Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában

on

  • 248 views

 

Statistics

Views

Total Views
248
Slideshare-icon Views on SlideShare
248
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában Document Transcript

    • K Ö Z É L E T 2013. október 26. – 44. szám – – 9. oldal CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István Fergeteges Magyar rapszódia Amerikában Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot! Nemrégiben a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) Magyar rapszódia címû elõadását láthattuk Las Vegasban, a helyi egyetem, a University of Nevada Las Vegas (UNLV) Artemus W. Hall koncerttermében. Az elõadásról kizárólag felsõfokú jelzõket használva írhatok. A színpompás magyaros jelmezekbe öltözött csinos, fiatal lányok és a szilaj táncot járó mokány legények nagyszerû programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum. Ma este jó érzés magyarnak lenni, büszkék lehetünk a népi, nemzeti kultúránkat képviselõ Magyar Állami Népi Együttesre – mondotta az elõadás után dr. Kálmán László Los Angeles-i magyar fõkonzul, miután az elõadás után az elõtérben beszélgettünk. Mindketten mosolyogva gratuláltunk Ferencz Mária menedzserigazgatónak, majd megkerestük Mihályi Gábor koreográfust, a tánckar vezetõjét, a MÁNE mûvészeti igazgatóját, hogy neki is átadjuk elismerésünket. Nagyszerû színházi élményben volt részünk, köszönet érte a vezetõknek, táncosoknak, zenészeknek és az egész társulatnak. Hazafelé menet, a mûvészkijáró mellett nejemmel együtt még gratuláltunk Csemer Zsolt fiatal cimbalmosnak, aki virtuóz játékával hatalmas sikert aratott. Rövid beszélgetésünk alatt kiderült, hogy két évig tanult Lukács Miklósnál a Zeneakadémián. Lukács Miklós évekkel ezelõtt járt Chicagóban, a népszerû kamarazenekar, a Concertante de Chicago szólistájaként, amikor Kodály Zoltán Háry János címû daljátéka volt mûsoron. Tavaly Balogh Kálmán, a kiváló cimbalommûvész lépett fel Chicagóban, ahol a koncert szünetében arról panaszkodott, hogy egyetlen fiatal roma sem jelentkezett cimbalomoktatásra a Zenrakadémián. Miután a vendéglõkben nincs szükség cigányzenekarra, a fiatalok másfajta megélhetés után néznek. Az együttes zenészeit a fiatal cimbalmoson kívül is illik név szerint említeni: Pál István – Szalonna – prímás, aki bandájával nemrég Washingtonban muzsikált a Smithsonianban tartott Folklife Festivalon. A másik prímás Radics Ferenc, míg a adás volt Chicago környékén, az egyik a várostól délre lévõ University Parkban, míg a másik a Weaton nevû nyugati peremvárosban, mindkettõ a helyi – college – fõiskolák nagytermeiben. Az elõadások sikeresnek bizonyultak, annak ellené- mot. A magyar nézõk közül sokan kifogásolták az egyszerûbb jelmezeket, továbbá azt is, hogy sok számukra ismeretlen nemzetiségi elemekbõl állt a program néhány része. Például a csángó kultúra teljesen ismeretlen volt ak- brácsás Kanal Bence, a bõgõs Radics Tamás, a fúvós, citerás és kobzos Szlama László. Az együttes énekesnõje, az új felfedezett Enyedi Ágnes nevét érdemes megjegyezni, hangja sokban hasonlított Sebestyén Márta, vagy Faragó Laura átengedõs stílusára. A csinos, fiatal énekesnõ jövõje biztosított- re, hogy míg az együttes egyik fele Weatonban lépett fel, addig a többiek ugyanaznap este St. Louisban szerepeltek. Akkori beszámolómban írtam: „..valószínû, az amerikai turnét szervezõ Columbia Artist Manegement Inc. két bõrt akart lehúzni egy nyúlról...” A fõként amerikaiakból álló weatoni kö- koriban a chicagói magyarok számára, de sokan idegenkedtek a cigánydaloktól és táncoktól is. Az 1956 utáni generáció ekkor találkozott elõször a nemzetiségek színes és érdekes kultúrájával. A jelmezek is inkább az egyszerû falusi szokásokat mutatták be a korábbról megszokott színesebb kivi- nak látszik a MÁNE tagjaként, fejlõdése kizárólag a szorgalmán múlik, tehetsége adott a karrierre. A MÁNE Las Vegas-i elõadását kis szorongással vártam, emlékezve a csapat legutóbbi koncertjére, amit Chicagóban láttunk hat évvel ezelõtt. 2007-ben két elõ- zönség, ebbõl semmit nem észlelt. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltõ publikum felállva, négyszer-ötször tapsolta vissza a finálé fáradt szereplõit. Azok a honfitársaink, akik többször látták már a MÁNE mûsorát, azonban hiányolták a teljes progra- telezésû mûsorokkal szemben. Itt elsõsorban az Ecseri lakodalmasra gondolok. Számomra, de nyugodtan írhatnám, számunkra – és itt az 1956-os forradalom után menekült generáció tagjaira gondolok – a MÁNE legismertebb mûsora az Ecseri lakodalmas volt. E mûsor hatása élt az emlékeinkben, sõt azt is mondhatnám, hogy számunkra a többször látott Ecseri lakodalmas volt a néptánc etalon. A PORT.hu weboldalról idézem: „Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes az elmúlt hat évtizedben szinte folyamatosan a folklórból kisarjadó, abból inspirációt nyerõ színpadi néptáncmûvészet egyik emblematikus mûhelyeként vált ismertté. Szellemisége, kisugárzó ereje a kezdetektõl meghatározó volt. Az itt alkotott mûvek közül jó néhány az egyetemes magyar kultúra legfényesebb lapjaira íródott.” A Magyar Állami Népi Együttes a rendszerváltozás után elõször 1994-ben járt Amerikában, az Elindultam szép hazámból címû programmal. Akkor Serfõzõ Sándor igazgató és Tímár Sándor mûvészeti vezetõ-koreográfus kísérte útján az együttest. A cigányzenekart a hírneves prímás néhai Berki László vezette, Balogh Dezsõ klarinét és Horváth Rudolf cimbalom virtuóz zenészek társaságában. Az elõadást Skokie-ban, az északi peremvárosban lévõ színházban tartották, emlékezetem szerint teltházas teremben. Elõtte a nyolcvanas években, a belvárosban lévõ Chicago Theater hatalmas nézõterét zsúfolásig megtöltötte a közönség, akkoriban még több magyar élt a városban, bár a nézõk nagy része amerikaiakból állt. Másnap este, amíg a cigányzenekar egyik fele Berki László prímás vezetésével Bocskay József Golden Bull vendéglõjében muzsikált, addig Oláh Béla prímás egy másik csapattal Kiss László Hungarian Restaurantjában mulattatta a vendégeket. Ekkor, a Golden Bullban hallottam elõször romadalokat. Berki Laci barátunk tanította a mulatozásra vágyó ’56-os generáció tagjainak a mulatságos és sokszor bizony kicsit kétértelmû énekszámokat. Régi szép idõk, közel 20 év telt el azóta. Eltûntek a chicagói magyar vendéglõk, és egyben eltûnõben van a magyar közönség, elsõsorban az ’56-os generáció tagjai. Az Amerikába érkezett társulat negyvenhét tagja három hónapon keresztül 63 városban, 72 elõadást tart. A több tízezer mérföldes távolságot buszon teszi az együttes, ami izgalmas, egyben fárasztó is lehet, még a fiatalok számára is. Emlékezetes marad számomra az a chicagói szentmise, amelyet Ft. Eördögh András atya celebrált a Szent István Király-templomban, a MÁNE turnéján, Ohióban tragikus hirtelenséggel elhunyt alkalmazott részére. Mint akkor írtam: „Szem nem maradt szárazon a mise alatt, jómagam csodáltam, hogy Bandi atya meg tudta õrizni nyugalmát, és levezette a megható szertartást.” A beszámolómból kimaradt, hogy ilyen gyönyörû éneklést még sosem hallottam a nagyszerû akusztikájú templomunkban. A Himnusz elhangzása után senkinek sem volt kedve beszélgetni. Más alkalommal dr. Kaltenekker Ferenc chicagói magyar orvost várták a turné tagjai, vagy dr. Kismartoni Károly vizsgálta meg a betegségre panaszkodókat. Fõleg a hölgyek izgultak a kisebb-nagyobb problémák miatt. Kaltenekker doktor, dús õsz hajával, hóna alatt a tipikus orvosi táskával, igazi doktor bácsi benyomását keltette a tánckar hölgytagjai számára. A mostani turnén novemberben lesznek Chicagóban, de a két magyar doktor már nem várja õket, Kismartoniék Floridába, Sarasotába költöztek, Kaltenekker doktor bácsi pedig pár évvel ezelõtt a mennyországba. Befejezésül még néhány szót a Las Vegas-i mûsorról, amelynek elsõ száma, a nyitány Szatmárból egy tradicionális csárdással és verbunkos tánccal kezdõdött. Ezután a lányok üveges tánca következett, amelyhez késõbb a fiúk is bekapcsolódtak. A mûsorfüzet szerint ezek a táncok Somogy és Kalocsa környékérõl származtak, ezt követte gyorsan az erdélyi, kalotaszegi szám, amelyben a lányok színpompás ruhái mellett a fiúk gyors táncaikkal arattak sikert. Bonchidai muzsika következett, cigányzene a vegyes kultúrájú régióból. A lányok tánca jött Moldvából, majd zenei interlúd visszaemlékezés Liszt Ferenc Magyar rapszódiák címû darabjára. A program második részében kitûnt, gyimesi táncoknál két lány dobolt az ütõgardon nevû õsi hangszeren. Chicagóban elõször a Muzsikás együttes mûsorán hallottuk az ütõgardont, amelyet Hamar Dániel mutatott be az amerikai közönségnek. A mûsor második része gyorsan pergett, több zenei számmal. A Las Vegas-i közönség ilyenformán megismerkedhetett a cimbalommal, a hangszeren Csemer Zsolt bravúros teljesítményt nyújtott. Végezetül olvasóimnak szeretném felhívni a figyelmét, hogy azok, akik szeretik a népzenét és néptáncot, menjenek el a MÁNE mûsorára, garantálom, nem fogják megbánni. A MÁNE észak-amerikai programja megtalálható a www.hagyomanyokhaza.hu weboldalon. Chicagóban november 22-én, pénteken este 8 órakor, az Auditorium Theatre-ben lépnek fel. Torontóban november 25-én, hétfõn este 8 órakor a Roy Thompson Hallban lesz az elõadás.