CHICAGÓI KRÓNIKA

84 views

Published on

Published in: News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
84
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
3
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

CHICAGÓI KRÓNIKA

  1. 1. Szeptember 4-én tartot- ták a Labor Day ünnepét az USA-ban, és a hosszú, há- romnapos hétvége után, már Las Vegasban írom a következõ krónikát. Az itte- ni párás meleget nehezen viseljük, de nincs más vá- lasztás, Chicagóban is ha- sonlóhoz vagyunk szokva, bár Las Vegasban a magas páratartalom felettébb szo- katlan. Az ünnepi hétvégére rengeteg szórakozásra vá- gyó turista érkezett a vá- rosba, természetesen azért, hogy kipróbálják a szerencséjüket. Sétáló tö- meget azonban nem na- gyon lehet látni a híres, Stripnek nevezett Las Vegas Boulevard-on. A Strip a város fõutcája, egyben a központ, amely- nek mindkét oldalán hatal- mas, modern hotel-kaszi- nók állnak. Az ünnepi láto- gatók csakúgy, mint mi ma- gunk is, inkább a léghûtött helyiségekben, esetleg az uszodákban töltik a nappa- lokat, és csak naplemente után merészkednek utcák- ra a városban. Kellemesebb idõjárás- ban szinte mozogni sem lehet, a járdákon ezrek sé- tálnak, az úttesten pedig a taxisok sokasága korlátoz- za a forgalmat. A Labor Dayrõl jut eszembe, hogy éveken ke- resztül, amikor ezt a szót le- írtam, Gaál Csaba fõszer- kesztõnk következetesen kijavította a Kanadában használatos Labour Dayre. Ugyanis ott a brit szokás szerint írják a szót, míg ná- lunk, az USA-ban az ameri- kai verzió a divatos. Egyébként nincs sok kü- lönbség a két szomszédos ország írásmódja között, bár a kanadai olvasóim bi- zonyára tudnának találni még néhány jellemzõt. Jómagam általában sé- tálással kezdem a napot, amire több mint két évvel ezelõtt határoztam el ma- gam. A rendszeres napi sétát a szövetségi kor- mány egészségügyi hiva- tala országos viszonylat- ban támogatja. Az Egyesült Államok- ban nyolc egyetem vesz részt abban a program- ban, amelyben cca. 3000 idõs, 71 és 87 közötti élet- korban lévõ embert – höl- gyeket és férfiakat – tudo- mányos alapon vizsgál- nak. Az orvosok eddig is tudták, hogy a rendszeres mozgás jót tesz az szerve- zetnek, de most pontos eredményeket kapnak, a begyûjtött adatok alapján. Napi 40–50–60 perc sé- ta, bizony elég kimerítõ ebben a korban, de a moz- gás szükséges, különben tolókocsiba kerülhet az ember. Az pedig számom- ra elfogadhatatlan alterna- tíva. Itt most ebben a siva- tagi meleg és fülledten pá- rás levegõben különösen nehéz betartani a napi adagot. Szerencsére van úszó- medence is a lakóterüle- ten, az úszás is mozgás, így talán még fogyni is si- kerülhet Las Vegasban. Igazán rám férne; tavaly, hosszabb ittlétem alatt 15- 20 fontot sikerült lead- nom. Ennek a fele vissza- jött, de itt nejem nagyon vigyáz az étkezésemre. A kenyér és a krumpli ki- kapcsolva, talán ismét si- kerül a tavalyi formámat visszanyerni. Néhány hete Török Re- zsõ Jó házból való tanár- segéd címû könyvébõl idéztem számomra érde- kes részleteket. A könyvet itt találtam Las Vegasban, unokahúgom hagyatékai között, most egy másik Török Rezsõ-könyv került a kezembe, amelynek cí- me A férfi mind õrült, s a regénybõl film is készült a harmincas években Jávor Pál, Lázár Mária, Páger Antal, Vaszary Piri és Mály Gerõ fõszereplésé- vel. A könyvben a kedvenc ételemrõl írt jellemzést Török Rezsõ, ami általam nagyra becsült lecsóról szólt. Elõre kell bocsáta- nom, hogy itt méregerõs lecsóról lesz szó, amely- nek én a békésebb válto- zatát kedvelem. „Feledhetetlen emlék marad például egy furcsa garden party a ferencváro- si mûvészkolónia elméjé- ben, egy csudálatos estély: a Zugligeti-lecsó néven emlegetett díszzaba. Ez alkalommal a vala- mikor énekesnõi pályára indult Naca asszony – Rengetõ-Renner Jóska ke- ramikus pajtás neje – har- minc mûvésztestvér szá- mára fõzött vacsorát, ab- ban az óriási katlanban, amely azelõtt úgynevezett századkondér volt (a ki- lencszáztizennégyes világ- háború alatt), és cserebót révén jutott jelen birtoko- sának vagyontárgyai közé. De minõ lecsó volt az tátintóját neki! Mintha a föld legdühösebb zöldpap- rikái adtak volna találko- zót egymásnak abban a veterán kondérban! Vacso- ra közben valóságos pánik tört ki a résztvevõk között: a hölgyek sikoltoztak és sziszegtek, az urak fejérõl vastag verejtékcsöppek szánkáztak lefelé, de itt-ott elfojtott káromkodások is hallatszottak, és olyanok is akadtak, akik kidülledt szemmel, lihegve hûsítet- ték szájszéleiket. Fogalmam sincs róla, ki miképpen szokta elkészí- teni ezt a csupán jó idegze- tûeknek való eledelt (me- lyet rácpörkölt, paprika- gulyás, lecsó, párolt vita- minsaláta, paradicsom- paprika stb. nevek alatt tisztelnek Délkelet-Európa különbözõ honaiban), de annyit tudok, Rengetõ- Rennernének egy aljas, hasbolondító receptje van az egyébként bírhatóan szelíd lecsó felvadítására. Persze õ is úgy kezdi a fõzést, mint bárki más: az edény fenekén apróra vag- dalt füstölt szalonnát ser- cegtet, s mikor már piro- sodnak a kicsi kockák, fa- kanállal kiszedi õket egy tányérba. Majd jó módin felhalmozott hagymaszele- teket fonnyaszt a szalonna kiolvadt zsírjában, és mi- kor már félõ, hogy odaég- nek: karikára vágott para- dicsomok és kimagozatla- nul fölszeletelt zöldpapri- kák egész tömegeit zúdítja a hagyma fölé, persze kel- lõen megsózva. Az élénk tûz felett megiz- zadt paradicsom természe- tesen bõ levet bocsát ki ma- gából, és egy valóságos illa- tos Vörös-tenger hullámai csapkodjákazedénypartja- it. Ebbe a hullámzásba tele- píttetik be egy jókora kupac fõtt és füstölt oldalas, vala- mint egy dandár kolbász vékony szeletei. Na most már kérem a jó szagú lében fõnek és ro- tyognak mindenek, elad- dig, míg a paprika jól meg nem puhult, s a vörös lé is hathatósan el nem párol- gott. Akkor hirtelenében derék mennyiségû nyersto- jást üt szakácsunk a tetejé- re (minden személyre ket- tõt-kettõt számítva), és összekeveri az egészet, és tetejébe hinti a füstölt sza- lonna pirosló töpörtõit. De már le is kell kapni a tûzrõl az istenadtát, gyorsan odaállítani az asztalközépre, és tányérba adagolni, és tömni vele a fejeket, és a Jézus legyen velünk! Na jó, na jó, de Naca asszonynak van egy õsi hi- bája: neki sohase elég erõs a lecsó! Ezért (szavahihetõ ta- núk állítják!) már a hagy- mafonnyasztás magasztos perceiben beledobál az edénybe valami dühös sze- gedi õrölt paprikát, amiben önmagában akkora erõ van, hogy a forró zsírban is nyugodtan sercegõ hagy- maszeletek egyszerre vaka- rózni kezdenek tõle. De ez még mind nem elég. Éléstárából elõkerít egynéhány Kicsi Vanna nevezetû, vékonyka és mindössze két centi hosz- szúságú zöldpaprikát, mely emberölõ dúvadakat egy ismerõs bolgárkertész egyenesen az õ számára termeszti. Ezektõl az orcátlan se- gédeszközöktõl lesz olyan mérhetetlenül mérges a le- csója, és hát ugyanettõl kell innia minden épkéz- láb vendégnek annyi tö- méntelen szódásbort, hogy ember legyen a talpán, aki be nem rúg, ha Rengetõ- éknél befal egy tányér rácpörköltet. Szinte látom, ahogy a szelídebb lelkû olvasóim körösztet vetnek az itt vá- zolt eledelnek már olvasa- tára is. Pedig hát hogy azért mégse olyan rossz õkelme, amint azt ijedõ- sebb gyomrú olvasók hin- nék, arról tanúskodik ép- pen a történet, amely a Zugligeti-lecsó gyönyörû estjének csattanóját adja.” Itt akár be is fejezhet- ném a Las Vegasban meg- ismert, számomra új ma- gyar szó, a rácpörkölt tör- ténetét, de a csattanó még hátravan, és ha már eny- nyit elmondtam, leírom a történet végét. „Mint említettem, har- minc személy tömte magá- ba a borzasztóan csípõs vacsorát. Csak úgy a kert csupasz füvére telepedve ülték körül az egykori szá- zadkondért s ki-ki lelkesen kanalazott a tányérjáról, s vitte a szájához az étket, majd nekivadulva huho- gott, lihegett, sziszegett és jajgatott. Igen, nem volt egy te- remtett vendég, aki ne pa- naszolta volna a lecsó becstelen nagy erejét, de azért szünet nélkül falták, fogyasztották, elannyira, hogy a vacsora végén iga- zán csak emlékképpen maradt belõle néhány po- fára való a katlan legfene- kén. A háziasszony szíves mosollyal kínálta jobbra- balra, na egyétek meg már ezt a pár falatot…de mi- dõn kitûnt, hogy az el- nyûtt társaság semmikép- pen se tud megbirkózni a K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. szeptember 28. – 40. szám – CHICAGÓI KRÓNIKA KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY Harmath István CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES LAS VEGAS-I PROGRAMELŐZETES Október 5-én szombat este 7 órakor Szüreti bál. Szent Ist- ván Király templom, a Délvidéki csoport és Hunyadi Mátyás cserkészcsapat közös rendezése. Október 20-án vasárnap, de. 11 órakor ünnepi Szentmise utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom 57-ik évfor- dulóján. Szent István Király templom, a chicagói magyar egye- sületek közös szervezése. Szept. 26-án csütörtök este 8 órai kezdettel A Magyar Ál- lami Népi együttes fellépése Las Vegasban. UNLV egyetem, Artemus W. Hall koncert terem.(4505 S. Maryland Prkwy. Je- gyek: 702-739-3267) Szept. 27 és 28-án: Árpád Kupa labdarugó torna. de. 9 óra- kor. McCarren Park. 1845 Russel Rd. inf:702-339-1348. Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában! A jól informált magyar a Kanadai Magyarságot olvassa! lecsó csökevénnyel, Naca úrnõ kis lábaskába helyez- te, és belesüllyesztette a ta- karéktûzhely sütõjébe; majd betálalja a reggeli mellé jó férjének, aki igen szereti így borozgatós este után másnap a gyomorge- reblyézõ étket... Na és aztán ittak és ne- vettek és daloltak és vitat- koztak, de végül is elbú- csúztak a vendégek... És csend lett a házban, mély álomba merült a torkig la- kott társaság. Szelíd és ha- ragos, jóindulatú és kihívó hortyogások hangzottak a különbözõ fekhelyekrõl, a nyitott ablakon át bájos tücsökhangverseny és az Egyesített Sváhegyi és Já- noshegyi Acélhang Béka- dalárda erõteljes melódiái lebegtek be... mély és igazi éjszaka volt! Talán tíz perc múlott el azután, hogy az ebédlõ fa- liórája kettõt ütött, amikor egyszerre irtózatos ordítás harsant fel a házban. Rög- tön utána még egy velõt borzoló üvöltés bõdült, az- tán szörnyû zuhanás, majd perceken keresztül akkora robajok, csöröm- pölések, morgások, puffa- nások és visítások, mint- ha egy férfiereje teljében lé- võ pézsmatulok kezdett volna párharcot a szom- széd gorilla-kamasszal, de nem a dzsungelben ké- rem, hanem a porcelánke- reskedés kellõs közepén... A rogyadozó térdû ház- nép, melyet elsõ álmából ugrasztott talpra az apoka- liptikus zûrzavar, percekig nem tudta, hova legyen ebben a zugligeti vészben. Végül is Nacának eszébe jutott a villanyvilágítás kapcsolója, kattintott rajta egyet, majd a most már meglelt elemes lámpájával kisugarazott a konyhába, és az egybegyûlt lecsófal- nokok szeme elé a legré- mületesebb látvány tárult: két hálóinges férfialak bir- kózott a kõpadlón, vérben és verejtékben úszó két õrült, fogcsikorgatva és egymást harapva... el kel- lett ájulni a látásuktól, a kimeredt szemeikbe hul- lott kócos hajuktól, az ar- cukon szerteömlött és az ingeiken elmázolódott ha- talmas vérfoltoktól”... A sötét konyhában küz- dõ két festõmûvész.... „Csopaki és Sóvári urak bambán néztek egymásra és az egybegyûltekre. Az- tán megint egymásra pil- lantottak, aztán a feldúlt tûzhelyre, s az alvadt vér- nek látszó lecsómaradék- ra. Egyszerre kirobbant be- lõlük valami idétlen röhö- gés... röhögtek és röhögtek és annyira röhögtek, hogy már a földön fetrengtek a rémületes hahotától. Hát persze. Ezen csak volt nevetnivaló!” Itt a Török Rezsõ által írt mese vége, a híres rác- pörkölt története. Életem során nagyon sok tányér lecsót fogyasztottam, so- sem kedveltem a nagyon csípõset, hiszen az két- szer is okozhat fájdalmat az embernek. Mint fen- tebb említettem, én a bé- késebb verziót szeretem, csak éppen azt nem tud- tam, hogy az egyszerû és közkedvelt lecsó egykor a méltóságosabb rácpörkölt nevet viselte. Hát, már ezért is érdemes volt el- jönni Las Vegasba. Vadítsuk fel a szelíd lecsót!

×