úgy éreztem, pokoli egy
fickó vagyok, már azt sem
hagyom, hogy megcsalja-
nak. Pedig hagytam. Pusz-
tán azt szerettem voln...
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Hogyan gazdagodjunk meg könnyen, gyorsan?

391 views

Published on

Published in: News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
391
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
3
Actions
Shares
0
Downloads
1
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Hogyan gazdagodjunk meg könnyen, gyorsan?

  1. 1. úgy éreztem, pokoli egy fickó vagyok, már azt sem hagyom, hogy megcsalja- nak. Pedig hagytam. Pusz- tán azt szerettem volna, ha legalább nem látszom hülyének. Nekem dumálhat bár- ki, hogy õ ismeri a nõket. Szerintem már az is hülye, aki azt állítja, hogy egy nõt jól ismer. Egy dolog- ban mégis hasznos volt a mi kis harcunk. Rájöttem, hogy a szexuális külön utak eltûrése már nem elég egy felszabadult nõ- nek Amerikában. A tudat legmélyén még ott munkál a régi erkölcs, a jó feleség, társ fogalma, ugyanakkor a felszabadu- lás, önálló élet, független- ség összezavarja a gondol- kodást. Ez a diszharmónia oda vezet, hogy a tudat nem él békében a cselek- véssel. Még sem a nõ, sem a férfi nem tudja - ebben az új szituációban - hogy mi is a rossz a megcsalásban. Hogy mi a jó, azt itt fölös- leges ecsetelni. Tulajdon- képpen még az sem telje- sen világos, hogy a biza- lom kritériuma miért ép- pen a szexualitás. A-val elkezdõdött a las- sú leszámolás az illúziók- kal. Már ami a hagyomá- nyos erkölcsrõl alkotott el- képzeléseimet illeti... Ez a roppant értelmes és törek- võ lány, amellett, hogy sze- retett, még meg is értett, ami számomra teljesen új volt. Már annyira belém ivódott, hogy én egy ab- normális fazon vagyok, hogy nem tudtam visszail- leszkedni normális kap- csolatunkba. A. sem volt angyal, de nekem állandóan azt ma- gyarázták otthon, hogy én vagyok maga az ördög. De legalábbis antiszociális személy, aki nem akar be- illeszkedni a társadalom- ba. Se a környezetébe. Nem tudtam felfogni, hogy valaki megérti, én semmi mást nem akarok, mint ír- ni. Lehetõleg verseket. Végül mégis újságot ír- tam, de ami fõ, írhattam. A.-val ezért soha semmi- lyen problémám nem volt. Csak biztatást kaptam tõ- le, de cserébe, azt hiszem Õ is tanult egyet s mást. Tény, hogy a Miklóssi Ist- ván által szerkesztett Nyu- gati Magyarsággal kölcsö- nösen megtaláltuk egy- mást. Nekem igényem volt a cselekvésre, neki szüksé- ge volt valakire, aki vi- szonylag elfogadható mó- don, elfogadható gondola- tokat fogalmaz. Gyönyörû idõszaka volt ez a vegasi életemnek. A. tökéletes pertner volt... Cikkeim visszhangja - Miklóssi István szerint - jó volt, s ehhez hadd tegyem hozzá, szerintem is. A vi- lág összes magyar nyelvû nyilas újságja nekem ug- rott, s úgy vélem, ez nem semmi. FEKETE BÁRÁNY öles cikk az egyikbõl. Kém, oroszbérenc, bolsevik, vö- rös, hazátlan bitang, hogy csak a legegyszerûbb jelzõ- ket említsem arról a vonal- ról, ahol Stirling György és Filippi István volt a zsinór- mérce. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy megsza- kadtam a röhögéstõl, de azért nem is bánkódtam túlságosan... Megértettem, az a maximális elvárás, hogy engem mindenki sze- ressen, csak egy betegesen érzékeny költõ lelkében születhet meg. Amilyen én voltam.” Nehéz dolgom volt, hogy Bárány könyvébõl érdekes részleteket idéz- zek, mert kevés olyan hely volt a kötetben, ahol oldalanként nem fordult elõ 5-6, sõt több trágár szó. Az idézetekbõl értel- mes gondolkodó író lát- szik, de rögtön utána kö- vetkezik a brahis egyén, aki azt mondja, na mi van, nekem ezt is szabad. Itt például nyilasokról beszél, azok már rég nem eltûn- tek az emigrációból. Mindenesetre Bárány könyve szórakoztató, és bizonyos keretek között tanulságos is. A trágár sza- vak nélkül talán jobb lett volna. Az ára 1991-ben 99 forint volt, most talán an- tikváriumban létezik. A '90-es évek elején fe- leségemmel szokásunk szerint Budapesten töltöt- tük rövid két-háromhetes nyári vakációnkat. Akko- riban már voltak chicagói barátaink, akik visszaköl- töztek a szülõhazába, ma- gam is gondolkoztam ef- fajta változáson, az anyámtól örökölt örökla- kás a Gellérthegyen meg- oldotta volna a problémát, bár annak mérete cca. ne- gyede sem volt az evanstoni kondónak. Végül maradtunk Chi- cagóban, a hazatelepülés- rõl pedig lemondtunk. A Magyarországon élõ egy- kori chicagói barátokkal sokat voltunk együtt, be- szélgettünk a régi emléke- inkrõl és az új élményeik- rõl. Egyikük ajánlotta azt a könyvet, amelyet közös chicagói ismerõsünk írt; mondta, biztosan tetszeni fog nekem, ismerve a kü- lönleges olvasmányok iránti érdeklõdésemet. A kisméretû, 173 oldalas, puhakötésû könyvet Bárány János írta, a címe: Hat év Las Vegasban. A szerzõt még Chicagó- ból ismertem, amikor Mózsi Ferenc barátom a Sebok Travel Service irodá- jában dolgozott. Bárány akkoriban érkezett Ma- gyarországról, nem be- szélt angolul, ezért Mózsi a komputeres szedõ mun- kára alkalmazta. Otthon verseket írt, vagyis költõ volt, így a magyar helyes- írás nem okozott neki problémát. Úgy emlék- szem, egy-két verse meg- jelent a Chicagóban alapí- tott Szivárvány irodalmi folyóiratban, amelyet Mózsi Ferenc szerkesztett néhány költõ barátjával. Ezek közé tartozott Bá- rány János is, akinek ver- sei, akár a legtöbb új iro- dalmi kortárs vonalhoz kapcsolódó költõé, szá- momra jószerével érthe- tetlen maradtak. Egysze- rûen elfogadtam, hogy nem értem meg az újfajta stílust, pedig talán nem is bennem volt a hiba. Bárány Jánosnak közlé- si kényszere volt, és en- gem kért arra, hogy politi- kai jellegû írásait jutassam el Fekete Pista barátom- nak, aki akkoriban a Chi- cago és Környéke címû he- tilap tulajdonos-fõszer- kesztõje volt. Az elsõ írás tetszett a szerkesztõnek, azután jöttek a többiek. Végül az egyiknél Fekete Pista kérdezte tõlem, mondd, te érted, amit eb- ben írt? Mondtam: én nem, de kérdeztem a szerzõt, hogy mirõl, illetve kirõl van szó a cikkben. Bárány el- mondta, hogy a cikk éles kritika Kutas István, a ma- gyar kommunista sportcár ellen. Ezzel csak az volt a baj, hogy olvasóink szá- mára nem ismert az illetõ, így azt ajánlottuk a szer- zõnek, hogy adja fel levél- ben a kritikát. Ezzel be is fejezõdött Bárány közírói tevékeny- sége a lapunknál, késõbb a Montrealban megjelenõ Nyugati Magyarság címû havonta megjelenõ lapnál publikált. A fent említett Hat év Las Vegasban címû köny- vet, amint a teljes könyv- táramat, a Norridge-i Ma- gyar Református Egyház- nak adományoztam. Most Las Vegasban egyik bará- tomtól kaptam kölcsön a kötetet, amely Bárány Já- nos magánkiadásaként je- lent meg Budapesten, 1991-ben. A kötet hátolda- láról idézem a következõ- ket: „Ilyen még nem volt a hazai könyvpiacon! Bá- rány János rendkívül iz- galmas könyvében kitere- geti Las Vegas szennyesét! Bárány a hatvanas évek- ben többször ült börtön- ben politikai okok miatt. Mint pályakezdõ költõnek is elvágták az útját. Disszi- dált Amerikába. 1985-ben, egy játékka- szinóban elvesztette az ad- dig megkuporgatott pén- zét. Ott maradt Las Vegasban, egyetlen fitying nélkül. Jelentkezett egy dealer iskolába, és dealer lett. (A dealer a bankot adó alkalmazott a kaszi- nóban.) Ebben a könyv- ben közreadja minden ta- pasztalatát, amit a szeren- cseüzletben szerzett. Ho- gyan játsszunk a ruletten, a Black Jacken, a gépe- ken? Hogyan vágják át a betévedõ palimadarakat a kaszinókban? (Tulajdon- képpen mindenki pali- madár egy-két nagymenõt leszámítva.) Milyen az amerikai mentalitás? Ho- gyan érvényesülhet egy magyar emigráns az USA- ban? Ezekre a kérdésekre ad a kötet választ. Ilyen szabad szájú könyv, azt hiszem, még nem jelent meg nyomtatásban. Se Magyarországon, se má- sutt. És mégsem öncélú. Bárány János egyszerre jó tollú író és Károly-kerti va- gány. Hatalmas dumája van! Bevallom õszintén, hogy a szerkesztése köz- ben végig hangosan röhög- tem. Bárány János könyvét annak ajánlom, aki jól akar szórakozni; aki ki akarja próbálni a szeren- cséjét, és annak, aki mun- ka nélkül gyorsan meg akar gazdagodni, hisz kártya- és rulettsziszté- mákat is kombinált. A szerkesztõ.” Mit mondjak, jó beve- zetés, csak éppen nem mindenben igaz. Ugyanis, amennyiben a bevezetõ- ben leírtak mind igazak lennének, Bárány János már régen gazdag ember lenne. Aki munka nélkül gyorsan meg szeretne gazdagodni, az ne a Bá- rány-szisztémát játssza, mert õ maga sem lett gaz- dag, évekig a Budapesten megjelenõ Magyar Hírlap véleményrovatában írt, de már onnan is eltûnt, utána Arizonában találtam rá, e- mailen. Az, hogy egyszerre jó tollú író és Károly-kerti va- gány, akinek hatalmas du- mája van, igaz. Példa rá a könyve elsõ bekezdése: 1985. augusztus 1. Dél- után 2 óra. A Las Vegas-i repülõtér elõcsarnokában rápillantok a hõmérõre. 49C. Mintha egész almát nyeltem volna, homokkal. A fáradtságtól és a sok játékautomatától alig talá- lom a büfét. A 7Up hideg és 2.25 dollár. A rablásnak ez a formá- ja most valahogy nem za- var. A józan düh, amit Magyarországon ihletnek hívtak, már régen gyomor- fekéllyé szelídült bennem. Ahhoz, hogy felháborod- jak, az orvosok szerint elõbb meg kell nyugod- nom. Nem csinálok görögtü- zet. Minek? Végered- ményben azért jöttem ide, hogy ezreket nyerjek. Mit számít itt 2.25? Fe- jemre szorítom a 7Up-os dobozt, és megtámadok egy automatát. Három perc alatt vesztek har- minc dollárt. CSODÁLATOS 777 a szerkezet neve, de nekem errõl egész más a vélemé- nyem. Hátat fordítok. Dö- gölj meg! Jobb, ha bemegyek a városba, talán ott na- gyobb szerencsém lesz. Ki- oldalgok a taximegállóba. Körülbelül százan állnak elõttem. Átsétálok a másik oldalra, ahol három, hat méter hosszú limuzin par- kol. – Beviszel a városba, haver? – szólítom meg a fe- kete sofõrt. – Egyedül? Úgy értem egyedül vagy? – Miért? Csak nagycsa- ládosokat fuvarozol? A fekete vigyorog. Ha van három foga összesen, faguriga legyek.” Jó duma, jó szöveg, akár Rejtõ Jenõ – azaz P. Howard – is írhatta volna. Az izgalmas bevezetõ után ellaposodott a szö- veg, sõt eldurvult, fõleg trágár lett. A fülszöveget író szerzõnek igaza van, ilyen szabad szájú könyv, azt hiszem, még nem je- lent meg nyomtatásban. Nem vagyok prûd em- ber, hallottam mindenfélét focicsapatok öltözõjében a srácoktól, de ami ebben a könyvben megy, az egy- szerûen szörnyû. Már- mint a trágár káromkodá- sok. Értelmetlenül, csak úgy „für alle felle” látszó- lag brahiból, én ezt is megcsinálhatom, na és? Amennyiben a trágár szavak orgiáját kiven- nénk, elég érdekes lenne a könyv és felettébb szóra- koztató. Na jó, tegyük túl rajta magunkat. Egyébként Bárány filo- zofál is, magyarul gondol- kodik, bölcselkedik, pél- dául a nõkrõl: „A sors úgy hozta, hogy három évet mégis A-val él- tünk együtt, aki viszont ti- pikusan az én esetem volt. Tizenhat évvel volt fiata- labb nálam, de soha nem éreztem, hogy Jézus Má- ria, mi lesz, vagy jaj, azért ez túl sok. Ritka értelmes lány volt, minden jóra fogé- kony, és a tudásszomj majd' szétvetette. Meg a makacsság. Ebbõl követ- kezõen mindenféle stiklire képes volt, hogy ami az õ kis fejében kifõtt, azt vég- hez is vigye. Olyan élethû történeteket tudott ki- agyalni és elõadni, hogy nem lehetett rá haragudni. Szemrebbenés nélkül, ártatlan arccal mondotta a képembe az ellenkezõjét, amirõl tudta, hogy tudom, hogy nem igaz. Egy alka- lommal elutazott St. Louisba a volt fiújához, miközben bõszen bizony- gatta, hogy a barátnõjét akarja látni. Ez a Vadanya nevû barátnõ persze csak ürügy volt, tudta õ is, én is, nem is érdekelt a dolog, elvégre kinõttem már az örök hûség meséjébõl. A baj az volt, hogy ne- kem ezt el kellett volna hinnem. Ehhez - általam ismeretlen okból - ragasz- kodott. Fejfájdítóan szép dolgokat mondott a biza- lomról, a férfisovinizmus- ról, egyebekrõl, a végén K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 24. – 21. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Hogyan gazdagodjunk meg könnyen, gyorsan? A könyv címoldala Újabb magyar lemezek a világzenei Top 20-ban Népi kultúránk nagy sikere Két magyar lemez is fel- került a májusi világzenei csúcslistára. A nagyvilág- ban megjelent zenei albu- mok között a Romengo együttes a 8., a Karaván Família a 19. helyen vég- zett a World Music Charts Europe listája alapján. A Romengo együttes Nagyecsed–Budapest cí- mû albuma a romazene sava-borsát adja. Az ötta- gú zenekarból hárman nagy-ecsediek, amely a szatmári muzsika felleg- vára, míg ketten budapes- tiek, ahol találkozik a gaz- dag magyar kultúra min- den része egymással és a nyugati zenével. A Karaván Família az idén ünnepli tizedik szüle- tésnapját, ebbõl az alka- lomból a különleges csalá- di zenekar egy kivételes le- mezt készített. Az Asvin, vagyis Könnycsepp címû album egy család üzenete szeretetrõl, fájdalomról, hagyományról és békes- ségrõl. A Romengo együttes A Karaván Família

×