1. K Ö Z É L E T 2014. szeptember 27. – 39. szám – 9. oldal
ból, akkor valahogy megér-tettem
a válogatott csapatka-pitánya
sértõdöttségét. A
holland edzõ szórakozott a
legjobb focistánkkal. A kö-vetkezõ,
válogatottságot le-mondó
játékos Huszti Sza-bolcs
volt, aki Egervári Sán-dor
miatt mondott nemet a
meggypiros mez viselésére.
A legújabb játékos, pedig
Szalai Ádám lett.
Érthetetlen számomra ez
a viselkedés, ezek a fiatal fo-cisták
nem gondolnak arra,
hogy mi lesz velük, amikor
tíz-tizenöt év múlva maguk
is edzõk lesznek. Nehéz
helyzetben lesznek, amikor
fegyelmezni szeretnék a fia-tal,
indolens játékosokat. Ta-lán
éppen Huszti és Szalai
lesznek, akik változást visz-nek
a magyar játékosok hoz-záállásába?
Kétlem!
Emlékszem, az ötvenes
években a legjobb magyar
jobbszélsõ, Sándor Károly
rossz viszonyban volt Sebes
Gusztáv szövetségi kapi-tánnyal,
azonban sosem ju-tott
volna eszébe lemondani
a válogatottban való részvé-telt.
Sándor Károly legin-kább
Csikar becenevén lett
ismert a magyar focivilág-ban,
és éppen a mai napon,
amikor ezeket a sorokat
írom, szeptember 10-én
hunyt el 86 éves korában.
Bár világéletemben Fra-di-
drukker voltam, és Sán-dor
Csikar az örökös nagy
ellenfél MTK csapatát erõ-sítette,
meggyõzõdésem,
ha Sebes Gusztáv átlép ön-magán,
és nem csinál kabi-netkérdést
a Csikar-ügybõl,
akkor az egykori nagysze-rû
csapat megnyerhette
volna Bernben a világbaj-nokságot,
és jogosan visel-né
az Aranycsapat nevet.
Sándort ugyan kivitte Se-bes
az 1954-es vb-re, csak
éppen nem nevezte be. A
döntõre Budai László, a csa-pat
állandó jobbszélsõje
nem állt rendelkezésre, míg
helyettese, Tóth II. József a
magyar-brazil 4-2-es mérkõ-zésen
súlyosan megsérült.
Így a németek elleni döntõ-re,
a csatársor Czibor, Ko-csis,
Hidegkuti, Puskás,
Tóth Mihály összeállításban
futott ki a pályára, vagyis
jobbszélsõ nélkül álltunk ki
a legfontosabb mérkõzésre.
Ekkor lett volna szükség
Sándor Csikarra, de Sebes
Gusztáv szövetségi kapitány
úgy döntött, hogy õt nem
nevezi a vb-re.
Az olvasó jogosan kér-dezheti,
hogy mi volt a prob-léma
a szövetségi kapitány
és Sándor Csikar között. Ma-napság
ezt leírni is nevetsé-ges:
Sándor Csikar fiatal és
felettébb csinos menyasszo-nya,
késõbbi felesége, feltû-nõen
kirúzsozott szájjal ér-kezett
egy válogatott meccs
utáni vacsorára. Sebes
Gusztáv magához szólította
a kitûnõ szélsõt, és mondta,
hogy szóljon az asszonyká-nak,
kevésbé feltûnõen öl-tözzön,
és a rúzsból is keve-sebbet
használjon.
Sándor, aki imádta csi-nos,
fiatal feleségét, visszafe-leselt
a nagyhatalmú szövet-ségi
kapitánynak, mondta:
Guszti bácsi, ne szóljon bele
abba, hogy a feleségem mi-ként
öltözik! A megrögzött
kommunista Sebes ezért tet-te
félre Sándort, és talán a
vb-t is mi nyertük volna, ha
a mindenható szövetségi ka-pitány
nem szól bele a játé-kosa
életébe.
Késõbb Sebes az Örö-mök
és csalódások címû
könyvében megírta, hogy
mennyire megbánta Sán-dor
Csikarral történt bá-násmódot.
Esõ után köpö-nyeg,
mondja a magyar
közmondás.
AMERIKAI KRÓNIKA
Elfogynak a nagy magyar futballisták
„Meg tudsz élni 60 ezer
dollárnál kevesebbõl egy év-ben?
Hogy?” – ez volt a címe
a Google-on talált cikknek,
néhány nappal ezelõtt. Jó,
hogy éppen ültem, mert bi-zonyára
fenekemre estem
volna a vastagon szedett
írást olvasva. Mellé volt téve
az évi 99,600 dolláros ki-adás,
pontról pontra ele-mezve
a költségeket, amit
egy amerikai család hónap-ról
hónapra költene, feltéve,
ha lenne ennyi bevétele.
Nézzük a havi részlete-ket:
lakbér, esetleg mort-gage:
$2,200, betegbiztosí-tás:
$600, mobil – cell – tele-fon:
$200, szolgáltatás – vil-lany,
gáz, tévé: $300, iskolai
tandíj, egy gyermek: $1,500,
gyermekgondozás, egy
gyermek: $1,500, élelmi-szer:
$500, kocsi – biztosí-tás:
$500, iskolai kölcsön:
$500, ruházat: $500. Össze-sen
havonta: $8,300, évi:
$99,600.
Ez azt jelenti, hogy ma-napság
egy háromtagú ame-rikai
családnak évi cca. száz-ezer
dollár jövedelem szük-séges
a megélhetésre. Eb-ben
nincs egy cent spórolt,
befektetett pénz a nyugdíjas
évekre. Pedig a Social
Security – az állami nyugdíj-alap
közel sem nyújt elég jö-vedelmet
az idõskorú életre.
Ezt tapasztalatból tudom, ha
nem lenne befektetett pén-zünk
és abból származó jö-vedelmünk,
nehezen tud-nánk
létezni, pedig csak ket-ten
vagyunk feleségemmel.
Egyébként nem vagyok
biztos abban, hogy az átlag
amerikai családok évi jöve-delme
százezer dollár körül
lenne. Lehet, hogy tévedek,
hiszen több mint 12 éve ki-léptem
a dolgozók körébõl.
Harminc és hatvan év körü-li
ember véleménye érdekel-ne,
mert jómagam közel a
nyolcvanhoz, nem tudom
reálisan értékelni a megél-hetéshez
szükséges anyagi-akat.
Sok helyen olvasom,
hogy az átlag amerikaiak a
fizetésbõl semmit nem tesz-nek
félre, úgy látszik, a fiata-labb
generáció tagjai nem
gondolnak a jövõre. Pedig
az idõs korral jönnek a be-tegségek
is, sejtelmem sincs
miként fognak a mai fiatalok
megélni a jövõben, ha nem
készülnek fel a nyugdíjas
idõkre.
Nemrég olvastam: az át-lag
amerikai fizetéstõl fizeté-sig
él, nem nõnek a bankok-ban
a megtakarítások, az
ún. savings accountok. Igaz
viszont, hogy az örökösödé-si
adó jó elõintézkedéssel
kedvezõen alakítható.
Gyakorlatilag elmondha-tó,
hogy hagyatéki illeték itt
egy-kétmillió dollár vagyon
öröklése esetén teljesen el-kerülhetõ.
Persze, jó ezt egy
ügyvéddel, vagy pénzügyi
szakemberrel elõre megbe-szélni,
de míg egykor inher-itance
– örökösödés – eseté-ben
is adót kellett fizetni, ez
manapság jószerével meg-szûnt.
Nem is volt igazságos
azt a vagyont adóztatni,
amiért már egyszer fizettek
jövedelmi adót.
Néhány nap múltán azt
olvastam, szintén a Google-on,
hogy $60, $80, sõt $100
ezer dollár évi jövedelem
sem elég egyes embereknek
a megélhetéshez, a jövõre
történõ spórolást nem is em-lítve.
Az elsõ cikk olvasása
után meglepõdtem, ezután
már szóhoz sem jutottam.
Fõként azon ütõdtem meg,
hogy ilyen magas jövedel-mek
után senki sem gondol
a jövõre.
A szerzõ véleménye,
hogy az amerikai családok
fele évi hatvanezer dollárnál
magasabb jövedelemmel
rendelkezik, ebbõl éppen
csak megélnek, félretett
pénzzel nem rendelkeznek.
Az évi $60 és $100 ezer a
megélhetésre elegendõ.
Nem sorolom fel azokat,
akik levelet írtak a Google
szerkesztõinek, és részlete-sen
elmagyarázták, mire
költötték a bevételüket.
A fizetéstõl fizetésig élõk
sokasága nem lepett meg,
volt idõ, amikor családom-mal
mi is így éltünk, illetve
vegatáltunk. Azután jöttek a
jobb napok, amikor félretet-tünk
pénzt a nyugdíjas
évekre. Igaz, itt a feleségem
volt ügyesebb, a vállalat,
ahol dolgozott, a havonta
félretett pénzét megdupláz-ta,
majd az így megspórolt
tõkét a tõzsdén megsokszo-rozta.
Volt ugyan egy év,
amikor nagy veszteségek ér-ték
a tõkét, de az késõbb az
évek során visszajött és ren-dezõdött.
Az új Google-cikkben ol-vasom,
hogy a most $100
ezret keresõk 66 éves koruk-ban
havi $2,283 állami
nyugdíjra számíthatnak. Ar-ról
nem ír az újságíró, hogy
a fent említett állami nyugdíj
bizonyára egy személyre
szól. Nem vagyok gazdasági
szakértõ, egyszerû 79 éves
nyugdíjas vagyok, aki sze-retne
az évek során felhal-mozott
befektetéseibõl még
néhány évet gond nélkül él-ni.
Remélem, hogy ez sike-rülni
fog.
A minap a magyar-észak-ír
válogatott labdarúgó-mér-kõzést
néztem a kompute-ren,
a Rojadirecta weboldal
segítségével. Mindkét csapat
gyenge futballt mutatott, vé-gül
a magyarok 2-1-re veszí-tettek
az Európa-bajnoki se-lejtezõn.
Az elsõ félidõben egyik
csapat sem nyújtott jó focit,
a második játékrészben vég-re
a magyaroknak egy szög-let
után sikerült gólt szerez-ni.
Már azt hittem, hogy vé-gül
ilyen gyenge játékkal is
gyõzni tudnak, de nem, az
utolsó tíz percben az észak-írek
két gólt rúgtak, és meg-nyerték
az új Fradi-stadion-ban
játszott mérkõzést.
A húszezernél több né-zõ
azonnal Pintér Attila
szövetségi kapitány leváltá-sát
szorgalmazta „Pintér,
takarodj!” kiáltással. Pintér
Attila edzõként kétszer
nyert csapatával magyar
Pintér Attila
bajnoki címét, az elsõt né-hány
évvel ezelõtt a Ferenc-város,
majd késõbb a Gyõri
ETO csapatával. Eredmé-nyesebb
edzõ kevés talál-ható
Magyarországon, vi-szont
az is igaz, hogy dur-va,
pokróc természete miatt
sehol sem lett a játékosok
kedvence. Egy edzõnél fõ-ként
az eredményesség
számít, a focista pedig a já-tékkal
legyen elfoglalva!
A magyar válogatott Né-metországban
játszó cen-tere,
Szalai Ádám még feb-ruárban
kritizálta a ma-gyar
edzõket, akik közül
senki sem irányít a Bajno-kok
Ligájában szereplõ
csapatot. Más szóval, a ma-gyar
edzõk miatt áll ott a
focink, ahol. A fiatal játé-kosok
nem kapnak megfe-lelõ
képzést, gondolom, a
26 éves Szalai sem kapott,
mégis a német elsõ osztá-lyú
csapatoknál játszik.
Szalai néhány nappal az
Európa-bajnoki selejtezõ
elõtt kijelentette, hogy nem
játszik a magyar válogatott-ban,
amíg Pintér Attila tölti
be a szövetségi kapitány
posztot. Pintér Attila sajnos
nem hagyta szó nélkül a sér-tett
center megjegyzését.
Immár Szalai lett a harma-dik
magyar válogatott játé-kos,
aki ilyen vagy olyan ok
miatt lemondja a válogatott-beli
szereplését. (Azóta Pin-tért
leváltották, errõl a 10. ol-dalon
számolunk be részle-tesen.)
Évekkel ezelõtt Gera Zol-tán
sértõdött meg, mert
Erwin Koeman szövetségi
kapitány kihagyta a csapat-
Sándor Károly
Tóth II. József
