Egy lakosztályban Esterházy herceggel

131 views
97 views

Published on

Published in: News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
131
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Egy lakosztályban Esterházy herceggel

  1. 1. Nemrégiben kaptuk a szomorú hírt: Bocskay T. József Budapesten, a Szent Imre kórházban, életének 89. évében visz- szaadta nemes lelkét és fá- radt testét teremtõjének. Bocskay József barátunk Chicagóban élt 1957-tõl egészen a rendszerválto- zásig, amikor elhatározta, hogy visszatér Magyaror- szágra. Budapesten meg- alapította az Igazolt Ma- gyar Szabadságharcos Vi- lágszövetséget, amelynek haláláig elnöke maradt. Chicagóban töltött évei során sokáig vezette a Ma- gyar Szabadságharcos Szövetség helyi csoport- ját, nevéhez fûzõdik a Volt Politikai Foglyok Szövet- sége chicagói részlegének alapítása és vezetése. A ’70-es és a ’80-as években fõként az osztrák és olasz lágerekben sínylõdõ me- nekülteknek biztosította az amerikai bevándorlást. Ezernél többen kapták meg Bocskay József segít- ségével az affidavit of sup- port dokumentumot, amely lehetõvé tette be- vándorlásukat az Egyesült Államokba. Bocskay József isme- retségéhez az is hozzájá- rult, hogy 1958-tól kezdve négy éttermet vezetett. A sorban az elsõ az Irving Park Roadon lévõ Kék Du- na volt, ezt követte a Lin- coln Avenue-n a Hungarian Restaurant, majd a Sangamon Stree- ten a Sangamon Inn, végül a város északi részén, a Rogers Streeten a Golden Bull, magyar nevén, az Aranybika. Az utóbbi adott helyet számos magyar rendez- vénynek, a vendéglõ volt a magyar szabadságharco- sok találkozóhelye. Ven- dége volt többek között Pongrátz Gergely, Kõvágó József, Budapest egykori polgármestere, Rácz Sán- dor, Göncz Árpád, Kopá- csi Sándor és Vásárhelyi Miklós – az utóbbiak a Nagy Imre dicstelen peré- nek vádlottjai. Néhány éve beszámo- lót írtam a chicagói Sza- badságharcos Szövetség elnökeirõl, köztük Bocskay Józsefrõl is. Ezt az öt évvel ezelõtt készí- tett interjút közöljük újra, jobbat, részletesebbet nem tudnék írni ma sem, miután a cikkem alanya már a másvilágon van. * Bocskay T. József az 1950-as évek végén vette át a chicagói szabadság- harcos csoport vezetését Halmágyi Lajostól, majd a ’60-as évek elején adta át Petrákovits Jenõnek. A kiváló szervezõképesség- gel rendelkezõ elnök azu- tán megalakította a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége chicagói cso- portját, amelyet 1990-ig vezetett. A rendszerváltást követõen végleg visszatért Magyarországra, ahol megalakította az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetséget, amelyek elnöke lett. Az IMSZVSZ évente július 4-én megem- lékezést tart az amerikai katonák temetõjében, ok- tóber 23-án emléktáblákat helyeznek el a Corvin közi filmszínház falára. Bocskay Józsefet Chi- cagóba érkezésem, 1963 óta ismertem, sokat segí- tettem neki a különféle ünnepségek szervezésé- ben, ezért nyugodtan mondhatom kapcsolatun- kat barátinak. Az ’56-os forradalmi szerepérõl szá- mos írott emlék van, neve kilenc helyen szerepel Eörsi László Corvinisták 1956 címû könyvében. A 383-384-es oldalon ta- lálható rövid életrajzi is- mertetés a Bika Julianna által az Oral History Archí- vum számára, az 1980-as évek végén készült inter- jún alapult. Részletes Bocskay-interjú található Orbán Éva Üzenet a bari- kádokról címû kötetében, így amikor beszélgetünk, engem más érdekel, mint ami a könyvekben találha- tó. – A forradalom után mi- kor mentél külföldre? – 1956. szilveszter éjje- lén hetedmagammal ér- tünk át Ausztriába, egy kis faluba kerültünk, a ne- vére már nem emlékszem, ahonnan átvittek minket Bruckba, és onnan tovább Kismartonba, ahol nagy gyûjtõtábor mûködött. Itt véletlenül találkoztam egy osztrák újságíróval, aki hallotta, hogy éveket töl- töttem börtönben, és tol- mács útján érdeklõdött, hogy találkoztam-e Ester- házy Pál herceggel. Mondtam, hogy nem- csak találkoztam, de né- hány hónapig zárkatársak voltunk, ahol arról beszél- gettünk, mi lenne, ha ki- szabadulnánk egyszer in- nen. Mondtam, hogy te dúsgazdag ember vagy, neked nem lenne problé- mád, de én mit csinálhat- nék az életben? Õ kérdez- te: mi szeretnél lenni? Erre azt mondtam, hogy er- dész. Mire Esterházy Pali azt felelte, ha egyszer ki- szabadulunk innen, ak- kor nálam erdész leszel. Hát persze, az újságíró- nak ezt nem mondtam, csak azt, hogy cellatársak voltunk a herceggel, aki nagyon derék, tisztességes emberként viselkedett mindenkivel a börtönben. Az újságíró elmondta, hogy egy katolikus lapnak írja a cikket, és ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Vé- gül csak annyit tett hozzá, hogy a herceg kiszabadult, és Nyugaton van. A cikk megjelent, és utána a herceg ügyvédje hívott telefonon, utasítása van, hogy vigyen fel Bécs- be, és helyezzen el az ele- gáns Hotel Tirolban. Igen ám, de mi heten voltunk, egyikük egy szép fiatal lány, akit feleségül akar- tam venni, bár õ késõbb meggondolta magát. Itt a herceg utasítására felöltöz- tettek minket, zsebpénzt is kaptuk, de vele nem talál- koztunk, mert akkor már Svájcban volt. Nekem ál- lást ajánlott, mert emléke- zett az ígéretére. – De tudtommal Ameri- kába készültél, ahol Indiana állam acélgyárai- ról híres Gary városában rokonaid éltek. – Igen, persze, oda sze- rettem volna kimenni, hi- szen Ausztriából 1949-ben az oroszok egyszer már visszavittek Magyaror- szágra, ahol hosszú éveket töltöttem börtönben. Nem éreztem biztonságban ma- gam Bécsben. Idõközben Garybõl telefonon kerestek a rokonok, nagynéném hí- vott, hogy intézik az affi- davitet – a közjegyzõ által hitelesítet okmányt –, és várjam meg, míg az ame- rikai követségre hívnak. Hívtak többször is, vég- re egy amerikai katonai repülõgépre kerültünk, és azzal vittek minket Ameri- kába. Megérkezésünk után a híres Camp Kilmerbe kerültünk, ott ta- lálkoztam Jávor Pál egy- kori hírneves színésszel, aki az irodán dolgozott. 1957. március elején felül- tettek a vonatra, irány Gary, ott várt rám a rokon- ság, akiket akkor láttam életemben elõször, Mari néném vitt magával. Garyben szerveztük az elsõ forradalmi évfordulót, amelyen Pongrátz Ger- gely és fivérei is jelen vol- tak. 1958-ban költöztem Chicagóba, ahol a néném K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. október 12. – 42. szám – CHICAGÓI KRÓNIKA KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY Harmath István CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES Október 20-án vasárnap, de. 11 órakor ünnepi Szentmise utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom 57-ik évfor- dulóján. Szent István Király templom, a chicagói magyar egye- sületek közös szervezése. Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot! Egy„lakosztályban”Esterházyherceggel segítségével megnyitottam az elsõ vendéglõmet, amelynek a Kék Duna – Blue Danube – nevet ad- tuk. A restaurant az Irving Park roadon mûködött, s ez lett akkoriban az ’56- osok találkozóhelye. A forradalom második ünnepségét már Chicagó- ban rendeztük, a belvárosi Prudential Building dísz- termében. Az ENSZ-be de- legált amerikai nagykövet, Henry Cabot Lodge jr. volt az ünnepi szónok, a teremben több ezren zsúfo- lódtunk össze, ez volt a legsikeresebb ünnepség Chicagóban, azóta sem jöttek ennyien a megemlé- kezésre. – Késõbb a Petrákovits Jenõ vette át tõled a szab- harcosok vezetését, te pe- dig a Volt Politikai Foglyok Szövetségének lettél az el- nöke. Az 1970-80-as évek- ben, az európai lágerek- ben maradt menekültek amerikai bevándorlása lett a legfontosabb ügy, ame- lyet intéztél. – Ezernél többre tehetõ azok száma, akiket Chica- góba hozattam, de sok kö- szönet nem volt benne, mert tõlük azután semmi segítséget sem kaptam, legfeljebb kritikát. Pedig a New Yorkban mûködõ ka- tolikus szervezet hozatta a menekülteket az USA-ba, és a Tarnóczy nevû vezetõ szerint Chicago fogadta be a legtöbb olyan magyar menekültet, akiknek nem volt rokoni kapcsolata más magyarlakta város- ban. – Emlékszem, a forrada- lom 23. évfordulójára ren- dezett ünnepségre a Roosevelt Highschoolban 1979. október 21-én, ame- lyen Kõvágó József, Bu- dapest egykori polgármes- tere volt az ünnepi szó- nok. A kis lakóházakkal körülvett középiskola fõ- bejárata a Wilson nevû ut- cára nyílott, a bejáratnál két hatalmas kandeláber állott, amelyben tûz lobo- gott. Mellettük micisapkás srácok álltak „davajgitár- ral” – géppisztollyal – a ke- zükben. Fantasztikus ötlet volt, egészen addig, míg a rendõrség és tûzoltóság megérkezett, szirénázva zavarták a környék békés lakóságát. – Igen, valaki a kör- nyékrõl riasztotta õket. A tüzet eloltottuk, a srácok pedig a kapun belül álltak tovább õrséget. Ezek mind fiatal menekültek voltak, talán egy hete érkeztek Chicagóba. Az egyik közü- lük gazdag, jómódú ember lett, talán már el is felejtet- te egykori kalandját. Ezt a napot az Illinois állam ak- kori kormányzója, James Thompson a Magyar Sza- badságharcosok Napjává (Hungarian Freedom Feighters Day) deklarálta. Emlékezetes volt szá- munkra Kõvágó József be- széde, aki az utóbbi évek- ben visszavonult a magyar emigrációban a tevékeny szerepléstõl. Örülök, hogy most, 2008. október 22-én emléktáblát emelünk ré- szére a Corvin közben ren- dezendõ ünnepségen. Sok olyan régi chicagói emlék jut eszembe, amelyekre szívesen gondolok vissza. Egykori munkatársak és bajtársak, akik jóban- rosszban kitartottak mel- lettem. Az angol nyelvû tit- kár Csekme Ferenc, a magyar nyelvû levelezõ Ju- hász József, Szabó Ist- ván és az Ács testvérek, István és László, a höl- gyek közül br. Pongrácz Mária, Körömi Mária va- lamint késõbb Bohacsik Mária, akinek evanstoni lakásában annyi sok me- nekült kezdte chicagói éle- tét. Jó volt velük dolgozni, ezúton rajtad keresztül kö- szönöm nekik a sok segít- séget. 1957. október, Gary, Indiana: Bocskay József és Pongrátz Gergely Balról: Ifj. Fekete István, Bocskay József, Rácz Sándor, Pongrátz Gergely és Harmath István Bocskay József fogadalmat tesz (1958) Az 1958. októberi ünnepély. Jobbról: Zwack Péter, Csekme Ferenc, Kovács András, Henry Cabot Lodge jr., Bocskay József, Fábián Viktor és Ft. Magyar József. Henry Cabot Lodge jr. ENSZ-nagykövet 1958-ban, a Prudential Buildingben tartott októberi ünnepségen, mellette jobbján Kovács András, balján Bocskay József látható Everett Dirksen szenátor, Juhász József és Bocskay József az 1964-es választáson Harmath István, Bocskay József és ifj. Fekete István az IMSZVSZ irodájában, 2005-ben

×