Your SlideShare is downloading. ×
Cs. E. A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×

Saving this for later?

Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime - even offline.

Text the download link to your phone

Standard text messaging rates apply

Cs. E. A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is

63
views

Published on

Published in: News & Politics

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
63
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Csapó EndreA szocialisták hûtlenek önmagukhoz isMegjelent a Magyar Élet 2013. április 18-iszámábanAz elmúlt évtized talán legfontosabb politikaitörténése, hogy feltartóztathatatlanul csúszik ki a talaja baloldali, szociáldemokrata és balliberális pártok alólEurópában mindenütt. A baloldali pártok sorraveszítették el a választásokat, aminek következtébena gazdaságilag és politikailag meghatározó európaiországokat – Angliát, Németországot,Franciaországot, Olaszországot – hosszabb-rövidebbideje jobboldali, konzervatív kormányok irányítják. Akorábban a szociáldemokrácia megingathatatlanbástyájának tekintett Skandináviában aszociáldemokrata pártok egyre inkább kiszorulnak apolitikai hatalomból. S ha Európában máshol iskörbenézünk – vessünk egy pillantást Dél-Európára,Portugáliára, Spanyolországra, Görögországra vagyéppen a volt szocialista országokra –, akkor ténykéntszögezhetjük le, Európa egykor legerôsebb baloldalipolitikai pártjai és mozgalmai mára nyilvánvalóan éslátványos módon veszítették el társadalmi bázisukatés tanácstalanná váltak. Úgy tûnik, hogy a baloldalipolitika sem társadalmilag, sem kulturálisan, semmentálisan, sem stratégiailag nincs felkészülve a késômodern társadalmakon belüli változásokra, nincsenekelfogadható, tömegeket vonzó válaszai a maitársadalmak konfliktusaira és problémáira. Ezt afolyamatot illusztrálja az MSZP támogatottságának1
  • 2. zsugorodása is. Mindezt látva, utólag bizony igazatkell adnunk Ralf Dahrendorfnak, aki már 1983-ban(!) »a szociáldemokráciaévszázadának végét« emlegette.” (Niedermüller Péter, Mozgó Világ, 2011. július.)Az idézet szerzôje nem távoli szemlélôje, hanemfelkészült ideológiai szellemi vezetôje a magyarbaloldalnak, ismert mûvelôje a politikai elemzôirodalomnak. Jelenlegi politikai szerepvállalásaként aDemokratikus Koalíció egyik alelnöke. Ahogy azSZDSZ, majd az MSZP kiesett a politikai hatalomból, asokféle elembôl összeállott magyarországi baloldal nemtudta megtartani a hatalom melegében összeborulóérdekegységet az ellenzéki porondon. Megveretésükmérete meglepte ôket, az MSZP már nem az a hajó, amirévbe visz. A részek igyekeztek saját zászlót lengetni,abban a reményben, hogy a többiek mögéjükcsatlakoztával újra összeáll a baloldal, ami majd tetszenifog a csalódott választóknak. Így alakult megGyurcsány Ferenc volt miniszterelnök vezetésével, az MSZP-bôl távozópolitikusok által 2011 novemberében a Demokratikus Koalíció.Niedermüller a bukás okát strukturális problémákban látja, abban, hogy az elmúlt éveksorán alapvetôen megváltozott világban jelentését és jelentôségét vesztette az a baloldaliszociáldemokrata társadalomfilozófia és politika, amely a megelôzô több mint száz évbeneredményes és sikeres volt.„Az európai baloldalnak – és benne az MSZP-nek – azt kellmegértenie, hogy nem egyszerûen választási vereségek sorozatárólvolt és van szó, egy olyan átmeneti trendrôl, amely már a következôválasztás során megfordulhat, hanem a társadalmi bizalom mélyhiányáról. Ezzel a kihívással kell szembesülnie az MSZP-nekis, arra kell válaszolnia, hogy képes-e a világ, a társadalom maikonfliktusaival szembenézni, a társadalom többségének2
  • 3. megszólítására alkalmas világképet, ideológiát és politikátmegfogalmazni.”Hosszan sorolja a történelemadta okokat, az emberitársadalom megváltozott szerkezetét, a globalizációhatásait. Majd meglepôen egész pontos megállapításttesz: „A megújuló, progresszív és konstruktív baloldali politikanem magát a kapitalizmust, hanem annak kinövéseit, torzulásait saz azokra adott téves jobboldali és szélsôjobboldali válaszokattekinti ellenfelének.”Ezen érdemes elgondolkodni, és ha ezt megteszik a Demokratikus Koalíció vezetôi(tagság még nincs) azonnal ki kell dobják Gyurcsány Ferencet az új szervezetbôl, akinemcsak híve de terméke is a „kinövéses, torzulásos kapitalizmus”-nak. A nemzetikormánynak sem a tôkével, mint termelési tényezôvel van baja, hiszen igyekszik a külfölditôkések részvételét megszerezni a hazai termelés részére, de megszabadulna az ártalmaskapitalisták szorításából, olyanoktól mint akik a magyar baloldaliak jóvoltából birtokolják aközszolgálatú üzemeket – a villamosenergia termelést, a gázellátást.*A baloldal problémáit legjobban a baloldali politikaielemzôk tudják megfogalmazni. Ebbôl is annyiféle van,ahány árnyalata a vörösnek, ami itt-ott zöldnek is láttatjamagát. Magyarországon is van Zöld Baloldal. BeckGábor a párt szegedi elnöke úgy látja, hogy a baljobbról jön: „Furcsa helyzet állt elô Magyarországon:kapitalizmusellenes, kôkemény baloldali lépéseket tesz egyjobboldali kormány, azaz a bal jobbról jön. Számunkra egyébkéntmindegy, hogy az általunk jónak ítélt lépéseket melyik oldal teszimeg, a fontos, hogy a válság terhei végre ne csak a kisembereknyakába szakadjanak. Azokat a lépéseket, melyekrôl mosthallhatunk (bankadó, multik, telekommunikációs cégekkülönadója, a közérdeknek a magántulajdon elé helyezése), a ZöldBaloldal minden megnyilvánulása tartalmazta, így tehát az új3
  • 4. irányt üdvözöljük. ... A baloldalon kialakult ûr betöltésére többenis pályáznak. Megítélésem szerint az MSZP korifeusai általalakított formációknak nincs esélyük, vezetôik a végsôkiglejáratták magukat.”Ez így már eléggé zöld, távol a vöröstôl, éstisztességes is, mert elismeri, hogy az említett lépésekakkor is érvényesek, ha azokat a nemzeti kormány teszimeg a nép érdekében. Még eljuthat odáig is, hogy a népmegkapja a magyar melléknevet.A Veszprém megyei iszapkatasztrófávalkapcsolatban Beck Gábor azt monta, hogy: „Ebbôl atörténetbôl sajnálatosan egy tanulság vonható le: a tôkét egyetlendolog érdekli, a minél nagyobb profit elérése. Nem számít, hogy acélhoz milyen eszközöket használ fel, vagy ha az emberéletekbe iskerül. Ennek egyetlen dolog szabhat gátat: az erôs állam, amelyvédi állampolgárai érdekét. Teljesen világos, hogy a zöld gondolatlegnagyobb ellenfelei a globalizált tôke- és pénzpiacok, amultinacionális cégek.”Ebben az idézetben a fôszerep az erôs államé. A profitot hajszoló betelepedetttôkésektôl valóban csak az erôs állam védheti meg a polgárokat. Ilyen védelmet baloldalipártok kormányaitól nem várhatunk, hiszen ilyen példa még nem volt a történelemben.*Wiener György – ugyancsak a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióbaátment MSZP-s képviselô –politikus és államjogász A mérsékelt baloldal európai és hazaiválsága a XXI. század elején címû tanulmányában foglalkozik a baloldali hanyatlás okaival.Azzal kezdi, hogy a mérsékelt európai baloldal, a szociáldemokrácia pozíciója az elmúltévekben látványosan megrendült, ami nemcsak a sorozatos választási vereségekben,hanem támogatottságuk mértékének radikális csökkenésében is kifejezôdött. A kelet-közép-európai új uniós tagállamokban a mérsékelt baloldali pártok radikális pozícióvesztése már2008 szeptember vége elôtt megkezdôdött. Felsorolja a lengyel, a litván, a bolgár és aszlovén szocialista pártok súlyos veresége eseteit. Megállapítja, hogy a kelet-közép-európai4
  • 5. mérsékelt baloldal sorozatos vereségét jórészt szociálliberális irányvonaluk idézte elô, amitaz is bizonyít, hogy az érintett országokban a szabadelvû centrumpártok még gyengébbenszerepeltek.„E választási eredmények egyértelmûen jelzik, hogy ahagyományos kommunista mozgalom után az európai mérsékeltbaloldal is válságba került. A jelenség vizsgálatakor azonbanazonnal felmerül az a kérdés, hogy a hanyatlás konjunkturálisjellegû-e, amit a 2008–2009-es világgazdasági recesszió, s az aztkövetô adósságkrízis idézett elô, vagy a mostani helyzetkialakulásának hátterében inkább hosszú távú folyamatokhúzódnak-e meg.”Érdemes jól figyelni a következô fejezetre, amibenWiener György elemzi a szociáldemokrácia visszahúzódását a liberál-kapitalizmusnyomulása idején, ami általános európai történelmi jelenség volt. Ebbe ágyazódik (ezt ugyannem mondja, de logikusan következik) majd be a magyar rendszerváltoztatás baloldalipártjainak a neoliberális kapitalizmus szolgálatába állása.„1973-tól a szociáldemokrácia mûködésének társadalmi-gazdasági feltételrendszere gyökeresen átalakult. Lezárult a gyorsnövekedés idôszaka, melyet stagnáció, majd a fejlôdés üteménekviszonylag tartós lassulása követett. E változás egyben aztjelentette, hogy az állammonopol kapitalizmus szakaszát aglobalizált liberálkapitalizmus periódusa váltotta fel, melyben akorábban hatékony keynesiánus gazdaságpolitika sikertelennekbizonyult. Az új helyzetben a szociáldemokrácia fokozatosanszakított korábbi irányvonalával, átvéve a neoliberalizmus kétalapvetô iskolája, a monetarizmus és a kínálati gazdaságtan számoselemét. A fordulat Nagy-Britanniában a New Labour, azegyesült Németországban pedig a Neue Mitte politikájánakkialakulásához vezetett, s hasonló jellegû változások zajlottak le askandináv szociáldemokráciában, a francia Szocialista Pártban ésaz Olasz Kommunista Pártból létrejött Baloldali Demokratikus5
  • 6. Pártban is. Ily módon a mérsékelt baloldal kormányzatitevékenységének középpontjába a költségvetési egyensúly biztosításaés a világgazdasági változásokhoz való folyamatos igazodás került,ami aztán az ezredfordulótól a jóléti rendszerek korlátozásának,illetôleg részleges leépítésének elfogadásához, valamint a tôkeérdekeit szolgáló hajlékonyabb munkaerôpiac kialakításáhozvezetett. E lépéseket egyébként a Nemzetközi Valutaalap és azEurópai Unió ki is kényszeríti az egyes nemzetállamokkabinetjeitôl, miközben e politikai irányvonal szisztematikusancsökkenti a mérsékelt baloldal munkás- és állami alkalmazottibázisát.A várakozásokkal ellentétben gyengítették a mérsékeltbaloldal pozícióit a kelet-közép-európai rendszerváltások is. 1989–1990 fordulóján a szociáldemokrata pártok úgy vélték, hogy azállamszocialista berendezkedések felszámolása nem jelenti akapitalizmus gyôzelmét, sôt e diktatórikus rezsimek eltûnésenövelheti a demokratikus baloldali politizálás hitelességét. Efeltételezés azonban jórészt megalapozatlannak bizonyult; arendszerváltások nyomán ugyanis megszûnt a szociáldemokráciavédelmi funkciója, hiszen a szocialista kísérletek kudarcátkövetôen a polgári társadalom átalakítása még a munkásosztály ésa progresszív értelmiség többsége számára is megvalósíthatatlanutópiának tûnt. Így már semmilyen politikai mozgalom nemveszélyeztette a tôke pozícióit. A széleskörûen elterjedtvélekedésekkel ellentétben tehát a neoliberális modell nem bukottmeg, sôt elveinek érvényesítése egyre erôteljesebbé válik. ... 1994-benkormányra kerülve az MSZP a »koraszülött«jóléti államlebontásának feladatával találkozott, amit kilenc hónapnyihabozás után, a nemzetközi pénzügyi szervezetek erôteljes nyomásátis érzékelve 1995 márciusától egyértelmûen felvállalt. Ismét kormányrakerülve 2003–2004-ben, majd még inkább 2006-tól a gyors ütemben növekvô költségvetési hiány, illetôleg a6
  • 7. gyarapodó államadósság hatására a korábbi irányvonalát folytatta. Ebben az Európai Unió is meghatározószerepet játszott, mely (meghosszabbított) határidôkkel a maastrichti kritériumok betartását követelte.”Sajnáljuk, hogy ilyen hosszan igénybe kellett venniOlvasóink türelmét, de nagyon tanulságos Wiener György történelmi elemzése,amivel bemutatja a nemzetközi nagytôke politikai nyomulását Európában, amelynek pusztítóútjában a fasisztának elátkozott nemzeti irányzatok eltakarítása után sorra jöttek a baloldalipártok és mozgalmak is. És ennek a globális nyomulásnak a során világszerte (Ausztrliábanis) elsorvadtak a munkásvédelmi szervezetek, és a szocializmust nevükben hordozó politikaipártok csak úgy élhetnek tovább, ha beállnak a politikai nagytôke szolgálatába. Ezvonatkozik természetesen a Gyurcsány-pártra is, hiszen az egész népidemokratikuspárturalom személyi állománya lehorgonyzott a baloldali pártokban, szervezetekben,intézményekben, így ôk hûséggel viszonozzák privatizációs meggazdagodásukat azországba nyomuló „globalizált liberálkapitalizmus”-nak. Annak ellenére, hogy Wiener Györgymegállapítja:„Ily módon lényegében eltûnt a liberális, s jórészt passzivitásbavonult (kisebb mértékben a Fideszhez és a Jobbikhoz áramlottát) a baloldali szavazótábor, miközben a jobboldal bázisavalamelyest gyarapodott, s robbanásszerûen nôtt a nemzetiradikalizmus híveinek száma. A felzárkózás kudarca tehátaktiválta a második rendszerváltást követelô, a tradicionálisállamisághoz kötôdô társadalmi csoportokat, melyek nemzetialapon a globalizált liberálkapitalizmus világával is szembenállnak.”A baloldali logika itt fejtetôre állt, kétszáz éven átgyûlölték és döntötték a tôkét, most pedig aztnehezményezik, hogy a tradicionális államisághozkötôdô társadalmi csoportok szemben állnak nemzetialapon a globalizált liberálkapitalizmus világával. Hátennek okán kell ônekik szembeállni a néppel, amely aFideszhez és a Jobbikhoz áramlott át. Úgy látszik azinternacionalizmus a legerôsebb eleme a7
  • 8. baloldaliságnak, és ez köti oda a kommunistákat anemzetközi tôkésekhez, s ennek alapján gyûlölnekmindenkit, akit nacionalistaként lehet megnevezni.*Még csak két felszólalást idézünk, amelyekelhangzottak többek között 1992. november 21-én azMSZP Közép- és Kelet-európai Tagozatánaktanácskozásán:Krausz Tamás történész szerint:„Itt, Kelet-Európában nyilvánvaló, hogy nekünk nem a monetarizmus folytatására van szükségünk.Nekünk a monetarizmussal szembeni kritikába sokkal bátrabban kellene belefogni. ... A kapitalizmustpersze nem kell szeretni, hiszen egy baloldali pártnak éppen a kapitalizmustól kell megvédeni a lakosságot(nem megdönteni, mert erre nincs mód). Kelet-Európában pedig meghatározott történelmi elôfeltételek hiányamiatt nem is lehet nyugat-európai kapitalizmus. A kelet-európait most akarják nemzetközi »segítséggel«»fölülrôl« bevezetni.”Ágh Attila egyetemi tanár:„Nekünk arra az átalakuló rétegre kell a stratégiánkatépíteni, amelyik létrejövôben van! A szociális minimumról, mintkemény politikai feltételrôl persze nem mondunk le, de nem szabadelfogadnunk azt a pozíciót, hogy mi a vesztesek pártja vagyunk a’90-es évek nagy modernizációs átalakulásában. Mi modernizációspárt vagyunk, tehát a kialakuló, új tömegbázis pártja kelllegyünk. Nekünk van idônk arra, hogy ehhez felnôjünk, hiszen1994-ben nem gyôznünk kell. Ha már 20%-ot érnénk el, az nagyonjó lenne, sôt túl jó. Én egyáltalán nem vagyok meggyôzôdve arról,hogy nekünk már az elsô lehetôséget meg kell ragadnunk, hogyrészt vegyünk az új kormányban.”Mindkét felszólalásból kicsendül az ideológiai alap,az a valamikor megfogalmazott, mindig hangoztatott, desoha be nem tartott elkötelezettség a társadalom aljáraszorított réteg és általában a kapitalizmusban8
  • 9. kizsákmányolt munkásság iránt. (Éppen ez leplezôdöttle 2010-ben, de emlékezzünk, az idézettek 1992-benhangzottak el – figyelmeztetésül.) Az MSZP politikusaiviszont nem hallgattak az ideológusokra, az átalakítástörténelmi feladatára teljesen felkészületlen és képtelenAntall-kormány idején beindult privatizációt a Horn-kor-mány folytatta azután, hogy indokolatlanul befogadta azSZDSZ-t a kormányába. Attól kezdve az MSZP–SZDSZegyüttes a korlátlan harácsolás elvét hirdetô ésmegvalósító kapitalizmus szálláscsinálója, kiszolgálójalett, elárulva a szocializmus elveit is, meg az országot,amelynek kormányzására megbízatást adott részére akülföldi kézre került média által félrevezetett magyarnép. Akkor még lehetett volna létrehozni a parlamentidemokrácia szabályait elsajátító–tanulgató országbanegy valódi munkáspártot, amely a fent idézett szocialistateoretikusok intelmének megfelelôen védelmezhettékvolna a magyar munkásosztályt a nemzetközi tôkekizsákmányolásától.A 2010-ben megtartott országgyûlési választásoknakegyértelmû üzenete volt: a privatizációs kifosztásbanbûnös pártokat a magyar nép megbüntette. Az SZDSZeltûnt a süllyesztôben, az MSZP-t is csak az egykoripártállami kötelékekhez hálás ragaszkodók számszerûsokaságának szavazata tartotta meg a parlamentben.Ezek száma apad, a hûtlenség bére nekik is kijár.9
  • 10. kizsákmányolt munkásság iránt. (Éppen ez leplezôdöttle 2010-ben, de emlékezzünk, az idézettek 1992-benhangzottak el – figyelmeztetésül.) Az MSZP politikusaiviszont nem hallgattak az ideológusokra, az átalakítástörténelmi feladatára teljesen felkészületlen és képtelenAntall-kormány idején beindult privatizációt a Horn-kor-mány folytatta azután, hogy indokolatlanul befogadta azSZDSZ-t a kormányába. Attól kezdve az MSZP–SZDSZegyüttes a korlátlan harácsolás elvét hirdetô ésmegvalósító kapitalizmus szálláscsinálója, kiszolgálójalett, elárulva a szocializmus elveit is, meg az országot,amelynek kormányzására megbízatást adott részére akülföldi kézre került média által félrevezetett magyarnép. Akkor még lehetett volna létrehozni a parlamentidemokrácia szabályait elsajátító–tanulgató országbanegy valódi munkáspártot, amely a fent idézett szocialistateoretikusok intelmének megfelelôen védelmezhettékvolna a magyar munkásosztályt a nemzetközi tôkekizsákmányolásától.A 2010-ben megtartott országgyûlési választásoknakegyértelmû üzenete volt: a privatizációs kifosztásbanbûnös pártokat a magyar nép megbüntette. Az SZDSZeltûnt a süllyesztôben, az MSZP-t is csak az egykoripártállami kötelékekhez hálás ragaszkodók számszerûsokaságának szavazata tartotta meg a parlamentben.Ezek száma apad, a hûtlenség bére nekik is kijár.9