Your SlideShare is downloading. ×
Csapó Endre - az „alkotmányellenes” államelnök
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Csapó Endre - az „alkotmányellenes” államelnök

187
views

Published on

Published in: News & Politics

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
187
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. CsapóEndre Az „alkotmányellenes” államelnök Megjelent a Magyar Élet 2012. augusztus 16-iszámában Múltheti számunkban majdnem teljesegészében közöltük Orbán Viktorbálványosi beszédét. Nem lehetettrövidíteni, minden része fontosmegállapítást tartalmazott akkor is, hajól ismert dolgokról emlékezett meg, mertúgy kaptunk az ország állapotáról teljesképet. Címszavakban: – Globális piacok éshatalmak kora következett be; – Azáltalános eladósodás miatti pénzügyiválság a szabadpiaci fogyasztóitársadalmat dönti össze; Megnôl az államjelentôsége és szerepe; A kormány azállam ellenállóképességét erôsíti; Azerôs államhoz erôs nemzet kell; – Európaholdkóros módon a saját vesztébetántorog, mivel az EU intézményei nemalkalmasak a kontinentális kríziskezelésére. A miniszterelnök bálványosi beszédétkövetô hetedig napon Sólyom Lászlóexállamfô balatoni üdülôhelyén tartottelôadást, amit a baloldal nagyjelentôségû beszédként minôsít, méltóválaszként értékel. Elôbbi beszéd 1
  • 2. optimizmust, utóbbi pesszimizmustsugároz. Sólyom László, szakmájánálmaradva, az alkotmányosság oldalárólboncolja a kormány cselekedeteit.Aszófôn, a falunapon, ünnepi megnyitóbeszédként teljes egészében politikaivéleményét sorolta az Orbán-kormányalkotmányozási cselekedeteirôl. Az általános hangulatról szólt, amit „atanácstalanság jellemez. Ennek jele apártot nem választók egyre növekvô, immárhatalmas tábora, a választáson résztvenni nem akarók nagy aránya, amelyekrôla közvéleménykutató intézetekfolyamatosan beszámolnak. A pártoktól éspillanatnyi politikájuktól valóelfordulást én egyelôre nem tartombajnak. A józan ítélôképességjelentkezését látom benne, annakkifejezését, hogy a politika az emberekvárakozásainak nem tett eleget. Annak isjele ez, hogy az egyoldalú kommunikációt,az elfogult magyarázatokat egyrekevesebben fogadják el, hogy a politikáturaló fehér–fekete szemlélet, amely acsakis a barát és ellenségmegkülönböztetésre képes, egyre kevésbéhiteles. És hogy egyre kevesebben viselikel azt a lebecsülést, ami a magyarázatnélküli, erôszakos kormányzati lépésekbôléppúgy árad, mint abból, amikor 2
  • 3. megérdemelten hitelüket vesztettellenzékiek lármáznak a demokráciavédelmében.” Tehát – Sólyom László szerint – ha aválaszt adók nem jelölik meg, hogy melyikpártra szavaznának ha most lenne aválasztás, az annak a jele, hogyelfordultak a pártoktól, azok pillanatnyipolitikájától, és hogy ez derékmegnyilatkozás a politikai gyakorlatellen. Továbbá elviselhetetlen az embereklebecsülése a kormányzat részérôl. Vajon miben nyilvánul meg a„lebecsülés”? Ami pedig a kormányzópártegyüttes értékelését illeti, mindenjel arra mutat, hogy a jelenlegikormányzat – a félidô elmúltával is, arosszabbodott gazdasági helyzet ellenére,és a kényszerûen bevezetett adók ellenéreis – még mindig biztos befutó a 2014-esválasztáson. A TÁRKI júliusi felméréseszerint a FIDESZ–KDNP támogatottsága ateljes népességen belül júliusban 18%,míg a szocialista párté 12%. Apártpreferenciájukat tekintvebizonytalanok vagy azt el nem árulókaránya 48%-ról 52%-ra nôtt az elmúlt egyhónap alatt. A pártválasztók körében aFIDESZ-KDNP támogatottsága 36%-ról 38%-ra,az MSZP-é pedig 27%-ról 25%-ra módosult.A bizonytalanok magas számában mindig 3
  • 4. jelen vannak az ilyen idejekoránfeleslegesen feltett kérdést ilyen módonmagukról lerázók. Két év hosszú idô,azalatt sok minden befolyásolhatja azesélyeket erre is, arra is, a maiközvéleménykutatói adatokból csakvágyakozással lehet meglátni a kormánybukását. Amit nem lehet számokkal kifejezni, ott– szakmai tekintélyével – Sólyom Lászlótöbb sikerre számíthat. Mint az 1949-essztalinista alkotmány 1990-igtoldozottfoldozott változatánakelkötelezettje, mondta az alábbiakatAszófôn: „A kilencvenes évek elejénszólásmondás volt, hogy »menj azalkotmánybíróságra!«. Akkor nem kellettkötelezôen felállítani az alkotmányasztalát, nem kellett nyilatkozatokatkifüggeszteni. Viszont mindenkitapasztalhatta, hogy az új rendszerben azalkotmány alapelvei és jogaiérvényesülnek, és ezt bárki atörvényhozással szemben iskikényszeríthette. Az alkotmánybíróságmindenki számára nyitva állt, és mûködéserévén mindenki láthatta, hogy ahatalomnak korlátai vannak, amelyet atörvényhozó és a kormány sem léphet át.Ez nem egyedül az akkori alkotmány 4
  • 5. szövegén múlott. Kellett hozzátermészetesen az is, hogy mûködjön akormányzati hatalmat fékezô éskiegyensúlyozó szervek rendszere. Abiztonság legfontosabb eleme azonban azvolt, hogy az alkotmány alapján kiépültegy alkotmányos kultúra. A kultúra, akulturált viselkedés önuralmat jelent,íratlan közös szabályokhoz igazodást, atöbbiek megbecsülését. Mindenki érti,hogy mire gondolok, ha azt mondom: van,amit nem tesz meg az ember. Van, amitjóérzésû, rendes ember akkor sem teszmeg, ha a jog betûje szerint megtehetné.” Igen, a kommunista alkotmánykánonrendjébe kényszerített évtizedekalatt kiépült egy valamilyen „alkotmányoskultúra”, aminek bejáratott fortélyaivalzátonyra futtatták a rendszerváltozást.Volt olyan köztársasági elnök az elvtársikörbôl, aki az Antall-kormány idején azOrszággyûlésben meghozott nemzeti érdekûtörvények aláírását egyszerûenmegtagadta, és mivel semmiféle jogiképesítése nem volt, az SZDSZpártutasításai szerint hozta megdöntéseit. A kormányhatalomból és a politikaterepérôl anyagi és hatalmi mohóságukmiatt kiszorult baloldaliak tehetetlen 5
  • 6. türelmetlenségének megnyilatkozása aSólyom-beszédnek itt következô része: „Az utóbbi két évben az alkotmányoskultúra a törvényhozásban és akormányzásban odaveszett. A kétharmadostöbbség nem ismer korlátot maga fölött,nincs, amit meg ne tenne. Az alaptörvénytöbbé nem a politika határait húzza meg,hanem a napi politika puszta eszközévévált. A magyar alkotmány, majd a helyébelépô Alaptörvény elvesztetteszilárdságát, feltétlen érvényét. Elveitállandó, napi érdekû módosításokrombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenesszabályokat vesznek fel az alkotmánybaazért, hogy ne lehessen megtámadni ôket.Elôfordult, hogy rögtön azután, hogy azAlkotmánybíróság alkotmányellenesneknyilvánított egy törvényt, azt azalkotmány részévé tették. Ezzelkibékíthetetlen belsô ellentmondásokkalterhelik meg az alaptörvényt. Alegsúlyosabb ilyen beavatkozások azalkotmánybíráskodást és a függetlenbírósági rendszert érintették.” Teljes frontális támadás. Odaveszett azaz alkotmányos kultúra, amivel azalkotmánybíróság elnöki székébôl kilehetett dobni a szemétre az Országgyûlésáltal meghozott törvényt, aminekrendeltetése volt elítélni a 6
  • 7. kommunizmust, és pontot tenni politikaihatalmukra. Lapozzuk csak vissza atörténteket: A kommunista rendszer politikaibûneinek megtorolhatóságáról arendszerváltás utáni elsô szabadválasztások óta folyó parlamenti ésközéleti vitába belépve Zétényi Zsolt ésTakács Péter MDF-es politikusok 1991.május elején nyújtották be a Parlamentbenaz igazságtételrôl szólótörvényjavaslatot, ami országosvisszhangot váltott ki. A javaslatot akormánypárti többség fél évvel késôbb,november 4-én az ellenzék egy részénekheves tiltakozása, más részénektartózkodása mellett, név szerintiszavazással elfogadta. A törvényjavaslat célja azonbûncselekmények utólagos üldözése volt,amelyeket annak idején (dátum szerint1944. december 21-e és 1990. május 2-aközött) a hatalmon lévô kommunista vagykommunista befolyás alatt álló politikairendszer nem torolt meg, hiszen azokatmaga követte el, illetve kezdeményezte. Ajogszabálytervezet indoklása kimondta,hogy ebben az idôszakban a bûnüldözést„jogon kívüli politikai megfontolások”vezérelték, így még az akkor érvényesjogelvek szerint bûnös cselekmények is 7
  • 8. megtorlás nélkül maradtak – ha pedig nemvoltak bûnösnek minôsítve, az is csak afennálló hatalom politikai érdekei miattvolt így. A javaslat készítôi szerint nemlehet elévülésrôl beszélni, hiszen aszóban forgó bûncselekmények felderítése,illetve hatósági üldözése meg semkezdôdött; a rendszerváltás elôtt tehát abûnüldözéssel megegyezô módon az elévülésis „nyugvó” állapotban volt. A törvényszövege úgy fogalmaz: „az újOrszággyûlést nem a bosszú és amegtorlás, hanem a törvényesség és azigazságtétel szelleme vezeti”. Ebbôlkövetkezôen csak a legsúlyosabb bnökmegtorlására kell lehetôséget adni (ebbeaz emberölés mellett a szöveg a„hûtlenséget” és a „hazaárulást” isbeleértette, melyek megítélése azonban azAlkotmánybíróság szerint isrendszerspecifikus), továbbá a cél inkábba bûnösök megnevezése volt, mintsem atényleges büntetés. A tényleges büntetésta törvény alapján korlátlanul enyhíthetôlett volna, egészen a megkegyelmezésig.Maga Zétényi Zsolt is, mint egyinterjúban kifejtette, elsôsorbanleleplezô funkciót szánt a törvénynek („alényeg a bûnök megnevezése ésmegmérettetése”). 8
  • 9. Göncz Árpád akkori köztársasági elnökelôzetes alkotmányossági vizsgálatotkezdeményezett, melynek eredményeként aSólyom László vezette Alkotmánybíróság11/1992-es határozatában kimondta, hogy atörvényszöveg sérti a jogbiztonságkövetelményét, mivel indoklása szerintjogsértéssel nem lehet korábbi jogsértéstorvosolni, „jogsértéssel nem lehetjogállamot építeni”. „Jogsértés” alatt azelévülés utólagos kiiktatását értette,amivel a törvény a büntetô törvénykönyvalapján már elévült bûncselekményeketkívánta újra büntethetôvé tenni. Továbbákimondta, hogy az új alkotmányosberendezkedés létrejöttével sem szûnt mega jogrendszer folyamatossága, ezért akorábban érvényben volt jogszabályok jogiérvényessége nem vonható kétségbe. (Akemelt részre visszatérünk.) Zétényi Zsolt, Csurka István, ZimányiTibor és mások 1992 szeptemberébenhasonló törvénytervezetet nyújtottak be,amely egy jogi kiskapun keresztül újbólmegpróbálta a korábbanalkotmányellenesnek ítélt „igazságtételt”megvalósítani. Az Országgyûlés 1993.február 16-án ezt is elfogadta. GönczÁrpád itt is kérte a törvény elôzetesalkotmányossági vizsgálatát, 1993. június30-án pedig az Alkotmánybíróság – ezúttal 9
  • 10. különvéleménnyel – ebben az esetben ishelyt adott az alkotmányossági aggálynak(53/1993-as határozat). * Sólyom László most a maga személyébenlett „alkotmányellenes”, errôl tetttanúságot a fentebb idézett beszéd ittmegismételt mondatával: „Az utóbbi kétévben az alkotmányos kultúra atörvényhozásban és a kormányzásbanodaveszett.” Ez világos kifejezése annak,hogy nem ismeri el az Országgyûlés által2011. április 25-én megalkotott újalkotmányt (Alaptörvényt), amely 2012.január 1-jétôl hatályos. Ennek az el nemismerésnek természetesen nincs semmihatálya, de jelentôsége van mintpolitikai megnyilatkozás, szemben azzalaz történelmi követelménnyel, hogy pontotkell tenni a kommunista rendszerítélkezéseinek érvényben maradtlegalitására. A kommunista alkotmányt az 1949. éviXX. országgyûlési törvény fogadta el.Jogi érvénye többszöri megváltoztatásaellenére 1949. augusztus 20-tól 2011.december 31-ig tartott. Megszüntetésének22 éves halogatása a rendszerváltoztatástkövetô idôszak politikai rendezetlenségétés a kommunizmus beépítettségét mutatjafel. E hosszú idô – 62 év – során tett 10
  • 11. változtatások a rendszer továbbélésénekérdekében történtek, és magyarkülönlegesség a továbbéltetés sikere akommunista egypártrendszer irányítottlebontása után. Minden olyan politikaimegnyilatkozás, ami ma ellenziMagyarország Alaptörvényét, a kommunistaidôk politikai kedvezményezettjeinektovábbi érvényesülését szolgálják. Ezenfelül erkölcsi megítélés alá tartozikfolyamatosságot vallalni olyanrendszerrel, amely vérbírók ügyészi éspolitikai támogatással százakatküldhettek akasztófára, amelybenpufajkások, ávósok következmények nélkülgyilkolhattak. Ilyen szemlélet bátorítottfel 2006. október 23-án egyes politikaiés rendôri vezetôket, hogy védtelencivileket brutálisan bántalmazzanak, atömeg közé lôjenek. Ebben a brutaliásbanmegnyilatkozott a szándék a magyar néptudomására adni, hogy a politikaivisszarendezôdés megtörtént, azt jó lesztudomásul venni, azzal együtt, hogy anemzetközi közösség értékeli az erélyesfellépést minden demokrácia-ellenesmegnyilvánulással szemben. A végre kellô mértékben helyreállottalkotmányos rend ellen áskálódókkalszemben nyilvánul meg, hogy milyenmagasan áll erkölcsi szinten az a Zétényi 11
  • 12. Zsolt, egykori képviselô, neves jogász,aki annak legjobb idejében fogalmazta mega megbékélés és jóvátétel törvényét,amikor így nyilatkozott: „Két cél vezetett a törvényelôterjesztésével. Az elsô és legfôbb azvolt, hogy a méltóságában megsértett,nemzeti közösségi tudatában megzavarttársadalomnak ezúton is adjuk visszaméltóságérzését. Másik célom az volt,hogy a hatalom legitimitását erôsítsem.Ezen a hatalomba vetett bizalmat ésmegbecsülést értem. Hiszen a szakmaijellegû törvények meghozatala közepettetávolodott egymástól a választók tömegeés az új Országgyûlés és kormány, amelynem szólította meg a népet. Nemkormánymegbízást teljesítettem, bár akormány javaslatom mellé állt. Alegcélszerûbb és legeredményesebb az lettvolna, ha a kormány terjeszti elô. Eztminden hozzáértônek tudnia kellett. AzAlkotmánybíróság a politikai átalakulásjellegének, filozófiájának kérdésében isdöntött akkor, amikor alkotmányellenesnekminôsítette az elfogadott törvényt. Azátalakulás jellegérôl és filozófiájárólpedig a komány nagyobb súllyal szólhatottvolna saját javaslatában.” Sólyom László aszófôi beszédével nemigazán foglalkozik a jobboldali sajtó, de 12
  • 13. a baloldal sem, hiszen arrafelé sem voltelkötelezett, és ezt zokon is vették. Elátszat ellenére sem volt tárgyilagos avolt államelnök, hiszen „üzenete” akormánynak szólt. Nem marad meg olyannevezetesnek az aszófôi beszéd, mint azôszödi, ami bizony nagyon visszafelé sültel. Bízzunk benne, hogy Sólyommallezárult a baloldal szereplése a közjogiméltóságok szintjén. 13