Cs. E. Neoliberalizmus a marxizmus nyomvonalán
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

Cs. E. Neoliberalizmus a marxizmus nyomvonalán

on

  • 197 views

 

Statistics

Views

Total Views
197
Views on SlideShare
197
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft Word

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

Cs. E. Neoliberalizmus a marxizmus nyomvonalán Cs. E. Neoliberalizmus a marxizmus nyomvonalán Document Transcript

  • Csapó EndreNeoliberalizmus a marxizmus nyomvonalánMegjelent a Magyar Élet 2013. április 25-iszámábanAki emigrációs újságban arra vállalkozik, hogy avalóságnak megfelelô tájékoztatást adjon az élet sokféleágazatában éppen elôforduló eseményekrôl,fejleményekrôl, kénytelen – szakképzett munkatársakhiányában – másutt már megjelent írásokból idézni.Most a közgazdaságban uralkodó neoliberális irányzatlényegét ismertetô írásunkban olyan forrásokbólidézünk, amelyek rámutatnak az irányzattörténelemalakító szerepére, következményeire.Merészségnek tûnhet arról szólni, hogy a neoliberalizmushazánkat érô ártalmai túltesznek az úgynevezettszocializmus ártalmain – pedig érdemes lenne ezt isfeltárni.— A „reformközgazdászoknak” nevezett generáció ahetvenes-nyolcvanas években megtagadva fiatalkoriradikálisan balos önmagát, elkezdte a neoliberalizmusklasszikusait, Hayeket, Misest, Kornait és Friedmantolvasni, és élvezettel fedezte fel bennük a szocialistarendszer saját bôrén megtapasztalt visszásságainakideológiai kritikáját. Ezek az írások magas tudományosszínvonalúak és relevánsak voltak. Mindent megtanultakarról, hogy miért nem mûködik a szocializmus. Ez atudás azonban késôbb kevésnek bizonyult ahhoz, hogyazt is tudják, hogyan mûködik a kapitalizmus. Fôleg aperemvidékeken. Az akkor uralkodó neoliberálisforradalom (Thatcher, Reagan) és a szocializmus1
  • összeomlásának idôszakában érthetô, hogy ez ageneráció miért szívta ôszinte hittel magába egy életreaz állam utálatát. — (PogiBlog, Pogátsa Zoltán, Mi aneoliberalizmus? Mi a jobb és mi a bal?)A fenti idézet mutatja, hogy a magyar közgazdászoka megismert szocialista gazdaságból egy olyantulajdonságokkal felszerelt kapitalizmusba vágytak,amiben minden átélt rossznak az ellenkezôje lesz jelen.Ez érthetô. Fülünket hegyezzük azonban két névemlítése okán. Ronald Reagan US-elnök ésMargaret Thatcher brit miniszterelnök neve szorosankötôdik a neoliberális közgazdaság nevéhez.Természetesen nem ôk voltak ennek a közgazdaságiirányzatnak a megalkotói, de az ôk szereplésük idejéntörtént annak alkalmazása, így nevük gyakranelkövetôként jelenik meg. Egy dolgot leszögezhetünk: akapitalizmusban a politikai irányzatokat nem apolitikusok alkotják meg, foglalkozásuk során csakalkalmazottként járják a kijelölt utat.A neoliberalizmus az 1970-es években jutottérvényre, hamarosan olyan következménnyel járt, hogymegállt a gazdasági növekedés, ugyanakkor elszabadultaz infláció (stagfláció). Ebbe bukott bele Callaghanmunkáspárti brit miniszterelnök, és a demokratapártiCarter elnök az Egyesült Államokban. Valójábangazdaságpolitikájuk bukott meg, az a monetaristarecept, amiért Milton Friedman 1976-ban Nobel-díjatkapott. Jegyezzük meg jól, ez már a most uralkodóneoliberalizmus volt. Most jön a bukfenc:A lierális pártok bukása után Angolszásziábankonzervatív gyôzelem született Margaret Thatcher2
  • illetve Ronald Reagan kormányzásával.Hogyhogynem, az ôk feladatuk lett a neoliberálisgazdasági rend politikai megerôsítése. (Szokás emiattezt „neokonzervatív” néven is emlegetni.)Óriási irodalma van a neoliberalizmusnak. Egy ilyenkönyvrôl szóló ismertetést közlünk eredeti angolalakjában. A könyv címe: Masters of the Universe: Hayek,Friedman, and the Birth of Neoliberal Politics – DanielStedman Jones.„How did American and British policymakers becomeso enamored with free markets, deregulation, andlimited government? This book – the first comprehensivetransatlantic history of the rise of neoliberal politics –presents a surprising answer. Based on archivalresearch and interviews with leading participants in themovement, Masters of the Universe traces theascendancy of neoliberalism from the academy ofinterwar Europe to supremacy under Reagan andThatcher and in the decades since. Daniel StedmanJones argues that there was nothing inevitable about thevictory of free-market politics. Far from being the story ofthe simple triumph of right-wing ideas, the neoliberalbreakthrough was contingent on the economic crises ofthe 1970s and the acceptance of the need for newpolicies by the political left.Masters of the Universe describes neoliberalism’sroad to power, beginning in interwar Europe but shiftingits center of gravity after 1945 to the United States,especially to Chicago and Virginia, where it acquired asimple clarity that was developed into anuncompromising political message. Neoliberalism was3
  • communicated through a transatlantic network of thinktanks, businessmen, politicians, and journalists that washeld together by Friedrich Hayek and Milton Friedman.After the collapse of Bretton Woods in 1971, and the“stagflation” that followed, their ideas finally began totake hold as Keynesianism appeared to self-destruct.Later, after the elections of Reagan and Thatcher, aguileless faith in free markets came to dominate politics.Fascinating, important, and timely, this is a book foranyone who wants to understand the history behind theAnglo-American love affair with the free market, as wellas the origins of the current economic crisis.”Megtudjuk tehát, hogy a neoliberalizmus elmélete akét nagy európai háború közötti idôben európaiegyetemeken fogant meg. Onnét került el az EgyesültÁllamokba, ahol gyôzelemre alkalmassá fejlesztették ésfuttatták üzleti és politikai körökben, tudományként, fôlega sajtóban Friedrich Hayek és Milton Friedman által.Reagan és Thatcher idejére a szabadpiac teóriakétségbevonhatatlan dogmaként uralkodott apolitikában. Nem a jobboldal vitte diadalra, hanem aszükség az 1970-es évek gazdasági válsága idején,tehát a baloldal fogadta el azzal, hogy új politikára vanszükség. A könyvbôl megismerhetô az angol-amerikaiakszabad piac iráni szerelme, csakúgy a mai gazdaságiválság eredete.(Zárójelben: ha Magyarországon a politikusokodafigyelnének a nyugati világ fejlôdéstörténetére,annak hazánkra is kiható következményeire, nemjöhetne szóba szobrot állítani Budapesten e két politikusemlékére, akik – elárulva a konzervatív eszmeiséget – a4
  • nemzetközi baloldal ideológiáját érvényesítve valójábanlétrehozták egy rossz gazdasági-politikai ideológiaegyeduralmát, amiben gyakorlatilag megvalósultországaikban a kormány-ellenzéki egypárturalom.)Nézzük csak, mit kap az emberiség ettôl a politikaihittantól – ismét Pogátsa Zoltánt idézve:— A thatcheri és reagani gazdaságpolitika brutálisan eladósította az államot és aháztartásokat, miközben a pénzügyi, szociális és környezeti deregulációval megágyazott azegyenlôtlenségek növekedésének, a harmadik világ végzetes lemaradásának, a globálisfelmelegedésnek, és végül a 2008-as globális gazdasági és pénzügyi válságnak.Magyarországon valószínûleg megdöbbentôen kevesen hallottak még a Gramm–Leach–Bliley törvényrôl, pedig nyugaton ma már konszenzus van arról, hogy ez a piacifundamentalista elvû dereguláció vezetett a jelzáloghitelezéshez, a hitelderivatívákhoz, ésezeken keresztül az amerikai pénzügyi rendszer összeomlásához. Szintén deregulációokozta Izland csôdjét, valamint a görög és az ír válságot. Kevesen mérik fel helyesen azoffshore adóparadicsomok valódi méretét, pedig minden más tényezônél nagyobb hatásavolt a görögök tragédiájára. A sort folytathatnánk, és a nyugati gazdaságpolitikai közbeszédfolytatja is. —Mi tehát a neoliberalizmus?Sokszáz magyarázat közül idézzük a kiváló politikaitájékoztató Kaslik Péter kanadai emigránshonfitársunkat, aki alapos ismerôje az amerikai eredetû(odaát neokonzervatívnak is nevezett)neoliberalizmusnak. Egy jelentôs amerikai politikusszemélyén keresztül érzékelteti, hogy a neoliberalistagazdasági tan a marxista gazdasági tanokból jött létre:— Irving Kristol, az ifjú amerikai marxisták Trotskynézeteivel azonosuló csoportjának tagjaként kezdteújságírói, és politikai pályafutását. Trotsky nézeteirôlezen a helyen csak annyit, hogy Trotsky az ortodoxmarxizmus híve volt, és a világforradalom, illetve az5
  • egész világra kiterjedô azonos uralmi rendszermegvalósítását szorgalmazta. Az amerikai marxisták kis,de harcias csoportja késôbb a New York-i Értelmiségieknéven folytatta tevékenységét. Amikor mindinkábbnyilvánvalóbbá vált, hogy a Marx tanaira épülô szovjetgazdaságpolitika nem mûködik, a kapitalistaországokban a világforradalom pedig nem következikbe, akkor az amerikai marxisták a magántulajdon és apiac mindenhatóságát helyezték hitvallásukközpontjába. A neoliberálisok ma az amerikai hadsereghaderejére, a dollár globális fizetôeszközként valóhatalmára, és az Amerikai Egyesült Államok államilagtámogatott mezôgazdasága kizárólagos jogának atámogatására építik hatalmukat.— Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmusközött, azok végleges célkitûzései alapján nincs semelméleti, sem gyakorlati ellentét. Az ortodox marxizmus,és a neoliberalizmus végsô célkitûzései azonosak. Amarxizmus alapvetô célkitûzéseinek alapjánmegállapítható, hogy Marx tanainak lényege nem atermelôeszközökhöz való viszony mibenléte, vagy azáltalános jólét megvalósítása, hanem az egészföldkerekségre kiterjesztett azonos uralmi rendszermegvalósítása, és annak keretein belül a „tan”legtudatosabb tagjainak a vezetô szerepe. A fenti céloka marxizmus szerint csak a folyamatos forradalom általvalósíthatók meg. Trotsky különösen Marxnak afolyamatos forradalomra (internacionalizmus) vonatkozónézeteivel azonosult A „folyamatos forradalom” aneoliberális politika keretei között a „gonosz tengelye”elleni veszély ébren tartása, és a „terror elleni háború”6
  • keretei között valósul meg. A „folyamatos forradalom”velejárója az „éberség.”— Magyar közegben a „folyamatos forradalom” az„éberség” illetve a „terror elleni háború” sajátosan a„terjedafasizmusmagyarországon” világgá kürtölése,valamint a „mindenértorbánahibás” napirendszerességgel való adagolásának formájábanjelentkezik. —További érdekes olvasmányt találunk ahungary.indymedia.org internet lapon, ott olvasható azalábbi néhány megállapítás „A neoliberalizmus marxi éskeynesi kritikája” címû tájékoztató írásban:— Most Alfredo Saad-Filho, az újmarxista társadalomtudósoknemzedékéhez tartozó közgazdász szerint a neoliberalizmus elsôsorban nem egy ideológia,vagy egy „hibás” politika, ami most „kudarcot vallott”, és ezért elveszti létjogosultságát ésmegsemmisül, mint „rossz” elmélet. Nem: itt egy tényleges hatalomgyakorlási módszerrôl, akapitalista (és csatolt) érdekek egy kézzelfogható érvényesítési módjáról van szó, amely atársadalom minden területén érvényesül, ezért a gazdasági válság miatt önmagában nem kell,hogy „megbukjon” és nem is lehet egyszerûen „leváltani” – erôvel csak erôt lehetszembeállítani, méghozzá lehetôleg elegendô mennyiségût. ... A „második” Bush alattikorrupciós botrányok lerántották a maszkot a neoliberális projekt regresszív természetérôl, ésaz amerikai imperializmushoz fûzôdô szerves kapcsolatáról. ... A neoliberalizmus atôkefelhalmozás egy ellenálló, szívós rendszere, amely nem fog spontán módon összeomlani,és elmozdítása nem lehetséges pusztán a választási rendszeren keresztül.— A neoliberális reformok célja nem a növekedés biztosítása, az infláció csökkentése,vagy akár az, hogy bôvítsék a pénzügyi intézmények portfolió-választási lehetôségeit. Aneoliberális reformok célja az egyes országok munkásosztályának és a belföldi felhalmozásfolyamatának alávetése [subordination] a nemzetközileg uralkodó igényeknek, elômozdítani atôke áramköreinek mikroökonómiai szintû összekapcsolódását a pénzügyi szektorközvetítésével, és kiterjeszteni a pénzügyi rendszer által gyakorolt kontrollt a gazdaság háromfô tôkeforrása fölé: az államháztartás forrásai, a belföldi megtakarítások összessége, illetve a7
  • belföldi és külföldi tôke kapcsolatai fölé. Azzal, hogy a felhalmozás folyamatának irányításajórészt a nemzetközi tôkehálózatok szintjére került át, a szorosan összekapcsolt, amerikaivezetésû pénzügyi intézmények [JP Morgan, Goldman Sachs, Citigroup stb.] közvetítésével ésaz USA által uralt nemzetközi pénzügyi intézmények [IMF, WTO, World Bank, BIS]szabályozásával, megszilárdultak a neoliberalizmus anyagi alapjai világszerte. ... Mivel aneoliberalizmus kialakította saját tényleges materiális alapjait, nem lehet pusztán választásokútján megszabadulni tôle ... a neoliberalizmus meghaladása nehéz és súlyos árral járó dolog.Eggyel mélyebb szinten pedig azt is megmutatták, hogy a neoliberalizmustól való elszakadás(vagy az azon való túllépés) nem elsôsorban annak a szubjektív problémája, hogy kiválasszuka „helyes” ipari, pénzügyi vagy monetáris politikát. A neoliberalizmus meghaladása magábanfog foglalni valamilyen mértékû gazdasági és politikai átalakulást is.Kínai véleményA kellô hangulat érdekében álljon itt egy idézet:„Whatever the price of the Chinese Revolution, it hasobviously succeeded not only in producing more efficientand dedicated administration, but also in fostering highmorale and community of purpose. The social experimentin China under Chairman Mao’s leadership is one of themost important and successful in human history.”– DavidRockefeller.A Kínai Kommunista Párt (KKP) hivatalos szócsövénektekintett ideológiai folyóirat, a Csiusi (Qiushi) onlinekiadásában „A nyugati piaci fundamentalizmus végnapjai”címen közzétett cikk arra utal, hogy Kína egyáltalán nemtervezi a nyugati kapitalista rendszer adoptálását. AChinascope Kína-figyelô hírportál által idézett cikk szerintaz amerikai kormány neoliberális politikával próbáltamegszilárdítani hegemóniáját a világ többi része felett, dea globális pénzügyi válság miatt elvesztette erejének nagyrészét. A Lehman-válság és az azt követô globálispénzügyi válság miatt a munkanélküliség világszerte8
  • hatalmas méretet öltött, a szegények és a gazdagokközötti szakadék pedig szélesedett.— Az IMF vezetô közgazdásza, Kenneth Rogoff amodern kapitalizmus számos problémáját sorolta fel és megállapította, hogy a kapitalizmuslényegében egy átmeneti jellegû képzôdmény. A világot uraló brit–amerikai modellt másmodellek fogják felváltani – idézi a KKP szócsövének tekintett kínai lap cikkét a Chinascope.— A világgazdasági krízis a neoliberalizmus romlását hozta magával és ideológiaiválságot idézett elô a nyugati világban. Ebben a környezetben a Nyugat már sokkal nagyobbfigyelmet szentel a marxista eszmék tanulmányozásának, mint azt korábban a fagyos politikailégkörben tette. Mostanra egy valóságos ‘marxista láz’ söpört végig a világon, amit a Nyugategyszerûen már nem hagyhat figyelmen kívül. Teljesen nyilvánvalóvá vált a neoliberalizmushanyatlása és a marx-izmus népszerûsége közötti kontraszt. Mára a marxizmus a nyugatipolitikai élet fô vonulatává vált – állítja a cikk.— A ‘marxista láz’ szervezetlenül, teljesen spontán módon ütötte fel a fejét. Ha nem kerültvolna sor a válságra, ha a neoliberalizmus nem indult volna romlásnak, akkor a marxista lázsem terjedt volna olyan elsöprô erôvel a Nyugaton, mint ahogy azt tette. A marxista gondolatreneszánsza a világtörténelmi fejlôdés elkerülhetetlen irányát jelöli ki. A marxizmusreneszánsza azonban nem jelenti azt, hogy a neoliberális és más kapitalista elméletek és azokvezetô szószólói egykönnyen feladnák állásaikat. Hosszú és nehéz küzdelem elôtt állunkszámos buktatóval – írja a kínai lap. —*Le kell szokni róla, hogy hihetetlennek hangzófeltételezéseket vizsgálat nélkül elutasítunk. Például hafelvetôdik, hogy két évszázad meglepetésekkel telitapasztalata után lehet-e olyan fordulat, amivel a virágzó,fejlett, mindenre kihívásra képes nyugati civilizációgazdasági és pénzügyi rendjét szándékosan válságbaviszik, aminek (mint a két világháborúnak) kataklizmájanyomán a világ új hatalmi struktúrát kap?9
  • hatalmas méretet öltött, a szegények és a gazdagokközötti szakadék pedig szélesedett.— Az IMF vezetô közgazdásza, Kenneth Rogoff amodern kapitalizmus számos problémáját sorolta fel és megállapította, hogy a kapitalizmuslényegében egy átmeneti jellegû képzôdmény. A világot uraló brit–amerikai modellt másmodellek fogják felváltani – idézi a KKP szócsövének tekintett kínai lap cikkét a Chinascope.— A világgazdasági krízis a neoliberalizmus romlását hozta magával és ideológiaiválságot idézett elô a nyugati világban. Ebben a környezetben a Nyugat már sokkal nagyobbfigyelmet szentel a marxista eszmék tanulmányozásának, mint azt korábban a fagyos politikailégkörben tette. Mostanra egy valóságos ‘marxista láz’ söpört végig a világon, amit a Nyugategyszerûen már nem hagyhat figyelmen kívül. Teljesen nyilvánvalóvá vált a neoliberalizmushanyatlása és a marx-izmus népszerûsége közötti kontraszt. Mára a marxizmus a nyugatipolitikai élet fô vonulatává vált – állítja a cikk.— A ‘marxista láz’ szervezetlenül, teljesen spontán módon ütötte fel a fejét. Ha nem kerültvolna sor a válságra, ha a neoliberalizmus nem indult volna romlásnak, akkor a marxista lázsem terjedt volna olyan elsöprô erôvel a Nyugaton, mint ahogy azt tette. A marxista gondolatreneszánsza a világtörténelmi fejlôdés elkerülhetetlen irányát jelöli ki. A marxizmusreneszánsza azonban nem jelenti azt, hogy a neoliberális és más kapitalista elméletek és azokvezetô szószólói egykönnyen feladnák állásaikat. Hosszú és nehéz küzdelem elôtt állunkszámos buktatóval – írja a kínai lap. —*Le kell szokni róla, hogy hihetetlennek hangzófeltételezéseket vizsgálat nélkül elutasítunk. Például hafelvetôdik, hogy két évszázad meglepetésekkel telitapasztalata után lehet-e olyan fordulat, amivel a virágzó,fejlett, mindenre kihívásra képes nyugati civilizációgazdasági és pénzügyi rendjét szándékosan válságbaviszik, aminek (mint a két világháborúnak) kataklizmájanyomán a világ új hatalmi struktúrát kap?9