. Ekkor a génfolyamok is elágaznak az idõben. A gén szemszögébõl a faji elkülönülés, új faj keletkezése a "hosszú búcsú" kezdete. A részleges elkülönülés rövid idõszakát követõen a két folyam útja mindörökre elválik egymástól, egyikük vagy másikuk az idõk során ki is száradhat. A folyamok partjai által határolt víz újra meg újra elkeveredik a nemi rekombináció révén. Ám a víz sosem lép ki medrébõl, nem szennyez be más folyamot. Miután egy faj kettéoszlott, a létrejövõ két génállomány többé nem társulhat egymással. Immár nem találkoznak ugyanabban a testben, így nem is kell barátságban maradniuk. Nem érintkezhetnek egymással - amin ez esetben a szó szoros értelmében a nemi érintkezés lehetetlenségét értjük, a gének ideiglenes szálláshelye, a test, nem közösülhet más fajhoz tartozó testtel. Miért kell a két fajnak elkülönülnie? Mi az oka génjeik hosszú búcsújának? Mi készteti a folyamot arra, hogy elágazzon, hogy szétkanyargó két ága soha többé ne találkozzon? Ha a részletek tisztázatlanok is, a jelenség legfõbb összetevõje vitán felül a földrajzi elkülönülések véletlene. Való igaz, a gének folyama az idõben folyik, de társulásuk testekhez kötött, a testek pedig a tér adott pontjához rendelhetõk. Egy észak-amerikai szürke mókus keresztezõdni tud egy angol szürke mókussal, már ha valaha is találkoznak az életben. Csakhogy nem valószínû, hogy találkoznak. Az észak-amerikai szürke mókusok génfolyamát majd ötezer kilométernyi óceán választja el az angol szürke mókusokétól. A két génállomány megszakította a barátságot, habár feltehetõleg alkalomadtán szót értenének még. Búcsút mondtak egymásnak, ha - egyelõre - a búcsú nem is végleges. Ám néhány évezredes elkülönülés után a két folyam már annyira eltávolodott egymástól, hogy többé nem tudják kicserélni génjeiket. Az "eltávolodás" ez esetben nem a térre, hanem a genetikai összeférhetõségre értendõ. Szinte bizonyos, hogy valami ehhez hasonló játszódott le a szürke és vörös mókusok még régebbi elkülönülése során. Ezek a fajok már nem keverednek. Ha elterjedési területük földrajzilag átfedi is egymást Európában, és jóllehet némelykor összekülönbözhetnek egy-egy dión, szaporodóképes utódokat már nem hozhatnak létre. Genetikus folyamuk túl messzire kanyarodott egymástól, magyarán, génjeik többé nem férnek meg egy testben. Sok-sok nemzedékkel korábban a szürke és vörös mókusok õsei ugyanazok az egyedek voltak. Késõbb azonban földrajzilag elszigetelõdtek - talán egy hegylánccal vagy vízzel, végül pedig az Atlanti-óceánnal. Génállományuk is különvált tehát. A földrajzi elkülönülés az összeférhetõség hiányát eredményezte. A jó cimborákból rossz cimborák lettek (vagy ez derült volna ki róluk egy párosodási kísérlet során). A rossz cimborákból azután még rosszabb cimborák, míg végül, napjainkra szó sem lehet többé cimboraságról. Búcsújuk immár végleges. A két folyam elkülönült, és a továbbiakban csak még inkább elkülönül egymástól. Ugyanez történt mondjuk õseink és az elefántok õseinek jóval korábbi elválása során. Vagy a struccok (ugyancsak õseink) és a skorpiók õseinek esetében. Mostanára hozzávetõleg harmincmillió ága létezik a DNS-folyamnak, mert ennyire becsülik a fajok számát a Földön. Azt is kiszámították, hogy a jelenleg élõ fajok az összes valaha élt faj mindössze egy százalékát teszik ki. Ebbõl következik, hogy összesen hárommilliárd DNS-folyam létezett. A mai harmincmillió egyszer és mindenkorra elkülönült egymástól. Sokuknak az a sorsa, hogy elenyésszen, mivel a fajok zöme kihal. Ha visszafelé haladunk a harmincmillió folyam mentén (az egyszerûség kedvéért a folyamágakat is folyamoknak nevezem), azt találjuk, hogy egyik a másik után más folyókkal egyesül. Az emberi gének folyama nagyjából ugyanakkor egyesült a csimpánz- gének folyamával, mint a gorilla-géneké, tehát mintegy hétmillió évvel ezelõtt. Néhány millió évvel visszafelé haladva az idõben azután az afrikai emberszabású majmok közös folyama egyesül az orangután-gének folyójával. Még korábban a gibbon-gének folyója is csatlakozik hozzá - ez a folyó folyása mentén haladva több ágra, gibbonnok és sziamangok önálló fajaira ágazik szét. Visszafelé haladva az idõben genetikai folyónk mind több és több folyóval egyesül, az idõben elõrejutva pedig az óvilági és újvilági majmokra, továbbá a madagaszkári makikra válik szét. Még távolabb az idõben folyamunk más nagyobb emlõscsoportokéval egyesül: a rágcsálókéval, macskafélékével, denevérekével, elefántokéval. Eztán elérünk a különbözõ hüllõk, madarak, kétéltûek, halak, gerinctelenek leágazási pontjára.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Csínján kell azonban bánnunk a folyam-metaforával. Ha az összes emlõshöz torkolló elágazásra gondolunk - mondjuk a szürke mókushoz vezetõ folyócskával szemben -, könnyen kísértésbe eshetünk, hogy holmi óriásfolyót képzeljünk el, amilyen a Mississippi és a Missouri egybeömlése. Hisz az emlõsök származásvonala végsõ soron újra meg újra elágazik, míg az összes emlõst létrehozza - a mókuscickánytól az elefántig, a föld alatt túró vakondtól a fák koronáján himbálózó majmokig. A folyam emlõs-ágának oly rengeteg nagy fontosságú fõ vízi utat kell táplálnia, hogyan is lehetne más, mint hatalmas, hömpölygõ víztömeg? Csakhogy ez az elképzelés alapjaiban elhibázott. Amikor az összes mai emlõs õsei elszakadtak a nem-emlõsöktõl, ez az esemény semmivel sem volt jelentõsebb bármely más faji elkülönülésnél. Ha élnek akkor természettudósok, tán észre sem veszik. A gének új folyamága vékony erecske lehetett csupán. Egy apró éjszakai lény génjeit hordozta, amely nem különbözött jobban nem-emlõs unokatestvéreitõl, mint a vörös mókus a szürkétõl. Csak utólag visszatekintve ítéljük egyáltalán emlõsnek az õsi emlõst. Akkoriban mindössze egy volt a számtalan emlõsszerû hüllõfaj közül, s semmi sem különböztette meg a tucatnyi apró, pofával rendelkezõ, rovarevõ lénytõl, a dinoszaurusz-étkek parányi morzsájától. A drámaiság ugyanilyen hiánya jellemezhette az állatok összes többi nagy rendszertani csoportja - a gerincesek, puhatestûek, rákok, rovarok, gyûrûsférgek, laposférgek, csalánozók stb. - korábbi elkülönülését. A folyamot - amelybõl kiváltak a puhatestûek (és mások), hogy ebbõl az ágból megint elkülönüljenek a gerincesek (és mások) - alkotó (valószínûleg féregszerû) lények két populációja még annyira hasonlíthatott, hogy keresztezõdni tudtak egymással. Az egyedüli ok, amiért mégsem tették, holmi esetleges földrajzi akadály lehetett, talán a korábban összefüggõ vizeket elszigetelõ szárazulat. Senki sem sejthette, hogy az egyik populációból származnak késõbb a puhatestûek, míg a másikból a gerincesek. A két DNS- folyó ekkor csupán alig elkülönülõ erecske volt, amiként az állatok fenti két törzse is alig különbözhetett egymástól. A zoológusok mindezt persze tökéletesen tudják, mégis hajlamosak elfeledkezni róla a valóban nagy rendszertani csoportok, például a puhatestûek és gerincesek vizsgálatakor. Abba a hibába esnek, hogy sorsdöntõ eseményként képzelik el ezeknek a nagyobb rendszertani egységeknek a szétágazását. Tévedésük oka, hogy abban az áhítatos tiszteletben nõttek fel, amely az állatok országának minden egyes leágazásában valami mélységesen egyedi eseményt látott; ezt néha a német Bauplan szóval jelölik. Jóllehet a szó mindössze "tervrajzot" jelent, elismert szakszóvá vált, úgyhogy magam is így használom, ha (mint megdöbbenve fedeztem fel) nincs is bent az Oxford English Dictionary legújabb kiadásában. (Mivel némely kollégámnál kevésbé rajongok ezért a szóért, bevallom, nem csekély Schadenfreude, káröröm borzongatja hátamat hiánya láttán: az utóbbi példának okáért bent van a szótárban, nincs tehát miért tiltakoznunk az idegen kifejezések használata ellen.) A Bauplant gyakran fordítják "alapvetõ testtervnek". A bajkeverõ itt az "alapvetõ" jelzõ (vagy ami ezzel egyenértékû, a fellengzõs némethez fordulás, a mélység érzékeltetésére). Mindez komolyan félrevezeti a zoológusokat. Egyikük például felvetette, hogy a kambrium (mintegy 500-600 millió évvel ezelõtt) korabeli evolúció gyökeresen különbözhetett a késõbbitõl. Okfejtésének lényege, hogy napjainkban már csak új fajok keletkeznek, míg a kambriumban jelentek meg a fõbb rendszertani csoportok, amilyenek a puhatestûek és a rákok. Óriási tévedés! Még az olyan gyökeresen eltérõ élõlények is, mint amilyenek a puhatestûek és a rákok, eredetileg ugyanannak a fajnak földrajzilag elkülönülõ populációi voltak. Egy darabig még keresztezõdhettek volna is, ha találkoznak, de ez elmaradt. Évmilliók elszigetelt fejlõdése után tettek szert azután azokra a bélyegekre, amelyek alapján a mai zoológus puhatestûekként és rákokként osztályozza õket. Ezeket a jegyeket a hangzatos "alapvetõ testterv" vagy Bauplan elnevezéssel illetik. Csakhogy az állatok országának fõbb Bauplanjai csupán fokonként tértek el a közös kezdetektõl. Bevallom, némi, meglehetõsen nagydobra vert nézeteltérés uralkodik a zoológusok között arra vonatkozólag, mennyire fokozatos vagy "ugrásszerû" az evolúció. Ám senki, hangsúlyozom, senki sem képzeli, hogy az evolúciós ugrások egyszeriben vadonatúj Bauplant eredményezhettek. Az említett szerzõ 1958-ban vetette papírra sorait. Ma már csak kevés zoológus helyezkedik nyíltan erre az álláspontra, ki nem mondottan mégis megteszik, amikor úgy beszélnek, mintha a fõbb rendszertani csoportok mintegy maguktól, készen szökkentek volna elõ, ahogyan Pallasz Athéné Zeusz fejébõl, és nem a földrajzilag véletlenszerûen elszigetelõdött õsi populációk elágazásából keletkeztek. (*) (*) Az olvasó figyelmébe ajánlom e szempontot, ha Stephen J. Gould Wonderful Life (Csodálatos élet) címû könyvét forgatja, amely varázslatos beszámoló a burgessi agyagpala kambrium kori állatvilágáról.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Molekuláris biológiai vizsgálatok mindenesetre sokkalta közelebbi rokonoknak mutatták a nagy állatrendszertani csoportokat, mint gondolni szoktuk. A genetikus kódot egyfajta szótárnak is felfoghatjuk, amelynek hatvannégy szavát (egy négybetûs ábécé lehetséges tripletjeinek kombinációit) egy másik nyelv huszonegy szavára (a húsz aminosav és egy írásjel) fordítjuk le. Annak esélye, hogy véletlenségbõl még egyszer ugyanehhez a 64:21-es leképezési arányhoz jutunk, egy a milliószor milliószor milliószor milliószor millióhoz. Ennek ellenére a genetikai kód mondhatni pontról pontra megegyezik minden, valaha is megvizsgált állatban, növényben és baktériumban. Minden földi élõlény egyetlen közös õstõl származik, ehhez nem férhet kétség. Senki nem is vitatja, mégis megrökönyödést keltett, milyen közeli hasonlatosság mutatkozik például a rovarok és gerincesek között, ha nem csupán a genetikai kódot magát vizsgáljuk, hanem a genetikus információ részletes sorrendjét is. Meglehetõsen bonyolult genetikai mechanizmus felelõs például a rovarok szelvényezett testfelépítéséért. Kísértetiesen hasonlatos genetikai hatásmechanizmust találtak az emlõsökben is. Molekuláris szempontból minden állat igen közeli rokona egymásnak, mi több, a növényeknek is. A baktériumokig kell visszamennünk, hogy távoli unokatestvérekrõl beszélhessünk, és a genetilkai kód maga még ez esetben is megegyezik a mienkével. Azért tudunk ilyen pontos számításokat végezni a genetikai kóddal a Bauplanok anatómiája helyett, mert az elõbbi szigorúan digitális, a számokkal pedig pontosan dolgozhatunk. A gének folyója digitális folyó. Most pedig sürgõsen meg kell magyaráznom, mit is jelent ez a mûszaki szakkifejezés. A technika digitális és analóg kódoltat különböztet meg. A lemezjátszók és magnetofonok - s a mai napig a telefonok zöme - analóg kódokat használ. A kompakt lemezek, számítógépek és a legtöbb modern telefonrendszer ezzel szemben digitális kódokat alkalmaznak. Egy analóg telefonrendszerben a levegõ nyomásváltozásainak (a hangoknak) állandó hullámzását ennek megfelelõ feszültségkülönbségekké alakítják át az elektromos hálózatban. A lemezjátszó hasonló elv szerint mûködik: a hangbarázdák rezgésre késztetik a lejátszótût, amelynek mozgását ennek megfelelõ feszültségingadozásokká alakítják. A túloldalon azután ezeket a feszültségingadozásokat a telefon fülhallgatójába szerelt rezgõ membrán vagy a lemezjátszó hangszórója visszaalakítja a megfelelõ levegõ- azaz hanghullámokká. Minden lehetséges feszültségérték, bizonyos határokon belül, elektromos jellé alakul, és a köztük mutatkozó különbség az, ami számít. Egy digitális telefonnál mindössze két feszültségérték vagy lehetséges feszültségértékek - mondjuk 8, esetleg 256 - elkülönült sorozata kerül az elektromos hálózatba. Az információt nem ezek a feszültségértékek hordozzák, hanem az elkülönült szintek elrendezése, amit impulzuskód-modulációnak neveznek. Egy adott idõpontban mérhetõ feszültségérték csak ritkán egyezik meg pontosan a mondjuk nyolctagú, névleges értékek valamelyikével, mégis a felfogó apparátus a megjelölt feszültségekhez legközelebb esõ feszültségre kerekíti le, úgyhogy a vonal túloldalán csaknem tökéletes leképezés érhetõ el, ha maga az átvitel módja nem is tökéletes. Mindössze annyit kell tennünk, hogy kellõ távolságban állapítsuk meg az egyes szinteket, hogy a véletlen ingadozásokat soha ne a rossz szinthez rendelje, ne magyarázza félre a felfogó készülék. Ez a digitális kódok felbecsülhetetlen elõnye, és ezért tér át mind több audio- és videokészülék - s az információs technológia általában - a digitális rendszerekre. Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy minden számítógépes mûvelet digitális. Kényelmi okokból bináris - azaz kettes számrendszerû - kóddal dolgoznak, vagyis mindössze két feszültségszinttel 8 vagy 256 helyett. Még egy digitális telefon esetében is a kagylóba érkezõ és a fülhallgatót elhagyó hanghullámok változatlanul a levegõ nyomásának analóg ingadozásai. Csupán az átalakított, továbbított információ digitális. Egyfajta kódot kell itt is felállítani, amely az analóg értékeket mikroszekundumonként elkülönült impulzusok sorozatává alakítja, tehát digitálisan kódolt számokká. Mikor szerelmünkkel enyelgünk telefonon, hangunk és érzelmeink minden aprócska rezdülése, minden szenvedélyes sóhajtás, az epekedés megannyi finom árnyalata kizárólag számok formájában továbbítódik a telefonhuzalon. Számok fakasztanak könnyekre bennünket - feltéve ha elég gyorsan kódolják és dekódolják õket. A modern elektronika kapcsolási sebessége oly gyors, hogy egy telefonvonal idejét feldarabolhatják, valahogy úgy, ahogyan a sakkmester osztja meg idejét húsz partner között egy szimultán játszmában. Ezért ugyanaz a telefonvonal egyszerre több ezer beszélgetést közvetíthet, amelyek ha látszatra egyidejûek is, elektronikusan elszigeteltek, és nem zavarják egymást. Egy adatokat szállító központi vonaton - sokuk manapság már nem elektromos huzal, hanem vagy közvetlenül hegycsúcstól hegycsúcsig sugárzott, vagy mûholdakról visszaverõdõ rádióhullámok - számok tömkelege áramlik át. Ám az imént elemzett leleményes elektronikus elszigetelõdés következtében ez digitális folyamok ezreibõl áll, amelyek csak a szó felszínes értelmében folynak ugyanabban a mederben, amiként a szürke és vörös mókusok is hiába osztoznak ugyanazokon a fákon, génjeik soha nem keveredhetnek el.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Visszatérve a technika világába, az analóg jelek hibái nem sokat számítanak mindaddig, amíg ismételten másolásra nem kerülnek. Egy magnószalag csak alig hallhatóan surrog - hacsak nem erõsítjük föl a hangot, amivel egyúttal a surrogást is felhangosítjuk, újfajta zajt keltve a lejátszás során. Ám ha többször átmásoljuk a szalagot, úgy vagy száz "nemzedék" után már nem hallunk mást rajta, csak pokoli surrogást. Hasonló gonddal kellett megküzdeni az analóg telefonrendszerek korában. Egy telefonjel elenyészik a hosszú huzalon, ezért körülbelül 1,5 kilométerenként fel kell erõsíteni. Az analóg rendszerek idején ez igen nagy problémának számított, mivel minden egyes erõsítés tovább növelte a háttérzaj mértékét. A digitális jeleket ugyancsak fel kell erõsíteni. Csakhogy ez esetben a már ismertetett okokból a felerõsítés nem jár hibával: az információ tökéletesen átjut, függetlenül attól, hány felerõsítõ állomást iktattunk közbe. A háttérzaj száz és száz kilométer után sem növekszik. Gyerekkoromban anyám elmagyarázta nekem, hogy idegsejtjeink a szervezet telefonhálózatát képviselik. De vajon analóg vagy digitális hálózatot-e? Érdekes módon a kettõ keverékét. Egy idegsejt különbözik az elektromos huzaltól. Hosszú, vékony csõ ez, amelyen kémiai változások hullámai terjednek tova, olyan, akár egy földön sistergõ gyújtózsinór. Azzal a különbséggel, hogy az idegsejt eredeti állapota gyorsan helyreáll, és rövid pihenés után újabb kisülésre képes. Az idegrostokon terjedõ hullámok kilengésének mértéke - a gyújtózsinór hõmérséklete - változhat, amint a hullám tovahalad, ez azonban lényegtelen. A kód nem vesz róla tudomást. Vagy ott van a kémiai impulzus, vagy sem, akárcsak két elkülönült feszültségszint a digitális telefonnál. Ilyen értelemben az idegrendszer digitálisnak mondható. Csakhogy az idegi impulzusok nem szorulnak bitekbe: nem alkotnak elkülöníthetõ kódszámokat. Ehelyett az üzenet erõsségét (a hangerõsséget, a fényerõt, talán még az érzelmek hõfokát is) az impulzusok szaporasága kódolja. A mérnökök impulzusfrekvencia-modulációnak nevezik ezt a mechanizmust, amely az impulzuskód - moduláció alkalmazása elõtt nagy népszerûségnek örvendett körükben. Az impulzusok gyakorisága analóg mennyiség, ha maguk az impulzusok digitálisak is: vagy ott vannak, vagy sem, középút nincs. Az idegrendszer ugyanazt a hasznot húzza mindebbõl, mint bármely más digitális rendszer. Az idegsejtek mûködésmódjából adódik az erõsítõ állomások jelenléte, nem százkilométerenként, hanem milliméterenként - hozzávetõleg nyolcszáz ilyen állomás található a gerincvelõ és ujjbegyeink között. Amennyiben számítana az idegimpulzusok kilengésének - a gyújtózsinór sistergésének - mértéke, az üzenet már karunkon végigfutva felismerhetetlenül eltorzulna, a zsiráf nyakáról nem is szólva. Minden egyes erõsítés további véletlen hibákkal tetézné a rendszert, hasonlóan ahhoz, mint amikor nyolcszázadszor másolják le ugyanazt a magnószalagot, vagy minden xeroxmásolatról újabb másolatot készítenek. A nyolcszázadik fénymásolt "nemzedéken" már csak elmosódott szürke foltokat látnánk. Az idegsejtek problémájára a digitális kódolás nyújtja az egyetlen megoldást, és a természetes kiválasztódás élt is a lehetõséggel. Ugyanez mondható el a génekrõl. Francis Crick és James Watson - a gének molekuláris szerkezetének felfedezõi - helye, véleményem szerint, Arisztotelész és Platón mellett van. Nobel-díjukat az "élettan és orvostudomány" területén elért eredményeikért kapták, ami nagyon is helyénvaló, mi több, másként elképzelni sem lehet. Folyamatos forradalomról beszélnünk csaknem önellentmondás, pedig a két fiatalember által 1953-ban elindított szemléletváltozás nem csupán az orvostudományt forradalmasította újra meg újra, hanem az életre vonatkozó egész tudásunkat. Maguk a gének és a genetikai betegségek mindössze a jéghegy csúcsát képviselik ebben a gyökeres átalakulásban. A Watson és Crick utáni molekuláris biológiában a legforradalmibb az, hogy digitálissá vált. Watson és Crick munkássága nyomán tudjuk, hogy a gének finom belsõ szerkezete merõben digitális információ hosszú fonalaiból áll. Mi több, velejéig digitális információról beszélhetünk a szó valódi értelmében, amiként az a számítógépekben és kompakt lemezekben feldolgozásra kerül, nem olyan felemásan, mint az idegrendszerben. A genetikai kód nem bináris, mint a számítógépek, és nem is nyolcszintes, mint a telefonrendszerek esetében, hanem négy elembõl, négy jelbõl áll. A géneknek ez a gépies kódja kísértetiesen hasonlít a számítógépekéhez. A szakkifejezések különbségeitõl eltekintve egy molekuláris biológiai folyóirat oldalait bármikor felcserélhetjük egy számítógépes szaklap hasábjaival. Több más következménye mellett az élet lényegét átértelmezõ digitális forradalom egyszersmind a végsõ, halálos csapást jelentette a vitalizmusra - arra a meggyõzõdésre, amely szerint az élõ anyag mélységesen különbözik a nem élõtõl. 1953-ig még hihetõ volt, hogy van valami alapvetõen és tovább nem egyszerûsíthetõen titokzatos az élõ protoplazmában. Ennek vége szakadt. Az élet mechanisztikus szemléletére hajló filozófusok legmerészebb álmaikban sem reméltek ilyen hatalmas áttörést. Képzeljük el a következõ sci-fi cselekményt. A mû nagyobbára a mienkével megegyezõ technológiai környezetbenfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl játszódna, mindössze felpörögnének kissé az események. Jim Crickson professzort elrabolja egy gonosz idegen erõ, és arra kényszeríti, hogy biológiai fegyvereket kikísérletezõ laboratóriumaiban dolgozzék. A civilizáció megmentéséhez elkerülhetetlen, hogy néhány szigorúan titkos információt a külvilág tudomására hozzon, csakhogy minden normális kommunikációs csatorna megtagadtatott tõle. Egy kivételével. A DNS kód hatvannégy triplet "kodonból" áll, amely elegendõ a teljes kis- és nagybetûs ábécé, a tíz szám, térköz és egy pont átírására. Crickson professzor leemel egy fertõzõ influenzavírust a laboratóriumi polcról, és genomjába beírja palackpostája teljes szövegét, tökéletes angol mondatokban. Többször is elismétli üzenetét a manipulált genomban, amelyhez könnyen felismerhetõ "zászlójelzést" biggyeszt - mondjuk az elsõ tíz törzsszámot. Ezt követõen beoltja magát a vírussal, majd egy emberekkel telezsúfolt helyiségben tüsszögni kezd. Influenzajárvány söpör végig a világon, és távoli országok orvosi laboratóriumaiban lázasan próbálják feltérképezni a genomot az oltóanyag elkészítéséhez. Hamarosan kiderül, hogy a genomban furcsa minta ismétlõdik. A törzsszámokon felbátorodva - amelyek semmiképpen nem köszönhetõk a véletlennek - valaki kódtörõ módszereket javasol. Innen már rövid út vezet Crickson professzor üzenete teljes szövegének megfejtéséhez, amelyet szertetüsszögött a világban. Az öröklõdés, amely a Földön elõforduló bármely életformára egyetemesen érvényes, velejéig digitális. Szóról szóra átmásolhatnánk mondjuk az Újszövetséget az emberi genom azon részeibe, amelyeket jelenleg "hulladék" DNS tölt ki - azaz a szervezet által fel nem használt vagy legalábbis a mindennapi értelemben fel nem használt DNS. Testünk minden egyes sejtje tartalmazza a negyvenhat nagyszerû mágnesszalag megfelelõjét, amelyekrõl számtalan, egyszerre munkálkodó olvasó-író fej veszi le a digitális jeleltet. Minden egyes sejtben ezek a szalagok - a kromoszómák - ugyanazt az információt tartalmazzák, csakhogy a különbözõ sejtekben az olvasó-író fejek az adatbázis különbözõ részleteit keresik ki a maguk sajátos céljainak megfelelõen. Ezért különböznek az izomsejtek a májsejtektõl. Nincs tehát semmiféle lélek kormányozta életerõ, semmiféle lüktetõ, fújtató, sarjadzó rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az élet nem egyéb, mint digitális információ, bitek halmaza. A gének is merõben információból állnak, amelyet kódolni, újrakódolni és dekódolni kell, anélkül, hogy az információ eközben szemernyit is sérülne, vagy megmásítaná jelentését. A tiszta információ átmásolható, és mivel digitális információról van szó, az átmásolás hitelessége rendkívüli. A DNS elemei oly pontossággal másolódnak át, ami túlszárnyalja a modern technika valahány vívmányát. Nemzedékeken át másolódnak át így, s az idõnkénti hibák gondoskodnak a változatosság megteremtésérõl. Az élõvilágnak ebben a változatosságában automatikusan azok a kódolt kombinációk szaporodnak el, amelyek dekódolva ugyane DNS-üzenetek megõrzésére serkentik az õket hordozó szervezeteket. Mi - és velünk együtt valamennyi élõlény - a programozásért felelõs digitális adatbázis elterjesztésére programozott túlélõgépek vagyunk. A darwinizmust ma a tiszta, digitális kód szintjén a túlélõk túléléseként értelmezhetjük. Ha jól meggondoljuk, nem is lehetne másként. Elképzelhetnénk ugyan analóg átöröklési rendszert is. Láttuk azonban, mi történik az analóg információval, mikor több, egymást követõ nemzedéken át átmásolásra kerül. Kínai suttogássá fajulna. A felerõsített telefonrendszerek, újramásolt magnószalagok, a fénymásolatok fénymásolatai esetében az analóg jelek oly érzékenyek a felgyülemlõ károsodásokkal szemben, hogy bizonyos korlátozott számú másolatnál több nem is készíthetõ. A gének ezzel szemben akár tízmillió nemzedéken át is képesek önmaguk másolására, miközben alig károsodnak. Az evolúció azért mûködik, mert - az alkalmankénti mutációktól eltekintve, amelyeket a természetes kiválasztódás vagy kigyomlál, vagy megõriz - a másoló folyamat tökéletes. Csupán egy digitális átörökítõ rendszer képes fenntartani a darwini elveket a földtörténeti korok évmillióin keresztül. 1953, a kettõs spirál felfedezésének éve, tehát nem csupán az élet misztikus, ködös értelmezésének vetett véget, hanem ettõl az évtõl kezdve tekintik az evolúciót digitális folyamatnak. Nagy erejû kép, ha elképzeljük a merõben digitális információ földtörténeti korokon méltóságteljesen áthömpölygõ folyamát, amely hárommilliárd ágra szakad. De mikor hagyja el ez az információ az élet ismerõs tájait? Mikor hagyja oda a testeket, kezeket, lábakat, szemeket, agyakat, pofaszakállakat, leveleket és fatörzseket, gyökereket? Mikor hagy el minket és testrészeinket? Vajon mi valahányan - állatok, növények, egysejtûek, gombák és baktériumok - puszta partok vagyunk, amelyek között a digitális információ folyócskái áramlanak? Bizonyos értelemben igen. Ám, amint már jeleztem, többrõl van itt szó. A gének tevékenysége nem merül ki abban, hogy másolatokat készítenek magukról, amelyek nemzedékrõl nemzedékre továbbadódnak. Idejüket a testekben töltik, és meghatározzák annak a testnek a formáját és viselkedését, amelyben éppen tartózkodnak. Eszerint a testek is fontosak.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Egy jegesmedve teste példának okáért - a fenti szóképpel élve - nem puszta folyópart, amely digitális folyócskát határol. Egyszersmind a jegesmedvékre jellemzõ bonyolultsággal rendelkezõ gép is. A jegesmedvék egész populációjának összes génje egyfajta közösséget alkot - jó cimborák õk, akik ellökdösõdnek egymással az idõben. Mégsem töltik minden idejüket a közösség többi tagjának társaságában: váltogatják partnereiket a közösséget alkotó génkészletbõl. A géneknek ezt a közösségét úgy határozhatjuk meg, hogy olyan génkészletet jelentenek, amely a közösség bármely más génjével találkozhat (nem találkozhat viszont a világon fellelhetõ harmincmillió többi közösség egyetlen más tagjával sem). A tulajdonképpeni találkozásra mindig a jegesmedve egy sejtjében kerül sor. Ez a test pedig több a DNS-t hordozó egyszerû tartálynál. Kezdetnek legyen elég annyi, hogy már maga a sejtek száma, amelyek mindegyikén belül teljes génkészlet található, szédítõ: mintegy kilencszázbillió egy kifejlett hím medve esetében. Ha sorba állítanánk egyetlen jegesmedve sejtjeit, e sor oda-vissza érne a Föld és a Hold között. E sejtek több száz jól megkülönböztethetõ típusba sorolhatók. Kivált az emlõsöket jellemzik ugyanazok a sejttípusok, amilyenek az izomsejtek, idegsejtek, csontsejtek, hámsejtek és így tovább. Az azonos típushoz tartozó sejtek társulása szöveteket alkot: izomszöveteket, csontszöveteket stb. Mind e settípusok valamennyi típus felépítéséhez szükséges genetikai utasításokat tartalmazzák, csupáncsak a szövetnek megfelelõ gének lépnek mûkõdésbe. Ezért különbözõ megjelenésûek és méretûek a különbözõ szöveteket alkotó sejtek. Ami ennél is érdekesebb, egy adott sejttípusban mûködésbe lépõ gének a szóban forgó szövet formáját is megszabják. A csontok például nem kemény, merev szövet alaktalan tömegei. Sajátos alakjuk van, üreges nyelekkel, golyókkal és foglalattal, tüskékkel és sarkantyúkkal. Mintha csak a bennük lévõ, mûködõ gének által beprogramozott sejtek tudnák, milyen a kapcsolatuk a környezõ sejtekkel. Így építik fel a szöveteket úgy, hogy azok fülkagylót, szívbillentyût, szemlencsét vagy záróizmot formáljanak. Egy jegesmedvéhez hasonló szervezet bonyolultsága sokrétû. Ez a szervezet pontosan meghatározott alakú szervek - amilyen a máj, vesék és csontok - bonyolult együttese. Minden szerv adott szövetekbõl formált bonyolult építmény, amelynek építõkövei a sejtek, melyek gyakran rétegekbe, lapokba rendezõdnek, máskor viszont szilárd tömeget alkotnak. Ennél sokkalta kisebb mérettartományban minden sejt rendkívül összetett belsõ szerkezettel rendelkezik a benne összehajtogatott membránokból. E membránok és a köztük lévõ víz számtalan bonyolult kémiai reakció színhelye. Az ICI-hez vagy az Union Carbide-hoz tartozó vegyiüzemben több száz kémiai reakciót végeznek. Ezeket lombikokkal, csövekkel stb. különítik el egymástól. Egy élõ sejt belsejében hasonlóan nagyszámú kémiai reakció játszódik le egyidejûleg. Bizonyos mértékig a sejt membránrendszere a laboratórium üvegedényeinek feladatát tölti be, jóllehet a hasonlat két okból is sántít. Elõször is, habár sok kémiai reakcióra kerül sor a membránok felületén, tetemes részük magában a membránban zajlik. Másodszor, a reakciók elkülönítésének létezik egy, az elõbbinél fontosabb módja. Minden reakciót saját enzimje katalizál. Az enzim igen nagy molekula, amelynek háromdimenziós formája meghatározott kémiai reakciót gyorsít fel azáltal, hogy megfelelõ felszínt biztosít a reakció lezajlásához. Mivel a biológiai molekulákból leginkább háromdimenziós megjelenésük számít, ezért egy enzimet nagyobbfajta szerszámnak is tekinthetünk, amelyet körültekintõen úgy alakított ki a természet, hogy meghatározott alakú molekulák szalagtermelését biztosítsa. Ezért bármely sejt belsejében egyidejûleg és egymástól mégis elszigetelten független kémiai reakciók százai játszódnak le a különbözõ enzimmolekulák felszínén. Hogy adott sejtben mely kémiai reakciók zajlanak, azt az határozza meg, mely enzimmolekulák vannak jelen nagyobb számban. Minden enzimmolekula felépítéséért, perdöntõ alakját is beleértve, egy meghatározott gén a felelõs. Közelebbrõl, a gén több száz kódjelének pontos sorrendje adott, tökéletesen ismert szabályok (a genetikai kód) szerint megszabja az enzimmolekula aminosavsorrendjét. Minden enzimmolekula aminosavak lineáris láncolata, amely önmagától a csak számára jellemzõ háromdimenziós szerkezetbe göngyölõdik fel, s akárcsak valami masninál, a lánc meghatározott részei keresztkötéseket alkotnak annak más részeivel. A masni pontos háromdimenziós képét az aminosavak egydimenziós sorrendje dönti tehát el, azaz végsõ soron a gén kódjeleinek egydimenziós sorrendje. Ilyeténképpen a sejtben lejátszódó kémiai reakciókat a mûködõ gének határozzák meg. Mi dönti el, milyen gének lépnek mûködésbe egy adott sejt esetében? A sejtben már jelenlevõ kémiai anyagok. Rejlik mindebben egyfajta tyúk-tojás paradoxon, ám nem feloldhatatlan. Feloldása voltaképpen végtelenül egyszerû elméletben, ha a gyakorlatban tekervényesebb is. A számítógéptudósok programbehúzásnak nevezik ezt a megoldást. Mikor elõször kezdtem el számítógépet használni, valamikor az 1960-as években, minden programot papírszalagon kellett betölteni. (A korszak amerikai számítógépeiben gyakran lyukkártyákat alkalmaztak, de az elv ugyanaz.) Mielõttfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl azonban az ember betöltötte volna egy komolyabb program jókora szalagját, be kellett töltenie egy úgynevezett behúzóprogramot. Ez egyvalamit tudott: megmondta a számítógépnek, hogyan töltse be a papírszalagokat. Itt van azonban a tyúk vagy tojás paradoxon: hogyan tölti be önmagát a behúzóprogram szalagja? A mai számítógépeken a behúzóprogram megfelelõjét már beépítik a gépekbe, a régi idõkben azonban az embernek elõször meghatározott szertartásrend szerint végig kellett nyomogatnia egy sor gombot. A gombnyomások sorrendje közölte a számítógéppel, miként kezdje el olvasni a behúzóprogram szalagjának elejét. Ez azután további utasításokat tartalmazott e szalag következõ részletérõl és így tovább. Amikorra az egész szalagot beette a gép, már bármely papírszalagot el tudott olvasni, úgyhogy használni lehetett. Mikor egy embrió fejlõdésnek indul, egyetlen sejt, a megtermékenyített petesejt osztódik ketté, ez azután megint tovább osztódik, s minden egyes új sejt megint csak tovább. Néhány nemzedék elég, hogy a sejtek száma billióra növekedjen, ilyen hatékony a mértani haladvány szerinti osztódás. Ám ha mindössze errõl lenne szó, akkor ez a billió sejt mind ugyanolyan volna. Hogyan differenciálódnak (a szakszóval élve) ehelyett májsejtekké, vesesejtekké, izomsejtekké stb., miközben mindegyikben más és más gének lépnek mûködésbe és más enzimek aktiválódnak ? Kérem szépen, a programbehúzás segítségével, mégpedig a következõképpen. Habár egy petesejt gömb alakú, kémiai összetételét tekintve különbség van a pólusai - a teteje és az alja és sok esetben az eleje és a hátulja (ezért a jobb és bal oldala) - között. Ezeken a pólusokon a vegyületek más-más koncentrációban vannak jelen. Bizonyos kémiai anyagok koncentrációja jelentõsen megnövekszik például, ha hátulról elõrefelé haladunk a petesejtben, másoké meg akkor, ha fentrõl lefelé. Ezek a korai koncentráció-különbségek meglehetõsen egyszerûek, mindez azonban elég ahhoz, hogy beindítsa a programbehúzás elsõ szakaszát. Amikor a megtermékenyített petesejt, mondjuk, harminckét sejtté osztódik - tehát öt osztódás után -, e harminckét sejt némelyikében a petesejt csúcsában lévõ vegyi anyagok jutnak túlsúlyba, míg másokban a petesejt aljára jellemzõ anyagok. Kiegyensúlyozatlanság mutatkozhat a sejtek között az elülsõ és hátulsó koncentrációgradiensek viszonylatában is. E különbségek elégségesek ahhoz, hogy a gének különbözõ kombinációját léptessék mûködésbe az egyes sejtekben. Ezért a kezdeti embrió különbözõ részeit alkotó sejtekben eltérõ enzimkombinációk lesznek jelen. Ez pedig gondoskodik további génkombinációk beindításáról a különbözõ sejtekben. Az utódsejtek tehát különböznek az embrión belül, nem maradnak azonosak klón-õsükkel. E különbségek azonban nagyon mások, mint a fajok korábban említett eltérései. A sejtek szétágazása programozott, és részletekbe menõen kiszámítható, míg a fajoké földrajzi véletlenek szeszélyének mûve volt, amelyekkel nem lehetett elõre számolni. Azontúl a fajok szétválásakor maguk a gének is elválnak egymástól az általam kissé cirkalmasan hosszú búcsúnak nevezett folyamat során. Mikor azonban az utódsejtek ágaznak szét az embrióban, minden új osztódással ugyanazok a gének jutnak az új sejtekbe, ebben nincs kivétel. Csakhogy a különbözõ sejtek kémiai anyagok különbözõ kombinációiban részesülnek, amelyek eltérõ génkombinációkat léptetnek mûködésbe, majd ezek újabbakat indítanak be vagy kapcsolnak ki. Így halad tovább a programbehúzás, míg ki nem alakul a különbözõ sejttípusok teljes készlete. A fejlõdõ embrió nem csupán több száz eltérõ típusú sejtté differenciálódik, hanem elegáns dinamikai változások során külsõ-belsõ formája is folyton átalakul. Talán a legdrámaibb e változások közül a legkorábbi, gasztrulációként, bélcsíra-képzõdésként ismert folyamat. Lewis Wolpert kiváló embriológus odáig ment, hogy kijelentette: "Nem a születés, házasság vagy halál, hanem a gasztruláció a legfontosabb az életünkben." A gasztruláció során egy sejtekbõl álló üres golyó görbül tölcsérré, melynek belsõ falát sejtbélés borítja. Az állatok országában minden embrió átesik ezen a gasztrulációs folyamaton. Ez az az egységes talapzat, amelyen az embriológiai fejlõdés különbségei nyugszanak. E virtuóz origami-bemutató végén, a sejtrétegek számtalan begyûrõdése, kitüremkedése, kidudorodása, kinyúlása után, amelynek folyamán az embrió egyes részei más részek rovására finoman összehangolt növekedésnek indultak, miután maga az embrió több száz fajta, kémiailag és fizikailag is különbözõ sejtté differenciálódott, s a sejtek össz- száma elérte a több billiót, kialakult a folyamat végterméke: a magzat. De még ez sem végleges, hiszen az egyedfejlõdés egész folyamatát - melynek során bizonyos részek megint gyorsabban növekednek a többinél -, a felnõtt- és öregkort is beleértve, az embrionális fejlõdés meghosszabbításának tekinthetjük. Az egyedek különbségei tehát teljes embrionális fejlõdésük mennyiségi eltéréseire vezethetõk vissza. Egy sejtréteg kissé tovább növekszik, mielõtt betüremkedne, és mi az eredmény: sasorr a fitos orrocska helyett, vagy lúdtalp, amelyfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl megmenti életünket, mert nem soroznak be katonának, míg a lapocka esetleg úgy formálódik, hogy különösen alkalmassá teszi tulajdonosát a dárdahajításra (vagy kézigránátokéra, krikettlabdákéra, a körülményektõl függõen). Néha a sejtrétegek origamijának egyedi különbségei tragikus következményekkel járhatnak, például mikor karok helyett csonkokkal, kezek nélkül jön világra egy csecsemõ. A sejtrétegek origami-játékában meg nem mutatkozó, merõben kémiai jellegû egyedi különbségek hasonló horderejûek lehetnek: a születõ utód esetleg képtelen a tej megemésztésére, hajlama van a homoszexualitásra vagy mogyoró-allergiára, netán terpentin ízûnek érzi a mangót. Az embrionális fejlõdés rendkívül bonyolult fizikai és kémiai folyamat. A bármely pontján lezajló aprócska változás jelentõs további következményeket von maga után. Ez nem meglepõ, ha visszaemlékszünk, milyen kimerítõ programbehúzás elõzi meg e folyamatot. Az egyedfejlõdés különbségei zömmel környezeti különbségeknek tulajdoníthatók, amilyen az oxigénhiány vagy a talidomid hatása az embrióra. Más különbségek a genetikai eltéréseknek tudhatók be - itt nem csupán az elszigetelt génekre, hanem a gének összjátékára és a környezettel való kölcsönhatására gondolunk. Az olyan összetett, kaleidoszkopikus, szövevényes és kölcsönös programbehúzással vezényelt folyamat, amilyen az embrionális fejlõdés, egyszerre átütõ erejû és érzékeny. Átütõ erejû, mert néha lehengerlõen hátrányos környezeti hatások ellenére is életre segíti a csecsemõt. Másfelõl érzékeny is a környezeti hatásokra, hiszen nincs két teljesen egyforma egyed, még az egypetéjû ikrek sem. Most pedig térjünk át elmélkedéseink voltaképpeni tárgyára. Amennyiben az egyedi eltérések genetikai eredetûek (kisebb vagy nagyobb mértékben), a természetes kiválasztódás elõnyben részesítheti az embrionális origami vagy embrionális kémia valamely szeszélyes képzõdményét a másikkal szemben. Ha karunk erejét gének szabályozzák, a természetes kiválasztódás helyeselheti vagy rosszallhatja ezt a jellegvonást. Amennyiben a messze hajító kar a legcsekélyebb mértékben is befolyásolja a túlélést és így a nemzõképességet, s e készséget gének szabályozzák, ezeknek a géneknek ennek megfelelõen nagyobb esélyük lesz, hogy átküzdjék magukat a következõ nemzedékbe. Természetesen bármely egyed kimúlhat számtalan egyéb okból is, amelynek semmi köze a hajító képességhez. Ám a gén, amely jobb hajítóvá teszi az egyedeket, sok - jó és rossz - testben lakozik majd az elkövetkezõ nemzedékek sorában. Az adott gén szempontjából az egyéb halálokok tehát kiegyenlítõdnek. A gén szemszögébõl egyedül a DNS nemzedékeken átáramló folyama számít, amely csak néha talál szállásra egy-egy testben, csak néha osztozik egy-egy testen sikeres vagy sikertelen géntársaival. Hosszú távon a folyam jó túlélési esélyeket biztosító génekkel telik meg, amelyek valamicskét feljavítják a hajító képességet, a mérgek megérzésének képességét vagy bármi más készséget. Nagy átlagban viszont azok a gének, amelyek csökkentik a túlélés esélyeit - mert kancsalságot okoznak az egymást követõ testekben, amelyek ezért a dárdahajításban sem jeleskednek, vagy kevésbé vonzó testeltet formálnak, megcsappantván lehetõségeiket a párkeresésben -, ezek a gének elõbb-utóbb eltûnnek a gének folyamából. Ne feledjük mindenekelõtt, hogy a folyamban azok a gének maradnak meg, amelyek megnövelik a túlélés esélyeit az adott faj megszokott körülményei között. Ennek legperdöntõbb vonatkozása a faj többi génje, amellyel a szóban forgó gén a testeken osztozik, az ugyanabban a folyamban a földtörténeti korokon áthömpölygõ többi gén.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR606.HTM[2009.12.26. 14:00:30]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl 2. FEJEZET Afrika és leszármazottai Gyakran hallani azt a mélyértelmûnek vélt megállapítást, hogy a tudomány a mi modern eredetmítoszunk. A zsidóknak megvolt a maguk Ádámja és Évája, a suméroknak Marduk és Gilgames, a görögöknek Zeusz és az Olümposzi istenek, a keltáknak a Valhalla. Mi más az evolúció, mondják ezek a nagyokosok, mint az istenek és eposzi hõsök mai megfelelõje, nem jobb és nem rosszabb, nem igazabb és nem hamisabb náluk. Egy magát kulturális relativizmusnak nevezõ szalonbölcsesség végletes megfogalmazása szerint a tudomány nem tarthat több igényt az igazságra, mint a törzsi mítoszok, lévén ez a modern nyugati világ törzseinek kedvenc mitológiája. Egyszer egy antropológus kollégám úgy megszorongatott, hogy kénytelen voltam a lehetõ legsarkosabban megfogalmazni a véleményem. Valami ilyesmit mondtam: Tegyük fel, hogy egy törzs az égre hajított, kiszolgált lopótöknek véli a Holdat, amely csaknem karnyújtásnyira lóg a fák koronája fölött. Tényleg azt állítja Ön, hogy a tudományos igazság - miszerint a Hold hozzávetõleg negyedmillió mérföldre van tõlünk s átmérõje egynegyede a Földének - nem igazabb a fenti törzs hiedelménél? "Igen - felelte az antropológus. - Egyszerûen arról van szó, hogy olyan kultúrában nõttünk fel, amely tudományos nézõpontból szemléli a világot. Ôk viszont más világszemléletben nevelkedtek. Egyik világkép sem igazabb a másiknál." Mutassanak nekem egy kulturális relativistát, és lefogadom, messzirõl lerí róla az álszentség. A tudomány elveivel egybehangzóan megépített repülõgépek mûködnek. Fennmaradnak a levegõben, és kívánt úticélunkhoz szállítanak bennünket. Ezzel szemben a törzsi vagy mitológiai célokra épített gépek - amilyenek az egyes õserdõk tisztásain emelt és szentként tisztelt ál-gépek vagy Ikarosz viaszszárnyai - nem repülnek. (*) (*) Nem elõször élek ezzel a cáfolattal, és hangsúlyoznom kell, hogy szigorúan azokkal szemben alkalmazom, akik a kollégámhoz hasonlóan gondolkodnak a lopótökökrõl. Vannak mások is, akik ugyancsak kulturális relativistának vallják magukat, ez azonban zavaró, mert az õ véleményük teljesen méltányos, és az elõbbinek szöges ellentéte. Számukra a kulturális relativizmus mindössze annyit jelent, hogy egy kultúrát csak saját kulturális fogalmainak fényében értelmezhetünk. Ezek szerint a hiedelemvilágot is összefüggéseiben kell szemlélnünk. Gyanítom, hogy a kulturális relativizmus utóbbi méltányos változata azfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl eredeti, és az általam bírált formája csupán szélsõséges, jóllehet ijesztõen elterjedt, vadhajtása. A józan relativistáknak többet kellene tenniük azért, hogy elhatárolják magukat ettõl a bárgyú oldalhajtástól. Ha Önök például nemzetközi antropológus vagy irodalmi kritikus találkozóra repülnek, azért érnek oda - és nem zuhannak alá egy szántóföldön -, mert egy sereg tudományosan képzett nyugati mérnök helyesen számolt. A nyugati tudomány nemcsak a Hold Föld körüli pályáját számította ki, hanem számítógépei és rakétái segítségével embereket is juttatott a Hold felszínére. A törzsi bölcsesség viszont, amely mindössze a fák koronája fölé helyezte a Holdat, soha nem érintheti meg ezt az égitestet álmain kívül. Ritkán tartok úgy nyilvános elõadást, hogy ne hozakodna elõ valaki a hallgatóság soraiból az antropológus kollégáméhoz hasonló véleménnyel, ami többnyire helyeslõ morajt és egyetértõ fejbiccentéseket vált ki. Semmi kétség, a bólogatók szabadelvûnek és faji elõítéletektõl mentesnek érzik magukat. Még biztosabban számíthat az egyetértõ bólintgatásokra az, aki a következõvel áll elõ: "Az Ön evolúcióba vetett hite végsõ soron meggyõzõdés kérdése, és ezért semmivel sem jobb, mintha valaki Ádám és Évában hisz." Minden törzsnek megvan a maga eredetmítosza - a világmindenség, az élet és az emberiség eredetét elmesélõ legendája. Bizonyos értelemben a tudomány is hasonlót cselekszik, legalábbis modern társadalmunk mûvelt rétegei számára. Akár vallásnak is nevezhetnénk, amiként jómagam is felvetettem, és nem pusztán tréfából, hogy beépíthetnék a tudományt a vallásoktatás anyagába. (**) (Angliában a vallás kötelezõen hozzátartozik az iskolai tantervhez. Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol azért zárták ki a hivatalos oktatásból, hogy az egymással összeférhetetlen tömérdek felekezet egyikét se sértsék meg.) A tudomány a valláshoz hasonlóan az eredetünkre, az élet természetére, a kozmoszra vonatkozó legmélyebb kérdések megválaszolására tart igényt. Ezzel azonban vége is van a hasonlóságnak. Mert míg a tudományos vélekedéseket bizonyítékok támasztják alá gyümölcsözõen, a mítoszokat és vallási hiedelmeket nem. (**) The Spectator (London), 1994. augusztus 6. Az összes eredetmítosz közül az Édenkert zsidó legendája hatja át leginkább kultúránkat, olyannyira, hogy innen kapta nevét egy fontos, eredetünkre vonatkozó tudományos elmélet, "az afrikai Éva" teóriája is. Részben azért szentelem neki ezt a fejezetet, mert a segítségével tovább bõvíthetem a DNS-folyam metaforáját, részben pedig azért, mert párhuzamot szeretnék vonni e tudományos feltevés nõalakja és az Édenkert legendás õsanyja között. Ha sikerrel járok, izgalmasabbnak, mi több költõileg is megindítóbbnak találják majd az igazságot a mítosznál. Kezdjük az egészet egy egyszerû logikai gyakorlattal, aminek a jelentõsége hamarosan kiviláglik. Valamennyiünknek két szülõje, négy nagyszülõje, nyolc dédszülõje van, és így tovább. Az elõdök száma minden nemzedékben megkétszerezõdik. G nemzedékkel visszanyúlva az idõben, az elõdök számát megkapjuk, ha 2-t g- szer megszorozzuk önmagával, ami 2 a g-edik hatványon. De ki sem kell szállnunk karosszékünkbõl ahhoz, hogy belássuk, mégsem lehet ez így. Önmagunk meggyõzésére alig kell visszalépnünk az idõben, mondjuk csak Jézus születéséig, úgy kétezer esztendõvel ezelõttig. Legyünk konzervatívak, és tételezzünk fel négy nemzedéket évszázadonként - vagyis, hogy az emberek átlag huszonöt éves korukban nemzenek utódokat -, ekkor kétezer év alatt mindössze nyolcvan nemzedékkel számolhatunk. A valódi számok ennél valószínûleg nagyobbak (a mai napig az asszonyok többsége igen fiatalon szült), ez azonban csupáncsak afféle karosszékbeli számítgatás, úgyhogy e részletek fejtegetéseink szempontjából lényegtelenek. Iszonyatosan nagy szám 2 a 80-adik hatványon, 24 nullát kell biggyesztenünk az 1-es után, hogy leírjuk: billiószor billió. Eszerint valamennyiünknek milliószor milliószor milliószor millió õse élt Jézus idejében! Csakhogy a világ akkori össznépessége elhanyagolható töredéke az õsök imént kiszámított számának. Nyilván valahol elvétettük a dolgot, de hol? A számításban nincs hiba. Abban tévedtünk, hogy minden nemzedéket megkétszereztünk. Elfeledkeztünk ugyanis az unokatestvér-házasságokról. Azt mondottam, hogy valamennyiünknek nyolc dédszülõje van. Ám bármely, elsõ unokatestvérek házasságából származó gyermeknek csupán hét dédszülõje van, mert az unokatestvérek közös nagyszülei két független leszármazási vonalon dédszülei a szóban forgó gyermeknek. No és?, kérdezhetik Önök. Igen, hébe-korba sor kerül unokatestvér-házasságra (Charles Darwin felesége, Emma Wedgwood is elsõ unokatestvére volt), mégsem esik ez meg olyan gyakran, hogy bármit is számítana. Pedig nagyon is számít, mert az unokatestvér a mi szempontunkból lehet másod-, ötöd- vagy akár tizenötöd unokatestvér is.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Ha ilyen távoli unokatestvérekkel számolunk, akkor bármely házasság unokatestvér-házasságnak tekinthetõ. Néha hallja az ember, hogy valaki azzal dicsekszik, távoli unokatestvére a királynõnek, ez azonban fölöttébb nagyképû kijelentés, mivel valamennyien rokonai vagyunk a királynõnek, ahogyan - több szálon, mint valaha felfejthetnénk - minden más embertársunknak is. A királyok és kékvérûek mindössze abban tûnnek ki a többiek közül, hogy õk nyilván is tartják családfájukat. London tizennegyedik Earlje például a következõképpen vágott vissza politikai ellenfele csipkelõdésére: "Felteszem, ha jól belegondolunk, Mr. Wilson is a tizennegyedik Mr. Wilson." Mindebbõl az következik, hogy valamennyien közelebbi rokonságban állunk egymással, mint gondolnánk, ezért õseink száma is jóval kevesebb kell legyen az imént számítottnál. Egyszer erre akartam rávezetni az egyik tanítványomat, ezért megkértem, ismeretei birtokában próbálja meg felbecsülni, milyen régen élhetett kettõnk közös õse. A leányzó keményen az arcomba nézett, és a maga lassú, vidékies tájszólásával szemrebbenés nélkül kijelentette: Valamikor a majmok idején." Megbocsátható gondolatszökellés, habár 10.000 százalékban helytelen. Eszerint évmilliókkal korábban váltak volna el közös õseink. Az igazság ezzel szemben az, hogy legutolsó közös õsünk mindössze néhány évszázaddal ezelõtt élhetett, jóval Hódító Vilmos után. Azonfelül számos egyidejû leszármazási vonalon is unokatestvérek vagyunk. Az õsök hibásan felduzzasztott számához úgy jutottunk, hogy folyton, újra meg újra elágazó faként képzeltük el a családfát. Ha fordított irányban leszármazási sort rajzolunk fel, ez is mindenképpen hibás. Egy tipikus egyednek két gyermeke, négy unokája, nyolc dédunokája van és így tovább, egészen az évszázadok ködébe veszõen, utódok billióin át. A génáramlás folyama az õsök és leszármazás sokkalta valósághûbb modellje, errõl az elõzõ fejezetben beszéltem. Ez a folyam szünet nélkül hömpölyög tova medrében s az idõben. Örvények válnak el és egyesülnek újra benne, amint a gének keresztezõdnek az idõnek ebben a folyamában. Merítsünk egy vödörnyit a vízbõl a folyó egyes szakaszain. Lesz úgy, hogy a molekulák párokba rendezõdnek, máskor elválnak. Valamikor a múltban élesen elkülönültek egymástól, és a jövõben is ez lesz a sorsuk. Nehéz nyomon követni, mikor kapcsolódnak össze, de matematikailag biztosak lehetünk abban, hogy erre sor kerül - hogy amennyiben két gén épp nincs kapcsolatban egymással, nem kell sokáig mennünk a folyón egyik irányban sem ahhoz, amíg újra érintkezésbe kerülnek. Talán nem tudják, hogy unokatestvérei tulajdon házastársuknak, mégis statisztikailag valószínû, hogy nem kell sokáig visszamenniük a családfán, amíg közös kapcsolódási pontra akadnak. Ha a másik irányba, a jövõ felé tekintenek, kézenfekvõnek tûnhet, hogy közös utódokban osztoznak életük társával. Van azonban ennél meghökkentõbb gondolat is. Legközelebb, ha nagy tömeg emberrel tartózkodnak együtt valahol - mondjuk egy koncertteremben vagy futballmeccsen -, nézzenek körbe a nézõseregen, és gondolják el a következõket: amennyiben egyáltalán utódokra számíthatnak a távoli jövõben, ezek valószínûleg közös õsökként tarthatják számon azokat, akikkel most kezet ráznak a koncerten. Ugyanazon gyerekek közös nagyszülei rendszerint tudatában vannak annak, hogy közös õsök, ami egyfajta közösségérzetet teremt közöttük, függetlenül attól, kijönnek-e személyesen egymással vagy sem. Ha egymásra néznek, elmondhatják: "Nos, ha nem is rajongok érte túlságosan, de DNS-e elkeveredik az enyémmel közös unokánkban, és remélhetjük, hogy közös leszármazottaink lesznek a jövõben, jóval azután is, hogy mi már elmentünk. Ez mindenképpen köteléket teremt kettõnk között." Én azonban most azt mondom, hogy már amennyiben egyáltalán utódokkal áldja meg Önöket a sors, az elõbb emlegetett koncertteremben is találhatnak olyanokat, akik Önökkel közös õsei lesznek leszármazottaiknak. Felmérhetik a hallgatóságot és találgathatják, vajon kivel osztoznak ebben a szerencsében. Önöknek és nekem is lesznek majd közös utódaink, legyen bármilyen a bõrük színe, tartozzanak bármelyik nemhez. DNS-üknek az a sorsa, hogy elkeveredjék az enyémmel. Hölgyeim és uraim, kedves rokonok, üdvözlöm Önöket! Nos, tegyük fel, visszautazunk idõben mondjuk a Colosseumba zsúfolódott tömegbe, vagy még távolabbi múltba, teszem azt egy piaci napra Ur városában, akár még ennél is tovább. Vegyék alaposan szemügyre a tömeget, ahogyan a mai koncertteremben is tennék. Rá fognak jönni, hogy ezeket a rég halott embereket két és csakis két csoportba oszthatják: azokra, akik õseik Önöknek, és azokra, akik nem. Ez elég nyilvánvalónak tûnik, most azonban figyelemre méltó igazságra bukkantunk. Amennyiben idõgépük elég messze vitte vissza Önöket az idõben, akkor a látott embereket aszerint különíthetik el, õsei-e mindazoknak, akik 1995-ben élnek a Földgolyón, vagy senkinek sem õsei az 1995-ben élõk közül. Nincs középút. Mindenki, akire csak a pillantásuk esik, mikor kilépnek idõgépükbõl, vagy egyetemes õse az emberiségnek, vagy senkinek sem õse. Ez már ugyancsak meghökkentõ gondolat, gyerekjáték azonban bebizonyítani. Nem kell mást tenniük, mintfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl nevetségesen távoli múltba visszahajózniuk képzeletbeli idõgépükkel, mondjuk 350 millió évvel ezelõttre, mikor õseink tüdõkezdeménnyel rendelkezõ bojtosúszójú halak voltak, amelyek épp ekkor másztak ki a vízbõl és váltak kétéltûvé. Amennyiben hal az õsöm, elképzelhetetlen, hogy ne legyen az Önök õse is. Ha nem így lenne, azt kellene feltételeznünk, hogy az Önökhöz és a hozzám vezetõ származásvonal tökéletesen függetlenül, minden keresztezõdés nélkül járta végig a fejlõdés egyes lépcsõfokait, a kétéltûeken, hüllõkön, emlõsökön, fõemlõsökön, majmokon és emberféléken keresztül, ami a végén oly hasonlóságot eredményezett közöttünk, hogy beszélgethetünk és amennyiben az ellenkezõ nemhez tartozunk, párosodhatunk is egymással. Ami igaz Önökre és rám, igaz bármely két emberre. Bebizonyítottuk tehát, hogy ha elegendõ messze megyünk vissza az idõben, minden ekkor élt ember vagy õse volt valamennyiünknek, vagy senkinek sem volt az õse. De mit jelent az, hogy elegendõ messze? Nyilván nem kell visszamennünk a bojtosúszójú halakig - ez afféle közvetett bizonyíték lenne -, de akkor milyen messze menjünk vissza, hogy minden 1995-ben élõ ember közös õséhez jussunk? Ez már jóval fogasabb kérdés, és a következõkben ezzel szeretnék foglalkozni. Ez a kérdés már nem válaszolható meg a karosszékbõl. Valódi ismeretekre, mérésekre van szükségünk a tények zord világából. Sir Ronald Fisher, a kiváló angol genetikus és matematikus, akit méltán tekinthetünk Darwin legnagyobb 20. századi követõjének, egyszersmind a modern statisztika atyjának, ezt írta 1930-ban: "Csupán a földrajzi és egyéb korlátok, amelyek útját állják a különbözõ emberfajták nemi érintkezésének, akadályozzák meg, hogy az egész emberiség - az utolsó évezredet leszámítva - közös õsre tekintsen vissza. Ugyanannak a nemzetnek az õsei az utolsó 500 éven túl nagyjából megegyeznek; 2000 év távlatából már csak az egyes etnikai csoportokon belül találunk különbségeket; ezek már valóban igen régmúlt idõkben élõ emberek. Mindez azonban csak akkor igaz, ha az elszigetelt csoportok között hosszú távon nem volt vérkeveredés." Folyó hasonlatunknál maradva Fisher végsõ soron azzal érvel, hogy egy földrajzilag egységes népcsoport minden tagjának génjei ugyanabban a folyamban áramlanak. Amikor azonban a tényleges számadatokról van szó - ötszáz, kétezer esztendõ, a népcsoportok elkülönülésének régmúltja - Fisher kénytelen találgatásokba bocsátkozni. A maga korában még nem álltak rendelkezésére a vonatkozó adatok. Manapság, a molekuláris biológia forradalma idején éppenséggel a bõség zavarával küzdünk. A molekuláris biológia adta nekünk a karizmatikus afrikai Évát is. A digitális folyam nem az egyetlen metafora, amivel e tárgyban próbálkoztak. Hasonlíthatjuk a valamennyiünkben megtalálható DNS-t a családi Bibliához is. A DNS igen hosszú szöveg, amelyet, mint az elõzõ fejezetben láttuk, négybetûs ábécével írtak. E betûk aprólékos gonddal másolódtak le õseinktõl és csakis tõlük, éspedig figyelemre méltó hûséggel még az igen távoli õsök esetében is. A különbözõ emberekben megõrzött szövegek összehasonlításával visszakövetkeztethetünk rokonsági viszonyaikra egészen a közös õsig. A távoli unokatestvérek - mondjuk a norvégek vagy Ausztrália õslakói - örökítõanyaga sok szóban különbözik majd. A filoszok hasonló szövegelemzésnek vetik alá a Szentírás különbözõ változatait. Sajnos azonban a DNS-levéltár esetében van egy alapvetõ bökkenõ. A nemiség. A nemiség a levéltáros rémálma. Ahelyett, hogy egy-két alkalmi hibától eltekintve érintetlenül hagyná az õsi szövegeket, gátlástalanul közébük gázol, és megsemmisíti a bizonyítékokat. Egyetlen elefánt sem okozott még akkora rombolást porcelánboltban, mint amekkorát a nemiség a DNS- levéltárban. A Biblia filoszai nem láttak ehhez foghatót. Jó, elismerem, az Énekek éneke eredetét kutató tudós is tudatában van, hogy ez a mû nem egészen az, aminek látszik. Furcsán össze nem illõ részleteket tartalmaz, ami arra utal, hogy különbözõ költemények töredékeit - ezeknek is csak egy része erotikus - fércelték együvé. Hibákat - mutációkat - is találunk benne, kivált fordításban. "Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják." Ez bizony félrefordítás, még ha egy életen át ismételve szert is tett a maga tündéri varázsára, amit aligha szárnyalna túl a helyes változat, "Fogjátok meg nékünk a gyümölcsdenevéreket, a gyümölcsdenevér-fiakat..." Mert ímé a tél elmúlt, az esõ elmúlt, elment. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. E sorokból oly elbájoló költészet árad, hogy csak vonakodva töröm meg a varázst a megjegyzéssel: egyfajta véletlenfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl mutációval állunk itt szemben. Az eredeti változatban a gerlicze helyett "teknõs" szerepelt. Ezek azonban csak kisebb hibák, az elkerülhetetlen, jelentéktelen szövegromlás, ami méltán várható nem ezrével nyomott vagy torzításmentes mágneslemezre rögzített, hanem halandó írnokok által ritka és sérülékeny papiruszra körmölt szövegek esetében. Hanem most a nemiség is megzavarja a képet. (Nem abban az értelemben persze, ahogyan áthatja az Énekek éneke strófáit.) Abban az értelemben, hogy kitépi a szöveg felét, majd találomra kiválaszt néhány töredéket, és összekeveri egy másik szöveg hasonlóképpen kettémészárolt felével. Bármily vandálnak tûnjön is ez az eljárás, pontosan ez játszódik le egy ivarsejt képzõdésekor. Például egy férfi ondósejt termelõdésekor az apai és anyai kromoszómák párosával egymás mellé rendezõdnek, és nagy darabjaik helyet cserélnek. Az utódok kromoszómái ezért a nagyszülõk örökítõanyagának jóvátehetetlenül összezagyvált kotyvalékából állnak, és így tovább, az egészen távoli õsökig visszamenõen. Maguk a szövegelemek, a betûk, talán még a szavak is, érintetlenül megõrzõdnek a nemzedékek során át. Csakhogy eközben fejezetek, oldalak, mi több bekezdések darabolódnak fel és kapcsolódnak újabb rendben olyan könyörtelen megmásíthatatlansággal, hogy a fajfejlõdés kutatására csaknem alkalmatlanok. Az õstörténet nagy álcázója a nemiség. A DNS-levéltárat akkor alkalmazhatjuk a leszármazási viszonyok vizsgálatára, ha sikerül a nemiséget biztonsággal kizárnunk a képbõl. Ennek két fontos példája is van. Az egyik az "afrikai Éva", akirõl rövidesen szót ejtek. A másik még távolabbi õsök, az inkább fajok közötti, mint fajon belüli viszonyok felderítése. Amint azt az elõzõ fejezetben láttuk, párosodásra csupán fajon belül kerülhet sor. Mikor egy fajról új ág sarjad, a génfolyam is elágazik. Ha kellõ idõ telt el a szétválás után, az egyes folyóágakon belüli nemi elkeveredés éppenséggel segíti is a gének levéltárosát a fajok közötti rokonsági és leszármazási viszonyok kiderítésében. Csupáncsak a fajon belüli rokoni viszonyoknál zavarja össze a nemiség a bizonyítékokat. A fajok közötti rokonság felfejtésében a nemiség azért jön segítégünkre, mert automatikusan biztosítja, hogy a faj minden egyede tökéletes genetikai mintája legyen az egész fajnak. Nem számít, hogy egy tajtékos folyam mely pontján merítjük meg vödrünket, vize mindenképpen jellemzõ lesz a folyóra. A különbözõ fajok képviselõibõl vett DNS-szövegeket valóban össze is hasonlították, méghozzá nagy sikerrel és betûrõl betûre a fajok törzsfájának megrajzolásakor. Az egyik jelentõs biológiai iskola szerint akár még az elágazások idõpontját is megállapíthatjuk. Ez a lehetõség a "molekuláris óra" meglehetõsen ellentmondásos fogalmának köszönhetõ: e szerint a feltevés szerint a genetikus szöveg adott területeinek mutációja évmilliók óta változatlan ütemben zajlik. Egy pillanat, és rátérünk a "molekuláris óra"-hipotézisre. A citokróm c-nek nevezett fehérjét leíró szövegbekezdés 339 betûbõl áll génjeinkben. Tizenkét betûnyi változás különíti el az emberi citokróm c-t a lovakétól, távoli unokatestvéreinkétõl. Mindössze egybetûnyi a különbség az ember és a majmok (jóval közelebbi rokonaink) citokróm c-je között. Negyvenöt betûben mutatkozik eltérés az ember és az élesztõgomba között, és ugyanennyi betû különbözteti meg a disznókat az élesztõgombáktól. Nem meglepõ e számok egyezése, hiszen amint visszafelé haladunk az emberhez vezetõ folyam folyása mentén, ez jóval korábban egyesül a disznókhoz, mint az élesztõgombákhoz vezetõ ággal. A számok mégsem egyeznek tökéletesen. A lovakat az élesztõgombáktól elkülönítõ betûk száma a citokróm c-ben nem negyvenöt, hanem negyvenhat. Ez nem jelenti azt, hogy a disznók közelebbi rokonai volnának az utóbbiaknak, mint a lovak. Mindketten ugyanolyan közel állnak az élesztõgombákhoz, amiként minden más gerinces - és tulajdonképpen minden állat is. Talán holmi újabb változás lopta be magát a lovak vonalába a disznókkal közös, meglehetõsen kései õsük óta. Összességében a citokróm c betûinek változásai jobbára megfelelnek az élõvilág törzsfájára vonatkozó elvárásainknak. A "molekuláris óra"-hipotézis szerint az örökítõanyag egy részletének változási üteme évmilliók óta többé-kevésbé változatlan. A teória szerint a lovakat az élesztõgombáktól elkülönítõ negyvenhat betûnyi változás fele a citokróm c- ben a közös õstõl a mai lovakig vezetõ vonalon, míg másik fele a mai élesztõgombákhoz vezetõ evolúció során zajlott le (magától értetõdõ, hogy a két fejlõdésvonal bejárásához ugyanannyi millió évre volt szükség). Elsõ pillantásra ez meglepõ feltevésnek tûnik. Végsõ soron nagy a valószínûsége, hogy a közös õs inkább hasonlított az élesztõgombákhoz, mint a lovakhoz. Az ellentmondás feloldása abban a mindinkább elfogadott hipotézisben rejlik, amelyet a kitûnõ japán genetikus, Motó Kunura fogalmazott meg, és amely szerint a genetikai szövegek zöme szabadon változhat anélkül, hogy magának a szövegnek a jelentése megváltozna. Használható hasonlatnak kínálkozik a nyomtatott szövegek betûképe. "A ló emlõs." "Az élesztõ gomba." E mondatok jelentése napnál világosabb, jóllehet minden szót más betûtípusból szedtek. A molekuláris óra a jelentéktelenfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl betûtípus-változásoktól függetlenül ketyeg az évmilliók során. A változások, amelyek a természetes kiválasztódás hatáskörébe tartoznak, és amelyek a lovak és élesztõgombák közötti különbségeket jellemzik - a mondatok értelmét megváltoztató változások -, csupán a jéghegy csúcsai. Némely molekula órája gyorsabban ketyeg, mint másoké. A citokróm c viszonylag lassan módosul: egyetlen betût minden 25 millió évben, aminek valószínûleg az az oka, hogy a ennek a fehérjemolekulának a szervezet túlélése szempontjából életbevágó szerepe szerkezetének parányi részleteitõl függ. A természetes kiválasztódás többnyire nem tûri meg egy ennyire szerkezet-függõ molekula legtöbb változását. Más fehérjék ezzel szemben, amilyenek az úgynevezett fibrinopeptidek, jóllehet nem kevésbé jelentõsek, sokféle változatban is ugyanúgy fejtik ki hatásukat. A fibrinopeptidek a véralvadásban mûködnek közre, és legtöbb részletük megváltoztatható anélkül, hogy ez megkárosítaná alvadékképzõ tevékenységüket. A mutáció üteme ezekben a fehérjékben hozzávetõleg egy változás hatszázezer évenként, ami negyvenszer gyorsabb, mint a citokróm c mutációja. A fibrinopeptidek ezért nem alkalmasak a távoli õsök tisztázására, habár az újabb keletû õsök, így az emlõsök körében, jól használhatók. Több száz ilyen fehérje létezik, mindegyik a rá jellemzõ ütemben változik az évmilliók során, és mind külön- külön felhasználható a törzsfa felrajzolására. E különbözõ adatok többé- kevésbé ugyanazt a törzsfát eredményezik - ami mellesleg nem csekély bizonyíték, már amennyiben egyáltalán bizonyítékokra van szükség, az evolúció elmélete mellett. Attól a felismeréstõl jutottunk idáig fejtegetéseinkben, hogy a nemi elkeveredés összezavarja az élõvilág történeti dokumentumait. Két útját találtuk meg annak, hogyan zárhatjuk ki a nemiség hatását. Egyikükkel az imént foglalkoztunk, s abból a ténybõl adódik, hogy a nemiség nem keveri össze a géneket az egyes fajok között. Ez lehetõvé teszi, hogy a DNS bázissorrendjének felhasználásával az állatvilág törzsfájának igen távoli elágazásait is nyomon kövessük, olyan õsök származásvonalát, akik jóval azelõtt éltek, hogy mi felismerhetõen emberré váltunk volna. Megállapodtunk azonban korábban abban, hogy ilyen távoli múltban mi, emberek valamennyien határozottan egyetlen egyedtõl eredeztethettük magunkat. Szeretnénk tudni, milyen távol van napjainktól az az idõ, amikor még az egész emberiség közös õsre tekinthetett vissza. Ehhez másfajta DNS-bizonyítékokhoz kell fordulnunk. Itt lép be a történetbe az "afrikai Éva". Az "afrikai Évá"-t néha "mitokrondriális Évá"-nak is hívják. A mitokondriumok apró, rombusz alakú képzõdmények, amelyek ezrével hemzsegnek minden sejtünkben. Alapjában véve üresek belül, de ezt a belsõ teret bonyolult membránrendszer tölti ki. A membránok jóval nagyobb felületet biztosítanak, mint amennyire a mitokrondriumok külsõ megjelenése alapján számítanánk, és ez a megnövekedett felület hasznosításra is kerül. A membránok egy vegyiüzem - pontosabban egy áramfejlesztõ telep - szerelõszalagjainak tekinthetõk. Gondosan szabályozott láncreakció játszódik le a membránok mentén, egy láncreakció, amelynek több állomása van, mint bármely emberek alkotta vegyigyárban. Eredményeképpen a táplálékmolekulákból származó energia szabályozott lépésekben szabadul föl, és késõbbi elégetésre újra felhasználható formában raktározódik el, legyen erre bármikor, bárhol szükség a szervezetben. Mitokondriumaink nélkül egy szempillantás alatt elpusztulnánk. Ez tehát a mitokondriumok feladata, minket azonban jobban érdekel, honnan származnak. Az élõvilág fejlõdésének kezdeteinél eredileg baktériumok voltak. E meghökkentõ elméletet a félelmetesen kiváló Lynn Margulis fogalmazta meg, az amhersti University of Massachusetts munkatársa, s noha kezdetben vonakodva fogadták, mostanára csaknem mindenütt diadalt aratott. Kétmilliárd éve a mitokondriumok távoli õsei szabadon élõ baktériumok voltak. Más baktériumokkal együtt nagyobb sejtek belsejében éltek. A "prokarióta" (elõsejtmagvas) baktériumok így kialakult közösségébõl jött létre az "eukarióta" (valódi maggal rendelkezõ) sejt, amit sajátunknak nevezhetünk. Valamennyien több száz billió egymástól kölcsönösen függõ eukarióta sejt közösségébõl állunk. E sejtek mindegyikét több ezer speciálisan szelídített baktérium közössége alkotja a sejten belül, ahol a baktériumokra jellemzõ módon szaporodnak. Kiszámították, hogy amennyiben egyetlen emberi szervezet összes mitokondriumát sorba raknánk, e sor nem egyszer, de kétezerszer futná körbe a Földet. Egyetlen állat vagy növény közösségek hatalmas közösségébõl áll, amelyek egymással kölcsönhatásban álló rétegekre tagozódnak, akár egy esõerdõben. Ami az esõerdõt magát illeti, ebben a közösségben mintegy tízmillióféle faj nyüzsög, s minden faj minden egyede maga is domesztikált baktériumok közösségeinek közösségébõl áll. Margulis doktor eredetértelmezése - miszerint a sejt baktériumok zárt kertje volna - nemcsak hogy hasonlíthatatlanul gondolatébresztõbb, izgalmasabb és felemelõbb, mint az Édenkert Genezis-beli története. Azzal a járulékos elõnnyel is rendelkezik, hogy szinte bizonyosan igaz.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl A legtöbb biológushoz hasonlóan elfogadom Margulis elméletét, e fejezetben azonban csak egy bizonyos következménye okán teszek róla említést, jelesül, hogy a mitokondriumok saját DNS-sel rendelkeznek, amely egyetlen kromoszómagyûrûbe zárul, csakúgy, mint a többi baktérium esetében. Most pedig, ennyi bevezetõ után térjünk a lényegre. A mitokondriális DNS nem vesz részt az örökítõanyag nemi elkeveredésében, elszigetelt úgy a maganyagtól, mint más mitokondriumok DNS-étõl. A mitokondriumok, sok baktériumhoz hasonlóan, egyszerû osztódással szaporodnak. Valahányszor egy mitokondrium kettéosztódik, mindegyik utód az eredeti kromoszóma azonos példányát örökli, az alkalmankénti mutációkat leszámítva. Látjuk immáron ennek szépségét, s azt, hogy mi haszna van mindennek a hosszú távú genetikai kapcsolatok kutatója szemszögébõl. Azt találtuk, hogy ami az átlagos DNS- szövegeket illeti, a nemiség minden nemzedékben összekuszálja a bizonyítékokat, elmosván az anyai és apai vonal hozzájárulását. A mitokondriális DNS ezzel szemben hálistennek ragaszkodik a szerzetesi tisztasághoz. Mitokondriumainkat kizárólag anyánktól kapjuk. A hímivarsejtek túl kicsik ahhoz, hogy néhány mitokondriumnál többet tartalmazzanak, épp annyit, amennyi elegendõ energiát biztosít farkuk mozgatásához, amint a petesejt felé úsznak. Ezek a mitokondriumok azután elhullanak a farokkal, mikor a hímivarsejt feje a petesejtbe olvad a megtermékenyülés során. A petesejt ezzel szemben jókora tömegû, és hatalmas, folyadékkal teli benseje mitokondriumok gazdag tenyészetét tartalmazza. Legyenek férfiak vagy nõk, mitokondriumaik megegyeznek anyai nagyanyjuk mitokondriumaival. Az apai, nagyapai, dédapai mitokondriumokhoz viszont nincs közük. E sejtszervecskék a múlt független lenyomatai, a maganyag DNS-e nem szennyezi õket, mely utóbbi ugyanolyan valószínûséggel származhat mind a négy nagyszülõtõl, mind a nyolc dédszülõtõl s így tovább az idõben visszafelé. A mitokondriális DNS tehát érintetlen, nem védett azonban a mutációkkal - a másolás véletlenszerû hibáival - szemben. Valójában gyorsabban mutál, mint "saját" DNS-ünk, mivel (mint minden baktérium) híján van annak az elmés korrektúraolvasó gépezetnek, amit sejtjeink az évmilliók során kifejlesztettek. Lesz tehát némi különbség az Önök és az én mitokondriális DNS-em között, és e különbségek mértéke annak függvénye, milyen régen váltak el egymástól õseink. Nem az összes õsünk, csupán a nõi, nõi, nõi ... ág õsei. Amennyiben az Önök édesanyja tisztavérû ausztráliai, kínai leszármazottja, vagy a Kalahári kung szanjaié, jó pár különbség akad majd az Önök mitokondriumai és az enyéim között. Az apa személye érdektelen: lehet angol õrgróf, sziú törzsfõnök, mindez a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja mitokondriumaink milyenségét. Ugyanez vonatkozik valamennyi férfi õsükre, egészen az idõk hajnaláig. Létezik tehát egy önálló mitokondriális apokrif, amely a családi Biblia mellett öröklõdik tovább nemzedékrõl nemzedékre, s a tetejében azzal a hatalmas elõnnyel rendelkezik, hogy csupán anyai ágon adódik tovább. Ezt nem szexista kijelentésnek szántam, én azt se bánnám, ha történetesen kizárólag apai ágon öröklõdne. A felbecsülhetetlen elõny az érintetlenségben rejlik, abban, hogy ez az örökítõanyag nem darabolódik fel és olvad össze minden egyes nemzedék során. A következetes öröklõdés bármely, de nem mindkét nemen keresztül az, amire nekünk, genealógusoknak szükségünk van. Az Y kromoszóma, amely, akár a családi név, csak apai ágon adódik tovább, elméletben ugyanúgy megfelelne, de ez túl kevés információt tartalmaz ahhoz, hogy felhasználhassuk. A mitokondriális apokrif ezzel szemben eszményi a fajon belüli közös õsök megállapításához. A mitokondriális DNS-t a kaliforniai Berkeley Egyetem egy kutatócsoportja tanulmányozta a megboldogult Allan Wilson irányításával. Az 1980-as években Wilson és munkatársai 135 élõ nõ DNS-sorrendjét határozták meg a világ minden tájáról - ausztrál bennszülöttekét, Új-Guinea felföldjének lakóiét, amerikai indiánokét, európaiakét, kínaiakét, valamint Afrika különbözõ népeibõl származó hölgyekéit. A különbségek számát vizsgálták, amelyek minden egyes nõ között mutatkoztak a DNS bázissorrendjében. Az így kapott adatokat számítógépen feldolgozva a leggazdaságosabb családfát keresték. A "gazdaságos" esetünkben a véletlenek lehetõség szerinti kizárását jelenti. Az utóbbihoz némi magyarázat szükséges. Gondoljunk vissza korábbi fejtegetéseinkre a lovakról, disznókról és élesztõgombákról, valamint a citokróm c aminosav-sorrendjének meghatározásáról. Emlékezzünk vissza, hogy a lovak mindössze három "betûben" különböznek a disznóktól, utóbbiak negyvenöt "betûben" térnek el az élesztõgombáktól, míg a lovaknál ez a különbség negyvenhat "betû". Ebbõl arra a következtetésre jutottunk, hogy a lovak és disznók, lévén hogy közös õsük viszonylag új keletû, elméletileg ugyanolyan távolságra vannak az élesztõgombáktól. A negyvenöt és negyvenhat közötti eltérés rendellenesség, ami egy eszményi világból hiányozna. Vagy a lovak fejlõdésvonalán bekövetkezõ további mutációnak, vagy a disznók vonalán lejátszódó visszamutálásnak tudható be.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl No mármost, bármilyen képtelen ötletnek tûnik is, elméletileg feltételezhetjük, hogy a disznók valóban közelebb állnak az élesztõgombákhoz, mint a lovak. Elméletileg elfogadható, hogy a disznók és lovak közeli hasonlósága (citokróm c szövegeik mindössze három betûben különböznek, s testfelépítésük is csaknem megegyezik, az emlõsökének megfelelõen) a véletlenek halmozódásának tulajdonítható. Azért nem hisszük el ezt, mert a disznók és lovak hasonlósága elmondhatatlanul túlszárnyalja a disznók és élesztõgombák közös vonásait. Valljuk be, a disznók egyetlen DNS- kódjelben látszanak közelebb állni az élesztõgombákhoz, mint a lovakhoz, ezt azonban a mérleg másik serpenyõjében millió egyéb hasonlatosság ellensúlyozza. A megoldást a gazdaságosság elve nyújtja. Ha feltesszük, hogy a disznók közel állnak a lovakhoz, mindössze egy véletlenszerû hasonlatossággal kell számolnunk. Ha azonban az a feltevésünk, hogy a disznók az élesztõgombák közeli rokonai, egymástól függetlenül megszerzett véletlen hasonlatosságok képtelenül hosszú láncolatát kell elfogadnunk. A lovak, disznók és élesztõgombák esetében a gazdaságosság elve túl lehengerlõ ahhoz, hogy kételkedjünk benne. Ám a különbözõ emberfajták mitokondriális DNS-ét vizsgálva semmi lehengerlõ nincs a hasonlóságokban. A gazdaságosság elve továbbra is érvényben van, érvei azonban mennyiségi adatokra hivatkozó gyengécske érvek, nem elsöprõ, ellentmondást nem tûrõ okfejtések. Mit kezdhet mindezzel a számítógép, legalábbis elméletben. Lajstromba veheti a 135 nõ összes lehetséges családfáját. Majd megvizsgálhatja e listát, és kiválaszthatja a leggazdaságosabb családfát - vagyis azt, ami minimálisra csökkenti a véletlen hasonlóságok lehetõségét. Bele kell törõdnünk, hogy még az igazságot legjobban megközelítõ családfa is feltételez néhány véletlen egybeesést, amiként abba is bele kellett nyugodnunk, hogy ami a DNS egy kódjelét illeti, az élesztõgombák közelebb állnak a disznókhoz, mint a lovakhoz. Ám - elméletben legalábbis - a számítógép játszva megoldja gondunkat, kiválasztva a sok lehetséges családfa közül a leggazdaságosabbat és legkevésbé esetlegeset. Mármint elméletben. A gyakorlatban azonban van egy bökkenõ. A lehetséges családfák száma jóval nagyobb, mint amit Önök, én vagy bármely matematikus álmodni is képes. A lovak, disznók és élesztõgombák származásvonalához ugyanis mindössze három leszármazási sort kell felrajzolnunk. A legkézenfekvõbb a [[disznó lóé] élesztõgombáé], ahol a disznók és a lovak a legbelsõ zárójelen belülre kerülnek, míg az élesztõgombák a rokonságban nem álló "külsõ csoportot" képviselik. Az elméletileg lehetséges további két leszármazási sorozat [[disznó élesztõgombáé] lóé] és [[ló élesztõgombáé] disznóé]. Amennyiben negyedik élõlényt is vizsgálunk - mondjuk a tintahalat -, a leszármazási sorok száma tizenkettõre növekszik. Nem sorolom fel mind a tizenkettõt, csak megint a leggazdaságosabbat mind közül: [[[disznó lóé] tintahalé] élesztõgombáé]. A disznó és ló mint közeli rokonok ismét vígan elvannak a legbelsõ zárójelen belül. Eztán a tintahal csatlakozik a társasághoz, mivel közelebbi õsei vannak a disznó/ló vonallal, mint az élesztõgombáknak. A többi tizenegy leszármazási sor mindegyikérõl - például [[disznó tintahalé] [ló élesztõgombáé]] - elmondhatjuk, hogy kevésbé gazdaságos. Erõsen valószínûtlen, hogy a disznók és lovak számtalan közös jellegvonása egymástól függetlenül alakult volna ki, amennyiben a disznók a tintahalakkal, míg a lovak az élesztõgombákkal állnának közelebbi rokonságban. Ha három élõlény három lehetséges leszármazási sorozatot, négy pedig tizenkettõt eredményez, hány lehetséges családfával rajzolhatók meg 135 nõ rokonsági viszonyai? A válasz olyan nevetségesen nagy szám, hogy értelmetlen leírnunk. Amennyiben a világ legnagyobb és leggyorsabb számítógépének kellene elkészítenie az összes lehetséges családfa lajstromát, a szerencsétlen masina a világ végezetéig küszködne a megoldással. Mindazonáltal a dolog nem reménytelen. A képtelenül nagy számokat megfontolt mintavétellel szoktuk megszelídíteni. Nem tudjuk megszámolni, pontosan hány rovar nyüzsög az Amazonas-folyó völgyében, megbecsülni mégis meg tudjuk a számukat, ha mintát veszünk az erdõ találomra kijelölt parcelláiból, és feltételezzük, hogy e parcellák reprezentatív mintát adnak. Számítógépünk nem képes megvizsgálni a 135 nõt egyesítõ összes lehetséges családfát, véletlen mintavételre azonban lehetõség van az összes elképzelhetõ családfa sorából. Valahányszor mintát veszünk ezek gigamilliárdjaiból, észre kell vennünk, hogy a minta leggazdaságosabb tagjai közös tulajdonságokban osztoznak. Ebbõl arra következtethetünk, hogy a leggazdaságosabb családfák az összes lehetséges közül feltehetõleg ugyanolyan jellegekkel rendelkeznek. A kutatók eszerint is jártak el, jóllehet nem okvetlenül ez volt a legkézenfekvõbb eljárás. Amiként a rovartanászok sem értenének egyet abban, melyik a brazíliai esõerdõt leginkább képviselõ reprezentatív minta, úgy a DNS-t kutató genetikusok is különbözõ mintavételi eljárásokat követtek. Mert sajnos a vizsgálati eredmények nem mindig vágnakfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl egybe. Legyen megalapozott vagy sem, a magam részérõl közzéteszem, milyen következtetésekre jutott a Berkeley kutatócsoportja az emberi mitokondriális DNS elemzésébõl. Következtetéseik rendkívül izgalmasak, egyúttal vitára ingerlõk. Szerintük a leggazdaságosabb fa Afrika talajában vetette meg gyökereit. Ez azt jelenti, hogy az afrikaiak egy része távolabbi rokona más afrikaiaknak, mint a Földgolyó bármely más lakójának. Ezek - európaiak, amerikai indiánok, ausztrál õslakók, kínaiak, új-guineaiak, eszkimók és mindenki más - egy viszonylag közeli rokonsági csoportot alkotnak. Egyik-másik afrikai beletartozik ebbe a rokonságba, mások nem. Az elõbbiek értelmében a leggazdaságosabb családfa a következõképpen fest: [némely afrikai [más afrikaiak [további afrikaiak [még további afrikaiak és mindenki más]]]]. A kutatócsoport tehát arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy valamennyiünk õsanyja Afrikában élt, õ az "afrikai Éva". Mint mondottam, ez a következtetés vitára ingerlõ. Így akadt olyan ellenvetés, amely szerint más, ugyanilyen gazdaságos családfa is felrajzolható, amelynek legkülsõ ágai Afrikán kívül találhatók. Az ellentábor azt állítja továbbá, hogy a Berkeley kutatócsoportja többek között azért jutott a fenti eredményre, mert számítógépeik ennek megfelelõ sorrendben vették sorra a lehetséges családfákat. A vizsgálódás sorrendje magától értetõdõen nem befolyásolhatja a vizsgálati eredményt. A szakemberek zöme talán változatlanul a "mitokondriális Éva" afrikai eredetére szavaz, ha nem esküszik is meg erre. A kutatócsoport második következtetése már nem olyan vitatható. Bárhol élt is a "mitokondriális Éva", ennek idõpontja felbecsülhetõ. Ismerjük a mitokondriális DNS fejlõdési ütemét, ezért a fejlõdését felrajzoló fa minden elágazási pontját hozzávetõleg behatárolhatjuk az idõben. Az egész emberiséget egyesítõ elágazási pont - a "mitokondriális Éva" születési dátuma - eszerint százötvenezer és negyedmillió év közé tehetõ. Afrikai volt-e vagy sem a "mitokondriális Éva", óvakodnunk kell attól a téves következtetéstõl, hogy õseink Afrikából származnak. A "mitokondriális Éva" az összes mai ember egyik újabb keletû õse. Kétségkívül a Homo sapiens faj tagja volt. A jóval korábbi emberfélék, a Homo erectus fosszíliáit Afrikán kívül és Afrikában egyaránt megtalálták. A nálánál is távolibb õsök fosszíliái, amilyen a Homo habilis, valamint az Australopithecus több faja (beleértve a legújabban felfedezett, több mint négymillió éves fajt is) ezzel szemben kizárólag Afrikában találhatók. Ezért ha egy afrikai szétsugárzás leszármazottai vagyunk az utolsó negyedmillió év viszonylatában, ez immár a második afrikai szétsugárzás. Volt egy korábbi kivonulás is, talán úgy másfél millió évvel ezelõtt, amikor a Homo erectus elvándorolt Afrikából, hogy benépesítse a Közel-Kelet és Ázsia különbözõ területeit. Az "afrikai Éva"-hipotézis nem azt állítja, hogy ezek a korai ázsiaiak nem léteztek, hanem hogy nem hagytak maguk után utódokat. Bárhogy forgatjuk is tehát, kétmillió év távlatából valamennyien afrikaiak vagyunk. Az "afrikai Éva"-hipotézis ezen túlmenõen azt is állítja, hogy mi, túlélõ emberek néhány százezer esztendõ viszonylatában is mind afrikaiak vagyunk. Új bizonyítékok birtokában kimondhatnánk, hogy ha minden mai mitokondriális DNS Afrikán kívüli õsanyára (egy "ázsiai Évára") vezethetõ is vissza, távolabbi õseinket mindenképpen Afrikában kell keresnünk. Tegyük fel pillanatnyilag, hogy a Berkeley kutatócsoportjának igaza van, és vegyük szemügyre, mit jelentenek és mit nem következtetéseik. Az "Éva" név szerencsétlen gondolattársításokra ösztönöz. Egyik-másik rajongó ugyanis ennek alapján abba a tévhitbe ringatta magát, hogy Éva magányos fehérnép lehetett, az egyetlen asszony a Földön, a végsõ genetikai keresztmetszet, mi több, egyenesen a Genezis igazolása! Ez azonban óriási tévedés. Egy szóval sem állítottuk, hogy õ volt az egyetlen asszony a Földön, de még azt sem, hogy a népesség az õ idejében viszonylag gyér lélekszámú volt. Meglehet, mindkét nemhez tartozó kortársai igenis számosan voltak, és nagy termékenységnek örvendtek. Nem egy utóduk talán mind a mai napig él. Mitokondriális leszármazottaik azonban idõközben sorra kihaltak, mivel velünk való rokonságuk egy bizonyos ponton férfiágon örökítõdött tovább. Ugyanígy halhat ki egy nemes családi név is (a családi nevek az Y kromoszómához kötöttek, és csupán férfiágon öröklõdnek, a mitokondriumok pontos tükörképeként), ez azonban még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó név viselõinek nincs utóda. Éppenséggel tömérdek utóduk lehet, csak férfiágon szakadt magva a családnak. Helyesen úgy fogalmazhatunk tehát, hogy a "mitokondriális Éva" az a legutóbb élt asszony, akirõl elmondhatjuk, minden ma élõ ember tõle származik a nõi ágon. Kell lennie olyan asszonynak, akirõl ez kimondható. Mindössze az nyitott kérdés, hol élt és mikor. Hogy élt valahol, valamikor, nem férhet hozzá kétség. És máris itt a következõ félreértés - az elõbbinél még közkeletûbb, olyannyira, hogy még kiváló tudósoktól, a mitokondriális DNS kutatóitól is visszahallottam. E tévhit szerint a "mitokondriális Éva" legutóbb élt közös õsünk. Oka pedig a "legutóbb élt közös õs" és "a kizárólag nõi ágon nyilvántartott legutóbb élt közös õs" fogalmainak összekeverése. A "mitokondriális Éva" szigorúan az utóbbi, de számos más módon is lehetséges leszármazás, mint kizárólag a nõi ágon. Millió és millió egyéb módon. Emlékezzünk vissza elõdeink számának kiszámítására (most tekintsünk el az unokatestvér-házasságok bonyodalmaitól, ez korábban volt fontos). Nyolc nagyszülõnk van, defile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl közülük csak egyetlen a kizárólag nõi ágon. Hasonlóképpen tizenhat ükszülõvel rendelkezünk, ám csak eggyel a kizárólag nõi ágon. Még ha számolunk is azzal, hogy egy nemzedéken belül az unokatestvér-házasságok lecsökkentik az elõdök számát, továbbra is igaz, hogy mérhetetlenül több módja van a leszármazásnak, mint a tisztán nõi ágon. Ha visszafelé követjük folyásán genetikai folyamunkat egészen a távoli õsökig, feltehetõen sok Ádám és Évára akadunk, fokális egyedekre, akikrõl elmondhatjuk, hogy az összes 1995-ben élõ ember tõlük eredt. A "mitokondriális Éva" csak egy közülük. Semmi okunk feltételezni, hogy e sok Ádám és Éva közül a "mitokondriális Éva" a legújabb keletû. Ellenkezõleg. Meghatározásánál kikötöttük, adott leszármazási vonalon eredtünk tõle. Oly sok más leszármazási vonal is lehetséges a kizárólag nõi ág mellett, matematikailag erõsen valószínûtlen, hogy a "mitokondriális Éva" a legutóbbi volna e sok Ádám és Éva közül. Egyvalami tünteti ki a sok leszármazási vonal közül (csak a nõi ágat vettük figyelembe). A véletlenek hihetetlen egybeesése volna, ha bármi más módon is kitûnne (hogy õ élt a legutóbb). További, ugyan kevésbé lényeges szempont, hogy legutóbb élt közös õsünk valamivel nagyobb valószínûséggel lehetett Ádám, mint Éva. A nõstények inkább alkotnak háremeket, mint a hímek, többek között mert az utóbbiak több száz, akár több ezer utód nemzésére is képesek biológiai felépítésüknél fogva. A Guinness Rekordok Könyve ezer feletti csúcsteljesítményrõl emlékezik meg, amely Vérszomjas Moulay Iszmáel nevéhez fûzõdik. (Mellékesen jegyzem meg, hogy e férfiút a feministák méltán emlegethetnék a macho arrogancia iskolapéldájaként. Az a hír járja róla, hogy amikor lovára szállt, ezt úgy cselekedte, hogy a nyeregbe pattanva kardja egyetlen suhintásával lenyisszantotta a kantárszárat tartó rabszolga fejét. Bármely hihetetlennek tûnjön is e legenda, már maga az a tény, hogy így jutott hozzánk, a további mendemondával, miszerint Iszmáel több ezer férfit ölt meg puszta kézzel, is rávilágít, milyen tulajdonságokat becsültek meg leginkább egy magafajta férfinál.) A nõknek ezzel szemben még a legkedvezõbb körülmények között sem lehet több utóduk tíz-húsz gyermeknél. Ezért egy nõ, egy nõstény a hímnél nagyobb valószínûséggel ad életet átlagos számú utódnak. Néhány hím nevetségesen sok utóddal dicsekedhet, ami azt is jelenti, hogy más hímek teljesen meg vannak fosztva az utódoktól. Már ha egyáltalán ilyesmi elõfordul, jóval nagyobb az esélye, hogy hím marad utód nélkül, mint nõstény. Amiként annak is nagyobb a valószínûsége, hogy hím halmoz föl magának aránytalanul több utódot, mint nõstény. Mindez az emberiség legutóbbi közös õsére is vonatkozik, aki ezért valószínûbb, hogy Ádám volt, mint Éva. Hogy egy szélsõséges példával éljek: minek nagyobb a valószínûsége, Vérszomjas Moulay Iszmáel minden ma élõ marokkói õse vagy háremének egy nyomorult lakója? Összegezve az elmondottakat, az alábbi következtetésekre jutottunk. Elõször is, okvetlenül kellett léteznie egy asszonynak, nevezzük "mitokondriális Évá"-nak, aki legutóbb élt közös õse az egész mai emberiségnek, kizárólag nõi ágon. Mindenképpen létezett továbbá egy ismeretlen nemû valaki, nevezzük õt Fokális Ôsnek, aki legutóbb élt közös õse az egész mai emberiségnek bármely ágon. Harmadszor, habár megeshet, hogy a "mitokondriális Éva" és a Fokális Ôs egy és ugyanaz a személy, ennek valószínûsége mégis elenyészõen csekély. Negyedszer, valamivel valószínûbb, hogy a Fokális Ôs férfi volt, mint nõ. Ötödször, igen valószínû, hogy a "mitokondriális Éva" kevesebb mint negyedmillió éve élt. Hatodszor, nincs ugyan teljes egyetértés e nõszemély lakhelyét illetõen, az adatok mégis Afrikára utalnak. Mindössze az ötödik és hatodik következtetés függ tudományos bizonyítékoktól. Az elsõ négyhez afféle karosszéki bölcselkedés és általános mûveltségünk alapján juthatunk. Mint mondottam, az õsök tartják kezükben az élet megértésének kulcsát. Az "afrikai Éva" regéje egy jóval nagyobb szabású, összehasonlíthatatlanul régibb történet szûkös, emberi léptékû szelete. Kanyarodjunk vissza a gének folyójának, az Édenkertbõl eredõ folyamnak metaforájához. Kövessük e folyót visszafelé folyásán mérhetetlenül távolabbi idõkbe, mint a legendabeli Éva néhány ezer esztendeje vagy az "afrikai Éva" több százezer éve. A DNS folyama töretlenül áramlott át õseinken nem kevesebb, mint 300 millió éven keresztül.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR607.HTM[2009.12.26. 14:00:31]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl 3. FEJEZET Lopva tégy jót! A teremtés gondolata kitartó vonzerõt gyakorol az emberiségre, amihez nem kell túl távol keresnünk az okokat. Ismerõseim körében ugyan nem arat átütõ sikert, mivel megköveteli a Genezis vagy bármely más törzsi eredetmítosz szó szerinti értelmezését. Most inkább azokra gondolok, akik felfedezték maguk számára az élõvilág szépségét és összetettségét, s ebbõl levonták a következtetést, hogy mindezt "nyilván" el kellett terveznie valakinek. Azok a kreacionisták, akik felismerik, hogy a darwini evolúció legalábbis valamiféle alternatívát jelent a Szentírás szavaival szemben, körmönfontabb ellenvetésekhez folyamodnak. Tagadják a törzsfejlõdés átmeneti formáinak lehetõségét. "X- et mindenképpen a Teremtõ alkotta - érvelnek -, mert fele ilyen tökéletesen egyáltalán nem volna életképes. X testének minden darabkáját egyszerre rakták össze; nem fejlõdhetett volna ki fokozatosan." Például aznap, mikor e fejezet írásába fogtam, levelet hozott a posta. Egy amerikai lelkipásztor írta, aki korábban ateista volt, s a National Geographic egy cikke térítette meg. Itt közlöm a levél egy részletét: "A cikk arról szól, milyen bámulatosan alkalmazkodtak az orchideák környezetükhöz a sikeres beporzás érdekében. Kivált az egyik faj szaporodási stratégiája keltette fel figyelmemet, amelyhez egy hím darázs közremûködésére volt szükség. A virág szembeszökõ hasonlóságot mutatott ennek a darázsfajnak a nõstényé- vel, még a nyílása is ott van, ahol kell, hogy a hím behatolva s a virággal párosodva elérje a porzókban termelõdött virágport. Mikor a hím darázs a következõ virágra repül, a folyamat megismétlõdik, és létrejön a keresztbeporzás. A virágot legelõször is az általa kibocsátott feromon [a rovarok párkeresésében gyakran közrejátszó sajátos kémiai csalogatóanyag] tette vonzóvá a hím számára, amely megegyezik a szóban forgó darázsfaj nõstényének hasonló hatóanyagával. Néhány percig érdeklõdéssel nézegettem a szöveget kísérõ képet. Majd rádöbbentem, hogy e szaporodási stratégia csak akkor válhat be, ha kezdettõl fogva tökéletes. Semmiképpen nem alakulhatott ki apránként, mivel ha az orchidea nem úgy festene, és nem olyan illatot árasztana, mint a nõstény darázs, továbbá, ha a virág párzásra alkalmas nyílása nem úgy helyezkedne el, hogy a hím szaporítószerve tökéletesen hozzáférjen a virágporhoz, e stratégia teljes kudarcra ítéltetne. Sose felejtem el, milyen rettentõen összeszorult a szívem, mert hirtelen világossá vált számomra, hogy valamifajta Istennek léteznie kell valamilyen módon, s szüntelen kapcsolatban kell állnia a dolgokat létrehívó folyamatokkal. Röviden, Isten nemfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl valamiféle jégkorszak elõtti mítosz tárgya, hanem nagyon is valóságos. És noha minden porcikám tiltakozott ellene, nyomban beláttam, hogy ezután kutatnom muszáj Isten természetét." Mások kétségtelenül egyéb utakon jutnak el a valláshoz, de bizonyos, hogy sokan éltek át hasonló élményt, mint ami ennek a lelkipásztornak az életét megváltoztatta (akinek személyazonosságát tapintatból hallgatom el). Olvastak valami természeti csodáról, vagy saját szemükkel is látták. Ez áhítattal és csodálattal töltötte el õket, ami vallásos istenfélelembe torkollott. Pontosabban úgy vélték, hogy a szóban forgó természeti tünemény - egy pók hálója, egy sas szeme, szárnya vagy bármi más - nem fejlõdhetett ki fokozatosan, lévén hogy a felemás közbensõ fokozatok nem töltötték volna be szerepüket. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy lerombolja azt a téves elképzelést, miszerint a bonyolult biológiai szerkezeteknek tökéletesnek kell lenniük, ha mûködni akarnak. Mellékesen megjegyzem, hogy az orchideák Charles Darwin kedvenc példáit szolgáltatták, aki egész könyvet szentelt annak megvilágítására, milyen diadalmasan állja ki a fokozatos törzsfejlõdés és természetes kiválasztódás elve e fortélyos szerkezetek megmagyarázásának nehéz próbáját (Könyve The Various Contrivances by which Orchids are Fertilised by Insects - A különbözõ fortélyok, amelyek elõsegítik az orchideák rovaros beporzását - címet viseli.) A lelkipásztor érvelésének sarkpontja az a kijelentés, mely szerint "e szaporodási stratégia csak akkor válhat be, ha kezdettõl fogva tökéletes. Semmiképpen nem alakulhatott ki apránként." Ugyanez az okfejtés alkalmazható - és alkalmazták is eleget - a szem evolúciójára, amire még e fejezetben visszatérek. Mindig lenyûgöz az a magabiztosság, amellyel ezek a kijelentések elhangzanak. Hogyan lehet biztos afelõl, kérdezném lelkipásztorunkat, hogy a darazsat utánzó orchidea (a szem vagy bármi más) kevésbé tökéletes állapotban nem mûködne? Belegondolt ebbe akár a másodperc törtrészéig is? Ismeri Ön az orchideák és darazsak fõbb sajátságait, vagy hogy milyen szemmel néznek a hím darazsak a nõstényekre és az orchideákra? Hogy merészeli azt állítani, hogy az orchidea hasonlatosságának minden dimenzióban tökéletesnek kell lennie a hatás kiváltásához? Gondoljanak vissza a legutóbbi alkalomra, amikor egy véletlen hasonlóság megtévesztette Önöket. Talán egy idegennek emeltek kalapot az utcán, mert összetévesztették a hölgyet egyik ismerõsükkel. A filmcsillagok helyett kaszkadõrök esnek le a lóról vagy ugranak le a szikláról. A kaszkadõr hasonlatossága a filmcsillaghoz rendszerint fölöttébb felületes, ám ez elég ahhoz, hogy a tovasuhanó akció-jelenet erejéig megtévessze a közönséget. A férfiakat nemi gerjedelemre késztetik egy képesújság fotói. Pedig a fotó nem egyéb színes nyomatnál. Kétdimenziós, nem három. Maga a képen szereplõ figura csupán pár centiméter magas. Lehet elnagyolt, pár vonallal odavetett vázlat is, cseppet sem élethû ábrázolás. Ennek ellenére erekcióra ösztönözhet egy férfit. Talán a gyors röptû darázsnak is mindössze a nõstény elsuhanó képére van szüksége ahhoz, hogy párosodni próbáljon vele. Talán a hím darazsak mindenképpen csak néhány kulcsfontosságú ingerre reagálnak. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a darazsak az embereknél is könnyebben elbolondíthatók. A tüskés pikók feltétlenül, pedig a halaknak nagyobb az agya és jobb a szeme a darazsakénál. A hím tüskés pikónak vörös a hasa, és nemcsak a többi hímmel szemben tanúsít fenyegetõ viselkedést, hanem a vörös "hasú" elnagyolt ál-halakkal szemben is. Öreg mesterem, a Nobel- díjas etológus, Nikco Tinbergen híressé vált történetében egy vörös postakocsi haladt el laboratóriuma ablaka elõtt. Ekkor az összes hím tüskés pikó az akvárium ablak menti oldalához tódult, és vadul fenyegetni kezdték a postakocsit. Az érett ikrákkal teli nõstény tüskés pikóknak feltûnõen megduzzadt a hasa. Tinbergen azt találta, hogy egy módfelett elnagyolt, bizonytalanul megnyújtott, ezüstszínû ál-nõstény, amelyik a mi szemünkben mindennek tûnt volna, csak tüskés pikónak nem, viszont gömbölyded "hassal" rendelkezett, tökéletes párzó viselkedésre ingerelte a hímeket. Tinbergen iskolájának újabb kísérletei bebizonyították, hogy egy úgynevezett szexbomba - egy körte alakú, gömbölyded tárgy, amit az emberi képzelet mindennek talált volna, csak elnyújtottnak és halszerûnek nem - még az elõbbinél is hevesebb gerjedelmet váltott ki a hím tüskés pikókból. A tüskés pikó szexbomba az átlagon fölüli inger klasszikus példája, amely még a valóságnál is hatásosabb. Ennek másik eseteként Tinbergen közreadta egy csigaforgató madár képét, amely mindenáron egy strucctojás nagyságú tojásra akart ráülni. A madaraknak nagyobb agya és élesebb látása van a halakénál - és természetesen a darazsakénál -, a csigaforgatók mégis szemlátomást "azt gondolják", hogy egy strucctojás nagyságú tojás kiköltése a költés netovábbja. A sirályoknak, ludaknak és más talajon fészkelõ madaraknak sztereotip válasza van, ha tojás gurul ki a fészekbõl. Ilyenkor kinyúlnak és visszagörgetik csõrük alsó részével. Tinbergen és tanítványai kimutatták, hogy a sirályok nem csupán saját tojásaikkal mûvelik ezt, hanem tyújtojással, sõt akár a táborozók által eldobált fahengerekkel és kakaós dobozokkal is. Az ezüstsirály fiókák a szüleiktõl koldulják a táplálékot; rácsippentenek a szülõ csõrén lévõ piros foltra,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl amire az halat öklendez fel duzzadó begyébõl. Tinbergen és egyik munkatársa kimutatta, hogy a szülõ fejét csak igen elnagyoltan utánzó kartonlemezek rendkívül hatásosak a fiókák kolduló viselkedésének kiváltásához. Mindössze egy piros foltra van szükség. Ami a sirályfiókát illeti, számára a szülõ egy piros folttal egyenlõ. Nyilván látja a többi testrészét is, ám ennek láthatóan semmi jelentõsége. Ez a szemlátomást "szemellenzõs" látás nem csupán a sirályfiókák sajátja. A felnõtt dankasirályok különösen szembetûnõek a fejüket fedõ fekete maszk miatt. Tinbergen tanítványa, Robert Mash ennek hatását vizsgálta a többi felnõttre úgy, hogy fából készült sirályfejeket befestett. Mindegyik fejet egy fapálcára tûzte, s a pálcát villanymeghajtású motorok mozgatták egy dobozban aképpen, hogy Mash távirányítással fel-le emelgethette és jobbra- balra forgathatta a fejeket. Egy sirályfészek közelében földbe temette a dobozt, miközben a fejet homokkal gondosan betakarta. Ezt követõen nap mint nap felkereste a fészekhez közeli fedezéket, és figyelte, milyen hatása van a fel-le emelkedõ, ide-oda forgó fejutánzatnak a fészkelõ sirályokra. A madarak úgy válaszoltak a fejre és forgására, mintha valódi sirály lett volna, jóllehet nem volt más egy fapálca végén illegõ modellnél, test, láb, szárnyak nélkül, s az élettelen, robotszerû, néma mozgásokon túl semmiféle más életjelet nem adott. Úgy tetszik, a dankasirály számára a fenyegetést hordozó szomszéd nem egyéb a testtõl mintegy külön életet élõ fekete fejnél. Testre, szárnyakra és az égvilágon semmire nincs szükség ezenkívül. Hogy a madarak megfigyelésére a fedezékbe juthasson, Mash, ornitológusok elõtte és utána járó nemzedékeihez hasonlóan, a madarak idegrendszerének egy régóta ismert korlátját használta ki: a madarak nem éppen vérbeli matematikusok. Két ember húzódik fedezékbe, és az egyik otthagyja. Enélkül a trükk nélkül a madarak tartanának a fedezéktõl, "tudván", hogy valaki bement az imént. Mikor azonban egy távozik, "azt hiszik", mindketten elmentek. Ha egy madár nem tud kettõig elszámolni, mi a meglepõ abban, hogy egy hím darazsat elbolondíthat a nõstényre korántsem tökéletesen emlékeztetõ orchidea? Hadd szolgáljak még egy madártörténettel ebbõl a fajtából, ami azonban már tragédia. A pulykaanyák hevesen védik fiókáikat. Meg is muszáj védeniük õket a menyétekhez és dögevõ patkányokhoz hasonló fészekrablókkal szemben. A pulykaanya elszomorítóan durva elvet követ a fosztogatókkal szemben: támadj meg mindent a fészked közelében, ami mozog, hacsak nem ad pulykafiókához hasonló hangot. Ezt egy osztrák zoológus, Wolfgang Schleidt fedezte fel. Schleidt egyszer olyan pulykaanyát tartott, amelyik vadul lemészárolta összes fiókáját. Az ok siralmasan egyszerû: az anya süket volt. A pulyka idegrendszere számára a ragadozó olyan mozgó tárgyakat jelent, amelyek nem hallatnak a fiókákhoz hasonló csipogó hangoktat. Így azután a fiókák, ha úgy festettek is és mozogtak, mint minden pulykafióka, s anyjukban bízva hozzá futottak, áldozatul estek az anya korlátolt "zsákmányértelmezésének". Önmagukkal szemben védelmezte gyermekeit, mikor mindet megölte. A pulyka tragikus történetének visszhangjaként hadd említsem meg, hogy a háziméh csápjainak érzéksejtjei pusztán egyetlen kémiai hatónyagra érzékenyek, az olajsavra. (Vannak más sejtjeik is, amelyek más hatóanyagokat érzékelnek.) Az olajsavat az oszló méhtetemek termelik, ami kiváltja a méhek "temetkezõ" viselkedését, a holttest eltávolítását a kaptárból. Ha egy kísérlet során olajsavat csöppentenek egy élõ méhre, a nyomorult teremtést társai kihurcolják a kaptárból, s hiába kapálózik ellene szemlátomást nagyon is elevenen, a hullákkal együtt kihajítják. A rovarok agya jóval kisebb, mint a pulykáé vagy az emberé. A rovarok szeme, még a szitakötõ nagy, összetett szeme is, csupán töredékével rendelkezik szemünk vagy a madárszem élességének. Ettõl teljesen eltekintve is tudott dolog, hogy a rovarszem egészen másként látja a világot, mint a mi szemünk. A nagy osztrák zoológus, Karl von Frisch fiatalon felfedezte, hogy a rovarok vakok a vörös fénnyel szemben, látják viszont - méghozzá önálló árnyalatként - az ultraibolya színtartományt, amelyet mi nem érzékelünk. A rovarok szemét ezen túlmenõen sokkal jobban foglalkoztatja a "rezgésnek" nevezett valami, ami - legalábbis a gyors mozgású rovarok számára - részben az általunk "alaknak" nevezett jelleget helyettesíti. Láttak már hím pillangókat a fáról alálibegõ száraz faleveleknek "udvarolni". A mi szemünkben egy nõstény pillangó fel-le mozgó szárnyával egyenlõ. A repülõ hím a "rezgés" egyfajta koncentrátumaként látja a nõstényt, s kezd el udvarolni neki. Bolonddá tehetjük sztroboszkóppal is, amelyik pedig nem mozog, csupáncsak fel-felvillan. Ha elég nagy a felvillanások sebessége, a hím pillangóként kezeli a lámpát, olyannyira, hogy az a felvillanások ütemére rezegteti szárnyait. A csíkok számunkra mozdulatlan minták. Ám egy tovarepülõ rovar szemében ezek is "rezgésnek" tûnnek, s ugyancsak utánozhatók a megfelelõ sebességgel villogtatott sztroboszkóppal. A rovarszemen keresztül olyan idegen világ tekintene vissza ránk, hogy arról beszélni, milyen "tökéletesen" kell mímelnie az orchideának a nõstény darázs testét, nem egyéb emberi elõítéletnél.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl A darazsak voltak a tárgyai egy klasszikus kísérletnek is, amelyet eredetileg a nagy francia természettudós, Jean- Henri Fabre végzett el, majd egy sor más kutató is megismételt, Tinbergen iskolájának tagjait is beleértve. A nõstény kaparódarázs szúrásával megbénított zsákmányát vonszolva tér vissza üregébe. Míg bemegy, s láthatóan szemlét tart, kívül hagyja a zsákmányt. Majd újra feltûnik, hogy fészkébe hurcolja áldozatát. Amíg az üregben tartózkodik, a kísérletvezetõ néhány centivel arrébb mozdítja a zsákmányt. Mikor a darázs ismét elõbukkan, észleli a veszteséget, és sietve eredeti helyére húzza a zsákmányt, az üreg bejárata elé. Mindössze néhány másodperc telt el, mióta megszemlélte az üreg belsejét. Nem látjuk okát, miért ne léphetne egy lépéssel tovább a szertartásban, s vonszolhatná be a zsákmányt, hogy odabent végezzen vele. Csakhogy programját korábbi stádiumra állították vissza. Kötelességtudóan megint kívül hagyja tehát a zsákmányt, és újabb szemlére a fészkébe bújik. A kísérletvezetõ akár negyvenszer is megismételheti ezt a bohózatot, amíg el nem unja. A darázs úgy viselkedik, akár egy mosógép, amelynek programját korábbi szakaszra forgatták vissza, és "nem tudja", hogy már negyvenedszer mosta ki ugyanazt a ruhát. A kiváló számítógéptudós, Douglas Hofstadter új jelzõt talált ki, "Sphex-szerû"-nek nevezve el a hasonlóan merev, értelmetlen automatizmusokat. (A kaparódarazsak egyik nemét hívják Sphexnek.) Bizonyos tekintetben tehát a darazsakat könnyû bolonddá tenni. Így hát roppantul csínján kell bánnunk az olyan emberi okoskodással, miszerint e "szaporodási stratégia csak akkor válhat be, ha kezdettõl fogva tökéletes". Mostanra talán küldetéstudattal megáldott levélírómmal ellentétes gyanút melengetnek. Mert ha a rovarszem olyan gyenge, és a darazsakat olyan könnyû bolonddá tenni, miért fárad fölöslegesen az orchidea, hogy virágját - úgy-ahogy - hasonlóvá tegye a darázshoz? Nos, a darazsak látása nem mindig gyenge. Bizonyos helyzetekben egészen jól látnak: például amikor egy vadászórepülés után megkeresik az üregüket. Tinbergen a Philanthusszal, méhfarkassal vizsgálta ezt. Megvárta, amíg a darázs bebújik az üregébe. Mielõtt újra elõbukkant volna, sietve valami "tereppontot" helyezett el a bejárat közelében, mondjuk gallyat vagy fenyõtobozt. Eztán visszavonult, és várta, hogy a darázs kirepüljön megkeresni a zsákmányát. Míg az elment, néhány méterrel arrébb húzta a gallyat vagy a tobozt. Mikor a darázs visszatért, nem talált rá az üregére, ehelyett a gally vagy toboz új helyzetének megfelelõen a homokba fúrta magát. Megint csak "bolonddá tették" szegény fejét, ezúttal azonban igazán kiérdemli megbecsülésünket kitûnõ látásáért. Úgy tûnik, mintha magában "lefényképezte volna" a környéket elõzetes körözõ repülése során. Láthatóan felismerte a gally vagy toboz mintáját, "Gestaltját". Tinbergen sokszor megismételte a kísérletet, miközben különféle tereppontokat használt - így tobozokból például kört formált -, de mindig változatlan eredménnyel. Hadd ismertessem most Tinbergen tanítványának, Gerard Baerendsnek a kísérletét, ami látványos ellenpontját képviseli Fabre "mosógépes" kísérletének. A Baerends által vizsgált kaparódarázsfaj, az Ammophila campestris (ezt a fajt Fabre is tanulmányozta) meglehetõsen rendhagyó abban, hogy "folyamatosan eteti" utódait. A legtöbb kaparódarázs táplálékot helyez az üregébe, belepetézik, majd lezárja az üreget, és hagyja, hogy a fiatal lárva maga gondoskodjon magáról. Az Ammophila más. A madarakhoz hasonlóan naponta visszatér a fészekbe, hogy ellenõrizze a lárva ellátását, és amennyiben szükséges, élelmet adjon neki. Ebben még nincs semmi különleges. Csakhogy egy-egy Ammophila-nõstény két-három fészket is sorra látogat õrjárata során. Az egyikben viszonylag nagy, csaknem kifejlett lárva található; a másikban kicsiny, frissen kikelt lárva; másutt meg talán egy az elõbbi kettõ kora és mérete között. E három lárva nyilván eltérõen igényli majd a táplálékot, és az anya ennek megfelelõen gondoskodik róluk. Aprólékosan eltervezett kísérletsorozattal, miközben a fészkek tartalmát cserélgette, Baerendsnek sikerült kimutatnia, hogy a darázsanyák valóban fejben tartják minden egyes fészek táplálékszükségleteit. Ez eddig okosnak tûnik, Baerends azonban azt is kimutatta, hogy ugyanakkor igen furcsa, nekünk idegen módon egyáltalán nem okos. Az anyadarázsnak minden reggel elsõ dolga, hogy körszemlét tartson minden aktív ürege fölött. Az anya a fészeknek azt az állapotát veszi alapul, amelyrõl e hajnali szemleút során tudomást szerzett, s ez befolyásolja a nap további részére etetõ viselkedését. Baerends cserélhette ahányszor csak akarta a fészkek tartalmát a nap folyamán, mindez a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta az anyadarázs etetõ viselkedését. Mintha csupán a hajnali körjárat idejére kapcsolta volna be fészekfelmérõ apparátusát, hogy azután a nap hátralevõ részére takarékossági okokból kikapcsolja. Másfelõl a történet azt is sugallja, hogy kifinomult számoló és mérõ szerkezet található az anyadarázs agyában. Eztán könnyebben elhisszük talán, hogy a darazsat csupán az orchidea és a nõstény kimerítõ hasonlósága tévesztheti meg. Ugyanakkor azonban Baerends története a szelektív vakságra és becsaphatóságra is jó példa, ami tökéletesen egybevág a mosógépes kísérlettel, és hihetõvé teszi, hogy felületes hasonlóság is bõségesen elégséges az orchidea és a nõstény között. Mindebbõl az az általános tanulság vonható le, hogy ne emberi léptékkel mérjünk ezekben a kérdésekben. Soha ne mondják (vagy vegyék komolyan más ilyen értelmû kijelentését): "Nem fér a fejembe, hogy ez és ez fokozatos törzsfejlõdés eredménye". A tévhiteknek ezt a fajtáját "a személyes hitetlenkedés érvének"file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl kereszteltem el. Aki efféle szellemi kalandra vállalkozott, az elõbb-utóbb elcsúszott egy banánhéjon. Azt az okoskodást támadom tehát, amely a következõképpen érvel: ennek és ennek fokozatos evolúciója nem játszódhatott le, mert ennek és ennek "kézenfekvõen" tökéletesnek és teljesnek kell lennie, ha be akarja tölteni feladatát. Válaszomban eddig zömmel arra a tényre támaszkodtam, hogy a darazsak és egyéb állatok igen különbözõképpen szemlélik a világot, mint mi, amúgy meg minket magunkat sem túl nehéz elbolondítani. Szeretnék azonban más, még meggyõzõbb és általánosabb érvekhez folyamodni. Használjuk a "sérülékeny" jelzõt olyan eszközre, amelynek tökéletesnek kell lennie, ha egyáltalán mûködtetni akarjuk - amint azt levélíróm állította volt a darazsat utánzó orchideákról. Jelentõs körülménynek tartom, hogy felettébb nehéz ehhez hasonlóan sérülékeny eszközt találnunk. Egy repülõgép nem sérülékeny. Való igaz, valamennyien szívesebben bízzuk rá életünket egy Boeing 747- esre, amelynek millió és millió alkatrésze a legtökéletesebb összhangban mûködik, ám aggodalomra akkor sincs okunk, ha egy vagy két hajtómûve leáll: a repülõ ugyanis ettõl még nem zuhan le. A mikroszkóp nem sérülékeny, mert habár egy rosszabb minõségû példány elmosódott, gyéren megvilágított képet ad, még mindig jobban látjuk vele az apró tárgyakat, mint nélküle. A rádió sem sérülékeny, mert ha valami módon károsul, hangja eltorzulhat és fémessé válhat, de még ekkor is ki tudjuk hámozni a szavak jelentését. Már vagy jó tíz perce bámulok ki az ablakon, hogy igazán jó példát találjak ember készítette sérülékeny eszközökre, és csupán egy jutott eddig eszembe: a boltív. A boltív valóban többé-kevésbé sérülékeny abban az értelemben, hogy csak akkor tesz szert nagy erejû tartósságára, ha két részét egymáshoz illesztették. Ennek megtörténte elõtt egyik fele sem áll meg magában. A boltívet állványzattal építik, ami átmeneti támaszul szolgál a boltív elkészültéig, majd miután eltávolítják, a boltív igen hosszú idõkig megáll a helyén. Semmi ok nincs rá, hogy a technika - elméletben legalábbis ne állítson elõ sérülékeny eszközöket. A mérnököknek szabadságukban áll rajzasztalaik mellett olyan eszközöket tervezni, amelyek félkészen egyáltalán nem mûködnének. Ennek dacára még a gépészet területén is módfelett nehéz valóban sérülékeny eszközt találnunk. Úgy vélem, még inkább áll ez az élõ szerkezetekre. Vegyünk szemügyre néhány sérülékenynek kikiáltott szerkezetet az élõvilágból, amelyeket a kreacionisták propagandájuk szolgálatába állítottak. A darázs és az orchidea példája csupán egy a mimikri lenyûgözõ jelenségei közül. Sok-sok állat és néhány növény húz hasznot más tárgyakkal való hasonlóságából, amelyek legtöbbször ugyancsak állatok vagy növények. Az életnek szinte minden vonatkozását kiemelte vagy elrejtette a mimikri: ilyen az élelemszerzés (a napfény pettyezte fás vidéken zsákmány után járó tigrisek és leopárdok majdhogynem láthatatlanok; az ördöghalak a tengerfenékre emlékeztetnek, ahol ülnek, és hosszú "horgászbottal", illetve a végén férget utánzó csalival csalják magukhoz a zsákmányt; a "végzet asszonya" szentjánosbogár-nõstények egy másik faj udvarló fényjeleit utánozzák, így csalogatva magukhoz a hímeket, amelyeket aztán felfalnak; a fûrészfogú nyálkáshalak más tisztítóhalakat utánoznak, s ügyfeleikhez férkõzve darabokat harapnak ki azok uszonyaiból); annak elkerülése, hogy a zsákmányállatot megegyék (utánozhatnak fatörzset, gallyakat, friss zöld vagy felpöndörödõ elszáradt leveleket, virágokat, rózsatöviseket, gímpáfrány leveleit, köveket, madárürüléket, valamint más, mérgezõnek vagy mérgesnek ismert állatfajokat); a ragadozók elcsalogatása az ivadékoktól (a gulipán és sok más, talajon fészkelõ madár utánozza tört szárnyú fajtársai testtartását és mozgását); a tojások kiköltésének biztosítása (a kakukktojások a gazdamadarak tojásaira emlékeztetnek; a szájköltõ halak egyes fajtáinál a nõstény oldala az ikrákhoz hasonló pettyezetû, ez odavonzza a hímeket, amelyek valódi ikrákat bocsátanak szájukba, és megtermékenyítik azokat). Bármely esetben könnyen kísértésbe eshetünk, hogy azt gondoljuk, a mimikri csak tökéletes formájában hatékony. A darázs-orchideáról szólván a darazsak és a mimikri más áldozatainak érzékszervi tökéletlenségeivel foglalkoztam. Az én szememben az orchideák hasonlósága a darazsakhoz, méhekhez vagy legyekhez csöppet sem kísérteties. Sokkal pontosabbnak látom egy levélbogár hasonlóságát a levélhez, talán mert szemem közelebb áll a ragadozók szeméhez (feltehetõen a madarakéhoz), amelyek ellen a levél- mimikri irányul. Ám átfogóbb értelemben is elhibázott a vélekedés, miszerint a mimikri csupán akkor hatékony, ha hibátlan. Legyen bármilyen jó például egy ragadozó szeme, a látási viszonyok nem mindig tökéletesek. A látás feltételei az esetek döntõ többségében folyamatos sorozatot alkotnak, a jó látási viszonyoktól a rosszakig. Gondoljunk valami tárgyra, amit igazán jól ismerünk, annyira jól, hogy semmi szín alatt nem tévesztenénk össze. Vagy gondoljunk élõ személyre - mondjuk egy közeli barátnõnkre, aki oly drága szívünknek, és oly ismerõs minden porcikája, hogy senkivel nem tudnánk összekeverni. Most azonban képzeljük el, hogy nagy távolságból tart felénk. Lesz majd olyan távolság, ahonnan egyáltalán nem látjuk. És jöhet olyan közel, hogy minden arcvonása, minden szempillája, minden pórusa láthatóvá válik. Az átmeneti távolságoknál nem tapasztalunk hirtelen változást. A felismerhetõség fokozatosan erõsödikfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl fel, és enyészik el. A lövészek katonai kézikönyve a következõ eligazítást adja: "Kétszáz méternyi távolságra a test minden részlete jól látható. Háromszáz méternyire az arc körvonalai elmosódnak. Négyszáz méternyire már nem látunk arcot. Hatszáz méternyire a fej egyetlen pontnak, míg a test pálcikának látszik. Van valakinek kérdése?" Elismerem, a fokozatosan közeledõ barát hirtelen válik felismerhetõvé. Ez esetben a távolság a hirtelen felismerés valószínûségét teszi fokozatossá. A távolság, így vagy úgy, átmenetek sorával biztosítja a láthatóságot, ami lényegét teleintve fokozatos. Bármilyen fokú hasonlóságról légyen is szó a modell és a mimikri között, legyen ez tüneményes vagy alig létezõ, kell lennie olyan távolságnak, amelyrõl a ragadozó szeme becsapható, valamint egy valamivel kisebb távnak, ahonnan már kevésbé csapható be. Az evolúció elõrehaladtával ezért a természetes kiválasztódás a fokozatosan tökéletesedõ hasonlóságokat részesíti elõnyben, ekkor a becsaphatóság kritikus távolsága is mind jobban csökken. A ragadozó szeme helyett bármely más állatfaj szemét is mondhatnám, amelynek elbolondítására szükség van. Egyes esetekben ez a ragadozó szeme, máskor nevelõszülõké, nõstény halaké és így tovább. Ezt az effektust gyerekeknek szóló nyilvános elõadás során mutattam be. Kollégám, az Oxford University Museum munkatársa, volt olyan kedves, hogy egyfajta "erdõtalajt" készített számomra, amelyet gallyakkal, száraz falevelekkel és mohával szórt tele. Ezen azután mûvészien elhelyezett több tucat halott rovart. Némelyikük, így egy fémkék bogár, jobban szemet szúrt, míg mások, például a botsáskák és levéllepkék kitûnõen elrejtették magukat; megint mások, így egy barna csótány, átmenetet alkottak a kettõ között. Ezután gyerekeket hívtam ki a közönségbõl, és kértem fel, közeledjenek lassan a csoportképhez, és kezdjenek el énekelni, ha felfedezik valamelyik rovart. Kellõ távolságban még a legfeltûnõbb rovarokat sem látták. Amint közelebb mentek, elõször a szembetûnõket vették észre, majd a csótányhoz hasonlóan közepesen láthatókat, s csak legvégül a jól álcázott példányokat. A legjobban elrejtõzött rovarokat a gyerekek még közvetlen közelrõl sem fedezték fel, és leesett az álluk, amikor megmutattam nekik, hol vannak. De a távolságon kívül másról is elmondható ugyanez, így például a szürkületrõl. Az éjszaka sötétjében jóformán semmit sem látunk, s a mimikri és modell legfelületesebb hasonlósága is elkerüli figyelmünket. Fényes délben viszont csak a legaprólékosabban hiteles mimikri ússza meg a felfedezést. Ezek között az idõpontok között, hajnalban és szürkületkor, az alkonyat homályában vagy csupán egy borongós, felhõs napon, ködben vagy viharban a látási viszonyok egyenletes, töretlen kontinuumával számolhatunk. A természetes kiválasztódás ismét a fokozatosan növekvõ hasonlóságot részesíti elõnyben, mert minden hasonlósági fokhoz adott látási viszonyok rendelhetõk, melyek között e hasonlósági fok perdöntõ lehet. Az evolúció elõrehaladtával a mind élethûbb hasonlóság jár túlélési elõnyökkel, mivel a kritikus fényerõsség, amely mellett egy faj becsapható, fokozatosan növekszik. Hasonló fokozatosságot tapasztalunk a látószögnél is. Egy rovarutánzatot, legyen hiteles vagy sem, némelykor a ragadozó a szeme sarkából is felismer. Máskor könyörtelenül a legjobb látószögbõl veszi szemügyre. Léteznie kell viszont olyan perifériás látószögnek, amely mellett még a legkezdetlegesebb mimikrit sem venni észre. És lennie kell olyan centrális látásnak, amely mellett még a legragyogóbb mimikri is veszélybe kerül. E két szélsõség között a látás fokozatos változásával, a látószögek kontinuumával számolhatunk. A mimikri minden tökéletességi fokához rendelhetõ egy kritikus látószög, amely mellett a legenyhébb javulás vagy romlás élet-halál felõl dönt majd. Az evolúció elõrehaladtával az egyenletesen tökéletesedõ hasonlóságok részesülnek elõnyben, lévén hogy a becsaphatóság kritikus látószöge egyre inkább a centrális látáséhoz közelít. Az ellenség szemének és agyának minõsége további fokozatos átmenetet jelent, amire már többször utaltam e fejezetben. A modell és utánzat közötti minden hasonlósági fokozathoz rendelhetõ olyan szem, amelyet ez a hasonlóság rászed, és olyan, amelyet nem. Az evolúció elõrehaladtával megint csak a hasonlóságok egyenletesen javuló minõsége jut elõnyhöz, mivel egyre bonyolultabb és bonyolultabb ragadozószemeket kell becsapni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a ragadozók jobb szemeket fejlesztenek ki a tökéletesedõ mimikrire való válasz gyanánt, jóllehet ez sem lehetetlen. Mindössze annyit állítok, hogy léteznek valahol jó szemû és rossz szemû ragadozók. Mindezek a ragadozók veszélyt jelentenek a zsákmányállat számára. A gyenge mimikri csupán a gyenge szemû ragadozókat szedi rá. A jó mimikri csaknem minden ragadozót rászed. A két szélsõség között egyenletes kontinuummal számolhatunk. A jó és rossz szemek eszembe juttatják a kreacionisták kedvenc rejtvényét. Mire mennénk fél szemmel? - teszik fel a kérdést. Miként részesíthet elõnyben a természetes kiválasztódás a tökéletesnél silányabb szemeket? Korábban márfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl foglalkoztam ezzel a kérdéssel, s a közbensõ fokozatok egész skálájával szolgáltam, példaként hozva fel az állatok országának különbözõ törzseit. Most az elméleti fokozatokra fogok összpontosítani. A feladatoknak is létezik egy fokozatos átmenete, kontinuuma, amelyek betöltésére egy-egy szem alkalmas. Jelen pillanatban az ábécé betûinek felismerésére használom szememet, amint megjelennek a számítógép képernyõjén. Ehhez jó, éles szemre van szükség. Elértem azt a kort, amikor nem tudok szemüveg nélkül olvasni, pillanatnyilag enyhén nagyító szemüvegre szorulok. Idõvel nyilván egyre erõsebb pápaszemet kell felíratnom. Szemüveg nélkül mind nehezebben és nehezebben tudom majd kisilabizálni az apró részleteket. Újabb kontinuumhoz jutottunk tehát, a kor kontinuumához. Bármely ember, legyen akármilyen idõs, jobban lát a rovaroknál. Még a viszonylag gyengén látók is el tudnak látni bizonyos feladatokat, egészen a majdnem vakokig. Teniszezhetünk például meglehetõsen elmosódott látással, mivel a teniszlabda nagy tárgy, melynek helyzete és mozgása akkor is látható, ha a róla alkotott kép nem éles. A szitakötõk szeme, habár a mi mércénk szerint gyenge, nagyon is jó szem rovarmércével mérve. A szitakötõk röptükben kapják el a rovarokat, ami van olyan nehéz feladat, mint egy teniszlabda eltalálása. Az ennél és jóval gyengébb szemek segítségével is elkerülhetõ, hogy tulajdonosuk falba ütközzön vagy lesétáljon egy sziklaperemrõl vagy a folyóba pottyanjon. Az ennél is gyengébb szemek azt érzékelik, amikor árnyék - ami lehet felhõ, de lehet ragadozó is - tornyosul tulajdonosuk feje fölé. A még rosszabb szemek különbséget tudnak tenni a nappalok és éjszakák között, ami többek között hasznos a szaporodási idõszakok összhangba hozásában, és annak eldöntésében, mikor kell nyugovóra térni. Létezik a feladatoknak is egyfajta kontinuuma, amelyhez a szem hozzárendelhetõ, úgy, hogy minden,adott minõségû szem számára, a kíválótól a borzalmasig, meghatározható az a feladatszint, amelynél a látás legparányibb változása is perdöntõ lehet. Minden nehézség nélkül megérthetjük most már a szem fokozatos fejlõdését, a primitív, durva kezdetektõl az átmeneti formák egyenletes kontinuumán át az olyan tökéletes szemekig, amilyenek a héja vagy egy fiatalember szeme. Ezek után a kreacionisták kérdését - "Mire mennénk fél szemmel?" - gyerekjáték megválaszolni. Fél szem mindössze 1%-kal jobb, mint egy 49%-os szem, de ez is jobb a 48%-osnál, és a különbség szignifikáns. Az elõbbinél nagyobb fajsúlyú ellenvetés a következõ kikerülhetetlen megjegyzés: "Fizikusként (*) nem tudom elhinni, hogy elegendõ idõ volt egy olyan bonyolult szerv kifejlõdésére a semmibõl, amilyen a szem. Valóban azt hiszi, volt erre elég idõ?" Mindkét kérdés a személyes hitetlenkedés érvének egy- egy változata. A közönség persze válaszra vár, s elõadásaim során többnyire a földtörténeti korok hatalmas idõtartamaira hivatkozom. Tegyük fel, hogy egy évszázadot egy lépéssel mérhetünk, ekkor egész idõszámításunk krikettpálya méretûre zsugorodik. Hogy a mikroszkopikus méretû soksejtû állatokhoz jussunk, a krikettjátékosnak New Yorktól San Franciscóig kellene hajítania a labdát. (*) Remélem, nem bántom meg az idézett mû - Science and Christian Belief, (Tudomány és kereszténység) 1994, 16. old. - szerzõjét, John Polkinghorne tiszteletest. A következõket írja: "Akadnak tudósok, amilyen Richard Dawkins, akik roppant meggyõzõen tudják ecsetelni, miként eredményezheti a kis különbségek kirostálódása és felhalmozódása a nagy léptékû változásokat, egy fizikus azonban ösztönösen becslésekre kíváncsi, legyenek ezek mégoly durvák, hogy például hány lépéssel juthatunk el egy enyhén fényérzékeny sejttõl a teljesen kifejlett rovarszemig, továbbá, hogy hozzávetõleg hány nemzedék alatt játszódtak le az ehhez szükséges mutációk." A földtörténeti korok roppant súlya olyan, mintha gõzhengerrel törnénk földimogyorót. Az egyik óceántól a másikig megtett út szemlélteti a szem fejlõdéséhez szükséges idõt. Ám egy svéd tudóspáros, Dan Nilsson és Susanne Pelger felvetette, hogy ennek az idõnek egy töredéke is bõségesen elegendõ lett volna. A szemrõl beszélve általában ki nem mondottan is a gerincesek szemére gondolnak, pedig egészen használható szemek alakultak ki egymástól függetlenül a semmibõl negyven-hatvan alkalommal is különbözõ gerinctelen csoportokban. E negyvenegynéhány egymástól független fejlõdésmenetben legalább kilenc tervezõ elv érvényesülését fedezték fel, a tûfok-pupillás szemet, kétféle kameraszemet, homorú tükör ("csészealj") és számos összetett szemet is beleértve. Nillson és Pelger a kameraszemeket vizsgálta, amilyenek a gerincesek és polipok jól fejlett szemei. Miként számíthatjuk ki a valamely evolúciós változáshoz szükséges idõt? Megfelelõ mértékegységet kell találnunk minden egyes evolúciós lépés mértékének meghatározásához. Ésszerûnek tûnik, ha a meglévõ változás százalékos arányát használjuk erre a célra. Nilsson és Pelger az egymást követõ változások egy százalékát vette az anatómiai jellegek átalakulásának mértékeként. Ez igen alkalmas mértékegység, mint amilyen a kalória is, amelyet adott mennyiségû munka elvégzéséhez szükséges energiamennyiségként határozhatunk meg. Ezt a százalékosfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl mértékegységet akkor a legkönnyebb alkalmazni, ha a változás ugyanabban a dimenzióban zajlik. Tegyük fel, bármily valószínûtlennek tûnjön is, hogy a természetes kiválasztódás a paradicsommadarak farkának folyamatos hosszabbodásának kedvez; ez esetben hány lépésre volna szükség ahhoz, hogy a farok egy méterrõl egy kilométerre növekedjen? A faroknagyság egyszázalékos növekedését az alkalmi madármegfigyelõ észre sem venné. Mindazonáltal meglepõen kevés lépés kellene ahhoz, hogy a farok egy kilométer hosszúságot érjen el - hétszáznál is kevesebbre. Egy farok megnyújtása egy méterrõl egy kilométerre még csak rendjén is volna (ha képtelenség is), de hogyan mérjük a szem fejlõdését ugyanazon mértékegységgel? A szemmel ugyanis az a gond, hogy egyszerre több minden is változik különbözõ részeiben. Nilssonnak és Pelgernek az volt a feladata, hogy olyan számítógépes modellt szerkesszenek a fejlõdõ szemek számára, amely két kérdésre is választ ad. Az elsõ lényegét tekintve ugyanaz, amit mi is újra meg újra megkérdeztünk e könyv lapjain, csak õk, a számítógép segítségével, módszeresebben tették fel, nevezetesen, létezik-e a változások folyamatos átmenete a sima hámrétegtõl a kifejlett kameraszemig, éspedig úgy, hogy minden egyes fejlõdési fokozat elõremutasson? (Az emberi tervezéssel ellentétben a természetes kiválasztódás nem tud "hegynek le" haladni - akkor sem, ha a völgy túloldalán még magasabb hegy hívogat.) A második kérdés az, amellyel e bekezdést bevezettük, jelesül, mennyi idõ szükséges a fenti egységnyi evolúciós változáshoz? Számítógépes modellükben Nillson és Pelger nem törekedtek a sejtek belsõ mûködésének szimulációjára. Egyetlen fényérzékeny sejtbõl indultak ki - semmi kárunk nem származik abból, ha fénysejtnek nevezzük. Üdvözlendõ volna, ha a jövõben, újabb számítógépes modell segítségével a sejt belsejének szintjén is ki tudnánk mutatni, miként jött létre az elsõ élõ fénysejt egy korábbi, általánosabb rendeltetésû sejttípus lépésrõl lépésre történõ módosulásával. De hát el kell kezdeni valahol, így Nilsson és Pelger is a fénysejttel kezdték. Szövetszinten dolgoztak, nem a sejtek szintjén, amelyekbõl a szövetek felépülnek. A hám szövet, csakúgy, mint a bélbolyhok, az izom vagy a máj. A szövetekben többféle változást idézhetnek elõ a véletlen mutációk. Csökkenhet vagy növekedhet a szövetlapok kiterjedése, vastagodhatnak vagy vékonyodhatnak. Esetünkben megváltozhat a szemlencsét felépítõ átlátszó szövetek egyes pontjainak törésmutatója (fénytörõ képessége). Egy szem szimulációjának szépsége abban rejlik, hogy ellentétben mondjuk egy futó gepárd lábával, hatékonysága könnyûszerrel megmérhetõ az optika elemi törvényei segítségével. A szem megjeleníthetõ kétdimenziós keresztmetszettel, és a számítógép egyetlen valós számként adja ki a látás élességét vagy a helyi felbontóképességet. Sokkalta nehezebb dolgunk lenne, ha egy gepárd lába vagy gerincoszlopa hatékonyságát szeretnénk számszerûen kifejezni. Nilsson és Pelger sima retinával kezdte egy ugyancsak sima pigmentréteg felett, amelyet további sima, átlátszó réteg védelmezett. A szimulációban az átlátszó réteg egyes pontjainak törésmutatója véletlen mutációk folytán megváltozott. Majd a modell további véletlen módosulásokon mehetett keresztül, ezek jellegét mindössze annyira határolták be, hogy minden változás kicsiny legyen, s tökéletesítse a korábbi állapotokat. A számítógépes szimuláció során gyors és meggyõzõ eredményekhez jutottak. A látás élességét jelzõ görbe tétovázás nélkül kúszott felfelé, miközben a szem-modell alakja fokról fokra átformálódott a számítógép képernyõjén: a sima kezdeteket sekély bemélyedés, majd folyamatosan mélyülõ csésze követte. Az átlátszó réteg megvastagodott, s kitöltötte a csészét, miközben külsõ felszíne egyenletesen kidomborodott. Majd, mintegy varázsütésre, ennek az átlátszó töltõanyagnak egy részlete nagyobb törésmutatójú gömbölyû alakzattá sûrûsödött. A törésmutató nem egységesen növekedett meg az egész gömbön belül, hanem fokozatos átmenettel, úgyhogy a gömb úgy kezdett mûködni, mint egy kitûnõ fokozatos törésmutatójú lencse. A fokozatos törésmutatójú lencséket az emberi lencsekészítõk nem ismerik, az élõvilág különbözõ szemtípusaiban azonban elterjedtek. Az ember úgy készít lencsét, hogy az üveget adott alakúra csiszolja. Összetett lencséket pedig - amilyenek a modern fényképezõgépek drága ultraibolya lencséi - úgy gyártanak, hogy több lencsét összeragasztanak, miközben minden egyes lencse egész vastagságában ugyanabból az üvegbõl készül. A fokozatos törésmutatójú lencse törésmutatója ezzel szemben saját anyagán belül is folyamatosan változik. Legtöbbször a lencse közepe táján a legnagyobb a törésmutató. A halszemekben találunk ilyen fokozatos törésmutatójú lencséket. No mármost, régóta ismeretes, hogy a fokozatos törésmutatójú lencsék képalkotása akkor mentes leginkább a hibáktól, ha a fókusztávolság és a lencse sugarának hányadosa adott elméleti optimumot ér el. Ez a hányados a Mattiessen-hányados. Nilsson és Pelger számítógépes modellje tévedhetetlenül a Mattiessen-hányadost adta ki. Most pedig térjünk rá arra a kérdésre, mennyi idõt igényelhetett ez az evolúciós változás. A kérdés megválaszolására Nilssonnak és Pelgernek bizonyos becsléseket kellett tennie természetes populációk átöröklésétfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl illetõen. Elfogadható értékeket kellett modellükbe táplálniuk olyan mennyiségekrõl, amilyen az "örökölhetõség". Az örökölhetõség annak mértékét jelzi, mennyire befolyásolja az egyes változatokat az öröklõdés. Mérésének legkedveltebb módja annak megállapítása, mennyire hasonlítanak egymáshoz az egypetéjû (tehát "azonos" örökítõanyaggal rendelkezõ) ikrek a közönséges ikrekkel szemben. Az egyik vizsgálatsorozat 77%-osnak találta az örökölhetõséget a férfiak lábának hosszában. A 100%-os örökölhetõség azt jelentené, hogy az egyik iker lábának megmérésével pontosan meg tudnánk mondani egypetéjû ikerpárja lábhosszát, még ha az ikrek egymástól elválasztva nevelkednének is. A 0%-os örökölhetõség viszont azt jelentené, hogy az egypetéjû ikrek lába nem hasonlítana jobban egymásra, mint bármely tetszõleges láb egy adott környezet meghatározott populációjában. Embernél mért ilyen örökölhetõségi értékek még: a fejszélességé 95%, az üléskor mért testmagasságé 85%, a karhosszé 80% s a magasságé 79%. Az örökölhetõség gyakran 50%-nál is több, Nilsson és Pelger ezért biztonsággal táplálhatott ekkora örökölhetõséget szemmodelljébe. Ez konzervatív vagy "pesszimista" becslés. A valósághoz inkább közelítõ, mondjuk 70%-os becsléssel szemben a pesszimista megnöveli a szem kifejlõdéséhez szükséges idõ megbecsült értékét. A kutatók azonban inkább akarták túlbecsülni ezt az idõtartamot, hiszen ösztönös gyanakvással fogadjuk, ha azt halljuk, hogy a szemhez hasonlóan bonyolult valami rövid idõ alatt fejlõdött ki. Ugyanezen okból pesszimista értékeket választottak a variációs koefficiens (azaz, hogy tipikusan mennyi a változatok száma a populációban), valamint a szelekció intenzitása (a megjavult látásból adódó túlélési elõnyök mértéke) számára. Mi több, odáig mentek, hogy feltételezték, minden új nemzedék csupán a szem egy részletében tér el az elõzõtõl, kizárták tehát a szem különbözõ részeiben párhuzamosan zajló változásokat, amelyek nagymértékben felgyorsították volna az evolúciót. De még e konzervatív becslések mellett is elhanyagolható volt az az idõ, amely a sima hámszövet halszemmé fejlõdéséhez szükséges: négyszázezer nemzedéknél is kevesebb. Azoknak az apró állatoknak a körében, amelyekrõl beszélünk, évenként egy nemzedékkel számolhatunk, eszerint félmillió esztendõnél is kevesebb idõ elegendõ egy jó kameraszem kialakulásához. Nilsson és Pelger eredményei fényében nem csoda, hogy "a" szem legkevesebb negyven független fejlõdésmenettel alakult ki az állatok országában. Elegendõ idõ állt rendelkezésre, hogy akár ezerötszázszor is újra meg újra kifejlõdjön a semmibõl bármely leszármazási vonalon belül. A kis állatok tipikus generációs idejével számolva a szem kifejlõdéséhez szükséges idõ, nem túlzok, oly csekélyke, hogy a geológusok meg sem tudják mérni! Nem több egyetlen földtörténeti szemvillanásnál. Lopva tégy jót! Az evolúció sarkalatos sajátossága a fokozatossága. Ez inkább elvi kérdés, mint tény. Nem tudhatjuk, egy-egy fejezete hirtelen fordulattal köszöntött-e be. Megszakítások is elõfordulhattak a gyors ütemû törzsfejlõdésben vagy akár váratlan makromutációk - jelentõsebb, az utódokat a szülõktõl elkülönítõ változások. Kellett lenniük hirtelen kihalásoknak is - talán nagy természeti katasztrófák válthatták ki ezeket, például egy Földünkbe ütközõ üstökös -, amelyek hagyta vákuumot rövid úton betöltötték a sebesen fejlõdõ "beugró színészek", így a dinoszauruszokat helyettesítõ emlõsök. Az evolúció nagy valószínûséggel nem mindig fokozatos. Ám fokozatosnak kell feltételeznünk, ha a segítségével kívánjuk megmagyarázni olyan bonyolult, szemlátomást rendezett szerkezetek kialakulását, amilyenek a szemek. Mert ha ez esetben nem fokozatos a törzsfejlõdés, akkor semmit sem tudunk vele megmagyarázni. A fokozatosság nélkül a csodára lennénk utalva, ami a magyarázat teljes hiányának szinonimája. A szemek és darazsakkal beporzott orchideák azért nyûgöznek le bennünket, mert annyira valószínûtlenek. Túl kicsi az esélye annak, hogy a puszta vakszerencse mûvei lennének. A rejtély megoldása az apró lépésekkel dolgozó, fokozatos evolúció, amelynek minden egyes lépése szerencsés ugyan, mégsem túl szerencsés. Ha az evolúció nem volna fokozatos, rejtvényünket sem oldaná meg: csupáncsak újrafogalmazná azt. Bizonyos esetekben nehéz elképzelnünk, milyenek lehettek a közbensõ fokozatok. Ez kihívást jelenthet leleményességünk számára, és amennyiben kudarcot vallunk, annál rosszabb nekünk. Ez még így sem cáfolná közbensõ láncszemek létezését. Leleményességünk egyik legnagyobb kihívása e tekintetben a méhek híressé vált "táncnyelve", amelyet Karl von Frisch fedezett fel immár klasszikussá lett kísérleteiben. Ez esetben az evolúció végterméke oly végtelenül bonyolultnak, leleményesnek tûnik, annyira távol áll mindattól, amit rendes körülmények között egy rovartól elvárunk, hogy nehéz közbensõ fokozatokat elgondolnunk.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl A háziméhek a virágok hollétét gondosan kódolt tánc révén adják társaik tudtára. Amennyiben a táplálékforrás igen közel van a kaptárhoz, "körtáncot" járnak. Ez izgalomba hozza a többi méhet, amelyek kizúdulnak, és a kaptár közelében kutakodnak. Ebben még nincs semmi különös. Ám az már több mint különös, ami akkor játszódik le, mikor a táplálékforrás távol esik a kaptártól. Az ezt felfedezõ felderítõ méhecske ilyenkor úgynevezett riszáló táncot jár, amelynek formája a tápláléknak mind az irányát, mind a távolságát közli a többiekkel. A riszáló táncot a kaptárban járják a lép függõleges felszínén. A kaptárban sötét van, ezért a többi méh nem látja a táncolót. Megtapogatják, azontúl hallják is, mivel a táncoló méhecske elõadását kis ritmikus sípoló hangokkal kíséri. A tánc nyolcast ír le, a közepén egyenes futással. Ennek az egyenes futásnak az iránya az, amely, egyfajta csavaros kód formájában, a táplálékforrás irányát közli. Az egyenes futás nem mutat rá közvetlenül a táplálékra. Nem is tehetné, hiszen a táncot a lép függõleges felületén járják, s a lép elhelyezkedése a táplálék lelõhelyétõl függetlenül rögzített. A táplálékforrást viszont horizontális síkban kell megtalálni. A függõleges lép leginkább egy falra tûzött térképhez hasonlítható. A térképen meghúzott vonal nem mutat rá közvetlenül a kijelölt úticélra, egyezményes megállapodás szerint mégis leolvashatjuk a térképrõl az irányt. A méhek által használt egyezményes jelek megértéséhez tudnunk kell, hogy sok más rovarhoz hasonlóan a Nap segítségével tájolják be magukat. Magunk is így cselekszünk, csak kevésbé pontosan. E módszernek két hátulütõje is van. Az elsõ, hogy a Nap gyakran elbújik a felhõk mögé. A méhek egy olyan érzékszervük segítségével oldják meg ez a problémát, amivel mi nem rendelkezünk. Megint csak von Frisch volt az, aki felfedezte, hogy a fény polarizációjának iránya tájékoztatja õket a Nap helyzetérõl akkor is, ha az maga nem látható. A második gond a Nap iránytûként való használatával az, hogy az idõ múlásával "elmozdul" az égen. A méhek belsõ órájuk segítségével veszik ezt számításba. Van Frisch arra a szinte hihetetlen felfedezésre jutott, hogy a felderítõ útjukat követõen órák óta a kaptárba szorult táncoló méhek lassanként elfordítják az egyenes futás irányát, mintha ez a futás egyfajta óramutató volna. A Napot ugyan nem láthatják a kaptáron belül, mégis lassan változtatják táncuk irányát, hogy lépést tartsanak a Nap mozgásával, amelyrõl belsõ órájuk révén szereznek tudomást. Érdekes módon a déli félteke méhfajai ugyanezt fordítva mûvelik, ahogy el is várjuk tõlük. Most pedig ejtsünk szót magáról a táncnyelvrõl. A lépen egyenesen felfelé mutató futás azt jelenti, hogy a táplálékforrás ugyanabban az irányban van, mint a Nap. Az egyenesen lefelé való futás az elõbbivel pontosan ellentétes irányban lévõ táplálékforrást jelez. Az átmeneti szögek mind azt jelentik, ami elvárható. Ötven fokkal a függõlegestõl balra 50°-kal a Naptól balra való eltérést jelöl a vízszintes síkban. A tánc pontossága ennek ellenére nem igazodik a legközelebbi fokokhoz. Miért is tenné, hiszen önkényesen osztottuk fel az iránytût 360°-ra. A méhek mintegy nyolc méhecske-fokra osztják fel. Voltaképpen magunk is nagyjából így cselekszünk, ha nem navigátorként tájékozódunk. Nyolc égtájat különböztetünk meg: észak, északkelet, kelet, délkelet, dél, délnyugat, nyugat, északnyugat. A méhek tánca a táplálék távolságát is jelzi. Pontosabban a tánc különbözõ vonatkozásai - a forgások és riszálás, valamint a sípolás sebessége - a táplálékforrás távolságával függnek össze, ezért bármelyikük vagy bármelyikük kombinációja segítségével a méhek tudomására jut a távolság. Minél közelebb van a táplálék, annál gyorsabb a tánc. Érdemes egy pillanatra elgondolkoznunk azon, hogy a kaptár közelében táplálékra lelõ méh érthetõen izgatottabb, egyszersmind kevésbé is fáradt, mint a messze földrõl megtért méhecske. Nem véletlenségbõl emlékeztetem Önöket erre; mint látni fogjuk, ez adja a kulcsát a tánc kifejlõdésének. Összefoglalva az elmondottakat, egy felderítõ méh jó táplálékforrásra akad. Visszatér a kaptárba nektárral és virágporral megrakottan, és terhét átadja a dolgozóknak. Azután táncolni kezd. Valahol a függõleges lépen, hogy pontosan hol, nem fontos, körbe-körbe futkos egy nyolcas szoros hurkait írván le. A többi dolgozó köréje sereglik, tapogatják és hallgatják. Számon tartják a forgások és talán a sípolás ütemét is. Felmérik, milyen szöget zár be a függõlegessel az egyenes futás iránya, miközben a táncoló a potrohát riszálja. Majd a gyûjtõméhek a kaptár kijárójához húzódnak, és kitörnek a sötétbõl a napsütésbe. Észlelik a Nap helyzetét - nem a magasságát, hanem hogy a vízszintes síkban miként tájolja be õket. Egyenes vonalban repülnek ki, amelynek Nappal bezárt szöge megfelel a tánc függõlegessel bezárt szögének a lépen. A csapat tovább repül ebbe az irányba, nem végtelen távolságra, hanem az általuk megtett táv (fordítottan) arányos a táncoló sípolása ütemével (pontosabban ennek logaritmusával). Érdekes, hogy amennyiben a felderítõ méhecske eredetileg kerülõutat tett meg a táplálékforrás megtalálásához, táncának iránya nem e kerülõ irányába, hanem a táplálék rekonstruált irányába mutat.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Nehéz elhinni a táncoló méhek történetét, és akadtak is elegen, akik kétségbe vonták. A következõ fejezetben még visszatérek ezekre a tamáskodókra és a legújabb kísérletekre, amelyek a végsõ perdöntõ bizonyítékot szolgáltatták. Ebben a fejezetben a méhek táncának fokozatos fejlõdésével foglalkozom. Vajon hogyan festhettek ennek a táncnak az átmeneti formái, és miként fejtették ki hatásukat, mikor a tánc még nem volt ilyen tökéletes? Mellesleg, nem egészen pontos a kérdés. Egyetlen teremtmény sem él meg "tökéletlen", "átmeneti állapotban". Az õsi, rég elhullott méhek, amelyek táncát mi visszatekintve átmenetinek ítéljük a mai méhtánc felé vezetõ úton, nagyon jól megvoltak így. Teljes méhéletet éltek, és eszükbe sem jutott, hogy valami "jobb" felé menetelnek. Azontúl a mai méhtánc sem biztos, hogy az utolsó szó, esetleg ennél is látványosabbá fejlõdik majd, ha mi és méheink távozunk az élõk sorából. Mindazonáltal megoldásra vár a rejtvény, hogyan fejlõdött ki a jelenlegi méhtánc. Melyek voltak átmeneti formái, és miként hatottak? Frisch maga is foglalkozott a kérdéssel, éspedig a háziméh távoli rokonait kereste a méhek családfáján. Ezek nem õsei a méheknek, hiszen kortársaik. De talán õrzik az õsök egyik-másik tulajdonságát. A háziméh maga mérsékelt égövi rovar, amely fák odvában vagy barlangokban épít magának fészket. Legközelebbi rokonai a trópusi méhek, amelyek fészke a szabadban van, lépeik faágakról vagy sziklaszirtekrõl csüngenek alá. Ezért tánc közben látják a Napot, és nem szorulnak arra az egyezményes jelre, amely a függõlegessel "helyettesíti be" a Nap irányát. A Napnak nincs szüksége helyettesítõre, hisz ott ragyog az égen. E trópusi rokonok egyike az Apis florea, a törpe háziméh a lép vízszintes felületén táncol. Az egyenes futás iránya közvetlenül a táplálékforrás felé mutat. Nincs szükség térképészeti ismeretekre, a közvetlen iránymutatás is megteszi a magáét. Elfogadható átmeneti forma a háziméhhez vezetõ úton, ennyi rendben is volna, de továbbra is megoldásra vár az e fokozatot megelõzõ és követõ fejlõdési fokok kérdése. Mi lehetett az elõzménye a törpe háziméhek táncának? Vajon miért rohangál körbe-körbe, nyolcasokat írva le a táplálékra lelõ törpe háziméh, mikor az egyenes futás iránya úgyis megmutatja a táplálék lelõhelyét? Felvetõdött, hogy a tánc a felszállási nekifutás ritualizált formája. A tánc kifejlõdése elõtt, vélekedik von Frisch, a tápláléktól megszabadult gyûjtõmunkás egyszerûen visszaindult ugyanabba az irányba, hogy visszarepüljön a táplálékforráshoz. Mielõtt a levegõbe emelkedett volna, arcát a megfelelõ irányba fordította, miközben tett néhány lépést. A természetes kiválasztódás minden, a felszállási nekifutást hangsúlyozó vagy meghosszabító tendenciának kedvezett, ha az más méheket követésre késztetett. Talán a tánc maga is egyfajta ritualizált felszállási nekifutás. Ez elképzelhetõ, mivel a méhek a tánctól függetlenül gyakran élnek azzal a közvetlenebb taktikával, hogy egyszerûen követik egymást a táplálékforráshoz. Azért is tûnik elfogadhatónak a fenti ötlet, mert a táncoló méhek enyhén szétterjesztik szárnyukat, mintha valóban felszálláshoz készülõdnének, miközben remegtetik szárnyizmaikat, nem elég erõsen ahhoz, hogy felszálljanak, ahhoz azonban mégis eléggé, hogy zajt adjanak, ami a táncnyelv szerves része. A felszállási nekifutás meghosszabbításának és hangsúlyozásának kézenfekvõ módja az ismétlés. Azaz a méhecske visszatér a kiindulóponthoz, s újra tesz néhány lépést a táplálék irányában. A visszatérésnek két módozata lehetséges: a méh vagy balra, vagy jobbra fordul a röpdeszkán. Ha következetesen az egyik vagy másik irányt választja, bizonytalanságban hagyja a többieket, melyik irány a felszállási nekifutásé és melyik a visszatérésé. A bizonytalanság kiküszöbölésének fog legegyszerûbb módja, ha a méh egyszer balra, egyszer jobbra fordul. Ez az oka a nyolcas alakzat természetes kiválasztásának. De hogyan alakult ki a táplálék távolságának és a tánc gyorsaságának kapcsolata? Ha egyenes arány állna fent közöttük, nehezen tudnánk megmagyarázni. Ám, emlékezzünk csak vissza, fordított aránypárral van dolgunk: minél közelebb van a táplálék, annál gyorsabb a tánc. Ebbõl kézenfekvõen következik egy elfogadhatónak tûnõ fokozatos fejlõdésmenet. Mielõtt a tánc mai formája kialakult volna, a felderítõk talán már végrehajtották a felszállási nekifutás ritualizált megismétlését, de mozdulataik gyorsaságát még semmi nem szabályozta. Olyan ütemben táncoltak, ahogy kedvük tartotta. Most képzeljük el, hogy hazarepültünk több mérföld távolságból, virágporral és nektárral megrakottan, vajon nagy dérrel-dúrral csörtetnénk-e a lépen? Nem, valószínûleg fáradtak lennénk ehhez. Akkor viszont, mikor épp hogy felfedeztünk egy gazdag táplálékforrást a kaptár közelében, erõnk teljében éreznénk magunkat a rövid hazavezetõ út után. Nem nehéz elképzelni, miként ritualizálódhatott, szilárdulhatott megbízható jelrendszerré a táplálék távolsága és a tánc lassúsága közötti, kezdetben esetleges összefüggés.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Most pedig ejtsünk szót a legizgalmasabb átmeneti formáról. Vajon miként alakulhatott át az õsi tánc, ahol az egyenes futás iránya közvetlenül a táplálék felé mutatott, olyanná, ahol a függõlegessel bezárt szög a táplálékforrás és a Nap által bezárt szöget jelzi? Egy ilyen átalakulásra részben azért volt szükség, mert a kaptár belseje sötét, a méhek tehát nem látják a Napot, részben pedig azért, mert a függõleges helyzetû lépen - hacsak annak felszíne nem mutat történetesen a táplálék felé - nem lehet közvetlenül jelezni az irányt. De nem elég kijelentenünk, hogy erre az átalakulásra szükség volt, elfogadható lépések sorozatával kell magyarázatot adnunk e bonyolult módosulásra. Bármilyen meghökkentõnek tûnik is, de a rovarok idegrendszerének egy érdekes jellegzetessége siet segítségünkre. A következõ figyelemre méltó kísérletet a legkülönbözõbb rovarokkal elvégezték, a bogaraktól a hangyákig. Kezdjük egy vízszintes fafelületen, villanyfényben mászó bogárral. Elõször azt kell bebizonyítanunk, hogy a bogár a fény révén tájékozódik. Helyezzük máshova az égõt, a bogár is ennek megfelelõen változtatja majd útirányát. Ha ez, mondjuk 30°-os szöget zárt be a fénnyel, a bogár úgy mozog majd, hogy mozgása továbbra is 30°-ot zárjon be az égõ új helyzetével. Oda kormányozhatjuk a bogarat, ahova csak akarjuk, miközben az égõ a kormányrúd szerepét tölti be. A rovaroknak ez a viselkedése régóta ismeretes: iránytûként használják a Napot (vagy a Holdat, a csillagokat), és villanyégõvel könnyen rászedhetõk. Eddig rendben is volna. Most azonban térjünk rá az izgalmas kísérletre. Kapcsoljuk ki a fényt, s ugyanekkor döntsük függõleges helyzetbe a fafelületet. A bogár rettenhetetlenül folytatja útját. Mégpedig, csodák csodája úgy, hogy megváltozott útirányának a függõlegessel bezárt szöge megegyezik a korábban a fénnyel bezárt szöggel, ami példánkban 30°. Senki nem tudja, miért van ez így, de így van. Úgy tûnik, a rovarok idegrendszerének véletlen szeszélyével állunk szemben - az érzékek zavarával. Talán a nehézségi erõ és látás érzékelésének idegpályái keresztezõdtek, amihez hasonlót mi is megtapasztalunk, ha csillagokat látunk, mikor fejbe kólintanak bennünket. Mindenesetre ez az összefüggés biztosította a szükséges összekötõ kapcsot, ami a méhek táncában a függõleges irány és a Nap megfeleléséhez vezetett. És így is kell lennie, mert amennyiben felkapcsolunk egy égõt a kaptár belsejében, a háziméhek sem a nehézségi erõvel tájékozódnak többé, hanem közvetlenül a Nap helyettesítõjeként alkalmazzák jelrendszerükben a fényforrást. Ez a régóta ismert tény azután a világ legötletesebb kísérletének alapjául szolgált, ami végül cáfolhatatlanul bebizonyította a táncnyelv létezését. Erre a következõ fejezetben még visszatérek. Addig is közbensõ fokozatok elfogadható sorozatára találtunk, amelyek révén a mai táncnyelv kifejlõdhetett egyszerûbb kezdeteibõl. Az általam közölt változat, amely Frisch elgondolásán alapul, talán nem mindenestõl állja meg a helyét. Mégis valami efféle játszódhatott le. Az õsi kételyre - a személyes hitetlenkedés érvére - válaszolva adtam közre, amely azokban üti fel a fejét, akik valóban leleményes vagy bonyolult természeti jelenségekkel találják magukat szembe. A kétkedõ ekkor így szól: "Nem tudom elképzelni, hogy mindez közbensõ fokozatok sorozatán át alakulhatott ki, ilyenrõl szó sincs, a jelenségre nincs más magyarázat, mint a csoda." Von Frisch igenis közbensõ foltozatok elfogadható sorozatával szolgált. Még ha a fejlõdés nem is pontosan így alakult, maga a tény, hogy a magyarázat elfogadható, döntõ csapást mér a személyes hitetlenkedés érvére. Ugyanez áll összes többi példánkra, a darázsutánzó orchideáktól a kameraszemig. A fokozatos darwini fejlõdés ellenlábasai annyi érdekes és elgondolkoztató természeti tényt sorakoztathatnak fel, amennyit csak akarnak. Felkértek például, hogy magyarázzam meg a Csendes-óceán mélytengeri árkaiban élõ lények fokozatos fejlõdését, ahová nem hatol a fény, és ahol a víz nyomása meghaladhatja az 1000 atmoszférát. A csendes- óceáni árkok forró vulkanikus kürtõiben egész állatközösségek alakultak ki. A baktériumok sajátos alternatív biokémiát alakítottak ki a kürtõk hõjének felhasználásával, miközben oxigén helyett ként hasznosítanak anyagcsere - folyamataikban. A nagy állatok közössége végsõ soron ezektõl a kénbaktériumoktól függ, ugyanúgy, ahogyan a közönséges élet is a napenergiát átalakító zöld növények függvénye. A kénközösség állatai valamennyien a másutt található megszokottabb állatok rokonai. Hogyan és milyen közbensõ fokozatokon keresztül alakulhattak ki? Nos válaszom nem különbözik a korábbi kérdésekre adott hasonló válaszoktól. Csupán egyetlen természetes fokozati eltérésre van szükségünk a magyarázathoz, és a tenger mélyére szállva bõségesen lelünk ilyen fokozatokat. Ezer atmoszféra iszonyú nyomás, ám csupán mennyiségileg nagyobb, mint a 999, ami ugyancsak mennyiségileg nagyobb a 998-nál és így tovább. A tengerfenék bárhol lehet a 0-tól a 10.000 méterig. A nyomásértékek is egyenletesen változnak az 1 atmoszférától az 1000 atmoszféráig. A fény erõssége szintén egyenletesen változik a felszínhez közel uralkodó nappali fényességtõl a mélységek szuroksötétjéig, amelyet mindössze világító baktériumok ritka rajai enyhítenek a halak világító szerveiben. Sehol sincs éles határ. A nyomás és sötétség minden szintje számára találunk ehhez alkalmazkodott, sajátos felépítésû szervezeteket, melyek alig különböznek az alattuk két méterrel mélyebben, egy lumennel gyérebb fényben élõ állatoktól. Minden egyes... de ez a fejezet már ígyfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl is elég hosszú. Ismeri a módszereimet, Watson. Alkalmazza õket.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR608.HTM[2009.12.26. 14:00:33]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl 4. FEJEZET Isten haszonelvûsége Az elõzõ fejezetben említett vallásos levélíróm egy darázs láttán találta meg a hitét. Charles Darwin egy másik állatfaj folytán vesztette el a magáét: "Fel nem foghatom - írta -, miért alkotta volna egy jóságos és mindenható Isten a fürkészdarazsakat azzal az elõre megfontolt szándékkal, hogy elevenen felfalják a hernyókat". Valójában Darwin hite fokozatos elvesztésének, amelyet csak azért nyomott el, hogy fel ne zaklassa istenfélõ feleségét, Emmát, bonyolultabb okai voltak. Utalása a fürkészdarazsakra merõben alkalomszerû. Haláltánc-viselkedésüket rokonaik, a kaparódarazsak is osztják, amelyekkel az elõzõ fejezetben találkoztunk. A nõstény nemcsak hogy hernyóba (szöcskébe vagy méhbe) tojja a petéjét, hogy a kikelõ lárva ezen éljen, hanem Fabre és mások szerint körültekintõen a zsákmány hasdúcláncának minden egyes idegdúcába irányozza szúrását, hogy ily módon megbénítsa, de ne ölje meg áldozatát. Ez biztosítja a hús frissen tartását. Nem tudjuk, a bénulás általános érzéstelenítõ hatással jár-e, vagy a kuráréhoz hasonlóan csupán megdermeszti az áldozatot. Utóbbi esetben az végigszenvedi, amíg elevenen felfalják belülrõl, miközben egy izmát nem képes mozdítani. Ami vad kegyetlenségnek tûnik, de mint látni fogjuk, a természet nem kegyetlen, csak könyörtelenül közömbös. Ez egyike a legkeményebb leckéknek, ami az emberekre vár. Sehogyan sem akarózik beismernünk, hogy a dolgok se nem jók, se nem gonoszak, se nem kegyetlenek, se nem nyájasak, egyszerûen csak érzéketlenek - közömbösek minden szenvedésre, híján vannak minden célszerûségnek. Nekünk embereknek célokkal van tele a fejünk. Ha valamire rápillantunk, máris megkérdezzük, "mire való", milyen szándék, cél mozgatja. Ha a célok keresése rögeszméssé, kórossá válik, paranoiáról beszélünk - a beteg minduntalan rossz szándékot vél felfedezni a puszta balszerencsében. Ez azonban csupán a csaknem egyetemes téveszme szélsõséges formája. Mutassanak nekünk bármit, objektumot vagy folyamatot, és menten feltesszük a "miért? ", "mire való?" kérdést. A vágy, hogy célszerûséget lásson mindenben, magától értetõdõ egy olyan állat esetében, amelyet gépek, mûalkotások, munkaeszközök és egyéb megtervezett mesterséges tárgyak vesznek körül; mi több, ennek az állatnak ébredezõ gondolatait saját személyes céljai uralják. Az autó, a konzervnyitó, a csavarhúzó és a vasvilla mind igazolja a "mire való?" kérdés létjogosultságát. Pogány õseink ugyanezt kérdezhették a villámról, a nap- és holdfogyatkozásokról, a sziklákról és folyókról. Ma azzal büszkélkedünk, hogy megszabadultunk az efféle kezdetleges animizmustól. Ha egy szikla a patakban alkalmas az átkelésre, felhasználhatóságát a sors jutalmának tekintjük, nem pedig valamely szándék kifejezõdésének. Ám ha lesújt a tragédia, újult erõvel tér vissza a régi kísértés - már maga a "lesújt" szóban is az animizmus visszhanzik: "Miért, jaj, miért az én gyermekemre sújtott le a rák/földrengés/hurrikán? ", kiáltunk ilyenkor. S ugyanennek a kísértésnek engedünk néha a szó szoros értelmében, ha a mindenség eredetérõl vagy a természet alapvetõ törvényeirõl van szó. Bölcselkedéseink nem egyszer a fölöttébb bárgyú kérdésben tetõzõdnek: "Miért létezik a világ a semmi helyett?"file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Már nem számolom, hányszor állt fel valaki a hallgatóságból egy-egy nyilvános elõadásom végén, és kérdezett valami effélét: "Önök, tudósok kiválóan értenek a »hogyan« típusú kérdések megválaszolásához. Ám el kell ismerniük, hogy semmire nem mennek a »miért« kérdésekkel." Ugyanezt kérdezte Philip, Edinburgh hercege is Windsorban kollégámtól Peter Atkinstól. A hasonló kérdések mögött kimondatlanul mindig ott a soha be nem bizonyított feltevés, hogy mivel a tudomány alkalmatlan a "miért"-típusú kérdések megválaszolására, léteznie kell olyan területnek, amelynek ez a feladata. Ami, mondanom sem kell, teljesen illogikus következtetés. Attól tartok, Atkins doktor rövid úton elintézte a királyi kérdést. Maga a tény, hogy egy kérdés megfogalmazható, még nem teszi jogossá vagy értelmessé. Sok mindenrõl megkérdezhetjük: "mekkora a hõmérséklete?" vagy "milyen színû?" De nem kérdezhetjük meg ugyanezt mondjuk a féltékenységrõl vagy egy imáról. Hasonlóképpen jogosan teszik fel a "mire való" kérdést a kerékpár sárhányójáról vagy a Kariba-víztárolóról. Úgyanakkor nincs joguk feltételezni, hogy választ érdemel a kérdésük, ha azt, hogy "miért van" egy vándorkõrõl, a balszerencsérõl, a Mount Everestrõl, esetleg a Világegyetemrõl kérdezik. Nem minden kérdés helyénvaló, bármily szívbõl jövõ szavakkal fogalmazzuk is meg. Valahol az ablaktörlõk meg konzervnyitók és a sziklák, valamint a világmindenség között foglal helyet az élõvilág. Az élõ szervezetek olyan objektumok, amelyeket, a sziklákkal ellentétben, mindenestõl áthat a célszerûség. Köztudomású, hogy az élõ szervezetek látszólagos célszerûsége Aquinói Tamástól Paley-n át a modern tudományos kreacionizmus képviselõiig a tervszerûség klasszikus érvére serkentette a teológusokat. Mára pontosan értjük azoknak a folyamatoknak a valódi tartalmát, amelyek a célszerû tervezés megtévesztõ illúziójával ruházták fel a szárnyakat, szemeket, csõröket, fészekrakó ösztönt és az élet minden egyéb megnyilvánulását. A darwini természetes kiválasztódás a hajtóereje mindennek. Meglepõen késõn ébredtünk rá erre az összefüggésre, másfél évszázaddal ezelõtt. Darwin elõtt még a mûvelt emberek is, akik tartózkodtak a "miért" kérdésektõl a sziklák, folyók és napfogyatkozások esetében, hallgatólagosan elfogadták ezek létjogosultságát az élõ szervezetekkel kapcsolatban. Ma már csupán a tudományos analfabéták teszik ezt. Csakhogy ez a "csupán" elhallgatja a kellemetlen igazságot, hogy továbbra is az elsöprõ többséggel van dolgunk. Voltaképpen maguk a darwinistán is tesznek fel "miért"-típusú kérdéseket az élõvilágról, ha sajátos, metaforikus értelemben is. Miért énekelnek a madarak, és mire valók a szárnyalt? Az efféle kérdéseken nem akad fent egy mai darwinista, és értelmes feleletet ad, felvázolva a madárõsök természetes kiválasztódásának folyamatát. A célszerûség illúziója annyira áthat mindent, hogy maguk a biológusok is alkalmazzák munkahipotézisként a jó tervezés feltételezését. Amint azt az elõzõ fejezetben láttuk, jóval a méhek táncára vonatkozó korszakalkotó munkássága elõtt Karl von Frisch felfedezte - a vaskalapos ellentábor támadásai közepette -, hogy bizonyos rovarok valódi színlátással rendelkeznek. Perdöntõ kísérleteire az az egyszerû megfigyelés ösztönözte, hogy a méhek által beporzott virágok nagy energiát fordítanak színes festékanyagok elõállítására. Miért tennének így, ha a méhek színvakok volnának? Frisch tehát ugyancsak a célszerûség metaforájával élt - pontosabban feltételezte a darwini természetes kiválasztódás hatását - , hogy nagy horderejû következtetéseket vonjon le a világról. Tévedett volna, ha azt állítja: "A virágok színesek, ezért a méhek színlátással kell rendelkezzenek." Ô azonban ehelyett - helyesen - így fogalmazott: "A virágok színesek, ezért legalábbis érdemes kísérletesen ellenõriznem a színlátásra vonatkozó hipotézist." Kutatásai eredményeként kiderítette, hogy a méheknek valóban jó a színlátása, ha az általuk látott színkép el is tolódik a mienkhez képest. Nem látják a vörös fényt (valószínûleg "infrasárgának" mondanák, amit mi vörösnek érzékelünk). Látnak viszont a rövidebb hullámhosszúságú fény, az úgynevezett ultraibolya tartományában, éspedig külön színként észlelik ezt, amit egyes tudósok "méhbíbornak" hívnak. Mikor rájött, hogy a méhek látnak a színkép ultraibolya tartományában, von Frisch ismét a célszerûség metaforájával élt további okfejtéseiben. Vajon mire használják a méhek ultraibolya-érzékenységüket? Gondolatai e ponton visszakanyarodtak a virágokhoz. Ha a magunk részérõl nem látjuk is az ultraibolya fényt, készíthetünk erre érzékeny fényérzékeny lemezeket, továbbá olyan szûrõket, amelyek átengedik az ultraibolyát, kiszûrik viszont a "látható" fényt. Megérzését követve Frisch ultraibolya-felvételeket készített a virágokról. Nagy volt az öröme, mikor olyan alakzatokat fedezett fel a szirmokon, amelyeket elõtte egyetlen emberi szem nem látott. A nekünk fehérnek vagy sárgának tetszõ virágokat ultraibolya-minták díszítik, amelyek gyakran leszállópályaként szolgálnak, s a nektárrumhoz irányítják a méheket. A látszólagos célszerûség feltételezése ismét kifizetõdött: a virágok, ha jól tervezték volna elfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl õket, kihasználnák a tényt, hogy a méhek látnak az ultraibolya hullámhosszúságú fénytartományban. Von Frisch leghíresebb teljesítményét - a méhek táncáról, amelyet az elõzõ fejezetben ismertettem - öregkorában megkérdõjelezte egy amerikai biológus, Adrian Wenner. Szerencsére von Frisch elég sokáig élt ahhoz, hogy megérje, amint munkásságát - a biológia legragyogóbban eltervezett kísérletsorozatában - megvédi egy másik amerikai, James L. Gould, jelenleg a Princeton University munkatársa. Röviden beszámolok errõl, mert újabb bizonyítékul szolgál a "mintha megtervezték volna" - munkahipotézis felhasználhatóságáról. Wenner és munkatársai nem tagadták magának a táncnak a tényét. Nem tagadták, hogy mindazokataz információkat tartalmazza, amelyeket von Frisch megjelölt. Azt nem fogadták el, hogy a többi méh értelmezi a táncot. Igen, mondta Wenner, való igaz, a riszáló tánc egyenes futásának a függõlegessel bezárt szöge megfelel a táplálékforrás iránya és a Nap által bezárt szögnek. Csakhogy, állították, a többi méh nem fogja fel ezt az üzenetet. Igen, igaz az is, hogy a tánc különbözõ elemeinek sebessége értelmezhetõ a táplálék távolságát jelzõ információ gyanánt. De semmi sem bizonyítja, hogy a többi méh felfogja ezt az információt. Az is lehet, hogy nem törõdnek vele. Von Frisch bizonyítékai tévesek, jelentették ki a kétkedõk, s megfelelõ "kontrollokkal" megismételve a kísérleteket (azaz egyéb lehetõségeket biztosítva a méhek számára, amelyek révén táplálékra találhatnak), ezek nem igazolták Frisch "táncnyelv"-hipotézisét. Itt lépett Jim Gould a történetbe a maga páratlanul leleményes kísérleteivel. Gould a háziméhekrõl régóta köztudott tényt aknázott ki, amelyre nyilván emlékeznek az elõzõ fejezetbõl. Jóllehet a méhek sötétben táncolnak, ahol a függõleges síkban felfele mutató irány jelzi a Nap helyzetét a vízszintes síkban, könnyûszerrel átváltanak egy valószínûleg õsibb tájékozódási módra, amennyiben megvilágítjuk a kaptár belsejét. Ekkor a méhek elfeledkeznek a nehézségi erõrõl, és az égõt tekintik jelképes Napnak, hagyván, hogy az közvetlenül meghatározza táncuk irányát. Szerencsére szó nincs félreértésrõl, mikor a táncoló méh a nehézségi erõ helyett az égõhöz igazítja táncát. A táncot "értelmezõ" társai ugyanúgy áthangolódnak, s a tánc jelentése változatlan marad. A többi méh továbbra is abban az irányban indul el a táplálék nyomában, amit a táncoló megjelölt. Most ejtsünk szót Jim Gould mesterfogásáról. Fekete sellakkal befestette a táncoló méh szemét, hogy az nem látta az égõt, s ezért, mint szokta, a nehézségi erõnek megfelelõen táncolt. Ám a táncot figyelõ társai, akiket nem vakítottak el, látták az égõt. Úgy értelmezték tehát a táncot, mintha az nem a nehézségi erõhöz, hanem a "Napot" jelképezõ égõhöz igazodna. A táncot figyelõ méhek a tánc és a fényforrás által bezárt szöget vették figyelembe, míg maga a táncoló méhecske a nehézségi erõhöz igazodott. Gould végsõ soron arra kényszerítette, hogy hazudjon a táplálékforrás irányáról. Nem is általánosságban, hanem meghatározott irányban, amit Gould tetszése szerint befolyásolhatott. Természetesen nem csupán egyetlen elvakított méhhel végezte el a kísérletet, hanem méhek statisztikailag megfelelõ mintájával s különbözõ szögekkel. És a kísérlet meghozta gyümölcsét! Von Frisch "táncnyelv" hipotézise fényesen - beigazolódott. Nem a mulatság kedvéért mondtam el ezt a történetet. Azt szerettem volna megvilágítani, milyen pozitív vagy negatív vonatkozásai lehetnek, ha egy kutató jó tervezõnek feltételezi a természetet. Mikor elõször olvastam Wenner és munkatársai kétkedõ írásait, nyíltan gúnyolódtam rajtuk. Ami nem volt szép tõlem, még ha ki is derült késõbb, hogy Wenner tévedett. Gúnyolódásomban egyedül a "jó terv" védelme vezérelt. Hisz Wenner végsõ soron nem magát a táncnak a tényét tagadta, nem is azt, hogy hordozza mindazokat a táplálék irányára és távolságára vonatkozó információkat, amelyeket von Frisch megállapított. Mindössze azt nem fogadta el, hogy a többi méh értelmezi ezeket a közléseket. Ezt pedig sok más darwinista biológussal együtt nem tudtam megemészteni. A tánc olyan bonyolult, oly gazdagon koreografált, oly finom összhangban áll nyilvánvaló céljával, vagyis hogy a többi méhhel közölje a táplálékforrás irányát és távolságát. Ez a finom összhang véleményünk szerint nem alakulhatott ki másként, mint a természetes kiválasztódás folyamatában. Tulajdonképpen ugyanabba a csapdába estünk, mint a kreacionisták, ha az élet csodáin merengenek. A tánc egyszerûen nem lehet haszontalan, gondoltuk, feltehetõen a gyûjtõméheknek segít megtalálni a táplálékot. Azontúl finoman összehangolt elemei - az általa bezárt szög és gyorsaságának viszonya a táplálék irányához, valamint távolságához - sem lehetnek hiábavalók. Wenner tehát, véltük mi, mindenképpen téved. Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy ha vagyok olyan leleményes, és nekem jut eszembe Gould ragyogó gondolata (ami persze nem jutott), nem fáradtam volna a kísérletes igazolással. Gould azonban nemcsak hogy leleményes volt, hanem vette is magának a fáradságot, és elvégezte a kísérletet,file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl mivel nem ámította el a jó terv gondolata. Mindazonáltal vékony pallón egyensúlyozunk mindannyian, mert gyanítom, hogy Gould - és korábban von Frisch a maga színnel kapcsolatos kísérleteivel - ugyanezt forgatta a fejében, különben hogy is hihetett volna kísérlete sikerében, abban, hogy megéri az idõt és a fáradságot. Szeretnék most két szakkifejezést megismertetni az Olvasóval, a "fordított géptervezés" és a "haszonelvûség" fogalmait. E bekezdésben Daniel Dannett kitûnõ könyvére, a Darwins Dangerous Idea (Darwin veszedelmes ötlete) címû munkára támaszkodom. A fordított géptervezés egyfajta okoskodási technika, ami a következõ. A mérnök olyan szerszámra bukkan, amelynek nem érti a mûködését. Azzal a munkahipotézissel él, hogy a szerszám feltehetõen valami célt szolgál. Szétszedi a szerszámot, és megpróbálja kideríteni, mire való: "Ha ilyen és ilyen gépet készítek, vajon így terveztem volna meg ezt az eszközt? Vagy inkább megmagyarázza a mûködési elvét, ha ennek és ennek az elvégzésére tervezték?" A logarléc például, amely egész a legutóbbi idõkig a mérnök urak talizmánja volt, az elektronikus korban legalább annyira idejétmúlt, mint egy bronzkori lelet. A jövõ régésze, ha logarlécre akad, és eltöpreng, mire használhatták, észreveszi majd, hogy egyenes vonalakat lehet vele húzni vagy kenyeret vajazni. Ám a logarléc egyik célt sem szolgálhatta, mert ez megsértené a gazdaságosság feltételezését. Egyszerû egyenes vonalzó vagy konyhakés közepén fölösleges volna a csúsztatható szakasz. Azontúl a fokbeosztáson pontos logaritmikus skálát találunk, amely túl aprólékos elrendezésû ahhoz, hogy a véletlen mûve legyen. Talán felderengene a régész agyában, hogy az elektronikus számológépek kora elõtt ez a szerkezet leleményes eszközül szolgálhatott a gyors szorzás és osztás számára. A fordított géptervezés - értelmes, gazdaságos tervezés feltételezésével - megoldaná a logarléc rejtélyét. A "haszonelvûség" nem a mérnökök, hanem a közgazdászok szakszava. Azt jelenti, hogy valami "maximalizálható, maximálisan kiaknázható". A gazdasági tervezõk és a társadalom mérnökei az építészekhez és valódi mérnökökhöz hasonlóan a maximális kiaknázásra törekszenek. A haszonelvûség hívei a "legnagyobb boldogságot" iparkodnak maximalizálni "minél több ember számára" (mellesleg ez a frázis intelligensebbnek hangzik, mint amilyen valójában). Ennek értelmében a haszonelvûség hirdetõje többé-kevésbé elsõbbséget ad a hosszú távú biztonságnak az elröppenõ boldogsággal szemben, és e tábor képviselõi csupán abban nem értenek egyet, mivel mérjék a "boldogságot", a gazdasági jóléttel, a munka okozta örömmel, a kulturális kiteljesedéssel vagy a személyes kapcsolatokkal. Mások nyíltan saját boldogságukat maximalizálják a közjó rovására, és még ki is cirkalmazzák önzésüket a bölcselkedéssel, miszerint az általános boldogság akkor maximalizálható, amennyiben mindenki a maga boldogulásával törõdik. Ha egy életen át figyelik az emberek viselkedését, a fordított géptervezés elve alapján kideríthetik, mire használhatók. Ha viszont egy ország kormányának a viselkedését tanulmányozzák, esetleg azt a következtetést vonják le, hogy a foglalkoztatást és az életszínvonalat maximalizálták. Egy másik országban az elnök újraválasztása vagy egy uralkodócsalád jóléte, a szultán háremének méretei, a Közel-Kelet stabilitása vagy az olajárak állandósága a haszonelvûség céltáblája. A lényeg az, hogy egyszerre több ilyen is elképzelhetõ. Nem mindig kézenfekvõ, mit kívánnak az egyének, cégek vagy kormányok maximalizálni. Azt azonban bizton állíthatjuk, hogy maximalizálnak valamit. Ez azért van, mert a Homo sapiens mélyen célszerûség sújtotta faj. Az elv akkor sem sérül meg, ha a haszonelvûség valamely súlyozott átlagban vagy sok bemenõ adat bonyolult függvényében nyilvánul meg. Térjünk vissza az élõ szervezetekhez, és próbáljuk meg kideríteni, esetükben miben jelentkezik a haszonelvûség. Ez elméletben többféle lehet, mégis az derül ki, hogy a gyakorlatban minden szervezet egyetlen elvet követ. Ha dramatizálni akarjuk a kérdést, képzeljük el, hogy az élõlényeket egy isteni mérnök tervezte, s mi most a fordított géptervezés gondolatmenetével iparkodunk rájönni, mit akart a mérnök maximalizálni: miben áll Isten haszonelvûsége? A gepárdok minden jel szerint mesterien valami célból készültek, és nem is olyan nehéz fordított géptervezéssel kideríteni, a haszonelvûség mely formáját szolgálják. Szemlátomást antilopok gyilkolására tervezték õket. Egy gepárd fogai, mancsa, szeme, orra, lábizmai, gerincoszlopa és agya mind pontosan olyan, amit elvárhatnánk, ha Isten célja a gepárdok tervezésekor az lett volna, hogy maximalizálja az antilopok elhullását. Ugyanígy, ha fordított géptervezéssel szemügyre veszünk egy antilopot, pontosan az ellenkezõ célt szolgáló, az elõbbivel egyenrangú, lenyûgözõ tervszerûségre bukkanunk: ez a cél az antilopok túlélése és a gepárdok kiéheztetése. Mintha csak az antilopokat és a gepárdokat egymással versengõ istenek tervezték volna. Viszont ha egyetlen teremtõ alkotta a tigrist és a bárányt, a gepárdot és a gazellát, mire megy ki akkor a játék? Csak nem szadista Isten, aki élvezi a látványosan véres sportokat? Netán a túlnépesedést kívánja kivédeni Afrika emlõsei sorában? Vagy azon mesterkedik, hogy David Attenboroughfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl televíziós mûsorainak nézettségi indexét maximalizálja? Minderre valóban felhasználhatók teremtményei, csak persze nem errõl van szó. Ma már pontosan értjük, miben rejlik az élet haszonelvûsége, és ez semmiképpen sem az elõbbiek közül való. Az 1. fejezet kellõképpen felkészítette az olvasót, hogy fogadja el, az élet haszonelvûsége, amit a természet maximalizál, nem más, mint a DNS fennmaradása. Csakhogy a DNS nem szabadon lebeg; élõ szervezetekbe zárt, amelyek energiáit igyekszik a lehetõ leghatékonyabban a maga javára fordítani. A gepárdok testében található DNS- bázis sorrendek úgy maximalizálják fennmaradásuk esélyeit, hogy e testekkel lemészároltatják a gazellákat. Ezzel szemben a gazellák testében található bázissorrendek ellentétes célokat követve maximalizálják fennmaradásukat. Ám mindkét esetben a DNS fennmaradását maximalizálta a természet. E fejezetben példák során hajtom végre a fordított géptervezés munkáját, hogy rámutassak, hogy nyer egyszeriben minden értelmet, ha a DNS fennmaradása az, amit az élet maximalizál. A nemi arány - a hímek és nõstények aránya - többnyire 50:50 a vadon élõ populációkban. Ez látszatra nem tûnik gazdaságosnak annak a számtalan fajnak az esetében, ahol a hímek kisebbsége tisztességtelenül kisajátítja magának a nõstényeket, azaz ahol háremrendszer van. Az elefántfókák egyik gondosan tanulmányozott populációjában a hímek 4%-a felelt az összes párzás 88%-áért. Ne törõdjenek vele, hogy Isten haszonelvûsége ez esetben oly mostohán bánt az agglegény sorban tengõdõ többséggel. Mi több, ha Isten a hatékonyság s a kiadások lefaragásának megszállottja volna, egyhamar rájönne, hogy a kitaszított 96% éli fel a népesség táplálékkészleteinek felét (valójában ennél is többet, mivel a felnõtt hím elefántfókák jóval nagyobbak a nõstényeknél). A fölöslegben maradt agglegények semmit sem tesznek azon túl, hogy lesik, mikor túrhatják ki helyérõl a szerencsés 4%-ot, a háremek urait. Mivel igazolható ezeknek a lelkiismeretlen agglegény-hordáknak a létjogosultsága? Bármely haszonelvû meggondolás, amely csak egy kicsit is odafigyel egy közösség gazdasági hatékonyságára, megszabadulna ezektõl az agglegényektõl, s csak annyi hím születne, amely gondoskodna a nõstények megtermékenyítésérõl. Ezt a szembetûnõ rendellenességet megint csak elegánsan megmagyarázhatjuk, ha egyszer megértettük a haszonelvûség darwini elvét, a DNS fennmaradásának maximalizálását. Kissé részletesebben is foglalkozom a nemek arányával, mert a haszonelvûség itt könnyebben elemezhetõ a gazdaságosság fényében. Charles Darwin maga is bevallotta, hogy nem érti a dolgot: "Régebben azt gondoltam, - írta - , hogy ha a faj számára elõnyõs, hogy a két nem egyforma arányban jöjjön létre, ez a természetes kiválasztódás következtében be is fog következni, de ma már látom, hogy az egész kérdés oly bonyolult, hogy megoldását helyesebb a jövõre bízni." (*) Mint oly gyakran, most is a nagy Sir Ronald Fisher állt jót Darwin jövõjéért. Fisher a következõképpen okoskodott. (*) Charles Darwin: Az ember származása és a nemi kiválasztás, ford. Katona Katalin, Budapest, Gondolat Kiadó, 1961, 317. old. Minden egyednek egy anyja és egy apja van. Ezért az összes élõ hím szaporodási sikere, amelyet a távoli leszármazottak számán mérhetünk, egyenlõ kell legyen az összes élõ nõstényével. Nem minden egyes hímre és nõstényre gondolok, mivel némely egyedek egyértelmûen és lényegbevágóan sikeresebbek másoknál. A hímek összességérõl beszélek a nõstények összességéhez képest. Az utódoknak ez az összlétszáma hím és nõstény egyedek között oszlik meg - ha nem is egyenlõen, de megoszlik. A szaporulat összes hím között felosztandó tortája megegyezik az összes nõstény között megosztandóval. Ezért ha, mondjuk, az adott populációban több a hím, mint a nõstény, akkor az egy hímre esõ átlagos tortaszelet kisebb lesz, mint ami a nõstényeknek jut. Mindebbõl az következik, hogy egy hím átlagos szaporodási sikerét a nõstényéhez képest (vagyis az utódok várható számát) egyedül a hím/nõstény arány határozza meg. A kisebbségben levõ nem átlagos tagja sikeresebb a szaporodásban, mint a többségben levõ nem átlagos képviselõje. A két nem csak akkor lesz ugyanolyan sikeres, ha mindkét nembõl egyenlõ számú utód jön világra. Ezt a figyelemreméltóan egyszerû következtetést a karosszékben ülve is levonhatjuk. Nem függ adatoktól, az egyetlen alapvetõ tényt kivéve, hogy minden újszülöttnek egy apja és egy anyja van. A nem rendszerint már a fogantatásnál eldõl, ezért bízvást feltételezhetjük, hogy az egyed nem képes meghatározni a nemét. Fisherrel együtt azonban feltesszük, hogy a szülõ igenis eldöntheti az utód nemi hovatartozását. Ezen természetesen nem tudatos, szándékos döntést értek. De talán az anya hüvelye genetikai meghatározottságokbólfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl adódóan olyan kémiai feltételeket teremt, amely jobban megfelel a lány-, mint a fiútermelõ hímivarsejteknek. Bárhogy oldódik is meg ez a gyakorlatban, képzeljék magukat egy olyan szülõ helyzetébe, aki születendõ gyermeke nemérõl dönt. Most ismét nem tudatos döntésrõl beszélek, hanem olyan génnemzedékek szelekciójáról, amelyek utódaik nemének befolyásolására ösztönzik a szervezeteket. Vajon unokáik számának maximalizálásakor fiú- vagy lánygyermeknek adjanak-e életet? Mint láttuk, ha gyermekük a populációban kisebbségben lévõ nemhez tartozik, viszonylag nagyobb szerephez jut a szaporodásban, s Önök is viszonylag nagyszámú unokára számíthatnak. Ha egyik nem sem kisebb létszámú a másiknál - más szóval, ha a nemek aránya 50:50 -, Önöknek semmi hasznuk nem származik abból, ha az egyik nemet elõnyben részesítik a másikkal szemben. Nem számít, fiuk születik-e vagy lányuk. Az 50:50-es nemi arányt ezért evolúciós szempontból stabilnak tartják, a nagy angol evolucionista, John Maynard Smith elnevezése nyomán. Csak az ettõl eltérõ nemi aránynál gondolhatnak arra, hogy döntésük az egyik vagy a másik nem irányában kifizetõdik. Hogy az egyedek miért iparkodnak maximalizálni unokáik és kései leszármazottaik számát, aligha érdemes megkérdeznünk. Az erre ösztönzõ gének azok, amelyek körülvesznek minket az élõvilágban. Az állatok, amelyekkel találkozunk, sikeres elõdök génjeit öröklik. Megfogalmazhatnánk úgy is Fisher elméletét, hogy az 50:50 az "optimális" nemi arány, ez azonban így egyszerûen nem állja meg a helyét. Egy gyermek optimális neme hím, ha a hímek vannak kisebbségben, és nõstény, ha a nõstények alkotnak kisebbséget. Ha egyik nem sincs kisebbségben, nincs optimum: a jól megtervezett szülõ közömbös a születendõ utód nemével szemben. Az evolúciós szempontból stabil nemi arány tehát 50:50, mivel a természetes kiválasztódás nem kedvez az ettõl való eltérésnek, s ha erre mégis sor kerül, helyreállítja az egyensúlyt. Fisher arra is rájött, hogy a természetes kiválasztódás nem szigorúan a nemek száma, hanem az úgynevezett "szülõi ráfordítás" fölött õrködik. Ez mindazt a nehezen megszerzett táplálékot jelenti, amelyet a szülõ ivadéka szájába tölt; a gondozására fordított idõt és energiát, amit másra is pazarolhatott volna, mondjuk egy másik utód nevelésére. Tegyük fel például, hogy adott fókafajnál a szülõk átlag kétszer annyi idõt és energiát fordítanak egy hím, mint egy nõstény utód felnevelésére. A fókabikák annyival zömökebb testfelépítésûek a teheneknél, hogy ezt nem nehéz elhinnünk (még ha valószínûleg nem is felel meg a tényeknek). Mit jelent mindez? A szülõ valójában nem azzal a választással szembesül, hogy "fiam vagy lányom legyen-e?", hanem hogy "fiút neveljek-e vagy két lányt?", mivel a fiúra fordítandó táplálék és egyéb javak segítségével két lányt is felnevelhetne. Ha az egyedek számában kívánjuk kifejezni az evolúciósan stabil nemi arányt, akkor két nõstény jut minden egyes hímre. Ám a szülõi ráfordítás mértéke (ismétlem, nem az egyedek száma) továbbra is 50:50. Fisher elmélete tehát egyensúlyt feltételez a két nemnek juttatott szülõi ráfordítás között. Néha ez a nemek számarányának egyensúlyát is magával hozza. Mint mondottam, a fiúkra fordított szülõi gondoskodás még a fókáknál sem különbözik észrevehetõen a lányokra fordítottól. A két nem közötti tetemes súlykülönbség csak azután jelentkezik, hogy a szülõ felnevelte az utódot. A szülõ tehát továbbra is azzal a döntéssel néz szembe, hogy "fiam legyen-e vagy lányom?" Még ha egy hím utód felnövekvése jóval többe kerül is, mint a nõstényé, ha ennek terheit nem a döntéshozó (a szülõ) viseli, akkor a kérdés, Fisher elmélete értelmében, nem érinti a szülõt. Fisher törvénye azokra az esetekre ís érvényes, ahol az egyik nem halandósága meghaladja a másikét. Tegyük fel például, hogy a hím ivadékok nagyobb valószínûséggel hullanak el, mint a nõstények. Amennyiben a nemek aránya pontosan 50:50, az ivarérettséget elérõ nõstények száma ekkor felülmúlja a hímekét. Ezért õk kerülnek kisebbségbe, s mi naivan azt hihetnõk, hogy a természetes kiválasztódás a hímeket nemzõ szülõket részesíti elõnyben. Fisher maga is erre számított, ám csak bizonyos, pontosan körülírt határig. Nem várta el, hogy annyival több fiúutód szülessék, amely számszerûleg kiegyensúlyozná az ivadékok halálozási arányát, egyensúlyt teremtve a felnövekvõ nemzedékben. Nem, a nemek aránya a fogantatásnál továbbra is a hímek felé billen el, de csak addig a pontig, amíg a fiakra fordított gondoskodás összege ki nem egyenlíai a lányokra fordítottat. Ismét azt mondom, a legkönnyebben úgy értik meg a helyzetet, ha a döntéshozó szülõ helyébe képzelik magukat. "Lányom legyen-e, aki talán megmarad, vagy fiam, aki esetleg meghal csecsemõkorában?" - tennék fel ekkor a kérdést. Ha úgy döntenek, hogy fiak révén jutnak unokákhoz, akkor valószínûleg többlet-erõráfordítással kell számolniuk az elhulló fiak pótlására. Képletesen szólva úgy is fogalmazhatunk, hogy minden egyes fiuk elhalt fivérei szellemét hurcolja a hátán. Abban az értelemben jelent ez terhet, hogy amennyiben a szülõ úgy dönt, fiak révén tesz szert unokákra, fölöslegesen kiadott energiával kell számolnia - az elhullott hím ivadékokra tékozolt szülõifile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl ráfordítással. Fisher alaptörvénye ez esetben is érvényben marad. A fiakra fordított javak és energia összege (az idõközben elhullottakat is beleértve) megegyezik a lányokra fordított gondoskodás összegével. Mi történik akkor, ha a nagyobb hímhalálozásra csupán a szülõi ráfordítás megszûnése után kerül sor? Ezzel gyakran számolhatunk, mivel az ivarérett hímek gyakran harcolnak, s megsebesíthetik egymást. Ez a körülmény ugyancsak nõstény-fölösleghez vezet a felnövõ nemzedékben. Látszatra tehát a fiakat nemzõ szülõk jutnak elõnyhöz, mert kihasználják a hímek ritkább elõfordulását a felnövõ populációban. Ha jobban belegondolnak azonban a dologba, rájönnek, hogy tévednek. A szülõ a következõ döntéssel néz szembe: "Fiam legyen, akit esetleg megölnek a küzdelemben, miután felneveltem, de aki, ha megmarad, sokkal több unokához juttat? Vagy lányom legyen, aki nagy valószínûséggel átlagos számú unokával ajándékoz meg?" Egy fiú ára ugyanis változatlanul azzal a táplálékmennyiséggel és gondoskodással egyenlõ, amelyet a fészek elhagyásáig juttat a szülõ. A tény, hogy ezt követõen hamarosan megölik, nem változtatja meg számításainkat. Okoskodásai közben Fisher mindvégig feltételezte, hogy a szülõ a "döntéshozó". Másként kell számolnunk, ha nem õ hozza a döntéseket. Tegyük fel például, hogy egy egyed befolyásolni tudja saját nemét. Ismét nem tudatos befolyásolásra gondolok, hanem olyan gének létét feltételezem, amelyek a környezeti hatásoktól függõen nõstény vagy hím irányba mozdítják el az egyedfejlõdést. Megállapodásunk értelmében s a rövidség kedvéért mégis az egyed tudatos választásáról beszélek - esetünkben a saját nem tudatos megválasztásáról. Amennyiben a háremben élõ állatok, amilyenek az elefántfókák, beleszólhatnának saját nemükbe, a hatás drámai lenne. Minden egyed háremet birtokló hím szeretne lenni, de ha erre nem nyílna mód, akkor is szívesebben választanák a nõsténylétet, mint az agglegény hímekét. A nemek aránya erõsen a nõstények javára tolódna el a populációban. Az elefántfókák sajnos nem tudnak változtatni a fogantatáskor kapott nemükön, egyik-másik halfaj azonban igen. A kékfejû ajakoshal hímjei nagyok és élénk színûek, s fakó nõstényekbõl álló háremet tartanak. Némelyik nõstény nagyobb a többinél, s a nõstények rangsort alakítanak ki maguk között. Ha elpusztul egy hím, helyét nyomban elfoglalja a legnagyobb nõstény, amelyik hamarosan élénk színû hímmé változik. Ezek a halak mindkét világból a legjobbat kapják. Nem agglegényként vesztegetik el életüket, a domináns, háremet tartó hím pusztulására várva, hanem termékeny nõstényként töltik el ezt a várakozási idõt. A kékfejû ajakoshalnál tapasztalható rendszer ritka tünemény; Isten haszonelvûsége ütközik itt valamivel, amit egy közgazdász talán körültekintésnek nevezne. Foglalkoztunk tehát azzal az esettel, amikor a szülõ a döntéshozó, és azzal, amikor maga az egyed. Ki máson múlhatnak még a döntések? A társasan élõ rovaroknál a befektetési döntést jobbára a steril dolgozók hozzák, akik többnyire az új utódok nõvérei (vagy a termeszeknél fivérei is). A háziméhek az ismertebb társas rovarok közé tartoznak. Olvasóim közül azok, akik méheket tartanak, talán már rájöttek arra, hogy a nemek aránya a kaptárban látszólag nem felel meg Fisher várakozásának. Legelõször is szögezzük le, hogy a dolgozók nem tekinthetõk nõstényeknek. Anatómiai értelemben ugyan azok, mivel azonban nem szaporodnak, ezért a Fisher elmélete értelmében szabályozandó nemi arányban a herék (hímek) és a kaptárból kihajtott új királynõk aránya jön számításba. A méhek és hangyák körében itt nem részletezett technikai okokból (részletesebben errõl Az önzõ gén címû könyvemben emlékeztem meg) a nemi arány várható alakulása 3:1 a nõstények javára. Mint minden méhész jól tudja, a tényleges nemi arány ezzel szemben erõsen a hímek javára tolódik el. Egy virágzó kaptár fél tucat új királynõt is adhat egy évadban, herék százai vagy akár ezrei mellett. Mirõl van tehát szó? Mint oly gyakran a modern evolúciós elmélet esetében, most is W. D. Hamiltonnak, aki jelenleg az Oxford University munkatársa, köszönhetjük a választ. Hamilton kinyilatkoztatásszerû felismerése Fisher elméletét is magába sûríti. A méhek nemi arányának kulcsa a rajzás jelentõs eseménye. Egy méhkaptár sok tekintetben élõlényként viselkedik. Ivaréretté válik, szaporodik s a végén elpusztul. A kaptár szaporodásának gyümölcse a raj. Nyár derekán a virágzó kaptár új családot hajt - ez a raj. A rajzás a szaporodással egyenértékû a kaptár életében. De hasonlíthatjuk a kaptárt üzemhez is, amelynek a család értékes génjeit magukkal vivõ méhrajok a végtermékei. A raj egy királynõbõl és több ezer dolgozóból áll. Testületileg hagyják el a szülõkaptárt, és sûrû fürtként ülnek meg egy faágon vagy sziklán. Itt vernek ideiglenesen tanyát, amíg új állandó lakás után kutatnak. Néhány nap múltán azután megfelelõ barlangra vagy odvas fára akadnak (ma már gyakoribb, hogy méhész fogja be õket, talán a régi gazdájuk, s helyezi el új kaptárban). A virágzó kaptárokból rajzanak ki leányrajok. Ennek elsõ lépése új királynõ felnevelése. Rendszerint fél tucat királynõ nevelkedik, ám közülük csak egy maradhat életben. Az elsõ kikelõ királynõ az összes többit halálra szúrja.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl (Feltehetõen a fölöslegben nevelkedõ királynõk biztonsági tartalékot jelentenek.) A királynõk genetikailag felcserélhetõk a dolgozókkal, csakhogy sajátos királynõ-bölcsõkben nevelkednek, melyek a lép alatt lógnak, miközben a dajkaméhek különlegesen tápláló anyapempõvel etetik õket. Például Barbara Cartland írónõ ennek a csodaszernek tulajdonítja hosszú életét és királynõi tartását. A dolgozók kisebb sejtekben nevelkednek, ugyanazokban a sejtekben, amelyekben késõbb mézet tárolnak. A herék genetikailag különböznek a dolgozóktól és a királynõtõl. Megtermékenyítetlen petékbõl származnak. Figyelemre méltó jelenség, hogy a királynõ dönti el, vajon egy petébõl here vagy nõstény (királynõ/dolgozó) nevelkedjen-e. A királynõ csupán egyetlen nászrepülés során párosodik, ivarérett élete kezdetén, majd egész hátralevõ életében õrzi testében a hímivarsejteket. Mikor a pete kifele tart a petevezetéken, vagy bocsát rá ondót a magtarisznyából, hogy megtermékenyítse, vagy nem. Ezért a királynõ szabályozni tudja a fiasítás nemi arányát. Ezt követõen azonban minden hatalom a dolgozók kezében összpontosul, lévén hogy õk szabályozzák az álcák ellátását. Ha például a királynõ (szerintük) túl sok hím petét rakott, éhhalálra ítélhetik a hím álcákat. Mindenképpen a dolgozók, közülük is a dajkaméhek szabályozzák, dolgozó vagy királynõ fejlõdik-e a nõstény petékbõl, mivel ez kizárólag a nevelés körülményeitõl, különösen az étrendtõl függ. Térjünk vissza a nemek arányának kérdéséhez, és vizsgáljuk meg, milyen döntéssel szembesülnek a dolgozók. Mint láttuk, a királynõvel ellentétben nem azt döntik el, lányokat vagy fiakat hozzanak-e létre, hanem hogy fivéreket (heréket) vagy nõvéreket (fiatal királynõket). Ezzel vissza is jutottunk rejtvényünkhöz. A nemek tényleges aránya ugyanis erõsen a hímek javára dõl el, aminek Fisher szempontjából látszatra nincs értelme. Vegyük azonban szemügyre tüzetesebben a dolgozókra váró döntést. Mint mondtam, fivérek vagy nõvérek között kell dönteniük. De várjanak egy pillanatra. Mit is jelent valójában egy fivér felnevelése? A kaptárnak biztosítania kell egy here felneveléséhez szükséges összes táplálékot és egyéb erõforrásokat. Ám egy új királynõ felnevelése jóval több terhet ró a kaptárra, mint egyetlen királynõ táplálása. Ez a döntés egy új raj kirajzásával egyenértékû. Az új királynõ valódi költségeihez képest elhanyagolható az a kevés anyapempõ és más táplálék, amit megeszik. Jelenti viszont a sok ezer dolgozó felnevelésének költségeit, amelyeket a kaptár az új raj távozásakor elveszít. Csaknem bizonyos, hogy ez a magyarázata a hímek látszólag rendellenes túlsúlyának a méhek körében. Szélsõséges példája ez annak, amirõl korábban beszéltem. Fisher törvénye szerint a hímeknek és nõstényeknek juttatott szülõi ráfordításnak kell megegyeznie, nem az egyedek összlétszámának. Az új királynõnek juttatott ráfordítás tetemes dolgozóveszteséget von maga után, így e dolgozók felnevelésére fordított energia is elvész. Akárcsak hipotetikus fóka- populációnkban, ahol az egyik nem felnevelése kétszer annyiba kerül, mint a másiké, aminek az az eredménye, hogy az e nemhez tartozó fókák feleannyian lesznek. A méhek esetében egy királynõ százszor vagy akár ezerszer is többe kerül, mint egy here, hiszen a rajt alkotó összes dolgozóra fordított kiadásokat is a hátán hordja. Ezért van az, hogy százszor kevesebb királynõ van, mint here. E furcsa mesének különleges pikantériát ad, hogy rajzáskor rejtélyes módon az öreg és nem az új királynõ vezeti a rajt. Mindez azonban nem változtat a gazdasági meggondolásokon. Az új királynõ felnevelése mellett szóló döntés továbbra is az öreg királynõt új lakhelyére kísérõ raj elvesztésével jár. Hogy rövidre zárjuk a nemek arányával foglalkozó fejtegetéseinket, térjünk vissza a háremek rejtvényéhez, amivel töprengéseinket kezdtük. A hárem fölöttébb tékozló intézmény, ahol az agglegény hímek tetemes hada a populáció táplálékforrásainak csaknem felét (vagy akár több mint felét) feléli, miközben nem szaporodik, és az égvilágon semmi hasznot nem hajt. Nyilvánvaló, hogy nem a populáció gazdasági jólétét maximalizálta itt a természet. Mirõl van tulajdonképpen szó? Megint arra kérem Önöket, képzeljék magukat a döntéshozó helyzetébe - mondjuk egy anyáéba, amelyik megpróbálja "eldönteni", fiat vagy lányt szüljön-e unokái számának maximalizálása érdekében. Döntésekor az elsõ felületes pillantásra nincs egyensúlyban a mérleg nyelve: "Fiút neveljek-e, aki talán agglegényként végzi, és unoka nélkül hagy, vagy lányt, aki valószínûleg háremben köt ki, és tisztes számú unokával ajándékoz meg?" A helyes válasz e leendõ szülõnek így hangzik: "Csakhogy ha fiút nevelsz, õ is kiköthet háremben, s ez esetben jóval több unokát kapsz tõle, mint amire egy leánygyermeknél valaha is számíthatsz." Tegyük fel az egyszerûség kedvéért, hogy minden nõstény átlagos ütemben szaporodik, miközben a hímek egytizede tulajdonítja ki a nõstényeket. Így leánygyermeknél átlagos számú unokát várhatnak. Fiúgyermeknél 90% annak az esélye, hogy egyáltalán nem lesz unokájuk, 10% ezzel szemben a lehetõségült arra, hogy tízszer annyi unokájuk lesz, mint az átlag. A fiúk és lányok révén tehát átlagban ugyanannyi unokára számíthatnak. A természetes kiválasztódás továbbra is az 50:50 nemi aránynak kedvez, még ha a fajt érintõ gazdasági meggondolások a nõstények túlsúlyát eredményezik is az elefántfókák körében. Fisher törvénye változatlanul érvényben van. Okfejtéseimben mindvégig egyéni "döntésekre" hivatkoztam, ám ismétlem, pusztán az egyszerûség kedvéért.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Valójában arról van szó, hogy az unokák számát maximalizáló gének szaporodnak el a génállományban. A világ olyan génekkel telik meg, amelyek sikeresen örökítõdtek át az évmilliók során. S hogyan is képzelhetnénk el ezt másként, mint hogy a gének utódaik számának maximalizálására serkentették az egyedeket. Fisher elmélete leírja a maximalizálás folyamatát, jóllehet ez esetenként eltérhet a faj vagy populáció gazdasági jólétének maximalizálásától. Egyfajta haszonelvûség mûködik itt, ami azonban távol áll a mi emberi gazdasági meggondolásainktól. A háremek intézményével járó tékozlás a következõképpen foglalható össze: a hímek, ahelyett, hogy hasznos munkának szentelnék magukat, erejüket hiábavaló párviadalokra fordítják. Ez igaz, még ha a "hasznosságot" darwinista szemmel mérlegeljük is, azaz az ivadékok felnevelésének fényében. Amennyiben a hímek hasznosabb csatornákba terelnék egymásra pazarolt energiáikat, a faj egésze kisebb erõfeszítéssel és kevesebb elfogyasztott táplálékkal több utódot nevelhetne. Egy munkaügyi szakértõ nem gyõzne ámuldozni az elefántfókák láttán. Ha saját szakterületét az õ rendszerük szerint szervezné meg, akkor az a következõképpen festene. Egy mûhelyben mindössze tíz munkásra van szükség, mivel csupán tíz esztergapaddal rendelkezik. A vezetõség azonban ahelyett, hogy egyszerûen ennyi munkást alkalmazna, száz embert foglalkoztat. Naponta mind a százan megjelennek, hogy felvegyék a bérüket, majd a tíz esztergapad birtoklásáért folytatott harccal töltik a napot. Néha ugyan készül valami az esztergapadon, de nem több, mint amennyit tíz munkás elkészíthetne, feltehetõen ennél is kevesebb, mivel a száz munkást annyira lefoglalja a küzdelem, hogy nem használják ki hatékonyan az esztergapadokat. A munkaügyi szakértõ habozás nélkül intézkedik, s elbocsátja a munkások 90%-át. A hím állatok nem csupán fizikai küzdelmekben vesztegetik erejüket - vesztegetésrõl persze megint csak a közgazdász vagy a munkaügyi szakértõ szemszögébõl beszélhetünk. Sok fajnál szépségverseny is folyik. Ez a haszonelvûség újabb vetületével ismertet meg bennünket a természetben, amelyet mi, emberek is értékelni tudunk, ha nem is jár közvetlen gazdasági haszonnal: a szépségével. Úgy tûnik, mintha Isten haszonelvûsége hébe-korba egyfajta, egyre kevésbé népszerû Miss World versenybe torkollana, csakhogy itt a hímek páváskodnak a kifutón. Legszembeszökõbb megnyilvánulása ennek némely madarak, így a fajd vagy a pajzsos cankó közös dürgõhelye, a lek. A lek olyan földdarabka, amelyen hím madarak parádéznak a nõstények elõtt. A nõstények figyelik a dürgõhelyen egybegyûlt hímek hivalkodását, majd kiválasztanak egyet közülük, és párosodnak vele. A dürgõ fajok hímjei gyakran bizarrul díszesek, s ékeiket nem kevésbé figyelemre méltó hajbókolás meg különös hangok kíséretében tárják a nõstények elé. A "bizarr" szó persze szubjektív értékítélet; a dürgõ pusztai talpastyúk a maga felfújt táncával és a kukorica pattogtatásához hasonló hangjaival feltehetõen nem bizarr látvány a saját fajához tartozó nõstények szemében, és úgyis ez számít. Megesik, hogy a madarak szépségeszménye egybeesik a mienkkel, ennek példája a páva vagy a paradicsommadár. A csalogány dala, a fácánkakas farktollai, a szentjánosbogarak felvillanásai, a trópusi korallsügér szivárványszín pompája mind-mind a szépséget maximalizálja, ha nem is az emberi szem gyönyörködtetése a céljuk (amennyiben igen, akkor is csak mintegy mellékesen). Ha élvezzük a látványt, az mindössze a sors ajándéka, melléktermék. Azok a gének, amelyek vonzóvá teszik a hímeket a nõstények elõtt, automatikusan tovajutnak a jövõ felé hömpölygõ digitális folyamon. A természet haszonelvûsége csak egy szempontból aknázza ki e sok szépséget. Ugyanaz az elv magyarázza meg az elefántfókák nemi arányát, a gepárdok és antilopok látszólag hiábavaló futóversenyét, a kakukkot és a tetveket, a szemeket, füleket, légcsöveket, a steril dolgozó hangyákat és a szupertermékeny méhkirálynõket. A természet egyetemes haszonelvûsége, az élõvilág bármely parányában buzgón maximalizált mennyiség, a DNS életképessége felelõs mindezért. A pávákat annyira megterheli cicomás öltözetük, hogy útját állja minden hasznos erõfeszítésnek, már ha hajlandók volnának effélére, amire persze nem hajlandók. A hím énekes madarak veszedelmesen sok idõt és energiát fordítanak éneklésre. Ez nyilván veszélybe sodorja õket, nemcsak mert odavonzza a ragadozókat, hanem mert azt az idõt és energiát emészti fel, amit pihenésre fordíthatnának. Egy ökörszemeket tanulmányozó fiatal biológus beszámolt arról, hogy az egyik vadon élõ hím a szó szoros értelmében halálba énekelte magát. Bármely haszonelvûségi szempont, amely a faj hosszú távú boldogulását, mi több, a szóban forgó egyed hosszú távú boldogulását tartaná szem elõtt, drasztikusan lecsökkentené az éneklés, páváskodás, párviadal mértékét. Mégis, mivel voltaképpen a DNS fennmaradásának maximalizálásáról van szó, semmi sem állíthatja meg annak a DNS-nek a terjedését, aminek egyedüli haszna, hogy csábítóvá tegye a hímeket a nõstények számára. A szépség önmagában még nem erény. Elkerülhetetlen azonban, hogy - tetszik, nem teszik - azok a gének maradjanak fent, amelyek az adott faj nõstényei számára kívánatossá teszik a hímeket.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Miért nõnek olyan magasra az erdõ fái? Egyszerûen hogy fölénõjenek a vetélytárs fáknak. Egy "értelmes" haszonelvûségi szempontnak gondja volna arra, hogy valamennyien alacsonyak maradjanak. Pontosan ugyanannyi napfényben részesülnének, miközben jóval kevesebb energiát kellene a vastag törzsek és szilárd támpillérek növesztésére fordítaniuk. Csakhogy amennyiben valamennyien alacsonyak maradnának, a természetes kiválasztódás kénytelen- kelletlen kedvezne a valamivel magasabbra növõ változatnak. Márpedig ha a tét magas, a többiek ezt csak növelni fogják. Semmi sem állíthatja meg a játék elvadulását, amíg minden fa nevetségesen és pazarlóan nagyra nem nõ. Mindez azonban csupán a racionális gazdasági tervezõ szemszögébõl nevetséges pazarlás. Azonnal értelmet nyer, amint megértjük, valójában mi célt szolgál - a természet haszonelvûsége alapján a gének maximalizálják saját fennmaradásukat. Önök is lépten-nyomon találkoznak hasonlóval a mindennapi életben. Egy koktélpartin például rekedtre kiabálják magukat. Mégpedig azért, mert mindenki teli torokból beszél. Ha a vendégek meg tudnának egyezni abban, hogy suttogni fognak, ugyanolyan jól hallanák egymást, nem rekednének be, és nem fáradnának el. De az efféle egyezségeket csak katonás rendszabályokkal lehet betartani. Valaki mindig megszegi õket, aki önzõ módon valamelyest hangosabban beszél, ezt aztán sorjában követik a többiek. Stabil egyensúly akkor alakul ki, mikor mindenki teljes hangerõvel kiabál, azaz sokkal hangosabban, mint "ésszerû" volna. A köz érdekében kialakított megszorításokat idõrõl idõre romba dönti saját belsõ ingatagságuk. Isten haszonelvûsége csak ritkán a legfõbb jó minél szélesebb rétegek számára. Elõbb-utóbb megmutatkozik igazi arca, az önös célokért folytatott gátlástalan tülekedés. Rokonszenves emberi vonás, hogy összekeverjük a jólétet a köz javával, a faj vagy akár az ökoszisztéma leendõ boldogulásával. Isten haszonelvûsége, ha a természetes kiválasztódás alapelveibõl vezetjük le, szomorúan ellentmond ezeknek az utópista látomásoknak. Vannak persze alkalmak, mikor a gének - miközben saját szintjükön maximalizálják önös boldogulásukat - önzetlen együttmûködésre, akár önfeláldozásra is beprogramozhatják az élõlényt a maga szintjén. Ám a közjó mindig a véletlen ajándéka, s nem elsõdleges hajtóerõ. Ebben áll tehát a "gének önzése". Vegyük szemügyre Isten haszonelvûségének egy további vonatkozását. Kezdjük elõször is egy hasonlattal. A darwinista pszichológus, Nicholas Humphrey a következõ tanulságos történetet mesélte Henry Fordról. Úgy hírlik, hogy Ford, a gyári hatékonyság védõszentje, egyszer elrendelte, hogy fésüljék át Amerika roncstelepeit, találnak-e T- modell alkatrészeket, amely gyártmányt addig hibátlannak ismertek. Emberei egy sereg megrongálódott alkatrésszel tértek vissza: tengelyekkel, fékekkel, dugattyúkkal - ezek mindegyike elõbb-utóbb tönkrement. Egyetlen alkatrész jelentette a nagy kivételt, a roncsautók királycsapjai egytõl egyig évekig mûködõképesek maradtak. Ford könyörtelen logikával levonta a következtetést, s úgy rendelkezett, hogy mivel a T-modell királycsapjai túl jók a feladatukhoz, a jövõben rosszabb minõségben készüljenek. Önök talán hozzám hasonlóan nemigen tudják, mi az a királycsap, de nem ez a lényeg. Valami fontos autóalkatrész, és Ford állítólagos könyörtelensége valójában tökéletesen logikus volt. A másik járható út az lett volna, ha minden alkatrészt feljavíttat a királycsap szintjére. De ekkor már nem T- modellt gyártott volna, hanem Rolls Royce-ot, márpedig nem ez volt a cél. A Rolls Royce tisztes márka, és az a T-modell is, csak más árfekvésben. A trükk az, hogy az egész kocsi vagy Rolls Royce kivitelben készül, vagy T- modell kivitelben. Ha hibridet gyártanának, amelynek egyes alkatrészei Rolls Royce, míg mások T-modell minõségben készülnének, a gyártók két szék között a pad alá kerülnének, mivel a kocsit ki kellene dobni leggyengébb alkatrészei elkopásakor, így kidobott pénz volna a jó minõségû alkatrészek elõállítása, amelyek elkopására már nem jutna idõ. Az elõbbi történetbõl levonható tanulság még inkább vonatkozik az élõvilágra, mint a kocsikra, hiszen az autóalkatrészek bizonyos korlátok között pótolhatók. A majmok és gibbonok a fák koronáján élnek, így mindig megvan a kockázat, hogy leesnek, és csontjuk törik. Tegyük fel, elrendeltük a majomtetemek átvizsgálását, hogy megállapítsuk, milyen gyakorisággal törnek a fontosabb csontok. Tegyük fel továbbá, hogy elõbb-utóbb minden csont eltörik, egyetlen kivétellel: ez pedig a szárkapocscsont (a sípcsonttal párhuzamos csont), amelynek törésérõl eddig egyetlen majomnál sem számoltak be. Henry Ford minden bizonnyal haladéktalanul elrendelné, tervezzék újra a szárkapocscsontot rosszabb kivitelben, és a természetes kiválasztódás is pontosan ezt az utat választja. A rosszabb minõségû szárkapocscsonttal született mutáns egyedek - amelyek növekedése értékes kalciumot von el a szárkapocscsontból - ezt az anyagot más csontjaik erõsítésére használhatják, s ily módon elérhetik az eszményi állapotot, amikor minden egyes csontjuk egyenlõ eséllyel törik. De használhatják a mutánsok a megtakarított kalciumot megnövekedett tejtermelésre és így több ivadék felnevelésére is. A csontszövet mindaddig farigcsálható a szárkapocscsontról, amíg ugyanolyan törékeny nem lesz, mint a sorban utána legszilárdabb csont. Nehezebben járható a másik út - a "Rolls Royce megoldás", azaz az összes csont feljavítása a szárkapocscsont színvonalára.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Számításaink azért nem ilyen egyszerûek, mert bizonyos csontok fontosabbak másoknál. Gyanítom, egy pókmajom könnyebben életben marad tört sarkcsonttal, mint ha a karcsontja törik el, ezért ne várjuk azt, hogy a természetes kiválasztás minden csontot ugyanolyan törékenyre formáljon. Minazonáltal Henry Ford történetének tanulsága továbbra is megállja a helyét. Ha egy állat valamely testrésze vagy szerve túl jó, számíthatunk arra, hogy a természetes kiválasztódás egy bizonyos pontig, de nem azon túl, lerontja ennek minõségét. Pontosabban a minõség kiegyenlítõdésének kedvez mindkét irányban, míg megfelelõ egyensúly nem alakul ki a test minden porcikája között. Különösen akkor figyelhetjük meg ennek az egyensúlynak a játékát, ha az élet két egymástól elkülönülõ vonatkozása között teremtõdik meg: legyen ez a pávakakas túlélése a szépséggel szemben (már amit a tyúk annak lát). A darwinizmus megtanít minket arra, hogy minden túlélés csupán a gének továbbadásának eszköze, ez azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy felosszuk a testet olyan testrészekre, amelyek, mint a lábak az egyed túléléséért felelõsek, és olyanokra, amelyek, mint a hímvesszõ, a szaporodás eszközei. De csoportosíthatjuk a testrészeket aszerint is, alkalmasak-e versengésre, mint az agancs, vagy fontosságuk nem a vetélytársak meglétén múlik, így a lábak és hímvesszõ esetében. Sok rovar élete egymástól gyökeresen eltérõ életszakaszokra különül. A hernyók a táplálék összegyûjtésének és a növekedésnek szentelik magukat. A pillangók ezzel szemben, a virágokhoz hasonlóan, amelyeket felkeresnek, a szaporodás szolgálatában állnak. Nem növekednek tovább, és a kiszívott nektárt azonnal elégetik, ez szolgáltatja repkedésük üzemanyagát. Egy pillangó sikeres szaporodásakor nem csupán a hatékonyan repülõ és párosodó pillangó-lét génjeit örökíti tovább, hanem a hatékonyan táplálkozó hernyóét is, ami valaha volt. A kérészek három éven át lárvaként táplálkoznak és növekednek a víz alatt. A kifejlett, röpülõ rovarok mindössze néhány óráig élnek. Sokukat halak eszik meg, de amúgy is hamarosan elpusztulnának, mivel nincs bélcsatornájuk, nem tudnak táplálkozni (Henry Ford imádta volna õket). Az a dolguk, hogy addig repüljenek, amíg párra nem találnak. Miután továbbadták génjeiket - azokat is beleértve, amelyek biztosítják, hogy lárvaként hatékonyan táplálkozzanak a víz alatt három évig -, elhullanak. A kérész olyan, akár az évekig növõ fa, amely egyetlen napig pompázatos virágba borul, majd elpusztul. A kifejlett kérész a virág, amely élete alkonyán s egy új élet kezdetén néhány elröppenõ órára kinyílik. (*) (*) Magyarul tiszavirágnak nevezik. (A ford. megj.) A lazacivadék lefele vándorol a patakban, ahol világra jött, majd élete zömében a tengerben táplálkozik és növekszik. Mikor ivaréretté lesz, ismét felkeresi, valószínûleg szaglás alapján tájékozódva, születése színhelyét. Ennek a fordulatokban gazdag, ünnepelt utazásnak a során a lazac a patak folyásával szemben úszik, zuhatagokon és vízeséseken szökken át, hogy eljusson a forráshoz, ahol született. Itt ívik, amivel új ciklus veszi kezdetét. E ponton eltér az atlanti- és a csendes-óceáni lazacok sorsa. Az atlanti-óceáni lazac, ívás után visszatér a tengerre, és esetleg másodszor is megismétli utazását. A csendes-óceáni lazac ezzel szemben néhány nappal az ívás után elpusztul. A tipikus csendes-óceáni lazac a kérészhez hasonlít, csupán a lárva és a kifejlett állapot közötti éles anatómiai határ hiányzik egyedfejlõdésébõl. Oly hatalmas erõfeszítésébe kerül folyással szemben felfele úszni a patakon, hogy nem fizetõdik ki kétszer megtennie ezt az utat. Ezért a természetes kiválasztódás olyan egyedeknek kedvez, amelyek minden erejüket egyetlen kirobbanó szaporodási erõfeszítésbe, a "Nagy Bummba" ölik. A nemzés után megmaradt minden erõforrásuk elfecsérlõdik - Henry Ford túltervezett királycsapjaihoz hasonlóan. A csendes-óceáni lazac tehát úgy fejlõdött, hogy a szaporodás után életereje fokozatosan megcsappan, amíg teljesen ki nem huny, s így erõforrásai mindenestõl az ikrák és tej elõállítására fordítódnak. Az atlanti-óceáni lazac más úton jár. Talán mert a folyók, amelyeken át kell kelniük, rövidebbek, és kevésbé magas hegyóriások között erednek, azok az egyedek, amelyek erõforrásaik egy részét egy második szaporodási ciklus számára tartalékolják, néha sikerrel járhatnak. Ennek az az ára, hogy nem fordítanak olyan nagy gondot az ívásra. Egyfajta alku áll fent az élettartam és a szaporodás között, és az egyes lazacfajok különbözõképpen teremtették meg a maguk egyensúlyát. A lazacok életciklusának megkülönböztetõ sajátsága, hogy keserves vándorlásuk, e viszontagságos Odüsszeia egyfajta határvonalat, törést jelent az életükben. Nincs könnyû átmenet az egyik szaporodási idõszakból a másikba. A második párzási idõszak drasztikusan lecsökkenti az elsõ hatékonyságát. A csendes- óceáni lazac egyértelmûen az elsõ szaporodási idõszak mellett döntött, s az egyed kérlelhetetlenül elpusztul, közvetlenül egyetlen titáni ívását követõen. Ugyanilyen alku jellemez minden életet, ha többnyire kevésbé drámai mezben jelentkezik is. Saját halálunk valószínûleg hasonló meggondolások alapján programozódik sejtjeinkbe, csak kevésbé nyílt, kendõzetlen formában.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Egy eugenetikus kétségtelenül elmondhatatlanul hosszú életû emberfajt tudna kitenyészteni. Ez esetben olyan egyedek kitenyésztése mellett döntene, akik erõforrásaik zömét saját testükbe építik, s nem gyermekeikre fordítják: ezeknek az egyedeknek a csontjai például igen szilárdak lennének, nehezen törnének, de kevés kalciumot hagynának tejtermelésre. Könnyû sokáig élni, ha az embert a jövendõ nemzedék rovására kényeztetik. Eugenetikusunk kényeztethetné is tenyészetét, és alkut köthetne a hosszú élet érdekében. A természet azonban nem kényeztet el így, mivel a következõ nemzedéket megrövidítõ gének nem örökítõdnek át. A természet haszonelvûsége nem kedvez az öncélúan hosszú életnek, csak annak, amely a szaporodás biztonságát szolgálja. Minden állatfaj, amely hozzánk hasonlóan és a csendes-óceáni lazaccal ellentétben többször szaporodik, alkura kényszerül jelenlegi ivadéka (vagy ellése) és jövendõ utódai között. Az üregi nyúl, amely minden energiáját és összes erõforrásait elsõ ellésére fordította, feltehetõen kiváló ellést hoz világra. Nem marad viszont elég ereje egy újabb ellés számára. Ezért az erõtartalékolást elõmozdító gének elterjednek a nyúl-populációban a másod- és harmadellésbõl származó ivadékok szervezetében. Ezek azok a gének, amelyek olyan szembeszökõen hiányoznak a csendes-óceáni lazac populációjából, ahol félelmetes szakadék tátong a két szaporodási idõszak között. Ahogy öregszünk, egy éven belüli elhalálozásunk valószínûségének görbéje - kezdeti csökkenés, majd rövidebb egyenes szakasz után - kitartóan emelkedik. Mi az oka a halálozási arány hosszas növekedésének? Alapjában véve ugyanarról az elvrõl van szó, mint a csendes-óceáni lazac esetében, csupán halálunk esélye széthúzódik az idõben, s nem az ívás orgiáját követõ rövidke haláltáncra korlátozódik. Az öregedés fejlõdéstörténetét a Nobel- díjas kutatóorvos, Sir Peter Medawar dolgozta ki az 1950-es évek elején, majd alapötletét tovább gazdagították a jeles darwinisták, G. C. Williams és W. D. Hamilton gondolatai. Okfejtésük lényege a következõ. Elõször is, amint azt már az 1. fejezetben láttuk, minden genetikai hatás az egyedfejlõdés egy bizonyos pontjához kötõdik. Sok gén a korai embrionális élet során lép mûködésbe, míg mások - például a Huntington-féle vitustánc génje, amely oly tragikusan végzett Woody Guthrie népdalénekessel és költõvel - csak a középkorúaknál fejtik ki hatásukat. Másodszor, a genetikai hatás részleteit, idõpontját is beleértve, más gének módosíthatják. Ha valaki szervezetében ott van a Huntington-féle vitustánc génje, számíthat rá, hogy belehal ebbe a betegségbe, de hogy negyvenévesen vagy ötvenöt esztendõsen viszi-e el (mint Woody Guthrie-t), egyéb gének hatásán is múlik. E "módosító gének" közbelépése ezek szerint kitolhatja vagy elõrehozhatja egy adott gén befolyását. A Huntington-féle vitustánc génjéhez hasonló géneknek, amelyek harmincöt- ötvenöt éves kor között lépnek mûködésbe, nagy az esélyük, hogy továbbörökítõdjenek, mielõtt megölik tulajdonosukat. Ezzel szemben, ha húszéves korban fejtenék ki hatásukat, csak a nagyon fiatalon gyermeket nemzõknek adódnának tovább, ezért erõsen kirostálódnának. Ha például már tízéves korban hatni kezdenének, soha nem adódnának tovább. A természetes kiválasztódás minden olyan módosító génnek kedvez, amely kitolja azt az idõszakot, mikor a Huntington-féle vitustánc génje mûködésbe lép. Medawar/Williams elmélete értelmében pontosan ezért hat ez a gén csak a középkorúaknál. Valamikor talán korán érõ gén volt, ám a természetes kiválasztódás annak kedvezett, hogy a gén halálos hatását az élet derekára tolja. Enyhe szelekciós nyomással kétségkívül továbbra is számolhatunk, amely a génhatást az öregkor felé taszítja, ez a hatás azonban gyenge, mert csak kevés beteg hal meg, mielõtt gyermekeket nemzene és továbbadná a halálos gént. A Huntington-féle vitustánc génje különösen beszédes példája a halálos, letális géneknek. Sok olyan gén van ezen túl, amelyek magukban nem halálosak, megnövelik viszont az egyéb okból bekövetkezõ halálozás esélyeit, ezért szubletális, majdnem halálos génnek nevezzük õket. Hatásuk idõpontját megint csak befolyásolhatják módosító gének, amit kitol vagy elõrehoz a természetes kiválasztódás. Medawar rájött, hogy az öregkori gyengeségek a letális és szubletális genetikai hatások összegzõdésének tulajdoníthatók, amelyek egyre késõbbre tolódtak az egyén életidejében, s éppen kései hatásuk folytán csúszhattak át a szaporodási hálón, és juthattak át a következõ nemzedékbe. G. C. Williams, a mai amerikai darwinisták nagy örege, 1957-ben további jelentõs felismeréssel gazdagította az elméletet. Ez visszavisz minket a gazdasági alkuk kérdéséhez. Megértéséhez némi háttérinformációra lesz szükségünk. Egy gén rendszerint többféle hatást is kifejt, gyakorta a test különbözõ részein. Ez a "pleiotrópia" nemcsak tény, de fölöttébb várható is, lévén hogy a gének kihatással vannak az embrionális fejlõdésre, ami pedig bonyolult folyamat. Ezért minden új mutáció számos hatással jár. Ha egyik hatása jótékony is, csekély a valószínûsége, hogy a többi hatás is ilyen legyen. Ennek egyszerûen az az oka, hogy a legtöbb mutációs hatás kedvezõtlen. Ez nemcsak hogy így van, defile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl elvben sem lehet másként: egy bonyolult mechanizmust - mondjuk egy rádiót - sokkal többféleképpen lehet elrontani, mint megjavítani. Valahányszor a természetes kiválasztódás elõnyben részesít egy gént fiatalkori jótékony hatásai miatt - mondjuk mert megnöveli a fiatal hímek nemi vonzerejét -, mindig van a dolognak árnyoldala is: például az élet derekán jelentkezõ betegség. Elméletben a korra gyakorolt hatások ezzel ellentétesek lehetnek, ám Medawar gondolatmenete szerint a természetes kiválasztódás aligha kedvez a fiatalkori betegségeknek ugyanazon gén jótékony idõskori hatásai ellenében. Azontúl figyelembe kell vennünk a módosító gének befolyását. Egy gén számos hatásának mindegyike, jó és rossz hatásai, más-más idõpontban lép életbe a törzsfejlõdés során. Medawar elméletének megfelelõen a jó gének egyre korábban hatnak az egyedfejlõdésben, míg az ártalmas hatások késõbbre tolódnak. Bizonyos esetekben egyenesen alku zajlik a korai és kései hatások dolgában. Ezt példázta a lazacok egyedfejlõdése. Ha egy állatfajnak véges számú erõforrások állnak rendelkezésére, mondjuk az erõs testfelépítés kialakítására, amely alkalmassá teszi a veszélyek elkerülésére, nagyobb a valószínûsége, hogy ezek az erõforrások korábban használódnak fel. Ha késõbb kerülnének felhasználásra, az állat esetleg idõközben egyéb okokból elpusztulna. Medawar okoskodásának fényében visszájára fordíthatjuk az 1. fejezetben kifejtett gondolatmenetünket, s fogalmazhatunk úgy is, hogy minden élõlény töretlen leszármazási vonalból ered, ahol az õsök mindegyike volt egyszer fiatal, de nem mindegyik érte meg az öregkort. Ezért örököljük azt, ami a fiatalsághoz segít hozzá, bármi legyen is, de azt, ami az öregséghez, már nem feltétlenül. Azokat a géneket örököljük, amelyek hosszú életet adnak, és nem azokat, amelyek rövidet. Visszatérve e fejezet pesszimista hangütéséhez, miszerint a természet haszonelvûsége a DNS fennmaradásán õrködik, ezt maximalizálja, nyilvánvaló hogy mindez nem épp a boldogság záloga. Amíg a DNS továbbörökítõdik, nem számít, ki és mi sérül meg közben. A Darwin által emlegetett fürkészdarázs génjei szempontjából elõnyösebb, ha a hernyót elevenen és frissen falja fel, függetlenül attól, mekkora szenvedés az ára. A gének nem törõdnek a szenvedéssel, mivel semmivel sem törõdnek. Ha a természet jóságos volna, legalább annyi engedményt tenne, hogy gondoskodna a hernyó elkábításáról, mielõtt belülrõl elevenen felfalják. Csakhogy a természet se nem jó, se nem rossz. Csupán akkor törõdik a szenvedéssel, ha az befolyásolja a DNS fenmaradását. Könnyû elképzelnünk olyan gént, amely, mondjuk elkábítja a gazellákat a gyilkos harapás pillanatában. Vajon a természetes kiválasztódás elõnyben részesít egy ilyen gént? Nem, csak ha a gazella elkábítása megnöveli a gén továbbadásának esélyeit. Nehéz belátnunk ennek szükségességét, s elképzelhetjük, milyen iszonyatos szenvedés és félelem vár a halálra ûzött gazellákra. A szenvedés éves átlaga a természet világában minden képzeletet felülmúl. E pillanatban, hogy e mondatot papírra vetem, ezer és ezer állatot falnak fel elevenen; mások az életükért küzdenek, nyüszítve a félelemtõl; megint másokat rágcsáló paraziták emésztenek fel lassan; ezren és ezren hullnak el éhínség, vízhiány és betegségek következtében. Ennek így is kell lennie. Ha egyszer valaha bõség köszöntene a világra, maga ez a tény addig növelné a populáció létszámát, amíg helyre nem állna az éhezés és szûkölködés természetes állapota. A teológusok egyre a "gonosz" és a "szenvedés" problémáján rágódnak. Mikor ezt a bekezdést eredetileg írtam, az angol újságok mind egy buszszerencsétlenséggel foglalkoztak. A busz egy római katolikus iskola diákjait szállította, és minden látható ok nélkül karambolozott. A tömegszerencsétlenség során sok gyerek meghalt. Nem elõször fordult elõ, hogy az egyház õrjöngve vetette magát az így felmerülõ teológiai kérdésre, amelyet egy londoni lap (The Sunday Telegraph) újságírója a következõképpen fogalmazott meg: "Hogyan hihetünk ezek után egy mindenható Istenben, ha megenged ekkora tragédiát?" A cikk ezt követõen az egyik pap válaszát idézi: "A felelet egyszerûen az, hogy nem tudjuk, miért enged meg Isten ilyen szörnyûségeket. Ám ez az iszonyatos baleset egyszersmind azt is sugallja a keresztény ember számára, hogy valódi - povitív és negatív - értékek világában élünk. Ha a világmindenség nem volna egyéb elektronok halmazánál, fel sem merülne a gonosz vagy a szenvedés problémája." Ellenkezõleg, ha a világmindenség csupán elektronok és önzõ gének halmaza volna, az ehhez a karambolhoz hasonló értelmetlen tragédiák nem jelentenének többet önmaguknál, s mi csupán az ugyanolyan értelmetlen jó szerencsében bízhatnánk. Az ilyen világmindenség se jó, se rossz szándékokat nem hordozna. Egyáltalán semmiféle szándékról nem árulkodna. A vak fizikai erõk és genetikai replikáció világában egyesek megsérülnének, mások jobban járnának, és mi semmi ismétlõdést, okot, igazságtételt nem olvasnánk az eseményekbe. A minket körülfogó világmindenség pontosan úgy viselkedik, amire akkor számíthatnánk, ha semmiféle tervszerûséget, célt, gonoszat és jót nem hordozna a mélyén, csupán vak, könyörtelen közömbösséget. Ez csendül ki A. E. Housman szomorú soraiból is:file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Mert a szívtelen, oktalan természet semmit sem tud, semmivel nem gondol. A DNS semmit sem tud és semmit sem gondol. Egyszerûen csak van. Mi pedig úgy táncolunk, ahogyan õ fütyül.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR609.HTM[2009.12.26. 14:00:35]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl 5. FEJEZET A replikációs bomba A legtöbb csillag - és Napunk tipikusan ilyen - ezer és ezer millió évig kiegyensúlyozottan ég. Nagyon ritkán mégis elõfordul egy galaxisban, hogy egy csillag minden elõzetes figyelmeztetés nélkül felrobban, s szupernóva keletkezik. Néhány hét leforgása alatt fénye az eredeti fényerõ több milliárdszorosára nõ, majd elhalványul, hogy sötét neutroncsillag maradjon a korábbi csillag nyomában. E felfokozott idõszakban a szupernóva jóval több energiát sugároz ki, mint közönséges csillagként száz- és százmillió éven át. Ha a mi Napunk robbanna fel szupernóvává, abban a pillanatban elpárologna az egész Naprendszer. Szerencsére nem kell ettõl félnünk. Több száz milliárd csillagból álló galaxisunkban eddig mindössze háromszor észleltek szupernóvát a csillagászok: 1054-ben, 1572-ben és 1604-ben. A Rák- köd az 1054-es esemény maradványa, amelyet kínai csillagászok jegyeztek fel. (Mikor "1054 eseményeirõl" beszélek, természetesen úgy értem, hogy ekkor érte el az esemény híre Földünket. Maga a robbanás hatezer évvel korábban játszódott le. A fény ebbõl származó hullámfrontja jutott hozzánk 1054-ben.) 1604 óta csupán más galaxisokban figyeltek meg szupernóvákat. Egy csillag más módon is felrobbanhat. Nem szupernóvává alakul, hanem "információvá". A robbanás ilyenkor lassabban kezdõdik, mint a szupernóva esetében, és hasonlíthatatlanul több idõt igényel. Az így létrejött képzõdményt információs bombának vagy, késõbb kifejtendõ okokból, replikációs bombának is nevezhetjük. Kialakulása elsõ néhány évmilliárdja során csupán közvetlen közelségben észlelhetnénk az információs bombát. Végül azután a robbanás finom megnyilvánulásai az ûr távolabbi tartományaiba is kezdenek átszivárogni. Ekkortól - legalábbis elméletben - az információs bomba már távolról is hírt ad magáról. Nem tudjuk, hogyan végzõdik ez a fajta robbanás. Feltehetõen kihuny, akár egy szupernóva, habár még azt sem tudjuk, mekkora a robbanás hatósugara. Talán erõszakos, önpusztító katasztrófával ér véget. De az is meglehet, hogy objektumok finomabb, ismételt kibocsátásával, amelyek nem egyszerû ballisztikus röppályán, hanem irányítottan távolodnak a szóban forgó csillagtól az ûr távoli zugaiba, ahol esetleg más csillagrendszereket fertõznek meg ugyanezzel a robbanásra való hajlammal. Azért tudunk oly keveset a Világegyetemben felrobbanó replikációs bombákról, mert eddig csupán egyetlen példát láttunk, és egyetlen példa alapján - legyen szó bármely jelenségrõl - soha nem általánosíthatunk. Saját esettörténetünkfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl még korántsem zárult le. Az információs bomba három-négy milliárd éve robbant fel, s a robbanás csak most lépte át annak küszöbét, hogy a csillag, ahol lezajlott, közvetlen közelébõl távolabb gyûrûzzön. A szóban forgó csillag a Nap, ez a galaxisunk pereme táján, az egyik spirálkarban található sárga törpecsillag. Napunk bolygója, mondanom sem kell, a Föld, és a négymilliárd éves robbanást vagy replilcációs bombát, amelynek otthont ad, életnek hívjuk. Mi, emberek a replikációs bomba rendkívül fontos megnyilvánulásai vagyunk, mivel mi - agyunk, jeleken alapuló kultúránk és technikánk - tehetünk arról, ha a robbanás a következõ fokozatba lép, s tovagyûrûzik az ûr mélységeibe. Mint mondottam, replikációs bombánk a mai napig az egyetlen, amelyrõl tudomásunk van a Világegyetemben, ami persze nem jelenti azt, hogy az ehhez hasonló események ritkábbak a szupernóva-robbanásnál. Való igaz, szupernóvákat már háromszor is észleltünk galaxisunkban, de hát a szupernóvák, a robbanásuk során felszabaduló hatalmas energia folytán, sokkal könnyebben láthatók nagy távolságról. Egészen a legutóbbi néhány évtizedig, amíg emberi eredetû rádióhullámok nem indultak útnak bolygónk felszínérõl, saját élet-robbanásunkat az egészen közeli bolygók megfigyelõi sem észlelték volna. Ennek egyetlen szembeszökõ jele mind ez ideig talán csak a Nagy Korallzátony volt. A szupernóva keletkezését óriási, hirtelen robbanás kíséri. A robbanás kiváltó oka mindig az, hogy egy mennyiség elér bizonyos kritikus határt, miután a folyamatok kicsúsznak ellenõrzésünk alól, s az eredmény jóval nagyobb horderejû lesz, mint amilyen a kiváltó esemény volt. A replikációs bombát önmagukat másoló, mégis változékony egységek spontán keletkezése hívja életre. Az önsokszorozás azért robbanásszerû, amiért minden más robbanással járó jelenség: mértani haladvány szerint növekszik - minél többünk van, annál inkább gyarapszik. Ha egyszer birtokunkban van egy önsokszorozó objektum, elõbb-utóbb kettõ lesz belõle. Azután mindkettõ lemásolja önmagát, és már négyet mondhatunk magunkénak. Majd nyolcat, tizenhatot, harminckettõt, hatvannégyet... Harminc ilyen kettõzõdõ nemzedék elég ahhoz, hogy milliárdnál is több kettõzõdõ objektummal rendelkezzünk. Ötven nemzedék után már százmilliószor millió lesz belõlük. Kétszáz nemzedék után pedig milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor millió. Elméletben. Gyakorlatban erre soha nem kerül sor, mivel ez nagyobb szám, mint ahány atom van a Világegyetemben. Az önsokszorozás robbanásszerû folyamata jóval azelõtt akadályba ütközik, hogy eléri a kétszázadik korlátlanul kettõzõdõ nemzedéket. Nincs közvetlen bizonyítékunk arról, milyen önsokszorozó esemény bocsátotta útjukra e folyamatokat bolygónkon. Csupán sejtjük, hogy talán a robbanások halmozódása volt az ok, melyeknek magunk is részesei vagyunk. Nem tudjuk, pontosan mi is volt az eredeti kritikus esemény, mi indította be az önsokszorozódást, mindössze találgatni tudunk. Kémiai eseményként kezdõdhetett. A kémia olyan dráma, amely minden csillag és bolygó bensejében zajlik. Szereplõi atomok és molekulák. Még a legritkább atomok is tengernyien vannak az általunk megszokott számokhoz képest. Isaac Asimov kiszámította, hogy az igen ritka elem, az asztácium-215 atomjainak száma Észak- és Dél-Amerikában 15 kilométeres körzetben "mindössze billió". Az alapvetõ kémiai egységek folyvást más társulásokba lépnek, ami nagyobb egységek szüntelen módosuló, ám mindig népes populációját eredményezi - ezek a molekulák. Adott típusú molekulák, legyenek bármilyen sokan - egy faj egyedeivel vagy a Stradivari- hegedûkkel ellentétben - mindig azonosak. A kémia táncfigurái azt eredményezik, hogy egyes molekulák nagyobb számban fordulnak elõ, míg mások ritkábbak. Egy biológus természetesen kísértésbe esik, hogy "sikeresnek" nevezze az elterjedtebb molekulákat. De nem sokra megyünk vele, ha engedünk a kísértésnek. A siker, abban a tanulságos értelemben, ahogy mi használjuk, csak késõbb merül fel történetünkben. Mi volt tehát az a jelentõs, kritikus esemény, amely kiváltotta az élet robbanását? Mint mondtam, önmagukat kettõzõ egységek keletkezése, de nevezhetjük az öröklõdés megjelenésének is - olyan folyamatnak, amelyet legegyszerûbben úgy jellemezhetünk, "hasonló hasonlót nemz". Nem minden molekula rendelkezik ezzel a képességgel. A vízmolekulák, jóllehet óriási populációkban nyüzsögnek, semmiféle, az igazi öröklõdéshez hasonló viselkedést nem mutatnak. Elsõ pillantásra pedig így gondolnánk. A vízmolekulák populációja (H2 O) növekszik, mikor a hidrogén (H) az oxigén (O) jelenlétében elég. Csökken viszont akkor, amikor a vízmolekulákat elektrolízissel hidrogén és oxigén buborékokra hasítjuk. Ha egyfajta populációdinamikával számolhatunk is, öröklõdésrõl nincs szó. Az öröklõdéshez legkevesebb kétféle vízmolekula jelenlétére volna szükség, amelyek közül mindegyik másolatokat készítene ("nemzene") saját magáról.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl A molekulák néha tükörkép-változatokban fordulnak elõ. Kétféle glukóz- molekula van, amelyek atomjai pontról pontra megegyeznek, azzal a különbséggel, hogy a molekulák tükörképei egymásnak. Ugyanez áll a cukormolekulákra és még sok egyéb molekulára, a sorsdöntõ fontosságú aminosavakat is beleértve. Talán ez lehetõséget kínál arra, hogy a "hasonló hasonlót nemzzen" - egyfajta kémiai öröklõdésre. Nemzhetnek-e a jobbkezes molekulák jobbkezes lánymolekulákat, s a balkezes molekulák balkezes utódokat? Elõször hadd szolgáljak némi háttérinformációval a tükörmolekulákról. A jelenséget elõször a nagy 19. századi francia tudós, Louis Pasteur fedezte fel a tartarát-kristályok vizsgálatakor (ez a tartársav sója, a bor fontos alkotórésze). A kristály szilárd építmény, elég nagy ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen, s ha úgy hozza kedvünk, akár a nyakunkba is akasszuk. Akkor keletkezik, mikor megegyezõ típusú atomok vagy molekulák egymásra rakódva szilárd képzõdményt alkotnak. Egy kristály nem össze- vissza növekszik, hanem rendezett geometrikus sorokban, akár egy ugyanolyan termetû, tökéletesen fegyelmezett férfiakból álló testõrgárda. A már részeit képezõ molekulák öntõforma, templát gyanánt szolgálnak az új molekulák számára, amelyek a vizes oldatból kilépve pontosan az öntõformába illeszkednek, úgyhogy az egész kristály szabályos geometrikus rácsozatként növekszik. Ezért vannak a sókristályoknak négyszögletû lapjai, s állnak a gyémántkristályok négy lapból (ez az úgynevezett gyémánt alakzat). Mikor egy alakzat öntõformaként mûködik, hogy önmagához hasonló alakzatot építsen fel, önsokszorozódásra gyanakodhatunk. Most térjünk vissza Pasteur tartarát-kristályaihoz. A nagy tudós megfigyelte, hogy a tartarát vizes oldatából kétféle kristály válik ki, amelyek megegyeznek, azzal a kivétellel, hogy tükörképei egymásnak. Pasteur gondosan két halomba különítette el a kétféle kristályt. Mikor azután külön- külön újra feloldta õket, kétféle oldathoz jutott, kétféle oldott állapotban lévõ tartaráthoz. Habár a két oldat zömében hasonló volt, Pasteur azt találta, hogy ellenkezõ irányban forgatják el a polarizált fényt. Ezért is nevezzük jobb- és balkezes molekuláknak õket, mivel vagy az óramutató járásával megegyezõen vagy ezzel ellentétesen forgatják el a polarizált fényt. Mint gondolom kitalálták, amikor a két oldat ismét kikristályosodott, az így létrejövõ tiszta kristályok egymás tükörképei voltak. A tükörmolekulákra jellemzõ, amiként a bal és jobb lábbelire is, hogy bárhogy próbálkozzunk, nem tudjuk úgy elforgatni õket, amivel összecserélhetõvé válnának. Pasteur eredeti oldata kétféle molekulakeverék populációjából állt, s mind a kétféle szigorúan a saját fajtájával volt csak hajlandó felsorakozni a kristályosodás során. Öröklõdésrõl csupáncsak akkor beszélhetünk, ha valamely egység két- vagy többféle változatban van jelen, azonban még ez sem elegendõ. A kristályok körében például arra volna szükség, hogy a bal- és jobbkezes kristályok bizonyos kritikus méret elérése után kettéváljanak, s mindegyik fél öntõformaként szolgáljon az ismét teljes nagyságúra kiegészülõ kristály növekedéséhez. Ez esetben valóban két, egymással vetekedõ kristály-populációval volna dolgunk. Még a "sikert" is méltán emlegethetnénk a populáción belül, mivel mindkét típus ugyanazokért az atomokért versengene, s az egyik a másik rovására szaporodna el, ha elég "ügyesen" készítene másolatokat önmagáról. Sajnos az ismert molekulák döntõ többsége nem rendelkezik az öröklõdésnek ezzel a megkülönböztetõ sajátságával. Azt mondtam, "sajnos", mivel a kémikusok, akik mondjuk orvosi célokra szeretnének kizárólag balkezes molekulákat elõállítani, sokat adnának azért, ha "szaporíthatnák" õket. Mindaddig azonban, amíg a molekulák öntõformaként mûködnek közre további molekulák képzõdésében, rendes körülmények között tükörképüket és nem saját hasonmásukat hozzák létre. Ez megnehezíti a dolgot, mivel ha a kémikus a balkezes formából indul ki, bal- és jobbkezes molekulák egyenlõ keverékéhez jut. Az ezen a területen dolgozó kutatók megpróbálják rábírni a molekulákat, hogy a saját fajtájukhoz tartozó lánymolekulákat "nemzzenek". Ami nagyon tekervényes eljárás. Ha jobb- és balkezességrõl nem volt is szó, hasonló trükkökkel élt a természet négymilliárd esztendõvel ezelõtt, amikor az újszülött világon kezdetét vette az életté és információvá terebélyesedõ robbanás. Ám az egyszerû öröklõdésnél valamivel többre volt szükség a robbanás beindulásához. Még ha egy molekula jobb- és balkezes formái annak rendje és módja szerint öröklõdnek is, a köztük lévõ versengés nem túl érdekfeszítõ, hiszen mindössze kétféle változat között zajlik. Ha egyszer, mondjuk, a balkezesek nyernék meg a versenyt, ezzel le is zárulna az ügy. Nem volna további fejlõdés. A nagyobb molekulákban a molekula különbözõ részei is tükörváltozatban szerepelnek. A monenzin nevû antibiotikumnak például tizenhét aszimmetria- centruma van, mindegyikük jobb- vagy balkezes változatot képvisel. Ha a kettõt 17-szer megszorozzuk önmagával, az 131.072, eszerint a monenzin- molekulának 131.072 változata létezik. Ha ezek a változatok rendelkeznének a valódi öröklõdés képességével, miközben mindegyik csupán sajátfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl fajtáját adná tovább, már jócskán bonyolítaná a versenyt, s a 131.072-féle változat legsikeresebb tagjai egyre nagyobb számmal bukkannának fel az egymást követõ népszámlálásokon. Ám még ez is csak korlátozott öröklõdést jelentene, mivel a 131.072, akármilyen sok, mégis csak véges szám. Hogy az élet robbanása méltóvá váljon nevére, olyan öröklõdésre van szükség, amely meghatározatlan, lezáratlan számú változattal dolgozik. A monenzinnel az út végére értünk, már ami a tükörkép-molekulák öröklõdését illeti. De a bal- és jobbkezesség nem az egyetlen különbség, amely örökletesen átmásolódhat. Julius Rebek és munkatársai, a Massachussets Institute of Technology (MIT) kémikusai komolyan vették a kihívást, hogy önsokszorozó molekulákat hozzanak létre. A maguk részérõl nem tükörkép- változatokkal foglalkoztak, hanem két kisebb molekulával - a pontos nevek nem számítanak, nevezzük õket A-nak és B-nek. Mikor A és B oldatát összekeverték, harmadik vegyületet alkottak - mint bizonyára kitalálták -, C-t. Mindegyik C-molekula templátként, öntõformaként mûködött. Az oldatban szabadon lebegõ A- és B- molekulák ebbe az öntõformába illeszkedtek. A és B illeszkedése minden esetben C-t hozta létre. Ezek a C-molekulák nem álltak össze kristállyá, hanem külön maradtak. Ettõl kezdve mindegyik C öntõformául szolgált az újabb C-k számára, s így a C-k populációja mértani haladvány szerint növekedett. Mint már említettem, ez a rendszer még nem rendelkezik a valódi öröklõdés képességével, mindazonáltal efelé mutat. A B-molekula számos változatban fordul elõ, amelyek mindegyike A-val egyesülve létrehozza a maga C- változatát. Így C1, C2, C3 stb. változattal rendelkezünk. Mindegyik változat templátul szolgál további, azonos típusú C-k számára. A C-k populációja eszerint különbözõ alkotóelemekbõl áll. Azonfelül a különféle C-k nem egyforma hatékonysággal hoznak létre lánymolekulákat. Verseny támad tehát az egyes változatok között a C-molekulák populációjában. Még nagyobb szerencse, hogy ultraibolya-sugárzással kiválthatjuk a C-molekula "spontán mutációját". Az új, mutáns változat "tökéletesen szaporodott", amennyiben pontosan önmagához hasonló lánymolekulákat hozott Létre. Ez a változat a kutatók nagy megelégedésére túlszárnyalta a szülõformát, és rövidesen uralma alá hajtotta a kémcsõvilágot, amelyben e furcsa õslények tenyésztek. Az A/B/C komplex nem az egyetlen molekulasor, amely hasonlóképpen viselkedik. Van D-, E-, F- molekula is, csak hogy egy újabb hármast említsünk. Mi több, Rebek és munkacsoportja önsokszorozó hibrideket hozott létre az A/B/C és a D/E/F komplex elemeibõl. A természet valódi önsokszorozó molekulái - a DNS és RNS nevû nukleinsavak - összességükben gazdagabb változatokat alkotnak. Míg Rebek replikátora csupán két láncszembõl álló lánc, a DNS láncmolekulája tetszõleges hosszúságú; több száz láncszeme a négy alapelem bármelyike lehet; s mikor adott hosszúságú DNS-szakasz templátul szolgál új DNS- molekula létrejöttéhez, a négy alkotóelem mindegyike templátként határozza meg vele szemben álló párját. E négy egység az adeninként, timinként, citozinként, valamint guaninként ismert vegyület, úgynevezett bázis, amelyet rövidítve többnyire A, T, C és G betûkkel jelölnek. A mindig T templátja, míg G mindig C-é, és viszont. A négyféle bázis minden elképzelõ elrendezõdése elõfordulhat, és hûségesen lemásolódik a DNS-lánc kettõzõdése során. Azontúl, mivel a DNS-láncok hossza is tetszõleges, ez gyakorlatilag végtelenre növeli a változatok számát. Mindez már elegendõ alapot teremt az információs robbanáshoz, amelynek hullámai lassanként kicsapnak bolygónkról, s a csillagokig gyûrûznek. Naprendszerünkben a négymilliárd évvel ezelõtti replikációs robbanás bolygónk határain belül maradt. Mindössze az utolsó egymillió évben fejlõdött ki olyan idegrendszer az élõ szervezetekben, amely képes volt a rádiótechnika feltalálására. S csupáncsak a legutóbbi néhány évtizedben fejlesztette ki ezt a technikát. Mostanára információgazdag rádióhullámok egyre táguló héja távozik bolygónkról a fény sebességével. "Információgazdagságot" emlegettem, mivel eddig is tömérdek rádióhullám verõdött ide-oda a kozmoszban. A csillagok nemcsak a látható fény tartományában, hanem a rádióhullámokéban is sugároznak. Az idõt és a Világegyetemet megkeresztelõ Nagy Bummból is maradt vissza háttérzaj. Ez azonban nem mutat értelmes szabályszerûségeket: nem információgazdag. A Proxima Centauri körül keringõ bolygó rádiócsillagásza ugyanazt a háttérzajt észlelné, mint a mi rádiócsillagászaink, ám ennél sokkalta bonyolultabb minta szerint szervezõdõ rádióhullámokat is felfogna a Napnak nevezett csillag irányából. Ha nem is ismerné fel bennük a négyéves televíziós szappanoperák keverékét, azt azonban nyilván megállapítaná, hogy információgazdagabbak a szokásos háttérzajnál. A Centauri rádiócsillagászai ekkor nagy üdvrivalgás közepette bejelentenék, hogy a Napnak nevezett csillagon a szupernóva-robbanásnak megfelelõ információs robbanás játszódott le (lehet, hogy kitalálnák, lehet, hogy nem, hogy igazából az egyik Nap körül keringõ bolygó ludas a dologban).file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl A replikációs bombák, mint láttuk, lassabban robbannak, mint a szupernóvák. Saját replikációs bombánknak is néhány évmilliárdra volt szüksége, míg elérte a rádióküszöböt - azt a pillanatot, amikor az információ egy része túlcsordul a szülõvilágból, és értelmes rádiójelekben fürdeti a szomszédos csillagrendszereket. Úgy sejtjük, hogy az információrobbanás, amennyiben a magunkét tipikusnak tekinthetjük, küszöbök sorozatát kell átlépje. A rádióküszöb és elõtte a nyelv küszöbe meglehetõsen kései fejlemények egy replikációs bomba életútján. Ezt az idegsejtek küszöbe elõzte meg - legalábbis bolygónkon -, majd pedig a soksejtûek küszöbe. Az elsõ számú küszöb, valamennyiük nagypapája, a replikátorküszöb volt, az egész robbanás kiváltó oka. Miért olyan fontosak a replikátorok? Hogyan lehetséges, hogy az olyan molekulák megjelenése, melyek azzal a látszólag ártalmatlan képességgel rendelkeznek, hogy öntõformául szolgáljanak önmagukhoz hasonló molekulák szintéziséhez, akkora robbanást eredményez, amelynek hullámai túllépnek bolygónk határain? Mint láttuk, a replikátorok ereje részben a mértani haladvány szerinti növekedésben rejlik, s különösen tiszta formában képviselik a növekedésnek ezt a változatát. Egyszerû példa erre az úgynevezett lánclevél. Az ember kap egy levelet a postán, amelyben a következõ áll: "Készíts hat másolatot errõl a levelezõlapról, és küldd el hat barátodnak egy héten belül. Ha nem teszed, rontás száll rád, és iszonyú kínok közepette meghalsz egy hónap leforgása alatt." Ha van eszük, eldobják ezt a sületlenséget. Csakhogy az emberek tetemes százalékának nincs elegendõ esze, zavarba ejti õket a fenyegetés, vagy homályos félelmeket ébreszt bennük, ezért postára adják a levél hat másolatát. A hat további emberbõl, aki kézhez kapja az irományokat, talán mindössze kettõ küldi õket megint tovább. Ha átlag az emberek egyharmada követi a levelezõlap utasításait, a világban keringõ levelezõlapok száma minden héten megkettõzõdik. Elméletben ez azt jelenti, hogy egy év után a növekedés mértéke 2-nek az 52. hatványa lesz, azaz körülbelül négybillióra szaporodik a levelezõlapok száma. Ami elég ahhoz, hogy maga alá temesse a föld minden halandóját. A mértani haladvány szerinti növekedés, ha nem tartja kordában az erõforrások hiánya, mindig megdöbbentõen nagy léptékû változásokat eredményez meglepõen rövid idõn belül. Gyakorlatban azonban az erõforrások korlátozottak, ami határt szab a további növekedésnek. Hipotetikus példánkban az emberek valószínûleg meglepõdnének, mikor ugyanaz a lánclevél másodszor is visszakerülne hozzájuk. Az erõforrásokért folyó versenyben olyan replikátorváltozatok keletkezhetnek, amelyek hatékonyabban képesek megkettõzni önmagukat. Ezek a hatékonyabb replikátorok foltonként kiszorítják kevésbé hatékony vetélytársaikat. Fontos, hogy megértsük, egyetlen replikálóegység sem érdekelt tudatosan önmaga megkettõzésében. Mégis az lesz a vége, hogy a világ megtelik hatékonyabb replikátorokkal. A lánclevél példájánál maradva, a hatékonyság jól megválogatott szavakat is jelent. A meglehetõsen nehezen hihetõ kijelentés helyett, miszerint "ha nem engedelmeskedsz a levelezõlap meghagyásainak, iszonyatos kínok közepette meghalsz egy hónap leforgása alatt", ugyanez az üzenet enyhébbre hangolva így hangzik: "Nagyon kérlek, lelki üdvöd és az enyém megmentése érdekébben ne kockáztass. Ha a legkisebb kételyed is támad, engedelmeskedj az utasításoknak, és küldd tovább a levelet hat embernek." Ilyen "mutációkra" újra meg újra sor kerül, aminek eredményeként üzenetek különbözõ elemekbõl álló populációja kering a világban, amelyek mindegyike ugyanattól a közös õstõl származik, csupán a fogalmazás részleteiben és a rábeszélés hízelgõ vagy fenyegetõ fogásaiban térnek el egymástól. A sikeresebb változatok mind jobban elszaporodnak a kevésbé sikeres vetélytársak rovására. A siker ez esetben a forgalomban lévõ levelek gyakoriságával egyenértékû. Jó példa erre a Szent Júdás levél; többször körbejárta a világot, miközben feltehetõleg terjedelme is gyarapodott. Könyvem írása közben Dr. Oliver Goodenough, a University of Vermont munkatársa a következõ változatot küldte el számomra, s közös cikket jelentettünk meg róla a Nature-ben mint "az elme vírusának példájáról". A levél így szól: "A SZERETET MINDENT VALÓRA VÁLT" Eszt a papírt a szerencse küldte hozád. Eredeti változata New Englandben van. 9-szer kerülte meg a világot. A Szerencse elért hozzád. 4 nappal e levél kézhezvétele után beköszönt hozzád a szerencse téve ha te is továbküldöd. Ez nem tréfa. A szerencse postán érkezik hozád. Ne külgy pénzt. Külgy másolatot azoknak, akikrõl úgy gondolod, rászorulnak a szerencsére. Ne külgy pénzt, mert a hitnek nincs ára. Ne õrizd meg ezt a levelet. 96 órán belül add ki a kezedbõl. Joe Elliot légelhárító tiszt 40.000.000 $-t kapott. Welch 5 nappal e levél után elvesztette a feleségét, mert elmulasztotta továbküldeni. Ennek ellenére, felesége halála elõtt 75.000 $-t kapott. Kérlek, külgy másolatokat, és meglátod, mi történik 4 nap után. A lánc Venezuelából indult ki, Saul Anthonyfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Degnas, egy Délamerikai miszionárius írta. Azóta az a példány körbe utazhatta a világot. Készíts 20 másolatot, küld el a barátaidnak és munkatársaidnak, néhány nap múlva meglepésben lesz részed. Ez a szeretet, akkor is ha nem vagy babonás. Jegyezd meg a következõket: Cantonare Dias 1903-ban kapta ezt a levelet. Megkérte a titkárát, hogy készítsen róla másolatokat, és adja postára. Néhány nap múlva 20 millió dollárt nyert a lottón. Carl Dobbit hivatalnok megkapta a levelet, és elfeletkezett róla, hogy 96 órán belül ki kell aggya a kezébõl. Elvesztette az állását. Miután újra megtalálta a levelet, másolatokat készített, és postára adott 20 példányt. Néhány nap múlva jobb álláshoz jutott. Dolan Fairchild megkapta a levelet, de nem hitt benne, és eldopta. 9 nap múlva meghalt. 1987-ben a levél egy fiatal kalifi nõhöz jutott. Az írás elmosodott, alig lehetett elolvasni. Dolan elhatározta, hogy átgépeli a levelet, és továbbküldi, de félre rakta. Tele volt problémákkal, töbek között a kocsija került sokba. Ezt a levelet nem atta ki a kezébõl 96 órán belül. Végül, amint elhatározta, legépelte a levelet, és vet egy új autót. Ne pénzt külgy. Ne feledkez meg errõl, mert hat. Szent Júdás Ez a nevetséges iromány sok-sok mutáció bélyegét viseli magán. Hemzseg a hibáktól és pontatlanságoktól, és több változatban van forgalomban. Mióta cikkünk megjelent a Nature-ben, több, egymástól jelentõsen különbözõ változatot kaptam a világ minden tájáról. Az egyik ilyen szövegváltozatban például a "légelhárító tiszt" a "királyi légierõ tisztje". Az Egyesült Államok postaszolgálata behatóan ismeri a Szent Júdás-levelet, elõbb kezdõdött, mielõtt figyelni kezdték volna, és idõrõl idõre újra felüti fejét ez a járvány. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az engedelmesek állítólagos szerencséjének, valamint az engedetlenekre köszöntõ balszerencsének a katalógusát nem írhatták maguk az áldozatok/a szerencse kegyeltjei. Az utóbbiak ugyanis csak azután élvezték a szerencse áldásait, hogy a levelet kiadták a kezükbõl. Az áldozatoknak pedig már nem volt módjuk a levél továbbküldésére. Ezeket a történeteket valószínûleg csak kitalálták - amint azt a tartalmi képtelenségekbõl is sejthettük. Egyúttal ebben rejlik a döntõ különbség a lánclevelek és az élet robbanásához vezetõ természetes replikátorok között. A láncleveleket emberek bocsátják útjukra, és szövegváltozataik az emberi agyakban születnek. Az élet robbanásának kezdetén még nem volt agy, sem kreativitás, sem emberi szándék. Csupán kémia volt. Mindazonáltal amint az önsokszorozó kémiai vegyületek megjelentek, ez szinte automatikusan maga után vonta a sikeres változatok terjedését a kevésbé sikeresek rovására. Mint a lánclevelek esetében, a siker a kémiai replikátorok körében is az elterjedés gyakoriságával egyenértékû. Ez azonban csupán meghatározás: kis híján tautológia. A siker záloga azonban a gyakorlati alkalmasság, ami mindig valami konkrétet jelent, mindent, csak nem tautológiát. Sikeres az a replikátormolekula, amely, bizonyos kémiai részletkérdésekbõl kifolyólag, meg képes kettõzõdni. A gyakorlatban ez végtelen változatossággal zajlik, még ha maguknak a replikátoroknak a természete meglepõen egyöntetû is. A DNS olyan egységes, hogy teljes egészében ugyanannak a négy "betûnek" a sorrendje váltakozik a szerkezetében - ezek az A, T, C és a G. Ezzel szemben, amint a korábbi fejezetekben láttuk, az eszközök, amelyek révén a DNS bázissorrendje lemásolásra kerül, meglepõen változatosak. Magukban foglalják hatékonyabb szív készítését a vízilovak, ruganyosabb lábakét a bolhák, áramvonalasabb szárnyakét a sarlós fecskék, könnyebb úszóhólyagokét a halak számára. Az állatok megannyi szerve és tagja; a gyökerek, levelek, virágok és növények; valamennyi szem, agy, elme, még a félelmek és remények is, segédeszközök, amelyek segítségével a sikeres DNS- sorrendek átemelik magukat a jövõbe. Ha maguk az eszközök szinte a végtelenségig változatosak is, az eszközök megépítésének módja nevetségesen egyöntetû. Mindössze az A, T, C és G bázisok sorrendje cserélõdik. Valószínûleg nem volt mindig így. Nincsenek pontos adataink arról, mikor kezdõdött az információs robbanás, annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy a szülõkódot a DNS betûibõl írták. Az egész DNS/fehérje alapú információs technológia valójában annyira bonyolult - Graham Cairns-Smith kémikus csúcstechnikának nevezte -, hogy aligha keletkezhetett a vakszerencse mûveként, más önsokszorozó rendszereknek kellett megelõzniük. Az elõd talán az RNS volt, vagy valamilyen, Julius Rebek egyszerû önsokszorozó molekulájához hasonló képzõdmény. Éppenséggel lehetett egészen más is. Az egyik lenyûgözõ lehetõség, amelyrõl részletesen szóltam A vak órásmester címû könyvemben, amint azt Cairns-Smith is felvetette - lásd Seven Clues to the Orzgin of Life (Az élet eredetének hét megfejtése) c. mûvét -, hogy szervetlen agyagkristályok szolgálhattak õsi replikátorok gyanánt. Ezt sohasem fogjuk megtudni. Mindössze találgathatunk, hogy milyen idõrendben zajlott az élet robbanása Földünkön vagy bárhol afile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Világegyetemben. Hogy hol mi vált be, az a helyi feltételektõl függ. A DNS/fehérje rendszer nem mûködik a megfagyott folyékony ammónia világában, de talán az öröklõdés és embrionális fejlõdés más rendszere igen. Bárhogy légyen is, ezektõl a részletkérdésektõl szeretnék eltekinteni, mivel a bolygónktól független általános elvre szeretnék összpontosítani. A továbbiakban módszeresen áttekintem a küszöbök sorát, amelyeket egy bármely bolygón felrobbant replikációs bombának át kell lépnie. Ezek egyike-másika vitathatatlanul a Világegyetem egészére vonatkozik, mások bolygónk sajátosságaihoz kötõdnek. Nem mindig könnyû eldönteni, mikor melyik esetrõl van szó, és ez a kérdés külön figyelmet érdemel. Az 1. küszöb természetesen a replikátorküszöb: valamiféle önmásoló rendszer megjelenése, amely rendelkezik az öröklõdõ változékonyság valamely kezdetleges válfajával, s ahol a másolás során idõnként véletlenszerû hibákkal számolhatunk. Az 1. küszöb átlépésének következményeként vegyes populáció alakul ki a szóban forgó bolygón, amelyben különbözõ változatok versengenek az erõforrásokért. Ezek csak gyéren állnak rendelkezésre - vagy megcsappannak, mikor a verseny felforrósodik. Némelyik másolatváltozat viszonylag sikeresnek bizonyul a gyér erõforrásokért folytatott versenyben, míg mások alulmaradnak a küzdelemben. Ezzel elõttünk is áll a természetes kiválasztódás alapképlete. Kezdetben a versengõ replikátorok sikerét közvetlenül sajátságaikkal mérjük - például, hogy egy adott alak milyen tökéletesen illeszkedik a templátba. Most azonban, a törzsfejlõdés sok-sok nemzedéke után, elértünk a 2. küszöbhöz, a fenotípus küszöbéhez. A replikátorok fennmaradását nem csupán önnön sajátságaik biztosítják, hanem valami másra, az úgynevezett fenotípusra gyakorolt mellékhatásaik. Bolygónkon a fenotípusok a növények vagy állatok azon testrészei, amelyeket a gének befolyásuk alatt tartanak. Ami végsõ soron a test minden egyes ízét magában foglalja. Képzeljük el, hogy a fenotípusok olyan emelõrudak, amelyek átmesterkedik a következõ nemzedékbe a sikeres replikátorokat. Általánosabban fogalmazva a fenotípusokat a replikátorok olyan folyományaként is meghatározhatjuk, amelyek befolyásolják ugyan a replikátorok sikerét, maguk azonban nem vesznek részt a másolás folyamatában. Például a csendes-óceáni csiga adott fajának egy bizonyos génje meghatározza, jobb vagy bal irányba csavarodjék-e a csigaház. Az ezért felelõs DNS-molekula maga nem bal- vagy jobbkezes, csupán a fenotípusra van ilyen hatással. A jobb- vagy balmenetes csigaházak esetleg nem nyújtanak egyenlõ védelmet a csiga testének. Mivel a csiga génjei ebben a védelmezendõ testben foglalnak helyet, a sikeres csigaházakat létrehozó gének elõbb-utóbb elszaporodnak a sikerteleneket gyártók rovására. A csigaházak a fenotípushoz tartoznak, ezért maguk nem szaporodnak. Mindegyik csigaházat a DNS formálja olyanra, amilyen, s a DNS szaporítja önmagát. A DNS bázissorrendje köztes lépések többé-kevésbé bonyolult láncolatán át határozza meg a fenotípust (amilyen a csigaház csavarmenetének iránya); ezek mind az embrionális fejlõdés területét érintik. Bolygónkon a lánc elsõ láncszeme mindig egy fehérjemolekula szintézise. Ennek minden részletét pontról pontra meghatározza a híres genetikai kód, a DNS négy betûjének sorrendje. Ám ezeknek a részleteknek feltehetõen csak Földünkön van jelentõsége. Általánosabban szólva az adott bolygón elszaporodnak azok a replikátorok, amelyek - ilyen vagy olyan módon - jótékony (fenotipiás) következményekkel járnak e replikátorok szaporodási sikerére. A fenotípus küszöbét átlépve a replikátorok túlélését közvetett hatásaik, következményeik biztosítják. Bolygónkon ezek a következmények többnyire a testekhez kötõdnek, amelyekben a kérdéses gén megtalálható. Ez azonban nem törvényszerû. A kiterjesztett fenotípus elve (amelynek ezen a címen külön könyvet szenteltem) szerint a fenotipiás emelõrudak, amelyek a replikátorok hosszú távú fennmaradásáról gondoskodnak, nem korlátozódnak a replikátorok "saját" testére. A gének túlléphetnek e testeken, és befolyásolhatják a világot általában, a többi testet is beleértve. Nem tudom, mennyire egyetemes érvényû a fenotípus küszöbe. Gyanítom, hogy mindazokon a bolygókon, ahol az élet robbanása túlhaladt az elsõ, igen kezdetleges stádiumon, ezt a küszöböt is túllépte. Gyanítom továbbá, hogy a következõ küszöbnek is ez a sorsa. Ez a 3. küszöb, a replikátorok társulásának küszöbe, amelyhez némely bolygón elõbb vagy ugyanabban az idõpontban érkezhetett az élet, mint a fenotípus küszöbéhez. Az élet hajnalán a replikátorok valószínûleg önálló egységek voltak, amelyek csupasz társaikkal együtt bukdácsoltak a genetikai folyam forrásvidékein. Ám a mai, DNS/fehérje rendszeren alapuló információs technológiának az a sajátsága Földünkön, hogy a gének nem elszigetelten hatnak. A kémiai feltételek, amelyek között egy gén kifejti hatását, különböznek a külsõ környezet önmagára utalt vegyi folyamataitól. Való igaz, az utóbbi is háttérként szolgál, de igencsak távoli háttérként. A DNS-replikátor életfontos közvetlen környezetét sokkalta szûkebb világ alkotja, jóval koncentráltabb vegyületzsákban - a sejtben. Bizonyos mértékig félrevezetõ így hívnunk a sejtet, mivel sokuk összehajtogatott membránok kimunkált belsõ rendszerébõl épül föl, amelyek felszínén, amelyekben és amelyek között életbevágófile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl kémiai reakciók zajlanak. A sejt kémiai mikrokozmoszát több száz - a fejlettebb sejteknél több százezer - gén üzleti társulása teremti meg. Minden egyes gén hozzájárul a környezet kialakításához, amelyet azután fennmaradásuk érdekében valamennyien kiaknáznak. A gének csapatokban dolgoznak. Errõl valamelyest eltérõ nézõpontból beszéltem már az 1. fejezetben. A legegyszerûbb DNS-másoló rendszerek bolygónkon a baktériumsejtek, ezek alkotóelemeik fölépítéséhez legalább néhány száz gént igényelnek. A nem bakteriális sejteket eukarióta, valódi sejtmagvas sejteknek nevezzük. Ilyenek saját sejtjeink, valamint az összes állat, növény, gomba és véglény sejtjei. Tipikusan több tízezer vagy százezer génnel rendelkeznek, amelyek valamennyien csapatban dolgoznak. Amint azt a 2. fejezetben láttuk, elképzelhetõnek tûnik, hogy az eukarióta sejt maga is vagy fél tucat szövetségre lépõ baktériumsejt társulásából keletkezett. Ez azonban a csapatmunkának már egy magasabb rendû formája, és most nem errõl beszélek. Mindössze annyit akartam mondani, hogy minden gén olyan kémiai környezetben fejti ki hatását, amelyet a sejt génjeinek üzleti társulása alakított ki. Ha egyszer megértettük a csapatban munkálkodó gének jelentõségét, könnyen arra az elhamarkodott következtetésre jutunk, hogy a darwini kiválasztódás napjainkra már a vetélytárs géncsapatok között válogat - azaz a természetes kiválasztódás maga is eggyel magasabb szervezettségi szintre lépett. Bármennyire csábító is ez a gondolat, nézetem szerint velejéig elhibázott. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy a darwini kiválasztódás továbbra is a versengõ gének között válogat, ám azoknak a géneknek kedvez, amelyek a többi gén jelenlétében boldogulnak, s utóbbiak ugyancsak egymás társaságában jutnak elõnyökhöz. Minderrõl már beszéltünk az 1. fejezetben, ahol láttuk, hogy a digitális folyó egyazon ágán osztozó gének "jó cimborák" kell legyenek. A következõ jelentõs küszöb, amihez a bolygónkon felrobbanó replikációs bombával érkeztünk, a soksejtûek küszöbe, ezt 4. küszöbnek nevezem. A világunkon uralkodó életformában minden sejt, mint láttuk, vegyületek kis tengerének tekinthetõ, amelyben a gének csapata fürdik. Jóllehet az egész csapatot magában foglalja, felépítéséért mindössze a gének egy alcsoportja felelõs. No mármost, a sejtek osztódáskor kettéhasadnak, majd mindegyik fél ismét eredeti méretére növelvszik. Ennek során a gének csapatának minden tagja megkettõzõdik. Ha a két sejt nem válik el teljesen egymástól, hanem együtt marad, nagy építmények jönnek létre, amelyek téglái a sejtek. E soksejtû építmények kialakításának képessége valószínûleg más világokban is ugyanolyan jelentõséggel bír, mint a magunkéban. Ha az élet átlépi a soksejtûek küszöbét, olyan fenotípusok jelennek meg, amelyek felépítése és funkciói mérhetetlenül magasabb szervezõdési szinthez kötõdnek, mint az egysejtûeknél. Agancs vagy levél, szemlencse vagy csigaház - mindezeket az alakzatokat sejtek építik fel, ám ezek a sejtek nem magának az alakzatnak parányi változatai. Úgy is mondhatjuk, hogy a soksejtû szervek nem a kristályképzõdés mintályára növekednek. Bolygónkon legalábbis növekedésük inkább építkezéshez hasonlítható, s köztudomású, hogy az épületek nem nagyra nõtt téglákból állnak. Egy kéznek jellegzetes a formája, de nem kezet formáló sejtek alkotják, amit elvárhatnánk, ha a fenotípusok kristályok módjára növekednének. Megint csak az épületekhez hasonlóan, a soksejtû szervek jellegzetes alakjukra és méretükre azért tesznek szert, mert a sejtrétegek (téglák) meghatározott szabályoknak engedelmeskedve hagyják abba a növekedést. A sejteknek ugyancsak tudniuk kell bizonyos értelemben, milyen sejtek szomszédságában helyezkednek el. A májsejtek úgy viselkednek, mintha tudnák, hogy õk májsejtek, mi több, azt is tudják, egy májlebeny szélén vannak-e vagy a közepén. Hogy honnan tudják mindezt, nehéz és sokat vizsgált kérdés. A válasz feltehetõleg bolygónk helyi sajátosságainak függvénye, s a továbbiakban nem is foglalkozom vele. Az 1. fejezetben futólag már érintettem a témát. A részletektõl függetlenül e módszerek tökéletesítésének hátterében ugyanaz a folyamat áll, mint az élet minden más elõrelépése esetében: a sikeres gének csöppet sem véletlenszerû fennmaradása, ami hatásaikon múlik - ez esetben azon a hatáson, mellyel a sejtnek a szomszédos sejtekkel szemben tanúsított viselkedését befolyásolják. A következõ fontosabb küszöb, amivel foglalkozni szeretnék, mert úgy sejtem, hogy ez is túlnõ helyi, földi jelentõségén, a nagy sebességû információ-feldolgozás küszöbe. Bolygónkon ezt az 5. küszöböt sajátos sejtek, az úgynevezett idegsejtek közremûködésével éri el az élet, s a helyi viszonyokra való tekintettel az idegrendszer küszöbének is nevezhetjük. Bármely for- mában valósuljon meg valamely bolygón, sorsdöntõ lépés ez, mert mostantól minden cselekvés egy idõdimenzióval felgyorsul a gének kémiai szinten ható közvetlen mûködési sebességéhez képest. A ragadozók utánaszökkennek vacsorájuknak, a zsákmányállatok elugranak elõlük, hogy mentsék az irhájukat, s mindeközben a vázizomzat és idegrendszer hasonlíthatatlanul nagyobb sebességgel cselekszik és reagál, mint amilyen annak az embriológiai origaminak a sebessége, amelynek segítségével a gének ezt az apparátust felépítik. Az abszolút sebességek és reakcióidõk nagymértékben különbözhetnek más bolygókon. Ám bármely bolygón fontos küszöbhöz érkeztünk, mikor a replikátorok által kialakított eszközök reakciósebessége több nagyságrenddel meghaladja maguknakfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl a replikátoroknak embriológiai hatásait. Arról már kevésbé vagyok meggyõzõdve, hogy a szóban forgó szerkezetek szükségképpen azokra az objektumokra emlékeztetnek, amelyeket Földünkön ideg- és izomsejteknek nevezünk. Mégis azokon a bolygókon, ahol az élet valami hasonlót lép át, mint az idegrendszer küszöbe, ennek jelentõs kihatásai várhatók a továbbiakra, miközben a replikációs bomba szétgyûrûzõ robbanása egyre tovább terjed. E következmények közé tartozik nagy adatfeldolgozó egységek szervezõdése - az "agyaké" -, amelyek alkalmasak az "érzékszervek" által felvett bonyolult adatsorok értékelésére s az "emlékezetben" való tárolására. Az idegsejtek küszöbének bonyodalmasabb és titokzatosabb következménye a tudat megjelenése, amit ezért külön állomásként a 6. küszöbnek, a tudatosság küszöbének nevezek. Nem tudjuk, hányszor jutott el az élet Földünkön ehhez a küszöbhöz. Egyes filozófusok úgy vélik, hogy a tudat elválaszthatatlanul összekapcsolódik a nyelvvel, amellyel, úgy tûnik, eddig csak egyetlen faj, a két lábon járó emberszabású majom, a Homo sapiens rendelkezik. Függetlenül attól, van-e szüksége a tudatnak nyelvre, mindenképpen jelentõs küszöbnek könyvelhetjük el a nyelv küszöbét. Ez a 7. küszöb, s vagy átlépi az élet egy bolygón, vagy nem. A részletkérdések, tehát hogy a nyelvi közlések hangok vagy egyéb fizikai közvetítõ közeg révén valósulnak-e meg, csupán helyi jelentõségûek. A nyelv ebbõl a szempontból azt a hálózatot jelenti, amelynek segítségével az agyak (ahogy bolygónkon nevezzük õket) kellõképpen bensõséges információcserét bonyolítanak le, megteremtve egy együttmûködõ technológia kialakulásának lehetõségét. Utóbbi, melynek kezdetei az utánzó kõeszközök pattintgatásáig nyúlnak vissza, s az idõk folyamán a fémolvasztás, a kerekes jármûvek, a gõzerõ és mostanra az elektronika fémjelzik egyes állomásait, maga is a robbanás nem egy ismérvével rendelkezik. Megjelenése külön mérföldkövet jelent, ezért a 8. küszöbnek, az együttmûködõ technológia küszöbének neveztem el. Nem lehetetlen, hogy az emberi kultúra vadonatúj replikációs bombának adott életet, újfajta önsokszorozó egység kíséretében - Az önzõ génben ezt mémnek hívtam -, amely a kultúra folyamában burjánzik el, és lép a maga evolúciós útjára. Lehetséges tehát, hogy jelenleg a mém-bomba kezdi meg robbanását a gén- bombával párhuzamosan, amely korábban megteremtette az ezt a robbanást létrehívó idegrendszeri/kulturális feltételeket. De ismétlem, túl szétágazó probléma ez ahhoz, hogy a jelen fejezetben érdemben foglalkozhassunk vele. Térjünk tehát vissza eredeti témánkhoz, a bolygó szintû robbanás alapkérdéséhez. E ponton vegyük észre, hogy ha egyszer egy bolygó elérte az együttmûködõ technológia küszöbét, nagy valószínûséggel olyan erõk szabadulnak el, amelyek a szóban forgó bolygón kívül is éreztetik hatásukat. Ezzel eljutottunk a 9. küszöbhöz, a rádióküszöbhöz. A külsõ szemlélõk mostantól talán észlelik, hogy új csillagrendszer robbant fel replikációs bomba gyanánt. A külsõ megfigyelõk elõször, mint láttuk, valószínûleg a bolygón belüli kommunikáció melléktermékeként keletkezõ rádióhullámok kiáradását észlelik. Késõbb a replikációs bomba technológiai örökösei talán tudatosan is a csillagok felé fordítják figyelmüket. Magunk is tettünk néhány botladozó lépést ebben az irányban: földönkívüli intelligenciákhoz szabott üzeneteket sugároztunk szét az ûrbe. Hogyan igazíthatjuk üzeneteinket olyan intelligenciákhoz, amelyeknek mibenlétérõl fogalmunk sincs? Ez nyilván fogas kérdés, és könnyen elképzelhetõ, hogy erõfeszítéseinket félreértik. Eleddig leginkább azzal törõdtünk, hogy a földönkívüli megfigyelõket meggyõzzük puszta létezésünkrõl, s nem fordítottunk kellõ figyelmet az üzenet tartalmára. Ez a feladat hasonló ahhoz, amivel a képzeletbeli Crickson professzor szembesült az 1. fejezetben. A leleményes tudós a törzsszámokat építette be a DNS kódjába. Jómagunk rádiójelekkel adhatnánk tudtul jelenlétünket más világoknak. A zenével még ennél is eredményesebben reklámozhatjuk fajunkat, s ha a hallgatóság történetesen híján van is füleknek, a maga módján talán mégis értékeli e nagyszerû mûvészetet. A híres tudós és író, Lewis Thomas javasolta, hogy sugározzunk Bachot, semmi mást, csak Bach-mûveket, jóllehet maga is félt attól, hogy a földönkívüli zenebarátok gesztusunkat hencegésnek értelmeznék. Ha nagyon más a földönkívüliek agyának berendezése, a zenét esetleg egy pulzár ritmikusan kibocsátott rádiójeleivel tévesztik össze. A pulzárok olyan csillagok, amelyek néhány másodperces idõközökben sugároznak ki rádióimpulzusokat. Mikor 1967- ben Cambridge-i rádiócsillagászok elõször észlelték jelenlétüket, ez rövid idõre nagy izgalmat keltett, mivel kezdetben a rádiójeleket az ûrbõl származó üzenetnek hitték. Hamarosan rájöttek azonban, gazdaságosabb magyarázat, hogy egy kisebb csillag rendkívül gyors forgása közben világítótoronyként rádióhullámokkal pásztázza körbe az ûrt. Mind a mai napig nem kaptunk hitelt érdemlõ üzenetet földönlcívüli élõlényektõl. Következõ lépés, amit a rádióhullámok kibocsátása után el- képzeltünk saját, kifelé gyûrûzõ robbanásunk során, az ûr meghódítása. Ez a 10. küszöb, az ûrutazás küszöbe. A science-fiction írók jó ideje álmodoznak arról, hogy az emberfile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl gyarmatosítja, fajtársaival és robotjaival népesíti be a csillagközi térségeket. Ezek a gyarmatok az önsokszorozó információ új szigeteit képviselnék, mintegy az ûrbe szórt ragály csíráit vagy magvakat. E szigetek azután maguk is robbanásszerûen szétterjednének, s csatolt replikációs bombaként géneket és mérveket vetnének a Világegyetembe. Ha valaha is megvalósul ez a látomás, talán nem képtelenség, hogy egy eljövendõ Cristopher Marlowe így kiált majd a digitális folyam láttán: "Nézd, nézd, hogy árad az élet folyója az ég boltozatán!" (*) (*) Marlowe e sorát az 1960-as kiadás túl szabadon adja vissza: "Nézd, a mennybolton Krisztus vére árad!" Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája, ford. András T. László, Magyar Helikon, 1960, 181. old. (A ford.) Eddig épphogy csak megtettük az elsõ lépést Földünkön túlra. Jártunk ugyan a Holdon, de bármilyen csodálatos teljesítmény is ez, a Hold, ha nem is lopótök, olyannyira itt van a szomszédban, hogy aligha tekinthetjük e lépésünket ûrutazásnak, legalábbis a földönkívüliek szemszögébõl, akikre a kapcsolatfelvétel végsõ célja irányul. Egy sereg ember nélküli utaskabint lõttünk ki az ûr mélységeibe, amelyek röppályáját rég szem elõl tévesztettük. Egyikõjük, az amerikai csillagász, Carl Sagan látnoki erejû javaslatára olyan üzenetet hordoz, amelyet bármely földönkívüli intelligencia megért, ha történetesen útjába akad. Az üzenetet a fajunkat - egy ruhátlan nõt és férfit - ábrázoló kép díszíti. Ezzel visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz, az õsi mítoszokhoz, amelyekkel fejtegetéseimet bevezettem. Csakhogy ez az emberpár nem Ádám és Éva, s a kecses alakjukba foglalt üzenet sokkal beszédesebben tanúskodik az élet robbanásáról, mint a Genezis bármely sora. A képek egyetemesen érthetõ nyelvén az aranylemez tömören összegzi az élet genezisét egy csillag harmadik bolygóján, pontosan megjelölve koordinátáit a Tejútrendszerben. A lemez ezen túl képekben rögzíti a kémia és matematika alapelveit. Ha valaha is kihalásszák intelligens lények az utaskabint, primitív törzsi babonáknál talán valamivel többet tulajdonítanak a civilizációnak, amely útjára bocsátotta. Ekkor tudni fogják valahol, a tér mélységeiben, hogy réges-rég sor került az élet újabb robbanására, s ez olyan civilizációban tetõzõdött, amellyel érdemes lett volna szót váltani. Sajnos elenyészõen kicsi az esélyünk arra, hogy az utaskabin egy másik replilcációs bomba hatókörzetén belül kerül, mondjuk egy parszek távolságnyira. Egyesek szerint inkább a földlakókra lesz ösztönzõ hatással. A karját a béke jeleként széttáró ruhátlan férfi és nõ a csillagok közt bolyongó örök vándorútján az élet robbanásának elsõ külhonba exportált gyümölcse - ha kicsit is elgondolkozunk mindezen, tán jótékonyan kitágítja szûkös tudatunkat. Ennek költõi visszhangjaként hadd idézzem William Wordsworth csodálatos sorait, akire Newton szobra volt hasonló hatással a Cambridge-i Trinity College-ben: ... párnámról elõre nézve, csillag vagy hold fényénél ott láthattam a kápolna elõcsarnokát s a szobrot, Newtonét, állt prizmával s csöndes arccal, agya magányos márvány mutatója rég a Gondolat furcsa tengerén járt. (*) (*) Wordsworth és Coleridge versei, Az elõszó, Cambridge-i évei, Részlet a III. könyvbõl, Ford. Tandori Dezsõ, Európa Kiadó, Lyra Mundi, 1982, 148. old.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR610.HTM[2009.12.26. 14:00:36]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Bibliográfia és további olvasmányok Bodmer, Walter - MeKie, Robin: The Book of Man: The Human Genome Project and the Quest to Discover Our Genetic Heritage, Scribners, New York, 1995. Bonner, John Tyler: Life Cycles: Reflections of an Evolutionary Biologist, University Press, Princeton, 1993. Cain, Arthur J.: Animal Species and Their Evolution, Harper Torchbooks, New York, 1960. Cairns-Smith, A. Graham: Seven Clues to the Origin of Life, Cambridge University Press, Cambridge, 1985. Cherfas, Jeremy - Gribbin, John: The Redundant Male: Is Sex Irrelevant in the Modern World?, Pantheon, New York, 1984. Clarke, Arthur C.: Profiles of the Future: An Inquiry into the Limits of the Possible, Holt, Rinehart & Winston, New York, 1984. Crick, Francisi What Mad Pursuit: A Personal View of Scientific Discovery, Basic Books, New York, 1988. Cronin, Helena: The Ant and the Peacock: Altruism and Sexual Selection from Darwin to Today, Cambridge University Press, New York, 1991. Darwin, Charles: A fajok eredete, Magyar Helikon, Budapest, 1973. Darwin, Charles: Az ember származása és a nemi kiválasztás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1961. Darwin, Charles: The harious Contrivances by Which Orchids are Fertilised by Insects, John Murray, London, 1882. Dawkins, Richard: The Extended Phenotype, Oxford University Press, New York, 1989. Dawkins, Richard: A vak órásmester, Akadémia Kiadó, Budapest, 1994. Dawkins, Richard: Az önzõ gén, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. Dennett, Daniel C.: Darwins Dangerous Idea, Simon & Schuster, New York, 1995. Drexler, K. Eric: Engines of Creation, Anchor Press/Doubleday, Garden City, N. Y, 1986. Durant, John R. (szerk.): Human Origins, Oxford University Press, Oxford, 1989. Fabre, Jean-Henri: Insects, (szerk.: David Black), Scribners, New York, 1979. Fisher, Ronald A.; The Genetical Theory of Natural Selection, Dover, New York, 1958. Frisch, Karl von: The Dance Language and Orientation of Bees, Harvard University Press, Cambridge, 1967. Gould, James L. - Gould, Carol G.: The Honey Bee, Scientific American Library, New York, 1988. Gould, Stephen J.: Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History, W. W. Norton, New York, 1989. Gribbin, John - Cherfas, Jeremy: The Monkey Puzzle: Reshaping the Evolutionary Tree, Pantheon, New York, 1982.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR611.HTM[2009.12.26. 14:00:37]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Hein, Piet (Jens Aruppal közösen): Grooks, Doubleday, Garden City, N. Y, 1969. Hippel, Arndt von: Human Evolutionary Biology, Stone Age Press, Anchorage, 1994. Humphrey, Nicholas K.: Consciousness Regained, Oxford University Press, Oxford, 1983. Jones, Steve, Robert Martin - Pilbeam, David (szerk.): The Cambridge Encyclopedia of Human Evolution, Cambridge University Press, New York, 1992. Kingdon, Jonathan: Self-made Man: Human Evolution from Eden to Extinction?, Wiley, New York, 1993. Macdonald, Ken C. - Luyendyk, Bruce P: The Crest of the East Pacific Rise, Scientific American, 1981/május, 100- 116. old. Manning, Aubrey - Dawkins, Marian S.: An Introduction to Animal Behaviour, Cambridge University Press, New York, 1992. Margulis, Lynn - Sagan, Dorion: Microcosmos: Four Billion Years of Microbial Evolution, Simon & Schuster, New York, 1986. Maynard Smith, John: The Theory of Evolution, Cambridge University Press, Cambridge, 1993. Meeuse, Bastiaan - Morris, Sean: The Sex Life of Plants, Faber & Faber, London, 1984. Monod, Jacques: Chance and Necessity: An Essay on the Natural Philosophy of Modem Biology, Knopf, New York, 1971. Nesse, Randolph - Williams, George C.: Why We Get Sick: The New Theory of Darwinian Medicine, Random House, New York, 1995. Nilsson, Daniel E. - Pelger, Susanne: A Pessimistic Estimate of the Time Required for an Eye to Evolve, Proceedings of the Royal Society of London, B, 1994. Owen, Denis: Camouflage and Mimicry, University of Chicago Press, Chicago, 1982. Pinker, Steven: The Language Instinct: The New Science of Language and Mind, Morrow, New York, 1994. Ridley, Mark: Evolution, Blackwell Scientific, Boston, 1993. Ridley, Matt: The Red Queen: Sex and the Evolution of Human Nature, Macmillan, New York, 1994. Sagan, Carl: Cosmos, Random House, New York, 1980. Sagan, Carl - Druyan, Ann: Shadows of Forgotten Ancestors, Random House, New York, 1992. Tinbergen, Niko: The Herring Gulls World, Harper & Row, New York, 1960. Tinbergen, Niko: Curious Naturalista, Penguin, London, 1974. Trivers, Robert: Social Evolution, Benjamin-Cummings, Menko Park, Calif., 1985. Watson, James D.: The Double Helix: A Personal Account of the Discovery of the Structure of DNA, Atheneum, New York, 1968.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR611.HTM[2009.12.26. 14:00:37]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Weiner, Jonathan: The Beak of the Finch: A Story of Evolution in Our Tme, Knopf, New York, 1994. Wickler, Wolfgang: Mimicry in Plants and Animak, McGraw-Hill, New York, 1968. Williams, George C.: Natural Selection: Domains, Levek, and Challenger, Oxford University Press, New York, 1992. Wilson, Edward O.: The Diversity of Life, Harvard University Press, Cambridge, 1992. Wolpert, Lewis: The Triumph of the Embryo, Oxford University Press, New York, 1992.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR611.HTM[2009.12.26. 14:00:37]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl Magyar nyelvû ajánlott irodalom Attenborough, D.: Élet a Földön, Novotrade, Budapest, 1989. Barrash, D.: Szociobiológia és viselkedés, Natúra, Budapest, 1980. Bereczkei T.: A génektõl a kultúráig, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991. Crick, F.: Az élet mikéntje, Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. Csányi V.: Evolúciós rendszerek, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. Darwin, C.: A fajok eredete, Helikon Kiadó, Budapest, 1973. Dawkins, R.: Az önzõ gén, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. Dawkins, R.: A hódító gén, Gondolat Kiadó, Budapest, 1989. Dawkins, R.: A vak órásmester, Akadémia Kiadó, Budapest, 1994. Eigen, M. - Winkler, R.: A játék, Gondolat Kiadó, Budapest, 1981. Ehrich, Paul: A fajok kihalása, Göncöl Kiadó, Budapest, 1995. Evolúció, Természet Világa különszám, 1995. Gánti T.: Az élet princípiuma 2. kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. Gánti T: Chemoton elmélet I. II., OMIKK, Budapest, 1984. Galácz A.: Élõ kövületek, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. Géczi B.: Ôslénytan 3. kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. Gould, S. J.: A panda hüvelykujja, Európa Kiadó, Budapest, 1990. Jacob, R.: Az aktuális és a tényleges valóság, Európa Kiadó, Budapest, 1986. Jermy T.: Gondolatok a koevolúcióról, Akadémia Kiadó, Budapest, 1986. Juhász-Nagy Pál: Eltûnõ sokféleség, Sciencia Kiadó, Budapest, 1993. Krebs, J. - Davis, N. B.: Bevezetés a viselkedésökológiába, Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1988. Leakey, R. E. - Lewin, R.: Fajunk eredete, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. Leakey, R.: Az emberiség eredete, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1995. Maynard Smith, J.: Kulcskérdések a biológiában, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. Maynard Smith, J. - Szathmáry E.: The Major Evolutionary Transitions, Freeman, Oxford, magyar fordításafile:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR612.HTM[2009.12.26. 14:00:37]
    • Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl folyamatban. Passingham, R.: Az emberré vált fõemlõs, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. Piaget, J.: A viselkedés mint a fejlõdés hajtóereje, Akadémia Kiadó, Budapest, 1988. Sagan, C.: Az Éden sárkányai, Európa Kiadó, Budapest, 1990. Szabó István Mihály: A bioszféra mikrobiológiája I., II., III., IV., Akadémia Kiadó, Budapest, 1988, 1989, 1990, 1991. Tanádi Kubacska A. (szerk.): Az élõvilág fejlõdéstörténete, Gondolat Kiadó, Budapest, 1964. Uránia Növényvilág, Uránia Állatvilág, 1971, 1976 kötetei. Vekerdi L.: kiáltozó Darwin-kutatás, Természet Világa, 115., 398-402. old., 1984. Vida G.: Az élet keletkezése, Gondolat Kiadó, Budapest, 1981. Vida G.: A speciáció genetikája, Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. Vida G. (szerk.): Evolúció I., II., III., IV., V., Natúra, Budapest, 1980, 1981, 1982, 1984, 1985. Wilson, E. O. - Bossert, W. H.: Bevezetés a populációbiológiába, Gondolat Kiadó, Budapest, 1981.file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR612.HTM[2009.12.26. 14:00:37]