• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
CHICAGÓI KRÓNIKA - Fúrta az oldalam a kíváncsiság
 

CHICAGÓI KRÓNIKA - Fúrta az oldalam a kíváncsiság

on

  • 212 views

 

Statistics

Views

Total Views
212
Views on SlideShare
212
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    CHICAGÓI KRÓNIKA - Fúrta az oldalam a kíváncsiság CHICAGÓI KRÓNIKA - Fúrta az oldalam a kíváncsiság Document Transcript

    • hosszabbra sikeredett dol- gozatomat olvasta, melyet felesleges locsogásokkal töltött írásnak minõsített. Vajon mit szólt volna, ha Török Rezsõ könyvét olvassa, mert bizony eb- ben a két oldalban semmi érdekes nem volt, mégis megemelem kalapomat a szerzõ elõtt, mert én hosszú újságírói múlttal a hátam mögött, ma sem tu- dok effajta szöveget létre- hozni, egyszerûen nincs meg bennem hozzá az írói tehetség. Tulajdonképpen Török Rezsõ a könyve bevezetõ két oldalán semmi lénye- geset nem mond, csak a számomra eddig ismeret- len Héró úrhölgy szemé- lyérõl beszélt valamit, aki- rõl azután két kattintással kaptam a választ az inter- neten: „Héró, görög mitológiai alak. Aphrodité papnõje, aki a Hellészpontosz (ma: Dardanellák) európai olda- lán, egy toronyban lakott. Leandrosz kedvese volt, aki érte minden éjjel át- úszta a szorost, végül a tengerbe fulladt.” A tervezetnél hosz- szabbra sikeredett beveze- tõ után elmondhatom, hogy egy-két nap alatt ki- olvastam a könyvet. Néha valóban letehetetlen volt, néha szerettem volna ki- hajítani az ablakon, de makacs voltam, ha már el- kezdtem, akkor be is fe- jezem – gondoltam. Az említett varrókisasz- szony, Martin Márta vidé- ki fõjegyzõ lánya, aki a pesti Angol Kisasszonyok híres intézetében tanult, egészen addig, míg a papa kártyázni kezdett. A vesz- teségek miatt nyúlt a vá- ros pénzéhez, és tizenhat- ezer pengõ közvagyon sikkasztása után öngyil- kosságba menekült. A csinos és nagyon te- hetséges lányra várt édes- anyja támogatása. Varró- nõ lett, nagyon ügyes var- rónõ, aki a helyi Kimberling Béla õméltósá- ga kastélyában is megállta a helyét. „Kedvelték is, hívták is, a négy esztendõ alatt jól bedolgozta magát – néha összevesztek miatta a kör- nyékbeli családok, persze. Hiszen úrilány volt, finom modorú és szerény, s munkája gyors, ízléses, mégse drága – derék mó- don meg is kereste a pénzt, amennyi kettõjük- nek kellett.” Dr. Kimberling János, akinek édesapja kétezer hold birtokon gazdálko- dik, a Daganatkutató Inté- zetben fizetés nélküli ro- botos, rákkutatással fog- lalkozik. Orvos barátaival vitázik, akik sebészetre, vagy bõrgyógyászatra sze- retnék rábeszélni. Az utóbbira az ok: „Há- rom elõnye van a bõr- gyógyásznak a többi orvo- sok között – szokta szaval- ni barátja söröskrigli mel- lett. – Elõször: a bõrgyó- gyászt igen ritkán csönge- tik fel éjszaka. Másodszor: a bõrbetegségben igen rit- kán halnak meg. Harmad- szor: bõrbetegségbõl igen ritkán gyógyulnak ki.” János hajthatatlan, nem lehet eltéríteni a rák- kutatás áldatlan munkájá- tól. A könyv azután tele van orvosi kifejezésekkel, amibõl persze egy szót sem értettem. Voltak azonban kedvemre való vidám történetek, mint például amikor megérke- zett a jó öreg Hoór doktor bácsi, aki rögtön mesélni kezd, a paraszt páciensei- rõl: „Tudod, kérlek, azt a Czipó Balázst kezeltem, rendeltem neki, hogy szedjen napjában három- szor aszpirint, azon kívül este-reggel jó forró lábvi- zet. Harmadnap jön a fele- sége, panaszkodik, hogy rosszabbul van a Balázs. Mondom: No csak, no csak! Osztán vajon az or- vosságot bevette? Jaj, de- hogy – siránkozik az asz- szony – az aszpirintot még csak beveszi, de a lábvizet az istennek se akarja meginnya.” Lassan ellaposodik a történet, sokszor szívesen letettem volna, de elõbb, gondoltam, elolvasom az utolsó oldalt. Fúrta az ol- dalamat a kíváncsiság, de végül türtõztettem magam – máskor elõfordult már nálam ilyesmi –, és végig- olvastam a könyvet, ami a humoros és könnyen ol- vasható érdekes részeken kívül tragikus szerelmi történetté vált. Errõl talán csak annyit, hogy János beoltott magá- ba harminc köbcenti Uramyx vegyületet, ami mesterséges rákot kelt a tüdõben, majd Mártával közli: „Kérem… az én el- határozásom… amire kényszerültem… hogy én nem köthetem össze a sorsomat egy egészséges fiatal…” A könyv befejezõ két mondata: „És úgy elrös- tellte magát, hogy kibugy- gyantak a könnyei, és hal- kan sírt. És így sírdogálva- szégyenkezve, remegve tûrte, hogy szerelmes Já- nosa levetkõztesse.” Egyébként Török Re- zsõvel kapcsolatban mindössze ennyit találtam a Magyar életrajzi lexikon- ban: „Török Rezsõ (Bp. 1895. dec. 12. – Bp. 1966. nov. 7) író. 1916-tól újság- írással foglalkozott. Rend- kívül termékeny, népsze- rû regényíró, színpadi szerzõ volt. Humoros re- gényeivel is sikert aratott. Több mint száz egyfelvo- násosát, zenés vígjátékát, operettjét külföldön is si- kerrel játszották.” Aki szereti a romanti- kus történeteket és a szel- lemes stílust, annak figyel- mébe ajánlom. Minden íróemberrel elõfordul, hogy csak ül az írógép, ez esetben a kom- puter elõtt és csak nézi a klaviatúrát, de semmi ér- dekes történet nem jut az eszébe. Jómagam általá- ban a saját élményeimet vetem papírra, meg néha politikai nézeteimnek adok hangot, fõképpen akkor, amikor valaki, vagy valami felborzolja a han- gulatomat. A politikai témával in- kább nem foglalkozom, vannak elegen, akiknek ez a szakmájuk, én másról írok, van elég téma, ahogy azt a szakmánkban mond- ják: a témák az utcán he- vernek. Hát, nem mindig az utcán, de sokszor ott vannak az ember orra elõtt. Példa erre, hogy idén ja- nuárt és februárt Las Vegasban töltöttük felesé- gemmel a Klamár Katalin unokahúgomtól örökölt házban. Kati húgom és el- hunyt férje után hatalmas magyar könyvtár maradt, és ott, a polcot nézegetve találtam Török Rezsõ Jó házból való tanársegéd cí- mû 1939-ben kiadott könyvét. Igaz, a sárgás, kemény fedõlapú kötet már nem az eredeti, hanem 1989- ben, a Dabasi Nyomdában készült utókiadása, ez azonban nem változtatta örömömet, amelyet a kö- tet jelenléte okozott. Ezer éve nem olvastam Török Rezsõt, pedig egykor na- gyon kedveltem, annak dacára, hogy egyesek ponyvairodalom közé so- rolták. Nem volt egyedül, Vaszary Gábor, Rejtõ Jenõ – azaz P. Howard –, Erdõs Renée, Aszlányi Károly és sokan mások szintén ponyvaregény szerzõként voltak (vannak) nyilván- tartva az irodalomsza- kértõk szerint. Sebaj, én mindig szerettem a szóra- koztató könyveket, ame- lyeket az ember egy ültõ helyben kiolvas. Török Rezsõ könyve bevezetõjében a követke- zõ ajánlást írta: „Várom a víg olvasótól, hogy jót ne- vet ezen a könyvön, mely nagyképû megrendülés pápaszemén át láttatja a nevetni valóan olcsó és te- hetetlen életet. Várom az orvostól, hogy elnézéssel huny szemet fecsegéseim fölött, és nem felejti: az íróból csak néha lesz olva- só, de az orvosból mindig paciens lesz. Várom a kritikustól, hogy megint csak nem ve- szi észre sündörgésemet a kertek alatt, vígan és köz- vetlenül sündörögtem ed- dig is, nagyon szeretem ezt az igénytelen, de egy- ben zavartalan és mulatsá- gos sorsocskát. Várom a tudóstól, hogy magasról lenézze és várom a jótét lélektõl, hogy a földrõl sze- méhez emelje ezt a köny- vemet. Budapest, 1939. Karácsony, Török Rezsõ.” A könyvet felnyitottam, olvasni kezdtem, és rög- tön azt éreztem, hogy az elsõ két oldalt idéznem kell, mert így és ilyet én sosem tudnák papírra vet- ni; aki ezt írta, az tehetsé- ges íróember. „Elsõ fejezet. Május van, az ördög vigye el! A sokablakos kerti ajtójárat tárva-nyitva állt, szinte lé- legzett – egy uram-atyám, micsoda harmatos reggel, micsoda mellkasbolondító jó szagok! Párolgó földbõl, frissen kaszált gyepbõl, orgonafürtökbõl, sárga rü- gyekbõl, újulkozó fenyõ- lombokból való jó szagok – de akadt ott más is, egy csipet menta gõze, kis sóhajkák a százszorszé- pek szájáról, barackvirá- gok kacér illata, valami csepp füstlehellet a kony- hai nagytûzhelyrõl, ohó, de hisz ez a mostan fõtt kávé jaj de jó szaga, ez meg az átfestett rózsaka- rók olajos bõzöcskéje… hát ez? …orosz kölnivíz, akárki mit beszél… és ez?...angol nyeregbõr fa- nyar aromája…na de hi- szen van itt minden: virág- szag és erdõszag, szélszag és hegyszag, legelõ állatok párája és kazlak mele- ge…világszag, mondjuk így, napsütötte, boldog vi- lágszag: május! A varrókisasszony is megállította masináját, ami ott berregett a hall ol- daljáratában, az árnyék- ban, a sárga pádimen- tomon. Fölemelte fejét, rácsudálkozott egy eget szurkáló ezüstfenyõre. A tûlevelek nedves sûrûjé- bõl rigókoncert patakzott le a közönségesebb régi- ókba, a földi bagázsra, a gyalogosan közlekedõk, vagy éppen helyhezragadt senkiházik tehetetlen fal- kájára. Kiperdült rigó tekinte- tes úr a nedves árnyékból, megbillentette fekete fark- tollait, odavetett egy csûr- csavaros trillát a mohos barna kastélytetõnek s fél- szemmel megkacsintotta, vajon felel-e rá? De par- don, nem is fontos! Gyors fordulattal átlendült a szomszéd nyírfa hintáló csúcsára, onnan pislogott le (de gúnyosan, de na- gyon gúnyosan!) egy ala- csony, nagy hasú tujára, nevetséges, csak bokor, és lám, fának meri képzelni magát, mafla! És lengett az édes fekete madár, rin- gatózott kéjesen, fel-felsi- koltott elragadtatásában… egy uram-atyám, micsoda harmatos reggel, micsoda mellkasbolondító jó sza- gok!... Hát jó helyre tette ma- gát ez a mohos tetejû öreg ház, jó helyre bizony, sok százesztendõs vén kert mélyébe, elképesztõen széles vállú gárdisták – matuzsálemi faóriások – védelme alá. Innen az ajtó- ból láthatott a varrókisasz- szony egy alacsonyabban fekvõ, feketén csillogó ha- lastóra, aminek szélén fe- hér márványszobor hajol a víz fölé: Héró, a szerel- mesét lesõ Héró. Izgatottan figyel a messzeségbe Héró õnagy- sága, olajmécsese lángját félti a kapkodó széltõl, vé- di is, ahogy tudja, öntu- datlan bájjal emeli ingecs- kéje alját a láng fölé… per- sze nem is gondol arra, hogy erre járó halászem- berek igen kellemes meg- lepetést nyerhetnek az amúgyis aprócska gyolcs föllebbentése révén. De hogy is gondolna erre most erre Héró úrhölgy? Leander ifiúr sebes karcsa- pásokkal szeli a Hellespontus vizét, a libegõ kis fény biztos irányt mutat neki, negyedóra se kell és partra lép izmos, karcsú meztelen…aztán fújhat a szél és harsoghatnak a vi- zek, õk ketten egy csók re- pülõszõnyegén vághatnak minden akadályok, idõk és várások felett…” Idáig jutottam, közel másfél lapot olvasva a 382 oldalas kötetbõl. Ilyenkor eszembe jut Földy Béla ta- nárom a Toldy gimnázi- umból, aki magyar nyelvet és irodalmat oktatott a sok tökfejû diáknak. Nagyra becsült osztályfõnökünk ki nem állta a fellengzõs fogalmazást, miközben a K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. augusztus 24. – 35. szám – CHICAGÓI KRÓNIKA KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY Harmath István CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES Szeptember 21 szombat, de. 11-órakor Taste of Hun- gary. Chicagói Magyar Társaság és a Norridge-i Magyar Református Egyház közös rendezése. Norridge-i Magyar Református Egyháznál. Október 5-én szombat este 7 órakor Szüreti bál. Szent István Király templom, a Délvidéki csoport és Hu- nyadi Mátyás cserkészcsapat közös rendezése. Október20-ánvasárnap,de.11órakorünnepiSzent- mise utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom 57-ik évfordulóján. Szent István Király templom, a chica- gói magyar egyesületek közös szervezése. Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában! A jól informált magyar a Kanadai Magyarságot olvassa! Fúrta az oldalam a kíváncsiság…