Your SlideShare is downloading. ×
Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában

71
views

Published on

Published in: News & Politics

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
71
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
2
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. K Ö Z É L E T 2013. október 26. – 44. szám – – 9. oldal CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot! Nemrégiben a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) Magyar rapszódia címû elõadását láthattuk Las Vegasban, a helyi egyetem, a University of Nevada Las Vegas (UNLV) Artemus W. Hall koncerttermében. Az elõadásról kizárólag felsõfokú jelzõket használva írhatok. A színpompás magyaros jelmezekbe öltözött csinos, fiatal lányok és a szilaj táncot járó mokány legények nagyszerû programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum. Ma este jó érzés magyarnak lenni, büszkék lehetünk a népi, nemzeti kultúránkat képviselõ Magyar Állami Népi Együttesre – mondotta az elõadás után dr. Kálmán László Los Angeles-i magyar fõkonzul, miután az elõadás után az elõtérben beszélgettünk. Mindketten mosolyogva gratuláltunk Ferencz Mária menedzserigazgatónak, majd megkerestük Mihályi Gábor koreográfust, a tánckar vezetõjét, a MÁNE mûvészeti igazgatóját, hogy neki is átadjuk elismerésünket. Nagyszerû színházi élményben volt részünk, köszönet érte a vezetõknek, táncosoknak, zenészeknek és az egész társulatnak. Hazafelé menet, a mûvészkijáró mellett nejemmel együtt még gratuláltunk Csemer Zsolt fiatal cimbalmosnak, aki virtuóz játékával hatalmas sikert aratott. Rövid beszélgetésünk alatt kiderült, hogy két évig tanult Lukács Miklósnál a Zeneakadémián. Lukács Miklós évekkel ezelõtt járt Chicagóban, a népszerû kamarazenekar, a Concertante de Chicago szólistájaként, amikor Kodály Zoltán Háry János címû daljátéka volt mûsoron. Tavaly Balogh Kálmán, a kiváló cimbalommûvész lépett fel Chicagóban, ahol a koncert szünetében arról panaszkodott, hogy egyetlen fiatal roma sem jelentkezett cimbalomoktatásra a Zenrakadémián. Miután a vendéglõkben nincs szükség cigányzenekarra, a fiatalok másfajta megélhetés után néznek. Az együttes zenészeit a fiatal cimbalmoson kívül is illik név szerint említeni: Pál István – Szalonna – prímás, aki bandájával nemrég Washingtonban muzsikált a Smithsonianban tartott Folklife Festivalon. A másik prímás Radics Ferenc, míg a adás volt Chicago környékén, az egyik a várostól délre lévõ University Parkban, míg a másik a Weaton nevû nyugati peremvárosban, mindkettõ a helyi – college – fõiskolák nagytermeiben. Az elõadások sikeresnek bizonyultak, annak ellené- mot. A magyar nézõk közül sokan kifogásolták az egyszerûbb jelmezeket, továbbá azt is, hogy sok számukra ismeretlen nemzetiségi elemekbõl állt a program néhány része. Például a csángó kultúra teljesen ismeretlen volt ak- brácsás Kanal Bence, a bõgõs Radics Tamás, a fúvós, citerás és kobzos Szlama László. Az együttes énekesnõje, az új felfedezett Enyedi Ágnes nevét érdemes megjegyezni, hangja sokban hasonlított Sebestyén Márta, vagy Faragó Laura átengedõs stílusára. A csinos, fiatal énekesnõ jövõje biztosított- re, hogy míg az együttes egyik fele Weatonban lépett fel, addig a többiek ugyanaznap este St. Louisban szerepeltek. Akkori beszámolómban írtam: „..valószínû, az amerikai turnét szervezõ Columbia Artist Manegement Inc. két bõrt akart lehúzni egy nyúlról...” A fõként amerikaiakból álló weatoni kö- koriban a chicagói magyarok számára, de sokan idegenkedtek a cigánydaloktól és táncoktól is. Az 1956 utáni generáció ekkor találkozott elõször a nemzetiségek színes és érdekes kultúrájával. A jelmezek is inkább az egyszerû falusi szokásokat mutatták be a korábbról megszokott színesebb kivi- nak látszik a MÁNE tagjaként, fejlõdése kizárólag a szorgalmán múlik, tehetsége adott a karrierre. A MÁNE Las Vegas-i elõadását kis szorongással vártam, emlékezve a csapat legutóbbi koncertjére, amit Chicagóban láttunk hat évvel ezelõtt. 2007-ben két elõ- zönség, ebbõl semmit nem észlelt. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltõ publikum felállva, négyszer-ötször tapsolta vissza a finálé fáradt szereplõit. Azok a honfitársaink, akik többször látták már a MÁNE mûsorát, azonban hiányolták a teljes progra- telezésû mûsorokkal szemben. Itt elsõsorban az Ecseri lakodalmasra gondolok. Számomra, de nyugodtan írhatnám, számunkra – és itt az 1956-os forradalom után menekült generáció tagjaira gondolok – a MÁNE legismertebb mûsora az Ecseri lakodalmas volt. E mûsor hatása élt az emlékeinkben, sõt azt is mondhatnám, hogy számunkra a többször látott Ecseri lakodalmas volt a néptánc etalon. A PORT.hu weboldalról idézem: „Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes az elmúlt hat évtizedben szinte folyamatosan a folklórból kisarjadó, abból inspirációt nyerõ színpadi néptáncmûvészet egyik emblematikus mûhelyeként vált ismertté. Szellemisége, kisugárzó ereje a kezdetektõl meghatározó volt. Az itt alkotott mûvek közül jó néhány az egyetemes magyar kultúra legfényesebb lapjaira íródott.” A Magyar Állami Népi Együttes a rendszerváltozás után elõször 1994-ben járt Amerikában, az Elindultam szép hazámból címû programmal. Akkor Serfõzõ Sándor igazgató és Tímár Sándor mûvészeti vezetõ-koreográfus kísérte útján az együttest. A cigányzenekart a hírneves prímás néhai Berki László vezette, Balogh Dezsõ klarinét és Horváth Rudolf cimbalom virtuóz zenészek társaságában. Az elõadást Skokie-ban, az északi peremvárosban lévõ színházban tartották, emlékezetem szerint teltházas teremben. Elõtte a nyolcvanas években, a belvárosban lévõ Chicago Theater hatalmas nézõterét zsúfolásig megtöltötte a közönség, akkoriban még több magyar élt a városban, bár a nézõk nagy része amerikaiakból állt. Másnap este, amíg a cigányzenekar egyik fele Berki László prímás vezetésével Bocskay József Golden Bull vendéglõjében muzsikált, addig Oláh Béla prímás egy másik csapattal Kiss László Hungarian Restaurantjában mulattatta a vendégeket. Ekkor, a Golden Bullban hallottam elõször romadalokat. Berki Laci barátunk tanította a mulatozásra vágyó ’56-os generáció tagjainak a mulatságos és sokszor bizony kicsit kétértelmû énekszámokat. Régi szép idõk, közel 20 év telt el azóta. Eltûntek a chicagói magyar vendéglõk, és egyben eltûnõben van a magyar közönség, elsõsorban az ’56-os generáció tagjai. Az Amerikába érkezett társulat negyvenhét tagja három hónapon keresztül 63 városban, 72 elõadást tart. A több tízezer mérföldes távolságot buszon teszi az együttes, ami izgalmas, egyben fárasztó is lehet, még a fiatalok számára is. Emlékezetes marad számomra az a chicagói szentmise, amelyet Ft. Eördögh András atya celebrált a Szent István Király-templomban, a MÁNE turnéján, Ohióban tragikus hirtelenséggel elhunyt alkalmazott részére. Mint akkor írtam: „Szem nem maradt szárazon a mise alatt, jómagam csodáltam, hogy Bandi atya meg tudta õrizni nyugalmát, és levezette a megható szertartást.” A beszámolómból kimaradt, hogy ilyen gyönyörû éneklést még sosem hallottam a nagyszerû akusztikájú templomunkban. A Himnusz elhangzása után senkinek sem volt kedve beszélgetni. Más alkalommal dr. Kaltenekker Ferenc chicagói magyar orvost várták a turné tagjai, vagy dr. Kismartoni Károly vizsgálta meg a betegségre panaszkodókat. Fõleg a hölgyek izgultak a kisebb-nagyobb problémák miatt. Kaltenekker doktor, dús õsz hajával, hóna alatt a tipikus orvosi táskával, igazi doktor bácsi benyomását keltette a tánckar hölgytagjai számára. A mostani turnén novemberben lesznek Chicagóban, de a két magyar doktor már nem várja õket, Kismartoniék Floridába, Sarasotába költöztek, Kaltenekker doktor bácsi pedig pár évvel ezelõtt a mennyországba. Befejezésül még néhány szót a Las Vegas-i mûsorról, amelynek elsõ száma, a nyitány Szatmárból egy tradicionális csárdással és verbunkos tánccal kezdõdött. Ezután a lányok üveges tánca következett, amelyhez késõbb a fiúk is bekapcsolódtak. A mûsorfüzet szerint ezek a táncok Somogy és Kalocsa környékérõl származtak, ezt követte gyorsan az erdélyi, kalotaszegi szám, amelyben a lányok színpompás ruhái mellett a fiúk gyors táncaikkal arattak sikert. Bonchidai muzsika következett, cigányzene a vegyes kultúrájú régióból. A lányok tánca jött Moldvából, majd zenei interlúd visszaemlékezés Liszt Ferenc Magyar rapszódiák címû darabjára. A program második részében kitûnt, gyimesi táncoknál két lány dobolt az ütõgardon nevû õsi hangszeren. Chicagóban elõször a Muzsikás együttes mûsorán hallottuk az ütõgardont, amelyet Hamar Dániel mutatott be az amerikai közönségnek. A mûsor második része gyorsan pergett, több zenei számmal. A Las Vegas-i közönség ilyenformán megismerkedhetett a cimbalommal, a hangszeren Csemer Zsolt bravúros teljesítményt nyújtott. Végezetül olvasóimnak szeretném felhívni a figyelmét, hogy azok, akik szeretik a népzenét és néptáncot, menjenek el a MÁNE mûsorára, garantálom, nem fogják megbánni. A MÁNE észak-amerikai programja megtalálható a www.hagyomanyokhaza.hu weboldalon. Chicagóban november 22-én, pénteken este 8 órakor, az Auditorium Theatre-ben lépnek fel. Torontóban november 25-én, hétfõn este 8 órakor a Roy Thompson Hallban lesz az elõadás.