1. AMERIKAI KRÓNIKA
Október közepén járunk,
kellemesen lehûlt a levegõ
Las Vegasban, lassanként a
léghûtést is kikapcsoljuk,
helyette a fûtésre állítjuk át a
hõszabályzót. Ezzel azon-ban
még várnunk kell, de
hamarosan következik a
változás. Jelenleg, október
18-án nincs szükség egyikre
sem, ritkák az ilyen napok a
sivatagi városban.
Az õsz bejövetele azt is
jelenti, hogy megindult az
operaszezon, ma a közeli
moziban HDcsúcsminõség-ben
közvetítették a New
York-i Metropolitan Operá-ból
Mozart Figaró házassá-ga
– Le Nozze Di Figaro – cí-mû
halhatatlan operáját.
Egy év után, még ma is
kicsit szokatlan, délelõtt 10-
kor operába menni, de eny-nyi
K Ö Z É L E T 2014. november 8. – 45. szám – 9. oldal
a különbség a New York-i
koradélutáni matiné és
nyugati parton lévõ, ún.
pacific idõzóna között. Le-hetne
szerda este is menni,
akkor ismétlik az elõadást,
de az túl késõn végzõdik,
zavarna az alvásban, ezért
inkább a szombat délelõtti
matinéra járok. Furcsa az
idõpont, de hozzá kell
edzõdnöm, mert opera nél-kül
nem ér semmit az éle-tem.
A Metropolitan elõadásai
mindig kimagasló értékûek,
az utóbbi évben még sosem
csalódtam bennük, ezúttal
sem, pedig egyetlen név
sem volt ismerõs a principá-lis
énekesek közül. A '80-as
évek közepétõl kezdve új-ságíróként
követtem a Lyric
Opera of Chicago elõadásait,
kritikust akartam írni, de rit-kán
kritizáltam, inkább él-ményeimet
osztottam meg
az olvasóimmal. Általában
jó élményeket. Ezt teszem
most is, hiszen remek volt
az elõadás, pedig ki tudja,
hányszor láttam az operát
már eddig.
Négy évvel ezelõtt, 2010-
ben például négy alkalom-mal
láthattam az elnyûhe-tetlen
Mozart-operát. Akkor
a Figaró házassága címû re-mekmûvet
elõször az
evanstoni Northwestern
Egyetem amatõr elõadásá-ban
néztük kritikustársam-mal,
a megszokott Cahn
Auditoriumban. Az egyete-mi
bemutatót Törzs Iván ve-zényelte,
aki – mint utóbb
kiderült – az egykori híres
magyar színész, Törzs Jenõ
(Meseautó etc.) Ameriká-ban
született unokája.
Másodszor a Chicago
Opera Theaterben, ahol a
kanadai szoprán, Szabó
Krisztina énekelte az egyik
fõszerepet, míg a másikat
Jane Archibaki. A két hölgy,
akár Cherubino a nadrág-szerepben
Sandra Piques
Eddy, mind alkatilag, mind
hangban annyira hasonlítot-tak
egymásra, hogy nehéz
volt megkülönböztetni, va-jon
ki énekel a színpadon.
Természetesen ez volt Mo-zart
elképzelése is, így lehe-tett
becsapni a hûtlen férjet,
Almaviva grófot.
Harmadszor a Lyric kö-vetkezett,
ahol Sir Peter Hall
1987-ben színpadra állított
produkcióját láthattuk, a ki-váló
rendezést többször fel-újítottak,
utoljára 2003
õszén. Az elõadásról írott
beszámolómat azzal kezd-tem,
hogy az árkádok alatt, a
bejáratnál már látni lehetett,
itt ma este telt ház lesz.
A jegyre áhítozók a ka-puk
elõtt álltak, és megszólí-tottak
mindenkit, ami mu-tatja,
hogy a Mozart-remek-mû
vonzza a publikumot,
és az emberek felárat is haj-landók
fizetni a jegyekért. A
cserfes szobalányt a remek
Danielle De Niese énekelte,
aki ezen az estén kiragyo-gott
a principálisok közül. A
Lyricben látott Figaró min-dig
élményt jelent, és ezúttal
sem okozott csalódást.
A negyedik Figarót a
Ravinia fesztiválon láttuk,
ez utóbbi az opera koncert-verziója
volt, jelmezbe öl-tözve,
de díszletek nélkül, a
színpadon mozogva adták
elõ a darabot, pardon az
operát. A Mozart-remekmû-vet
nem lehet megunni,
még akkor sem, amikor új-fajta
módon látjuk
Beaumarchais vígjátékát,
ami az opera hátterét adja.
Kevesen tudják, hogy a
neves francia színmûíró A
sevillai borbély címû mûve
elõbb (1775-ben) készült el,
mint az 1778-ban bemuta-tott
Figaró házassága,
amelybõl késõbb Mozart írt
halhatatlan vígoperát. A se-villai
borbélyból Rossini írt
operát, amelyet 1816-ban
mutattak be Rómában.
A Figaró házassága címû
színdarab elég sokáig várt a
bemutatásra, miután a cen-zúrának
nem tetszett, hogy
a gróf lemond a fõúri elõjo-gáról,
pontosabban a szolgá-lója
elsõ éjszakáján õ kapja
az elsõ csókot és ölelést, va-lamint
minden mást. Azt,
hogy mit, azt az olvasóim
fantáziájára bízom.
Mindenesetre a XVIII.
században mások voltak a
normák és a szokások, mint
amihez hozzászoktunk az
utóbbi évek során. A század
züllött világából emelkedtek
ki Beaumarchais figurái, a
Figaró házassága hõsei. A
csélcsap gróf, Almaviva
(Peter Mattei), aki ugyan tes-sék-
lássék lemond az elsõ éj-szaka
jogáról, de titokban
mindent elkövet, hogy meg-hódítsa
Susannát (Marlis
Petersen), a cserfes szoba-lányt,
aki Figaróba (Ildar
Abdrazakov), a gróf furfan-gos
szolgájába szerelmes, és
éppen esküvõ elõtt állnak.
Amikor Figaró megtudja a
gróf titkos szándékát, bosz-szút
forral, tervéhez menny-asszonya
segítségére is szá-mít.
Idõközben színre lép
Marcellina (Susanne
Mentzer), aki pénzt kölcsön-zött
Figarónak, és most azt
szeretné behajtani; ameny-nyiben
pénze nincs, vegye el
õt feleségül. Marcelline part-nere
Doctor Bartolo (John
Del Carlo), aki segítene az
asszony tervét végrehajtani.
Figaró megrémül, de
gyorsan kiderül, hogy
Marcellina az édesanyja,
míg az apja Doctor Bartolo.
Azután itt van a nadrágsze-repben
Cherubin (Isabel
Leonard), a kedves lányos
képû gavallér, színpadon
mindig színésznõ, azaz éne-kesnõ
alakítja, aki a csinos
hölgyek körül eseng.
A csapathoz tartozik még
a szomorkás grófné (Aman-
Harmath István
da Majeski), aki meg akarja
menteni a házasságát, ezért
cselhez folyamodik, és ru-hát
cserél a szobalánnyal,
aki randevúra hívja
Almaviva grófot.
Elég komplikált történet,
ide tartozik még Don Basilio
(Greg Fedderly), a zeneta-nár
és a csinos, fiatal
Barbarina (Ying Fang), aki a
végén segít az összegabalyo-dott
cselekmény kibogozá-sához.
A Metropolitan rendezõ-je,
Richard Eyre áttette az
opera idejét a XVIII. századi
Sevillából az 1930-as évekre,
ami egyáltalán nem volt za-varó
a produkcióra nézve.
Figaró örökbecsû áriája,
(Non piú andrai, farfallone
amoroso), amelyet Cherubi-nóhoz
énekel, talán a légis-mertebb
operaária az iroda-lomban.
Az ária magyar szövege:
„Most pedig vége a szép
idõknek, nem csapod a sze-let
már a nõknek. Csókot
lopni meg szíveket törni, kis
Adoniszom, nem fogsz te
már.” Milyen rég volt, ami-kor
a szöveget utoljára ma-gyarul
hallottam!
Nem hagyhatom szó nél-kül
James Levine karmes-tert,
aki a 75. alkalommal ve-zényelte
Mozart remekmû-vét.
Maestro Levin speciális
székrõl dirigálta az operát,
ami egy egészséges ember
számára is nagy teljesít-mény.
A szünetben mind a
Maestro, mind a principáli-sok
nyilatkoztak Renée
Flemingnek, aki jelenlétével
tette érdekessé az elõadást.
Nem lehet szó nélkül el-menni
annál a ténynél, hogy
a Metroplitan igazgatója,
Peter Gelb levette a mûsorról
John Adams új operájának –
The Death of Klinghoffer –
bemutatóját, amelyet nem
látthattunk az HD sorozat-ban.
Az opera a szakértõk sze-rint
nagyszerû kortárs zene-mû,
és kétségkívül, John
Adams nagyszerû zeneszer-zõ,
operakomponista. 1987-
ben írta Nixon Kínában cí-mû
operáját, és ettõl kezdve
számítják a posztmodern
operairodalom kezdetét.
A Lyric-bemutató sikeres
volt, dicsérték a kritikusok,
a méregdrága jegyek is el-keltek.
Más tészta, hogy a
szünetben jóformán kiürült
a nézõtér. A Doctor Atomic
címû operája, ha zeneileg
nem is, a történetét illetõen
megfogott minket is a chica-gói
bemutatón.
Ha emlékezetem nem
csal, az operában Teller Ede
és Robert Oppenheimer vi-tája
adta a feszültséget, ki-csit
dühített a kettõjük ábrá-zolása,
mert Teller volt a há-ború
mellett, míg a Manhat-tan-
terv vezetõje ekkor már
a bomba ledobása ellen har-colt.
A Klinghoffer halála címû
opera bemutatása ellen tün-tetéseket
tartottak, a mû ha-talmas
vitát váltott ki, egye-sek
szerint a terrorizmus
romantizálására tört, sõt
egyenesen antiszemita. A
New York Times is támadta
az opera erkölcsi hátterét.
1985-ben palesztin terro-risták
eltérítik az Achille
Lauro nevû olasz kiránduló-hajót.
A hajón többnyire
idõs turisták tartózkodnak.
A terroristák a tolószékben
ülõ, nyomorék Klinghoffert
kivégzik, majd a székével
együtt a tengerbe dobják.
Az opera bemutatása el-len
sokan tüntettek, több
százan a Metropolitan elõtt,
a táblákon: „a Met a terroriz-must
dicsõíti”, továbbá „Én
vagyok Leon Klinghoffer”
feliratokat hordoztak. Több
száz éve nem volt ilyen tün-tetés
operabemutató ellen;
amennyiben a történelem
megismétli önmagát, „The
Death of Klinghoffer” is vi-lágsiker
lesz a következõ
években.
Az egyesek által antisze-mitának
titulált Adams-remekmû,
feltételezhetõen
túléli a New York-i botrányt.
Kár, hogy a Met intendánsa,
Peter Gelb ilyen könnyen
beadta a derekát. Néhány
zsidószervezet nyomására,
az operaház korábban már
úgy határozott, hogy törli az
elõadás novemberre terve-zett
élõ nemzetközi közvetí-tését.
Peter Gelb, a Met igaz-gatója
„kompromisszumér-tékû
gesztusnak” nevezte a
döntést.
Tüntetések egy opera ellen
Tüntetés a Metropolitan elõtt, Klinghoffer halála bemutatója ellen
Figaró házassága
Cherubio – Isabel Leonard
Honthy Hanna és Törzs Jenõ
Marlis Petersen - Susanna, Ildar Abdrazakov - Figaró, Amanda
Majeski - grófné, Peter Mattei - gróf Almaviva