• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Csapó Endre - Elnökválasztás Amerikában
 

Csapó Endre - Elnökválasztás Amerikában

on

  • 183 views

 

Statistics

Views

Total Views
183
Views on SlideShare
183
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft Word

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Csapó Endre - Elnökválasztás Amerikában Csapó Endre - Elnökválasztás Amerikában Document Transcript

    • Csapó Endre Elnökválasztás Amerikában Megjelent a Magyar Élet 2012. november 15-i számában Már év eleje óta tart az érdeklôdés felkeltése az amerikaiújságok oldalain, növekvô méretekkel egészen november 6-áig.Négy évenként éli meg a nagy világbirodalom népe ezt alátványos versenyt két ember között, akiknek egyike anagyhatalom nagyhatalmú elnöke lesz. A magyarországi lapok csak néhány hete foglalkoznak azamerikai elnökválasztással, nem is nagyon elemzik a jelöltekesélyeit. A Magyar Életben még ennyit sem fordítottunk rá.Évtizedekkel ezelôtt még izgalmas volt találgatni a jelöltekvárható viszonyulását a Szovjetunió iránt, amiben szülôhazánksorsa is érintett volt. Helyzetünket azóta inkább az jellemzi,hogy akár republikánus, akár liberalista elnököt kapott azEgyesült Államok, a magyarországi politikát azonos módonítélik meg Washingtonból és New Yorkból. Amikor a magyarnépet a privatizációs exkommunita, liberalista újgazdagokpolitikai pártjai kormányozzák, akkor az amerikai politika ésmédia türelmes és barátságos. Amikor nemzeti érdekeket védôkormány van Budapesten, akkor a diplomácia merevre fagy, amédia önti ocsmány áradatát a hazugságnak. Ebben akövetkezetes helyzetben éthetôen érdektelenek vagyunk azelnöki választások kimenetelében. Mindössze egy magyar különlegesség keltett fel figyelmetaz amerikai elnökválasztás menetében. Új név jelent meg amagyar sajtóban „egy magyarországi születésû milliárdos,Thomas Peterffy. Eddig nem hallottunk róla, persze, mindenidejét elfoglalta a pénzcsinálás. „A 68 éves, magyarországi születésûmilliárdos milliókat költ televíziós hirdetésekre, amelyekben elmondja, 1
    • hogy a Republikánus Pártra szavaz a novemberi elnökválasztáson.Ráadásul úgy, hogy nem dédelget politikusi terveket, sôt még csak nem istagja a pártnak. Ezzel Soros György mellett egy másik magyarországiszületésû milliárdos lépett színre az amerikai politikai életben, ráadásulpont az ellentétes oldalon.” Peterffy az amerikai elnökválasztási kampány egyikmeglehetôsen sokat forgatott politikai érvét dolgozta kiegyperces kisfilmjében. A félelem a szocialista Amerikátólvisszatérô motívum a republikánusok politikai hitvallásában, ésáltalában nem hagyják ki a lehetôséget, hogy Barack Obamátszocialista intézkedések bevezetésével vádolják meg. Egy budapesti kórház alagsorában született 1944-benPéterffy Tamás, az orosz bombázás idején. 1965-ben került kiAmerikába – ahogy mondani illik – szerencsét próbálni.Amilyennek találta Amerikát megérkezésekor, olyannak látjama is. A derék republikánusok küzdenek a szovjet elnyomástszenvedôkért, míg a liberalisták azon mesterkednek, hogybelekormányozzák Amerikát a szocializmusba. Tamás azótasem kételkedik, megmaradt ebben a hitben, nem foglalkozottpolitikával, nem tudhatja, mi történik ezen a téren. 47 év hosszúidô, azalatt nemcsak a republikánus párt változott önmagaellentétévé, de a párt mai szavazói sem azokért az elvekértlelkesednek, amikért az akkoriak. A második világháborút követô hidegháborús, valójábanmozdulatlan világhatalmi állóvízbe – mint a tóba dobott kôokozta hullámzás jelezte, hogy – egy új irányzat jelent meg avilágpolitika színterén. Mindannyian örültünk Reagan elnökkeményhangú szovjellenes kiállásának. Reagan a konzervatívirányzat szimbóluma volt, Amerika közvéleménye lenyugodott,mégis történik valami abban a megalázó helyzetben, azévtizedek óta meghátráló amerikai külpolitika porondján. Két 2
    • elnöki terminust töltött be. Az elsôben felmagaslott a végremagára tért, szabadságot hirdetô és vállaló Amerika, azzal azüzenettel, hogy a Szovjetuniónak letelt az ideje. De már anegyedik évben furcsa dolgok történtek. Második elnökségébenegy teljesen más Reagan elnök képe jelent meg. (Errôl írtamannak idején: „Reagan bevonulása a vörös futószônyegen”,Magyar Élet 1984. május 10. arról, hogy huszonegy ágyulövésüdvözölte Reagan elnököt és feleségét Pekingen, és továbbiírásaimban, mint: „Reagan elvetélt ígéretei” (MÉ 1984.november 22); „Genf üzenete” (MÉ 1985. december 5). Itt egy kis tájékoztatás kelletik, mert – mint jeleztük – anyolcvanas években felgyorsultak az események anagypolitikában, pontosabban Londonban, Washingtonban,Pekingben és Moszkvában. A kezdeményezés Nyugat részérôlindult. Fontos momentum, hogy mind Britanniában, mind azEgyesült Államokban konzervatív kormány uralkodott, ésmaradt is uralmon továbbra is, a világ sorsára kiható új politikaelejétôl a megvalósításáig. Tehát nem a nyugati baloldal tetttörténelmi lépést a két kommunista hatalom felé, hanem a kétjelentôs „antikommunista” „konzervatív” oldal két nagytámogatottságú politikai személyisége, Margaret Tatcher ésRonald Reagan. Színjátékhoz színészre van szükség. Reagan politikaimúltjában is konzervatív volt. Az amerikai nép nem fogadtavolna el azt a külpolitikát, amit majd a második Reagan idôbenmegetetnek vele. Annak az irányzatnak a neve, ami Reaganáltal érvényesült: neokonzervatívizmus. Álnév, mert a nemzetközibaloldal amerikai liberalista politikai filozófiai mûhelyeibenhozták létre olyan feladattal, hogy konzervatív politikakéntvalósuljon meg az internacionalisták terve. Azért ültették be atervet a Republikánus Pártba, mert a Demokrata Párt 3
    • programjaként nem fogadta volna el Amerika népe. Valóságostrójai faló volt. Margaret Tatcher irányzatát is a neokonzervatívizmusjelzôvel illették, amit a nyugati sajtó uni solo feldícsért,valóságos élô hôsökké avatták a két nyugati vezetôt. Azok atörténelmi lépések, amik a nyolcvanas években bekövetkeztek,illetve be kellett volna következniök, az angol és az amerikaiközvélemény akkori (liberalizmust elvetô) természete miatt nemlehettek volna megvalósíthatók baloldali (liberalista,szovjetbarát, kommunita-maoista-szimpatizáns) kormányokkal. Itt elég csak utalni az izléstelen genfi US–USSRölelkezésekre, az 1985. november 19–21-i Reagan ésGorbacsov találkozóról kiadott közös nyilatkozatra: „Elismerve a különbséget a két rendszer között a nemzetközi kérdésektekintetében, a két vezetô jelentôs egyetértésre jutott egymás szempontjaimegértésében. Megegyeztek abban, hogy szükség van az US–Szovjet viszonyés általában a nemzetközi helyzet javítására ... elismerik az USSR és azUSA különleges felelôsségét a béke fenntartására ... felmérték az US ésaz USSR közötti esetleges összeütközés szörnyû következményeit,hangsúlyozták a közöttük elôfordulható bármilyen háború megelôzésénekfontosságát, legyen az nukleáris vagy konvencionális, és nem törekszenekkatonai felsôbbrendûségre...” Mondjuk ki végülis: a nyolcvanas évekre idôzített politikaifeladat az volt, hogy mind a Szovjetuniót, mind Vörös Kínát egyúj világrendben szereplô alapítóként nagyhatalmi, nemzetköziegyezményben véglegesítsék. Vörös Kínával nem voltprobléma, neki az elszigeteltség feloldását jelentette, náluknem volt történelmi kapitalistaellenes irányzat. Ami a Szovjetuniót illeti, nem ilyen egyszerû a dolog. Ez mais foglalkoztatja a történészeket. Felvillantunk egy idézetet 4
    • (Beszélô 1986/6. szám Kiss Ilona: „Gorbacsov a hetedik”) talánrátalálunk az ösvényre: „A Gorbacsov-éra egyes történészek szerint 1985. március 11-énkezdôdött, amikor Mihail Szergejevicset az SZKP KB plénuma –mindjárt Csernyenko halálának másnapján – esélyes ellenjelölt nélkülfôtitkárrá választotta (hetedikként a szovjet pártfôtitkárok sorában).Mások szerint azonban már Margaret Thatcher eldöntötte a sorsát 1984decemberében, amikor angliai útja végén »tetszik nekem Gorbacsov úr, lehetdolgozni vele« szlogennel elindította az évtized végéig tartó Gorbi-mániát.Mind Gromiko választási beszéde, mind Thatcher szavai arra utalnak,hogy Gorbacsov a hirtelen áttörést jórészt »kommunikátori« készségénekköszönhette. ... Gorbacsov beszédeiben hangoztatta, hogy erôteljes lépésekettett, hogy a Szovjetunió az új évezredbe egy nagyhatalomhoz méltó módonlépjen be. Cél: A Szovjetunió hatalmi pozíciójának helyreállítása. Tehát aszovjet rendszert akarta az összeomlástól megmenteni. Gorbacsovstratégiájának egy része az volt, hogy a kommunista rendszert a Nyugatsegítségével megmentse. »Meggyôzôdéses kommunista vagyok!« – jelentetteki. 1987-ben egyik beszéde alkalmával ezt mondta: »Új világ felé haladunk,a kommunizmus világa felé, amelyrôl soha nem fogunk letérni«; »Aperesztrojka nem a kommunizmustól való eltávolodást jelenti, hanem az amozgalom, ami egy lépéssel közelebb visz a marxista-leninista utópiához;azaz Lenin elveinek folytatása. Nagyon tévednek azok, akik azt várjáktôlünk, hogy mi feladjuk a kommunizmust.” Gorbacsov szívesen látott személy volt nyugaton,lehetetlen, hogy egyet-értett vendéglátóival a Szovjetuniófelszámolásában. Valószínûbb az egyetértés Gorbacsov és anyugati vezetôk körében abban, hogy a Szovjet-uniót felerôsítikés a világhatalom részesévé teszik állandó jelleggel. Az egymásik történet, hogy a tervhez a Szovjetunióban szükségeslazítások beindították a bomlási folyamatot, amit Gorbacsovmár nem tudott kezelni, ôt is miként annak idején Nagy Imrét, a 5
    • fejlemények sodorták magukkal. Személy szerint Gorbacsovjobban járt, senki sem vonta felelôsségre, hogy elrontotta avörös terrorállam szerkezetét. E kitérô után kövessük a neokonzervatív vonulatot.Számos forrásmunka közt idézünk abból, ami awww.karcagugyved.hu internet címen található, amely úgyvezeti be tájékoztatását, hogy George W. Bush elnökségeidején az Egyesült Államok, nem titkoltan neokonzervatívgondolkodásra épülô, és annak elveit magáénak vallókormányzat minden törekvését és lépését áthatja egymeghatározó szellemi holdudvar; a neokonzervatív mozgalom,amelynek szerepe a nemzetközi tendenciáknak megfelelôenfutótûzként terjed. Nemzetközileg is elismert tudósok,gondolkodók elgondolásai hamar befogadásra kerülnek avilág bármely táján: „Vizsgáljuk meg kiindulási pontként mit is jelent az, hogyneokonzervativizmus? Újságírók, sôt mostanában még az elnökjelöltek isirigylésre méltó magabiztossággal beszélnek arról, hogy kik aneokonzervatívok, illetve, hogy mit is jelent az, hogy»neokonzervativizmus». ... azt lehet mondani, hogy a neokonzervativizmustörténelmi célja és politikai szándéka nem egyéb, mint – saját akaratukellenében – átalakítani a Republikánus pártot és általában az amerikaikonzervativizmust. ... A neokonzervatívok éppen a populistakonzervatívokkal szemben alakították ki saját világképüket, s abból semcsináltak titkot, hogy eredetileg liberális-baloldali gondolkodókvoltak. ... Gyökerét tekintve a neokonzervatívok filozófiai irányultságúak,bár képviselôik többsége nem filozófus, hanem a társadalomtudományok,valamint az újságírás területén dolgozott. ... Akadémiai-intellektuálisgyökerû eszmerendszer. Nem tart rendezvényeket, nem toboroz, nincsszervezete. ... A 70-es és 80-as évek politikai és társadalmi viharaitkiváltó »neokonok« a status quo védelmezésére szorítkoztak volna akkor 6
    • a Nyugaton és Keleten az újraelosztó szociális illetve szocialistaállamot kellett volna védelmezniük. Ezen új konzervativizmus nemcsakbírálja, de meg is akarja változtatni a modern társadalmat, kultúrát ésállamot.” „A neokonzervatív beállítottságú emberek nem pusztán hazafiak,hanem nyíltan nacionalisták, és bár titkoltan de elitisták. Elitizmustekintetében magukénak vallják Arisztotelész és Platón elméleteit.Véleményük szerint ez az elit a természet törvényei szerint az uralkodóelit, akit a tömeg üldöz. Ez a felsôbbrendûség azonban nem morális,hanem intellektuális, és követôik nem félnek szembe nézni a gonosszal, ésnem ismernek sem isteni sem erkölcsi felsôbbrendûséget. ... a »neokonok«nagy része protestáns vagy zsidó, de mindenképpen istenfélô ember volt. ...nagyon fontos hangsúlyozni a »neokonok« rendíthetetlen hitét aliberális demokrácia felsôbbrendûségében.” Érdemes egy másik tanulmányból (Békés Márton: „Azamerikai neokonzervativizmus áttekintô elemzése”) isszemezgetni: „A neokonzervatívok az amerikai külpolitika aktivizmus vs.izolacionizmus vitájában az elôbbit támogatják, s így beemelik ugyanpanteonjukba Wilson elnököt, azonban az ô liberális-pacifista-idealistaprogramját – gondoljunk 14 pontjára – nem tudják komolyan venni. Ezzelszemben kronológiai sorrendben a hidegháborús beavatkozás, a Reagan-féle kontrapolitika és aktív beavatkozás, valamint a Szovjetunióösszeomlása utáni továbbfegyverkezés, tehát a domináns amerikaiaktivizmus szószólói. Ma pedig egyértelmûen a demokrácia-export, ademokratikus »nemzetépítés« (National Building), a piaci nyitáskikényszerítése és a terrorizmus elleni világméretû küzdelem mellettérvelnek. A neokonzervatív meggyôzôdés tehát összefoglalóan egy olyannemzetközi rendszert képzel el, amelyet az amerikai pozíciónál fogva azUSA hatalmi dominanciája és az USA erkölcsi és rendszerbelifelsôbbrendûsége alakít ki.” ... 7
    • „A tanulmánynak nem témája az iraki és az afganisztánibeavatkozás tárgyalása, és a nemzetközi terrorizmus elleni háborúelemzése, de utalni kell arra, hogy ezek a neokonzervativizmus általrégóta támogatott lépések voltak. Idôsebb Bush alatt a neokonzervatívkör Szaddam rendszerének megdöntését javasolta, s helytelenítette, hogyaz elnök helyén hagyta Irak vezetôjét. A neocon mag politikusai –Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz, Richard Perle, Dick Chaney –már 1991-ben tervezetet készítettek Irak végleges átalakításáról, s 1998-ban levelet intéztek társaikkal együtt Bill Clintonhoz, amelybenlépések megtételére kérték ôt Irak ellen, majd szeptember 11-e után isIrak megtámadására ösztönözték ifjabb Bush elnököt.” ... „A neocon külpolitikai érvelés kvintesszenciáját így fogalmazza mega PNAC (Project for a New American Century – Új AmerikaiÉvszázad Terve): Amerika egyedülálló szerepet játszhasson (…) egyolyan világrend fenntartásában és kiterjesztésében, amely kedvezôbiztonságunk, fejlôdésünk és értékeink megôrzése szempontjából.” „Végül a neoconokat állandóan érô váddal: az Izrael-iránti túlzottelkötelezettséggel kell foglalkozni. A Szombat címû zsidó kulturálisfolyóiratban Seres László és Gadó János az amerikai neokonzervatívokatIzrael legjobb barátainak minôsítô kifejezései megállják a helyüket, sezt a neokonzervatívok sem tagadják. Ennek legjobb bizonyítéka CharlesKrauthammer, Robert Kagan és Podhoretz írásai illetve utóbbiönvallomásai, amelyek világosan rámutatnak arra – amit Fukuyamánálés Huntingtonnál is olvashattak a neokonzervatívok –, hogy Amerikademokráciáért vívott hatalmi és morális harcában egyetlen szövetségesevan, s ez Izrael, amelynek védelme így az USA érdeke is.” Csupán amiatt, hogy Obama lett a választás nyertese, nemjeleni azt, hogy az itt ismertetett politikai szervezetmellékvágányra kerül. Az amerikai politika nem ismer fekete–fehér kontrasztot, a jobboldal soha nem volt tükörképe abaloldalnak, a demokrata idôk vonatait nem tolják vissza a 8
    • kiinduló helyre a republikánusok, ez fordítva sem történik meg.Amint láttuk, a „konzervatív” oldal szétágazik, szinte a túloldalonköt ki. Ha mégis van különbség, ami a háborús megoldásokelkerülését helyezi elôtérbe, akkor jól választott Amerika népe. 9