Your SlideShare is downloading. ×
Csillagaink ragyogták be Chicagót
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Csillagaink ragyogták be Chicagót

35

Published on

Published in: News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
35
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
1
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Lassan hat hónapja élünk Las Vegasban, ame- lyet egyesek felváltva hol a Fény, hol pedig a Bûn Váro- sának neveznek, mindket- tõ illik rá, bár a bûn itt, Amerikában minden nagy- városra vonatkozhat. A húsvéti hétvége Chicagó- ban45lövöldözésselzárult, amelynek 9 halálos áldoza- ta volt. Akik ismerik Chicagót, azok tudják, hogy a lövöl- dözések fõként a város dé- li és nyugati részén fordul- tak elõ. Ott, ahol egymás- sal szemben álló utcai csa- patok, drogot használó és fõként áruló gangek üt- köznek meg naponta egy- mással, de sokszor telje- sen ártatlan fiatalok és já- rókelõk is belekevered- nek, s válnak áldozataivá az õrült lövöldözéseknek. A különféle drogokat, de fõképp kokaint árusító bandák a játszótereken kérdezik meg a gyermek- korú fiatalokat, hogy tagja- ik-e valamelyik gangnek, nemleges válasz esetén kezdõdik a lövöldözés. Éppen úgy, mint a '20-as években, amikor Al Capo- ne és társai, a maffiózók lövöldöztek és gyilkolták egymást a városban. A chicagóiakat nem túl- ságosan érdekli, amíg a gangek tagjai egymást gyilkolják, viszont a rend- õrségnek az a feladata, hogy próbálja beszüntetni a város nevét és becsületét rongáló banditák mûködé- sét. 1963-tól kezdve ötven évig éltünk Chicagóban, és soha semmilyen prob- lémánk nem volt a gangek miatt, pedig a fiam a köze- li Evanston városban járt iskolába, nõtt fel, s vált fel- nõtté. Április 27-én, a vasár- napi hírekben közölték, hogy az utóbbi két nap alatt 43 ember megsebe- sült a lövöldözések miatt, és további öten haltak meg, így a mutató egyre rosszabb lesz a városban. Mindez csak péntekre és szombatra vonatkozott, bizonyára vasárnapra is jutott egy-két lövöldözés és gyilkosság. Amint fent írtam, 50 évet éltünk Chicagóban, illetve a közeli, északi pe- remvárosban, Evanston- ban. Több mint 30 éven keresztül volt önálló üze- mem Chicago déli részén, pontosan azon a környé- ken, ahol mostanában a lövöldözések folynak. Használt színestévé- képcsöveket alakítottunk újjá, egy kis mûhelyben, a készárut is magam szállí- tottam a nagykereskedõk- höz, illetve a felhasználók- hoz. Bizony, sok esetben mentem olyan épületek kö- zötti alleynak nevezett szûk sikátorokba, ahová normális embere aligha menne, fényes nappal sem. A vevõnek viszont ott volt a mûhelye, egyébként, ha tudták, mikor jövök, akkor kint vártak a keskeny a keskeny utcákban. Az amerikai-angol nyelv alley- nak nevezi a házak között vezetõ szolgálati utacskát, ahol többek között szeme- teskocsik közlekednek, s végzik munkájukat. Chicago azonban mindezek dacára nagyon fontos kultúrváros, New York után talán a legfejlet- tebb és legfontosabb Ame- rikában. A XX. században a magyar bevándorlók, menekültek is jelentõsen hozzájárultak a város kul- turális életéhez. A világhíres szimfoni- kus zenekarnak két alka- lommal volt magyar kar- mestere és zeneigazgató- ja. Fritz Reiner (Reiner Frigyes) 1953 és 1963, míg Sir Georg Solti (Solti György) 1969 és 1991 kö- zött töltötte be a Chicago Symphony Orchestra veze- tõ pozícióját. A zenekarnak tagjai kö- zött is több híres magyar zenészt találunk: Ajtay Andor hegedûmûvész hosszú éveken keresztül ült az elsõhegedûst illetõ széken. Starker János vi- lághíres gordonkamûvész szintén éveken át vezette a csellistákat, valamint Francis Akos hegedûmû- vész, aki késõbb az észa- kon lévõ Highland Park- ban vezette a helyi amatõ- rökbõl alakult zenekart. Kitûnõ koncerteket szer- vezett, amelyeken maga is fellépett. Mindannyian szárma- zásuk miatt kerestek új hazát és menedéket az USA-ban és Chicagóban. A helyi sajtó mindig elis- meréssel írt velük kapcso- latban, kiemelve magyar – Hungarian – kilétüket. A Lyric Opera of Chica- go a New York-i Metropo- litan mellett az Egyesült Államok egyik leghíre- sebb operatársulata, s amint a szimfonikusok- nál, úgy itt sokszor szere- peltek híres magyar ope- raénekesek. A legismertebb közü- lük Marton Éva drámai szoprán, aki 1979-ben mutatkozott be Chicagó- ban Giordano André Chérnier címû operájá- ban. Ezután 1980-ban Wagner Lohengrin, majd 1981-ben Beethoven Fidelio címû mûve követ- kezett. 1982-ben Puccini Tosca címû örökbecsû operája címszerepét éne- kelte, s innen kezdve datá- lódik a barátságunk, amely a mai napig is tart. A Tosca bemutatója után néhány nappal, ab- ban a Michigan-tó melletti utcában lévõ hotelban ta- lálkoztunk, amelyben Sir George Solti is lakott, ami- kor Chicagóban vezé- nyelt. A hotel lobbyban lé- võ kényelmes fotelben ad- ta az akkor már világhíres szoprán az elsõ interjút, amely számomra örökké emlékezetes maradt. Az elsõ kérdésem a fi- náléban látott képre hivat- kozott. „Kedves mûvész- nõ, az általam eddig látott Toscák a fináléban lisztes- zsákként zuhantak le a to- ronyból, maga pedig úgy ugrott, mint egy tornász- bajnok. Mi ennek a ma- gyarázata?” Marton Éva arcán lát- szott, hogy nagyon tet- szett neki a kérdés, és mo- solyogva adta rá a választ; illetve visszakérdezett: „Na mit gondol, miért?” Majd folytatta: „Tudja, fi- atalon röplabdáztam az Újpesti Dózsában, már a válogatott keret tagja vol- tam, csak akkor elhatá- roztam, hogy az énekesi karrier fontosabb szá- momra, mint a röplabda.” A továbbiakban a család- ról beszélt; férje, dr. Marton Zoltán sebész Németor- szágban dolgozott, a két gyerek, a fiuk és lányuk is ott nevelkedett. Mondta, milyen nehéz és nagy áldo- zattal jár a család nélkül karriert építeni a nemzet- közi operavilágban. Számos operában láthat- tuk Marton Évát a Lyricben töltött közel húsz szezon alatt, talán a legemlékezete- sebb a fentebb jelzett Tosca mellet a Turandot volt. Az érdekes Lyric-elõadást David Hockney rendezte 1992-ben, aki a látványos színpadot szokatlan díszle- tekkel és jelmezekkel töltöt- te meg. A címszerepet éneklõ magyar díva egyáltalán nem örült a színpadi kö- rülményeknek. A rende- zés 45 fokban lejtõ színpa- dot készített, ahol földig érõ ruhában és hatalmas fejdíszt hordozva kellett mozognia Marton Évá- nak. Az elõadás után el- mondta, hogy bizony sé- tálni is nehéz ilyen körül- mények között, nemhogy énekelni, nem is akár- hogy, talán a legnehezebb szoprán szerepet. 1997-ben a New York-i Metropolitanban is lát- tunk Franco Zeffireli fan- tasztikusan látványos Turandot produkcióját, amelyben szintén Marton Éva énekelte a címszere- pet. Ez volt az elsõ és egyetlen alkalom, amikor az új Metropolitant láthat- tuk. Az öreg, 1967-ban le- bontott Metben, ahol egy- kor Caruso volt a sztár, még a '60-as évek elején, talán '62-ben láttunk egy Rigoletto elõadást. Régi szép emlékek, ma már csak álomnak tûn- nek. Egyébként Marton Évá- tól nemrég kaptam egy kis csomagot, amely 11 CD-én kívül egy kis életrajzi könyvet is tartalmazott Batta András tollából, Szemtõl, szemben: Mar- ton Éva címmel. A biográ- fia nagyon érdekes olvas- mány, egy csodás életút is- mertetõje, de intim részle- tek nem derülnek ki belõ- le, pedig számomra az lett volna érdekesebb. Szerencse, hogy azokat jól ismerem a hosszú évek óta tartó közeli baráti kap- csolatunk révén. Férjével, dr. Marton Zoltánnal sok- szor voltak vendégeink evanstoni lakásunkban, amint mi is többször vol- tunk már náluk a Pasaréti tér közeli házukban. A Pasarét az életemben jelentõs szerepet játszott, itt nõttünk fel Fekete Pista barátommal, mindig szí- vesen járom a környéket; a templom, ahová vasár- naponként misére men- tünk, sokszor fõképpen azért, mert a lányok is ott voltak, igaz, legtöbbször szülõi kísérettel. Örökké emlékezetes marad, amikor a kiváló ba- riton, Melis György is ven- dég volt náluk. Melis György 1994-ben járt Chi- cagóban, jelenléte és vi- K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 17. – 20. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István dám humora beragyogta a társaságot. Természetesen mindenki becsülte csodá- latos mûvészetét, Chica- góban, a Concertante di Chicago kamarazenekar estjén a Háry Jánosból énekelt dalokat. Késõbb Budapesten, a Magyar Ál- lami Opereházban Mozart Cosi fan Tutte operájában láttuk Don Alfonso szere- pében. Azt hiszem, ha Melis egy késõbbi korban jön vi- lágra, nagyszerû és sikeres nemzetközi karriert ért volna el. A Rákosi- és Ká- dár-rendszer azonban nem adott lehetõséget a tehetsé- gek nemzetközi kibonta- kozására. Marton Éva is fi- atalon ment külföldre, mi- után, mint mondotta, az Állami Operaháznál, be kellett állnia a sorba. Így kikerülte a hosszú sort, és külföldön bizonyí- totta különleges tehetsé- gét. A második világhábo- rút követõ idõben Marton Éváé lett az egyik legsike- resebb operai karrier, an- nak ellenére, hogy Ma- gyarországon az elvtár- sak, ahol tudtak, kereszt- be tettek neki az amúgy is göröngyös, buktatókkal teli úton. A bürokrata elvtársak ma már eltûntek a pöcegö- dörbe, míg Marton Éva aranybetûkkel írta be a ne- vét a világhíres drámai szopránok névsorába. Chi- cagótól 1996-ban búcsú- zott, Wagner The Ring cik- lusában Brünnhilde szere- pét énekelte A walkûr és Az istenek alkonya (Götten- dammerung) operáiban. Mindez méltó befejezése volt egy közel húsz éves si- kersorozatnak. Sajnos megint elszaladt velem a szekér, tulajdon- képpen nem készültem a saját emlékeimet beleke- verni a Chicago kulturális életérõl készülõ cikkbe. Ilyenkor önkéntelenül eszembe jut az a baráti ta- nács, amit évekkel ezelõtt kaptam. Ez még a '80-as évek- ben történhetett, amikor azt mondtam az egyik ba- rátomnak, hogy sokat kín- lódom az írásaimmal, ne- héz megtalálnom a fona- lat. A felelet erre az volt: „Nézd, te olyan érdekesen, humorosan adod elõ a tör- téneteidet, miért nem írsz úgy, ahogy beszélsz?” Akkor megfogadtam a tanácsot, és a meséimet úgy próbálom leírni, ahogy beszélek. Ez a vál- tozás bevált, úgy hiszem, olvasóim is megszokták tõlem ezt a stílust, mintha egy pohár bor mellett me- sélném a történeteket. Amikor 2003-ban, Bu- dapesten megjelent a könyvem: A chicagói kró- nikás, a bemutatót Zalán Tibor költõ, író, drama- turg tartotta, aki sokszor járt Chicagóban, és a Mózsi Ferenc által alapí- tott Szivárvány címû iro- dalmi folyóirat társszer- kesztõje volt. Jóban voltunk, amikor felkértem, azonnal elfogad- ta, és profi módra vezette le a mûsort. Zalán Tibor a könyvben megjelent írásai- mat irodalmi zsurnaliszti- kának nevezte, bár fogal- mam sincs, hogy ez mit je- lent, a kifejezés nagyon tet- szett. Azóta is használom, amikor emlékeim között kutatva eszembe jut. Csillagaink ragyogták be Chicagót Marton Éva könyvének borítólapja Marton Éva Davis Hockney: Turandot-poszter Melis György a Háry Jánosban Azamerikaibíróságnemadotthelytakártérítésiigénynek ElutasítottákaholokausztpertA Washington D.C-t ma- gába foglaló Columbia kerü- letbíróságaajoghatósághiá- nyára hivatkozva elutasítot- ta tizennégy holokauszt- túlélõ keresetét, amelyben a felperesek kárpótlást köve- teltek a magyar államtól, a Magyar Államvasutaktól és a Rail Cargo Hungariától azon a címen, hogy nem kaptak jóvátételt az alpere- sektõl a vészkorszakban el- szenvedettjogtalanságokért. Beryl Howell bíró megál- lapította: az amerikai bíró- ságnak nincs joghatósága az ügyben. A felperesek, akik nem neveztek meg pontos kárösszeget, két szövetségi jogszabályra hivatkoztak. Az egyik kivételeket tesz le- hetõvé a külföldi állam men- tességérõl rendelkezõ tör- vény alól, a másik pedig az amerikai állampolgársággal nem rendelkezõ személyek számára biztosít lehetõséget arra, hogy az Egyesült Álla- mok területén külföldi ma- gánszervezetekelleneljárást kezdeményezzenek. A bíró megállapította, hogy az alpereseket nem le- het perbe fogni az Egyesült Államokban. Egy amerikai bíró – írta – nincs abban a helyzetben, hogy megálla- pítsa, egy külföldi állam ele- gendõ erõfeszítést tett-e azért,hogyjóvátegyeavész- korszakban elkövetett bor- zalmakat. Holokauszt-túlélõk és a leszármazottaik egy cso- portja 2010-ben másik pert is indított Chicagóban a MÁV és a magyar állam el- len.Ezaperlezárult,miután a fellebbviteli bíróság végleg elutasította a keresetet, mert a felperesek nem merítették ki az összes jogorvoslati le- hetõséget Magyarországon. Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

×