Your SlideShare is downloading. ×
  • Like
Csillagaink ragyogták be Chicagót
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×

Now you can save presentations on your phone or tablet

Available for both IPhone and Android

Text the download link to your phone

Standard text messaging rates apply

Csillagaink ragyogták be Chicagót

  • 22 views
Published

 

Published in News & Politics
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
22
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
1
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. Lassan hat hónapja élünk Las Vegasban, ame- lyet egyesek felváltva hol a Fény, hol pedig a Bûn Váro- sának neveznek, mindket- tõ illik rá, bár a bûn itt, Amerikában minden nagy- városra vonatkozhat. A húsvéti hétvége Chicagó- ban45lövöldözésselzárult, amelynek 9 halálos áldoza- ta volt. Akik ismerik Chicagót, azok tudják, hogy a lövöl- dözések fõként a város dé- li és nyugati részén fordul- tak elõ. Ott, ahol egymás- sal szemben álló utcai csa- patok, drogot használó és fõként áruló gangek üt- köznek meg naponta egy- mással, de sokszor telje- sen ártatlan fiatalok és já- rókelõk is belekevered- nek, s válnak áldozataivá az õrült lövöldözéseknek. A különféle drogokat, de fõképp kokaint árusító bandák a játszótereken kérdezik meg a gyermek- korú fiatalokat, hogy tagja- ik-e valamelyik gangnek, nemleges válasz esetén kezdõdik a lövöldözés. Éppen úgy, mint a '20-as években, amikor Al Capo- ne és társai, a maffiózók lövöldöztek és gyilkolták egymást a városban. A chicagóiakat nem túl- ságosan érdekli, amíg a gangek tagjai egymást gyilkolják, viszont a rend- õrségnek az a feladata, hogy próbálja beszüntetni a város nevét és becsületét rongáló banditák mûködé- sét. 1963-tól kezdve ötven évig éltünk Chicagóban, és soha semmilyen prob- lémánk nem volt a gangek miatt, pedig a fiam a köze- li Evanston városban járt iskolába, nõtt fel, s vált fel- nõtté. Április 27-én, a vasár- napi hírekben közölték, hogy az utóbbi két nap alatt 43 ember megsebe- sült a lövöldözések miatt, és további öten haltak meg, így a mutató egyre rosszabb lesz a városban. Mindez csak péntekre és szombatra vonatkozott, bizonyára vasárnapra is jutott egy-két lövöldözés és gyilkosság. Amint fent írtam, 50 évet éltünk Chicagóban, illetve a közeli, északi pe- remvárosban, Evanston- ban. Több mint 30 éven keresztül volt önálló üze- mem Chicago déli részén, pontosan azon a környé- ken, ahol mostanában a lövöldözések folynak. Használt színestévé- képcsöveket alakítottunk újjá, egy kis mûhelyben, a készárut is magam szállí- tottam a nagykereskedõk- höz, illetve a felhasználók- hoz. Bizony, sok esetben mentem olyan épületek kö- zötti alleynak nevezett szûk sikátorokba, ahová normális embere aligha menne, fényes nappal sem. A vevõnek viszont ott volt a mûhelye, egyébként, ha tudták, mikor jövök, akkor kint vártak a keskeny a keskeny utcákban. Az amerikai-angol nyelv alley- nak nevezi a házak között vezetõ szolgálati utacskát, ahol többek között szeme- teskocsik közlekednek, s végzik munkájukat. Chicago azonban mindezek dacára nagyon fontos kultúrváros, New York után talán a legfejlet- tebb és legfontosabb Ame- rikában. A XX. században a magyar bevándorlók, menekültek is jelentõsen hozzájárultak a város kul- turális életéhez. A világhíres szimfoni- kus zenekarnak két alka- lommal volt magyar kar- mestere és zeneigazgató- ja. Fritz Reiner (Reiner Frigyes) 1953 és 1963, míg Sir Georg Solti (Solti György) 1969 és 1991 kö- zött töltötte be a Chicago Symphony Orchestra veze- tõ pozícióját. A zenekarnak tagjai kö- zött is több híres magyar zenészt találunk: Ajtay Andor hegedûmûvész hosszú éveken keresztül ült az elsõhegedûst illetõ széken. Starker János vi- lághíres gordonkamûvész szintén éveken át vezette a csellistákat, valamint Francis Akos hegedûmû- vész, aki késõbb az észa- kon lévõ Highland Park- ban vezette a helyi amatõ- rökbõl alakult zenekart. Kitûnõ koncerteket szer- vezett, amelyeken maga is fellépett. Mindannyian szárma- zásuk miatt kerestek új hazát és menedéket az USA-ban és Chicagóban. A helyi sajtó mindig elis- meréssel írt velük kapcso- latban, kiemelve magyar – Hungarian – kilétüket. A Lyric Opera of Chica- go a New York-i Metropo- litan mellett az Egyesült Államok egyik leghíre- sebb operatársulata, s amint a szimfonikusok- nál, úgy itt sokszor szere- peltek híres magyar ope- raénekesek. A legismertebb közü- lük Marton Éva drámai szoprán, aki 1979-ben mutatkozott be Chicagó- ban Giordano André Chérnier címû operájá- ban. Ezután 1980-ban Wagner Lohengrin, majd 1981-ben Beethoven Fidelio címû mûve követ- kezett. 1982-ben Puccini Tosca címû örökbecsû operája címszerepét éne- kelte, s innen kezdve datá- lódik a barátságunk, amely a mai napig is tart. A Tosca bemutatója után néhány nappal, ab- ban a Michigan-tó melletti utcában lévõ hotelban ta- lálkoztunk, amelyben Sir George Solti is lakott, ami- kor Chicagóban vezé- nyelt. A hotel lobbyban lé- võ kényelmes fotelben ad- ta az akkor már világhíres szoprán az elsõ interjút, amely számomra örökké emlékezetes maradt. Az elsõ kérdésem a fi- náléban látott képre hivat- kozott. „Kedves mûvész- nõ, az általam eddig látott Toscák a fináléban lisztes- zsákként zuhantak le a to- ronyból, maga pedig úgy ugrott, mint egy tornász- bajnok. Mi ennek a ma- gyarázata?” Marton Éva arcán lát- szott, hogy nagyon tet- szett neki a kérdés, és mo- solyogva adta rá a választ; illetve visszakérdezett: „Na mit gondol, miért?” Majd folytatta: „Tudja, fi- atalon röplabdáztam az Újpesti Dózsában, már a válogatott keret tagja vol- tam, csak akkor elhatá- roztam, hogy az énekesi karrier fontosabb szá- momra, mint a röplabda.” A továbbiakban a család- ról beszélt; férje, dr. Marton Zoltán sebész Németor- szágban dolgozott, a két gyerek, a fiuk és lányuk is ott nevelkedett. Mondta, milyen nehéz és nagy áldo- zattal jár a család nélkül karriert építeni a nemzet- közi operavilágban. Számos operában láthat- tuk Marton Évát a Lyricben töltött közel húsz szezon alatt, talán a legemlékezete- sebb a fentebb jelzett Tosca mellet a Turandot volt. Az érdekes Lyric-elõadást David Hockney rendezte 1992-ben, aki a látványos színpadot szokatlan díszle- tekkel és jelmezekkel töltöt- te meg. A címszerepet éneklõ magyar díva egyáltalán nem örült a színpadi kö- rülményeknek. A rende- zés 45 fokban lejtõ színpa- dot készített, ahol földig érõ ruhában és hatalmas fejdíszt hordozva kellett mozognia Marton Évá- nak. Az elõadás után el- mondta, hogy bizony sé- tálni is nehéz ilyen körül- mények között, nemhogy énekelni, nem is akár- hogy, talán a legnehezebb szoprán szerepet. 1997-ben a New York-i Metropolitanban is lát- tunk Franco Zeffireli fan- tasztikusan látványos Turandot produkcióját, amelyben szintén Marton Éva énekelte a címszere- pet. Ez volt az elsõ és egyetlen alkalom, amikor az új Metropolitant láthat- tuk. Az öreg, 1967-ban le- bontott Metben, ahol egy- kor Caruso volt a sztár, még a '60-as évek elején, talán '62-ben láttunk egy Rigoletto elõadást. Régi szép emlékek, ma már csak álomnak tûn- nek. Egyébként Marton Évá- tól nemrég kaptam egy kis csomagot, amely 11 CD-én kívül egy kis életrajzi könyvet is tartalmazott Batta András tollából, Szemtõl, szemben: Mar- ton Éva címmel. A biográ- fia nagyon érdekes olvas- mány, egy csodás életút is- mertetõje, de intim részle- tek nem derülnek ki belõ- le, pedig számomra az lett volna érdekesebb. Szerencse, hogy azokat jól ismerem a hosszú évek óta tartó közeli baráti kap- csolatunk révén. Férjével, dr. Marton Zoltánnal sok- szor voltak vendégeink evanstoni lakásunkban, amint mi is többször vol- tunk már náluk a Pasaréti tér közeli házukban. A Pasarét az életemben jelentõs szerepet játszott, itt nõttünk fel Fekete Pista barátommal, mindig szí- vesen járom a környéket; a templom, ahová vasár- naponként misére men- tünk, sokszor fõképpen azért, mert a lányok is ott voltak, igaz, legtöbbször szülõi kísérettel. Örökké emlékezetes marad, amikor a kiváló ba- riton, Melis György is ven- dég volt náluk. Melis György 1994-ben járt Chi- cagóban, jelenléte és vi- K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 17. – 20. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István dám humora beragyogta a társaságot. Természetesen mindenki becsülte csodá- latos mûvészetét, Chica- góban, a Concertante di Chicago kamarazenekar estjén a Háry Jánosból énekelt dalokat. Késõbb Budapesten, a Magyar Ál- lami Opereházban Mozart Cosi fan Tutte operájában láttuk Don Alfonso szere- pében. Azt hiszem, ha Melis egy késõbbi korban jön vi- lágra, nagyszerû és sikeres nemzetközi karriert ért volna el. A Rákosi- és Ká- dár-rendszer azonban nem adott lehetõséget a tehetsé- gek nemzetközi kibonta- kozására. Marton Éva is fi- atalon ment külföldre, mi- után, mint mondotta, az Állami Operaháznál, be kellett állnia a sorba. Így kikerülte a hosszú sort, és külföldön bizonyí- totta különleges tehetsé- gét. A második világhábo- rút követõ idõben Marton Éváé lett az egyik legsike- resebb operai karrier, an- nak ellenére, hogy Ma- gyarországon az elvtár- sak, ahol tudtak, kereszt- be tettek neki az amúgy is göröngyös, buktatókkal teli úton. A bürokrata elvtársak ma már eltûntek a pöcegö- dörbe, míg Marton Éva aranybetûkkel írta be a ne- vét a világhíres drámai szopránok névsorába. Chi- cagótól 1996-ban búcsú- zott, Wagner The Ring cik- lusában Brünnhilde szere- pét énekelte A walkûr és Az istenek alkonya (Götten- dammerung) operáiban. Mindez méltó befejezése volt egy közel húsz éves si- kersorozatnak. Sajnos megint elszaladt velem a szekér, tulajdon- képpen nem készültem a saját emlékeimet beleke- verni a Chicago kulturális életérõl készülõ cikkbe. Ilyenkor önkéntelenül eszembe jut az a baráti ta- nács, amit évekkel ezelõtt kaptam. Ez még a '80-as évek- ben történhetett, amikor azt mondtam az egyik ba- rátomnak, hogy sokat kín- lódom az írásaimmal, ne- héz megtalálnom a fona- lat. A felelet erre az volt: „Nézd, te olyan érdekesen, humorosan adod elõ a tör- téneteidet, miért nem írsz úgy, ahogy beszélsz?” Akkor megfogadtam a tanácsot, és a meséimet úgy próbálom leírni, ahogy beszélek. Ez a vál- tozás bevált, úgy hiszem, olvasóim is megszokták tõlem ezt a stílust, mintha egy pohár bor mellett me- sélném a történeteket. Amikor 2003-ban, Bu- dapesten megjelent a könyvem: A chicagói kró- nikás, a bemutatót Zalán Tibor költõ, író, drama- turg tartotta, aki sokszor járt Chicagóban, és a Mózsi Ferenc által alapí- tott Szivárvány címû iro- dalmi folyóirat társszer- kesztõje volt. Jóban voltunk, amikor felkértem, azonnal elfogad- ta, és profi módra vezette le a mûsort. Zalán Tibor a könyvben megjelent írásai- mat irodalmi zsurnaliszti- kának nevezte, bár fogal- mam sincs, hogy ez mit je- lent, a kifejezés nagyon tet- szett. Azóta is használom, amikor emlékeim között kutatva eszembe jut. Csillagaink ragyogták be Chicagót Marton Éva könyvének borítólapja Marton Éva Davis Hockney: Turandot-poszter Melis György a Háry Jánosban Azamerikaibíróságnemadotthelytakártérítésiigénynek ElutasítottákaholokausztpertA Washington D.C-t ma- gába foglaló Columbia kerü- letbíróságaajoghatósághiá- nyára hivatkozva elutasítot- ta tizennégy holokauszt- túlélõ keresetét, amelyben a felperesek kárpótlást köve- teltek a magyar államtól, a Magyar Államvasutaktól és a Rail Cargo Hungariától azon a címen, hogy nem kaptak jóvátételt az alpere- sektõl a vészkorszakban el- szenvedettjogtalanságokért. Beryl Howell bíró megál- lapította: az amerikai bíró- ságnak nincs joghatósága az ügyben. A felperesek, akik nem neveztek meg pontos kárösszeget, két szövetségi jogszabályra hivatkoztak. Az egyik kivételeket tesz le- hetõvé a külföldi állam men- tességérõl rendelkezõ tör- vény alól, a másik pedig az amerikai állampolgársággal nem rendelkezõ személyek számára biztosít lehetõséget arra, hogy az Egyesült Álla- mok területén külföldi ma- gánszervezetekelleneljárást kezdeményezzenek. A bíró megállapította, hogy az alpereseket nem le- het perbe fogni az Egyesült Államokban. Egy amerikai bíró – írta – nincs abban a helyzetben, hogy megálla- pítsa, egy külföldi állam ele- gendõ erõfeszítést tett-e azért,hogyjóvátegyeavész- korszakban elkövetett bor- zalmakat. Holokauszt-túlélõk és a leszármazottaik egy cso- portja 2010-ben másik pert is indított Chicagóban a MÁV és a magyar állam el- len.Ezaperlezárult,miután a fellebbviteli bíróság végleg elutasította a keresetet, mert a felperesek nem merítették ki az összes jogorvoslati le- hetõséget Magyarországon. Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!